Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Ím, a hitvalló, az Úr áldott hőse,
kit minden földön a hívek dicsérnek,
e nap lett méltó a magas mennyeknek
szállni honába.
Jámbor, józan volt, okos és szemérmes,
útja szeplőtlen, csupa szent alázat,
gyönge testét míg eleven tüzével
lakta a lélek.
Sírja szent hely lett, magas érdeméért,
sok szegény testnek, kit igaz betegség,
épségét – a bajt gyökerében irtva –
visszakönyörgi.
Ünnepnapjáról mi is emlékezve
érdemét zengjük közös énekszóval,
égi szószólónk legyen így imája
minden időben.
Hódolat néked, s örökös dicséret,
aki mennyekben ragyogó Király vagy,
Úr és Kormányzó az egész világon;
Hármas is, egy is. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Megszólal az Úr, az istenek Istene, *
napkelettől napnyugatig szólítja a földet.
A szépséges Sionból ragyogva jelenik meg Isten, *
jön a mi Istenünk, és nem hallgat.
Emésztő tűz lobog színe előtt, *
körülötte szélvihar tombol.
Szólítja onnan felülről az eget és a földet, *
hogy ítéletet tartson népe fölött.
„Gyűjtsétek elém választottaimat, *
akik velem áldozatban szövetségre léptek!”
Igazságosságát hirdetik az egek, *
Isten maga tart ítéletet.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
„Halljad, én népem, hadd szóljak, †
Izrael, hadd tanúskodjam ellened: *
Isten, a te Istened én vagyok.
Nem áldozataid miatt dorgállak, *
égőáldozataidat látom szüntelen.
Nem kell nekem házadból a növendékbika, *
sem nyájaidból a kecskebak.
Úgyis enyém az erdő és minden vadja *
és a hegyek ezernyi állata.
Ismerem én az ég minden madarát, *
és enyém, ami csak mozdul a réten.
Ha éhezném, nem szólnék neked, *
mert enyém a földkerekség és ami azt betölti.
Megeszem talán a bikák húsát? *
Vagy a bakok vérét megiszom?
Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát, *
és teljesítsd fogadalmadat a Fölséges előtt.
Hívj segítségül, amikor bajba kerülsz, *
megmentelek akkor, és te áldani fogsz.”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
A gonoszhoz pedig így beszél Isten: †
„Törvényeimet mit emlegeted, *
és miért veszed ajkadra szövetségemet?
Hiszen a fegyelmet gyűlölöd, *
és megveted szavaimat.
Hogyha tolvajt látsz, társául szegődöl, *
és szövetkezel a házasságtörővel.
Szádból gonosz beszéd árad, *
nyelved csalárdságot sző.
Leülsz, és máris gyalázod testvéred, *
és mocskolod anyád fiát.
Te így tettél, és én hallgassak? *
Azt véled, hogy hozzád hasonló vagyok?
Pörbe szólítalak most, *
és mindezt számon kérem tőled.
Ti, akik Istenről megfeledkeztek, szálljatok magatokba; *
különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket.
Aki a dicséret áldozatát áldozza, az tisztel engem; †
és akinek útja szeplőtelen, annak megadom, *
hogy meglássa Isten üdvösségét.”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Halljad, én népem, hadd szóljak,
Isten, a te Istened én vagyok.
ELSŐ OLVASMÁNY
A bírák könyvéből
4, 1-24
Debora és Bárák
Ehud bíró halála után Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Ezért az Úr Jábinnak, Kánaán királyának kezébe adta őket, aki Hacorban uralkodott. Seregének Sziszera volt a vezére, aki a népek Harosetjében lakott. Izrael fiai az Úrhoz könyörögtek, mert Jábinnak kilencszáz vasszekere volt, és húsz év óta keményen sanyargatta Izrael fiait.
Ebben az időben Lappidot felesége, Debora prófétaasszony bíráskodott Izraelben. Ráma és Bétel között, Efraim hegyén ült törvényt, a Debora-pálmafa alatt, és Izrael fiai hozzá mentek peres ügyeikkel. Elküldött, és magához hívatta a naftalibeli Kedesből Abinoám fiát, Bárákot, és így szólt hozzá: „Ezt parancsolja az Úr, Izrael Istene: »Menj fel a Tábor hegyére, és vigyél magaddal tízezer embert Naftali és Zebulon fiai közül. Felvonultatom ellened a Kison patakhoz Sziszerát, Jábin seregének vezérét, szekereivel és csapataival együtt, és a kezedbe adom.«”
Bárák így válaszolt neki: „Ha velem jössz, elmegyek, ha azonban nem jössz velem, nem megyek, mert nem tudom, hogy az Úr angyala melyik napon viszi sikerre ügyemet.” „Veled megyek – válaszolta neki –, de utadon nem a tiéd lesz a dicsőség, mert az Úr egy asszonynak adja kezébe Sziszerát.” Debora útnak indult, és elment Bárákkal Kedesbe. Itt Bárák összehívta Zebulont és Naftalit. Tízezer ember követte, s Debora is vele ment. A kenita Héber elvált Káin törzsétől és Hobabnak, Mózes apósának fiaitól, és a Szaannim tölgy mellett ütötte fel sátrát, nem messze Kedestől. Sziszerának hírül vitték, hogy Abinoám fia, Bárák fölvonult a Tábor hegyére. Sziszera erre összehívta szekereit, a kilencszáz vasszekeret és összes csapatát a népek Harosetjéből a Kison patakhoz. Erre Debora így szólt Bárákhoz: „Indulj, mert elérkezett az a nap, amikor az Úr kezedbe adja Sziszerát. Az Úr előtted halad!”
Bárák levonult a Tábor hegyéről, s tízezer ember követte. Az Úr félelmet keltett Sziszerában, szekereiben és egész seregében Báráktól, úgyhogy Sziszera leszállt szekeréről, és gyalog menekült. Bárák pedig a nemzetek Harosetjéig üldözte a szekereket és a sereget, Sziszerának egész seregét kardélre hányták, nem menekült meg egyetlen ember sem.
Sziszera közben a kenita Héber feleségének, Jáelnek sátra felé menekült gyalog. Hacor királya, Jábin és a kenita Héber háza között ugyanis béke volt. Jáel Sziszera elé ment, és így szólt hozzá: „Térj be, uram, térj be hozzám, és ne félj!” Betért tehát a sátrába, és ő betakarta egy szőnyeggel. Így szólt hozzá Sziszera: „Kérlek, adj egy kis vizet, mert szomjas vagyok.” Megnyitotta hát a tömlőt, amelyben aludttej volt, inni adott neki, aztán újra betakarta. „Állj ki a sátor ajtajához – mondta neki –, s ha valaki jön, és megkérdezi tőled: »Van-e itt valaki?«, feleld azt, hogy nincs!”
Ám Jáel, Héber felesége, fogott egy sátorcöveket, a kezébe meg vett egy kalapácsot, csendesen mellé osont, a cöveket a halántékába verte, úgyhogy odaszegezte a földhöz. A fáradtságtól ugyanis mélyen aludt, így halt meg. Közben odaért Bárák, aki üldözőbe vette Sziszerát. Jáel eléje ment, és így szólt hozzá: „Gyere, megmutatom neked azt az embert, akit keresel.” Bement, s Sziszera ott feküdt holtan, a cövek kiállt a halántékából.
Az Úr tehát megalázta ezen a napon Kánaán királyát, Jábint Izrael fiai előtt. Izrael fiainak keze egyre súlyosabban nehezedett Kánaán királyára, Jábinra, egészen addig, amíg teljesen le nem igázták.
VÁLASZOS ÉNEK
1 Kor 1, 27. 29; 2 Kor 12, 9; 1 Kor 1, 28
Isten azt választotta ki, ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, így senki sem dicsekedhet Isten előtt, * Mert az erő a gyengeségben nyilvánul meg a maga teljességében.
Isten a semminek látszókat választotta ki, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. * Mert az erő a gyengeségben nyilvánul meg a maga teljességében.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Bernát apát beszédeiből
(Sermo in festivitate sancti Martini episcopi, 17-18: Opera, vol. V. Romæ, Edit. Cist. 1968, 411-412)
Nem vonakodom a munkától
Bocsássatok meg nekem, testvérek: az engedelmesség példájánál kissé hosszabban elidőztem, amint az Szent Márton esetében illik is. Valóban itt kissé elidőzünk, de úgy vélem: Jó nekünk itt lennünk, ma hosszabban Mártonnál megpihennünk. „Uram, mondja, ha népednek még szüksége van rám, nem vonakodom a munkától. Legyen meg a te akaratod!”
Ó, igazán szent élet! Ó, mérhetetlen szeretet! Ó, csodálatos engedelmesség! A jó harcot megharcoltad, a pályát végigfutottad, hitedet megtartottad. Készen vár rád az igazság győzelmi koszorúja, amelyet ma megad neked az Úr, az igazságos Bíró, és te még most is csak azt mondod: „Nem vonakodom a munkától. Legyen meg a te akaratod!” Te igazán feláldoztad Izsákot: odaadtad azt az egyetlent, amit szeretsz, ami benned van. Egyetlen örömödet szent buzgósággal feláldoztad, kész vagy visszatérni a veszélyek közé, újra felvenni a harcot, ismét vállalni a munkát, elviselni a gyötrelmet, tovább küzdeni a kísértéssel, továbbra is távol lenni a szentek oly nagy és annyira kívánt boldogságától, és a dicsőségbe való bejutás helyett visszamenni e halandó világ nyomorúságai közé, s végül, ami a legnagyobb: Krisztustól továbbra is távol lenni, ha ő így akarja.
Kétségkívül nagyobb kegyelmet érdemel az, aki még a parancs elhangzása előtt készségesnek mutatkozik annak teljesítésére, mint az, aki a parancs elhangzása után törekszik engedelmeskedni. Ó, szent angyalok – merjem mondani? –, nagy ugyan a ti engedelmességtek, de nem tudom, van-e köztetek olyan, aki akkor is kész akármilyen nagy szolgálatra, hogyha nem láthatja a mennyei Atya arcát? Ó, Péter, nagy dolog az, hogy te követted az Urat, és mindenedet elhagytad. Amikor az Úr színében elváltozott, hallottam, hogy azt mondtad a hegyen: Uram, jó itt nekünk, csinálok ide három sátrat. De nem hallom ezt a mondatot: „Ha népednek még szüksége van rám, nem vonakodom a munkától.” A te szíved azonban, Márton, kész arra, hogy akár megmaradj a testben, akár elköltözz és egyesülj Krisztussal.
Nagy dolog ugyan a lélek nyugalma, amikor nem fenyeget a halál; nagy tökéletesség van a Krisztus látására való buzgó és lankadatlan törekvésben; de mindezeket messze felülmúlja, hogy nem félsz meghalni, sőt nem vonakodsz élni és munkában fáradozni, te, aki oly nagy vággyal kívánsz az Úr jelenlétében lenni. Mi az, amiben nem engedelmeskedett volna ő, aki ilyen nagy pillanatban is teljes odaadással mondja: „Legyen meg a te akaratod?”
Ez tehát a mi részünk, testvérek, amikor ma vendégségben vagyunk Mártonnál; szorgalmasan szemléljük a szegény – sőt most már a gazdag –, Márton asztalánál ezt az engedelmességet, tudván, hogy tőlünk is ezt várják. Erre kell nekünk is készülnünk, hogy mindnyájan elmondhassuk: Hamar elindulok, nem késlekedem, hogy parancsaidat megtartsam. Nem csupán egyszer, vagy csak részben, hanem: Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem: kész vagyok mindenre, és rendelkezéseidet mindenben elfogadom. Erősen kívánom ezt, különlegesen és igazán nagyon akarom: Legyen úgy, ahogy az ég akarja! Kívánom a megpihenést, de nem vonakodom a munkától: Legyen meg a te akaratod!
VÁLASZOS ÉNEK
Ő az, aki az Isten színe előtt az erényeket hősies fokban gyakorolta, és egész szívvel dicsérte az Urat: * Ő az, aki közbenjár minden nép bűneiért.
Íme, a feddhetetlen ember, Isten igaz tisztelője, távol tartotta magát minden rossz cselekedettől, és állhatatos maradt ártatlanságában. * Ő az, aki közbenjár.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, Tours-i Szent Márton püspök a te dicsőségedet szolgálta életében és halálában is. Add, hogy kegyelmed ereje bennünk is hatékonyan működjék, és szeretetedtől se élet, se halál el ne szakítson minket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky