2025. január 9.

Csütörtök, karácsonyi idő, 2. hét
2. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Látván az újszülött Fiút,

a bölcsek Kelet kincseit

hódolva átadják neki:

mirhát, tömjént és aranyat.

Ismerd fel: nyíltan hirdetik

erődet és országodat;

Fiú, e hármas jel szerint

Atyádtól kaptad sorsodat!

Királynak szól a színarany,

Istent imád az illatos

tömjén, jósolja sírodat

a mirha drága kenete.

Minden városnál, Betlehem,

nagyobb vagy: néked adatott

megszülni testben a Királyt,

az égi üdvösség Urát.

Hirdette próféták szava,

jelezte számtalan csoda,

s tanú a Teremtő maga,

ki országát jelenti már.

Mert övé lesznek mindenek,

a föld, a menny, a tengerek,

kelettől messze nyugatig

az alvilág s a magas ég.

Ki nemzeteknek megjelensz,

dicsérünk téged, Jézusunk,

Atya s Szentlélek, áldva légy

most és örökre szüntelen. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Te minket megszabadítasz, Urunk, és nevedet mindörökké magasztaljuk.
44 (43). zsoltár
A nép sorscsapásai
Mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket (Róm 8, 37).
I.

Istenünk, hallottuk saját fülünkkel, †

atyáink elbeszélték nekünk a csodákat, *

amelyeket napjaikban tettél, egykor régen.

Kezed népeket űzött el, őket meg letelepítetted, *

nemzeteket zúztál össze, őket pedig megnövelted.

Mert nem kardjukkal vették birtokba ezt a földet, *

és nem is az ő karjuk segítette őket,

hanem a te jobbod és a te karod és arcod fényessége, *

mert úgy szeretted őket.

Te vagy Istenem és Királyom, *

parancsodra megszabadul Jákob.

Veled szórtuk szét ellenségeinket; *

a te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.

Mert én nem az íjamban bízom, *

kardom meg nem szabadíthat.

De te megszabadítasz minket sanyargatóinktól, *

és megszégyeníted ellenségeinket.

Mindennap Isten a mi dicsekvésünk, *

és nevedet mindörökké magasztaljuk!

Ant. Te minket megszabadítasz, Urunk, és nevedet mindörökké magasztaljuk.
2. ant. Könyörülj, Uram; ne hagyd, hogy örökségedet gyalázat érje!
II.

De most elvetettél és megaláztál minket, *

Istenünk, már nem vonulsz ki együtt seregünkkel.

Megfutamítottál ellenségeink elől, *

és kifosztottak, akik gyűlölnek minket.

Odaadtál, mint vágásra szánt juhokat, *

a nemzetek között széjjelszórtál.

Eladtad népedet haszon nélkül, *

és cserébe érte nem adtak sokat.

Szomszédaink előtt gyalázattá tettél minket, *

gúnyol és csúfol környezetünk.

Szállóigévé tettél a pogányok számára, *

csak csóválják fejüket a népek.

Gyalázatom szemem előtt van egész nap, *

és szégyenpírban ég az arcom

a gúnyolók és szemrehányók szava miatt, *

ellenségem és támadóm színe előtt.

Ant. Könyörülj, Uram; ne hagyd, hogy örökségedet gyalázat érje!
3. ant. Kelj fel, Uram, válts meg minket, hiszen irgalmas vagy!
III.

Mindezek most ránk szakadtak, †

téged mégsem feledtünk el, *

és nem szegtük meg szövetségedet.

Szívünk nem fordult el tőled, *

lépteink utadról le nem tértek,

pedig megaláztál a sakálok földjén minket, *

ránk borítottad a halál árnyát.

Ha Istenünk nevét elfelednénk, *

és ha kezünket más isten felé tárnánk,

Isten vajon ezt nem kérné számon? *

A szív titkait csak ő ismeri.

Teérted gyilkolnak mindennap bennünket, *

és leölésre szánt juhoknak tekintenek!

Kelj fel, miért alszol, Uram, *

kelj fel, és ne taszíts el mindörökre!

Miért fordítod el arcodat? *

Elfeleded ínségünket és gyötrelmeinket?

A föld porába alázták lelkünket, *

a földhöz tapadt egész testünk.

Kelj fel, Uram, siess segítségünkre, *

irgalmasságodban válts meg minket!

Ant. Kelj fel, Uram, válts meg minket, hiszen irgalmas vagy!

Az Úr megtanít minket útjaira,

Hogy járni tudjunk ösvényein.

ELSŐ OLVASMÁNY

Izajás próféta könyvéből

63, 7-19

Emlékezés Isten irgalmára, elhagyott népe iránt

Magasztalom az Úr irgalmasságát, és csodálatos tetteit. Dicsőítem mindenért, amit velünk tett, a sok jóért, amellyel megajándékozott minket mérhetetlen irgalmában és szeretetében.

Azt mondta: „Mégis az én népem, a fiaim, akik nem lesznek hűtlenek.” És kiszabadította őket minden nyomorúságból. Nem valami követ vagy angyal, hanem az ő arca szabadította meg őket. Szeretetében és irgalmasságában maga váltotta meg őket. Karjába vette és hordozta őket az elmúlt idő minden napján. Ők mégis lázongtak ellene, és megszomorították szent lelkét. Ezért ellenségük lett, és harcba szállt ellenük.

Akkor megemlékeztek a régmúlt időkről és Mózesről, az ő szolgájáról. Hol van, aki kihozta a tengerből nyájának pásztorát? Hol van, aki kiárasztotta rá szent lelkét? Aki Mózes jobbja felől cselekvéshez látott dicsőséges karjával; aki szétválasztotta előttük a vizeket, hogy örök nevet szerezzen magának; aki átvezette őket a tengeren, oly könnyen, mint a lovat a pusztában? Nem botladoztak többé, mint a jószág, amely lemegy a völgybe. Az Úr lelke vezette őket, míg nyugalmat nem leltek; valóban, úgy vezetted népedet, hogy dicsőséges nevet szerezz magadnak.

Tekints le az égből és figyelj ránk szent és dicsőséges lakóhelyedről! Hol van féltő szereteted és hatalmad, hol szívednek irgalmassága? Ne tartsd vissza tőlünk könyörületed, mert te vagy a mi atyánk. Mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izrael nem ismer minket; te, Uram, te magad vagy a mi atyánk, régtől fogva „Megváltónk” a neved.

Miért hagytad, Urunk, hogy letérjünk útjaidról, és hogy megkeményítsük a szívünk, ahelyett, hogy félve tiszteltünk volna? Fordulj felénk újra, a te szolgáidért, örökrészed törzseiért. Miért törtek be az istentelenek szentélyedbe, miért tiporták ellenségeink szent helyedet? Olyanok vagyunk, mintha nem te uralkodtál volna régtől fogva felettünk; mintha nem a te nevedről neveztek volna el minket.

Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál! Színed előtt megolvadnának a hegyek.

VÁLASZOS ÉNEK

Iz 63, 19; 64, 1; 59, 11

Urunk, olyanok vagyunk, mintha nem te uralkodtál volna felettünk, mintha nem a te nevedről neveztek volna el minket. * Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál!

Várjuk ugyanis a jogot, de nem közelít; a szabadulást, de távol marad tőlünk. * Ó, bárcsak.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Proklusz konstantinápolyi püspök beszédeiből

(Oratio 7 in sancta Theophania, 1-3: PG 65, 758-759)

A víz megszentelése

Krisztus megjelent a földön, és az elszürkült világot felékesítette, ragyogóvá, örömtelivé tette. Magára vállalta a világ bűnét és a világ ellenségét letaszította. Megszentelte a forrásvizeket, és az emberek lelkét megvilágosította. Csodát csodára halmozott.

Ma ugyanis a szárazföld és a tenger osztozott az Üdvözítő kegyelmében, és az egész világot öröm járta át. A mai nap Karácsonynál nagyobb csodákat tár elénk.

Az Üdvözítő születésnapján nagyon örvendezett a föld, mert az Urat hordhatta hátán a jászolban. Isten megjelenésének ezen a napján pedig a tenger ujjong tombolva, mert a Jordánon át a megszentelő áldás ömlött beléje.

Karácsonykor a gyenge Kisded jelent meg előttünk, megmutatva a mi gyenge tökéletlenségünket: ma viszont a tökéletes Krisztus áll előttünk, burkoltan mutatva magát, aki tökéletes Istenként a tökéletes Istentől származik. Akkor a Király a test bíborát öltötte magára, most a Jordán vize öleli körül és öltözteti fel.

Figyeljetek hát és lássátok az új csodát: az Igazság Napját, amint a Jordánban fürdik, a tüzet, amint a vízbe merül, Istent, amint megszenteli őt a szolga ember.

Ma az egész teremtés így énekel himnuszt: Áldott, aki az Úr nevében jön. Áldott, aki minden időben érkezik, hiszen nem most jött el először.

Mondd csak világosan te, boldog Dávid: Kicsoda ő? Isten az Úr, ő ragyog felettünk. Nemcsak Dávid próféta mondja ezt, hanem Pál apostol is megerősíti az ő tanúságát, midőn így ír: Megjelent megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára, és tanít minket. Nem néhány embernek, hanem minden ember számára. Éppúgy megadja a keresztségben az üdvösséget a zsidóknak, mint a görögöknek, s mindenkinek feltárja a keresztség közös kincseit.

Nézzétek és csodáljátok ezt az új áradást, amely nagyobb és sodróbb, mint a Noé korabeli vízözön volt. Az az áradás ugyanis elpusztította az emberiséget; a keresztségnek ez a vize viszont újra életre szólítja a holtakat annak erejéből, aki ma megkeresztelkedett. Az az olajágat hozó galamb, amely Noéhoz visszatért, az Úr Krisztus kenetének illatát jelezte; most a galamb képében érkező Szentlélek az irgalmas Urat mutatja meg nekünk.

VÁLASZOS ÉNEK

Ma felragyogott nekünk Isten Világossága, akit János megkeresztelt a Jordán folyóban: * Hisszük, hogy őt Szűz Mária szülte erre a világra.

Az ég megnyílt fölötte és az Atya szava hangzott. * Hisszük, hogy.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te vagy a népek világossága. Áraszd szívünkbe azt a fényességet, amellyel beragyogtad atyáink szívét, hogy népeid szüntelen békességnek örvendjenek. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2024 J. Vidéky