2025. március 17.

A győri Könnyező Szűz Mária
megemlékezésül
(A Győri Egyházmegyében)


Walter Lynch, az írországi Clonfert püspöke a Cromwell Olivér-féle kegyetlen üldözés idején elmenekült hazájából, és magával hozta a szülővárosából származó Mária-képet. A hazátlan püspök a töröktől feldúlt Magyarországon, Püski János győri püspöknél talált otthonra, aki 1655-ben győri kanonokká nevezte ki. 1663-ban temették el a győri székesegyházban. A sírja fölött elhelyezett Mária-kép 1697. március 17-én, Szent Patriknak, Írország apostolának és védőszentjének ünnepén reggel 6 órától 9 óráig véres könnyeket hullatott, s még ebben az évben elkezdődött az ír katolikusok üldözésének legvéresebb időszaka. A győri székesegyház ez időtől fogva vált búcsújáróhellyé, és ma is buzgó tisztelet övezi a kegyképet, amely a Zichy Ferenc püspök által 1767-ben épített márványoltár felett az északi hajóban nyert elhelyezést.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.

HIMNUSZ

Ez most a kedvező idő,

kegyelmek napja ránk ragyog:

a lankadt földre hozza már

a böjt a boldog gyógyulást.

Krisztus nagy fénye tündököl,

üdvünknek nyitja napjait,

míg bűnnel sebzett szíveket

fegyelme gyógyít, jóra int.

Urunk, tarthassunk üdvösen

testben-lélekben böjtöket,

s utunkon biztos fény legyen

örök Húsvétod öröme.

Kegyes Háromság, tégedet

imádjanak már mindenek,

s kiket megújít nagy kegyed,

zengjük dicső, új éneked. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Fordítsd felém füledet, Uram; ments meg engem!
31 (30). zsoltár, 2-17. 20-25
Üldözött ember bizakodó imádsága
Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet (Lk 23, 46).
I.

Te vagy, Uram, én reményem, †

ne hagyj soha szégyent érnem, *

igazságodban szabadíts meg engem!

Fordítsd felém füledet, *

siess, Uram, ments meg engem!

Te légy oltalmazó kősziklám,

és megerősített házam, *

hogy megszabadíts engem!

Erősségem és menedékem valóban te vagy, *

neved miatt vezess és irányíts engem!

Kiszabadítasz a hálóból, amit titkon vetettek nekem, *

mivel te vagy az én erősségem!

Uram, kezedbe ajánlom lelkemet; *

megváltottál engem, hűséges Istenem!

Te utálod a hazug bálványok tisztelőit, *

én azonban az Úrban remélek!

Ujjongok és örvendezem jóságod miatt, *

mert tekintetre méltattad alázatosságomat.

Ismered lelkem gyötrődéseit, †

nem adtál ellenségeim kezébe, *

lábamat tágas helyre állítottad.

Ant. Fordítsd felém füledet, Uram; ments meg engem!
2. ant. Szolgád fölé ragyogtasd fel arcodat, Uram!
II.

Szorongatnak, Uram, könyörülj rajtam, †

szemem a bánattól elhomályosult, *

sorvadozik testem-lelkem.

Életem már elernyed a kíntól, *

sóhajtozásban fogynak el éveim.

Erőm megtört a nyomorúságban, *

csontjaim is sorvadoznak.

Gyalázattá lettem minden ellenségem előtt, †

szomszédaim és ismerőseim félnek tőlem, *

ha meglátnak az utcán, elkerülnek.

Szívükben elfelednek, mintha meghaltam volna, *

olyanná lettem, mint az összetört edény.

Sokak gyalázkodó szavát hallom; *

rettegés vesz körül engem,

mert ezek összefognak ellenem, *

azon tanakodnak, hogy életemet kioltsák.

Én pedig benned remélek, Uram, †

azt mondtam: „Te vagy Istenem, *

kezedben van a sorsom.”

Ragadj ki az ellenség kezéből, *

és azoktól, akik üldöznek engem.

Szolgád fölé ragyogtasd fel arcodat, *

irgalmasságodban szabadíts meg engem!

Ant. Szolgád fölé ragyogtasd fel arcodat, Uram!
3. ant. Legyen áldott az Úr, aki csodás szeretettel megvéd!
III.

Mily nagy a te jóságod, Uram, *

amelyet a téged félőknek tartogatsz,

amelyet azoknak készítettél, akik benned bíznak, *

minden ember szeme láttára.

Arcod védő árnyékában rejted el őket *

az emberek zaklatása elől.

Sátradban adsz nekik biztos helyet, *

a gonosz nyelvektől távol.

Legyen áldott az Úr, *

aki csodás szeretettel véd meg erős városában.

Én pedig ijedtemben már azt mondtam: *

„Szemed elől elvetettél engem!”

De te meghallgattad könyörgő szavamat, *

amikor hozzád kiáltottam.

Szeressétek az Urat, ti, összes szentjei, †

a hűségeseket megvédi az Úr, *

de bőven megfizet a gőgösöknek.

Legyetek bátrak, és erősödjék szívetek, *

mind, akik az Úrban reménykedtek.

Ant. Legyen áldott az Úr, aki csodás szeretettel megvéd!

Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!

Közel van az Isten országa.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Kivonulás könyvéből

14, 10-31

Átkelés a Sás-tengeren

Azokban a napokban: Amikor a fáraó közeledett, Izrael fiai felnéztek, és látták, hogy az egyiptomiak üldözik őket. Erre Izrael fiai nagyon megijedtek, és hangosan kiáltottak az Úrhoz. Mózesnek pedig ezt mondták: „Nem voltak sírok Egyiptomban, hogy idehoztál bennünket a pusztába meghalni? Milyen szolgálatot tettél nekünk azzal, hogy kivezettél Egyiptomból? Nem mondtuk neked már Egyiptomban is: »Hagyj minket békében, hadd szolgáljunk az egyiptomiaknak? Valóban jobb lett volna az egyiptomiaknak szolgálni, mint itt a pusztában meghalni.«” Mózes így válaszolt a népnek: „Ne féljetek, legyetek erősek, és meglátjátok az Úr segítségét, amelyet ma nyújt nektek. Mert ahogy ma látjátok az egyiptomiakat, soha többé nem fogjátok látni őket. Az Úr harcol majd értetek, s nektek nem lesz semmi dolgotok.”

Az Úr így szólt Mózeshez: „Miért kiáltasz hozzám? Parancsold meg Izrael fiainak, hogy induljanak. Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, és válaszd ketté, hogy Izrael fiai száraz lábbal átmehessenek rajta! Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, ezért utánuk fut, s akkor majd megmutatom dicsőségemet a fáraón, egész seregén, harciszekerein és lovasain. Az egyiptomiak megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha majd megmutatom dicsőségemet a fáraón, szekerein és lovasain.”

Akkor az Isten angyala, aki az izraeliták csapata előtt járt, megváltoztatta helyét, és mögéjük vonult. A felhőoszlop eljött előlük, mögöttük ereszkedett le, s az egyiptomiak serege és az izraeliták tábora között helyezkedett el. A felhő sötét maradt, s az éjszaka elmúlt anélkül, hogy a két sereg közeledett volna egymáshoz.

Mózes ekkor kinyújtotta kezét a tenger fölé. Az Úr egész éjjel tartó erős keleti széllel visszaszorította a tengert, és kiszárította. A víz kettévált, és Izrael fiai a száraz tengerfenéken vonultak át, miközben a víz jobb és bal felől úgy állt, mint a fal. Az egyiptomiak utánuk vetették magukat, a fáraó minden lova, szekere és lovasa utánuk ment a tengerbe. A reggeli őrség idején az Úr a tűz- és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak seregére, és megzavarta. Akadályozta a szekerek kerekét, ezért csak bajjal jutottak előre. Az egyiptomiak kiabálni kezdtek: „Meneküljünk Izrael fiai elől, mivel Jahve harcol értük az egyiptomiak ellen!”

Az Úr pedig így szólt Mózeshez: „Nyújtsd ki kezed a tenger fölé, hogy a víz visszazúduljon az egyiptomiakra, szekereikre és lovasaikra.” Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé. Erre a víz napkeltekor visszaáramlott régi helyére, amikor az egyiptomiak éppen arra menekültek. Az Úr besodorta őket a habok közepébe. A víz visszaömlött, és ellepte a szekereket, a lovasokat és a fáraó egész népét, amely utánuk behatolt a tengerbe. Senki sem maradt életben közülük. Izrael fiai azonban száraz talajon mentek át a tengeren, miközben a víz tőlük jobbra és balra úgy állt, mint a fal.

Így mentette meg az Úr azon a napon Izrael fiait az egyiptomiak hatalmától. Az izraeliták látták az egyiptomiakat holtan feküdni a tenger partján. Izrael fiai tanúi voltak a nagy tettnek, amelyet az Úr az egyiptomiakon véghezvitt. A népet félelem töltötte el az Úr színe előtt, de bízott az Úrban és Mózesben, az ő szolgájában.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Kiv 15, 1. 2. 3

Daloljunk az Úrnak, mert fölséges és dicsőséges, lovat és lovast a tengerbe taszított. * Az Úr az én erősségem és dicsőségem, ő lett az én szabadítóm.

Hős harcos az Úr, „Mindenható” az ő neve. * Az Úr.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Aranyszájú Szent János püspök katekéziseiből

(Cat. 3, 24-27: SCh 50, 165-167)

Mózes és Krisztus

A zsidók csodákat láttak; te is fogsz látni, éspedig nagyobbakat, feltűnőbbeket, mint a zsidók akkor, amikor kivonultak Egyiptomból. Te ugyan nem láttad, miként merült el a fáraó a seregével együtt, de azt láttad, hogy az ördögöt és csatlósait elmosta a vizek árja. A zsidók átkeltek a tengeren, te átjutottál a halálon. Ők az egyiptomiak kezéből szabadultak ki, te a sátán karmaiból. Ők barbár rabszolgaságot hagytak ott, te még keservesebbet, a bűn rabszolgaságát.

Akarod még más oldalról is látni, hogy neked mennyivel nagyobb ajándékokkal kedveskedett az Isten? A zsidók egykor nem mertek Mózes ragyogó arcába tekinteni, pedig csak szolgatársuk és az ő fajtájukból való volt; te viszont láttad Krisztus arcát az ő dicsőségében. Pál is így kiált fel: Mi födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét.

A zsidókkal is együtt vonult akkor Krisztus; most mivelünk is együtt halad, de sokkal igazabb értelemben. Mert akkor a Mózesnek adott kegyelem által kísérte őket az Úr, most viszont nemcsak a mózesi kegyelem által, hanem a ti engedelmességetek miatt is kísér titeket. Azokra Egyiptom után a pusztaság várt, terád, ha innen távozol, a mennyország vár. Az ő vezérük és fejedelmük Mózes volt, ez a kiváló férfiú, nekünk azonban más Mózesünk van: maga az Isten a mi vezérünk és fejedelmünk,

Mi is volt Mózes jellemző tulajdonsága? A Szentírás azt mondja róla: Mózes szelídebb férfiú volt minden embernél, aki valaha a földön lakott. Ezt a jelzőt egész biztosan alkalmazhatjuk a mi „Mózesünkre” is, hiszen őbenne a vele egylényegű és végtelenül szelíd Lélek lakozik. Annak idején Mózes az ég felé emelte a kezét, és a mannát, az angyalok kenyerét esdette le onnét; a mi „Mózesünk” pedig az ég felé emeli kezét, és az örök élet eledelét adja nekünk. Mózes megütötte a sziklát, és vizet fakasztott; Krisztus érinti az oltárt, mintegy megüti ezt a lelki értelemben vett sziklát, és a Szentlélek forrásait fakasztja belőle. Ezért mintha forrás helyezkednék el az oltár közepén, hogy a nyáj mindenünnen e forráshoz fusson, és üdvösséget adó italától új életre keljen.

Ilyen tehát ez a forrás, ilyen bősége van itt az életnek; az oltár asztala bővelkedik számunkra számtalan jókkal, és minket lelki adományokkal gazdagít. Közeledjünk tehát őszinte szívvel és tiszta lélekkel, hogy kegyelmet találjunk és irgalmat nyerjünk alkalmas időben. Urunknak és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak, az egyszülött Fiúnak kegyelme és irgalma minden. Őáltala és ővele legyen az Atyának és az éltető Léleknek dicsőség, tisztelet, hatalom, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Ámen.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsid 11, 24-25. 26. 27

Mózes a hitében tagadta felnőtt korában, hogy a fáraó leányának a fia. Inkább vállalta, hogy az Isten népével együtt elszenvedi a sanyargatást, mint hogy a bűn múló előnyét élvezze. * Mert a jutalommal is számolt.

A Messiás gyalázatát nagyobb értéknek tartotta az egyiptomiak kincseinél; hittel távozott Egyiptomból. * Mert a.

OLVASMÁNY

Endrédy Vendel zirci apátnak a Könnyező Szűzanyához mondott imájából

(Emlékkönyv a győri jubileumi Mária-ünnepségekről, 1697-1947. 28-29)

Megmutattad szeretettől gyötrődő szívedet

Urunk, Jézus! Hálás és esedező lélekkel ünnepeljük Szűzanyánk keserves sírásának emlékezetét. Te a csodáidat nem látványosságnak szánod, hanem kegyelemnek választottaid számára. Amikor Édesanyád képével csodát tettél, nagy kegyelemben részesítettél bennünket. Már maga a csoda is irgalmasságod jótéteménye. Igaz ugyan, hogy boldogabbak, akik nem látnak, és mégis hisznek, de te, Urunk, jóságosan megszánod kishitűségünket, és szemmel láthatóan megmutatod, hogy feltétlen ura vagy a természetnek. Édesanyád képe véres könnyeket hullat, hívő és hitetlen látja-nézi három óra hosszat, majd kendővel itatják fel a vért. Ilyenkor azután rád ismerünk, Urunk, a vizet borrá változtató, a kenyérszaporító, tengeren járó, vakot-sántát meggyógyító, ördögöt űző, leprást tisztító, halottat támasztó és a végén a saját halálán is diadalmaskodó önmagadra. Édesanyád képén is megrendülve szemléljük a csodát, de ugyanakkor megerősíted hitünket minden tettedben. Légy áldott ezért, Urunk! Mintha hallanánk tőled a szavakat: Itt van Anyám véres könnye, jöjjetek, fogjátok fel, és ne legyetek hitetlenek, hanem hívők. Térdre is hullunk, és Tamással mondjuk: Én Uram, én Istenem!

A csodánál is nagyobb jót tettél velünk, Urunk, annak módja által. Minden csoda, amelyet Szűzanyád által teszel, külön ajándék nekünk. Te magad biztatsz bennünket, hogy menjünk csak hozzá, úgy hallgatod meg legbiztosabban kéréseinket.

Hozzád fordulunk tehát, jó Anyánk. Te itt nem gyógyítottál betegeket, hanem véres könnyeket hullattál. Sírtál értünk. Megmutattad szeretettől gyötrődő szívedet. Ez mindennél nagyobb vigasztalást és erőt jelent számunkra, mert megmutattad, hogy te jobban szeretsz bennünket, mint mi magunkat. Neked véresen fáj az Istennek rajtunk kárba veszett szeretete. Ó, síró Szűzanyánk! Taníts meg minket is sírni. Mert mi nem tudunk jól sírni. Sírunk, amikor nem érdemes, és nem sírunk, amikor kellene. Taníts meg siratni a lelkek eldurvulását, a szívek megkeményedését, sirassuk meg mulasztásainkat, anyagiasságunkat, evilágiasságunkat, türelmetlenségünket és minden bűnünket, hogy a könnyek árjában megtisztultak és szent Fiadhoz hűségesek legyünk.

VÁLASZOS ÉNEK

Vérgyöngy a képeden, ó, Szűzanyánk, fölszedem hű szíved kincse gyanánt. * Bűnömet én is könnyel siratom: lábad elé mind lerakom.

Könnyedet Jézusunk küldi nekünk, sírjon a vétkein bús nemzetünk! * Bűnömet.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Urunk, Jézus Krisztus, te úgy akartad, hogy a Boldogságos Szűz Mária mindenkor segítségünkre siető anyánk legyen. Engedd, hogy akik kegyképét tisztelettel köszöntjük és anyai oltalmát szüntelenül kérjük, az örökkévalóságban megváltásod gyümölcsét elnyerjük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2024 J. Vidéky