2025. december 22.

Hétfő, adventi idő, 4. hét
4. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Ó, népek Megváltója, jöjj,

hadd lássuk a Szűz Gyermekét!

Egész világ, ámulva nézz!

Istenhez méltó születés:

Nem férfi magvából fogant,

de Szentlélektől titkosan,

az Úr Igéje testet ölt,

mint Szűz méhén termett gyümölcs.

A Szűz várandós anya lett,

szemérme sértetlen maradt,

erénye ékszerként ragyog:

Istennek fénylő temploma.

Most hagyd el ezt a nászszobát,

e tisztaságos palotát:

mindkét természet Bajnoka,

kelj útra, futva lelkesen.

Atyának egyenlő Fia,

végy testet, indulj győztesen,

testünknek gyengeségeit

örök erővel izmosítsd.

Vár jászolodnak trónusa,

új fényt lehel az éjszaka,

s már el nem oltja semmi éj:

a hit fényében tündököl.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled

időtlen századok során. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Milyen jó az Isten az igaz szívűekhez!
73 (72). zsoltár
Az igaz ember kesergése
Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam (Mt 11,6).
I.

Milyen jó az Isten az igazakhoz, *

az Úr azokhoz, akiknek a szíve tiszta!

Lábam mégis majdnem megtántorodott, *

kis híja volt, hogy el nem buktam,

mert felháborodtam a hetvenkedők miatt, *

amikor láttam a bűnösök jó sorát.

Nem éri őket semmi szenvedés, *

egészséges és erővel teli a testük.

A halandók bajait nem ismerik, *

nem veri őket balsors, mint másokat.

Ezért nyakláncként hordják a gőgöt, *

és köntös rajtuk az erőszak.

Mint a zsír, csöpög belőlük a gonoszság, *

magasra tör szívük álnoksága.

Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, *

elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.

Káromló szavuk az eget sem kíméli, *

nyelvükkel beszennyezik a földet.

Ezért fordul feléjük a nép, *

és mohón issza szavaikat, mint a vizet.

Azt mondják: „Honnan tudná ezt az Isten? *

Lehet-e tudomása erről a Fölségesnek?”

Lám, ilyenek a bűnösök: *

vagyonukat gyarapítják, és élnek háborítatlanul.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Milyen jó az Isten az igaz szívűekhez!
2. ant. A bűnösök nevetés helyett gyászolni fognak, örömük szomorúsággá változik.
II.

Így szóltam: „Hát hiába őrzöm tisztán szívemet, *

és hiába mosom kezemet ártatlanságban?

Hiszen egész nap rajtam csattan az ostor, *

fenyítés a részem már kora reggel.”

Hogyha azt mondanám: „Úgy beszélek, mint ők”, *

árulója lennék gyermekeidnek.

Töprengtem, hogy meg tudjam fejteni, *

sokat gyötrődtem miatta.

Végül Isten szentélyébe tértem, *

és ott megértettem, hogy mi lesz a végük.

Mert valójában csuszamlós útra állítottad *

s pusztulásba taszítod őket.

Utoléri őket a romlás, *

elvesznek hirtelen, odalesznek az iszonyattól.

Mint ébredő ember álma, Uram, *

semmibe foszlik képük előtted, ha fölkelsz.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. A bűnösök nevetés helyett gyászolni fognak, örömük szomorúsággá változik.
3. ant. Elpusztul, aki téged elhagy; nekem azonban jó az Istennel lennem.
III.

Amikor szívem kesergett, *

és bensőmet marta a bánat,

ostoba voltam és tudatlan, *

mint oktalan állat álltam előtted.

Mindig veled akarok maradni, *

hiszen megfogtad jobbomat.

Szándékod szerint vezérelsz engem, *

és végül is befogadsz a dicsőségbe.

Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, *

és ha veled vagyok, nem kívánok semmit sem a földön.

Bár elenyészik a szívem, a testem, *

szívem Istene és örökrésze mindig az Isten.

Mert íme, elpusztul, aki téged elhagy, *

elveszíted mind, aki hűségét megszegi.

Nekem azonban jó az Istennel lennem, *

és az Úristenbe helyeznem bizakodásom.

Hirdetni akarom minden művedet *

Sion városának népe előtt.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Elpusztul, aki téged elhagy; nekem azonban jó az Istennel lennem.

Halljátok az Úr szavát, ti, nemzetek.

A föld végső határáig hirdessétek!

ELSŐ OLVASMÁNY

Izajás próféta könyvéből

Iz 49, 14 – 50, 1

Sion újraépül

Így panaszkodott Sion: „Elhagyott az Úr! Megfeledkezett rólam!” De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad.

Nézd, a tenyeremre rajzoltalak; falaid szemem előtt vannak szüntelen. Sietve jönnek, akik fölépítenek, s akik leromboltak és kifosztottak, azok elmennek.

Hordozd körül tekintetedet és lásd: Egybegyűlnek mindnyájan és idejönnek hozzád. Amint igaz, hogy élek – mondja az Úr –, mint ékszert, úgy viseled majd őket; és ahogy fölékesítik a menyasszonyt, úgy övezed körül magad velük. Mert elpusztított vidékeid és romjaid és az egész pusztává lett ország szűkek lesznek lakóidnak, mivel akik elpusztítottak, már messze vannak.

Azt mondják majd fiaid, akiket már elveszettnek hittél: „Szűk nekem itt ez a hely! Adj nagyobb teret, ahol lakhassak!” Te pedig azt gondolod majd magadban: „Ki szülte nekem őket? Hiszen én meddő voltam és gyermektelen. Ki nevelte föl őket? Elhagyatott, magamra maradt voltam: Honnan származnak hát ezek?”

Ezt mondja Isten, az Úr: Nézd, csak jelt adok kezemmel a népeknek és intek zászlómmal a nemzeteknek. Erre ölükben hozzák vissza fiaidat, lányaidat meg a vállukon hozzák. Királyok táplálnak majd, és királynék lesznek dajkáid. Földre borulva hódolnak előtted, s a lábad porát nyalják. Akkor majd megtudod, hogy én vagyok az Úr, és hogy akik bennem bíznak, nem vallanak szégyent.

El lehet-e venni a zsákmányt az erőstől, és megszabadulhat-e a fogoly a vitéz harcostól? Igen! Mert az Úr mondja: Az erőstől megszabadulnak a foglyok, és a vitéz harcostól elveszik a zsákmányt. Magam szállok harcba azokkal, akik ellened harcolnak, és én mentem meg a gyermekeidet.

Ellenségeidet megetetem a saját húsukkal; úgy megittasodnak a saját vérüktől, mint az új bortól. Akkor mindenki megtudja majd, hogy én, az Úr vagyok a te Szabadítód és a te Megváltód, Jákob erőse.

Ezt mondja az Úr: Hol van anyátok válólevele, amellyel elbocsátottam? Vagy ki a hitelezőm, akinek eladtalak benneteket? Bizony, gonoszságaitok miatt adtalak el titeket, és bűneitek miatt bocsátottam el anyátokat.

VÁLASZOS ÉNEK

Iz 49, 15; vö. Zsolt 26, 10

Megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony, és megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? * S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad, mondja az Úr.

Apám és anyám elhagyott, de te, Uram, akkor is magadhoz ölelsz engem. * S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad, mondja az Úr.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Tiszteletreméltó Szent Béda áldozópapnak a Lukács evangéliumhoz írt magyarázatából

(Lib. 1, 46-55: CCL 120, 37-39)

Magasztalja lelkem az Urat

Mária így szólt: Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben.

Olyan, sohasem hallott nagy tisztességre emelt fel engem az Úr – mondta –, hogy azt emberi nyelv semmiképp sem tudja elmondani, de még az emberi szív sem tudja egészen felfogni, ezért mondok lelkem minden erejével hálát Istennek az ő végtelen fölségét megsejtve. Teljes életemmel, szívemmel és értelmemmel hálát adok neki, mert Jézusomnak, azaz Megváltómnak, örök Istenemnek örvendezik a lelkem, és őt hordom a szívem alatt.

Mert nagyot tett velem a Hatalmas: szentséges az ő neve.

Így utal éneke első mondatára: Magasztalja lelkem az Urat. Mert csak az a lélek magasztalhatja méltó énekével az Urat, akivel maga az Úr ilyen nagyot művelt. És másokat is magasztalásra csak az ilyen lélek buzdíthat így: Magasztaljátok az Urat velem együtt, nagyszerűnek hirdessük az ő nevét mindnyájan!

Mert ha valaki tudja, hogy ki az Úr, és nem törekszik nevét magasztalni és áldani, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában. Szentséges az ő neve, mivel abszolút végtelen hatalmával minden teremtménye fölött van, és egészen más, mint bármely alkotása.

Gyermekét, Izraelt, gondjába vette, irgalmasságáról megemlékezett.

Mily kedvesen nevezi az Úr gyermekének Izraelt, akit azért karolt fel, hogy üdvözítse, hiszen Izrael az ő engedelmes és alázatos gyermeke, miként Ozeás prófétánál is mondja: Izrael a gyermekem, és szeretem őt.

Aki ugyanis nem akar alázatos lenni, az nem is üdvözülhet és nem mondhatja el a prófétával: íme, az Isten megsegít engem, és az Úr oltalmazója életemnek. Aki pedig kicsi, mint a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában.

… amint megígérte atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre.

Ábrahám utódait nem testi, hanem lelki értelemben kell érteni, azaz nemcsak azokat, akik az ő családjából valók, hanem mindazokat – akár zsidók, akár pogányok –, akik követik Ábrahám hitét. Hiszen Ábrahám hitt, mielőtt még Isten szövetséget kötött volna vele, és ez a hite tette őt megigazulttá.

Tehát Ábrahámnak és az ő utódainak – az ígéret fiainak – volt megígérve a Megváltó eljövetele, amint írva van: Ha Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai is, s az ígéret szerint örökösök is.

Milyen szépen megelőzte, akár az Úrnak, akár Jánosnak születését édesanyjuk prófétálása, hogy miként a bűn az asszonytól vette kezdetét, úgy most két asszony jelentse be a megváltás kezdetét; és azt az életet, amely a rászedett asszony bukásával elveszett, a kettő egymással versengve hirdesse, hogy visszakapjuk.

VÁLASZOS ÉNEK

Lk 1, 48-50

Boldognak hirdetnek az összes nemzedékek, * Mert nagyot művelt velem a Hatalmas; szentséges az ő neve.

Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma azokon, akik istenfélők. * Mert nagyot művelt velem a Hatalmas; szentséges az ő neve.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te megszántad az embert, amikor bukásával halált érdemelt, és úgy határoztál, hogy Egyszülöttedet küldöd megváltásunkra. Add kérünk, hogy akik alázatos szívvel valljuk a megtestesülés titkát, részesedjünk a megváltás kegyelmében. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2024 J. Vidéky