Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
A földön minden színre még
sötét fátyolt borít az éj.
Igaz Bíránk, szívünk feléd
áldón eseng és kérve kér.
Hogy minden vétkét elvegyed
s a lélek szennyét mind lemosd,
add, Krisztusunk, kegyelmedet:
kerüljünk el minden gonoszt.
Mert nézd, a szív bűntől beteg,
gonoszság mérge marta meg,
de már az éjben ébredez,
Megváltónk, tégedet keres.
Te űzd el tőlünk messzire
a lelken ülő éjhomályt,
a boldogító égi fény,
világosságod járja át.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled,
időtlen századok során. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Hallgass meg, áldott Krisztusunk,
minket, kik hozzád fordulunk,
hitünket hogy ne törje le
a rossz világ bűnös keze.
Kerüljön el rossz gondolat
s irigységnek konok tüze,
a sértést némán tűrjük el,
a rosszat jóval űzzük el.
Szívünkből végleg tűnjön el
csalás, kevélység, vad harag,
a kapzsiság sóvár szeme:
minden bajoknak kútfeje.
A békességet tartsa meg
a szent, őszinte szeretet;
éljünk tisztán, szemérmesen,
töretlen hitben szüntelen.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled,
időtlen századok során. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Mégis elvetetted és félredobtad, *
fölgerjedt haragod fölkented ellen.
Szolgád szövetségét felbontottad, *
koronáját a porba aláztad.
Falait mind leromboltad, *
erődítményeit romhalmazzá tetted.
Minden arra járó fosztogatja, *
szomszédai előtt csúffá tetted.
Elnyomóinak jobbját fölemelted, *
ellenségeinek örömet szereztél.
Kicsorbítottad kardjának élét, *
és nem segítetted őt a harcban.
Fényes tündöklésének véget vetettél, *
trónját a sárba taszítottad.
Megrövidítetted ifjúsága napjait, *
és őt szégyenbe öltöztetted.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Meddig rejtőzöl el, Uram, talán végleg? *
Meddig lángol haragod tüze?
Emlékezz arra, hogy mily rövid az életem, *
milyen mulandónak teremtettél minden embert.
Ki az az élő ember, aki halált nem lát, *
és megmenthetné lelkét az alvilágtól?
A régi szereteted, Uram, hol van, *
és hűséged, melyet Dávidnak ígértél?
Emlékezz, Uram, szolgáid gyalázatára, *
amit el kell tűrnöm sok nép részéről,
amellyel, Uram, ellenségeid gyaláznak, *
gyalázzák fölkented lépteit.
Áldott legyen az Úr mindörökké! *
Ámen, ámen!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Menedékünk te vagy, Urunk, *
nemzedékről nemzedékre.
Mielőtt a hegyek születtek, †
mielőtt a föld és a világ kialakult, *
mindöröktől örökre vagy te, Istenünk.
Visszaparancsolod az embert a porba; *
csak annyit szólsz: „Emberfiak, térjetek vissza!”
Mert ezer év a te szemedben annyi, mint a tegnapi nap, amely tovatűnt, *
vagy mint egy őrállás ideje éjszaka.
Álmot bocsátasz rájuk, *
olyanná lesznek, mint a reggel sarjadó virág:
hajnalban szirmot bont, kivirul, *
estére lehull, és elszárad.
Bizony, haragodtól semmivé leszünk, *
és indulatodtól elpusztulunk.
Szemed előtt állnak gonoszságaink, *
titkos bűneinkre arcod fényt derít.
Üresen telnek napjaink, mert haragszol, *
esztendeink sóhajként szállnak el.
Életkorunk mindössze hetven év, *
jó erőben lehet tán nyolcvan is.
De javarészt még az is baj és törődés; *
bizony, hamar elszáll, és mi elmegyünk.
Ki tudja fölmérni haragod erejét, *
ki fél eléggé haragod hevétől?
Taníts meg számot vetni napjaink sorával, *
hogy bölcsességre neveljük szívünket.
Térj hozzánk, Urunk! Meddig vársz még? *
Indítson meg szolgáid könyörgése!
Árassz el minket reggel irgalmaddal, *
hogy mindennap ujjongjunk és vigadozzunk.
Kárpótolj örömmel a sanyarú napokért, *
az évekért, amikor rosszul ment sorunk.
Lássák meg szolgáid gondviselésedet, *
és gyermekeik dicsőségedet.
Az Úrnak, Istenünknek jósága ragyogjon fölöttünk, †
kezünk munkáját kísérje áldásod felülről, *
kezünk munkáját kísérje áldásod.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Uram, tenálad van az élet forrása,
S a te nevedben látjuk az igazi fényt.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Második Törvénykönyvből
30, 1-20
A száműzetés után is bocsánatot ígér az Úr
Mózes Moáb mezején a néphez intézett utolsó nagy beszédét így fejezte be:
„Ha ezek az ígéretek, az áldás is, az átok is, amelyeket ma szemetek elé tártam, valósággá válnak, de a népek közt, akik közé az Úr, a te Istened taszít, magadba szállsz, s gyermekeiddel együtt szíved, lelked mélyéből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, s hallgatsz mindenben a szavára, ahogy ma megparancsoltam neked, az Úr, a te Istened változtat sorsodon, megkönyörül rajtad, s újra egybegyűjt a népek közül, akik közé szétszórt az Úr, a te Istened. S még ha az ég határánál is volnának belőled, onnan is idehoz az Úr, a te Istened. Az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, amely atyáidé volt, hogy vedd birtokodba. Boldogabbá és számosabbá tesz, mint atyáidat.
Az Úr, a te Istened körülmetéli a te és utódaid szívét, hogy az Urat, a te Istenedet szíved, lelked mélyéből szeresd, és élj. Ezeket az átkokat pedig ellenségeidre és gyűlölőidre zúdítja az Úr, a te Istened, akik üldöztek téged. Te mégis újra hallgatsz az Úr szavára, és megtartod parancsait, amelyeket ma adok neked. S az Úr, a te Istened bőséget ad kezednek minden munkájában, méhed gyümölcsében, jószágod ivadékában és földed termésében. Mert az Úrnak öröme telik benned, a te javadra, ahogyan örömét lelte atyáidban, ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened szavának, és megtartod az ebben a törvénykönyvben foglalt parancsokat és törvényeket, ha szíved, lelked mélyéből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
Ezek a törvények, amelyeket ma szabok neked, nem túlságosan nehezek, és nem elérhetetlenek számodra. Nem az égben vannak, hogy azt kellene mondanod: »Ki hatol fel az égbe, ki hozza le és hirdeti őket, hogy hozzájuk szabhassuk tetteinket?« De a tengeren túl sincs, hogy azt kellene mondanod: »Ki kel át értük a tengeren, ki hozza és hirdeti őket, hogy hozzájuk szabhassuk tetteinket?« Egészen közel van hozzád a törvény, a szádban és a szívedben, így hozzá szabhatod tetteidet.
Nézd, ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a kárhozatot. Ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened parancsainak, amelyeket ma adok neked, s szereted az Urat, a te Istenedet, az ő útjain jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit, életben maradsz, és megsokasodsz, s az Úr, a te Istened megáld azon a földön, ahova indulsz, hogy birtokodba vedd. Ha azonban elfordul szíved, s nem engedelmeskedsz, ha elcsábulsz más isteneket imádni, s nekik szolgálni, akkor ma tudtodra adom: Menthetetlenül elpusztultok, s azon a földön, amelyre a Jordánon átkelve elérkezel, hogy birtokodba vedd, nem fogtok soká élni.
Ma tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok, szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára, és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az életet s napjaidnak hosszúra nyúlását azon a földön, amelyre az Úr, a te Istened megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja.”
VÁLASZOS ÉNEK
Jer 29, 13-14; Mt 7, 7
Ha kerestek, megtaláltok; föltéve, hogy szívetek mélyéből kerestek. * Megengedem majd, hogy megtaláljatok – mondja az Úr –, és jóra fordítom sorsotokat.
Keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. * Megengedem majd, hogy megtaláljatok – mondja az Úr –, és jóra fordítom sorsotokat.
MÁSODIK OLVASMÁNY
János nápolyi püspök beszédeiből
(Sermo 7: PLS 4, 785-786)
Szeresd az Urat, és járj ösvényein!
„Világosságom és üdvösségem az Isten, kitől félnék? Milyen okos volt az a szolga, aki megértette, hogy honnét és miként világosodott meg, és hogy önmaga milyen volt azelőtt. Látta a fényt. Nem azt, amelynek alkonya is van, hanem azt, amelyet szem nem láthat. Akiknek ez a fény világít, azok nem törik magukat a bűnös élet után, és gonoszsággal sem vétkeznek.
Ezt mondta ugyanis az Úr: Addig járjatok, amíg van világosságtok. Melyik világosságról szólott így, ha nem önmagáról? Ő mondotta: Világosságul jöttem a világba, azért, hogy akik látnak, ne lássanak, a vakok viszont visszanyerjék látásukat. Tehát maga az Úr a mi világosságunk, az igazság Napja, aki beragyogta a földkerekségen mindenfelé elterjedt katolikus Egyházát. Az ő hírnökeként szólt a próféta is: Világosságom és üdvösségem az Isten, kitől félnék?
A megvilágosult lelkű ember nem sántikál kétfelé, nem tér le a helyes útról, és mindent elvisel. Az, aki távolból már látja hazáját, elviseli érte a kellemetlenségeket, és földi gondok miatt nem aggódik, mert Istenében erősségre talál. Fékezi szíve vágyait, és állhatatos marad, alázatosságából türelmet merít. Az az igazi fény, amely minden embert megvilágít, aki a világba jött, és önmagát ajándékozza azoknak, akik félik őt. Annak ad kegyelmet, akinek és amikor akar, és annak mutatja meg magát, akinek a Fiú akarja.
Az, aki eddig sötétségben és a halál árnyékában ült – a gonoszság sötétjében és a bűnök árnyékában –, elborzad magától, és megtagadja régi önmagát, ha kigyullad lelkében ez a fény. Bűnbánatot tart, és szégyenkezik, és azután már ő is mondja: Világosságom és üdvösségem az Isten, kitől félnék? Nagy üdvösség ez számunkra, testvéreim! Mert ennek birtokában az ember már nem fél a betegségtől, nem ijed meg a gyengeségtől, nem ad a fájdalomra. Szívvel-lélekkel kell tehát kiáltanunk, és nemcsak szóval mondani, de bensőnkkel is megvallani: Világosságom és üdvösségem az Isten, kitől félnék? Ha ő világosít meg engem, ha ő ad segítséget nekem, kitől félnék? Jöjjön bár a kísértések ködös világa, az Úr az én világosságom. Jöhet, de eredményt nem ér el; szívünket ostromolhatja, de le nem győzi. Törjön rám bár vak szenvedély: Világosságom az Isten. Tehát ő a mi erősségünk, aki nekünk ajándékozza magát, mi pedig neki adjuk magunkat. Addig siessetek ehhez az orvoshoz, amíg megtehetitek, nehogy amikor majd menni akarnátok, akkor már késő legyen!
VÁLASZOS ÉNEK
Bölcs 9, 10. 4
Küldd le szent egedből, dicsőséged trónjáról, Uram, a bölcsességet, hogy munkámban velem legyen, és segítsen, * És így fölismerjem, mi kedves a szemedben.
Add meg nekem, Uram, a bölcsességet, trónod osztályosát! * És így fölismerjem, mi kedves a szemedben.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható, örök Isten, irányítsd tetteinket tetszésed szerint, hogy szent Fiad nevében minél több jót tegyünk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky