Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Mindenek Atyja, világ újítója,
nagy Király, Krisztus, félelmetes Bíró,
áldva dicsérünk, esedezve kérünk,
nézz a szívünkre!
Éjszaka zengjük hálaénekünket,
te segíts minket, hogy méltók lehessünk
dicsérni téged egy szívvel örökké,
fénynek adója.
Szítsd fel szívünknek szerelmét irántad,
add, hogy úgy éljünk, hogy halált ne lássunk,
s hogy tetteinkben örök dicsőséged
meg-megújuljon.
Add, hogy szívünket tüzed általjárja,
s mint Jegyesünket mindig ébren várjunk,
és a kezünkben ki nem alvó lánggal
égjen a mécses.
Egyként dicsérjük mennyei Atyánkat,
s téged, Királyunk, kegyes Üdvözítőnk,
Szentlélek Isten, dicséreted zengjen
földön, egekben. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Krisztus, igaz fény, kegyelem és élet,
végtelen jóság, öröme a földnek,
csorduló véred a halálból minket
megszabadított.
Gyújtsd fel szívünkben szereteted lángját,
áraszd ránk, kérünk, a hit égi fényét,
és növeld bennünk a segítő jóság
minden erényét.
Messze tartsd tőlünk a gonosz kísértőt,
győzd le a Sátánt hatalmas erőddel,
és álljon mellénk, kit az égből küldesz:
isteni Lelked.
Dicsőség néked, örök Atyaisten,
és neked, Krisztus, Atya egyszülötte,
s kettejük Lelke, velük egyenlő Úr
minden időn át. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Így szóltam: „Vigyázok útjaimra, *
nyelvemmel nem vétkezem;
retesszel zárom le szájam, *
amíg gonosz ember áll előttem.”
Hallgattam, elnémultam, de mi haszna, *
és fájdalmam kiújult.
Szívem fölhevült bennem, *
elmélkedtem, s egyre nagyobb lánggal égett.
Nyelvem akkor megoldódott: *
„Uram, tudasd velem életem végét:
mennyi napjaimnak száma, *
hadd tudjam meg, mily rövid az életem!”
Íme, napjaimat néhány araszra mérted, *
életem ideje előtted semmiség.
Minden csak hiábavalóság, minden emberélet is, *
mint az árnyék, az ember úgy múlik el.
Hiábavaló az is, hogy vesződik, *
kuporgat, de nem tudja, kinek.
És most, Uram, mire várhatok? *
Egyedül benned reménykedem.
Minden gonoszságomból ments ki engem, *
ne szolgáltass ki az esztelen gyalázatának!
Elnémulok, már nem nyitom ki ajkamat, *
mert te vagy, aki ezt végbevitted.
Csapásaidat vedd le rólam, *
elpusztulok sújtó kezed alatt.
Fenyíted az embert gonoszsága miatt, †
moly módjára erejét elemészted. *
Mint egy lehelet, annyit ér minden ember.
Hallgasd meg, Uram, imádságomat, *
figyelj kiáltásomra!
Ne légy süket siránkozásomra, †
hiszen nálad jövevény vagyok, *
vándor, mint minden ősöm.
Vedd le rólam szemedet, hogy föllélegezzem, *
mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.
Mit dicsekszel gonoszságoddal, *
te, aki a gonoszságban vagy hatalmas?
Egész nap álnokságon jár az eszed; *
te cselszövő, a nyelved éles, mint a borotva!
A rosszat jobban kedveled a jónál, †
a hazugságot inkább, mint az igaz beszédet, *
te álnok nyelv, minden bajt hozó beszéd kedves neked.
Éppen ezért el is pusztít Isten mindörökre, †
kigyomlál és kiköltöztet hajlékodból, *
gyökerestől kitép az élők földjéből.
Látják ezt az igazak, és megilletődnek, *
azután nevetve mondják:
„Íme, az ember, aki nem Istenben kereste oltalmát, †
hanem gazdagságában volt reménye, *
és csak gonoszsága minden ereje!”
Én pedig mint viruló olajfa Isten házában, †
Isten irgalmában bízom, *
mindenkor és mindörökké.
Örökké áldalak azért, amit tettél, †
nevedben reménykedem, *
mert jóságos vagy híveidhez.
Kitartok igéd mellett.
Az Úr minden reményem.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Második Törvénykönyvből
7, 6-14; 8, 1-6
Isten választott népe
Búcsúbeszédében Mózes ezt mondta a népnek:
„Te az Úr, a te Istened szent népe vagy, téged választott ki az Úr, a te Istened a föld népei közül a maga népének. Nem azért hajolt le hozzátok, és választott ki benneteket az Úr, mert számban fölötte álltok az összes népnek, hiszen a legkisebb vagytok minden nép között, hanem mert szeretett benneteket az Úr, és megtartja esküjét, amelyet atyáitoknak tett, azért vezetett ki erős kézzel, és szabadított ki a szolgaság házából, a fáraónak, Egyiptom királyának a kezéből. Ismerd hát föl, hogy az Úr, a te Istened az igaz Isten, a hűséges Isten, aki szövetségét és szeretetét az ezredik nemzedékig megőrzi azok iránt, akik szeretik őt, és megtartják parancsait, azt ellenben, aki gyűlöli, személy szerint bünteti; nem késlekedik, elpusztítja azt, aki gyűlöli, személy szerint megbünteti. Ezért tartsd meg a parancsokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket ma szabok neked, hogy kövesd őket.
Ha meghallgatjátok ezeket a parancsokat, teljesítitek, és követitek őket, az Úr, a te Istened megtartja szövetségét és szeretetét, amire megesküdött atyáidnak. Szeretni fog, megáld és megsokasít. Megáldja méhed gyümölcsét, földed termését, gabonádat, borodat, olajodat, tehened borját, nyájad szaporulatát azon a földön, amelyre megesküdött atyáidnak, hogy neked adja. Minden más nép előtt áldott leszel: nem lesz terméketlen körödben sem férfi, sem nő, sőt még a jószág sem.
Vigyázzatok, tartsátok meg az egész törvényt, amelyet ma szabok nektek, hogy életben maradjatok, sokasodjatok, bevonuljatok, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet az Úr atyáitoknak esküvel ígért. Gondolj az egész útra, amelyen az Úr, a te Istened negyven éven át vezetett a pusztában, hogy megalázzon, próbára tegyen, megvizsgálja szívedet, vajon megtartod-e majd parancsait, vagy sem.
Megalázott, és hagyta, hogy éhezz, aztán mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek, hogy megtudd: nemcsak kenyérrel él az ember, sokkal inkább azzal él az ember, ami az Úr szájából jön. Negyven esztendeig nem kopott le rólad a ruha, és nem dagadt meg a lábad. Ismerd el szívedben, hogy az Úr, a te Istened úgy nevelt, ahogy az ember a fiát neveli. Tartsd meg tehát az Úrnak, a te Istenednek parancsait: járj az ő útjain, és féld!”
VÁLASZOS ÉNEK
1 Jn 4, 10. 16; Iz 63, 8. 9
Isten előbb szeretett minket, és elküldte Fiát bűneinkért engesztelésül. * Megismertük a szeretetet, amelyet Isten oltott belénk, és hittünk benne.
Az Úr szabadított meg minket; szeretetében és irgalmasságában maga váltott meg bennünket. * Megismertük a szeretetet, amelyet Isten oltott belénk, és hittünk benne.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston beszédeiből
(Sermo 276, 1-2: PL 38, 1256)
Vince annak erejében győzött, aki legyőzte a világot
„Nektek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek Krisztusban, hanem szenvedjetek is érte”.
Elfogadta ezt Vince, a diakónus, elfogadta, és magáévá is tette mind a kettőt. Ha ugyanis el nem fogadja, ugyan mije volna? így azonban hitt Isten igéjének, és volt ereje elviselni a szenvedést is.
Senki se merítsen tehát csupán saját szívéből, amikor beszél; és senki se bízzék saját erejében, amikor megpróbáltatást szenved, mert Krisztustól van az a bölcsességünk, hogy igazságait okosan hirdessük, és őtőle van az az erőnk is, hogy a szenvedéseket bátran elviseljük.
Emlékezzünk csak vissza Krisztus Urunkra, miként figyelmezteti tanítványait az evangéliumban. Emlékezzünk csak vissza a vértanúk Királyára, hogyan szereli föl csapatait szellemi fegyverekkel, miként mutatja meg a harcukat, mint biztosítja nekik a segítséget, és hogyan ígéri meg jutalmukat, amikor tanítványainak ezt mondja: „A világban üldözést szenvedtek; és hogy rémületükben megerősítse őket, hozzáfűzi: „De bízzatok, mert legyőztem a világot!”
Mit csodálkozunk tehát azon, testvéreim, ha Vince győzött annak erejében, aki legyőzte a világot? „A világban mondja üldözést szenvedtek”. De ha e világ szorongat is benneteket, meg nem semmisít; ha támad is benneteket, le nem győz. A világ kétféle hadat visel Krisztus katonái ellen. Hízeleg, hogy megtévessze őket, és fenyeget, hogy megtörje őket. Ne tartsanak tehát fogva a saját élvezeteink, és meg ne rémítsen mások kegyetlenkedése, akkor már le is van győzve a világ.
Mindkét fronton segít Krisztus, ezért nem győzik le Krisztus követőjét. Ha Vince szenvedését az emberi erő határának szempontjából nézzük, akkor hihetetlennek tűnik, de az isteni hatalom oldaláról nézve nincs mit csodálkoznunk rajta.
Annyi dühödt kegyetlenség marcangolta a vértanú testét, és annyi fölséges nyugalom csengett ki szavából; olyan éles kínok hasogatták tagjait, és olyan bátorság hatotta át szavait, hogy azt gondolhatnánk: Vince kínzásakor másvalakit kínoztak, nem azt, aki beszélt.
És valóban, testvéreim, úgy is volt. Csakugyan úgy volt. Másvalaki beszélt. Evangéliumában ugyanis megígérte Krisztus ezt is az ő tanúságtevőinek, akiket az ilyen küzdelmekre is felkészített. Ezt mondta ugyanis nekik: Ne törjétek előre a fejeteket, hogyan vagy mit mondjatok. Mert nem ti fogtok szólni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek.
A test tehát kínokat szenvedett, de a Szentlélek szólt belőle. A Szentlélek szava nemcsak az istentelenséget győzte le, hanem a gyenge embert is megerősítette.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Jób 23, 11; Fil 3, 8. 10
Próbára tett engem az Úr, mint az aranyat, amely átmegy a tűzön; lábam követte nyomdokait. * Megtartottam útját, nem tértem el tőle.
Mindent elvetettem, hogy megismerjem Krisztust, és a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget. * Megtartottam útját.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható, örök Isten, tölts be minket Szentlelkeddel, hogy szívünket ugyanaz a hősies szeretet járja át, amellyel Szent Vince vértanú minden testi kínt legyőzött. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky