2025. január 23.

Alamizsnás Szent János
emléknap
(A pozsonyi főszékesegyházban)

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Pásztorok áldott főpásztora, Krisztus,

szent követődnek ünnepelve napját

tárjuk eléd most lelkes énekünkkel

hódolatunkat.

Harcokban edzett hű fiadat egykor

égi kenettel belül gazdagítva

szent közösségnek gondos pásztorává

tette a Lélek.

Nyájadnak őre, pásztoraid tükre,

fénye a vaknak, elesettnek atyja,

lankadók lelke, mindeneknek mindig

mindene volt ő.

Krisztus, a jókat jutalmul az égben

megkoronázod; minekünk is add meg,

hogy pásztorunkat, nyomdokain járva,

mennybe kövessük.

Himnusszal áldjuk mindeneknek Atyját,

felmagasztalván, Isten Fia, téged,

Szentlélek Istent ugyanúgy dicsérjük

szerte a földön. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Te minket megszabadítasz, Urunk, és nevedet mindörökké magasztaljuk.
44 (43). zsoltár
A nép sorscsapásai
Mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket (Róm 8, 37).
I.

Istenünk, hallottuk saját fülünkkel, †

atyáink elbeszélték nekünk a csodákat, *

amelyeket napjaikban tettél, egykor régen.

Kezed népeket űzött el, őket meg letelepítetted, *

nemzeteket zúztál össze, őket pedig megnövelted.

Mert nem kardjukkal vették birtokba ezt a földet, *

és nem is az ő karjuk segítette őket,

hanem a te jobbod és a te karod és arcod fényessége, *

mert úgy szeretted őket.

Te vagy Istenem és Királyom, *

parancsodra megszabadul Jákob.

Veled szórtuk szét ellenségeinket; *

a te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.

Mert én nem az íjamban bízom, *

kardom meg nem szabadíthat.

De te megszabadítasz minket sanyargatóinktól, *

és megszégyeníted ellenségeinket.

Mindennap Isten a mi dicsekvésünk, *

és nevedet mindörökké magasztaljuk!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Te minket megszabadítasz, Urunk, és nevedet mindörökké magasztaljuk.
2. ant. Könyörülj, Uram; ne hagyd, hogy örökségedet gyalázat érje!
II.

De most elvetettél és megaláztál minket, *

Istenünk, már nem vonulsz ki együtt seregünkkel.

Megfutamítottál ellenségeink elől, *

és kifosztottak, akik gyűlölnek minket.

Odaadtál, mint vágásra szánt juhokat, *

a nemzetek között széjjelszórtál.

Eladtad népedet haszon nélkül, *

és cserébe érte nem adtak sokat.

Szomszédaink előtt gyalázattá tettél minket, *

gúnyol és csúfol környezetünk.

Szállóigévé tettél a pogányok számára, *

csak csóválják fejüket a népek.

Gyalázatom szemem előtt van egész nap, *

és szégyenpírban ég az arcom

a gúnyolók és szemrehányók szava miatt, *

ellenségem és támadóm színe előtt.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Könyörülj, Uram; ne hagyd, hogy örökségedet gyalázat érje!
3. ant. Kelj fel, Uram, válts meg minket, hiszen irgalmas vagy!
III.

Mindezek most ránk szakadtak, †

téged mégsem feledtünk el, *

és nem szegtük meg szövetségedet.

Szívünk nem fordult el tőled, *

lépteink utadról le nem tértek,

pedig megaláztál a sakálok földjén minket, *

ránk borítottad a halál árnyát.

Ha Istenünk nevét elfelednénk, *

és ha kezünket más isten felé tárnánk,

Isten vajon ezt nem kérné számon? *

A szív titkait csak ő ismeri.

Teérted gyilkolnak mindennap bennünket, *

és leölésre szánt juhoknak tekintenek!

Kelj fel, miért alszol, Uram, *

kelj fel, és ne taszíts el mindörökre!

Miért fordítod el arcodat? *

Elfeleded ínségünket és gyötrelmeinket?

A föld porába alázták lelkünket, *

a földhöz tapadt egész testünk.

Kelj fel, Uram, siess segítségünkre, *

irgalmasságodban válts meg minket!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Kelj fel, Uram, válts meg minket, hiszen irgalmas vagy!

Uram, kihez mennénk?

Tiéd az örök életet adó tanítás.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Második törvénykönyvből

9, 7-21. 25-29

A nép bűnei és Mózes közbenjárása

Moáb síkságán Mózes így beszélt a néphez:

„Emlékezzél! Ne feledkezz meg róla, hogy a pusztában magadra haragítottad az Urat! Attól a naptól, hogy kivonultatok Egyiptomból, erre a helyre érkezéstekig lázongtatok az Úr ellen. A Hóreben annyira magatokra vontátok az Úr haragját, és az Úr (annyira) megneheztelt rátok, hogy el akart pusztítani benneteket. Ez akkor történt, amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, annak a szövetségnek tábláit, amelyet az Úr veletek kötött. Negyven nap és negyven éjjel a hegyen maradtam, sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam. Az Úr átadott nekem két kőtáblát, amelyre Isten ujja ugyanazokat a szavakat írta, amelyeket az Úr egybegyűléstek napján a hegyen a lángok közül intézett hozzátok.

A negyven nap és negyven éjjel elteltével az Úr átadott nekem két kőtáblát, a szövetség tábláit. Aztán így szólt hozzám az Úr: »Siess, menj le! Mert néped, amelyet kivezettél Egyiptomból, bűnt követett el. Hamar letért az útról, amelyet rendeltem a számukra: bálványt öntött magának!« Aztán így folytatta az Úr: »Látom, nyakas ez a nép. Hadd pusztítsam el hát, s hadd töröljem el a nevét a föld színéről! Téged pedig ennél nagyobb s népesebb néppé teszlek.«

Akkor megfordultam, s lejöttem a hegyről. A szövetség két kőtáblája a két kezemben volt, a hegy pedig lángokban égett. Láttam, hogy újra vétkeztetek az Úr, a ti Istenetek ellen, borjút öntöttetek magatoknak, hamar letértetek az útról, amelyet az Úr rendelt a számotokra. Ezzel a két kőtáblát, amely a kezemben volt odavágtam, és a szemetek láttára összetörtem. Aztán leborultam az Úr előtt, s mint először, negyven nap és negyven éjjel sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam, bűnötök miatt, amit azzal követtetek el, hogy olyat tettetek, ami tetszése ellenére van, s haragra gerjeszti az Urat. Mert féltem attól a haragtól és nehezteléstől, amely eltöltötte az Urat ellenetek, annyira, hogy el akart pusztítani benneteket. De most is meghallgatott az Úr.

Áronra is nagyon megharagudott az Úr, úgyhogy el akarta pusztítani, de könyörögtem Áronért is. Bűnötök tárgyát azonban, amelyet alkottatok, a borjút, megragadtam, s egészen porrá zúztam, tűzbe vetve elégettem; aztán porát a hegyről lefutó patakba szórtam.

Leborultam, mert az Úr azzal fenyegetőzött, hogy elpusztít benneteket, s negyven nap és negyven éjjel arcra borulva könyörögtem az Úrhoz ezekkel a szavakkal:

»Ó, Uram, Istenem! Ne pusztítsd el népedet és örökségedet, amelyet nagy hatalmaddal kiszabadítottál, és erős kézzel kivezettél Egyiptomból! Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Jákobra! Ne nézd ennek a népnek makacsságát, gonoszságát és vétkét! Különben azt mondják majd annak az országnak a népei, ahonnan kivezettél bennünket: Az Úr nem tudta elvezetni őket arra a földre, amelyet ígért nekik, s gyűlöletből félrevezette, hogy a pusztában elpusztítsa őket. Mégiscsak a te néped és a te örökséged, te vezetted ki hatalmas erőddel és kinyújtott karoddal.«”

VÁLASZOS ÉNEK

Kiv 32, 11. 13. 14; 33, 17

Mózes így könyörgött az ő Urának, Istenének színe előtt: Uram, miért lobbannál haragra néped ellen? Lohadjon le tehát haragod; gondolj Ábrahámra, Izsákra és Jákobra, akiknek megesküdtél, hogy tejjel és mézzel folyó országot adsz nekik. * Erre az Úr visszavonta a csapást, amellyel népét fenyegette.

Az Úr így szólt Mózeshez: Kegyelmet találtál színem előtt, és én név szerint ismerlek téged. * Erre az Úr visszavonta a csapást, amellyel népét fenyegette.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Fulgentius ruspei püspök beszédeiből

(Sermo 1, 2-3: CCL 91 A, 889-890)

A hű és okos sáfár

Amikor az Úr a népe fölé rendelt szolgái sajátos feladatát akarta megjelölni, így szólt: Mit gondoltok, ki a hű és okos sáfár, akit ura háza népe fölé rendelt, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, ha megérkeztekor ura ilyen munkában találja.

Testvéreim, ki ez az Úr? Kétségtelenül Krisztus! Ő mondja az apostoloknak: Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok.

S vajon kik tartoznak az Úr családjához? Bizonnyal azok, akiket ellensége kezéből kiszabadított, és saját tulajdonába vett. Ez a szent család pedig a katolikus Egyház, amely szerte az egész földön egyre nagyobb termékenységgel terjed el, s méltán dicsekszik azzal, hogy Urának drága Vére árán van megváltva. Ezért is mondja továbbá az Úr: Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét, váltságul sokakért.

Ő ugyanis az a jó Pásztor, aki életét adta juhaiért. Tehát a jó Pásztor nyája: maga a Megváltó családja.

Arról pedig, hogy ki az a sáfár, akinek hűséges és okos szolgának kell lennie, maga Pál apostol tudósít, amidőn önmagáról és társairól mondja: Úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak gondnokait. A gondnokoktól természetesen egyet követelnek meg: hogy hűségesnek bizonyuljanak.

Senki közülünk ne gondolja, hogy csak az apostolok ezek a sáfárok, nehogy a lelki küzdelem kötelességeit elhanyagolva haszontalan szolgaként hűtlenül és oktalanul szunnyadozzék. Éppen a szent Apostol nevezi a püspököket is megbízottnak, amikor így ír: A püspök, mint az Isten megbízottja, legyen feddhetetlen.

Tehát mi a családatya szolgái, s így az Úrnak a sáfárai vagyunk, és azt a gabonamértéket, amelyet kiosztunk nektek, tőle kaptuk.

De ha már azt is kutatjuk, hogy mi az a gabonamérték, erre is Szent Pál apostol ad nekünk feleletet, amikor így ír: Ahogyan Isten osztja ki a hit mértékét mindenkinek.

Amit tehát Krisztus az élelem részének mond, azt Pál a hit mértékének nevezi. Ebből tudtuk meg, hogy nem más ez a lelki eledel, mint a keresztény hit tiszteletreméltó szentsége. Ezt az eledelt adjuk mi nektek az Úr nevében, valahányszor a lelki kegyelem ajándékával megvilágosítva az igaz hit szabálya szerint tanítunk benneteket. Ugyanazt a gabonamértéket kapjátok az Úr sáfárai által, amikor nap nap után meghallgatjátok Isten szolgái ajka által az igazság igéjét.

VÁLASZOS ÉNEK

Mt 25, 21. 20

Jól van, te hűséges, derék szolga! Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: * Menj be Urad örömébe!

Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. * Menj be Urad örömébe!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Pápa:

Mindenható, örök Isten, te úgy rendelted, hogy Szent N. pápa, mint legfőbb pásztor vezesse híveidet, és mindnyájunk lelki javát szolgálja szavával és példájával. Közbenjárására oltalmazd Egyházadban a lelkipásztorokat és a gondjukra bízott nyájat, s vezesd őket az örök üdvösség útjára. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Püspök:

Istenünk, te Szent N. püspököt csodálatos kegyelmeddel a szent lelkipásztorok sorába emelted, mert lelkében lángolt irántad a szeretet, és ragyogóan tündökölt a hit, amely meggyőzi a világot. Add, hogy közbenjárására állhatatosak maradjunk a hitben és a szeretetben, egykor pedig részesedjünk dicsőségében. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Egyházszervező:

Istenünk, te Szent N. (püspök) igehirdetése által őseinket meghívtad az evangélium csodálatos világosságára. Add, hogy közbenjárásától megsegítve egyre gyarapodjunk a kegyelemben és a mi Urunk, Jézus Krisztusnak, a te Fiadnak ismeretében. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Lelkipásztor:

Istenünk, híveid fényessége és lelkünk jó Pásztora, te adtad Egyházadnak Szent N. ( püspököt), hogy tanító szavával vezesse és példájával nevelje népedet. Közbenjárásában bízva kérjük kegyelmedet: őrizd bennünk a hitet, amelyre szavával oktatott, és tarts meg utadon, amelyet példájával megmutatott. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Vagy:

Istenünk, Szent N. (püspököt) az igazság és szeretet Lelkével töltötted el, hogy néped jó pásztora legyen. Add, hogy mi, akik ünnepét tisztelettel megüljük, őt követve tökéletesedjünk, és közbenjáró imádságában bízva minden rossztól megszabaduljunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Misszionárius:

Istenünk, végtelen irgalmaddal megadtad Szent N. -nek,(-nak) hogy hirdesse Krisztus kimeríthetetlen gazdagságát. Közbenjárására add, hogy egyre jobban megismerjünk téged, mind több jót tegyünk, és jelenléted tudatában az evangélium igazságai szerint éljünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2024 J. Vidéky