Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Új dallamot énekeljen,
Istenének zengedezzen
a mennyei hadsereg.
Vele együtt esdekelve
Sion lánya lelkesedve
mondjon édes éneket.
Ne legyen ma senki néma,
örvendezzen vigadozva
magyaroknak nemzete.
Ez a nap az ünnep napja,
királyát ma trón fogadja,
s egek boldog élete.
Szembeszáll a pogánysággal,
s apostoli buzgósággal
hirdeti a szent igét,
Mint Salamon réges-régen,
templomokat rak serényen:
dús adományt nyújt a kéz.
Királyszéket nyert a mennyben,
de a földön ügyeinkben
csodás tette megjelen.
Kérjük hát szent királyunkat
s kegyes Urunk, Krisztusunkat
mindörökké szüntelen. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Megszólal az Úr, az istenek Istene, *
napkelettől napnyugatig szólítja a földet.
A szépséges Sionból ragyogva jelenik meg Isten, *
jön a mi Istenünk, és nem hallgat.
Emésztő tűz lobog színe előtt, *
körülötte szélvihar tombol.
Szólítja onnan felülről az eget és a földet, *
hogy ítéletet tartson népe fölött.
„Gyűjtsétek elém választottaimat, *
akik velem áldozatban szövetségre léptek!”
Igazságosságát hirdetik az egek, *
Isten maga tart ítéletet.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
„Halljad, én népem, hadd szóljak, †
Izrael, hadd tanúskodjam ellened: *
Isten, a te Istened én vagyok.
Nem áldozataid miatt dorgállak, *
égőáldozataidat látom szüntelen.
Nem kell nekem házadból a növendékbika, *
sem nyájaidból a kecskebak.
Úgyis enyém az erdő és minden vadja *
és a hegyek ezernyi állata.
Ismerem én az ég minden madarát, *
és enyém, ami csak mozdul a réten.
Ha éhezném, nem szólnék neked, *
mert enyém a földkerekség és ami azt betölti.
Megeszem talán a bikák húsát? *
Vagy a bakok vérét megiszom?
Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát, *
és teljesítsd fogadalmadat a Fölséges előtt.
Hívj segítségül, amikor bajba kerülsz, *
megmentelek akkor, és te áldani fogsz.”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
A gonoszhoz pedig így beszél Isten: †
„Törvényeimet mit emlegeted, *
és miért veszed ajkadra szövetségemet?
Hiszen a fegyelmet gyűlölöd, *
és megveted szavaimat.
Hogyha tolvajt látsz, társául szegődöl, *
és szövetkezel a házasságtörővel.
Szádból gonosz beszéd árad, *
nyelved csalárdságot sző.
Leülsz, és máris gyalázod testvéred, *
és mocskolod anyád fiát.
Te így tettél, és én hallgassak? *
Azt véled, hogy hozzád hasonló vagyok?
Pörbe szólítalak most, *
és mindezt számon kérem tőled.
Ti, akik Istenről megfeledkeztek, szálljatok magatokba; *
különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket.
Aki a dicséret áldozatát áldozza, az tisztel engem; †
és akinek útja szeplőtelen, annak megadom, *
hogy meglássa Isten üdvösségét.”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Szüntelenül imádkozunk értetek, és könyörgünk.
Hogy Isten akaratát teljesen megismerjétek.
ELSŐ OLVASMÁNY
Jób könyvéből
13, 13 – 14, 6
Jób Istenhez fellebbez
Jób ezt válaszolta barátainak: „Legyetek most csendben, hadd beszéljek! Aztán jöjjön, aminek jönnie kell! Húsomat fogam közt magam fogom vinni, s a kezembe veszem életemnek sorsát. Öljön hát meg! Úgysincs semmi reménységem. De hogy utam igaz, azt kimutatom! Hisz már ez maga is mentségemre szolgál, mert a bűnös nem mer színe elé lépni.
Figyeljetek tehát szavamra pontosan! Amit mondok, az hatoljon fületekbe! Lám, készen állok az ítéletre, és nagyon jól tudom, hogy igazam van. Ki az, aki velem perbe akar szállni? Kész vagyok hallgatni, akár meg is halni.
Két dologtól szeretném, hogyha megkímélnél, akkor nem bújok el a színed elől. Az egyik, hogy vedd le rólam a kezedet, ne kelljen előtted félelemben élnem. Aztán szólíts, és én megfelelek neked, de én szóljak előbb, s te csak választ adj. Mekkorák lehetnek bűneim, hibáim? Fedd fel adósságom s minden gonosztettem! Miért rejted el arcodat előlem, miért veszel olybá, mint ellenségedet? Hulló falevelet akarsz ijesztgetni, kiszáradt pozdorját üldözőbe venni? Keserű dolgokat írsz elő számomra, ifjú botlásaim írod rovásomra. Te zártad a lábam kalodába, minden utamat szemmel tartod, és vonást húzol a lábam körül. Mint a pudvás fa, szétesik életem, mint a ruhadarab, amit molyok rágnak.
Minden ember, aki anyától született, szegény a napokban, de jóllakik gonddal. Mint virág kinyílik, azután elhervad; eltűnik, mint árnyék, nincsen maradása. Nyitva tartod te is szemedet fölötte, s bírói székedhez viszed ítéletre. Tisztátalantól vajon születhet-e tiszta? Nem, egyetlen egy sem!
Hogyha már előre kimérted napjait, hónapjai számát meghatároztad, s kijelölted célját, amit túl nem léphet, akkor ne nézz rá, hagyd inkább magára, amíg le nem tölti idejét a szolga.”
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Jób 13, 20. 21; vö. Jer 10, 24
Ne távolíts el, Uram, színed elől, vedd le rólam a kezedet, * Ne kelljen előtted félelemben élnem.
Fenyíts meg, Uram, de csak mértékkel, nehogy haragodban megsemmisíts! * Ne kelljen előtted félelemben élnem.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent István legendájából, amelyet Hartvik püspök írt meg
(Scriptores Rerum Hungaricarum. Vol. 2., Bp., 1938. 439-440)
A szeretet és alamizsnálkodás az erények minden lépcsőfokán átlép
Ahogy megvirradt Isten szentséges szülőanyja, Mária mennybevétele után az ötödik nap, összegyűlt a templomban a király a főemberekkel, a papság a főpapokkal; először gyászmisét mondtak, majd elmozdítva a padlóból kiemelkedő márványtáblát, végül is lementek a koporsóig, s annak felnyitásakor az édes illat oly hévsége árasztott el minden jelenlevőt, hogy azt hitték, az Úr paradicsomi gyönyöreinek közepébe ragadtattak. Maga a koporsó színültig volt kissé vöröslő, szinte olajjal kevert vízzel; benne, mint olvasztott balzsamban, nyugodtak a drága csontok; ezeket a legtisztább gyolcsba gyűjtötték, s a gyűrűt, amely a boldog férfi jobb kezére volt húzva, a folyadékban sokáig keresték. Mivel ezt nem találták, némelyek elkezdték a király parancsára a vizet ezüstüstökbe és hordókba méregetni, hogy ha kiürítették a szarkofágot, bizonyosabban megtalálják a gyűrűt. De csodálatosképpen minél több folyadékot mertek ki, annál több áradt helyébe, s töltötte meg a koporsót. Látva a csodát, a kimert vizet visszaöntötték a helyére, de a visszazúdítással sem telt meg jobban a koporsó. Akkor befedvén a sírt, dicséreteket s hálát zengtek az isteni kegyességnek, és a talált kinccsel Isten boldogságos szülőanyjának, a mindenkor Szűz Máriának oltárához visszatértek.
Egy bizonyos Mercurius nevű szerzetest, aki papi rendjében a mindenkor Szűz kincstárának őre volt, s a mennyei haza szeretete miatt a világról is lemondott, azon órában, amelyben a koporsót felnyitották, nehogy a szent ereklyékből valamit elragadjon, megdorgált a király, és messzire küldött onnan. Amikor szomorú arccal ült a kórusban, egy fehér ruhába öltözött ifjú összecsavart szövetet adott át neki, mondván: „Rád bízom ezt megőrzésre, s ha eljön az idő, felfedésre.” A szent szolgálat végeztével a szerzetes az épület sarkában a szövetet kibontotta, s elsápadt, hogy Isten emberének ép kezét, rajta a csodás mívű gyűrűvel meglátta; anélkül, hogy tudtak volna róla, magával vitte a monostorba, amelynek igazgatása reá volt bízva, s várva várt az ifjú által Krisztustól megjövendölt időre. Itt mint földbe rejtett kincset, sokáig eltökélten egyedül vigyázta és őrizte, majd a kolostor alapítóit értesítette, végül, hogy közeledett a kinyilvánítás ideje, a királlyal is közölte. Ez a püspököket és Magyarország első embereit csakhamar összehívatta, s miután ott Krisztus sok csodás jótéteményét pazarolta, ő az ünnepélyes napot Isten embere jobbjának felemelésére meghatározta.
Mi dolog, testvéreim, hogy a többi tag eloszlott, s a hús porba vegyültével teljesen szétfoszlott, csak a jobb kéz őrizte meg csontjaihoz tapadó idegeivel s bőrével épségének ékességét? Nem hiszem, hogy mást akarna a jeles ténnyel kinyilvánítani a megmérhetetlen isteni szándék, mint hogy a szeretet és alamizsnálkodás az erények minden lépcsőfokán átlép. Innen van testének és jobbjának gyönyörűséges és bámulatos csodálata, innen az örök élet édes és boldog jutalma, innen a mennybéliekkel kívánatos együtt lakása, ahol rásugárzik mindig fénylő s fogyhatatlan ragyogása az egy és legfőbb Istenségnek, az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, mindörökkön-örökké. Ámen.
VÁLASZOS ÉNEK
Mt 5, 7
Segítséget nyújtott a szűkölködőknek, igájukból kiszabadította a fogságba vetetteket. * Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.
A zarándokoknak ruhát és szállást juttatott, az özvegyek és árvák nyomorúságát és szükségét sajátjának tekintette. * Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Szentek csodálatos fényessége, Istenünk, te Szent István király dicsőséges jobbját gondviselő szereteteddel megőrizted számunkra. Add, hogy oltalmának szüntelenül örvendjünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky