2025. október 6.

Szent Brúnó áldozópap
tetszés szerinti emléknap


Kölnben született 1035 körül. Párizsban nevelkedett, és pappá szentelése után hittudományt tanított. A magányos élet után vágyódva 1084-ben megalapította a karthauziak rendjét. II. Orbán pápa magához hívta, hogy segítse őt az Egyház problémáinak megoldásában. A calabriai Squillace melletti Szent István-kolostorban halt meg 1101. október 6-án.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Pásztorok áldott főpásztora, Krisztus,

szent követődnek ünnepelve napját

tárjuk eléd most lelkes énekünkkel

hódolatunkat.

Szolgálni hívtad egykor ezt a férfit,

s pappá nevelve, magad mellé vetted,

szent közösséged kegyes szívű, gondos

támasza így lett.

Nyájadnak őre, pásztoraid tükre,

fénye a vaknak, elesettnek atyja,

lankadók lelke, mindeneknek mindig

mindene volt ő.

Krisztus, a jókat jutalmul az égben

megkoronázod; minekünk is add meg,

hogy pásztorunkat, nyomdokain járva,

mennybe kövessük.

Himnusszal áldjuk mindeneknek Atyját,

felmagasztalván, Isten Fia, téged,

Szentlélek Istent ugyanúgy dicsérjük

szerte a földön. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Tündökölve jön a mi Istenünk, és nem hallgat.
50 (49). zsoltár
A helyes vallásosság
Nem azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt, hanem hogy teljessé tegyem (vö. Mt 5, 17).
I.

Megszólal az Úr, az istenek Istene, *

napkelettől napnyugatig szólítja a földet.

A szépséges Sionból ragyogva jelenik meg Isten, *

jön a mi Istenünk, és nem hallgat.

Emésztő tűz lobog színe előtt, *

körülötte szélvihar tombol.

Szólítja onnan felülről az eget és a földet, *

hogy ítéletet tartson népe fölött.

„Gyűjtsétek elém választottaimat, *

akik velem áldozatban szövetségre léptek!”

Igazságosságát hirdetik az egek, *

Isten maga tart ítéletet.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Tündökölve jön a mi Istenünk, és nem hallgat.
2. ant. Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát!
II.

„Halljad, én népem, hadd szóljak, †

Izrael, hadd tanúskodjam ellened: *

Isten, a te Istened én vagyok.

Nem áldozataid miatt dorgállak, *

égőáldozataidat látom szüntelen.

Nem kell nekem házadból a növendékbika, *

sem nyájaidból a kecskebak.

Úgyis enyém az erdő és minden vadja *

és a hegyek ezernyi állata.

Ismerem én az ég minden madarát, *

és enyém, ami csak mozdul a réten.

Ha éhezném, nem szólnék neked, *

mert enyém a földkerekség és ami azt betölti.

Megeszem talán a bikák húsát? *

Vagy a bakok vérét megiszom?

Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát, *

és teljesítsd fogadalmadat a Fölséges előtt.

Hívj segítségül, amikor bajba kerülsz, *

megmentelek akkor, és te áldani fogsz.”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát!
3. ant. Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot, istenismeretet inkább, mint égőáldozatokat.
III.

A gonoszhoz pedig így beszél Isten: †

„Törvényeimet mit emlegeted, *

és miért veszed ajkadra szövetségemet?

Hiszen a fegyelmet gyűlölöd, *

és megveted szavaimat.

Hogyha tolvajt látsz, társául szegődöl, *

és szövetkezel a házasságtörővel.

Szádból gonosz beszéd árad, *

nyelved csalárdságot sző.

Leülsz, és máris gyalázod testvéred, *

és mocskolod anyád fiát.

Te így tettél, és én hallgassak? *

Azt véled, hogy hozzád hasonló vagyok?

Pörbe szólítalak most, *

és mindezt számon kérem tőled.

Ti, akik Istenről megfeledkeztek, szálljatok magatokba; *

különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket.

Aki a dicséret áldozatát áldozza, az tisztel engem; †

és akinek útja szeplőtelen, annak megadom, *

hogy meglássa Isten üdvösségét.”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot, istenismeretet inkább, mint égőáldozatokat.

Halljad, én népem, hadd szóljak,

Isten, a te Istened én vagyok.

ELSŐ OLVASMÁNY

Szent Pál apostolnak Timóteushoz írt első leveléből

2, 1-15

Buzdítás az imádságra

Szeretett Fiam! Mindenekelőtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért, a királyokért és az összes elöljáróért, hogy békés, nyugodt életet élhessünk, szentségben és tisztességben.

Ez jó és kedves üdvözítő Istenünk szemében, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére. Hiszen egy az Isten, s egy a közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta magát mindenkiért, és tanúságot tett a meghatározott időben. Ezért kaptam a küldetést, hogy hírnök és apostol legyek – igazat mondok, nem hazudom –, a pogányok tanítója hitre és igazságra.

Azt kívánom hát, hogy a férfiak mindenütt tiszta lélekkel emeljék imára kezüket, ne haragos és viszálykodó érzülettel.

Kívánom azt is, hogy az asszonyok tisztességes ruhát viseljenek, szemérmesen, és szerényen ékesítsék magukat: ne bodorított hajjal, arannyal, gyöngyökkel és drága ruhával, hanem mint istenfélő asszonyokhoz illik, jótettekkel. Az asszony csöndben, engedelmes lélekkel hallgassa a tanítást. Nem engedem, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben.

A teremtésben is Ádám volt az első, Éva utána következett; Ádámot nem vezették félre, de az asszony hagyta, hogy félrevezessék, s bűnbe esett. Azáltal üdvözül, hogy vállalja az anyaságot, kitart a hitben, a szeretetben, a szegénységben és a tisztességben.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Tim 2, 5-6; Zsid 2, 17

Egy az Isten, s egy a közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus, * Aki váltságul adta magát mindenkiért.

Ezért minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas legyen. * Aki váltságul adta magát mindenkiért.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Brúnó áldozópapnak lelki fiaihoz, a karthauziakhoz írt leveléből

(Nn. 1-3: SC 88, 82-84)

Lelkem ujjongjon az Úrban!

Miután legkedvesebb testvérünk, Landovinus gyakori és kedves beszámolóiból tudomást szereztem megfontolt és valóban dicséretes, fegyelmezett életetek hajlíthatatlan szigoráról, és arról is, hogy milyen szent szeretettel és szüntelenül törekedtek mindarra, ami tökéletes és erényes, ezért lelkem ujjong az Úrban. Tényleg ujjongok, és sietek dicséretet és hálát mondani az Úrnak, de ugyanakkor keservesen sóhajtozom is. Ujjongok – miként illik is – a ti erényeitek gyümölcsének növekedése miatt. Magam miatt azonban, aki tehetetlenül és bénán elmerülök bűneim szennyében, kesergek és szégyenkezem.

Szeretett testvéreim, örvendjetek tehát annak, hogy ilyen boldog az életetek, és hogy Isten ilyen bőkezűen adja nektek kegyelmét. Örüljetek, hogy elkerültétek e háborgó világ sok veszedelmét és zátonyát. Örüljetek, mert ti már elértétek ennek az elrejtett kikötőnek a biztos és nyugodt révpartját, ahová oly sokan szeretnének bejutni. Sokan tesznek is érte némi erőfeszítést, de mégsem érik el. Sokan pedig, miután már bejutottak oda, kizáratnak onnét, mivel nem részesültek erőben a magasból.

Ezért, testvéreim, legyetek egészen meggyőződve arról, hogy aki megízlelte ezt az annyira kívánatos boldog életet, ha bármi okból mégis elveszítette, mindhalálig siratni fogja, ha ugyan értékeli valamire lelke üdvösségét, és törődik is vele.

Rólatok pedig, szeretett segítőtestvéreim, ezt mondom: Magasztalja az én lelkem az Urat, mivel irgalmának nagy tetteit látom rajtatok elöljárótok és szeretett Atyátok bizalmas közlése szerint. Sokat dicsekszik veletek, és örvend miattatok. Mi is örvendünk, mert bár az írás és olvasás tudományában járatlanok vagytok, de a hatalmas Isten saját ujjával írta bele szívetekbe szent törvényének nemcsak szeretetét, hanem ismeretét is. Tetteitekkel mutatjátok meg ugyanis, hogy mit szerettek, és mit ismertek. Mert amikor gondosan és minden igyekezettel megtartjátok az igaz engedelmességet, abból már nyilvánvaló az is, hogy ti bölcsen éltek a Szentírás édes és életet adó gyümölcseivel.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 54, 7-8; 1 Jn 2, 17

Bár szárnyaim lennének, mint a galambnak, hogy elrepülnék, és megnyugodnék. * Igen messze elbujdosnék innen, és a pusztaságban laknék.

A világ elmúlik a kívánságaival együtt. Csak aki az Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre. * Igen messze elbujdosnék innen, és a pusztaságban laknék.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te Szent Brúnót arra hívtad, hogy a magányban szolgáljon neked. Közbenjárására add, hogy a világ forgatagában is szüntelenül neked éljünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2024 J. Vidéky