2025. november 8.

Szombat, évközi idő, 31. hét
3. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Legfőbb kegyesség Istene,

világ teremtő mestere,

ki egy vagy hatalom szerint,

de háromság személy szerint.

Fogadd el buzgó énekünk

s a hozzád síró könnyeket,

a tisztult szívnek hadd legyen

öröme benned teljesebb.

A buja ösztön vágyait

eméssze tüzes szeretet,

és felövezve, éberen,

készülten várjuk jöttödet.

Hogy kiknek hangos éneke

most megtöri az éjszakát,

ajándékodként nyerjük el

az égnek boldog otthonát.

Add meg, kegyelmes jó Atya,

Atyának egyszülött Fia,

és Szentlélek, Vigasztalónk:

egyetlen Úr, örök Király. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Örök dicsőség Istene,

hívőkre küldöd Lelkedet,

ki által hét kegyelmet adsz,

ma mindnyájunkra küldj vigaszt!

Űzd el tőlünk a testi bajt,

s a fertőző botrányokat;

gyomláld a bűn hajtásait

s a szív gyötrő fájdalmait!

Elménkben tiszta fényt deríts,

tisztes munkában megsegíts,

kérő imánkra légy kegyes,

és egykor mennybe felvezess!

A hét nap és hét éjszaka,

világidő hét korszaka,

ám nyolcadiknak végidő,

világítélet napja jő.

Akkor, megváltó Istenünk,

ne vádolj, irgalmazz nekünk,

baloddal el ne távolíts,

jobboddal áldj és üdvözíts!

Kérünk, kegyelmes Istenünk,

néped hallgasd meg, légy velünk,

hogy zengjük mindörökkön át

a Szentháromság himnuszát! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Adjatok az Úrnak hálát jóságáért, az emberekkel tett nagy csodáiért!
107 (106). zsoltár
Hálaadás a szabadulásért
Isten a tanítást Izrael fiainak adta, amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által (ApCsel 10, 36).
I.

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, *

mert örökké szeret minket.

Így szóljanak azok, akiket megváltott az Úr, *

akiket megmentett az ellenség kezéből,

és akiket minden tájról összegyűjtött, †

napkeletről és napnyugatról, *

északról és délről.

Bolyongtak a pusztában, a sivatagban, *

lakott város felé utat nem találtak.

Az éhségtől és a szomjúságtól *

szinte elepedt a lelkük.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Egyenes úton vezette őket, *

hogy lakott városba jussanak.

Adjanak hálát az Úrnak jóságáért, *

az emberek fiaival tett nagy csodáiért,

mert bő vizet adott a szomjazóknak, *

és az éhezőket jóllakatta.

Sötétben, a halál árnyékában ültek, *

nyomorultan, vasra verve,

mert ellenszegültek Isten szavának, *

a Magasságbeli döntését megvetették.

Ezért alázta meg szívüket szenvedéssel, *

elestek, és nem volt, aki fölsegítse őket.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Kivezette őket a sötétből, a halál árnyékából, *

és bilincseiket összetörte.

Adjanak az Úrnak hálát jóságáért, *

az emberekkel tett nagy csodáiért,

mert az érckapukat összetörte, *

és a vas-zárakat összezúzta.

Ant. Adjatok az Úrnak hálát jóságáért, az emberekkel tett nagy csodáiért!
2. ant. Láthatták az Úr nagy tetteit és csodáit.
II.

A gonoszság útján balgaságba estek, *

és bűneik miatt nyomorba jutottak.

Megutáltak minden eledelt, *

s már a halál kapujához értek.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Elküldte igéjét, és meggyógyította őket, *

életüket kimentette a pusztulásból,

hogy az Úrnak hálát adjanak jóságáért, *

az emberekkel tett nagy csodáiért,

hogy a dicséret áldozatát bemutassák, *

és ujjongással hirdessék tetteit.

Akik hajóikon mély tengerre szálltak, *

és a nagy vizek hátán végezték munkájukat,

azok láthatták az Úr nagy tetteit, *

és csodáit a mély tengeren.

Szavára szélvihar támadt, *

és hullámok tornyosultak:

Felemelkedtek az égig, †

majd lezuhantak a mélységekig, *

s nagy veszedelmükben már kétségbeestek.

Meginogtak, tántorogtak, mint a részeg, *

és odaveszett minden bölcsességük.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Szellővé csendesítette a vihart, *

a hullámok elcsitultak.

Örültek is a nagy csendességnek; *

így vezette őket az óhajtott kikötőbe,

hogy az Úrnak hálát adjanak jóságáért, *

az emberek fiaival tett nagy csodáiért,

és hogy magasztalják őt a nép gyülekezetében, *

és a vének tanácsában is dicsőítsék.

Ant. Láthatták az Úr nagy tetteit és csodáit.
3. ant. Látják ezt az igazak, és örvendeznek, és megértik az Úr szeretetét.
III.

A folyókat sivataggá tette, *

és a forrásokat szomjas földdé,

a termőföldet pedig szikessé, *

az ott lakók bűnei miatt.

Aztán a pusztát tóvá változtatta, *

a kiszáradt földet vizek forrásává.

Ott telepítette le az éhezőket, *

hogy lakóvárost alapítsanak.

Bevetették földjüket, telepítettek szőlőt, *

és az bőséges termést hozott nekik.

Megáldotta őket, és megsokasodtak, *

és jószágaik számát nem engedte fogyni.

Majd ismét megfogyatkoztak, nyomorba jutottak, *

és gyötrődtek bajtól, szenvedéstől.

De aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, *

és úttalan pusztán hagyja bolyongani:

az felemelte nyomorából a szegényt, *

és nemzetségüket, mint nyájat megsokasította.

Látják ezt az igazak, és örvendeznek, *

ám bezárul minden gonosz ajka.

Ki olyan bölcs, hogy felfogja ezt, *

és megértse az Úr szeretetét?

Ant. Látják ezt az igazak, és örvendeznek, és megértik az Úr szeretetét.

Uram, a fellegekig ér a te hűséged,

Ítéleteid oly mélyek, mint a tenger.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Makkabeusok első könyvéből

9, 1-22

Júdás elesik a háborúban

Amikor Demetriusz meghallotta, hogy Nikanor és csapatai elestek a harcban, másodszor is elküldte Júda földjére Bakchideszt és Alkimuszt serege jobb szárnyával. Galilea felé tartottak, és ostrom alá vették az Arbela vidékén fekvő Mezalotot. Elfoglalták, és sok embert megöltek.

A 152. esztendő első hónapjában Jeruzsálem előtt vertek tábort. Aztán fölkerekedtek, és húszezer gyalogossal és kétezer lovassal Beerzet alá vonultak. Júdás egy háromezer férfiből álló válogatott sereggel Eleazában ütötte fel a táborát. Amikor a töméntelen csapatot megpillantották, nagyon megrémültek, és sokan megszöktek a táborból. Csak nyolcszáz férfi maradt ott belőlük. Amikor Júdás látta, hogy serege felbomlott, a harc pedig elkerülhetetlen, nagyon elcsüggedt, mert már nem volt rá ideje, hogy összegyűjtse őket.

Teljesen magába roskadt, és így szólt a megmaradottakhoz: „Rajta, rontsunk rá ellenségeinkre! Hátha mégis legyőzzük őket.” Le akarták róla beszélni: „Nem vagyunk rá képesek – mondták. Mentsük inkább az életünket. Aztán majd visszatérünk testvéreinkkel, és fölvesszük velük a harcot. Most túl kevesen vagyunk.” Júdás azonban így felelt: „Távol legyen tőlem, hogy ezt tegyem, és meneküljek előlük! Ha elérkezik az ideje, bátran meghalunk testvéreinkért. De nem hagyjuk, hogy becsületünkön szégyenfolt essék.”

Ezzel a sereg kitört a táborból. Azok szembeszálltak velük. A lovasság kettéoszlott. A parittyások és az íjászok – a bátrabb előharcosokkal egyetemben – a sereg élén nyomultak előre. Bakchidesz maga a jobb szárnyon tartózkodott. A csatasorok két oldalról közeledtek, s zengtek a kürtök. Júdás is megfúvatta a kürtöket. A föld megremegett a harci zajtól. Reggeltől estig folyt a küzdelem.

Akkor Júdás észrevette, hogy Bakchidesz seregének a zömével a jobb szárnyon van. A bátrak mind csatlakoztak hozzá, és legyőzték a jobb szárnyat. Egészen a hegység szélső lejtőéig üldözték őket. Amikor a bal szárnyon a szírek észrevették, hogy a jobb szárnyat szétverték, megfordultak, és gyalog Júdás és emberei nyomába eredtek. Kemény csata volt, mindkét oldalon sokan megsebesültek és elestek. Júdás is elesett, a többiek pedig menekültek.

Jonatán és Simon elvitték testvérüket, Júdást, és Modinban atyáik sírboltjába temették. Egész Izrael megsiratta, és nagy gyászt tartott. Sok napig gyászoltak, és mondogatták: „Hogy eshetett el a hős, aki Izraelt megszabadította?”

Júdás történetének többi részét, harcait és véghezvitt hőstetteit, nagyszerű cselekedeteit nem jegyezték föl, annyi volt belőlük.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. 1 Mak 4, 8. 9. 10. 9

Ne féljetek az ellenség támadásától; gondoljatok arra, hogyan menekültek meg atyáink. * Most hívjuk segítségül az eget, hogy könyörüljön meg rajtunk Istenünk.

Emlékezzetek hatalmas tetteire, amelyeket a fáraóval és seregével tett a Vörös-tengernél. * Most hívjuk segítségül az eget, hogy könyörüljön meg rajtunk Istenünk.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ambrus püspöknek „A halál értéke” című értekezéséből

(Cap. 3, 9; 4, 15: CSEL 32, 710. 716-717)

Hordozzuk magunkban Krisztus halálát!

Az Apostol mondja: Számomra a világ keresztre van feszítve, én pedig a világ számára. Mivel tudjuk, hogy ebben az életben van halál, mégpedig jó halál is, buzdítson minket az, hogy Jézus halálát hordozzuk a testünkben; aki ugyanis Jézus halálát hordja magában, az Jézus életét is hordani fogja a testében.

Működik tehát bennünk a halál, amint működik az élet is. A halál utáni jó élet olyan jó, mint a győzelem utáni élet, olyan jó, mint a verseny megnyerése utáni élet, olyan, hogy a test törvénye már nem tud ellenkezni a lélek törvényével, hogy már nem lesz semmi küzdelmünk sem a halott testtel, sőt ebben a halott testben lesz meg a győzelmünk. Nem is tudom, hogy a halál erősebb-e, mint az élet. Követem az Apostol tekintélyét, aki ezt mondja: Bennünk tehát a halál működik, de tibennetek az élet. Egynek a halála mennyi nép életét építette! Azt tanítja tehát, hogy a földi életben levőknek e halál után kell vágyódniuk, hogy Krisztus halála nyilvánvaló legyen a testükön. Ama boldog halál után kell vágyódnunk, amely lerombolja bennünk a külső embert, hogy belső emberré újítson meg bennünket, és leomoljék e földi sátrunk, és így kitáruljon előttünk mennyei otthonunk.

A halálhoz hasonló folyamaton megy keresztül az, aki kivonja magát ennek a testnek az életformájából, és megszabadítja magát azoktól a bilincsektől, amelyekről az Úr mondja neked Izajás által: Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az igaz köteleit. Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát!

Elszenvedte tehát az Úr a halált, hogy megszűnjék a bűn, de hogy a halálban mégse legyen vége az emberi természetnek, azért adta meg a halottaknak a feltámadást, hogy a halál által eltűnjék a bűn, a feltámadás által pedig örökké éljen az emberi természet.

Ez a halál tehát mindenkire vonatkozó átmenet. Szükséges, hogy állandóan meglegyen benned ez az átmenet: átmenet a romlottságból a romolhatatlanságba, a halandóságból a halhatatlanságba, a bizonytalanságból a nyugalomba. Ne ijedj meg ettől a szótól: „halál”, hanem inkább örülj a te jó átmeneted sikerének. Mi más ugyanis a halál, hogyha nem a bűnök eltemetése és az erények feltámasztása? Ezért mondja Bileám: Bár az igazak halálával halhatnék meg én is!, azaz bárcsak olyan lenne eltemetése, hogy lerakná bűneit, és magára venné azoknak az igazaknak a szeretetreméltóságát, akik Krisztus halálát hordozzák a testükben és a lelkükben.

VÁLASZOS ÉNEK

2 Tim 2, 11-12; Sir 1, 29

Igaz kijelentés ez: ha meghalunk vele, majd élünk is vele, * Ha tűrünk vele, uralkodni is fogunk vele.

A békén tűrő szenved egy ideig, azután pedig vígságban lesz része. * Ha tűrünk vele, uralkodni is fogunk vele.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható, irgalmas Isten, a te kegyelmed műve, hogy híveid méltóképpen és tetszésed szerint szolgálnak neked. Add, kérünk, hogy minden akadályt legyőzve elnyerjük a megígért boldogságot. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2024 J. Vidéky