Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Ó Boldogságos Szűz Anya,
szent Fiadnak lánya
ki alázatban és méltóságban
megelőzöd a teremtményeket.
Az isteni tervnek kezdetektől
biztos betöltője
emberi természetünk dísze
és legfőbb ékessége.
Nemes Szűz,
az emberi természet legfőbb alkotója,
általad vett testet,
s lett csodálatosképp egy közülünk.
A szűzi méhben
a szeretet tüze gyulladt,
melynek melege itt a földön
mennyei virágokat fakasztott.
Az Atyának és a Vigasztalónak
s Egyszülöttednek dicsőség,
kik téged Boldogasszony
Egyházunk anyjává emeltek. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Milyen jó az Isten az igazakhoz, *
az Úr azokhoz, akiknek a szíve tiszta!
Lábam mégis majdnem megtántorodott, *
kis híja volt, hogy el nem buktam,
mert felháborodtam a hetvenkedők miatt, *
amikor láttam a bűnösök jó sorát.
Nem éri őket semmi szenvedés, *
egészséges és erővel teli a testük.
A halandók bajait nem ismerik, *
nem veri őket balsors, mint másokat.
Ezért nyakláncként hordják a gőgöt, *
és köntös rajtuk az erőszak.
Mint a zsír, csöpög belőlük a gonoszság, *
magasra tör szívük álnoksága.
Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, *
elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.
Káromló szavuk az eget sem kíméli, *
nyelvükkel beszennyezik a földet.
Ezért fordul feléjük a nép, *
és mohón issza szavaikat, mint a vizet.
Azt mondják: „Honnan tudná ezt az Isten? *
Lehet-e tudomása erről a Fölségesnek?”
Lám, ilyenek a bűnösök: *
vagyonukat gyarapítják, és élnek háborítatlanul.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Így szóltam: „Hát hiába őrzöm tisztán szívemet, *
és hiába mosom kezemet ártatlanságban?
Hiszen egész nap rajtam csattan az ostor, *
fenyítés a részem már kora reggel.”
Hogyha azt mondanám: „Úgy beszélek, mint ők”, *
árulója lennék gyermekeidnek.
Töprengtem, hogy meg tudjam fejteni, *
sokat gyötrődtem miatta.
Végül Isten szentélyébe tértem, *
és ott megértettem, hogy mi lesz a végük.
Mert valójában csuszamlós útra állítottad *
s pusztulásba taszítod őket.
Utoléri őket a romlás, *
elvesznek hirtelen, odalesznek az iszonyattól.
Mint ébredő ember álma, Uram, *
semmibe foszlik képük előtted, ha fölkelsz.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Amikor szívem kesergett, *
és bensőmet marta a bánat,
ostoba voltam és tudatlan, *
mint oktalan állat álltam előtted.
Mindig veled akarok maradni, *
hiszen megfogtad jobbomat.
Szándékod szerint vezérelsz engem, *
és végül is befogadsz a dicsőségbe.
Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, *
és ha veled vagyok, nem kívánok semmit sem a földön.
Bár elenyészik a szívem, a testem, *
szívem Istene és örökrésze mindig az Isten.
Mert íme, elpusztul, aki téged elhagy, *
elveszíted mind, aki hűségét megszegi.
Nekem azonban jó az Istennel lennem, *
és az Úristenbe helyeznem bizakodásom.
Hirdetni akarom minden művedet *
Sion városának népe előtt.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Mily édes ínyemnek mindegyik szavad, Uram,
Számnak édesebb a méznél.
ELSŐ OLVASMÁNY
Jób könyvéből
2, 1-13
A fekéllyel sújtott Jóbot meglátogatják barátai
Történt egy napon, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr színe elé járultak. Közöttük volt a sátán is. Ekkor az Úr így szólt a sátánhoz: „Honnét kerülsz ide?” A sátán azt felelte az Úrnak: „Szerte bebarangoltam a földet, és kószáltam rajta.” Erre az Úr megkérdezte a sátánt: „Észrevetted-e szolgámat, Jóbot is? Mert nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen, derék ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. Még mindig kitart feddhetetlenségében. Hiába ingereltél föl, hogy tegyem tönkre!” A sátán ezt válaszolta az Úrnak: „Bőrért bőrt! Az életéért mindenét odaadja az ember, amije csak van. Emeld csak rá kezedet, és nyúlj a csontjához és húsához! Szavamra, szemtől szemben fog majd káromolni!” Ekkor az Úr azt mondta a sátánnak: „Nos, a kezedbe adom, csak az életét kíméld!”
A sátán eltávozott az Úr színe elől. Jóbot rosszindulatú fekéllyel sújtotta tetőtől talpig. Ez hamuba ült, s egy cserépdarabot vett a kezébe, hogy azzal vakargassa magát.
A felesége meg így beszélt hozzá: „Még mindig kitartasz feddhetetlenségedben? Átkozd az Istent, és halj meg!” Ő azonban így válaszolt neki: „Mint valami féleszű asszony, úgy beszélsz. Ha a jót elfogadjuk Isten kezéből, miért ne fogadnánk el a rosszat is?” Mindamellett nem vétkezett Jób az ajkával.
Jóbnak három barátja értesült a csapásokról, amelyek rászakadtak, és eljöttek hazájukból: Elifász Temánból, Bildád Suachból és Zófár Naamából. Megállapodtak egymás közt, hogy elmennek hozzá, kifejezik együttérzésüket és megvigasztalják. Amikor távolból ráemelték tekintetüket, nem ismerték meg. Hangos sírásban törtek ki, megszaggatták ruhájukat, és hamut szórtak a fejükre. Hét nap és hét éjjel mellette ültek a földön, és egyik sem szólt hozzá, egy szót sem. Látták ugyanis, hogy igen nagy a fájdalma.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 37, 2. 3. 4. 12
Uram, ne feddj meg felindulásodban, mert nyilaid belém hatoltak. * Nincs testemen ép hely, mert haragszol énrám.
Barátaim és szeretteim dermedten állnak bajom előtt. * Nincs testemen ép hely, mert haragszol énrám.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent VI. Pál pápának a II. Vatikáni Zsinat harmadik ülésszaka lezárásakor mondott beszédéből
(21 novembris 1964: AAS 56 [1964], 1015-1016)
Mária, az Egyház Anyja
Megfontolva azokat a szoros kötelékeket, amelyek Máriát és az Egyházat egybefűzik, kijelentjük a Boldogságos Szűz Mária dicsőségére és a mi vigasztalásunkra, hogy a Boldogságos Szűz Mária az Egyház Anyja, vagyis az egész keresztény népnek – mind a híveknek, mind a pásztoroknak –, akik őt szeretett anyának hívják. Elrendeljük, hogy az egész keresztény nép e gyöngéd megszólítással, nem szűnő tisztelettel illesse az Istenszülő Szűz Máriát, és forduljon felé imádságaiban.
Olyan titulusról van ugyanis szó, tisztelendő testvéreim, amely nem ismeretlen a keresztény nép áhítata számára, sőt a hívek és az egész Egyház szeretik Máriát Anyaként megszólítani. Ez az elnevezés természetes módon kapcsolódik a valódi Mária-tisztelethez, mert Mária azon méltóságán alapul, amelybe Mária Isten megtestesült Igéjének anyjaként lett beiktatva.
Amint ugyanis az Istenanyaság az oka annak, hogy Mária abszolút egyedi viszonyban van Krisztussal és jelen van az emberiség megváltásának Krisztus által megvalósított művében, úgy különösképp az istenanyaságból fakadnak azok a kapcsolatok, amelyek Mária és az Egyház között szövődnek. Mivelhogy Mária Krisztus anyja – aki, amint magára vette az emberi természetet a Szűzanya méhében, egyesítette magával, mint fej az Ő Misztikus Testét, az Egyházat. Tehát Mária mint Krisztus anyja, egyben az összes hívő és pásztor anyja is, vagyis az egész Egyházé.
Ez az oka annak, hogy mi, akik méltatlanok és gyengék vagyunk, gyermeki szeretettel közeledünk felé, és bizakodó lélekkel merjük ráemelni a tekintetünket. Ő, aki egykor nekünk adta Jézust, a természetfeletti kegyelem forrását, nem képes nem anyai szeretettel fordulni az Egyházhoz, különösen ezekben a napokban, amikor Krisztus Jegyese még erőteljesebb lelkesedéssel készül üdvös küldetése betöltésére.
Ennek a reménynek a táplálására és az ebben való megerősödésre sarkallnak bennünket a mi égi Édesanyánk és az emberiség között lévő kötelékek. Mária közel van hozzánk, annak ellenére, hogy Isten nagylelkű és csodálatos ajándékok sokaságával halmozta el, hogy méltó anyja lehessen a megtestesült Igének. Mint mi, ő is Ádám leánya, és ezért nővérünk a közös emberi természetben. Krisztus leendő érdemeire tekintettel mentesült az áteredő bűntől, de a kapott isteni ajándékok mellé saját tökéletes hitének személyes példáját helyezi, amellyel ki is érdemelte az evangéliumi dicséretet: „Boldog vagy, mert hittél.”
Ebben a halandó életben tökéletes formában megtestesíti Krisztus tanítványát, az összes erény tükrévé vált, és magatartásában teljesen megjeleníti azokat a boldogságokat, amelyeket Jézus Krisztus hirdetett. Ebből fakad, hogy miközben az Egyház sokszínű életét magyarázza, tevékeny aktivitásában az Istenszülő Szűztől vesz példát, amely által tökéletesen lehet követni Krisztust.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Lk 1, 35
A Szentlélek szállt le Máriára * A Magasságbeli ereje töltötte be őt.
Ismét betöltötte Őt, amikor társa lett Fiának szenvedésben, mint a megváltottak Anyja. * A Magasságbeli ereje töltötte be őt.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, irgalmasság Atyja, egyszülött Fiad a keresztfán függve Anyját, a Boldogságos Szűz Máriát a mi Anyánkká is tette. Add, kérünk, hogy a Szűzanya szerető közbenjárására Egyházad napról napra termékenyebb legyen, szent utódoknak örvendjen, és a népek minden családját anyai keblére ölelje. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky