2024. május 20.

Szűz Mária az Egyház Anyja
emléknap

Délben

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Urunk, felséges Istenünk,

a lét rendjét ki megszabod:

reggel világosságot adsz,

és délben tűző ragyogást,

oltsd el minden viszály tüzét,

szüntesd a rossz vágyak hevét,

a testet egészséggel áldd,

szívünket békéd járja át.

Add meg, kegyelmes jó Atya,

Atyának egyszülött Fia

és Szentlélek, vigasztalónk,

egyetlen Úr, örök király. Ámen.

Vagy:

Dicsérjük dallal az Urat,

buzgó készséggel lelkesen:

az óra, íme, délre jár

s bennünket imádságra hív.

Ez szent idő: az áldozat,

boldog Bárány, keresztre száll

és híveit megváltva most

dicsőségünket szerzi meg.

E fénytől, mely tűzőn ragyog,

homályba hull a déli ég:

szívjuk szívünkbe lelkesen

kegyelme lángját s erejét.

Dicsérjük őt, ki jó Atyánk,

és egyszülött örök Fiát,

s a Szentlelket, ki vigaszunk

meg nem szűnő időkön át. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Parancsaidat keresem, Uram, mert azok által éltetsz engem.
119 (118). zsoltár, 89-96
XII. (Lamed)

Léted örökkévaló, Uram, *

igéd is örökké szilárd, mint az ég.

Leghűségesebb vagy nemzedékről nemzedékre, *

megszilárdítottad a földet, és az megmarad.

Léteznek ezek ma is, végzéseid szerint, *

neked szolgál a mindenség.

Lehet, ha nem szeretném úgy törvényedet, *

megalázottságomban talán elpusztulnék.

Lelkem sohasem felejti el parancsaidat, *

mert azok által éltetsz engem.

Légy szabadítóm, én tied vagyok, *

mivel parancsaidat keresem.

Lesnek rám a gonoszok, hogy elveszítsenek, *

de én megértettem végzéseidet.

Látom, hogy minden dolognak vége lesz, *

de a te parancsolatod bizony megmarad.

Ant. Parancsaidat keresem, Uram, mert azok által éltetsz engem.
2. ant. Uram, te vagy az én reménységem ifjúkorom óta.
71 (70). zsoltár
Benned bízom, Uram, gyermekkorom óta
A reményégben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők! (Róm 12, 12)
I.

Te vagy, Uram, én reményem, *

ne hagyj soha szégyent érnem!

Te igaz vagy, szabadíts meg, és ments meg engem, *

fordítsd felém füled, siess segítségemre!

Légy oltalmazó sziklám és megerősített hajlékom, *

hogy megszabadíts engem,

mivel te vagy az én erősségem *

és biztos menedékem.

Istenem, ragadj ki a bűnösök kezéből, *

a törvényszegő és a zsarnok hatalmából!

Te vagy, Uram, reménységem; *

ifjúkorom óta, Uram, benned bízom.

Az anyaméhtől te vagy támaszom, †

anyám öle óta a védelmezőm, *

te vagy mindig az én dicsekvésem.

Szinte csodajel lettem sokaknak, *

mert te erős segítőm vagy!

Szám dicséreteddel van tele, *

egész napom magasztalásoddal.

Ne vess el engem öregségem idején, *

ha erőm hanyatlik, ne hagyj el engem!

Ellenségeim beszélnek rólam, †

mert szemmel tartanak engem, *

és fölöttem összesúgnak,

és azt mondják: „Már elhagyta Isten, †

üldözzétek, és fogjátok el, *

már senki sincs, aki megmenthetné!”

Ne távozz el tőlem, Isten, *

siess, Istenem, jöjj segítségemre!

Megszégyenülten vesszenek el, akik életemre törnek, *

rosszakaróimat sújtsa szégyen és gyalázat!

Ant. Uram, te vagy az én reménységem ifjúkorom óta.
3. ant. Ha öregkorra jutok, ne hagyj magamra, Istenem.
II.

Én azonban mindenkor reménykedem, *

dicséretedről dalolok szüntelen.

Igazságodat hirdeti ajkam, †

és szabadító tetteidet mindennap, *

amiket megszámlálni sem tudok.

Az Úr nagy tetteit hirdetem, *

Uram, én csak igazságodról elmélkedem.

Ifjúságom óta oktatsz, Istenem, *

csodáidat mindmáig hirdetem.

Ha öregkorra és késő vénségre jutok, *

ne hagyj akkor se magamra, Istenem,

hadd hirdessem erős karodat *

minden eljövendő nemzedéknek!

Hatalmad és igazságod oly nagy, Istenem, †

hogy csodás tetteid az égig érnek; *

Isten, ki hasonló hozzád?

De sok gyötrelmet és bajt mutattál meg nekem, †

te azonban új életre keltettél, *

a föld mélyéből is kihoztál engem.

Megnöveled életkoromat, *

felém fordulsz, és megvigasztalsz.

Én pedig hálát adok majd neked, †

hárfán zengem hűségedet, Istenem; *

Izrael Szentje, citerán zsoltárt pengetek neked.

Ajkam örvendezzen, amikor neked énekel, *

és lelkem, amelyet megváltottál.

Nyelvem naphosszat csak igazságodat emlegesse, *

mivel megszégyenültek és meghátráltak, akik vesztemre törtek.

Ant. Ha öregkorra jutok, ne hagyj magamra, Istenem.

RÖVID OLVASMÁNY

Róm 6, 22

Most felszabadultatok a bűn alól, és Isten szolgái lettetek. Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet.

Életet öntesz, ugye, ismét belénk,

Hogy néped benned megvigasztalódjék?

Könyörögjünk!

Istenünk, te vagy az aratás Ura és szőlőskerted őrzője, te osztod be köteles szolgálatunkat, és te adod meg igazságod szerint jutalmunkat, ahogy megérdemeljük. Engedd úgy hordoznunk a nap terhét, hogy mindenkor panasz nélkül fogadjuk végzéseidet. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky