2025. december 21.

Advent 4. vasárnapja
4. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Ó, népek Megváltója, jöjj,

hadd lássuk a Szűz Gyermekét!

Egész világ, ámulva nézz!

Istenhez méltó születés:

Nem férfi magvából fogant,

de Szentlélektől titkosan,

az Úr Igéje testet ölt,

mint Szűz méhén termett gyümölcs.

A Szűz várandós anya lett,

szemérme sértetlen maradt,

erénye ékszerként ragyog:

Istennek fénylő temploma.

Most hagyd el ezt a nászszobát,

e tisztaságos palotát:

mindkét természet Bajnoka,

kelj útra, futva lelkesen.

Atyának egyenlő Fia,

végy testet, indulj győztesen,

testünknek gyengeségeit

örök erővel izmosítsd.

Vár jászolodnak trónusa,

új fényt lehel az éjszaka,

s már el nem oltja semmi éj:

a hit fényében tündököl.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled

időtlen századok során. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Íme, eljön a fölséges Király nagy hatalommal, hogy üdvözítse a nemzeteket, alleluja.
24 (23). zsoltár
Az Úr bevonul a templomba
Megnyíltak az ég kapui Krisztusnak test szerint való felvétele miatt (Szt. Iréneusz).

Az Úré a föld és mind, ami betölti, *

a földkerekség és mind, aki lakja,

mert tengerek fölé ő rakta alapját, *

ő állította folyóvizek fölé.

Ki mehet föl az Úr hegyére, *

ki állhat meg az ő szent helyén?

Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, †

aki nem veszi hiába Isten nevét, *

és hamis esküt nem esküszik.

Az nyer áldást az Úrtól, *

és üdvösséget szabadító Istenétől.

Ez az istenkeresők népe, *

amely kutatja arcát Jákob Istenének.

Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †

táruljatok föl, örök kapuk: *

a dicsőség királya bevonul.

Kicsoda ez a dicsőség királya? *

Az Úr, az erős és hatalmas, az Úr, aki hatalmas a csatákban.

Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †

táruljatok föl, örök kapuk: *

a dicsőség királya bevonul.

Kicsoda ez a dicsőség királya? *

A Seregek Ura a dicsőség királya.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Íme, eljön a fölséges Király nagy hatalommal, hogy üdvözítse a nemzeteket, alleluja.
2. ant. Örülj és örvendezz, Jeruzsálem leánya: Íme, fölséges Királyod eljön hozzád. Nincs miért félned, mert gyorsan eljön a te üdvösséged.
66 (65). zsoltár
Hálaáldozati himnusz
Az Úr feltámadásáról és a nemzetek megtéréséről (Hesychius).
I.

Ujjongjatok az Úrnak, minden földek, †

zengjetek nevének dicséretet, *

dicsérjétek dicsőségét.

Mondjátok Istennek: „Csodálatosak a te műveid, *

nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid.

Az egész föld téged imádjon és magasztaljon, *

nevedet énekkel dicsérje!”

Jöjjetek, és lássátok Isten műveit, *

csodálatos, amit az emberekkel végbevitt.

Kiszárította a tengert, †

gyalogszerrel keltek át a vízen, *

ezért örvendünk színe előtt.

Hatalommal uralkodik örökké, †

szeme vigyázza a nemzeteket: *

nehogy a lázadók elbízzák magukat.

Áldjátok Istenünket, nemzetek, *

dicsőségéről zengjetek éneket!

Életet ajándékozott nekünk, *

és lábunkat nem hagyta botlani.

Minket, Isten, igazán próbára tettél, *

tűzzel tisztítottál, mint ezüstöt szokás.

Vadfogó hálóba tereltél bennünket, *

hátunkra súlyos terhet raktál.

Embereket ültettél nyakunkra, †

tűzön és vízen kellett átgázolnunk, *

míg végül is enyhülést engedtél.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Örülj és örvendezz, Jeruzsálem leánya: Íme, fölséges Királyod eljön hozzád. Nincs miért félned, mert gyorsan eljön a te üdvösséged.
3. ant. Tisztítsuk meg szívünket Királyunk eljövetelére, hogy méltóképpen álljunk eléje, mert íme, jön már, és nem késlekedik.
II.

Égőáldozattal lépek be házadba: *

teljesítem néked fogadalmam,

amelyet ajkam fogadott, *

és szám megígért szorongatásom napján.

Kövér égőáldozatot hozok, kosokat égetek, *

bikákat és bakokat adok áldozatul.

Istenfélők, jertek mind, †

figyeljetek, mert elbeszélem, *

mi mindent tett velem az Isten.

Ajkam hozzá kiáltott, *

s nyelvem máris magasztalhatta őt.

Hogyha gonoszra hajolt volna szívem, *

nem hallgatott volna meg az Úr.

Ám Isten engem meghallgatott, *

könyörgő szavamra ráfigyelt.

Áldott legyen az Isten, aki nem vetette el imámat, *

s nem vonta meg tőlem irgalmát.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Tisztítsuk meg szívünket Királyunk eljövetelére, hogy méltóképpen álljunk eléje, mert íme, jön már, és nem késlekedik.

Újíts meg minket, Istenünk.

Ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk.

ELSŐ OLVASMÁNY

Izajás próféta könyvéből

Iz 48, 12-21; 49, 9b-13

Újra az Úr lesz vezéred, mint a Kivonulás idején

Ezt mondja az Úr: „Hallgass rám, Jákob, s meghívottam, Izrael! Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó. Az én kezem rakta le a föld alapjait, és az én jobbom feszítette ki az eget. Ha szólítom őket, egyszerre jelentkeznek.

Gyűljetek egybe mindnyájan és halljátok: Ki jelentette ezt ki előre közülük? »Az én kedveltem végbeviszi amit akarok, Babilonon és a káldeusok nemzetségén.«

Én, saját magam mondtam ezt, és én hívtam el; ide rendeltem, és szerencsésen végbevittem a terveit. Gyertek ide és halljátok: »Kezdettől fogva sose mondtam nektek semmit titokban, és amíg ezek teljesedésbe nem mennek: ott vagyok.« – »Most meg maga Isten, az Úr küld a lelke által.«”

Ezt mondja az Úr, a te Megváltód, Izrael Szentje:

„Én, az Úr, a te Istened tanítalak arra, ami jámborrá tesz, ami arra az útra vezet, amelyen járnod kell.

Bárcsak ügyeltél volna törvényemre, akkor boldogságod hasonlítana a folyóhoz, és igazságosságod a tenger hullámához. Nemzetséged annyi volna, mint a föveny, és ivadékod, mint a homokszem. Neved sohasem tűnne el, és nem halványodnék el szemem előtt.

Vonuljatok ki Babilonból! Meneküljetek a káldeusok közül! Hirdessétek ezt ujjongó szóval, adjátok tudtul: terjesszétek el a föld határáig! Így beszéljetek: »Az Úr megváltotta szolgáját, Jákobot.« Valóban nem szenvedtek szomjúságtól, amikor a pusztában vezette őket. A kősziklából fakasztott nekik vizet, megrepesztette a sziklát, és víz fakadt belőle.

Minden út mentén legelhetnek majd, és minden halmon legelőt találnak. Nem éheznek és nem szomjaznak, forró szél nem éri, s nap sem égeti őket. Mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti, s a vizek forrásaihoz tereli őket. Minden hegyet úttá teszek nekik, és feltöltöm az ösvényeket.

Nézzétek, ezek messze távolból jönnek, azok északról és nyugatról, amazok meg Színim földjéről. Zengjetek dicséretet, egek, és ujjongj, te föld! Hegyek, daloljatok örömötökben! Mert az Úr megvigasztalja népét, és megkönyörül szegényein.”

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Iz 49, 13; Zsolt 71, 7

Zengjetek dicséretet, egek, és ujjongj, te föld! Hegyek, daloljatok örömötökben, mert az Úr megvigasztalja népét, * És megkönyörül szegényein.

Napjaiban virágzik az igazság és a teljes béke. * És megkönyörül szegényein.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ambrus püspöknek a Lukács-evangéliumhoz írt magyarázatából

(Lib. 2, 19. 22-23. 26-27: CCL 14, 39-42)

Szűz Mária látogatása

Az angyal közölte Szűz Máriával Isten titkait, s hogy szavainak igazát példával is bizonyítsa, az idősebb és magtalan asszonynak anyaságáról is hírt adott Máriának. Ezzel is meg akarta erősíteni állítását: Isten megtehet mindent, amit jónak lát.

Amint ezt Mária meghallotta, elindult a hegyek közé. Nem azért tette ezt, mert nem hitt a jövendölésben, vagy mert bizonytalan volt szemében a hírnök személye, vagy mert kételkedett az említett példában; hanem azért, mert örült kérése teljesedésének, és mert lelkiismeretesen akarta teljesíteni hivatásbeli kötelességét, mert az öröm siettette lépteit.

Mivel lelke már tele volt Istennel, hová mehetett volna máshová sietve, mint a magasságok felé? A Szentlélek kegyelme nem ismer tétova késlekedést! Ugyanakkor hamarosan nyilvánvalóvá lesznek azok az isteni jótétemények is, amelyek Mária megérkezésével és az Úr jelenlétével voltak kapcsolatban. Hiszen alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt a Szentlélekkel.

Figyeld meg az egyes szavak sajátos jelentését és a köztük lévő különbségeket! Erzsébet hallotta előbb a szót, de János fogta fel előbb a kegyelmet: az a természet rendje szerint hallott, ez pedig titokzatos módon ujjongott fel; az Máriának, ez pedig az Úrnak jövetelét érezte meg, a nő az asszonyét, és a gyermek a Gyermekét; azok Isten kegyelméről beszélnek, ezek belülről valósítják meg a szeretet titkát, amely az anyákra áradó kegyelemben nyilvánul meg, és így kétszeres csoda segítségével az anyák prófétáltak magzatuk lelkületével.

Felujjongott a magzat, és eltöltötte a Szentlélek az anyát. Nem töltötte előbb el az anyát, s aztán a fiát, hanem amikor eltöltötte a fiút a Szentlélek, akkor töltötte el anyját is. Felujjongott János, felujjongott Mária lelke is. Miközben felujjongott János, eltölti Erzsébetet a Szentlélek. Máriáról azonban úgy tudjuk, hogy ő nem azért ujjong, mert eltölti lelkét a Szentlélek. A Felfoghatatlan ugyanis felfoghatatlan módon működött már édesanyjában. Erzsébet akkor telik el Szentlélekkel, miután méhében fogant, Mária még akkor, mielőtt édesanya lett. Hiszen így szól hozzá Erzsébet: Boldog vagy, mert hittél.

De ti is boldogok vagytok, akik meghallgattátok az igét és hittetek annak; mert mindaz a lélek, aki hívő lett, Isten Igéjét foganja és szüli, és felfogja Isten tetteit.

Legyen meg mindegyikünkben Mária lelke, hogy magasztalja az Urat, legyen meg mindegyikünkben Mária szelleme, hogy Istenben örvendezzék! Ha test szerint csak egy anyja is van Krisztusnak, mégis mindenki hitének a gyümölcse Krisztus; mert minden lélek magába fogadja Isten Igéjét, ha csakugyan szeplőtelenül és vétektől mentesen őrzi meg tisztaságát sértetlen szemérmességgel.

Minden lélek, aki ilyenné tudott lenni, dicséri az Urat, ahogyan Mária lelke is dicsérte őt, és örvendezett megváltó Istenében.

Magasztaljuk ugyanis az Urat – miként másutt is olvastátok a Szentírásban: Magasztaljátok az Urat – velem együtt! –, de nem azáltal, hogy emberi szavunkkal bármiképpen is gazdagíthatnánk őt, hanem úgy, hogy bennünk dicsőül meg. Krisztus valóban Isten képmása. De az emberi lélek is dicsőségessé teszi magában az Isten képmását, ha valami igaz és istenfélő dolgot cselekszik, hiszen saját képére és hasonlatosságára alkotta őt a Teremtő. S miközben dicsőségessé teszi magában ezt a képmást, bizonyos fokban részesül annak nagyságából és maga is magasabb rendűvé válik.

VÁLASZOS ÉNEK

Lk 1, 45-46; Zsolt 65, 16

Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked. Mária erre így szólt: * Magasztalja lelkem az Urat.

Jertek mind, figyeljetek, mert elbeszélem, mi mindent tett velem az Isten. * Magasztalja lelkem az Urat.

HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK

Téged, Isten, dicsérünk, *

téged Úrnak ismerünk!

Téged, örök Atyaisten, *

mind egész föld áld és tisztel.

Téged minden szép angyalok, *

kerubok és szeráfkarok,

egek és minden hatalmak, *

szüntelenül magasztalnak:

Szent vagy, szent vagy, *

erősséges szent Isten vagy!

Nagyságoddal telve ég s föld, *

dicsőséged mindent betölt.

Téged dicsér, egek Ura, *

apostolok boldog kara.

Dicséretes nagy próféták *

súlyos ajka hirdet és áld.

Jeles mártírseregek *

magasztalnak tégedet.

Vall tégedet világszerte *

szent Egyházad ezerszerte,

ó, Atyánk, téged *

s mérhetetlen nagy Fölséged,

s azt, ki hozzánk tőled jött le: *

Atya igaz Egyszülöttje,

és áldjuk veled *

vigasztaló Szentlelkedet.

Krisztus, Isten Egyszülöttje, *

Király vagy te mindörökre.

Mentésünkre közénk szálltál, *

szűzi méhet nem utáltál.

Halál mérgét megtiportad, *

mennyországod megnyitottad.

Isten jobbján ülsz most széket, *

Atyádéval egy fölséged.

Onnan leszel eljövendő, *

mindeneket ítélendő.

Téged azért, Uram, kérünk, *

mi Megváltónk, maradj vélünk.

Szentjeidhez végy fel égbe, *

az örökös dicsőségbe.

A következő rész tetszés szerint imádkozható:

Szabadítsd meg, Uram, néped, *

áldd meg a te örökséged!

Te kormányozd, te vigasztald, *

mindörökké felmagasztald!

Mindennap dicsérünk téged, *

szent nevedet áldja néped!

Bűntől e nap őrizz minket *

és bocsásd meg vétkeinket!

Irgalmazz, Uram, irgalmazz, *

híveidhez légy irgalmas!

Kegyes szemed legyen rajtunk, *

tebenned van bizodalmunk!

Te vagy, Uram, én reményem, *

ne hagyj soha szégyent érnem!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent kegyelmedet, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe eljussunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2024 J. Vidéky