2025. június 30.

A római Egyház első szent vértanúi
tetszés szerinti emléknap


A Néró császár által a 64-es római tűzvész után indított első egyházüldözés alkalmával sok hívőt öltek meg kegyetlen kínok közepette. Erről a pogány történetíró, Tacitus Annaleseiben (15, 44) és Kelemen, római püspök a korintusiakhoz írt levelében (5-6. fejezet) tanúskodik.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Dicső Király, a vértanúk

kezedből kapnak koszorút:

a földi létet megvetik

s te otthont égben adsz nekik.

Füledbe, Urunk, jusson el

szavunk, mely kérőn esdekel:

míg győztes dalunk énekel,

minden vétkünk töröljed el.

Ki vértanúk hitét adod,

győzelmüket te aratod:

légy győztes bűneink fölött,

bocsásd meg őket, s adj erőt.

Kérünk, kegyelmes, jó Atya,

Atyának egyszülött Fia

és Szentlélek, Vigasztaló:

egy Isten és uralkodó. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Szabadíts meg, Uram, mert irgalmas vagy!
6. zsoltár
A megtört szívű ember az Úr irgalmát kéri
Most megrendült a lelkem… Atyám, szabadíts meg ettől az órától (Jn 12, 27).

Uram, ne büntess haragodban, *

felindulásodban ne sújts engem!

Könyörülj rajtam, Uram, mert elernyedtem, *

minden csontom remeg, gyógyíts meg, Uram!

A lelkem is mélyen megrendült, *

és te, Uram, még meddig késel?

Fordulj felém, Uram, ments meg, *

szabadíts meg, mert te irgalmas vagy!

A holtak közt nincs, aki rólad emlékezzék, *

a holtak országában ki dicsőít téged?

Elfáradtam a sóhajtozásban, †

éjjelente könnyekkel áztatom ágyamat, *

könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.

Szemem a bánattól elhomályosult, *

sok ellenségem miatt őszülök.

Ti, gonosztevők, távozzatok tőlem, *

hangos sírásomat az Úr meghallotta.

Meghallgatta az Úr könyörgésemet, *

és imádságomat elfogadta.

Megzavarodva piruljanak ellenségeim; *

és nagy szégyenükben futva meneküljenek.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Szabadíts meg, Uram, mert irgalmas vagy!
2. ant. Az elnyomottnak az Úr a menedéke.
9 (9 A). zsoltár
Hálaének győzelemért
Újra eljön ítélni élőket és holtakat.
I.

Hálát adok, Uram, teljes szívemből, *

összes csodádat elbeszélem.

Ujjongok és örvendezem benned, *

nevedről szól énekem, fölséges Isten!

Mert ellenségeim meghátrálnak, *

elbuknak, és semmivé lesznek színed előtt.

Magadévá tetted igazságos ügyemet, *

trónodra ültél, mint igaz bíró.

Megfenyítetted a népeket, és a gonoszt megsemmisítetted, *

még a nevüket is eltörölted mindörökre.

Az ellenség megsemmisült, †

városait lerontottad, örökre pusztasággá lettek, *

még emlékük is elenyészett velük együtt.

Az Úr azonban örökké uralkodik, *

trónusa áll ítéletre készen.

A világot ő ítéli meg igazságban, *

a népeknek ő oszt méltányosan igazságot.

Az elnyomottnak az Úr a menedéke, *

a nyomorúság és szükség napjaiban egyetlen mentsége.

Aki nevedet ismeri, benned bízik: *

Uram, soha nem hagyod el a téged keresőket.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az elnyomottnak az Úr a menedéke.
3. ant. Sion városának kapujában dicsőítelek.
II.

Énekeljetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, *

hirdessétek nagy tetteit a népek között.

Ő kéri számon a vért, és jól emlékezik, *

a szegények jajszavát nem felejti.

Könyörülj rajtam, Uram; †

lásd, mennyire szorongatnak ellenségeim, *

de te a halál kapujából is fölemelsz!

Sion városának kapujában hadd hirdessem dicséretedet, *

és hadd örvendjek, mert megszabadítottál.

A népek a maguk ásta verembe zuhantak; †

a hurokban, amit ők rejtettek el, *

lábuk fennakadt.

Megmutatta magát az Úr, ítéletet tartott, *

a gonoszt megfogta saját keze műve.

A gonoszok az alvilágba hullanak, *

és minden nemzet, amely elfelejti Istent.

Mert ő nem feledkezik meg a szegényekről végleg, *

a nyomorultak reménye nem vész el örökre.

Kelj fel, Uram, nehogy elbízza magát az ember, *

szólítsd ítéletre a népeket magad elé.

Bocsáss, Uram, rájuk rettegést, *

tudják meg a nemzetek, hogy ők csak emberek!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Sion városának kapujában dicsőítelek.

Elmémet segítsd, és megtartom törvényedet,

Ragaszkodom hozzá teljes szívvel.

ELSŐ OLVASMÁNY

Sámuel könyveiből

1 Sám 31, 1-4; 2 Sám 1, 1-16

Saul halála

Azokban a napokban, amikor a filiszteusok megtámadták Izrael fiait, Izrael fiai megfutamodtak a filiszteusok elől, és a Gilboa hegyén mindenfelé elesettek hevertek. A filiszteusok közel férkőztek Saulhoz és fiaihoz, és megölték Jonatánt, Abinadabot és Malki-Suát, Saul fiait. Saul körül is tombolt a harc. Az íjászok célba vették, és súlyosan megsebesítették. Ekkor meghagyta fegyverhordozójának: „Vond ki kardodat, és szúrj le, különben jönnek ezek a körülmetéletlenek, és elbánnak velem!” Ám fegyverhordozója vonakodott (mert nagyon félt). Erre Saul kihúzta kardját, és beledőlt.

Saul halála után, az amalekiták elleni csatából hazatérve, Dávid két napig Ciklagban maradt. A harmadik nap egy ember érkezett Saul táborából. A ruhája meg volt szaggatva, és hamu volt a fején. Amikor Dávid elé ért, a földre vetette magát, és leborult előtte. Dávid megkérdezte: „Honnét jössz?” „Izrael táborából menekültem” – felelte. „Mi történt? – kérdezte Dávid. – Beszéld el nekem!” „A nép elmenekült a csatából – válaszolta –, s az emberek közül sokan elestek. Saul és fia, Jonatán is halott!”

Ekkor Dávid megkérdezte a legényt, aki a hírt hozta neki: „Hogy tudtad meg, hogy Saul és fia, Jonatán is halott?” A legény, aki a hírt hozta, ezt felelte: „Épp Gilboa hegyére tévedtem, s láttam, amint Saul a lándzsája fölé hajolt; nyomában a kocsik és lovasok. Amikor megfordult, és észrevett, megszólított: »Ki vagy?« »Egy amalekita« – válaszoltam. Erre megparancsolta: »Gyere ide, és add meg a kegyelemdöfést, mert bár kínlódom, még teljesen bennem van az élet.« Odamentem hát, és megadtam neki a kegyelemdöfést, mert tudtam, hogy nem éli túl bukását. Aztán levettem a fejéről a koronát meg a karjáról a karperecet, és elhoztam ide, uramnak.”

Erre Dávid fogta a ruháját, és megszaggatta. Ugyanígy az emberei is, akik vele voltak, mind. Jajgattak és sírtak, és egészen estig böjtöltek Saulért és fiáért, Jonatánért, az Úr népéért és Izrael házáért, amiért elhullottak a kard élén.

Dávid ekkor megkérdezte a legénytől, aki a hírt hozta neki: „Hova való vagy?” „Egy amalekitának, egy betelepedett jövevénynek vagyok a fia” – válaszolta. Erre Dávid azt mondta: „Hát nem féltél kinyújtani a kezed, és megölni az Úr fölkentjét?” Aztán Dávid odaszólította egyik legényét, és megparancsolta neki: „Gyere ide, és szúrd le!” Az leszúrta, úgyhogy meghalt. Dávid így szólt hozzá: „Véred szálljon a fejedre! Saját szád vallott ellened, hiszen ezt mondtad: »Megadtam az Úr fölkentjének a kegyelemdöfést.«”

VÁLASZOS ÉNEK

2 Sám 1, 21. 19

Gilboa hegyei, se harmat, se eső ne öntözzön benneteket, * Ahol elestek Izrael hősei.

Mindnyájan, környező hegyek, látogasson meg benneteket az Úr, Gilboától azonban távol legyen. * Ahol elestek Izrael hősei.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent I. Kelemen pápának a korintusiakhoz írt leveléből

(Cap. 5, 1 – 7, 4: Funk 1, 67-71)

Az irigység miatt szenvedő igazak a legszebb példát adták

Hagyjuk most a régi példákat, vegyük szemügyre a nemrég megdicsőült bajvívókat; saját korunk nemes példaképeit állítsuk magunk elé. Féltékenység és irigység miatt szenvedtek üldöztetést, és küzdöttek mindhalálig, akik a leghatalmasabb és legigazabb oszlopaink voltak.

Állítsuk szemünk elé a jóságos apostolokat. Pétert, aki a gonosz féltékenység miatt nemcsak egy vagy két, hanem sok megpróbáltatást viselt el, és így vértanúságot szenvedvén a dicsőség megérdemelt helyére költözött. Féltékenység és viszály okozta, hogy Pál a béketűrés pályabérét felmutathatta: hétszer verték bilincsbe, menekülésre kényszerítették, megkövezték, Keleten és Nyugaton az igét hirdette, hitének dicső híre messze elterjedt, és miután az igazságra tanította az egész világot, a Föld határáig ért, a nép vezetői előtt vértanúságot szenvedett, így távozott el a világból, és költözött el a szent helyre, mint a béketűrés legszebb példaképe.

Ezekhez a férfiakhoz, kik szentül rendezték életüket, a kiválasztottak nagy serege járult, akik ugyancsak a féltékenység miatt sok kint és gyötrelmet szenvedtek, és a legszebb példát adták nekünk. A Danaidák és Dirkék kínjával szenvedtek üldöztetést a féltékenység miatt az asszonyok, akik, miután súlyos és kimondhatatlan kínokat álltak ki, elérkeztek a hit pályafutásának végére, és gyenge testükkel a legszebb pályabért nyerték el. A féltékenység elidegenítette az asszonyok szívét férjeiktől, és ez fordította visszájára Ádám atyánknak ezt a mondását: Ez már csont a csontomból, és hús a húsomból. A féltékenység és a pártoskodás nagy városokat dúlt fel, és nagyszámú népeket irtott ki gyökerestül.

Ezeket nemcsak azért írjuk, kedveseim, hogy kötelezettségeitekre figyelmeztessünk benneteket, hanem hogy magunkat is ugyanerre emlékeztessük, mert ugyanazon a küzdőtéren vagyunk, és ugyanaz a harc vár reánk is. Hagyjuk ezért a hiú és hasztalan gondokat, és térjünk át a mi dicső és tiszteletreméltó hagyományainkra. Lássuk, Alkotónk szemében mi a szép, a kellemes és a szívesen látott. Nézzünk figyelmes szemmel Krisztus vérére, és ismerjük fel, Isten előtt milyen drága az ő vére, amely üdvösségünkre kiontatván, az egész világnak megszerezte a bűnbocsánat kegyelmét.

VÁLASZOS ÉNEK

Jel 7, 14

Isten miatt elviselték a testi gyötrelmeket, * És örök jutalmat nyertek.

Ezek a nagy szorongatásból jöttek, és ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében. * És örök jutalmat nyertek.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te a római Egyház bőségesen sarjadó vetését vértanúk vérével öntözted. Add, kérünk, hogy életük áldozata biztos erőforrásunk legyen, és elvezessen a halálon aratott szent győzelem örömére. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2024 J. Vidéky