2025. június 11.

Szent Barnabás apostol
emléknap


Ciprus szigetén született. A legelső jeruzsálemi hívők egyike. Antiochiában hirdette az evangéliumot, majd Pál apostolhoz csatlakozott, és elkísérte első útján. Részt vett a jeruzsálemi zsinaton. Szülőföldjére hazatérve az evangéliumot terjesztette. Ott is halt meg.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Ó, boldog munkás férfiú,

apostolok szent társa, te,

mint hű segítőt kérlelünk,

és áld szívünk dicsérete.

Örömhírt hoztak ők nekünk

e Krisztus küldte hírnökök,

eljött a béke korszaka,

igazság győzött, új s örök.

Az ég kegyelme téged is

e nagy lelkek közé emelt;

dicső, kiváló művedért

Egyházunk áldva ünnepel.

Te fényt hintettél akkor is;

Krisztus hevéből küldj ma le,

érleljen napja sok magot,

s töltsék az égi csűrt tele!

Ki, mint a főapostolok,

Bíránk mellett majd ott leszel,

hozd el nekünk bocsánatát,

s bő áldását is megszerezd!

Krisztusnak hála, tisztelet,

Atyának, Léleknek vele,

s dicső hazában boldogan

élvezzük egykor fényüket. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Mi magunk is sóhajtozunk, és várjuk testünk megváltását.
38. zsoltár
Beteg ember imája
A természet mulandóságnak van alávetve … Isten akaratából (Róm 8, 20).
I.

Így szóltam: „Vigyázok útjaimra, *

nyelvemmel nem vétkezem;

retesszel zárom le szájam, *

amíg gonosz ember áll előttem.”

Hallgattam, elnémultam, de mi haszna, *

és fájdalmam kiújult.

Szívem fölhevült bennem, *

elmélkedtem, s egyre nagyobb lánggal égett.

Nyelvem akkor megoldódott: *

„Uram, tudasd velem életem végét:

mennyi napjaimnak száma, *

hadd tudjam meg, mily rövid az életem!”

Íme, napjaimat néhány araszra mérted, *

életem ideje előtted semmiség.

Minden csak hiábavalóság, minden emberélet is, *

mint az árnyék, az ember úgy múlik el.

Hiábavaló az is, hogy vesződik, *

kuporgat, de nem tudja, kinek.

Ant. Mi magunk is sóhajtozunk, és várjuk testünk megváltását.
2. ant. Hallgasd meg, Uram, kiáltásomat, és figyelj könnyeimre!
II.

És most, Uram, mire várhatok? *

Egyedül benned reménykedem.

Minden gonoszságomból ments ki engem, *

ne szolgáltass ki az esztelen gyalázatának!

Elnémulok, már nem nyitom ki ajkamat, *

mert te vagy, aki ezt végbevitted.

Csapásaidat vedd le rólam, *

elpusztulok sújtó kezed alatt.

Fenyíted az embert gonoszsága miatt, †

moly módjára erejét elemészted. *

Mint egy lehelet, annyit ér minden ember.

Hallgasd meg, Uram, imádságomat, *

figyelj kiáltásomra!

Ne légy süket siránkozásomra, †

hiszen nálad jövevény vagyok, *

vándor, mint minden ősöm.

Vedd le rólam szemedet, hogy föllélegezzem, *

mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.

Ant. Hallgasd meg, Uram, kiáltásomat, és figyelj könnyeimre!
3. ant. Isten irgalmában bízom, mindenkor és mindörökké.
52 (51). zsoltár
A rágalmazók ellen
Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék (1 Kor 1, 31).

Mit dicsekszel gonoszságoddal, *

te, aki a gonoszságban vagy hatalmas?

Egész nap álnokságon jár az eszed; *

te cselszövő, a nyelved éles, mint a borotva!

A rosszat jobban kedveled a jónál, †

a hazugságot inkább, mint az igaz beszédet, *

te álnok nyelv, minden bajt hozó beszéd kedves neked.

Éppen ezért el is pusztít Isten mindörökre, †

kigyomlál és kiköltöztet hajlékodból, *

gyökerestől kitép az élők földjéből.

Látják ezt az igazak, és megilletődnek, *

azután nevetve mondják:

„Íme, az ember, aki nem Istenben kereste oltalmát, †

hanem gazdagságában volt reménye, *

és csak gonoszsága minden ereje!”

Én pedig mint viruló olajfa Isten házában, †

Isten irgalmában bízom, *

mindenkor és mindörökké.

Örökké áldalak azért, amit tettél, †

nevedben reménykedem, *

mert jóságos vagy híveidhez.

Ant. Isten irgalmában bízom, mindenkor és mindörökké.

Kitartok igéd mellett.

Az Úr minden reményem.

ELSŐ OLVASMÁNY

Józsue könyvéből

3, 1-17; 4, 14-19; 5, 10-12

A nép átkel a Jordánon, és megünnepli a húsvétot

Azokban a napokban: Józsue kora reggel fölkelt, és Sittimből útra kelt Izrael fiaival. Eljutottak a Jordánig, és míg át nem keltek, ott töltötték az éjszakákat. Három nap elteltével az elöljárók bejárták a tábort, és megparancsolták a népnek: „Ha meglátjátok az Úr, a ti Istenetek szövetségének ládáját és a Lévi fiai közül való papokat, akik viszik, akkor arról a helyről, ahol vagytok, induljatok el, és kövessétek őket, hogy tudjátok, melyik úton kell mennetek, mert még sohasem jártatok azon az úton. De köztetek és a láda között legyen mintegy 2000 könyöknyi távolság: ne menjetek hozzá közel!” Józsue így szólt a néphez: „Szentelődjetek meg holnapra, mert az Úr csodát tesz körötökben.” A papoknak pedig ezt mondta Józsue: „Emeljétek föl a szövetség ládáját, és haladjatok vele a nép élén!” Ezek fölemelték a szövetség ládáját, és a nép előtt haladtak.

Az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ma elkezdelek naggyá tenni egész Izrael szemében, hogy így megtudja: veled vagyok, amint Mózessel vele voltam. De parancsold meg a szövetség ládáját vivő papoknak: mihelyt a Jordán vizéhez értek, magában a Jordánban álljatok meg.” Józsue tehát így szólt Izrael fiaihoz: „Gyertek, és halljátok az Úr, a ti Istenetek szavát!” Aztán így folytatta Józsue: „Erről tudjátok meg, hogy élő Isten van köztetek, s hogy biztosan elűzi előletek a kánaániakat, hetitákat, hivvitákat, perizitákat, girgasitákat, amoritákat és jebuzitákat: az Úrnak, az egész föld Urának ládája átkel előttetek a Jordánon. Válasszatok ki Izrael törzseiből tizenkét férfit, mindegyik törzsből egyet. Mihelyt a papoknak a talpa, akik az Úrnak, az egész föld Urának ládáját viszik, a Jordán vizét éri, a Jordán vize kettéválik, a lefelé menő elfolyik, a felülről jövő egy tömeggé merevedik.”

Amikor tehát a nép tábort bontott, hogy átkeljen a Jordánon, a papok a szövetség ládáját a nép előtt vitték. Amikor a ládát vivők a Jordánhoz értek, s ezeknek a papoknak a lába a vizet érte – a Jordán az egész aratási időben túláradt a medrén –, a felülről jövő víz megállt, s egyetlen tömeggé állt össze, nagy távolságon, egész Cártán határáig; közben az arabok tengere vagy a Sós-tenger felé folyó víz teljesen elapadt. A nép átkelt, Jerikóval szemben. A papok, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, száraz talajon álltak, mozdulatlanul, a Jordán közepén. Egész Izrael szárazon kelt át, míg az egész nép át nem ért a Jordánon.

Azon a napon az Úr naggyá tette Józsuét egész Izrael szemében; úgy tisztelte (egész Izrael), ahogy Mózest tisztelte, egész életében. Az Úr így szólt Józsuéhoz: „Parancsold meg a papoknak, akik a tanúság ládáját viszik, hogy jöjjenek fel a Jordánból.” S Józsue megparancsolta a papoknak: „Gyertek föl a Jordánból!” A papok tehát, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, fölmentek a Jordánból. Alig érte talpuk a száraz partot, a Jordán vize máris visszatért medrébe, s mint azelőtt, elöntötte a partot.

Az első hónap tizedik napján a nép fölment a Jordánból, és Gilgalban ütött tábort, Jerikó keleti határánál.

Izrael fiai Gilgalban táboroztak, s a hónap tizennegyedik napján este ott ülték meg a húsvétot Jerikó síkságán. Ettek a föld terméséből, a húsvét utáni napon kovásztalan kenyeret és pirított gabonát, ugyanazon a napon. Attól kezdve megszűnt a manna, hogy a föld terméséből ettek. Izrael fiainak nem volt többé mannájuk, s ettől az évtől kezdve Kánaán földjének termékeivel táplálkoztak.

VÁLASZOS ÉNEK

Józs 4, 22. 25; Zsolt 113, 5

Szárazon kelt át Izrael a Jordánon, mert az Úr kiszárította a Jordán vizét, ahogyan a Sás-tengerrel tette, * Hogy a föld népei megtudják, milyen hatalmas az Úr keze.

Mi lelt téged, tenger, hogy meghátráltál, és téged, Jordán vize, hogy megfordultál? * Hogy a föld népei megtudják, milyen hatalmas az Úr keze.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Chromatius püspöknek Szent Máté evangéliumáról szóló fejtegetéseiből

(Tract. 5, 1. 3-4: CCL 9, 405-407)

Ti vagytok a világ világossága

Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világosságot gyújtanak, nem rejtik véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Az Úr a föld sójának mondta tanítványait, mivel az ördög által elcsábított emberszíveket a mennyei bölcsességgel ők fűszerezték. Most a világ világosságának is nevezi őket, mivel ő maga, az örök és igazi világosság világítja meg tanítványait, s így ők is világossággá lettek a sötétségben.

Mivel Krisztus az igazság Napja, méltán nevezi tanítványait is a világ világosságának: rajtuk keresztül mint ragyogó sugarakon át árasztja az egész világra ismeretének a fényét. Ők az igazság fényét felragyogtatva, kiűzték az emberek szívéből a tévedés sötétségét.

Mi magunk is általuk nyertük a fényt, s lettünk világosság a sötétségből, ahogy az Apostol mondja: Valaha sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban. Éljetek úgy, mint a világosság fiai. S máskor: Mindnyájan a világosság és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé és a sötétségé.

Méltán tanúskodik Szent János is levelében: Az Isten világosság, és aki Istenben marad, az világosságban van, amint Isten is fényben van. Ezért, mivel annak örvendünk, hogy megszabadultunk a sötétség tévedéseitől, mint a világosság fiainak, állandóan fényben kell járnunk. Emiatt mondja az Apostol: Úgy kell ragyognotok közöttük, mint a csillagoknak a mindenségben. Ragaszkodjatok az életet tápláló tanításhoz.

Amit ha nem teszünk meg, olyanok leszünk, mint akik önmaguk és mások kárhozatára is hitetlenségük fátylával eltakarják és elhomályosítják az annyira szükséges fény áldásait. A Szentírásból olvassuk és tudjuk, hogy az az ember, aki a mennyei kamatoztatásra kapott talentumot inkább elrejtette, mint hogy a pénzváltó asztalára adja, megkapta megérdemelt büntetését.

Éppen ezért annak az égő lámpásnak, amely üdvösségünk javára gyulladt fel bennünk, állandóan világítania kell. A lelki kegyelem és a mennyei törvény lámpásának birtokában vagyunk, amelyről Dávid ezt mondta: Lámpás a te igéd lábam előtt, ösvényemen csak ez világít. Salamon is azt mondja róla: Lámpás a törvény parancsa.

Nem szabad tehát elrejtenünk a törvény és a hit lámpását, hanem az Egyházban mindenki üdvösségére mintegy tartóra kell helyeznünk, hogy az igazság fényét mi magunk is élvezzük, és a többi hívőt is megvilágítsa.

VÁLASZOS ÉNEK

ApCsel 11, 23-24

Amikor Barnabás megérkezett Antiochiába, és látta az Isten kegyelmét, boldog volt, * Mert derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel.

Mindenkit buzdított, hogy ragaszkodjék az Úrhoz szíve mélyéből. * Mert derék.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te Szent Barnabás apostolt eltöltötted hittel és Szentlélekkel, és kiválasztottad a pogány népek megtérítésére. Add, hogy szóval és tettel hűségesen tanúságot tegyünk Krisztus evangéliumáról, amelyet ő oly buzgón hirdetett. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2024 J. Vidéky