Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Dicső Király, a vértanúk
kezedből kapnak koszorút:
a földi létet megvetik
s te otthont égben adsz nekik.
Füledbe, Urunk, jusson el
szavunk, mely kérőn esdekel:
míg győztes dalunk énekel,
minden vétkünk töröljed el.
Ki vértanúk hitét adod,
győzelmüket te aratod:
légy győztes bűneink fölött,
bocsásd meg őket, s adj erőt.
Kérünk, kegyelmes, jó Atya,
Atyának egyszülött Fia
és Szentlélek, Vigasztaló:
egy Isten és uralkodó. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Milyen jó az Isten az igazakhoz, *
az Úr azokhoz, akiknek a szíve tiszta!
Lábam mégis majdnem megtántorodott, *
kis híja volt, hogy el nem buktam,
mert felháborodtam a hetvenkedők miatt, *
amikor láttam a bűnösök jó sorát.
Nem éri őket semmi szenvedés, *
egészséges és erővel teli a testük.
A halandók bajait nem ismerik, *
nem veri őket balsors, mint másokat.
Ezért nyakláncként hordják a gőgöt, *
és köntös rajtuk az erőszak.
Mint a zsír, csöpög belőlük a gonoszság, *
magasra tör szívük álnoksága.
Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, *
elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.
Káromló szavuk az eget sem kíméli, *
nyelvükkel beszennyezik a földet.
Ezért fordul feléjük a nép, *
és mohón issza szavaikat, mint a vizet.
Azt mondják: „Honnan tudná ezt az Isten? *
Lehet-e tudomása erről a Fölségesnek?”
Lám, ilyenek a bűnösök: *
vagyonukat gyarapítják, és élnek háborítatlanul.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Így szóltam: „Hát hiába őrzöm tisztán szívemet, *
és hiába mosom kezemet ártatlanságban?
Hiszen egész nap rajtam csattan az ostor, *
fenyítés a részem már kora reggel.”
Hogyha azt mondanám: „Úgy beszélek, mint ők”, *
árulója lennék gyermekeidnek.
Töprengtem, hogy meg tudjam fejteni, *
sokat gyötrődtem miatta.
Végül Isten szentélyébe tértem, *
és ott megértettem, hogy mi lesz a végük.
Mert valójában csuszamlós útra állítottad *
s pusztulásba taszítod őket.
Utoléri őket a romlás, *
elvesznek hirtelen, odalesznek az iszonyattól.
Mint ébredő ember álma, Uram, *
semmibe foszlik képük előtted, ha fölkelsz.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Amikor szívem kesergett, *
és bensőmet marta a bánat,
ostoba voltam és tudatlan, *
mint oktalan állat álltam előtted.
Mindig veled akarok maradni, *
hiszen megfogtad jobbomat.
Szándékod szerint vezérelsz engem, *
és végül is befogadsz a dicsőségbe.
Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, *
és ha veled vagyok, nem kívánok semmit sem a földön.
Bár elenyészik a szívem, a testem, *
szívem Istene és örökrésze mindig az Isten.
Mert íme, elpusztul, aki téged elhagy, *
elveszíted mind, aki hűségét megszegi.
Nekem azonban jó az Istennel lennem, *
és az Úristenbe helyeznem bizakodásom.
Hirdetni akarom minden művedet *
Sion városának népe előtt.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Szívem és testem. Alleluja.
Áhítozik az élő Isten után. Alleluja.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Jelenések könyvéből
13, 1-18
A két vadállat
Én, János, láttam, hogy a tengerből egy vadállat bukkan fel. Tíz szarva volt és hét feje, szarvain tíz korona, fejein meg istenkáromló nevek. A vadállat, amelyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába mint a medvéé, szája pedig az oroszlán szája. A sárkány neki adta erejét és trónját, nagy hatalmával együtt.
Az egyik feje mintha halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a vadállatot. Leborultak a sárkány előtt, hogy hatalmat adott a vadállatnak. Leborultak a vadállat előtt is, és így imádták: „Ki fogható a vadállathoz, ki tudja vele fölvenni a harcot?”
Gőgös, káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa. Káromlásra nyitotta száját az Isten ellen, káromolta nevét, hajlékát és az ég lakóit. Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket, és győzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre. A föld lakói, akiknek a neve a világ kezdetétől nincs beírva a megölt Bárány életkönyvébe, mind leborulnak majd előtte.
Akinek van füle, hallja meg! Aki mást fogságba hurcol, fogságba kerül. Aki karddal öl, annak kard élén kell elhullnia. Ez a szentek állhatatosságának és hitének az alapja.
Akkor láttam, hogy egy másik vadállat emelkedik ki a földből. Két szarva volt, mint a Báránynak, de úgy ordított, mint a sárkány. Az első vadállatnak minden hatalmát gyakorolta a jelenlétében. A földet és lakóit rávette, hogy boruljanak le az első vadállat előtt, amely kigyógyult halálos sebéből.
Nagy csodajeleket vitt végbe, még tüzet is bocsátott le az égből az emberek szeme láttára. A föld lakóit megtévesztette a csodajelekkel, amelyeket a vadállat előtt véghez vihetett. Rávette a föld lakóit, hogy emeljenek szobrot a vadállatnak, amelyet a kard megsebzett, de felgyógyult. Hatalmat kapott, hogy lelket leheljen a vadállat szobrába, hogy megszólaljon a vadállat szobra, meg hogy megölje azokat, akik nem borulnak le a vadállat szobra előtt. Elrendelte, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, szabadnak és rabszolgának jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát, és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének a számát.
Ez a bölcsesség! Akinek van esze, számítsa ki a vadállat számát, hisz emberi szám: hatszázhatvanhat.
VÁLASZOS ÉNEK
Jel 3, 5; Mt 10, 22
A győztest fehér ruhába öltöztetik. Nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, * És megvallom majd Atyám és angyalai előtt, alleluja.
Aki mindvégig kitart, az üdvözül. * És megvallom majd Atyám és angyalai előtt, alleluja.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspöknek a Zsoltárokról szóló fejtegetéseiből
(Ps 61, 4: CCL 39, 773-775)
Krisztus szenvedései nemcsak egyedül Krisztusban vannak
Jézus Krisztusban egy titokzatos emberi valóságot alkot a Fő és a test. A test Üdvözítője és a test tagjai, a kettő egy testben van, egyek a beszédben, egyek a szenvedésben, és amikor majd megszűnik a bűn, egyek lesznek a nyugalomban is. Így tehát Krisztus szenvedései nemcsak egyedül Krisztusban vannak meg, de Krisztus szenvedései csakis Krisztusban vannak.
Ha Krisztust úgy érted, mint a Főt és a testet együtt, akkor Krisztus szenvedései csak Krisztusban vannak meg. Ha pedig Krisztust csak Fő gyanánt érted, Krisztus szenvedései nem csupán Krisztusban vannak meg. Ha ugyanis Krisztus szenvedései csak egyedül Krisztusban, mint Főben lennének meg, hogyan mondhatná egyik tagja, Pál apostol, hogy: Testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik?
Ha tehát Krisztus tagjai közé tartozol, te, ember – akár hallod most, akár nem hallod (de mégis hallod, ha Krisztus tagjai közé tartozol) –, ha bármit szenvedsz is azoktól, akik nem tagjai Krisztusnak, ez hiányzott még Krisztus szenvedéséből.
Hiszen azért egészíti ki, mivel hiányzott. A mértéket ugyan betöltöd, de nem tetézed. Annyit kell szenvedned, amennyi szenvedésed szükséges ahhoz, hogy kiegészítse Krisztus egyetemes szenvedését, aki mint Főnk szenvedett, és szenved tagjaiban is, azaz mibennünk.
Ehhez a mi közös ügyünkhöz mindnyájan járuljunk hozzá azzal, amivel tartozunk, és szenvedéseinkkel mintegy a magunk adóját fizetjük le. Mindannyiunk szenvedéseinek a teljes lerovása csak akkor következik be, ha véget ér ez a világ.
Testvéreim, tehát ne gondoljátok azt, hogy nem tartoznak Krisztus testének tagjai közé mindazok az igazak, akik szenvedtek a gonoszok üldözésétől; sőt még azok az igazak is odatartoznak, akik az Úr eljövetele előtt kaptak küldetést arra, hogy hirdessék az Úr eljövetelét. Még gondolnunk sem szabad arra, hogy nem tartoznának Krisztus tagjai közé azok, akik annak az országnak a polgárai, amelyiknek Krisztus a királya.
Tehát erről tesz hitet ez az egész ország, ezt vallja az igaz Ábel vérétől Zakariás véréig. Majd pedig ezután János vérétől az apostolok vérén át, a vértanúk vérén át, és a Krisztus-hívők vérén át egyazon ország tagjai szólnak hozzánk.
VÁLASZOS ÉNEK
Jel 21, 4; 7, 16 (Iz 49, 10)
Isten letöröl a szentek szeméről minden könnyet, nem lesz többé sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom, * Mert a régi világ elmúlt, alleluja.
Nem éheznek és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem másfajta hőség. * Mert a régi világ elmúlt, alleluja.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható Istenünk, most megemlékezünk Szent Néreusz és Achilleusz vértanúk bátor hitvallásáról. Add éreznünk, hogy áldott közbenjárásukkal segítenek minket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky