Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Pásztorok áldott főpásztora, Krisztus,
szent követődnek ünnepelve napját
tárjuk eléd most lelkes énekünkkel
hódolatunkat.
Szolgálni hívtad egykor ezt a férfit,
s pappá nevelve, magad mellé vetted,
szent közösséged kegyes szívű, gondos
támasza így lett.
Nyájadnak őre, pásztoraid tükre,
fénye a vaknak, elesettnek atyja,
lankadók lelke, mindeneknek mindig
mindene volt ő.
Krisztus, a jókat jutalmul az égben
megkoronázod; minekünk is add meg,
hogy pásztorunkat, nyomdokain járva,
mennybe kövessük.
Himnusszal áldjuk mindeneknek Atyját,
felmagasztalván, Isten Fia, téged,
Szentlélek Istent ugyanúgy dicsérjük
szerte a földön. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, hallgasd meg könyörgésemet, *
és kiáltásom jusson eléd!
Ne rejtsd el előlem arcodat; †
megpróbáltatásom napján *
fordítsd felém füledet!
Amikor csak segítségül hívlak, *
sietve hallgass meg engem!
Napjaim elenyésznek, mint a füst, *
csontjaim, mint a parázs, izzanak.
Szívem olyan, mint a lekaszált és kiszáradt fű, *
kenyeremet megenni is elfelejtem.
Hangos sóhajtozásom közben *
húsom csontomra sorvadt.
Hasonlóvá lettem a sivatagi pelikánhoz, *
olyan vagyok, mint a romokon ülő bagoly.
És úgy virrasztok, *
mint a magányos veréb a háztetőn.
Ellenségeim egész nap gyaláznak, *
akik egykor dicsértek, most nevemmel átkozódnak.
Kenyér helyett hamut eszem, *
és italomat könnyel vegyítem
haragod és neheztelésed miatt, *
mert magasba emeltél, és most földre sújtasz.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, *
és én, mint a fű, elszáradok.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
De te, Uram, örökre megmaradsz, *
és emléked is él nemzedékről nemzedékre.
Kelj fel, és könyörülj meg Sionon, *
mert eljött az idő, hogy megkönyörülj rajta.
Még köveiben is gyönyörködnek szolgáid, *
romjain is szánakoznak.
A nemzetek félve tisztelik majd nevedet, Uram, *
és minden király vallja dicsőségedet;
mert felépíti az Úr Siont, *
és megjelenik dicsőségben.
A szegények imádságát meghallgatja, *
és nem veti meg könyörgésüket.
Írják le mindezt az eljövendő nemzedéknek, *
a születendő nép is magasztalja az Urat:
Mert letekint szentélyének magasából, *
az Úr az égből földünkre tekintett,
hogy meghallja a rabok sóhaját, *
és megmentse a halálra szántakat;
hogy hirdessék az Úr nevét Sionban, *
és Jeruzsálemben dicsőségét,
mikor majd a népek egybegyűlnek, *
és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Erőm megtört az úton, *
megrövidültek napjaim.
De így fohászkodom: „Istenem, †
ne ragadj el életem delén, *
a te éveid nemzedékről nemzedékre tartanak.
Kezdetben te alkottad a földet, *
és az ég is a te kezed műve.
Ezek elenyésznek, de te megmaradsz, †
elavulnak, mint a ruha, *
változnak, mert mint az öltözetet váltod őket.
Te azonban ugyanaz maradsz, *
és éveid el nem fogynak.
Szolgáid fiai itt lakhatnak, *
és ivadékuk színed előtt biztonságban él.”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Figyelj, népem, tanításomra,
Ajkam igéire figyeljetek.
ELSŐ OLVASMÁNY
Jób könyvéből
3, 1-26
Jób panasza
Jób megnyitotta száját, s elátkozta születése napját. Így szólt: „Vesszen a nap, amikor világra jöttem, az éj, amelyen azt mondták: „Fiú fogantatott.” Igen, legyen az a nap sötétség! Az Isten odafenn ne törődjék vele, ne is ragyogjon fel annak a napnak a fénye! Borítsa éjszaka és sűrű sötétség, nehezedjenek rá gomolygó fellegek, tartsa rettegésben nappali sötétség! Sötétség nyelje el! Ne sorolják az év többi napja közé, és ne számítsák be hónapok napjának! Az az éjjel meg maradjon magtalan! Ne lásson soha hangos vigadozást! Átkozzák el ezt az éjt a napok átkozói, akik a leviatánt ingerelni tudják! Homály takarja el hajnalcsillagait, hasztalan várjon a világosságra! Ne láthassa meg, hogy a tavasz kinyitja szemét! Mert nem zárta be előttem a méhnek ajtaját, és a kínt nem rejtette el szemem elől.
Hogy nem pusztultam el már az anyaméhben! Vagy miért nem haltam meg, mikor megszülettem? Miért fogtak föl térdek? S miért voltak emlők, hogy szopjam őket? Most csöndben feküdnék, és nyugodhatnék, elaludtam volna, és békességem volna. A királyok és a föld nagyjai közelében, akik sírhelyet építenek maguknak. Fejedelmek mellett, akiknek volt aranyuk, akik megtöltötték házukat ezüsttel. Mint torzszülött, akit mielőtt élt, már elástak; volnék, mint a magzat, aki fényt sose látott. Ott a gonoszok felhagynak dühükkel, és az elfáradtak nyugalmat találnak. Együtt pihennek ott mind, akik foglyok voltak, nem hallatszik többé robottisztnek hangja. Egyforma lesz ott a szegény és a gazdag, és a rabszolga sem függ majd urától.
Miért hagyta világra jönni a szenvedőt, s szomorú szívűnek miért adott életet? Várják a halált, de az bizony nem jön, jobban keresik, mint az elrejtett kincset. Örülnének nagyon saját sírhalmuknak, sírjuk, ha meglelnék, felujjonganának. Útjavesztett embernek minek ily ajándék, annak, akit Isten teljesen körülzárt?
Immár kenyeremmé vált a sóhajtozás, s mint a víznek árja, ömlik a panaszom. Mert rám szakadt, amitől rettegtem, és amitől féltem, osztályrészem lett. Nincs nekem nyugalmam, nincsen békességem, még meg sem nyugodtam, máris új baj ért.”
VÁLASZOS ÉNEK
Jób 3, 24-26; 6, 13
Immár kenyeremmé vált a sóhajtozás, s mint a víznek árja, ömlik a panaszom. Mert rám szakadt, amitől rettegtem, és amitől féltem, osztályrészem lett. * Elért engem, Uram, a te haragod.
Számomra nincs többé semmi segítség, menekülésemnek minden útja zárva. * Elért engem, Uram, a te haragod.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspök beszédeiből
(Sermo 171, 1-3. 5: PL 38, 933-935)
Örüljetek az Úrban szüntelen!
Az Apostol megparancsolja nekünk, hogy örvendjünk, mégpedig az Úrban, nem pedig a világnak. Amint a Szentírás is mondja: Aki a világgal barátságban akar lenni, az ellensége lesz az Istennek. Mert amint az ember nem szolgálhat két úrnak, úgy senki nem örvendezhet a világban is és az Úrban is.
Győzzön tehát az Úrban való öröm, és közben szűnjék meg az e világ szerinti öröm. Az Úrban való öröm növekedjék állandóan, a világ szerinti öröm pedig csökkenjen, míg egészen meg nem szűnik. Nem azért hangzanak el ezek, mintha ebben a világban nem kellene örülnünk; hanem azért, hogy – bár e világban élünk – mégis már az Úrban örvendjünk.
De azt is mondhatja valaki: Én ebben a világban élek, tehát ha örülök, akkor ott örülök, ahol vagyok. Mit mondasz? Azért, mert ebben a világban élsz, nem vagy-e az Úrban? Hallgasd csak meg az Apostolt, amikor az athéniekhez szól, és az Apostolok Cselekedeteiben ezt mondja Istenről, Teremtő Urunkról: Benne élünk, mozgunk és vagyunk. Isten ugyanis ott van mindenütt, tehát hol nincs? Hát nem erre figyelmeztet minket a Szentírás? Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmi miatt!
Nagy dolog ez, mert az égbe szállt, és mégis közel van azokhoz, akik itt a földön élnek. Ki ez a távollevő és mégis közel álló, hacsak nem az, aki irgalomból van köztünk?
Az egész emberi nemet jelenti az az ember, akit az úton félholtan fekve hagytak ott a rablók, akit aztán figyelemre sem méltatott a mellette elhaladó pap és levita; odament azonban hozzá az arra elhaladó szamaritánus, hogy sebeit kezelje, és segítsen rajta. Tehát mivel távol volt tőlünk a Halhatatlan és a Szent – hiszen mi halandók és bűnösök voltunk –, ezért leszállt hozzánk, hogy közel legyen hozzánk ez a Távollevő.
Nem bűneink szerint bánt velünk. Fiai vagyunk ugyanis. Honnét bizonyítjuk ezt? Íme, meghalt értünk az Isten egyetlen Fia, hogy ne maradjon egyedül. Nem akart egyedül maradni, azért halt meg egymaga. Isten egyetlen Fia így tett sokakat Isten fiaivá. Saját vére árán testvéreket vásárolt magának, kedvessé tett minket a Megvetett, kiváltott az Eladott, megtisztelést adott a Meggyalázott, életre keltett a Megölt.
Tehát, testvéreim, örüljetek az Úrban, ne pedig e világnak: azaz örüljetek az igazságnak, és ne a gonoszságnak; örüljetek az örökkévalóság reményének, és ne a hiú hazugság virágának. Így örüljetek: bárhol és bármeddig is éltek itt a földön: Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmi miatt!
VÁLASZOS ÉNEK
2 Kor 13, 11; Róm 15, 13
Testvérek, örüljetek, tökéletesedjetek, buzdítsátok egymást, éljetek egyetértésben és békében! * Akkor veletek lesz a szeretet és béke Istene.
Töltsön el benneteket a reménység Istene teljes örömmel és békével a hitben. * Akkor veletek lesz a szeretet és béke Istene.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te mindenkor az életszentség dicsőségével tünteted ki hűséges szolgáidat. Gyújtsd lángra bennünk is a Szentlélek tüzét, amely Néri Szent Fülöp szívét oly csodálatosan áthatotta. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky