Teljes szívemből kiáltok, hallgass meg, Uram, *

parancsaidat én megtartom.

Tehozzád kiáltok, szabadíts meg engem, *

intelmeidet én híven őrzöm.

Téged szólít kiáltásom már hajnal előtt, *

mert nagyon reménykedem igéidben.

Téged kutat szemem virradat előtt, *

hogy szavaidról elmélkedjem.

Tekints jóságodban könyörgésemre, Uram, *

ítéleteid szerint éltess engem!

Túl közel vannak már álnok üldözőim, *

de törvényedtől távol vannak.

Te azonban közel vagy, Uram, *

minden intelmed maga a hűség.

Tudtam én parancsaidról kezdet óta, *

és azt is, hogy mindörökre adtad.

Daloljunk az Úrnak, †

mert fölséges és dicsőséges, *

lovat és lovast a tengerbe taszított.

Az Úr az én erősségem és dicsőségem, *

ő lett az én szabadítóm.

Ő az én Istenem, dicsőítem őt, *

magasztalom, mert atyáim Istene.

Hős harcos az Úr, †

„Mindenható” az ő neve, *

tengerbe vetette a fáraó harci szekerét és seregét.

Haragod leheletétől feltorlódtak a vizek, †

a tornyosuló hullámok megálltak, *

az örvények a tenger mélyén összegyűltek.

Az ellenség így szólt: „Üldözőbe veszem, elfogom, *

szétosztom a zsákmányt, és kielégül lelkem,

kirántom kardomat, *

kezem elpusztítja őket!”

Rájuk leheltél, és összecsapott felettük a tenger; *

elmerültek, mint ólom a hatalmas vizekben.

Ki olyan fölséges, mint te vagy szentélyedben, *

félelmetes, dicsőséges, csodákat cselekvő?

Kinyújtottad kezedet, és a föld elnyelte őket; *

megváltott népednek jóságos vezére lettél.

Hatalmad vezette őt *

a te szent hajlékodba.

Bevezeted, és örökséged hegyére költözteted népedet, *

erős lakhelyedre, amelyet te építettél,

szentélyedbe, amelyet a te kezed alkotott, Uram. *

Uralkodjék az Úr mindenkor és mindörökké!

Dicsérjétek az Urat, minden népek, *

† magasztaljátok őt, minden nemzetek.

Mert erős fölöttünk az ő irgalma, *

és az Úr hűsége örökké megmarad!