2024. szeptember 17.

Bingeni Szent Hildegárd szűz és egyháztanító
tetszés szerinti emléknap


Bingeni Szent Hildegárd 1098-ban született Bermersheim-ben (Németország). 1115-ben szerzetesi fogadalmat tett a Szent Disibod hegyen lévő bencés apátságban. 1150 körül monostort alapított – Bingen közelében – a Szent Rupert hegyen, melynek apátnője lett. Jártas volt a természettudományokban és a zene művészetében. A klérus és a nép számára több írásban is közzé tette misztikus elmélkedései közben kapott látomásait, vezeklést hirdetett és harcolt a tévtanítások ellen. Fejedelmek és pápák is kérték tanácsát. 1179-ben betegségben hunyt el.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Keljünk fel éjjel s közösen virrasszunk,

egyre a zsoltár szavait fontolva,

szárnyalón szálljon a dicséret hangja

édes Urunkhoz.

Jó Királyunknak, akik együtt zengünk,

hadd legyünk méltók az egekbe jutva,

ott, hol a szentek vele laknak együtt,

boldogan élni.

Add meg ezt, kérünk, örök Isten: áldott

jó Atyánk, Krisztus, s velük egybeforrott

éltető Lélek, kit a földön minden

zengve magasztal. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Hallgass meg minket, és hajolj le hozzánk,

irgalmas Isten, ki egyedül Úr vagy,

kérünk, fogadd el esdeklő imáit

gyermekeidnek.

Fényes egedből irgalmasan nézz ránk,

arcod ragyogjon felettünk lámpásként,

mely olajjal telt s szívünkből az árnyat

messzire űzi.

Bűneink láncát törje szét irgalmad,

mosd le a szennyet, ments meg bűneinktől,

könyörülj rajtunk, emeljen fel jobbod,

hogyha elestünk.

Áldás, dicséret az örök Atyának,

és örök hála egyszülött Fiának,

s ki vele együtt uralkodik mindig,

áldjuk a Lelket! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Kiáltásom jusson eléd, ne fordítsd el tőlem arcodat, Uram!
102 (101). zsoltár
Száműzöttek imája
Isten megvigasztal minket minden nyomorúságunkban (2 Kor 1, 4).
I.

Uram, hallgasd meg könyörgésemet, *

és kiáltásom jusson eléd!

Ne rejtsd el előlem arcodat; †

megpróbáltatásom napján *

fordítsd felém füledet!

Amikor csak segítségül hívlak, *

sietve hallgass meg engem!

Napjaim elenyésznek, mint a füst, *

csontjaim, mint a parázs, izzanak.

Szívem olyan, mint a lekaszált és kiszáradt fű, *

kenyeremet megenni is elfelejtem.

Hangos sóhajtozásom közben *

húsom csontomra sorvadt.

Hasonlóvá lettem a sivatagi pelikánhoz, *

olyan vagyok, mint a romokon ülő bagoly.

És úgy virrasztok, *

mint a magányos veréb a háztetőn.

Ellenségeim egész nap gyaláznak, *

akik egykor dicsértek, most nevemmel átkozódnak.

Kenyér helyett hamut eszem, *

és italomat könnyel vegyítem

haragod és neheztelésed miatt, *

mert magasba emeltél, és most földre sújtasz.

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, *

és én, mint a fű, elszáradok.

Ant. Kiáltásom jusson eléd, ne fordítsd el tőlem arcodat, Uram!
2. ant. Az alázatosak imáját hallgasd meg, Uram!
II.

De te, Uram, örökre megmaradsz, *

és emléked is él nemzedékről nemzedékre.

Kelj fel, és könyörülj meg Sionon, *

mert eljött az idő, hogy megkönyörülj rajta.

Még köveiben is gyönyörködnek szolgáid, *

romjain is szánakoznak.

A nemzetek félve tisztelik majd nevedet, Uram, *

és minden király vallja dicsőségedet;

mert felépíti az Úr Siont, *

és megjelenik dicsőségben.

A szegények imádságát meghallgatja, *

és nem veti meg könyörgésüket.

Írják le mindezt az eljövendő nemzedéknek, *

a születendő nép is magasztalja az Urat:

Mert letekint szentélyének magasából, *

az Úr az égből földünkre tekintett,

hogy meghallja a rabok sóhaját, *

és megmentse a halálra szántakat;

hogy hirdessék az Úr nevét Sionban, *

és Jeruzsálemben dicsőségét,

mikor majd a népek egybegyűlnek, *

és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

Ant. Az alázatosak imáját hallgasd meg, Uram!
3. ant. Te alkottad a földet, és az ég is a te kezed műve, Uram.
III.

Erőm megtört az úton, *

megrövidültek napjaim.

De így fohászkodom: „Istenem, †

ne ragadj el életem delén, *

a te éveid nemzedékről nemzedékre tartanak.

Kezdetben te alkottad a földet, *

és az ég is a te kezed műve.

Ezek elenyésznek, de te megmaradsz, †

elavulnak, mint a ruha, *

változnak, mert mint az öltözetet váltod őket.

Te azonban ugyanaz maradsz, *

és éveid el nem fogynak.

Szolgáid fiai itt lakhatnak, *

és ivadékuk színed előtt biztonságban él.”

Ant. Te alkottad a földet, és az ég is a te kezed műve, Uram.

Figyelj, népem, tanításomra,

Ajkam igéire figyeljetek.

ELSŐ OLVASMÁNY

Ezekiel próféta könyvéből

8, 1-6. 16 – 9, 11

Ítélet a bűnös Jeruzsálem felett

A hatodik évben, a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor házamban voltam, Júda vénei meg előttem ültek, fölöttem volt az Úr keze.

Ezt láttam: egy emberhez hasonló lény jelent meg. Attól lefelé, ami a derekának látszott, tűz volt, a derekától fölfelé meg fénylett valami, mint az érc. Egy kézhez hasonlót nyújtott felém, megragadott a fejem egyik hajfürtjénél fogva, aztán fölemelt a lélek ég és föld közé, s isteni látomásban elvitt Jeruzsálembe a belső kapu bejáratához, amely északra néz, ahol a féltékenység bálványa volt, amely féltékenységre ingerelt.

S lám, ott volt Izrael Istenének dicsősége, amelyet a síkságon láttam. Így szólt hozzám: „Emberfia, fordítsd tekintetedet észak felé!” Észak felé fordítottam tekintetemet, s lám, az oltár kapujától északra a féltékenység bálványa állt, egészen a bejáratnál. Így szólt hozzám: „Emberfia, látod mit művelnek? Szörnyűség, amit Izrael háza itt végbevisz, miatta el kell hagynom szentélyemet. De látsz még szörnyűbb dolgokat is.”

Most bevitt az Úr templomának a belső udvarába. S lám, az Úr szentélyének a bejáratánál, az előcsarnok és az oltár között mintegy huszonöt férfi állt az Úr szentélyének hátat fordítva; kelet felé néztek, és leborultak kelet felé a Nap előtt. Így szólt hozzám: „Láttad ezt, emberfia? Hát nem elég még Júda házának, hogy ezeket az iszonyatos dolgokat művelik, amik itt folynak?

Tele az ország erőszakkal, és folyton-folyvást haragra ingerelnek. Lám, ágat tartanak az orruk elé. Majd én is így teszek haragomban, szemem nem tekint rájuk könyörülettel, és nem irgalmazok nekik. Hangosan szólítgatnak majd, de nem hallgatom meg őket.”

Akkor hangosan felkiáltott a fülem hallatára: „Gyertek elő, város ostorai! Mindegyiktek tartsa kezében öldöklő szerszámait!” És lám, megjelent hat férfi a felső kapu felől, amely északra néz, és mindegyik kezében tartotta öldöklő szerszámait. Közülük az egyik férfi fehér ruhába volt öltözve, oldalán meg íróeszközök voltak. Beléptek és helyet foglaltak a bronz oltár mellett. Izrael Istenének dicsősége a kerubokról, ahol volt, a templom küszöbéhez szállt. Ekkor a fehér ruhába öltözött férfit hívta, akinek íróeszközök voltak az oldalán.

Az Úr így szólt hozzá: „Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyűségek miatt, amelyeket művelnek benne!” A többieknek meg ezt mondta a fülem hallatára: „Menjetek utána, járjátok be a várost és pusztítsátok! Ne nézzetek rá irgalommal és ne könyörüljetek rajta! Öreget, ifjút, hajadont, gyereket és asszonyt egyaránt öljetek meg, és irtsatok ki mindenkit! Akinek azonban kereszt van a homlokán, azt ne bántsátok! Szentélyemnél kezdjétek!”

Megkezdték tehát a véneken, akik a templom előtt voltak. És így szólt hozzájuk: „Tegyétek tisztátalanná a templomot, töltsétek meg halottakkal az udvarokat, induljatok!” Azok elindultak, bejárták a várost, és pusztítottak.

Míg ők öldököltek, én a helyemen maradtam, arcra borultam a földön, és így kiáltottam: „Jaj, Uram, Isten, teljesen el akarod pusztítani Izrael maradékát, amikor rázúdítod haragodat Jeruzsálemre?” Ezt mondta nekem: „Izrael és Júda házának igen nagy a gonoszsága, az ország tele van vérrel, s a város törvényszegéssel. Azt mondják: »Az Úr elhagyta az országot, az Úr semmit sem lát.« Ezért most én sem nézek rájuk irgalommal, és nem könyörülök, hanem számon kérem rajtuk útjaikat.”

Ekkor a fehér ruhába öltözött ember, akinek íróeszközök voltak az oldalán, jelentette e szavakkal: „Megtettem, amit parancsoltál.”

VÁLASZOS ÉNEK

Mt 24, 15. 21. 22; Jel 7, 3

Amikor majd látjátok a szent helyen az iszonyatos pusztulást, nagy gyötrelem lesz; ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. * De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.

Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, míg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit! * De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Hildegárd szűz és egyháztanító leveleiből

(Ep. LII: Wernerio de Kircheim, cum ceteris societatis suæ fratribus: PL 197, 269-271)

Az Egyház képe

Az Úr 1170. évében már hosszú ideje betegágyban feküdtem. Szellemileg és testileg is éber voltam, amikor megláttam a legszebb képet. Egy nőalak formáját öltötte magára, olyan, a legválogatottabb édességben, és a legkedvesebb gyönyörökben ragyogó szépséget hordozott, hogy az emberi elme azt felfogni képtelen. Alakja a földtől az égig ért.

Orcái a legnagyobb fényt árasztották, és szemeiben az ég tükröződött. Nagyon világos öltözéket viselt, mely fehér selyemből készült, palliuma pedig drágakövekkel volt kivarva, smaragddal, zafírral, gyöngyökkel és igazgyöngyökkel díszítve, a lábán pedig onix cipőt viselt. De az arca hamuval volt meghintve, és a ruházatán a jobb oldalon szakadás volt, palliuma is elvesztette elegáns szépségét, a lábbelije pedig megfeketedett.

Az ég magasáig felhangzó, gyászos hangon kiáltott, mondván: „Halld meg ég, az arcom koszos; és föld, gyászolj, mert a ruhám szakadt; mélységek rendüljetek meg, mivel a cipőm megfeketedett.” És ismét szólt: Az Atya szívében nyugodtam, ameddig az Ember Fia, aki szüzességben fogant és született, ki nem ontotta vérét, és ezzel a vérrel eljegyzett engem saját magával és ellátott hozománnyal.”

A szúrások és sebek jegyesemen frissek és nyitottak, az emberek által elkövetett bűnök miatt. Krisztus papjainak sebei ezek, akiknek engem ragyogóvá kellene tenniük, és ragyogó fehéren kellene nekem szolgálniuk, de kapzsiságukban templomról templomra futva beszennyeznek. Ruhám attól szakadt, mivel áthágják a törvényt, az evangéliumot és papságukat; palliumom ebben vált homályossá, mert a nekik szóló törvényt mindenben megszegik, sem az önmegtartóztatásban, mint smaragdban; sem az adományok szétosztásában, mint zafírban; sem más jó és igaz tettekben (amellyel Istent tisztelnék más drágakövek mintájára) jó akarattal és tökéletes munkálkodással nem járnak el. Lábbelim felül befeketedett, mert nem egyenesek, igazságosságuk útjai nem kemények és szigorúak, nem járnak elöl jó példával alattvalóik előtt. Eközben a cipőm alján, mintha a saját titkom lenne, néhányban fellelem az igazság ragyogását.

És hangot hallottam az égből, amely így szólt: „Ez a kép az Egyházat mutatja. Éppen ezért, te, ember, aki ezt láttad, és hallottad a panasz szavait, ezeknek a papoknak, akik Isten népének kormányzására és tanítására vannak rendelve és szentelve, hirdesd azt, ami az apostoloknak mondatott: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.”

VÁLASZOS ÉNEK

Dán 2, 21-22; 1Kor 12, 11

Isten ad bölcsességet a bölcseknek, és tudást a tudomány értelmeseinek; * Ő nyilatkoztatja ki a mélységes és elrejtett titkokat, s a világosság nála van.

Ezt mind egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek. * Ő nyilatkoztatja.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, minden élet forrása, te Szent Hildegárd szüzet a prófétaság Lelkével töltötted el. Add, hogy példáját követve és közbenjárása által megismerjük utaidat, és ennek a világnak sötétségében felismerjük a te fényed világosságát. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky