Józsue könyvéből

24, 1-7. 13-28

A szövetség megújítása az ígéret földjén

Azokban a napokban: Józsue egybegyűjtötte Izrael minden törzsét Szichemben. Aztán hívatta Izrael véneit, vezéreit, bíráit, tisztségviselőit. Azok felsorakoztak az Úr színe előtt. S Józsue szólt az egész néphez. „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: »A folyón túl éltek egykor ősatyáitok, Terach, Ábrahám és Nachor atyja, s más isteneknek szolgáltak. Akkor kiválasztottam Ábrahám atyátokat, bejárattam vele egész Kánaánt, utódait megsokasítottam, s megajándékoztam Izsákkal. Izsákot megajándékoztam Jákobbal és Ézsauval. Ézsaunak adtam Szeir hegyét tulajdonul. Jákob és fiai levonultak Egyiptomba. Akkor elküldtem Mózest és Áront, és megvertem Egyiptomot a csodákkal, amelyeket körében tettem. S kivezettelek benneteket. Kivezettem atyáitokat Egyiptomból, és a tengerhez értetek. Az egyiptomiak üldözték atyáitokat, szekerekkel és lovasokkal, egészen a Sás-tengerig. Ott az Úrhoz kiáltottak és ő sűrű felhőt bocsátott közétek és az egyiptomiak közé. Rájuk zúdította a tengert, úgyhogy az ellepte őket. Saját szemetekkel láttátok, mit tettem Egyiptomban. Aztán hosszú ideig a pusztában maradtatok.

Nektek adtam a földet, amely nem került semmi fáradságba nektek, a városokat, amelyeket nem ti építettetek, s ahol letelepedtetek, aztán a szőlőskerteket és az olajfákat, amelyeket nem ti ültettetek.«

Most hát féljétek az Urat, és szolgáljatok neki minden erőtökből és hűségesen. Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeknek atyáitok a folyón túl és Egyiptomban szolgáltak, és szolgáljatok az Úrnak! Ha nem akartok az Úrnak szolgálni, ma válasszatok, kinek akartok szolgálni: azoknak az isteneknek-e, akiknek atyáitok szolgáltak a folyón túl, vagy az amoriták isteneinek, akiknek most a földjét lakjátok. Én és házam, mi az Úrnak szolgálunk!”

A nép így felelt: „Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, és más isteneknek szolgáljunk! Az Úr a mi Istenünk, ő vezette ki atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. A szemünk láttára ő tette ezeket a nagy csodákat, oltalmazott minket az egész úton, amelyen végigvonultunk, s az összes nép között, amelyen áthaladtunk. Az Úr elűzött előlünk minden népet, így az amoritákat is, akik az országot lakták. Mi is az Úrnak akarunk hát szolgálni, ő a mi Istenünk!”

Józsue erre azt mondta: „Nem szolgálhatjátok az Urat, mert szent Isten, féltékeny Isten, aki nem bocsátja meg elpártolástokat és vétketeket. Ha elhagyjátok az Urat, hogy az idegenek isteneinek szolgáljatok, ő is rosszul fog bánni veletek, elpusztít benneteket, jóllehet azelőtt jó volt hozzátok.”

A nép így válaszolt Józsuénak: „Nem, mi az Úrnak akarunk szolgálni!” Józsue akkor így szólt a néphez: „Ti vagytok a tanúk magatok ellen, hogy az Urat választottátok, s neki akartok szolgálni.” Azt felelték: „Mi vagyunk a tanúk!” „Akkor távolítsátok el a köztetek élő idegenek isteneit, és ragaszkodjék szívetek az Úrhoz, Izrael Istenéhez!” A nép azt válaszolta: „Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, az ő szavára hallgatunk!”

Azon a napon Józsue megkötötte a néppel a szövetséget, törvényt és alkotmányt adott neki Szichemben. Józsue ezeket a szavakat leírta az Úr törvénykönyvébe. Aztán fogott egy nagy követ, és felállította ott az Úr szentélyében álló tölgyfa alatt. Majd így szólt Józsue az egész néphez: „Nézzétek, ez a kő lesz a tanú ellenünk, mert minden szót hallott, amit az Úr mondott nekünk; tanú lesz ellenetek, hogy megakadályozzon benneteket abban, hogy Isteneteket megtagadjátok.” Ezzel Józsue elbocsátotta a népet, mindenkit a maga örökrészébe.

VÁLASZOS ÉNEK

Józs 24, 16. 24; 1 Kor 8, 5. 6a

Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, és más isteneknek szolgáljunk! * Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, az ő szavára hallgatunk!

Igaz, beszélnek istenekről, az égen és a földön, nekünk mégis egy az Istenünk. * Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, az ő szavára hallgatunk!

Giustiniani Szent Lőrinc püspök beszédeiből

(Sermo 8, in festo Purificationis B.M.V.; Opera 2, Venetiis 1751, 38-39)

Mária mindent megőrzött szívében

Mária elgondolkodott mindarról, amit megtudott, akár olvasta, akár hallotta vagy látta azokat. Ó mennyire növekedett a hite, gyarapodtak érdemei és egyre jobban eltöltötte a bölcsesség fénye és fellángolt benne a szeretet tüze. Mintha valami új életre keltő titkos égi szentségek ereje alakította volna át szívét, egyre jobban eltöltötte az örvendezés, anyává tette a Szentlélek, és úgy irányította őt az Atya felé, hogy mélységes alázatát soha el ne veszítse. Az isteni kegyelem olyan teljessége töltötte el, hogy a legegyszerűbb dolgok is a legmagasabb szemléletre ragadták és lelkét egyre tündöklőbb világosságra gyújtotta. A Szűzanya áldott lelke – a benne lakozó Szentlélek valamint a tanítás által – mindig és mindenben Isten Igéjének irányító parancsához tudta magát szabni. Tehát nem a saját érzelmei és meggondolásai vezették, hanem az a belső bölcsesség, amelyet élő hite irányított, és külsőleg is ennek engedelmeskedett testének minden rezdülése. Illő volt ugyanis az az isteni Bölcsességhez – aki a maga számára az Anyaszentegyházat készült lakóhelyéül építeni –, hogy a legszentebb Szűz szerepét és példáját állítsa oda Egyháza elé a törvények megtartására, a lélek tisztaságának ápolására, az alázatosság és az áldozatos lelkület tükreként.

Őt utánozd mindenben, hívő lélek! Hogy lelkedben megtisztulj és hogy a bűn fertőjéből is képes légy kiemelkedni, neked is szíved benső templomába kell belépned. Szívünknek e benső munkájában Isten sokkal inkább értékeli a készséges jószándékot, mint a véghezvitt nagy tetteket. Ennélfogva tehát akár lelki szemlélődés által olvadunk Istenbe, akár pedig erényeink növelésében vagy embertársaink szolgálatára a jócselekedetek gyakorlásában serénykedünk, mindezt azzal a lelkülettel végezzük, mint akiket csak a Krisztus iránti szeretet sürget. Ez tehát a megtisztult lélek Isten előtti kedves áldozata, amely nem a kézzel épített templomban, hanem a szív benső templomában valósul meg, ahová kegyelmeivel együtt tér be az Úr Krisztus.

VÁLASZOS ÉNEK

Szent és szeplőtelen Szűz, nem is tudom, milyen szavakkal dicsérjelek: * Mert akit befogadni kicsi az ég, azt te méhedben hordoztad.

Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse. * Mert akit befogadni kicsi az ég, azt te méhedben hordoztad.