Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Alvásban frissült már a test
otthagyva ágyunk, felkelünk.
Atyánk, hozzád szól énekünk;
esengve kérjük: légy velünk.
Szóljon hozzád első szavunk,
hozzád a szív első heve,
hogy minden tettnek ezután,
Szent Úr, te légy a kezdete.
A fény az éjt szüntesse már,
sötét homályt a napsugár.
Az éjben búvó bűnöket
a napfény semmisítse meg.
Imánk tehozzád esdekel:
a rossz hatalmát űzzed el,
és zengjen ajkunk teneked
meg nem szűnő dicséretet.
Add meg, kegyelmes jó Atya,
Atyának egyszülött Fia
és Szentlélek, Vigasztalónk:
egyetlen Úr, örök Király. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Istenség, örök égi Fény,
egységbe forrt három személy!
Törékeny lényünk téged áld,
kérő szóval hozzád kiált.
Benned hiszünk, legfőbb Atya,
Atyának egyszülött Fia,
kiket a Lélek, mint örök
szeretet kapcsa összeköt.
Igazság, izzó szerelem,
boldogság, végső, végtelen!
Remélni, hinni lelkesíts,
szeretni vágyót célba vígy!
Te létünk célja, kezdete,
te dolgok első kútfeje,
lelkünk egyetlen ereje,
biztos remény ígérete!
Te minden alkotója vagy
s betöltesz mindent egymagad,
te mindenekre fényt hozol,
reményünkben jutalmazol.
A Krisztust kérjük s az Atyát,
s a Lelket, aki egy velük:
hallgass meg, hármas hatalom,
egyetlen örök Istenünk. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, ne büntess haragodban, *
felindulásodban ne sújts engem!
Könyörülj rajtam, Uram, mert elernyedtem, *
minden csontom remeg, gyógyíts meg, Uram!
A lelkem is mélyen megrendült, *
és te, Uram, még meddig késel?
Fordulj felém, Uram, ments meg, *
szabadíts meg, mert te irgalmas vagy!
A holtak közt nincs, aki rólad emlékezzék, *
a holtak országában ki dicsőít téged?
Elfáradtam a sóhajtozásban, †
éjjelente könnyekkel áztatom ágyamat, *
könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.
Szemem a bánattól elhomályosult, *
sok ellenségem miatt őszülök.
Ti, gonosztevők, távozzatok tőlem, *
hangos sírásomat az Úr meghallotta.
Meghallgatta az Úr könyörgésemet, *
és imádságomat elfogadta.
Megzavarodva piruljanak ellenségeim; *
és nagy szégyenükben futva meneküljenek.
Hálát adok, Uram, teljes szívemből, *
összes csodádat elbeszélem.
Ujjongok és örvendezem benned, *
nevedről szól énekem, fölséges Isten!
Mert ellenségeim meghátrálnak, *
elbuknak, és semmivé lesznek színed előtt.
Magadévá tetted igazságos ügyemet, *
trónodra ültél, mint igaz bíró.
Megfenyítetted a népeket, és a gonoszt megsemmisítetted, *
még a nevüket is eltörölted mindörökre.
Az ellenség megsemmisült, †
városait lerontottad, örökre pusztasággá lettek, *
még emlékük is elenyészett velük együtt.
Az Úr azonban örökké uralkodik, *
trónusa áll ítéletre készen.
A világot ő ítéli meg igazságban, *
a népeknek ő oszt méltányosan igazságot.
Az elnyomottnak az Úr a menedéke, *
a nyomorúság és szükség napjaiban egyetlen mentsége.
Aki nevedet ismeri, benned bízik: *
Uram, soha nem hagyod el a téged keresőket.
Énekeljetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, *
hirdessétek nagy tetteit a népek között.
Ő kéri számon a vért, és jól emlékezik, *
a szegények jajszavát nem felejti.
Könyörülj rajtam, Uram; †
lásd, mennyire szorongatnak ellenségeim, *
de te a halál kapujából is fölemelsz!
Sion városának kapujában hadd hirdessem dicséretedet, *
és hadd örvendjek, mert megszabadítottál.
A népek a maguk ásta verembe zuhantak; †
a hurokban, amit ők rejtettek el, *
lábuk fennakadt.
Megmutatta magát az Úr, ítéletet tartott, *
a gonoszt megfogta saját keze műve.
A gonoszok az alvilágba hullanak, *
és minden nemzet, amely elfelejti Istent.
Mert ő nem feledkezik meg a szegényekről végleg, *
a nyomorultak reménye nem vész el örökre.
Kelj fel, Uram, nehogy elbízza magát az ember, *
szólítsd ítéletre a népeket magad elé.
Bocsáss, Uram, rájuk rettegést, *
tudják meg a nemzetek, hogy ők csak emberek!
Elmémet segítsd, és megtartom törvényedet,
Ragaszkodom hozzá teljes szívvel.
ELSŐ OLVASMÁNY
A galatákhoz írt levélből
1, 13 – 2, 10
Pál apostoli hivatása
Testvéreim! Hallhattátok már, hogy azelőtt még, mint zsidó, milyen magatartást tanúsítottam; könyörtelenül üldöztem az Isten egyházát, és a romlására törtem. A zsidó vallásosságban számos fajtámbeli kortársamat felülmúltam, mert vakbuzgó követője voltam atyáim hagyományainak.
De amikor tetszett annak, aki már születésemtől fogva kiválasztott, és kegyelmével meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem a Fiát, hogy hirdessem a pogányoknak, nem hallgattam a testre és a vérre, és Jeruzsálembe sem mentem föl apostolelődeimhez, hanem elmentem Arábiába, majd ismét visszatértem Damaszkuszba. Három év múltán azután fölmentem Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel, s nála maradtam tizenöt napig. Más apostolt nem is láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét. Amit itt írok, Isten előtt mondom, nem hazugság.
Azután elmentem Szíria és Kilikia tartományba. Júdea Krisztusban hívő egyházai tehát személyesen nem ismertek meg. Csak hallomásból tudták rólam: „Aki valamikor üldözött bennünket, most hirdeti a hitet, amelynek azelőtt a romlására tört.” És magasztalták értem az Istent!
Tizennégy évvel később Barnabás kíséretében ismét fölmentem Jeruzsálembe, s Tituszt is magammal vittem. Kinyilatkoztatástól indíttatva mentem oda, s megbeszéltem velük, a tekintélyesekkel külön is az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek, nehogy hiába fáradozzam, s addigi fáradozásom is hiábavaló legyen. Ők még kísérőmet, Tituszt sem kényszerítették körülmetélkedésre, jóllehet görög volt, a betolakodott hamis testvérek ellenére sem, akik azért tolakodtak be közénk, hogy kifürkésszék Krisztus Jézusban való szabadságunkat, és szolgaságba taszítsanak bennünket. Ezeknek egy pillanatra sem tettünk engedményt, hogy az evangéliumot tisztán megőrizzük számotokra. Azok, akiknek tekintélyük volt – hogy azelőtt milyenek voltak, nekem mindegy, az Isten nem nézi a személyt –, a tekintély birtokosai semmire sem köteleztek.
Ellenkezőleg: elismerték, hogy én éppúgy megbízatást kaptam az evangélium hirdetésére a körülmetéletlenek, mint ahogy Péter a körülmetéltek körében. Aki ugyanis Péternek erőt adott a körülmetéltek közötti apostolkodásra, velem is együtt munkálkodott a pogányok között. Amikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, fölismerték az osztályrészemül jutott kegyelmet, az egyetértés jeléül kezüket nyújtották nekem és Barnabásnak: Mi apostolkodjunk a pogányok, ők meg a körülmetéltek körében. Csak legyen gondunk a szegényekre, ennek viszont igyekeztem is eleget tenni.
VÁLASZOS ÉNEK
1 Kor 15, 10; Gal 2, 8
Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok. * Rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan, hanem mindig velem van.
Aki Péternek erőt adott a körülmetéltek közötti apostolkodásra, velem is együtt munkálkodott a pogányok között. * Rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan, hanem mindig velem van.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Bonaventura püspök Breviloquiumából
(Prologus: Opera omnia 5, 201-202)
Jézus Krisztus ismeretéből ered az egész Szentírás megértése
A Szentírás keletkezése nem emberi erőfeszítésnek, hanem isteni kinyilatkoztatásnak köszönhető. Ez a kinyilatkoztatás a világosság Atyjától ered, tőle származik minden közösség az égen és a földön. Fia, Jézus Krisztus által, tőle árad ránk a Szentlélek, és a Szentlélek által kapjuk a hitet, aki úgy osztogatja kinek-kinek ajándékait, ahogyan akarja, és a hittel Jézus Krisztus lakik a szívünkben.
Ez Jézus Krisztusnak az az ismerete, amelyből az egész Szentírás ereje és megértése ered. Ezért lehetetlen, hogy valaki megismerkedjék a Szentírással anélkül, hogy előzőleg meg ne kapja Jézus Krisztus belénk öntött hitét, mint az egész Szentírás világító lámpását, ajtaját és alapját. Amíg távol járunk ugyanis az Úrtól, addig ez a hit lesz minden természetfeletti megvilágosításnak a szilárd alapja, irányító fénye és bevezető ajtaja. Ennek a hitnek a mértéke szerint van kiosztva a kapott isteni bölcsesség is, nehogy valaki többre becsülje magát a kelleténél, hanem józanul gondolkodjék mindenki az Istentől neki juttatott hit mértéke szerint.
A Szentírás tanítása, vagyis gyümölcse, nem akármi, hanem az örök boldogság teljessége. Mert ez olyan Írás, amely az örök élet igéit tartalmazza, amelyet nemcsak azért írtak, hogy elhiggyük, hanem azért is, hogy általa elnyerjük az örök életet, s abban majd látni és szeretni fogunk, és összes vágyaink beteljesednek. Majd ha mindez beteljesül, akkor fogjuk igazán megismerni Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és akkor betelünk majd Isten egész teljességével. Ebbe a teljességbe akar bevezetni minket a Szentírás az előbb idézett apostoli szó igazsága szerint. Ezzel a céllal, ezzel a szándékkal kell kutatni, tanítani és hallgatni a Szentírást.
S hogy ehhez a célhoz és gyümölcshöz a Szentírás egyenesen vezető útján haladva biztosan eljussunk, az elején kell azt kezdenünk. Azaz tiszta hittel lépjünk a világosság Atyja elé, szívünkben hajtsunk térdet előtte, hogy Fia által a Szentlélekben adja meg nekünk Jézus Krisztus igaz ismeretét és ismeretével szeretetét is, hogy őt így megismerve és szeretve, s ugyanígy a hitben megalapozva és a szeretetben gyökeret verve, megismerhessük a Szentírásnak szélességét és hosszúságát, magasságát és mélységét, s ezen az ismeretünkön keresztül eljuthassunk a Szentháromság legteljesebb megismerésére és mindent felülmúló szeretetére. Erre tör a szentek vágyakozása, ebben van meg együtt minden igazság és jóság beteljesülése.
VÁLASZOS ÉNEK
Lk 24, 27. 25
Jézus Mózesen elkezdve az összes prófétánál * Megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak.
Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek. * Megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, őrizd szüntelen jóságoddal Egyházadat, és erősítsd mindenkor oltalmaddal, mert csak a te kegyelmedre hagyatkozhat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky