Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Örök Istenség ragyogása, Krisztus,
életet, fényt hoz a világba jöttöd,
gyógyul az ember, örök üdvösségünk
ajtaja tárul.
Angyali kórus dalolása hallik,
himnuszuk hangja új korokat hirdet:
Jó Atyánk, néked odafenn dicsőség,
s béke a földön.
Kisdedként fekszel, Ura a világnak,
tiszta gyümölcse makulátlan méhnek,
Krisztus, a győztes szeretet hatalmát
hozd le a földre.
Otthonunk ég lett, születésed adta,
testet öltöttél: közülünk egy lettél.
Újítsd meg szívünk, szeretettel láncold
újra magadhoz.
Lásd közösségünk dala ujjongással
angyalok boldog örömében részt vesz,
az Atyát, téged s a Szeretet Lelkét
áldva dicséri. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Adjatok hálát az Úrnak, és hívjátok segítségül nevét, *
hirdessétek nagy tetteit a nemzetek között.
Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki, *
emlegessétek minden csodáját.
Dicsekedjetek szent nevével, *
az Urat kereső szívek örvendezzenek.
Keressétek az Urat és hatalmas erejét, *
keressétek arcát szüntelen.
Emlékezzetek csodatetteire, melyeket végbevitt, *
és ajkáról elhangzó csodás döntéseire,
ti, Ábrahámnak, az ő szolgájának ivadékai, *
választottjának, Jákobnak fiai.
Ő az Úr, a mi Istenünk, *
ő ítéli meg az egész földet.
Örökké emlékezik szövetségére, *
ezernyi nemzedéknek adott igéjére:
az Ábrahámmal kötött szövetségre, *
Izsáknak tett esküjére.
Ezt hagyta végzésül Jákobnak, *
és Izraelnek örök szövetségül.
Így szólt: „Kánaán földjét neked adom, *
az lesz kimért örökrészed.”
Amikor még csekély számban voltak, *
és kevesen éltek ott mint jövevények,
nemzettől nemzetig vándoroltak, *
egyik országtól a másik népig,
nem engedte, hogy bárki is elnyomja őket; *
királyokat fenyített meg miattuk:
„Ne bántsátok fölkentjeimet, *
prófétáimnak ne ártsatok!”
Aztán az országra éhséget bocsátott, *
és elpusztított minden falat kenyeret.
De elküldött előttük egy férfit, *
Józsefet, akit rabszolgának adtak el.
Lábát rabbilincsbe verték, *
nyakát vasba szorították,
amíg be nem teljesedett, amit mondott, *
és az Úr igéje igazolta őt.
A király üzent, és feloldotta, *
a népek fejedelme kiszabadította.
Házának urává tette őt, *
egész vagyonának intézőjévé,
hogy tetszése szerint vezesse népe nagyjait, *
és bölcsességre tanítsa véneit.
Akkor költözött Egyiptomba Izrael, *
és Kám földjén Jákob így lett jövevény.
Az Úr itt nagyon megsokasította népét, *
ellenségeinél erősebbé tette.
De megfordította azok szívét, †
így népét meggyűlölték, *
és álnokul bántak szolgáival.
Akkor elküldte szolgáját, Mózest, *
és Áront, akit kiválasztott.
Szavuk által csodás jeleket vitt végbe, *
csodákat művelt Kám földjén.
Sötétséget küldött, és éjt borított rájuk, *
szavainak mégis ellenálltak.
Akkor a vizeiket vérré változtatta, *
halaikat kipusztította.
Békák hemzsegtek földjükön, *
még a fejedelmi palotákban is.
Szavára bögölyök rajzottak elő, *
és szúnyogok lepték el határukat.
Eső helyett jégzivatart küldött rájuk, *
és földjükre emésztő tüzet.
Elverte szőlőjüket és fügefáikat, *
határaikban a fákat összetörte.
Szavára előtűnt a sáska, *
és megszámlálhatatlan sok rovar.
Országuk minden füvét lelegelték, *
földjük minden termését felfalták.
Országukban minden elsőszülöttet megölt, *
minden zsengéjét a férfinemnek.
Kivezette őket arannyal, ezüsttel megrakottan, *
és a törzsek között egy sem volt beteg.
Egyiptom ujjongott távozásukon, *
mert rájuk nehezedett a tőlük való félelem.
Oltalmul felhőt borított rájuk, *
és tüzet küldött, hogy világítson nekik éjjel.
Kérésükre fürjek jöttek, *
és jóllakatta őket mennyei kenyérrel.
Megnyitotta a sziklát, és ömlött a víz, *
folyamok áradtak a sivatagban.
Mert szent ígéretéről megemlékezett, *
amelyet szolgájának, Ábrahámnak tett.
Örvendezés között vezette ki népét, *
és választottjait ujjongás között.
A nemzetek országait nekik adta, *
a népek munkájának gyümölcsét ők örökölték,
hogy megtartsák törvényeit, *
és teljesítsék parancsait.
Az Isten Fia eljött és megadta nekünk az értelmet,
Hogy megismerjük az igaz Istent.
ELSŐ OLVASMÁNY
Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből
3, 5-16
A krisztusi új ember
Testvéreim!
Fojtsátok el tagjaitokban, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás. Ezek miatt sújtja Isten haragja a hitetlenség fiait. Valaha, amikor még köztük éltetek, ti is ezeket műveltétek. De most hagyjátok el ezeket: a haragot, a gyűlölködést, a rosszindulatot, az átkozódást és az ocsmány beszédet.
Ne hazudjatok egymásnak. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig. Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad, hanem Krisztus a minden, és ő van mindenben.
Mint Istennek szent és kedves választottai öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak.
Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. S Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben. Legyetek hálásak, Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen, s teljes bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást. Az Istennek énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Gal 3, 27-28
Mindannyian, akik megkeresztelkedtünk, Krisztust öltöttük magunkra: * Mindannyian ugyanis eggyé lettünk a mi Urunkban, Jézus Krisztusban.
Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő. * Mindannyian ugyanis eggyé lettünk a mi Urunkban, Jézus Krisztusban.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspöknek Szent János evangéliumáról szóló fejtegetéseiből
(Tract. 17, 7-9: CCL 36, 174-175)
A szeretet kettős parancsa
Eljött az Úr, a szeretet tanítómestere, aki telve volt szeretettel – mint róla megjövendölték – összetömörítve a tanítást a földön, és kimutatta: a két parancson múlik a törvény és a próféták.
Hogy mi ez a kettős parancs, ismételjétek át újra velem együtt, testvérek! Nagyon jól kell ismerni, és nemcsak akkor kell emlékezetbe idézni, amikor megemlítjük, hanem kell, hogy kitörölhetetlenül a szívetekben legyen. Állandóan gondoljatok arra, hogy szeretnünk kell Istent és az embertársat: Istent teljes szívünkből, egész lelkünkből és minden erőnkből, embertársunkat pedig úgy, mint saját magunkat.
Erre kell állandóan gondolni, erről kell mindig elmélkedni, ezt kell megtartani, ezt megtenni és teljesíteni. A parancsban előbb van az Isten szeretete, a megvalósításban viszont az embertársé. Mert az, aki a szeretet két parancsát előírta számodra, először nem az embertársét ajánlotta és csak utána az Istenét, hanem fordítva: előbb az Istenét és csak utána az emberét.
Te pedig mivel Istent még nem látod, embertársad szeretetével érdemled ki azt, akit látni fogsz; mert amikor embertársadat szereted, megtisztítod szemedet Isten látására, ahogy azt János nyilvánvalóan mondja: Ha nem szereted testvéredet, akit látsz, hogyan mondhatod, hogy szereted Istent, akit nem látsz?.
Íme, ez a parancs: Szeresd Istent! Ha azt mondod, mutasd meg nekem, hogy kit szeressek, mi mást válaszolhatok rá, mint amit János mondott: Istent soha nem látta senki. De nehogy azt hidd, hogy teljesen alkalmatlan vagy Isten látására – így folytatja – Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az istenben marad. Szeresd tehát embertársadat, és lásd meg magadban azt, hogy miért szereted embertársadat. Ott meglátod Istent, amennyire ez számodra lehetséges.
Kezdd el tehát szeretni embertársadat. Törd meg kenyeredet az éhezőnek, és a fedél nélküli szegényt fogadd be házadba, ha ruhátlant látsz, öltöztesd fel, és ne vesd meg embertársadat.
S ha ezt megteszed, mit nyersz vele? Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal. Isten, a te világosságod, hajnali fény neked, mert csupán a világ éjszakája után virrad fel számodra, hiszen ő sem fel nem kel, sem le nem nyugszik, mert örökkévaló.
Ha embertársadat szereted és róla gondoskodol, úton vagy. S ki máshoz utazol, mint az Úristenhez, ahhoz, akit teljes szívünkből, teljes lelkünkből és minden erőnkből kell szeretnünk? Istenhez ugyanis még nem jutottunk el, embertársunk viszont mindig velünk van. Viseld el tehát azt, akivel együtt úton vagy, hogy eljuthass ahhoz, akivel örökre együtt szeretnél maradni.
VÁLASZOS ÉNEK
1 Jn 4, 10-11. 16
Isten előbb szeretett minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. * Ha az Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.
Megismertük a szeretetet, amelyet Isten oltott belénk, és hittünk benne. * Ha az Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Fiadnak, a Szent Szűz áldott gyermekének születését mentesítetted az emberi természet gyarlósága alól. Add, kérünk, hogy általa új emberré legyünk, és megszabaduljunk az áteredő bűn következményeitől. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky