Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Siess, ó boldog vértanú,
köszöntsd győzelmed ünnepét,
ma nyerted véred díjaként
fejed köré a koszorút.
A világ éjéből e nap
bírót, bakót mikor levert,
téged fénylő egekbe vitt,
és Krisztus nyájához sorolt.
Most angyalok közt van helyed,
s fehér ruhában tündökölsz:
tisztára mostad, hős tanú,
véred patakját ontva rá.
Állj mellénk, könyörgő szavad
Krisztus kegyelmét esdje le:
hajoljon hozzánk kegyesen
s oldjon fel vétkeink alól.
Csak kis időre szállj közénk,
Krisztus kegyét terjeszd ki ránk.
A bűntől terhelt szíveket
bocsánat könnyebbítse meg.
Atyát, Fiát s Vigasztaló
Lelkét dicsérjük szüntelen,
ki dicsőséggel koronáz
örökre téged odafenn. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Hányszor lázadoztak Isten ellen a pusztában, *
hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban!
Istent kísértették újra meg újra, *
Izrael Szentjét keserítették.
Nem emlékeztek vissza hatalmas kezére, *
sem a napra, amikor kimentette őket az elnyomásból.
Amikor megmutatta jeleit Egyiptomban, *
csodáit művelte Tánisz mezején:
Vérré változtatta folyóikat s patakjaikat, *
hogy ne ihassanak.
Mérges legyeket küldött, hogy mardossák őket, *
és békákat, hogy így romlást hozzon rájuk.
Féreg fogára adta termésüket, *
munkájuk gyümölcsét a sáskáknak.
Szőlőjüket jégesővel pusztította el, *
fügefáikat felhőszakadással.
Jégverés irtotta csordáikat, *
nyájaikat tüzes villám.
Rájuk bocsátotta lobogó haragját, †
indulatát, ostorát, verését, *
ártó angyalok seregét.
Szabadjára engedte indulatát, †
nem kímélte őket a haláltól, *
életüket dögvésszel sújtotta.
Megölt minden első sarjat Egyiptomban, *
minden elsőszülött fiút Kám sátraiban.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Kihozta népét, mint juhokat, *
mint nyájat terelgette őket a pusztában.
Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, *
de ellenségeiket a tenger borította el.
Bevezette őket szent földjére, *
a hegyre, melyet jobbja szerzett nekik.
Nemzeteket űzött ki előlük, †
és földjüket nekik adta örökségül, *
a pogányok sátraiba Izrael törzseit telepítette.
Mégis megkísértették és ingerelték a fölséges Istent, *
szövetségével mit sem törődtek.
Elpártoltak tőle, hűtlenné lettek, †
ugyanúgy, mint ősatyáik; *
mint a csalfa íj, eltérültek.
Pogány oltáraikkal fölingerelték őt, *
bálványaikkal féltékennyé tették.
Isten hallotta, és haragra gerjedt, *
és nagyon megutálta Izraelt.
Elhagyta silói hajlékát, *
sátorát, ahol emberek között lakott.
Fogságba juttatta hatalma jelét, *
ékességét ellenség kezébe.
Népét kiszolgáltatta a kardnak, *
szívét harag töltötte el öröksége ellen.
Fiaikat tűz emésztette meg, *
hajadon lányaik pártában maradtak.
Kard által hullottak el papjaik, *
özvegyeik nem sirathatták el őket.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
De aztán, mint álomból, felserkent az Úr, *
mint bor mámorából ébredő harcos.
Végigvert ellenségeik hátán, *
örök gyalázattal bélyegezte őket.
De József sátora nem kellett már neki, *
Efraim törzsét nem választotta,
hanem Júda törzsére esett választása, *
és Sion hegyére, amelyet szeretett.
Magasra építette szentélyét, akár az eget, *
örök alapot vetett neki, mint a földnek.
És kiválasztotta Dávidot, szolgáját, †
fölemelte a juhnyáj mellől, *
magához vette az anyajuhok mögül:
legeltesse népét, Jákobot *
és Izraelt, az ő örökségét.
És ő tiszta szívvel terelgette őket, *
ügyes kezű pásztorként járt előttük.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Isten új életre hívott minket. Alleluja.
Jézus Krisztusnak a halálból az élő reményre való feltámasztása által. Alleluja.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Jelenések könyvéből
18, 1-20
Babilon bukása
Én, János, láttam egy másik angyalt, amint alászállt az égből. Nagy hatalma volt, s fénye beragyogta a földet. Teljes erejéből kiáltozott: „Elesett, elesett a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett, minden tisztátalan szellem hajléka, minden tisztátalan madár fészke, minden tisztátalan és gyűlöletes állat odúja, mert erkölcstelensége tüzes borából minden nemzet ivott, vele erkölcstelenkedtek a föld királyai, és a föld kereskedői meggazdagodtak határtalan fényűzéséből.”
Egy másik szózatot is hallottam az égből, ez így hangzott: „Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bűneikben, és benneteket is érjenek csapásaik! Bűneik az eget verik, de az Úr számon tartja gonoszságaikat. Úgy fizessetek neki, ahogy ő fizetett nektek, tetteit kétszeresen viszonozzátok. Serlegébe töltsetek kétannyit, mint amennyit ő töltött. Amennyit gőgösködött és dőzsölt, annyi gyötrelmet és bánatot okozzatok neki. Hisz ezt mondja magában: Királynőként trónolok, nem vagyok özvegy, és nem ismerem a gyászt. Ezért egyetlen napon zúdulnak rá a csapások: halál, gyász, éhség, sőt tűz fogja elhamvasztani, mert hatalmas az Úr, az Isten, aki ítéletet tart fölötte.” Siratják és gyászolják a föld királyai, akik vele bujálkodtak és dőzsöltek, amikor majd látják, hogy füstölögve ég. De gyötrelmeitől való félelmükben távol állnak, és így kiáltoznak: „Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te hatalmas város! Egy óra alatt beteljesedett rajtad az ítélet.”
A föld kereskedői is siratják és gyászolják, mert senki sem veszi meg többé áruikat: az arany- és ezüstárut, a drágakövet és gyöngyöket, a patyolatot, a bíbort, selymet és karmazsint, a sokféle tujafát és elefántcsont csecsebecsét, az értékes fából, bronzból, vasból és márványból készült mindenféle edényt, a fahéjat és balzsamot, az illatszert, mirhát és tömjént, a bort és olajat, a lisztlángot és búzát, a barmokat, juhokat és lovakat, a kocsikat, s a rabszolgák testét és lelkét. Az érett gyümölcs, amelyre lelkedben vágyódtál, elfonnyadt. Minden fény és pompa odavan, és nyomuk sem lesz többé.
A kereskedők, akik meggazdagodtak belőle, gyötrelmeitől való félelmükben távol tőle megállnak, siránkoznak és jajgatnak: „Jaj, jaj, te nagy város! Patyolatba, bíborba és skarlátba öltöztél, arannyal, drágakővel és gyönggyel voltál ékes. Egy óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!”
Minden hajókormányos és révész, minden hajós és tengerész megállt a távolban, amikor megpillantotta a füstölgő tüzet, és így kiáltozott: „Melyik város hasonlít ehhez a nagy városhoz?” Hamut szórtak a fejükre, zokogva és gyászolva siránkoztak: „Jaj, jaj, te nagy város! A te gazdagságodból gazdagodott meg mindenki, akinek hajója járt a tengeren. Egy óra elég volt, hogy elpusztulj!” „Örüljetek neki, te, ég, ti, szentek, apostolok és próféták! Isten kimondta igazságotokért felette az ítéletet!”
VÁLASZOS ÉNEK
Iz 52, 11. 12; Jel 18, 4; Jer 51, 45
Gyertek ki Babilonból, tisztuljatok meg, akik az Úr edényeit hordozzátok; az Úr előttetek fog haladni, * És Izrael Istene gyűjt egybe titeket, alleluja.
Én népem, vonuljatok ki Babilonból, hogy megmentse ki-ki az életét az Úr haragja elől! * És Izrael Istene gyűjt egybe titeket, alleluja.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Boldog Scheffler János püspök pásztorleveléből
(Litteræ Circulares Szathmarini, 1947. – II. Nr. 323. – Az Opus Vocationum újjászervezése)
A Jó Pásztor rég visszatért Atyjához, de ma mégis közöttünk él minden kincsével és jóságával
Gondolkoztatok-e már ezen, miképpen maradt fenn a Jó Pásztor emléke és minden drága adománya századokról–századokra, és miképpen szállott át nemzedékről nemzedékre, és jutott el hozzánk is, akik nem lehettünk szerencsések a Jó Pásztort földi életében látni? – Úgy, hogy az isteni Jó Pásztor végtelen jóságában maga helyett más, látható, földi pásztorokat rendelt:
Önmaga helyett legfőbb pásztorrá tette Pétert és annak utódait, folytatólagosan Szentatyánkig, XII. Piusz pápáig;
Péter mellé apostolokat választott: Andrást, Jánost, Jakabot… és azok utódait, a püspököket,
és az apostolok mellé segítőtársakat adott: a 72 tanítványt és azok utódait, a mai áldozópapokat.
Ezeknek adta át a Jó Pásztor szeretetét és minden kincsét. Rájuk bízta az örök igazságok hirdetését: „Elmenvén tanítsatok minden népet…”; szent áldozatát: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”; szentségeit: „Elmenvén, kereszteljetek az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében”, „Akiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak.”
Ezek nélkül a látható földi pásztorok nélkül rég feledésbe ment volna az Evangélium; megszakadtak volna a szentségek csatornái, amelyek a Jó Pásztor megváltó halálának gyümölcseit a lelkekbe vezetik; kialudt volna az újszövetségi áldozat tüze oltárainkon. Sőt ha a földi pásztorok nem vésték volna az isteni Jó Pásztor képét a katakombák falára, de még inkább a bárányok szívébe nemzedékről nemzedékre, Jézus drága emléke elhalványult, talán egészen el is veszett volna.
Az isteni Jó Pásztor – földi pásztorok által közli minden javát.
Ha Jézus jóságából mi nem volnánk, az emberiség rég visszasüllyedt volna a pogányság sötétségébe. Azért mondta híveinek az arsi szent plébános: „Vegyétek el egy faluból a papot, és 20 év múlva barmokat fog imádni.” Sőt mi több: maguk is barmokká lesznek, elvadulnak és eldurvulnak.
Hová süllyed az elhagyatott nép, – pap és templom nélkül! – Mi lesz a legműveltebb néppel, ha 10-15 éven át folyik a lélekmérgezés a papok és az Egyház ellen. Saját szemünkkel láttuk, hogyan válhat a rombolás és nyomorba döntés eszközévé.
Közületek is sokan éltek hosszú hónapokat messze idegenben, papok nélkül. Ti tudjátok, milyen sivár a vasárnap szentmise és prédikáció nélkül; milyen szomorú az élet templom és szentségek nélkül; milyen vigasztalan a halál pap nélkül; milyen borzalmas a hulla elföldelése keresztény temetés és imádság nélkül.
A pap közvetíti mindazt, amit a Jó Pásztor hozott: örök igazságait a prédikációban, lelki újjászületést a keresztségben, az elsőáldozás édességét, a bérmálás örömét és erejét, szentmisét, a bűnbocsánatot, az áldást a házasélethez, az ünnepeknek Istenhez emelő derűjét; vigasztalást a balsorsban, betegségben és halálban, enyhületet a halál után…
Azért, amikor ma a Jó Pásztornak minden jóságát megköszönjük, mélyen érző keresztény lélekkel megköszönjük jópásztori szívének azt a jóságát is: hogy nekünk papokat adott.
VÁLASZOS ÉNEK
Jn 17, 17; 17, 22
Szenteld meg őket az igazságban, * Mert hiszen a tanításod igazság, alleluja.
Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk. * Mert hiszen a tanításod igazság, alleluja.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható örök Isten, te megadtad Boldog Scheffler János püspöknek, hogy mindhalálig küzdjön az igazságért, és így az Egyház iránti hűség és engedelmesség példaképe legyen. Add, hogy odaadását követni tudjuk, és a mennyei hazában örök otthonra leljünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky