Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
A földön minden színre még
sötét fátyolt borít az éj.
Igaz Bíránk, szívünk feléd
áldón eseng és kérve kér.
Hogy minden vétkét elvegyed
s a lélek szennyét mind lemosd,
add, Krisztusunk, kegyelmedet:
kerüljünk el minden gonoszt.
Mert nézd, a szív bűntől beteg,
gonoszság mérge marta meg,
de már az éjben ébredez,
Megváltónk, tégedet keres.
Te űzd el tőlünk messzire
a lelken ülő éjhomályt,
a boldogító égi fény,
világosságod járja át.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled,
időtlen századok során. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Hallgass meg, áldott Krisztusunk,
minket, kik hozzád fordulunk,
hitünket hogy ne törje le
a rossz világ bűnös keze.
Kerüljön el rossz gondolat
s irigységnek konok tüze,
a sértést némán tűrjük el,
a rosszat jóval űzzük el.
Szívünkből végleg tűnjön el
csalás, kevélység, vad harag,
a kapzsiság sóvár szeme:
minden bajoknak kútfeje.
A békességet tartsa meg
a szent, őszinte szeretet;
éljünk tisztán, szemérmesen,
töretlen hitben szüntelen.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled,
időtlen századok során. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Mégis elvetetted és félredobtad, *
fölgerjedt haragod fölkented ellen.
Szolgád szövetségét felbontottad, *
koronáját a porba aláztad.
Falait mind leromboltad, *
erődítményeit romhalmazzá tetted.
Minden arra járó fosztogatja, *
szomszédai előtt csúffá tetted.
Elnyomóinak jobbját fölemelted, *
ellenségeinek örömet szereztél.
Kicsorbítottad kardjának élét, *
és nem segítetted őt a harcban.
Fényes tündöklésének véget vetettél, *
trónját a sárba taszítottad.
Megrövidítetted ifjúsága napjait, *
és őt szégyenbe öltöztetted.
Meddig rejtőzöl el, Uram, talán végleg? *
Meddig lángol haragod tüze?
Emlékezz arra, hogy mily rövid az életem, *
milyen mulandónak teremtettél minden embert.
Ki az az élő ember, aki halált nem lát, *
és megmenthetné lelkét az alvilágtól?
A régi szereteted, Uram, hol van, *
és hűséged, melyet Dávidnak ígértél?
Emlékezz, Uram, szolgáid gyalázatára, *
amit el kell tűrnöm sok nép részéről,
amellyel, Uram, ellenségeid gyaláznak, *
gyalázzák fölkented lépteit.
Áldott legyen az Úr mindörökké! *
Ámen, ámen!
Menedékünk te vagy, Urunk, *
nemzedékről nemzedékre.
Mielőtt a hegyek születtek, †
mielőtt a föld és a világ kialakult, *
mindöröktől örökre vagy te, Istenünk.
Visszaparancsolod az embert a porba; *
csak annyit szólsz: „Emberfiak, térjetek vissza!”
Mert ezer év a te szemedben annyi, mint a tegnapi nap, amely tovatűnt, *
vagy mint egy őrállás ideje éjszaka.
Álmot bocsátasz rájuk, *
olyanná lesznek, mint a reggel sarjadó virág:
hajnalban szirmot bont, kivirul, *
estére lehull, és elszárad.
Bizony, haragodtól semmivé leszünk, *
és indulatodtól elpusztulunk.
Szemed előtt állnak gonoszságaink, *
titkos bűneinkre arcod fényt derít.
Üresen telnek napjaink, mert haragszol, *
esztendeink sóhajként szállnak el.
Életkorunk mindössze hetven év, *
jó erőben lehet tán nyolcvan is.
De javarészt még az is baj és törődés; *
bizony, hamar elszáll, és mi elmegyünk.
Ki tudja fölmérni haragod erejét, *
ki fél eléggé haragod hevétől?
Taníts meg számot vetni napjaink sorával, *
hogy bölcsességre neveljük szívünket.
Térj hozzánk, Urunk! Meddig vársz még? *
Indítson meg szolgáid könyörgése!
Árassz el minket reggel irgalmaddal, *
hogy mindennap ujjongjunk és vigadozzunk.
Kárpótolj örömmel a sanyarú napokért, *
az évekért, amikor rosszul ment sorunk.
Lássák meg szolgáid gondviselésedet, *
és gyermekeik dicsőségedet.
Az Úrnak, Istenünknek jósága ragyogjon fölöttünk, †
kezünk munkáját kísérje áldásod felülről, *
kezünk munkáját kísérje áldásod.
Uram, tenálad van az élet forrása,
S a te nevedben látjuk az igazi fényt.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Prédikátor könyvéből
6, 11 – 7, 1-27
Ne mutatkozzál túlságosan bölcsnek!
Vajon ki tudja, mi válik javára életében az embernek, hiábavaló életének pár napján, amely elsuhan, mint az árnyék? Hiszen ki adja tudtul az embernek, ő utána mi lesz a nap alatt?
Jobb a jó név, mint a jó olaj, és a halál napja, mint a születés napja. Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint ahol mulatnak, mert minden embernek ez a vége, s aki él, itt elgondolkodik. Jobb a szomorúság, mint a nevetés; ha komoly az arc, rendben a szív. A bölcsek szíve abban a házban van, amelyben gyászolnak; hanem a balgák szíve a vigasság házában.
Jobb a bölcsek feddését hallgatni, mint a balgák dicshimnuszára figyelni. Mert olyan a balga nevetése, mint az égő tövis ropogása a fazék alatt. Ez is hiábavalóság! Mert a nevetés bolonddá teszi a bölcset, és az öröm megrontja a szívet. Jobb a dolognak a vége az elejénél; jobb a béketűrő, mint a kevély.
Ne siess a bosszankodással, mert a bosszúság a balgák bensejében fészkel. Ne mondd: Miért van az, hogy a régi idők jobbak voltak, mint a mostaniak? Mert nem vall bölcsességre, ha ilyesmit kérdezel. Jó dolog, ha a bölcsesség vagyonnal párosul, és nyereség azoknak, akik látják a napot. Mert akit óv a bölcsesség, azt óvja a pénz is, s mint a tudás külön hasznát, a bölcsesség az életet is biztosítja azoknak, akiknek birtokában van.
Nézd az Isten művét: ki tudja kiegyenesíteni, amit ő görbévé tett? Jó napon érezd jól magadat, rossz napon meg lásd be, hogy ezt is Isten jól alkotta, akárcsak azt, hogy ne találjon az ember maga mögött semmit. Mindent láttam hiábavaló napjaimban: vannak igazak, akik bár igazak, elpusztulnak, és vannak gonoszok, akik gonoszságuk ellenére is sokáig élnek. Ne légy túlságosan igaz, és ne mutatkozz túlságosan bölcsnek! Mire való gyötörnöd magad? Ne légy szerfölött gonosz, és ne légy esztelen! Mire való volna időnap előtt meghalni? Jó az, ha egyiket szilárdan tartod, de a másikat sem engeded kicsúszni a kezedből. Igen, aki Istent féli, mind a kettőt végbeviszi.
A bölcsesség nagyobb erőt ad a bölcsnek, mint amennyi ereje tíz hatalmasnak van a városban. Nincs a földön olyan igaz ember, aki csak jót tenne, és sohasem vétkeznék. Ne figyelj minden szóra, amit kimondanak, mert különben meghallod, hogyan átkoz a szolgád. Mert hisz – ezt magad is tudod – te is sokszor átkoztál másokat.
Ezt mind kipróbáltam, a bölcsességet szem előtt tartva, így szóltam magamban: „Szeretnék szert tenni a bölcsességre!” De távol maradt tőlem. Ami van, messze van, és mélységes mélyen! Ki tudja megtalálni?
Aztán azon fáradoztam, hogy megismerjem, kifürkésszem és felkutassam a bölcsességet és a jutalmat, hogy felismerjem, mekkora balgaság a gonoszság, és mekkora őrültség a balgaság. S úgy találtam, hogy a halálnál is keserűbb dolog az asszony, aki olyan, mint a hurok, a szíve háló, a karjai bilincsek. Aki Istennek tetszik, az megmenekül tőle, de a bűnöst megfogja.
Nos, ezt találtam, mondja a Prédikátor, amikor mindent számba vettem. Ezen túl is kutattam még, de nem találtam semmit. Ezer között találtam egy férfit jónak, de asszonyt az összes között sem találtam.
VÁLASZOS ÉNEK
Péld 20, 9; Préd 7, 21; 1 Jn 1, 8. 9
Ki mondhatja: „Tisztán tartottam szívemet, s ment vagyok a bűntől?” * Nincs a földön olyan igaz ember, aki csak jót tenne, és sohasem vétkeznék.
Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre; ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel Isten jó és igazságos, megbocsátja bűneinket. * Nincs a földön olyan igaz ember, aki csak jót tenne, és sohasem vétkeznék.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nareki Szent Gergely apát és egyháztanító Lamentációk című könyvéből
(Oratio 70, III-IV: SCh 78, 369-370)
Hozzád folyamodom, Krisztus
Minthogy az emberek ereje korlátozott az üdvösség elnyerésére, megmutatkozik, hogy a te irgalmadra szorulunk, jóságos Isten. Tőled nyerünk erőt, ó, Mindenható. Te hívsz magadhoz minket, Védelmező, hiszen számodra minden lehetséges, és te adsz nekünk bocsánatot. A te kegyelmed örvendeztet meg minket, Szabadítónk. Te gyógyítasz minket, ó, Sebezhetetlen, te éltetsz és világosítasz meg minket, ó, Helyreállító. Ezért elismerve emberi természetem határait, hozzád folyamodom Krisztus, az élő Isten Fia, mindenben Áldott.
A fent leírtak igazolást nyernek, ha felidézzük a következő mondatokat, melyek ugyanabban a szellemben íródtak mint ez az ima: Jobb az Úr kezébe esnünk, mint emberek kezébe, mert amekkora az ő nagysága, akkora az ő irgalma is.
A Lamentációknak ebben a könyvében nem akarom kisebbíteni azok érdemét, akiket már megmentettek, mert az ő érdemeik nélkül hogyan közeledhetnénk az Istenhez? Ehelyett az a célom, hogy Megváltónk nevét és kegyelmét dicsőítsem minden ember előtt, dicsérem azokat, akiket jó életük nagy méltóságra emelt, és megvallom, hogy mindez a Te irgalmad orvosságának műve.
Mert te vagy az Élet, te vagy az Üdvösség, te vagy az Egészség, te vagy a Halhatatlanság, te vagy a Boldogság, te vagy a Megvilágosodás.
Igaz Bíróm, adj nekem békét bűneim gyötrelmétől, hogy te is megnyugodhass a szüntelen nyafogó önvádaskodásomtól. Mert semmi másnak nem örülsz, csak az emberek üdvösségének, ó, mindörökké Áldott. Ámen.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 33 (34), 6. 23; 1 Pét 5,9
Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. * Szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.
Törekedjetek igazságosságra, hitre, szeretetre és békességre. * Szolgáit az Úr.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható örök Isten, te eltöltötted szent tanításoddal Szent Gergelyt, az örmény nép ékességét és tanítóját. Engedd, hogy oktatása révén elsajátítsuk az imádság mûvészetét, és kérünk, hogy Egyházad szentségeivel támogasd életünket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky