Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Alvásban frissült már a test
otthagyva ágyunk, felkelünk.
Atyánk, hozzád szól énekünk;
esengve kérjük: légy velünk.
Szóljon hozzád első szavunk,
hozzád a szív első heve,
hogy minden tettnek ezután,
Szent Úr, te légy a kezdete.
A fény az éjt szüntesse már,
sötét homályt a napsugár.
Az éjben búvó bűnöket
a napfény semmisítse meg.
Imánk tehozzád esdekel:
a rossz hatalmát űzzed el,
és zengjen ajkunk teneked
meg nem szűnő dicséretet.
Add meg, kegyelmes jó Atya,
Atyának egyszülött Fia
és Szentlélek, Vigasztalónk:
egyetlen Úr, örök Király. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Istenség, örök égi Fény,
egységbe forrt három személy!
Törékeny lényünk téged áld,
kérő szóval hozzád kiált.
Benned hiszünk, legfőbb Atya,
Atyának egyszülött Fia,
kiket a Lélek, mint örök
szeretet kapcsa összeköt.
Igazság, izzó szerelem,
boldogság, végső, végtelen!
Remélni, hinni lelkesíts,
szeretni vágyót célba vígy!
Te létünk célja, kezdete,
te dolgok első kútfeje,
lelkünk egyetlen ereje,
biztos remény ígérete!
Te minden alkotója vagy
s betöltesz mindent egymagad,
te mindenekre fényt hozol,
reményünkben jutalmazol.
A Krisztust kérjük s az Atyát,
s a Lelket, aki egy velük:
hallgass meg, hármas hatalom,
egyetlen örök Istenünk. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, ne büntess haragodban, *
felindulásodban ne sújts engem!
Könyörülj rajtam, Uram, mert elernyedtem, *
minden csontom remeg, gyógyíts meg, Uram!
A lelkem is mélyen megrendült, *
és te, Uram, még meddig késel?
Fordulj felém, Uram, ments meg, *
szabadíts meg, mert te irgalmas vagy!
A holtak közt nincs, aki rólad emlékezzék, *
a holtak országában ki dicsőít téged?
Elfáradtam a sóhajtozásban, †
éjjelente könnyekkel áztatom ágyamat, *
könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.
Szemem a bánattól elhomályosult, *
sok ellenségem miatt őszülök.
Ti, gonosztevők, távozzatok tőlem, *
hangos sírásomat az Úr meghallotta.
Meghallgatta az Úr könyörgésemet, *
és imádságomat elfogadta.
Megzavarodva piruljanak ellenségeim; *
és nagy szégyenükben futva meneküljenek.
Hálát adok, Uram, teljes szívemből, *
összes csodádat elbeszélem.
Ujjongok és örvendezem benned, *
nevedről szól énekem, fölséges Isten!
Mert ellenségeim meghátrálnak, *
elbuknak, és semmivé lesznek színed előtt.
Magadévá tetted igazságos ügyemet, *
trónodra ültél, mint igaz bíró.
Megfenyítetted a népeket, és a gonoszt megsemmisítetted, *
még a nevüket is eltörölted mindörökre.
Az ellenség megsemmisült, †
városait lerontottad, örökre pusztasággá lettek, *
még emlékük is elenyészett velük együtt.
Az Úr azonban örökké uralkodik, *
trónusa áll ítéletre készen.
A világot ő ítéli meg igazságban, *
a népeknek ő oszt méltányosan igazságot.
Az elnyomottnak az Úr a menedéke, *
a nyomorúság és szükség napjaiban egyetlen mentsége.
Aki nevedet ismeri, benned bízik: *
Uram, soha nem hagyod el a téged keresőket.
Énekeljetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, *
hirdessétek nagy tetteit a népek között.
Ő kéri számon a vért, és jól emlékezik, *
a szegények jajszavát nem felejti.
Könyörülj rajtam, Uram; †
lásd, mennyire szorongatnak ellenségeim, *
de te a halál kapujából is fölemelsz!
Sion városának kapujában hadd hirdessem dicséretedet, *
és hadd örvendjek, mert megszabadítottál.
A népek a maguk ásta verembe zuhantak; †
a hurokban, amit ők rejtettek el, *
lábuk fennakadt.
Megmutatta magát az Úr, ítéletet tartott, *
a gonoszt megfogta saját keze műve.
A gonoszok az alvilágba hullanak, *
és minden nemzet, amely elfelejti Istent.
Mert ő nem feledkezik meg a szegényekről végleg, *
a nyomorultak reménye nem vész el örökre.
Kelj fel, Uram, nehogy elbízza magát az ember, *
szólítsd ítéletre a népeket magad elé.
Bocsáss, Uram, rájuk rettegést, *
tudják meg a nemzetek, hogy ők csak emberek!
Elmémet segítsd, és megtartom törvényedet,
Ragaszkodom hozzá teljes szívvel.
ELSŐ OLVASMÁNY
Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levéléből
8, 1-24
Gyűjtés a jeruzsálemi hívek számára
Ismertetjük veletek, testvérek, Isten kegyelmét, amellyel elárasztotta Macedónia egyházait. A nehézségek és a súlyos megpróbáltatások ellenére túláradó örömükből és nyomasztó szegénységükből bőséges adakozás fakadt. Tanúskodom mellettük, hogy erejükhöz mérten, sőt erejükön felül is önként adakoztak. Kérve kérték tőlünk a kegyet, hogy részt vehessenek a szentek megsegítésében. Minden reményünket felülmúlva, szinte magukat adták oda, elsősorban az Úrnak, azután Isten akaratából nekünk. Ezért arra kértük Tituszt, hogy amint elkezdte, fejezze is be nálatok a jótékonyság művét.
Ti mindenben kitűntök: a hitben, a szóban, a tudásban, minden buzgólkodásban és az irántunk táplált szeretetben; tűnjetek ki tehát a jótékonykodásban is. Nem parancsként mondom, hanem mások buzgóságára hivatkozva szeretetetek őszinteségét akarom kipróbálni. Hiszen ismeritek Urunk, Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok. Erre nézve tanácsot adok nektek, mert javatokra válik. Tavaly óta nemcsak hogy megkezdtétek a gyűjtést, hanem őszinte szándékotokat is megmutattátok. Most hát gyakorlatban is hajtsátok végre, hogy a készséges akarat tehetségetekhez mérten tetté váljon.
Ha az akarat készséges, aszerint tetszik (az Istennek), amije van, nem aszerint, amije nincs. Nem azért kell gyűjteni, hogy mások megszabaduljanak a szükségtől, ti meg bajba jussatok, hanem az egyenlőségért. Most az ő szükségüket a ti bőségetek enyhíti, hogy majd az ő bőségük nektek szolgáljon szükségetekben segítségül, s így (a javak) kiegyenlítődjenek. Az Írásban is az áll: „Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, aki meg keveset, nem szűkölködött.” Hála legyen Istennek, aki Titusz szívét hasonló buzgóságra hangolta irántatok! Engedett felszólításomnak, sőt mivel buzgósága még nagyobb volt, önszántából utazott hozzátok. Vele küldjük azt a testvért is, akit az evangélium hirdetéséért minden egyházban dicsérnek. De nemcsak dicsérik, hanem az egyházak kísérőnkül is rendelték a jótékonyság megszervezésében, amelyet az Úr dicsőségére saját akaratunkból vállaltunk. El akartuk kerülni, hogy valaki megrágalmazzon a gondunkra bízott bőséges adomány miatt. A becsületre ugyanis vigyázunk nemcsak Isten, hanem az emberek előtt is.
Velük küldtük még azt a testvérünket is, akinek buzgóságát sokféle dologban gyakran kipróbáltuk, s aki most irántatok való bizalma folytán még buzgóbb. Ami Tituszt illeti, ő kísérőm, nálatok pedig munkatársam; ami a testvéreket illeti, ők az egyházak küldöttei, Krisztus dicsősége. Tanúsítsatok szeretetet irántuk, és bizonyítsátok be az egyházak színe előtt, hogy a veletek való dicsekvésem nem alaptalan.
VÁLASZOS ÉNEK
2 Kor 8, 9; Fil 2, 7
Ismeritek Urunk, Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, * Hogy szegénysége által meggazdagodjatok.
Szolgai alakot öltve, kiüresítette önmagát. * Hogy szegénysége által meggazdagodjatok.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Cæsarius arles-i püspök beszédeiből
(Sermo 25, 1: CCL 103, 111-112)
Az isteni és az emberi irgalmasság
Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. Édes ez a szó: „irgalmasság”, kedves testvéreim. De ha már maga a szó is ilyen édes, mennyivel inkább édes a tartalma? És noha minden ember szeretne ebben részesedni, sajnos, mégsem él mindenki úgy, hogy ezt ki is érdemelje. Továbbá jóllehet mindenki szeretne irgalomban részesedni, mégis kevesen vannak, akik készek lennének az irgalmasságot gyakorolni is.
Ó, ember! Hát ilyen arcátlanul mered ezt magadnak követelni, amit másoknak adni meg elmulasztasz? Aki a mennyben szeretne irgalmat kapni, annak kötelessége itt a földön irgalmasságot gyakorolni. Kedves testvéreim, mivel mindnyájan szeretnénk irgalomban részesülni, ezért már itt a földön szerezzük meg magát az irgalmasságot pártfogónknak, hogy a másvilágon majd megmentsen bennünket. Valóban van irgalmasság Istennél a mennyben, de csak a földi irgalmasság gyakorlása útján juthatunk el hozzá. Hiszen a Szentírás is így tanítja: Uram, a te irgalmasságod a mennyben van.
Van tehát földi és van mennyei irgalmasság, azaz emberi és isteni. Milyen az emberi irgalmasság? Biztosan olyan, hogy felkarolja a nyomorgó szegényeket. És milyen az isteni irgalmasság? Kétségtelenül olyan, hogy megbocsátja a bűnöket. Mert ami jót tesz az emberi irgalmasság földi zarándoklásunk idején, azt az isteni irgalmasság visszafizeti az örök hazában. Hiszen itt e világon minden szegényben Isten didereg és éhezik, miként maga is mondja: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Tehát Isten, aki kegyesen adni akar a mennyben, kapni akar itt a földön.
Hát olyanok vagyunk, hogy kapni akarunk, amikor Isten ajándékot ad, viszont amikor ő kér, akkor nem akarunk adni? Pedig amikor egy szegény éhezik, akkor Krisztus éhezik, amint maga is megmondta: Éhes voltam, és nem adtatok ennem. Tehát ne fordítsd el tekintetedet a szegények nyomoráról, ha bizalommal szeretnéd remélni bűneid bocsánatát. Krisztus most még éhezik, testvérek: minden szegényben ő éhezik, és ő szomjazik, és amit itt a földön kap, azt a mennyben visszafizeti.
Kérdezlek benneteket, testvérek: mit szeretnétek, vagy mit kerestek, amikor a templomba jöttök? Valóban, mi mást, ha nem irgalmasságot? Gyakoroljátok tehát a földi irgalmasságot, és majd megnyeritek a mennyeit! Hozzád a szegény könyörög, te pedig Istenhez könyörögsz: az kenyérért, te pedig örök életért. Adj a koldusnak, mert ezáltal kiérdemled, hogy te is kapj Krisztustól. Halld meg szavát: Adjatok, és akkor ti is kaptok. Nem tudom, hogy milyen jogcímen akarsz kapni, ha te nem akarsz adni. Ezért tehát, ha a templomba jöttök, tehetségtekhez képest adjatok valami alamizsnát a szegényeknek.
VÁLASZOS ÉNEK
Lk 6, 36. 37; Mt 5, 7
Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas! * Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok.
Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. * Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, benned bízók oltalmazója, aki nélkül semmi sem szent, semmi sem állandó: áraszd ránk bőséges irgalmadat, hogy irányításoddal úgy használjuk a mulandó javakat, hogy szívünk már most a maradandókhoz ragaszkodjék. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky