Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Urunknak áldott napja ez,
szent fényességgel virradó,
világnak átkos vétkeit
kiontott szent vér mossa le.
Eltévedt ember hitre tér,
vakok szemében gyúl a fény;
s hogy irgalmat nyert a lator,
félelmünk immár megszűnik!
Ámulnak mind az angyalok
látván a bűnbánó latort,
ki bízva Krisztushoz kiált,
s menny üdvösségét élvezi.
Csodálandó nagy szent titok:
világnak bűnét elveszi,
s a testben járók vétkeit
eltörli Krisztus teste már.
Mi más lehetne nagyszerűbb?
Bűnt megbocsát az irgalom,
félelmet űz a szeretet,
s új életet hoz a halál.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
Vagy Húsvét nyolcada utáni köznapokon tetszés szerint:
Örvendj, ég, messzi csillagok,
tenger, föld, nap, tapsoljatok;
kereszthalálból Mesterünk
feltámadt, s benne élhetünk.
Ím, üdvösségünk visszatért,
Bárányunk ontott drága vért,
a bűnhomályból egymaga
lett létünk bátor hajnala.
Halált végzett ki e halál,
gyógyírra bűn, baj itt talál;
erényeink sértetlenül
ragyognak már győztes jelül.
Reményt ad és új kezdetet
e fénylő megváltói tett;
higgyük: mi is feltámadunk,
s mennyben lesz boldog otthonunk.
Fellelkesítnek szent javak,
buzgó imák ujjongjanak;
Húsvétot ünnepeljük itt,
mely nekünk nyújtja kincseit.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Az Úr nagy jóságát énekelem szüntelen, *
nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségét.
Így szóltam ugyanis: †
„Örökké tart a te irgalmad, *
hűségedet szilárddá tetted a mennyben.”
„Választottammal szövetséget kötöttem, *
megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:
Örökre megerősítem ivadékodat, *
és nemzedékről nemzedékre építem trónodat.”
Magasztalják csodás tetteidet az egek, Uram, *
a szentek közösségében pedig hűségedet.
A fellegekben van-e az Úrhoz hasonló, *
az Isten fiai közül ki mérhető az Úrhoz?
Szentjeinek gyülekezetében félelmetes az Isten, *
félelmetesebb és nagyobb, mint akik körülveszik.
Uram, mindenható Isten, ki hasonló hozzád? *
Hatalmas vagy, Uram, és körülvesz a hűség.
Te uralkodol a háborgó tengeren, *
te csendesíted le vad hullámait.
Megfékezted, mint a megsebzett Ráhábot, *
erős karoddal szétszórtad ellenségeidet.
Tied az ég, és tied a föld, *
te alapoztad meg a földkerekséget és annak teljességét.
Észak és Dél a te alkotásod, *
nevednek ujjong a Tábor és a Hermon.
Hatalmas a te karod, *
kezed erős, jobbod dicsőséges.
Trónod alapja a jog és az igazság, *
színed előtt jár az irgalom és a hűség.
Boldog a nép, amely tud ünnepelni, *
és arcod fényében járhat, Uram.
Egész nap nevednek örvendeznek, *
és igazságod felmagasztalja őket.
Te vagy minden erősségünk dísze, *
és jóvoltodból felemelkedik fejünk.
Mert az Úrtól van a mi pajzsunk, *
és Izrael Szentjétől a királyunk!
Egykor látomásban így szóltál szentjeidhez: †
„Segítségemet egy hősnek adtam, *
választottamat a népből fölemeltem.
Szolgámra, Dávidra rátaláltam, *
és szent olajommal fölkentem őt.
Erős támasza kezem lesz, *
karom teszi őt erőssé!
Ellensége semmire sem megy vele, *
és a gonoszság fia el nem nyomhatja őt.
Megsemmisítem támadóit szeme előtt, *
és megverem gyűlölőit.
Hűségem és szeretetem kíséri őt, *
és nevemben feje magasra emelkedik.
Kezét ráteszem a tengerre, *
és jobbját a folyamokra.
És ő engem így szólít: Atyám vagy, *
Istenem és szabadító Kősziklám!
Én pedig elsőszülöttemmé teszem őt: *
fölségessé a földi királyok között.
Szeretetem iránta örökké megmarad, *
és állandó lesz vele szövetségem.
Örök időkre fenntartom ivadékát, *
és trónusa örökké áll, mint az ég!”
„De ha fiai elhagyják törvényemet, *
és nem járnak tanításom útján,
ha megszegik rendelkezéseimet, *
és nem tartják meg parancsaimat:
vétkükre vesszőm lesz a válasz, *
gonoszságukra pedig verés!
Szeretetemet azonban nem vonom meg tőle, *
és hűségemet meg nem változtatom.
Nem bontom fel szövetségemet, *
és amit ajkam mondott, vissza nem vonom.
Megesküdtem egyszer szentségemre, *
és Dávidnak hazudni nem fogok:
Ivadéka fennmarad örökké, *
trónja szilárd színem előtt, mint a nap,
és áll örökké, miként a hold, *
hűséges tanúm az égen!”
Isten feltámasztotta Krisztust a halálból. Alleluja.
Hogy legyen hitünk és reményünk Istenben. Alleluja.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Jelenések könyvéből
9, 1-12
A sáskák által okozott csapás
Én, János, hallottam, hogy az ötödik angyal is megfújta a harsonát. Erre egy csillagot láttam, amint az égből a földre zuhant. Nála volt a mélység kútjának kulcsa. Megnyitotta az alvilágot, a kútból füst szállt fel, amilyen a nagy kohó füstje. A nap és az égbolt elsötétedett a kút füstjétől. A füstből sáskák lepték el a földet, és akkora erejük volt, amilyen a föld skorpióinak van.
Parancsot kaptak, hogy ne ártsanak a föld füvének, a zöldellő növénynek és fának, hanem csak az embereknek, akik nem hordják homlokukon az Isten jelét. Parancsuk volt, hogy ne öljék meg őket, csak kínozzák öt hónapig. Olyan fájdalmat okoztak, mint amikor a skorpió megmarja az embert. Ezekben a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják, kívánnak meghalni, de a halál fut előlük.
A sáskák külsejükre a harcba induló lovakhoz hasonlítottak. Mintha aranykorona lett volna a fejükön, az arcuk pedig emberi arcra hasonlított. Hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja, a foguk meg, mint az oroszlán foga. Mellüket vaspáncélhoz hasonló vért födte, szárnyuk csattogása meg olyan volt, mint a csatába száguldó harci szekerek zörgése. Farkuk és fullánkjuk, mint a skorpióé. Farkukban olyan erő volt, hogy öt hónapig árthattak az embereknek. A mélység angyala volt a királyuk, akinek héberül Abaddón, görögül meg Apollión (azaz Pusztító) a neve.
Az első jaj elmúlt, de lám, két másik jaj közeledik!
VÁLASZOS ÉNEK
Joel 2, 30. 32; Mk 13, 33
Égen és földön jeleket mutatok, vért és tüzet, füstoszlopokat. * Aki segítségül hívja az Úr nevét, az megmenekül, alleluja.
Vigyázzatok, legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő. * Aki segítségül hívja az Úr nevét, az megmenekül, alleluja.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent VI. Pál pápa apostoli leveléből, amelyet az Egyház Magyarországon történt alapításának, s egyben Szent István születésének és megkeresztelésének ezredik jubileuma alkalmával írt
(AAS 62 [1970], 579-585)
Őseitek szent örökségét adjátok át utódaitoknak
Ami a magyar népet leginkább megindította, és a keresztény élet elfogadására bírta, az Szent István példás vallásossága és ennek megfelelő életmódja volt. Ehhez járult családja kimagasló példaadása, amelyet hitvese, Boldog Gizella és fia, Szent Imre nyújtott. Így történt, hogy az a nép, amelyet egykor „a keresztények ostorának” tartottak, a hithirdetők munkája révén olyan nemzetté vált, amely mint a kereszténységnek századokon át hűséges követője, a hit bátor védőjének kitüntető nevét érdemelte ki.
A hit, az Istennek ez a felbecsülhetetlen ajándéka természeténél fogva rendületlenül áll, mert Krisztusra, a sziklára épült az Egyház, vagyis azoknak a közössége, „akik Jézus Krisztusban az üdvösség szerzőjét és az egység és a béke alapját látják”. Hiszen már Szent Pál apostol figyelmeztet, hogy Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.
Valóban, a hit semmiképp sem minősíthető emberileg kigondolt rendszernek, egy letűnt szociális helyzet tükörképének: a hit a Szentlélek ajándéka, a szellem szabad hódolata, amellyel az ember nagylelkűen válaszol Istennek, s a hozzá intézett isteni sugallatnak engedelmeskedik; a hit az Istennel való kapcsolatunk természetfeletti bizonysága, amely a feltámadás és az örök élet reményéből él és cselekszik.
A hit, amely összeköt bennünket az örök Istennel, és a hívők közössége, az Egyház, nem egy távoli kornak ránk hagyott maradványa, hanem élő, lobogó, lüktető valóság. „Krisztus az egyetlen közvetítő ugyanis Egyházát, a hit, a remény és a szeretet közösségét, látható szervezetnek alapította a földön, s azt szüntelenül fenntartja. Az Egyház, amely emberi és isteni elemekből tevődik össze, a keresztet és az Úr Krisztus halálát hirdeti, amíg az újra el nem jön.”
Amikor tehát a magyar katolikus Egyház történelmének évkönyveit lapozgatjátok, legyetek mélyen meggyőződve róla, hogy ezek a régi dicső emlékek nem tűntek el egyszer s mindenkorra, hanem új életre kelnek, s megújulnak a jelenben. Tartsátok tehát kitüntető kötelességteknek, hogy a múlt eseményeiről nemcsak emlékezzetek, hanem egyúttal tanúságot is tegyetek erről a régi és mégis mindig új hitről, és őseitek szent örökségét a maga tisztaságában és érintetlenségében adjátok át utódaitoknak.
Szilárd bizalommal fogjatok tehát munkába, és bízva Isten kegyelmében, kövessétek ezt a buzdítást: Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik az Isten szavát hirdették nektek. Gondoljatok életútjuk végére, és kövessétek őket a hitben.
Ti vagytok mintegy a láncszem, amely hazátokban a múltat összeköti a jövővel. Fontoljátok meg alaposan az ebből eredő kötelességteket Isten és az eljövendő századok előtt. Mint az Egyház és Krisztus titokzatos testének tagjai, az Igazság munkatársai kell, hogy legyetek: a ti feladatotok ugyanis, hogy az evangélium igazsága hirdettessék. Azon kell lennetek, hogy Krisztus szava el ne fojttassék. Hiszen maga Pál apostol mondja: Hogyan hívhatják segítségül, amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak?
Kitartó, nagy buzgalommal kérjétek tehát a gondviselő Istent, hogy támasszon köztetek apostoli hivatásokat, papokat, szerzeteseket, férfiakat és nőket, világi apostolokat, szent szolgákat az Egyháznak, hűséges tanítványokat az isteni Mesternek, nagylelkű, serény, önzetlen szolgálókat Istennek és népének.
Titeket pedig, kedves hívek, kiváltképpen kérünk, hogy pótoljátok azt, amit paptestvéreitek elvégezni nem tudnak, legyetek azon, hogy otthonotokban, családjaitokban, az emberek között, akikkel érintkeztek, az evangélium világossága soha el ne homályosodjék. Az ilyen tanúságtétel néha bátor helytállást kíván, nehézségekkel jár, önmagatokról és érdekeitekről való lemondásra kötelez: de mindezekért bőséges lesz a jutalmatok az Úr Krisztus ígérete szerint: Mondom nektek, hogy aki tanúságot tesz mellettem az emberek előtt, azt majd az Emberfia is magáénak vallja az Isten angyalai előtt.
Legyetek meggyőződve arról, hogy nem vagytok egyedül, s a többiektől magatokra hagyatva, amikor fáradhatatlan munkával arra törekedtek, hogy az a hit, amely Szent István buzgó munkájának eredményeként rendkívüli módon megerősödött nemzetetekben, ne csak megmaradjon a maga érintetlenségében, hanem a mindennapi élet gyakorlatában új életerővel mintegy újra felvirágozzék, és új megnyilvánulási formákkal gyarapodjék a társadalom mai igényei szerint. Mint Krisztus titokzatos testének tagjai, legyetek meggyőződve róla, hogy ti annak az Egyháznak vagytok gyermekei, amely szerető lélekkel részt vesz minden egyes fiának aggodalmában, örömében és reményében.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsid 13, 7
Tegyetek tanúságot a régi és mégis mindig új hitről, * És őseitek szent örökségét a maga tisztaságában és érintetlenségében adjátok át utódaitoknak, alleluja.
Emlékezzetek meg elöljáróitokról, és kövessétek őket a hitben. * És őseitek.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, te megtanítottad Boldog Gizellát, hogy már itt a földön országodat keresse, és az élet különféle útjain neked szolgáljon. Közbenjárására engedd, hogy hivatásunkban hűségesek maradjunk, és majd egykor beléphessünk a megígért országba. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky