Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Legfőbb kegyesség Istene,
világ teremtő mestere,
ki egy vagy hatalom szerint,
de háromság személy szerint.
Fogadd el buzgó énekünk
s a hozzád síró könnyeket,
a tisztult szívnek hadd legyen
öröme benned teljesebb.
A buja ösztön vágyait
eméssze tüzes szeretet,
és felövezve, éberen,
készülten várjuk jöttödet.
Hogy kiknek hangos éneke
most megtöri az éjszakát,
ajándékodként nyerjük el
az égnek boldog otthonát.
Add meg, kegyelmes jó Atya,
Atyának egyszülött Fia,
és Szentlélek, Vigasztalónk:
egyetlen Úr, örök Király. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Örök dicsőség Istene,
hívőkre küldöd Lelkedet,
ki által hét kegyelmet adsz,
ma mindnyájunkra küldj vigaszt!
Űzd el tőlünk a testi bajt,
s a fertőző botrányokat;
gyomláld a bűn hajtásait
s a szív gyötrő fájdalmait!
Elménkben tiszta fényt deríts,
tisztes munkában megsegíts,
kérő imánkra légy kegyes,
és egykor mennybe felvezess!
A hét nap és hét éjszaka,
világidő hét korszaka,
ám nyolcadiknak végidő,
világítélet napja jő.
Akkor, megváltó Istenünk,
ne vádolj, irgalmazz nekünk,
baloddal el ne távolíts,
jobboddal áldj és üdvözíts!
Kérünk, kegyelmes Istenünk,
néped hallgasd meg, légy velünk,
hogy zengjük mindörökkön át
a Szentháromság himnuszát! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, *
mert örökké szeret minket.
Így szóljanak azok, akiket megváltott az Úr, *
akiket megmentett az ellenség kezéből,
és akiket minden tájról összegyűjtött, †
napkeletről és napnyugatról, *
északról és délről.
Bolyongtak a pusztában, a sivatagban, *
lakott város felé utat nem találtak.
Az éhségtől és a szomjúságtól *
szinte elepedt a lelkük.
Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *
aki szorult helyzetükből kiragadta őket.
Egyenes úton vezette őket, *
hogy lakott városba jussanak.
Adjanak hálát az Úrnak jóságáért, *
az emberek fiaival tett nagy csodáiért,
mert bő vizet adott a szomjazóknak, *
és az éhezőket jóllakatta.
Sötétben, a halál árnyékában ültek, *
nyomorultan, vasra verve,
mert ellenszegültek Isten szavának, *
a Magasságbeli döntését megvetették.
Ezért alázta meg szívüket szenvedéssel, *
elestek, és nem volt, aki fölsegítse őket.
Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *
aki szorult helyzetükből kiragadta őket.
Kivezette őket a sötétből, a halál árnyékából, *
és bilincseiket összetörte.
Adjanak az Úrnak hálát jóságáért, *
az emberekkel tett nagy csodáiért,
mert az érckapukat összetörte, *
és a vas-zárakat összezúzta.
A gonoszság útján balgaságba estek, *
és bűneik miatt nyomorba jutottak.
Megutáltak minden eledelt, *
s már a halál kapujához értek.
Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *
aki szorult helyzetükből kiragadta őket.
Elküldte igéjét, és meggyógyította őket, *
életüket kimentette a pusztulásból,
hogy az Úrnak hálát adjanak jóságáért, *
az emberekkel tett nagy csodáiért,
hogy a dicséret áldozatát bemutassák, *
és ujjongással hirdessék tetteit.
Akik hajóikon mély tengerre szálltak, *
és a nagy vizek hátán végezték munkájukat,
azok láthatták az Úr nagy tetteit, *
és csodáit a mély tengeren.
Szavára szélvihar támadt, *
és hullámok tornyosultak:
Felemelkedtek az égig, †
majd lezuhantak a mélységekig, *
s nagy veszedelmükben már kétségbeestek.
Meginogtak, tántorogtak, mint a részeg, *
és odaveszett minden bölcsességük.
Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *
aki szorult helyzetükből kiragadta őket.
Szellővé csendesítette a vihart, *
a hullámok elcsitultak.
Örültek is a nagy csendességnek; *
így vezette őket az óhajtott kikötőbe,
hogy az Úrnak hálát adjanak jóságáért, *
az emberek fiaival tett nagy csodáiért,
és hogy magasztalják őt a nép gyülekezetében, *
és a vének tanácsában is dicsőítsék.
A folyókat sivataggá tette, *
és a forrásokat szomjas földdé,
a termőföldet pedig szikessé, *
az ott lakók bűnei miatt.
Aztán a pusztát tóvá változtatta, *
a kiszáradt földet vizek forrásává.
Ott telepítette le az éhezőket, *
hogy lakóvárost alapítsanak.
Bevetették földjüket, telepítettek szőlőt, *
és az bőséges termést hozott nekik.
Megáldotta őket, és megsokasodtak, *
és jószágaik számát nem engedte fogyni.
Majd ismét megfogyatkoztak, nyomorba jutottak, *
és gyötrődtek bajtól, szenvedéstől.
De aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, *
és úttalan pusztán hagyja bolyongani:
az felemelte nyomorából a szegényt, *
és nemzetségüket, mint nyájat megsokasította.
Látják ezt az igazak, és örvendeznek, *
ám bezárul minden gonosz ajka.
Ki olyan bölcs, hogy felfogja ezt, *
és megértse az Úr szeretetét?
Uram, a fellegekig ér a te hűséged,
Ítéleteid oly mélyek, mint a tenger.
ELSŐ OLVASMÁNY
Szent Pál apostolnak Timóteushoz írt első leveléből
6, 11-21
Befejező buzdítás
Szeretett Fiam! Te, Isten embere, törekedjél igazságos lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre. Vívd meg a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, hiszen erre kaptál hivatást, s erre tetted le számos tanú előtt az igaz hitvallást.
Felszólítalak az Isten nevében, aki mindeneket éltet, és Krisztus Jézus nevében, aki Poncius Pilátus előtt tanúságot tett az igazság mellett, teljesítsd megbízatásodat bűntelenül és feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig. Ezt a kellő időben megmutatja a boldog és egyedüli uralkodó, a Királyok Királya és Urak Ura, aki egyedül halhatatlan, aki megközelíthetetlen fényességben lakik, akit senki nem látott, s nem is láthat: Övé a dicsőség és az örök hatalom! Ámen.
Az e világ gazdagjait figyelmeztesd, hogy ne legyenek gőgösek, és reményüket ne bizonytalan vagyonba vessék, hanem az Istenbe, aki bőven megad nekünk mindent megélhetésünkhöz. Tegyenek jót, gazdagodjanak jótettekben, szívesen és együttérzéssel adakozzanak, így biztos alapot gyűjthetnek a jövőre, és elnyerik az igazi életet.
Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Kerüld a világias, üres fecsegést, az áltudomány ellenvetéseit, amelyeket némelyek átvettek, és el is tévelyedtek a hittől. Kegyelem veletek! (Ámen.)
VÁLASZOS ÉNEK
Kol 2, 6. 7; Mt 6, 19-20
Mivel elismertétek Krisztus Jézust Uratoknak, éljetek is benne, verjetek benne gyökeret, épüljetek rá, és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, * S hálátok ne ismerjen határt.
Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön; a mennyben gyűjtsetek kincset! * S hálátok ne ismerjen határt.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent XXIII. János pápa beszédeiből
(In sollemnem Concilii Oecumenici Vaticani II inaugurationem, die 11 octobris 1962: AAS 54 [1962], 786-787. 792-793)
A legszeretőbb Egyház mindenek anyja
Az Anyaszentegyház örül, mert az isteni Gondviselés különleges ajándéka révén, most felvirradt a régóta várt nap, amely során itt, Szent Péter sírjánál, a Szűz Istenanya oltalma alatt, akinek anyai méltóságát ma ünnepeljük, ünnepélyesen megkezdi munkáját a II. Vatikáni Egyetemes Zsinat.
Csaknem húsz évszázad elmúltával, a helyzetek és nehéz problémák, amelyekkel az emberiségnek szembesülnie kell, nem változtak; Krisztus az, aki elfoglalja a központi helyet a történelemben és az életben. Az emberek vagy közelednek hozzá és Egyházához, és így részesülnek a fényből, a jóságból, az igaz rendből és a béke áldásából; avagy nélküle élnek, illetve harcolnak ellene és szándékosan kívül rekednek az Egyházból, és ezért zavar van köztük, a kapcsolatok nehézzé válnak és növekszik a véres háborúk veszélye.
A II. Vatikáni Egyetemes Zsinat megnyitásakor egyértelmű, hogy az Úr igazsága örök. Látjuk ugyanis, ahogy egymást váltják a különböző korok, hogy az emberek bizonytalan véleményei hogyan ütköznek egymással, és hogy a tévedések gyakran eltűnnek alig valamivel megjelenésük után, ahogyan a köd eloszlik, amikor a Nap felkel.
Nem létezett olyan időszak, amikor az Egyház ne szállt volna szembe ezekkel a tévedésekkel; gyakran elítélte azokat, néha nagyon is, igen keményen. Ami a jelen kort illeti, Krisztus jegyese szívesen választja az irgalmasság orvosságát, mintsem hogy megragadná a szigor fegyvereit; úgy vélve, hogy napjaink szükségleteivel szembesülve – ahelyett hogy az elítéléshez folyamodna – még világosabban ki kell fejtenie tanításának értékét. Nem mintha híján lenne a világ a hamis tanításoknak, véleményeknek, veszélyeknek, melyekkel szemben védekezni kell, s amelyeket el kell hárítani. Hanem azért, mert mindezek oly szembetűnően ellentétesek a becsületesség igaz elveivel, és olyan halálos gyümölcsöket teremnek, hogy napjainkban az emberek – úgy tűnik – spontán módon kezdik elvetni azokat, különösen azokat a formákat, amelyek figyelmen kívül hagyják Istent és az Ő törvényeit, túl nagy bizalmat helyezve a technológia fejlődésébe és a jólétet kizárólag a kényelmes életre alapozva. Az emberek egyre inkább tudatában vannak annak, hogy az emberi személy méltósága és az ő természetes tökéletessége jelentősségteljes kérdés és nehéz megválaszolni. Ami leginkább számít, hogy az emberek megtanulták, mégpedig személyes tapasztalatból, hogy a mások felett gyakorolt erőszak, a fegyverek ereje, a politikai önkény egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy jobb megoldást kínáljanak a gyötrő problémákra.
Mivel így állnak a dolgok, a Katolikus Egyház - miközben ezzel az Egyetemes Zsinattal magasba emeli a katolikus igazság fáklyáját – szerető édesanyaként kíván bánni mindenkivel, jósággal, türelemmel, irgalommal fordulva különvált gyermekei felé. A sokféle nehézségtől sújtott emberiségnek azt mondja, amit már Péter is mondott a tőle alamizsnát kolduló szegénynek: „Ezüstöm, aranyam nincs, de amim van, azt neked adom: a Názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!”. Más szavakkal: az Egyház napjaink emberének nem mulandó javakat kínál, se nem ígér pusztán csak evilági boldogságot, hanem természetfeletti javakat oszt, melyek - felemelve az embert Isten gyermekeinek méltóságára – valódi védelmet és segítséget adnak, hogy emberibbé tegyék az életüket. Az Egyház megnyitja a termékeny tanítás forrásait, hogy az emberek Krisztus fényétől megvilágosítva, alapjaiban megérthessék, kik is ők valójában, milyen méltósággal lettek felruházva, mely cél felé kell haladniuk. Végül, az Egyház gyermekei által mindenütt megmutatja a keresztény szeretet nagyságát, melynél semmi sem alkalmasabb a széthúzás eltörlésére, semmi sem hatásosabb az egyetértés, az igaz béke, és a testvéri egység előmozdítására.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Mt 16, 18; Zsolt 47 (48), 9
Jézus azt mondta Simonnak: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, * S az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta.
Isten alapította örökre. * S az alvilág.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható örök Isten, aki Szent János pápában az egész világ számára felragyogtattad Krisztusnak, a jó pásztornak alakját, közbenjárására engedd, kérünk, hogy örvendezve eltelhessünk a keresztény szeretet bőségével. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky