Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Siess, ó boldog vértanú,
köszöntsd győzelmed ünnepét,
ma nyerted véred díjaként
fejed köré a koszorút.
A világ éjéből e nap
bírót, bakót mikor levert,
téged fénylő egekbe vitt,
és Krisztus nyájához sorolt.
Most angyalok közt van helyed,
s fehér ruhában tündökölsz:
tisztára mostad, hős tanú,
véred patakját ontva rá.
Állj mellénk, könyörgő szavad
Krisztus kegyelmét esdje le:
hajoljon hozzánk kegyesen
s oldjon fel vétkeink alól.
Csak kis időre szállj közénk,
Krisztus kegyét terjeszd ki ránk.
A bűntől terhelt szíveket
bocsánat könnyebbítse meg.
Atyát, Fiát s Vigasztaló
Lelkét dicsérjük szüntelen,
ki dicsőséggel koronáz
örökre téged odafenn. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Te vagy, Uram, én reményem, †
ne hagyj soha szégyent érnem, *
igazságodban szabadíts meg engem!
Fordítsd felém füledet, *
siess, Uram, ments meg engem!
Te légy oltalmazó kősziklám,
és megerősített házam, *
hogy megszabadíts engem!
Erősségem és menedékem valóban te vagy, *
neved miatt vezess és irányíts engem!
Kiszabadítasz a hálóból, amit titkon vetettek nekem, *
mivel te vagy az én erősségem!
Uram, kezedbe ajánlom lelkemet; *
megváltottál engem, hűséges Istenem!
Te utálod a hazug bálványok tisztelőit, *
én azonban az Úrban remélek!
Ujjongok és örvendezem jóságod miatt, *
mert tekintetre méltattad alázatosságomat.
Ismered lelkem gyötrődéseit, †
nem adtál ellenségeim kezébe, *
lábamat tágas helyre állítottad.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Szorongatnak, Uram, könyörülj rajtam, †
szemem a bánattól elhomályosult, *
sorvadozik testem-lelkem.
Életem már elernyed a kíntól, *
sóhajtozásban fogynak el éveim.
Erőm megtört a nyomorúságban, *
csontjaim is sorvadoznak.
Gyalázattá lettem minden ellenségem előtt, †
szomszédaim és ismerőseim félnek tőlem, *
ha meglátnak az utcán, elkerülnek.
Szívükben elfelednek, mintha meghaltam volna, *
olyanná lettem, mint az összetört edény.
Sokak gyalázkodó szavát hallom; *
rettegés vesz körül engem,
mert ezek összefognak ellenem, *
azon tanakodnak, hogy életemet kioltsák.
Én pedig benned remélek, Uram, †
azt mondtam: „Te vagy Istenem, *
kezedben van a sorsom.”
Ragadj ki az ellenség kezéből, *
és azoktól, akik üldöznek engem.
Szolgád fölé ragyogtasd fel arcodat, *
irgalmasságodban szabadíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Mily nagy a te jóságod, Uram, *
amelyet a téged félőknek tartogatsz,
amelyet azoknak készítettél, akik benned bíznak, *
minden ember szeme láttára.
Arcod védő árnyékában rejted el őket *
az emberek zaklatása elől.
Sátradban adsz nekik biztos helyet, *
a gonosz nyelvektől távol.
Legyen áldott az Úr, *
aki csodás szeretettel véd meg erős városában.
Én pedig ijedtemben már azt mondtam: *
„Szemed elől elvetettél engem!”
De te meghallgattad könyörgő szavamat, *
amikor hozzád kiáltottam.
Szeressétek az Urat, ti, összes szentjei, †
a hűségeseket megvédi az Úr, *
de bőven megfizet a gőgösöknek.
Legyetek bátrak, és erősödjék szívetek, *
mind, akik az Úrban reménykedtek.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Szívem és testem. Alleluja.
Áhítozik az élő Isten után. Alleluja.
ELSŐ OLVASMÁNY
Kezdődik Szent János apostol Jelenéseinek könyve
1, 1-20
Látomás a megdicsőült Emberfiáról
Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet azért adott neki az Isten, hogy szolgáinak megmutasson mindent, aminek csakhamar be kellett következnie. Elküldte angyalát, így adta tudtul szolgájának, Jánosnak, aki tanúskodik arról, amit az Isten mondott, s amiről Jézus Krisztus tanúságot tett: mindenről, amit látott. Boldog, aki olvassa, és aki hallgatja ezeket a prófétai szavakat, és meg is tartja, ami bennük meg van írva, mert az idő közel van.
János a hét ázsiai egyháznak. Kegyelem és békesség nektek attól, aki van, aki volt, és aki eljő, meg a hét lélektől, aki trónja előtt áll, és Jézus Krisztustól, a hűséges tanútól, a halottak elsőszülöttétől és a földi királyok fejedelmétől! Ő szeret minket, vérével megváltott bűneinktől, s Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Ámen.
Nézzétek, közeledik a felhőkben, látni fogja minden szem, még azoké is, akik átszúrták! A föld minden népe veri majd a mellét. Igen. Ámen.
„Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég)” – mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt, és aki eljő, a Mindenható.
Én, János, a királyságban és Jézus türelmes várásában testvéretek és az üldöztetésben társatok, a Patmosz nevű szigeten voltam, az Isten szava miatt, meg azért, hogy Jézus mellett tanúságot tegyek. Az Úr napján elragadtatásba estem. Hátam mögül, mint valami harsona, megszólalt egy hang: „Amit látsz, írd le egy könyvbe, és küldd el a hét egyháznak: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Tiatirába, Szárdeszbe, Filadelfiába és Laodiceába.”
Erre megfordultam, hogy megnézzem, ki szól hozzám. Amint megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, a gyertyatartók közt pedig valakit, aki az Emberfiához hasonlított. Bokáig érő ruhát viselt, aranyöv övezte mellét. Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a lobogó tűz, lába, mint a kohóban izzó sárgaréz, hangja, mint a nagy vizek zúgása. Jobbjában hét csillagot tartott, szájából kétélű hegyes kard tört elő, arca pedig olyan volt, mint a teljes fényében ragyogó nap.
Amikor megpillantottam, mint egy halott a lába elé rogytam, de megérintett jobbjával, és megszólított: „Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó és az élő. Meghaltam, s lám, mégis élek, örökké. Nálam van a halálnak és az alvilágnak a kulcsa, írd le hát, amit láttál, a jelent és ami ezután történik. A hét csillagnak, amit a jobbomban láttál, és a hét arany gyertyatartónak ez a titka: a hét csillag a hét egyház angyala, a hét gyertyatartó meg a hét egyház.”
VÁLASZOS ÉNEK
Jel 1, 5. 6; Kol 1, 18
Krisztus szeret minket, vérével megváltott bűneinktől: * Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Alleluja.
Ő a kezdet, elsőszülött a holtak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. * Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Alleluja.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Péter áldozópap és vértanú dicsérete
A mártírok vére a keresztények magja lett
Pétert, miután a Mária Társaságában megkezdte a szerzetesi életet, saját kérésére nyomban az óceániai missziókba küldték. A Csendes-óceánon levő Futuna szigetére került, ahol Krisztus nevét eddig még nem is hirdették. Az a laikus testvér, aki mindig segítségére volt, ezekkel a szavakkal ismertette missziós életét:
„Munkája közben a forró nap melegétől égetve, és gyakran az éhségtől elgyötörve, teljesen átizzadva jött haza. A kimerültségtől legyengülve, de mindig erős lélekkel, élénken és vidáman érkezett haza, mintha szórakozóhelyről jött volna; ez nemcsak egyszer fordult elő, hanem szinte mindennap.
Futuna sziget lakóitól soha nem szokott megtagadni semmit sem. Még azoktól sem, akik lázadást szítottak ellene: ezeket is mindig mentegette, és soha el nem utasította őket magától, bár tudatlan és kellemetlenkedő emberek voltak. Páratlan kedvesség volt benne kivétel nélkül mindenki iránt, és ez minden módon megmutatkozott.”
Nincs tehát semmi csodálatos abban, hogy a sziget lakói „a legjobb szívű embernek” hívták. Valamikor ő is ezt mondta egyik rendtársának: „Egy ilyen nehéz misszióban szenteknek kell lennünk.”
Minden alkalmat felhasználva hirdette Krisztust és az evangéliumot, de az eredmény nagyon szerény volt. A misszióban végzett emberi és szerzetesi munkáját mégis kitartó állhatatossággal folytatta, ráhagyatkozva Krisztus példájára és e szavaira: Más vet, és más arat. Emellett állandóan kérte Máriának, Isten anyjának segítségét, hiszen kiváló tisztelője volt.
A keresztény vallás hirdetésével megsemmisítette a gonosz szellemek kultuszát, amelyet pedig Futuna sziget vezetői nagyon felkaroltak, hogy ezáltal uralmuk alatt tartsák népüket. Ezért szörnyű kegyetlenséggel megölték, azt remélve, hogy Péter halálával a keresztény hitnek az általa elhintett magvai is majd elpusztulnak.
A vértanúhalála előtti napon ő azonban megmondta: „Nem számít, ha én meghalok. Krisztus vallása úgy hozzánőtt ehhez a szigethez, hogy halálommal már nem szűnik meg.”
A vértanú vére elsősorban Futuna lakóinak használt, hiszen pár év múlva valamennyien Krisztus hitére tértek; de hasznára lett Óceánia többi szigetének is, ahol most virágzó keresztény egyházak élnek. Ezek Pétert a sajátjuknak tartják, és mint első vértanújukat tisztelik.
VÁLASZOS ÉNEK
Lk 10, 2; ApCsel 1, 8
Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. * Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásra. Alleluja.
A Szentlélek ereje tölt el benneteket, és tanúim lesztek a föld végső határáig. * Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásra. Alleluja.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Chanel Szent Péternek megadtad a vértanúság dicsőségét, hogy a hit terjedjen és Egyházad növekedjék. A húsvéti öröm napjaiban add úgy ünnepelnünk Krisztus halálát és feltámadását, hogy ennek az új életnek tanúi lehessünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky