2025. december 10.

A loretói Boldogságos Szűz Mária
tetszés szerinti emléknap


A Szent Ház – amelyről egy 1465-ben írt krónika elbeszéléséből tudjuk, hogy 1294. december 9–ről 10-re virradó éjszaka került arra a hegyre, amelyen ma is áll – a kiindulópontja a loretói szentélyben megmutatkozó Mária-tiszteletnek; továbbá a megtestesülés misztériumának és a Szent Család evangéliumi erényeinek emléke. Sok pápa részesítette apostoli gondoskodásában a loretói Szűz szentélyét, akit XV. Benedek pápa a repülőgépen utazók védőszentjévé nyilvánított. A loretói litánia pedig az egész Egyházban elterjedt.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Akit föld, tenger és egek

imádva, áldva zengenek:

a hármas mindenség Urát

Mária méhe fogja át.

Kit mindenek, a hold s a nap

örök Uruknak vallanak,

a Szentlélekkel áthatott

leány testében nyugodott.

Áldott vagy, boldog Szűzanya!

Mindennek teremtő Ura,

bár tenyerén a nagyvilág,

szent méhed rejtekébe szállt.

Míg égi követ érkezik,

a Lélek megtermékenyít,

s kit minden nép áhítva várt,

közénk bensődből árad át.

Jézus, magasztal énekünk,

kit tiszta Szentszűz szült nekünk,

Atyáddal és a Lelkeddel is

örökre áld dicséretünk. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Mi magunk is sóhajtozunk, és várjuk testünk megváltását.
38. zsoltár
Beteg ember imája
A természet mulandóságnak van alávetve … Isten akaratából (Róm 8, 20).
I.

Így szóltam: „Vigyázok útjaimra, *

nyelvemmel nem vétkezem;

retesszel zárom le szájam, *

amíg gonosz ember áll előttem.”

Hallgattam, elnémultam, de mi haszna, *

és fájdalmam kiújult.

Szívem fölhevült bennem, *

elmélkedtem, s egyre nagyobb lánggal égett.

Nyelvem akkor megoldódott: *

„Uram, tudasd velem életem végét:

mennyi napjaimnak száma, *

hadd tudjam meg, mily rövid az életem!”

Íme, napjaimat néhány araszra mérted, *

életem ideje előtted semmiség.

Minden csak hiábavalóság, minden emberélet is, *

mint az árnyék, az ember úgy múlik el.

Hiábavaló az is, hogy vesződik, *

kuporgat, de nem tudja, kinek.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Mi magunk is sóhajtozunk, és várjuk testünk megváltását.
2. ant. Hallgasd meg, Uram, kiáltásomat, és figyelj könnyeimre!
II.

És most, Uram, mire várhatok? *

Egyedül benned reménykedem.

Minden gonoszságomból ments ki engem, *

ne szolgáltass ki az esztelen gyalázatának!

Elnémulok, már nem nyitom ki ajkamat, *

mert te vagy, aki ezt végbevitted.

Csapásaidat vedd le rólam, *

elpusztulok sújtó kezed alatt.

Fenyíted az embert gonoszsága miatt, †

moly módjára erejét elemészted. *

Mint egy lehelet, annyit ér minden ember.

Hallgasd meg, Uram, imádságomat, *

figyelj kiáltásomra!

Ne légy süket siránkozásomra, †

hiszen nálad jövevény vagyok, *

vándor, mint minden ősöm.

Vedd le rólam szemedet, hogy föllélegezzem, *

mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Hallgasd meg, Uram, kiáltásomat, és figyelj könnyeimre!
3. ant. Isten irgalmában bízom, mindenkor és mindörökké.
52 (51). zsoltár
A rágalmazók ellen
Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék (1 Kor 1, 31).

Mit dicsekszel gonoszságoddal, *

te, aki a gonoszságban vagy hatalmas?

Egész nap álnokságon jár az eszed; *

te cselszövő, a nyelved éles, mint a borotva!

A rosszat jobban kedveled a jónál, †

a hazugságot inkább, mint az igaz beszédet, *

te álnok nyelv, minden bajt hozó beszéd kedves neked.

Éppen ezért el is pusztít Isten mindörökre, †

kigyomlál és kiköltöztet hajlékodból, *

gyökerestől kitép az élők földjéből.

Látják ezt az igazak, és megilletődnek, *

azután nevetve mondják:

„Íme, az ember, aki nem Istenben kereste oltalmát, †

hanem gazdagságában volt reménye, *

és csak gonoszsága minden ereje!”

Én pedig mint viruló olajfa Isten házában, †

Isten irgalmában bízom, *

mindenkor és mindörökké.

Örökké áldalak azért, amit tettél, †

nevedben reménykedem, *

mert jóságos vagy híveidhez.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Isten irgalmában bízom, mindenkor és mindörökké.

Újíts meg minket, Istenünk,

Ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk.

ELSŐ OLVASMÁNY

Izajás próféta könyvéből

25, 6 – 26, 6

A messiási lakoma. A megváltottak győzelmi éneke

A Seregek Ura minden nemzetnek bőséges lakomát rendez e hegyen. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat és erős színbor. És leveszi e hegyről a gyászleplet, amely minden népet betakart, és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított. Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön. Ő, az Úr mondta ezt.

Azon a napon majd így beszélnek: „Íme, a mi Istenünk! Benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Ő az Úr, s mi benne bíztunk. Örüljünk és ujjongjunk segítségén! Mert az Úr keze megpihen e hegyen, Moábot meg úgy eltiporják a saját földjén, mint a szalmaszálat eltapossák a trágyalében. És ha kiterjeszti kezét, mint az úszó úszásra, az Úr megalázza kevélységében, bármilyen ügyesen mozgatja is kezét. Magasba nyúló, erős falaidat lerontja, porig alázza, s a földig lerombolja.”

Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda földjén: „Erős városunk minekünk Sion, kőfalak és sáncok védelmezik. Tárjatok kaput, hadd vonuljon be az igaz nép, amely őrzi a hűséget. Szíve állhatatos, és megőrzi a békét, hiszen tebenned remél.

Örökkön-örökké az Úrban bízzatok, mert mindenkor erős Isten az Úr. Letaszította a magasban lakókat, és a büszke várost megalázta, és földig alázta, a porba sújtotta, úgyhogy most láb tiporja, a szegények lába, a szűkölködők talpa.”

VÁLASZOS ÉNEK

Jel 21, 3; Iz 25, 8

Hallottam, hogy a trón felől megszólal egy harsány hang: Nézd, ez az Isten hajléka az emberek között. Velük fog lakni: * Ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük.

Az Úristen örökre megsemmisíti a halált, és letörli a könnyet minden arcról. * Ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent II. János Pál pápának a Loretói Szent Ház szentélye fennállásának 700. évfordulójára írt leveléből

(Lettera a Mons. P. Macchi, 15 agosto 1993: Insegnamenti di Giovanni Paolo II, XVI/2, 526-537)

Mária a Megtestesülés fizikai és lelki helye

A Loretó-i Szent Ház nem pusztán csak egy „relikvia”, hanem egy konkrét és értékes „ikon”. Nem valamely elvont igazság „ikonja”, hanem egy eseménynek, egy titoknak: az Ige Megtestesülésének.

A Megtestesülés, amelyre emlékeznek e szent falak között, egy csapásra visszanyeri eredeti bibliai jelentését. Nem egy egyszerű tanításról van szó az isteni és emberi egyesüléséről, hanem sokkal inkább egy olyan eseményről, mely az idő és a tér egy meghatározott pontján ment végbe, ahogyan azt csodálatosan megvilágítják az apostol szavai: „Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született”.

Mária az Asszony, ő, hogy úgy mondjuk, a fizikai és lelki „hely” egyszerre, akiben létrejött a Megtestesülés. De a Ház is, amelyben élt, kézzel fogható emlékeztetőt jelent erre a konkrét dologra.

A názáreti rejtett életre való emlékezés nagyon is konkrét kérdéseket vet fel, olyanokat, melyeknek köze van minden ember tapasztalataihoz. Feléleszti a család szentsége iránti érzéket, s egy csapásra a világ elé tárja azokat az értékeket, melyeket ma ugyancsak hanyagolnak, mint például a hűséget, az élet tiszteletét, a gyermeknevelést, az imádságot. Mindezeket a keresztény családok újra felfedezhetik a Szent Ház falai között, mely a „család-egyház” első példája volt a történelemben.

A Szent Ház ezzel egyidőben emlékeztet a megszentelt élet és az Isten Országáért vállalt szüzesség hivatásának nagyszerűségére, melyek itt találnak dicsőséges kezdetükre Máriának, a Szűznek és Anyának személyében

A fiataloknak pedig, akik hatalmas tömegben zarándokolnak az Anya Házához, szeretném megismételni azokat a szavakat, melyeket más alkalommal már elmondtam számukra: „Haladjatok Mária felé, járjátok utatokat Máriával… találjon visszhangra szívetekben az ő legyenje”. A fiatalok legyenek képesek megújítani, a Názáreti Ház tanításainak fényében elköteleződésüket a katolikus nép iránt, hogy visszavihessék Krisztust a szívekbe, a családokba, a kultúrába és a társadalomba.

A mi időnkben zajlik az az igaz küzdelem, hogy a nők megkaphassák az őket megillető helyet az Egyházban, és a társadalom ebben a vonatkozásban is találhat itt egy elmélyítésre érdemes gondolatot. Azon tény révén, hogy „Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született”, minden egyes nő felemeltetett Máriában, mégpedig olyan méltóságra, amelynél nagyobbat elképzelni sem lehet.

Ezen kívül semmiféle elméleti megfontolás sem tudná annál az egyszerű ténynél jobban felmagasztalni az emberi munka méltóságát, minthogy az Isten Fia dolgozott Názáretben és azt akarta, hogy „az ács fiának nevezzék”.

Végül, hogyan ne emelnénk ki a „szegények választását” ami a Zsinaton történt és azt követően folyamatosan erősödött? A Szent Ház egyszerű és alázatos falai látványosan emlékeztetnek bennünket arra, hogy Isten maga kezdte ezt el, Máriát választva, akiről oly szépen mondja az egyik zsinati szöveg: „Ő az, aki kiemelkedik az alázatosak és az Úr szegényei közül, kik bizalommal tőle remélik és kapják meg az üdvösséget.”

Megmaradva a szegénység és a szenvedés témakörénél, kitüntető helyet kaptak a szentély történelmében a betegek. Ők zarándokoltak elsőként a Szent Házhoz és vitték el aztán hírét a népek közé. Hol találhattak volna bárhol a világon jobb fogadtatásra, mint annak a házában, akiről épp a loretói litánia hirdeti, hogy a „betegek gyógyítója” és a „szomorúak vigasztalója”?

„Legyen Loreto szentélye – ahogy azt XXIII János pápa mondta – nyitott ablak a világra, felelevenítője azoknak a hangoknak, melyek hirdetik a lelkek, a család és a népek megszentelődését.”

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 12, 3

Valóban áldott vagy te az asszonyok között, mert benned ütötte fel Isten sátorát. * A nemzetek sokaságát szenteled az Úrnak.

Mert akit befogadni kicsi az ég, azt te méhedben hordoztad. * A nemzetek sokaságát szenteled az Úrnak.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te az ősatyáknak tett ígéretet beteljesítve a Boldogságos Szűz Máriát választottad ki, hogy Üdvözítőnk Anyja legyen. Engedd, kérünk, annak példáját követnünk, kinek alázatossága tetszésre lelt nálad, és kinek engedelmessége gyümölcsöző számunkra. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2024 J. Vidéky