Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Csak félig múlt az éjszaka,
szólít a próféták szava:
dicsérjük Istent szüntelen,
Atyát s Fiút együttesen,
s a Lelket, aki egy velük
és egyesíti lényegük:
a Hármas-Egy élő Csodát,
kit énekünk örökre áld.
Félelmes éji óra ez,
öldöklő angyal jár körül,
Egyiptomnak halála lett:
elsőszülöttek végzete.
Az igazaknak üdvöt ad:
az angyal büntető keze
nem mert reájuk sújtani,
a vér jelétől megriadt.
Egyiptom sírt keservesen
tömérdek bú és gyász között.
De vígan ujjong Izrael:
a bárány vére őrzi őt.
Urunk, az igaz Izrael
mi vagyunk: benned örülünk.
Az ellenség nem érhet el,
megóvja véred életünk.
Országodhoz, áldott Király,
ha eljössz, méltónak találj,
hadd zengjünk akkor majd neked
meg nem szűnő dicséretet. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Üdvöz légy, nap! Dicső és szent e nap!
Te boldog nap, Krisztus győzelme vagy;
tartós öröm, amit bőségben ad
vasárnapunk!
Mennybéli fény, vakoknak napvilág,
veled rontott poklot Krisztus Király.
Halált legyőz, kibékít s mennybe vár,
bár por vagyunk!
Örök Bíránk, úgy szól ítéleted,
hogy minden bűn alá helyeztetett,
de gyengéknek kegyelmet oszt kezed;
gyógyít az Úr!
Erős az Úr, és bölcsessége szent;
haragja szűnt, irgalma megjelent,
mikor fajunk s világunk tönkrement
és porba hullt!
Poklot tiport és feltámadt az Úr,
emberfajunk őbenne megújul,
az elveszett juh vállához simul,
és égre vár!
A béke szent az ég és föld között,
egész világ új fénybe öltözött,
győzött az Úr, hirdessék hírnökök:
csak ő Király!
Örök hazánk terólad énekel,
Egyház Anyánk víg szóval így felel:
„Alleluja!”, s ma százszor zengi el
népünk e dalt!
Legyőztük már a halál erejét,
élvezzük hát győzelmünk örömét;
békülj te föld, dicsőség neked ég,
zengj diadalt! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Az Úré a föld és mind, ami betölti, *
a földkerekség és mind, aki lakja,
mert tengerek fölé ő rakta alapját, *
ő állította folyóvizek fölé.
Ki mehet föl az Úr hegyére, *
ki állhat meg az ő szent helyén?
Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, †
aki nem veszi hiába Isten nevét, *
és hamis esküt nem esküszik.
Az nyer áldást az Úrtól, *
és üdvösséget szabadító Istenétől.
Ez az istenkeresők népe, *
amely kutatja arcát Jákob Istenének.
Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †
táruljatok föl, örök kapuk: *
a dicsőség királya bevonul.
Kicsoda ez a dicsőség királya? *
Az Úr, az erős és hatalmas, az Úr, aki hatalmas a csatákban.
Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †
táruljatok föl, örök kapuk: *
a dicsőség királya bevonul.
Kicsoda ez a dicsőség királya? *
A Seregek Ura a dicsőség királya.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Ujjongjatok az Úrnak, minden földek, †
zengjetek nevének dicséretet, *
dicsérjétek dicsőségét.
Mondjátok Istennek: „Csodálatosak a te műveid, *
nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid.
Az egész föld téged imádjon és magasztaljon, *
nevedet énekkel dicsérje!”
Jöjjetek, és lássátok Isten műveit, *
csodálatos, amit az emberekkel végbevitt.
Kiszárította a tengert, †
gyalogszerrel keltek át a vízen, *
ezért örvendünk színe előtt.
Hatalommal uralkodik örökké, †
szeme vigyázza a nemzeteket: *
nehogy a lázadók elbízzák magukat.
Áldjátok Istenünket, nemzetek, *
dicsőségéről zengjetek éneket!
Életet ajándékozott nekünk, *
és lábunkat nem hagyta botlani.
Minket, Isten, igazán próbára tettél, *
tűzzel tisztítottál, mint ezüstöt szokás.
Vadfogó hálóba tereltél bennünket, *
hátunkra súlyos terhet raktál.
Embereket ültettél nyakunkra, †
tűzön és vízen kellett átgázolnunk, *
míg végül is enyhülést engedtél.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Égőáldozattal lépek be házadba: *
teljesítem néked fogadalmam,
amelyet ajkam fogadott, *
és szám megígért szorongatásom napján.
Kövér égőáldozatot hozok, kosokat égetek, *
bikákat és bakokat adok áldozatul.
Istenfélők, jertek mind, †
figyeljetek, mert elbeszélem, *
mi mindent tett velem az Isten.
Ajkam hozzá kiáltott, *
s nyelvem máris magasztalhatta őt.
Hogyha gonoszra hajolt volna szívem, *
nem hallgatott volna meg az Úr.
Ám Isten engem meghallgatott, *
könyörgő szavamra ráfigyelt.
Áldott legyen az Isten, aki nem vetette el imámat, *
s nem vonta meg tőlem irgalmát.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Az Isten szava eleven és átható.
Minden kétélű kardnál élesebb.
ELSŐ OLVASMÁNY
Jób könyvéből
1, 1-22
Jób elveszti javait
Volt Husz földjén egy Jób nevű férfi. Feddhetetlen, derék ember volt, félte az Istent, és kerülte a rosszat. Hét fia és három lánya született. Nagy vagyona volt: hétezer juha, háromezer tevéje, ötszáz iga marhája, ötszáz szamara és számos cseléde. Így hatalmasabb volt napkelet valamennyi fiánál.
Fiai vendégséget szoktak rendezni: ki-ki a saját házában, a rá eső napon. Ilyenkor üzentek, és három nővérüket is meghívták, hogy egyenek és igyanak ők is velük. Valahányszor sorra lejártak a vendégség napjai, Jób elhívatta és megtisztította őket. Korán reggel fölkelt, és égőáldozatot mutatott be mindegyikükért, így gondolkodott ugyanis: „Hátha vétkeztek gyermekeim, és szívükben káromolták Istent.” Így járt el Jób minden alkalommal.
Egy napon az történt, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr elé járultak. A sátán is megjelent köztük.
Az Úr így szólt a sátánhoz: „Honnét kerülsz ide?” A sátán azt felelte az Úrnak: „Szerte bebarangoltam a földet, és bolyongtam rajta.” Akkor az Úr így szólt a sátánhoz: „Felfigyeltél-e szolgámra, Jóbra? Mert nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen, derék ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat.”
A sátán azt válaszolta az Úrnak: „Talán bizony ingyen olyan istenfélő az a Jób? Nem magad emeltél-e sövényt köré, háza és minden vagyona köré? Megáldottad keze munkáját, úgyhogy birtoka egyre gyarapszik a földön. Csak nyújtsd ki egyszer a kezedet, és nyúlj hozzá egész vagyonához! Szavamra, szemtől szemben fog majd káromolni!” Az Úr erre azt mondta a sátánnak: „Nos, kezedbe adom mindenét, amije van. Csak rá magára nem szabad rátenned a kezed.” Erre a sátán eltávozott az Úr színe elől.
Egyik nap (Jób) fiai és lányai legidősebb bátyjuk házában lakomát tartottak, és bort ittak. Ekkor hírhozó érkezett Jóbhoz, és így szólt: „A marhák szántottak, a szamarak meg mellettük legelésztek. De rajtuk ütöttek a szabeusok, és elrabolták őket. A szolgákat kardélre hányták, csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.”
Még be sem fejezte mondanivalóját, máris jött egy másik, és jelentette: „Isten nyila hullott az égből, tűzvészt támasztott a juhok és a szolgák között, és elpusztította őket. Csak én tudtam megmenekülni, hogy hírt hozzak neked.” Még nem ért beszédje végére, máris jött egy másik, és ezt mondta: „A kaldeusok három rajba álltak, megtámadták és elhajtották a tevéket. A szolgákat kardélre hányták, csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.”
Még be sem fejezte mondanivalóját, máris jött egy másik, és szólt: „Fiaid és lányaid lakomát tartottak, és bort ittak legidősebb bátyjuk házában. Hirtelen vihar kerekedett a sivatagon túlról, megrendítette a ház négy sarkát, úgyhogy rászakadt a fiatalokra, és mind meghaltak. Csak én tudtam elmenekülni, hogy hírt hozzak neked.”
Jób ekkor fölkelt, megszaggatta ruháját, és megnyírta fejét, a földre borult, és imádkozott, így szólt: „Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és ruhátlanul térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr elvette (amint az Úrnak tetszett, úgy lett); legyen áldott az Úr neve!”
Mindezek ellenére nem vétkezett Jób, és nem szólt dőreséget Isten ellen.
VÁLASZOS ÉNEK
Jób 2, 10; 1, 21
Ha a jót elfogadjuk Isten kezéből, miért ne fogadnánk el a rosszat is? * Az Úr adta, az Úr elvette, amint az Úrnak tetszett, úgy lett; legyen áldott az Úr neve!
Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és ruhátlanul térek oda vissza. * Az Úr adta, az Úr elvette, amint az Úrnak tetszett, úgy lett; legyen áldott az Úr neve!
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nagy Szent Gergely pápa Jób könyvéhez írt „Erkölcsi magyarázatok" című művéből
(Lib. 1, 2. 36: PL 75, 529-530. 543-544)
A derék és feddhetetlen, Istent félő ember
Bizony vannak, akik abban az értelemben egyszerűek, hogy nem is tudják, mi az erkölcsi jó. Emiatt azonban már le is térnek az igazi egyszerűség ártatlan útjáról, és nem is tudnak felemelkedni az erkölcsi jó magaslatára. Mivel pedig nincs bennük óvatosság, ezért azután nem is képesek az ilyen értelmű egyszerűségük miatt megmaradni az ártatlanságban sem.
Emiatt figyelmezteti Pál a tanítványait: Szeretném, hogy a jóban járatosak legyetek, a rosszban ellenben járatlanok. Ezért mondja más helyen is: Értelem dolgában ne legyetek gyerekek, csak a gonoszság terén maradjatok, kiskorúak.
És maga az Örök Igazság is ezért parancsolja a tanítványoknak: Legyetek okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok. Ebben a figyelmeztetésben következetesen kapcsolta össze a kettőt: hogy a galamb egyszerűségét vezesse bennünk okosan a kígyó ravaszsága, viszont a kígyó ravaszságát mérsékelje bennünk a galamb egyszerűsége.
A Szentlélek is ezért mutatta meg magát az embereknek nemcsak galamb képében, de tűznyelvek alakjában is. A galamb az egyszerűséget jelzi, a tűz pedig a buzgóságot. Galamb és tűz érzékelteti tehát a Szentlelket, ezért mindazoknak, akikre leszáll, úgy kell élniük szelíd egyszerűségben, hogy azért a bűnösök vétkeivel szemben szent buzgóság is hevítse őket.
Feddhetetlen, derék ember volt, félte az Istent, és kerülte a rosszat. Aki az örök haza felé törekszik, kétségkívül egyszerűen és feddhetetlenül él: tudniillik a magatartása derék, a hite pedig feddhetetlen. A földi ügyek intézésében derék, a mennyei valóságok benső átélésére pedig nyitott. Mert bizony vannak, akiknek a jótetteiből hiányzik az egyszerűség, hiszen azokkal nem lelki jutalmukat keresik, hanem csak az evilági előnyöket hajhásszák. Ezért valóban jól jegyzi meg egy bölcs: Jaj a bűnösnek, aki kettős úton jár. A bűnös ugyanis két úton jár a földön, mert noha Istené az, amit végbevisz, mégis evilági az, amit gondolatban el akar érni.
Viszont Jóbról nagyon találóan van megírva: Félte az Istent, és kerülte a rosszat. A választottak szent Egyháza ugyanis derék magatartásának és feddhetetlenségének útját félelemben kezdi járni, de szeretetben fejezi be. Gyökeresen akkor szakad el az ember a rossztól, amikor az Isten iránti szeretetből többé már nem akar vétkezni. Amikor azonban csak félelemből cselekszik valaki jót, akkor még nem határolta el magát teljesen a rossztól, hiszen éppen az a bűne, hogy szívesen vétkeznék, ha azt büntetés nélkül megtehetné.
Jól tanít tehát a Szentírás, amikor Jóbról azt állítja, hogy félte Istent, de egyúttal hangsúlyozta, hogy kerülte a rosszat is; minthogy pedig a szeretet nyomon követi a félelmet, amikor valaki a bűnt lélekben teljesen elhagyja, akkor azt éppen a belső elhatározásával tiporja szét.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsid 13, 21; 2 Mak 1, 4
Isten tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát. * Munkálja bennetek Jézus Krisztus által mindazt, ami kedves előtte.
Tegye lelketeket fogékonnyá törvénye és parancsai iránt. * Munkálja bennetek Jézus Krisztus által mindazt, ami kedves előtte.
HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK
Téged, Isten, dicsérünk, *
téged Úrnak ismerünk!
Téged, örök Atyaisten, *
mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, *
kerubok és szeráfkarok,
egek és minden hatalmak, *
szüntelenül magasztalnak:
Szent vagy, szent vagy, *
erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, *
dicsőséged mindent betölt.
Téged dicsér, egek Ura, *
apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták *
súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek *
magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte *
szent Egyházad ezerszerte,
ó, Atyánk, téged *
s mérhetetlen nagy Fölséged,
s azt, ki hozzánk tőled jött le: *
Atya igaz Egyszülöttje,
és áldjuk veled *
vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje, *
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál, *
szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad, *
mennyországod megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, *
Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, *
mindeneket ítélendő.
Téged azért, Uram, kérünk, *
mi Megváltónk, maradj vélünk.
Szentjeidhez végy fel égbe, *
az örökös dicsőségbe.
A következő rész tetszés szerint imádkozható:
Szabadítsd meg, Uram, néped, *
áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald, *
mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged, *
szent nevedet áldja néped!
Bűntől e nap őrizz minket *
és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz, *
híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, *
tebenned van bizodalmunk!
Te vagy, Uram, én reményem, *
ne hagyj soha szégyent érnem!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, irányítsd a világ folyását akaratod szerint békességben. Egyházadnak pedig add meg, hogy odaadó buzgósággal és zavartalan örömmel szolgáljon neked. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky