2026. január 5.

Hétfő, karácsonyi idő, 2. hét
2. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Örök Istenség ragyogása, Krisztus,

életet, fényt hoz a világba jöttöd,

gyógyul az ember, örök üdvösségünk

ajtaja tárul.

Angyali kórus dalolása hallik,

himnuszuk hangja új korokat hirdet:

Jó Atyánk, néked odafenn dicsőség,

s béke a földön.

Kisdedként fekszel, Ura a világnak,

tiszta gyümölcse makulátlan méhnek,

Krisztus, a győztes szeretet hatalmát

hozd le a földre.

Otthonunk ég lett, születésed adta,

testet öltöttél: közülünk egy lettél.

Újítsd meg szívünk, szeretettel láncold

újra magadhoz.

Lásd közösségünk dala ujjongással

angyalok boldog örömében részt vesz,

az Atyát, téged s a Szeretet Lelkét

áldva dicséri. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Fordítsd felém füledet, Uram; ments meg engem!
31 (30). zsoltár, 2-17. 20-25
Üldözött ember bizakodó imádsága
Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet (Lk 23, 46).
I.

Te vagy, Uram, én reményem, †

ne hagyj soha szégyent érnem, *

igazságodban szabadíts meg engem!

Fordítsd felém füledet, *

siess, Uram, ments meg engem!

Te légy oltalmazó kősziklám,

és megerősített házam, *

hogy megszabadíts engem!

Erősségem és menedékem valóban te vagy, *

neved miatt vezess és irányíts engem!

Kiszabadítasz a hálóból, amit titkon vetettek nekem, *

mivel te vagy az én erősségem!

Uram, kezedbe ajánlom lelkemet; *

megváltottál engem, hűséges Istenem!

Te utálod a hazug bálványok tisztelőit, *

én azonban az Úrban remélek!

Ujjongok és örvendezem jóságod miatt, *

mert tekintetre méltattad alázatosságomat.

Ismered lelkem gyötrődéseit, †

nem adtál ellenségeim kezébe, *

lábamat tágas helyre állítottad.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Fordítsd felém füledet, Uram; ments meg engem!
2. ant. Szolgád fölé ragyogtasd fel arcodat, Uram!
II.

Szorongatnak, Uram, könyörülj rajtam, †

szemem a bánattól elhomályosult, *

sorvadozik testem-lelkem.

Életem már elernyed a kíntól, *

sóhajtozásban fogynak el éveim.

Erőm megtört a nyomorúságban, *

csontjaim is sorvadoznak.

Gyalázattá lettem minden ellenségem előtt, †

szomszédaim és ismerőseim félnek tőlem, *

ha meglátnak az utcán, elkerülnek.

Szívükben elfelednek, mintha meghaltam volna, *

olyanná lettem, mint az összetört edény.

Sokak gyalázkodó szavát hallom; *

rettegés vesz körül engem,

mert ezek összefognak ellenem, *

azon tanakodnak, hogy életemet kioltsák.

Én pedig benned remélek, Uram, †

azt mondtam: „Te vagy Istenem, *

kezedben van a sorsom.”

Ragadj ki az ellenség kezéből, *

és azoktól, akik üldöznek engem.

Szolgád fölé ragyogtasd fel arcodat, *

irgalmasságodban szabadíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Szolgád fölé ragyogtasd fel arcodat, Uram!
3. ant. Legyen áldott az Úr, aki csodás szeretettel megvéd!
III.

Mily nagy a te jóságod, Uram, *

amelyet a téged félőknek tartogatsz,

amelyet azoknak készítettél, akik benned bíznak, *

minden ember szeme láttára.

Arcod védő árnyékában rejted el őket *

az emberek zaklatása elől.

Sátradban adsz nekik biztos helyet, *

a gonosz nyelvektől távol.

Legyen áldott az Úr, *

aki csodás szeretettel véd meg erős városában.

Én pedig ijedtemben már azt mondtam: *

„Szemed elől elvetettél engem!”

De te meghallgattad könyörgő szavamat, *

amikor hozzád kiáltottam.

Szeressétek az Urat, ti, összes szentjei, †

a hűségeseket megvédi az Úr, *

de bőven megfizet a gőgösöknek.

Legyetek bátrak, és erősödjék szívetek, *

mind, akik az Úrban reménykedtek.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Legyen áldott az Úr, aki csodás szeretettel megvéd!

Az Ige volt az igazi világosság,

Amely minden embert megvilágosít.

ELSŐ OLVASMÁNY

Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből

4, 2-18

A levél befejező része

Testvéreim!

Legyetek kitartóak és éberek az imában meg a hálaadásban. Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy az Isten tárja fel előttünk az ajtót, hogy beszélhessünk, s Krisztus titkát, amely miatt bilincsekbe is vertek, hirdethessem kötelességemhez híven.

A kívülállókkal való érintkezésben legyetek okosak. Az időt jól használjátok fel. Beszédetek legyen mindig szíves, sóval ízes, akkor majd helyesen meg tudtok felelni mindenkinek.

Helyzetemről az én kedves testvérem, hű szolgám és munkatársam az Úrban, Tichikusz majd beszámol nektek. Épp azért küldöm el hozzátok, hogy megtudjátok, mi van velem, és hogy megvigasztaljon benneteket. Vele megy kedves és hű testvérem, Onezimusz is, aki földitek. Ők majd elmondják mind, ami újság itt van.

Köszönt titeket fogolytársam, Arisztarchusz és Márk, Barnabás unokaöccse; rá vonatkozó utasításaimat már megkaptátok. Ha megérkezik oda, fogadjátok szívesen! Köszönt benneteket még Jézus is, másik nevén Jusztusz. A zsidók közül csak ők dolgoznak együtt velem Isten országának hirdetésében; igazi vigasztalásomra szolgáltak.

Köszönt titeket földitek, Epafrász, Krisztus Jézus szolgája, ő állandóan küzd értetek imáiban, hogy teljesen és tökéletesen megvalósítsátok Isten akaratát. Tanúskodom, hogy sokat dolgozik értetek és azokért, akik Laodiceában és Hierápoliszban élnek. Köszönt benneteket Lukács, a kedves orvos és Démász.

Köszöntsétek a Laodiceában élő testvéreket és Nimfát, a házában összejövő közösséggel együtt! Ha nálatok már felolvasták ezt a levelet, gondoskodjatok róla, hogy a laodiceai egyházban is felolvassák. Ti pedig olvassátok el a laodiceaiakét. Archippusznak mondjátok meg: Legyen gondod az Úrtól kapott szolgálat betöltésére!

Itt a saját kezű köszöntésem: Pál. Emlékezzetek meg bilincseimről! Kegyelem veletek!

VÁLASZOS ÉNEK

Kol 4, 3; vö. Zsolt 51, 17

Imádkozzunk egymásért, hogy az Isten tárja fel előttünk az ajtót, hogy beszélhessünk, * És hirdessük Krisztus titkát.

Nyisd meg, Urunk, ajkunkat, hogy dicséretedet hirdesse szavunk. * És hirdessük Krisztus titkát.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ágoston püspök beszédeiből

(Sermo 194, 3-4: PL 38, 1016-1017)

Az Ige szemlélése fogja majd betölteni szívünket

Ki az az ember, aki a bölcsesség és tudomány Krisztusban elrejtett és teste szegényességével eltakart összes kincseit ismeri? Mert ő – noha gazdag volt – értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok. Midőn ugyanis halandóságba öltözött, és megszüntette a halált, szegénységben mutatta meg magát: de mérhetetlen gazdagságot ígért, és amit megszerzett, azt el nem veszíti.

Milyen végtelen az ő édessége, melyet elrejt azok elől, akik félnek tőle, de beteljesít azokban, akik remélnek benne.

Mert tudásunk csak töredékes, míg el nem jön a beteljesedés. Hogy ennek felfogására alkalmasak legyünk: ő, aki isteni mivoltában az Atyával egyenlő, a szolga alakjában hasonló lett hozzánk, Isten hasonlóságára alakít át minket: Isten egyszülött fia Emberfiává lett, hogy az emberek fiainak sokaságát Isten gyermekeivé tegye; és a szolga látható alakja által nevelt szolgákat gyermekké tökéletesíti az isteni mivolt meglátására.

Most ugyanis Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van. Mert mire valók a bölcsesség és tudomány ajándékai, ezek az isteni kincsek, ha nem arra, hogy nekünk elegendők legyenek? És mire az édesség e sokasága, ha nem azért, hogy betöltsön minket? Mutasd meg tehát nekünk az Atyát, és az elég lesz nekünk.

Az egyik zsoltárban valaki közülünk vagy bennünk vagy helyettünk azt mondja neki: Eltelek, ha megjelenik dicsőséged. Ő pedig egy az Atyával; és aki látja őt, az látja az Atyát is. Tehát Ő a Seregek Ura, Ő a dicsőség királya! Maga felé fordít bennünket, megmutatja nekünk arcát; és megmenekülünk, betelünk, és ez elég nekünk.

Addig, amíg ez meg nem történik, amíg meg nem mutatja majd nekünk, ami elegendő nekünk, amíg nem isszuk őt, az élet forrását, és be nem telünk, miközben a hitben járva tőle távol zarándoklunk, míg éhezzük és szomjazzuk az igazságot, és Isten arcának szépsége után kimondhatatlan lobogással vágyakozunk, addig a szolga alakjában való megszületését áhítatos engedelmességgel ünnepeljük.

Még nem vagyunk képesek szemlélni azt, aki az Atyától a hajnalcsillag előtt született, de keressük fel azt, akit a Szűz az éjszaka óráiban szült e világra. Még nem fogjuk fel, hogy neve fennmarad, amíg a nap ragyog, de felismerjük, hogy az égen vert sátort.

Amíg nem láthatjuk együtt az Egyetlen örökkévalót az Atyában, addig emlékezzünk meg a nászházból kilépő Vőlegényről. Amíg nem vagyunk alkalmasak arra, hogy az Atya vendégei legyünk, addig ismerjük fel a mi Urunk, Jézus Krisztus jászolát.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Jn 1, 2; 5, 20

Az Élet megjelent. Mi láttuk és hirdetjük nektek az örök Életet, * Amely az Atyánál volt és megjelent nekünk.

Tudjuk, hogy az Isten Fia eljött és megadta nekünk az értelmet ahhoz, hogy megismerjük az igaz Istent, így az ő Fiában, Jézus Krisztusban vagyunk: ő az igaz Isten és az örök Élet. * Amely az Atyánál volt és megjelent nekünk.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, szent Fiad emberi születésével csodálatos módon elkezdődött néped megváltása. Kérünk, add, hogy őt állhatatos hittel kövessük, és nyomában járva eljussunk dicsőséges országodba, amelyet jutalmul ígértél nekünk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2026 J. Vidéky