Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Magasból érkező Ige,
Atyádtól fényként jössz ide;
a világ megmentőjeként
tűnő időben lépsz közénk.
Jöjj és szívünk világosítsd,
égő szerelmed lángra szítsd,
ha szól a hírnök szózata,
tisztuljon már a bűn sara.
Ha majd ítélsz a föld felett,
s a szívek titkát kémleled:
a rossz bűnhődik bűnökért,
ki jó volt országodba tér,
hozzánk ne férjen semmi vész,
bár méltán érne büntetés,
örök hazánk mégis legyen
a szentek között szüntelen.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled
időtlen századok során. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Ne bosszankodj a bűnösökre, *
és ne háborogj a gonosztevők miatt,
mert mint a fű, hamar elhervadnak, *
és elszáradnak, mint a zöldellő növény.
Bizakodj az Úrban, és jót cselekedj, *
akkor megmaradsz földeden, és biztonságban élhetsz.
Örömödet az Úrban keresd, *
ő majd teljesíti szíved vágyait.
Bízd sorsod az Úrra, benne remélj, *
és ő gondoskodik rólad.
Napfényre hozza igazságodat, *
és igaz ügyed ragyog, mint a déli napsugár.
Légy csendben, és várj az Úrra, †
ne irigykedj arra, akinek jól megy a sora, *
noha álnokságon jártatja eszét.
Sose bosszankodj, és ne mérgelődj, *
ne is irigykedj, mert az rosszra visz.
A gonosztevők sorsa pusztulás, *
ám azoké lesz a föld, akik az Úrban bíznak.
Egy kis idő, és már nem is lesz a bűnös, *
keresve sem találod helyét.
Ám a szelídek öröklik a földet, *
és élvezik majd a béke áldásait.
Az igaz kárára cselt sző a gonosz, *
és ellene vicsorgatja fogát.
Az Úr azonban kineveti őt, *
mert látja, hogy eljön rá a bűnhődés napja.
Kardot rántanak a gonoszok, *
íjat is feszítenek,
hogy elejtsék a szegényt és a nyomorultat, *
hogy megöljék azokat, akik szentül élnek.
De kardjuk saját szívüket járja át, *
és összetörnek íjaik.
Jobb az igaz ember szűkös birtoka, *
mint a gonosz bővelkedése,
mert szertefoszlik a bűnös hatalma, *
de az igazat pártolja az Úr.
Ismeri az Úr az ártatlanok sorsát: *
örökségük megmarad örökre.
Nem szégyenülnek meg balsors idején, *
s van eledelük ínséges időben.
Mert elvesznek a bűnösök, †
az Úr ellenségei elhullanak, mint a mezők dísze, *
füstként enyésznek el.
Kölcsönt kér a gonosz, de nem adja vissza; *
ám az igaz jó szívvel osztogat.
Mert azoké a föld, akiket Isten megáld, *
s akiket megátkoz, elpusztulnak.
A jámbor ember lépteit az Úr vezérli, *
életútjában kedvét találja.
Még ha elesik is, akkor sem éri baj, *
hiszen az Úr fogja kezét.
Ifjú voltam, s az idő eljárt fölöttem, †
elhagyatott igazat mégsem láttam soha, *
még ivadéka sem jutott koldusbotra.
Mindenkor jószívű, és kölcsönt adni kész, *
áldott lesz ezért sarjadéka is.
Hagyd el a rosszat, s tedd a jót, *
és megmaradsz örökkön-örökké,
mert kedveli az Úr az igazságot, *
és nem hagyja cserben híveit.
A gonoszok elvesznek örökre, *
a bűnösök sarjai semmivé válnak,
ám az igazak öröklik a földet, *
és mindörökké lakni fogják.
Az igaz szája bölcsességet szól, *
és nyelve igazságot beszél.
Isten törvénye él a szívében, *
nem is tétováznak soha léptei.
A hívőre leselkedik a gonosz, *
és arra tör, hogy elvegye életét.
Az Úr azonban nem adja kezére, *
s nem ítéli el, ha majd ítélőszéke elé kerül.
Bízzál az Úrban, s maradj meg az ő útján, †
melléd áll akkor, és a földet elnyered, *
s meglátod a bűnösök vesztét.
Láttam én már gőgös, gonosz embert, *
mint viruló cédrus, fenn hordta fejét.
Térültem-fordultam, és már sehol sem volt, *
kerestem, de helyét sem találtam.
Nézd az ártatlant, figyeld az igazat: *
a békés embernek marad ivadéka.
Ám a gonoszok hamar kipusztulnak, *
megsemmisül a bűnös nemzedék.
Az igazak üdve az Úrtól való, *
az Úr oltalmazza őket szenvedés idején.
Segítségük ő és szabadítójuk, †
a bűnösök közül kiragadja, s megmenti őket, *
mivel reményüket őbelé vetették.
A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját,
Egyengessétek Istenünk ösvényét!
ELSŐ OLVASMÁNY
Izajás próféta könyvéből
24, 19 – 25, 5
Isten országa. Hálaadó imádság
Azon a napon recseg-ropog és megreped a föld, meghasad és megrendül a föld. Inog a föld, mint a részeg, s leng, mint a hevenyészett kunyhó. Úgy ránehezedik gonoszsága, hogy elesik, s többé már nem kel föl.
Azon a napon majd meglátogatja az Úr az ég seregét fenn a magasban, és a föld királyait lenn a földön. Összegyűjti őket, mint foglyokat egy veremben, bebörtönzi, s hosszú idő múltán megbünteti őket. Akkor elpirul a hold, a nap megszégyenül, mert a Seregek Ura trónjára lép a Sion hegyén, Jeruzsálemben, és felragyog dicsősége véneinek színe előtt.
Uram, te vagy az én Istenem, magasztallak, és áldom nevedet. Mert csodálatos dolgokat vittél végbe, rég eltervezett, hitelt érdemlő és igaz dolgokat. Mert romhalmazzá tetted a várost, rommá a megerősített várat. A kevélyek palotája nem város többé, föl sem építik többé soha.
Ezért erős népek áldanak, s a hatalmas nemzetek városai félik a neved. Menedéke lettél a szegénynek, szorongatottságában vára a szűkölködőnek; menedéke a viharban, árnyéka a forróságban; mert az erőszakosak úgy tomboltak, mint a vihar. Mint a forróságot a sivatagos földön, úgy törted le a kevélyek tombolását; és mint a hőséget az árnyékos felhő, elnémítottad az elnyomók diadalénekét.
VÁLASZOS ÉNEK
Iz 25, 1. 4
Uram, te vagy az én Istenem, magasztallak, és áldom nevedet, * Mert csodálatos dolgokat vittél végbe.
Menedéke lettél a szegénynek, szorongatottságában vára a szűkölködőnek. * Mert csodálatos dolgokat vittél végbe.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent II. János Pál pápa apostoli leveléből
(Mexikóváros, 2002. július 31.)
„Nemde én a te Anyád vagyok?”
Isten a kicsinyeket felmagasztalta. Az Atyaisten figyelme a szegény bennszülött mexikói férfi, tudniillik Juan Diego felé fordult, akit megajándékozott a Krisztusban való újjászületéssel. Megadta neki, hogy Szűz Mária arcát szemlélhesse, és segítségére legyen az amerikai kontinens evangelizálásában. Ebből világosan kitűnik, hogy mennyire igazak azok a szavak, amelyeket Szent Pál apostol az üdvösség munkálásával kapcsolatban hirdetett: Azt választotta ki az Isten, ami a világ előtt alacsonyrendű és megvetendő, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik látszanak valaminek.
Szent Juan Diego, aki a Cuauhtlatoatzin nevet kapta, amely Beszélő Sas-t jelent, 1474 táján született a Texcoco-nak nevezett tartományban. Házasságkötése után az Evangélium követésére vállalkozva, feleségével együtt megkeresztelkedett. Minden szándéka az volt, hogy hite szerint él, és Isten, valamint az Egyház szolgálatára szenteli magát.
1531. decemberében, amikor úton volt a Tlatilolco*** helységbe, a Tepeyac-dombon megjelent neki az Istenanya, és azt parancsolta, hogy kérje meg a mexikói püspököt: építsenek templomot a jelenés helyén. A főpásztor, komolyan véve a bennszülött férfi kérését, bizonyítékot kért tőle, hogy a csodálatos esemény valóban megtörtént-e.
December 12-én a Szent Szűz ismét megjelent Juan Diegónak. Megvigasztalta őt, és meghagyta neki, hogy menjen el a Tepeyac-dombra, szedjen ott virágokat és hozza azokat magával. Bár téli hideg és szárazság is volt, a szent ember gyönyörű virágokat talált ott, amelyeket köpenyébe burkolva elvitt a Szent Szűzhöz. A Szűzanya megparancsolta neki, hogy a virágokat, mint az igazság bizonyságát, adja át a püspöknek. Juan Diego a püspök elé állt, kinyitotta köpenyét és a virágok a földre hullottak, köpenyén pedig a Guadalupei Szűz vonásai tűntek elő. Guadalupe ettől az időtől kezdve lett a nemzet lelki központja.
Miután Juan Diego templomocskát épített az Ég Királynője tiszteletére, nagy buzgóságtól indíttatva mindent elhagyott, és életét annak a kis szentélynek őrzésére és a zarándokok fogadására szentelte. Életszentsége az imában és a szeretet gyakorlásában mutatkozott meg. Mindehhez erőt merített az Üdvözítő eucharisztikus lakomájából, a Megváltó édesanyjának tiszteletéből, az Anyaszentegyházzal való közösségből és a püspökök iránti engedelmességből. Mindazok, akik ismerték őt, csodálták benne az erények ragyogását, különösképpen a hit, a remény, a szeretet és az alázat megnyilvánulásait, valamint a földi dolgok megvetését. Juan Diego a mindennapi élet egyszerű keretei között hűségesen szolgálta az Evangéliumot, megőrizve bennszülött voltának sajátosságait. Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy Isten nem tesz különbséget fajok és kultúrák között, hanem mindenkit meghív. Hogy gyermekévé legyen. Ez a Szent ilyen módon megkönnyítette az utat Mexikó és az Újvilág népe számára, hogy az Egyházban Krisztushoz térjen.
Élete utolsó napjáig Istennel élt, aki 1548-ban hívta magához. A róla való megemlékezés, amely mindig a Miasszonyunk guadalupei jelenésével kapcsolatos, évszázadok óta a föld különböző tájain elevenen él.
***Ejtsd: Tlátilolko
VÁLASZOS ÉNEK
1 Kor 1, 17-19; Lk 1, 51. 52
Isten azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse az erőseket; a semminek látszókat választotta ki. * Így senki sem dicsekedhet Isten előtt.
Csodát művelt erős karjával, és felmagasztalta a kicsinyeket. * Így senki sem.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te a Boldogságos Szűz Máriának néped iránti szeretetét Szent Juan Diego által is megmutattad. Közbenjárására add meg nekünk, hogy Szűzanyánknak Guadalupéban adott intelmeit kövessük, és így akaratodat szüntelenül teljesítsük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky