Szeretem az Urat, *

mert meghallgatta esdeklő szavamat.

Hozzám fordította fülét, *

amikor segítségül hívtam a nehéz napokban.

A halál kötelékei körülfontak engem, *

és elértek az alvilág csapdái.

Gyötrelem és fájdalom várt rám mindenütt, †

az Úr nevét kiáltottam akkor: *

„Uram, mentsd meg az életem!”

Igazságos az Úr és jóságos, *

irgalmas hozzánk a mi Istenünk.

Oltalmába fogadja a gyöngét; *

nyomorult voltam, de ő fölemelt.

Lelkem, nyugodj meg újra, *

mert az Úr jót tett veled.

Megmentette életemet a haláltól, †

szememet a könnyhullatástól, *

és lábamat az elbukástól.

Az Úr előtt járhatok *

az élők földjén.

Tekintetem a hegyek felé emelem, *

honnét is jöhetne segítségem?

Segítséget csak az Úrtól kaphatok, *

aki az eget és a földet teremtette.

Ő nem hagyja, hogy meginogjon lábad, *

nem szunnyad az, aki őriz téged.

Bizony sosem szunnyad, sosem alszik, *

aki őre Izraelnek.

Az Úr a te őrződ, †

az Úr oltalmaz téged, *

ő áll jobbod felől.

Napközben a nap heve nem éget, *

és a hold nem árt neked éjjel.

Megvéd az Úr minden bajtól, *

és megőrzi lelkedet.

Az Úr megőriz jártodban-keltedben, *

mostantól fogva és mindörökké.

Nagy és csodálatos minden műved, *

mindenható Urunk, Istenünk.

Hűségesek és igazak útjaid, *

nemzetek Királya!

Ki ne félne, tisztelne téged, Urunk, *

ki ne dicsérné nevedet?

Egyedül csak te vagy a Szent, †

eljön minden nemzet, és színed elé borul, *

mert nyilvánvalóvá lett, ahogyan ítéltél.