Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Pásztorok áldott főpásztora, Krisztus,
szent követődnek ünnepelve napját
tárjuk eléd most lelkes énekünkkel
hódolatunkat.
Szolgálni hívtad egykor ezt a férfit,
s pappá nevelve, magad mellé vetted,
szent közösséged kegyes szívű, gondos
támasza így lett.
Nyájadnak őre, pásztoraid tükre,
fénye a vaknak, elesettnek atyja,
lankadók lelke, mindeneknek mindig
mindene volt ő.
Krisztus, a jókat jutalmul az égben
megkoronázod; minekünk is add meg,
hogy pásztorunkat, nyomdokain járva,
mennybe kövessük.
Himnusszal áldjuk mindeneknek Atyját,
felmagasztalván, Isten Fia, téged,
Szentlélek Istent ugyanúgy dicsérjük
szerte a földön. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Így szóltam: „Vigyázok útjaimra, *
nyelvemmel nem vétkezem;
retesszel zárom le szájam, *
amíg gonosz ember áll előttem.”
Hallgattam, elnémultam, de mi haszna, *
és fájdalmam kiújult.
Szívem fölhevült bennem, *
elmélkedtem, s egyre nagyobb lánggal égett.
Nyelvem akkor megoldódott: *
„Uram, tudasd velem életem végét:
mennyi napjaimnak száma, *
hadd tudjam meg, mily rövid az életem!”
Íme, napjaimat néhány araszra mérted, *
életem ideje előtted semmiség.
Minden csak hiábavalóság, minden emberélet is, *
mint az árnyék, az ember úgy múlik el.
Hiábavaló az is, hogy vesződik, *
kuporgat, de nem tudja, kinek.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
És most, Uram, mire várhatok? *
Egyedül benned reménykedem.
Minden gonoszságomból ments ki engem, *
ne szolgáltass ki az esztelen gyalázatának!
Elnémulok, már nem nyitom ki ajkamat, *
mert te vagy, aki ezt végbevitted.
Csapásaidat vedd le rólam, *
elpusztulok sújtó kezed alatt.
Fenyíted az embert gonoszsága miatt, †
moly módjára erejét elemészted. *
Mint egy lehelet, annyit ér minden ember.
Hallgasd meg, Uram, imádságomat, *
figyelj kiáltásomra!
Ne légy süket siránkozásomra, †
hiszen nálad jövevény vagyok, *
vándor, mint minden ősöm.
Vedd le rólam szemedet, hogy föllélegezzem, *
mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Mit dicsekszel gonoszságoddal, *
te, aki a gonoszságban vagy hatalmas?
Egész nap álnokságon jár az eszed; *
te cselszövő, a nyelved éles, mint a borotva!
A rosszat jobban kedveled a jónál, †
a hazugságot inkább, mint az igaz beszédet, *
te álnok nyelv, minden bajt hozó beszéd kedves neked.
Éppen ezért el is pusztít Isten mindörökre, †
kigyomlál és kiköltöztet hajlékodból, *
gyökerestől kitép az élők földjéből.
Látják ezt az igazak, és megilletődnek, *
azután nevetve mondják:
„Íme, az ember, aki nem Istenben kereste oltalmát, †
hanem gazdagságában volt reménye, *
és csak gonoszsága minden ereje!”
Én pedig mint viruló olajfa Isten házában, †
Isten irgalmában bízom, *
mindenkor és mindörökké.
Örökké áldalak azért, amit tettél, †
nevedben reménykedem, *
mert jóságos vagy híveidhez.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Igazságosságát hirdetik az egek,
És nagy fölségét meglátják a népek.
ELSŐ OLVASMÁNY
Izajás próféta könyvéből
61, 1-11
Az Úr Lelke nyugszik szolgáján
Az Úr Lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket; hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadságot a börtönök lakóinak; hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszújának napját; hogy megvigasztaljam mind a gyászolókat, és koszorút adjak a hamu helyébe, örömnek olaját a gyászruha helyett, a szomorúság lelke helyett meg ünnepi öröméneket. Az igaz élet tölgyeinek nevezik majd őket, akiket az Úr ültetett el az ő dicsőségére.
Fölépítik az ősi romokat, és ami már rég pusztulásnak indult, azt helyreállítják. Újra fölépítik az elhagyott városokat, amelyek annyi nemzedéken át romokban hevertek.
Idegenek állnak elő és legeltetik nyájaidat, szántóvetőid és vincellérjeid is más nemzetből valók lesznek. Az Úr papjainak hívnak majd titeket, a mi Istenünk szolgáinak neveznek. A népek gazdagságát élvezitek, és az ő kincseikkel fogtok büszkélkedni.
Mivel nekik a szégyenből kétszeresen jutott, és gyalázat meg leköpködés volt a részük, azért országukban kettős részt örökölnek, és állandó lesz az örömük.
Mert én, az Úr az igazságot szeretem, és gyűlölöm a gonoszul rabolt szerzeményt. Híven megadom munkájuk jutalmát, és örök szövetséget kötök velük.
Ismerni fogják ivadékukat a nemzetek közt és sarjadékukat a népek körében. Akik csak látják őket, elismerik, hogy ők az a nemzedék, amelyet az Úr megáldott.
Örvendezve örvendek az Úrban, és lelkem ujjong az én Istenemben, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett engem, és az igazság palástját terítette rám, mint ahogy a vőlegény fejdíszt tesz magára, mint ahogy a menyasszony ékszerekkel díszíti magát.
Mert amint a föld növényzetet sarjaszt, és amint a kert veteményt növel, úgy sarjaszt az Isten igazságot és dicsőséget minden nemzet előtt.
VÁLASZOS ÉNEK
Iz 61, 1; Jn 8, 42
Az Úr Lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek; * És meggyógyítsam a megtört szívűeket; hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadságot a börtönök lakóinak.
Én az Istentől való vagyok, tőle jöttem. Nem magamtól jöttem, hanem ő küldött. * És meggyógyítsam a megtört szívűeket; hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadságot a börtönök lakóinak.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Rajmund áldozópap leveléből
(Monumenta Ord. Præd. Hist. 6, 2. Romæ 1901, pp. 84-85)
A szeretet és béke Istene adjon békességet szíveteknek!
Az igazság hirdetője nem tévedett, hanem helyesen mondta, hogy mindazok, akik buzgón akarnak élni Krisztusban, üldözést szenvednek. Úgy gondolom, senki sincs kivéve ez alól az általános szabály alól, csak az, aki vagy elhanyagolja, vagy nem ismeri a fegyelmezett, szent és buzgó életet ebben a világban.
Távol legyen tőletek, hogy ti azok közé tartozzatok, akiknek háza békességes, nyugodt és biztonságos, és akik fölött nincs az Isten büntető vesszeje, akik jó sorsban töltik életüket, és végtére is elkárhoznak.
Lelketek tisztasága és jámborságtok azonban kiérdemli és igényli, hogy – mivel Isten elfogadott benneteket, és kedvesek vagytok előtte – lelketek tisztasága sok megpróbáltatáson át finomodjék ki egészen. Ezért, ha olykor kétszeres vagy háromszoros erővel suhog fölöttetek a kard, még ezt is örömmel kell a szeretet jelének tekintenetek.
Külső harc és belső félelem: ez kétélű kard. Belsőleg akkor sokszorozódik, amikor az a bizonyos csalárd szellem álnoksággal és hízelgéssel nyugtalanítja a szívek mélyét. Az ilyenfajta küzdelmeket már eddig is eléggé megismertétek. E nélkül lehetetlen lett volna eljutnotok a belső békéteknek és nyugalmatoknak erre az oly szép rendjére.
Külsőleg viszont akkor sokszorozódik a kard, amikor az Egyház lelki javai ellen tör ki alaptalanul az üldözés: ez esetben súlyosabbak a sebek, főleg ha barátainktól kapjuk azokat.
Ez Krisztusnak az a kívánatos és boldog keresztje, amelyet András apostol oly férfiasan és örvendező lélekkel fogadott. Egyedül ebben kell dicsekednünk, mondja az Apostol, Isten választott edénye.
Tekintsetek fel tehát hitünk szerzőjére és fenntartójára, Jézusra, aki övéitől ártatlanul szenvedett, és a bűnösök közé számították. Ha tehát isztok a mi Urunk, Jézus csodálatos kelyhéből, adjatok hálát az Úrnak, aki az összes javakat osztogatja.
A szeretet és béke Istene pedig, adjon békességet szíveteknek és gyorsítsa meg előrehaladástokat. Oltalmazó pajzsként rejtsen el arca az emberek zaklatásai elől egy időre, amíg csak el nem vezet és át nem ültet abba a teljességbe, ahol mindörökre a béke szépségében, a bizalom otthonában és a bőség nyugalmában fogtok megállapodni.
VÁLASZOS ÉNEK
Tanításának fénysugarával megvilágította a sötétség foglyait; * Szeretetének melegével kiváltotta a szegénység és a hatalom rabjait.
A gonoszságból kimentette az eltévedteket, az elnyomástól megszabadította a szegényeket. * Szeretetének melegével kiváltotta a szegénység és a hatalom rabjait.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Penyaforti Szent Rajmund áldozópap lelkét csodálatos szeretetre gyullasztottad a bűnösök iránt. Közbenjárására add meg nekünk, hogy a bűn rabságából megmeneküljünk, és szabad lélekkel mindig azt cselekedjük, ami kedves előtted. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2026 J. Vidéky