Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Ma zengjen szívünk ünnepi
és édes, boldog éneket
a szűznek; ő már mennyei
örök hazába érkezett.
Krisztust dicsérte idelenn
nem lankadó, hű élete,
most meg már ott fenn zeng dala,
Urunkat áldó éneke.
A földre húzó test nyűgét
fegyelme bátran törte meg,
világ csábító hangjait,
Urát követve győzte le.
E szűz kedvéért, Jézusunk,
vidd győzelemre harcaink,
övezz erővel, adj erőt,
hogy el ne vétsük útjaink.
Szűztől szült drága Jézusunk,
dicsérünk, áldunk szüntelen,
Atyádat és a Lelket is
örökkön áldják mindenek. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Áldjad, lelkem, az Urat, *
egész bensőm az ő szent nevét áldja!
Áldjad, lelkem, az Urat, *
és ne feledd el, hogy veled mennyi jót tett!
Ő megbocsátja minden bűnödet, *
és minden betegségedet meggyógyítja.
Életedet megváltja a sírtól, *
szeretetével és könyörületével meg is koronáz.
Egész életedet elhalmozza javakkal, *
és megújul ifjúságod, mint a sasoké.
Az Úr igazságot szolgáltat, *
és minden elnyomottnak megvédi jogát.
Mózessel megismertette útjait, *
és Izrael fiaival nagy csodáit.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Könyörületes az Úr, és jóságos, *
hosszan tűrő és nagy irgalmú.
Nem pöröl velünk szüntelen, *
és haragja nem tart örökké.
Nem bűneink szerint bánik velünk, *
és nem gonoszságunk szerint fizet vissza.
Mert amilyen messze van az ég a földtől, *
olyan nagy a szeretete az őt félők iránt.
És amilyen távol van napkelet napnyugattól, *
olyan messzire veti el vétkeinket.
És ahogyan az atya megkönyörül fiain, *
úgy könyörül az Úr azokon, akik félik őt.
Ő jól tudja, hogy miből formált, *
nem felejti, hogy csak por vagyunk.
Az ember napjai olyanok, mint a fű, *
virul, mint a mező virága;
de egy kis szellő, s már vége van, *
a helyét sem ismerik többé.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, *
és igazsága még unokáikkal is.
Azokkal, akik szövetségét híven őrzik, *
és hűségesen teljesítik parancsait.
Az Úr a mennyben állította fel trónját, *
királyi hatalmával uralkodik a mindenségen.
Áldjátok az Urat, ti, angyalok, †
ti, hatalmasok, akik teljesítitek parancsát, *
és hallgattok intő szavára.
Áldjátok az Urat, ti, mennyei erők, *
szolgái, kik akaratát teljesítitek.
Áldjátok az Urat mind, ti, kezének művei, †
mindenütt, ahol uralkodik. *
Áldjad, lelkem, az Urat!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Döntéseid útját add megértenem,
Csodás tetteiden szemlélődöm.
ELSŐ OLVASMÁNY
Ezekiel próféta könyvéből
10, 18-22; 11, 14-25
Az Úr dicsősége elhagyja a pusztulásra szánt várost
Azokban a napokban: Az Úr dicsősége elhagyta a templom küszöbét és megállt a kerubok fölött. A kerubok fölemelték szárnyukat, és szemem láttára fölemelkedtek a földről, s amikor eltávoztak, felemelkedtek a kerekek is, és megálltak az Isten háza keleti kapujának bejáratánál, s Izrael Istenének dicsősége ott volt fölöttük.
Ez az az élőlény volt, amelyet Izrael Istene alatt láttam a Kebár folyó mellett, és megértettem, hogy kerubok voltak. Mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt, s emberi kézhez hasonló valami volt a szárnyuk alatt. Arcuk olyan volt, mint azoknak az arca, amelyeket a Kebár folyó mellett láttam. Mindegyik egyenesen haladt maga előtt.
Az Úr szózatot intézett hozzám: „Emberfia, Jeruzsálem lakói így szóltak testvéreidhez, fogolytársaidhoz és Izrael egész házához: „Távol vagytok az Úrtól, azért a miénk lett az ország.” Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Igen, elküldtem őket messzire, a népek közé, szétszórtam őket idegen országokba, s rövid időre én lettem számukra a szentély azon a földön, ahová mentek. Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Összegyűjtelek benneteket a népek közül, egybegyűjtelek minden országból, ahová szétszóródtatok, és nektek adom Izrael földjét. Megérkeznek, s kiirtanak benne mindent, ami gyalázatos és utálatra méltó. Akkor egyetlen szívet adok nekik és új lelket: kitépem testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, hogy törvényeim szerint éljenek, tartsák szem előtt parancsaimat és teljesítsék őket. Akkor népem lesznek, én meg az Istenük leszek. De akiknek a szívük bálványaikhoz és szégyenteljes tetteikhez tapad, azoktól számon kérem útjaikat” – mondja az Úr, az Isten.
Akkor a kerubok fölemelték a szárnyukat, s a kerekek is követték őket. Fölöttük ott volt Izrael Istenének dicsősége. Az Úr dicsősége fölemelkedett, elhagyta a várost, és azon a hegyen állt meg, amely a várostól keletre van.
A lélek fölemelt és látomásban elvitt a kaldeusokhoz, a száműzöttek közé, az Isten lelke; azután eltűnt a látomás, amit láttam, s én mindent elmondtam a száműzötteknek, amit az Úr látnom engedett.
VÁLASZOS ÉNEK
Ez 10, 4. 18; Mt 23, 37. 38
Az Úr dicsősége a templom küszöbéhez szállt, a templom tele lett a felhővel, és az udvart betöltötte az Úr dicsősége ragyogásával. * Az Úr dicsősége elhagyta a templom küszöbét.
Jeruzsálem, hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, de te nem akartad. Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok. * Az Úr dicsősége elhagyta a templom küszöbét.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Hildegárd szűz és egyháztanító leveleiből
(Ep. LII: Wernerio de Kircheim, cum ceteris societatis suæ fratribus: PL 197, 269-271)
Az Egyház képe
Az Úr 1170. évében már hosszú ideje betegágyban feküdtem. Szellemileg és testileg is éber voltam, amikor megláttam a legszebb képet. Egy nőalak formáját öltötte magára, olyan, a legválogatottabb édességben, és a legkedvesebb gyönyörökben ragyogó szépséget hordozott, hogy az emberi elme azt felfogni képtelen. Alakja a földtől az égig ért.
Orcái a legnagyobb fényt árasztották, és szemeiben az ég tükröződött. Nagyon világos öltözéket viselt, mely fehér selyemből készült, palliuma pedig drágakövekkel volt kivarva, smaragddal, zafírral, gyöngyökkel és igazgyöngyökkel díszítve, a lábán pedig onix cipőt viselt. De az arca hamuval volt meghintve, és a ruházatán a jobb oldalon szakadás volt, palliuma is elvesztette elegáns szépségét, a lábbelije pedig megfeketedett.
Az ég magasáig felhangzó, gyászos hangon kiáltott, mondván: „Halld meg ég, az arcom koszos; és föld, gyászolj, mert a ruhám szakadt; mélységek rendüljetek meg, mivel a cipőm megfeketedett.” És ismét szólt: Az Atya szívében nyugodtam, ameddig az Ember Fia, aki szüzességben fogant és született, ki nem ontotta vérét, és ezzel a vérrel eljegyzett engem saját magával és ellátott hozománnyal.”
A szúrások és sebek jegyesemen frissek és nyitottak, az emberek által elkövetett bűnök miatt. Krisztus papjainak sebei ezek, akiknek engem ragyogóvá kellene tenniük, és ragyogó fehéren kellene nekem szolgálniuk, de kapzsiságukban templomról templomra futva beszennyeznek. Ruhám attól szakadt, mivel áthágják a törvényt, az evangéliumot és papságukat; palliumom ebben vált homályossá, mert a nekik szóló törvényt mindenben megszegik, sem az önmegtartóztatásban, mint smaragdban; sem az adományok szétosztásában, mint zafírban; sem más jó és igaz tettekben (amellyel Istent tisztelnék más drágakövek mintájára) jó akarattal és tökéletes munkálkodással nem járnak el. Lábbelim felül befeketedett, mert nem egyenesek, igazságosságuk útjai nem kemények és szigorúak, nem járnak elöl jó példával alattvalóik előtt. Eközben a cipőm alján, mintha a saját titkom lenne, néhányban fellelem az igazság ragyogását.
És hangot hallottam az égből, amely így szólt: „Ez a kép az Egyházat mutatja. Éppen ezért, te, ember, aki ezt láttad, és hallottad a panasz szavait, ezeknek a papoknak, akik Isten népének kormányzására és tanítására vannak rendelve és szentelve, hirdesd azt, ami az apostoloknak mondatott: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.”
VÁLASZOS ÉNEK
Dán 2, 21-22; 1Kor 12, 11
Isten ad bölcsességet a bölcseknek, és tudást a tudomány értelmeseinek; * Ő nyilatkoztatja ki a mélységes és elrejtett titkokat, s a világosság nála van.
Ezt mind egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek. * Ő nyilatkoztatja ki a mélységes és elrejtett titkokat, s a világosság nála van.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, minden élet forrása, te Szent Hildegárd szüzet a prófétaság Lelkével töltötted el. Add, hogy példáját követve és közbenjárása által megismerjük utaidat, és ennek a világnak sötétségében felismerjük a te fényed világosságát. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky