Mint szarvas sóvárog a forrásvízre, *

úgy áhít a lelkem, téged, Istenem.

† Isten után szomjazik a lelkem, az élő Isten után: *

mikor mehetek, hogy megjelenjek az ő színe előtt?

Éjjel-nappal könny a kenyerem, *

mert azt hallom naponta: „Hol a te Istened?”

Csak arra gondolok, elmém azon mereng, *

hogyan vonultam be a csodás hajlékba Isten házáig,

miközben ujjongott és énekelt *

az ünneplő sokaság.

Miért csüggedsz, lelkem, *

miért vagy nyugtalan?

Bízzál az Úrban: fogom még áldani *

arcom szabadítóját, Istenemet.

Szomorkodik bennem a lélek, †

hozzád röpül ezért gondolatom *

a Jordán és a Hermon távoli hegyes tájairól.

Harsognak zuhatagjaid, örvény kiált az örvénynek; *

minden kavargó hullámod átzuhog fölöttem.

Árassza rám az Úr irgalmát naphosszat, †

neki zeng éjjel háladalom, *

és áldom éltető Istenemet.

Így szólok az Úrhoz: „Oltalmazóm vagy, †

miért feledkeztél meg rólam? *

Miért kell bánatban élnem, ellenségeimtől gyötörten?”

Keserűség marja bensőmet, †

amikor kínzóim gúnyolnak, *

s naponta azt mondják: „Hol a te Istened?”

Miért csüggedsz, lelkem, *

miért vagy nyugtalan?

Bízzál az Úrban: fogom még áldani *

arcom szabadítóját, Istenemet.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Könyörülj rajtunk, tekints ránk, mindenség Istene, *

szereteted fényét mutasd meg nekünk!

Bocsásd félelmedet a nemzetekre, *

amelyek nem ismernek téged.

Hadd tudják meg,

hogy rajtad kívül nincs más Isten, *

és hirdessék nagy tetteidet.

Emeld föl kezedet az idegen népek ellen, *

hogy lássák hatalmadat.

Amint szemük láttára szent voltál velünk, *

úgy a mi szemünk láttára légy dicső fölöttük,

hogy úgy ismerjenek, ahogy mi ismerünk, *

mert rajtad kívül, Urunk, nincs más Isten!

Újítsd meg a jeleket, és tégy csodákat újból, *

dicsőítsd meg kezedet, erős karodat!

Gyűjtsd össze Jákob minden törzsét, †

hadd tudják meg, hogy rajtad kívül nincs más Isten, *

és mondják el nagy tetteidet.

Tekintsd őket örökségednek, *

mint a régmúlt időkben.

Könyörülj népeden, amelyet terólad neveztek el, *

Izraelen, amelyet elsőszülöttednek tekintettél,

és könyörülj szent városodon, *

nyugalmad városán, Jeruzsálemen!

Áraszd el Siont kimondhatatlan igéiddel, *

és népedet dicsőségeddel!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Isten dicsőségét hirdetik az egek, *

kezének művéről vall a mennybolt.

A nappalok ezt zengik egymásnak, *

erre oktatja éj az éjszakát.

Nem olyan hang ez, nem olyan beszéd, *

hogy meg ne értenéd szavát.

Minden földre elhat szózatuk, *

a földkerekség végéig eljut igéjük.

Az égen vert Isten sátort a napnak, †

és az, mint nászházból kilépő vőlegény, *

mint ujjongó dalia fut neki útjának.

Az ég egyik pereméről indul, †

és másik széléig ér a pályája: *

tüze elől rejtőzni nem lehet.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Lk 1, 68-79

Áldott az Úr, atyáink Istene, *

mert meglátogatta és megváltotta az ő népét;

erős szabadítót támasztott minékünk *

szolgájának, Dávidnak családjából.

Amint szólott a szentek szájával, *

ősidők óta a próféták ajka által,

megszabadít az ellenség kezéből, *

mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket;

atyáinkkal irgalmat gyakorol, *

hogy szent szövetségére emlékezzék,

az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, *

hogy nekünk váltja be, amit ígért;

hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből, *

neki szolgálatot teljesítsünk:

szentségben és igazságban járjunk előtte *

napról napra, amíg élünk.

Téged pedig, gyermek, †

a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, *

mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját;

az üdvösség ismeretére tanítod nemzetét, *

hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük

Istenünk irgalmas szívétől, *

amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból,

hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, *

lépteinket pedig a béke útjára vezérelje.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.