Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Mindnyájan, Krisztus-keresők
a magas égre nézzetek,
s meglátjátok, miként ragyog
örök dicsőségünk jele.
E csillag, amely ékesebb
és fénylőbb, mint a napkorong,
a földnek jelzi: földre szállt
halandó testben Istenünk.
Honnét a Nap körünkbe lép,
a messzi perzsa tájakon
csillagtudósok figyelik
a születő király jelét.
Ki e nagy felség – kérdezik –,
hogy Úr a csillagok felett,
így tiszteli az égi had,
s a fényes menny szolgál neki?
Csodás dolgot látott szemünk,
ez halandó lény nem lehet,
de mennyei, de végtelen
és minden más lényt megelőz.
A nemzetek királya ő,
a zsidó nép rég várt Ura,
kit Ábrahám és magzata
kapott örök ígéretül.
Ki nemzeteknek megjelensz,
dicsérünk téged, Jézusunk,
Atya s Szentlélek, áldva légy
most és örökre szüntelen. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Figyelj ránk, Izrael pásztora, *
aki nyájadként vezeted József népét.
Aki a kerubokon trónolsz, jelenj meg ragyogva *
Efraim, Benjamin és Manassze törzse előtt.
Mutasd meg hatalmadat, és jöjj, *
hogy megszabadíts minket.
Újíts meg minket, Istenünk, *
ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!
Urunk, mindenható Isten, *
meddig haragszol még néped imádsága ellenére?
Könnyek kenyerével táplálsz minket, *
és italul könnyeink árját adtad nekünk.
Szomszédaink előtt csúffá lettünk, *
ellenségeink gúnyolódnak rajtunk.
Újíts meg minket, mindenható Isten, *
ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!
Egyiptomból telepítetted át szőlődet, *
népeket űztél el, hogy elültethesd.
Helyét jól megtisztítottad, *
gyökeret vert, és betöltötte már a földet.
Beborítja árnyéka a hegyeket, *
ágai magasabbak a hatalmas cédrusoknál.
Indái a tengerig elértek, *
hajtásai meg a Folyamig.
Miért romboltad le kerítését, *
hogy akik arra járnak, mind leszüreteljék?
Elpusztította az erdei vadkan, *
és a magányos vad lelegelte.
Újíts meg minket, mindenható Isten, *
tekints le ránk, lásd, és látogasd meg ezt a szőlőt!
Védd meg, amit jobbod ültetett, *
és az emberfiát, akit magadhoz emeltél.
Tűzzel égetik és feldúlják, *
de arcod feddésétől elpusztulnak.
Jobbod embere fölé tárd ki kezedet, *
az emberfia fölé, akit magadhoz emeltél.
Nem hagyunk el többé, éltess még bennünket, *
és mi segítségül hívjuk nevedet.
Újíts meg minket, Urunk, mindenható Istenünk, *
ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!
Hálát adok neked, Uram, mert megharagudtál ugyan reám, *
de elfordult haragod, és megvigasztaltál.
Íme, Isten az én szabadítóm, *
bizalom tölt el, és nem félek,
mert az Úr az én erőm és dicsőségem, *
ő lett nékem szabadulásom.
Víg örömmel merítetek vizet *
az üdvösség forrásaiból.
Így szóltok majd azon a napon: †
„Adjatok hálát az Úrnak, *
és magasztaljátok nevét!
Mondjátok el a népek közt tetteit, *
és hirdessétek, hogy az ő neve fölséges.
Zengjetek az Úrnak, mert nagyszerű,
amit cselekedett; *
híreszteljétek az egész földön.
Ujjongj, és mondj dicséretet, Sion népe, *
mert nagy közötted Izrael Szentje.”
Örvendjetek Istennek, a mi segítőnknek, *
† ujjongjatok Jákob Istenének!
Csendüljön a zsoltár, hozzatok dobot, *
és lágy hangú hárfát citerával!
Fújjátok meg a harsonát újholdkor, *
és holdtöltekor, a mi nagy ünnepünkön!
Izraelben ez a törvény, *
ezt így rendelte Jákob Istene.
Ő hagyta meg ezt Józsefnek, *
amikor Egyiptom földjéről kivonult.
Beszédet hallottam, amit nem ismertem: †
„Válláról levettem a terhet, *
keze megszabadult a kosártól.
Gyötrelmedben segítségül hívtál, és megszabadítottalak, †
a vihar leple mögül meghallgattalak, *
próbára tettelek Meriba vizénél.
Népem, hallgass rám, hadd intselek, *
Izrael, bárcsak figyelnél szavamra:
Ne legyen soha más istened, *
ne imádj soha idegen istent!
Mert én vagyok a te Urad, Istened, †
aki kivezetett téged Egyiptomból, *
csak nyisd ki szádat, és én betöltöm.
De népem nem hallgatta meg szavamat, *
és nem figyelt rám Izrael.
Szívük keménységére hagytam őket, *
járjanak csak kedvteléseik szerint.
Bárcsak hallgatna rám népem, *
és Izrael követné utaimat,
ellenségeit hamarosan megaláznám, *
és gyötrőire emelném kezemet.
Akik gyűlölik az Urat, meghódolnának neki, *
és sorsuk örökké tartana.
Népemet pedig a búza legjavából táplálnám, *
és jóllakatnám őket mézzel a sziklából.”
RÖVID OLVASMÁNY
Iz 49, 8-9
A nép szövetségévé teszlek, hogy állítsd helyre az országot, és birtokba vedd az elpusztult örökséget; hogy így szólhass a foglyoknak: „Mehettek!”, és a sötétben ülőknek: „Jöjjetek a fényre!”
RÖVID VÁLASZOS ÉNEK
Minden király * Leborul előtte. Minden.
Minden nép az ő szolgája lesz. * Leborul előtte. Dicsőség az Atyának. Minden.
EVANGÉLIUMI KANTIKUM
FOHÁSZOK
Az örök Ige, az Atya Egyszülöttje, az idők teljességében gyermekként született, Fiúként nekünk adatott. Örvendezve mondjuk:
Áldott légy, Urunk!
Élő Isten Fia, mielőtt a világ lett volna, te öröktől fogva vagy, mégis eljöttél a földre, hogy üdvözítsd az embereket,
tégy minket evangéliumod tanúivá!
Igazság Napja, te az Atya keblén tündökölsz és beragyogod a világmindenséget,
áraszd világosságodat azokra, akik a halál sötétségében élnek!
Kisgyermek lettél, jászolban feküdtél,
újítsd meg bennünk a gyermeki egyszerűséget!
Örök életre szóló Kenyerünk lettél,
örvendeztesd meg szívünket az Oltáriszentséggel!
Mi Atyánk.
KÖNYÖRGÉS
Istenünk, te vagy a népek világossága. Áraszd szívünkbe azt a fényességet, amellyel beragyogtad atyáink szívét, hogy népeid szüntelen békességnek örvendjenek. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky