Kimerült a lelkem, míg várom segítségedet, *

de nagyon reménykedem igéidben.

Kifáradt a szemem, míg ígéretedre várok, *

azt kérdem: „Mikor vigasztalsz meg?”

Kiszáradtam, mint borostömlő a füstön, *

de rendelkezéseidet nem felejtem.

Ki tudja, hány napja van még szolgádnak? *

Mikor ítélkezel már üldözőimen?

Kiásták a vermet számomra a gőgösök, *

akik nem élnek törvényeid szerint.

Kipróbált hűség minden parancsolatod; *

álnokul üldöznek, segíts meg engem.

Kis híja, hogy el nem törölnek a föld színéről, *

de én nem hagyom el parancsaidat.

Kegyelmed szerint éltess engem, *

ajkad bizonyságait megőrzöm.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Hallgasd meg, Istenem, panaszos szavamat, *

figyelj imádságomra!

A föld széléről kiáltok hozzád, †

miközben szorong a szívem; *

hozzáférhetetlen kősziklára állíts engem.

Te vagy az én reménységem, *

és erős bástyám az ellenség ellen.

Hadd lakjam hajlékodban mindörökre, *

hadd leljek oltalmat védőszárnyaid alatt,

mert te, Istenem, meghallgatod imádságomat, *

és a neved tisztelőinek szánt örökséget megadod nekem.

Adj napokat a király napjaihoz, *

és sok nemzedékkel mérjed éveit,

ülhessen trónján Isten színe előtt mindörökre, *

tartsa meg őt szereteted és hűséged!

Akkor mindörökké dicsőítem nevedet, *

és amit fogadtam, napról napra teljesítem.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat, *

őrizz meg engem, hogy ellenségeimtől ne kelljen félnem!

A gonoszok cselszövése elől rejts el, *

szabadíts meg a gonosztevők dühöngésétől.

Nyelvüket, mint a kardot, jó élesre fenték, †

mérgezett nyíl minden szavuk, *

hogy rejtekükből leterítsék az ártatlan embert.

Gyorsan röpítik nyilaikat, nem félnek semmitől, *

egyre vakmerőbbek gonosz terveik.

Egymást biztatják a gonoszságra, titokban tőrt vetnek, *

és azt kérdik: „Ki láthat minket?”

Kiforralták gonosz tervüket, †

szándékukat végre is hajtották; *

mély titok az ember, örvénylő titok a szíve.

De nyilát kiröpíti Isten, †

váratlan csapással rajtuk üt, *

és saját nyelvük tőrébe ejti őket.

Akik látják, fejüket csóválják, *

és félelem fog el minden embert.

Hirdetik az Úr nagy tetteit, *

és műveit megértik.

Az igaz örvend az Úrban, és őbenne bízik, *

őbenne dicsekszik minden igaz szívű.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.