Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Világosság, Atyáddal egy,
te fénynek fénye, napvilág,
az éjből felszáll énekünk:
jöjj el közénk, így kérlelünk.
Lelkünkből oszlasd a homályt,
szórd szét a démonok hadát,
álmosságunkat űzd tova,
restség ne rontson meg soha.
Irgalmazz, Krisztusunk, nekünk,
akik tebenned így hiszünk,
hogy üdvösségünk hozza meg
e szép zsoltáros énekünk.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled
időtlen századok során. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Szentháromság, nagy Istenünk,
te mindent alkotsz, rendre szabsz:
munkára szántad a napot,
s éjjel nyugalmas álmot adsz.
Reggel, délben és éjszaka
zengjük dicsérő éneked:
őrizz mindenkor, támogass,
hogy áldjuk együtt szent neved.
Szolgáid, hozzád járulunk,
eléd imádva borulunk:
esdő szavunkat megsegítsd,
az égiekkel egyesítsd.
Ezt add meg kérünk, jó Atya,
s Atyának mása, egy Fia,
s te, Szentlélek, Vigasztaló:
örökre egy uralkodó. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Fölkel az Isten, és szétszóródnak ellenségei, *
színe elől gyűlölői szertefutnak.
Úgy szórod szét őket, amint a füst szertefoszlik; †
miként elolvad a tűztől a viasz, *
az Isten színe elől úgy pusztulnak el a gonoszok.
De örvendenek és ujjonganak Isten előtt az igazak, *
elragadtatással ünnepelnek.
Énekeljetek Istennek, zsoltárt zengjetek nevének, †
készítsetek utat neki, aki a felhők fölött vonul, *
mert „az Úr” az ő neve!
Örvendezzetek színe előtt, †
„árvák atyja és özvegyek pártfogója” *
Isten az ő hajlékában.
Isten otthont ad a hontalannak, †
a foglyoknak visszaadja szabadságát, *
csak a lázadók maradnak a kietlen pusztában.
Amikor te, Istenünk, néped élén kivonultál, *
és áthaladtál a pusztán, megrendült a föld,
az egek megolvadtak Sínai Ura előtt, *
Izrael Istene előtt.
Bőven hullattál esőt, Istenünk; *
örökségedbe, ellankadt népedbe új erőt öntöttél.
Otthont talált a te családod, *
ahol jóságodban, Istenünk, gondját viseled szegényeidnek.
Az Úr igéje hangzik, *
szüzek nagy serege hirdeti a jó hírt:
„Futnak a seregek királyai, futnak, *
és a háznak szépe osztja szét a zsákmányt.
Míg ti szunnyadoztok az aklok között, *
a galamb szárnya ezüstösen fénylik, tollai aranylanak.
Mialatt a Mindenható királyokat szór szét, *
fehér lesz a Zalmon, mint a hó.”
Básán hegye az Isten hegye, *
Básán hegye kimagaslik a hegyormok közül.
Ugyan mit irigykedtek, hegyek csúcsai, †
a hegyre, amelyet lakhelyéül az Úr kiválasztott; *
mert az Úr örökre ott lakik!
Isten harci szekere ezer és tízezer; *
az Úr a Sínairól vonul szentélyébe.
Magasba szálltál, foglyokat vittél magaddal, †
ajándékul embereket kaptál, *
hogy a lázadók is Uruknál, Istenüknél lakjanak.
Áldott legyen az Úr naponként és mindenkor, *
üdvösségünk Istene, ő visel ránk gondot.
Istenünk ő, szabadító Istenünk; *
az Úr, a mi Urunk, a halálból is kivezet minket.
Valóban, az Isten szétzúzza ellenségei fejét, *
sok gonosztevő fürtös fejét.
Így szól az Úr: „Básánból kihozlak, *
a tenger mélyéből is kivezetlek,
hogy vérben gázolhasson lábad, *
és kutyáid nyelvének része legyen ellenségeidből.”
Látták bevonulásodat, Isten, *
Istenem és Királyom bevonulását a szentélybe.
Elöl énekesek mentek, †
a menet végén hárfások, *
középütt a lányok kézidobbal:
„Ünnepi közösségben áldjátok az Istent, *
az Urat, ti, Izrael ivadékai!”
A törzsek élén az ifjú Benjamin halad, †
nyomában Júda vezérei seregükkel, *
majd Zebulon nagyjai és Naftali fejedelmei.
Mutasd meg, Isten, hatalmadat, *
erősítsd meg, Isten, amit bennünk műveltél!
Jeruzsálemből, templomodból *
királyok hozzák ajándékukat neked.
A nádlakó vadat fenyítsd meg, †
a tulkok gyülekezetét és népek borjait; *
boruljanak le ezüst holmijukkal.
Szórd szét a népeket, amelyek háborút akarnak. †
Jöjjenek Egyiptom nagyjai, *
és Etiópia tárja kezét Isten felé!
Föld népei, énekeljetek Istennek, zengjetek zsoltárt az Úrnak, †
aki áthalad az egek egein, az ősi egeken, *
íme, hallatja szavát, hatalmas szózatát.
Ismerjétek el Isten hatalmát, †
Izrael fölött ragyogó fölségét *
és nagy erejét a felhők felett.
Csodálatos vagy, Isten, szentélyedben! †
Izrael Istene ad népének hatalmat és erőt; *
áldott a mi Istenünk!
Hadd halljam az Úristen szózatát!
Igen, ő békét hirdet népének.
ELSŐ OLVASMÁNY
Mikeás próféta könyvéből
3, 1-12
A fejedelmek bűnei miatt elpusztul Jeruzsálem
„Halljátok, Jákob fejedelmei és Izrael házának vezérei! Vajon nem nektek kellene-e ismerni a jogot? Mégis gyűlölitek a jót, és a gonoszt szeretitek. Amikor majd felfalják népem maradékát, bőrét lenyúzzák, csontját összetörik, amikor majd felaprózzák, mint a húst a fazékban, a pecsenyét a lábasban, akkor majd kiáltanak az Úrhoz. De ő nem hallgatja meg őket; elrejti majd előlük arcát abban az időben a bűnök miatt, amelyeket elkövettek.”
Ezt üzeni az Úr a prófétáknak, akik félrevezetik népemet: Ha van mit a foguk alá venniük, azt hirdetik: „Béke!” De ha valaki nem tömi a szájukat, hadat üzennek ellene. Nos, ezért látomás helyett éjszaka borul rátok, jövendölés helyett sötétség tör rátok. Lenyugszik a nap a próféták felett, a nappal éjszakára fordul. Akkor majd megszégyenülnek a látók, szégyen borítja a jövendőmondókat. Mindegyiküknek zárva marad a szája, mert nem jön az Istentől üzenet. Engem azonban erő tölt el, az Úr lelke, igazság, bátorság, hogy feltárjam Jákob előtt vétkét, Izrael előtt gonoszságát.
Halljátok hát, Jákob házának fejedelmei és Izrael házának vezérei, ti, akik megvetitek az igazságot, és ami jogos, azt kijátsszátok. Ti, akik vérdíjból építitek fel Siont és gonoszságból Jeruzsálemet! Fejedelmei ajándékért szolgáltatnak igazságot, papjai bérért döntenek, prófétái ezüstért jövendölnek. És még az Úrban bizakodnak! Azt mondják: „Nemde közöttünk van az Úr? Nem érhet minket semmi veszedelem!” Bizony, ezekért, vétkeitek miatt, felszántják Siont, mint a szántóföldet, Jeruzsálem romhalmazzá válik, a templomhegy erdő borította magaslattá.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 78, 1; Dán 3, 42. 29
Pogányok törtek örökségedre, Istenünk, meggyalázták szent templomodat, Jeruzsálemet romba döntötték. * Ne engedd, hogy megszégyenüljünk, hanem bánj velünk nagy irgalmasságod szerint.
Vétkeztünk, gonoszat tettünk, eltávoztunk tőled. * Ne engedd, hogy megszégyenüljünk, hanem bánj velünk nagy irgalmasságod szerint.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Theodorétosz küroszi püspöknek „Az Úr megtestesülése” című értekezéséből
(N. 28: PG 75, 1467-1470)
Az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást
A mi orvosságunk: a Megváltónk gyötrelmei, amit a próféta tanítva így mond el: ő a mi bűneinket hordozza, és miértünk szenved. Mi pedig úgy tartottuk, hogy betegségben meg büntetésben és kínzatásban részesül, ő pedig a mi bűneinkért szenvedte sebeit, a mi gonoszságainkért törték össze, a mi békességünkért van rajta a fenyíték, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Mindnyájan mint tévelygő juhok bolyongtunk, ezért vitték el, mint juhot a leölésre, és elnémult, mint nyírója előtt a bárány.
Miként a pásztor, ha észreveszi, hogy nyája elszéledt, felveszi kezébe az egyik bárányt és elviszi a neki kívánatos legelőre, ennek a nyomában a többit is magához viszi vissza, ugyanígy az Isten Igéje is, midőn az eltévelyedett emberiséget látta, felvette a szolga alakját és önmagával egyesítette. Ennek nyomán az egész emberi természetet visszafordította önmagához, és isteni legelőre vezette azokat, akik rossz legelőkön éheztek és farkasok prédái voltak.
Megváltónk ezért vette fel magára az emberi természetet, ezért vállalta az Úr Krisztus az üdvöt hozó szenvedést, hogy meghalva és sírba temetve legyőzze azt a régi zsarnokot, és így a romlandóságban sínylődőknek romolhatatlanságot ígért. Lerombolt templomát ugyanis helyreállítva és feltámasztva, a megholtaknak és az ő feltámadását váróknak is igaz és biztos ígéreteket helyezett kilátásba.
„Mert – úgymond – amiként ez a tőletek vett emberi természet az Istenségnek bennelakozása és személyes egysége folytán elnyerte a feltámadást, és a romlandóságot és szenvedéseket magáról levetve romolhatatlanná és halhatatlanná vált, ugyanígy ti is a halál nyomasztó szolgaságából felszabadultok, és a romlandóságot a szenvedésekkel együtt levetve halhatatlanságba öltöztök.”
Ezért adta minden ember számára a keresztség ajándékát is az apostolok által: Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. A keresztség ugyanis az Úr halálának bizonyos utánzása és képmása, így tanítja Pál: Ha halálának hasonlóságában egybenőttünk Fiával, úgy leszünk feltámadásában is.
VÁLASZOS ÉNEK
Jn 10, 15. 18; Jer 12, 7
Életemet adom juhaimért; * Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda.
Elhagytam házamat, lemondtam örökrészemről; ellenségei kezére juttattam lelkemet, amit annyira szerettem. * Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható, örök Isten, bizalommal Atyánknak szólítunk téged. Tökéletesítsd szívünkben a fogadott fiúság lelkületét, hogy a megígért örökséget elnyerjük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky