Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Örök Istenség ragyogása, Krisztus,
életet, fényt hoz a világba jöttöd,
gyógyul az ember, örök üdvösségünk
ajtaja tárul.
Angyali kórus dalolása hallik,
himnuszuk hangja új korokat hirdet:
Jó Atyánk, néked odafenn dicsőség,
s béke a földön.
Kisdedként fekszel, Ura a világnak,
tiszta gyümölcse makulátlan méhnek,
Krisztus, a győztes szeretet hatalmát
hozd le a földre.
Otthonunk ég lett, születésed adta,
testet öltöttél: közülünk egy lettél.
Újítsd meg szívünk, szeretettel láncold
újra magadhoz.
Lásd közösségünk dala ujjongással
angyalok boldog örömében részt vesz,
az Atyát, téged s a Szeretet Lelkét
áldva dicséri. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Adjatok hálát az Úrnak, és hívjátok segítségül nevét, *
hirdessétek nagy tetteit a nemzetek között.
Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki, *
emlegessétek minden csodáját.
Dicsekedjetek szent nevével, *
az Urat kereső szívek örvendezzenek.
Keressétek az Urat és hatalmas erejét, *
keressétek arcát szüntelen.
Emlékezzetek csodatetteire, melyeket végbevitt, *
és ajkáról elhangzó csodás döntéseire,
ti, Ábrahámnak, az ő szolgájának ivadékai, *
választottjának, Jákobnak fiai.
Ő az Úr, a mi Istenünk, *
ő ítéli meg az egész földet.
Örökké emlékezik szövetségére, *
ezernyi nemzedéknek adott igéjére:
az Ábrahámmal kötött szövetségre, *
Izsáknak tett esküjére.
Ezt hagyta végzésül Jákobnak, *
és Izraelnek örök szövetségül.
Így szólt: „Kánaán földjét neked adom, *
az lesz kimért örökrészed.”
Amikor még csekély számban voltak, *
és kevesen éltek ott mint jövevények,
nemzettől nemzetig vándoroltak, *
egyik országtól a másik népig,
nem engedte, hogy bárki is elnyomja őket; *
királyokat fenyített meg miattuk:
„Ne bántsátok fölkentjeimet, *
prófétáimnak ne ártsatok!”
Aztán az országra éhséget bocsátott, *
és elpusztított minden falat kenyeret.
De elküldött előttük egy férfit, *
Józsefet, akit rabszolgának adtak el.
Lábát rabbilincsbe verték, *
nyakát vasba szorították,
amíg be nem teljesedett, amit mondott, *
és az Úr igéje igazolta őt.
A király üzent, és feloldotta, *
a népek fejedelme kiszabadította.
Házának urává tette őt, *
egész vagyonának intézőjévé,
hogy tetszése szerint vezesse népe nagyjait, *
és bölcsességre tanítsa véneit.
Akkor költözött Egyiptomba Izrael, *
és Kám földjén Jákob így lett jövevény.
Az Úr itt nagyon megsokasította népét, *
ellenségeinél erősebbé tette.
De megfordította azok szívét, †
így népét meggyűlölték, *
és álnokul bántak szolgáival.
Akkor elküldte szolgáját, Mózest, *
és Áront, akit kiválasztott.
Szavuk által csodás jeleket vitt végbe, *
csodákat művelt Kám földjén.
Sötétséget küldött, és éjt borított rájuk, *
szavainak mégis ellenálltak.
Akkor a vizeiket vérré változtatta, *
halaikat kipusztította.
Békák hemzsegtek földjükön, *
még a fejedelmi palotákban is.
Szavára bögölyök rajzottak elő, *
és szúnyogok lepték el határukat.
Eső helyett jégzivatart küldött rájuk, *
és földjükre emésztő tüzet.
Elverte szőlőjüket és fügefáikat, *
határaikban a fákat összetörte.
Szavára előtűnt a sáska, *
és megszámlálhatatlan sok rovar.
Országuk minden füvét lelegelték, *
földjük minden termését felfalták.
Országukban minden elsőszülöttet megölt, *
minden zsengéjét a férfinemnek.
Kivezette őket arannyal, ezüsttel megrakottan, *
és a törzsek között egy sem volt beteg.
Egyiptom ujjongott távozásukon, *
mert rájuk nehezedett a tőlük való félelem.
Oltalmul felhőt borított rájuk, *
és tüzet küldött, hogy világítson nekik éjjel.
Kérésükre fürjek jöttek, *
és jóllakatta őket mennyei kenyérrel.
Megnyitotta a sziklát, és ömlött a víz, *
folyamok áradtak a sivatagban.
Mert szent ígéretéről megemlékezett, *
amelyet szolgájának, Ábrahámnak tett.
Örvendezés között vezette ki népét, *
és választottjait ujjongás között.
A nemzetek országait nekik adta, *
a népek munkájának gyümölcsét ők örökölték,
hogy megtartsák törvényeit, *
és teljesítsék parancsait.
Az Isten Fia eljött és megadta nekünk az értelmet,
Hogy megismerjük az igaz Istent.
ELSŐ OLVASMÁNY
Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből
3, 5-16
A krisztusi új ember
Testvéreim!
Fojtsátok el tagjaitokban, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás. Ezek miatt sújtja Isten haragja a hitetlenség fiait. Valaha, amikor még köztük éltetek, ti is ezeket műveltétek. De most hagyjátok el ezeket: a haragot, a gyűlölködést, a rosszindulatot, az átkozódást és az ocsmány beszédet.
Ne hazudjatok egymásnak. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig. Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad, hanem Krisztus a minden, és ő van mindenben.
Mint Istennek szent és kedves választottai öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak.
Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. S Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben. Legyetek hálásak, Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen, s teljes bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást. Az Istennek énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Gal 3, 27-28
Mindannyian, akik megkeresztelkedtünk, Krisztust öltöttük magunkra: * Mindannyian ugyanis eggyé lettünk a mi Urunkban, Jézus Krisztusban.
Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő. * Mindannyian ugyanis eggyé lettünk a mi Urunkban, Jézus Krisztusban.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Sienai Szent Bernardin áldozópap beszédeiből
(Sermo 49, cap. 1: Opera Omnia, IV, 495 ss.)
Jézus neve hitünk erős alapja
Jézus szent neve az a név, amely után annyira vágyakoztak az ősatyák, amelyet annyi gyötrelem közt vártak, amelyre annyi megpróbáltatás közepette hosszú időn át várakoztak, amelyet annyi sóhajtozással hívtak, amelyért könnyek között oly sokszor fohászkodtak, és amely végül is a kegyelem idején irgalmasan megadatott nekik. Erről a névről ne a hatalom, ne a bosszúállás, hanem az igazságosság jusson eszedbe. Legyen ez a név számodra az irgalmasság neve, hangozzék füledbe állandóan Jézus neve, mert szépen cseng a hangja, és bájos az arca.
Hitünk erős alapja tehát Jézus neve, és ez a név Isten gyermekeivé tesz bennünket. A mi katolikus hitünk valójában azt jelenti, hogy megismerjük Jézus Krisztust, és elfogadjuk az ő megvilágosító kegyelmét, mert ő a lélek világossága, az élet kapuja, az örök üdvösség alapja. Aki ezt a nevet nem vallja vagy elhagyja, az olyan, mint az az ember, aki az éjszaka sötétjében lámpa nélkül jár, mint aki a szirtek között csukott szemmel járva lezuhan. Bármennyire is kitűnnék éles elméjével, vak vezetőt követ, amikor az égi titkok megértésében a saját esze után megy. Olyan ember ez, mint aki az alapozással nem törődve akar házat építeni; vagy éppenséggel hasonlítható ahhoz, aki az ajtót mellőzve a tetőn keresztül akar bejutni a házba. Az alap tehát Jézus: ő a fény és az ajtó, aki utat mutat a tévelygőknek, aki a hit világosságát nyújtja mindenkinek. Ebben a világosságban az ismeretlen Istent kereshetjük, a keresett Istenben hinni tudunk, és őt a hitben megtaláljuk. Ez az alap tartja fenn a Jézus nevében felépített Egyházat. Jézus neve fény az igehirdetőknek. Ez teszi világossá szavukat, a meghirdetett igéket pedig elfogadhatóvá. És mit gondolsz, honnét van az egész világon a hitnek olyan hirtelen keletkezett és erős fényessége, ha nem Jézus nevének meghirdetéséből? Nemde ennek a névnek a fényében és vonzásában hívott meg minket Isten az ő csodálatos világosságára? Akik pedig megvilágosodtak és ebben a fényben látják meg a világosságot, azokról méltán mondja az Apostol: Valaha sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban. Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei.
Ó dicső név, ó kedves név, ó szeretett és erőteljes név! Általad megoldódnak a bűn kötelékei, általad győzzük le az ellenséget, általad gyógyulnak meg a betegek, általad edződnek meg a megpróbáltatásokban és gyulladnak örömre a szenvedők. Te vagy a hívők dicsősége, te az igehirdetők tanítója, a munkálkodók erőforrása, te az ellankadók támasza. A te tüzedtől és melegedtől csillapodnak a bűnös vágyak, nyerjük meg a kért segítséget, esnek elragadtatásba a szemlélődő lelkek, és általad dicsőülnek meg mindnyájan, akik a mennyei dicsőségre jutnak. A te szent neved által, édes Jézusunk, velük együtt minket is gyűjts egybe.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 5, 12; 88, 16b-17a
Örvendjenek mind, akik benned bíznak, Uram, és ujjongjanak szünet nélkül. Te véded őket, ők pedig magasztalnak téged. * Akik nevedet szeretik.
Arcod fényében járnak, Uram, és egész nap nevednek örvendeznek. * Akik.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te úgy akartad, hogy az emberi nem az üdvösséget szent Fiad megtestesülése által nyerje el. Add meg népednek, amely irgalmadért könyörög, hogy mindnyájan felismerjük: nem adatott más név, amelyet segítségül hívhatnánk, mint egyszülött Fiad neve. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky