2025. szeptember 26.

Péntek, évközi idő, 25. hét
1. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Szentháromság egy Istenünk,

hatalmas Úr a föld felett,

halld meg dicsérő énekünk,

ébredve melyet zeng szívünk.

Az ágyból immár felkelünk

a csendességes éjidőn,

és esdekelve kérlelünk,

gyógyítsd meg égő sok sebünk.

A kísértő ha cselt vetett,

és vétkeztünk ez éjszakán,

a bűnt lelkünkről mossa le

kegyelmed égi ereje.

És bízó szívvel kérlelünk:

tündöklő fényed töltsön el,

hogy napjaink pergő során

romlást ne hozzon semmi ránk.

Ezt add meg, kérünk, jó Atya,

s Atyának mása, egy Fia,

s te, Szentlélek, Vigasztaló:

örökre egy uralkodó. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Költözz szívünkbe, Krisztusunk,

örök, megváltó Szeretet,

minden szavunk hadd töltse el

igaz, bűnbánó érzelem.

Nagy hittel hozzuk most eléd

könyörgésünket, Jézusunk,

hogy bűneink rút bélyegét

töröld le rólunk, jó Urunk.

Emeld kereszted nagy jelét,

mely tested által szent nekünk,

pajzsul ma híveid fölé,

kik fiaidként élhetünk.

Jóság Királya, Krisztusunk,

Atyáddal áldás, üdv neked,

s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,

örök dicsőség, tisztelet! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Kelj oltalmamra, Uram!
35 (34). zsoltár 1-2. 3c. 9-19. 22-23. 27-28
Isten megszabadítja az üldözöttet
Összegyűltek … és tanácsot tartottak, hogyan tudnák Jézust csellel elfogni, és megölni (Mt 26, 3. 4).
I.

Ítéld meg, Uram, az engem ítélőket, *

harcolj az ellenem harcolókkal!

Ragadj vértet, pajzsot, †

úgy kelj oltalmamra, *

és mondd lelkemnek: „Üdvösséged én vagyok!”

Lelkem pedig ujjongjon az Úrban, *

örvendezzen, hogy szabadulást hozott.

Még csontjaim is azt mondják: *

„Ki volna hozzád fogható, Uram?

Megmented a gyöngét az erős kezétől, *

a nyomorult szegényt a fosztogatótól.”

Hamis tanúk állnak elő, *

s olyanról vádolnak, amiről nem tudok.

Rosszal fizetnek a jóért, *

lelkem azért nagyon elhagyatott.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Kelj oltalmamra, Uram!
2. ant. Ítéld meg ügyemet, Uram; védj meg, mert hatalmas vagy!
II.

Pedig amikor ők voltak betegek, *

gyászt öltöttem magamra,

böjttel sanyargattam lelkem, *

és esengve értük imádkoztam.

Mint baráttal vagy testvérrel bántam velük, *

mintha anyámat gyászolnám, görnyedten búsultam.

De amikor meginogtam, örömükben összegyűltek, *

összegyűltek és gyötörtek, kiket nem ismerek.

Szünet nélkül marcangolnak, †

ingerelnek, gúnyolva gúnyolnak, *

és fogukat vicsorgatják ellenem.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Ítéld meg ügyemet, Uram; védj meg, mert hatalmas vagy!
3. ant. Nyelvem egész nap igazságosságodat hirdeti.
III.

Meddig tűröd még, Uram? †

Mentsd meg lelkemet a gazságuktól, *

életemet az oroszlánoktól.

Magasztallak akkor a nagy gyülekezetben, *

dicsőítelek a sok nép között.

Ne mulassanak rajtam álnok ellenségeim, *

akik ok nélkül gyűlölnek, és sanda szemmel tekintenek rám.

Látod, Uram, ne hallgass tovább! *

Uram, ne maradj tőlem távol!

Kelj föl, állj ki igazságom mellett, *

igaz ügyem mellett, én Uram, Istenem!

Ujjongjanak, örüljenek, akik igazam akarják. *

Szüntelenül mondják: „Legyen áldott az Úr, aki békességet akar szolgájának!”

Nyelvem akkor igazságosságodat hirdeti, *

és dicséretedet egész nap.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Nyelvem egész nap igazságosságodat hirdeti.

Őrizd meg, fiam, a szavaimat,

Tartsd meg parancsaim, akkor boldogan élsz!

ELSŐ OLVASMÁNY

Ezekiel próféta könyvéből

40, 1-4; 43, 1-12; 44, 6-9

Látomás a templom és Izrael visszaállításáról

Száműzetésünk 25. esztendejében, az év kezdetén, a hónap tizedik napján, a város elfoglalása után a tizennegyedik évben, éppen azon a napon fölöttem volt az Úr keze. Elvitt isteni látomásban Izrael földjére, és letett egy nagyon magas hegyre. Ezen a hegyen olyasmi tárult elém, mintha dél felé város épült volna.

Odavitt, és lám, ott volt egy ember, aki mintha ércből lett volna; lenzsinórt tartott a kezében, meg egy mérővesszőt, és ott állt a kapuban. A férfi megszólított: „Emberfia, jól nyisd ki a szemedet és a füledet. Nagyon figyelj mindenre, amit majd mutatok, mert azért kerültél ide, hogy ezt megmutassam. Mondj el Izrael házának mindent, amit csak látni fogsz!”

Azután elvitt a templomnak kelet felé néző kapujához. És lám, Izrael Istenének dicsősége bevonult kelet felől. Hangja olyan volt, mint a nagy vizek zúgása, és fönségétől tündökölt a föld. A jelenés, amit láttam, hasonló volt ahhoz, amelyet akkor láttam, amikor eljött, hogy elpusztítsa a várost, mint az a jelenés, amelyet a Kebár folyónál láttam, és arcra borultam. Az Úr dicsősége bevonult a templomba a kapun keresztül, amely keletre nézett. Ekkor a lélek fölemelt, bevitt a belső udvarba, és lám, a templomot betöltötte az Úr dicsősége.

És hallottam, hogy valaki a templomból beszélt hozzám, és a férfiú még mellettem állt. Így szólt hozzám: „Emberfia, ez az én trónom helye, lábam nyomának helye, ahol Izrael fiai között akarok lakni örökké. Nem fogja többé megszentségteleníteni Izrael háza, sem ők, sem királyaik szent nevemet paráznaságukkal, királyaik holttestével, mint amikor küszöbüket az én küszöböm mellé, oszlopaikat az én oszlopaim mellé építették, úgyhogy csak egy fal volt köztem és köztük. Meggyalázták szent nevemet iszonyatos tetteikkel, ezért is semmisítettem meg őket haragomban. Most majd távol tartják tőlem paráznaságukat és királyaik holttestét, én meg közöttük lakom mindörökké.

Te pedig, emberfia, írd le Izrael házának a templomot, hogy szégyelljék magukat iszonyatos tetteik miatt. Mérjék meg az épületet, és ha szégyellik magukat azokért, amiket tettek, mutasd meg nekik a templomot és berendezését, kijáratait és bejáratait és egész fekvését; ismertesd meg velük egész rendjét és törvényét, és írd le ezeket a szemük láttára, hogy ezeket a törvényeket és rendelkezéseket mind figyelembe vegyék, és megtartsák. Ez a templom törvénye: a hegy tetején az egész terület, amely körülötte van, igen szent terület.

Mondd meg Izrael háza lázongóinak: Ezt mondja az Úr, az Isten: Most aztán elég volt szégyenletes tetteitekből, Izrael háza! Körülmetéletlen szívű és testű embereket vittetek be, úgyhogy szentélyemben voltak, és meggyalázták templomomat, amikor ti bemutattátok nekem a kenyeret, a hájat és a vért, s így megszegtétek szövetségemet iszonyatos tetteitekkel. Szentélyemben a szolgálatot nem ti láttátok el, hanem magatok helyett őket állítottátok be, hogy a szentély szolgálatát ellássák. Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Semmiféle idegen, körülmetéletlen szívű és testű nem léphet be szentélyembe, senki azok közül az idegenek közül, akik Izrael fiai között élnek.”

VÁLASZOS ÉNEK

Ez 43, 4-5; vö. Lk 2, 27

Az Úr dicsősége bevonult a templomba a kapun át, amely keletre nézett. * És lám, a templomot betöltötte az Úr dicsősége.

A szülők a gyermek Jézust bevitték a templomba. * És lám, a templomot betöltötte az Úr dicsősége.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ágoston püspöknek „A pásztorok” című beszédéből

(Sermo 46, 29-30: CCL 41, 555-557)

Minden jó pásztor az egyetlen Pásztorban van

Krisztus tehát igazság szerint legeltet téged: elválasztja juhait az idegen juhoktól. Juhaim hallgatnak szavamra, és követnek engem.

Ebben az egyetlen Pásztorban találom meg az összes jó pásztort. Mert vannak jó pásztorok, de csak ebben az Egyetlenben. Akik megosztottak, azok sokan vannak. Itt egyet hirdetnek, mert az egység van rájuk bízva. Valójában nem azért nincs itt említve több pásztor – hiszen csak egy pásztorról beszél –, mintha Krisztus nem talált volna olyat, akire rábízhatta volna a nyáját. Amikor ugyanis rátalált Péterre, rábízta nyáját. De erre a Péterre is a saját magával való egységben bízta rá. Sok apostola volt ugyan, de csak ennek az egynek mondta: Legeltesd juhaimat! Isten mentsen attól, hogy ne legyenek jó pásztoraink, Isten mentsen, hogy éppen miattunk ne legyenek, hogy Isten irgalma miattunk ne állítson vagy ne támasszon jó pásztorokat.

Mert ha vannak jó juhok, akkor minden bizonnyal vannak jó pásztorok is. Mert a jó juhokból lesznek a jó pásztorok. De az összes jó pásztor az Egyetlenben van, mert egységet alkotnak. Ők legeltetnek ugyan, mégis Krisztus az, aki legeltet. A vőlegény barátai nem a saját szavukat mondják, hanem ujjongó örömmel örvendeznek a vőlegény miatt. Ezért tehát ő az, aki legeltet még akkor is, ha a barátai legeltetnek. És ezt mondja: „Én legeltetlek”, mert bennük az ő szava van, bennük az ő gondoskodó szeretete nyilvánul meg. Mert amikor Péterre úgy bízta rá a nyáját, mint egyik pásztor a másikra, Pétert saját magával akarata eggyé tenni, és úgy bízta rá a nyáját, hogy ő legyen a fej, és ő képviselje a testet, azaz az Egyházat, és mint vőlegény meg menyasszony egy testté legyenek.

Ezért mit is mond neki, mielőtt még rábízná nyáját, hogy ne más valakire, hanem őrá bízza? Ezt kérdezte: Péter, szeretsz engem? Azt válaszolta: szeretlek. Másodszor is megkérdezte tőle: szeretsz engem? Azt válaszolta: szeretlek. Harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz engem? Azt válaszolta: szeretlek. Megerősíti a szeretetet, hogy megszilárdíthassa az egységet. Ezért ő az az egyetlen, aki bennük legeltet, és ők egyek benne.

Nincs szó több pásztorról, de mégis szó van róluk. Dicsekszenek a pásztorok, de aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék. Ez jelenti Krisztust legeltetni, ez Krisztusnak legeltetni, ez Krisztusban legeltetni, és nem Krisztus ellenére saját maga számára legeltetni. Mert amikor a próféta előre megjövendöli a jövendő rossz időket, nem a pásztorok hiánya miatt mondja: Én magam legeltetem nyájamat, mintha nem lenne más, akire rábízhatnám. Hiszen amikor maga Péter és maguk az apostolok is még ebben a testben és ebben az életben éltek, akkor mondta az egyetlen Pásztor, akiben valamennyien egyek: Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem, hogy egy nyáj legyen, és egy pásztor.

Legyenek tehát ebben az egyetlen Pásztorban mindnyájan egyek, és valamennyien ennek az egyetlen Pásztornak a hangján szóljanak, és erre hallgassanak a juhok, és kövessék pásztorukat, nem az egyiket vagy a másikat, hanem az egyetlen Pásztort. Valamennyien egyedül az ő hangján szóljanak, és ne legyen különféle hangjuk: Kérlek titeket, testvéreim, hogy valamennyien ugyanazt mondjátok, és ne legyen széthúzás köztetek. Hallják meg ezt a minden szakadástól megszűrt, ezt a minden eretnekségtől megtisztított hangot a juhok, és kövessék pásztorukat, aki ezt mondja: Juhaim hallgatnak szavamra, és követnek engem.

VÁLASZOS ÉNEK

Urunk, ne hagyd el nyájadat; * Jó Pásztorunk, aki soha sem alszol, hanem mindig éberen őrködsz felettünk!

Őrködjön felettünk irgalmad, Urunk, hogy az a ravasz ellenséges kísértő el ne jöjjön! * Jó Pásztorunk, aki soha sem alszol, hanem mindig éberen őrködsz felettünk!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mennyei Atyánk, te az isten- és emberszeretet parancsában foglaltad össze szent törvényedet. Add, hogy parancsaidat megtartva eljussunk az örök életre. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2024 J. Vidéky