Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Örök sugár, szép verőfény,
fogyhatatlan napvilág,
a gyászos éjt te győzöd le,
a fényt újra meghozod,
poklunkat te rombolod le,
elménk benned földerül.
Ha felragyogsz, felébredünk,
ha szólítasz, felkelünk,
te adod meg boldogságunk,
de ha elhagysz, jaj nekünk;
te mentesz meg a haláltól,
sugaraddal fénybe vonsz.
Éj és világ legyőzői
csak általad lehetünk;
boldog fényed, örök Isten,
kérünk, add meg minekünk:
azt a fényt, mely nem sötétül,
mert fényforrás ő maga!
Áldunk téged és Atyádat,
s áldjuk együtt Lelkedet,
a Hármas-egy Istenséget,
békét, fényt és életet,
s neve minden másnál drágább,
minden méznél édesebb! Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Isten, kinek nincs kezdete,
Isten, ki Isten Gyermeke,
Isten, ki kettejük Tüze,
szívünket lényed töltse be.
Utánad vágyunk, el ne hagyj,
szerelmünk, örömünk te vagy,
szomjas lelkünknek enyhet adj,
és boldogságunk te maradj!
Mindenség Atyja és Ura
s a Szűz méhének magzata,
Szentlelketeknek harmata
hulljon fényként utunkra ma.
Emlékezzél, szent Három-Egy:
jóságod műve, ami lett,
előbb embert formált kezed,
majd véred új lét magva lett.
Mert amit az Egy alkotott,
Krisztusban megváltást kapott:
akkor szeretve haldokolt,
szeretve most új létbe olt.
A Háromságnak szent öröm,
tisztesség, béke, fényözön,
erő, dicsőség, áldozat,
mindenhatóság, hódolat. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Megszólal az Úr, az istenek Istene, *
napkelettől napnyugatig szólítja a földet.
A szépséges Sionból ragyogva jelenik meg Isten, *
jön a mi Istenünk, és nem hallgat.
Emésztő tűz lobog színe előtt, *
körülötte szélvihar tombol.
Szólítja onnan felülről az eget és a földet, *
hogy ítéletet tartson népe fölött.
„Gyűjtsétek elém választottaimat, *
akik velem áldozatban szövetségre léptek!”
Igazságosságát hirdetik az egek, *
Isten maga tart ítéletet.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
„Halljad, én népem, hadd szóljak, †
Izrael, hadd tanúskodjam ellened: *
Isten, a te Istened én vagyok.
Nem áldozataid miatt dorgállak, *
égőáldozataidat látom szüntelen.
Nem kell nekem házadból a növendékbika, *
sem nyájaidból a kecskebak.
Úgyis enyém az erdő és minden vadja *
és a hegyek ezernyi állata.
Ismerem én az ég minden madarát, *
és enyém, ami csak mozdul a réten.
Ha éhezném, nem szólnék neked, *
mert enyém a földkerekség és ami azt betölti.
Megeszem talán a bikák húsát? *
Vagy a bakok vérét megiszom?
Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát, *
és teljesítsd fogadalmadat a Fölséges előtt.
Hívj segítségül, amikor bajba kerülsz, *
megmentelek akkor, és te áldani fogsz.”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
A gonoszhoz pedig így beszél Isten: †
„Törvényeimet mit emlegeted, *
és miért veszed ajkadra szövetségemet?
Hiszen a fegyelmet gyűlölöd, *
és megveted szavaimat.
Hogyha tolvajt látsz, társául szegődöl, *
és szövetkezel a házasságtörővel.
Szádból gonosz beszéd árad, *
nyelved csalárdságot sző.
Leülsz, és máris gyalázod testvéred, *
és mocskolod anyád fiát.
Te így tettél, és én hallgassak? *
Azt véled, hogy hozzád hasonló vagyok?
Pörbe szólítalak most, *
és mindezt számon kérem tőled.
Ti, akik Istenről megfeledkeztek, szálljatok magatokba; *
különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket.
Aki a dicséret áldozatát áldozza, az tisztel engem; †
és akinek útja szeplőtelen, annak megadom, *
hogy meglássa Isten üdvösségét.”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Szüntelenül imádkozunk értetek, és könyörgünk.
Hogy Isten akaratát teljesen megismerjétek.
ELSŐ OLVASMÁNY
Jób könyvéből
13, 13 – 14, 6
Jób Istenhez fellebbez
Jób ezt válaszolta barátainak: „Legyetek most csendben, hadd beszéljek! Aztán jöjjön, aminek jönnie kell! Húsomat fogam közt magam fogom vinni, s a kezembe veszem életemnek sorsát. Öljön hát meg! Úgysincs semmi reménységem. De hogy utam igaz, azt kimutatom! Hisz már ez maga is mentségemre szolgál, mert a bűnös nem mer színe elé lépni.
Figyeljetek tehát szavamra pontosan! Amit mondok, az hatoljon fületekbe! Lám, készen állok az ítéletre, és nagyon jól tudom, hogy igazam van. Ki az, aki velem perbe akar szállni? Kész vagyok hallgatni, akár meg is halni.
Két dologtól szeretném, hogyha megkímélnél, akkor nem bújok el a színed elől. Az egyik, hogy vedd le rólam a kezedet, ne kelljen előtted félelemben élnem. Aztán szólíts, és én megfelelek neked, de én szóljak előbb, s te csak választ adj. Mekkorák lehetnek bűneim, hibáim? Fedd fel adósságom s minden gonosztettem! Miért rejted el arcodat előlem, miért veszel olybá, mint ellenségedet? Hulló falevelet akarsz ijesztgetni, kiszáradt pozdorját üldözőbe venni? Keserű dolgokat írsz elő számomra, ifjú botlásaim írod rovásomra. Te zártad a lábam kalodába, minden utamat szemmel tartod, és vonást húzol a lábam körül. Mint a pudvás fa, szétesik életem, mint a ruhadarab, amit molyok rágnak.
Minden ember, aki anyától született, szegény a napokban, de jóllakik gonddal. Mint virág kinyílik, azután elhervad; eltűnik, mint árnyék, nincsen maradása. Nyitva tartod te is szemedet fölötte, s bírói székedhez viszed ítéletre. Tisztátalantól vajon születhet-e tiszta? Nem, egyetlen egy sem!
Hogyha már előre kimérted napjait, hónapjai számát meghatároztad, s kijelölted célját, amit túl nem léphet, akkor ne nézz rá, hagyd inkább magára, amíg le nem tölti idejét a szolga.”
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Jób 13, 20. 21; vö. Jer 10, 24
Ne távolíts el, Uram, színed elől, vedd le rólam a kezedet, * Ne kelljen előtted félelemben élnem.
Fenyíts meg, Uram, de csak mértékkel, nehogy haragodban megsemmisíts! * Ne kelljen előtted félelemben élnem.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Zénó veronai püspök Értekezéseiből
(Tract. 15, 2: PL 11, 441-443)
Jób mint Krisztus előképe
Szeretett testvéreim, amennyire értelmünk felfoghatja, Jób Krisztus előképének tekinthető. Hogy ennek igazsága kiderüljön, nézzük a hasonlóságot: Jóbot igazságosnak mondja az Isten, Krisztus pedig maga az igazságosság, ebből a forrásból merítenek mindazok, akik boldogok akarnak lenni. Róla mondja a Szentírás: Felragyog az igazságosság Napja. Jóbot igaznak nevezik, a valódi igazság az Úr, aki az evangéliumban így szól: Én vagyok az út és az igazság.
Jób gazdag volt, és van-e valaki gazdagabb az Úrnál? Az ő szolgái is mind gazdagok, övé az egész földkerekség és minden teremtmény, ahogy Szent Dávid is hirdeti: Az Úré a föld és mind, ami betölti, a földkerekség és mind, aki lakja. Jóbot háromszor tette próbára a gonosz lélek. Az evangélium tanúsága szerint az Urat is háromszor próbálta megkísérteni. Jób elvesztette minden vagyonát, amije csak volt. Az Úr is elhagyta irántunk való szeretetből égi javait, és szegénnyé lett értünk, hogy bennünket gazdaggá tegyen. Jób fiait elpusztította a dühöngő sátán, az Úr fiait, a prófétákat pedig az esztelen farizeusi népség ölte meg. Jób testét fekélyek szennyezték be, az Úr pedig, amikor testet öltött, magára vette az egész emberiség bűneinek szennyét.
Jóbot saját felesége biztatta a bűnre, az Urat pedig a zsinagóga akarta rávenni arra, hogy kövesse az ősök romlott hagyományait. Jóbról azt olvassuk, hogy barátai gúnyolták, az Urat pedig saját papjai és tisztelői gúnyolták. Jób a férgektől hemzsegő szemétdombon ült, az Úr is valóságos szemétdombon ült, ennek a világnak szennyes földjén, a különféle bűnökben és szenvedélyekben fetrengő emberek között, akik valódi férgek.
Jób visszakapta egészségét is, vagyonát is. Az Úr pedig feltámadva, nemcsak egészséget szerzett a benne hívőknek, hanem halhatatlanságot is, és uralmat az egész természet fölött, amint saját maga hirdeti: Mindent átadott nekem Atyám. Jóbnak fiai születtek az elhunytak helyett, az Úr pedig a prófétai fiak helyébe a szent apostolokat nyerte. Jób végül is boldogsága teljében, békében hunyt el. Az Úr pedig áldott marad mindörökké, időtlen időkön át.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsid 12, 1-2; 2 Kor 6, 4-5
Fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát. * Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra.
Tanúsítsunk nagy türelmet a megpróbáltatásban, a szükségben, a szorongattatásban, ha vernek, fogságba vetnek. * Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, irányítsd a világ folyását akaratod szerint békességben. Egyházadnak pedig add meg, hogy odaadó buzgósággal és zavartalan örömmel szolgáljon neked. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky