Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Legfőbb kegyesség Istene,
világ teremtő mestere,
ki egy vagy hatalom szerint,
de háromság személy szerint.
Fogadd el buzgó énekünk
s a hozzád síró könnyeket,
a tisztult szívnek hadd legyen
öröme benned teljesebb.
A buja ösztön vágyait
eméssze tüzes szeretet,
és felövezve, éberen,
készülten várjuk jöttödet.
Hogy kiknek hangos éneke
most megtöri az éjszakát,
ajándékodként nyerjük el
az égnek boldog otthonát.
Add meg, kegyelmes jó Atya,
Atyának egyszülött Fia,
és Szentlélek, Vigasztalónk:
egyetlen Úr, örök Király. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Örök dicsőség Istene,
hívőkre küldöd Lelkedet,
ki által hét kegyelmet adsz,
ma mindnyájunkra küldj vigaszt!
Űzd el tőlünk a testi bajt,
s a fertőző botrányokat;
gyomláld a bűn hajtásait
s a szív gyötrő fájdalmait!
Elménkben tiszta fényt deríts,
tisztes munkában megsegíts,
kérő imánkra légy kegyes,
és egykor mennybe felvezess!
A hét nap és hét éjszaka,
világidő hét korszaka,
ám nyolcadiknak végidő,
világítélet napja jő.
Akkor, megváltó Istenünk,
ne vádolj, irgalmazz nekünk,
baloddal el ne távolíts,
jobboddal áldj és üdvözíts!
Kérünk, kegyelmes Istenünk,
néped hallgasd meg, légy velünk,
hogy zengjük mindörökkön át
a Szentháromság himnuszát! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, szívemben nincs nagyravágyás, *
szememben sincsen kérkedés.
Nem töröm magam nagy dolgok után, *
sem erőmet meghaladó feltűnő csodák után.
Csak a békességre és a csendre *
intettem a lelkemet.
Mint az anyja ölén nyugvó kisded, *
a lelkem bennem úgy pihen.
Bízzál, Izrael, az Úrban, *
mostantól fogva mindörökké!
Emlékezz meg Dávidról, Uram, *
és arról, hogy mennyit buzgólkodott.
Mert megesküdött az Úrnak, *
fogadalmat tett Jákob erős Istenének:
„Nem lépek addig házamba, *
és nem térek addig vetett ágyba nyugodni,
nem engedem szunnyadni szememet, *
és szempillámat álomra nem hunyom,
míg nem találok lakóhelyet az Úrnak, *
hajlékot Jákob erős Istenének!”
Íme, azt hallottuk, hogy a frigyláda Efratában van, *
és megtaláltuk Jaar mezején.
Induljunk hát sátorába, *
boruljunk le lábának zsámolya előtt!
Kelj útra, Urunk, nyugalmad helyére, *
kelj útra, te és hatalmad ládája!
Igazságba öltözzenek papjaid, *
és szentjeid ujjongjanak!
Szolgádnak, Dávidnak kedvéért *
fölkented arcát meg ne vesd!
Esküt tett az Úr Dávidnak, *
igaz esküt, nem vonja vissza:
„Véredből származó utódot *
ültetek majd trónodra.
Hogyha megtartják szövetségemet fiaid, *
és a parancsokat, melyekre őket tanítom,
akkor még az ő fiaik is *
trónodon ülnek mindörökre.”
Kiválasztotta az Úr magának Siont, *
lakóhelyéül kívánta:
„Nyugalmam helye ez lesz örökre, *
itt akarok lakni, ez a kívánságom.
Eleséggel gazdagon megáldom, *
szegényeit jól tartom kenyérrel.
Papjaira az üdvösség palástját terítem, *
és szentjei ujjongva ujjonganak.
Dávidnak ott hatalmas sarjat támasztok, *
fényességet hintek fölkent királyomra.
Ellenségeit szégyennel borítom, *
az ő fején azonban korona ragyog.”
Jöjjetek, és lássátok az Úr tetteit.
A csodákat, amelyeket a földön végbevitt.
ELSŐ OLVASMÁNY
Sámuel második könyvéből
11, 1-17. 26-27
Dávid bűne
Az ammoniták ellen indított első hadjárat után történt egy évre rá, abban az időben, amikor a királyok hadba szoktak szállni. Dávid elküldte Joábot, és vele testőrségét és egész Izraelt. Lemészárolták az ammonitákat, és megostromolták Rabbát. Maga Dávid Jeruzsálemben maradt.
Az egyik nap estefelé történt, hogy Dávid fölkelt fekvőhelyéről, és fölment királyi palotája tetőteraszára. A tetőről meglátott egy asszonyt, amint épp fürdött. Nagyon szép asszony volt. Dávid elküldött, és értesüléseket szerzett az asszony felől. Így tájékoztatták: „Batseba az, Eliam lánya, a hetita Úrijának a felesége.” Erre Dávid elküldte embereit, és elhívatta. El is ment hozzá, és ő együtt hált vele, majd havi tisztulása közeledtekor hazament. Ám az asszony teherbe esett. Erre elküldött, és megüzente Dávidnak: „Állapotos vagyok.”
Ekkor Dávid üzenetet küldött Joábnak: „Küldd nekem haza a hetita Úriját!” S Joáb elküldte Úriját Dávidhoz. Amikor Úrija elment Dávidhoz, Dávid érdeklődött, hogy áll a dolog Joábbal, a csapatokkal és a hadakozással. Aztán azt mondta Dávid Úrijának: „Menj haza a házadba, és mosd meg a lábad.” Erre Úrija eltávozott a királyi palotából; megtisztelő ajándékot vittek utána a király asztaláról. De Úrija a királyi palota kapuja előtt, ura szolgái között tért nyugovóra, nem ment le házába.
Amikor Dávidnak jelentették: „Úrija nem ment le a házába”, Dávid megkérdezte Úrijától: „Hát nem a csatából jöttél? Miért nem mész le a házadba?” Úrija így válaszolt Dávidnak: „A láda, valamint Izrael és Júda sátorban laknak, parancsnokom, Joáb és parancsnokom szolgái a puszta földön táboroznak. Hát akkor én hogy menjek le házamba enni, inni és asszonyommal hálni? Amint igaz, hogy az Úr él, és te élsz: ilyet nem teszek!” Erre Dávid azt mondta Úrijának: „Ma még maradj itt, holnap aztán elbocsátlak.” Úrija tehát Jeruzsálemben maradt azon a napon. Másnap Dávid meghívta, hogy egyék és igyék nála, és lerészegítette. De Úrija este kiment, és ura szolgáival tért nyugovóra, nem ment le a házába.
Másnap reggel Dávid levelet írt Joábnak, és Úrijával vitette el. A levélben ezeket írta: „Állítsátok Úriját előre, ahol leginkább tombol a harc. Aztán húzódjatok mögüle vissza, hogy eltalálják, és halálát lelje.” Így esett, hogy a város ostromakor Joáb olyan helyre állította, ahol – amint tudta – bátor harcosok álltak. Amikor aztán a városbeliek kitörtek, és Joábbal megütköztek, a népből, mármint Dávid emberei közül néhányan elestek. A hetita Úrija is halálát lelte.
Amikor Úrija felesége hírét vette, hogy férje meghalt, elsiratta férjét. Amikor azonban letelt a gyász ideje, Dávid elküldött, és magához vette a házába, így felesége lett, és fiút szült neki. De az a tett, amit Dávid elkövetett, nem tetszett az Úrnak.
VÁLASZOS ÉNEK
2 Sám 12, 9; Kiv 20, 2. 13. 14
Kard által elveszítetted a hetita Úriját, hogy feleségül vedd a feleségét. * Miért vetetted hát meg az Úr szavát, s tettél olyat, ami gonosznak számít az Úr szemében?
Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről. Ne ölj! Ne törj házasságot! * Miért vetetted hát meg az Úr szavát, s tettél olyat, ami gonosznak számít az Úr szemében?
MÁSODIK OLVASMÁNY
Zaccaria Szent Antal Mária áldozópapnak szerzetestársaihoz mondott beszédéből
(J. A. Gabutio: Historia Congregationia Clericorum Regularium S. Pauli, 1, 8)
Legyünk Pál apostol tanítványai!
Mi oktalanok vagyunk Krisztusért. Szent Pál, a mi égi vezérünk és szent pártfogónk mondta e szavakat önmagáról és a többi apostolról, és velük együtt mindazokról, akik keresztény módra élnek és apostolkodnak. Ne csodálkozzunk, és ne ütközzünk meg e kijelentésen, kedves testvérek, hiszen nem nagyobb a tanítvány a mesterénél, sem a szolga uránál. Akik ellenünk vannak, azok önmaguk lelkének ártanak, nekünk pedig használnak: örök dicsőségünk koronáját növelik, önmagukra pedig kihívják Isten haragját. Éppen ezért nem szabad őket szidnunk és gyűlölnünk, sőt inkább részvéttel kell lennünk irántuk, és szeretnünk kell őket. Imádkozzunk is értük! Ne engedjük, hogy legyőzzön minket a rossz, inkább mi győzzük le jóval a rosszat. Az Apostol is arra figyelmeztet bennünket, hogy jó cselekedeteinket, mint a lángoló szeretet izzó parazsát, gyűjtsük a fejükre, hogy meglássák türelmünket, szelídségünket, és így jobb útra térjenek, s ők is az istenszeretet lángjára gyulladjanak.
Isten irgalmasan kiválasztott minket a világból, bár erre érdemtelenek voltunk. Azt akarja, hogy szolgáljuk őt az erények útján, türelemben teremjük meg a szeretet sok gyümölcsét, és dicsérjük őt nemcsak az Isten gyermekeire váró örök boldogság reményében, hanem a megpróbáltatások között is.
Gondoljatok csak meghívástokra, kedves testvérek. Mert ha ezt komolyan megfontoljuk, azonnal belátjuk azt is, hogy ha már a szent apostoloknak és Krisztus többi hősének a nyomdokaiba léptünk – noha még messze vagyunk tőlük –, akkor szükségszerűen azt sem utasíthatjuk vissza, hogy mi is részt vegyünk szenvedéseikben. Fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát, és emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra.
Mi tehát, akik ezt a nagy Apostolt választottuk vezetőnkül és pártfogónkul, ígérjük meg, hogy példáját követni is akarjuk. Törekedjünk életünkben megvalósítani tanítását és példáját. Nem illik ugyanis, hogy az ilyen kiváló vezérnek gyávák és árulók legyenek katonái, de az sem illik, hogy az ilyen dicső atyának méltatlan fiai legyenek.
VÁLASZOS ÉNEK
ApCsel 20, 21. 24; Róm 1, 16
Hirdettem az evangéliumot, hogy higgyenek Urunkban, Jézus Krisztusban; mit sem aggódom: * Kevésbe veszem életemet, csakhogy végigfussam pályámat, és teljesítsem a feladatot, amelyet kaptam, hogy tanúságot tegyek az Isten kegyelmét hirdető evangéliumról.
Nem szégyenlem ugyanis az evangéliumot. * Kevésbe veszem életemet, csakhogy végigfussam pályámat, és teljesítsem a feladatot, amelyet kaptam, hogy tanúságot tegyek az Isten kegyelmét hirdető evangéliumról.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, add, hogy Szent Pál apostol tanítása által megismerjük Jézus Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, amely Zaccaria Szent Antal Mária áldozópapot képessé tette arra, hogy Egyházadban állhatatosan hirdesse az üdvösség örömhírét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky