Teljes szívemből kiáltok, hallgass meg, Uram, *

parancsaidat én megtartom.

Tehozzád kiáltok, szabadíts meg engem, *

intelmeidet én híven őrzöm.

Téged szólít kiáltásom már hajnal előtt, *

mert nagyon reménykedem igéidben.

Téged kutat szemem virradat előtt, *

hogy szavaidról elmélkedjem.

Tekints jóságodban könyörgésemre, Uram, *

ítéleteid szerint éltess engem!

Túl közel vannak már álnok üldözőim, *

de törvényedtől távol vannak.

Te azonban közel vagy, Uram, *

minden intelmed maga a hűség.

Tudtam én parancsaidról kezdet óta, *

és azt is, hogy mindörökre adtad.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Daloljunk az Úrnak, †

mert fölséges és dicsőséges, *

lovat és lovast a tengerbe taszított.

Az Úr az én erősségem és dicsőségem, *

ő lett az én szabadítóm.

Ő az én Istenem, dicsőítem őt, *

magasztalom, mert atyáim Istene.

Hős harcos az Úr, †

„Mindenható” az ő neve, *

tengerbe vetette a fáraó harci szekerét és seregét.

Haragod leheletétől feltorlódtak a vizek, †

a tornyosuló hullámok megálltak, *

az örvények a tenger mélyén összegyűltek.

Az ellenség így szólt: „Üldözőbe veszem, elfogom, *

szétosztom a zsákmányt, és kielégül lelkem,

kirántom kardomat, *

kezem elpusztítja őket!”

Rájuk leheltél, és összecsapott felettük a tenger; *

elmerültek, mint ólom a hatalmas vizekben.

Ki olyan fölséges, mint te vagy szentélyedben, *

félelmetes, dicsőséges, csodákat cselekvő?

Kinyújtottad kezedet, és a föld elnyelte őket; *

megváltott népednek jóságos vezére lettél.

Hatalmad vezette őt *

a te szent hajlékodba.

Bevezeted, és örökséged hegyére költözteted népedet, *

erős lakhelyedre, amelyet te építettél,

szentélyedbe, amelyet a te kezed alkotott, Uram. *

Uralkodjék az Úr mindenkor és mindörökké!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Dicsérjétek az Urat, minden népek, *

† magasztaljátok őt, minden nemzetek.

Mert erős fölöttünk az ő irgalma, *

és az Úr hűsége örökké megmarad!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Lk 1, 68-79

Áldott az Úr, atyáink Istene, *

mert meglátogatta és megváltotta az ő népét;

erős szabadítót támasztott minékünk *

szolgájának, Dávidnak családjából.

Amint szólott a szentek szájával, *

ősidők óta a próféták ajka által,

megszabadít az ellenség kezéből, *

mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket;

atyáinkkal irgalmat gyakorol, *

hogy szent szövetségére emlékezzék,

az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, *

hogy nekünk váltja be, amit ígért;

hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből, *

neki szolgálatot teljesítsünk:

szentségben és igazságban járjunk előtte *

napról napra, amíg élünk.

Téged pedig, gyermek, †

a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, *

mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját;

az üdvösség ismeretére tanítod nemzetét, *

hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük

Istenünk irgalmas szívétől, *

amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból,

hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, *

lépteinket pedig a béke útjára vezérelje.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.