Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Látván az újszülött Fiút,
a bölcsek Kelet kincseit
hódolva átadják neki:
mirhát, tömjént és aranyat.
Ismerd fel: nyíltan hirdetik
erődet és országodat;
Fiú, e hármas jel szerint
Atyádtól kaptad sorsodat!
Királynak szól a színarany,
Istent imád az illatos
tömjén, jósolja sírodat
a mirha drága kenete.
Minden városnál, Betlehem,
nagyobb vagy: néked adatott
megszülni testben a Királyt,
az égi üdvösség Urát.
Hirdette próféták szava,
jelezte számtalan csoda,
s tanú a Teremtő maga,
ki országát jelenti már.
Mert övé lesznek mindenek,
a föld, a menny, a tengerek,
kelettől messze nyugatig
az alvilág s a magas ég.
Ki nemzeteknek megjelensz,
dicsérünk téged, Jézusunk,
Atya s Szentlélek, áldva légy
most és örökre szüntelen. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, ne feddj meg felindulásodban, *
és ne büntess haragodban,
mert nyilaid belém hatoltak, *
és rám nehezedett kezed.
Nincs testemen ép hely, mert haragszol énrám, *
nincs nyugta csontjaimnak, mert sok a vétkem.
Gonoszságaim fejemre gyűltek, *
súlyos teherként nehezednek rám.
Üszkösödnek gennyedt sebeim *
oktalanságom miatt.
Nyomorúságomban meggörnyedtem, *
naphosszat szomorúan járok-kelek.
Ágyékomat gyulladás gyötri, *
nincs testemben semmi épség.
Elgyöngültem, és levert vagyok, *
keserűen jajgatok szívem fájdalmában.
Uram, előtted van minden kívánságom, *
nincs elrejtve előtted sóhajom.
Reszket a szívem, elhagy az erőm, *
elhomályosul szemem világa.
Barátaim és szeretteim dermedten állnak bajom előtt, *
rokonaim messze maradnak.
Csapdát állítanak, akik vesztemre törnek, †
rosszakaróim álnokul szólnak, *
és egész nap cselt szőnek ellenem.
Én meg, mint egy süket, semmit sem hallok, *
mint egy néma, nem nyitom föl számat.
Olyan vagyok, mint aki nem hall, *
mint aki nem tud válaszolni.
Mert, Uram, én benned remélek, *
meg is hallgatsz, Uram, Istenem.
Így szóltam ugyanis: „Rajtam senki ne nevessen, *
és ha lábam tántorul, senki se dicsekedjék!”
Mert már a bukás küszöbén állok, *
a szenvedés nem marad el tőlem.
Ezért gonoszságomat őszintén megvallom, *
és bánkódom bűneim miatt.
Ellenségeim azonban erősebbek nálam, *
és sokan vannak, akik gonoszul gyűlölnek engem.
Rágalmaznak, és a jóért rosszal fizetnek, *
mivel mindig a jót akarom.
Ne hagyj magamra, én Uram, *
Istenem, ne távozz el tőlem!
Siess, oltalmazz engem, *
Uram, én menedékem!
Az Isten Fia eljött, és megadta nekünk az értelmet,
Hogy megismerjük az igaz Istent.
ELSŐ OLVASMÁNY
Izajás próféta könyvéből
63, 19b – 64, 11
Vágyódás Isten eljövetelére
Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál! Színed előtt megolvadnának a hegyek, mint ahogy a láng felgyújtja a rőzsét, és ahogy a tűz felforralja a vizet, így neved ismertté válna ellenségeid előtt, és a nemzetek megrendülnének színed előtt. Mert te olyan csodákat teszel, amilyeneket senki se várt, és amilyenekről soha nem hallott senki.
Valóban, fül nem hallotta, és szem nem látta, hogy akadna isten rajtad kívül, aki ilyeneket vinne végbe azok javára, akik benne bíznak. Te elébe sietsz annak, aki az igazsághoz szabja tetteit, és aki útjaidat eszében tartja. Lám, megharagudtál ránk, s mégis tovább vétkeztünk; bizony régóta lázongunk ellened.
Olyanok lettünk mind, mint a tisztátalan, és igaz voltunk, akár a beszennyezett ruha. Elfonnyadtunk, mint a falevél, és gonoszságaink elsodortak, mint a szél. Nincs senki, aki segítségül hívná nevedet, aki fölkelne és beléd kapaszkodna. Mert elrejtetted előlünk arcodat, és kiszolgáltattál minket bűneink hatalmának.
Mégis, Urunk, te vagy a mi atyánk; mi vagyunk az agyag, és te, aki formálsz, a te kezed műve vagyunk mindnyájan. Ne haragudj ránk annyira, Urunk, és ne emlékezzél többé gonoszságainkra! Figyelj ránk s lásd meg: mindnyájan a te néped vagyunk. Szent városaidat lerombolták, a Sion pusztává lett, Jeruzsálem elhagyatottá.
A ház, amely szentélyünk és dicsőségünk volt, ahol atyáink dicsőítettek, lángok martaléka lett; romokban hever minden, ami oly drága volt nekünk. Uram, vajon eltűrheted ezt megindultság nélkül, és hallgathatsz-e mérhetetlenül megalázva minket?
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Iz 56, 1; Mik 4, 9; Iz 43, 3
A ház, amely szentélyünk és dicsőségünk volt, ahol atyáink dicsőítettek, lángok martaléka lett; romokban hever minden, ami oly drága volt nekünk. Uram, vajon eltűrheted ezt megindultság nélkül, és hallgathatsz-e mérhetetlenül megalázva minket? * Ne félj, én megszabadítalak és üdvözítelek téged!
Mert én, az Úr vagyok a te Istened, Izrael Szentje, Megváltód. * Ne félj.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Alexandriai Szent Cirill püspöknek Szent János evangéliumáról szóló magyarázatából
(Lib. 5, cap. 2: PG 73, 751-754)
A Szentlélek kiárad minden emberre
Amikor a mindent teremtő Isten elhatározta, hogy Krisztusban csodálatos módon helyreállít mindent, és újra visszaadja az embernek az elveszített ártatlanságát, megígérte, hogy bőkezűen adott sok ajándékával együtt megadja majd a Szentlelket is, hiszen nélküle nem lehet kincseinek békés és maradandó birtokosává tenni az embert.
Isten meghatározta tehát az időt, amikor a Szentlélek le fog szállni ránk, tudniillik Krisztus eljövetelének idejét, és megígérte: Azokban a napokban – ez a Megváltó ideje – kiárasztom Lelkemet minden emberre.
Amikor azután ez a nagylelkű bőkezűség beteljesedett, és az Atyaisten megismertette a világgal Egyszülöttét, akit a Szentírás asszonytól született embernek nevez, megadta a Szentlelket is. Elsőnek Krisztus, mint a megújított teremtés első embere fogadta be őt. Keresztelő János így tanúsította ezt: Láttam a Lelket, amint az égből leszállt rá és rajta maradt.
Krisztusról annyiban mondhatjuk, hogy megkapta a Szentlelket, amennyiben emberré lett, s amennyiben mint ember befogadta őt. Ugyancsak nem esett nehezére, hogy miután emberré lett, az Atya így szólítsa meg: Fiam vagy nekem, ma adtam neked életet; jóllehet a megtestesülés előtt is az Atyaisten Fia és az ő lényegéből születik öröktől fogva.
Róla ugyanis, aki öröktől fogva az Atyától született Isten, azért mondja az Atya: ma adtam neked életet, hogy minket benne tegyen fogadott gyermekeivé. Krisztusban van összefoglalva az egész teremtés, amennyiben ember: így amikor azt mondjuk, hogy az Atya saját Lelkét adja a Fiúnak, azért történik, hogy benne mi nyerjük el a Szentlelket. Emiatt öltötte magára Ábrahám utódának testét, amint ez írva van, és lett mindenben testvéreihez hasonlóvá.
Az egyszülött Fiú tehát nem a maga számára kapja meg a Szentlelket, hiszen az az ő Lelke, hanem általa és benne ajándékozza nekünk Isten a Szentlelket, amint már ezt előbb mondtuk. Emberré lévén magában hordoz minden teremtményt, hogy azt megújítsa és újból teljesen hiánytalanná tegye. Továbbá, ha helyesen következtetünk, és jól akarjuk érteni a Szentírás tanúságát, látható, hogy Krisztus nem magának kapta meg a Szentlelket, hanem önmagában minekünk: minden jó ugyanis általa jut el hozzánk.
VÁLASZOS ÉNEK
Ez 37, 27-28; Zsid 8, 8
Én az ő Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek. * Akkor megtudják a nemzetek, hogy én vagyok az Úr, és én szentelem meg választott népemet, mert szentélyem mindörökre köztük lesz.
Új szövetségre lépek Izrael és Júda népével. * Akkor megtudják a nemzetek.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, szent Fiad által örök világosságod ragyogott fel minden népnek. Engedd, hogy megismerjük őt mint Megváltónkat, és segítségével eljussunk az örök dicsőségre. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky