2025. november 13.

Magyar szentek és boldogok
tetszés szerinti emléknap


Eredetileg november 6-án volt az egyházmegye ereklyéinek ünnepe. Azokat a szenteket ünnepeltük, akiknek ereklyéit templomainkban tiszteljük. A mai napon nemcsak rájuk emlékezünk, hanem mindazokra a szentekre is, akiknek nincs külön ünnepük, de itt éltek a magyar földön, akár a honfoglalás előtt, akár utána. Névtelen magyar szentek ők, egyháziak és világiak, férfiak és nők, akik hősi fokon gyakorolták a keresztény erényeket. Vannak köztük olyanok, akiket népi kegyelet és emberemlékezetet meghaladó kultusz övez, de köztük vannak a hétköznapok ismeretlen hősei és szentjei, a mindennapok vértanúi és Istenbe temetkezett misztikusai is. Magyar földből sarjadtak, és így különösen is számíthatunk testvéri segítségükre Isten színe előtt.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Krisztusnak híres követőit zengjük

és hittel fénylő sok magasztos tettük:

ég földdel együtt ünnepelve itt ma,

nagy nevük áldja.

Nyájas alázat, tiszta élet útját

nagy fegyelemben bűntelenül járták,

mígnem a lelkük földről szabadulva,

szállt a magasba.

Onnan sietve bajban védelmünkre,

enyhülést hoznak szívünk mély sebére,

könnyeink törlik, új erőket adnak

gyönge tagoknak.

Zengjen ez áldás szava minden ajkon,

szívbéli hálánk soha el ne fogyjon,

mert szeretettel elibénk sietnek

védeni minket.

Égi Urunkat illeti a fenség,

mennyben imádás és örök dicsőség,

őt, ki világát törvényéhez szabja,

s jól igazítja. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Nem az ő karjuk segítette őket, hanem a te jobbod és arcod fényessége.
44 (43). zsoltár
A nép sorscsapásai
Mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket (Róm 8, 37).
I.

Istenünk, hallottuk saját fülünkkel, †

atyáink elbeszélték nekünk a csodákat, *

amelyeket napjaikban tettél, egykor régen.

Kezed népeket űzött el, őket meg letelepítetted, *

nemzeteket zúztál össze, őket pedig megnövelted.

Mert nem kardjukkal vették birtokba ezt a földet, *

és nem is az ő karjuk segítette őket,

hanem a te jobbod és a te karod és arcod fényessége, *

mert úgy szeretted őket.

Te vagy Istenem és Királyom, *

parancsodra megszabadul Jákob.

Veled szórtuk szét ellenségeinket; *

a te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.

Mert én nem az íjamban bízom, *

kardom meg nem szabadíthat.

De te megszabadítasz minket sanyargatóinktól, *

és megszégyeníted ellenségeinket.

Mindennap Isten a mi dicsekvésünk, *

és nevedet mindörökké magasztaljuk!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Nem az ő karjuk segítette őket, hanem a te jobbod és arcod fényessége.
2. ant. Nem fogja arcát elfordítani tőletek az Úr, ha visszatértek hozzá.
II.

De most elvetettél és megaláztál minket, *

Istenünk, már nem vonulsz ki együtt seregünkkel.

Megfutamítottál ellenségeink elől, *

és kifosztottak, akik gyűlölnek minket.

Odaadtál, mint vágásra szánt juhokat, *

a nemzetek között széjjelszórtál.

Eladtad népedet haszon nélkül, *

és cserébe érte nem adtak sokat.

Szomszédaink előtt gyalázattá tettél minket, *

gúnyol és csúfol környezetünk.

Szállóigévé tettél a pogányok számára, *

csak csóválják fejüket a népek.

Gyalázatom szemem előtt van egész nap, *

és szégyenpírban ég az arcom

a gúnyolók és szemrehányók szava miatt, *

ellenségem és támadóm színe előtt.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Nem fogja arcát elfordítani tőletek az Úr, ha visszatértek hozzá.
3. ant. Kelj fel, Uram, és ne taszíts el mindörökre!
III.

Mindezek most ránk szakadtak, †

téged mégsem feledtünk el, *

és nem szegtük meg szövetségedet.

Szívünk nem fordult el tőled, *

lépteink utadról le nem tértek,

pedig megaláztál a sakálok földjén minket, *

ránk borítottad a halál árnyát.

Ha Istenünk nevét elfelednénk, *

és ha kezünket más isten felé tárnánk,

Isten vajon ezt nem kérné számon? *

A szív titkait csak ő ismeri.

Teérted gyilkolnak mindennap bennünket, *

és leölésre szánt juhoknak tekintenek!

Kelj fel, miért alszol, Uram, *

kelj fel, és ne taszíts el mindörökre!

Miért fordítod el arcodat? *

Elfeleded ínségünket és gyötrelmeinket?

A föld porába alázták lelkünket, *

a földhöz tapadt egész testünk.

Kelj fel, Uram, siess segítségünkre, *

irgalmasságodban válts meg minket!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Kelj fel, Uram, és ne taszíts el mindörökre!

Ragyogtasd szolgád fölé arcodat,

Taníts meg rendelkezéseidre!

ELSŐ OLVASMÁNY

Dániel próféta könyvéből

9, 1-4a. 18-27

Dániel imádsága és látomása

Első éve volt annak, hogy Achasvéros fia, a médek nemzetségéből való Dárius a kaldeusok birodalma fölött uralkodott. Uralkodásának első esztendejében én, Dániel megértettem a szent könyvekből, hogy annyi évnek kell elmúlnia, amennyit az Úr Jeremiás próféta által előre megmondott, vagyis, hogy Jeruzsálem pusztulása hetven évig tart. Istenhez, az Úrhoz fordultam, s böjtölve, szőrzsákban és hamuban buzgón imádkoztam, és esdekeltem hozzá. Könyörögtem az Úrhoz, az én Istenemhez, és bűnvallomást tettem ezekkel a szavakkal:

„Istenünk, fordítsd felénk füled, és hallgass meg minket. Nyisd ki a szemed, és lásd meg elhagyatottságunkat és a szent várost, amely a te nevedet viseli. Hiszen nem a mi igaz voltunkban, hanem a te végtelen irgalmadban bízva terjesztjük színed elé könyörgésünket. Hallgass meg, Uram! Bocsáss meg, Uram! Figyelj rám, Uram! Városod és néped a te nevedet viseli, azért cselekedj tenmagadért, és ne késlekedj!”

Egyre beszéltem: imádkoztam, megvallottam bűneimet s népemnek, Izraelnek bűneit, s az Úr, a mi Istenünk elé terjesztettem könyörgésemet Istenünk szent hegyéért. Még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfiú, akit már láttam az előbbi látomásomban, hirtelenül leszállt hozzám az esti áldozat idején. Megszólított, és azt mondta: „Máris eljöttem, hogy felvilágosítást adjak. Amikor imádkozni kezdtél, egy szózat hallatszott. Eljöttem, hogy tudtodra adjam, mert kedvelt férfiú vagy. Figyelj hát a szózatra, és értsd meg a látomást!

Hetven hete van népednek és szent városodnak. Akkor véget ér a gonoszság, lepecsételik a bűnt, és levezeklik a vétket. Elérkezik az örök igazság, megpecsételik a látomást és a jövendölést, és fölkenik a Szentek Szentjét.

Tudd meg, és értsd meg: Attól, hogy elhangzik a parancs: Jeruzsálem épüljön fel újra, hét hét telik el a felkent Fejedelemig. Hatvankét hét alatt újra felépül az utca és a fal, mégpedig sok szorongattatás közepette. Hatvankét hét elteltével megölnek egy Fölkentet, bírói ítélet nélkül. A várost és a szentélyt elpusztítja egy eljövendő nép és vezér. Áradat vet neki véget, s a háború és az elhatározott pusztulás mindvégig tart.

Egy hétre szövetséget köt sokakkal, s a hét közepén megszünteti a véres- és ételáldozatot. A templom szárnyán vészt hozó undokság lesz, egészen végig, míg a kiszabott büntetés rá nem zúdul a pusztítóra.”

VÁLASZOS ÉNEK

Bár 2, 16; Dán 9, 18; Zsolt 79, 20

Tekints le most hajlékodból, Urunk, és emlékezzél meg rólunk! Fordítsd felénk füledet, Istenünk, és hallgass meg! * Nyisd ki a szemedet, és lásd meg elhagyatottságunkat!

Újíts meg minket, Urunk, mindenható Istenünk, ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk! * Nyisd ki a szemedet, és lásd meg elhagyatottságunkat!

MÁSODIK OLVASMÁNY

Damaszkuszi Szent János püspöknek „Az igaz hitről” szóló értekezéséből

(Lib. 4, cap. 15. PG 94, 1166-1167)

Tisztelnünk kell azokat, akik Istennél értünk imáikkal közbenjárnak

Az Úr Krisztus a szentek ereklyéit üdvösséges forrásul adja nekünk, amelyből sok áldás fakad. Ne legyen senki, aki nem hisz bennük! Ha ugyanis a pusztában a kemény és érdes sziklából, és ha Sámson szomjának enyhítésére Isten akarata szerint a szamár állkapcsából víz fakadt, miért lenne hihetetlen, hogy a szent vértanúk ereklyéiből édes illat fakad? Legkevésbé azok számára hihetetlen ez, akik megélték és megtapasztalták Isten hatalmát és kitüntető jóságát, amelyben szentjeit részesíti.

Az ószövetségi törvény szerint mindaz, aki halottat érintett, tisztátalanná vált. A szenteket azonban nem szabad a halottak közé számítani. Krisztustól ugyanis, aki az Élet és az élet Szerzője, és akit a halottak közé soroltak, megtanultuk, hogy azok, akik a feltámadás reményével és a Krisztusban való hittel hunytak el, semmiképpen sem nevezhetők halottaknak. Hogy lehet holttest az, amely csodákat tesz? Milyen alapon űznek ezek ördögöket, szüntetnek meg betegségeket, gyógyítanak betegeket, adják vissza a látást vakoknak, tisztítanak meg leprásokat, űznek el kísértéseket és szomorkodásokat, és végül hogyan kapnak meg általuk minden jó adományt a világosság Atyjától azok, akik rendíthetetlen hittel hisznek? Ugye, minden áldozatra kész vagy, hogy egy olyan pártfogót szerezhess, aki téged a földi királynak bemutat, és érdekedben jó szót szól? Nemde inkább kell tisztelni azokat, akik az emberi nem pártfogói, és Istennél értünk imáikkal közbenjárnak?

Bizony tisztelnünk kell őket, éspedig úgy, hogy nevükben Istennek templomot építünk, adományokat ajánlunk fel, emléküket tisztelettel övezzük, és példájukat örömmel követjük, azzal az örömmel, amely belőlük felénk sugárzik, belőlük, akik hívnak minket, hogy míg érdemeiket követni törekszünk, nehogy megsértsük és ingereljük az Urat. Istent ugyanis azokkal a dolgokkal tiszteljük, amelyekben szolgái is örömüket találják; ami viszont az Urat sérti, az az ő harcosainak is kárára van. Ennélfogva nekünk, akik hívők vagyunk, a szenteket tisztelnünk kell nemcsak a zsoltárokkal, himnuszokkal és lelki énekekkel, hanem a szív Isten előtti megrendültségével is, és a szükséget szenvedők iránt az irgalmasság gyakorlásával, hiszen ezekben leginkább az Isten iránti tiszteletünk nyilvánul meg. Látható szobrokat és képeket készítünk róluk, de még inkább erényeiket követve igyekezzünk elnyerni, hogy élő szobraik és képeik lehessünk.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 31, 11

Téged dicsér, egek Ura, apostolok boldog kara. Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld. Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet. * Téged, ó, boldog Szentháromság, egy Isten, összes szented és választottad egy szívvel-lélekkel áld.

Igazak, vigadjatok és ujjongjatok az Úrban, és örvendjetek, tiszta szívűek! * Téged, ó, boldog Szentháromság, egy Isten, összes szented és választottad egy szívvel-lélekkel áld.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, te megadtad, hogy egy napon ünnepeljük a magyar szentek és boldogok dicsőségét. Kérünk, sokszoros közbenjárásukra áraszd bőven reánk nagy irgalmadat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2024 J. Vidéky