Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Keljünk fel éjjel s közösen virrasszunk,
egyre a zsoltár szavait fontolva,
szárnyalón szálljon a dicséret hangja
édes Urunkhoz.
Jó Királyunknak, akik együtt zengünk,
hadd legyünk méltók az egekbe jutva,
ott, hol a szentek vele laknak együtt,
boldogan élni.
Add meg ezt, kérünk, örök Isten: áldott
jó Atyánk, Krisztus, s velük egybeforrott
éltető Lélek, kit a földön minden
zengve magasztal. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Hallgass meg minket, és hajolj le hozzánk,
irgalmas Isten, ki egyedül Úr vagy,
kérünk, fogadd el esdeklő imáit
gyermekeidnek.
Fényes egedből irgalmasan nézz ránk,
arcod ragyogjon felettünk lámpásként,
mely olajjal telt s szívünkből az árnyat
messzire űzi.
Bűneink láncát törje szét irgalmad,
mosd le a szennyet, ments meg bűneinktől,
könyörülj rajtunk, emeljen fel jobbod,
hogyha elestünk.
Áldás, dicséret az örök Atyának,
és örök hála egyszülött Fiának,
s ki vele együtt uralkodik mindig,
áldjuk a Lelket! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, hallgasd meg könyörgésemet, *
és kiáltásom jusson eléd!
Ne rejtsd el előlem arcodat; †
megpróbáltatásom napján *
fordítsd felém füledet!
Amikor csak segítségül hívlak, *
sietve hallgass meg engem!
Napjaim elenyésznek, mint a füst, *
csontjaim, mint a parázs, izzanak.
Szívem olyan, mint a lekaszált és kiszáradt fű, *
kenyeremet megenni is elfelejtem.
Hangos sóhajtozásom közben *
húsom csontomra sorvadt.
Hasonlóvá lettem a sivatagi pelikánhoz, *
olyan vagyok, mint a romokon ülő bagoly.
És úgy virrasztok, *
mint a magányos veréb a háztetőn.
Ellenségeim egész nap gyaláznak, *
akik egykor dicsértek, most nevemmel átkozódnak.
Kenyér helyett hamut eszem, *
és italomat könnyel vegyítem
haragod és neheztelésed miatt, *
mert magasba emeltél, és most földre sújtasz.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, *
és én, mint a fű, elszáradok.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
De te, Uram, örökre megmaradsz, *
és emléked is él nemzedékről nemzedékre.
Kelj fel, és könyörülj meg Sionon, *
mert eljött az idő, hogy megkönyörülj rajta.
Még köveiben is gyönyörködnek szolgáid, *
romjain is szánakoznak.
A nemzetek félve tisztelik majd nevedet, Uram, *
és minden király vallja dicsőségedet;
mert felépíti az Úr Siont, *
és megjelenik dicsőségben.
A szegények imádságát meghallgatja, *
és nem veti meg könyörgésüket.
Írják le mindezt az eljövendő nemzedéknek, *
a születendő nép is magasztalja az Urat:
Mert letekint szentélyének magasából, *
az Úr az égből földünkre tekintett,
hogy meghallja a rabok sóhaját, *
és megmentse a halálra szántakat;
hogy hirdessék az Úr nevét Sionban, *
és Jeruzsálemben dicsőségét,
mikor majd a népek egybegyűlnek, *
és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Erőm megtört az úton, *
megrövidültek napjaim.
De így fohászkodom: „Istenem, †
ne ragadj el életem delén, *
a te éveid nemzedékről nemzedékre tartanak.
Kezdetben te alkottad a földet, *
és az ég is a te kezed műve.
Ezek elenyésznek, de te megmaradsz, †
elavulnak, mint a ruha, *
változnak, mert mint az öltözetet váltod őket.
Te azonban ugyanaz maradsz, *
és éveid el nem fogynak.
Szolgáid fiai itt lakhatnak, *
és ivadékuk színed előtt biztonságban él.”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Figyelj, népem, tanításomra,
Ajkam igéire figyeljetek.
ELSŐ OLVASMÁNY
Kezdődik Zakariás próféta könyve
1, 1-21
Látomás Jeruzsálem újjáépültéről
Dárius második esztendejének nyolcadik hónapjában az Úr szózatot intézett Zakariás prófétához, Berekjának, Iddó fiának a fiához:
„Így beszélj hozzájuk: Ezt mondja a Seregek Ura: Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok – mondja a Seregek Ura. Ne legyetek olyanok, mint atyáitok, akikhez így beszéltek a régi próféták: »Ezt mondja a Seregek Ura: Forduljatok el gonosz utaitoktól és gonosz tetteitektől«, de nem hallgattak meg, és nem ügyeltek rám – mondja az Úr. És hol vannak atyáitok? És a próféták tán örökké élnek? De szavaim és parancsaim, amelyeket szolgáimra, a prófétákra bíztam, ugye eljutottak atyáitokhoz? Ezért az Úr nagyon megharagudott atyáitokra, úgyhogy megszégyenültek, és azt mondták: »A Seregek Ura úgy bánt velünk, amint elhatározta: útjaink és tetteink szerint.«”
A tizenegyedik hónap, a Sebat hónap huszonnegyedik napján, Dárius második évében az Úr szózatot intézett Zakariás prófétához, Berekjának, Iddó fiának a fiához: „Az éj folyamán látomásom volt. Egy ember állt a mirtuszfák között, amelyeknek a gyökerei a mélybe nyúltak; mögötte sárga, vörössárga, fekete és fehér lovak voltak.”
Megkérdeztem: „Mik ezek, Uram?” Az angyal, aki hozzám beszélt, azt mondta: „Mindjárt megmutatom neked, hogy mik ezek.” Az ember, aki a mirtuszfák között állt, ezt válaszolta: „Ezek azok, akiket az Úr küldött, hogy járják be a földet.” Ekkor a lovak azt mondták az Úr angyalának, aki a mirtuszfák között állt: „Bejártuk a földet. Az egész földön béke van és nyugalom.”
Erre az Úr angyala így válaszolt: „Seregek Ura! Meddig vársz még, hogy megkönyörülj Jeruzsálemen és Júda városain, amelyekkel hetven éve érezteted haragodat?” Az Úr kedves, vigasztaló szavakkal válaszolt az angyalnak, aki hozzám beszélt.
Ezután így szólt az angyal, aki hozzám beszélt: „Hirdesd: Ezt mondja a Seregek Ura: Féltékeny szeretettel szeretem Jeruzsálemet és Siont, és nagyon haragszom a gőgös népekre. Én ugyanis csak egy kicsit haragudtam, ők azonban túllépték a mértéket. Azért ezt mondja az Úr: Újra irgalommal fordulok Jeruzsálemhez. Újjá fog épülni ott a házam – mondja a Seregek Ura –, és a mérőzsinór kifeszül Jeruzsálem felett. Hirdesd továbbá: Ezt mondja a Seregek Ura: Városaim bővelkedni fognak a javakban. Az Úr megkönyörül Sionon, és ismét kiválasztja Jeruzsálemet.”
Azután fölemeltem tekintetem, és látomást láttam. Volt ott négy szarv. Megkérdeztem az angyalt, aki beszélt hozzám: „Mik ezek a szarvak, Uram?” Azt felelte: „Ezek azok a szarvak, amelyek szétszórták Júdát, Izraelt és Jeruzsálemet.”
Azután az Úr négy kovácsot mutatott nekem. Megkérdeztem: „Mit fognak ezek itt csinálni?” Azt mondta: „Ezek azok a szarvak ott, amelyek szétszórták Júdát, úgyhogy senki sem merte fölemelni a fejét. S ezek most idejöttek, hogy legyőzzék őket, hogy letörjék azoknak a nemzeteknek a szarvát, amelyek fölemelték a szarvukat Júda országa ellen, és szétszórták.”
VÁLASZOS ÉNEK
Zak 1, 16; Jel 21, 23
Újra irgalommal fordulok Jeruzsálemhez. * Újjá fog épülni ott a házam.
A városnak nincs szüksége sem a napra, sem a holdra, mert világossága maga a Bárány. * Újjá fog épülni ott a házam.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Kolumbán apát Utasításaiból
(Instr. De compunctione, 12, 2-3: Opera, Dublin 1957, pp. 112-114)
Örökmécs az örök Főpap templomában
Milyen boldogok és milyen szerencsések azok a szolgák, akiket Uruk megérkezésekor ébren talál. Boldog az a virrasztás, amellyel Istent, a mindenség alkotóját várják, aki betölt mindent, és felülmúl mindent.
Bárcsak engem is, jóllehet haszontalan szolgát, de mégis mint az ő szolgáját arra méltatna, hogy felébresztene tunyaságom álmából, és isteni szeretetének tüzével – amelynek lángja a csillagoknál is magasabbra lobog – bárcsak felgyújtaná bennem az iránta való hatalmas szeretet vágyat, és szüntelenül égne bennem is ez az isteni tűz!
Bárcsak méltó volnék arra, hogy mécsesem éjszaka mindig égne Uram templomában, hogy világítana mindazoknak, akik belépnek Istenem hazába! Uram, könyörgök Fiadnak, Jézus Krisztusnak, az én Istenemnek nevében, add nekem azt a fogyhatatlan szeretetet, hogy fel tudjon gyulladni mécsesem, és képtelen legyen kialudni. Engem melegítsen, másoknak pedig világítson.
Krisztus, édes Üdvözítőnk, te gyújtsd meg jóságosan mécseseinket, hogy szüntelenül világítsanak templomodban, és örök fényt kapjanak belőled, az örök világosságból; hogy megvilágítsák a mi sötétségünket, és távol tartsák tőlünk a világ éjszakáját.
Kérlek, Jézusom, úgy áraszd mécsesembe fényedet, hogy világosságánál feltáruljon előttem az a legszentebb szentély, amely téged mint a jövendő javak örök Főpapját annak a templomnak csarnokaiba fogadott be, csak hogy téged örökre lássalak, szemléljelek és kívánjalak; hogy reád szeretettel tekintsek, és színed előtt szüntelen égjen és lobogjon mécsesem.
Szeretett Üdvözítőnk, mutasd meg magadat előttünk, akik nálad zörgetünk, hogy téged megismerve csak téged szeressünk, senki mást; csak utánad vágyódjunk, rólad elmélkedjünk nappal és éjszaka, mindig rólad gondolkodjunk. Szíts fel bennünk oly nagy szeretetet, hogy téged, Istenünket méltó módon szeressünk, hogy egész bensőnket betöltse az irántad való szeretet, és ez a szereteted foglaljon le minket egészen. Minden érzékünket ez a szereteted elégítse ki, hogy rajtad kívül, aki örökkévaló vagy, mást már képtelenek is legyünk szeretni. Add, hogy ezt a nagy szeretetet sem az ég, sem a föld, sem a tenger vize ne tudja bennünk kioltani a Szentírás szava szerint: Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet.
Ez valósuljon meg bennünk is, amennyire lehetséges, a te ajándékodból Urunk, Jézus Krisztus, akinek dicsőség legyen mindörökkön-örökké! Ámen.
VÁLASZOS ÉNEK
Iz 60, 19-20a
Nem a nap szolgál majd neked nappali fénnyel, és nem a holdfény ragyog neked, * Mert az Úr lesz örökké tartó világosságod, Istened lesz a fényességed.
A napod nem nyugszik le soha, sem a holdad meg nem fogyatkozik. * Mert az Úr lesz örökké tartó világosságod, Istened lesz a fényességed.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, kegyelmed mindenkor indítson, és kísérjen minket, hogy figyelmünk szüntelenül a jótettekre irányuljon. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky