2025. szeptember 22.

Szent Emmerám püspök és vértanú
emléknap
(A Nyitrai Egyházmegyében)

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Siess, ó boldog vértanú,

köszöntsd győzelmed ünnepét,

ma nyerted véred díjaként

fejed köré a koszorút.

A világ éjéből e nap

bírót, bakót mikor levert,

téged fénylő egekbe vitt,

és Krisztus nyájához sorolt.

Most angyalok közt van helyed,

s fehér ruhában tündökölsz:

tisztára mostad, hős tanú,

véred patakját ontva rá.

Állj mellénk, könyörgő szavad

Krisztus kegyelmét esdje le:

hajoljon hozzánk kegyesen

s oldjon fel vétkeink alól.

Csak kis időre szállj közénk,

Krisztus kegyét terjeszd ki ránk.

A bűntől terhelt szíveket

bocsánat könnyebbítse meg.

Atyát, Fiát s Vigasztaló

Lelkét dicsérjük szüntelen,

ki dicsőséggel koronáz

örökre téged odafenn. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Szabadíts meg, Uram, mert irgalmas vagy!
6. zsoltár
A megtört szívű ember az Úr irgalmát kéri
Most megrendült a lelkem… Atyám, szabadíts meg ettől az órától (Jn 12, 27).

Uram, ne büntess haragodban, *

felindulásodban ne sújts engem!

Könyörülj rajtam, Uram, mert elernyedtem, *

minden csontom remeg, gyógyíts meg, Uram!

A lelkem is mélyen megrendült, *

és te, Uram, még meddig késel?

Fordulj felém, Uram, ments meg, *

szabadíts meg, mert te irgalmas vagy!

A holtak közt nincs, aki rólad emlékezzék, *

a holtak országában ki dicsőít téged?

Elfáradtam a sóhajtozásban, †

éjjelente könnyekkel áztatom ágyamat, *

könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.

Szemem a bánattól elhomályosult, *

sok ellenségem miatt őszülök.

Ti, gonosztevők, távozzatok tőlem, *

hangos sírásomat az Úr meghallotta.

Meghallgatta az Úr könyörgésemet, *

és imádságomat elfogadta.

Megzavarodva piruljanak ellenségeim; *

és nagy szégyenükben futva meneküljenek.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Szabadíts meg, Uram, mert irgalmas vagy!
2. ant. Az elnyomottnak az Úr a menedéke.
9 (9 A). zsoltár
Hálaének győzelemért
Újra eljön ítélni élőket és holtakat.
I.

Hálát adok, Uram, teljes szívemből, *

összes csodádat elbeszélem.

Ujjongok és örvendezem benned, *

nevedről szól énekem, fölséges Isten!

Mert ellenségeim meghátrálnak, *

elbuknak, és semmivé lesznek színed előtt.

Magadévá tetted igazságos ügyemet, *

trónodra ültél, mint igaz bíró.

Megfenyítetted a népeket, és a gonoszt megsemmisítetted, *

még a nevüket is eltörölted mindörökre.

Az ellenség megsemmisült, †

városait lerontottad, örökre pusztasággá lettek, *

még emlékük is elenyészett velük együtt.

Az Úr azonban örökké uralkodik, *

trónusa áll ítéletre készen.

A világot ő ítéli meg igazságban, *

a népeknek ő oszt méltányosan igazságot.

Az elnyomottnak az Úr a menedéke, *

a nyomorúság és szükség napjaiban egyetlen mentsége.

Aki nevedet ismeri, benned bízik: *

Uram, soha nem hagyod el a téged keresőket.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az elnyomottnak az Úr a menedéke.
3. ant. Sion városának kapujában dicsőítelek.
II.

Énekeljetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, *

hirdessétek nagy tetteit a népek között.

Ő kéri számon a vért, és jól emlékezik, *

a szegények jajszavát nem felejti.

Könyörülj rajtam, Uram; †

lásd, mennyire szorongatnak ellenségeim, *

de te a halál kapujából is fölemelsz!

Sion városának kapujában hadd hirdessem dicséretedet, *

és hadd örvendjek, mert megszabadítottál.

A népek a maguk ásta verembe zuhantak; †

a hurokban, amit ők rejtettek el, *

lábuk fennakadt.

Megmutatta magát az Úr, ítéletet tartott, *

a gonoszt megfogta saját keze műve.

A gonoszok az alvilágba hullanak, *

és minden nemzet, amely elfelejti Istent.

Mert ő nem feledkezik meg a szegényekről végleg, *

a nyomorultak reménye nem vész el örökre.

Kelj fel, Uram, nehogy elbízza magát az ember, *

szólítsd ítéletre a népeket magad elé.

Bocsáss, Uram, rájuk rettegést, *

tudják meg a nemzetek, hogy ők csak emberek!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Sion városának kapujában dicsőítelek.

Elmémet segítsd, és megtartom törvényedet,

Ragaszkodom hozzá teljes szívvel.

ELSŐ OLVASMÁNY

Ezekiel próféta könyvéből

34, 1-6. 11-16. 23-31

Izrael Isten nyája

Az Úr szózatot intézett hozzám:

„Emberfia, jövendölj Izrael pásztorairól, jövendölj és mondd meg nekik: Ti pásztorok, ezt mondja az Úr, az Isten:

Jaj Izrael pásztorainak, akik magukat legeltették! A pásztoroknak nem a nyájat kell-e legeltetniük? A tejet felhasználtátok eledelül, a gyapjút ruházatul, a kövér állatokat levágtátok, de a nyájat nem legeltettétek. A gyengét nem gyámolítottátok, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be. Nem mentetek utána az eltévelyedettnek, nem kerestétek meg az elveszettet. Durván és kegyetlenül hatalmaskodtatok fölöttük, így aztán szétszéledtek juhaim, mert nem volt pásztoruk, és a mezei vadak zsákmányaivá lettek, és szétszéledtek. A hegyeken és a magas dombokon kóborolt nyájam, szétszóródott nyájam az egész országban, és senki sem gondolt rá, senki sem kereste.

Ezt mondja ezért az Úr, az Isten: Nézzétek, magam gondoskodom nyájamról, és magam ügyelek rájuk. Amint a pásztor szemlét tart nyája fölött, amikor elszéledt juhai között van, én is szemlét tartok juhaim fölött, amelyek azon a napon szétszóródtak. Visszahozom őket mindenünnen, ahová a felhő és sötétség napján szétszóródtak. Hazahozom őket a népek közül, összegyűjtöm az országokból, és hazavezérlem őket. Izrael hegyein legeltetem őket, a völgyekben és az ország lakott tájain. Jó legelőre terelem majd őket, és Izrael magaslatain lesz a legelőjük. Jó legelőn pihennek majd, kövér legelőn, Izrael hegyein.

Magam terelgetem majd juhaimat, és magam telepítem le őket – mondja az Úr, az Isten. Megkeresem az elveszettet, visszaterelem az elszéledtet, bekötözöm a sérültet, ápolom a beteget, a kövér és egészséges fölött meg őrködöm. Az igazság szerint legeltetem őket.

Egyetlen pásztort rendelek föléjük, aki majd legelteti őket: szolgámat, Dávidot, ő legelteti majd őket, és ő lesz a pásztoruk. Én, az Úr leszek az Istenük, és szolgám, Dávid lesz a vezér. Én, az Úr mondtam ezt. Szövetséget kötök velük, és kiirtom az országból a vadállatokat. Biztonságban élhetnek a pusztában, és az erdőkben alhatnak. Halmom köré telepítem őket, esőt rendelek a kellő időben, áldásos esőt. A mező fái meghozzák gyümölcsüket, és a föld megadja termését, úgyhogy biztonságban lesznek országukban. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha összetöröm igájuk fáját, és kiszabadítom őket azok kezéből, akik leigázták őket. Nem lesznek többé a népek prédájává, és az ország fenevadjai nem falják fel őket. Biztonságban élhetnek majd, nem tartja őket senki rettegésben.

Bőséges termést adok nekik, hogy ne váljanak többé éhínség áldozatává az országban, és ne kelljen eltűrniük a népek gúnyolódását. Akkor majd megtudják, hogy én, az Úr, az ő Istenük velük vagyok, és hogy ők, Izrael háza az én népem – mondja az Úr, az Isten. És ti, juhaim, az én legelőm juhai vagytok, én meg a ti Istenetek vagyok – mondja az Úr, az Isten.”

VÁLASZOS ÉNEK

Ez 34, 12. 13. 14; Jn 10, 10

Visszahozom juhaimat mindenünnen, ahová a felhő és sötétség napján szétszóródtak, és hazavezérlem őket. * Jó legelőre terelem majd őket.

Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen. * Jó legelőre terelem majd őket.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ágoston püspök beszédeiből

(Sermo 329, In natali martyrum: PL 38, 1454-1456)

Drága a vértanúk halála, Krisztus halála volt a vételára

A szent vértanúk dicső tettei – amelyekben mindenütt virágzik az Egyház – szemmel láthatólag Bizonyítják, hogy mennyire igaz, amit éneklünk: Az Úr szemében drága kincs minden szentjének halála! Hiszen a mi szemünkben is drága, és drága annak a szemében is, akiért meghaltak.

Ám ezek halálának ára egy valakinek a halála. Hány halálért fizetett meg az az egy meghaló, aki ha nem halt volna meg, nem sokasodnék meg a gabonaszem? Hallottátok az ő szavait, amikor szenvedéséhez, azaz megváltásunkhoz közeledve így szólt: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.

Nagy üzletet kötött a kereszten: ott nyílt meg az erszény a mi váltságdíjunkkal, amikor oldalát az átdöfő lándzsa megnyitotta; az egész földkerekség vaksága áradt ki onnét.

Megváltotta a híveket és a vértanúkat; de a vértanúk hite meg is állta a próbát, ennek vér a tanúbizonysága. Vakságuk díját visszafizették, és teljesítették azt, amiről Szent János beszélt: Ahogyan Krisztus életét áldozta értünk, úgy kell nekünk is életünket adni testvéreinkért.

Másutt ezt mondja a Szentírás: Ha leülsz, hogy fejedelemmel egyél, figyelj arra, amit eléd raknak, mert neked is olyat kell majd készítened. Fölséges az az asztal, ahol éppen az asztal Ura az étel. Senki sem táplálja vendégeit saját magából: ezt csak Krisztus Urunk teszi; ő maga a meghívó, az étel és az ital. Tudták a vértanúk, mit esznek és isznak, hogy hasonlóval viszonozzák.

De honnan is adnának vissza ugyanolyat, hacsak annak az adományából nem, aki előbb már megfizetett értük. A zsoltárt így énekeljük: Az Úr szemében drága kincs minden szentjének a halála! Vajon mit ajánl ez figyelmünkbe?

Meggondolta az ember, hogy mi mindent kapott az Istentől; látta a Mindenható kegyelmének oly sok ajándékát, a Mindenhatóét, aki őt teremtette, aki őt, az elveszettet megkereste, s a megtértnek megbocsátott, a gyarló erővel harcolónak segítséget nyújtott, a veszélyben lévőtől el nem húzódott, a győztest megkoszorúzta és jutalmul önmagát adta; az ember mindezt látta és felkiáltott e szavakkal: Mit adhatnék én az Úrnak a sok jóért, amit ő nekem juttatott? Veszem az üdvösség kelyhét.

Mi ez a kehely? A szenvedés keserű és üdvös kelyhe. Az a kehely, amelyet még érinteni is félt volna a beteg, ha az orvos nem iszik előbb belőle. Ez az a kehely, amelyre Krisztus ajkán ismerünk rá, amikor ezt mondja: Atyám, ha lehetséges, vedd el tőlem e kelyhét.

Erről a kehelyről mondották a vértanúk: Veszem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. Nem félsz, hogy gyenge leszel? Azt mondja: Nem! Miért? Mert az Úr nevét hívom segítségül.

Hogyan győzedelmeskedtek volna maguk a vértanúk, ha az nem győzedelmeskedett volna a vértanúkban, aki ezt mondotta: Örüljetek, mert én legyőztem a világot. Az egek Ura irányította értelmüket és nyelvüket, és általuk legyőzte a gonosz lelket itt a földön, az égben pedig megkoszorúzta a vértanúkat. Boldogok, akik így itták ki ezt a kelyhét! Véget értek a fájdalmak, és megkapták jutalmukat.

Figyeljetek tehát, kedveseim: Amit szemmel nem tehettek meg, szívvel és lélekkel fontoljátok meg és lássátok: Az Úr szemében drága kincs minden szentjének halála!

VÁLASZOS ÉNEK

2 Tim 4, 7-8; Fil 3, 8-10

A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. * Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja.

Mindent elvetettem, hogy Krisztust megismerjem, és a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget; így hozzá hasonulok a halálban. * Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható, irgalmas Istenünk, te Szent N. vértanúnak erőt adtál, hogy bátor lélekkel kitartson a szenvedés gyötrelmei között. Dicsőséges vértanúságának napján kérünk, oltalmazz és segíts győzelemre minket az ellenség minden cselvetésével szemben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Vagy:

Mindenható, örök Isten, te megadtad Szent N. vértanúnak, hogy mindhalálig küzdjön az igazságért. Közbenjárására segíts minket, hogy szeretettel és türelemmel viseljünk érted minden megpróbáltatást, és teljes erőnkből törekedjünk hozzád, mert egyedül te vagy számunkra az élet. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Húsvéti időben:

Istenünk, te a diadalmas vértanúság kegyelmét adtad Szent N. -nek; (-nak), hogy példája ragyogó fényként tündököljön Egyházadban. Add kegyelmedet, hogy amint ő követte Krisztust a keresztúton, nyomában járva mi is eljussunk az örök élet örömébe. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Vagy:

Urunk, Istenünk, amikor hatalmadat és dicsőségedet magasztaljuk, emberi gyöngeségünk tudatában esedezve kérünk, legyen pártfogónk Szent N. vértanú, aki hűségesen követte szenvedésében a mi Urunkat, Jézus Krisztust, a te Fiadat. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Vértanú szűz:

Istenünk, örömmel ünnepeljük a mai napon Szent N. szűz vértanúságának emlékezetét. Add, kérünk, hogy érdeme segítsen, lelki tisztasága és bátorsága pedig tündöklő példaképünk legyen és lelkesítsen minket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Vértanú asszony:

Istenünk, te rajtunk, gyönge embereken mutatod meg leginkább kegyelmed erejét. Szent N. dicsőséges vértanúságának napján kérjük közbenjárását: eszközölje ki nekünk, hogy győzni tudjunk, ahogyan neki erőt adtál a győzelemre. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2024 J. Vidéky