2025. szeptember 27.

Páli Szent Vince áldozópap
emléknap


Franciaországban (Aquitániában) született 1581-ben. Tanulmányai és pappá szentelése (1600) után Párizsban plébános lett. A papság helyes nevelésére és a szegények megsegítésére 1625-ben misszióstársulatot alapított (lazaristák). Marillac Szent Lujzával együtt szervezte meg a Szeretet leányai (Irgalmas Nővérek) társulatát. Párizsban halt meg 1660. szeptember 27-én.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Pásztorok áldott főpásztora, Krisztus,

szent követődnek ünnepelve napját

tárjuk eléd most lelkes énekünkkel

hódolatunkat.

Szolgálni hívtad egykor ezt a férfit,

s pappá nevelve, magad mellé vetted,

szent közösséged kegyes szívű, gondos

támasza így lett.

Nyájadnak őre, pásztoraid tükre,

fénye a vaknak, elesettnek atyja,

lankadók lelke, mindeneknek mindig

mindene volt ő.

Krisztus, a jókat jutalmul az égben

megkoronázod; minekünk is add meg,

hogy pásztorunkat, nyomdokain járva,

mennybe kövessük.

Himnusszal áldjuk mindeneknek Atyját,

felmagasztalván, Isten Fia, téged,

Szentlélek Istent ugyanúgy dicsérjük

szerte a földön. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Aki kicsi, mint a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában.
131 (130). zsoltár
Gyermeki bizalom az Úrban
Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok, és alázatos szívű (Mt 11, 29).

Uram, szívemben nincs nagyravágyás, *

szememben sincsen kérkedés.

Nem töröm magam nagy dolgok után, *

sem erőmet meghaladó feltűnő csodák után.

Csak a békességre és a csendre *

intettem a lelkemet.

Mint az anyja ölén nyugvó kisded, *

a lelkem bennem úgy pihen.

Bízzál, Izrael, az Úrban, *

mostantól fogva mindörökké!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Aki kicsi, mint a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában.
2. ant. Istenem, mindezt őszinte szívvel ajánlottam fel neked.
132 (131). zsoltár
A Dávid házának adott isteni ígéretek
Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját (Lk 1, 32).
I.

Emlékezz meg Dávidról, Uram, *

és arról, hogy mennyit buzgólkodott.

Mert megesküdött az Úrnak, *

fogadalmat tett Jákob erős Istenének:

„Nem lépek addig házamba, *

és nem térek addig vetett ágyba nyugodni,

nem engedem szunnyadni szememet, *

és szempillámat álomra nem hunyom,

míg nem találok lakóhelyet az Úrnak, *

hajlékot Jákob erős Istenének!”

Íme, azt hallottuk, hogy a frigyláda Efratában van, *

és megtaláltuk Jaar mezején.

Induljunk hát sátorába, *

boruljunk le lábának zsámolya előtt!

Kelj útra, Urunk, nyugalmad helyére, *

kelj útra, te és hatalmad ládája!

Igazságba öltözzenek papjaid, *

és szentjeid ujjongjanak!

Szolgádnak, Dávidnak kedvéért *

fölkented arcát meg ne vesd!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Istenem, mindezt őszinte szívvel ajánlottam fel neked.
3. ant. Igaz esküt tett az Úr Dávidnak: örökre megerősíti az ő királyságát.
II.

Esküt tett az Úr Dávidnak, *

igaz esküt, nem vonja vissza:

„Véredből származó utódot *

ültetek majd trónodra.

Hogyha megtartják szövetségemet fiaid, *

és a parancsokat, melyekre őket tanítom,

akkor még az ő fiaik is *

trónodon ülnek mindörökre.”

Kiválasztotta az Úr magának Siont, *

lakóhelyéül kívánta:

„Nyugalmam helye ez lesz örökre, *

itt akarok lakni, ez a kívánságom.

Eleséggel gazdagon megáldom, *

szegényeit jól tartom kenyérrel.

Papjaira az üdvösség palástját terítem, *

és szentjei ujjongva ujjonganak.

Dávidnak ott hatalmas sarjat támasztok, *

fényességet hintek fölkent királyomra.

Ellenségeit szégyennel borítom, *

az ő fején azonban korona ragyog.”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Igaz esküt tett az Úr Dávidnak: örökre megerősíti az ő királyságát.

Jöjjetek, és lássátok az Úr tetteit.

A csodákat, amelyeket a földön végbevitt.

ELSŐ OLVASMÁNY

Ezekiel próféta könyvéből

47, 1-12

Látomás a templomból fakadó forrásról

Azokban a napokban az angyal visszavezetett a templom bejáratához, és lám, víz fakadt a templom küszöbe alatt a keleti oldalon, mert a templom kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le az oltártól dél felé. Kivitt azután az északi kapun, és körülvezetett kívülről egészen a külső kapuig, amely kelet felé néz, és lám, víz tört elő a jobb oldalon.

A férfi, akinek kezében mérőzsinór volt, kelet felé ment, és ezer könyököt mért, majd átvezetett a vízfolyáson, s a víz bokáig ért. Újra ezret mért, és átvezetett rajta, s a víz térdig ért. Megint ezret mért, és átvezetett rajta, s a víz a vesékig ért. Ismét ezret mért, s már folyó volt, amin nem tudtam átmenni, mert a víz áradt, mély folyóvá dagadt, amelyen nem tudtam átmenni. Akkor ezt mondta nekem: „Láttad ezt, emberfia?” És elvezetett, majd elvitt a folyó partjához.

Amikor visszatértem, lám, a folyó partján igen sok fa volt mindkét oldalon. Így szólt hozzám: „Ez a víz a keleti vidék felé indul, és lefolyik Arabáig, s eljut a tengerig; amikor beleömlik, annak vize egészséges lesz. Amerre elér a folyó, minden élőlény, amely mozog, élni fog. Halak lesznek nagy bőségben, mert ahová ez a víz behatol, egészségessé lesz, és élni fog minden, ahová a folyó elér. Partján halászok állnak. EnGadditól EnEglajimig hálókat vetnek ki. Olyan tömérdek és sokfajta hala lesz, mint a Nagy Tengernek. Ingoványai és mocsarai azonban nem lesznek egészségesek, hanem sógödrökké válnak.

A folyó mentén mindkét parton mindenfajta gyümölcsfa nő, amelyeknek lombja nem hull le, s gyümölcse nem fogy el: minden hónapban friss gyümölcsöt hoznak, mert vizük a szentélyből fakad. Gyümölcsük eledelül, lombjuk pedig orvosságul szolgál.”

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Ez 47, 1. 9; vö. Jn 4, 14

Vízforrást láttam feltörni a földből, jobboldalt, a templomból. * Akikhez elért a víz, üdvözültek mindnyájan.

A víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz bennük. * Akikhez elért a víz, üdvözültek mindnyájan.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Páli Szent Vince áldozópap írásaiból

(Epist. 2546: Correspondance, entretiens, documents, Paris, 1922-1925, 7)

Mindennél előbbre valónak kell tartanunk a szegények szolgálatát

Nem szabad külső ruházatuk vagy viseletük szerint értékelnünk a szegényeket, sem pedig látszólagos lelki adottságaik alapján, hiszen ők gyakran ügyetlenebbek, durva megjelenésűek. Ha viszont a hit világosságának fényében nézitek a szegényeket, akkor majd olyanoknak látjátok meg őket, mint akik Isten Fiának a szerepét töltik be, aki önként választotta a szegénységet. Amikor ugyanis szenvedett, és szinte teljesen elvesztette emberi alakját, a pogányok számára oktalansággá, a zsidók számára botránnyá lett, noha úgy mutatkozott be előttük, mint az evangélium hirdetője a szegényeknek: Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Ezért hát nekünk is így kell gondolkodnunk, és követnünk kell, amit Krisztus tett, tudniillik gondját kell viselnünk a szegényeknek, őket megvigasztalnunk, segítenünk és nagyra becsülnünk kell.

Mivel pedig Krisztus szegénynek akart születni, és tanítványokul is szegényeket választott maga mellé, sőt maga is a szegények szolgája lett, ezért annyira osztozott a sorsukban, hogy – miként maga mondotta – bármi jót vagy rosszat tegyenek is a szegényeknek, úgy veszi majd, mintha neki tették volna. Isten ugyanis, aki szereti a szegényeket, szereti azokat is, akik a szegényeket szeretik. Hiszen ha valaki előtt egy ember kedves, akkor szeretetébe fogadja azokat is, akik ennek az előtte kedves embernek barátai, vagy szeretetszolgálatot tesznek neki. Ezért merjük remélni, hogy a szegények iránti szeretetünk miatt majd minket is szeret az Isten. Tehát iparkodjunk az elesetteket és szegényeket megérteni, gyakran felkeresve őket, és annyira együttérezni velük, hogy mi is mondhassuk az Apostollal: Mindenkinek mindene lettem. Ezért arra kell törekednünk, hogy embertársaink gondját és nyomorúságát látva részvevő lélekkel kérjük Istent, öntse belénk az irgalmasság és könyörületesség szeretetét, ezzel töltse be szívünket, és őrizze is meg azt benne.

A szegények szolgálatát pedig mindennél előbbre valónak kell tartanunk, és késlekedés nélkül kell teljesítenünk. Tehát, ha még imádság idején is orvosságot vagy segítséget kellene adni valamelyik rászorulónak, nyugodt lélekkel menjetek el hozzá, és szolgálatotokat úgy ajánljátok Istennek, mintha imádkoztatok volna. Ne nyugtalankodjatok lelketekben, és ne legyen lelkiismeret-furdalástok a szegények szolgálata miatt elmulasztott imádságtokért. Nem bántjuk meg Istent, ha éppen Isten miatt hagyjuk abba az ő imádását azért, hogy ilyen szolgálatokat teljesítsünk.

Amikor tehát abbahagytátok az imádságot, hogy egy szegénynek szolgálatára legyetek, arra gondoljatok, hogy ezt a szolgálatot éppen magának Istennek teszitek. A szeretet ugyanis minden szabályt megelőz, hiszen mindenekelőtt a szeretetre kell törekednünk; és mivel a szeretet a legmagasztosabb, meg kell tennünk, amit parancsol. Tehát a szegények iránti szolgálatunkat fokozott lelki buzgósággal végezzük, felkutatva főleg az elhagyatottakat, hiszen ők azok, akiket nekünk szolgálnunk kell, és egykor ők lesznek a mi pártfogóink is.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Kor 19, 22; Jób 29, 15-16

Bár mindenkitől független voltam, mégis mindenkinek szolgája lettem. A gyöngék közt gyönge lettem, * Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek.

A vaknak úgy szolgáltam, hogy a szeme voltam, a szegény embereknek atyjuk voltam. * Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te a szegények gondozására és a papság képzésére apostoli erényekkel töltötted el Páli Szent Vince áldozópapot. Adj nekünk is lelki buzgóságot, hogy szeressük, amit szeretett, és tettekre váltsuk, amit tanított. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2024 J. Vidéky