2025. március 4.

Szent Kázmér
tetszés szerinti emléknap


Lengyelország királyának fiaként született 1458-ban. A keresztény erényeket, főként a tisztaságot és a szegények iránti nagylelkűséget kiváltképpen gyakorolta. Hitének buzgó terjesztője volt, az Oltáriszentséget és a Szűz Anyát mélységesen tisztelte. 1484. március 4-én halt meg tüdősorvadásban. A vilniusi székesegyházban temették el.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Keljünk fel éjjel s közösen virrasszunk,

egyre a zsoltár szavait fontolva,

szárnyalón szálljon a dicséret hangja

édes Urunkhoz.

Jó Királyunknak, akik együtt zengünk,

hadd legyünk méltók az egekbe jutva,

ott, hol a szentek vele laknak együtt,

boldogan élni.

Add meg ezt, kérünk, örök Isten: áldott

jó Atyánk, Krisztus, s velük egybeforrott

éltető Lélek, kit a földön minden

zengve magasztal. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Hallgass meg minket, és hajolj le hozzánk,

irgalmas Isten, ki egyedül Úr vagy,

kérünk, fogadd el esdeklő imáit

gyermekeidnek.

Fényes egedből irgalmasan nézz ránk,

arcod ragyogjon felettünk lámpásként,

mely olajjal telt s szívünkből az árnyat

messzire űzi.

Bűneink láncát törje szét irgalmad,

mosd le a szennyet, ments meg bűneinktől,

könyörülj rajtunk, emeljen fel jobbod,

hogyha elestünk.

Áldás, dicséret az örök Atyának,

és örök hála egyszülött Fiának,

s ki vele együtt uralkodik mindig,

áldjuk a Lelket! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Kiáltásom jusson eléd, ne fordítsd el tőlem arcodat, Uram!
102 (101). zsoltár
Száműzöttek imája
Isten megvigasztal minket minden nyomorúságunkban (2 Kor 1, 4).
I.

Uram, hallgasd meg könyörgésemet, *

és kiáltásom jusson eléd!

Ne rejtsd el előlem arcodat; †

megpróbáltatásom napján *

fordítsd felém füledet!

Amikor csak segítségül hívlak, *

sietve hallgass meg engem!

Napjaim elenyésznek, mint a füst, *

csontjaim, mint a parázs, izzanak.

Szívem olyan, mint a lekaszált és kiszáradt fű, *

kenyeremet megenni is elfelejtem.

Hangos sóhajtozásom közben *

húsom csontomra sorvadt.

Hasonlóvá lettem a sivatagi pelikánhoz, *

olyan vagyok, mint a romokon ülő bagoly.

És úgy virrasztok, *

mint a magányos veréb a háztetőn.

Ellenségeim egész nap gyaláznak, *

akik egykor dicsértek, most nevemmel átkozódnak.

Kenyér helyett hamut eszem, *

és italomat könnyel vegyítem

haragod és neheztelésed miatt, *

mert magasba emeltél, és most földre sújtasz.

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, *

és én, mint a fű, elszáradok.

Ant. Kiáltásom jusson eléd, ne fordítsd el tőlem arcodat, Uram!
2. ant. Az alázatosak imáját hallgasd meg, Uram!
II.

De te, Uram, örökre megmaradsz, *

és emléked is él nemzedékről nemzedékre.

Kelj fel, és könyörülj meg Sionon, *

mert eljött az idő, hogy megkönyörülj rajta.

Még köveiben is gyönyörködnek szolgáid, *

romjain is szánakoznak.

A nemzetek félve tisztelik majd nevedet, Uram, *

és minden király vallja dicsőségedet;

mert felépíti az Úr Siont, *

és megjelenik dicsőségben.

A szegények imádságát meghallgatja, *

és nem veti meg könyörgésüket.

Írják le mindezt az eljövendő nemzedéknek, *

a születendő nép is magasztalja az Urat:

Mert letekint szentélyének magasából, *

az Úr az égből földünkre tekintett,

hogy meghallja a rabok sóhaját, *

és megmentse a halálra szántakat;

hogy hirdessék az Úr nevét Sionban, *

és Jeruzsálemben dicsőségét,

mikor majd a népek egybegyűlnek, *

és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

Ant. Az alázatosak imáját hallgasd meg, Uram!
3. ant. Te alkottad a földet, és az ég is a te kezed műve, Uram.
III.

Erőm megtört az úton, *

megrövidültek napjaim.

De így fohászkodom: „Istenem, †

ne ragadj el életem delén, *

a te éveid nemzedékről nemzedékre tartanak.

Kezdetben te alkottad a földet, *

és az ég is a te kezed műve.

Ezek elenyésznek, de te megmaradsz, †

elavulnak, mint a ruha, *

változnak, mert mint az öltözetet váltod őket.

Te azonban ugyanaz maradsz, *

és éveid el nem fogynak.

Szolgáid fiai itt lakhatnak, *

és ivadékuk színed előtt biztonságban él.”

Ant. Te alkottad a földet, és az ég is a te kezed műve, Uram.

Figyelj, népem, tanításomra,

Ajkam igéire figyeljetek.

ELSŐ OLVASMÁNY

Jób könyvéből

3, 1-26

Jób panasza

Jób megnyitotta száját, s elátkozta születése napját. Így szólt: „Vesszen a nap, amikor világra jöttem, az éj, amelyen azt mondták: „Fiú fogantatott.” Igen, legyen az a nap sötétség! Az Isten odafenn ne törődjék vele, ne is ragyogjon fel annak a napnak a fénye! Borítsa éjszaka és sűrű sötétség, nehezedjenek rá gomolygó fellegek, tartsa rettegésben nappali sötétség! Sötétség nyelje el! Ne sorolják az év többi napja közé, és ne számítsák be hónapok napjának! Az az éjjel meg maradjon magtalan! Ne lásson soha hangos vigadozást! Átkozzák el ezt az éjt a napok átkozói, akik a leviatánt ingerelni tudják! Homály takarja el hajnalcsillagait, hasztalan várjon a világosságra! Ne láthassa meg, hogy a tavasz kinyitja szemét! Mert nem zárta be előttem a méhnek ajtaját, és a kínt nem rejtette el szemem elől.

Hogy nem pusztultam el már az anyaméhben! Vagy miért nem haltam meg, mikor megszülettem? Miért fogtak föl térdek? S miért voltak emlők, hogy szopjam őket? Most csöndben feküdnék, és nyugodhatnék, elaludtam volna, és békességem volna. A királyok és a föld nagyjai közelében, akik sírhelyet építenek maguknak. Fejedelmek mellett, akiknek volt aranyuk, akik megtöltötték házukat ezüsttel. Mint torzszülött, akit mielőtt élt, már elástak; volnék, mint a magzat, aki fényt sose látott. Ott a gonoszok felhagynak dühükkel, és az elfáradtak nyugalmat találnak. Együtt pihennek ott mind, akik foglyok voltak, nem hallatszik többé robottisztnek hangja. Egyforma lesz ott a szegény és a gazdag, és a rabszolga sem függ majd urától.

Miért hagyta világra jönni a szenvedőt, s szomorú szívűnek miért adott életet? Várják a halált, de az bizony nem jön, jobban keresik, mint az elrejtett kincset. Örülnének nagyon saját sírhalmuknak, sírjuk, ha meglelnék, felujjonganának. Útjavesztett embernek minek ily ajándék, annak, akit Isten teljesen körülzárt?

Immár kenyeremmé vált a sóhajtozás, s mint a víznek árja, ömlik a panaszom. Mert rám szakadt, amitől rettegtem, és amitől féltem, osztályrészem lett. Nincs nekem nyugalmam, nincsen békességem, még meg sem nyugodtam, máris új baj ért.”

VÁLASZOS ÉNEK

Jób 3, 24-26; 6, 13

Immár kenyeremmé vált a sóhajtozás, s mint a víznek árja, ömlik a panaszom. Mert rám szakadt, amitől rettegtem, és amitől féltem, osztályrészem lett. * Elért engem, Uram, a te haragod.

Számomra nincs többé semmi segítség, menekülésemnek minden útja zárva. * Elért engem, Uram, a te haragod.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Kázmérnak egy csaknem vele egykorú szerzőtől írt életrajzából

(Cap. 2-3, Acta Sanctorum Martii 1, 347-348)

Kincsét a Magasságbeli törvényeiben találta meg

Szinte hihetetlen, hogy a mindenható Isten iránt mekkora szeretet lángolt a Szentlélek kegyelméből Kázmér szívében, mégpedig tettetés nélküli, túláradó, igaz szeretet, amely aztán bensejéből embertársaira is kiáradt. Nem létezett számára a világon kedvesebb és kívánatosabb öröm, mint amikor saját javait kioszthatta, és önmagát is mindenestül Krisztus szegényeinek, az utasoknak és betegeknek, a foglyoknak és a bajbajutottaknak adhatta.

Az özvegyek, árvák és elnyomottak nemcsak egyszerűen oltalmazót találtak benne, nem is csak gondviselőt, hanem atyjuk, fiuk és testvérük is lett.

Itt most bizony hosszú történeteket kellene elmondanom, ha minden egyes megnyilatkozását el akarnám sorolni annak a csodálatos szeretetnek, amely őbenne Isten és az emberek iránt lángolt.

Hogy mennyire eltöltötte az igazságosság, mennyire mértékletesen élt, mennyire vezette az okosság, és milyen erős lelkű és állhatatos volt, mindezek elmondására gyenge a szó, és erőtlen a gondolat. Főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy abban a fiatal életkorban élt így, amikor az emberek természetes hajlamaikat követve meggondolatlanok szoktak lenni, és könnyen hajlanak a rosszra.

Nap nap után kérlelte atyját, hogy az uralkodásban és alattvalói kormányzásában tartsa szem előtt az igazságosságot. Ha aztán olykor hanyagságból vagy emberi gyengeségből valami hiba mégis előfordult, sohasem mulasztotta el, hogy királyatyját szerényen figyelmeztesse.

A szűkölködők és a nyomorgók ügyét egészen a saját ügyének tekintette. Ezért a nép körében a szegények védelmezőjének nevezték. Jóllehet igen magasra emelte őt a királyi vér és a fejedelmi származás, mégsem esett nehezére soha akár a legegyszerűbb vagy legalantasabb emberekkel való érintkezés vagy társalgás.

Mindig azt kívánta, hogy azon szelídek és lélekben szegények közé tartozhassék, akiké a mennyek országa, mintsem a hatalmasok és dicsők közé, akiké a világ. Az uralkodás magas szerepét sem kívánta magának, sőt akkor sem akarta elfogadni, amikor atyja ajánlotta fel neki. Attól félt, hogy a gazdagság fullánkjai, amelyeket a mi Urunk, Jézus Krisztus töviseknek nevezett, valamiképpen lelkét is megronthatják, és hogy a földi érdekek mételye őt is megfertőzheti.

Mindvégig szűzi módon élt, és élete utolsó napjáig megőrizte szűzi ártatlanságát. Ezt mindenki tanúsítja és állítja, akár legbensőbb szolgái, akár bizalmasai, vagyis olyan kiváló és előkelő férfiak, akik közül egyesek ma is élnek, és akik előtt egész külső és belső élete ismerős volt.

VÁLASZOS ÉNEK

Sir 29, 14; 1 Tim 6, 11

Kincset a Fölséges törvénye szerint gyűjts. * Az minden aranynál többet használ neked.

Törekedjél igazságos lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre. * Az minden.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, neked szolgálni uralkodást jelent. Szent Kázmér közbenjárására add, hogy mindenkor szentségben és igazságban szolgáljunk neked. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2024 J. Vidéky