Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Magasból érkező Ige,
Atyádtól fényként jössz ide;
a világ megmentőjeként
tűnő időben lépsz közénk.
Jöjj és szívünk világosítsd,
égő szerelmed lángra szítsd,
ha szól a hírnök szózata,
tisztuljon már a bűn sara.
Ha majd ítélsz a föld felett,
s a szívek titkát kémleled:
a rossz bűnhődik bűnökért,
ki jó volt országodba tér,
hozzánk ne férjen semmi vész,
bár méltán érne büntetés,
örök hazánk mégis legyen
a szentek között szüntelen.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled
időtlen századok során. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Adjatok hálát az Úrnak, és hívjátok segítségül nevét, *
hirdessétek nagy tetteit a nemzetek között.
Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki, *
emlegessétek minden csodáját.
Dicsekedjetek szent nevével, *
az Urat kereső szívek örvendezzenek.
Keressétek az Urat és hatalmas erejét, *
keressétek arcát szüntelen.
Emlékezzetek csodatetteire, melyeket végbevitt, *
és ajkáról elhangzó csodás döntéseire,
ti, Ábrahámnak, az ő szolgájának ivadékai, *
választottjának, Jákobnak fiai.
Ő az Úr, a mi Istenünk, *
ő ítéli meg az egész földet.
Örökké emlékezik szövetségére, *
ezernyi nemzedéknek adott igéjére:
az Ábrahámmal kötött szövetségre, *
Izsáknak tett esküjére.
Ezt hagyta végzésül Jákobnak, *
és Izraelnek örök szövetségül.
Így szólt: „Kánaán földjét neked adom, *
az lesz kimért örökrészed.”
Amikor még csekély számban voltak, *
és kevesen éltek ott mint jövevények,
nemzettől nemzetig vándoroltak, *
egyik országtól a másik népig,
nem engedte, hogy bárki is elnyomja őket; *
királyokat fenyített meg miattuk:
„Ne bántsátok fölkentjeimet, *
prófétáimnak ne ártsatok!”
Aztán az országra éhséget bocsátott, *
és elpusztított minden falat kenyeret.
De elküldött előttük egy férfit, *
Józsefet, akit rabszolgának adtak el.
Lábát rabbilincsbe verték, *
nyakát vasba szorították,
amíg be nem teljesedett, amit mondott, *
és az Úr igéje igazolta őt.
A király üzent, és feloldotta, *
a népek fejedelme kiszabadította.
Házának urává tette őt, *
egész vagyonának intézőjévé,
hogy tetszése szerint vezesse népe nagyjait, *
és bölcsességre tanítsa véneit.
Akkor költözött Egyiptomba Izrael, *
és Kám földjén Jákob így lett jövevény.
Az Úr itt nagyon megsokasította népét, *
ellenségeinél erősebbé tette.
De megfordította azok szívét, †
így népét meggyűlölték, *
és álnokul bántak szolgáival.
Akkor elküldte szolgáját, Mózest, *
és Áront, akit kiválasztott.
Szavuk által csodás jeleket vitt végbe, *
csodákat művelt Kám földjén.
Sötétséget küldött, és éjt borított rájuk, *
szavainak mégis ellenálltak.
Akkor a vizeiket vérré változtatta, *
halaikat kipusztította.
Békák hemzsegtek földjükön, *
még a fejedelmi palotákban is.
Szavára bögölyök rajzottak elő, *
és szúnyogok lepték el határukat.
Eső helyett jégzivatart küldött rájuk, *
és földjükre emésztő tüzet.
Elverte szőlőjüket és fügefáikat, *
határaikban a fákat összetörte.
Szavára előtűnt a sáska, *
és megszámlálhatatlan sok rovar.
Országuk minden füvét lelegelték, *
földjük minden termését felfalták.
Országukban minden elsőszülöttet megölt, *
minden zsengéjét a férfinemnek.
Kivezette őket arannyal, ezüsttel megrakottan, *
és a törzsek között egy sem volt beteg.
Egyiptom ujjongott távozásukon, *
mert rájuk nehezedett a tőlük való félelem.
Oltalmul felhőt borított rájuk, *
és tüzet küldött, hogy világítson nekik éjjel.
Kérésükre fürjek jöttek, *
és jóllakatta őket mennyei kenyérrel.
Megnyitotta a sziklát, és ömlött a víz, *
folyamok áradtak a sivatagban.
Mert szent ígéretéről megemlékezett, *
amelyet szolgájának, Ábrahámnak tett.
Örvendezés között vezette ki népét, *
és választottjait ujjongás között.
A nemzetek országait nekik adta, *
a népek munkájának gyümölcsét ők örökölték,
hogy megtartsák törvényeit, *
és teljesítsék parancsait.
Igéjét Jákobnak hirdeti az Úr,
Törvényeit és végzéseit Izrael népének.
ELSŐ OLVASMÁNY
Izajás próféta könyvéből
21, 6-12
Az őr Babilon bukását hirdeti
Ezt mondta nekem az Úr: „Menj, állíts őrszemet, és amit lát, azt jelentse. Ha lovascsapatot, kettős fogatot, szamáron jövő vagy tevén ülő csapatot lát, akkor figyeljen éberen, megfeszített figyelemmel.”
És a figyelő őr lekiáltott: „Uram, őrségen állok egész nap folyton-folyvást, és kitartok őrhelyemen minden éjszaka.”
Íme, lovasok jöttek s kettős fogatok. Megszólítottak, és ezt mondták nekem: „Elesett, elesett Babilon, és minden bálványát a porba tiporták.”
Ó te, akit széttiportak a szérűn, és szinte kicsépeltek: amit a Seregek Urától, Izrael Istenétől hallottam, azt hirdetem most neked.
Jövendölés Edomról. Így kiáltanak hozzám Szeirből: „Őr, meddig tart még az éj? Őr, meddig tart még az éj?” S az őr így felel: „Eljön a reggel, aztán az éjszaka. Ha kérdezni akartok, csak kérdezzetek, térjetek vissza, és gyertek el újra.”
VÁLASZOS ÉNEK
Jel 18, 2. 4. 5
Az angyal teljes erejéből kiáltotta: Elesett a nagy Babilon! Egy másik szózatot is hallottam az égből, ez így hangzott: * Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bűneikben.
Bűneik az eget verik, de az Úr számon tartja gonoszságaikat. * Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bűneikben.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspöknek Szent János evangéliumáról szóló fejtegetéseiből
(Tract. 123, 5: CCL 36, 678-680)
A halál nyomasztó terhét legyőzi a szeretet ereje
Urunk először is azt kérdezte meg, ami tudott. Nem egyszer, hanem másodszor, sőt harmadszor is, hogy vajon Péter szereti-e őt, és háromszor hallja Pétertől, hogy szereti őt, és ugyanannyiszor bízza rá Péterre juhai legeltetését.
A háromszoros tagadást háromszoros megvallás teszi jóvá, nehogy a nyelv inkább szolgáljon a félelemnek, mint a szeretetnek, és hogy a fenyegető halál ne csaljon ki több szót, mint a meglévő élet. Legyen a szeretet feladata az Úr nyájának legeltetése, ha a Pásztor megtagadása a félelem jele volt.
Akik azzal a lelkülettel legeltetik Krisztus juhait, hogy azok a sajátjuk legyenek s ne Krisztuséi, azok Krisztus szeretete helyett önzésükről tesznek tanúbizonyságot.
Ezektől óv Krisztus annyiszor idézett szava, akikről az Apostol felpanaszolja, hogy a maguk javát keresik és nem Jézus Krisztusét.
Mert mi mást jelent: „Szeretsz engem? Legeltesd juhaimat!”, mint: Ha engem szeretsz, ne azon törd a fejedet, hogyan tartsd jól magadat, hanem juhaimat. Ne mint a magadéit, hanem mint az enyéimet legeltesd őket. Az én dicsőségemet és ne a tiedet keresd bennük, az én uralmamat és ne a tiedet, az én hasznomat és ne a magadét. Ne légy olyan, mint a veszedelmes időkben élő emberek, akik önmagukat szeretik és mindazt, ami kapcsolatban van a bajok csíráival.
Ne legyenek tehát önzők, akik Krisztus bárányait legeltetik; ne mint a magukét, hanem mint az övéit legeltessék őket.
Akik Krisztus bárányait legeltetik, azoknak különösen kell kerülniük azt a hibát, hogy a maguk javát keressék s ne Krisztusét és hogy saját vágyaik kielégítésére használják fel azokat, akikért Krisztus vérét ontotta.
Abban, aki Krisztus bárányait legelteti, oly nagyra kell felhevülnie a Krisztus-szeretetnek, hogy legyőzze még a haláltól való természetes félelmet is, ami miatt nem akarunk meghalni, mikor pedig Krisztussal szeretnénk élni.
De bármilyenek legyenek is a halál kellemetlenségei, le kell azokat győznie annak az erős szeretetnek, amellyel azt szeretjük, aki annak ellenére, hogy ő a mi életünk, a halált is elszenvedte értünk.
Mert ha a halálnak semmi vagy csak nagyon kevés kínja lenne, akkor nem lenne olyan nagy a vértanúk dicsősége. De, ha a jó Pásztor, aki életét adta juhaiért, és magukból a juhokból oly sok vértanút támasztott magának, mennyivel inkább kell az igazságért a halálig küzdeniük és a bűnnek vérük ontásáig ellenállniuk azoknak, akikre rábízta a juhok legeltetését, tanítását és irányítását. És ezért ki ne látná be az ő szenvedésének példája láttán, hogy a pásztoroknak sokkal inkább kell hasonlóvá lenniük hozzá, ha már a juhok közül is oly sokan lettek hasonlóvá az Egyetlen Pásztorhoz, akinek egyetlen nyájában maguk a pásztorok is juhok. Mert mindenkit saját juhává tett, amikor mindenkiért meghalt. Hiszen ő maga is Isten áldozati Bárányává lett, hogy mindenkiért szenvedhessen.
VÁLASZOS ÉNEK
Sir 45, 3; Zsolt 77, 70. 71
Az Úr megdicsőítette őt a királyok előtt, megbízásaival elküldte a néphez: * És megmutatta neki dicsősége fényét.
Kiválasztotta szolgáját, hogy legeltesse népét, kedves örökségét. * És megmutatta neki dicsősége fényét.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Irgalmas Istenünk, Szent Miklós püspök közbenjárására őrizz meg minket minden veszélyben, hogy biztonsággal járjuk az üdvösség útját. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky