Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Alvásban frissült már a test
otthagyva ágyunk, felkelünk.
Atyánk, hozzád szól énekünk;
esengve kérjük: légy velünk.
Szóljon hozzád első szavunk,
hozzád a szív első heve,
hogy minden tettnek ezután,
Szent Úr, te légy a kezdete.
A fény az éjt szüntesse már,
sötét homályt a napsugár.
Az éjben búvó bűnöket
a napfény semmisítse meg.
Imánk tehozzád esdekel:
a rossz hatalmát űzzed el,
és zengjen ajkunk teneked
meg nem szűnő dicséretet.
Add meg, kegyelmes jó Atya,
Atyának egyszülött Fia
és Szentlélek, Vigasztalónk:
egyetlen Úr, örök Király. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Istenség, örök égi Fény,
egységbe forrt három személy!
Törékeny lényünk téged áld,
kérő szóval hozzád kiált.
Benned hiszünk, legfőbb Atya,
Atyának egyszülött Fia,
kiket a Lélek, mint örök
szeretet kapcsa összeköt.
Igazság, izzó szerelem,
boldogság, végső, végtelen!
Remélni, hinni lelkesíts,
szeretni vágyót célba vígy!
Te létünk célja, kezdete,
te dolgok első kútfeje,
lelkünk egyetlen ereje,
biztos remény ígérete!
Te minden alkotója vagy
s betöltesz mindent egymagad,
te mindenekre fényt hozol,
reményünkben jutalmazol.
A Krisztust kérjük s az Atyát,
s a Lelket, aki egy velük:
hallgass meg, hármas hatalom,
egyetlen örök Istenünk. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Megszólal az Úr, az istenek Istene, *
napkelettől napnyugatig szólítja a földet.
A szépséges Sionból ragyogva jelenik meg Isten, *
jön a mi Istenünk, és nem hallgat.
Emésztő tűz lobog színe előtt, *
körülötte szélvihar tombol.
Szólítja onnan felülről az eget és a földet, *
hogy ítéletet tartson népe fölött.
„Gyűjtsétek elém választottaimat, *
akik velem áldozatban szövetségre léptek!”
Igazságosságát hirdetik az egek, *
Isten maga tart ítéletet.
„Halljad, én népem, hadd szóljak, †
Izrael, hadd tanúskodjam ellened: *
Isten, a te Istened én vagyok.
Nem áldozataid miatt dorgállak, *
égőáldozataidat látom szüntelen.
Nem kell nekem házadból a növendékbika, *
sem nyájaidból a kecskebak.
Úgyis enyém az erdő és minden vadja *
és a hegyek ezernyi állata.
Ismerem én az ég minden madarát, *
és enyém, ami csak mozdul a réten.
Ha éhezném, nem szólnék neked, *
mert enyém a földkerekség és ami azt betölti.
Megeszem talán a bikák húsát? *
Vagy a bakok vérét megiszom?
Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát, *
és teljesítsd fogadalmadat a Fölséges előtt.
Hívj segítségül, amikor bajba kerülsz, *
megmentelek akkor, és te áldani fogsz.”
A gonoszhoz pedig így beszél Isten: †
„Törvényeimet mit emlegeted, *
és miért veszed ajkadra szövetségemet?
Hiszen a fegyelmet gyűlölöd, *
és megveted szavaimat.
Hogyha tolvajt látsz, társául szegődöl, *
és szövetkezel a házasságtörővel.
Szádból gonosz beszéd árad, *
nyelved csalárdságot sző.
Leülsz, és máris gyalázod testvéred, *
és mocskolod anyád fiát.
Te így tettél, és én hallgassak? *
Azt véled, hogy hozzád hasonló vagyok?
Pörbe szólítalak most, *
és mindezt számon kérem tőled.
Ti, akik Istenről megfeledkeztek, szálljatok magatokba; *
különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket.
Aki a dicséret áldozatát áldozza, az tisztel engem; †
és akinek útja szeplőtelen, annak megadom, *
hogy meglássa Isten üdvösségét.”
Halljad, én népem, hadd szóljak,
Isten, a te Istened én vagyok.
ELSŐ OLVASMÁNY
A királyok első könyvéből
18, 16b-40
Illés Kármel hegyén legyőzi Baal papjait
Azokban a napokban: Acháb elindult Illés felé. Amikor Acháb megpillantotta Illést, azt kérdezte: „Te vagy az, Izrael megrontója?” De ő így felelt: „Nem én sodortam pusztulásba Izraelt, hanem te és atyádnak háza, amikor elhagytátok az Urat, és amikor Baalhoz szegődtél. Most azonban küldj el s hívd nekem össze egész Izraelt Kármel hegyén, aztán Baal négyszázötven prófétáját is, akik Izebel asztaláról esznek!” Acháb tehát sorra üzent Izrael fiainak és összehívta a prófétákat is Kármel hegyén. Illés odalépett az egész nép színe elé és megkérdezte: „Meddig akartok még kétfelé sántikálni? Ha az Úr az Isten, akkor őt kövessétek; ha meg Baal, akkor kövessétek azt!” A nép nem válaszolt egyetlen szót sem.
Akkor Illés így szólt a néphez: „Az Úr prófétái közül egyedül én maradtam meg, Baalnak azonban négyszázötven prófétája van. Adjatok két bikát! Válasszák ki az egyiket, aztán vágják darabokra és tegyék a máglyára, de tüzet ne gyújtsanak! Én majd előkészítem a másik bikát, de tüzet én sem gyújtok. Akkor hívják segítségül ők a ti istenetek nevét, én meg majd segítségül hívom az Úr nevét! Az az Isten, aki tűzzel válaszol, az legyen az Isten!” Az egész nép azt felelte rá: „Rendben van!” Illés tehát így szólt Baal prófétáihoz: „Válasszátok ki magatoknak az egyik bikát! Ti vagytok többségben. Aztán hívjátok segítségül istenetek nevét, de tüzet nem szabad gyújtanotok!” Fogták hát az egyik bikát, előkészítették, és reggeltől délig szólítgatták Baal nevét ezekkel a szavakkal: „Baal, hallgass meg!” De semmi hang nem hallatszott, nem adott senki feleletet. Közben ott ugrabugráltak oltáruk körül, amit csináltak.
Délben Illés így csúfolta őket: „Szólítsátok hangosabban, hiszen isten! Hátha belemélyedt gondolataiba vagy kiment, esetleg úton van, vagy éppen elaludt, és föl kell ébreszteni.” Erre egyre emeltebb hangon szólították és szokásukat követve karddal és lándzsával addig vagdosták magukat, míg ki nem buggyant a vérük. Dél elmúltával odáig fajult a dolog, hogy őrjöngeni kezdtek egészen addig, míg el nem jött az esti ételáldozat bemutatásának ideje. De nem hallatszott se hang, se felelet, semmi jele a meghallgatásnak. Akkor Illés így szólt a néphez: „Lépjetek elém!” Az egész nép eléje lépett. Ezután helyreállította az Úr oltárát, amelyet leromboltak. Mégpedig úgy, hogy fogott tizenkét szikladarabot Jákob tizenkét fia törzsének megfelelően, akinek az Úr azt mondta: „Izrael legyen a neved!” és oltárt épített a szikladarabokból az Úr nevének.
Az oltárt körülvette árokkal, akkorával, amekkora két mérő gabonának elegendő. Aztán máglyát rakott, feldarabolta a bikát, rátette a máglyára és azt mondta: „Töltsetek meg négy korsót vízzel, és öntsétek rá az égőáldozatra meg a máglyára.” Megtették. Erre így szólt: „Ismételjétek meg!” Megismételték. Akkor azt mondta: „Harmadszor is tegyétek meg!” Harmadszor is megtették, úgyhogy víz folyt az oltár körül. Az árkokat is megtöltötte vízzel. Amikor aztán elérkezett az esti ételáldozat bemutatásának az ideje, Illés próféta előlépett és felkiáltott: „Uram, Ábrahám, Izsák és Izrael Istene! Nyilvánítsd ki a mai napon, hogy te vagy az Isten Izraelben, én a te szolgád vagyok s ezeket mind a te szavadra teszem! Hallgass meg, Uram, hallgass meg! Engedd, hogy ez a nép fölismerje: te, az Úr vagy az Isten, te téríted meg a szívét.”
Erre tűz hullott az Úrtól, megemésztette az égőáldozatot és a máglyát, még az árokban lévő vizet is elnyelte. Ennek láttára az egész nép arcra borult és így szólt: „Az Úr az Isten, az Úr az Isten!” Illés erre meghagyta nekik: „Ragadjátok meg Baal prófétáit! Ne meneküljön meg egy se közülük!” Megragadták, és Illés levitette őket a Kison patakhoz, s ott megölette őket.
VÁLASZOS ÉNEK
1 Kir 18, 21; Mt 6, 24
Illés odalépett az egész nép színe elé és megkérdezte: Meddig akartok még kétfelé sántikálni? * Ha az Úr az Isten, akkor őt kövessétek!
Senki sem szolgálhat két Úrnak; nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is. * Ha az Úr az Isten, akkor őt kövessétek!
MÁSODIK OLVASMÁNY
Lellisi Szent Kamill életrajzából, amelyet társainak egyike írt meg
(S. Cicatelli, Vita del P. Camillo de Lellis, Viterbo, 1615)
Testvéreiben szolgálta az Urat
Most, hogy a mindenkinél melegebb lelkű Kamillal kapcsolatban a szent szeretet erényéről, mint minden egyes erény gyökeréről és egybefogó ajándékáról kezdek szólni, legelőször is azt írom meg, hogy őt lángra gyújtotta ez a szent erény nemcsak Isten iránt, hanem embertársai, de legfőképp a betegek iránt is, akiknek már a puszta látása is elég volt számára ahhoz, hogy szívét a legforróbb gyöngédség öntse el irántuk, és minden földi értéket és vágyat tökéletesen elfelejtsen miattuk. Valóban, amikor kiszolgált akár csak egyet is a betegek közül, észre lehetett venni rajta azt az odaadó, önmagát egészen feláldozó lelkületet, amelyre a betegek iránti nagy tisztelete és irgalmas szeretete ragadta el egész lényét. Szívesen magára vállalta volna minden nyomorúságukat és bármilyen más megpróbáltatást is, csak hogy enyhítse fájdalmukat, és megszüntesse szenvedéseiket.
A betegekben ugyanis annyira életszerűen ismerte fel magát Krisztust, hogy igen gyakran ételosztás közben Krisztusnak fogta föl őket olyannyira, hogy kegyelmet és bűnbocsánatot közvetlen tőlük kért. Ezért volt irántuk olyan nagy tisztelettel, mint aki magának az Úr Jézusnak valóságos jelenlétét éli meg bennük. Nem volt semmi más, amiről gyakrabban és izzóbban beszélt volna, mint a krisztusi szeretet szent parancsa; ezt igyekezett minden ember szívébe beleplántálni.
Hogy szerzetestársait is fellelkesítse ennek a legfőbb szent erénynek gyakorlására, az volt a szokása, hogy gyakran ismételgette előttük Jézus Krisztus e kedves szavait: Beteg voltam, és meglátogattatok. Valóban úgy is látszott, hogy ezek a szavak mélyen a szívébe vannak vésve, hiszen annyiszor mondta és ismételgette ezeket.
Olyan nagy és szélesre tágult szeretet fűtötte Kamillt, hogy nemcsak a betegeket és haldoklókat karolta föl szerető gonddal, de buzgóságával és segítésre kész szívével keblére ölelt minden egyes szegényt és szükségben kínlódó szerencsétlent. Végül is annyira átadta szívét a szükséget szenvedők szolgálatára, hogy igen gyakran ezt szokta mondani: „Ha már többé nem akadna szegény a föld hátán, az embereknek akkor is az lenne a legfontosabb feladatuk, hogy kutassanak utánuk, és akár a föld alól is előássák őket, hogy jót tegyenek velük, és gyakorolják az irgalmasság cselekedeteit.”
VÁLASZOS ÉNEK
1 Tessz 5, 14. 15. 18; Róm 15, 7
Gondozzátok a betegeket, tanúsítsatok mindenki iránt türelmet; * Mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.
Karoljátok fel egymást, amint Krisztus is felkarolt benneteket Isten dicsőségére. * Mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Lellisi Szent Kamill áldozópapot felékesítetted a betegek iránti különleges szeretet erényével. Érdemeiért áraszd reánk szereteted lelkét, hogy testvéreinkben téged szolgáljunk, és bizalommal léphessünk eléd halálunk óráján. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky