2025. január 20.

Boldog Özséb áldozópap
tetszés szerinti emléknap


Magyarország akkori fővárosában, Esztergomban született 1200 körül derék és előkelő szülőktől. Teremtőjéhez és Megváltójához éjjel és nappal jámbor imádságokkal könyörgött. Sokat virrasztott, és minden idejét Isten tiszteletére, elmélkedésre vagy tanulásra fordította ez a rendkívül értelmes ifjú. Minden percet kihasznált. Érdemeiért korán esztergomi kanonoknak nevezték ki. Gyakran vendégül látta a magányos barlangokban lakó embereket, akiknek társaságát annyira megkedvelte, hogy elhatározta, ő maga is elhagyja a világot. A tatárjárás után 1245 táján társaival a Pilisbe vonult remetének. Az isteni kegyelem fényétől megvilágosítva 1250-ben a magyar remetéket egybegyűjtötte és Esztergom közelében a Szent Kereszt tiszteletére kis templomot és monostort épített. 1262-ben IV. Orbán pápától Szent Ágoston Reguláját kérte rendje számára, amelyet azonban nem nyerhetett el a remetetestvérek nagyfokú szegénysége miatt. Ezért a pápa megbízásából Pál, veszprémi püspök adott a remeteközösségnek életszabályt. Remetetestvéreivel még 20 évig élt közösségben, amelyet Első Remete Szent Pál oltalmába ajánlott. Végül testvéreit Isten és a felebarát szeretetére buzdítva és őket üdvös tanításokkal megerősítve 1270. január 20-án elhunyt az Úrban. (Gyöngyösi Gergelynek Az Első Remete Szent Pál rendjében levő remete testvérek élete című könyvéből). Sírját és a Szent Kereszt monostort a törökök valószínűleg már 1526-ban elpusztították. Folyamatos tisztelete miatt az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2004. november 16-án, a Pálos Rendi Naptár megerősítése alkalmával engedélyezte, hogy őt a boldogok között tisztelhessük.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Pásztorok áldott főpásztora, Krisztus,

szent követődnek ünnepelve napját

tárjuk eléd most lelkes énekünkkel

hódolatunkat.

Szolgálni hívtad egykor ezt a férfit,

s pappá nevelve, magad mellé vetted,

szent közösséged kegyes szívű, gondos

támasza így lett.

Nyájadnak őre, pásztoraid tükre,

fénye a vaknak, elesettnek atyja,

lankadók lelke, mindeneknek mindig

mindene volt ő.

Krisztus, a jókat jutalmul az égben

megkoronázod; minekünk is add meg,

hogy pásztorunkat, nyomdokain járva,

mennybe kövessük.

Himnusszal áldjuk mindeneknek Atyját,

felmagasztalván, Isten Fia, téged,

Szentlélek Istent ugyanúgy dicsérjük

szerte a földön. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Fordítsd felém füledet, Uram; ments meg engem!
31 (30). zsoltár, 2-17. 20-25
Üldözött ember bizakodó imádsága
Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet (Lk 23, 46).
I.

Te vagy, Uram, én reményem, †

ne hagyj soha szégyent érnem, *

igazságodban szabadíts meg engem!

Fordítsd felém füledet, *

siess, Uram, ments meg engem!

Te légy oltalmazó kősziklám,

és megerősített házam, *

hogy megszabadíts engem!

Erősségem és menedékem valóban te vagy, *

neved miatt vezess és irányíts engem!

Kiszabadítasz a hálóból, amit titkon vetettek nekem, *

mivel te vagy az én erősségem!

Uram, kezedbe ajánlom lelkemet; *

megváltottál engem, hűséges Istenem!

Te utálod a hazug bálványok tisztelőit, *

én azonban az Úrban remélek!

Ujjongok és örvendezem jóságod miatt, *

mert tekintetre méltattad alázatosságomat.

Ismered lelkem gyötrődéseit, †

nem adtál ellenségeim kezébe, *

lábamat tágas helyre állítottad.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Fordítsd felém füledet, Uram; ments meg engem!
2. ant. Szolgád fölé ragyogtasd fel arcodat, Uram!
II.

Szorongatnak, Uram, könyörülj rajtam, †

szemem a bánattól elhomályosult, *

sorvadozik testem-lelkem.

Életem már elernyed a kíntól, *

sóhajtozásban fogynak el éveim.

Erőm megtört a nyomorúságban, *

csontjaim is sorvadoznak.

Gyalázattá lettem minden ellenségem előtt, †

szomszédaim és ismerőseim félnek tőlem, *

ha meglátnak az utcán, elkerülnek.

Szívükben elfelednek, mintha meghaltam volna, *

olyanná lettem, mint az összetört edény.

Sokak gyalázkodó szavát hallom; *

rettegés vesz körül engem,

mert ezek összefognak ellenem, *

azon tanakodnak, hogy életemet kioltsák.

Én pedig benned remélek, Uram, †

azt mondtam: „Te vagy Istenem, *

kezedben van a sorsom.”

Ragadj ki az ellenség kezéből, *

és azoktól, akik üldöznek engem.

Szolgád fölé ragyogtasd fel arcodat, *

irgalmasságodban szabadíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Szolgád fölé ragyogtasd fel arcodat, Uram!
3. ant. Legyen áldott az Úr, aki csodás szeretettel megvéd!
III.

Mily nagy a te jóságod, Uram, *

amelyet a téged félőknek tartogatsz,

amelyet azoknak készítettél, akik benned bíznak, *

minden ember szeme láttára.

Arcod védő árnyékában rejted el őket *

az emberek zaklatása elől.

Sátradban adsz nekik biztos helyet, *

a gonosz nyelvektől távol.

Legyen áldott az Úr, *

aki csodás szeretettel véd meg erős városában.

Én pedig ijedtemben már azt mondtam: *

„Szemed elől elvetettél engem!”

De te meghallgattad könyörgő szavamat, *

amikor hozzád kiáltottam.

Szeressétek az Urat, ti, összes szentjei, †

a hűségeseket megvédi az Úr, *

de bőven megfizet a gőgösöknek.

Legyetek bátrak, és erősödjék szívetek, *

mind, akik az Úrban reménykedtek.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Legyen áldott az Úr, aki csodás szeretettel megvéd!

Igazságod szerint vezess, taníts engem, Uram,

Mivel te vagy az én megmentő Istenem.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Második Törvénykönyvből

4, 1-8. 32-40

Mózes beszéde a néphez

Azokban a napokban Mózes így szólt a néphez:

„Most, Izrael, halld azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeknek a megtartására tanítalak, hogy éljetek, és bevonulva elfoglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene ad nektek. Ahhoz, amit mondok, ne tegyetek hozzá semmit és ne is vegyetek el belőle, hanem tartsátok meg az Úr, a ti Istenetek parancsait, amelyeket adok nektek. Saját szemetekkel láthattátok, mit tett az Úr Baal-Peorban: mindenkit, aki a peorbeli Baalhoz szegődött, az Úr, a te Istened kiirtott körödből. Ti ellenben, akik hűségesek maradtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mind a mai napig életben vagytok.

Nézzétek, parancsokra és törvényekre tanítalak benneteket, ahogyan az Úr, az én Istenem parancsolta nekem, hogy hozzájuk igazodjatok azon a földön, ahova bevonultok, hogy birtokba vegyétek. Tartsátok szem előtt, és kövessétek őket!

Így tesztek szert bölcsességre és okosságra azoknak a népeknek a szemében, amelyek hallanak ezekről a törvényekről. Azt fogják mondani: »Valóban bölcs és okos nép ez a nagy nemzet!« Mert hát hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk, amikor csak hozzá folyamodunk? És hol van olyan nagy nép, amelyiknek oly tökéletes parancsai és szabályai volnának, mint ez az egész törvény, amelyet ma elétek tárok?

Kutasd a régi időket, amelyek előtted voltak, attól a naptól kezdve, hogy Isten embert teremtett a földre; vajon az ég egyik határától a másikig történt-e valaha ilyen nagy dolog, lehetett-e hallani hasonlóról?! Hallotta-e valamelyik nép is lángok közül az élő Istent beszélni, ahogyan te hallottad, és életben maradt-e? Vagy jött-e valaha is máskor Isten, hogy egy más nép közül népet vezessen ki, megpróbáltatásokkal, jelekkel és csodákkal, háborúsággal, erős kézzel és kinyújtott karral, nagy csapásokkal, ahogy az Úr, a ti Istenetek veletek tette Egyiptomban a szemetek láttára? Te megtapasztalhattad, hogy fölismerd: Az Úr az igaz Isten, nincs más rajta kívül.

Az égből hallatta szavát, hogy tanítson; a földön hatalmas tüzet mutatott, és a lángok közül hallottad a szavait. Mert szerette atyáidat, és kiválasztotta utánuk utódaikat. Hatalmával kivezetett – saját maga! – Egyiptomból, és elűzött nálad nagyobb és erősebb népeket, csak hogy oda vezéreljen, csak hogy örökségül adja neked az országot, amint (ez) ma (bekövetkezett).

Tudd meg hát, és vésd szívedbe, hogy az Úr az (igaz) Isten fönn az égen és lenn a földön, senki más! Tartsd meg a parancsait és törvényeit, amelyeket ma parancsul adok neked, hogy jól menjen a sorod, s majd utánad gyermekeidnek is, és sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened örökre neked ad!”

VÁLASZOS ÉNEK

MTörv 4, 1; 31, 19. 20; Zsolt 80, 9

Halld, Izrael, az Úr parancsait; mint valami könyvbe, írd szívedbe azokat! * És neked adom a tejjel-mézzel folyó országot.

Népem, hallgass rám, hadd intselek, Izrael, bárcsak figyelnél szavamra. * És neked adom a tejjel-mézzel folyó országot.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Gyöngyösi Gergelynek Az Első Remete Szent Pál rendjében levő remete testvérek élete című könyvéből

(Gregorius Gyöngyösi: Vitæ fratrum Ordinis Sancti Pauli Primi Eremitæ, Cap. 1. 5-8. 10. Edit. 1988.)

Az égieket tartotta szem előtt, még inkább a szívében

Özséb Magyarország akkori fővárosában, Esztergomban született 1200 körül derék és előkelő szülőktől. Amikor elérte a serdülő éveket, az éhséget és a szomjúságot olyan erővel tűrte, hogy mindenki feltűnőnek találta: bár keveset evett, mégis szép, kifejlett és mindig jó kedélyű volt. Sokat virrasztott, és minden idejét Isten tiszteletére, szemlélődésre vagy a tanulásra használta. Az embereknek arról a bölcsességről beszélt, amellyel Isten tetszését megnyerhetik. Miközben könyveket írt, nem hanyagolta el az Isten parancsa szerinti életet sem. Emlékezett az Úr szavaira: Nem az megy be a mennyek országába, aki mondja, „Uram, Uram!”, hanem aki teszi és tanítja, azt nevezik nagynak a mennyek országában. Miután érdemeiért korán esztergomi kanonoknak nevezték ki, a sok dicséret és erény között vendégszeretetével, mintegy második Ábrahám tűnt fel. Ezért a magányos barlangokban szétszórtan lakó és emiatt remetéknek nevezett testvérek gyakran látogatták meg, hogy vesszőből font kosaraikat kenyérre cseréljék. Annyira megkedvelte társaságukat, hogy gyakran felkereste őket ott, ahol Isten szolgái, miként a méhek, versengve kínálták neki a vigasztalás édes és bőséges mézét. Ezért elhatározta, hogy elhagyja a világot, otthonát, vagyont, önmagát és övéit, hogy nagy alázatossággal az Úr táborában harcolhasson.

Így a szent férfiút, Özsébet az isteni szeretet csodálatos módon megsebesítette. A szeretet kötelékét, amely őt legyőzte, nem volt képes elrejteni, hanem néhány ismerőse és az erények virágaival díszített, vallásos lelkülettől hevített barátja előtt felfedte. Ezek annyira felbuzdultak tervén, hogy gazdagságukat elfelejtve, mindenüket hiábavaló szemétnek tekintették, s Krisztust akarták megnyerni. Elhatározták, hogy vele mennek, és együtt laknak. Készek voltak elhagyni a világot, s most már az isteni szeretetben gyönyörködve, az Úr szegény keresztjét szegényen követték volna, hacsak a hitetlen tatárok háborúja nem akadályozta volna meg őket. Ezért Özséb elhatározta, hogy Esztergomot társaival nem hagyja el, amíg a béke helyre nem áll. Amikor ez bekövetkezett, hasonló szándékkal bár, de nem hasonló korúak mentek a remetehelyekre, és szilárdan elhatározták, hogy velük együtt őszintén szolgálnak Jézus Krisztusnak.

Szüleik és barátaik megpróbálták őket visszatérésre bírni. De Özséb, aki a legállhatatosabb volt közöttük, így szólt: „Halljátok szavamat! Jóllehet Krisztus szerette édesanyját, de szenvedéséből mégis hagyta, hogy lelkét a fájdalom tőre járta át. …a »szeretett tanítványt«, János evangélistát sem kímélte meg a mindent felülmúló fájdalomtól. Pedig megtehette volna, hogy leszáll a keresztről, de nem szállt, mert ott akart maradni mindhalálig. Hasonlóképpen mi sem akarunk a vezeklés keresztjéről leszállni, azért mert miattunk szenvednek és utánunk sírnak, hanem eltántoríthatatlanul maradni fogunk, nehogy e világ kárhozatos útvesztőjére tévedjünk.” Ezeket hallva mindnyájan sírtak, vérző szívvel bár, de a lelkiismeret-furdalásnak engedve, nem voltak képesek válaszolni a Léleknek, aki belőle beszélt. Sőt a remete testvérek is, akik már az életszentségben előrehaladtak, szívesen hallgatták.

Özséb testvér, ez az istenfélő ember, a remeteség kiváló kedvelője, a hármas barlang közelében, ahol hat társával lakott a forrás mellett, a Szent Kereszt tiszteletére (amelynek erejével az emberiség ősi ellenségének minden cselszövése meghiúsult) megalapította a Rend főmonostorát. Itt erényekben és vallásosságban gazdag, életszentségben tündöklő, testileg sápadt és lesoványodott állapotban, de minden dolgában alázatos, józan és szerény életet élt. Ételben és italban nem válogatott, ezért mindig egészséges és szép volt.

Az isteni kegyelem fényétől megvilágosítva, a szerzetesi élet szeretetgyakorlatai között a vendéglátás feladatát szerette a legjobban. Híre hallatára egy Benedek nevű ifjú kereste fel, s örökre engedelmességet ígért neki, ha a szent közösségbe felveszi őt. Példáját egy másik ifjú is követte, akit Istvánnak hívtak. (Később Benedek, majd ő lett a remeték főnöke.)

Akkor a jámbor atya a bűnbánatot tartó jelentkező felett örvendezve, a templomba sietett, hogy szokás szerint Istennek hálát adjon, és forró szívvel, nagy töredelemmel, könnyek között kérte az Urat, minden javak adományozóját: sokszorosítsa meg a jelöltek számát, és őrizze meg őket szent elhatározásukban. Semmi kétség, hogy az ő érdemeiért és imádságáért maradtak állhatatosak. Rajtuk kívül még sok öreg és fiatal csatlakozott hozzájuk. Később pedig királyok, fejedelmek és bárók több országban sok monostort alapítottak. Ezeket név szerint 1263 körül írták össze.

Mint első provinciális, az Úrnak 1262. évében néhány testvér kíséretében elment IV. Orbánhoz, és kérte Szent Ágoston Szabályainak engedélyezését. Azt mondják, hogy ebben Aquinói Szent Tamás is segítségére volt a pápai udvarban.

A jámbor és fáradhatatlan Özséb atya, aki az Úristent mindig engedelmesen, övéit pedig készségesen szolgálta, Magyarországon több kolostort alapított. Miután sok tanítványát nevelte a szent és vallásos életre, előre megérezve halálát, az összegyűlt testvéreknek szép buzdítást mondott, hogy „Mindenekelőtt Istent szeressék, azután pedig embertársaikat, mert legfőképp ezt a parancsot adták nekünk!” Szívükre kötötte, hogy az erények közül különösen az engedelmességet gyakorolják, mert a mennyországot csak a parancsok engedelmes megtartásával szerezhetik meg, üdvös intelmeit pedig az egybetartozás jeleként őrizzék mg szívükben.

Az imádkozó testvérektől körülvéve szép öregen tért meg őseihez. A szentkereszti monostorban temették el 1270. január 20-án.

VÁLASZOS ÉNEK

Mindenható örök Isten, Remete Szent Pál és Boldog Özséb atyánk példája szerint mindenekfelett akarunk szeretni. * Téged akarunk szolgálni minden embertársunkban.

Add, hogy életünk imádság és apostolkodás legyen. * Téged akarunk szolgálni minden embertársunkban.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te Boldog Özsébet az irántad való szeretetből a pilisi remeteségbe hívtad, hogy ott életét engesztelésül áldozza népéért és a szétszórtan élő remetéket összegyűjtse. Áldozatos életéért és közbenjáró imádságára add, hogy magyar népünk hitben és szeretetben egyesüljön. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2024 J. Vidéky