Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Pásztorok áldott főpásztora, Krisztus,
szent követődnek ünnepelve napját
tárjuk eléd most lelkes énekünkkel
hódolatunkat.
Szolgálni hívtad egykor ezt a férfit,
s pappá nevelve, magad mellé vetted,
szent közösséged kegyes szívű, gondos
támasza így lett.
Nyájadnak őre, pásztoraid tükre,
fénye a vaknak, elesettnek atyja,
lankadók lelke, mindeneknek mindig
mindene volt ő.
Krisztus, a jókat jutalmul az égben
megkoronázod; minekünk is add meg,
hogy pásztorunkat, nyomdokain járva,
mennybe kövessük.
Himnusszal áldjuk mindeneknek Atyját,
felmagasztalván, Isten Fia, téged,
Szentlélek Istent ugyanúgy dicsérjük
szerte a földön. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Az Isten útja szeplőtelen út, †
az Úr szava a tűzpróbát kiállta: *
oltalmat ád a benne bízóknak.
Van-e más Isten a mi Urunkon kívül? *
Van-e más menedék, mint a mi Istenünk?
Isten övezett föl engem erősséggel, *
ő tette utamat feddhetetlenné,
lábamat gyorssá tette, mint a szarvas lábát; *
biztonságos magaslatra ő emelt föl engem.
Ő edzette kezemet a harcra, *
hogy karom az ércíjat meg tudja feszíteni.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Oltalmazó pajzsot te nyújtottál nekem, †
a te jobbod ölelt át engem, *
és a te jóságod nevelgetett.
Lépteimet biztossá tetted, *
lábam azért nem ingadozott.
Ellenségeimet űztem, és elértem, *
vissza sem fordultam, amíg el nem vesztek.
Összezúztam őket, megállni sem tudtak, *
mind odahullottak lábam elé.
Felöveztél a csatára erővel, *
és elgáncsoltad a rám törőket.
Ellenségeimet megszalasztottad, *
szétszórtad gyűlölőimet.
Kiáltottak, de nem volt szabadítójuk, *
hívták az Urat, de rájuk nem hallgatott.
Szétszórtam őket, mint a szél a port, *
összetiportam, mint az utca sarát.
Kimentettél a nép viszályaiból, *
nemzetek fejévé rendeltél.
Szolgám lett oly nép is, melyet nem ismertem, *
engedelmesen hallgatnak rám.
Idegenek keresték kedvemet, †
az idegenek fiai elsápadtak előttem, *
és reszkettek rejtekükben.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Éljen az Úr, Segítőm legyen áldott, *
dicsőség üdvöm Istenének!
Elégtételt adtál nekem, Uram, †
és a népeket hatalmam alá vetetted, *
dühödt ellenségeimtől megszabadítottál.
A lázongók fölé emeltél, *
s kiszabadítottál az erőszakosok kezéből.
Magasztallak azért, Uram, a nemzetek között, *
és nevednek zsoltárt énekelek:
csodálatos győzelmet adsz királyodnak, †
jóságos vagy fölkentedhez, *
Dávidhoz és családjához mindörökké.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Csodáidra nyisd föl szememet, Uram,
Hogy törvényeidet csodálhassam!
ELSŐ OLVASMÁNY
Eszter könyvéből
5, 1-5; 7, 1-10
A király és Ámán Eszter lakomáján. Ámán büntetése
A harmadik napon Eszter királyi ruhába öltözött, és megjelent a palota belső udvarában, amely a király lakosztályával szemben volt. A király trónján ült a palota termében a bejárattal szemben. Amikor látta, hogy Eszter királyné áll előtte, ez tetszett szemének. Ki is nyújtotta feléje aranyjogarát, amelyet kezében tartott. Eszter közelebb lépett, és megcsókolta a jogar végét.
Akkor így szólt hozzá a király: „Mi a baj, Eszter, mondd, mi a kívánságod? Országom felét is megkapod, ha kívánod.” Eszter így válaszolt: „Ha a király jónak látja, jöjjön el ma a király Ámánnal a lakomára, amelyet neki rendeztem.” A király így szólt: „Hívjátok gyorsan Ámánt, hogy teljesítse Eszter kívánságát!”
A király és Ámán elment a lakomára, amelyet Eszter rendezett. A király a lakoma második napján így szólt Eszterhez: „Mondd, mit kérsz, Eszter királyné? Teljesítem. Mit kívánsz? Országom felét is megkapod, ha kívánod.” Eszter királyné így válaszolt: „Ha valóban tetszésre találtam szemedben, ó, király, s ha úgy tetszik neked, akkor ajándékozz meg életemmel, ez a kérésem, és népem életével, ez a kívánságom. Mert eladtak minket – engemet és népemet –, hogy aztán kiirtsanak, lemészároljanak, és megsemmisítsenek bennünket. Ha csak rabszolgának vagy rabszolganőnek adnának el bennünket, hallgatnék. A csapás ugyanis nem volna méltó, hogy terheljem vele a királyt. De a hóhérnak nem lesz módjában helyrehoznia a kárt, amelyet a király rovására okoz.”
Achasvéros király vette át a szót, és így szólt Eszter királynéhoz: „Ki az, és hol van, aki kigondolta ezt a gaztettet?” Eszter így felelt: „Az üldöző és ellenség ez az elvetemült Ámán.” A király és a királyné előtt Ámán megdermedt a rémülettől. A király haragjában fölkelt, és kiment a lakoma terméből a palota kertjébe. Ámán is felállt, hogy Eszter királynénál életéért könyörögjön, mert nagyon jól tudta, hogy a király elhatározta vesztét.
Amikor a király visszatért a kertből a lakoma termébe, Ámánt a kerevetre hajolva találta, amelyen Eszter feküdt. Akkor a király így szólt: „A királynén akar erőszakot elkövetni az én jelenlétemben és házamban?” Alig hagyta el a szó a király száját, máris betakarták Ámán arcát. Harbona, az egyik eunuch, aki épp szolgálatára volt a királynak, így szólt: „Lám, Ámán házában áll egy ötven könyök magas bitófa, amelyet Ámán Mardokeus számára készíttetett, aki a király javát szolgálta.” A király elrendelte: „Akasszátok fel rá!” Felakasztották Ámánt arra a bitófára, amelyet Mardokeusnak készíttetett, és erre lelohadt a király haragja.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Eszt 10, 9; Iz 48, 20
Izrael az Istenhez kiáltott, és megszabadította népét az Úr; * Megóvta őt minden bajtól, és nagy jeleket művelt a pogányok között.
Hirdessétek ujjongó szóval: Az Úr megváltotta szolgáját, Jákobot. * Megóvta őt minden bajtól, és nagy jeleket művelt a pogányok között.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Kapisztrán Szent János áldozópapnak „A papság tükre” című értekezéséből
(Pars 1, Venetiæ 1580, 2)
Az igaz lelkű pap élete világosságot áraszt, és derűt sugároz
Azok, akik az Úr oltárához vannak rendelve, fényként világítsanak, és az erkölcsi feddhetetlenség tiszteletreméltó példájával járjanak elöl, kerüljék a bűnök minden szennyét és tisztátalanságát. Erényes életük által legyenek saját maguk és embertársaik számára a föld sója, tetteik ragyogó fényességével a világ világossága, és világítsák meg mások életét, hiszen isteni tanítónk, Jézus Krisztus nemcsak apostolainak és tanítványainak, hanem az ő összes utódainak és a papoknak is mondta: Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, és az emberek eltapossák.
Valóban eltapodják az emberek, mint hitvány szemetet, a tisztátalan és szennyes lelkű papot, akit átjárt a bűn utálatossága, és foglyul ejtettek a gonoszság bilincsei. Értéktelennek tartják őt, mint aki nem használ sem önmagának, sem másoknak. Szent Gergely pápa így tanítja: „Ha valakinek az életét megvetik az emberek, a prédikációját sem fogják megbecsülni.”
A papok, akik tisztüket jól töltik be, kétszeres megbecsülést érdemelnek, főképpen, ha az evangélium hirdetésében és a tanításban fáradoznak. Valóban kétszeres tiszteletet érdemelnek az ilyen méltó életű papok. Megbecsülést szereznek hivatásuk és egyéni életük által. Az ideigvaló javakat összekapcsolják a lelkiekkel, a mulandókat pedig az örökkévalókkal. A földön élnek halandó teremtmények között a természet viszontagságainak igájában, de szorgosan keresik az ég angyalainak társaságát, hogy mint éber szolgák tetszést találjanak a király előtt. Így, miként a nap is odafönt kel föl Isten magasságában, de a föld számára világít, ugyanígy a papok világossága is világítson az embereknek, hogy a papok jótetteit látva dicsőítsék a mennyei Atyát.
Ti vagytok a világ világossága. A világosság ugyanis nemcsak magának világít, hanem szétszórja sugarait mindenfelé, és megvilágít mindent, amit csak maga körül talál, így világítja meg az igaz lelkű papság sugárzó élete mások életét is a szentség fényével, és így árasztja derűjét mindazokra, akik életét szemmel tartják. A papot arra rendelték, hogy másokat gondozzon, de saját élete példájával kell megmutatnia az embereknek, hogy miként éljenek az Úr Egyházában.
VÁLASZOS ÉNEK
Sir 4, 28-29; 2 Tim 4, 2
Ne hallgass, ha szavad mentségül szolgálhat, s ne rejtsd véka alá a bölcsességedet. * Mert hát a bölcsesség a szóban nyilvánul meg, az okosság pedig a nyelv válaszában.
Hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel. * Mert hát a bölcsesség a szóban nyilvánul meg, az okosság pedig a nyelv válaszában.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Kapisztrán Szent Jánost küldted szorongattatásban élő híveid megerősítésére. Add, hogy oltalmad alatt biztonságban éljünk, és őrizd meg Egyházadat szüntelen békében. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky