2025. február 6.

Miki Szent Pál és társai vértanúk
emléknap


Pál Japánban született 1564-1566 között. Belépett a Jézus-társaságba, és honfitársai között gyümölcsözően hirdette az evangéliumot. A katolikusok elleni üldözés elhatalmasodásakor 25 társával együtt letartóztatták. Kegyetlen kínzások után Nagaszaki városába vitték őket, ahol 1597. február 5-én mindnyájukat keresztre feszítették.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

A nappal szárnyas hírnöke

jelenti már, hogy jő a fény;

a lelkek ébresztője is,

Krisztus, bennünket élni hív:

„Hagyjátok már az ágyakat,

ti ernyedt, kába tétlenek;

szilárdan, tisztán, éberen

virrasszatok; közel vagyok!”

Hogy fényes szellők szárnyain

ha kél a hajnal, s gyúl az ég,

munkára készen kezdjük el

az új napot s az új reményt,

Jézust kiáltsuk hangosan,

sírván, könyörgőn, éberen;

imádkozzunk figyelmesen,

s a tiszta szív nem szunnyad el.

Álmunkat, Krisztus, messze űzd,

törd szét az éj bilincseit,

oldozd fel mind a régi bűnt,

s új fényességet önts belénk!

Dicsérjük az örök Atyát,

dicsérjük egyszülött Fiát

s a Lelket, a Vigasztalót,

időtlen századok során! Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Szívünkbe öntsd szerelmedet,

és bőven oszd kegyelmedet,

hogy megtisztuljunk általad,

és élvezzük jóvoltodat!

Mint száműzöttek, kérlelünk,

bús vándorok, hozzád jövünk;

nálad bizton kiköthetünk,

örök hazát ott nyerhetünk.

Boldog szív az, mely megszeret,

szomjazza élő vizedet,

s boldog nép, melynek hű szeme

meglát, Igazság Istene.

Imádat illet: nagy neved

dicsérje szent emlékezet,

s vég nélkül ünnepeljenek

a hozzád vonzódó szívek.

Ezt add meg, kérünk, jó Atya,

s Atyának mása, egy Fia,

s te, Szentlélek, Vigasztaló:

örökre egy uralkodó. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Nem az ő karjuk segítette őket, hanem a te jobbod és arcod fényessége.
44 (43). zsoltár
A nép sorscsapásai
Mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket (Róm 8, 37).
I.

Istenünk, hallottuk saját fülünkkel, †

atyáink elbeszélték nekünk a csodákat, *

amelyeket napjaikban tettél, egykor régen.

Kezed népeket űzött el, őket meg letelepítetted, *

nemzeteket zúztál össze, őket pedig megnövelted.

Mert nem kardjukkal vették birtokba ezt a földet, *

és nem is az ő karjuk segítette őket,

hanem a te jobbod és a te karod és arcod fényessége, *

mert úgy szeretted őket.

Te vagy Istenem és Királyom, *

parancsodra megszabadul Jákob.

Veled szórtuk szét ellenségeinket; *

a te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.

Mert én nem az íjamban bízom, *

kardom meg nem szabadíthat.

De te megszabadítasz minket sanyargatóinktól, *

és megszégyeníted ellenségeinket.

Mindennap Isten a mi dicsekvésünk, *

és nevedet mindörökké magasztaljuk!

Ant. Nem az ő karjuk segítette őket, hanem a te jobbod és arcod fényessége.
2. ant. Nem fogja arcát elfordítani tőletek az Úr, ha visszatértek hozzá.
II.

De most elvetettél és megaláztál minket, *

Istenünk, már nem vonulsz ki együtt seregünkkel.

Megfutamítottál ellenségeink elől, *

és kifosztottak, akik gyűlölnek minket.

Odaadtál, mint vágásra szánt juhokat, *

a nemzetek között széjjelszórtál.

Eladtad népedet haszon nélkül, *

és cserébe érte nem adtak sokat.

Szomszédaink előtt gyalázattá tettél minket, *

gúnyol és csúfol környezetünk.

Szállóigévé tettél a pogányok számára, *

csak csóválják fejüket a népek.

Gyalázatom szemem előtt van egész nap, *

és szégyenpírban ég az arcom

a gúnyolók és szemrehányók szava miatt, *

ellenségem és támadóm színe előtt.

Ant. Nem fogja arcát elfordítani tőletek az Úr, ha visszatértek hozzá.
3. ant. Kelj fel, Uram, és ne taszíts el mindörökre!
III.

Mindezek most ránk szakadtak, †

téged mégsem feledtünk el, *

és nem szegtük meg szövetségedet.

Szívünk nem fordult el tőled, *

lépteink utadról le nem tértek,

pedig megaláztál a sakálok földjén minket, *

ránk borítottad a halál árnyát.

Ha Istenünk nevét elfelednénk, *

és ha kezünket más isten felé tárnánk,

Isten vajon ezt nem kérné számon? *

A szív titkait csak ő ismeri.

Teérted gyilkolnak mindennap bennünket, *

és leölésre szánt juhoknak tekintenek!

Kelj fel, miért alszol, Uram, *

kelj fel, és ne taszíts el mindörökre!

Miért fordítod el arcodat? *

Elfeleded ínségünket és gyötrelmeinket?

A föld porába alázták lelkünket, *

a földhöz tapadt egész testünk.

Kelj fel, Uram, siess segítségünkre, *

irgalmasságodban válts meg minket!

Ant. Kelj fel, Uram, és ne taszíts el mindörökre!

Ragyogtasd szolgád fölé arcodat,

Taníts meg rendelkezéseidre!

ELSŐ OLVASMÁNY

Kezdődik Szent Pál apostolnak a tesszaloniki hívekhez írt második levele

1, 1-12

Üdvözlés és hálaadás

Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikiak egyházának, amely az Atyaistenben és Urunkban, Jézus Krisztusban áll fenn. Kegyelem nektek és békesség az Atyaistentől és Urunktól, Jézus Krisztustól!

Folytonos hálával tartozunk értetek az Istennek, testvérek, mégpedig méltán, mert hitetek nőttön-nő, és a kölcsönös szeretet mindnyájatokban gyarapszik. Dicsekszünk is veletek Isten egyházaiban: állhatatosságotokkal és hitetekkel, amelyet tanúsíttok a sok üldözés és zaklatás közepette. Ezeket elviselitek az Isten igazságos ítéletének előjeleként, hogy majd méltók legyetek az Isten országára, hiszen szenvedtek érte.

Méltányos egyébként, hogy az Isten zaklatóitoknak zaklatással fizessen meg. Nektek, zaklatottaknak pedig velünk együtt megnyugvást adjon, amikor Urunk, Jézus eljön hatalmas angyalseregével a mennyből, s lobogó tűzzel megbünteti azokat, akik Istent nem ismernek, és Urunk, Jézus Krisztus evangéliumának nem engedelmeskednek. Örök kárhozattal fognak bűnhődni: eltaszítva az Úr színe elől, és távol fönséges hatalmától, azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségét megmutassa szentjeiben, és csodálatos hatalmát bennetek, hívőkben. Ti ugyanis tanúságtételünket hittel fogadtátok.

Ezért állandóan imádkozom értetek, hogy Istenünk méltóvá tegyen benneteket a meghívásra, és tökéletessé a jóra való törekvésben s a hitből fakadó tettekben, így dicsőül meg Urunk, Jézus Krisztus neve bennetek, és ti is őbenne, Istenünknek és Urunknak, Jézus Krisztusnak kegyelméből.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. 2 Tessz 1, 10; Zsolt 144, 13

Eljön az Úr, hogy dicsőségét megmutassa szentjeiben; * És csodálatos lesz híveiben.

Hűséges az Úr minden szavában, és szent minden cselekedetében. * És csodálatos lesz híveiben.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Miki Szent Pál és társai vértanúságának egy kortársuk által megírt történetéből

(Cap. 14, 109-110: Acta Sanctorum Febr. 1, 769)

Tanúim lesztek

Keresztre feszítették őket. Csodálatos volt látni mindegyikük állhatatosságát. Erre buzdította őket Pasio atya, és Rodriguez atya is. Elöljáró atyánk szinte állandóan mozdulatlannak látszott, szemét az égre szegezte. Márton testvér az Isten jóságáért hálát adva néhány zsoltárt énekelt, hozzáadva a válaszos verset: Uram, kezedbe ajánlom lelkemet. Blanco Ferenc testvér is fennhangon hálálkodott Istennek. Gonsalvo testvér jó hangosan imádkozta az Úr imádságát és az Angyali üdvözletet.

Miki Pál testvérünk észrevette, hogy mindenki, aki valamikor hozzá tartozott, tiszteletteljes várakozással tekint feléje. Ezért először is kijelentette a körülötte állóknak, hogy ő japán, és Jézus Társaságának tagja, hogy az evangélium hirdetése miatt hal meg, és hálát ad Istennek e kitüntető ajándékáért. Majd ezeket mondta: „Most, hogy elérkezett számomra ez a pillanat, úgy vélem, közületek senki sem hiszi rólam, hogy bármikor is el akartam volna titkolni előttetek az igazságot. Tehát kijelentem nektek, hogy más út nem vezet az üdvösségre, csak az, amelyen a keresztények járnak. Mivel pedig ez arra tanít engem, hogy megbocsássak ellenségeimnek és mindazoknak, akik megbántottak, én szívesen megbocsátok a királynak és mindenkinek, aki halálomat okozza. Arra kérem őket, hogy vegyék fel ők is a keresztséget.”

Ekkor társaira tekintett, és halálküzdelmükben erőt igyekezett beléjük önteni. Mindegyikük arcán valami boldog öröm sugárzott, de Lajos arcán különösen is, mert amikor az egyik keresztény odakiáltotta neki, hogy nemsokára már az égben lesz, ujjainak és egész testének örömteljes intésével magára vonta minden néző figyelmét.

Antal, aki Lajos oldalán az utolsó volt, égre emelt tekintettel segítségül hívta Jézus és Mária szent nevét, majd elénekelte az Áldjátok az Urat mindnyájan kezdetű zsoltárt. Ezt Nagaszakiban tanulta a hittanórán. Ott ugyanis néhány zsoltárt kívülről megtanítanak a gyermekeknek.

Végül ismét mások derűs arccal mondogatták: „Jézus, Mária!” Néhányan még buzdították is a körülöttük állókat a keresztényhez illő életre. Ezekkel és más hasonló cselekedetükkel tettek bizonyságot arról, hogy készek meghalni.

Amikor pedig a négy hóhér a japánoknál szokásos kardját kezdte a hüvelyéből kihúzni, e borzalmas látványra az összes keresztény felkiáltott: „Jézus, Mária!”, és azután egekig hatoló zokogásban tört ki mindenki. A hóhérok pedig nagyon rövid idő alatt megölték mindegyiküket egy-két döféssel.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Gal 6, 14; Fil 1, 29

Nem akarunk mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével; benne van üdvösségünk, életünk és feltámadásunk. * Általa nyertük el a szabadulást és az üdvösséget.

Nektek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek Krisztusban, hanem szenvedjetek is érte. * Általa nyertük.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, szentjeid erőssége, te vértanúidat, Miki Szent Pált és társait kereszthaláluk által hívtad meg az örök életre. Közbenjárásukra erősíts meg minket, hogy hitünk megvallásában mindhalálig kitartsunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2024 J. Vidéky