2024. október 31.

Boldog Romzsa Tódor püspök és vértanú
tetszés szerinti emléknap

1911. április 14-én született a kárpátaljai Nagybocskón az egykori Magyarországon, Máramaros vármegyében, a rahói járásban, görög katolikus magyar családban. A huszti gimnáziumban szerzett érettségi után főpásztora Rómába küldte, ahol teológiai tanulmányait a Collegium Germanicum, majd a Russicum növendékeként a Gregoriana egyetemen végezte. Rómában szentelték pappá 1936. december 25-én. 1938 tavaszától parókus Bereznán és Alsóbisztricán (a huszti kerületben), 1939 őszétől spirituális az Ungvári Papnevelő Intézetben, és teológiai tanár az ottani Hittudományi Főiskolán. Ruszinul és magyarul szólt kispapjaihoz, akik rajongtak érte. 1944. szeptember 24-én szentelték püspökké Ungváron. Jelmondata: „Szeretlek téged, Uram, én erősségem; az Úr az én erősségem; és oltalmam.” A második világháború után megkezdődött a keleti rítusú katolikusok beolvasztása az orosz pravoszláv egyházba és templomainak elvétele. Mivel paptársaival együtt elutasította azt a manifesztumot, amely azt kérte, hogy Kárpátalja népét Szovjet-Ukrajnához csatolják, és nem tagadta meg a Szentszékkel való egységet, elkezdődött a papok üldözése. Közülük sokakat letartóztattak. Őt, mint a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye püspökét és kísérőit 1947. október végén, a lókai templom felszentelése után közlekedési balesetet színlelve teherautóval elgázolták. A sebesülteket a munkácsi kórházba szállították, ahol az államrendőrség ügynöke a püspököt 1947. november 1-én megmérgezte. A hitben való állhatatossága példaként szolgál a papság és hívek számára.
8 görög katolikus vértanútársával 2001. június 27-én Lvovban (Ukrajna) Szent II. János Pál pápa Aranyszájú Szent János liturgiájának keretében a boldogok sorába iktatta.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

A nappal szárnyas hírnöke

jelenti már, hogy jő a fény;

a lelkek ébresztője is,

Krisztus, bennünket élni hív:

„Hagyjátok már az ágyakat,

ti ernyedt, kába tétlenek;

szilárdan, tisztán, éberen

virrasszatok; közel vagyok!”

Hogy fényes szellők szárnyain

ha kél a hajnal, s gyúl az ég,

munkára készen kezdjük el

az új napot s az új reményt,

Jézust kiáltsuk hangosan,

sírván, könyörgőn, éberen;

imádkozzunk figyelmesen,

s a tiszta szív nem szunnyad el.

Álmunkat, Krisztus, messze űzd,

törd szét az éj bilincseit,

oldozd fel mind a régi bűnt,

s új fényességet önts belénk!

Dicsérjük az örök Atyát,

dicsérjük egyszülött Fiát

s a Lelket, a Vigasztalót,

időtlen századok során! Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Szívünkbe öntsd szerelmedet,

és bőven oszd kegyelmedet,

hogy megtisztuljunk általad,

és élvezzük jóvoltodat!

Mint száműzöttek, kérlelünk,

bús vándorok, hozzád jövünk;

nálad bizton kiköthetünk,

örök hazát ott nyerhetünk.

Boldog szív az, mely megszeret,

szomjazza élő vizedet,

s boldog nép, melynek hű szeme

meglát, Igazság Istene.

Imádat illet: nagy neved

dicsérje szent emlékezet,

s vég nélkül ünnepeljenek

a hozzád vonzódó szívek.

Ezt add meg, kérünk, jó Atya,

s Atyának mása, egy Fia,

s te, Szentlélek, Vigasztaló:

örökre egy uralkodó. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Te minket megszabadítasz, Urunk, és nevedet mindörökké magasztaljuk.
44 (43). zsoltár
A nép sorscsapásai
Mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket (Róm 8, 37).
I.

Istenünk, hallottuk saját fülünkkel, †

atyáink elbeszélték nekünk a csodákat, *

amelyeket napjaikban tettél, egykor régen.

Kezed népeket űzött el, őket meg letelepítetted, *

nemzeteket zúztál össze, őket pedig megnövelted.

Mert nem kardjukkal vették birtokba ezt a földet, *

és nem is az ő karjuk segítette őket,

hanem a te jobbod és a te karod és arcod fényessége, *

mert úgy szeretted őket.

Te vagy Istenem és Királyom, *

parancsodra megszabadul Jákob.

Veled szórtuk szét ellenségeinket; *

a te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.

Mert én nem az íjamban bízom, *

kardom meg nem szabadíthat.

De te megszabadítasz minket sanyargatóinktól, *

és megszégyeníted ellenségeinket.

Mindennap Isten a mi dicsekvésünk, *

és nevedet mindörökké magasztaljuk!

Ant. Te minket megszabadítasz, Urunk, és nevedet mindörökké magasztaljuk.
2. ant. Könyörülj, Uram; ne hagyd, hogy örökségedet gyalázat érje!
II.

De most elvetettél és megaláztál minket, *

Istenünk, már nem vonulsz ki együtt seregünkkel.

Megfutamítottál ellenségeink elől, *

és kifosztottak, akik gyűlölnek minket.

Odaadtál, mint vágásra szánt juhokat, *

a nemzetek között széjjelszórtál.

Eladtad népedet haszon nélkül, *

és cserébe érte nem adtak sokat.

Szomszédaink előtt gyalázattá tettél minket, *

gúnyol és csúfol környezetünk.

Szállóigévé tettél a pogányok számára, *

csak csóválják fejüket a népek.

Gyalázatom szemem előtt van egész nap, *

és szégyenpírban ég az arcom

a gúnyolók és szemrehányók szava miatt, *

ellenségem és támadóm színe előtt.

Ant. Könyörülj, Uram; ne hagyd, hogy örökségedet gyalázat érje!
3. ant. Kelj fel, Uram, válts meg minket, hiszen irgalmas vagy!
III.

Mindezek most ránk szakadtak, †

téged mégsem feledtünk el, *

és nem szegtük meg szövetségedet.

Szívünk nem fordult el tőled, *

lépteink utadról le nem tértek,

pedig megaláztál a sakálok földjén minket, *

ránk borítottad a halál árnyát.

Ha Istenünk nevét elfelednénk, *

és ha kezünket más isten felé tárnánk,

Isten vajon ezt nem kérné számon? *

A szív titkait csak ő ismeri.

Teérted gyilkolnak mindennap bennünket, *

és leölésre szánt juhoknak tekintenek!

Kelj fel, miért alszol, Uram, *

kelj fel, és ne taszíts el mindörökre!

Miért fordítod el arcodat? *

Elfeleded ínségünket és gyötrelmeinket?

A föld porába alázták lelkünket, *

a földhöz tapadt egész testünk.

Kelj fel, Uram, siess segítségünkre, *

irgalmasságodban válts meg minket!

Ant. Kelj fel, Uram, válts meg minket, hiszen irgalmas vagy!

Uram, kihez mennénk?

Tiéd az örök életet adó tanítás.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Bölcsesség könyvéből

7, 15-30

A bölcsesség: Isten képe

Adja meg nekem az Isten, hogy bölcsen beszéljek, és ahhoz méltóan gondolkodjam, aminek részese lettem! Mert ő irányítja a bölcsességet, és vezeti a bölcset. Hiszen a kezében vagyunk mi magunk, a szavaink, egész értelmünk és minden ügyességünk.

Mert ő adta nekem a dolgok biztos ismeretét, hogy értsem a világmindenség szerkezetét és az elemek működését, az idők elejét, végét és közepét, a napfordulat változását és az évszakok váltakozását, az év lefolyását és a csillagok állását, az állatok természetét és a vadállatok indulatait, a szellemvilág hatalmát és az emberek gondolkodását, a növények különbségeit és a gyökerek gyógyító erejét. Mindent megismertem, ami el volt rejtve, s ami látható volt; mert a mindeneket művészien alakító bölcsesség megtanított rá.

Benne ugyanis lélek van, amely értelmes, szent, a maga nemében egyetlen, sokrétű, finom, könnyed, mozgékony, átható, tiszta, világos, sérthetetlen, a jót kedveli, éles, akadályt nem ismer, jótékony, emberbarát, állhatatos, szilárd, bátor, mindenható, mindent lát, és áthatja a szellemet, a gondolkodó, a tiszta és a legfinomabb lényeket. Mert a bölcsesség mozgékonyabb, mint bármi, ami mozog; tisztaságánál fogva mindenen áthatol.

Hiszen Isten erejének lehelete és a Mindenható dicsőségének tiszta kicsordulása; ezért nem érheti soha semmi folt. Az örök világosság kisugárzása, és az Isten működésének tiszta tükre és jóságának képmása.

Bár csak egy, mindent megtehet, s jóllehet magában marad, megújítja a mindenséget. Nemzedékről nemzedékre betér a szent lelkekbe, így teremti meg Isten barátait és a prófétákat. Isten csak azt szereti, aki a bölcsességgel él, mert az ékesebb a napnál, és fönségesebb minden csillagképnél. Ha a világossághoz hasonlítjuk, még annál is különb, mert azt felváltja az éjszaka, a bölcsességgel szemben azonban tehetetlen a gonoszság.

VÁLASZOS ÉNEK

Kol 1, 15-16; Bölcs 7, 26

Jézus Krisztus a láthatatlan Isten képmása, az egész teremtés elsőszülöttje, * Mert benne teremtetett minden.

Az örök világosság kisugárzása és az Isten jóságának képmása. * Mert benne teremtetett minden.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Boldog Romzsa Tódor püspök életéről és vértanúhaláláról

(Puskás László: Megalkuvás nélkül című könyve alapján)

„Krisztusért meghalni annyi, mint örökké élni”

Romzsa Tódor mint szemináriumi spirituális nem tett különbséget ruszin, ukrán, orosz és magyar kispap között. Számára mindegyik növendéke: leendő apostol és lelkipásztor volt. Rajongásig szerette népét. Ezért arra biztatta a ruszin papnövendékeket, hogy népük felemelkedésén fáradozzanak.

Mint a filozófia tanára, érdekfeszítően magyarázott, és a nehéz szövegeket sokszor humoros megjegyzésekkel oldotta fel. Mintha megsejtette volna a jövőt, növendékeit az ateizmus elleni harcra készítette fel. Minden egyes filozófiai tételnél megemlítette azt az ellenvetést, amely az ateisták részéről felmerülhet, és egyúttal megadta rá a választ. Tanítás közben biztos tudás sugárzott róla. Erre a biztos tudásra nevelte a növendékeket is, s azt akarta, hogy a katolikus világnézetet szakértelemmel és magabiztosan képviseljék.

A szeminárium kápolnájának szószékéről adott elmélkedései dogmatikai jellegűek voltak, de mindig fűzött hozzájuk erkölcsi tanulságokat is. Arra törekedett, hogy a hivatás kegyelmét egyre jobban kibontakoztassa a növendékekben. Nemcsak kispapjai, hanem paptársai is követendő példát láttak benne.

1947 őszén Sztálin jóváhagyta a Szovjetunióban működő keresztény egyházakra vonatkozó jelentéseket és intézkedési terveket, amelyek a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye és annak püspöke, Romzsa Tódor sorsát is meghatározták. Hruscsov, az ukrajnai kommunista párt központi bizottságának első titkára Sztálinhoz fordult azzal a kéréssel, hogy engedélyezze számára a Rómával egyesült egyházi felsőbbség likvidálását az egykor magyar városban, Ungváron.

Tódor püspök és egyházmegyéjének papjai továbbra is igyekeztek úgy élni és tevékenykedni, mintha ez a veszélyhelyzet nem létezne, tudomásul véve azt, hogy életterük mindinkább beszűkül. Amikor Lóka (Lavki) községben (Munkácsi járás) befejeződött a templom felújítása, annak 1947. október 26-án, Krisztus Király ünnepén történő felszentelésére Tódor püspököt kérték meg.

Mivel a püspökre és papjaira vonatkozó utazási tilalmat csak az illetékes egyházügyi megbízott oldhatta fel, ezért az állambiztonsági szervek jól ismerhették az utazás időpontját. Az ünnepélyes templomszentelés után a püspök és kísérete a beregszőllősi plébánián ebédelt. Itt a helybeliek figyelmeztették, hogy a faluvégen idegen férfiakat és autókat láttak, ezért a püspök a következő napra halasztotta a hazatérést.

Másnap, hétfőn 9 óra tájban Iványi irányába indult hazafelé. Beregszőllőstől 2-3 km távolságban azonban egy nagy, 12 kerekes teherautó teljes sebességgel hátulról belerohant a püspököt szállító lovas kocsiba. A püspök és Bacsinszky Dániel parochus atya az úttestre zuhantak, kísérőit, Bereznay András titkár atyát és két kispapot pedig az ütközés ereje 10 méterre röpítette a mezőre, akiket a támadók még agyba-főbe vertek. A felocsúdott két kispap segítségért kiabálva a közeli falu felé futott, de a pufajkás merénylők – abbahagyva a püspök ütlegelését – utolérték őket. A püspöki titkár eszméletlenül feküdt. Bacsinszky Dániel parochust, akinek a lábán amúgy is átment a gázoló teherautó kereke, úgy látszik a püspöknek nézték, mert az ütlegekből különösen is sok jutott neki. Tódor püspök fejsérüléseket és állkapocstörést szenvedett a vastárgyakkal való csapásoktól. A merénylők rövid időn belül végeztek volna áldozataikkal, de Iványi felől emberek közeledtek. Erre a támadók elmenekültek.

A postaautón a sebesülteket a munkácsi kórházba szállították, ahol az orvosok mindent megtettek a sérültek érdekében. Tódor püspök leginkább a fején sérült meg. Állkapcsán kétszeres törést szenvedett, szájüregében csupán hét foga maradt épségben, a többi részben kitört, részben meglazult. Egyik lábszárán hosszanti nyílt sebek voltak, egész testét zúzódások és kék foltok borították. A műtétek, illetve az orvosi ellátás után nyugodtan telt el az éjszaka, a betegek állapota stabilizálódott.

Teofila bazilita rendi nővér (aki a sebészeti osztály főnővére és a kórház adminisztrációs főnővére volt) tanúsítja, hogy a kórház főorvosa – szokatlan eljárással – másnap egy fiatal leányt alkalmazott betegápoló nővérnek arra az időszakra, amíg Tódor püspök és kísérete a kórházban tartózkodott, és határozott utasítása volt, hogy ételüket a konyháról is ez az új alkalmazott hozza majd be személyesen számukra, sőt szállást is a sebészeten kellett neki biztosítani. A főorvos igyekezett eltávolítani a nővéreket és a hozzátartózkodókat, hogy ne töltsék az éjszakát a betegek mellett, hiszen itt van az új „nővér”, akit kizárólag az új sebesültek mellé vett fel. A főorvos Bacsinszky atyát át akarta helyezni a teológusok kórtermébe, hogy a püspöknek kellő nyugalmat lehessen biztosítani, de Tódor püspök határozottan arra kérte, hogy paptársa maradjon mellette.

Másnap Tódor püspök meggyónt és megáldozott. Állkapocs törése, illetve az azt rögzítő kapcsok miatt egy kis cső segítségével csak folyékony táplálékot tudott magához venni.

A főorvos és helyettese péntekről szombatra virradó éjjel nagyon kései időben, akárcsak az előző éjszakán is, vizitet tartottak. A főorvos a nővéreket kiparancsolta a betegszobából, ahogyan mondta: „Mindössze öt percre.”

Amikor a nővérek visszajöttek, úgy látszott, hogy semmi baj nem történt. De nemsokára a püspök felsóhajtott: „Jézusom”, majd látták, hogy az egész testét megrázó görcs után nem mozdul többé. A szomszéd ágyon fekvő Bacsinszky atya csak annyit tudott mondani: „Volt itt egy nővér, és a püspök atya orra alá tartott valamit.” Ez a vallomás és az orrnál kezdődő kékülés arra mutatnak, hogy a méreg a belélegzéssel, az orr nyálkahártyáján keresztül szívódott fel, s okozta halálát mintegy 10 perc alatt, 1947. november 1-én.

Csak másnap, vasárnap este engedélyezték a püspök testének hazaszállítását a munkácsi kórházból. Hétfőn a hívek egész nap búcsúztak a Székesegyházban felravatalozott főpásztoruktól. November 4-én délelőtt a Szent Liturgia után Tódor püspököt a Székesegyház kriptájában temették el.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 17, 2; Jn 21, 17b

Szeretlek téged, Uram, én erősségem; * Az Úr az én erősségem és oltalmam.

Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged. * Az Úr az én erőségem és oltalmam.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te Boldog Romzsa Tódor püspököt és vértanút több nemzetiségű híveid lelkipásztorává tetted. Segíts, hogy megalkuvás nélküli tanúságtételének és életáldozatának példáját keresztény életünkben mi is hűségesen kövessük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky