Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
A földön minden színre még
sötét fátyolt borít az éj.
Igaz Bíránk, szívünk feléd
áldón eseng és kérve kér.
Hogy minden vétkét elvegyed
s a lélek szennyét mind lemosd,
add, Krisztusunk, kegyelmedet:
kerüljünk el minden gonoszt.
Mert nézd, a szív bűntől beteg,
gonoszság mérge marta meg,
de már az éjben ébredez,
Megváltónk, tégedet keres.
Te űzd el tőlünk messzire
a lelken ülő éjhomályt,
a boldogító égi fény,
világosságod járja át.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled,
időtlen századok során. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Hallgass meg, áldott Krisztusunk,
minket, kik hozzád fordulunk,
hitünket hogy ne törje le
a rossz világ bűnös keze.
Kerüljön el rossz gondolat
s irigységnek konok tüze,
a sértést némán tűrjük el,
a rosszat jóval űzzük el.
Szívünkből végleg tűnjön el
csalás, kevélység, vad harag,
a kapzsiság sóvár szeme:
minden bajoknak kútfeje.
A békességet tartsa meg
a szent, őszinte szeretet;
éljünk tisztán, szemérmesen,
töretlen hitben szüntelen.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled,
időtlen századok során. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Az Isten útja szeplőtelen út, †
az Úr szava a tűzpróbát kiállta: *
oltalmat ád a benne bízóknak.
Van-e más Isten a mi Urunkon kívül? *
Van-e más menedék, mint a mi Istenünk?
Isten övezett föl engem erősséggel, *
ő tette utamat feddhetetlenné,
lábamat gyorssá tette, mint a szarvas lábát; *
biztonságos magaslatra ő emelt föl engem.
Ő edzette kezemet a harcra, *
hogy karom az ércíjat meg tudja feszíteni.
Oltalmazó pajzsot te nyújtottál nekem, †
a te jobbod ölelt át engem, *
és a te jóságod nevelgetett.
Lépteimet biztossá tetted, *
lábam azért nem ingadozott.
Ellenségeimet űztem, és elértem, *
vissza sem fordultam, amíg el nem vesztek.
Összezúztam őket, megállni sem tudtak, *
mind odahullottak lábam elé.
Felöveztél a csatára erővel, *
és elgáncsoltad a rám törőket.
Ellenségeimet megszalasztottad, *
szétszórtad gyűlölőimet.
Kiáltottak, de nem volt szabadítójuk, *
hívták az Urat, de rájuk nem hallgatott.
Szétszórtam őket, mint a szél a port, *
összetiportam, mint az utca sarát.
Kimentettél a nép viszályaiból, *
nemzetek fejévé rendeltél.
Szolgám lett oly nép is, melyet nem ismertem, *
engedelmesen hallgatnak rám.
Idegenek keresték kedvemet, †
az idegenek fiai elsápadtak előttem, *
és reszkettek rejtekükben.
Éljen az Úr, Segítőm legyen áldott, *
dicsőség üdvöm Istenének!
Elégtételt adtál nekem, Uram, †
és a népeket hatalmam alá vetetted, *
dühödt ellenségeimtől megszabadítottál.
A lázongók fölé emeltél, *
s kiszabadítottál az erőszakosok kezéből.
Magasztallak azért, Uram, a nemzetek között, *
és nevednek zsoltárt énekelek:
csodálatos győzelmet adsz királyodnak, †
jóságos vagy fölkentedhez, *
Dávidhoz és családjához mindörökké.
Csodáidra nyisd föl szememet, Uram,
Hogy törvényeidet csodálhassam!
ELSŐ OLVASMÁNY
Sirák fiának könyvéből
42, 15 – 43, 13
Istent dicséri a teremtett világ
Hadd emlékezzem meg az Úr műveiről, hadd beszéljem el azt, amit a szememmel láttam! Az Úr szava hozta létre a műveit, s a teremtett világ teljesíti akaratát. A felragyogó nap meglát minden dolgot, s az Úr kezének műve telve dicsőséggel. Az Úr még szentjeit sem tette képessé arra, hogy minden csodáját el tudják beszélni. Az Úr, a Mindenható jó alapot vetett, hogy a mindenség szilárdan álljon fensége színe előtt.
A tenger mélyét és a szívet egyaránt átkutatja, ismeri minden számvetésük. A Magasságbeli ismer mindeneket, s világosan látja az idők jeleit. Hirdeti a múltat és az eljövendőt, és fölfedi a jól elrejtett titkokat. Egyetlen gondolat sem titok előtte, nincs egyetlen szó sem, amit ne hallana.
Bölcsessége csodáit szépen elrendezte, hiszen ő öröktől fogva örökké van. Nincs semmi hozzátenni, sem elvenni való, tanítómesterre neki nincs szüksége. És milyen gyönyörű minden alkotása! Mind olyan ragyogó, mint a fényes szikra. Mind élnek, és mindig megmaradnak, s céljuk érdekében szót fogadnak neki. Minden dolog páros, kiegészíti egymást, nem alkotott semmit, ami csődöt mondana. Az egyik a másiknak növeli erejét; és ki tud betelni, ha látja szépségük?
Az ég büszkesége a fényes boltozat, az Úr dicsősége ragyog fenn az égen. A Nap, ha felragyog, ezt hirdeti: „Mily csodálatosak a Magasságbeli művei!” Déli magasáról perzseli a földet, ki tudja ilyenkor hevét elviselni? A fűtött kemence égeti az embert, de háromszor jobban a Nap a hegyeket. Izzó sugarakat lövell ki magából, tüze elkápráztatja a szemet. Nagy az Úr, aki teremtette, szava irányítja gyors száguldását.
És a Hold minden időben pontosan jelzi a hónapokat, s megszabja az időt. A Hold jelöli meg az ünnepek napját, ez az a csillagzat, amely fogyni kezd, ha megtelt. Őtőle kapja a hónap is a nevét, csodásan növekszik fordulója után. Ő a tanítója az égi seregnek, amely ott világít az ég boltozatján.
Az ég szépsége a csillagok pompája, fényük díszíti az Úr magasságait. A Szentnek szavára szilárdan áll a rend, s ők nem halványulnak el őrhelyeiken.
Nézz a szivárványra, s dicsérd alkotóját, káprázatosan szép a pompájában. Átfogja fényével az égboltozatot, a Magasságbeli keze feszítette ki.
VÁLASZOS ÉNEK
Jel 4, 11; vö. Eszt 13, 10-11
Méltó vagy, Urunk, Istenünk, hogy a dicsőség, a tisztelet és a hatalom a tied legyen, * Mert a mindenséget te alkottad, akaratod hívott létre, és teremtett mindent.
Te alkottál mindent, az eget és a földet, s az összes csodálatos dolgot, amely az égbolt alatt található; te vagy a mindenség Ura. * Mert a mindenséget te alkottad, akaratod hívott létre, és teremtett mindent.
MÁSODIK OLVASMÁNY
A II. vatikáni zsinat Lumen Gentium kezdetű dogmatikai konstitúciójából
(VII. 43)
A szerzetesek
Az evangéliumi tanácsokat, az Istennek szentelt szegénységet, tisztaságot és engedelmességet isteni ajándékként kapta az Urától az Egyház, hiszen az Úr szavain és példáján alapulnak; az apostolok, az atyák, az Egyház tanítói és pásztorai ajánlják; az isteni kegyelem is mindig megőrzi ezt az ajándékot. Magának a hivatalos Egyháznak pedig gondja van arra, hogy a Szentlélek vezetésével értelmezze e tanácsokat, szabályozza követésüket, és a bennük foglaltak alapján tartós életformákat is megszervezzen. Így a magból, amelyet Isten vetett el az Úr földjén, fa nőtt, csodálatos és szerteágazó fa: a remetéskedő és a közös élet különféle formái alakultak ki, és szerzetescsaládok nagy változatosságban. Mindezek jelentékenyen segítik tagjaik tökéletesedését, és gyarapítják az egész krisztusi test gazdagságát. A szerzetescsaládok ugyanis megadják tagjaiknak az életforma szilárdabb állandóságát, a jól bevált tanítást a tökéletesség elérésére, Krisztus seregében a testvéri közösséget és a segítséget az engedelmességben kibontakozó szabadsághoz úgy, hogy szerzetesi elkötelezettségükben biztosan helytállhatnak és hűségesen kitarthatnak, s örvendező lélekkel haladhatnak előre a szeretet útján.
A szerzetesség az Egyház isteni és hierarchikus alkotmánya szempontjából nézve nem közbülső állapot a klerikusok és a laikusok között. Az Isten ugyanis mind a két részről hív keresztény hívőket, hogy az Egyház életén belül különleges adományban legyen részük, és ki-ki közreműködjék a maga módján az Egyház üdvösségszerző küldetésében.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Fil 1, 23; 2 Tim 4, 7
Elérkezett, amit mindig kívántam: feloszlani, s Krisztussal egyesülni. * Pályámat végigfutottam, már csak az igazság koszorúja vár rám.
Már régóta társamnak ígért remeteségemben az Úr. * Pályámat végigfutottam.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Remete Szent Pálnak a magányban erőt adtál arra, hogy a szegény és alázatos Krisztust kövesse mindhalálig. Közbenjárására add meg nekünk is, hogy hivatásunkban hűségesek legyünk, és eljussunk arra a tökéletességre, amelyet egyszülött Fiadban állítottál elénk a mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky