Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
A nappal szárnyas hírnöke
jelenti már, hogy jő a fény;
a lelkek ébresztője is,
Krisztus, bennünket élni hív:
„Hagyjátok már az ágyakat,
ti ernyedt, kába tétlenek;
szilárdan, tisztán, éberen
virrasszatok; közel vagyok!”
Hogy fényes szellők szárnyain
ha kél a hajnal, s gyúl az ég,
munkára készen kezdjük el
az új napot s az új reményt,
Jézust kiáltsuk hangosan,
sírván, könyörgőn, éberen;
imádkozzunk figyelmesen,
s a tiszta szív nem szunnyad el.
Álmunkat, Krisztus, messze űzd,
törd szét az éj bilincseit,
oldozd fel mind a régi bűnt,
s új fényességet önts belénk!
Dicsérjük az örök Atyát,
dicsérjük egyszülött Fiát
s a Lelket, a Vigasztalót,
időtlen századok során! Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Szívünkbe öntsd szerelmedet,
és bőven oszd kegyelmedet,
hogy megtisztuljunk általad,
és élvezzük jóvoltodat!
Mint száműzöttek, kérlelünk,
bús vándorok, hozzád jövünk;
nálad bizton kiköthetünk,
örök hazát ott nyerhetünk.
Boldog szív az, mely megszeret,
szomjazza élő vizedet,
s boldog nép, melynek hű szeme
meglát, Igazság Istene.
Imádat illet: nagy neved
dicsérje szent emlékezet,
s vég nélkül ünnepeljenek
a hozzád vonzódó szívek.
Ezt add meg, kérünk, jó Atya,
s Atyának mása, egy Fia,
s te, Szentlélek, Vigasztaló:
örökre egy uralkodó. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Istenünk, hallottuk saját fülünkkel, †
atyáink elbeszélték nekünk a csodákat, *
amelyeket napjaikban tettél, egykor régen.
Kezed népeket űzött el, őket meg letelepítetted, *
nemzeteket zúztál össze, őket pedig megnövelted.
Mert nem kardjukkal vették birtokba ezt a földet, *
és nem is az ő karjuk segítette őket,
hanem a te jobbod és a te karod és arcod fényessége, *
mert úgy szeretted őket.
Te vagy Istenem és Királyom, *
parancsodra megszabadul Jákob.
Veled szórtuk szét ellenségeinket; *
a te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.
Mert én nem az íjamban bízom, *
kardom meg nem szabadíthat.
De te megszabadítasz minket sanyargatóinktól, *
és megszégyeníted ellenségeinket.
Mindennap Isten a mi dicsekvésünk, *
és nevedet mindörökké magasztaljuk!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
De most elvetettél és megaláztál minket, *
Istenünk, már nem vonulsz ki együtt seregünkkel.
Megfutamítottál ellenségeink elől, *
és kifosztottak, akik gyűlölnek minket.
Odaadtál, mint vágásra szánt juhokat, *
a nemzetek között széjjelszórtál.
Eladtad népedet haszon nélkül, *
és cserébe érte nem adtak sokat.
Szomszédaink előtt gyalázattá tettél minket, *
gúnyol és csúfol környezetünk.
Szállóigévé tettél a pogányok számára, *
csak csóválják fejüket a népek.
Gyalázatom szemem előtt van egész nap, *
és szégyenpírban ég az arcom
a gúnyolók és szemrehányók szava miatt, *
ellenségem és támadóm színe előtt.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Mindezek most ránk szakadtak, †
téged mégsem feledtünk el, *
és nem szegtük meg szövetségedet.
Szívünk nem fordult el tőled, *
lépteink utadról le nem tértek,
pedig megaláztál a sakálok földjén minket, *
ránk borítottad a halál árnyát.
Ha Istenünk nevét elfelednénk, *
és ha kezünket más isten felé tárnánk,
Isten vajon ezt nem kérné számon? *
A szív titkait csak ő ismeri.
Teérted gyilkolnak mindennap bennünket, *
és leölésre szánt juhoknak tekintenek!
Kelj fel, miért alszol, Uram, *
kelj fel, és ne taszíts el mindörökre!
Miért fordítod el arcodat? *
Elfeleded ínségünket és gyötrelmeinket?
A föld porába alázták lelkünket, *
a földhöz tapadt egész testünk.
Kelj fel, Uram, siess segítségünkre, *
irgalmasságodban válts meg minket!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Ragyogtasd szolgád fölé arcodat,
Taníts meg rendelkezéseidre!
ELSŐ OLVASMÁNY
Sámuel első könyvéből
21, 2-10; 22, 1-5
Dávid menekülése és bujdosása
Azokban a napokban: Dávid elment Nobba Achimelech paphoz. Ez reszketve ment eléje, és megkérdezte: „Miért vagy egyedül, miért nincs veled senki?” Dávid így válaszolt Achimelech papnak: „A király parancsot adott, s azt mondta: Nem szabad senkinek se tudnia arról, amivel megbíztalak, s amit megparancsoltam neked. Ezért megbeszéltem embereimmel, hogy hol találkozunk. Hanem ha van kéznél öt kenyered, add ide, vagy azt, amid van.” A pap e szavakkal válaszolt Dávidnak: „Rendes kenyerem nincs kéznél, csak fölszentelt kenyér. Tartózkodtak az emberek az asszonyoktól?” Dávid ezt a feleletet adta a papnak: „Egészen biztos! Az asszonyok el voltak tőlünk tiltva, mint mindig, amikor kivonulunk, így tiszták az embereim. Ez ugyan csak közönséges út, de azért ma is biztosan tiszták ebben a tekintetben.” Így a pap fölszentelt kenyeret adott neki, mert nem volt más kenyér, csak az áldozati kenyér, amelyet elvettek az Úr színe elől, hogy friss kenyeret tegyenek oda helyette azon a napon, amelyen elvették.
Azon a napon épp ott volt Saulnak egy embere, az Úr tartotta vissza. Doegnek hívták, edomita volt, és Saul fullajtárainak volt a feje. Dávid megkérdezte Achimelechtől: „Van itt kéznél egy lándzsa vagy egy kard? Sem a kardomat, sem egyéb fegyveremet nem hoztam ugyanis magammal, mert olyan sürgős volt, amivel a király megbízott.” „A filiszteus Góljátnak a kardja – felelte a pap –, akit a Terebint-völgyben legyőztél, még itt van. Be van kötve egy kendőbe, és ott van az efod mögött. Ha akarod, hát csak vedd le magadnak, más nincs ott.” „Olyan nincs is több – mondta Dávid –, add hát ide nekem!”
Dávid tovább ment, és Adullam barlangjába menekült. Ennek hírét vették testvérei és egész családja; lementek, és csatlakoztak hozzá. S azok is mind köré gyűltek, akik szorongatott helyzetben voltak, akik el voltak adósodva, vagy akik elégedetlenkedtek; és ő a vezérük lett. Mintegy négyszáz ember tartott vele. Onnan Dávid Moáb földjére ment, Micpába. Így szólt Moáb királyához: „Engedd meg, hogy atyám és anyám itt maradjanak nálad, amíg meg nem tudom, mi a terve velem Istennek.” S otthagyta őket Moáb királyánál, úgyhogy ott maradtak mindaddig, amíg Dávid rejtekhelyen volt. Gád próféta azonban így szólt Dávidhoz: „Ne maradj a rejtekhelyeden, hanem menj, és költözz Júda vidékére.” Dávid tehát elindult, és Herét erdeibe ment.
VÁLASZOS ÉNEK
Róm 7, 6; Mk 2, 25. 26
Felszabadultunk a törvény alól, mert meghaltunk annak, ami fogva tartott, * Ezért új lélekkel szolgálunk, nem az elavult betű szerint.
Sosem olvastátok, mit csinált Dávid, amikor éhezett? Bement az Isten házába, és megette a szent kenyereket. * Ezért új lélekkel szolgálunk, nem az elavult betű szerint.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nyssai Szent Gergely püspök szentbeszédeiből
(Orat. 6 De beatitudinibus: PG 44, 1263-1266)
Isten a megközelíthetetlen szikla
Ami valószínűleg megtörténik azokkal, akik letekintenek egy magas hegycsúcsról a szélesen elterülő tengerre, az történt az én elmémmel, amikor az Úr szavának magasságából, mint valami hegycsúcsról tekintettem le az ész számára kifürkészhetetlen tanítás mélységébe.
A tengerek partján nem egyszer látható olyan hegyfal, amely a part felé eső részen a csúcsától a tövéig meredeken szakad be a tengerbe; olykor ennek tetején ott van még egy kiugró szikla is, amely szinte lebeg a mélység fölött. Aki innen előrehajolva a nagy mélységbe lenéz, az bizonyára megszédül ettől a látványtól; ugyanígy szédelgett az én lelkem is, amikor megdöbbentett az Úr e fönséges szava: Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.
Isten tehát megmutatja magát azoknak, akik megtisztították a szívüket. Ám az Istent nem látta soha senki, mondja a nagy apostol, János. És megerősíti ezt a kijelentést a kiváló tudású Pál apostol is: Istent senki sem látta, és nem is láthatja. Igen, egy simára hasadt meredek sziklával állunk szemben, amelyen nincs semmi, amit az értelem megfoghatna és megismerhetne. Ezért ezt a sziklát már Mózes is megközelíthetetlennek jelentette ki a törvénykönyvében, minthogy értelmünk soha meg nem közelítheti, nincs rajta semmi, amibe belekapaszkodva fölemelkedhetne hozzá, erre ugyanis minden támpontot lehetetlenné tett ez a kijelentése: Nem láthatja az Urat ember úgy, hogy életben maradjon.
Igen, de mégiscsak abban áll az örök élet, hogy látjuk az Istent. Ugyanakkor meg a hit oszlopai, János, Pál és Mózes azt állítják, hogy ez lehetetlenség. Ugye, ez az a szédülés, amely elfogja a lelket, ha az itt mondottak mélységét szemléli. Ha az Isten élet, akkor az, aki nem látja Istent, nem látja az életet sem. A Szentlélektől sugalmazott próféták és apostolok pedig azt állítják, hogy Istent nem lehet látni. Micsoda kétségek közé kerül így az ember reménye?
Az elcsüggedt bizalmat azonban fölemeli és újra felszítja az Úr. Úgy tesz, ahogyan Péterrel cselekedett. Pétert az a veszély fenyegette, hogy elmerül a hullámokban, az Úr azonban szilárd és biztos talajjá tette a hullámokat lábai alatt.
Felénk is kinyújtotta kezét az Isteni Ige, és minket, akik az ellentétes tanítások mélységei fölött megtántorodtunk, az egyik igazság mellé állít; erre megszűnik félelmünk, hiszen az Ige mintegy kézen fogva bizton vezet és átölel bennünket, s ezt mondja: Boldogok, akiknek tiszta szívük van, mert ezek majd meglátják az Istent.
VÁLASZOS ÉNEK
Jn 1, 18; Zsolt 144, 3
Istent nem látta soha senki, * Az egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.
Nagy az Úr, és minden dicséretre méltó, és nagyságát felfogni nem lehet. * Az egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, add, hogy szent nevedet mindenkor tiszteljük és szeressük, mert gondviselő oltalmadat soha nem vonod meg azoktól, akiket állhatatos szeretetedre tanítasz. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky