2024. május 1.

Munkás Szent József
tetszés szerinti emléknap

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Józsefet, jertek, a munkást s atyánkat,

akit Názáret árnyas csendje rejtett,

dicsérni szívvel, boldog énekszóval

zengni a Szentet!

Királyi ősök vére aki voltál,

tűröd, ha bőség vagy ha kínzó ínség

látogat hozzád, míg hű kezeden nő

Mennyei Zálog.

Példakép! Mérték! Kit a szorgos ácsok

serege tisztel, s tetőled tanulja,

hogy kell helytállni, hogy lesz szent a munka,

szent a veríték.

Féktelen pergő nyelvünket fékezzed,

szánd, aki éhes, tápláld bő kenyérrel,

gondod vigyázza, védelmezze Krisztus

misztikus Testét!

Boldog Háromság, egy és örök Isten,

hogy itt követve, Józsefet, a Szentet, az

égbe jussunk, kegyesen segíts meg,

Mindenek Atyja! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Szeretlek, Uram, én erősségem! Alleluja. 
18 (17). zsoltár, 1-30
Hálaadás a szabadulásért és a győzelemért
Abban az órában heves földrengés támadt (Jel 11, 13).
I.

Szeretlek, Uram, én erősségem! *

 Uram, erősítőm, menedékem, szabadítóm!

Istenem, segítőm, akiben remélek, *

oltalmazóm, hatalmas szabadítóm és pártfogóm!

Segítségül hívlak, áldott Istenem, *

s akkor ellenségeimtől megszabadulok.

Rám zúdultak a halál hullámai, *

pusztító áradat rettent engem.

Rám tekeredtek az alvilág kötelékei, *

hurkot vetett nyakamra a halál.

Nyomorúságomban az Urat szólítottam, *

Istenemhez kiáltottam.

Templomában szavamat meghallotta, *

s kiáltásom színe elé, füléig hatolt.

Ant. Szeretlek, Uram, én erősségem! Alleluja.
2. ant. Megszabadított az Úr, mert kedvét leli bennem. Alleluja.
II.

Megindult és megrendült a föld, †

a hegyek alapja rengett, és megingott, *

mert Isten haragra gyúlt.

Orrából füst lövellt, †

szájából emésztő tűz; *

perzselő parázs izzott benne.

Lehajlította az eget, és leszállt, *

lába sötét felhőre lépett.

Kerubra hágott, úgy röpült, *

szelek szárnyán siklott tova.

Homályba burkolózott; †

mint valami sátor, úgy takarta őt *

sötétlő víz, égi felhő.

Arcának fényétől a felhők szétfutottak, *

jégeső zuhogott és tüzes villám.

Mennydörgött az égből az Úr, †

megzengette hangját a Fölséges, *

jégeső zuhogott és tüzes villám.

Nyilait hullatta, és szétszórta őket, *

villámait szórta, és rájuk ijesztett.

Előtűntek a vizek medrei, *

feltárultak a földkerekség alapjai

az Úr feddő szavától, *

tomboló haragja viharától.

Lenyúlt a magasból, s megragadott engem, *

az áradó vizekből magához emelt.

Kiragadott szörnyű ellenségeim közül, †

azok közül, akik gyűlölnek, *

és erősebbek, mint én vagyok.

Sanyarúságom idején rám törtek, *

az Úr azonban oltalmamra kelt,

kivezetett biztonságos helyre, *

megszabadított, mert kedvét leli bennem.

Ant. Megszabadított az Úr, mert kedvét leli bennem. Alleluja.
3. ant. Mécsvilágot gyújtasz nekem, és a sötétet földeríted, Istenem. Alleluja.
III.

Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint, *

és megfizetett tiszta kezemért,

amiért az Úr ösvényein jártam, *

és gonoszul nem hagytam el Istenemet,

mert szemem előtt áll minden törvénye, *

és parancsait el nem vetettem.

Szeplőtelen voltam előtte, *

és a gonosztól őrizkedtem.

Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint, *

mivel kezem tiszta maradt szeme előtt.

A szenthez szent vagy, *

a jóhoz jóságos,

a tisztához tiszta, *

ám a ravasznak túljársz az eszén.

Megszabadítod a megtiport népet, *

de a nagyralátó kevélyt megalázod.

Mécsvilágot gyújtasz nekem, Uram, *

fénysugarat adsz nekem, Istenem, a sötétségben.

Ha velem vagy, rárontok az ellenség hadára, *

Istenemmel együtt fölhágok a várfalakra is.

Ant. Mécsvilágot gyújtasz nekem, és a sötétet földeríted, Istenem. Alleluja.

Isten feltámasztotta Krisztust a halálból. Alleluja.

Hogy legyen hitünk és reményünk Istenben. Alleluja.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Jelenések könyvéből

21, 1-8

Az új Jeruzsálem

Én, János, látomásomban új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúlt, és a tenger sem volt többé. Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony. Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy harsány hang: „Nézd, ez az Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom, mert a régi világ elmúlt.”

Akkor a trónon ülő megszólalt: „Lásd, újrateremtek mindent!” Majd hozzám fordult: „Írd fel, mert ezek a szavak hitelesek és igazak.” Aztán folytatta: „Beteljesedett. Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet forrásának a vizéből. Ez lesz a győztes öröksége: az Istene leszek, és ő az én fiam lesz. A gyávák, hitetlenek, gonoszok, gyilkosok, kicsapongók, csalók, bálványimádók és hazugok mind a lánggal égő kénköves tóba kerülnek. Ez lesz a második halál.”

VÁLASZOS ÉNEK

Jel 21, 3. 4

Nézd, ez az Isten hajléka az emberek között, velük fog lakni, * És letöröl szemükről minden könnyet, alleluja.

Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom, mert a régi világ elmúlt. * És letöröl szemükről minden könnyet, alleluja.

MÁSODIK OLVASMÁNY

A II. vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű, az Egyház és a mai világ viszonyáról szóló lelkipásztori konstitúciójából

(Nn. 33-34)

Az ember tevékenysége a világban

Az ember mindig törekedett arra, hogy munkájával és tehetségével minél gazdagabban bontakoztassa ki életét. Ma már csaknem az egész természetre kiterjesztette hatalmát, és egyre tovább terjeszti, elsősorban a természettudomány és a technika vívmányai révén. Főleg a nemzetek közötti érintkezés sokféle, és egyre számosabb eszköze segítségével az emberiség nagy családja lassanként az egész földkerekségen egyetlen közösségnek ismeri föl és szervezi meg önmagát. Mindezek következtében ma már a saját munkájával biztosít magának az ember olyan javakat, amelyeket hajdan inkább a felsőbb erőktől várt.

E roppant méretű vállalkozás láttán, amely már a föld egész népességét magával ragadja, sok kérdést vetnek fel az emberek. Mi az értelme és az értéke ennek a fáradozásnak? Hogyan kell használnunk mindezeket a javakat? Minő cél felé tartanak az egyének vagy a közösségek törekvései?

Az Egyháznak nincs mindig keze ügyében a felelet minden részletkérdésre, viszont őrzi Isten igéjét, amelyből a vallási és erkölcsi élet elvei meríthetők; szeretné tehát egyesíteni a kinyilatkoztatás fényét az emberi tudással, hogy megvilágosodjék az az út, amelyen csak nemrégiben indult el az emberiség.

A hívők biztosak abban, hogy önmagában véve egészen megegyezik Isten szándékával az egyéni és közösségi tevékenység, vagyis az a hatalmas erőfeszítés, amelyet az emberiség a történelme folyamán életkörülményei javítására tesz.

Az Isten képmásának teremtett ember ugyanis azt a megbízatást kapta, hogy vesse uralma alá a földet annak minden gazdagságával együtt, kormányozza igazságosan és szentül a világot, és elismerve Istent a mindenség Teremtőjének, hozzá vezesse vissza önmagát és az egész világot oly módon, hogy mialatt minden az ember uralma alá kerül, megdicsőüljön Isten neve az egész földön.

Mindez a leghétköznapibb dolgokra is érvényes. Azok a férfiak és nők tehát, akik a maguk és családjuk fenntartásán fáradoznak, és munkájukat úgy végzik, hogy a társadalomnak is hasznára vannak, meg lehetnek győződve arról, hogy tevékenységükkel a Teremtő művét fejlesztik tovább, embertestvéreik javát mozdítják elő, és személyesen segítik megvalósulni az isteni Gondviselés tervét a történelemben.

A keresztények tehát nem gondolják azt, hogy az emberek leleményességéből és erejéből született alkotások szembenállnak Isten hatalmával, vagy azt, hogy az eszes teremtmény mintegy vetélytársa a Teremtőnek. Éppen ellenkezőleg, meggyőződésük, hogy az emberiség sikere Isten nagyságát mutatja, és az ő titokzatos elgondolásainak gyümölcse.

Minél nagyobbra nő azonban az ember hatalma, annál szélesebb körre terjed ki az egyének és a közösségek felelőssége.

Kitűnik mindebből, hogy a krisztusi üzenet nem vonja el az embereket a világ építésétől, nem teszi őket közönyösekké sorstársaik iránt, éppen ellenkezőleg: még szigorúbban kötelezi őket, hogy a világ javán munkálkodjanak.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Ter 2, 15

Az Úristen az embert az Éden kertjébe helyezte, * Hogy művelje és őrizze, alleluja.

Ez volt az ember feladata kezdettől fogva. * Hogy művelje.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te adtad a törvényt, hogy az ember dolgozzék és részt vegyen teremtő munkádban. Segíts jóságoddal, hogy Szent József példájára és oltalmával úgy dolgozzunk, ahogyan megparancsoltad, és elnyerjük tőled a jutalmat, amelyet megígértél. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky