Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Siess, ó boldog vértanú,
köszöntsd győzelmed ünnepét,
ma nyerted véred díjaként
fejed köré a koszorút.
A világ éjéből e nap
bírót, bakót mikor levert,
téged fénylő egekbe vitt,
és Krisztus nyájához sorolt.
Most angyalok közt van helyed,
s fehér ruhában tündökölsz:
tisztára mostad, hős tanú,
véred patakját ontva rá.
Állj mellénk, könyörgő szavad
Krisztus kegyelmét esdje le:
hajoljon hozzánk kegyesen
s oldjon fel vétkeink alól.
Csak kis időre szállj közénk,
Krisztus kegyét terjeszd ki ránk.
A bűntől terhelt szíveket
bocsánat könnyebbítse meg.
Atyát, Fiát s Vigasztaló
Lelkét dicsérjük szüntelen,
ki dicsőséggel koronáz
örökre téged odafenn. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Megszólal az Úr, az istenek Istene, *
napkelettől napnyugatig szólítja a földet.
A szépséges Sionból ragyogva jelenik meg Isten, *
jön a mi Istenünk, és nem hallgat.
Emésztő tűz lobog színe előtt, *
körülötte szélvihar tombol.
Szólítja onnan felülről az eget és a földet, *
hogy ítéletet tartson népe fölött.
„Gyűjtsétek elém választottaimat, *
akik velem áldozatban szövetségre léptek!”
Igazságosságát hirdetik az egek, *
Isten maga tart ítéletet.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
„Halljad, én népem, hadd szóljak, †
Izrael, hadd tanúskodjam ellened: *
Isten, a te Istened én vagyok.
Nem áldozataid miatt dorgállak, *
égőáldozataidat látom szüntelen.
Nem kell nekem házadból a növendékbika, *
sem nyájaidból a kecskebak.
Úgyis enyém az erdő és minden vadja *
és a hegyek ezernyi állata.
Ismerem én az ég minden madarát, *
és enyém, ami csak mozdul a réten.
Ha éhezném, nem szólnék neked, *
mert enyém a földkerekség és ami azt betölti.
Megeszem talán a bikák húsát? *
Vagy a bakok vérét megiszom?
Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát, *
és teljesítsd fogadalmadat a Fölséges előtt.
Hívj segítségül, amikor bajba kerülsz, *
megmentelek akkor, és te áldani fogsz.”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
A gonoszhoz pedig így beszél Isten: †
„Törvényeimet mit emlegeted, *
és miért veszed ajkadra szövetségemet?
Hiszen a fegyelmet gyűlölöd, *
és megveted szavaimat.
Hogyha tolvajt látsz, társául szegődöl, *
és szövetkezel a házasságtörővel.
Szádból gonosz beszéd árad, *
nyelved csalárdságot sző.
Leülsz, és máris gyalázod testvéred, *
és mocskolod anyád fiát.
Te így tettél, és én hallgassak? *
Azt véled, hogy hozzád hasonló vagyok?
Pörbe szólítalak most, *
és mindezt számon kérem tőled.
Ti, akik Istenről megfeledkeztek, szálljatok magatokba; *
különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket.
Aki a dicséret áldozatát áldozza, az tisztel engem; †
és akinek útja szeplőtelen, annak megadom, *
hogy meglássa Isten üdvösségét.”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Halljad, én népem, hadd szóljak,
Isten, a te Istened én vagyok.
ELSŐ OLVASMÁNY
A bírák könyvéből
4, 1-24
Debora és Bárák
Ehud bíró halála után Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Ezért az Úr Jábinnak, Kánaán királyának kezébe adta őket, aki Hacorban uralkodott. Seregének Sziszera volt a vezére, aki a népek Harosetjében lakott. Izrael fiai az Úrhoz könyörögtek, mert Jábinnak kilencszáz vasszekere volt, és húsz év óta keményen sanyargatta Izrael fiait.
Ebben az időben Lappidot felesége, Debora prófétaasszony bíráskodott Izraelben. Ráma és Bétel között, Efraim hegyén ült törvényt, a Debora-pálmafa alatt, és Izrael fiai hozzá mentek peres ügyeikkel. Elküldött, és magához hívatta a naftalibeli Kedesből Abinoám fiát, Bárákot, és így szólt hozzá: „Ezt parancsolja az Úr, Izrael Istene: »Menj fel a Tábor hegyére, és vigyél magaddal tízezer embert Naftali és Zebulon fiai közül. Felvonultatom ellened a Kison patakhoz Sziszerát, Jábin seregének vezérét, szekereivel és csapataival együtt, és a kezedbe adom.«”
Bárák így válaszolt neki: „Ha velem jössz, elmegyek, ha azonban nem jössz velem, nem megyek, mert nem tudom, hogy az Úr angyala melyik napon viszi sikerre ügyemet.” „Veled megyek – válaszolta neki –, de utadon nem a tiéd lesz a dicsőség, mert az Úr egy asszonynak adja kezébe Sziszerát.” Debora útnak indult, és elment Bárákkal Kedesbe. Itt Bárák összehívta Zebulont és Naftalit. Tízezer ember követte, s Debora is vele ment. A kenita Héber elvált Káin törzsétől és Hobabnak, Mózes apósának fiaitól, és a Szaannim tölgy mellett ütötte fel sátrát, nem messze Kedestől. Sziszerának hírül vitték, hogy Abinoám fia, Bárák fölvonult a Tábor hegyére. Sziszera erre összehívta szekereit, a kilencszáz vasszekeret és összes csapatát a népek Harosetjéből a Kison patakhoz. Erre Debora így szólt Bárákhoz: „Indulj, mert elérkezett az a nap, amikor az Úr kezedbe adja Sziszerát. Az Úr előtted halad!”
Bárák levonult a Tábor hegyéről, s tízezer ember követte. Az Úr félelmet keltett Sziszerában, szekereiben és egész seregében Báráktól, úgyhogy Sziszera leszállt szekeréről, és gyalog menekült. Bárák pedig a nemzetek Harosetjéig üldözte a szekereket és a sereget, Sziszerának egész seregét kardélre hányták, nem menekült meg egyetlen ember sem.
Sziszera közben a kenita Héber feleségének, Jáelnek sátra felé menekült gyalog. Hacor királya, Jábin és a kenita Héber háza között ugyanis béke volt. Jáel Sziszera elé ment, és így szólt hozzá: „Térj be, uram, térj be hozzám, és ne félj!” Betért tehát a sátrába, és ő betakarta egy szőnyeggel. Így szólt hozzá Sziszera: „Kérlek, adj egy kis vizet, mert szomjas vagyok.” Megnyitotta hát a tömlőt, amelyben aludttej volt, inni adott neki, aztán újra betakarta. „Állj ki a sátor ajtajához – mondta neki –, s ha valaki jön, és megkérdezi tőled: »Van-e itt valaki?«, feleld azt, hogy nincs!”
Ám Jáel, Héber felesége, fogott egy sátorcöveket, a kezébe meg vett egy kalapácsot, csendesen mellé osont, a cöveket a halántékába verte, úgyhogy odaszegezte a földhöz. A fáradtságtól ugyanis mélyen aludt, így halt meg. Közben odaért Bárák, aki üldözőbe vette Sziszerát. Jáel eléje ment, és így szólt hozzá: „Gyere, megmutatom neked azt az embert, akit keresel.” Bement, s Sziszera ott feküdt holtan, a cövek kiállt a halántékából.
Az Úr tehát megalázta ezen a napon Kánaán királyát, Jábint Izrael fiai előtt. Izrael fiainak keze egyre súlyosabban nehezedett Kánaán királyára, Jábinra, egészen addig, amíg teljesen le nem igázták.
VÁLASZOS ÉNEK
1 Kor 1, 27. 29; 2 Kor 12, 9; 1 Kor 1, 28
Isten azt választotta ki, ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, így senki sem dicsekedhet Isten előtt, * Mert az erő a gyengeségben nyilvánul meg a maga teljességében.
Isten a semminek látszókat választotta ki, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. * Mert az erő a gyengeségben nyilvánul meg a maga teljességében.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspök beszédeiből
(Sermo 329, In natali martyrum: PL 38, 1454-1456)
Drága a vértanúk halála, Krisztus halála volt a vételára
A szent vértanúk dicső tettei – amelyekben mindenütt virágzik az Egyház – szemmel láthatólag Bizonyítják, hogy mennyire igaz, amit éneklünk: Az Úr szemében drága kincs minden szentjének halála! Hiszen a mi szemünkben is drága, és drága annak a szemében is, akiért meghaltak.
Ám ezek halálának ára egy valakinek a halála. Hány halálért fizetett meg az az egy meghaló, aki ha nem halt volna meg, nem sokasodnék meg a gabonaszem? Hallottátok az ő szavait, amikor szenvedéséhez, azaz megváltásunkhoz közeledve így szólt: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.
Nagy üzletet kötött a kereszten: ott nyílt meg az erszény a mi váltságdíjunkkal, amikor oldalát az átdöfő lándzsa megnyitotta; az egész földkerekség vaksága áradt ki onnét.
Megváltotta a híveket és a vértanúkat; de a vértanúk hite meg is állta a próbát, ennek vér a tanúbizonysága. Vakságuk díját visszafizették, és teljesítették azt, amiről Szent János beszélt: Ahogyan Krisztus életét áldozta értünk, úgy kell nekünk is életünket adni testvéreinkért.
Másutt ezt mondja a Szentírás: Ha leülsz, hogy fejedelemmel egyél, figyelj arra, amit eléd raknak, mert neked is olyat kell majd készítened. Fölséges az az asztal, ahol éppen az asztal Ura az étel. Senki sem táplálja vendégeit saját magából: ezt csak Krisztus Urunk teszi; ő maga a meghívó, az étel és az ital. Tudták a vértanúk, mit esznek és isznak, hogy hasonlóval viszonozzák.
De honnan is adnának vissza ugyanolyat, hacsak annak az adományából nem, aki előbb már megfizetett értük. A zsoltárt így énekeljük: Az Úr szemében drága kincs minden szentjének a halála! Vajon mit ajánl ez figyelmünkbe?
Meggondolta az ember, hogy mi mindent kapott az Istentől; látta a Mindenható kegyelmének oly sok ajándékát, a Mindenhatóét, aki őt teremtette, aki őt, az elveszettet megkereste, s a megtértnek megbocsátott, a gyarló erővel harcolónak segítséget nyújtott, a veszélyben lévőtől el nem húzódott, a győztest megkoszorúzta és jutalmul önmagát adta; az ember mindezt látta és felkiáltott e szavakkal: Mit adhatnék én az Úrnak a sok jóért, amit ő nekem juttatott? Veszem az üdvösség kelyhét.
Mi ez a kehely? A szenvedés keserű és üdvös kelyhe. Az a kehely, amelyet még érinteni is félt volna a beteg, ha az orvos nem iszik előbb belőle. Ez az a kehely, amelyre Krisztus ajkán ismerünk rá, amikor ezt mondja: Atyám, ha lehetséges, vedd el tőlem e kelyhét.
Erről a kehelyről mondották a vértanúk: Veszem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. Nem félsz, hogy gyenge leszel? Azt mondja: Nem! Miért? Mert az Úr nevét hívom segítségül.
Hogyan győzedelmeskedtek volna maguk a vértanúk, ha az nem győzedelmeskedett volna a vértanúkban, aki ezt mondotta: Örüljetek, mert én legyőztem a világot. Az egek Ura irányította értelmüket és nyelvüket, és általuk legyőzte a gonosz lelket itt a földön, az égben pedig megkoszorúzta a vértanúkat. Boldogok, akik így itták ki ezt a kelyhét! Véget értek a fájdalmak, és megkapták jutalmukat.
Figyeljetek tehát, kedveseim: Amit szemmel nem tehettek meg, szívvel és lélekkel fontoljátok meg és lássátok: Az Úr szemében drága kincs minden szentjének halála!
VÁLASZOS ÉNEK
2 Tim 4, 7-8; Fil 3, 8-10
A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. * Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja.
Mindent elvetettem, hogy Krisztust megismerjem, és a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget; így hozzá hasonulok a halálban. * Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható, irgalmas Istenünk, te Szent N. vértanúnak erőt adtál, hogy bátor lélekkel kitartson a szenvedés gyötrelmei között. Dicsőséges vértanúságának napján kérünk, oltalmazz és segíts győzelemre minket az ellenség minden cselvetésével szemben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Vagy:
Mindenható, örök Isten, te megadtad Szent N. vértanúnak, hogy mindhalálig küzdjön az igazságért. Közbenjárására segíts minket, hogy szeretettel és türelemmel viseljünk érted minden megpróbáltatást, és teljes erőnkből törekedjünk hozzád, mert egyedül te vagy számunkra az élet. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Húsvéti időben:
Istenünk, te a diadalmas vértanúság kegyelmét adtad Szent N. -nek; (-nak), hogy példája ragyogó fényként tündököljön Egyházadban. Add kegyelmedet, hogy amint ő követte Krisztust a keresztúton, nyomában járva mi is eljussunk az örök élet örömébe. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Vagy:
Urunk, Istenünk, amikor hatalmadat és dicsőségedet magasztaljuk, emberi gyöngeségünk tudatában esedezve kérünk, legyen pártfogónk Szent N. vértanú, aki hűségesen követte szenvedésében a mi Urunkat, Jézus Krisztust, a te Fiadat. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Vértanú szűz:
Istenünk, örömmel ünnepeljük a mai napon Szent N. szűz vértanúságának emlékezetét. Add, kérünk, hogy érdeme segítsen, lelki tisztasága és bátorsága pedig tündöklő példaképünk legyen és lelkesítsen minket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Vértanú asszony:
Istenünk, te rajtunk, gyönge embereken mutatod meg leginkább kegyelmed erejét. Szent N. dicsőséges vértanúságának napján kérjük közbenjárását: eszközölje ki nekünk, hogy győzni tudjunk, ahogyan neki erőt adtál a győzelemre. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky