2025. június 13.

Páduai Szent Antal áldozópap és egyháztanító
emléknap


A portugáliai Lisszabonban született a XII. század vége felé. Előbb az Ágoston-rendi kanonokok közé lépett be, majd pappá szentelése után a ferencesekhez ment át, hogy Afrika népei között hirdesse az evangéliumot. Franciaországban és Itáliában vándorprédikátorként gyümölcsözően tevékenykedett, sok eretneket megtérített, és rendjében elsőként tanította hittudományra a testvéreket. Tudománytól és kedvességtől átjárt beszédeket írt. Páduában halt meg 1231. június 13-án.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Felharsan már a kakasszó,

éj sötétet old e jel,

és az éjfél vak rémeit

mint felleget űzi el.

Jóságos Úr, hozzád térünk,

s buzgón kérünk, légy velünk.

Erős, éber Őrként jöttél,

embereknek fényeként,

mikor földön nagy csend honolt,

s ráborult a néma éj,

a halandó emberi nem

halálának jeleként.

Kérünk, Krisztus, ébressz minket,

űzd el gonosz álmaink,

és az éj e börtönéből

kegyelmeddel szabadíts;

add vissza a fényt szemünknek,

életutunk társa légy.

Áldunk téged és Atyádat,

s áldjuk együtt Lelkedet,

a Hármas-egy Istenséget,

békét, fényt és életet,

s neve minden másnál drágább,

minden méznél édesebb! Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Teremtő Isten, légy velünk,

minden fény Atyja, kútfeje,

ha szent kegyelmed nincs velünk,

szívünk erőtlen, reszketünk.

Lelkünket Lelked töltse el!

Költözz szívünkbe, Istenünk,

ne tűrjön álnok cselszövőt,

ne tárjon ajtót bűn előtt,

hogy napjaink sok gondja közt,

mivel magához húz e rög,

éljünk vétkektől mentesen,

s vezérünk törvényed legyen.

Jóság Királya, Krisztusunk,

Atyáddal áldás, üdv neked,

s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,

örök dicsőség, tisztelet. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Uram, ne büntess haragodban engem!
38 (37). zsoltár
Végveszélybe került bűnös könyörgése
Jézus ismerősei távolabb álltak (Lk 23, 49).
I.

Uram, ne feddj meg felindulásodban, *

és ne büntess haragodban,

mert nyilaid belém hatoltak, *

és rám nehezedett kezed.

Nincs testemen ép hely, mert haragszol énrám, *

nincs nyugta csontjaimnak, mert sok a vétkem.

Gonoszságaim fejemre gyűltek, *

súlyos teherként nehezednek rám.

Ant. Uram, ne büntess haragodban engem!
2. ant. Uram, előtted van minden kívánságom.
II.

Üszkösödnek gennyedt sebeim *

oktalanságom miatt.

Nyomorúságomban meggörnyedtem, *

naphosszat szomorúan járok-kelek.

Ágyékomat gyulladás gyötri, *

nincs testemben semmi épség.

Elgyöngültem, és levert vagyok, *

keserűen jajgatok szívem fájdalmában.

Uram, előtted van minden kívánságom, *

nincs elrejtve előtted sóhajom.

Reszket a szívem, elhagy az erőm, *

elhomályosul szemem világa.

Barátaim és szeretteim dermedten állnak bajom előtt, *

rokonaim messze maradnak.

Csapdát állítanak, akik vesztemre törnek, †

rosszakaróim álnokul szólnak, *

és egész nap cselt szőnek ellenem.

Ant. Uram, előtted van minden kívánságom.
3. ant. Gonoszságom őszintén megvallom előtted: ne hagyj magamra, én Uram, én menedékem!
III.

Én meg, mint egy süket, semmit sem hallok, *

mint egy néma, nem nyitom föl számat.

Olyan vagyok, mint aki nem hall, *

mint aki nem tud válaszolni.

Mert, Uram, én benned remélek, *

meg is hallgatsz, Uram, Istenem.

Így szóltam ugyanis: „Rajtam senki ne nevessen, *

és ha lábam tántorul, senki se dicsekedjék!”

Mert már a bukás küszöbén állok, *

a szenvedés nem marad el tőlem.

Ezért gonoszságomat őszintén megvallom, *

és bánkódom bűneim miatt.

Ellenségeim azonban erősebbek nálam, *

és sokan vannak, akik gonoszul gyűlölnek engem.

Rágalmaznak, és a jóért rosszal fizetnek, *

mivel mindig a jót akarom.

Ne hagyj magamra, én Uram, *

Istenem, ne távozz el tőlem!

Siess, oltalmazz engem, *

Uram, én menedékem!

Ant. Gonoszságom őszintén megvallom előtted: ne hagyj magamra, én Uram, én menedékem!

Pilláim elernyednek, míg segítségedet várom,

És igazságodat, melyet megígértél.

ELSŐ OLVASMÁNY

Józsue könyvéből

10, 1-14; 11, 15-17

Isten népe elfoglalja az országot

Amikor Jeruzsálem királya, Adoni-Cedek meghallotta, hogy Józsue elfoglalta Ait, és betöltötte rajta az átkot – úgy bánt Aival és királyával is, ahogy Jerikóval és királyával bánt –, továbbá, hogy Gibeon lakói békét kötöttek Izraellel, és közé vegyültek, nagyon megrémültek, hisz Gibeon olyan jelentős város volt, mint valamely királyi székhely, nagyobb Ainál, lakói pedig mind harcosok. Jeruzsálem királya, Adoni-Cedek ezért követet küldött Hebron királyához, Rohamhoz, Jarmut királyához, Pireánhoz, Lachis királyához, Jafiához és Eglon királyához, Debirhez, ezzel az üzenettel: „Gyertek, és segítsetek nekem Gibeont legyőzni, mivel békét kötött Józsuéval és Izrael fiaival.” Az öt amorita király egyesült, és felvonult: Jeruzsálem királya, Hebron királya, Jarmut királya, Lachis királya és Eglon királya, ők és csapataik; ostrom alá vették Gibeont, és megtámadták.

Gibeon lakói követet küldtek Józsuéhoz Gilgalba, a táborba, ezzel az üzenettel: „Ne hagyd cserben szolgáidat, siess, gyere fel hozzánk, ments meg bennünket, és segíts rajtunk, mert az összes amorita király, aki hegyvidéken él, szövetkezett ellenünk.” Józsue maga ment fel, s vele minden harcosa és vitéze.

Az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ne félj! Kezedbe adom őket. Senki sem lesz képes ellenállni neked.” Józsue tehát hirtelen rajtuk ütött, miután az egész éjszakát azzal töltötték, hogy felvonuljanak Gilgalból. Az Úr zavart támasztott köztük Izrael láttára, és súlyos csapást mért rájuk Gibeonnál. Sőt Bet-Horon lejtőjének az irányában, egészen Azekáig és Makkedáig üldözte őket. Bet-Horon lejtőjén menekültek Izrael elől, az Úr hatalmas jégesőt bocsátott rájuk az égből, egészen Azekáig; így odavesztek. Többen pusztultak el közülük a jégesőtől, mint Izrael fiainak kardja élétől. Akkor így szólt Józsue az Úrhoz, azon a napon, amelyen az Úr kiszolgáltatta neki az amoritákat, Izrael szeme láttára fölkiáltott: „Nap, állj meg Gibeon fölött, s hold, Ajalon völgye fölött!” S a nap megállt, a hold is megállt, amíg a nép bosszút nem állt ellenségein. De nincs-e megírva az Igazak könyvében? A nap megállt az ég közepén, s csaknem egy egész napig halogatta lenyugtát. Se azelőtt, se azután nem volt még egy olyan nap, amelyen az Úr hallgatott volna embernek a szavára, így harcolt az Úr Izraelért.

Amit az Úr szolgájának, Mózesnek parancsolt, azt Mózes parancsul adta Józsuénak, Józsue pedig teljesítette, nem hagyott ki egyetlen szót sem abból, amit az Úr Mózesnek parancsolt.

Így hát Józsue az egész országot elfoglalta: a hegyvidéket, az egész Negebet és Gósen egész vidékét, a síkságot, Arabát, Izrael hegyeit és dombjait. A Szeirrel szemközt emelkedő Pele-hegytől egészen Baal-Gadig, amely a Libanon völgyében, a Hermon-hegység lábánál fekszik, az összes királyt hatalmába ejtette, és megölte.

VÁLASZOS ÉNEK

Ez 34, 13. 15

Összegyűjtöm juhaimat az országokból, és hazavezérlem őket. * Izrael hegyein legeltetem őket a völgyekben és az ország lakott tájain.

Magam terelgetem majd juhaimat, és magam telepítem le őket. * Izrael hegyein legeltetem őket a völgyekben és az ország lakott tájain.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Páduai Szent Antal áldozópap beszédeiből

(I, 226)

Eleven a szó, ha, a tettek beszélnek

Aki eltelik Szentlélekkel, az különféle nyelveken beszél. A sokféle nyelv nem más, mint a Krisztusról szóló sokféle tanúságtétel: mint az alázat, szegénység, türelem és engedelmesség, amelyeken akkor szólalunk meg, amikor azokat önmagunkban másoknak megmutatjuk. Eleven a szó, ha a tettek beszélnek. Kérlek benneteket, hallgassanak el a puszta szavak, és szólaljanak a tettek. Tele vagyunk szavakkal, de hiányoznak belőlünk a tettek. Ezért átkoz meg minket az Úr, hiszen ő megátkozta a fügefát, amelyen nem talált gyümölcsöt, csak leveleket. „A prédikáló számára – mondja Szent Gergely – a törvény az, hogy tegye is meg, amit hirdet.” Hiába henceg a törvény ismeretével az, aki tetteivel lerombolja azt, amit tanít.

Az apostolok beszélni kezdtek, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket. Boldog, aki úgy beszél, ahogy a Szentlélek adja neki a szót, és nem saját eszére hagyatkozik! Vannak ugyanis olyanok, akik saját eszükből beszélnek, ellopják mások szavait is, és úgy adják elő, mintha saját szavaik lennének. Róluk és a hozzájuk hasonlókról mondja az Úr Jeremiásnál: Igen, a próféták ellen fordulok, akik ellopják egymástól szavaimat. Igen, a próféták ellen fordulok, akik úgy akarnak jövendölni, hogy csak a nyelvüket mozgatják, és azt mondják: így szól az Úr. A próféták ellen fordulok, akik hazug álmaik szerint prófétálnak – mondja az Úr –, mert elbeszélik őket, s így félrevezetik népemet hazugságaikkal, csalárdságukkal. Bizony, nem küldtem őket, sem parancsot nem adtam nekik. Nem is használnak semmit ennek a népnek – mondja az Úr.

Mi tehát úgy beszéljünk, ahogy a Szentlélek szólásra indít minket. Alázatos áhítattal kérjük, árassza belénk kegyelmét, hogy a Pünkösdöt, a Szent Ötvennapot öt érzékünk üdvös használatával és a tízparancsolat megtartásával ünnepeljük, és teljünk el a bűnbánat buzgó lelkületével, s a hitvallás lángnyelvei gyújtsanak lángra bennünket, hogy a szentek ragyogásában lobogva és megvilágosodva megláthassuk majd a háromszemélyű egy Istent.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Oz 14, 6; Zsolt 91, 13; Sir 24, 4

Virul az igaz majd, mint a liliom, * És növekszik az Úr előtt mindörökre.

Dicsérik a választottak sokasága előtt. * És növekszik.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, te néped számára Páduai Szent Antalt kiváló igehirdetővé és gondjaiban hathatós közbenjáróvá tetted. Add, hogy segítségével mi is a krisztusi élet útján járjunk, és minden nehézségben érezzük támogatásodat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2024 J. Vidéky