2025. február 28.

Péntek, évközi idő, 7. hét
3. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Szentháromság egy Istenünk,

hatalmas Úr a föld felett,

halld meg dicsérő énekünk,

ébredve melyet zeng szívünk.

Az ágyból immár felkelünk

a csendességes éjidőn,

és esdekelve kérlelünk,

gyógyítsd meg égő sok sebünk.

A kísértő ha cselt vetett,

és vétkeztünk ez éjszakán,

a bűnt lelkünkről mossa le

kegyelmed égi ereje.

És bízó szívvel kérlelünk:

tündöklő fényed töltsön el,

hogy napjaink pergő során

romlást ne hozzon semmi ránk.

Ezt add meg, kérünk, jó Atya,

s Atyának mása, egy Fia,

s te, Szentlélek, Vigasztaló:

örökre egy uralkodó. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Költözz szívünkbe, Krisztusunk,

örök, megváltó Szeretet,

minden szavunk hadd töltse el

igaz, bűnbánó érzelem.

Nagy hittel hozzuk most eléd

könyörgésünket, Jézusunk,

hogy bűneink rút bélyegét

töröld le rólunk, jó Urunk.

Emeld kereszted nagy jelét,

mely tested által szent nekünk,

pajzsul ma híveid fölé,

kik fiaidként élhetünk.

Jóság Királya, Krisztusunk,

Atyáddal áldás, üdv neked,

s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,

örök dicsőség, tisztelet! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Belefáradtam a kiáltozásba, míg Istenemre várok.
69 (68). zsoltár 2-22. 30-37
A házadért való buzgóság emészt
Epével kevert bort adtak neki inni (Mt 27, 34).
I.

Ments meg engem, Istenem, *

mert a víz már torkomig ér.

Feneketlen iszapba süllyedtem, és nincs hol megállnom, *

a vizek mélyére kerültem, eltemet a hullám.

Belefáradtam a kiáltozásba, torkom berekedt; *

míg Istenemre várok, szemem elsötétül.

Hajam szálánál is többen vannak, *

akik ok nélkül gyűlölnek engem.

Nagy erőre kaptak üldözőim, gonosz ellenségeim, *

amit el sem vettem, azt kell megfizetnem.

Te ismered, Uram, balgaságomat, *

bűneim nincsenek rejtve előtted.

Akik benned bíznak, ne piruljanak miattam, *

Uram, mindenható Isten!

Miattam ne érje szégyen azokat, *

akik keresnek téged, Izrael Istene!

Mert érted viselek gyalázatot, *

arcomat érted borítja szégyen.

Testvéreim előtt idegenné lettem, *

anyám fiai sem ismernek rám.

A házadért való buzgóság emészt, *

rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.

Sírtam, és böjtöléssel gyötörtem magam, *

de az is gyalázatomra vált.

Vezeklő szőrruhát öltöttem magamra, *

és ezért is szóbeszéd ért.

Ellenem beszélnek a kapukban ülők, *

a bor mellett is rólam énekelnek.

Ant. Belefáradtam a kiáltozásba, míg Istenemre várok.
2. ant. Enni nekem epét adtak, és szomjúságomban ecettel itattak.
II.

De én, Uram, tehozzád imádkozom, *

kegyelmed idején, Istenem.

Hallgass meg mérhetetlen jóságodban, *

hűséged szerint segíts meg!

Emelj ki az iszapból, hogy el ne süllyedjek, †

ragadj ki azok közül, akik gyűlölnek, *

és a vizek mélységéből.

Ne merítsen el a vizek hulláma, †

és ne húzzon le a mélység, *

ne záruljon be fölöttem a verem szája.

Hallgass meg, Uram, jóságos szeretettel, *

nagy irgalmaddal fordulj hozzám.

Szolgádtól ne fordítsd el arcodat, *

sietve hallgass meg, mert nagyon gyötrődöm!

Jöjj közel hozzám, és légy védelmezőm, *

ellenségeimtől válts meg!

Te ismered gyalázatomat, *

csúfos helyzetemet és szégyenemet.

Szemed előtt vannak mind, akik gyötörnek engem, *

szívemet a szégyen összetörte, ellankadtam.

Vártam, hogy valaki együttérez velem, de nem volt, *

vigasztalókat kerestem, de nem találtam.

Enni nekem epét adtak, *

és szomjúságomban ecettel itattak.

Ant. Enni nekem epét adtak, és szomjúságomban ecettel itattak.
3. ant. Keressétek az Urat, és élni fogtok!
III.

Nyomorult vagyok, és fájdalommal telve, *

de segítséged, Uram, fölemel engem.

Isten nevét énekszóval áldom, *

dicsérettel magasztalom őt.

Az Úrnak ez kedvesebb, mint az áldozati bika, *

vagy mint az üsző, amelynek szarva és körme van.

Látják ezt az alázatosak, és örülnek: *

„Ti, akik keresitek Istent, éledjen föl szívetek!”

Az Úr meghallgatja a szegényeket, *

és foglyait nem hagyja magukra.

Dicsérje őt az ég és a föld, *

a tengerek és minden, ami azokban mozog.

Isten megszabadítja Siont, †

Júda városait újra felépíti. *

Ott lesz lakóhelyük, és az lesz birtokuk.

Azt örökli szolgáinak ivadéka, *

és ott laknak majd, akik nevét szeretik.

Ant. Keressétek az Urat, és élni fogtok!

Az Úr megtanít minket útjaira.

Hogy járni tudjunk ösvényein.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Prédikátor könyvéből

8, 5 – 9, 10

A bölcs vigasztalása

Aki megtartja a parancsot, azt nem éri semmi rossz, és a bölcs elme megérti az időt és az ítéletet. Mert minden vállalkozásnak megvan a maga ideje és módja, és súlyosan ránehezedik az emberre a veszély. Hisz nem tudja az ember, mi következik. Mert ki tudná előre megmondani, hogy mi lesz? Nincs ember, akinek hatalmában volna az éltető lehelet, hogy visszatartsa, és senki sem ura a halál napjának. A harcból nincs elbocsátás. A gonoszság nem menti meg elkövetőit. Ezt mind láttam, amikor figyelmemet arra a fáradozásra fordítottam, amely a nap alatt folyik, amikor az ember az emberen uralkodik, annak kárára.

Aztán láttam: Sírjukba vitték a gonoszokat; jöttek a szent helyről, hogy megtiszteljék őket a városban, amiért ezt tették. Ez is hiábavalóság! Mivel a gonoszságot nem éri azon nyomban utol a büntető ítélet, az embereknek nő a bátorságuk a gonosztettre. Hisz a bűnös százszor is elköveti a gonoszságot, mégis sokáig él. Jól tudom: azoknak lesz jó soruk, akik félik az Istent, mert félnek tőle. A gonosznak nem lesz jó sora, és nem fogja napjait megnyújtani, mint az árnyékot, mivel nem fél az Istentől.

De hiábavalóság is akad a földön. Mert néha az igazak kapják, amit a gonoszok érdemeltek volna, és a gonoszok kapják, amit az igazak érdemeltek volna. Mondtam: Ez is hiábavalóság!

Ezért dicsértem az örömöt. Mert nincs más java az embernek a nap alatt, mint hogy egyék, igyék és örüljön. Ez kísérje munkájában életének napjain, amelyeket Isten adott neki a nap alatt.

Amikor azon fáradoztam, hogy megismerjem a bölcsességet, és arra törekedtem, hogy megértsem a hajszát, amely a földön folyik – mert hiszen sem éjjel, sem nappal nem lehetett álmot látni a szemekben –, akkor láttam: minden az Isten műve, s az ember nem képes felfogni az eseményeket, amelyek a nap alatt lejátszódnak. Bármennyit fárad is az ember a kutatással, nem jut el a megértésig. És maga a bölcs sem tud a dolog nyitjára jönni, aki azt gondolja, hogy érti.

Ezt mind mérlegeltem elmémben, és beláttam, hogy az igazak és a bölcsek a tetteikkel együtt Isten kezében vannak. Az ember sem a szeretetet, sem a gyűlöletet nem ismeri, mindkettő hiábavalóság a szemében. Mert hiszen mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, az igazra és a gonoszra, a tisztára és a tisztátalanra; arra, aki áldozatot mutat be, és arra, aki nem mutat be áldozatot; a jóra és a bűnösre; arra, aki esküszik, és arra, aki fél az esküvéstől.

Az a baj abban, ami a nap alatt történik, hogy mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, s hogy az ember szíve tele van gonoszsággal, és esztelenségeket eszel ki az ember, míg él; az élők számára, aztán a holtak számára. Igen, míg valaki az élők közé tartozik, addig még van reménye. Mert jobb az élő kutya, mint a holt oroszlán. Az élők ugyanis tudják, hogy meg fognak halni, de a holtak nem tudnak semmit, és jutalmuk sincs már; hisz még nevük is feledésbe merül, amelyet szereztek maguknak. Szeretetük, gyűlöletük és igyekezetük is mind odavan. Soha többé nem lesz részük abban, ami a nap alatt végbemegy.

Rajta hát, edd vidáman a kenyeredet, és idd jókedvűen a borodat! Mert kezdettől fogva tetszik az Istennek, ha így teszel. Viselj mindig fehér ruhát, és a fejedről ne hiányozzék az olaj! Élvezd az életet feleségeddel, akit szeretsz, hiábavaló életed minden napján, amivel Isten megajándékozott a nap alatt. Mert ez a te osztályrészed az életből, és az, amiért fáradozol a nap alatt. Ami tennivalót csak talál a kezed, azt mind tedd meg, amíg képes vagy rá. Mert az alvilágban, ahová mégy, sem dolgozni, sem tervezni nem lehet, ott nincs sem tudás, sem bölcsesség.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Kor 2, 9-10; Préd 8, 17

Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik. * Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által. A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is.

Minden az Isten műve, s az ember nem képes felfogni az eseményeket. * Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által. A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Gergely agrigentumi püspöknek A Prédikátor könyvéhez írt magyarázatából

(Lib. 8, 6: PG 98, 1071-1074)

Örvendezzék lelkem az Úrban!

„Rajta, edd vidáman kenyeredet, és idd jókedvűen a borodat! Mert kezdettől fogva tetszik az Istennek, ha így teszel”.

Ha a fenti igéket első hallásra és egyszerű értelemben akarnánk kifejteni, semmiképp sem tévedünk, ha azt mondjuk: Úgy látszik, a szent író arra akar bölcsen buzdítani bennünket, hogy szeressük az egyszerű életmódot, és ragaszkodjunk rendíthetetlenül az Istenbe vetett őszinte gyermeki hit tanításához, és akkor esszük örömmel kenyerünket, és isszuk jókedvvel borunkat. Buzdít, hogy le ne alacsonyítsuk magunkat gonosz beszéddel, és ne vetemedjünk semmiféle cselvetésre, ha nem inkább mindig egyeneslelkűen gondolkozzunk, és – amennyire tőlünk telik – siessünk a rászorulók és koldusok segítségére az irgalmasság és a nagylelkűség gyakorlásával; legfőképpen pedig azzal foglalkozzunk, és azt tegyük meg készségesen, ami az Isten előtt is tetsző.

De a fentiek elmélyülő magyarázata még magasabb gondolatokra ragad bennünket, és arra tanít, hogy már az égi és misztikus kenyeret szemléljük, amely az égből szállott alá, és életet hozott a világnak: s ugyanígy arra tanít, hogy a lelki bort tiszta szívvel vegyük magunkhoz, azt tudniillik, amely az igazi szőlőtő megsebzett oldalából kicsordult megváltó szenvedése idején. Erről szól üdvösségünk szent evangéliuma: Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, majd szent tanítványaihoz és apostolaihoz így szólt: Vegyétek, és egyétek, ez az én testem, amely értetek adatik a bűnök bocsánatára; hasonlóképp vette a kelyhet is, és így szólt: Igyatok ebből mindnyájan, ez az Újszövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.. Akik ugyanis ezt a kenyeret eszik, és ezt a misztikus bort isszák, azok valóban örvendeznek és ujjonganak, és boldogan mondhatják: Örömet adtál szívünkbe.

Továbbá úgy gondolom, hogy erről a kenyérről és borról szól A példabeszédek könyvében is a személyes isteni Bölcsesség, a mi megváltó Krisztusunk, amikor ezt olvassuk: Gyertek, egyetek a kenyeremből, igyatok a borból, amelyet kevertem. Itt már mintegy előre jelzi az Isteni Igéből való titokzatos részesedést. Azok méltók arra, hogy e szavak hozzájuk szóljanak, akiknek a lelki ruhájuk és a világosságban végbevitt cselekedeteik egészen tiszta fényben ragyognak, mint ahogy az Úr is mondja az evangéliumban: Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat. Sőt ezeknek a fején mindig ott csillog az olaj kenete is, tudniillik a Szentléleknek, az igazság Lelkének a kenete, hogy ez megvédje és megmentse őket a bűn minden foltjától.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 15, 8-9. 5

Az Úr áll jobbomon, hogy el ne essem. * Ezért örül az én szívem, és ujjong a lelkem.

Az Úr az én örökrészem és kelyhem. * Ezért örül az én szívem, és ujjong a lelkem.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható Istenünk, segíts, hogy törvényedet mindenkor szem előtt tartsuk, akaratodat pedig szóval és tettel meg is valósítsuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2024 J. Vidéky