Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Pásztorok áldott főpásztora, Krisztus,
szent követődnek ünnepelve napját
tárjuk eléd most lelkes énekünkkel
hódolatunkat.
Harcokban edzett hű fiadat egykor
égi kenettel belül gazdagítva
szent közösségnek gondos pásztorává
tette a Lélek.
Nyájadnak őre, pásztoraid tükre,
fénye a vaknak, elesettnek atyja,
lankadók lelke, mindeneknek mindig
mindene volt ő.
Krisztus, a jókat jutalmul az égben
megkoronázod; minekünk is add meg,
hogy pásztorunkat, nyomdokain járva,
mennybe kövessük.
Himnusszal áldjuk mindeneknek Atyját,
felmagasztalván, Isten Fia, téged,
Szentlélek Istent ugyanúgy dicsérjük
szerte a földön. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Istenünk, hallottuk saját fülünkkel, †
atyáink elbeszélték nekünk a csodákat, *
amelyeket napjaikban tettél, egykor régen.
Kezed népeket űzött el, őket meg letelepítetted, *
nemzeteket zúztál össze, őket pedig megnövelted.
Mert nem kardjukkal vették birtokba ezt a földet, *
és nem is az ő karjuk segítette őket,
hanem a te jobbod és a te karod és arcod fényessége, *
mert úgy szeretted őket.
Te vagy Istenem és Királyom, *
parancsodra megszabadul Jákob.
Veled szórtuk szét ellenségeinket; *
a te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.
Mert én nem az íjamban bízom, *
kardom meg nem szabadíthat.
De te megszabadítasz minket sanyargatóinktól, *
és megszégyeníted ellenségeinket.
Mindennap Isten a mi dicsekvésünk, *
és nevedet mindörökké magasztaljuk!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
De most elvetettél és megaláztál minket, *
Istenünk, már nem vonulsz ki együtt seregünkkel.
Megfutamítottál ellenségeink elől, *
és kifosztottak, akik gyűlölnek minket.
Odaadtál, mint vágásra szánt juhokat, *
a nemzetek között széjjelszórtál.
Eladtad népedet haszon nélkül, *
és cserébe érte nem adtak sokat.
Szomszédaink előtt gyalázattá tettél minket, *
gúnyol és csúfol környezetünk.
Szállóigévé tettél a pogányok számára, *
csak csóválják fejüket a népek.
Gyalázatom szemem előtt van egész nap, *
és szégyenpírban ég az arcom
a gúnyolók és szemrehányók szava miatt, *
ellenségem és támadóm színe előtt.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Mindezek most ránk szakadtak, †
téged mégsem feledtünk el, *
és nem szegtük meg szövetségedet.
Szívünk nem fordult el tőled, *
lépteink utadról le nem tértek,
pedig megaláztál a sakálok földjén minket, *
ránk borítottad a halál árnyát.
Ha Istenünk nevét elfelednénk, *
és ha kezünket más isten felé tárnánk,
Isten vajon ezt nem kérné számon? *
A szív titkait csak ő ismeri.
Teérted gyilkolnak mindennap bennünket, *
és leölésre szánt juhoknak tekintenek!
Kelj fel, miért alszol, Uram, *
kelj fel, és ne taszíts el mindörökre!
Miért fordítod el arcodat? *
Elfeleded ínségünket és gyötrelmeinket?
A föld porába alázták lelkünket, *
a földhöz tapadt egész testünk.
Kelj fel, Uram, siess segítségünkre, *
irgalmasságodban válts meg minket!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Ragyogtasd szolgád fölé arcodat,
Taníts meg rendelkezéseidre!
ELSŐ OLVASMÁNY
Sámuel első könyvéből
21, 2-10; 22, 1-5
Dávid menekülése és bujdosása
Azokban a napokban: Dávid elment Nobba Achimelech paphoz. Ez reszketve ment eléje, és megkérdezte: „Miért vagy egyedül, miért nincs veled senki?” Dávid így válaszolt Achimelech papnak: „A király parancsot adott, s azt mondta: Nem szabad senkinek se tudnia arról, amivel megbíztalak, s amit megparancsoltam neked. Ezért megbeszéltem embereimmel, hogy hol találkozunk. Hanem ha van kéznél öt kenyered, add ide, vagy azt, amid van.” A pap e szavakkal válaszolt Dávidnak: „Rendes kenyerem nincs kéznél, csak fölszentelt kenyér. Tartózkodtak az emberek az asszonyoktól?” Dávid ezt a feleletet adta a papnak: „Egészen biztos! Az asszonyok el voltak tőlünk tiltva, mint mindig, amikor kivonulunk, így tiszták az embereim. Ez ugyan csak közönséges út, de azért ma is biztosan tiszták ebben a tekintetben.” Így a pap fölszentelt kenyeret adott neki, mert nem volt más kenyér, csak az áldozati kenyér, amelyet elvettek az Úr színe elől, hogy friss kenyeret tegyenek oda helyette azon a napon, amelyen elvették.
Azon a napon épp ott volt Saulnak egy embere, az Úr tartotta vissza. Doegnek hívták, edomita volt, és Saul fullajtárainak volt a feje. Dávid megkérdezte Achimelechtől: „Van itt kéznél egy lándzsa vagy egy kard? Sem a kardomat, sem egyéb fegyveremet nem hoztam ugyanis magammal, mert olyan sürgős volt, amivel a király megbízott.” „A filiszteus Góljátnak a kardja – felelte a pap –, akit a Terebint-völgyben legyőztél, még itt van. Be van kötve egy kendőbe, és ott van az efod mögött. Ha akarod, hát csak vedd le magadnak, más nincs ott.” „Olyan nincs is több – mondta Dávid –, add hát ide nekem!”
Dávid tovább ment, és Adullam barlangjába menekült. Ennek hírét vették testvérei és egész családja; lementek, és csatlakoztak hozzá. S azok is mind köré gyűltek, akik szorongatott helyzetben voltak, akik el voltak adósodva, vagy akik elégedetlenkedtek; és ő a vezérük lett. Mintegy négyszáz ember tartott vele. Onnan Dávid Moáb földjére ment, Micpába. Így szólt Moáb királyához: „Engedd meg, hogy atyám és anyám itt maradjanak nálad, amíg meg nem tudom, mi a terve velem Istennek.” S otthagyta őket Moáb királyánál, úgyhogy ott maradtak mindaddig, amíg Dávid rejtekhelyen volt. Gád próféta azonban így szólt Dávidhoz: „Ne maradj a rejtekhelyeden, hanem menj, és költözz Júda vidékére.” Dávid tehát elindult, és Herét erdeibe ment.
VÁLASZOS ÉNEK
Róm 7, 6; Mk 2, 25. 26
Felszabadultunk a törvény alól, mert meghaltunk annak, ami fogva tartott, * Ezért új lélekkel szolgálunk, nem az elavult betű szerint.
Sosem olvastátok, mit csinált Dávid, amikor éhezett? Bement az Isten házába, és megette a szent kenyereket. * Ezért új lélekkel szolgálunk, nem az elavult betű szerint.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Alexandriai Szent Cirill püspök levelezéséből
(Epist. 1: PG 77, 14-18. 27-30)
Szűz Mária istenanyaságának védelmezője
Igen csodálkozom azon, hogyan lehetnek egyáltalán olyanok, akik kétségbe vonják azt, hogy a Szent Szüzet Istenszülőnek kell nevezni. Mert ha a mi Urunk, Jézus Krisztus Isten, akkor képtelenség nem Istenszülőnek vallani a Szent Szüzet, aki őt a világra hozta. Ezt a hitigazságot maguk az Istentől megvilágosított tanítványok hagyományozták át nekünk, jóllehet ők a kifejezést magát nem használták. A szentatyák is erre oktattak minket. Áldott emlékű atyánk, Atanáz, az egylényegű Szentháromságról írt könyve harmadik fejezetében a Szent Szüzet nem egyszer Istenszülőnek nevezi.
Kénytelen vagyok itt őt magát idézni. Ezt írta: „A Szentírásnak sajátos célkitűzése és jellegzetessége az – és erre gyakran felhívtuk a figyelmet –, hogy Krisztusról, a mi Üdvözítőnkről hirdesse mindkét igazságot: az egyik az, hogy ő Isten, és sohasem volt úgy, hogy ő ne lett volna Isten, minthogy ő az Atya Igéje, visszfénye és bölcsessége; a másik igazság pedig az, hogy most, a végső időkben, testet vett fel Szűz Máriától, az Istenszülőtől, és érettünk emberré lett.”
Majd később így ír: „Sokan szentek voltak, és minden bűntől mentesek. Ilyen volt Jeremiás, akit Isten megszentelt, anyja méhétől fogva. Ilyen volt János is, aki még anyja szíve alatt volt, amikor felujjongott örömében az Istenszülő, Mária szavára!” Atanáz teljesen méltó arra, és mindenképpen megérdemli, hogy habozás nélkül higgyünk neki, és nyugodtan követhetjük őt, hiszen semmi olyat sem tanított, ami idegen lett volna a Szentírás szellemétől.
Az Isten sugallatára készült Szentírás azt tanítja, hogy Isten Igéje testté lett, azaz szellemi lélekkel éltetett testtel egyesült. Isten Igéje tehát magára ölti az Ábraháméval azonos természetet, asszonyból készíti magának a testet, és így az emberi test és vér közösségét magára veszi. Ezért már nem csupán Isten, hanem a kapcsolat miatt ember is, akit mihozzánk hasonlónak kell gondolnunk.
Teljesen biztos tehát, hogy az Emmánuel két valóságból van, az istenségből és az emberségből. Egy mégis az Úr Jézus Krisztus, egy az igazi és természetes Fiú, aki egyszerre Isten és ember; de nem megistenült ember; nem úgy, mint akik a kegyelem által az isteni természet részeseivé lesznek, hanem valóságos Isten, aki üdvösségünkért emberi alakban jelent meg, ahogyan Pál is tanúsítja ezekkel a szavakkal: Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született. És ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük.
VÁLASZOS ÉNEK
Nagy dolgokat művelt ő az Úr előtt, bölcsessége betöltötte a földet. * Közbenjár értünk az Úrnál, a mi Istenünknél.
Az Úr főpapja volt, s törvényeiről elmélkedett éjjel-nappal. * Közbenjár értünk az Úrnál, a mi Istenünknél.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Alexandriai Szent Cirillt a Boldogságos Szűz Mária istenanyai méltóságának legyőzhetetlen védelmezőjévé tetted. Add meg nekünk, akik Szűz Máriát valóban Isten Anyjának valljuk, hogy eljussunk az üdvösségre Fiadnak, Krisztusnak megtestesülése által. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky