2026. január 20.

Szent Fábián pápa és vértanú
tetszés szerinti emléknap


236-ban választották a római egyház püspökévé. A Decius-féle üldözés idején, 250-ben vértanúságot szenvedett Szent Ciprián tanúsága szerint. A Callixtus katakombában temették el.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Siess, ó boldog vértanú,

köszöntsd győzelmed ünnepét,

ma nyerted véred díjaként

fejed köré a koszorút.

A világ éjéből e nap

bírót, bakót mikor levert,

téged fénylő egekbe vitt,

és Krisztus nyájához sorolt.

Most angyalok közt van helyed,

s fehér ruhában tündökölsz:

tisztára mostad, hős tanú,

véred patakját ontva rá.

Állj mellénk, könyörgő szavad

Krisztus kegyelmét esdje le:

hajoljon hozzánk kegyesen

s oldjon fel vétkeink alól.

Csak kis időre szállj közénk,

Krisztus kegyét terjeszd ki ránk.

A bűntől terhelt szíveket

bocsánat könnyebbítse meg.

Atyát, Fiát s Vigasztaló

Lelkét dicsérjük szüntelen,

ki dicsőséggel koronáz

örökre téged odafenn. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Bízd sorsod az Úrra, és ő gondoskodik rólad.
37 (36). zsoltár
A gonoszok és a jók sorsa
Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld (Mt 5, 5).
I.

Ne bosszankodj a bűnösökre, *

és ne háborogj a gonosztevők miatt,

mert mint a fű, hamar elhervadnak, *

és elszáradnak, mint a zöldellő növény.

Bizakodj az Úrban, és jót cselekedj, *

akkor megmaradsz földeden, és biztonságban élhetsz.

Örömödet az Úrban keresd, *

ő majd teljesíti szíved vágyait.

Bízd sorsod az Úrra, benne remélj, *

és ő gondoskodik rólad.

Napfényre hozza igazságodat, *

és igaz ügyed ragyog, mint a déli napsugár.

Légy csendben, és várj az Úrra, †

ne irigykedj arra, akinek jól megy a sora, *

noha álnokságon jártatja eszét.

Sose bosszankodj, és ne mérgelődj, *

ne is irigykedj, mert az rosszra visz.

A gonosztevők sorsa pusztulás, *

ám azoké lesz a föld, akik az Úrban bíznak.

Egy kis idő, és már nem is lesz a bűnös, *

keresve sem találod helyét.

Ám a szelídek öröklik a földet, *

és élvezik majd a béke áldásait.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Bízd sorsod az Úrra, és ő gondoskodik rólad.
2. ant. Hagyd el a rosszat, s tedd a jót; az igazat pártolja az Úr!
II.

Az igaz kárára cselt sző a gonosz, *

és ellene vicsorgatja fogát.

Az Úr azonban kineveti őt, *

mert látja, hogy eljön rá a bűnhődés napja.

Kardot rántanak a gonoszok, *

íjat is feszítenek,

hogy elejtsék a szegényt és a nyomorultat, *

hogy megöljék azokat, akik szentül élnek.

De kardjuk saját szívüket járja át, *

és összetörnek íjaik.

Jobb az igaz ember szűkös birtoka, *

mint a gonosz bővelkedése,

mert szertefoszlik a bűnös hatalma, *

de az igazat pártolja az Úr.

Ismeri az Úr az ártatlanok sorsát: *

örökségük megmarad örökre.

Nem szégyenülnek meg balsors idején, *

s van eledelük ínséges időben.

Mert elvesznek a bűnösök, †

az Úr ellenségei elhullanak, mint a mezők dísze, *

füstként enyésznek el.

Kölcsönt kér a gonosz, de nem adja vissza; *

ám az igaz jó szívvel osztogat.

Mert azoké a föld, akiket Isten megáld, *

s akiket megátkoz, elpusztulnak.

A jámbor ember lépteit az Úr vezérli, *

életútjában kedvét találja.

Még ha elesik is, akkor sem éri baj, *

hiszen az Úr fogja kezét.

Ifjú voltam, s az idő eljárt fölöttem, †

elhagyatott igazat mégsem láttam soha, *

még ivadéka sem jutott koldusbotra.

Mindenkor jószívű, és kölcsönt adni kész, *

áldott lesz ezért sarjadéka is.

Hagyd el a rosszat, s tedd a jót, *

és megmaradsz örökkön-örökké,

mert kedveli az Úr az igazságot, *

és nem hagyja cserben híveit.

A gonoszok elvesznek örökre, *

a bűnösök sarjai semmivé válnak,

ám az igazak öröklik a földet, *

és mindörökké lakni fogják.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Hagyd el a rosszat, s tedd a jót; az igazat pártolja az Úr!
3. ant. Az Úrban remélj, és útjára vigyázz!
III.

Az igaz szája bölcsességet szól, *

és nyelve igazságot beszél.

Isten törvénye él a szívében, *

nem is tétováznak soha léptei.

A hívőre leselkedik a gonosz, *

és arra tör, hogy elvegye életét.

Az Úr azonban nem adja kezére, *

s nem ítéli el, ha majd ítélőszéke elé kerül.

Bízzál az Úrban, s maradj meg az ő útján, †

melléd áll akkor, és a földet elnyered, *

s meglátod a bűnösök vesztét.

Láttam én már gőgös, gonosz embert, *

mint viruló cédrus, fenn hordta fejét.

Térültem-fordultam, és már sehol sem volt, *

kerestem, de helyét sem találtam.

Nézd az ártatlant, figyeld az igazat: *

a békés embernek marad ivadéka.

Ám a gonoszok hamar kipusztulnak, *

megsemmisül a bűnös nemzedék.

Az igazak üdve az Úrtól való, *

az Úr oltalmazza őket szenvedés idején.

Segítségük ő és szabadítójuk, †

a bűnösök közül kiragadja, s megmenti őket, *

mivel reményüket őbelé vetették.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az Úrban remélj, és útjára vigyázz!

Igazi jóságra, okosságra és bölcsességre oktass engem.

Mert én hiszek parancsolataidban.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Második Törvénykönyvből

6, 4-25

A szeretet törvénye

Búcsúbeszédében Mózes így szólt a néphez:

„Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel! Ezeket a parancsokat, amelyeket ma szabok neked, őrizd meg szívedben, és vésd gyermekeidnek is az eszébe; beszélj róluk, amikor otthon tartózkodsz, s amikor úton vagy, amikor lefekszel, s amikor fölkelsz! Igen, jelként kösd őket a kezedre, legyenek emlékeztető gyanánt a homlokodon! Írd fel őket házad ajtófélfájára és kapujára!

Ha majd az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, amelyet atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígért, abba az országba, ahol szép, nagy városok vannak, amelyeket nem te építettél, házak tele mindenféle jóval, amelyet nem te halmoztál fel, ásott kutak, amelyeket nem ástál, szőlőskertek és olajfák, amelyeket nem te ültettél, jóllakván vigyázz, meg ne feledkezz az Úrról, aki kivezetett Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Féld az Urat, a te Istenedet, tiszteld, és az ő nevére esküdj!

Ne szegődjetek a körülöttetek élő népek idegen isteneihez, mert az Úr, körödben élő Istened féltékeny Isten. Ha fellobban az Úr, a te Istened haragja ellened, elpusztít a föld színéről. Ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, ahogy Masszában kísértettétek! Lelkiismeretesen tartsátok meg az Úr parancsait és törvényeit, amelyeket szabott nektek, azt tegyétek, ami kedves és jó az Úr szemében, hogy jól menjen a sorod, s bevonulva birtokba vedd azt a szép földet, amelyet az Úr atyáinknak esküvel ígért, s kiűzd magad elől minden ellenségedet, ahogy az Úr előre megmondta.

Ha holnap megkérdezi a fiad, melyek azok a parancsok és törvények, amelyeket az Úr, a mi Istenünk szabott nektek, akkor így válaszolj fiadnak: »A fáraó rabszolgái voltunk Egyiptomban, de az Úr erős kézzel kivezetett Egyiptomból. Az Úr a szemünk láttára nagy és félelmetes jeleket és csodákat vitt végbe Egyiptomon, a fáraón és egész háza népén, bennünket azonban kivezetett onnan, hogy elvezéreljen, s nekünk adja azt a földet, amelyet atyáinknak esküvel ígért. S az Úr megparancsolta nekünk, hogy ezeket a törvényeket mind tartsuk meg, s féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jól menjen a sorunk, és életben tartson minket, ahogy ez máig is van. Igazságunkra szolgál majd, ha vigyázunk, hogy az egész törvényt megtartsuk az Úr, a mi Istenünk színe előtt, ahogy megparancsolta nekünk.«”

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 18, 8. 9; Róm 13, 8. 10

Az Úr törvénye szeplőtelen: megújítja a lelket; az Úr rendelése hűséges: megokosítja a tudatlant. * Az Úr parancsa világos: fényt gyújt a szemnek.

Aki embertársát szereti, a többi törvényt is megtartja; a törvény tökéletes teljesítése a szeretet. * Az Úr parancsa világos: fényt gyújt a szemnek.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ciprián vértanú püspök és a római egyház levélváltásából Szent Fábián pápa vértanúhalála alkalmával

(Ep. 9, 1 et 8, 2-3: CSEL 3, 488-489. 487-488)

Fábián pápa a hit és az erényesség példaképe

Amikor Szent Ciprián értesült Fábián pápa haláláról, ezt a levelet írta Róma papjainak és diakónusainak:

„Szeretett testvéreim! A kiváló férfiúnak, a szent tisztségben társamnak haláláról eleinte bizonytalan hírek érkeztek, és ellentétes értesüléseink voltak. Ekkor kaptam meg leveleteket, amelyet Crementius alszerpap által juttattatok el hozzám. Ebből teljes képet kaptam dicsőséges haláláról, nagyon boldog voltam, mert kiváló kormányzói működéséhez híven életét is tiszteletre méltó módon fejezte be.

Ezzel kapcsolatban fogadjátok szívből fakadó jókívánságaimat: az ő emlékét ugyanis olyan ünnepélyes és messzire világító tanúságtétellel örökítettétek meg, hogy általatok jutott el hozzánk annak ismerete. Elöljárótok dicsőséges emlékének híre pedig nemcsak számotokra dicsőség, hanem a hit és az erényesség jó példáját nyújtja számunkra is.

Mert amennyire megnöveli a bukás veszélyét a hívek számára egy elöljáró erkölcsi összeomlása, annyira hasznos és üdvösséges az, ha egy püspök a hit erősségével ad követendő példát testvéreinek.”

Amint kitűnik, még ennek a levélnek a vétele előtt a római egyház a karthágói egyháznak így tett tanúságot arról, hogy hűséges maradt az üldöztetések alatt:

„Az egyházi közösség erősen áll a hitben. Igaz ugyan, hogy egyesek a megfélemlítés hatása alatt elbuktak. Voltak, akik az állásukat féltették, másokat pedig csupán az emberektől való félelem kerített hatalmába. Az elbukottak ugyan kiszakadtak közösségünkből, de mi nem hagyjuk magukra őket. Biztattuk, és mindig is biztatjuk, hogy tartsanak bűnbánatot, mert ily módon bocsánatot kapnak attól, aki ezt megadhatja nekik. Ha elfordulnánk tőlük, csak mélyebbre süllyednének.

Vigyázzatok tehát, testvéreim, mert nektek is így kell eljárnotok: buzdító szavakkal erősítsétek meg azoknak a lelkét, akik előzőleg elbuktak, hogy ha majd újból elfogják őket, megvallják hitüket, így jóvá fogják tenni az előbbi eltévelyedésüket. De vannak más teendőitek is, egyébként már felsoroltuk ezeket, így például mindenképpen segíteni kell azokon, akik elbuktak ebben a kísértésben, most pedig kezdenek erőt venni gyengeségükön, bűnbánatot tartanak, és vágyakoznak az egyházi közösség után. Legyenek továbbá köztetek olyanok, akik szolgálatára vannak az özvegyeknek, az elnyomottaknak – ha ezek magukról gondoskodni nem tudnak –, illetve a raboknak és a számkivetetteknek. De nem szabad megfeledkezni a beteg keresztényjelöltekről sem, hanem legyen, aki segítsen rajtuk.

Üdvözölnek titeket a bilincsbe vert testvérek, a papok és az egész Egyház, amely igen nagy buzgósággal imádkozik mindazokért, akik az Úr nevét hívják segítségül. És kérjük: viszonzásul ti is emlékezzetek meg mirólunk.”

VÁLASZOS ÉNEK

Fil 1, 23; 3, 8; 1, 21; 2, 17

Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek. Mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem. * Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.

Ha hitetek szent szolgálatáért áldozatként véremet ontják is, örülök, együtt örülök mindnyájatokkal. * Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te papjaid dicsősége vagy, add meg Szent Fábián pápa és vértanú közbenjárására, hogy hitünkben megerősödjünk, és azt egyre hatékonyabban terjesszük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2026 J. Vidéky