2025. július 31.

Loyolai Szent Ignác áldozópap
emléknap


A cantabriai Loyolában (Spanyolország) született 1491-ben. A királyi udvarban élt és katonáskodott. 1521-ben megtért. 1537-ben Párizsban befejezte teológiai tanulmányait. Itt vette maga mellé az első társakat, akikkel később Rómában megalapította a Jézus Társaságot. Termékeny apostoli munkát végzett mind írásaival, mind pedig tanítványainak oktatásával, akik az Egyház megújulásában elévülhetetlen érdemeket szereztek. Rómában halt meg 1556. július 31-én.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Pásztorok áldott főpásztora, Krisztus,

szent követődnek ünnepelve napját

tárjuk eléd most lelkes énekünkkel

hódolatunkat.

Szolgálni hívtad egykor ezt a férfit,

s pappá nevelve, magad mellé vetted,

szent közösséged kegyes szívű, gondos

támasza így lett.

Nyájadnak őre, pásztoraid tükre,

fénye a vaknak, elesettnek atyja,

lankadók lelke, mindeneknek mindig

mindene volt ő.

Krisztus, a jókat jutalmul az égben

megkoronázod; minekünk is add meg,

hogy pásztorunkat, nyomdokain járva,

mennybe kövessük.

Himnusszal áldjuk mindeneknek Atyját,

felmagasztalván, Isten Fia, téged,

Szentlélek Istent ugyanúgy dicsérjük

szerte a földön. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Az Úr szava oltalmat ád a benne bízóknak.
18 (17). zsoltár, 31-51
Hálaadás
Ha Isten velünk, ki ellenünk? (Róm 8, 31)
IV.

Az Isten útja szeplőtelen út, †

az Úr szava a tűzpróbát kiállta: *

oltalmat ád a benne bízóknak.

Van-e más Isten a mi Urunkon kívül? *

Van-e más menedék, mint a mi Istenünk?

Isten övezett föl engem erősséggel, *

ő tette utamat feddhetetlenné,

lábamat gyorssá tette, mint a szarvas lábát; *

biztonságos magaslatra ő emelt föl engem.

Ő edzette kezemet a harcra, *

hogy karom az ércíjat meg tudja feszíteni.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az Úr szava oltalmat ád a benne bízóknak.
2. ant. A te jobbod, Uram, átölelt engem.
V.

Oltalmazó pajzsot te nyújtottál nekem, †

a te jobbod ölelt át engem, *

és a te jóságod nevelgetett.

Lépteimet biztossá tetted, *

lábam azért nem ingadozott.

Ellenségeimet űztem, és elértem, *

vissza sem fordultam, amíg el nem vesztek.

Összezúztam őket, megállni sem tudtak, *

mind odahullottak lábam elé.

Felöveztél a csatára erővel, *

és elgáncsoltad a rám törőket.

Ellenségeimet megszalasztottad, *

szétszórtad gyűlölőimet.

Kiáltottak, de nem volt szabadítójuk, *

hívták az Urat, de rájuk nem hallgatott.

Szétszórtam őket, mint a szél a port, *

összetiportam, mint az utca sarát.

Kimentettél a nép viszályaiból, *

nemzetek fejévé rendeltél.

Szolgám lett oly nép is, melyet nem ismertem, *

engedelmesen hallgatnak rám.

Idegenek keresték kedvemet, †

az idegenek fiai elsápadtak előttem, *

és reszkettek rejtekükben.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. A te jobbod, Uram, átölelt engem.
3. ant. Éljen az Úr, magasztaltassék megmentő Istenem!
VI.

Éljen az Úr, Segítőm legyen áldott, *

dicsőség üdvöm Istenének!

Elégtételt adtál nekem, Uram, †

és a népeket hatalmam alá vetetted, *

dühödt ellenségeimtől megszabadítottál.

A lázongók fölé emeltél, *

s kiszabadítottál az erőszakosok kezéből.

Magasztallak azért, Uram, a nemzetek között, *

és nevednek zsoltárt énekelek:

csodálatos győzelmet adsz királyodnak, †

jóságos vagy fölkentedhez, *

Dávidhoz és családjához mindörökké.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Éljen az Úr, magasztaltassék megmentő Istenem!

Csodáidra nyisd föl szememet, Uram,

Hogy törvényeidet csodálhassam!

ELSŐ OLVASMÁNY

Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levéléből

11, 7-29

Az apostolok

Testvéreim!

Talán hibát követtem el, amikor magamat megaláztam, hogy titeket felmagasztaljalak, és ingyen hirdettem köztetek az Isten evangéliumát? Más egyházakat fosztottam ki, amikor tőlük támogatást fogadtam el, csak hogy nektek szolgálhassak. Amikor meg köztetek tartózkodtam, nem voltam senkinek terhére, akkor sem, ha szükséget szenvedtem. Ha valamiben hiányt szenvedtem, a Macedóniából jövő testvérek segítettek ki a bajból. Mindenképpen ügyeltem rá, hogy ne legyek terhetekre, s a jövőben is ügyelek. Krisztus igazságára mondom: ezt a dicsőséget Achája tájain sem vehetik el tőlem. Vajon miért? Talán mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója!

De amit eddig tettem, ezután is megteszem, nehogy alkalmat adjak azoknak, akik keresik a módot, hogy dicsekvésükkel hozzánk hasonlónak tűnjenek fel. Az ilyenek álapostolok, álnok munkások, akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai. S ez nem csoda, hiszen a sátán is a világosság angyalának tetteti magát. Nem nagy dolog tehát, ha a szolgái is az igazság szolgáinak akarnak látszani. Végük méltó lesz tetteikhez.

Megismétlem: ne tartson senki balgának! De ha mégis, akkor fogadjatok el úgy, mint a balgát, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. Amit most mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mert dicsekvésre szántam el magam, mintegy balgaságomban. Olyan sokan dicsekszenek a test szerint, tehát én is dicsekszem. Hiszen ti, okos emberek, engeditek, hogy a balgák megnyerjenek benneteket. Eltűritek, hogy valaki szolgává alacsonyít benneteket, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul üt. Szégyenkezve vallom meg, hogy ilyesmire mi nem vállalkoztunk.

De ha valaki dicsekedni mer – balgaként mondom –, merek én is. Zsidók ők? Én is. Izrael fiai? Én is. Ábrahám leszármazottai? Én is. Krisztus szolgái? Balgaság mondani, de mondom: én még inkább. Hiszen többször fáradtam, többször voltam börtönben. Módfelett sok verésben volt részem, sokszor forogtam halálveszélyben. A zsidóktól öt ízben kaptam egy híján negyvenet, háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek. Háromszor szenvedtem hajótörést, egy nap és egy éjjel a nyílt tengeren hányódtam. Sokszor voltam vándorúton. Veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt, veszélyben népem körében, veszélyben a pogányok között; veszélyben a városokban, veszélyben a pusztaságban, veszélyben a tengeren, veszélyben az áltestvérek közt. Fáradtam és gyötrődtem, sokat virrasztottam, éheztem és szomjaztam, sőt koplaltam, fagyoskodtam, és nem volt mit fölvennem.

Nem tekintve az egyebeket, naponként a zaklatásokat, az összes egyház rám nehezedő gondját. Ki gyönge, hogy én ne volnék gyönge? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék?

VÁLASZOS ÉNEK

Gal 1, 11. 12; 2 Kor 11, 10. 7

Az általam hirdetett evangélium nem embertől való. * Hiszen nem embertől kaptam, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából.

Krisztus igazságára mondom: Isten evangéliumát hirdettem köztetek. * Hiszen nem embertől kaptam, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Ludovico Consalvo feljegyzéseiből, amelyeket maga Szent Ignác mondott tollba

(Cap. 1, 5-9: Acta Sanctorum Iulii, 7 [1868], 647)

Vizsgáljátok meg a szellemeket, vajon Istentől származnak-e?

Ignác abban az időszakban, amikor lelkét még egészen betöltötték az üres és haszontalan lovagregények, amelyeket a régi idők híres lovagjainak kalandos történeteiről írtak, mihelyt gyógyulófélben volt, az idő eltöltésére szintén ilyen olvasmányt kért. De abban a házban egyetlen lovagregény sem volt, ezért odaadták neki a „Krisztus élete” és a „Szentek virágoskertje” című könyvet; mindkettőt hazai nyelven.

Ezeknek a könyveknek ismételt olvasása révén egy bizonyos fogékonyságot nyert a bennük megírt gondolatok iránt. Ezek az utóbbi időben kézhez vett olvasmányai néha egészen elterelték a gondolatait a régi érzésvilágától; máskor viszont nem ritkán a régebben szokásos képzelődései martaléka lett, amint épp eszébe jutottak ilyenfajta olvasmányai.

Közben Isten irgalmassága is segítette, és az új olvasmányokból merített gondolatait tovább vezette. Amikor ugyanis Krisztus Urunknak és a szenteknek életét olvasta, elgondolkodott magában, és ilyen következtetésre jutott: „Mi történne, ha éppen én cselekedném azt, amit Szent Ferenc tett, vagy mi lenne, ha Szent Domonkos tetteit követném?” Sokszor töprengett így bensejében. Ezek a gondolatok aránylag hosszú időn át fogva tartották lelkét, de azután, ha más változatos ügyek is közbeékelődtek, újra csak előlopakodtak a hiú és világias képzelgések, amelyek újabban már hosszú időre háttérbe szorultak. A réginek újjáébredése azután sokáig fogva tartotta.

De e különböző tárgyú gondolatok megélésében felfigyelt egy nagy különbségre: nevezetesen, ha a világias gondolatok töltötték be lelkét, nagy érzelmi szenvedély ragadta el; amikor pedig már belefáradt ezekbe, szomorúnak és nyomorultnak érezte magát. Viszont amikor arra gondolt, hogy miképp követhetné a szenteknél megfigyelt erényes életet, nemcsak akkor érzett valami egészen felszabadult lelki gyönyörűséget, amikor közvetlenül foglalkozott ezekkel, hanem akkor is boldog és vidám volt, amikor már nem is gondolt azokra. Ezt a lényeges különbséget azonban mindaddig nem vette észre, és nem is értékelte különösképpen, amíg egyik nap meg nem nyílt a lelki szeme. Csodálni kezdte ezt a különbséget, és megbizonyosodott saját tapasztalata révén, hogy a gondolatok egyik fajtájából szomorúságot, a másikból örömet merít magának. Ez lett tehát a legelső következtetés, amit a lelki élet titkaiból leszűrt magának. Azután pedig, amikor már a nagyobb lelkigyakorlatait is megkezdte, úgy tanította övéit, hogy először is ezzel a megtapasztalt következtetésével kezdte megvilágítani előttük a különböző szellemek megértését.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Pét 4, 11. 8

Aki beszél, az Isten szavait közvetítse. Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet az Isten ad neki, * Hogy így minden az Isten dicsőségére váljék Jézus Krisztus által.

Mindenekelőtt szeressétek egymást hűségesen. * Hogy így minden az Isten dicsőségére váljék Jézus Krisztus által.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te Loyolai Szent Ignácot Egyházadban arra hívtad, hogy neved mind nagyobb dicsőségét terjessze. Add, hogy őt kövessük földi életünk harcaiban, és közbenjárására vele együtt koronát érdemeljünk a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2024 J. Vidéky