2025. augusztus 18.

Hétfő, évközi idő, 20. hét
4. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Most itt az óra, amikor

az evangélium szerint

megérkezik a Vőlegény

és mennyországot alapít.

Az okos szüzek csapata

már készenlétben várja őt;

míg égő mécset tart kezük

nagy vígan ujjong örömük.

A balgák késnek, mécsesük

nem fénylik: lángja kialudt.

Az ajtót hasztalan verik,

bezárult már az ég nekik.

Mi csak virrasszunk éberen,

szívünk világa most a mécs,

hogy amikor megérkezik,

méltón fussunk az Úr elé.

Országodhoz, áldott Király,

ha eljössz méltónak találj,

hadd zengjünk akkor teneked

meg nem szűnő dicséretet. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Szent élet útja, vágyakozók üdve,

és minden jóság ajándékozója,

Béke Királya, neked szól az ének,

téged imádunk!

Felragyog benned mind, amit a szentek

vágyva elérnek cselekedetükkel

vagy szavuk által, hogyha szeretettől

lángol a szívük.

Békés időket, hitet adj nekünk ma,

írt sebeinkre, bűneinkre oldást,

és tieidnek add az örök élet

mennyei kincsét.

Fölséges Egység: Atyaisten, áldunk,

s téged, Megváltónk, örök egy Királyunk,

Szentlélek Isten, nevedet is egyként

áldjuk örökké! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Milyen jó az Isten az igaz szívűekhez!
73 (72). zsoltár
Az igaz ember kesergése
Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam (Mt 11,6).
I.

Milyen jó az Isten az igazakhoz, *

az Úr azokhoz, akiknek a szíve tiszta!

Lábam mégis majdnem megtántorodott, *

kis híja volt, hogy el nem buktam,

mert felháborodtam a hetvenkedők miatt, *

amikor láttam a bűnösök jó sorát.

Nem éri őket semmi szenvedés, *

egészséges és erővel teli a testük.

A halandók bajait nem ismerik, *

nem veri őket balsors, mint másokat.

Ezért nyakláncként hordják a gőgöt, *

és köntös rajtuk az erőszak.

Mint a zsír, csöpög belőlük a gonoszság, *

magasra tör szívük álnoksága.

Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, *

elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.

Káromló szavuk az eget sem kíméli, *

nyelvükkel beszennyezik a földet.

Ezért fordul feléjük a nép, *

és mohón issza szavaikat, mint a vizet.

Azt mondják: „Honnan tudná ezt az Isten? *

Lehet-e tudomása erről a Fölségesnek?”

Lám, ilyenek a bűnösök: *

vagyonukat gyarapítják, és élnek háborítatlanul.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Milyen jó az Isten az igaz szívűekhez!
2. ant. A bűnösök nevetés helyett gyászolni fognak, örömük szomorúsággá változik.
II.

Így szóltam: „Hát hiába őrzöm tisztán szívemet, *

és hiába mosom kezemet ártatlanságban?

Hiszen egész nap rajtam csattan az ostor, *

fenyítés a részem már kora reggel.”

Hogyha azt mondanám: „Úgy beszélek, mint ők”, *

árulója lennék gyermekeidnek.

Töprengtem, hogy meg tudjam fejteni, *

sokat gyötrődtem miatta.

Végül Isten szentélyébe tértem, *

és ott megértettem, hogy mi lesz a végük.

Mert valójában csuszamlós útra állítottad *

s pusztulásba taszítod őket.

Utoléri őket a romlás, *

elvesznek hirtelen, odalesznek az iszonyattól.

Mint ébredő ember álma, Uram, *

semmibe foszlik képük előtted, ha fölkelsz.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. A bűnösök nevetés helyett gyászolni fognak, örömük szomorúsággá változik.
3. ant. Elpusztul, aki téged elhagy; nekem azonban jó az Istennel lennem.
III.

Amikor szívem kesergett, *

és bensőmet marta a bánat,

ostoba voltam és tudatlan, *

mint oktalan állat álltam előtted.

Mindig veled akarok maradni, *

hiszen megfogtad jobbomat.

Szándékod szerint vezérelsz engem, *

és végül is befogadsz a dicsőségbe.

Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, *

és ha veled vagyok, nem kívánok semmit sem a földön.

Bár elenyészik a szívem, a testem, *

szívem Istene és örökrésze mindig az Isten.

Mert íme, elpusztul, aki téged elhagy, *

elveszíted mind, aki hűségét megszegi.

Nekem azonban jó az Istennel lennem, *

és az Úristenbe helyeznem bizakodásom.

Hirdetni akarom minden művedet *

Sion városának népe előtt.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Elpusztul, aki téged elhagy; nekem azonban jó az Istennel lennem.

Mily édes ínyemnek mindegyik szavad, Uram,

Számnak édesebb a méznél.

ELSŐ OLVASMÁNY

Izajás próféta könyvéből

3, 1-15

Feddő szavak Jeruzsálem ellen

Az Úr, a Seregek Ura megvon Jeruzsálemtől és Júdától minden támaszt. Elveszi tőle a kenyeret és a vizet,a hőst és a harcost, a bírót és a prófétát, a jóst és a vént, a vezért és a nemes embert, a tanácsadót, a jövendőmondót és a varázsláshoz értőt. „És gyermekeket adok nekik fejedelmül, fiúkat, hogy azok uralkodjanak rajtuk.”

Az egyik ember a másik ellen támad a népben, ki-ki az embertársa ellen. A gyermek az öreg ellen háborog, s az alacsony sorsú a magas állású ellen, úgyhogy lesz, aki megragadja testvérét, atyja házából való rokonát és azt mondja neki: „Neked van még ruhád, légy a fejedelmünk, ez a romhalmaz kerüljön a kezed alá.”

Ám az így felel majd neki azon a napon: „Nem lehetek én orvosotok, hiszen az én házamban sincs sem kenyér, sem ruha. Ne tegyetek engem a nép fejedelmévé!” Igen, Jeruzsálem rombadől, és Júda összeomlik. Mert szavaik és tetteik az Úr bántására vannak, az ő fölségének sértésére.

Arcuk kevélysége ellenük vádaskodik, úgy dicsekszenek vétkeikkel, mint Szodoma népe. Jaj nekik, mert nem is rejtegetik gonoszságukat, maguk idézik elő romlásukat. Mondjátok nekik: „Boldog az igaz ember, mert élvezi majd tettei gyümölcsét. De jaj a gonosznak! Rosszul fog járni, mert tettei szerint fizetnek meg neki.” Én népem! Gyermekek zsarnokoskodnak rajta, asszonyok uralkodnak fölötte. Én népem! Fejedelmeid félrevezetnek, és összekuszálják az utat, amelyen jársz.

Az Úr feláll bírói székéből, feláll, hogy ítélkezzék népén. Az Úr ítéletre hívja népe véneit és fejedelmeit: „Ti legeltétek le a szőlőt és házaitokban szegényektől rablott holmit rejtegettek. Mi jogon zúzzátok össze népemet, és töritek pozdorjává a szegények arcát?” Ezt mondja az Úr, a Seregek Ura.

VÁLASZOS ÉNEK

Iz 3, 10. 11. 13

Mondjátok az igazaknak: Boldog az igaz ember, mert élvezi majd tettei gyümölcsét. * Jaj a gonosznak! Rosszul fog járni, mert tettei szerint fizetnek meg neki.

Az Úr feláll bírói székéből, feláll, hogy ítélkezzék. * Jaj a gonosznak! Rosszul fog járni, mert tettei szerint fizetnek meg neki.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Nagy Szent Gergely pápa Jób könyvéhez írt „Erkölcsi magyarázatok” című művéből

(Lib. 3, 39-40: PL 75, 619-620)

Kívül harcok, belül félelem

Amikor Isten szent embereit megpróbáltatások és támadások érik, ők egyesekkel keményen bánnak, másokat ugyanakkor meggyőzni iparkodnak, egyesekkel szemben a türelem pajzsát használják, másokra viszont az igaz tanítás intelmeivel, mint nyilakkal támadnak. A harcnak mind e két fajtáját az erény csodálatos gyakorlottságával vívják, hiszen a közösségen belüli helytelenségre tapintattal mutatnak rá, a kívülről jövő ellenség támadását pedig bátran elviselik; ezeket oktatással javítják, azokat pedig szívós ellenállással visszaszorítják. Megvetik ugyanis az ellenséget, annak támadását elszenvedik, viszont visszavezetik az üdvösségre a gyarló testvéreket, és velük együtt szenvednek. Azoknak ellenállnak, nehogy másokat is magukkal sodorjanak, ezek felé pedig aggódva fordulnak, nehogy ők meg teljesen elhagyják a helyes életmódot.

Lássuk most Isten táborának nagy harcosát, Pál apostolt, miképpen küzdött e két irányban, így vallott magáról: Kívül harcok, belül félelem. Először felsorolja azokat a megpróbáltatásokat, amelyeket a külső ellenség miatt kellett elszenvednie: Veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt, veszélyben népem körében, veszélyben a pogányok között: veszélyben a városokban, veszélyben a pusztaságban; veszélyben a tengeren, veszélyben az áltestvérek közt. Mindjárt elmondja azonban azt is, hogy ebben a harcban milyen fegyverekkel támad az ellenségre. Fáradtam és gyötrődtem, sokat virrasztottam, éheztem és szomjaztam, sőt koplaltam, fagyoskodtam és nem volt mit fölvennem.

De ő maga szóljon arról is, hogy ennyi harc közepette is milyen éber elszántsággal őrizte a tábort. A fentiekhez rögtön ezt fűzte hozzá: A kívülről jövő szenvedések mellett mindennapi zaklatásom: az összes egyházak rám nehezedő gondja. Így történt tehát: bátran bocsátkozott harcba, de ugyanakkor szíve nagy jóságában vállalkozott övéinek védelmére is. Elsorolja, hogy mik azok a rosszak, amiket elszenved, és utána mindjárt azt is, hogy milyen jótéteményekben részesül.

Fontoljuk meg tehát, hogy milyen nagy küzdelem egy és ugyanazon időben a kívülállóktól elviselni az ellenséges támadást, a közösségen belül pedig oltalmazni a gyönge lelkeket. A kívülállók bántalmazásait tűri: vérig korbácsolják, bilincsbe verik; a belül levőkért viszont aggódva gyötrődik, mert attól tart, hogy e kínzások nem önmagának, hanem a tanítványoknak okoznak kárt. Ezért írja nekik: Nehogy valaki is megtántorodjék ezeknek a megpróbáltatásoknak közepette. Hiszen tudjátok, hogy ez a mi sorsunk. A saját szenvedésében is csak az kínozta, hogy ezzel esetleg mások bukására ad alkalmat: attól félt, hogy ha a tanítványok meglátják, mennyire összeverték a hitéért, akkor majd vonakodni fognak megvallani a hitüket.

Mekkora szeretet van ebben a szívben! Semmibe se veszi, hogy ő maga szenved, és az a gondja, hátha egyik-másik helytelen gondolkodású tanítványának lelke kárt szenved. A testét borító sebekkel nem törődik, viszont annál odaadóbban gyógyítja a mások szívsebeit. Hiszen az a szokása az igazaknak, hogy ha rájuk szakadnak is a bajok és gyötrelmek, mégsem szűnnek meg a mások javával törődni, és amikor gonosz bánásmódtól szenvednek, másoknak már előre megadják a szükséges eligazítást. Halálra váltan is nagy orvosok ők. Tátongó sebektől szenvednek, és mégis gyógyszereket visznek másoknak.

VÁLASZOS ÉNEK

vö. Jób 13, 20-21; Jer 10, 24

Ne taszíts el engem színed elől, Uram; vedd le rólam a kezedet, * Ne kelljen előtted félelemben élnem!

Fenyíts meg minket, Uram, de csak mértékkel, nehogy haragodban megsemmisíts! * Ne kelljen előtted félelemben élnem!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te mennyei kincseket készítettél azoknak, akik szeretnek téged. Adj szívünkbe irántad buzgó szeretetet, hogy mindenben és mindennél jobban szeressünk, és elnyerjük ígéreteidet, amelyek minden vágyunkat felülmúlják. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2024 J. Vidéky