Tiszta lelkű bencés szerzetes volt, akit ezért Szent Imre herceg 1015 körül Pannonhalmán hét csókkal köszöntött. Szent István királyunk kemény próbára tette szerzetesi fegyelemtartását. Később apát, majd 1036-tól pécsi püspök lett. Ő írta az első magyar legendát a két Zobor-hegyi remetéről, Szent Zoerárd-Andrásról és Szent Benedekről. Meghalt 1070 körül, Pécsett. IX. Piusz pápa 1848. augusztus 4-én jóváhagyta és megerősítette nyilvános egyházi tiszteletét. XI. Piusz pápa 1925. december 4-én az egyházmegye társvédőszentjévé nyilvánította.
Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Jertek, hívek, tiszta szívvel
hódolatra gyűljetek.
Mór, az első szent magyar pap
tiszteletét tiszta ajkak
zengjék a nagy ünnepen.
Szálljon hála és dicséret
a ragyogó égre fel.
Mert az Isten küldte nekünk
szent Püspökünk, példaképünk,
kit most szívünk ünnepel.
Áldj meg minket, Szent Mór püspök,
Isten kedvelt embere,
pártfogásod küldd e népre;
bú és balsors annyi érte,
s mindig könnyes a szeme.
Hódolatra eléd gyűltünk,
te szent ember, hű barát;
segítséged esdve kérjük,
oltalmazd és védd a népünk
s ezt a szegény kis hazát. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, szívemben nincs nagyravágyás, *
szememben sincsen kérkedés.
Nem töröm magam nagy dolgok után, *
sem erőmet meghaladó feltűnő csodák után.
Csak a békességre és a csendre *
intettem a lelkemet.
Mint az anyja ölén nyugvó kisded, *
a lelkem bennem úgy pihen.
Bízzál, Izrael, az Úrban, *
mostantól fogva mindörökké!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Emlékezz meg Dávidról, Uram, *
és arról, hogy mennyit buzgólkodott.
Mert megesküdött az Úrnak, *
fogadalmat tett Jákob erős Istenének:
„Nem lépek addig házamba, *
és nem térek addig vetett ágyba nyugodni,
nem engedem szunnyadni szememet, *
és szempillámat álomra nem hunyom,
míg nem találok lakóhelyet az Úrnak, *
hajlékot Jákob erős Istenének!”
Íme, azt hallottuk, hogy a frigyláda Efratában van, *
és megtaláltuk Jaar mezején.
Induljunk hát sátorába, *
boruljunk le lábának zsámolya előtt!
Kelj útra, Urunk, nyugalmad helyére, *
kelj útra, te és hatalmad ládája!
Igazságba öltözzenek papjaid, *
és szentjeid ujjongjanak!
Szolgádnak, Dávidnak kedvéért *
fölkented arcát meg ne vesd!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Esküt tett az Úr Dávidnak, *
igaz esküt, nem vonja vissza:
„Véredből származó utódot *
ültetek majd trónodra.
Hogyha megtartják szövetségemet fiaid, *
és a parancsokat, melyekre őket tanítom,
akkor még az ő fiaik is *
trónodon ülnek mindörökre.”
Kiválasztotta az Úr magának Siont, *
lakóhelyéül kívánta:
„Nyugalmam helye ez lesz örökre, *
itt akarok lakni, ez a kívánságom.
Eleséggel gazdagon megáldom, *
szegényeit jól tartom kenyérrel.
Papjaira az üdvösség palástját terítem, *
és szentjei ujjongva ujjonganak.
Dávidnak ott hatalmas sarjat támasztok, *
fényességet hintek fölkent királyomra.
Ellenségeit szégyennel borítom, *
az ő fején azonban korona ragyog.”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Jöjjetek, és lássátok az Úr tetteit.
A csodákat, amelyeket a földön végbevitt.
ELSŐ OLVASMÁNY
Báruk próféta könyvéből
3, 9-15. 24 – 4, 4
Izrael a bölcsesség útján juthat el az üdvösségre
Halld meg, Izrael, az élet törvényét, figyeljetek, hogy szert tegyetek a tudásra! Izrael, miért vagy ellenséged országában, miért? Megöregedsz idegen földön? Beszennyezed magad halottakkal, s azok közé számítanak, akik leszállnak az alvilágba? Elhagytad a bölcsesség forrását! Ha az Úr útjain jártál volna, akkor otthon laknál, békében mindörökké. Tanuld meg, hol van a tudomány, hol az erő, hol az értelem, s akkor megtudod azt is, hol a maradandóság és az élet, hol a szem ragyogása és a béke. De ki fedezte föl a helyét, és ki hatolt el kincseihez?
Ó, Izrael, milyen nagy az Isten hajléka, milyen messze terjed a birtoka: nagy és határtalan, magas és mérhetetlen! Itt születtek az óriások, a régi kor hírességei, a daliás és harcos emberek. De Isten nem választotta ki őket, nem mutatta meg nekik a tudás útját. Elvesztek, mert nem volt tudományuk, elvesztek esztelenségük miatt.
Ki száll fel az égbe, hogy megragadja és lehozza a felhőkből? Ki kel át a tengeren, hogy fölfedezze és idehozza tiszta aranynak? Senki sem találta meg az útját, nem fogta fel ösvényeit.
De ismerte az, aki mindent tud, ő átvizsgálta értelmével; ő, aki mindörökre megalkotta a földet, és betöltötte élőlényekkel; ő, aki küldi a fényt, és az eljön, de ha visszahívja, az remegve engedelmeskedik. A csillagok vidáman ragyognak helyükön, de ha ő szólítja őket, azt felelik: „Itt vagyunk.” Vidáman csillognak Alkotójuk előtt.
Ő a mi Istenünk, senki sem hasonlít hozzá. Ő felkutatta a tudás minden útját, s átadta Jákobnak, a szolgájának, és Izraelnek, akit szeretett, így jelent meg a földön, és társalgott az emberekkel.
Az Isten parancsának könyve az a törvény, amely örökre megmarad. Aki megtartja, élni fog, aki elhagyja, meghal. Térj vissza, Jákob, és öleld magadhoz, járj fényének világosságában! Ne engedd át dicsőségedet másnak, a kiváltságodat más népnek! Boldogok vagyunk mi, Izrael fiai, mert Isten tudtunkra adta, hogy mi tetszik neki.
VÁLASZOS ÉNEK
Róm 11, 33; Bár 3, 32. 37
Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! * Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai!
Aki mindent tud, ismerte a bölcsességet, és átadta Izraelnek, akit szeretett. * Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai!
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Imre herceg legendájából
(Acta Sanctorum Ungariæ, Tyrnaviæ, 1744, Semestre II, 308-310)
Mór egész életén át szűzi életet élt
Egy alkalommal Szent István király a fiával együtt Szent Márton egyházába tért imádkozni, amelyet Pannónia szent hegyén ő maga kezdett építtetni, és a szerzetesek jeles gyülekezetével ékesített. A király, ismerve a gyermek nagy érdemét, megadta fiának azt a tisztességet, amely őt megillette. Mert amikor az említett szerzetesek a körmenet befejeztével a királyhoz járultak tiszteletadásra, fiát előrebocsátotta üdvözlésükre. A gyermek Imre pedig Szentlélekkel eltelve: amint az isteni kegyelem sugallatára kinek-kinek érdemeit ismerte, a csókokat úgy osztotta egyenlőtlenül: az egyiknek csak egyet, a másiknak hármat, egy harmadiknak ötöt, végül pedig egynek hét csókot adott.
Ezen a dolgon – a többiekkel együtt – Szent István király csendben igen elcsodálkozott. A mise végeztével azután bizalmas beszélgetésben szorgalmasan megtudakolta tőle, miért osztotta a csókokat egyenlőtlen számban. Szent Imre külön-külön mindegyiknek érdemeit feltárta atyja előtt, tudniillik, hogy aszerint adta a csókokat, egyiknek kevesebbet, másiknak többet, hogy ki-ki mennyi időn át tartott ki a megtartóztatás erényében. Azt is megmondta, hogy az, akinek hétre sokszorozta a csókok számát, egész életén át szűzi életet élt.
Ó, minden erényeket keltegető Kegyelem, te a mi természetünk gyarlóságát bőségesen felülhaladod, te a mélységes titkokat a kicsinyeknek felfeded, te voltál szent Imrének is tanítója, te adtad meg neki mások rejtett dolgainak megértését!
Ennek a belső kinyilatkoztatásnak igazsága pedig a következőképpen igazolódott. Néhány nappal azután, hogy eltávozott a szent hegyről, István király – csak két szolgáját vivén magával – visszatért ugyanoda, és a szerzetesek virrasztását és imádkozását titokban megfigyelte. Vége volt már a hajnali zsolozsmának, s a többiek leheveredtek ágyukra, csak azok maradtak ott a templomban, akiknek Szent Imre több csókot adott, és a templom titkosabb szegleteiben meghúzódva Isten színe előtt zsoltárokkal virrasztottak. A szent király külön-külön hozzájuk lépett, felfedte előttük arcát, és az áldás igéivel köszöntötte őket. Miközben egyesek a királyi felséget a csendet megszegve megtisztelték, ő a Mórnak nevezett testvérhez ért, akit Szent Imre hét csókkal különböztetett meg: de sem köszöntésének szép szavával, sem a királyi fenyegetés erejével nem tudta szóra bírni.
Megvirradván a reggel, amikor is a szerzetesek összegyülekeztek, a király maga is megjelent köztük, és hogy Mór testvér lelkét az alázatosságban kipróbálja, mindenki előtt a szerzeteshez méltatlan cselekedetekkel vádolta. De a király állításaira Mór semmiféle ellenvetést nem tett, hanem alázatát el nem veszítve, reménykedőn Istenhez fordult, aki az emberi lélek szemlélője. Ebből pedig Szent István király megismerte, hogy fiának szavai nem tévednek, és a dolgot rendre előadva Mórt dicséretekkel halmozta el, és hogy püspöki székhely is dicsekedhessék vele, kevéssel utána a pécsi püspökségre emelte.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 50, 12. 19; 67, 12
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, új és erős lelket önts belém. * Isten előtt kedves áldozat a megtört lélek, te nem veted meg a töredelmes és alázatos szívet.
Az Úr igéje hangzik, szüzek nagy serege hirdeti a jó hírt. * Isten előtt kedves áldozat a megtört lélek, te nem veted meg a töredelmes és alázatos szívet.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható Istenünk, tekints Szent Mór püspök érdemeire, és közbenjárására add, hogy példája nyomán tiszta és alázatos szívvel szolgáljunk neked. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky