Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Pásztorok áldott főpásztora, Krisztus,
szent követődnek ünnepelve napját
tárjuk eléd most lelkes énekünkkel
hódolatunkat.
Péterre bízott, botladozó nyájad
hogy szentül éljen mindenütt a földön,
bíztad e szentnek, Péter utódjának
őrizetére.
Nyájadnak őre, pásztoraid tükre,
fénye a vaknak, elesettnek atyja,
lankadók lelke, mindeneknek mindig
mindene volt ő.
Krisztus, a jókat jutalmul az égben
megkoronázod; minekünk is add meg,
hogy pásztorunkat, nyomdokain járva,
mennybe kövessük.
Himnusszal áldjuk mindeneknek Atyját,
felmagasztalván, Isten Fia, téged,
Szentlélek Istent ugyanúgy dicsérjük
szerte a földön. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Istenünk, hallottuk saját fülünkkel, †
atyáink elbeszélték nekünk a csodákat, *
amelyeket napjaikban tettél, egykor régen.
Kezed népeket űzött el, őket meg letelepítetted, *
nemzeteket zúztál össze, őket pedig megnövelted.
Mert nem kardjukkal vették birtokba ezt a földet, *
és nem is az ő karjuk segítette őket,
hanem a te jobbod és a te karod és arcod fényessége, *
mert úgy szeretted őket.
Te vagy Istenem és Királyom, *
parancsodra megszabadul Jákob.
Veled szórtuk szét ellenségeinket; *
a te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.
Mert én nem az íjamban bízom, *
kardom meg nem szabadíthat.
De te megszabadítasz minket sanyargatóinktól, *
és megszégyeníted ellenségeinket.
Mindennap Isten a mi dicsekvésünk, *
és nevedet mindörökké magasztaljuk!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
De most elvetettél és megaláztál minket, *
Istenünk, már nem vonulsz ki együtt seregünkkel.
Megfutamítottál ellenségeink elől, *
és kifosztottak, akik gyűlölnek minket.
Odaadtál, mint vágásra szánt juhokat, *
a nemzetek között széjjelszórtál.
Eladtad népedet haszon nélkül, *
és cserébe érte nem adtak sokat.
Szomszédaink előtt gyalázattá tettél minket, *
gúnyol és csúfol környezetünk.
Szállóigévé tettél a pogányok számára, *
csak csóválják fejüket a népek.
Gyalázatom szemem előtt van egész nap, *
és szégyenpírban ég az arcom
a gúnyolók és szemrehányók szava miatt, *
ellenségem és támadóm színe előtt.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Mindezek most ránk szakadtak, †
téged mégsem feledtünk el, *
és nem szegtük meg szövetségedet.
Szívünk nem fordult el tőled, *
lépteink utadról le nem tértek,
pedig megaláztál a sakálok földjén minket, *
ránk borítottad a halál árnyát.
Ha Istenünk nevét elfelednénk, *
és ha kezünket más isten felé tárnánk,
Isten vajon ezt nem kérné számon? *
A szív titkait csak ő ismeri.
Teérted gyilkolnak mindennap bennünket, *
és leölésre szánt juhoknak tekintenek!
Kelj fel, miért alszol, Uram, *
kelj fel, és ne taszíts el mindörökre!
Miért fordítod el arcodat? *
Elfeleded ínségünket és gyötrelmeinket?
A föld porába alázták lelkünket, *
a földhöz tapadt egész testünk.
Kelj fel, Uram, siess segítségünkre, *
irgalmasságodban válts meg minket!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Isten feltámasztotta az Urat. Alleluja.
És hatalmával minket is feltámaszt. Alleluja.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Jelenések könyvéből
15, 5 – 16, 21
Isten haragjának hét csészéje
Én, János, láttam, hogy megnyílt az ég temploma, a szövetség sátora. A templomból hét angyal lépett ki a hét csapással. Ragyogóan fehér vászonruhába voltak öltözve, mellükön aranyöv. A négy közül az egyik élőlény a hét angyalnak hét aranycsészét adott. Ezek az örökkön-örökké élő Isten haragjával voltak tele. A templom megtelt Isten dicsőségének és erejének füstjével, és senki sem léphetett be a templomba addig, amíg a hét angyal hét csapása be nem teljesedett.
Akkor harsány hangot hallottam a templomból, a hét angyalnak szólt: „Rajta, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földre!” Az első elindult és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú, fájdalmas fekély keletkezett az embereken, akik a vadállat jegyét viselték, és a képmása előtt leborultak. A második a tengerbe öntötte csészéjét. Erre az a halottak véréhez vált hasonlóvá, és minden tengeri élőlény elpusztult. A harmadik a folyókba és a vízforrásokba öntötte csészéjét, mire vérré váltak.
Hallottam, hogy a nagy vizek angyala felkiáltott: „Igazságos vagy, te, aki vagy, és aki voltál! Szent vagy, hogy így ítéltél; amiért a szentek és a próféták vérét kiontották, vért adtál nekik inni. Rászolgáltak!” Hallottam, hogy az oltár felől egy hang felelt: „Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak ítéleteid.”
A negyedik a napra öntötte csészéjét. Hatalmat kapott, hogy az embereket tűzzel gyötörje. Az emberek kínlódtak a nagy hőségben, mégsem kaptak észbe, nem hódoltak előtte, hanem káromolták az Istennek a nevét, akinek hatalma kiterjed e csapásokra.
Az ötödik a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire sötétség lett országában. Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg.
A hatodik (angyal) a nagy Eufrátesz folyóba öntötte csészéjét. Erre kiszáradt a vize, hogy utat nyisson napkelet királyainak. S láttam, hogy a sárkány szájából, a vadállat szájából és a hamis próféta szájából három, békához hasonló tisztátalan lélek jött elő. Sátáni lelkek, akik csodákat művelnek, és elmennek a földkerekség királyaihoz, hogy harcra toborozzák őket a mindenható Isten nagy napjára. „Lásd, úgy jövök, mint valami tolvaj. Boldog, aki virraszt, és vigyáz ruhájára, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét.” Összegyűjtötték őket arra a helyre, amelyet héberül Harmagedónnak hívnak.
A hetedik a levegőbe öntötte csészéjét. Erre az égi templomból, a trónusról egy harsány hang felkiáltott: „Végbement!” Villámlás, égzengés, mennydörgés és akkora földrengés támadt, olyan nagy, amilyen még nem volt, amióta ember él a földön. A nagy város háromfelé vált, és a pogányok városai romba dőltek. Az Isten visszaemlékezett a nagy Babilonra, és izzó haragja borának kelyhét nyújtotta neki. Minden sziget eltűnt, és a hegyeket nem lehetett többé megtalálni. Az égből mázsás szemekben jégeső zúdult az emberekre. Az emberek káromolták az Istent a jégverés csapása miatt, mert rettenetesen nagy csapás volt.
VÁLASZOS ÉNEK
Mt 24, 43; Jel 16, 15; 1 Tessz 5, 3
Ha a ház ura tudná, hogy mikor jön a tolvaj, bizonyára virrasztana. * Lásd, úgy jövök, mint valami tolvaj, mondja az Úr. Boldog, aki virraszt, alleluja.
Amikor azt mondogatják: Béke és biztonság, akkor éri őket hirtelen a pusztulás. * Lásd, úgy jövök, mint valami tolvaj, mondja az Úr. Boldog, aki virraszt, alleluja.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspöknek Szent János evangéliumáról szóló fejtegetéseiből
(Tract. 124, 5: CCL 36, 684-685)
Az Egyház arra a kősziklára épült, amelyet Péter megvallott
Isten szüntelenül törődik az emberiséggel, és azonfelül, hogy a bajbajutottakon különféle módon segített, az idők teljességének elérkezésekor – amelynek az idejét csak ő tudta előre – elküldötte hozzánk egyszülött Fiát. Azért küldte el, hogy aki által megteremtette a mindenséget, az, miközben Isten marad, emberré legyen, közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus.
Azért küldte el, hogy akik hisznek benne, azok az újjászületés fürdője által feloldozva bűnük minden szennyétől, megszabaduljanak az örök büntetéstől is, és hitben, reményben és szeretetben éljenek. Amíg e világban s ennek veszedelmes és küzdelmes kísértései közepette zarándokolnak, részesüljenek az Isten testi és lelki segítségeiben, és színe előtt járjanak mindig azon az úton haladva, amely számukra maga Krisztus lett.
Minthogy így sem lehetnek meg teljesen bűn nélkül, hiszen e gyarló földi életben előfordul a bűn is, ezért az alamizsnálkodásnak üdvöt szerző erőt adott, hogy ezzel is segítse őket imádságaikban, ezért megtanította őket, hogy így imádkozzanak: Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
E bajokkal teli földi élet folyamán boldog reménységgel eltelve így cselekszik az Egyház is, az az Egyház, amelynek egyetemességét jelképezve mintegy megszemélyesítője lett Péter apostol, apostoli méltóságának elsőbbsége folytán.
Ami pedig sajátosan Pétert illeti: természete szerint ember volt, a kegyelmet tekintve egy a Krisztus-követők közül, és a bővebben kapott kegyelem által lett a legelső apostol. De amikor Jézus ezt mondta neki: Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva, akkor már az egész Egyházat képviselte, amelyre a különböző kísértések e világban záporesők, áradatok, viharok módjára törnek rá, de nem omlik össze, mert arra a sziklára épült, amelytől Péter is kapta a nevét.
Éppen ezért mondta az Úr: Erre a sziklára építem Egyházamat, mivel Péter már előbb megvallotta: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia. Tehát arra a sziklára építem Egyházamat, amelyet te megvallottál. A szikla pedig Krisztus volt; Péter maga is erre a szilárd alapra épült. A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki nem rakhat.
A Krisztuson alapuló Egyház tehát Krisztustól kapta meg Péter személyében a mennyek országának a kulcsait, vagyis az oldás és kötés hatalmát a bűnök fölött. Ez az Egyház tehát, amely szereti és követi Krisztust, megszabadul minden bűntől. Mégis azok a hívek követik őt teljesebben, akik mindhalálig küzdenek az igazságért.
VÁLASZOS ÉNEK
Ez 3, 21; 1 Tim 4, 16
Ha figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzék, és nem is vétkezik, akkor életben marad, * És te is megmentetted életedet, alleluja.
Ügyelj magadra és a tanításra, hogy magadat is, hallgatóidat is üdvösségre segítsd. * És te is megmentetted életedet, alleluja.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Gondviselő Istenünk, te Szent V. Piusz pápát rendelted Egyházad élére, hogy védelmezze a hitet, és emelje az istentisztelet méltóságát. Közbenjárására add, hogy élő hittel és tevékeny szeretettel vegyünk részt szent titkaid ünneplésében. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky