Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Akit föld, tenger és egek
imádva, áldva zengenek:
a hármas mindenség Urát
Mária méhe fogja át.
Kit mindenek, a hold s a nap
örök Uruknak vallanak,
a Szentlélekkel áthatott
leány testében nyugodott.
Áldott vagy, boldog Szűzanya!
Mindennek teremtő Ura,
bár tenyerén a nagyvilág,
szent méhed rejtekébe szállt.
Míg égi követ érkezik,
a Lélek megtermékenyít,
s kit minden nép áhítva várt,
közénk bensődből árad át.
Jézus, magasztal énekünk,
kit tiszta Szentszűz szült nekünk,
Atyáddal és a Lelkeddel is
örökre áld dicséretünk. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, ne feddj meg felindulásodban, *
és ne büntess haragodban,
mert nyilaid belém hatoltak, *
és rám nehezedett kezed.
Nincs testemen ép hely, mert haragszol énrám, *
nincs nyugta csontjaimnak, mert sok a vétkem.
Gonoszságaim fejemre gyűltek, *
súlyos teherként nehezednek rám.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Üszkösödnek gennyedt sebeim *
oktalanságom miatt.
Nyomorúságomban meggörnyedtem, *
naphosszat szomorúan járok-kelek.
Ágyékomat gyulladás gyötri, *
nincs testemben semmi épség.
Elgyöngültem, és levert vagyok, *
keserűen jajgatok szívem fájdalmában.
Uram, előtted van minden kívánságom, *
nincs elrejtve előtted sóhajom.
Reszket a szívem, elhagy az erőm, *
elhomályosul szemem világa.
Barátaim és szeretteim dermedten állnak bajom előtt, *
rokonaim messze maradnak.
Csapdát állítanak, akik vesztemre törnek, †
rosszakaróim álnokul szólnak, *
és egész nap cselt szőnek ellenem.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Én meg, mint egy süket, semmit sem hallok, *
mint egy néma, nem nyitom föl számat.
Olyan vagyok, mint aki nem hall, *
mint aki nem tud válaszolni.
Mert, Uram, én benned remélek, *
meg is hallgatsz, Uram, Istenem.
Így szóltam ugyanis: „Rajtam senki ne nevessen, *
és ha lábam tántorul, senki se dicsekedjék!”
Mert már a bukás küszöbén állok, *
a szenvedés nem marad el tőlem.
Ezért gonoszságomat őszintén megvallom, *
és bánkódom bűneim miatt.
Ellenségeim azonban erősebbek nálam, *
és sokan vannak, akik gonoszul gyűlölnek engem.
Rágalmaznak, és a jóért rosszal fizetnek, *
mivel mindig a jót akarom.
Ne hagyj magamra, én Uram, *
Istenem, ne távozz el tőlem!
Siess, oltalmazz engem, *
Uram, én menedékem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Fölöttem lebegjen irgalmad, Uram,
És szabadításod, amit megígértél.
ELSŐ OLVASMÁNY
Izajás próféta könyvéből
27, 1-13
Az Úr kertje újra teremni fog
Azon a napon az Úr meglátogatja kemény, nagy és erős kardjával a Leviatánt, a gyors kígyót, a Leviatánt, a tekergő kígyót, és megöli a tengeri sárkányt.
Azon a napon ez az ének hangzik a színbort termő szőlőről: „Én, az Úr vagyok az őrzője, folyton-folyvást öntözöm, nehogy lehulljon a lombja. Éjjel-nappal őrködöm felette.
Harag már nincs bennem. De ha bogáncsot és bojtorjánt találnék benne, harcba szállnék ellene, és felgyújtanám. Igen, csak hogy oltalmamat keressétek, s hogy békét kössetek velem, békét énvelem.”
Az eljövendő napokban gyökeret ver Jákob, Izrael kihajt, és virágba borul, és betölti gyümölcsével az egész földet. Vajon úgy verte őt is az Úr, mint azokat, akik őt verték? Vagy úgy fenyítette tán meg, mint ahogy fenyítőit megfenyítette? Bosszút állt rajtuk: elvetette s száműzte, heves viharával elfújta őket a keleti szél napján.
Úgy nyer bocsánatot Jákob gonoszsága, és úgy lesz teljes a kiengesztelődés, hogy minden oltárkövét, mint a mészkövet, porrá zúzza, és bálványok meg Nap-oszlopok sehol sem állnak többé. Mert az erős város pusztasággá lett, és elhagyatott, akár a sivatag. Borjú legelészik benne, s olykor elhever, majd lerágja gyér hajtásait. Ha elszáradnak a gallyai, letörik őket, aztán jönnek az asszonyok, s tűzre vetik. Mert érteni nem tudó nép ez, ezért Teremtője nem is kegyelmez neki, és aki alkotta, nem lesz hozzá irgalmas.
Azon a napon majd cséplést tart az Úr a Folyam medrétől Egyiptom patakjáig. Aztán összegyűjt benneteket egyenként, Izrael fiai.
Azon a napon megfújják majd a nagy harsonát, erre eljönnek, akik Asszíria földjén vesztek el, és azok is, akiket Egyiptomba száműztek, és imádják az Urat a szent hegyen, Jeruzsálemben.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Mt 24, 31; Iz 27, 13
Az Úr elküldi angyalait hangos harsonaszóval: * Összegyűjtik a választottakat a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétől a másikig.
Eljönnek, és imádják az Urat a szent hegyen, Jeruzsálemben. * Összegyűjtik a választottakat a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétől a másikig.
MÁSODIK OLVASMÁNY
A „Nican Mopohuá”*-nak nevezett első beszámoló alapján
(Sæc. XVI. ex archivo Archidioecesis Mexicopolitanæ)
„Nemde én a te Anyád vagyok?”
A hagyomány szerint 1531. december első napjaiban történt. Egy szegény, de nemes lelkű Juan Diego nevű ember – aki Cuauhtitlenből** származott és bizonyos lelki ügyek voltak rábízva, mert a tlatilolcói*** szerzetesekhez tartozott – egyik szombaton korán reggel szentmisére Tlatilolcóba indult. Amikor a Tepeyacnak nevezett dombhoz érkezett, már világosodott. A dombtetőn éneket hallott. Amikor az éneknek vége lett, bár senki sem járt arra, hangot hallott a domb felől: „Kedves Juan Diego!” – szólt a hang. Ő rögtön abba az irányba ment, ahonnét a hívó hangot hallotta.
Amint a domb tetejére felérkezett, egy Úrnő állt ott, aki hívta, hogy menjen oda hozzá. Amikor eléje érkezett látta, hogy az Úrnő ruhája fénylik, mint a nap. A Szűz mindjárt ki is nyilvánította előtte akaratát. Így szólt hozzá: „Tudd meg, szeretett fiam, hogy én Szűz Mária, a mindenkor szeplőtelen Szűz vagyok, Anyja az igaz Istennek, az élet Szerzőjének, aki mindent teremtett és fenntart, aki az ég és föld Ura. Nagyon akarom és forrón kívánom: Épüljön itt ezen a helyen nekem templom, hogy Fiamat, Jézust megmutassam, kinyilvánítsam és dicsérjem, hogy kiárasszam szeretetemet és anyai érzületemet, oltalmamat és védelmemet, mivel valójában a ti kegyes Anyátok vagyok, a tiéd és mindenkié, akik csak a földön élnek, mindazoké, akik szeretnek, akik keresnek, akik áhítattal és bizalommal segítségül hívnak engem.
Itt letörlöm könnyeiket és meghallgatom panaszaikat, megsegítem őket szorongatott helyzetükben és enyhülést hozok nekik megpróbáltatásaikban. Hogy pedig kívánságom teljesüljön, menj el Mexikóvárosba, a püspöki palotába. Mondd meg a püspöknek, hogy én küldtelek, mert azt akarom, hogy ebben a völgyben templomot építsenek nekem.”
Juan Diego nyomban el is ment a püspök házába, akinek neve Juan de Zumarrága volt, Szent Ferenc rendjéből. A püspök ugyan meghallgatta őt, de mintha nem hitt volna neki mindenben, s ezért ezt válaszolta: „Fiam, jöjj el újra, és ismét meghallgatlak. Majd gondolkozom, hogy mit kell tennem a kívánságoddal kapcsolatban.”
Másnap Juan Diego látta, hogy a Királynő lejön a dombról. Odajött, és így hozzá szólt: „Halljad, szeretett fiam! Ne aggódj nagybátyád betegségével vagy bármi más bajoddal kapcsolatban. Nemde én a te Anyád vagyok? Nemde oltalmam és védelmem alatt állsz? Nemde én vagyok életed forrása és boldogsága? Jól tudod, hogy az én ölemben és karjaimban vagy! Vajon szükséget szenvedsz-e bármiben? Ne szomorkodj, és ne aggodalmaskodjál! Menj fel, kedves fiam, a dombra, és azon a helyen, ahol engem láttál és ahonnét szóltam hozzád, különböző virágokat találsz. Szakítsd le és gyűjtsd össze ezeket a virágokat, aztán jöjj, és hozd ide nekem.”
Juan Diego elment, összegyűjtötte a virágokat, és az Ég Királynője elé vitte, Ő pedig tiszteletreméltó kezeibe vette azokat, majd Juan Diego köpenyére téve így szólt: „Szeretett fiam, ezeket a virágokat vidd jelként a püspökhöz. Te az én küldöttem vagy, akinek hűségében megbízom. Szigorúan megparancsolom, vigyázz a köpenyedre, csak a püspök előtt nyisd ki, és amit viszel, mutasd meg neki. Beszéld el neki, hogy parancsom szerint hogyan mentél fel a dombra, és szedted össze a virágokat. Meséld el, hogy csodálkozva mi mindent láttál, és így higgyen, és építse fel a templomot, amelyet akarok.”
Ahogyan az Ég Királynője megparancsolta, Juan Diego Mexikóváros felé indult. Örvendezve bízott abban, hogy minden sikerülni fog. Amikor belépett a püspökhöz, leborult előtte. Elbeszélte mindazt, amit látott, és amiért küldetett. Így szólt a püspökhöz: „Uram, amit parancsoltál, teljesítettem: Elmentem az Úrnőmhöz, az Ég Királynőjéhez, az Istenszülő Szűz Máriához, és mondtam: Te jelet kérsz, hogy hinni tudj nekem, és templomot építs azon a helyen, ahol a Szűz Anya kívánja. Elmondtam neki: megígértem, hogy jelet viszek neked, amely igazolja az ő akaratát. Lám, meghallgatta kérésedet. Jó néven vette, hogy jelet kértél ahhoz, hogy akaratát teljesítsd. Megparancsolta, hogy ma korán ismét jöjjek el hozzád.”
Akkor az egész város összejött, és látták a tiszteletreméltó képet, amely Juan Diego köpenyén keletkezett. Megcsodálták, Isten művének tekintették, és imádkozni kezdtek. Juan Diego halálos beteg nagybátyja azon a napon meggyógyult, és elmondta, miként hívta segítségül a Szent Szüzet, akit Guadalupei Boldogságos Szűz Máriának neveznek.
*Ejtsd: Nikán Mopohuá **Ejtsd: Kautitlen ***Ejtsd: tlátilolkó-i
VÁLASZOS ÉNEK
Jel 12, 1
Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold. * Fején tizenkét csillagból volt a korona.
Örvendeznek az angyalok és ujjonganak a főangyalok, és magasztalják a Boldogságos Szűz Máriát. * Fején tizenkét csillagból volt a korona.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, irgalmas Atyánk! Te népedet Fiad szentséges Anyjának különleges védelme alá helyezted. Add, hogy mindazok, akik a Guadalupei Boldogságos Szűz Máriát segítségül hívják, az igazság és béke útján mindig buzgó lélekkel munkálják a népek fejlődését. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2024 J. Vidéky