2025. május 13.

A Fatimai Boldogságos Szűz Mária
tetszés szerinti emléknap


Az első világháború szörnyű vérzivatart zúdított az egész világra, sok-sok könnyet, gyászt, fájdalmat és ínséget okozva. 1917. május 13-án a portugáliai Fatimában a Szent Szűz megjelent három pásztorgyereknek: Lucia Santosnak, valamint Francesco (Ferenc) és Jacinta (Jácinta) Martónak, és engesztelésre, imádságra és bűnbánatra szólította őket. A jelenések a következő hónapokban a 13. napon megismétlődtek. Az utolsó jelenéskor, október 13-án történt a „napcsoda”, amelyet előre jelzett a Szűzanya.
Urunk, Jézus Krisztus a kereszten Szent Anyjára bízta az egész emberiséget, és a Szent Szűz valóban hathatós közbenjáró volt a történelem folyamán. Gondoskodó, féltő anyai szeretetének megnyilatkozása a fatimai jelenéssorozat is. II. János Pál 2000. május 13-án Fatimában boldoggá avatta Ferencet († 1919. április 14.) és Jácintát († 1920. február 20.). Ünnepük: február 20. Lucia 2005. február 13-én költözött az örökkévalóságba.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Akit föld, tenger és egek

imádva, áldva zengenek:

a hármas mindenség Urát

Mária méhe fogja át.

Kit mindenek, a hold s a nap

örök Uruknak vallanak,

a Szentlélekkel áthatott

leány testében nyugodott.

Áldott vagy, boldog Szűzanya!

Mindennek teremtő Ura,

bár tenyerén a nagyvilág,

szent méhed rejtekébe szállt.

Míg égi követ érkezik,

a Lélek megtermékenyít,

s kit minden nép áhítva várt,

közénk bensődből árad át.

Jézus, magasztal énekünk,

kit tiszta Szentszűz szült nekünk,

Atyáddal és a Lelkeddel is

örökre áld dicséretünk. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Kiáltásom jusson eléd, ne fordítsd el tőlem arcodat, Uram! Alleluja.
102 (101). zsoltár
Száműzöttek imája
Isten megvigasztal minket minden nyomorúságunkban (2 Kor 1, 4).
I.

Uram, hallgasd meg könyörgésemet, *

és kiáltásom jusson eléd!

Ne rejtsd el előlem arcodat; †

megpróbáltatásom napján *

fordítsd felém füledet!

Amikor csak segítségül hívlak, *

sietve hallgass meg engem!

Napjaim elenyésznek, mint a füst, *

csontjaim, mint a parázs, izzanak.

Szívem olyan, mint a lekaszált és kiszáradt fű, *

kenyeremet megenni is elfelejtem.

Hangos sóhajtozásom közben *

húsom csontomra sorvadt.

Hasonlóvá lettem a sivatagi pelikánhoz, *

olyan vagyok, mint a romokon ülő bagoly.

És úgy virrasztok, *

mint a magányos veréb a háztetőn.

Ellenségeim egész nap gyaláznak, *

akik egykor dicsértek, most nevemmel átkozódnak.

Kenyér helyett hamut eszem, *

és italomat könnyel vegyítem

haragod és neheztelésed miatt, *

mert magasba emeltél, és most földre sújtasz.

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, *

és én, mint a fű, elszáradok.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Kiáltásom jusson eléd, ne fordítsd el tőlem arcodat, Uram! Alleluja.
2. ant. Az alázatosak imáját hallgasd meg, Uram! Alleluja.
II.

De te, Uram, örökre megmaradsz, *

és emléked is él nemzedékről nemzedékre.

Kelj fel, és könyörülj meg Sionon, *

mert eljött az idő, hogy megkönyörülj rajta.

Még köveiben is gyönyörködnek szolgáid, *

romjain is szánakoznak.

A nemzetek félve tisztelik majd nevedet, Uram, *

és minden király vallja dicsőségedet;

mert felépíti az Úr Siont, *

és megjelenik dicsőségben.

A szegények imádságát meghallgatja, *

és nem veti meg könyörgésüket.

Írják le mindezt az eljövendő nemzedéknek, *

a születendő nép is magasztalja az Urat:

Mert letekint szentélyének magasából, *

az Úr az égből földünkre tekintett,

hogy meghallja a rabok sóhaját, *

és megmentse a halálra szántakat;

hogy hirdessék az Úr nevét Sionban, *

és Jeruzsálemben dicsőségét,

mikor majd a népek egybegyűlnek, *

és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az alázatosak imáját hallgasd meg, Uram! Alleluja.
3. ant. Te alkottad a földet, és az ég is a te kezed műve, Uram. Alleluja.
III.

Erőm megtört az úton, *

megrövidültek napjaim.

De így fohászkodom: „Istenem, †

ne ragadj el életem delén, *

a te éveid nemzedékről nemzedékre tartanak.

Kezdetben te alkottad a földet, *

és az ég is a te kezed műve.

Ezek elenyésznek, de te megmaradsz, †

elavulnak, mint a ruha, *

változnak, mert mint az öltözetet váltod őket.

Te azonban ugyanaz maradsz, *

és éveid el nem fogynak.

Szolgáid fiai itt lakhatnak, *

és ivadékuk színed előtt biztonságban él.”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Te alkottad a földet, és az ég is a te kezed műve, Uram. Alleluja.

Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg. Alleluja.

A halál nem lesz többé úrrá rajta. Alleluja.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Jelenések könyvéből

14, 1-13

A Bárány győzelme

Én, János, láttam a Bárányt, ott állt Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezer, aki homlokán viselte a nevét és Atyjának a nevét. Aztán szózatot hallottam az égből, mint nagy vizek zúgását vagy szörnyű mennydörgés robaját. A szózat, amelyet hallottam, emlékeztetett arra, ahogyan a hárfások pengetik hárfájukat. Új éneket énekeltek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt. Az éneket senki sem tudta megtanulni, csak a földről megváltott száznegyvennégyezer. Ezek azok, akik asszonyt nem érintettek, szüzek maradtak, és mindenüvé követték a Bárányt, ahová csak ment. Ők a megváltottak az emberek közül, az Isten és a Bárány első termése. Ajkukon nincs hazugság: feddhetetlenül (állnak Isten trónja előtt).

Aztán láttam, hogy egy másik angyal átrepül az égbolton. Nála volt az örök evangélium, hogy hirdesse a föld minden lakójának, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek. Harsány hangon hirdette: „Féljétek az Istent, és dicsőítsétek, mert eljött ítéletének órája! Boruljatok le az ég és a föld, a tenger és a vízforrások alkotója előtt!”

Ezt (az angyalt) egy másik angyal követte; ezt hirdette: „Elesett, elesett a nagy Babilon, amely kicsapongása tüzes borával megrészegítette mind a nemzeteket.”

Egy harmadik angyal is megjelent, és harsány hangon így szólt: „Aki leborul a vadállat és képmása előtt, homlokán vagy karján viseli bélyegét, az inni fog az Isten haragjának borából, amelyet színtisztán töltött haragja kelyhébe. Kénköves tűzben fog gyötrődni a szent angyalok és a Bárány színe előtt. Gyötrelmének füstje felszáll örökkön-örökké, és nem találnak nyugtot se éjjel, se nappal, mert leborultak a vadállat és képmása előtt, s viselték nevének bélyegét.” Ez az alapja a szentek állhatatosságának, akik megtartják Isten parancsait és Jézus hitét.

Erre szózatot hallottam az égből. „Jegyezd fel: Mostantól fogva boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg. Igen, mondja a Lélek, hadd pihenjék ki fáradalmaikat, mert tetteik elkísérik őket.”

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Jel 14, 7. 6

Az égben angyalok sokaságának hangját hallottam, így szóltak: * Féljétek az Istent, és dicsőítsétek, boruljatok le az ég és a föld, a tenger és a vízforrások alkotója előtt, alleluja!

Láttam, hogy Isten angyala átrepül az égbolton. Harsány hangon hirdette: * Féljétek az Istent, és dicsőítsétek, boruljatok le az ég és a föld, a tenger és a vízforrások alkotója előtt, alleluja!

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Efrém diakónus beszédeiből

(Sermo 3 de diversis: Opera omnia, III syr. et lat., Romæ 1743, 607)

Akit az egész földkerekség nem volt képes befogadni, azt Mária egyedül befogadta

Mária mintegy mennyországgá lett számunkra, mivel az Isten Fiát hordozta. Krisztus anélkül, hogy az Atya dicsőségéből eltávozott volna, Mária szűzi méhébe zárkózott be, hogy az embert nagyobb méltóságra emelje. Isten az összes szűz közül ezt az egyet választotta ki, hogy ő legyen a mi üdvösségünk eszköze.

Máriában beteljesedett minden igaznak és prófétának jövendölése. Belőle támadt Krisztus, a ragyogó hajnalcsillag, akinek vezetésével a nép, amely egykor sötétségben járt, nagy világosságot látott.

Máriát nagyon találóan különböző nevekkel illetjük. Mária Isten Fiának temploma. Krisztus ebből a templomból egészen más módon lépett ki, mint ahogy oda belépett. Test nélkül lépett ugyanis be a szűzi méhbe, és testet öltve hagyta el azt.

Mária az a titokzatos új ég, amelyből a Királyok Királya mintegy saját trónjáról a földre lépett, földi alakot és hasonlóságot véve magára.

Mária az édes szőlőt termő szőlőtőke, akinek gyümölcse Jézus. Ő isteni természete szerint ugyan nagyon különbözött Máriától, mégis kellett, hogy emberi természetét Máriától kölcsönözze.

Mária az Úr házából fakadó forrás, amelyből a szomjazók az élet vizét meríthetik; ha valaki ezt a forrást csak ajkával ízleli is meg, nem szomjazik soha többé.

Szeretteim, tévedne, aki Máriának a megváltásban való szerepét összehasonlíthatónak tartaná a teremtéssel.

Kezdetben teremtette Isten a földet, amelynek megújításában Mária közreműködött. Kezdetben Ádám vétke miatt a teremtés művét átok sújtotta, Mária pedig a föld békéjének és biztonságának visszaszerzésében részt kapott. Kezdetben az ősszülők vétke folytán a halál minden emberre átszármazott, Máriával átvitettünk a halálból az életbe. Kezdetben Éva hallgatott a kígyó csábítására, és így a bűn mérge az egész emberiségnek ártott, Mária pedig az örök boldogság hirdetője lett. Ami tehát a halált jelentette, az élet eszközévé lett.

Aki a kerubok felett trónol, azt íme, most anyai karok tartják; akit az egész földkerekség nem tud befogadni, azt Mária egyedül öleli át; akitől az Isten trónja körül álló és uralkodó égi szellemek rettegnek, azt egy lányka gondozza; akinek trónusa örökké áll, az a Szűznek ölében ül; akinek lába zsámolya a föld, az a földön gyermeki lábakkal jár.

VÁLASZOS ÉNEK

Ujjongott a Szűz szíve, mert az angyal híradására fogadta az isteni titkot, és tiszta méhében foganta az emberek fiainak legszebbikét. * Áldott ő, mert örökre nekünk adta az emberré lett Istent, alleluja.

A tiszta méh hajléka nyomban Isten temploma lett: és az érintetlen Szűz az angyali üzenetre Fiút fogant. * Áldott ő, mert örökre nekünk adta az emberré lett Istent, alleluja.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te úgy rendelted, hogy egyszülött Fiad anyja nekünk is anyánk legyen. Add, hogy bűnbánattal és imádsággal állhatatosan munkálkodjunk a világ üdvösségéért, és így Krisztus országának eljövetelét napról napra egyre hatékonyabban szolgáljuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2024 J. Vidéky