2025. december 6.

Szent Miklós püspök
tetszés szerinti emléknap


A mai Törökország területén a lyciai Myra püspöke volt és a IV. század közepe táján halt meg. Tisztelete főképpen a X. századtól kezdve terjedt el az egész Egyházban.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Pásztorok áldott főpásztora, Krisztus,

szent követődnek ünnepelve napját

tárjuk eléd most lelkes énekünkkel

hódolatunkat.

Harcokban edzett hű fiadat egykor

égi kenettel belül gazdagítva

szent közösségnek gondos pásztorává

tette a Lélek.

Nyájadnak őre, pásztoraid tükre,

fénye a vaknak, elesettnek atyja,

lankadók lelke, mindeneknek mindig

mindene volt ő.

Krisztus, a jókat jutalmul az égben

megkoronázod; minekünk is add meg,

hogy pásztorunkat, nyomdokain járva,

mennybe kövessük.

Himnusszal áldjuk mindeneknek Atyját,

felmagasztalván, Isten Fia, téged,

Szentlélek Istent ugyanúgy dicsérjük

szerte a földön. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Énekeljetek az Úrnak, és emlékezzetek csodatetteire, melyeket végbevitt!
105 (104). zsoltár
Az Úr hűséges marad ígéreteihez
Az apostolok hirdetik a nemzeteknek, hogy eljövetelekor Isten milyen csodatetteket visz végbe (Szt. Atanáz).
I.

Adjatok hálát az Úrnak, és hívjátok segítségül nevét, *

hirdessétek nagy tetteit a nemzetek között.

Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki, *

emlegessétek minden csodáját.

Dicsekedjetek szent nevével, *

az Urat kereső szívek örvendezzenek.

Keressétek az Urat és hatalmas erejét, *

keressétek arcát szüntelen.

Emlékezzetek csodatetteire, melyeket végbevitt, *

és ajkáról elhangzó csodás döntéseire,

ti, Ábrahámnak, az ő szolgájának ivadékai, *

választottjának, Jákobnak fiai.

Ő az Úr, a mi Istenünk, *

ő ítéli meg az egész földet.

Örökké emlékezik szövetségére, *

ezernyi nemzedéknek adott igéjére:

az Ábrahámmal kötött szövetségre, *

Izsáknak tett esküjére.

Ezt hagyta végzésül Jákobnak, *

és Izraelnek örök szövetségül.

Így szólt: „Kánaán földjét neked adom, *

az lesz kimért örökrészed.”

Amikor még csekély számban voltak, *

és kevesen éltek ott mint jövevények,

nemzettől nemzetig vándoroltak, *

egyik országtól a másik népig,

nem engedte, hogy bárki is elnyomja őket; *

királyokat fenyített meg miattuk:

„Ne bántsátok fölkentjeimet, *

prófétáimnak ne ártsatok!”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Énekeljetek az Úrnak, és emlékezzetek csodatetteire, melyeket végbevitt!
2. ant. Az Úr nem hagyta el az eladott igazat, hanem a bűnösök kezéből kiszabadította.
II.

Aztán az országra éhséget bocsátott, *

és elpusztított minden falat kenyeret.

De elküldött előttük egy férfit, *

Józsefet, akit rabszolgának adtak el.

Lábát rabbilincsbe verték, *

nyakát vasba szorították,

amíg be nem teljesedett, amit mondott, *

és az Úr igéje igazolta őt.

A király üzent, és feloldotta, *

a népek fejedelme kiszabadította.

Házának urává tette őt, *

egész vagyonának intézőjévé,

hogy tetszése szerint vezesse népe nagyjait, *

és bölcsességre tanítsa véneit.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az Úr nem hagyta el az eladott igazat, hanem a bűnösök kezéből kiszabadította.
3. ant. Szent szaváról megemlékezett az Úr, és ujjongás között vezette ki népét.
III.

Akkor költözött Egyiptomba Izrael, *

és Kám földjén Jákob így lett jövevény.

Az Úr itt nagyon megsokasította népét, *

ellenségeinél erősebbé tette.

De megfordította azok szívét, †

így népét meggyűlölték, *

és álnokul bántak szolgáival.

Akkor elküldte szolgáját, Mózest, *

és Áront, akit kiválasztott.

Szavuk által csodás jeleket vitt végbe, *

csodákat művelt Kám földjén.

Sötétséget küldött, és éjt borított rájuk, *

szavainak mégis ellenálltak.

Akkor a vizeiket vérré változtatta, *

halaikat kipusztította.

Békák hemzsegtek földjükön, *

még a fejedelmi palotákban is.

Szavára bögölyök rajzottak elő, *

és szúnyogok lepték el határukat.

Eső helyett jégzivatart küldött rájuk, *

és földjükre emésztő tüzet.

Elverte szőlőjüket és fügefáikat, *

határaikban a fákat összetörte.

Szavára előtűnt a sáska, *

és megszámlálhatatlan sok rovar.

Országuk minden füvét lelegelték, *

földjük minden termését felfalták.

Országukban minden elsőszülöttet megölt, *

minden zsengéjét a férfinemnek.

Kivezette őket arannyal, ezüsttel megrakottan, *

és a törzsek között egy sem volt beteg.

Egyiptom ujjongott távozásukon, *

mert rájuk nehezedett a tőlük való félelem.

Oltalmul felhőt borított rájuk, *

és tüzet küldött, hogy világítson nekik éjjel.

Kérésükre fürjek jöttek, *

és jóllakatta őket mennyei kenyérrel.

Megnyitotta a sziklát, és ömlött a víz, *

folyamok áradtak a sivatagban.

Mert szent ígéretéről megemlékezett, *

amelyet szolgájának, Ábrahámnak tett.

Örvendezés között vezette ki népét, *

és választottjait ujjongás között.

A nemzetek országait nekik adta, *

a népek munkájának gyümölcsét ők örökölték,

hogy megtartsák törvényeit, *

és teljesítsék parancsait.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Szent szaváról megemlékezett az Úr, és ujjongás között vezette ki népét.

Igéjét Jákobnak hirdeti az Úr,

Törvényeit és végzéseit Izrael népének.

ELSŐ OLVASMÁNY

Izajás próféta könyvéből

21, 6-12

Az őr Babilon bukását hirdeti

Ezt mondta nekem az Úr: „Menj, állíts őrszemet, és amit lát, azt jelentse. Ha lovascsapatot, kettős fogatot, szamáron jövő vagy tevén ülő csapatot lát, akkor figyeljen éberen, megfeszített figyelemmel.”

És a figyelő őr lekiáltott: „Uram, őrségen állok egész nap folyton-folyvást, és kitartok őrhelyemen minden éjszaka.”

Íme, lovasok jöttek s kettős fogatok. Megszólítottak, és ezt mondták nekem: „Elesett, elesett Babilon, és minden bálványát a porba tiporták.”

Ó te, akit széttiportak a szérűn, és szinte kicsépeltek: amit a Seregek Urától, Izrael Istenétől hallottam, azt hirdetem most neked.

Jövendölés Edomról. Így kiáltanak hozzám Szeirből: „Őr, meddig tart még az éj? Őr, meddig tart még az éj?” S az őr így felel: „Eljön a reggel, aztán az éjszaka. Ha kérdezni akartok, csak kérdezzetek, térjetek vissza, és gyertek el újra.”

VÁLASZOS ÉNEK

Jel 18, 2. 4. 5

Az angyal teljes erejéből kiáltotta: Elesett a nagy Babilon! Egy másik szózatot is hallottam az égből, ez így hangzott: * Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bűneikben.

Bűneik az eget verik, de az Úr számon tartja gonoszságaikat. * Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bűneikben.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ágoston püspöknek Szent János evangéliumáról szóló fejtegetéseiből

(Tract. 123, 5: CCL 36, 678-680)

A halál nyomasztó terhét legyőzi a szeretet ereje

Urunk először is azt kérdezte meg, ami tudott. Nem egyszer, hanem másodszor, sőt harmadszor is, hogy vajon Péter szereti-e őt, és háromszor hallja Pétertől, hogy szereti őt, és ugyanannyiszor bízza rá Péterre juhai legeltetését.

A háromszoros tagadást háromszoros megvallás teszi jóvá, nehogy a nyelv inkább szolgáljon a félelemnek, mint a szeretetnek, és hogy a fenyegető halál ne csaljon ki több szót, mint a meglévő élet. Legyen a szeretet feladata az Úr nyájának legeltetése, ha a Pásztor megtagadása a félelem jele volt.

Akik azzal a lelkülettel legeltetik Krisztus juhait, hogy azok a sajátjuk legyenek s ne Krisztuséi, azok Krisztus szeretete helyett önzésükről tesznek tanúbizonyságot.

Ezektől óv Krisztus annyiszor idézett szava, akikről az Apostol felpanaszolja, hogy a maguk javát keresik és nem Jézus Krisztusét.

Mert mi mást jelent: „Szeretsz engem? Legeltesd juhaimat!”, mint: Ha engem szeretsz, ne azon törd a fejedet, hogyan tartsd jól magadat, hanem juhaimat. Ne mint a magadéit, hanem mint az enyéimet legeltesd őket. Az én dicsőségemet és ne a tiedet keresd bennük, az én uralmamat és ne a tiedet, az én hasznomat és ne a magadét. Ne légy olyan, mint a veszedelmes időkben élő emberek, akik önmagukat szeretik és mindazt, ami kapcsolatban van a bajok csíráival.

Ne legyenek tehát önzők, akik Krisztus bárányait legeltetik; ne mint a magukét, hanem mint az övéit legeltessék őket.

Akik Krisztus bárányait legeltetik, azoknak különösen kell kerülniük azt a hibát, hogy a maguk javát keressék s ne Krisztusét és hogy saját vágyaik kielégítésére használják fel azokat, akikért Krisztus vérét ontotta.

Abban, aki Krisztus bárányait legelteti, oly nagyra kell felhevülnie a Krisztus-szeretetnek, hogy legyőzze még a haláltól való természetes félelmet is, ami miatt nem akarunk meghalni, mikor pedig Krisztussal szeretnénk élni.

De bármilyenek legyenek is a halál kellemetlenségei, le kell azokat győznie annak az erős szeretetnek, amellyel azt szeretjük, aki annak ellenére, hogy ő a mi életünk, a halált is elszenvedte értünk.

Mert ha a halálnak semmi vagy csak nagyon kevés kínja lenne, akkor nem lenne olyan nagy a vértanúk dicsősége. De, ha a jó Pásztor, aki életét adta juhaiért, és magukból a juhokból oly sok vértanút támasztott magának, mennyivel inkább kell az igazságért a halálig küzdeniük és a bűnnek vérük ontásáig ellenállniuk azoknak, akikre rábízta a juhok legeltetését, tanítását és irányítását. És ezért ki ne látná be az ő szenvedésének példája láttán, hogy a pásztoroknak sokkal inkább kell hasonlóvá lenniük hozzá, ha már a juhok közül is oly sokan lettek hasonlóvá az Egyetlen Pásztorhoz, akinek egyetlen nyájában maguk a pásztorok is juhok. Mert mindenkit saját juhává tett, amikor mindenkiért meghalt. Hiszen ő maga is Isten áldozati Bárányává lett, hogy mindenkiért szenvedhessen.

VÁLASZOS ÉNEK

Sir 45, 3; Zsolt 77, 70. 71

Az Úr megdicsőítette őt a királyok előtt, megbízásaival elküldte a néphez: * És megmutatta neki dicsősége fényét.

Kiválasztotta szolgáját, hogy legeltesse népét, kedves örökségét. * És megmutatta neki dicsősége fényét.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Irgalmas Istenünk, Szent Miklós püspök közbenjárására őrizz meg minket minden veszélyben, hogy biztonsággal járjuk az üdvösség útját. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2024 J. Vidéky