2025. október 22.

Szerda, évközi idő, 29. hét
1. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Világteremtő jó Urunk,

nézz ránk, vezérlő támaszunk!

Akiknek alvás enyhet ad,

bűnben tespedni sose hagyd.

Esdeklünk hozzád, Krisztusunk,

bocsáss meg, hogyha elbukunk:

virrasztva éjjel felkelünk,

hogy magasztaljon énekünk.

Feléd tárjuk szívünk, kezünk,

amint parancsot minekünk

a prófétai szó adott

és Pál példája ránk hagyott.

Te minden bűnünket tudod:

minden titkát kitárva most

a szív zokogva, esdve kér

és könyörög bocsánatért.

Dicső Királyunk, Krisztusunk,

Atyáddal együtt áld szavunk,

s vigasztaló Szentlelkedet

örökké áldjuk teveled! Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Minden tudásnak Istene,

ujjongva hódolunk neked,

ki látod lelkünk rejtekét,

s kegyelmeddel táplálod is.

Te, legjobb Pásztor, védd a jót,

míg jársz az elveszett után,

s minket kövér mezőiden

végy jó bárányaid közé.

Kemény Bíránk haragja majd

ne juttasson rosszak közé,

ítéletedkor hadd legyünk

örök meződre szánt juhok!

Neked, Megváltónk, tisztelet,

erő, dicsőség, győzelem;

a mindenség Királya vagy,

túl századok minden során! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Szeretlek, Uram, én erősségem! 
18 (17). zsoltár, 1-30
Hálaadás a szabadulásért és a győzelemért
Abban az órában heves földrengés támadt (Jel 11, 13).
I.

Szeretlek, Uram, én erősségem! *

 Uram, erősítőm, menedékem, szabadítóm!

Istenem, segítőm, akiben remélek, *

oltalmazóm, hatalmas szabadítóm és pártfogóm!

Segítségül hívlak, áldott Istenem, *

s akkor ellenségeimtől megszabadulok.

Rám zúdultak a halál hullámai, *

pusztító áradat rettent engem.

Rám tekeredtek az alvilág kötelékei, *

hurkot vetett nyakamra a halál.

Nyomorúságomban az Urat szólítottam, *

Istenemhez kiáltottam.

Templomában szavamat meghallotta, *

s kiáltásom színe elé, füléig hatolt.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Szeretlek, Uram, én erősségem!
2. ant. Megszabadított az Úr, mert kedvét leli bennem.
II.

Megindult és megrendült a föld, †

a hegyek alapja rengett, és megingott, *

mert Isten haragra gyúlt.

Orrából füst lövellt, †

szájából emésztő tűz; *

perzselő parázs izzott benne.

Lehajlította az eget, és leszállt, *

lába sötét felhőre lépett.

Kerubra hágott, úgy röpült, *

szelek szárnyán siklott tova.

Homályba burkolózott; †

mint valami sátor, úgy takarta őt *

sötétlő víz, égi felhő.

Arcának fényétől a felhők szétfutottak, *

jégeső zuhogott és tüzes villám.

Mennydörgött az égből az Úr, †

megzengette hangját a Fölséges, *

jégeső zuhogott és tüzes villám.

Nyilait hullatta, és szétszórta őket, *

villámait szórta, és rájuk ijesztett.

Előtűntek a vizek medrei, *

feltárultak a földkerekség alapjai

az Úr feddő szavától, *

tomboló haragja viharától.

Lenyúlt a magasból, s megragadott engem, *

az áradó vizekből magához emelt.

Kiragadott szörnyű ellenségeim közül, †

azok közül, akik gyűlölnek, *

és erősebbek, mint én vagyok.

Sanyarúságom idején rám törtek, *

az Úr azonban oltalmamra kelt,

kivezetett biztonságos helyre, *

megszabadított, mert kedvét leli bennem.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Megszabadított az Úr, mert kedvét leli bennem.
3. ant. Mécsvilágot gyújtasz nekem, és a sötétet földeríted, Istenem.
III.

Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint, *

és megfizetett tiszta kezemért,

amiért az Úr ösvényein jártam, *

és gonoszul nem hagytam el Istenemet,

mert szemem előtt áll minden törvénye, *

és parancsait el nem vetettem.

Szeplőtelen voltam előtte, *

és a gonosztól őrizkedtem.

Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint, *

mivel kezem tiszta maradt szeme előtt.

A szenthez szent vagy, *

a jóhoz jóságos,

a tisztához tiszta, *

ám a ravasznak túljársz az eszén.

Megszabadítod a megtiport népet, *

de a nagyralátó kevélyt megalázod.

Mécsvilágot gyújtasz nekem, Uram, *

fénysugarat adsz nekem, Istenem, a sötétségben.

Ha velem vagy, rárontok az ellenség hadára, *

Istenemmel együtt fölhágok a várfalakra is.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Mécsvilágot gyújtasz nekem, és a sötétet földeríted, Istenem.

Mindenki csodálkozott a fönséges szavakon,

Amelyek ajkáról fakadtak.

ELSŐ OLVASMÁNY

Eszter könyvéből

14, 1-19

Eszter királyné imádsága

Azokban a napokban: Eszter királyné az Úrnál keresett menedéket a ránehezedő halálveszedelemben. Levetette díszes öltözékét, s a szorongás és gyász ruháját öltötte magára. Illatos kenetek helyett hamut és szemetet tett a fejére. Keményen megsanyargatta testét, s minden részét, amelyet azelőtt szíves-örömest ékesített, most befödte hajával.

Az Úrhoz, Izrael Istenéhez könyörgött ezekkel a szavakkal: „Uram, Királyunk, te Egyetlen! Siess segítségemre, mert magam vagyok, és rajtad kívül nincs segítségem, s életem veszélyben forog.

Tudom már a bölcsőtől, családom ölétől, hogy te, Uram, kiválasztottad Izraelt minden nép közül, és atyáinkat is őseik közül, hogy örökrészed legyenek örök időkre, és amit ígértél, azt mind megadtad.

De vétkeztünk ellened, azért ellenségeink kezére adtál minket, mert az ő isteneiket imádtuk. Igazságos vagy, Uram!

Nem elég nekik keserű szolgaságunk, kezüket bálványaik kezébe tették, hogy eltörlik szád parancsait, megsemmisítik örökségedet, bezárják azok száját, akik téged dicsőítenek, kioltják házad és oltárod fényét, és megnyitják a pogányok száját, hogy magasztalják az üres bálványokat, és ujjongjanak egy testi király színe előtt, örökké.

Ne engedd át, Uram, jogarodat azoknak, akik nincsenek. Ne nevessenek romlásunkon! Fordítsd vissza tervüket ellenük, s aki ellenünk fordult, azt példásan büntesd meg! Emlékezzél, Uram, és nyilvánítsd ki magadat szorongatásunk idején! Adj bátorságot, te, isteneknek Királya és minden hatalomnak Ura. Adj ajkamra ékes szavakat, amikor az oroszlán színe előtt leszek! Szívében kelts gyűlöletet ellenségünk ellen, hogy elpusztuljon azokkal egyetemben, akik egyetértenek vele!

Minket meg szabadíts meg karoddal, és siess segítségemre, mert magam vagyok, és rajtad kívül nincs senkim, Uram. Te mindenről tudsz, tudod azt is, hogy gyűlöltem a gonoszok dicsőségét, borzadok a körülmetéletleneknek és minden idegennek ágyától.

Ismered szorultságomat, hogy dicsőségem jelvényét, amelyet homlokomon hordok azokon a napokon, amikor meg kell jelennem, mennyire szégyellem. Utálom, mint a havi tisztuláskor beszennyezett ruhát, s nem viselem nyugalmam napjaiban. Szolgálód nem evett Ámán asztalánál, nem tartotta sokra a király lakomáit, s nem ivott az italáldozatok borából. Szolgálód nem találta örömét másban attól a naptól kezdve, hogy idehozták, mind a mai napig, csak tebenned, Uram.

Ábrahám Istene! Ó, Istenem, te erősebb vagy mindenkinél, hallgasd meg a kétségbeesettek szavát, szabadíts ki minket a gonoszok kezéből! Szabadíts meg a félelemtől!”

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Eszt 14, 12. 13. 9; Jób 24, 23

Adj bátorságot, te, isteneknek Királya és minden hatalomnak Ura. * Adj ajkamra igaz és ékes szavakat!

Adj, Urunk, nekünk alkalmat a bűnbánatra, és ne zárd be azok ajkát, akik téged dicsőítenek. * Adj ajkamra igaz és ékes szavakat!

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ágoston püspöknek Próbához írt leveléből

(Ep. 130, 12, 22 – 13, 24: CSEL 44, 65-68)

Minden imádságot magába foglal az Úr imádsága

Ha valaki például így imádkozik: Dicsőülj meg minden nemzetben, miként bennünk megdicsőültél, és bizonyítsd be, hogy prófétáid szava igaz, mi mást imádkozik, mint ezt: Szenteltessék meg a te neved?

Aki így könyörög: Újíts meg minket, Urunk, mindenható Istenünk, ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk, mi másért könyörög, mint ezért: Jöjjön el a te országod?

Ha valaki így szólítja meg az Urat: Rendezd lépteimet törvényed szerint, a gonosz ne uralkodjék rajtam, mi mást óhajt, mint ezt: Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is?

Avagy aki így fohászkodik: Ne adj nekem se nyomort, se gazdagságot, mi másért könyörög, mint ezért: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma?

Amikor pedig ezt imádkozod: Emlékezz meg, Uram, Dávidról és arról, hogy mennyit buzgólkodott, vagy: Hogyha rosszat tettem, hogyha gonoszság tapad kezemhez, hogyha rosszal viszonoztam a rosszat, mi másért imádkozol, mint: Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek?

Akinek lelkéből e fohász fakad: Ments meg a gonosztevőktől, a vérengző emberektől szabadíts meg, nem egyébért könyörög, mint ezért: Szabadíts meg a gonosztól!

Ha végigveszed az Isten előtt kedves imádságok minden mondatát, azt hiszem, semmi olyat sem találsz bennük, amit az Úr imádsága már magába ne foglalna, és röviden ne tartalmazna. Ebből következik, hogy szabad más-más szavakkal ugyanazt mondanod, de nem szabad mást mondanod, amikor imádkozol.

Eszerint így kell imádkoznunk magunkért is, a mieinkért is, az idegenekért, sőt ellenségeinkért is minden vonakodás nélkül, jóllehet az egyik ember ezért, a másik pedig azért az emberért imádkozik, amint közelebbi vagy távolabbi kapcsolatban van vele. Így fakad vagy szárnyal az érzés az imádkozó ember szívében.

Úgy gondolom, hogy nemcsak azt tudod jól, hogyan imádkozzál, hanem azt is, hogy mit imádkozzál. Nem azért tudod, mert én oktattalak erre, hanem attól tudod, aki oly nagy jósággal mindegyikünket megtanított imádkozni.

Mindannyiunknak örök boldogságunkat kell keresnünk, és ezt Urunktól, Istenünktől kell kérnünk. Hogy mit jelent e boldogságban élni, azt sokan és sokféleképpen taglalják. De miért is forduljunk ily sok emberhez és megannyi elméletükhöz? A Szentírás ezt tömören és isteni igazmondással így tanítja: Boldog a nép, amelynek az Úr az Istene. Hogy Isten népéhez tartozzunk, és az ő színelátására és a vele való örök életre eljuthassunk, azért a tanításnak a célja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és őszinte hitből fakadó szeretet.

E három közül a jó lelkiismereten a reményt értjük. Így a hit, a remény és a szeretet emeli Istenhez az imádkozó embert, tehát azt, aki hisz, remél és szeret, és aki a Miatyánk alapján fontolja meg, hogy mit kérjen az Úrtól.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 101, 2, vö. 18; 129, 2

Uram, hallgasd meg könyörgésemet, és kiáltásom jusson eléd! * Mert te, Uram, nem veted meg a szegények könyörgését.

Fordulj felém, és hallgass figyelmesen könyörgésem hangos szavára * Mert te, Uram, nem veted meg a szegények könyörgését.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, add, hogy mindenkor készséges akarattal és őszinte szívvel szolgáljunk neked. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2024 J. Vidéky