Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Most itt az óra, amikor
az evangélium szerint
megérkezik a Vőlegény
és mennyországot alapít.
Az okos szüzek csapata
már készenlétben várja őt;
míg égő mécset tart kezük
nagy vígan ujjong örömük.
A balgák késnek, mécsesük
nem fénylik: lángja kialudt.
Az ajtót hasztalan verik,
bezárult már az ég nekik.
Mi csak virrasszunk éberen,
szívünk világa most a mécs,
hogy amikor megérkezik,
méltón fussunk az Úr elé.
Országodhoz, áldott Király,
ha eljössz méltónak találj,
hadd zengjünk akkor teneked
meg nem szűnő dicséretet. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Szent élet útja, vágyakozók üdve,
és minden jóság ajándékozója,
Béke Királya, neked szól az ének,
téged imádunk!
Felragyog benned mind, amit a szentek
vágyva elérnek cselekedetükkel
vagy szavuk által, hogyha szeretettől
lángol a szívük.
Békés időket, hitet adj nekünk ma,
írt sebeinkre, bűneinkre oldást,
és tieidnek add az örök élet
mennyei kincsét.
Fölséges Egység: Atyaisten, áldunk,
s téged, Megváltónk, örök egy Királyunk,
Szentlélek Isten, nevedet is egyként
áldjuk örökké! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Milyen jó az Isten az igazakhoz, *
az Úr azokhoz, akiknek a szíve tiszta!
Lábam mégis majdnem megtántorodott, *
kis híja volt, hogy el nem buktam,
mert felháborodtam a hetvenkedők miatt, *
amikor láttam a bűnösök jó sorát.
Nem éri őket semmi szenvedés, *
egészséges és erővel teli a testük.
A halandók bajait nem ismerik, *
nem veri őket balsors, mint másokat.
Ezért nyakláncként hordják a gőgöt, *
és köntös rajtuk az erőszak.
Mint a zsír, csöpög belőlük a gonoszság, *
magasra tör szívük álnoksága.
Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, *
elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.
Káromló szavuk az eget sem kíméli, *
nyelvükkel beszennyezik a földet.
Ezért fordul feléjük a nép, *
és mohón issza szavaikat, mint a vizet.
Azt mondják: „Honnan tudná ezt az Isten? *
Lehet-e tudomása erről a Fölségesnek?”
Lám, ilyenek a bűnösök: *
vagyonukat gyarapítják, és élnek háborítatlanul.
Így szóltam: „Hát hiába őrzöm tisztán szívemet, *
és hiába mosom kezemet ártatlanságban?
Hiszen egész nap rajtam csattan az ostor, *
fenyítés a részem már kora reggel.”
Hogyha azt mondanám: „Úgy beszélek, mint ők”, *
árulója lennék gyermekeidnek.
Töprengtem, hogy meg tudjam fejteni, *
sokat gyötrődtem miatta.
Végül Isten szentélyébe tértem, *
és ott megértettem, hogy mi lesz a végük.
Mert valójában csuszamlós útra állítottad *
s pusztulásba taszítod őket.
Utoléri őket a romlás, *
elvesznek hirtelen, odalesznek az iszonyattól.
Mint ébredő ember álma, Uram, *
semmibe foszlik képük előtted, ha fölkelsz.
Amikor szívem kesergett, *
és bensőmet marta a bánat,
ostoba voltam és tudatlan, *
mint oktalan állat álltam előtted.
Mindig veled akarok maradni, *
hiszen megfogtad jobbomat.
Szándékod szerint vezérelsz engem, *
és végül is befogadsz a dicsőségbe.
Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, *
és ha veled vagyok, nem kívánok semmit sem a földön.
Bár elenyészik a szívem, a testem, *
szívem Istene és örökrésze mindig az Isten.
Mert íme, elpusztul, aki téged elhagy, *
elveszíted mind, aki hűségét megszegi.
Nekem azonban jó az Istennel lennem, *
és az Úristenbe helyeznem bizakodásom.
Hirdetni akarom minden művedet *
Sion városának népe előtt.
Mily édes ínyemnek mindegyik szavad, Uram,
Számnak édesebb a méznél.
ELSŐ OLVASMÁNY
Izajás próféta könyvéből
3, 1-15
Feddő szavak Jeruzsálem ellen
Az Úr, a Seregek Ura megvon Jeruzsálemtől és Júdától minden támaszt. Elveszi tőle a kenyeret és a vizet,a hőst és a harcost, a bírót és a prófétát, a jóst és a vént, a vezért és a nemes embert, a tanácsadót, a jövendőmondót és a varázsláshoz értőt. „És gyermekeket adok nekik fejedelmül, fiúkat, hogy azok uralkodjanak rajtuk.”
Az egyik ember a másik ellen támad a népben, ki-ki az embertársa ellen. A gyermek az öreg ellen háborog, s az alacsony sorsú a magas állású ellen, úgyhogy lesz, aki megragadja testvérét, atyja házából való rokonát és azt mondja neki: „Neked van még ruhád, légy a fejedelmünk, ez a romhalmaz kerüljön a kezed alá.”
Ám az így felel majd neki azon a napon: „Nem lehetek én orvosotok, hiszen az én házamban sincs sem kenyér, sem ruha. Ne tegyetek engem a nép fejedelmévé!” Igen, Jeruzsálem rombadől, és Júda összeomlik. Mert szavaik és tetteik az Úr bántására vannak, az ő fölségének sértésére.
Arcuk kevélysége ellenük vádaskodik, úgy dicsekszenek vétkeikkel, mint Szodoma népe. Jaj nekik, mert nem is rejtegetik gonoszságukat, maguk idézik elő romlásukat. Mondjátok nekik: „Boldog az igaz ember, mert élvezi majd tettei gyümölcsét. De jaj a gonosznak! Rosszul fog járni, mert tettei szerint fizetnek meg neki.” Én népem! Gyermekek zsarnokoskodnak rajta, asszonyok uralkodnak fölötte. Én népem! Fejedelmeid félrevezetnek, és összekuszálják az utat, amelyen jársz.
Az Úr feláll bírói székéből, feláll, hogy ítélkezzék népén. Az Úr ítéletre hívja népe véneit és fejedelmeit: „Ti legeltétek le a szőlőt és házaitokban szegényektől rablott holmit rejtegettek. Mi jogon zúzzátok össze népemet, és töritek pozdorjává a szegények arcát?” Ezt mondja az Úr, a Seregek Ura.
VÁLASZOS ÉNEK
Iz 3, 10. 11. 13
Mondjátok az igazaknak: Boldog az igaz ember, mert élvezi majd tettei gyümölcsét. * Jaj a gonosznak! Rosszul fog járni, mert tettei szerint fizetnek meg neki.
Az Úr feláll bírói székéből, feláll, hogy ítélkezzék. * Jaj a gonosznak! Rosszul fog járni, mert tettei szerint fizetnek meg neki.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Eudes Szent János áldozópapnak „Jézus csodálatos Szíve” című értekezéséből
(Lib. 1, 5: Opera omnia 6, 107. 113-114)
Az üdvösség és igaz élet forrása
Kérlek téged: úgy tekintsd a mi Urunkat, Jézus Krisztust, mint aki a te számodra igazi fő, te pedig egy vagy tagjai közül. Ő számodra, mint a többi tag számára is a fej; ami az övé, az mind a tied is: lelke, szíve, teste, élete és minden tehetsége. Ezeket úgy kell használnod, mintha a tieid lennének; neki szolgálva őt dicsérd, szeresd és dicsőítsd. Te pedig annyira az övé vagy, mint amennyire a fejé a test bármely tagja. Ezért vágyódik ő is oly erősen arra, hogy minden tehetségedet úgy használja az Atya szolgálatára és dicsőségére, mintha az az övé lenne.
De ő nem elégszik meg azzal, hogy a tied legyen, hanem még azt is akarja, hogy benned legyen, benned éljen, és benned uralkodjék, miként a fej a tagjaiban él, és kormányozza azokat. Azt is akarja, hogy mindaz, ami őbenne van, az benned éljen és uralkodjék: az ő Lelke a te lelkedben, az ő Szíve a te szívedben, lelkének minden tehetsége a te lelked tehetségeiben, hogy így valósággá váljanak benned e szavak: Dicsőítsétek meg, és hordozzátok az Istent testetekben, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon bennetek. Te nemcsak hogy az Isten Fiáé vagy, hanem úgy kell őbenne lenned, mint ahogy a tagok egyek a fővel. Mindazt, ami benned van, őbelé kell beoltanod, és belőle kell élned, hogy ő vezessen téged. Nem lesz más igazi életed, csak őbenne, mert az igazi életnek ő az egyedüli forrása; rajta kívül csak halált és pusztulást találsz. Egyedül csak ő vezesse minden érzésedet, cselekedetedet és testi erődet, belőle és érte kell élned, hogy így beteljesítsd a Szentírás szavait: Senki közülünk nem él önmagának, és senki nem hal meg önmagának. Míg élünk, Istennek élünk, s ha meghalunk, Istennek halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. Krisztus ugyanis azért halt meg, és támadt fel, hogy halottnak, élőnek Ura legyen.
Végül pedig egy vagy magával Jézussal, miként a tag is egy a fejjel; ezért tehát az kell, hogy egy legyen a lelkületed ővele: egy a lelked, egy az életed, egy az akaratod, egy a döntésed, egy a szíved. És szükséges még az is, hogy ő legyen a lelked, a szíved, a szereteted, az életed és mindened. A keresztény embernek ez a magasztos fönsége a keresztség szentségéből ered, növeli és erősíti a bérmálás szentsége, és az Istentől kapott egyéb kegyelmek jó felhasználása is; az Oltáriszentség pedig fölemeli a lehető legnagyobb tökéletességre.
VÁLASZOS ÉNEK
Róm 14, 9. 8. 7
Krisztus azért halt meg és támadt fel, hogy halottnak, élőnek Ura legyen. * Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.
Senki közülünk nem él önmagának, és senki nem hal meg önmagának. Míg élünk, Istennek élünk, s ha meghalunk, Istennek halunk meg. * Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Eudes Szent János áldozópapnak azt a hivatást adtad, hogy Krisztus mérhetetlen gazdagságát hirdesse. Add, hogy példája nyomán és útmutatása szerint ismeretedben gyarapodjunk, és az evangélium világosságához hűségesek legyünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky