2025. október 11.

Szent XXIII. János pápa
tetszés szerinti emléknap


Angelo Giuseppe Roncalli 1881. november 25-én Sotto il Monte-ban (Bergamo közelében) született egyszerű, földműves családban. 11 éves korában belépett a bergamói egyházmegyei szemináriumba, és itt végezte középiskolai tanulmányait. Utána a római Pápai Szeminárium növendéke lett. Pappá szentelték 1904. augusztus 10-én. Giacomo Maria Radini Tedeschi püspök titkára és teológiai tanár lett Bergamóban. 1921-ben kezdte meg szolgálatát a Szentszéknél: a Hitterjesztés Pápai Műve Olaszországi Központi Tanácsának lett az elnöke. 1925-ben Bulgária apostoli vizitátorává, majd apostoli delegátusává kapott kinevezést, és püspökké szentelték. 1935-ben Törökországban és Görögországban lett apostoli delegátus, 1944-ben pedig Franciaországban pápai nuncius. 1953-ban a pápa bíborossá kreálta, és kinevezte velencei pátriárkává. XII. Piusz halála után pápává választották 1958. október 28-án. Összehívta a Római Egyházmegyei Zsinatot. Bizottságot hozott létre az Egyházi Törvénykönyv felülvizsgálatára, és összehívta a II. Vatikáni Egyetemes Zsinatot. Meghalt 1963. június 3-án. Szent II. János Pál pápa 2000. szeptember 3-án boldoggá, majd 2014. április 27-én Ferenc pápa pedig szentté avatta.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Pásztorok áldott főpásztora, Krisztus,

szent követődnek ünnepelve napját

tárjuk eléd most lelkes énekünkkel

hódolatunkat.

Péterre bízott, botladozó nyájad

hogy szentül éljen mindenütt a földön,

bíztad e szentnek, Péter utódjának

őrizetére.

Nyájadnak őre, pásztoraid tükre,

fénye a vaknak, elesettnek atyja,

lankadók lelke, mindeneknek mindig

mindene volt ő.

Krisztus, a jókat jutalmul az égben

megkoronázod; minekünk is add meg,

hogy pásztorunkat, nyomdokain járva,

mennybe kövessük.

Himnusszal áldjuk mindeneknek Atyját,

felmagasztalván, Isten Fia, téged,

Szentlélek Istent ugyanúgy dicsérjük

szerte a földön. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Adjatok az Úrnak hálát jóságáért, az emberekkel tett nagy csodáiért!
107 (106). zsoltár
Hálaadás a szabadulásért
Isten a tanítást Izrael fiainak adta, amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által (ApCsel 10, 36).
I.

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, *

mert örökké szeret minket.

Így szóljanak azok, akiket megváltott az Úr, *

akiket megmentett az ellenség kezéből,

és akiket minden tájról összegyűjtött, †

napkeletről és napnyugatról, *

északról és délről.

Bolyongtak a pusztában, a sivatagban, *

lakott város felé utat nem találtak.

Az éhségtől és a szomjúságtól *

szinte elepedt a lelkük.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Egyenes úton vezette őket, *

hogy lakott városba jussanak.

Adjanak hálát az Úrnak jóságáért, *

az emberek fiaival tett nagy csodáiért,

mert bő vizet adott a szomjazóknak, *

és az éhezőket jóllakatta.

Sötétben, a halál árnyékában ültek, *

nyomorultan, vasra verve,

mert ellenszegültek Isten szavának, *

a Magasságbeli döntését megvetették.

Ezért alázta meg szívüket szenvedéssel, *

elestek, és nem volt, aki fölsegítse őket.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Kivezette őket a sötétből, a halál árnyékából, *

és bilincseiket összetörte.

Adjanak az Úrnak hálát jóságáért, *

az emberekkel tett nagy csodáiért,

mert az érckapukat összetörte, *

és a vas-zárakat összezúzta.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Adjatok az Úrnak hálát jóságáért, az emberekkel tett nagy csodáiért!
2. ant. Láthatták az Úr nagy tetteit és csodáit.
II.

A gonoszság útján balgaságba estek, *

és bűneik miatt nyomorba jutottak.

Megutáltak minden eledelt, *

s már a halál kapujához értek.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Elküldte igéjét, és meggyógyította őket, *

életüket kimentette a pusztulásból,

hogy az Úrnak hálát adjanak jóságáért, *

az emberekkel tett nagy csodáiért,

hogy a dicséret áldozatát bemutassák, *

és ujjongással hirdessék tetteit.

Akik hajóikon mély tengerre szálltak, *

és a nagy vizek hátán végezték munkájukat,

azok láthatták az Úr nagy tetteit, *

és csodáit a mély tengeren.

Szavára szélvihar támadt, *

és hullámok tornyosultak:

Felemelkedtek az égig, †

majd lezuhantak a mélységekig, *

s nagy veszedelmükben már kétségbeestek.

Meginogtak, tántorogtak, mint a részeg, *

és odaveszett minden bölcsességük.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Szellővé csendesítette a vihart, *

a hullámok elcsitultak.

Örültek is a nagy csendességnek; *

így vezette őket az óhajtott kikötőbe,

hogy az Úrnak hálát adjanak jóságáért, *

az emberek fiaival tett nagy csodáiért,

és hogy magasztalják őt a nép gyülekezetében, *

és a vének tanácsában is dicsőítsék.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Láthatták az Úr nagy tetteit és csodáit.
3. ant. Látják ezt az igazak, és örvendeznek, és megértik az Úr szeretetét.
III.

A folyókat sivataggá tette, *

és a forrásokat szomjas földdé,

a termőföldet pedig szikessé, *

az ott lakók bűnei miatt.

Aztán a pusztát tóvá változtatta, *

a kiszáradt földet vizek forrásává.

Ott telepítette le az éhezőket, *

hogy lakóvárost alapítsanak.

Bevetették földjüket, telepítettek szőlőt, *

és az bőséges termést hozott nekik.

Megáldotta őket, és megsokasodtak, *

és jószágaik számát nem engedte fogyni.

Majd ismét megfogyatkoztak, nyomorba jutottak, *

és gyötrődtek bajtól, szenvedéstől.

De aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, *

és úttalan pusztán hagyja bolyongani:

az felemelte nyomorából a szegényt, *

és nemzetségüket, mint nyájat megsokasította.

Látják ezt az igazak, és örvendeznek, *

ám bezárul minden gonosz ajka.

Ki olyan bölcs, hogy felfogja ezt, *

és megértse az Úr szeretetét?

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Látják ezt az igazak, és örvendeznek, és megértik az Úr szeretetét.

Uram, a fellegekig ér a te hűséged,

Ítéleteid oly mélyek, mint a tenger.

ELSŐ OLVASMÁNY

Szent Pál apostolnak Timóteushoz írt első leveléből

6, 11-21

Befejező buzdítás

Szeretett Fiam! Te, Isten embere, törekedjél igazságos lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre. Vívd meg a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, hiszen erre kaptál hivatást, s erre tetted le számos tanú előtt az igaz hitvallást.

Felszólítalak az Isten nevében, aki mindeneket éltet, és Krisztus Jézus nevében, aki Poncius Pilátus előtt tanúságot tett az igazság mellett, teljesítsd megbízatásodat bűntelenül és feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig. Ezt a kellő időben megmutatja a boldog és egyedüli uralkodó, a Királyok Királya és Urak Ura, aki egyedül halhatatlan, aki megközelíthetetlen fényességben lakik, akit senki nem látott, s nem is láthat: Övé a dicsőség és az örök hatalom! Ámen.

Az e világ gazdagjait figyelmeztesd, hogy ne legyenek gőgösek, és reményüket ne bizonytalan vagyonba vessék, hanem az Istenbe, aki bőven megad nekünk mindent megélhetésünkhöz. Tegyenek jót, gazdagodjanak jótettekben, szívesen és együttérzéssel adakozzanak, így biztos alapot gyűjthetnek a jövőre, és elnyerik az igazi életet.

Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Kerüld a világias, üres fecsegést, az áltudomány ellenvetéseit, amelyeket némelyek átvettek, és el is tévelyedtek a hittől. Kegyelem veletek! (Ámen.)

VÁLASZOS ÉNEK

Kol 2, 6. 7; Mt 6, 19-20

Mivel elismertétek Krisztus Jézust Uratoknak, éljetek is benne, verjetek benne gyökeret, épüljetek rá, és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, * S hálátok ne ismerjen határt.

Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön; a mennyben gyűjtsetek kincset! * S hálátok ne ismerjen határt.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent XXIII. János pápa beszédeiből

(In sollemnem Concilii Oecumenici Vaticani II inaugurationem, die 11 octobris 1962: AAS 54 [1962], 786-787. 792-793)

A legszeretőbb Egyház mindenek anyja

Az Anyaszentegyház örül, mert az isteni Gondviselés különleges ajándéka révén, most felvirradt a régóta várt nap, amely során itt, Szent Péter sírjánál, a Szűz Istenanya oltalma alatt, akinek anyai méltóságát ma ünnepeljük, ünnepélyesen megkezdi munkáját a II. Vatikáni Egyetemes Zsinat.

Csaknem húsz évszázad elmúltával, a helyzetek és nehéz problémák, amelyekkel az emberiségnek szembesülnie kell, nem változtak; Krisztus az, aki elfoglalja a központi helyet a történelemben és az életben. Az emberek vagy közelednek hozzá és Egyházához, és így részesülnek a fényből, a jóságból, az igaz rendből és a béke áldásából; avagy nélküle élnek, illetve harcolnak ellene és szándékosan kívül rekednek az Egyházból, és ezért zavar van köztük, a kapcsolatok nehézzé válnak és növekszik a véres háborúk veszélye.

A II. Vatikáni Egyetemes Zsinat megnyitásakor egyértelmű, hogy az Úr igazsága örök. Látjuk ugyanis, ahogy egymást váltják a különböző korok, hogy az emberek bizonytalan véleményei hogyan ütköznek egymással, és hogy a tévedések gyakran eltűnnek alig valamivel megjelenésük után, ahogyan a köd eloszlik, amikor a Nap felkel.

Nem létezett olyan időszak, amikor az Egyház ne szállt volna szembe ezekkel a tévedésekkel; gyakran elítélte azokat, néha nagyon is, igen keményen. Ami a jelen kort illeti, Krisztus jegyese szívesen választja az irgalmasság orvosságát, mintsem hogy megragadná a szigor fegyvereit; úgy vélve, hogy napjaink szükségleteivel szembesülve – ahelyett hogy az elítéléshez folyamodna – még világosabban ki kell fejtenie tanításának értékét. Nem mintha híján lenne a világ a hamis tanításoknak, véleményeknek, veszélyeknek, melyekkel szemben védekezni kell, s amelyeket el kell hárítani. Hanem azért, mert mindezek oly szembetűnően ellentétesek a becsületesség igaz elveivel, és olyan halálos gyümölcsöket teremnek, hogy napjainkban az emberek – úgy tűnik – spontán módon kezdik elvetni azokat, különösen azokat a formákat, amelyek figyelmen kívül hagyják Istent és az Ő törvényeit, túl nagy bizalmat helyezve a technológia fejlődésébe és a jólétet kizárólag a kényelmes életre alapozva. Az emberek egyre inkább tudatában vannak annak, hogy az emberi személy méltósága és az ő természetes tökéletessége jelentősségteljes kérdés és nehéz megválaszolni. Ami leginkább számít, hogy az emberek megtanulták, mégpedig személyes tapasztalatból, hogy a mások felett gyakorolt erőszak, a fegyverek ereje, a politikai önkény egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy jobb megoldást kínáljanak a gyötrő problémákra.

Mivel így állnak a dolgok, a Katolikus Egyház - miközben ezzel az Egyetemes Zsinattal magasba emeli a katolikus igazság fáklyáját – szerető édesanyaként kíván bánni mindenkivel, jósággal, türelemmel, irgalommal fordulva különvált gyermekei felé. A sokféle nehézségtől sújtott emberiségnek azt mondja, amit már Péter is mondott a tőle alamizsnát kolduló szegénynek: „Ezüstöm, aranyam nincs, de amim van, azt neked adom: a Názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!”. Más szavakkal: az Egyház napjaink emberének nem mulandó javakat kínál, se nem ígér pusztán csak evilági boldogságot, hanem természetfeletti javakat oszt, melyek - felemelve az embert Isten gyermekeinek méltóságára – valódi védelmet és segítséget adnak, hogy emberibbé tegyék az életüket. Az Egyház megnyitja a termékeny tanítás forrásait, hogy az emberek Krisztus fényétől megvilágosítva, alapjaiban megérthessék, kik is ők valójában, milyen méltósággal lettek felruházva, mely cél felé kell haladniuk. Végül, az Egyház gyermekei által mindenütt megmutatja a keresztény szeretet nagyságát, melynél semmi sem alkalmasabb a széthúzás eltörlésére, semmi sem hatásosabb az egyetértés, az igaz béke, és a testvéri egység előmozdítására.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Mt 16, 18; Zsolt 47 (48), 9

Jézus azt mondta Simonnak: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, * S az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta.

Isten alapította örökre. * S az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható örök Isten, aki Szent János pápában az egész világ számára felragyogtattad Krisztusnak, a jó pásztornak alakját, közbenjárására engedd, kérünk, hogy örvendezve eltelhessünk a keresztény szeretet bőségével. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2024 J. Vidéky