2024. november 10.

Évközi 32. vasárnap
4. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Csak félig múlt az éjszaka,

szólít a próféták szava:

dicsérjük Istent szüntelen,

Atyát s Fiút együttesen,

s a Lelket, aki egy velük

és egyesíti lényegük:

a Hármas-Egy élő Csodát,

kit énekünk örökre áld.

Félelmes éji óra ez,

öldöklő angyal jár körül,

Egyiptomnak halála lett:

elsőszülöttek végzete.

Az igazaknak üdvöt ad:

az angyal büntető keze

nem mert reájuk sújtani,

a vér jelétől megriadt.

Egyiptom sírt keservesen

tömérdek bú és gyász között.

De vígan ujjong Izrael:

a bárány vére őrzi őt.

Urunk, az igaz Izrael

mi vagyunk: benned örülünk.

Az ellenség nem érhet el,

megóvja véred életünk.

Országodhoz, áldott Király,

ha eljössz, méltónak találj,

hadd zengjünk akkor majd neked

meg nem szűnő dicséretet. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Üdvöz légy, nap! Dicső és szent e nap!

Te boldog nap, Krisztus győzelme vagy;

tartós öröm, amit bőségben ad

vasárnapunk!

Mennybéli fény, vakoknak napvilág,

veled rontott poklot Krisztus Király.

Halált legyőz, kibékít s mennybe vár,

bár por vagyunk!

Örök Bíránk, úgy szól ítéleted,

hogy minden bűn alá helyeztetett,

de gyengéknek kegyelmet oszt kezed;

gyógyít az Úr!

Erős az Úr, és bölcsessége szent;

haragja szűnt, irgalma megjelent,

mikor fajunk s világunk tönkrement

és porba hullt!

Poklot tiport és feltámadt az Úr,

emberfajunk őbenne megújul,

az elveszett juh vállához simul,

és égre vár!

A béke szent az ég és föld között,

egész világ új fénybe öltözött,

győzött az Úr, hirdessék hírnökök:

csak ő Király!

Örök hazánk terólad énekel,

Egyház Anyánk víg szóval így felel:

„Alleluja!”, s ma százszor zengi el

népünk e dalt!

Legyőztük már a halál erejét,

élvezzük hát győzelmünk örömét;

békülj te föld, dicsőség neked ég,

zengj diadalt! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Ki mehet föl az Úr hegyére, ki állhat meg az Ő szent helyén?
24 (23). zsoltár
Az Úr bevonul a templomba
Megnyíltak az ég kapui Krisztusnak test szerint való felvétele miatt (Szt. Iréneusz).

Az Úré a föld és mind, ami betölti, *

a földkerekség és mind, aki lakja,

mert tengerek fölé ő rakta alapját, *

ő állította folyóvizek fölé.

Ki mehet föl az Úr hegyére, *

ki állhat meg az ő szent helyén?

Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, †

aki nem veszi hiába Isten nevét, *

és hamis esküt nem esküszik.

Az nyer áldást az Úrtól, *

és üdvösséget szabadító Istenétől.

Ez az istenkeresők népe, *

amely kutatja arcát Jákob Istenének.

Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †

táruljatok föl, örök kapuk: *

a dicsőség királya bevonul.

Kicsoda ez a dicsőség királya? *

Az Úr, az erős és hatalmas, az Úr, aki hatalmas a csatákban.

Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †

táruljatok föl, örök kapuk: *

a dicsőség királya bevonul.

Kicsoda ez a dicsőség királya? *

A Seregek Ura a dicsőség királya.

Ant. Ki mehet föl az Úr hegyére, ki állhat meg az Ő szent helyén?
2. ant. Áldjátok Istenünket, nemzetek, aki életet ajándékozott nekünk, alleluja.
66 (65). zsoltár
Hálaáldozati himnusz
Az Úr feltámadásáról és a nemzetek megtéréséről (Hesychius).
I.

Ujjongjatok az Úrnak, minden földek, †

zengjetek nevének dicséretet, *

dicsérjétek dicsőségét.

Mondjátok Istennek: „Csodálatosak a te műveid, *

nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid.

Az egész föld téged imádjon és magasztaljon, *

nevedet énekkel dicsérje!”

Jöjjetek, és lássátok Isten műveit, *

csodálatos, amit az emberekkel végbevitt.

Kiszárította a tengert, †

gyalogszerrel keltek át a vízen, *

ezért örvendünk színe előtt.

Hatalommal uralkodik örökké, †

szeme vigyázza a nemzeteket: *

nehogy a lázadók elbízzák magukat.

Áldjátok Istenünket, nemzetek, *

dicsőségéről zengjetek éneket!

Életet ajándékozott nekünk, *

és lábunkat nem hagyta botlani.

Minket, Isten, igazán próbára tettél, *

tűzzel tisztítottál, mint ezüstöt szokás.

Vadfogó hálóba tereltél bennünket, *

hátunkra súlyos terhet raktál.

Embereket ültettél nyakunkra, †

tűzön és vízen kellett átgázolnunk, *

míg végül is enyhülést engedtél.

Ant. Áldjátok Istenünket, nemzetek, aki életet ajándékozott nekünk, alleluja.
3. ant. Istenfélők, mind figyeljétek, mi mindent tett velem az Úr, alleluja.
II.

Égőáldozattal lépek be házadba: *

teljesítem néked fogadalmam,

amelyet ajkam fogadott, *

és szám megígért szorongatásom napján.

Kövér égőáldozatot hozok, kosokat égetek, *

bikákat és bakokat adok áldozatul.

Istenfélők, jertek mind, †

figyeljetek, mert elbeszélem, *

mi mindent tett velem az Isten.

Ajkam hozzá kiáltott, *

s nyelvem máris magasztalhatta őt.

Hogyha gonoszra hajolt volna szívem, *

nem hallgatott volna meg az Úr.

Ám Isten engem meghallgatott, *

könyörgő szavamra ráfigyelt.

Áldott legyen az Isten, aki nem vetette el imámat, *

s nem vonta meg tőlem irgalmát.

Ant. Istenfélők, mind figyeljétek, mi mindent tett velem az Úr, alleluja.

Az Isten szava eleven és átható.

Minden kétélű kardnál élesebb.

ELSŐ OLVASMÁNY

Kezdődik Dániel próféta könyve

1, 1-21

Az izraeli ifjak hűségesek maradnak a babiloni királyi palotában is

Jojakim júdeai király uralkodásának harmadik esztendejében Nebukadnezár, Bábel királya felvonult Jeruzsálem ellen, és ostrom alá fogta. Az Úr kezébe adta Jojakimot, Júda királyát és a templom edényeinek egy részét. Sineár földjére vitte őket, s az edényeket istenének templomában helyezte el.

A király meghagyta Aspenáznak, udvari emberei főnökének, hogy válogasson ki Izrael fiai közül néhány, királyi vérből vagy előkelő családból származó ifjat. Legyenek teljesen hibátlanok, csinos külsejűek, jártasak minden bölcsességben, műveltek és képzettek. Legyenek tehát alkalmasak rá, hogy a királyi palotában szolgálatot teljesítsenek. Aspenáznak meg kellett őket tanítania a kaldeusok írására és nyelvére. A király a királyi ételekből rendelt nekik ellátást minden egyes napra, és abból a borból, amelyet maga is ivott, így kellett három éven át nevelkedniük, hogy aztán szolgálatot teljesítsenek a király színe előtt.

Ezek között volt Júda törzséből Dániel, Hananja, Misael és Azarja. Az udvari emberek főnöke azonban új nevet adott nekik: Dánielt Béltsacárnak, Hananját Sadraknak, Misaelt Mesaknak és Azarját Abednegónak nevezte el. Dániel azonban elhatározta magában, hogy nem szennyezi be magát a király ételeivel és a borral. Azért arra kérte az udvari emberek főnökét, hogy ne kelljen magát beszennyeznie. Bár az Isten az udvari emberek főnökében jóindulatot és irgalmat ébresztett Dániel iránt, az udvari emberek főnöke mégis azt felelte Dánielnek: „Félek uramtól, a királytól, aki maga szabta meg számotokra az ételt és az italt. Ha úgy látja, hogy arcotok soványabb, mint a veletek egykorú ifjaké, én leszek érte felelős a király előtt.”

Ekkor Dániel a felügyelőt kérte meg, akit az udvari emberek főnöke Dániel, Hananja, Misael és Azarja fölé rendelt: „Csak tíz napig tégy próbát szolgáiddal! Adass nekünk főzeléket ételül és vizet italul! Akkor vedd szemügyre a mi arcunkat meg a királyi ételekből táplálkozó ifjak arcát. Aztán tégy úgy szolgáiddal, ahogyan jónak látod!” Hallgatott is tanácsukra, és tíz napig próbára tette őket.

Tíz nap múlva külsejükben csinosabbaknak és jobban tápláltaknak látszottak, mint a többi ifjak, akik királyi ételeket ettek. Ettől kezdve a felügyelő megvonta tőlük a nekik szánt eledelt meg a boritalt, és főzeléket adott nekik. Ennek a négy ifjúnak az Isten megadta a tudományt és minden írásban és bölcsességben a jártasságot. Ezenkívül Dánielnek még azt is megadta, hogy megértsen minden látomást és álmot.

Amikor elérkezett az idő, amelyet a király bemutatásukra meghatározott, az udvari emberek főnöke Nebukadnezár színe elé vezette őket. A király elbeszélgetett velük, és úgy találta, hogy az összes többi között nincs olyan, mint Dániel, Hananja, Misael és Azarja. Mindjárt a király szolgálatába is álltak. Valahányszor a király olyan ügyet terjesztett eléjük, amely bölcsességet és okosságot kívánt, azt tapasztalta, hogy tízszer különbek országa minden tudósánál és varázslójánál. Dániel ott is maradt Cirusz király első esztendejéig.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Dán 1, 17. 20

Bölcsességre és tudományra tanította őket, megerősítette bennük lelke kegyelmét, * És betöltötte szívüket értelemmel az Úr.

Minden olyan dolgot, amely bölcsességet és okosságot kívánt, a király tőlük kérdezett meg. * És betöltötte szívüket értelemmel az Úr.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Kezdődik egy II. századi szerző szentbeszéde

(Cap. 1, 1 – 2, 7: Funk 1, 145-149)

Krisztus az elveszetteket akarta megmenteni

Testvéreim! Jézus Krisztust valóságos Istennek, élők és holtak bírájának kell tartanunk, és nem szabad üdvösségünket sem jelentéktelennek gondolnunk. Ha ugyanis nem tartjuk valóságos Istennek őt, akkor az se lesz valami nagy dolog, amit remélhetünk tőle. Akik jóváhagyják a róla szóló ilyen lealacsonyító beszédet, azok vétkeznek. Mi is vétkezünk, ha nem ismerjük fel, hogy honnan hívott meg minket, és azt, hogy ki és hova hívott meg, és hogy mennyi szenvedést vállalt értünk az Úr Jézus Krisztus.

Mi mit adunk neki viszonzásul, avagy milyen gyümölcs méltó ahhoz, amit ő adott nekünk? Mennyi jámbor cselekedettel tartozunk neki? Hiszen ő adta nekünk a világosságot; mint Atya, fiainak nevezett, és megmentett minket, elveszendőket. Milyen dicséretet zengjünk ezért neki, vagy mivel viszonozzuk azokat a jótéteményeket, amelyeket tőle kaptunk? Szellemi bénaságunk következtében emberi kézzel alkotott kő-, fa-, arany-, ezüst- és ércbálványokat imádtunk, és egész életünk a halált lehelte. A sötétség hullámai vettek körül bennünket, és látásunk homállyal volt tele, de az ő szent akaratából visszanyertük igazi látásunkat, és megszűnt minden bennünket elnyelő homály.

Megkönyörült rajtunk, és szíve jóságában üdvözített minket, jóllehet bennünk csak sok tévelyt és pusztulást láthatott, és semmi reményünk sem volt az üdvösségre, csak az, amit ő adott, ő hívott meg bennünket, akik érdemtelenek voltunk, és azt akarta, hogy e semmiből valamik legyünk.

Zengj éneket, te, magtalan, aki nem szültél; hallasd örömöd szavát, s kiálts, te, aki nem vajúdtál. Mert az elhagyottnak több fia lesz, mint akinek férje van. Zengj éneket, te, magtalan, aki nem szültél; ezzel azt akarja nekünk mondani, hogy az Egyház terméketlen volt, míg csak gyermekeket nem kapott Istentől. Kiálts, te, aki nem vajúdtál; ez pedig azt jelenti, hogy könyörgéseinket egyenesen Istenhez irányítsuk, és ne lankadjunk el (mint ahogy a vajúdó asszonyok ellankadnak). Az elhagyottnak több fia lesz, mint akinek férje van; ezek a jelentőségteljes szavak arra utalnak, hogy népünk elhagyottnak és Istentől is elvetettnek látszott, de most, hogy már élő hitre támadtunk, egyszerre többen lettünk, mint azok a népek, akik úgy gondolták: nekik saját istenük van.

A Szentírás egy másik helyen így szól: Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket. Ezzel azt mondja, hogy meg kell menteni az elveszetteket. Épp ez a nagyszerű és csodálatos: megerősíteni nem azt, ami áll, hanem azt, ami elbukik. Így Krisztus is az elveszetteket akarta megmenteni, sőt sokakat meg is mentett, amikor eljött, és meghívta az elveszett embereket, köztük minket is.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Tessz 5, 9-10; Kol 1, 13

Isten nem a haragra szánt minket, hanem az üdvösség elnyerésére Urunk, Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, * Hogy vele együtt elnyerjük az életet.

A sötétség hatalmából kiragadott minket, és helyet adott szeretett Fia országában. * Hogy vele együtt elnyerjük az életet.

HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK

Téged, Isten, dicsérünk!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható, irgalmas Isten, kegyelmeddel tarts távol tőlünk minden rosszat. Add, hogy minden testi-lelki erőnkkel szolgálatodra álljunk, és készségesen teljesítsük szent akaratodat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky