Magasztallak, Uram, mert megmentettél, *

nem hagytad, hogy ujjongjanak rajtam ellenségeim.

Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, *

és meggyógyítottál.

Kihoztál, Uram, a holtak országából, *

életben tartottál, nehogy sírba szálljak.

Zsoltárt zengjetek az Úrnak, ti, az ő szentjei, *

áldjátok szent emlékezetét,

mert csak egy pillanatig tart haragja, *

de jósága végigkísér életünkön.

Ha este betér hozzám a sírás, *

reggelre visszatér az ujjongás.

Így szóltam magamban bízva: *

„Sohasem fogok meginogni!”

Te, Uram, jó voltál hozzám, *

erős, magas hegyre állítottál.

De ha elrejtetted arcodat, *

én megrettentem.

Hozzád kiáltok, Uram, *

Istenemhez így könyörgök:

„Véremből mi hasznod lenne, *

hogyha sírba szállnék?

Dicsőíthet-e a por téged, *

magasztalhat-e hűségedért?

Hallgass meg, Uram, és könyörülj rajtam, *

te légy, Uram, segítségem!”

Gyászomat örömre fordítottad, *

széttépted szőrzsákomat, és örömbe öltöztettél,

hogy lelkem énekeljen, és ne hallgasson. *

Uram, én Istenem, téged áldalak örökké!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Boldog, akinek gonoszsága megbocsátva, *

és akinek bűnét eltörölték.

Boldog az, akinek az Úr nem számítja be vétkét, *

és akinek lelke hamisság nélkül való.

Elhallgattam, csontjaim is kiszáradtak, *

míg egész nap kiáltoztam.

Éjjel-nappal érzem kezed súlyát, *

életerőm kiszáradt, mintha forró nyár heve tikkasztana.

Bűnömet eléd tártam, *

nem rejtettem el vétkemet előled.

Így szóltam: „Megvallom az Úrnak gonoszságomat!” *

És te megbocsátottad vétkemet.

Ezért fohászkodik hozzád az igaz ember *

a megpróbáltatás idején.

Ha nagy vizek áradnak is, *

őt el nem érik.

Te vagy menedékem, megóvsz engem a gyötrelemtől, *

a szabadulás ujjongásával veszel körül.

„Értelmet adok neked, és megtanítalak a helyes útra, *

szemem rajtad nyugszik.

Ne úgy élj, mint a ló vagy az öszvér, *

azokban nincs értelem, fék és kantár kell nekik;

különben, ha be akarnád fogni őket, *

még csak nem is közelítenének hozzád.”

Sok szenvedés vár a gonoszokra, *

de aki az Úrban bízik, azt ő szeretettel veszi körül.

Igazak, vigadjatok és ujjongjatok az Úrban, *

és örvendjen minden tiszta szívű!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Hálát adunk neked, *

mindenható Urunk, Istenünk,

aki vagy, aki voltál, és aki eljössz, *

mert átvetted a főhatalmat, és uralkodol.

Háborognak a nemzetek, *

de eljött az ideje haragodnak és az ítéletnek a holtak fölött.

Jutalmazd meg szolgáidat, a prófétákat és a szenteket, *

neved tisztelőit: a kicsinyeket és a nagyokat.

Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, *

és Fölkentjének királysága,

mert letaszították testvéreink vádlóját, *

aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk trónja előtt.

Legyőzték őt a Bárány vérével, *

és tanúságuk igéjével.

Még életüket sem kímélték, *

mindhalálig!

Ezért örvendezzetek, ti mennyek, *

és ti, akik benne laktok!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Lk 1, 46-55

Magasztalja lelkem az Urat, *

és szívem ujjong üdvözítő Istenemben.

Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát: *

Íme, ezentúl boldognak hirdetnek az összes nemzedékek,

mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas: *

ő, akit Szentnek hívunk.

Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma azokon, *

akik istenfélők.

Csodát művelt erős karjával: *

a kevélykedőket széjjelszórta,

hatalmasokat elűzött trónjukról, *

kicsinyeket pedig felmagasztalt;

az éhezőket minden jóval betölti, *

a gazdagokat elbocsátja üres kézzel.

Gondjába vette gyermekét, Izraelt: *

megemlékezett irgalmáról,

melyet atyáinknak hajdan megígért, *

Ábrahámnak és utódainak mindörökké.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.