Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Pásztorok áldott főpásztora, Krisztus,
szent követődnek ünnepelve napját
tárjuk eléd most lelkes énekünkkel
hódolatunkat.
Harcokban edzett hű fiadat egykor
égi kenettel belül gazdagítva
szent közösségnek gondos pásztorává
tette a Lélek.
Nyájadnak őre, pásztoraid tükre,
fénye a vaknak, elesettnek atyja,
lankadók lelke, mindeneknek mindig
mindene volt ő.
Krisztus, a jókat jutalmul az égben
megkoronázod; minekünk is add meg,
hogy pásztorunkat, nyomdokain járva,
mennybe kövessük.
Himnusszal áldjuk mindeneknek Atyját,
felmagasztalván, Isten Fia, téged,
Szentlélek Istent ugyanúgy dicsérjük
szerte a földön. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Hányszor lázadoztak Isten ellen a pusztában, *
hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban!
Istent kísértették újra meg újra, *
Izrael Szentjét keserítették.
Nem emlékeztek vissza hatalmas kezére, *
sem a napra, amikor kimentette őket az elnyomásból.
Amikor megmutatta jeleit Egyiptomban, *
csodáit művelte Tánisz mezején:
Vérré változtatta folyóikat s patakjaikat, *
hogy ne ihassanak.
Mérges legyeket küldött, hogy mardossák őket, *
és békákat, hogy így romlást hozzon rájuk.
Féreg fogára adta termésüket, *
munkájuk gyümölcsét a sáskáknak.
Szőlőjüket jégesővel pusztította el, *
fügefáikat felhőszakadással.
Jégverés irtotta csordáikat, *
nyájaikat tüzes villám.
Rájuk bocsátotta lobogó haragját, †
indulatát, ostorát, verését, *
ártó angyalok seregét.
Szabadjára engedte indulatát, †
nem kímélte őket a haláltól, *
életüket dögvésszel sújtotta.
Megölt minden első sarjat Egyiptomban, *
minden elsőszülött fiút Kám sátraiban.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Kihozta népét, mint juhokat, *
mint nyájat terelgette őket a pusztában.
Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, *
de ellenségeiket a tenger borította el.
Bevezette őket szent földjére, *
a hegyre, melyet jobbja szerzett nekik.
Nemzeteket űzött ki előlük, †
és földjüket nekik adta örökségül, *
a pogányok sátraiba Izrael törzseit telepítette.
Mégis megkísértették és ingerelték a fölséges Istent, *
szövetségével mit sem törődtek.
Elpártoltak tőle, hűtlenné lettek, †
ugyanúgy, mint ősatyáik; *
mint a csalfa íj, eltérültek.
Pogány oltáraikkal fölingerelték őt, *
bálványaikkal féltékennyé tették.
Isten hallotta, és haragra gerjedt, *
és nagyon megutálta Izraelt.
Elhagyta silói hajlékát, *
sátorát, ahol emberek között lakott.
Fogságba juttatta hatalma jelét, *
ékességét ellenség kezébe.
Népét kiszolgáltatta a kardnak, *
szívét harag töltötte el öröksége ellen.
Fiaikat tűz emésztette meg, *
hajadon lányaik pártában maradtak.
Kard által hullottak el papjaik, *
özvegyeik nem sirathatták el őket.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
De aztán, mint álomból, felserkent az Úr, *
mint bor mámorából ébredő harcos.
Végigvert ellenségeik hátán, *
örök gyalázattal bélyegezte őket.
De József sátora nem kellett már neki, *
Efraim törzsét nem választotta,
hanem Júda törzsére esett választása, *
és Sion hegyére, amelyet szeretett.
Magasra építette szentélyét, akár az eget, *
örök alapot vetett neki, mint a földnek.
És kiválasztotta Dávidot, szolgáját, †
fölemelte a juhnyáj mellől, *
magához vette az anyajuhok mögül:
legeltesse népét, Jákobot *
és Izraelt, az ő örökségét.
És ő tiszta szívvel terelgette őket, *
ügyes kezű pásztorként járt előttük.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Isten új életre hívott minket. Alleluja.
Jézus Krisztusnak a halálból az élő reményre való feltámasztása által. Alleluja.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Jelenések könyvéből
18, 1-20
Babilon bukása
Én, János, láttam egy másik angyalt, amint alászállt az égből. Nagy hatalma volt, s fénye beragyogta a földet. Teljes erejéből kiáltozott: „Elesett, elesett a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett, minden tisztátalan szellem hajléka, minden tisztátalan madár fészke, minden tisztátalan és gyűlöletes állat odúja, mert erkölcstelensége tüzes borából minden nemzet ivott, vele erkölcstelenkedtek a föld királyai, és a föld kereskedői meggazdagodtak határtalan fényűzéséből.”
Egy másik szózatot is hallottam az égből, ez így hangzott: „Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bűneikben, és benneteket is érjenek csapásaik! Bűneik az eget verik, de az Úr számon tartja gonoszságaikat. Úgy fizessetek neki, ahogy ő fizetett nektek, tetteit kétszeresen viszonozzátok. Serlegébe töltsetek kétannyit, mint amennyit ő töltött. Amennyit gőgösködött és dőzsölt, annyi gyötrelmet és bánatot okozzatok neki. Hisz ezt mondja magában: Királynőként trónolok, nem vagyok özvegy, és nem ismerem a gyászt. Ezért egyetlen napon zúdulnak rá a csapások: halál, gyász, éhség, sőt tűz fogja elhamvasztani, mert hatalmas az Úr, az Isten, aki ítéletet tart fölötte.” Siratják és gyászolják a föld királyai, akik vele bujálkodtak és dőzsöltek, amikor majd látják, hogy füstölögve ég. De gyötrelmeitől való félelmükben távol állnak, és így kiáltoznak: „Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te hatalmas város! Egy óra alatt beteljesedett rajtad az ítélet.”
A föld kereskedői is siratják és gyászolják, mert senki sem veszi meg többé áruikat: az arany- és ezüstárut, a drágakövet és gyöngyöket, a patyolatot, a bíbort, selymet és karmazsint, a sokféle tujafát és elefántcsont csecsebecsét, az értékes fából, bronzból, vasból és márványból készült mindenféle edényt, a fahéjat és balzsamot, az illatszert, mirhát és tömjént, a bort és olajat, a lisztlángot és búzát, a barmokat, juhokat és lovakat, a kocsikat, s a rabszolgák testét és lelkét. Az érett gyümölcs, amelyre lelkedben vágyódtál, elfonnyadt. Minden fény és pompa odavan, és nyomuk sem lesz többé.
A kereskedők, akik meggazdagodtak belőle, gyötrelmeitől való félelmükben távol tőle megállnak, siránkoznak és jajgatnak: „Jaj, jaj, te nagy város! Patyolatba, bíborba és skarlátba öltöztél, arannyal, drágakővel és gyönggyel voltál ékes. Egy óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!”
Minden hajókormányos és révész, minden hajós és tengerész megállt a távolban, amikor megpillantotta a füstölgő tüzet, és így kiáltozott: „Melyik város hasonlít ehhez a nagy városhoz?” Hamut szórtak a fejükre, zokogva és gyászolva siránkoztak: „Jaj, jaj, te nagy város! A te gazdagságodból gazdagodott meg mindenki, akinek hajója járt a tengeren. Egy óra elég volt, hogy elpusztulj!” „Örüljetek neki, te, ég, ti, szentek, apostolok és próféták! Isten kimondta igazságotokért felette az ítéletet!”
VÁLASZOS ÉNEK
Iz 52, 11. 12; Jel 18, 4; Jer 51, 45
Gyertek ki Babilonból, tisztuljatok meg, akik az Úr edényeit hordozzátok; az Úr előttetek fog haladni, * És Izrael Istene gyűjt egybe titeket, alleluja.
Én népem, vonuljatok ki Babilonból, hogy megmentse ki-ki az életét az Úr haragja elől! * És Izrael Istene gyűjt egybe titeket, alleluja.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Atanáz püspök szónoklataiból
(Oratio de incarnatione Verbi, 8-9: PG 25, 110-111)
Az Ige megtestesülése
Isten szellemi, romlást és anyagot nem ismerő Igéje a mi világunkba jött, bár előzőleg sem volt távol: soha nem volt a világnak egyetlen olyan része sem, amelyből hiányzott volna, hiszen Atyjával együttlétezve mindent mindenütt betöltött.
Eljött hozzánk jóságában, s mintegy felfedte magát előttünk. Megkönyörült emberi nemünk nyomorúságán, megindult a mi romlásunkon, s nem tűrve, hogy eluralkodjék rajtunk a halál – nehogy elpusztuljon a teremtmény, és nehogy meghiúsuljon Atyjának embert alkotó tevékenysége –, ő maga is olyan testet vett fel, amely nem különbözik a miénktől; és nem csupán csak jelen akart lenni ebben a testben, és nem is csak valami jelenés akart lenni.
Ha ugyanis csak látszani akart volna előttünk, nyilvánvalóan más valami dicsőbb testet is felvehetett volna; ő mégis a mi testünket öltötte magára.
A Szűzben templomot, testet épített magának, amelyben lakott, és megmutatkozott közöttünk, s azt mint engedelmes eszközt tette magáévá: így tehát a miénkhez hasonló testét – mivel mindnyájan alá voltunk vetve a halál romlásának, mindenkiért halálra adva – utolérhetetlen jósággal felajánlotta Atyjának. Részben azért, hogy mindazok számára, akik benne halnak meg, az embereket sújtó és a bűn miatt hozott törvény megszűnjék, hiszen az az Úr testében már érvényét veszítette, és hogy az ugyanolyan testtel rendelkező emberekkel szemben se legyen már hatálya; részben pedig azért, hogy a romlásba hullott embereket újra romolhatatlanná tegye, és visszahívja őket a halálból az életre. Magára vett testével és feltámadása kegyelmével teljesen száműzi tőlük a halált, mint ahogy a tűz megemészti a szalmát.
Krisztus azért vette magára a halandó emberi testet, hogy miután ez a mindenek fejedelmének, az Igének lett a teste, egyben elégtétel is legyen halálával az összes emberért, és mivel ebben a testben benne lakik az Ige, ezért maradjon is meg romolhatatlanságban, és végül az ő feltámadása kegyelméből romolhatatlan legyen minden emberi test is.
Amikor ezt a magára vett testet halálában tiszta, szeplőtelen és véres áldozatként felajánlotta, és önmagát másokért feláldozta, a halált a hozzá hasonló emberektől is elűzte.
Így Isten Igéje, aki mindenek felett áll, templomát és látható testét – amint mondta – mindenkiért felajánlva és feláldozva, halálával lerótt minden tartozást, s így Isten romlást nem ismerő Fia, aki emberi testével mindenkihez hozzá van kapcsolva, a feltámadás ígéretével méltán és joggal tett halhatatlanná minden embert.
Ezek után a halál rontásának már nincs semmi ereje az emberek felett, hála az Igének, aki az egy test révén bennük lakik.
VÁLASZOS ÉNEK
Jer 15, 19. 20; 2 Pét 2, 1
Mintegy szájammá teszlek, erős ércfallá teszlek ez előtt a nép előtt; * Harcolni fognak ellened, de nem győznek le, mert veled vagyok, alleluja.
Föllépnek majd hamis tanítók, akik veszélyes tévtanokat terjesztenek, és még megváltó Urukat is tagadják. * Harcolni fognak ellened, de nem győznek le, mert veled vagyok, alleluja.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható, örök Isten, te megadtad Szent Atanáz püspöknek, hogy rendíthetetlenül védelmezze Fiad istenségét. Segíts kegyelmeddel, hogy tanítása nyomán és pártfogásával egyre gyarapodjunk ismeretedben és szeretetedben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky