Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Urunknak áldott napja ez,
szent fényességgel virradó,
világnak átkos vétkeit
kiontott szent vér mossa le.
Eltévedt ember hitre tér,
vakok szemében gyúl a fény;
s hogy irgalmat nyert a lator,
félelmünk immár megszűnik!
Ámulnak mind az angyalok
látván a bűnbánó latort,
ki bízva Krisztushoz kiált,
s menny üdvösségét élvezi.
Csodálandó nagy szent titok:
világnak bűnét elveszi,
s a testben járók vétkeit
eltörli Krisztus teste már.
Mi más lehetne nagyszerűbb?
Bűnt megbocsát az irgalom,
félelmet űz a szeretet,
s új életet hoz a halál.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
Vagy Húsvét nyolcada utáni köznapokon tetszés szerint:
Örvendj, ég, messzi csillagok,
tenger, föld, nap, tapsoljatok;
kereszthalálból Mesterünk
feltámadt, s benne élhetünk.
Ím, üdvösségünk visszatért,
Bárányunk ontott drága vért,
a bűnhomályból egymaga
lett létünk bátor hajnala.
Halált végzett ki e halál,
gyógyírra bűn, baj itt talál;
erényeink sértetlenül
ragyognak már győztes jelül.
Reményt ad és új kezdetet
e fénylő megváltói tett;
higgyük: mi is feltámadunk,
s mennyben lesz boldog otthonunk.
Fellelkesítnek szent javak,
buzgó imák ujjongjanak;
Húsvétot ünnepeljük itt,
mely nekünk nyújtja kincseit.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, ne büntess haragodban, *
felindulásodban ne sújts engem!
Könyörülj rajtam, Uram, mert elernyedtem, *
minden csontom remeg, gyógyíts meg, Uram!
A lelkem is mélyen megrendült, *
és te, Uram, még meddig késel?
Fordulj felém, Uram, ments meg, *
szabadíts meg, mert te irgalmas vagy!
A holtak közt nincs, aki rólad emlékezzék, *
a holtak országában ki dicsőít téged?
Elfáradtam a sóhajtozásban, †
éjjelente könnyekkel áztatom ágyamat, *
könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.
Szemem a bánattól elhomályosult, *
sok ellenségem miatt őszülök.
Ti, gonosztevők, távozzatok tőlem, *
hangos sírásomat az Úr meghallotta.
Meghallgatta az Úr könyörgésemet, *
és imádságomat elfogadta.
Megzavarodva piruljanak ellenségeim; *
és nagy szégyenükben futva meneküljenek.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Hálát adok, Uram, teljes szívemből, *
összes csodádat elbeszélem.
Ujjongok és örvendezem benned, *
nevedről szól énekem, fölséges Isten!
Mert ellenségeim meghátrálnak, *
elbuknak, és semmivé lesznek színed előtt.
Magadévá tetted igazságos ügyemet, *
trónodra ültél, mint igaz bíró.
Megfenyítetted a népeket, és a gonoszt megsemmisítetted, *
még a nevüket is eltörölted mindörökre.
Az ellenség megsemmisült, †
városait lerontottad, örökre pusztasággá lettek, *
még emlékük is elenyészett velük együtt.
Az Úr azonban örökké uralkodik, *
trónusa áll ítéletre készen.
A világot ő ítéli meg igazságban, *
a népeknek ő oszt méltányosan igazságot.
Az elnyomottnak az Úr a menedéke, *
a nyomorúság és szükség napjaiban egyetlen mentsége.
Aki nevedet ismeri, benned bízik: *
Uram, soha nem hagyod el a téged keresőket.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Énekeljetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, *
hirdessétek nagy tetteit a népek között.
Ő kéri számon a vért, és jól emlékezik, *
a szegények jajszavát nem felejti.
Könyörülj rajtam, Uram; †
lásd, mennyire szorongatnak ellenségeim, *
de te a halál kapujából is fölemelsz!
Sion városának kapujában hadd hirdessem dicséretedet, *
és hadd örvendjek, mert megszabadítottál.
A népek a maguk ásta verembe zuhantak; †
a hurokban, amit ők rejtettek el, *
lábuk fennakadt.
Megmutatta magát az Úr, ítéletet tartott, *
a gonoszt megfogta saját keze műve.
A gonoszok az alvilágba hullanak, *
és minden nemzet, amely elfelejti Istent.
Mert ő nem feledkezik meg a szegényekről végleg, *
a nyomorultak reménye nem vész el örökre.
Kelj fel, Uram, nehogy elbízza magát az ember, *
szólítsd ítéletre a népeket magad elé.
Bocsáss, Uram, rájuk rettegést, *
tudják meg a nemzetek, hogy ők csak emberek!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Szívem és testem. Alleluja.
Áhítozik az élő Isten után. Alleluja.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Jelenések könyvéből
19, 11-21
Isten Igéjének győzelme
Én, János, nyitva láttam az eget. Egyszerre egy fehér ló jelent meg. Aki rajta ült, azt Hűségesnek és Igaznak hívták. Igazságosan ítél és harcol. Szeme olyan, mint a lobogó tűz, fején ékes korona. Neve fel van írva, de senki sem ismeri, csak ő maga. Vértől ázott ruha van rajta, a neve: Isten Igéje. Az égi seregek fehér lovon kísérik, tiszta fehér patyolatba öltözve. Szájából éles kard tör elő, hogy lesújtson a nemzetekre. Vasvesszővel kormányozza majd őket, és tapossa a mindenható Isten haragja tüzes borának sajtóját. Öltözetén a csípő körül ez a név volt felírva: „Királyok Királya és Urak Ura.”
Láttam, hogy egy angyal áll a napban. Harsány hangon szólt az égi madaraknak: „Gyertek, gyűljetek össze az Isten nagy lakomájára. Egyétek a királyok húsát, a vezérek húsát, a bajnokok húsát, a lovak és lovasok húsát, minden szabadnak és rabszolgának, kicsinek és nagynak a húsát!” Majd láttam: A vadállat és a föld királyai összegyűltek a seregeikkel együtt, hogy harcra keljenek a Lovassal és seregével. De ezek elfogták a vadállatot, és vele együtt a hamis prófétát, aki csodákat tett, és félrevezette velük azokat, akik a vadállat bélyegét viselték, és a képmását imádták. Elevenen bevetették mind a kettőt a kénköves, tüzes tóba. A többit a Lovas kardja ölte meg, amely a szájából tört elő. És az összes madár jóllakott a húsukból.
VÁLASZOS ÉNEK
Jel 19, 13. 15. 16
Vértől ázott ruha van rajta, a neve: Isten Igéje. * Ő tapossa a mindenható Isten haragja tüzes borának sajtóját, alleluja.
Öltözetén a csípő körül ez a név volt felírva: Királyok Királya és az Urak Ura. * Ő tapossa a mindenható Isten haragja tüzes borának sajtóját, alleluja.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nyssai Szent Gergely püspök szónoklataiból
(Oratio 1 in Christi resurrectionem: PG 46, 603-606. 626-627)
Az új teremtés elsőszülöttje
Elérkezett hozzánk az élet uralma, megtört a halál hatalma. Más nemzedék támadt: más élet, más életmód; magának a mi természetünknek az átalakulása következett be. Melyik ez az új születés? Az, amelyik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából, s nem is a férfi akaratából, hanem Istenből született.
Hogyan történik meg ez? Figyelj, röviden elmondom neked. Ennek az új sarjnak a fogantatása hit által történik; a keresztségi újjászületés hozza a világra; dajkája az Egyház, amelynek tápláló keble a tanítása; étele a mennyből alászállott kenyér; nagykorúsága a mennyei polgárság; házassága a bölcsességgel kötött életszövetség; gyermekei a reménységei; lakóhelye az Isten országa; öröksége és gazdagsága a paradicsom gyönyörűsége; földi életének vége nem a halál, hanem az arra méltóknak elkészített boldog örök élet.
Ez az a nap, amelyet az Úr alkotott. Egészen más, mint a teremtés kezdetén alkotott napok, amelyekkel az időt mérik. Egy második teremtésnek a kezdete ez. E napon új eget és új földet teremt az Isten, mint mondja a próféta. Olyan eget, amelynek tartóoszlopa a Krisztusba vetett hit. Olyan földet, vagyis más szóval: olyan jó szívet, amelyről az Úr azt mondja, hogy magába szívja a ráhulló esőt, és sokszoros termést hozó kalászokat érlel.
Ebben az új teremtésben a nap nem más, mint a tiszta élet; a csillagok az erények. A levegő a tündöklő életmód; a tenger pedig a bölcsesség és tudás gazdagságának mélysége; füve és növényzete a jó tanítás és a kinyilatkoztatott isteni rendelkezések, ezekből táplálkozik a legelő népe, az Isten hívő nyája. A gyümölcstermő fák pedig a parancsok teljesítése.
Ezen a napon teremtette meg Isten a maga képére és hasonlatosságára a megigazult embert. Látod, milyen világ kezdete számodra ez a nap, amelyet az Úr alkotott? Erről a napról mondja a próféta, hogy ez a nap nem olyan, mint az összes többi nap; és az összes többi éjszaka nem olyan, mint ez az éjszaka.
De, ahogyan erről beszélek, még nem mutattam rá arra, ami ebben a kegyelemben a legnagyszerűbb. Ez a nap megszüntette a halál gyötrelmét. Ez a nap hozta a világra az elsőszülöttet a holtak közül.
Ő mondta: Felmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez. Igazán nagyszerű, igazán jó hír! Ő értünk lett emberré, noha Isten egyszülött Fia, hogy így saját testvéreivé tegyen bennünket. Bemutatja az igaz Atyának a saját emberségét, hogy ebben az emberi természetében odavigye magával mindazokat, akiket testvéreinek hívott meg.
VÁLASZOS ÉNEK
1 Kor 15, 21-22; 2 Pét 3, 13
Egy ember idézte elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel. * Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban életre is kel, alleluja.
Ígérete alapján új eget és új földet várunk. * Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban életre is kel, alleluja.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, a te kegyelmed ajándéka, hogy híveid egy akarattal követnek téged. Add népednek, hogy szeressük, amit parancsolsz, vágyakozzunk arra, amit ígérsz, és e világ változandóságai közepette szívből ragaszkodjunk hozzád, akiben megtaláljuk igazi örömünket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky