Hangos szóval az Úrhoz kiáltok, *

Istenhez kiáltok, és ő figyel reám.

Keresem az Urat a szorongatás napján, †

egész éjjel felé tárom kezemet, *

és el nem lankadok.

Lelkem nem tud megvigasztalódni; †

Istenre gondolok, és sóhajtozom, *

róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem.

Te tartod ébren szempilláimat, *

zavart vagyok, szólni sem tudok.

Emlékezem a régi napokról, *

gondolkodom a rég letűnt esztendőkről.

Egész éjjel elmélkedik szívem, *

kutatok, és fürkészi a lelkem:

Vajon mindörökre eltaszít az Úr, *

sosem lesz már megbékéltebb?

Vagy szeretete végleg elfogyott, *

és ígérete nem valósul meg soha?

Könyörülni is elfelejt talán az Isten, *

és haragjában irgalmasságát szívébe zárja?

És azt mondtam: „Onnét van sajgó sebem, *

hogy az Úr keze most másként érint!”

Emlékezem az Úr nagy tetteiről, *

emlékezem kezdettől adott csodáiról.

Minden művedről elmélkedem, *

nagyszerű tetteidről gondolkodom.

Isten, szent a te utad, *

ki olyan nagy isten, mint a mi Istenünk?

Te vagy az Isten, aki csodákat tehet, *

megismertetted hatalmadat a népek között.

Erős karral megváltottad népedet, *

Jákob és József fiait.

Megláttak téged a vizek, Istenem, †

megláttak a vizek, és megremegtek, *

a mély vizek megrendültek.

A felhők ontották a vizet, †

a fellegek mennydörögtek, *

mert tüzes nyilaid cikáztak.

Mennydörgésed harci szekérként dübörgött, †

villámaid bevillogták a földkerekséget, *

megingott és megreszketett a föld.

Utad a tengeren át vezetett, ösvényed a nagy vizeken, *

de lábad nyomát nem láthatta senki.

Népedet, mint nyájat, úgy vezetted *

Mózes és Áron kezével.

Szívem ujjong az Úrban, *

erővel tölt el Istenem.

Ellenségeimmel szemben szám tágasra nyílhat, *

mert örömmel tölt el segítséged.

Nincs olyan szent senki, mint az Úr, †

nincs senki más rajtad kívül, *

nincs senki olyan erős, mint a mi Istenünk.

Ne beszéljetek annyit gőgösen, *

és ne büszkélkedjetek.

Ne hagyja el szátokat kérkedő szó, †

az Úr a mindentudás Istene, *

ő méri le tetteinket.

A hatalmasok íja eltörött, *

de a gyengéket erő övezi.

Aki jóllakott volt, elszegődik egy falat kenyérért, *

de akik éheztek, már jóllakhatnak.

Aki gyermektelen volt, az hétszeresen anya lesz, *

a sokgyermekes anya meg elhervad.

Az Úr adja a halált, és ő adja az életet, *

alvilágra ő küld, és ő hoz fel onnan.

Az Úr ad szegénységet, és ő ad gazdagságot, *

ő az, aki megaláz és felmagasztal.

A szűkölködőt ő emeli fel a porból, *

és a sárból kihozza a nyomorultat.

Az előkelők sorába ülteti, *

hogy övé legyen a dicsőség széke.

Mert az Úré a föld minden oszlopa, *

azokra helyezte a földkerekséget.

Szentjeinek lábát biztos úton vezeti, †

a gonoszok elvesznek a sötétségben, *

mert az ember nem győzhet a maga erejéből.

Az Úr megfélemlíti ellenségeit, *

az égből rájuk mennydörög.

Az Úr megítéli a föld határait, †

királyának ő ad hatalmat, *

és Fölkentjének homlokát fölemeli!

Király az Úr, ujjongjon a föld, *

† és örvendjen minden sziget!

Sötét felhő lebegi őt körül, *

trónját igazság és jog tartja szilárdan.

Tűz jár színe előtt, *

és elemészti minden ellenségét.

Villámai bevilágítják a földkerekséget, *

látja a föld, és beléremeg.

Viaszként szétfolynak a hegyek az Úr előtt, *

az egész föld Urának színe előtt.

Igazságosságát hirdetik az egek, *

és nagy fölségét meglátják a népek.

Megszégyenülnek mind a bálványimádók, †

akik faragott képeikkel dicsekszenek; *

eléje borulnak mind a bálványistenek.

Hallja ezt, és örvendez Sion, †

Júda városai vigadoznak *

a te ítéleted miatt, Uram.

Mert magasságos Úr vagy te a világ fölött, *

minden más istennél fölségesebb.

Akik az Urat szeretitek, gyűlöljétek a rosszat! †

Az Úr megoltalmazza hívei lelkét, *

a gonoszok kezéből kimenti őket.

Fényesség virrad az igazra, *

és öröm a tiszta szívűekre.

Örvendjetek, igazak, az Úrban, *

és áldjátok szentséges nevét!