2025. augusztus 19.

Szent Bernát apát és egyháztanító
emléknap


1090-ben született a franciaországi Dijon mellett. Vallásos nevelésben részesült, 1111-ben a ciszterci szerzetesek közé lépett. 1115-ben a clairvaux-i monostor apátjává választották, rendtársait példájával kiválóan vezette az erények gyakorlására. Az Egyházban keletkezett szakadás miatt bejárta Európát a béke és az egység helyreállítására. Sok teológiai és aszketikus művet írt. Meghalt 1153. augusztus 20-án Clairvaux-ban.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Keljünk fel éjjel s közösen virrasszunk,

egyre a zsoltár szavait fontolva,

szárnyalón szálljon a dicséret hangja

édes Urunkhoz.

Jó Királyunknak, akik együtt zengünk,

hadd legyünk méltók az egekbe jutva,

ott, hol a szentek vele laknak együtt,

boldogan élni.

Add meg ezt, kérünk, örök Isten: áldott

jó Atyánk, Krisztus, s velük egybeforrott

éltető Lélek, kit a földön minden

zengve magasztal. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Hallgass meg minket, és hajolj le hozzánk,

irgalmas Isten, ki egyedül Úr vagy,

kérünk, fogadd el esdeklő imáit

gyermekeidnek.

Fényes egedből irgalmasan nézz ránk,

arcod ragyogjon felettünk lámpásként,

mely olajjal telt s szívünkből az árnyat

messzire űzi.

Bűneink láncát törje szét irgalmad,

mosd le a szennyet, ments meg bűneinktől,

könyörülj rajtunk, emeljen fel jobbod,

hogyha elestünk.

Áldás, dicséret az örök Atyának,

és örök hála egyszülött Fiának,

s ki vele együtt uralkodik mindig,

áldjuk a Lelket! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Kiáltásom jusson eléd, ne fordítsd el tőlem arcodat, Uram!
102 (101). zsoltár
Száműzöttek imája
Isten megvigasztal minket minden nyomorúságunkban (2 Kor 1, 4).
I.

Uram, hallgasd meg könyörgésemet, *

és kiáltásom jusson eléd!

Ne rejtsd el előlem arcodat; †

megpróbáltatásom napján *

fordítsd felém füledet!

Amikor csak segítségül hívlak, *

sietve hallgass meg engem!

Napjaim elenyésznek, mint a füst, *

csontjaim, mint a parázs, izzanak.

Szívem olyan, mint a lekaszált és kiszáradt fű, *

kenyeremet megenni is elfelejtem.

Hangos sóhajtozásom közben *

húsom csontomra sorvadt.

Hasonlóvá lettem a sivatagi pelikánhoz, *

olyan vagyok, mint a romokon ülő bagoly.

És úgy virrasztok, *

mint a magányos veréb a háztetőn.

Ellenségeim egész nap gyaláznak, *

akik egykor dicsértek, most nevemmel átkozódnak.

Kenyér helyett hamut eszem, *

és italomat könnyel vegyítem

haragod és neheztelésed miatt, *

mert magasba emeltél, és most földre sújtasz.

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, *

és én, mint a fű, elszáradok.

Ant. Kiáltásom jusson eléd, ne fordítsd el tőlem arcodat, Uram!
2. ant. Az alázatosak imáját hallgasd meg, Uram!
II.

De te, Uram, örökre megmaradsz, *

és emléked is él nemzedékről nemzedékre.

Kelj fel, és könyörülj meg Sionon, *

mert eljött az idő, hogy megkönyörülj rajta.

Még köveiben is gyönyörködnek szolgáid, *

romjain is szánakoznak.

A nemzetek félve tisztelik majd nevedet, Uram, *

és minden király vallja dicsőségedet;

mert felépíti az Úr Siont, *

és megjelenik dicsőségben.

A szegények imádságát meghallgatja, *

és nem veti meg könyörgésüket.

Írják le mindezt az eljövendő nemzedéknek, *

a születendő nép is magasztalja az Urat:

Mert letekint szentélyének magasából, *

az Úr az égből földünkre tekintett,

hogy meghallja a rabok sóhaját, *

és megmentse a halálra szántakat;

hogy hirdessék az Úr nevét Sionban, *

és Jeruzsálemben dicsőségét,

mikor majd a népek egybegyűlnek, *

és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

Ant. Az alázatosak imáját hallgasd meg, Uram!
3. ant. Te alkottad a földet, és az ég is a te kezed műve, Uram.
III.

Erőm megtört az úton, *

megrövidültek napjaim.

De így fohászkodom: „Istenem, †

ne ragadj el életem delén, *

a te éveid nemzedékről nemzedékre tartanak.

Kezdetben te alkottad a földet, *

és az ég is a te kezed műve.

Ezek elenyésznek, de te megmaradsz, †

elavulnak, mint a ruha, *

változnak, mert mint az öltözetet váltod őket.

Te azonban ugyanaz maradsz, *

és éveid el nem fogynak.

Szolgáid fiai itt lakhatnak, *

és ivadékuk színed előtt biztonságban él.”

Ant. Te alkottad a földet, és az ég is a te kezed műve, Uram.

Figyelj, népem, tanításomra,

Ajkam igéire figyeljetek.

ELSŐ OLVASMÁNY

Izajás próféta könyvéből

7, 1-17

Háború idején jövendölés az Emmánuelről

Júda királyának, Acháznak uralkodása idején, aki Jotamnak, Uzija fiának volt a fia, felvonult Jeruzsálem ellen Arám királya, Razon és Remaliahu fia, Pekach, Izraelnek a királya, hogy ostrom alá fogják, de nem tudták bevenni.

Hírül vitték ezt Dávid házának s jelentették: „Arám már Efraimban táborozik.” Erre úgy megremegett a király szíve és népének a szíve, mint ahogy megremegnek az erdő fái a széltől. De az Úr azt mondta Izajásnak: „Menj el Acházhoz fiaddal, Seár Jasubbal együtt. Ott találkozhatsz vele a Felső-tó vízvezetékének a végénél, a Kalló-mezőre vezető úton. És ezt mondd majd neki:

»Vigyázz, őrizd meg nyugalmadat és ne félj! Ne remegjen a szíved ennek a két fadarabnak füstölgő zsarátnokától, és attól, hogy Arám, Efraim és Remaljahu fia elvesztésedre szövetkeztek, mondván: Vonuljunk fel Júda ellen, hadd reszkessen, aztán ragadjuk magunkhoz, és tegyük meg Tabeel fiát királyává.« Ezt mondja az Úr: Nem következik ez be és nem így lesz, hanem Damaszkusz csak Arám fővárosa marad, Razon meg Damaszkusz feje. Szamaria csak Efraim fővárosa marad, Remaljahu fia meg Szamaria feje. Még hat vagy öt esztendő, és Efraimot úgy szétszórják, hogy nem lesz többé nép. Bizony, ha nem tartotok ki mellettem, nem maradhattok fenn.”

Az Úr újra szólt Acházhoz. Azt mondta: „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.” De Acház így válaszolt: „Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat.”

Erre a próféta azt mondta: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi el. Aludttej és méz lesz a tápláléka, míg meg nem tanulja elvetni, ami gonosz, és a jót választani. Mert mielőtt ez a gyermek még megtanulná, hogy ami gonosz, azt elvesse, és a jót válassza, pusztává lesz az az ország, amelynek két királya most rettegésben tart. Rád, népedre és atyád házára olyan napokat hoz majd az Úr, amilyenek nem voltak, amióta Efraim elszakadt Júdától, csak Asszíria királya idején.”

VÁLASZOS ÉNEK

Iz 7, 14; 8, 10; Lk 1, 30. 31

Íme, a szűz fogan, és fiút szül. * Emmánuelnek nevezik el, mert velünk az Isten.

Ne félj, Mária! Gyermeket fogansz, és fiút szülsz. * Emmánuelnek nevezik el, mert velünk az Isten.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Bernát apátnak az Énekek énekéről mondott beszédeiből

(Sermo 83, 4-6: Opera omnia, Edit. Cisterc. 2 [1958], 300-302)

Szeretek, mert szeretek; szeretek, hogy szeressek

A szeretet önmagában elegendő, önmagában és önmagáért is kívánatos. Önmagában érdem és jutalom is. A szeretet nem keresi sem okát, sem gyümölcsét önmagán kívül: maga a szeretet gyakorlása a gyümölcs. Szeretek, mert szeretek; szeretek, hogy szeressek. Nagy dolog a szeretet, de csak ha kútfejéhez visszaörvénylik, s ha eredetébe torkollva és forrásával eggyé válva mindig onnan buzog elő, ahonnét szünet nélkül árad. A lélek összes indulata közül, felfogó és érzelmi képességei közül egyedül a szeretet alkalmas arra, hogy benne a teremtmény, ha nem is egyenértékű vagy akár csak hasonló módon is, valami viszonzást nyújtson Teremtőjének. Mert amikor Isten szeret, nem akar mást, mint hogy viszontszeressük: nem másért szeret, csak azért, hogy szeressék; tudva, hogy maga a szeretet boldoggá teszi azokat, akik őt szeretik.

A jegyesi szeretet, sőt az a Jegyes, aki maga a Szeretet, csak viszontszeretetre és hűségre vágyik. Hadd szeressen tehát a menyasszony! Hogyne szeretne a menyasszony, magának a Szeretetnek eljegyzett menyasszonya! Magát a Szeretetet hogyne szeretné!

Méltán lemond minden más érzelemről, és egészen a szeretetnek szentel magából mindent, amit csak vizontszeretetében visszaadhat magának a Szeretetnek. Mert ha mindenestül szeretetté válik is, mi ez annak a Szeretetforrásnak örök áradásához képest? Nem egyforma bőséggel árad ugyanis a szerető ember és maga a Szeretet, a lélek és az Ige, a menyasszony és a Vőlegény, a teremtmény és a Teremtő, hanem úgy, mint a szomjazó és a forrás.

Mi lesz tehát ezek után? Vajon meghiúsul és teljesen semmivé lesz a menyasszony kívánsága, az epekedő lélek vágyakozása, a szerelmes lángolása, a bizakodó reménysége, mert nem képes lépést tartani a futásban az óriással, vagy nem tud édességben versenyre kelni a lépesmézzel, szelídségben a báránnyal, tisztaságban a liliommal, tündöklésben a napsugárral, és szeretetben azzal, aki maga a Szeretet? Nem! Mert ha kevésbé szeret is a teremtmény, mert ő kevesebb, mégis ha egész lényével szeret, semmi sem hiányzik ott, ahol ott van az egész, így szeretni már annyit jelent, mint házastársként élni. Mert nem szerethetne így, ha Jegyese kevésbé szeretné. A kettőnek kölcsönös egyetértése alapján teljes és tökéletes lesz a házassági kötelék. Ki kételkedik abban, hogy az emberi lelket az Ige előbb szerette, és sokkal jobban szerette?

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 30, 20; 35, 9

Mily nagy a te jóságod, Uram, * Amelyet a téged félőknek tartogatsz!

Házad gazdagságától megittasodnak, gyönyörűséged patakját adod italul nekik. * Amelyet a téged félőknek tartogatsz!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te Szent Bernát apát lelkében felszítottad a házadért való buzgóságot, hogy lángoljon és világítson Egyházadban. Közbenjárására add, hogy lelkülete buzdítson minket, és mindig a világosság fiaiként éljünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2024 J. Vidéky