2024. október 14.

Hétfő, évközi idő, 28. hét
4. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Most itt az óra, amikor

az evangélium szerint

megérkezik a Vőlegény

és mennyországot alapít.

Az okos szüzek csapata

már készenlétben várja őt;

míg égő mécset tart kezük

nagy vígan ujjong örömük.

A balgák késnek, mécsesük

nem fénylik: lángja kialudt.

Az ajtót hasztalan verik,

bezárult már az ég nekik.

Mi csak virrasszunk éberen,

szívünk világa most a mécs,

hogy amikor megérkezik,

méltón fussunk az Úr elé.

Országodhoz, áldott Király,

ha eljössz méltónak találj,

hadd zengjünk akkor teneked

meg nem szűnő dicséretet. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Szent élet útja, vágyakozók üdve,

és minden jóság ajándékozója,

Béke Királya, neked szól az ének,

téged imádunk!

Felragyog benned mind, amit a szentek

vágyva elérnek cselekedetükkel

vagy szavuk által, hogyha szeretettől

lángol a szívük.

Békés időket, hitet adj nekünk ma,

írt sebeinkre, bűneinkre oldást,

és tieidnek add az örök élet

mennyei kincsét.

Fölséges Egység: Atyaisten, áldunk,

s téged, Megváltónk, örök egy Királyunk,

Szentlélek Isten, nevedet is egyként

áldjuk örökké! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Milyen jó az Isten az igaz szívűekhez!
73 (72). zsoltár
Az igaz ember kesergése
Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam (Mt 11,6).
I.

Milyen jó az Isten az igazakhoz, *

az Úr azokhoz, akiknek a szíve tiszta!

Lábam mégis majdnem megtántorodott, *

kis híja volt, hogy el nem buktam,

mert felháborodtam a hetvenkedők miatt, *

amikor láttam a bűnösök jó sorát.

Nem éri őket semmi szenvedés, *

egészséges és erővel teli a testük.

A halandók bajait nem ismerik, *

nem veri őket balsors, mint másokat.

Ezért nyakláncként hordják a gőgöt, *

és köntös rajtuk az erőszak.

Mint a zsír, csöpög belőlük a gonoszság, *

magasra tör szívük álnoksága.

Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, *

elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.

Káromló szavuk az eget sem kíméli, *

nyelvükkel beszennyezik a földet.

Ezért fordul feléjük a nép, *

és mohón issza szavaikat, mint a vizet.

Azt mondják: „Honnan tudná ezt az Isten? *

Lehet-e tudomása erről a Fölségesnek?”

Lám, ilyenek a bűnösök: *

vagyonukat gyarapítják, és élnek háborítatlanul.

Ant. Milyen jó az Isten az igaz szívűekhez!
2. ant. A bűnösök nevetés helyett gyászolni fognak, örömük szomorúsággá változik.
II.

Így szóltam: „Hát hiába őrzöm tisztán szívemet, *

és hiába mosom kezemet ártatlanságban?

Hiszen egész nap rajtam csattan az ostor, *

fenyítés a részem már kora reggel.”

Hogyha azt mondanám: „Úgy beszélek, mint ők”, *

árulója lennék gyermekeidnek.

Töprengtem, hogy meg tudjam fejteni, *

sokat gyötrődtem miatta.

Végül Isten szentélyébe tértem, *

és ott megértettem, hogy mi lesz a végük.

Mert valójában csuszamlós útra állítottad *

s pusztulásba taszítod őket.

Utoléri őket a romlás, *

elvesznek hirtelen, odalesznek az iszonyattól.

Mint ébredő ember álma, Uram, *

semmibe foszlik képük előtted, ha fölkelsz.

Ant. A bűnösök nevetés helyett gyászolni fognak, örömük szomorúsággá változik.
3. ant. Elpusztul, aki téged elhagy; nekem azonban jó az Istennel lennem.
III.

Amikor szívem kesergett, *

és bensőmet marta a bánat,

ostoba voltam és tudatlan, *

mint oktalan állat álltam előtted.

Mindig veled akarok maradni, *

hiszen megfogtad jobbomat.

Szándékod szerint vezérelsz engem, *

és végül is befogadsz a dicsőségbe.

Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, *

és ha veled vagyok, nem kívánok semmit sem a földön.

Bár elenyészik a szívem, a testem, *

szívem Istene és örökrésze mindig az Isten.

Mert íme, elpusztul, aki téged elhagy, *

elveszíted mind, aki hűségét megszegi.

Nekem azonban jó az Istennel lennem, *

és az Úristenbe helyeznem bizakodásom.

Hirdetni akarom minden művedet *

Sion városának népe előtt.

Ant. Elpusztul, aki téged elhagy; nekem azonban jó az Istennel lennem.

Mily édes ínyemnek mindegyik szavad, Uram,

Számnak édesebb a méznél.

ELSŐ OLVASMÁNY

Aggeus próféta könyvéből

2, 11-24

Isten áldása. A Zerubbábelnek tett ígéret

A kilencedik hónap huszonnegyedik napján, Dárius király második esztendejében a következő szózatot intézte az Úr Aggeus prófétához:

„Ezt mondja a Seregek Ura: Kérdezd csak meg a papoktól, hogy áll a dolog: »Ha valaki szentelt húst visz ruhája szegélyében, és ruhája szegélyével kenyeret, főzeléket, bort, olajat vagy bármilyen ételt érint, vajon azok is szentté válnak-e?« A papok azt felelték, hogy nem.

Aggeus folytatta: »Ha valaki holttest érintése által tisztátalanná vált, és hozzáér ezekhez, vajon ezek is tisztátalanná válnak?« A papok azt felelték, hogy igen. Erre Aggeus azt mondta: »Ilyen a nép is! Ilyen ez a nemzet is színem előtt! – mondja az Úr. Ilyen minden munkájuk, és tisztátalan minden, amit itt feláldoznak.

Ezért tehát vizsgáljátok meg magatokat mától fogva a jövőben! Mielőtt követ kőre tennétek az Úr szentélyében: hogy ment a sorotok? Ha valaki húsz mérőnyi rakásért ment, csak tíz mérőnyit talált. Ha valaki a sajtóhoz ment, hogy ötven korsóval sajtoljon, csak hússzal töltött meg. Aszállyal, üszöggel, jégesővel sújtottam kezetek minden munkáját, és ti mégsem tértetek vissza hozzám – mondja az Úr.

Gondolkodjatok el rajta, ma és a jövőben is a kilencedik hónap huszonnegyedik napjától fogva, attól a naptól kezdve, amelyen az Úr templomának alapjait letettétek, fontoljátok meg, hiányzik-e még a gabona a magtárból. S tán még mindig nem terem a szőlő, a fügefa, a gránátalmafa és az olajfa? Mától fogva áldást osztok.«”

A hónap huszonnegyedik napján – a második alkalommal – ezt a szózatot intézte az Úr Aggeushoz:

„Mondd meg Zerubbábelnek, Júda helytartójának: »Megrendítem az eget és a földet. Ledöntöm az országok trónját, és összezúzom a pogányok országának hatalmát. Felforgatom a szekeret és a rajta ülőt. Elesnek a lovak, a lovasok meg egymás kardjába dőlnek. Azon a napon – mondja a Seregek Ura – foglak, Zerubbábel, Sealtiel fia, én szolgám – mondja az Úr –, és olyanná teszlek, mint a pecsétgyűrű. Mert téged választottalak ki – mondja a Seregek Ura.«”

VÁLASZOS ÉNEK

Agg 2, 7. 8. 10

Megrendítem az eget és a földet, * És eljön az, aki után minden nép vágyakozik.

Ennek a templomnak a dicsősége nagy lesz, mert ezen a helyen adom a békét. * És eljön az, aki után minden nép vágyakozik.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Fulgentius ruspei püspöknek Fabianus ellen írt értekezéséből

(Cap. 28, 16-19: CCL 91 A, 813-814)

A Krisztus testéből és véréből való részesedés megszentel minket

Az áldozat bemutatásában megvalósul az, amit maga Üdvözítőnk parancsolt. Így ír erről a szent Apostol: Urunk, Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem, értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: „Ez a kehely az Újszövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.” Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.

Tehát azért mutatjuk be az áldozatot, hogy az Úr halálát hirdessük, és megemlékezzünk róla, aki értünk adta életét. Ő maga mondja: Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Mivel pedig Krisztus szeretetből halt meg értünk, a szent áldozat bemutatásakor haláláról megemlékezve azért könyörgünk, hogy a Szentlélek eljövetele által növekedjék bennünk a szeretet. Azért is esedezünk, hogy az a szeretet – amellyel Krisztus oly jóságosan vállalta, hogy értünk keresztre feszítsék – minket is késztessen a Szentlélek kegyelmével, hogy számunkra keresztre szegeztessék ez a világ, és mi is keresztre szegeztessünk e világ számára. Utánozzuk a mi Urunk halálát mi is, hogy miként Krisztus a halálával egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, élve azonban az Istennek él, ugyanúgy mi is új életre keljünk; és miután megkaptuk a szeretet ajándékát, mi is meghaljunk a bűnnek, és éljünk az Istennek.

A nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete. Mert az Úr testéből és véréből való részesedés – vagyis amikor az ő kenyerét esszük és az ő kelyhéből iszunk – arra indít minket, hogy haljunk meg e világ számára és életünk Krisztussal el legyen rejtve az Istenben; testünket pedig szegezzük keresztre szenvedélyeivel és bűnös kívánságaival együtt.

Így lehetséges az, hogy mindazok a hívek, akik szeretik Istent és embertársukat, ha nem is isznak a testi szenvedés kelyhéből, isznak az Úr szeretetének kelyhéből. Ettől megittasodva, féken tartják testüket, és az Úr Jézus Krisztusba öltözötten nem követik a testi vágyakat, s nem a láthatókra, hanem a láthatatlanokra fordítják figyelmüket. Így tehát az iszik az Úr kelyhéből, aki megőrzi a szent szeretetet: enélkül semmi sem használ az embernek, még az sem, ha valaki a testét is odaadná égőáldozatul. A szeretet ajándéka megadja nekünk, hogy valóban azzá is legyünk, amit a szent áldozatban titokzatosan megünnepelünk.

VÁLASZOS ÉNEK

Lk 22, 19; Jn 6, 59

Jézus kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: * Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.

Ez a mennyből alászállott kenyér; aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él. * Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, kegyelmed mindenkor indítson, és kísérjen minket, hogy figyelmünk szüntelenül a jótettekre irányuljon. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky