Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Keljünk fel éjjel s közösen virrasszunk,
egyre a zsoltár szavait fontolva,
szárnyalón szálljon a dicséret hangja
édes Urunkhoz.
Jó Királyunknak, akik együtt zengünk,
hadd legyünk méltók az egekbe jutva,
ott, hol a szentek vele laknak együtt,
boldogan élni.
Add meg ezt, kérünk, örök Isten: áldott
jó Atyánk, Krisztus, s velük egybeforrott
éltető Lélek, kit a földön minden
zengve magasztal. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Hallgass meg minket, és hajolj le hozzánk,
irgalmas Isten, ki egyedül Úr vagy,
kérünk, fogadd el esdeklő imáit
gyermekeidnek.
Fényes egedből irgalmasan nézz ránk,
arcod ragyogjon felettünk lámpásként,
mely olajjal telt s szívünkből az árnyat
messzire űzi.
Bűneink láncát törje szét irgalmad,
mosd le a szennyet, ments meg bűneinktől,
könyörülj rajtunk, emeljen fel jobbod,
hogyha elestünk.
Áldás, dicséret az örök Atyának,
és örök hála egyszülött Fiának,
s ki vele együtt uralkodik mindig,
áldjuk a Lelket! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Ne bosszankodj a bűnösökre, *
és ne háborogj a gonosztevők miatt,
mert mint a fű, hamar elhervadnak, *
és elszáradnak, mint a zöldellő növény.
Bizakodj az Úrban, és jót cselekedj, *
akkor megmaradsz földeden, és biztonságban élhetsz.
Örömödet az Úrban keresd, *
ő majd teljesíti szíved vágyait.
Bízd sorsod az Úrra, benne remélj, *
és ő gondoskodik rólad.
Napfényre hozza igazságodat, *
és igaz ügyed ragyog, mint a déli napsugár.
Légy csendben, és várj az Úrra, †
ne irigykedj arra, akinek jól megy a sora, *
noha álnokságon jártatja eszét.
Sose bosszankodj, és ne mérgelődj, *
ne is irigykedj, mert az rosszra visz.
A gonosztevők sorsa pusztulás, *
ám azoké lesz a föld, akik az Úrban bíznak.
Egy kis idő, és már nem is lesz a bűnös, *
keresve sem találod helyét.
Ám a szelídek öröklik a földet, *
és élvezik majd a béke áldásait.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Az igaz kárára cselt sző a gonosz, *
és ellene vicsorgatja fogát.
Az Úr azonban kineveti őt, *
mert látja, hogy eljön rá a bűnhődés napja.
Kardot rántanak a gonoszok, *
íjat is feszítenek,
hogy elejtsék a szegényt és a nyomorultat, *
hogy megöljék azokat, akik szentül élnek.
De kardjuk saját szívüket járja át, *
és összetörnek íjaik.
Jobb az igaz ember szűkös birtoka, *
mint a gonosz bővelkedése,
mert szertefoszlik a bűnös hatalma, *
de az igazat pártolja az Úr.
Ismeri az Úr az ártatlanok sorsát: *
örökségük megmarad örökre.
Nem szégyenülnek meg balsors idején, *
s van eledelük ínséges időben.
Mert elvesznek a bűnösök, †
az Úr ellenségei elhullanak, mint a mezők dísze, *
füstként enyésznek el.
Kölcsönt kér a gonosz, de nem adja vissza; *
ám az igaz jó szívvel osztogat.
Mert azoké a föld, akiket Isten megáld, *
s akiket megátkoz, elpusztulnak.
A jámbor ember lépteit az Úr vezérli, *
életútjában kedvét találja.
Még ha elesik is, akkor sem éri baj, *
hiszen az Úr fogja kezét.
Ifjú voltam, s az idő eljárt fölöttem, †
elhagyatott igazat mégsem láttam soha, *
még ivadéka sem jutott koldusbotra.
Mindenkor jószívű, és kölcsönt adni kész, *
áldott lesz ezért sarjadéka is.
Hagyd el a rosszat, s tedd a jót, *
és megmaradsz örökkön-örökké,
mert kedveli az Úr az igazságot, *
és nem hagyja cserben híveit.
A gonoszok elvesznek örökre, *
a bűnösök sarjai semmivé válnak,
ám az igazak öröklik a földet, *
és mindörökké lakni fogják.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Az igaz szája bölcsességet szól, *
és nyelve igazságot beszél.
Isten törvénye él a szívében, *
nem is tétováznak soha léptei.
A hívőre leselkedik a gonosz, *
és arra tör, hogy elvegye életét.
Az Úr azonban nem adja kezére, *
s nem ítéli el, ha majd ítélőszéke elé kerül.
Bízzál az Úrban, s maradj meg az ő útján, †
melléd áll akkor, és a földet elnyered, *
s meglátod a bűnösök vesztét.
Láttam én már gőgös, gonosz embert, *
mint viruló cédrus, fenn hordta fejét.
Térültem-fordultam, és már sehol sem volt, *
kerestem, de helyét sem találtam.
Nézd az ártatlant, figyeld az igazat: *
a békés embernek marad ivadéka.
Ám a gonoszok hamar kipusztulnak, *
megsemmisül a bűnös nemzedék.
Az igazak üdve az Úrtól való, *
az Úr oltalmazza őket szenvedés idején.
Segítségük ő és szabadítójuk, †
a bűnösök közül kiragadja, s megmenti őket, *
mivel reményüket őbelé vetették.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Igazi jóságra, okosságra és bölcsességre oktass engem.
Mert én hiszek parancsolataidban.
ELSŐ OLVASMÁNY
Ámosz próféta könyvéből
7, 1-17
Látomás a csapásokról
Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Amikor a fű sarjadni kezdett, lám, sáskák érkeztek, nagy sáskák, miután a király lekaszált. Amikor az ország zöld mezejét pusztították, így szóltam: „Uram, Isten, kérlek, irgalmazz! Hogyan állhat fenn Jákob, amikor oly parányi?” És az Úr megkönyörült. „Nem fog bekövetkezni” – mondja az Úr, az Isten.
Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Lám, az Úr, az Isten előhívta büntetésül a tüzet, amely megemésztette a nagy mélységet, és a mezőt is fölperzselte. Akkor így szóltam: „Uram, Isten, kérlek, hagyd abba! Hogyan állhat fenn Jákob, amikor oly parányi?” És az Úr megkönyörült. „Ez sem fog bekövetkezni” – mondja az Úr, az Isten.
Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Lám, egy ember állt a falon, a kezében mérőónt tartott. Az Úr megkérdezte: „Mit látsz, Ámosz?” Azt feleltem: „Mérőónt.” Az Úr így szólt: „Nézd, lemérem népemet, Izraelt mérőónnal, és többé nem kegyelmezek neki. Elpusztulnak Izsák magaslatai, lerombolják Izrael szentélyeit, és karddal támadok Jerobeám házára.”
Amacja, Bétel papja ezt az üzenetet küldte Jerobeámnak, Izrael királyának: „Ámosz összeesküvést sző ellened Izrael házában. Az ország nem tűrheti tovább beszédeit. Mert, lám, ezt mondja Ámosz: »Jerobeámot karddal ölik meg, Izraelt pedig fogságba hurcolják tulajdon földjéről.«”
Ámosznak pedig ezt mondta Amacja: „Látnok! Menj el innen! Menekülj Júda földjére! Ott edd kenyeredet, és ott jövendölj! Bételben többé ne jövendölj, mert királyi szentély, és a királyság temploma!”
Ámosz így felelt Amacjának: „Nem voltam én próféta, sem prófétának fia: pásztor voltam, és szikomort gyűjtögettem. Az Úr azonban elhívott a nyáj mellől. Azt mondta nekem az Úr: »Menj, jövendölj népemnek, Izraelnek.« Halljad hát az Úr szavát!
Azt mondod: »Ne jövendölj Izrael ellen, ne beszélj Izsák háza ellen!« Ezért ezt mondja az Úr: »Feleséged a város cédája lesz, fiaid és leányaid kard élén vesznek el, felosztják földedet kötéllel, te magad tisztátalan földön halsz meg, Izraelt fogságba hurcolják tulajdon földjéről.«
VÁLASZOS ÉNEK
Ám 3, 7. 8; 7, 15
Az Úr nem tesz semmit anélkül, hogy szándékát el ne árulná szolgáinak, a prófétáknak. * Ki ne jövendölne, ha szól az Úr?
Az Úr elhívott a nyáj mellől. Azt mondta nekem: Menj, jövendölj népemnek. * Ki ne jövendölne, ha szól az Úr?
MÁSODIK OLVASMÁNY
A Barnabásnak tulajdonított levélből
(Cap. 5, 1-8; 6, 11-16; Funk 1, 13-15. 19-21)
Az új teremtés
Az Úr azért adta halálra saját testét, hogy bűneink elengedése által megszenteljen minket; ezt nyerjük el ugyanis a vérével való meghintés által. Róla van megírva Izrael számára és a mi számunkra is: Megsebesíttetett gonoszságainkért, szorongatásban volt része bűneinkért, az ő kék foltjai által gyógyultunk meg. Mint a juhot, úgy vitték leölésre, és elnémult, mint a bárány nyírója előtt. Igen nagy hálával tartozunk az Úrnak azért, mert a múltat megmutatta, a jelenvalókkal tanított, és a jövőre vonatkozóan sem hagyott minket homályban. A Szentírás azt mondja: Nem jogtalanul feszítenek hálókat a madaraknak. Ezzel azt mondja, hogy igazságosan pusztul el az az ember, aki a sötétség útjára tér, noha ismeri az igazság útját.
De azt is kérdem, testvérem, ha az Úr Krisztus vállalta a szenvedést a mi lelkünkért, mégis hogyan tűrhette el, hogy emberek keze által szenvedjen, holott Ő az egész világ Ura? Őhozzá szólt ugyanis Isten a világ teremtésekor: Teremtsünk embert képünkre és hasonlatosságunkra. Halljátok hát! Róla szóltak a próféták, hiszen tőle kapták a jövendölés adományát. Ő pedig elviselte a halált, mivel testben kellett megjelennie, hogy eltiporja a halált és bizonyságot tegyen a halálból váló feltámadásról. Elviselte a halált, hogy az atyáknak tett ígéretet beteljesítse, és magának új népet szerezve a földön megmutassa, hogy a feltámadás után ő fogja megítélni a világot. Továbbá tanította Izraelt, nagy csodákat és jeleket művelt; nem mintha ezért magasztalták vagy szerették volna.
Amikor bűneink bocsánatával új életre támasztott minket, megadta nekünk, hogy új természetet vegyünk fel, tudniillik az istengyermekség lelkületét, minthogy újjáteremtett minket. Mert rólunk mondja a Szentírás amikor az Atya így szól a Fiúhoz: Teremtsünk embert képünkre és hasonlatosságunkra. Ők uralkodjanak a föld állatai, az ég madarai és a tenger halai fölött. És amikor szépnek talált minket mint az ő teremtményét, azt mondta: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet!
Ezt az Atya a Fiúnak mondta. De ismét arra hivatkozom, hogy miként szólt mihozzánk. Az utolsó időkben vitte végbe a második teremtést. Azt mondja az Úr: Íme, olyanná alkotom az utolsókat, mint az elsőket. Erre utalt a Próféta, amikor ezt hirdette: Menjetek be a tejjel és mézzel folyó földre, és uralkodjatok rajta! Íme tehát, mi újjá lettünk teremtve, miként máshol ismét mondja a Próféta: Íme, mondja az Úr, elveszem tőlük – vagyis azoktól, akiket előre kiválasztott az Úr Lelke – a kőszívet, és hússzívet adok nekik. Mert ő testben akart közöttünk megjelenni és nálunk lakni. Szívünk ugyanis Isten temploma, testvéreim. Mert azt mondja az Úr: Magasztallak a testvérek gyülekezetében, és a szentek egyházában énekelek neked. Mi vagyunk tehát azok, akiket bevezetett arra a jó földre.
VÁLASZOS ÉNEK
ApCsel 3, 25; Gal 3, 8
Ti vagytok a prófétáknak és annak a szövetségnek a fiai, amelyet az Isten atyátokkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: * A te utódodban áldást nyer a föld minden nemzetsége.
Mivel az Írás előre látta, hogy Isten a hittel teszi megigazulttá a pogányokat, előre hirdette Ábrahámnak: * A te utódodban áldást nyer a föld minden nemzetsége.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, boldogan vallunk téged teremtő és gondviselő Istenünknek. Oltalmazd mindenkor híveidet: újítsd meg bennünk kegyelmi adományaidat, és megújult életünket őrizd meg jóságosan. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky