Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Örök fölségű nagy Király,
megtörtél poklot, zord halált,
megváltottad hű népedet,
s ülsz most győzelmi ünnepet:
Atyád jobbjára mennybe szállsz,
öröktől nála volt hazád,
most emberként is elnyered
a kormányt ég és föld felett.
A hármas embernemzedék:
eget nyerők és földi nép,
s melyet sötétség, éj borít
nevedre térdre hull ma mind.
Reszketve nézik angyalok,
az embersors hogy változott:
vétett és tisztított a test,
s Krisztusban égi trónra lelt.
Ó, Jézus, szívünk óhaja,
te légy jutalmunk, ég Ura,
ki győzve földi élveken
uralkodol már mindenen.
Alázattal megkérlelünk,
bocsáss meg minden bűnt nekünk,
emeljen fel magas kegyed,
s szívünket égbe elvezesd.
Ha majd felhőkön hirtelen
dicsőn ítélni megjelensz,
elvetve méltó büntetést
Atyánk házába visszavégy!
Ki győztesen az égbe szállsz,
Jézus, szavunk most téged áld,
Atyát s a Lelket egyaránt
időtlen századok során. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, *
irgalma örökké megmarad.
Ki tudná elmondani az Úr hatalmas tetteit, *
dicséretét hiánytalanul hirdetni ki képes?
Boldog, aki megtartja a törvényt, *
akinek tettei mindenkor igazak.
Gondolj ránk, Urunk, hiszen szereted népedet, *
látogass hozzánk segítségeddel;
hadd lássuk választottaid boldogságát, †
hadd örvendjünk nemzeted örömének, *
és dicsekedjünk örökségeddel.
Atyáinkkal együtt mi is vétkeztünk, *
bűnbe estünk, gonoszat cselekedtünk.
Atyáink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, †
mérhetetlen irgalmadra nem gondoltak, *
és lázadoztak, amikor elérték a Vörös-tengert.
De az Úr megszabadította őket nevéért, *
hogy megismertesse hatalmát.
Rákiáltott a Vörös-tengerre, és az kiszáradt, *
a mély tengeren, akár a pusztán, vezette át őket.
Gyűlölőik hatalmából kimentette őket, *
s megszabadította ellenségeik kezéből.
Sanyargatóikat elnyelte a tenger, *
egy sem maradt életben közülük.
Hittek ezért ígéreteiben, *
és dicséretét énekelték.
De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, *
és nem bíztak Isten terveiben.
Telhetetlen vágyra gerjedtek a pusztában, *
a sivatagban Istent kísértették.
Kielégítette akkor sóvárgásukat, *
és torkig jóllakatta őket.
A táborban pártot ütöttek Mózes ellen, *
és Áron ellen, aki az Úr szentje.
De meghasadt a föld, s elnyelte Datánt, *
és eltemette Abiron hadát.
Lobogó láng csapott fel seregük ellen, *
láng emésztette el a bűnösöket.
Borjút öntöttek Hóreb hegyénél, *
és leborultak az arany képmás előtt.
Dicsőségüket fölcserélték *
a füvet legelő borjú képével.
Elfeledték szabadító Istenüket, *
aki Egyiptomban jeleket művelt,
Kám földjén csodákat, *
a Vörös-tengernél félelmetes dolgokat.
Már arra gondolt, hogy eltörli őket, *
ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott.
Ám ő résen állt színe előtt, *
elfordította az Úr haragját, hogy ne ártson nekik.
Semmire sem becsülték a megígért földet, *
nem hittek ígéreteinek.
Zúgolódva ültek sátraik mélyén, *
nem törődtek Isten szavával.
Ekkor fölemelt kézzel megesküdött nekik, *
hogy eltiporja őket a pusztában,
szétszórja nemzetségüket a pogányok között, *
elszéleszti őket messze országokba.
Aztán meg Baalpeort kezdték imádni, *
holt bálványnak adott áldozatból lakomáztak.
Minden tettükkel Istent ingerelték, *
romlás zúdult ezért fejükre.
Fölállt akkor Pinehász, és ítéletet tartott, *
mire megszűnt a csapás.
Ez érdemül számított neki *
nemzedékeken át, mindörökre.
Meriba vizénél is felháborították, *
még Mózest is bajba sodorták,
mert keserűségbe hajszolták lelkét, *
és ő meggondolatlan szóra nyitotta száját.
Nem irtották ki a pogányokat sem, *
noha az Úr meghagyta nekik.
Elvegyültek a pogányok közé, *
és cselekedeteiket eltanulták.
Bálványaik szolgálatára adták magukat, *
és ez lett végül a vesztük.
Saját fiaikat áldozatul adták, *
és lányaikat a démonoknak.
Ártatlan vért ontottak, †
saját fiaik és lányaik vérét; *
Kánaán bálványainak áldozták őket.
Vérrel szennyezték be az országot, †
bemocskolták magukat cselekedeteikkel, *
hitszegőkké váltak tetteik által.
Haragra lobbant akkor népe ellen az Úr, *
és megutálta örökségét.
Pogányok kezére adta őket, *
gyűlölőik uralkodtak rajtuk.
Ellenségeik sanyargatták őket, *
megalázást szenvedtek azok keze alatt.
Újra meg újra mentésükre jött, †
ők azonban szándékaikkal tovább ingerelték, *
és bűneikbe visszaestek.
Ám ismét rátekintett nyomorúságukra, *
és meghallgatta könyörgésüket.
Visszaemlékezett a velük kötött szövetségre, *
nagy szeretettel megkönyörült rajtuk.
Szánalmat ébresztett azok szívében, *
akik fogságba hurcolták őket.
Szabadíts meg minket, Urunk, Istenünk, *
és gyűjts egybe a pogányok közül,
hogy szent nevedet magasztaljuk, *
és dicséreted legyen dicsekvésünk.
Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, †
öröktől fogva mindörökké. *
Az egész nép mondja: „Úgy legyen! Úgy legyen!”
Isten új életre hívott minket, alleluja.
Jézus Krisztusnak a halálból az élő reményre való feltámasztása által, alleluja.
ELSŐ OLVASMÁNY
Szent János apostol első leveléből
3, 11-17
A testvérek iránti szeretet
Szeretteim! Ezt az üzenetet halljuk kezdettől fogva: Szeressük egymást! Ne tegyünk úgy, mint Káin, aki a gonosztól való volt, és megölte testvérét. Miért ölte meg? Mert az ő tettei gonoszak voltak, a testvére tettei ellenben igazak.
Ne csodálkozzatok azon, testvérek, hogy a világ gyűlöl benneteket. Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, a halálban marad. Aki gyűlöli testvérét, gyilkos, márpedig tudjátok, hogy egy gyilkosnak sem maradandó birtoka az örök élet.
Az (Isten) szeretetét arról ismerjük fel, hogy életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért. Hogyan marad meg az Isten szeretete abban, aki – bár bőven van neki a világ javaiból – mégis, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét?
VÁLASZOS ÉNEK
1 Jn 3, 16. 14
Isten szeretetét arról ismerjük fel, hogy életét adta értünk. * Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért, alleluja.
Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket. * Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért, alleluja.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspöknek Szent János evangéliumáról szóló fejtegetéseiből
(Tract. 124, 5. 7: CCL 36, 685-687)
A két élet
Két, Istentől kinyilatkoztatott és ajánlott életet ismer az Egyház. Az egyik a hitben, a másik a színről színre való látásban van. Az egyik a földi zarándoklásunk idejére szól, a másik a mennyei lakóhely örökkévalóságában. Munkálkodásban áll az egyik, örök nyugalom a másik. Az egyik égi haza felé vezető úton való élet, a másik már az örök hazában van. Egyik a munkálkodásban cselekvő élet, a másik a jutalmul kapott Istent látó élet.
Az elsőt Péter apostol jelzi, a másikat pedig János. Az teljesen itt a földön zajlik le, e világ végéig tart, és akkor lesz vége; emez abban különbözik attól, hogy a világ vége után fog majd kiteljesedni, de abban a jövő világban nem lesz soha vége. Ezért hangzik Péter felé: Te kövess engem; Jánosra vonatkozólag pedig így rendelkezik: Ha azt akarom, hogy így maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele? Te kövess engem!
Te úgy kövess engem, hogy utánozzál a földi szenvedések elviselésében; ő maradjon, míg el nem jövök, hogy örök boldogságot osztogassak. Még nyíltabban így is mondhatta volna: Az engem követő tökéletes munkálkodás az, amelyet szenvedésem példája formál, viszont a megkezdett szemlélődés maradjon meg, míg el nem jövök, hogy tökéletessé tegyem azt, amikor már eljöttem.
Egészen a halálig követi ugyanis Krisztust a szeretetből fakadó türelemmel teli élet, de Krisztus ismeretének teljességére még várni kell, amíg dicsőségesen el nem jön. Itt a halandók földjén ugyanis el kell viselnünk e világ szenvedéseit, ott az élők földjén pedig majd látni fogjuk az Úr jóságát.
E szavait ugyanis: Akarom, hogy így maradjon, míg el nem jövök, nem úgy kell értenünk, mintha azt mondta volna, hogy: lemaradjon; vagy pedig: megmaradjon, hanem: várakozzék, hiszen amit János jelez, az természetesen nem most, hanem csak akkor fog beteljesedni, amikor Krisztus eljön. Amit pedig Péter jelez, akinek ezt mondta: Te kövess engem!, az csak akkor juthat el oda, amire várakozik, ha most nekiáll a szenvedések elviselésének.
Azért mégse válassza külön senki e két dicső apostolt! Abban is benne voltak mindketten, amit Péter jelzett, és amit János jelzett, abban is részesültek később mindketten. Jel, hogy az egyik követte, és a másik maradt; viszont elviselte mindkettő a jelen nyomorúság minden szenvedését, és mindketten hittel várták az örök boldogság eljövendő jutalmát.
Nem csupán ők, de ezt cselekszi Krisztus jegyese, az egész Anyaszentegyház is, amelyet ki kell szabadítani abból a szenvedésből, és meg kell őrizni ebben a boldogságban. E két életutat Péter és János ábrázolta, egyik az egyiket, másik a másikat. Valóban a hit vezette mindkettőjüket ebben a mulandó életben, és azt az életet is, amelyben színről színre látnak, később mindketten élvezik is egy örökkévalóságon át.
A Krisztus testével elválaszthatatlanul egyesült szentek közül tehát – hogy e nagyon viharos élet tengerén legyen kormányosunk – Péter, mint az első az apostolok között, kapta meg bűneink oldására-kötésére a mennyek országának kulcsait; és mind e szentek közül – hogy annak a másik, kimeríthetetlen titkú életünknek is legyen biztos békességet nyújtó kikötője – János evangélista pihenhetett Krisztus keblén.
Mivel nemcsak egyedül Péter hivatott a bűnök megbocsátására, illetve megtartására, hanem az Egyház, éppen így nemcsak János az egyetlen, aki az Úr keblén az ő lelkének a legmélyéről meríti és azután hirdeti is azt, hogy kezdetben az Ige-Isten az Istennél volt, és a többi magasztos tanítást, amely Krisztus istenségéről és a teljes Szentháromság egységéről szól, s amelyet abban az országban majd színről színre fogunk szemlélni, most azonban, míg az Úr el nem jön, csupán homályosan, mintegy tükörben láthatunk; de maga az Úr is az egész földkerekségre kiárasztotta evangéliumát, hogy mindenki merítsen belőle ki-ki saját felfogóképességének a mértéke szerint.
VÁLASZOS ÉNEK
vö. 1 Pét 5, 10; 2 Kor 4, 14
A minden kegyelem Istene, aki Krisztus Jézusban örök dicsőségre hívott meg minket, * Rövid szenvedés után maga fog majd tökéletessé tenni, megerősíteni és biztos alapra helyezni, alleluja.
Aki Jézust feltámasztotta, Jézussal együtt minket is feltámaszt. * Rövid szenvedés után maga fog majd tökéletessé tenni, megerősíteni és biztos alapra helyezni, alleluja.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, amikor szent Fiad a mennybe ment, megígérte apostolainak a Szentlelket. Add, kérünk, hogy amint ők a mennyei tanítás sokféle adományában részesültek, úgy mi is részesedjünk lelki ajándékaidban. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky