Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Mindenek Atyja, világ újítója,
nagy Király, Krisztus, félelmetes Bíró,
áldva dicsérünk, esedezve kérünk,
nézz a szívünkre!
Éjszaka zengjük hálaénekünket,
te segíts minket, hogy méltók lehessünk
dicsérni téged egy szívvel örökké,
fénynek adója.
Szítsd fel szívünknek szerelmét irántad,
add, hogy úgy éljünk, hogy halált ne lássunk,
s hogy tetteinkben örök dicsőséged
meg-megújuljon.
Add, hogy szívünket tüzed általjárja,
s mint Jegyesünket mindig ébren várjunk,
és a kezünkben ki nem alvó lánggal
égjen a mécses.
Egyként dicsérjük mennyei Atyánkat,
s téged, Királyunk, kegyes Üdvözítőnk,
Szentlélek Isten, dicséreted zengjen
földön, egekben. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Krisztus, igaz fény, kegyelem és élet,
végtelen jóság, öröme a földnek,
csorduló véred a halálból minket
megszabadított.
Gyújtsd fel szívünkben szereteted lángját,
áraszd ránk, kérünk, a hit égi fényét,
és növeld bennünk a segítő jóság
minden erényét.
Messze tartsd tőlünk a gonosz kísértőt,
győzd le a Sátánt hatalmas erőddel,
és álljon mellénk, kit az égből küldesz:
isteni Lelked.
Dicsőség néked, örök Atyaisten,
és neked, Krisztus, Atya egyszülötte,
s kettejük Lelke, velük egyenlő Úr
minden időn át. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Így szóltam: „Vigyázok útjaimra, *
nyelvemmel nem vétkezem;
retesszel zárom le szájam, *
amíg gonosz ember áll előttem.”
Hallgattam, elnémultam, de mi haszna, *
és fájdalmam kiújult.
Szívem fölhevült bennem, *
elmélkedtem, s egyre nagyobb lánggal égett.
Nyelvem akkor megoldódott: *
„Uram, tudasd velem életem végét:
mennyi napjaimnak száma, *
hadd tudjam meg, mily rövid az életem!”
Íme, napjaimat néhány araszra mérted, *
életem ideje előtted semmiség.
Minden csak hiábavalóság, minden emberélet is, *
mint az árnyék, az ember úgy múlik el.
Hiábavaló az is, hogy vesződik, *
kuporgat, de nem tudja, kinek.
És most, Uram, mire várhatok? *
Egyedül benned reménykedem.
Minden gonoszságomból ments ki engem, *
ne szolgáltass ki az esztelen gyalázatának!
Elnémulok, már nem nyitom ki ajkamat, *
mert te vagy, aki ezt végbevitted.
Csapásaidat vedd le rólam, *
elpusztulok sújtó kezed alatt.
Fenyíted az embert gonoszsága miatt, †
moly módjára erejét elemészted. *
Mint egy lehelet, annyit ér minden ember.
Hallgasd meg, Uram, imádságomat, *
figyelj kiáltásomra!
Ne légy süket siránkozásomra, †
hiszen nálad jövevény vagyok, *
vándor, mint minden ősöm.
Vedd le rólam szemedet, hogy föllélegezzem, *
mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.
Mit dicsekszel gonoszságoddal, *
te, aki a gonoszságban vagy hatalmas?
Egész nap álnokságon jár az eszed; *
te cselszövő, a nyelved éles, mint a borotva!
A rosszat jobban kedveled a jónál, †
a hazugságot inkább, mint az igaz beszédet, *
te álnok nyelv, minden bajt hozó beszéd kedves neked.
Éppen ezért el is pusztít Isten mindörökre, †
kigyomlál és kiköltöztet hajlékodból, *
gyökerestől kitép az élők földjéből.
Látják ezt az igazak, és megilletődnek, *
azután nevetve mondják:
„Íme, az ember, aki nem Istenben kereste oltalmát, †
hanem gazdagságában volt reménye, *
és csak gonoszsága minden ereje!”
Én pedig mint viruló olajfa Isten házában, †
Isten irgalmában bízom, *
mindenkor és mindörökké.
Örökké áldalak azért, amit tettél, †
nevedben reménykedem, *
mert jóságos vagy híveidhez.
Kitartok igéd mellett.
Az Úr minden reményem.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Második Törvénykönyvből
7, 6-14; 8, 1-6
Isten választott népe
Búcsúbeszédében Mózes ezt mondta a népnek:
„Te az Úr, a te Istened szent népe vagy, téged választott ki az Úr, a te Istened a föld népei közül a maga népének. Nem azért hajolt le hozzátok, és választott ki benneteket az Úr, mert számban fölötte álltok az összes népnek, hiszen a legkisebb vagytok minden nép között, hanem mert szeretett benneteket az Úr, és megtartja esküjét, amelyet atyáitoknak tett, azért vezetett ki erős kézzel, és szabadított ki a szolgaság házából, a fáraónak, Egyiptom királyának a kezéből. Ismerd hát föl, hogy az Úr, a te Istened az igaz Isten, a hűséges Isten, aki szövetségét és szeretetét az ezredik nemzedékig megőrzi azok iránt, akik szeretik őt, és megtartják parancsait, azt ellenben, aki gyűlöli, személy szerint bünteti; nem késlekedik, elpusztítja azt, aki gyűlöli, személy szerint megbünteti. Ezért tartsd meg a parancsokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket ma szabok neked, hogy kövesd őket.
Ha meghallgatjátok ezeket a parancsokat, teljesítitek, és követitek őket, az Úr, a te Istened megtartja szövetségét és szeretetét, amire megesküdött atyáidnak. Szeretni fog, megáld és megsokasít. Megáldja méhed gyümölcsét, földed termését, gabonádat, borodat, olajodat, tehened borját, nyájad szaporulatát azon a földön, amelyre megesküdött atyáidnak, hogy neked adja. Minden más nép előtt áldott leszel: nem lesz terméketlen körödben sem férfi, sem nő, sőt még a jószág sem.
Vigyázzatok, tartsátok meg az egész törvényt, amelyet ma szabok nektek, hogy életben maradjatok, sokasodjatok, bevonuljatok, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet az Úr atyáitoknak esküvel ígért. Gondolj az egész útra, amelyen az Úr, a te Istened negyven éven át vezetett a pusztában, hogy megalázzon, próbára tegyen, megvizsgálja szívedet, vajon megtartod-e majd parancsait, vagy sem.
Megalázott, és hagyta, hogy éhezz, aztán mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek, hogy megtudd: nemcsak kenyérrel él az ember, sokkal inkább azzal él az ember, ami az Úr szájából jön. Negyven esztendeig nem kopott le rólad a ruha, és nem dagadt meg a lábad. Ismerd el szívedben, hogy az Úr, a te Istened úgy nevelt, ahogy az ember a fiát neveli. Tartsd meg tehát az Úrnak, a te Istenednek parancsait: járj az ő útjain, és féld!”
VÁLASZOS ÉNEK
1 Jn 4, 10. 16; Iz 63, 8. 9
Isten előbb szeretett minket, és elküldte Fiát bűneinkért engesztelésül. * Megismertük a szeretetet, amelyet Isten oltott belénk, és hittünk benne.
Az Úr szabadított meg minket; szeretetében és irgalmasságában maga váltott meg bennünket. * Megismertük a szeretetet, amelyet Isten oltott belénk, és hittünk benne.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Boldog Batthyány-Strattmann László lelki útravalója a meggyógyult betegeknek
(Nyisd fel szemeidet és láss. Szombathely, 1928. 15-17)
Az imádságról
Akarsz-e megismerni egy olyan eszközt, amelynek segítségével a Jóistennél mindent elérhetsz? Ez az eszköz: az imádság.
Az imádság által részt nyerhetsz Isten mindenhatóságából. Erről Jézus biztosít bennünket: Bizony, bizony, mondom nektek, … bármit kértek az Atyától az én nevemben megteszem nektek.
Hiszen már ez a szó: Mi Atyánk is mutatja, hogy gyermeki szeretettel és bizalommal kell őhozzá fordulnod.
Az imádságra kivétel nélkül mindannyiunknak feltétlenül szükségünk van. Maga az Üdvözítő jelenti ki: Kérjetek és adnak nektek. Ez nem csupán tanács, hanem parancs. Aki nem kér, az nem is kap. Erről mondja Szent Ágoston: „Az Úristen kívánja és akarja, hogy kegyelmet nyerjünk, a kegyelemben viszont csak azt részesíti, aki könyörög érte.”
Egyesek erre azt szokták mondani: „Isten úgyis tudja, mire van szükségem.” E kifogásra az a válaszom: Az apa is tudja, mi kell a gyermekének, és mi szerez neki örömet. Mégis elvárja, hogy mindezt kérje tőle. Ezáltal lesz ugyanis tudatossá a gyermekben: kitől kapta az adományokat, és kinek kell érte köszönetet mondani.
Van-e nagyobb jótevőnk, mint Isten? Neki köszönhetjük ugyanis minden testi-lelki javunkat. Ne késlekedjünk hát egészen ráhagyatkozni, ezeket a javakat tőle kérni, és értük minden nap őszinte köszönetet mondani.
Mások meg azt kifogásolják: „Sokszor imádkoztam, mégsem kaptam meg, amit kértem.” S az édesapa talán teljesíti gyermekei minden kérését? Ugye csak azt, amelyik a javukra válik.
Isten végtelenül bölcs, és az ő csodálatos rendelései, útjai kifürkészhetetlenek. Ezért nyugodtan rábízhatjuk, hogy döntse el ő: kéréseink közül mi válik a javunkra. S azt adja meg nekünk.
Imádkozzál állhatatosan! Arra ugyanis nincs ígéretünk, hogy imádságunk azonnal meghallgatásra talál. Gondolj Szent Mónikára. Ő sok-sok évig imádkozott, hogy fiának elméje megnyíljék az igazság világossága előtt. S könyörgése végül is meghallgatásra talált. Fiából lett a nagy „szent”, Ágoston.
Imádkozzál teljes bizalommal!
Az imádsághoz, sajnos nem elég nagy a szívünk. Pedig tudjuk, kis korsóba kevés víz fér bele, nagy korsóba több. A mi szívünket – hasonlattal szólva – a bizalom és reménység tágítja ki, hogy sok kegyelem férjen bele. A bizalmatlanság és reménytelenség viszont szűkíti a szívünk térfogatát és korlátozza a beléje áramló kegyelem mértékét.
Imádkozd a Miatyánkot, és gyakran gondolkozzál el az egyes szavak és kérelmek felett. Kéréseid között mindig Isten dicsősége és lelked üdvössége legyen a legfontosabb.
Ha rég nem imádkoztál jól, kérlek, fogj hozzá. Különösen is fontos az ima kísértés idején. Aki a harcban nem használja fegyverét, azt legyőzik. Márpedig a lelki harcban az imádság a legjobb fegyver, amely soha nem hagy cserben bennünket.
Imádkozzál reggel, mikor felkelsz. A tested gondozása és ápolása mellett fontos, hogy teremtő Atyádról se feledkezzél meg. Hiszen egész nap rászorulsz az ő áldására. Ugyanilyen fontos az esti ima is. Köszönj meg Istennek minden jót, amit kaptál, és ébressz lelkedben töredelmes bánatot.
Az ima, mint a mágnes, vonzza rád és minden rászoruló emberre Isten atyai áldását.
VÁLASZOS ÉNEK
Kol 3, 15; Gal 3, 28; Zsolt 149, 1
Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva egy testben. Legyetek hálásak! * Mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.
Új dalt énekeljetek az Úrnak, dicsérete zengjen hívei gyülekezetében. * Mert mindannyian.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Boldog Batthyány-Strattmann László hitvallót csodálatos buzgósággal ajándékoztad meg, hogy a szegényeken és betegeken segítsen, családja iránt pedig a hűséget és a szeretetet gyakorolja. Az ő közbenjárására add, hogy szükséget szenvedő testvéreinknek mi is segítségére legyünk, és életünk folyamán minden körülmények között állhatatosan szolgáljunk neked. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky