Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Keljünk fel éjjel s közösen virrasszunk,
egyre a zsoltár szavait fontolva,
szárnyalón szálljon a dicséret hangja
édes Urunkhoz.
Jó Királyunknak, akik együtt zengünk,
hadd legyünk méltók az egekbe jutva,
ott, hol a szentek vele laknak együtt,
boldogan élni.
Add meg ezt, kérünk, örök Isten: áldott
jó Atyánk, Krisztus, s velük egybeforrott
éltető Lélek, kit a földön minden
zengve magasztal. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Hallgass meg minket, és hajolj le hozzánk,
irgalmas Isten, ki egyedül Úr vagy,
kérünk, fogadd el esdeklő imáit
gyermekeidnek.
Fényes egedből irgalmasan nézz ránk,
arcod ragyogjon felettünk lámpásként,
mely olajjal telt s szívünkből az árnyat
messzire űzi.
Bűneink láncát törje szét irgalmad,
mosd le a szennyet, ments meg bűneinktől,
könyörülj rajtunk, emeljen fel jobbod,
hogyha elestünk.
Áldás, dicséret az örök Atyának,
és örök hála egyszülött Fiának,
s ki vele együtt uralkodik mindig,
áldjuk a Lelket! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, hallgasd meg könyörgésemet, *
és kiáltásom jusson eléd!
Ne rejtsd el előlem arcodat; †
megpróbáltatásom napján *
fordítsd felém füledet!
Amikor csak segítségül hívlak, *
sietve hallgass meg engem!
Napjaim elenyésznek, mint a füst, *
csontjaim, mint a parázs, izzanak.
Szívem olyan, mint a lekaszált és kiszáradt fű, *
kenyeremet megenni is elfelejtem.
Hangos sóhajtozásom közben *
húsom csontomra sorvadt.
Hasonlóvá lettem a sivatagi pelikánhoz, *
olyan vagyok, mint a romokon ülő bagoly.
És úgy virrasztok, *
mint a magányos veréb a háztetőn.
Ellenségeim egész nap gyaláznak, *
akik egykor dicsértek, most nevemmel átkozódnak.
Kenyér helyett hamut eszem, *
és italomat könnyel vegyítem
haragod és neheztelésed miatt, *
mert magasba emeltél, és most földre sújtasz.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, *
és én, mint a fű, elszáradok.
De te, Uram, örökre megmaradsz, *
és emléked is él nemzedékről nemzedékre.
Kelj fel, és könyörülj meg Sionon, *
mert eljött az idő, hogy megkönyörülj rajta.
Még köveiben is gyönyörködnek szolgáid, *
romjain is szánakoznak.
A nemzetek félve tisztelik majd nevedet, Uram, *
és minden király vallja dicsőségedet;
mert felépíti az Úr Siont, *
és megjelenik dicsőségben.
A szegények imádságát meghallgatja, *
és nem veti meg könyörgésüket.
Írják le mindezt az eljövendő nemzedéknek, *
a születendő nép is magasztalja az Urat:
Mert letekint szentélyének magasából, *
az Úr az égből földünkre tekintett,
hogy meghallja a rabok sóhaját, *
és megmentse a halálra szántakat;
hogy hirdessék az Úr nevét Sionban, *
és Jeruzsálemben dicsőségét,
mikor majd a népek egybegyűlnek, *
és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Erőm megtört az úton, *
megrövidültek napjaim.
De így fohászkodom: „Istenem, †
ne ragadj el életem delén, *
a te éveid nemzedékről nemzedékre tartanak.
Kezdetben te alkottad a földet, *
és az ég is a te kezed műve.
Ezek elenyésznek, de te megmaradsz, †
elavulnak, mint a ruha, *
változnak, mert mint az öltözetet váltod őket.
Te azonban ugyanaz maradsz, *
és éveid el nem fogynak.
Szolgáid fiai itt lakhatnak, *
és ivadékuk színed előtt biztonságban él.”
Figyelj, népem, tanításomra,
Ajkam igéire figyeljetek.
ELSŐ OLVASMÁNY
Kezdődik Zakariás próféta könyve
1, 1-21
Látomás Jeruzsálem újjáépültéről
Dárius második esztendejének nyolcadik hónapjában az Úr szózatot intézett Zakariás prófétához, Berekjának, Iddó fiának a fiához:
„Így beszélj hozzájuk: Ezt mondja a Seregek Ura: Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok – mondja a Seregek Ura. Ne legyetek olyanok, mint atyáitok, akikhez így beszéltek a régi próféták: »Ezt mondja a Seregek Ura: Forduljatok el gonosz utaitoktól és gonosz tetteitektől«, de nem hallgattak meg, és nem ügyeltek rám – mondja az Úr. És hol vannak atyáitok? És a próféták tán örökké élnek? De szavaim és parancsaim, amelyeket szolgáimra, a prófétákra bíztam, ugye eljutottak atyáitokhoz? Ezért az Úr nagyon megharagudott atyáitokra, úgyhogy megszégyenültek, és azt mondták: »A Seregek Ura úgy bánt velünk, amint elhatározta: útjaink és tetteink szerint.«”
A tizenegyedik hónap, a Sebat hónap huszonnegyedik napján, Dárius második évében az Úr szózatot intézett Zakariás prófétához, Berekjának, Iddó fiának a fiához: „Az éj folyamán látomásom volt. Egy ember állt a mirtuszfák között, amelyeknek a gyökerei a mélybe nyúltak; mögötte sárga, vörössárga, fekete és fehér lovak voltak.”
Megkérdeztem: „Mik ezek, Uram?” Az angyal, aki hozzám beszélt, azt mondta: „Mindjárt megmutatom neked, hogy mik ezek.” Az ember, aki a mirtuszfák között állt, ezt válaszolta: „Ezek azok, akiket az Úr küldött, hogy járják be a földet.” Ekkor a lovak azt mondták az Úr angyalának, aki a mirtuszfák között állt: „Bejártuk a földet. Az egész földön béke van és nyugalom.”
Erre az Úr angyala így válaszolt: „Seregek Ura! Meddig vársz még, hogy megkönyörülj Jeruzsálemen és Júda városain, amelyekkel hetven éve érezteted haragodat?” Az Úr kedves, vigasztaló szavakkal válaszolt az angyalnak, aki hozzám beszélt.
Ezután így szólt az angyal, aki hozzám beszélt: „Hirdesd: Ezt mondja a Seregek Ura: Féltékeny szeretettel szeretem Jeruzsálemet és Siont, és nagyon haragszom a gőgös népekre. Én ugyanis csak egy kicsit haragudtam, ők azonban túllépték a mértéket. Azért ezt mondja az Úr: Újra irgalommal fordulok Jeruzsálemhez. Újjá fog épülni ott a házam – mondja a Seregek Ura –, és a mérőzsinór kifeszül Jeruzsálem felett. Hirdesd továbbá: Ezt mondja a Seregek Ura: Városaim bővelkedni fognak a javakban. Az Úr megkönyörül Sionon, és ismét kiválasztja Jeruzsálemet.”
Azután fölemeltem tekintetem, és látomást láttam. Volt ott négy szarv. Megkérdeztem az angyalt, aki beszélt hozzám: „Mik ezek a szarvak, Uram?” Azt felelte: „Ezek azok a szarvak, amelyek szétszórták Júdát, Izraelt és Jeruzsálemet.”
Azután az Úr négy kovácsot mutatott nekem. Megkérdeztem: „Mit fognak ezek itt csinálni?” Azt mondta: „Ezek azok a szarvak ott, amelyek szétszórták Júdát, úgyhogy senki sem merte fölemelni a fejét. S ezek most idejöttek, hogy legyőzzék őket, hogy letörjék azoknak a nemzeteknek a szarvát, amelyek fölemelték a szarvukat Júda országa ellen, és szétszórták.”
VÁLASZOS ÉNEK
Zak 1, 16; Jel 21, 23
Újra irgalommal fordulok Jeruzsálemhez. * Újjá fog épülni ott a házam.
A városnak nincs szüksége sem a napra, sem a holdra, mert világossága maga a Bárány. * Újjá fog épülni ott a házam.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ciprián püspök és vértanúnak Fortunatushoz címzett értekezéséből
(Cap. 13: CSEL 3, 346-347)
Béke idején a tiszta lelkiismeretért ad jutalmat az Úr
Ennek az időnek a szenvedései nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd kinyilvánul rajtunk. Nemde mindenkinek mindent meg kellene tennie e nagy dicsőség eléréséért, hogy Isten barátjává legyen, hogy Krisztussal már most örvendezzék, hogy a földi gyötrelmek és kínok után megkapja az isteni jutalmat. Ha e világban a katonáknak az a nagy dicsőségük, hogy az ellenség legyőzése után diadalmenetben hazatérnek, akkor sokkal kiválóbb és nagyszerűbb az a dicsőség, hogy mi a sátánt legyőzve diadalmenetben vonulunk be a paradicsomba; visszatérünk oda, ahonnét a bűnbe esett Ádámot elűzte Isten. Magunkkal visszük a győzelmi jelvényeket annak bizonyságául, hogy leterítettük az emberek bűnre vezetőjét; bemutatjuk Istennek a neki legkedvesebb ajándékokat: a romolhatatlan hitet, a lélek sértetlen erejét és az odaadás fönséges dicséretét. Azután kíséretéhez szegődünk, amikor majd eljön, hogy megítélje ellenségeit, és jobbjára állunk, amikor leül, hogy ítéletet tartson. Krisztus társörökösei leszünk, egyenrangúak az angyalokkal, és együtt örvendezünk a mennyország boldogságában a pátriárkákkal, az apostolokkal és a prófétákkal. Ezeket a lelkesítő gondolatokat kitörölheti-e az elménkből bármilyen nagy üldözés, elhomályosíthatják-e akár a legnagyobb gyötrelmek is?
Az az ember, aki istenes elmélkedésekben szilárd alapot szerzett magának, bátran és megingathatatlanul áll helyt. Dacol a sátán minden ijesztgetésével, a világ minden fenyegetésével, mert erőssé teszi lelkét a jövőbe vetett biztos és szilárd hite. Az üldözések idején elzárkózik a föld, de megnyílik az ég; fenyegetőzik az antikrisztus, de maga Krisztus siet védelmünkre; halál tör reánk, de halhatatlanság következik utána. Milyen nagy tisztesség és milyen nagy biztonság ily vidáman távoznunk a földről, gyötrelmeken és szorongattatásokon át bemenni a dicsőségbe; az embereket és a világot látó szemünket egyszer csak behunyni, és mindjárt utána felnyitni, hogy lássuk Istent és Krisztust! Boldog lesz ez a költözés, ezért is tűnik majd rövidnek. Egyszer csak valamilyen erő elragad téged a földről, és máris ott vagy az égi hazában.
Ezeket jól be kell vésni szívünkbe és lelkünkbe. Róla elmélkedjünk éjjel-nappal! Ha ilyen üldözés lepi meg Isten katonáját, nincs oly erő, amely meg tudná törni azt, aki kész a csatára. De, még ha ennél előbb szólítana is haza valakit az Isten, nem marad jutalom nélkül az ilyenek vértanúságra felkészült hite: az isteni Bíró haladéktalanul megadja nekik a jutalmat. Üldözés idején a vértanúságért, béke idején pedig a tiszta lelkiismeretért kapják meg a koszorút.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. ApCsel 20, 28; 1 Kor 4, 2
Vigyázzatok az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, * Hogy igazgassátok Isten egyházát, amelyet Isten Krisztus vére árán szerzett meg magának.
A gondnokoktól egyet követelnek meg: hogy hűségesnek bizonyuljanak. * Hogy igazgassátok Isten egyházát, amelyet Isten Krisztus vére árán szerzett meg magának.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Jóságos Istenünk, hallgasd meg néped könyörgését Szent Kallixtusz pápa vértanúságának emléknapján. Érdemeiért és közbenjárására szüntelenül segítsd Egyházadat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky