Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Már leszáll az éj homálya,
minden sötét ködbe hull,
de ég egy mécs tiszta lángja,
így akarta ezt az Úr.
Éjjel születik Szent János,
földre szállnak csillagok,
éjjel merül vízbe János,
gyászt hoznak a csillagok.
Ebből értsd, hogy szíve izzás,
hős szeretetáradat,
ebből tudd, hogy ajka forrás,
melyből csodás méz fakad.
A jók szívét szeretettel
üdvösségre vezeti,
a gyarlókat megfenyítve
pokolból ragadja ki.
A szegényt pénzzel segíti,
az árvának bőven ad,
a jót nem hagyja pihenni,
így jó híre megmarad.
Szent Jánosnak érdeméért,
Istenünk, Három Személy,
add meg lelkünk tiszta fényét,
és szívünkben csak te élj. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Figyelj, népem, tanításomra, *
hallgassatok ajkam igéire!
Példabeszédre nyitom meg ajkam, *
ősidők titkait hirdetem nektek.
Amit hallottunk és megismertünk, †
és amit őseink beszéltek el nekünk, *
nem titkoljuk el fiaik elől.
Hirdetjük a jövő nemzedéknek az Úr dicső tetteit és erejét, *
és a csodákat, amelyeket véghezvitt.
Úgy rendelkezett Jákobnak, *
azt a törvényt adta Izraelnek,
hogy amit az atyáknak meghagyott, †
adják azt tudtul a fiaknak, *
hadd tudjon róla a jövendő nemzedék, a fiak, akik ezután születnek.
Mondják el majd ezek is gyermekeiknek, *
hogy Istenben bízzanak,
ne feledjék el Isten tetteit, *
és parancsait tartsák meg híven.
Ne legyenek olyanok, mint atyáik voltak: *
lázadó és makacs nemzedék,
állhatatlan szívű népség, *
amelynek lelke nem maradt hűséges Istenhez.
Efraim fiai, a hírneves íjászok, *
megfutamodtak az ütközet napján.
Isten szövetségét semmibe vették, *
nem akarták követni tanítását.
Elfelejtették nagy tetteit, *
a csodákat, melyeket nekik mutatott.
Csodákat művelt atyáik előtt, *
Egyiptom földjén, Tánisz mezején.
Szétválasztotta a tengert, úgy vitte át őket, *
megállította a vizet, mint egy kőfalat.
Felhővel vezette őket nappal, *
éjjel pedig tűznek fényével.
Sziklát repesztett a pusztában, *
mint folyóból, ihattak a vízből.
Patakot fakasztott a kősziklából, *
folyóként öntötte a sok vizet.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Ám ők mégis tovább vétkeztek, *
lázongtak a Fölséges ellen a pusztában.
Istent kísértették szívük mélyén: *
ételt követeltek kívánságuk szerint.
Isten ellen zúgolódtak; *
így beszéltek: „Tud-e Isten a pusztában asztalt teríteni?”
A sziklára ugyan ráütött, és víz fakadt, *
patakok folytak;
„De tud-e kenyeret is adni, *
és húsról gondoskodni népének?”
Hallotta az Úr, és haragra gerjedt, †
tűz csapott fel Jákob ellen, *
haragja fellobbant Izrael ellen,
mert nem hittek Istenben, *
és nem bíztak segítségében.
Mégis parancsot adott a felhőknek odafönn, *
és megnyitotta az ég kapuit:
mannát hullatott eledelül, *
mennyei kenyeret adott nekik.
Angyalok kenyerét ette az ember, *
bőségesen jóltartotta őket.
Keleti szelet támasztott az égen, *
és déli szelet hajtott erejével.
Húst hullatott rájuk, annyit, mint a por, *
annyi madarat, mint a tenger fövenye.
Lehullottak táboruk közepén, *
sátoraik közelében.
Ettek, és igen jóllaktak, *
amit csak kívántak, Isten megadta nekik.
De nem hagytak fel kívánságaikkal, *
bár még szájukban volt az étel.
Ezért Isten haragja újra fellobbant ellenük, †
és megölte nagyjaikat, *
leterítette Izrael ifjait.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Ám ők tovább vétkeztek, *
csodáinak nem adtak hitelt.
Ezért napjaikat megrövidítette, *
hamar véget vetett éveiknek.
Amikor öldökölte őket, keresni kezdték, *
megtértek, és hozzá siettek.
Ráeszméltek, hogy Isten a kősziklájuk, *
a fölséges Isten a szabadítójuk.
Szájukkal azonban hamisan szóltak, *
és nyelvükkel hazudtak neki.
Szívük nem volt őszinte hozzá, *
s nem maradtak hűek szövetségéhez.
De ő mégis megkönyörült rajtuk, *
elengedte bűnüket, és nem szórta szét őket.
Újra meg újra fékezte haragját, *
nem engedte fellobbanni indulata lángját.
Mert tudta, hogy halandó emberek ők, *
olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Feltámadásodnak, Krisztus. Alleluja.
Ég és föld örvendezik. Alleluja.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Jelenések könyvéből
17, 1-18
Az istentelen Babilon
Én, János, látomásomban láttam, hogy a hét csészét tartó angyal közül az egyik odalépett hozzám, és hívott: „Gyere, megmutatom neked a nagy kéjnő ítéletét, aki a nagy vizek fölött ül. Vele bujálkodtak a föld királyai, és a föld lakói megrészegültek kéje borától.”
Lélekben elvitt a pusztába. Ott láttam egy asszonyt, skarlátvörös vadállaton ült, amely tele volt káromló nevekkel, s hét feje és tíz szarva volt. Az asszony bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve. Kezében undoksággal és tisztátalan kéjjel telt aranyserleg. Homlokára egy titokzatos név volt írva: „A nagy Babilon, a föld utálatra méltó kicsapongóinak anyja.” Láttam, hogy az asszony megrészegedett a szenteknek és Jézus tanúinak vérétől. A látomáson nagyon elámultam.
Az angyal megkérdezte: „Miért csodálkozol? Megmagyarázom neked az asszony titkát, s a hétfejű és tíz szarvú vadállatét is, amely hordozza. A vadállat, amelyet láttál, volt, de már nincs. Felbukkan a mélységből, de vesztébe rohan. A föld lakói, akiknek a neve nincs beírva a világ kezdetétől fogva az élet könyvébe, csodálkozni fognak a vadállat láttára, amely volt, többé nincs, de ismét megjelenik.
Ide bölcsességgel párosult ész kell! A hét fej hét hegyet jelent, az asszony ezeken ül. De jelenti a hét királyt is. Öt közülük már a múlté, egy most uralkodik, az utolsó még nem jött el, de amikor eljön, rövid ideig lesz csak maradása. A vadállat, amely volt, de többé nincs, lesz a nyolcadik, a hét közül való, de vesztébe is rohan. A tíz szarv, amelyet láttál, tíz királyt jelent. Még nem jutottak uralomra, de a vadállattal királyi hatalmat kaptak egy órára. Egyetértenek a vadállattal, erejüket és hatalmukat átengedik a vadállatnak. Harcot indítanak a Bárány ellen, de a Bárány legyőzi őket, mert ő az Urak Ura és a Királyok Királya. Szövetségesei a meghívottak, a kiválasztottak és a hűségesek.”
Azután folytatta: „A vizek, amelyeken – mint láttad – a kéjnő ült, a népeket, fajokat, nemzeteket és nyelveket jelentik. A tíz szarv pedig, amelyet láttál, meg a vadállat, meggyűlölik a kéjnőt, kifosztják, és levetkőztetik, a húsán rágódnak, és tűzön sütik. Mert Isten sugalmazta nekik, hogy a tervét végrehajtsák, és uralmukat ruházzák egyetértőn a vadállatra, amíg be nem teljesednek az Istennek a szavai. Az asszony, akit láttál, az a nagy város, amely a föld királyain uralkodik.”
VÁLASZOS ÉNEK
Jel 17, 14; 6, 2
A föld királyai harcot indítanak a Bárány ellen, de a Bárány legyőzi őket, * Mert ő az Urak Ura és a Királyok Királya, alleluja.
Koszorút nyújtottak át neki, és ő diadalmasan kivonult, hogy győzelmet arasson. * Mert ő az Urak Ura és a Királyok Királya, alleluja.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Pázmány Péter bíboros szentbeszédeiből
(Prédikációk, Nagyszombat, 1695, 419-426)
Tartsunk bűnbánatot!
Ha a keresztség által úgy megerősíttetnénk a jóban, hogy az általa adott megigazulást többé el nem veszíthetnénk, nem volna szükséges a bűnbánat.
Mivel pedig – Szent Pál tanítása szerint – a keresztség által másodszor nem újulhatunk meg, ha egyszer annak tisztaságát elvesztettük, a bűnbánatot rendelte Isten, hogy általa ismét megtisztuljunk, és Isten kedvébe jussunk. Hogy pedig ennek szükséges voltát világosabban megismerjük, Krisztus nemcsak a bűnbánatra való kötelezettséggel kezdte prédikálását, amikor ily szavakkal kezdett prédikálni: Tartsatok bűnbánatot, hanem tanításában mint legszükségesebb dolgot parancsolta, hogy bűnbánatot tartsunk. Nemcsak azt akarta, hogy az apostolok a Szentlélek vétele után az első prédikációban a bűnbánattartásra kötelezzék hallgatóikat – mint ahogy Keresztelő János tanításának is ez volt a fundamentuma –, hanem világos szavakkal azt is elénk tárta, hogy a keresztség után a bűnök bocsánatának elnyerése és az örök kárhozat elkerülése miatt szükséges a bűnbánat. Azért nem egyszer mondja: Ha bűnbánatot nem tartunk, egyformán mind elveszünk. Másutt azt parancsolja a bűnös embernek, hogy gondolja meg: honnan süllyedt le, és tartson bűnbánatot, mert ha nem tart, kárhozatba taszítják. Ugyanezt mondja a Bölcs, amikor azt írja, hogy ha bűnbánatot nem tartunk, Isten kezébe esünk, pedig rettenetes dolog az Isten kezébe esni.
Ami a gyónást illeti: Isten minden időben megkívánta a bűnös embertől, hogy ha bocsánatot akar nyerni, maga legyen vádolója bűnének.
Amikor édes Üdvözítőnk ítélőszéket kívánt emelni, amelyben magunk tartozunk a papok előtt vallomást tenni bűneinkről, először az apostolokra lehelt, és azt mondta nekik: Vegyétek a Szentlelket! Mintha azt mondta volna: Bizonyos, hogy tibennetek nincs arra hatalom, hogy az Isten ellen való bűnöket megbocsássátok, hanem én teszlek titeket eszközzé az Istennel való kibékülésben. Ezért méltán mondhatjátok, hogy ti üdvözítitek az embereket, mint szolgák és Isten sáfárai. Azért akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad. Kötve lesz a mennyben, amit megkötöztök; oldva lesz, amit feloldoztok.
Mivel pedig az egyházi embernek választania kell a bűnök között, hogy melyeket kell megbocsátania vagy megtartania, szükséges ismernie a bűnök nemét és körülményeit, mert egyébként nem tud választani közöttük. Tehát szükséges, hogy a bűnös ember megvallja és elsorolja bűneit, amelyek lelkiismeretét furdalják.
Tagadhatatlan, hogy az emberi szemérmességnek gátlása van a gyónásban, ezért a néma ördög sokaknak száját befogja az oktalan szeméremmel, hogy meg ne gyónjanak. De hiszem, hogy jobb egy ember előtt örök titok pecsétje alatt megvallani a szégyent, mintsem, hogy az ítélet napján az egész világ előtt kitudódjék, örök gyalázatunkra és kárhozatunkra.
VÁLASZOS ÉNEK
Kol 3, 3-4; 2, 13
Meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. * Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen, alleluja.
Titeket, akik bűneitek következtében halottak voltatok, vele együtt életre keltett, és megbocsátotta minden bűnötöket. * Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen, alleluja.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te megerősítetted Nepomuki Szent János áldozópapot, hogy az Egyház jogait élete árán is védelmezze. Példájára és közbenjárására add, hogy mi is helytálljunk a jog és az igazság védelmében, és vele együtt szentjeid sorába jussunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky