Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, †

az istentelen néppel szemben védd ügyemet, *

ments meg a gonosz és álnok emberektől!

Mert te vagy az én megmentő Istenem, †

miért taszítasz hát el magadtól? *

Miért kell bánatban élnem, ellenségtől gyötörten?

Világosságodat és hűségedet küldd el, †

azok vezéreljenek engem *

szent hegyedre, a te hajlékodba.

Odalépek akkor Isten oltárához, †

Istenhez, aki nekem ujjongó örömöm. *

Citeraszóval magasztallak téged, Isten, én Istenem.

Miért csüggedsz, lelkem, *

miért vagy nyugtalan?

Bízzál az Úrban: fogom még áldani *

arcom szabadítóját, Istenemet.

Így szóltam: „Már életem napjainak közepén *

indulnom kell az alvilág kapui felé.”

Kutattam, életemből mennyi van még hátra; *

azt mondtam: „Nem látom meg az Urat az élők földjén,

és nem látok többé embert *

a föld lakói közül.”

Sátramat lebontják, elveszik tőlem, *

mint ahogy lebontják sátrukat a pásztorok.

Életem fonalát mintha takács vágta volna el, †

alig kezdődött szövése, máris megszakadt; *

reggeltől estig végzel velem.

Virradatig reménykedtem; †

mintha oroszlán marcangolná minden csontomat; *

reggeltől estig végzel velem.

Mint a fecskefióka, úgy csipogok, *

sírva nyögök, mint a gerle.

Szemem elbágyad egészen, *

s közben a magasba tekintek.

Te azonban kimentettél, hogy el ne vesszek, *

és hátad mögé dobtad minden bűnömet.

Mert nem az alvilág dicsőít téged, †

és a halál sem magasztal; *

akik a sírba hulltak, hűségedben nem remélnek többé.

Csak az élő, csak az élő dicsér, mint ma én is; *

hűségedet az apák hirdessék fiaiknak.

Uram, szabadíts meg, †

hogy énekelhessük dalaidat *

életünk minden napján az Úr házában.

Téged illet, Isten, Sion hegyén a dicsérő ének, *

† neked teljesítik Jeruzsálemben a fogadalmakat.

Mivel te meghallgatod az imát, *

hozzád viszi bűne terhét minden ember.

Terheljenek bár gonosz tetteink, *

eltörlöd azokat irgalmasan.

Boldog, akit kiválasztasz, és magadhoz emelsz, *

hogy csarnokodban élhesse életét.

Ó, hadd telhessünk el házad javaival, *

templomod szentségével!

Mivel igaz vagy, csodákat művelsz, †

s úgy hallgatsz meg minket, szabadító Istenünk, *

minden földhatárnak és messzi tengernek reménye!

Erőddel szilárd hegyeket emelsz, *

hatalommal övezed derekad.

Megzabolázod a tenger harsogását, mennydörgő hullámait *

és a népek háborgását.

Csodajeleidet félik, akik a föld határain laknak: *

Keletnek és Nyugatnak te vagy öröme.

Meglátogatod a földet, és megöntözöd, *

elhalmozod áldásoddal.

Az egek csatornáit megtöltöd vízzel; †

gabonát nevelsz az embernek, *

és termékennyé teszed a földet.

Barázdáit megöntözöd, rögeit elboronálod, *

záporokkal porhanyítod, s termését megáldod.

Az esztendőt áldásoddal koronázod, *

s lábad nyomán elárad a bőség.

Vízzel töltekeznek a szomjas legelők, *

és ujjonganak körös-körül a halmok.

A réteket nyájak lepik el, †

a völgyekben gabona hullámzik; *

minden ujjong, és dalol színed előtt.