Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Látván az újszülött Fiút,
a bölcsek Kelet kincseit
hódolva átadják neki:
mirhát, tömjént és aranyat.
Ismerd fel: nyíltan hirdetik
erődet és országodat;
Fiú, e hármas jel szerint
Atyádtól kaptad sorsodat!
Királynak szól a színarany,
Istent imád az illatos
tömjén, jósolja sírodat
a mirha drága kenete.
Minden városnál, Betlehem,
nagyobb vagy: néked adatott
megszülni testben a Királyt,
az égi üdvösség Urát.
Hirdette próféták szava,
jelezte számtalan csoda,
s tanú a Teremtő maga,
ki országát jelenti már.
Mert övé lesznek mindenek,
a föld, a menny, a tengerek,
kelettől messze nyugatig
az alvilág s a magas ég.
Ki nemzeteknek megjelensz,
dicsérünk téged, Jézusunk,
Atya s Szentlélek, áldva légy
most és örökre szüntelen. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, ne feddj meg felindulásodban, *
és ne büntess haragodban,
mert nyilaid belém hatoltak, *
és rám nehezedett kezed.
Nincs testemen ép hely, mert haragszol énrám, *
nincs nyugta csontjaimnak, mert sok a vétkem.
Gonoszságaim fejemre gyűltek, *
súlyos teherként nehezednek rám.
Üszkösödnek gennyedt sebeim *
oktalanságom miatt.
Nyomorúságomban meggörnyedtem, *
naphosszat szomorúan járok-kelek.
Ágyékomat gyulladás gyötri, *
nincs testemben semmi épség.
Elgyöngültem, és levert vagyok, *
keserűen jajgatok szívem fájdalmában.
Uram, előtted van minden kívánságom, *
nincs elrejtve előtted sóhajom.
Reszket a szívem, elhagy az erőm, *
elhomályosul szemem világa.
Barátaim és szeretteim dermedten állnak bajom előtt, *
rokonaim messze maradnak.
Csapdát állítanak, akik vesztemre törnek, †
rosszakaróim álnokul szólnak, *
és egész nap cselt szőnek ellenem.
Én meg, mint egy süket, semmit sem hallok, *
mint egy néma, nem nyitom föl számat.
Olyan vagyok, mint aki nem hall, *
mint aki nem tud válaszolni.
Mert, Uram, én benned remélek, *
meg is hallgatsz, Uram, Istenem.
Így szóltam ugyanis: „Rajtam senki ne nevessen, *
és ha lábam tántorul, senki se dicsekedjék!”
Mert már a bukás küszöbén állok, *
a szenvedés nem marad el tőlem.
Ezért gonoszságomat őszintén megvallom, *
és bánkódom bűneim miatt.
Ellenségeim azonban erősebbek nálam, *
és sokan vannak, akik gonoszul gyűlölnek engem.
Rágalmaznak, és a jóért rosszal fizetnek, *
mivel mindig a jót akarom.
Ne hagyj magamra, én Uram, *
Istenem, ne távozz el tőlem!
Siess, oltalmazz engem, *
Uram, én menedékem!
Az Úr megtanít minket útjaira,
Hogy járni tudjunk ösvényein.
ELSŐ OLVASMÁNY
Izajás próféta könyvéből
63, 7-19
Emlékezés Isten irgalmára, elhagyott népe iránt
Magasztalom az Úr irgalmasságát, és csodálatos tetteit. Dicsőítem mindenért, amit velünk tett, a sok jóért, amellyel megajándékozott minket mérhetetlen irgalmában és szeretetében.
Azt mondta: „Mégis az én népem, a fiaim, akik nem lesznek hűtlenek.” És kiszabadította őket minden nyomorúságból. Nem valami követ vagy angyal, hanem az ő arca szabadította meg őket. Szeretetében és irgalmasságában maga váltotta meg őket. Karjába vette és hordozta őket az elmúlt idő minden napján. Ők mégis lázongtak ellene, és megszomorították szent lelkét. Ezért ellenségük lett, és harcba szállt ellenük.
Akkor megemlékeztek a régmúlt időkről és Mózesről, az ő szolgájáról. Hol van, aki kihozta a tengerből nyájának pásztorát? Hol van, aki kiárasztotta rá szent lelkét? Aki Mózes jobbja felől cselekvéshez látott dicsőséges karjával; aki szétválasztotta előttük a vizeket, hogy örök nevet szerezzen magának; aki átvezette őket a tengeren, oly könnyen, mint a lovat a pusztában? Nem botladoztak többé, mint a jószág, amely lemegy a völgybe. Az Úr lelke vezette őket, míg nyugalmat nem leltek; valóban, úgy vezetted népedet, hogy dicsőséges nevet szerezz magadnak.
Tekints le az égből és figyelj ránk szent és dicsőséges lakóhelyedről! Hol van féltő szereteted és hatalmad, hol szívednek irgalmassága? Ne tartsd vissza tőlünk könyörületed, mert te vagy a mi atyánk. Mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izrael nem ismer minket; te, Uram, te magad vagy a mi atyánk, régtől fogva „Megváltónk” a neved.
Miért hagytad, Urunk, hogy letérjünk útjaidról, és hogy megkeményítsük a szívünk, ahelyett, hogy félve tiszteltünk volna? Fordulj felénk újra, a te szolgáidért, örökrészed törzseiért. Miért törtek be az istentelenek szentélyedbe, miért tiporták ellenségeink szent helyedet? Olyanok vagyunk, mintha nem te uralkodtál volna régtől fogva felettünk; mintha nem a te nevedről neveztek volna el minket.
Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál! Színed előtt megolvadnának a hegyek.
VÁLASZOS ÉNEK
Iz 63, 19; 64, 1; 59, 11
Urunk, olyanok vagyunk, mintha nem te uralkodtál volna felettünk, mintha nem a te nevedről neveztek volna el minket. * Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál!
Várjuk ugyanis a jogot, de nem közelít; a szabadulást, de távol marad tőlünk. * Ó, bárcsak.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Proklusz konstantinápolyi püspök beszédeiből
(Oratio 7 in sancta Theophania, 1-3: PG 65, 758-759)
A víz megszentelése
Krisztus megjelent a földön, és az elszürkült világot felékesítette, ragyogóvá, örömtelivé tette. Magára vállalta a világ bűnét és a világ ellenségét letaszította. Megszentelte a forrásvizeket, és az emberek lelkét megvilágosította. Csodát csodára halmozott.
Ma ugyanis a szárazföld és a tenger osztozott az Üdvözítő kegyelmében, és az egész világot öröm járta át. A mai nap Karácsonynál nagyobb csodákat tár elénk.
Az Üdvözítő születésnapján nagyon örvendezett a föld, mert az Urat hordhatta hátán a jászolban. Isten megjelenésének ezen a napján pedig a tenger ujjong tombolva, mert a Jordánon át a megszentelő áldás ömlött beléje.
Karácsonykor a gyenge Kisded jelent meg előttünk, megmutatva a mi gyenge tökéletlenségünket: ma viszont a tökéletes Krisztus áll előttünk, burkoltan mutatva magát, aki tökéletes Istenként a tökéletes Istentől származik. Akkor a Király a test bíborát öltötte magára, most a Jordán vize öleli körül és öltözteti fel.
Figyeljetek hát és lássátok az új csodát: az Igazság Napját, amint a Jordánban fürdik, a tüzet, amint a vízbe merül, Istent, amint megszenteli őt a szolga ember.
Ma az egész teremtés így énekel himnuszt: Áldott, aki az Úr nevében jön. Áldott, aki minden időben érkezik, hiszen nem most jött el először.
Mondd csak világosan te, boldog Dávid: Kicsoda ő? Isten az Úr, ő ragyog felettünk. Nemcsak Dávid próféta mondja ezt, hanem Pál apostol is megerősíti az ő tanúságát, midőn így ír: Megjelent megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára, és tanít minket. Nem néhány embernek, hanem minden ember számára. Éppúgy megadja a keresztségben az üdvösséget a zsidóknak, mint a görögöknek, s mindenkinek feltárja a keresztség közös kincseit.
Nézzétek és csodáljátok ezt az új áradást, amely nagyobb és sodróbb, mint a Noé korabeli vízözön volt. Az az áradás ugyanis elpusztította az emberiséget; a keresztségnek ez a vize viszont újra életre szólítja a holtakat annak erejéből, aki ma megkeresztelkedett. Az az olajágat hozó galamb, amely Noéhoz visszatért, az Úr Krisztus kenetének illatát jelezte; most a galamb képében érkező Szentlélek az irgalmas Urat mutatja meg nekünk.
VÁLASZOS ÉNEK
Ma felragyogott nekünk Isten Világossága, akit János megkeresztelt a Jordán folyóban: * Hisszük, hogy őt Szűz Mária szülte erre a világra.
Az ég megnyílt fölötte és az Atya szava hangzott. * Hisszük, hogy.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te vagy a népek világossága. Áraszd szívünkbe azt a fényességet, amellyel beragyogtad atyáink szívét, hogy népeid szüntelen békességnek örvendjenek. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky