2026. február 3.

Szent Anszgár (Oszkár) püspök
tetszés szerinti emléknap


Galliában született a IX. század elején; a Corbie-i kolostorban nevelkedett. 826-ban Dániába ment a hitet hirdetni, de csekély sikerrel járt. Svédországban már jobb eredményt ért el. Hamburg püspökévé választották, IV. Gergely pápa e tisztében megerősítette, és követül küldte Dániába és Svédországba. Az evangélium hirdetése közben sokat szenvedett, de a szenvedéseket erős lélekkel viselte el. Meghalt 865. február 3-án, Brémában.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Pásztorok áldott főpásztora, Krisztus,

szent követődnek ünnepelve napját

tárjuk eléd most lelkes énekünkkel

hódolatunkat.

Harcokban edzett hű fiadat egykor

égi kenettel belül gazdagítva

szent közösségnek gondos pásztorává

tette a Lélek.

Nyájadnak őre, pásztoraid tükre,

fénye a vaknak, elesettnek atyja,

lankadók lelke, mindeneknek mindig

mindene volt ő.

Krisztus, a jókat jutalmul az égben

megkoronázod; minekünk is add meg,

hogy pásztorunkat, nyomdokain járva,

mennybe kövessük.

Himnusszal áldjuk mindeneknek Atyját,

felmagasztalván, Isten Fia, téged,

Szentlélek Istent ugyanúgy dicsérjük

szerte a földön. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Kiáltásom jusson eléd, ne fordítsd el tőlem arcodat, Uram!
102 (101). zsoltár
Száműzöttek imája
Isten megvigasztal minket minden nyomorúságunkban (2 Kor 1, 4).
I.

Uram, hallgasd meg könyörgésemet, *

és kiáltásom jusson eléd!

Ne rejtsd el előlem arcodat; †

megpróbáltatásom napján *

fordítsd felém füledet!

Amikor csak segítségül hívlak, *

sietve hallgass meg engem!

Napjaim elenyésznek, mint a füst, *

csontjaim, mint a parázs, izzanak.

Szívem olyan, mint a lekaszált és kiszáradt fű, *

kenyeremet megenni is elfelejtem.

Hangos sóhajtozásom közben *

húsom csontomra sorvadt.

Hasonlóvá lettem a sivatagi pelikánhoz, *

olyan vagyok, mint a romokon ülő bagoly.

És úgy virrasztok, *

mint a magányos veréb a háztetőn.

Ellenségeim egész nap gyaláznak, *

akik egykor dicsértek, most nevemmel átkozódnak.

Kenyér helyett hamut eszem, *

és italomat könnyel vegyítem

haragod és neheztelésed miatt, *

mert magasba emeltél, és most földre sújtasz.

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, *

és én, mint a fű, elszáradok.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Kiáltásom jusson eléd, ne fordítsd el tőlem arcodat, Uram!
2. ant. Az alázatosak imáját hallgasd meg, Uram!
II.

De te, Uram, örökre megmaradsz, *

és emléked is él nemzedékről nemzedékre.

Kelj fel, és könyörülj meg Sionon, *

mert eljött az idő, hogy megkönyörülj rajta.

Még köveiben is gyönyörködnek szolgáid, *

romjain is szánakoznak.

A nemzetek félve tisztelik majd nevedet, Uram, *

és minden király vallja dicsőségedet;

mert felépíti az Úr Siont, *

és megjelenik dicsőségben.

A szegények imádságát meghallgatja, *

és nem veti meg könyörgésüket.

Írják le mindezt az eljövendő nemzedéknek, *

a születendő nép is magasztalja az Urat:

Mert letekint szentélyének magasából, *

az Úr az égből földünkre tekintett,

hogy meghallja a rabok sóhaját, *

és megmentse a halálra szántakat;

hogy hirdessék az Úr nevét Sionban, *

és Jeruzsálemben dicsőségét,

mikor majd a népek egybegyűlnek, *

és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az alázatosak imáját hallgasd meg, Uram!
3. ant. Te alkottad a földet, és az ég is a te kezed műve, Uram.
III.

Erőm megtört az úton, *

megrövidültek napjaim.

De így fohászkodom: „Istenem, †

ne ragadj el életem delén, *

a te éveid nemzedékről nemzedékre tartanak.

Kezdetben te alkottad a földet, *

és az ég is a te kezed műve.

Ezek elenyésznek, de te megmaradsz, †

elavulnak, mint a ruha, *

változnak, mert mint az öltözetet váltod őket.

Te azonban ugyanaz maradsz, *

és éveid el nem fogynak.

Szolgáid fiai itt lakhatnak, *

és ivadékuk színed előtt biztonságban él.”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Te alkottad a földet, és az ég is a te kezed műve, Uram.

Figyelj, népem, tanításomra,

Ajkam igéire figyeljetek.

ELSŐ OLVASMÁNY

A tesszaloniki hívekhez írt első levélből

4, 1-18

A szent élet és a feltámadás reménysége

Kérünk és intünk titeket, testvérek, Urunkban, Jézusban: Megtanultátok tőlünk, hogyan kell Istennek tetsző életet élnetek; éljetek is hát így, s haladjatok egyre előbbre. Hiszen tudjátok, milyen utasításokat adtunk nektek Urunk, Jézus által.

Az az Isten akarata, hogy szentek legyetek. Kerüljétek a tisztátalanságot. Mindegyiktek szentül és tisztességesen éljen feleségével, és ne szenvedélyes érzékiségben, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent. Senki se károsítsa meg, és ne csalja meg üzleti ügyben testvérét, mert az Úr megtorol minden ilyesmit, ahogy előbb már megmondtuk és kifejtettük. Hiszen az Úr nem bűnös életre hívott bennünket, hanem szentségre. Aki tehát az ilyen dolgokat megveti, nem az embert veti meg, hanem az Istent, aki kiárasztotta ránk a Szentlelket.

A testvéri szeretetről nem szükséges írnom, hiszen Istentől tanultátok, hogy egymást szeressétek, s szeretettel is vagytok egész Macedóniában minden testvér iránt. Csak arra kérünk titeket, testvérek, hogy gyarapodjatok is benne. Becsületbeli kötelességnek tartsátok, hogy békességben éltek, a magatok dolgával törődtök, s a két kezetekkel dolgoztok, ahogy a lelketekre kötöttük. Akkor a kívülállókból tiszteletet vált ki életetek, és nem szorultok rá senkire.

Az elhunytak sorsáról nem akarunk tájékozatlanságban hagyni benneteket, testvérek, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincs reményük. Ha Jézus, mint ahogy hisszük, meghalt és feltámadt, akkor Isten vele együtt feltámasztja azokat is, akik Jézusban hunytak el. Az Úr tanítása alapján ugyanis ezt mondjuk nektek: Mi élők, akik az Úr eljöveteléig megmaradunk, nem előzzük meg az elhunytakat. A parancsszóra, a főangyal szólítására, Isten harsonájának zengésére az Úr maga száll le a mennyből. Először a Krisztusban elhunytak támadnak fel, azután mi, akik életben maradtunk. A felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így örökké az Úrral leszünk.

Vigasztaljátok tehát egymást ezzel a tanítással!

VÁLASZOS ÉNEK

1 Tessz 4, 15; Mk 13, 27; vö. Mt 24, 31

A parancsszóra, a főangyal szólítására, Isten harsonájának zengésére az Úr maga száll le a mennyből. * Összegyűjti választottait a szélrózsa minden irányából, a föld szélétől az ég határáig.

Amikor eljön az Emberfia, elküldi angyalait hangos harsonaszóval. * Összegyűjti választottait a szélrózsa minden irányából, a föld szélétől az ég határáig.

MÁSODIK OLVASMÁNY

A II. vatikáni zsinat Ad Gentes kezdetű, az Egyház missziós tevékenységéről szóló határozatából

(Nn. 23-24)

Nagy bizalommal kell megismertetni Krisztus misztériumát

Krisztus minden tanítványának vállalnia kell ugyan a hitterjesztésnek ráeső részét, Krisztus Urunk mégis újra meg újra kiszólítja a tanítványok közül azokat, akiket választott, hogy vele legyenek, és elküldi őket a pogányokhoz prédikálni.

Éppen ezért, a Szentlélek által – aki tetszése szerint osztja a közösség hasznára a karizmákat – missziós hivatást ébreszt egyesek szívében, és egyúttal olyan intézményeket létesít az Egyházban, amelyek az evangéliumnak az egész Egyházra nézve kötelező hirdetését sajátos feladatként vállalják.

Különleges hivatás részesei azok a papok, szerzetesek és világiak, akik természetes adottságokkal rendelkeznek, akik alkalmasak tehetségük és jellemességük folytán, és készek is a missziós munka végzésére, akár bennszülöttek, akár külföldiek. A törvényes tekintély küldi őket, a hit és az engedelmesség nevében mennek el azokhoz, akik távol vannak Krisztustól; a nekik szánt munkára vannak kirendelve, mint az evangélium szolgái, hogy a pogány népek a Szentlélektől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek.

Az Isten hívására pedig úgy kell válaszolni, hogy az ember nem hallgatva a testre és a vérre, egészen elkötelezi magát az evangélium ügyének. Ilyen választ azonban csak a Szentlélek indítására és erősítő kegyelméből lehet adni.

A küldött ugyanis annak életébe és küldetésébe lép be, aki szolgai alakot öltött, és kiüresítette magát. Ezért késznek kell lennie arra, hogy egy életen át helytáll hivatásában, lemond önmagáról és mindenéről, amije eddig volt, és magát mindenkinek mindenévé teszi.

Mint az evangélium hirdetője a nemzetek között, nagy bizalommal ismertesse annak a Krisztusnak a misztériumát, akinek küldetésében jár, hogy – az ő nevében – úgy beszéljen, ahogyan kell, nem szégyellve a kereszt botrányát.

Szelíd és alázatos szívű Mesterének nyomában járjon, s mutassa meg, hogy Krisztus igája édes, és terhe könnyű.

Valódi evangéliumi élettel, nagy türelemmel, béketűréssel, jósággal és őszinte szeretettel tegyen tanúságot Uráról, ha szükséges, egészen vére ontásáig.

Kérjen Istentől erőt és bátorságot, hogy megismerhesse: éppen a megtapasztalt sokféle megpróbáltatásban és a nyomasztó szegénységben található a túláradó öröm.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Kor 9, 16. 22

Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem. * Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot.

Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek. * Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te úgy rendelted, hogy Szent Anszgár (Oszkár) püspök számos népnek hirdesse az evangélium világosságát. Közbenjárására add kegyelmedet, hogy szüntelenül igazságod fényében járjunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2026 J. Vidéky