2025. február 27.

Csütörtök, évközi idő, 7. hét
3. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

A földön minden színre még

sötét fátyolt borít az éj.

Igaz Bíránk, szívünk feléd

áldón eseng és kérve kér.

Hogy minden vétkét elvegyed

s a lélek szennyét mind lemosd,

add, Krisztusunk, kegyelmedet:

kerüljünk el minden gonoszt.

Mert nézd, a szív bűntől beteg,

gonoszság mérge marta meg,

de már az éjben ébredez,

Megváltónk, tégedet keres.

Te űzd el tőlünk messzire

a lelken ülő éjhomályt,

a boldogító égi fény,

világosságod járja át.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled,

időtlen századok során. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Hallgass meg, áldott Krisztusunk,

minket, kik hozzád fordulunk,

hitünket hogy ne törje le

a rossz világ bűnös keze.

Kerüljön el rossz gondolat

s irigységnek konok tüze,

a sértést némán tűrjük el,

a rosszat jóval űzzük el.

Szívünkből végleg tűnjön el

csalás, kevélység, vad harag,

a kapzsiság sóvár szeme:

minden bajoknak kútfeje.

A békességet tartsa meg

a szent, őszinte szeretet;

éljünk tisztán, szemérmesen,

töretlen hitben szüntelen.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled,

időtlen századok során. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Urunk, nézz ránk, tekints szégyenünkre!
89 (88). zsoltár, 39-53
Gyászének Dávid házának romlása miatt
Erős Szabadítót támasztott nekünk, szolgájának, Dávidnak családjából (Lk 1, 69).
IV.

Mégis elvetetted és félredobtad, *

fölgerjedt haragod fölkented ellen.

Szolgád szövetségét felbontottad, *

koronáját a porba aláztad.

Falait mind leromboltad, *

erődítményeit romhalmazzá tetted.

Minden arra járó fosztogatja, *

szomszédai előtt csúffá tetted.

Elnyomóinak jobbját fölemelted, *

ellenségeinek örömet szereztél.

Kicsorbítottad kardjának élét, *

és nem segítetted őt a harcban.

Fényes tündöklésének véget vetettél, *

trónját a sárba taszítottad.

Megrövidítetted ifjúsága napjait, *

és őt szégyenbe öltöztetted.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Urunk, nézz ránk, tekints szégyenünkre!
2. ant. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.
V.

Meddig rejtőzöl el, Uram, talán végleg? *

Meddig lángol haragod tüze?

Emlékezz arra, hogy mily rövid az életem, *

milyen mulandónak teremtettél minden embert.

Ki az az élő ember, aki halált nem lát, *

és megmenthetné lelkét az alvilágtól?

A régi szereteted, Uram, hol van, *

és hűséged, melyet Dávidnak ígértél?

Emlékezz, Uram, szolgáid gyalázatára, *

amit el kell tűrnöm sok nép részéről,

amellyel, Uram, ellenségeid gyaláznak, *

gyalázzák fölkented lépteit.

Áldott legyen az Úr mindörökké! *

Ámen, ámen!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.
3. ant. Éveink elmúlnak, mint a virág; te, Istenünk, öröktől fogva vagy.
90 (89). zsoltár
Az Úr jósága ragyogjon fölöttünk
Egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap (2 Pét 3, 8).

Menedékünk te vagy, Urunk, *

nemzedékről nemzedékre.

Mielőtt a hegyek születtek, †

mielőtt a föld és a világ kialakult, *

mindöröktől örökre vagy te, Istenünk.

Visszaparancsolod az embert a porba; *

csak annyit szólsz: „Emberfiak, térjetek vissza!”

Mert ezer év a te szemedben annyi, mint a tegnapi nap, amely tovatűnt, *

vagy mint egy őrállás ideje éjszaka.

Álmot bocsátasz rájuk, *

olyanná lesznek, mint a reggel sarjadó virág:

hajnalban szirmot bont, kivirul, *

estére lehull, és elszárad.

Bizony, haragodtól semmivé leszünk, *

és indulatodtól elpusztulunk.

Szemed előtt állnak gonoszságaink, *

titkos bűneinkre arcod fényt derít.

Üresen telnek napjaink, mert haragszol, *

esztendeink sóhajként szállnak el.

Életkorunk mindössze hetven év, *

jó erőben lehet tán nyolcvan is.

De javarészt még az is baj és törődés; *

bizony, hamar elszáll, és mi elmegyünk.

Ki tudja fölmérni haragod erejét, *

ki fél eléggé haragod hevétől?

Taníts meg számot vetni napjaink sorával, *

hogy bölcsességre neveljük szívünket.

Térj hozzánk, Urunk! Meddig vársz még? *

Indítson meg szolgáid könyörgése!

Árassz el minket reggel irgalmaddal, *

hogy mindennap ujjongjunk és vigadozzunk.

Kárpótolj örömmel a sanyarú napokért, *

az évekért, amikor rosszul ment sorunk.

Lássák meg szolgáid gondviselésedet, *

és gyermekeik dicsőségedet.

Az Úrnak, Istenünknek jósága ragyogjon fölöttünk, †

kezünk munkáját kísérje áldásod felülről, *

kezünk munkáját kísérje áldásod.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Éveink elmúlnak, mint a virág; te, Istenünk, öröktől fogva vagy.

Uram, tenálad van az élet forrása,

S a te nevedben látjuk az igazi fényt.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Prédikátor könyvéből

6, 11 – 7, 1-27

Ne mutatkozzál túlságosan bölcsnek!

Vajon ki tudja, mi válik javára életében az embernek, hiábavaló életének pár napján, amely elsuhan, mint az árnyék? Hiszen ki adja tudtul az embernek, ő utána mi lesz a nap alatt?

Jobb a jó név, mint a jó olaj, és a halál napja, mint a születés napja. Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint ahol mulatnak, mert minden embernek ez a vége, s aki él, itt elgondolkodik. Jobb a szomorúság, mint a nevetés; ha komoly az arc, rendben a szív. A bölcsek szíve abban a házban van, amelyben gyászolnak; hanem a balgák szíve a vigasság házában.

Jobb a bölcsek feddését hallgatni, mint a balgák dicshimnuszára figyelni. Mert olyan a balga nevetése, mint az égő tövis ropogása a fazék alatt. Ez is hiábavalóság! Mert a nevetés bolonddá teszi a bölcset, és az öröm megrontja a szívet. Jobb a dolognak a vége az elejénél; jobb a béketűrő, mint a kevély.

Ne siess a bosszankodással, mert a bosszúság a balgák bensejében fészkel. Ne mondd: Miért van az, hogy a régi idők jobbak voltak, mint a mostaniak? Mert nem vall bölcsességre, ha ilyesmit kérdezel. Jó dolog, ha a bölcsesség vagyonnal párosul, és nyereség azoknak, akik látják a napot. Mert akit óv a bölcsesség, azt óvja a pénz is, s mint a tudás külön hasznát, a bölcsesség az életet is biztosítja azoknak, akiknek birtokában van.

Nézd az Isten művét: ki tudja kiegyenesíteni, amit ő görbévé tett? Jó napon érezd jól magadat, rossz napon meg lásd be, hogy ezt is Isten jól alkotta, akárcsak azt, hogy ne találjon az ember maga mögött semmit. Mindent láttam hiábavaló napjaimban: vannak igazak, akik bár igazak, elpusztulnak, és vannak gonoszok, akik gonoszságuk ellenére is sokáig élnek. Ne légy túlságosan igaz, és ne mutatkozz túlságosan bölcsnek! Mire való gyötörnöd magad? Ne légy szerfölött gonosz, és ne légy esztelen! Mire való volna időnap előtt meghalni? Jó az, ha egyiket szilárdan tartod, de a másikat sem engeded kicsúszni a kezedből. Igen, aki Istent féli, mind a kettőt végbeviszi.

A bölcsesség nagyobb erőt ad a bölcsnek, mint amennyi ereje tíz hatalmasnak van a városban. Nincs a földön olyan igaz ember, aki csak jót tenne, és sohasem vétkeznék. Ne figyelj minden szóra, amit kimondanak, mert különben meghallod, hogyan átkoz a szolgád. Mert hisz – ezt magad is tudod – te is sokszor átkoztál másokat.

Ezt mind kipróbáltam, a bölcsességet szem előtt tartva, így szóltam magamban: „Szeretnék szert tenni a bölcsességre!” De távol maradt tőlem. Ami van, messze van, és mélységes mélyen! Ki tudja megtalálni?

Aztán azon fáradoztam, hogy megismerjem, kifürkésszem és felkutassam a bölcsességet és a jutalmat, hogy felismerjem, mekkora balgaság a gonoszság, és mekkora őrültség a balgaság. S úgy találtam, hogy a halálnál is keserűbb dolog az asszony, aki olyan, mint a hurok, a szíve háló, a karjai bilincsek. Aki Istennek tetszik, az megmenekül tőle, de a bűnöst megfogja.

Nos, ezt találtam, mondja a Prédikátor, amikor mindent számba vettem. Ezen túl is kutattam még, de nem találtam semmit. Ezer között találtam egy férfit jónak, de asszonyt az összes között sem találtam.

VÁLASZOS ÉNEK

Péld 20, 9; Préd 7, 21; 1 Jn 1, 8. 9

Ki mondhatja: „Tisztán tartottam szívemet, s ment vagyok a bűntől?” * Nincs a földön olyan igaz ember, aki csak jót tenne, és sohasem vétkeznék.

Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre; ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel Isten jó és igazságos, megbocsátja bűneinket. * Nincs a földön olyan igaz ember, aki csak jót tenne, és sohasem vétkeznék.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Kolumbán apát Utasításaiból

(Instr. 1 de Fide, 3-5: Opera, Dublin, 1957, pp. 62-66)

Isten kifürkészhetetlen mélysége

Isten mindenütt jelen van, teljességgel mérhetetlen, s mindenütt a lehető legközelebb van hozzánk, amint saját maga tanúsítja: Közeledő Isten vagyok, mondja, nem távoli Isten. Tehát nem a tőlünk távol maradó Istent keressük, hanem – ha érdemesek vagyunk rá – magunkban is hordozzuk őt. Bennünk lakik, mint a lélek a testben, feltéve, ha élő tagjai vagyunk; feltéve, ha meghaltunk a bűnnek. Ekkor tényleg bennünk lakik ő, aki ezt mondta: Bennük fogok lakni, és közöttük fogok járni. Ha pedig méltók vagyunk arra, hogy ő bennünk legyen, akkor igazán ő éltet bennünket, mint eleven tagjait, ahogy az Apostol mondja: Benne élünk, mozgunk és vagyunk (ApCsel 17, 28].

Ki kutatta át a Magasságbelit kimondhatatlan és felfoghatatlan lényegében? Ki fürkészte ki Isten mélységeit? Ki dicsekedhet azzal, hogy ismeri a végtelen Istent, aki mindent betölt és körülvesz, aki mindent áthat, de mindent felülmúl, mindent magába foglal, és őt semmi sem képes magába fogadni? Ki ismeri őt, akit senki sem látott úgy, ahogy van? Senki se képzelje magáról tehát, hogy megismerheti Isten kifürkészhetetlen titkait, hogy mi az, hogyan van, és kicsoda ő. Ezek kimondhatatlanok, kifürkészhetetlenek és átláthatatlanok. Csak egyszerűen, de erősen hidd, hogy az Isten így van, így lesz, ahogyan volt, mivel változhatatlan az Isten.

Kicsoda tehát az Isten? Atya, Fiú és Szentlélek, egyetlen Isten. Többet ne akarj tudni Istenről, mert aki nagy mélységeket akar ismerni, annak előbb a dolgok természetét kellene ismernie. A Szentháromság ismeretét méltán hasonlítják a tenger mélységeihez, a Prédikátor e szavai szerint: Felette mély az, ki tudná azt megismerni. Mert amint a tenger mélysége el van rejtve az emberi tekintetek elől, úgy a Szentháromság isteni mivolta az emberi érzékek számára felfoghatatlan. Ezért ha valaki – úgymond – tudni akarja azt, amit hinnie kell, ne gondolja, hogy majd jobban megért valamit, ha beszél róla, mintha hittel elfogadja: az isteni bölcsesség ugyanis, amit megismerni vágyott az ember, még jobban távol lesz tőle, mint előzőleg volt.

A legmagasabb tudást tehát ne vitákban keresd, hanem az erkölcsi tökéletességedben; ne nyelvvel keresd, hanem a szív egyszerűségéből jövő hittel, ami nem a tudós hitetlenség magyarázkodásából alakul ki. Ha tehát értekezésekkel keresed a kimondhatatlant, távolabb kerül tőled, mint előbb volt: de ha hittel keresed, akkor ott áll a bölcsesség, ahol a tartózkodási helye van, a kapuknál, és ahol működik, ott legalább részben látható. De valójában már akkor is eléri az ember valamennyire, amikor a láthatatlant megfoghatatlanként hiszi; hinnünk kell, hogy Isten a maga mivoltában láthatatlan, jóllehet e világban a szív bizonyos mértékben meg tudja őt látni.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 35, 6-7; Róm 11, 33

Uram, jóságod felér az égig, a fellegekig ér a te hűséged. * Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid oly mélyek, mint a tenger.

Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai! * Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid oly mélyek, mint a tenger.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható Istenünk, segíts, hogy törvényedet mindenkor szem előtt tartsuk, akaratodat pedig szóval és tettel meg is valósítsuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2024 J. Vidéky