2025. május 2.

Szent Atanáz püspök és egyháztanító
emléknap


Alexandriában született 295-ben. Sándor püspökkel együtt vett részt a niceai zsinaton, majd utóda lett. Az ariánusok ellen hevesen küzdött, emiatt sokat szenvedett, és többször kellett számkivetésbe mennie. Kiváló műveket írt, amelyekben az igaz hitet kifejtette és védelmezte. Meghalt 373. május 2-án.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Pásztorok áldott főpásztora, Krisztus,

szent követődnek ünnepelve napját

tárjuk eléd most lelkes énekünkkel

hódolatunkat.

Harcokban edzett hű fiadat egykor

égi kenettel belül gazdagítva

szent közösségnek gondos pásztorává

tette a Lélek.

Nyájadnak őre, pásztoraid tükre,

fénye a vaknak, elesettnek atyja,

lankadók lelke, mindeneknek mindig

mindene volt ő.

Krisztus, a jókat jutalmul az égben

megkoronázod; minekünk is add meg,

hogy pásztorunkat, nyomdokain járva,

mennybe kövessük.

Himnusszal áldjuk mindeneknek Atyját,

felmagasztalván, Isten Fia, téged,

Szentlélek Istent ugyanúgy dicsérjük

szerte a földön. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Uram, ne büntess haragodban engem! Alleluja.
38 (37). zsoltár
Végveszélybe került bűnös könyörgése
Jézus ismerősei távolabb álltak (Lk 23, 49).
I.

Uram, ne feddj meg felindulásodban, *

és ne büntess haragodban,

mert nyilaid belém hatoltak, *

és rám nehezedett kezed.

Nincs testemen ép hely, mert haragszol énrám, *

nincs nyugta csontjaimnak, mert sok a vétkem.

Gonoszságaim fejemre gyűltek, *

súlyos teherként nehezednek rám.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Uram, ne büntess haragodban engem! Alleluja.
2. ant. Uram, előtted van minden kívánságom. Alleluja.
II.

Üszkösödnek gennyedt sebeim *

oktalanságom miatt.

Nyomorúságomban meggörnyedtem, *

naphosszat szomorúan járok-kelek.

Ágyékomat gyulladás gyötri, *

nincs testemben semmi épség.

Elgyöngültem, és levert vagyok, *

keserűen jajgatok szívem fájdalmában.

Uram, előtted van minden kívánságom, *

nincs elrejtve előtted sóhajom.

Reszket a szívem, elhagy az erőm, *

elhomályosul szemem világa.

Barátaim és szeretteim dermedten állnak bajom előtt, *

rokonaim messze maradnak.

Csapdát állítanak, akik vesztemre törnek, †

rosszakaróim álnokul szólnak, *

és egész nap cselt szőnek ellenem.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Uram, előtted van minden kívánságom. Alleluja.
3. ant. Gonoszságom őszintén megvallom előtted: ne hagyj magamra, én Uram, én menedékem! Alleluja.
III.

Én meg, mint egy süket, semmit sem hallok, *

mint egy néma, nem nyitom föl számat.

Olyan vagyok, mint aki nem hall, *

mint aki nem tud válaszolni.

Mert, Uram, én benned remélek, *

meg is hallgatsz, Uram, Istenem.

Így szóltam ugyanis: „Rajtam senki ne nevessen, *

és ha lábam tántorul, senki se dicsekedjék!”

Mert már a bukás küszöbén állok, *

a szenvedés nem marad el tőlem.

Ezért gonoszságomat őszintén megvallom, *

és bánkódom bűneim miatt.

Ellenségeim azonban erősebbek nálam, *

és sokan vannak, akik gonoszul gyűlölnek engem.

Rágalmaznak, és a jóért rosszal fizetnek, *

mivel mindig a jót akarom.

Ne hagyj magamra, én Uram, *

Istenem, ne távozz el tőlem!

Siess, oltalmazz engem, *

Uram, én menedékem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Gonoszságom őszintén megvallom előtted: ne hagyj magamra, én Uram, én menedékem! Alleluja.

Feltámadásodnak, Krisztus. Alleluja.

Ég és föld örvendezik. Alleluja.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Jelenések könyvéből

4, 1-11

Látomás Istenről

Én, János, látomásban láttam, hogy egyszer csak kapu nyílt az égen, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mintha harsona szólt volna hozzám, folytatta: „Gyere fel ide, és megmutatok neked mindent, aminek történnie kell.”

Nyomban elragadtatásba estem. Egy trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki. Az ott ülő tekintete jáspishoz és kárneolhoz hasonlított, és smaragdhoz hasonló szivárvány volt a trónja körül. A trón körül huszonnégy szék, a székeken huszonnégy vén ült, fehér ruhába öltözve, a fejükön arany korona. A trónból zengő, mennydörgő villámok csapkodtak. A trón előtt hét lobogó fáklya lángolt: Isten hét szelleme.

A trón előtt kristályként csillogó üvegtenger. A trón közepén a trón körül négy élőlény, elöl, hátul csupa szem. Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második fiatal bikához, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a negyedik pedig repülő sashoz hasonlított. Mind a négy élőlénynek hat-hat szárnya volt, körös-körül és belül is tele szemmel. Éjjel-nappal folyvást ezt zengték: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van, és aki eljő!”

Míg az élőlények dicsőséget, áldást és hálát zengtek a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek, a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt, és imádta az örökkön-örökké élőt. Koronájukat a trón elé tették, és zengték: „Méltó vagy, Urunk, Istenünk, hogy a dicsőség, a tisztelet és a hatalom tied legyen, mert a mindenséget te alkottad, akaratod hívott létre és teremtett mindent.”

VÁLASZOS ÉNEK

Jel 4, 8; Iz 6, 3

Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van, és aki eljő! * Dicsősége betölti az egész földet, alleluja.

A szeráfok harsány hangon mondogatták egymásnak: Szent, szent, szent a Seregek Ura! * Dicsősége betölti az egész földet, alleluja.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Atanáz püspök szónoklataiból

(Oratio de incarnatione Verbi, 8-9: PG 25, 110-111)

Az Ige megtestesülése

Isten szellemi, romlást és anyagot nem ismerő Igéje a mi világunkba jött, bár előzőleg sem volt távol: soha nem volt a világnak egyetlen olyan része sem, amelyből hiányzott volna, hiszen Atyjával együttlétezve mindent mindenütt betöltött.

Eljött hozzánk jóságában, s mintegy felfedte magát előttünk. Megkönyörült emberi nemünk nyomorúságán, megindult a mi romlásunkon, s nem tűrve, hogy eluralkodjék rajtunk a halál – nehogy elpusztuljon a teremtmény, és nehogy meghiúsuljon Atyjának embert alkotó tevékenysége –, ő maga is olyan testet vett fel, amely nem különbözik a miénktől; és nem csupán csak jelen akart lenni ebben a testben, és nem is csak valami jelenés akart lenni.

Ha ugyanis csak látszani akart volna előttünk, nyilvánvalóan más valami dicsőbb testet is felvehetett volna; ő mégis a mi testünket öltötte magára.

A Szűzben templomot, testet épített magának, amelyben lakott, és megmutatkozott közöttünk, s azt mint engedelmes eszközt tette magáévá: így tehát a miénkhez hasonló testét – mivel mindnyájan alá voltunk vetve a halál romlásának, mindenkiért halálra adva – utolérhetetlen jósággal felajánlotta Atyjának. Részben azért, hogy mindazok számára, akik benne halnak meg, az embereket sújtó és a bűn miatt hozott törvény megszűnjék, hiszen az az Úr testében már érvényét veszítette, és hogy az ugyanolyan testtel rendelkező emberekkel szemben se legyen már hatálya; részben pedig azért, hogy a romlásba hullott embereket újra romolhatatlanná tegye, és visszahívja őket a halálból az életre. Magára vett testével és feltámadása kegyelmével teljesen száműzi tőlük a halált, mint ahogy a tűz megemészti a szalmát.

Krisztus azért vette magára a halandó emberi testet, hogy miután ez a mindenek fejedelmének, az Igének lett a teste, egyben elégtétel is legyen halálával az összes emberért, és mivel ebben a testben benne lakik az Ige, ezért maradjon is meg romolhatatlanságban, és végül az ő feltámadása kegyelméből romolhatatlan legyen minden emberi test is.

Amikor ezt a magára vett testet halálában tiszta, szeplőtelen és véres áldozatként felajánlotta, és önmagát másokért feláldozta, a halált a hozzá hasonló emberektől is elűzte.

Így Isten Igéje, aki mindenek felett áll, templomát és látható testét – amint mondta – mindenkiért felajánlva és feláldozva, halálával lerótt minden tartozást, s így Isten romlást nem ismerő Fia, aki emberi testével mindenkihez hozzá van kapcsolva, a feltámadás ígéretével méltán és joggal tett halhatatlanná minden embert.

Ezek után a halál rontásának már nincs semmi ereje az emberek felett, hála az Igének, aki az egy test révén bennük lakik.

VÁLASZOS ÉNEK

Jer 15, 19. 20; 2 Pét 2, 1

Mintegy szájammá teszlek, erős ércfallá teszlek ez előtt a nép előtt; * Harcolni fognak ellened, de nem győznek le, mert veled vagyok, alleluja.

Föllépnek majd hamis tanítók, akik veszélyes tévtanokat terjesztenek, és még megváltó Urukat is tagadják. * Harcolni fognak ellened, de nem győznek le, mert veled vagyok, alleluja.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, te megadtad Szent Atanáz püspöknek, hogy rendíthetetlenül védelmezze Fiad istenségét. Segíts kegyelmeddel, hogy tanítása nyomán és pártfogásával egyre gyarapodjunk ismeretedben és szeretetedben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2024 J. Vidéky