2025. június 4.

Szent Quirinus (Kerény) püspök és vértanú
emléknap
(A Szombathelyi Egyházmegyében)

A dél-pannóniai Siscia (Sziszek, ma Jugoszlávia) püspöke volt. Amikor Diocletianus császár rendeletet adott ki a kereszténység üldözésére, Quirinus elmenekült Sisciából. A felkutatására kiküldött katonák azonban elfogták, és Maximus Praeses elé állították. Az agg sisciai püspök a helytartó minden rábeszélése, fenyegetése ellenére is állhatatosan kitartott hite mellett. Erre Maximus börtönbe vetette.

Három nap elteltével Pannónia Príma helytartójához vitték Sabariába (a mai Szombathelyre). Quirinus állhatatosságát azonban Amantius sem volt képes megtörni, s ezért halálra ítélte. A püspöknek malomkövet kötöttek a nyakába, és a Sibaris (ma Gyöngyös) patakba vetették 309-ben. Szent testét a barbár betörések elől menekülő savariai keresztények az V. század elején Rómába mentették. Szombathelyi tiszteletét nemcsak a IV. századi bazilikája, hanem az 1938-ban felszentelt plébániatemplom, a székesegyház egyik oltára és a hívek buzgósága is hirdeti.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Siess, ó boldog vértanú,

köszöntsd győzelmed ünnepét,

ma nyerted véred díjaként

fejed köré a koszorút.

A világ éjéből e nap

bírót, bakót mikor levert,

téged fénylő egekbe vitt,

és Krisztus nyájához sorolt.

Most angyalok közt van helyed,

s fehér ruhában tündökölsz:

tisztára mostad, hős tanú,

véred patakját ontva rá.

Állj mellénk, könyörgő szavad

Krisztus kegyelmét esdje le:

hajoljon hozzánk kegyesen

s oldjon fel vétkeink alól.

Csak kis időre szállj közénk,

Krisztus kegyét terjeszd ki ránk.

A bűntől terhelt szíveket

bocsánat könnyebbítse meg.

Atyát, Fiát s Vigasztaló

Lelkét dicsérjük szüntelen,

ki dicsőséggel koronáz

örökre téged odafenn. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Uram, színed előtt jár az irgalom és a hűség. Alleluja.
89 (88). zsoltár, 2-38
Isten nagy irgalma Dávid családja iránt
Isten, ígéretéhez híven, Dávid családjából támasztotta Jézust, az Üdvözítőt (ApCsel 13, 22-23).
I.

Az Úr nagy jóságát énekelem szüntelen, *

nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségét.

Így szóltam ugyanis: †

„Örökké tart a te irgalmad, *

hűségedet szilárddá tetted a mennyben.”

„Választottammal szövetséget kötöttem, *

megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:

Örökre megerősítem ivadékodat, *

és nemzedékről nemzedékre építem trónodat.”

Magasztalják csodás tetteidet az egek, Uram, *

a szentek közösségében pedig hűségedet.

A fellegekben van-e az Úrhoz hasonló, *

az Isten fiai közül ki mérhető az Úrhoz?

Szentjeinek gyülekezetében félelmetes az Isten, *

félelmetesebb és nagyobb, mint akik körülveszik.

Uram, mindenható Isten, ki hasonló hozzád? *

Hatalmas vagy, Uram, és körülvesz a hűség.

Te uralkodol a háborgó tengeren, *

te csendesíted le vad hullámait.

Megfékezted, mint a megsebzett Ráhábot, *

erős karoddal szétszórtad ellenségeidet.

Tied az ég, és tied a föld, *

te alapoztad meg a földkerekséget és annak teljességét.

Észak és Dél a te alkotásod, *

nevednek ujjong a Tábor és a Hermon.

Hatalmas a te karod, *

kezed erős, jobbod dicsőséges.

Trónod alapja a jog és az igazság, *

színed előtt jár az irgalom és a hűség.

Boldog a nép, amely tud ünnepelni, *

és arcod fényében járhat, Uram.

Egész nap nevednek örvendeznek, *

és igazságod felmagasztalja őket.

Te vagy minden erősségünk dísze, *

és jóvoltodból felemelkedik fejünk.

Mert az Úrtól van a mi pajzsunk, *

és Izrael Szentjétől a királyunk!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Uram, színed előtt jár az irgalom és a hűség. Alleluja.
2. ant. Isten Fia test szerint Dávid nemzetségéből született. Alleluja.
II.

Egykor látomásban így szóltál szentjeidhez: †

„Segítségemet egy hősnek adtam, *

választottamat a népből fölemeltem.

Szolgámra, Dávidra rátaláltam, *

és szent olajommal fölkentem őt.

Erős támasza kezem lesz, *

karom teszi őt erőssé!

Ellensége semmire sem megy vele, *

és a gonoszság fia el nem nyomhatja őt.

Megsemmisítem támadóit szeme előtt, *

és megverem gyűlölőit.

Hűségem és szeretetem kíséri őt, *

és nevemben feje magasra emelkedik.

Kezét ráteszem a tengerre, *

és jobbját a folyamokra.

És ő engem így szólít: Atyám vagy, *

Istenem és szabadító Kősziklám!

Én pedig elsőszülöttemmé teszem őt: *

fölségessé a földi királyok között.

Szeretetem iránta örökké megmarad, *

és állandó lesz vele szövetségem.

Örök időkre fenntartom ivadékát, *

és trónusa örökké áll, mint az ég!”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Isten Fia test szerint Dávid nemzetségéből született. Alleluja.
3. ant. Megesküdtem egyszer szolgámnak, Dávidnak: ivadéka fennmarad örökké! Alleluja.
III.

„De ha fiai elhagyják törvényemet, *

és nem járnak tanításom útján,

ha megszegik rendelkezéseimet, *

és nem tartják meg parancsaimat:

vétkükre vesszőm lesz a válasz, *

gonoszságukra pedig verés!

Szeretetemet azonban nem vonom meg tőle, *

és hűségemet meg nem változtatom.

Nem bontom fel szövetségemet, *

és amit ajkam mondott, vissza nem vonom.

Megesküdtem egyszer szentségemre, *

és Dávidnak hazudni nem fogok:

Ivadéka fennmarad örökké, *

trónja szilárd színem előtt, mint a nap,

és áll örökké, miként a hold, *

hűséges tanúm az égen!”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Megesküdtem egyszer szolgámnak, Dávidnak: ivadéka fennmarad örökké! Alleluja.

Isten feltámasztotta Krisztust a halálból, alleluja.

Hogy legyen hitünk és reményünk Istenben, alleluja.

ELSŐ OLVASMÁNY

Szent János apostol első leveléből

5, 1-12

A mi hitünk győzelem a világ fölött!

Szeretteim! Mindenki, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Isten szülötte; és aki a szülőt szereti, szereti szülöttét is. Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, hogy szeretjük az Istent, és eleget teszünk parancsainak. Mert az az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait. Parancsai nem nehezek.

Mert mindenki, aki az Istentől való, legyőzi a világot. És ez a győzelem – győzelem a világ fölött! – a mi hitünk. Ki győzi le a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?

Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek tesz tanúságot róla, mert a Lélek igazság. Tehát hárman tanúskodnak a mennyben: az Atya, az Ige és a Szentlélek; és ez a három egy. És hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a földön: a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy.

Az emberek tanúságát is elfogadjuk, s az Isten tanúsága többet jelent. Az Isten tanúsága az, hogy tanúságot tett a Fia mellett. Aki hisz az Isten Fiában, magában hordja az (Isten) tanúságát. Aki nem hisz Istennek, hazugságot tulajdonít neki, épp mert nem hisz tanúságában, amelyet az Isten tett Fia mellett. Mert ennek a tanúságnak az a tartalma, hogy az Isten örök életet adott nekünk, s ez az élet az ő Fiában van. Aki magáénak mondhatja a Fiút, annak van élete; aki nem mondhatja magáénak az Isten Fiát, annak nincs élete.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Jn 5, 6; Zak 13, 1

Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. * És a Lélek tanúságot tesz róla, mert a Lélek igazság, alleluja.

Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy megtisztuljanak a bűntől. * És a Lélek tanúságot tesz róla, mert a Lélek igazság, alleluja.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Quirinus püspök és vértanú aktáiból

(Acta Sanctorum Ungariæ, Tyrnaviæ, 1743, Semestre L, 296-301)

Hálát adok neked, Uram, hogy miattad gyalázatot szenvedhettem

A sok testvér között, akik Krisztus seregében győzedelmeskedtek, Quirinus sisciai püspök is ott volt. Maximus helytartó elfogatási parancsot adott ki ellene. Amikor ezt a szent püspök meghallotta, eltávozott városából, de menekülés közben elfogták, és előállították.

Amikor Maximus helytartó megkérdezte, hogy miért menekült el, Quirinus püspök így válaszolt: „Nem menekültem, hanem csak Uram parancsának engedelmeskedtem, amint írva van: Ha valamelyik városban majd üldöznek benneteket, meneküljetek a másikba.” Maximus helytartó így szólt: „Ki parancsolta ezt?” Quirinus püspök válasza: „Krisztus, aki az élő Isten.” Maximus így folytatta: „Nem látod, hogy a Császárok parancsai mindenütt utolérnek, és az, akit te igaz Istennek mondasz, rabságodban nem jöhet segítségedre? Íme, elmenekültél, de elfogtak, és idevezettek.” Quirinus püspök így válaszolt: „Mindig velünk van, és bárhol is vagyunk, az Úr, akit tisztelünk, segítségünkre jöhet. Amikor elfogtak, velem volt, és itt is velem van, és megerősít, sőt ő az, aki szavaimmal neked válaszol.” Maximus közbeszólt: „Sokat fecsegsz, és beszédeddel a nagy királyok parancsairól eltereled a szót. Olvasd tehát az isteni rendelkezéseket, és tedd a parancsot!” De Quirinus püspök így válaszolt: „Császáraid parancsát meg sem hallgatom, mert az istentelen, és Isten törvényei ellenére azt parancsolja Krisztus szolgáinak, hogy a ti isteneiteknek áldozzanak, akiknek én nem szolgálok, mert nem is léteznek. Az én Istenem azonban, akinek szolgálok, jelen van az égben, a földön és a tengeren. Ott van minden helyen, de nagyobb mindennél, mert mindent ő tart létben, hiszen általa lett minden, és benne létezik minden.”

Maximus helytartó akkor parancsot adott: „Vessék börtönbe, és bilincseljék meg, amíg meggyőződését meg nem változtatja.” Quirinus püspök azt mondta neki: „Nem félek a börtöntől, hiszem, hogy Istenem velem lesz a börtönben, aki mindig tisztelőivel van.” Amikor megkötözték, és börtönbe zárták, Quirinus püspök imádságba merült: „Hálát adok neked, Uram, hogy miattad gyalázatot szenvedhettem, és kérlek, hogy akik velem a börtönben vannak, érezzék meg, hogy az igaz Isten tisztelője vagyok, és higgyék, hogy nincs más Isten, csak te.”

Három nap múlva Maximus megparancsolta, hogy Quirinus püspököt Felső-Pannónia helytartójához, Amantiushoz vigyék makacssága miatt, mivel a Császárok parancsát nem fogadta el, és kitartott saját véleménye mellett. Amikor Szent Quirinust Felső-Pannónia helytartójához vezették (a Duna melletti városokon át bilincsbe verve vitték), Amantius aznap tért vissza Scarabantia városából. Eléje állították a szent püspököt, de a helytartó Savariába vitette kihallgatás céljából.

Amantius helytartó – hivatalának megfelelően – a teátrumba vitette. Amikor eléje állították, Amantius helytartó így szólt: „Kérdezem tőled, hogy azok, amiket Sisciában, Maximus bírósága előtt mondtál, igazak-e?” Quirinus püspök így válaszolt: „Sisciában az igaz Istent vallottam meg. Mindig őt tiszteltem, szívemben őt hordozom, és senki ember nem szakíthat el tőle, az egyetlen és igaz Istentől.” Amantius helytartó így folytatta: „Nem akarunk idős korod miatt megostoroztatni, inkább szavakkal kívánjuk érzületedet megváltoztatni és az élet lehetőségének megígérésével megjavítani, hogy öregséged hátralevő idejét a császári törvények rendelkezései szerint az istenek szolgálatában töltsd el.” Szent Quirinus püspök azonban így szólt: „Mit nyugtalankodsz korom miatt, amelyet a sérthetetlen hit erősebbé tehet minden gyötrelemnél? Hitvallásomat a kínzás sem törheti meg, a jelen élet gyönyörűségei sem változtatják meg, sőt a legkeserűbb halállal való ijesztgetés sem zavarja meg lelkem szilárdságát.”

Amantius helytartó közbeszólt: „Sokáig próbáltunk téged a királyi parancsok iránti engedelmességre hajlítani. De mivel lelked keménysége miatt nem lehetett téged megpuhítani, példája leszel a keresztényeknek, hogy akik élni kívánnak, megrettenjenek halálodnak neme miatt!”

Akkor megkínoztatta, majd megparancsolta, hogy Isten szent papjának, vagyis szolgájának a nyakára malomkövet kössenek, és a Sibaris patakba fojtsák. Amikor a patakba vetették, még sokáig lebegett a víz színén, és a körülállókhoz beszélt, nehogy megrettentse őket példája. Majd alighogy elkezdett imádkozni, elmerült. Testét nem messze attól a helytől, ahol elmerült, megtalálták, ott, ahol imádkozási hely is van. De szent testét a scarabantiai kapu melletti bazilikában helyezték el, ahol érdemei miatt nagy látogatottságnak örvend. Szent Quirinus sisciai püspök, Krisztus vértanúja, június 4-én szenvedett, és nyerte el a koronát a mi Urunktól, Jézus Krisztustól, akinek legyen tisztelet, hatalom és dicsőség mindörökkön-örökké. Ámen.

VÁLASZOS ÉNEK

2 Tim 4, 7-8; Fil 3, 8-10

A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. * Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja, alleluja.

Mindent elvetettem, hogy Krisztust megismerjem, és a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget; így hozzá hasonulok a halálban. * Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja, alleluja.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható Istenünk, tekints gyengeségünkre, és minket, akiket bűneink súlya földre nyom, oltalmazzon vértanúdnak, Szent Quirinus püspöknek dicsőséges közbenjárása. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2024 J. Vidéky