Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Urunknak áldott napja ez,
szent fényességgel virradó,
világnak átkos vétkeit
kiontott szent vér mossa le.
Eltévedt ember hitre tér,
vakok szemében gyúl a fény;
s hogy irgalmat nyert a lator,
félelmünk immár megszűnik!
Ámulnak mind az angyalok
látván a bűnbánó latort,
ki bízva Krisztushoz kiált,
s menny üdvösségét élvezi.
Csodálandó nagy szent titok:
világnak bűnét elveszi,
s a testben járók vétkeit
eltörli Krisztus teste már.
Mi más lehetne nagyszerűbb?
Bűnt megbocsát az irgalom,
félelmet űz a szeretet,
s új életet hoz a halál.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
Vagy Húsvét nyolcada utáni köznapokon tetszés szerint:
Örvendj, ég, messzi csillagok,
tenger, föld, nap, tapsoljatok;
kereszthalálból Mesterünk
feltámadt, s benne élhetünk.
Ím, üdvösségünk visszatért,
Bárányunk ontott drága vért,
a bűnhomályból egymaga
lett létünk bátor hajnala.
Halált végzett ki e halál,
gyógyírra bűn, baj itt talál;
erényeink sértetlenül
ragyognak már győztes jelül.
Reményt ad és új kezdetet
e fénylő megváltói tett;
higgyük: mi is feltámadunk,
s mennyben lesz boldog otthonunk.
Fellelkesítnek szent javak,
buzgó imák ujjongjanak;
Húsvétot ünnepeljük itt,
mely nekünk nyújtja kincseit.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Hányszor lázadoztak Isten ellen a pusztában, *
hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban!
Istent kísértették újra meg újra, *
Izrael Szentjét keserítették.
Nem emlékeztek vissza hatalmas kezére, *
sem a napra, amikor kimentette őket az elnyomásból.
Amikor megmutatta jeleit Egyiptomban, *
csodáit művelte Tánisz mezején:
Vérré változtatta folyóikat s patakjaikat, *
hogy ne ihassanak.
Mérges legyeket küldött, hogy mardossák őket, *
és békákat, hogy így romlást hozzon rájuk.
Féreg fogára adta termésüket, *
munkájuk gyümölcsét a sáskáknak.
Szőlőjüket jégesővel pusztította el, *
fügefáikat felhőszakadással.
Jégverés irtotta csordáikat, *
nyájaikat tüzes villám.
Rájuk bocsátotta lobogó haragját, †
indulatát, ostorát, verését, *
ártó angyalok seregét.
Szabadjára engedte indulatát, †
nem kímélte őket a haláltól, *
életüket dögvésszel sújtotta.
Megölt minden első sarjat Egyiptomban, *
minden elsőszülött fiút Kám sátraiban.
Kihozta népét, mint juhokat, *
mint nyájat terelgette őket a pusztában.
Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, *
de ellenségeiket a tenger borította el.
Bevezette őket szent földjére, *
a hegyre, melyet jobbja szerzett nekik.
Nemzeteket űzött ki előlük, †
és földjüket nekik adta örökségül, *
a pogányok sátraiba Izrael törzseit telepítette.
Mégis megkísértették és ingerelték a fölséges Istent, *
szövetségével mit sem törődtek.
Elpártoltak tőle, hűtlenné lettek, †
ugyanúgy, mint ősatyáik; *
mint a csalfa íj, eltérültek.
Pogány oltáraikkal fölingerelték őt, *
bálványaikkal féltékennyé tették.
Isten hallotta, és haragra gerjedt, *
és nagyon megutálta Izraelt.
Elhagyta silói hajlékát, *
sátorát, ahol emberek között lakott.
Fogságba juttatta hatalma jelét, *
ékességét ellenség kezébe.
Népét kiszolgáltatta a kardnak, *
szívét harag töltötte el öröksége ellen.
Fiaikat tűz emésztette meg, *
hajadon lányaik pártában maradtak.
Kard által hullottak el papjaik, *
özvegyeik nem sirathatták el őket.
De aztán, mint álomból, felserkent az Úr, *
mint bor mámorából ébredő harcos.
Végigvert ellenségeik hátán, *
örök gyalázattal bélyegezte őket.
De József sátora nem kellett már neki, *
Efraim törzsét nem választotta,
hanem Júda törzsére esett választása, *
és Sion hegyére, amelyet szeretett.
Magasra építette szentélyét, akár az eget, *
örök alapot vetett neki, mint a földnek.
És kiválasztotta Dávidot, szolgáját, †
fölemelte a juhnyáj mellől, *
magához vette az anyajuhok mögül:
legeltesse népét, Jákobot *
és Izraelt, az ő örökségét.
És ő tiszta szívvel terelgette őket, *
ügyes kezű pásztorként járt előttük.
Isten új életre hívott minket. Alleluja.
Jézus Krisztusnak a halálból az élő reményre való feltámasztása által. Alleluja.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Jelenések könyvéből
18, 1-20
Babilon bukása
Én, János, láttam egy másik angyalt, amint alászállt az égből. Nagy hatalma volt, s fénye beragyogta a földet. Teljes erejéből kiáltozott: „Elesett, elesett a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett, minden tisztátalan szellem hajléka, minden tisztátalan madár fészke, minden tisztátalan és gyűlöletes állat odúja, mert erkölcstelensége tüzes borából minden nemzet ivott, vele erkölcstelenkedtek a föld királyai, és a föld kereskedői meggazdagodtak határtalan fényűzéséből.”
Egy másik szózatot is hallottam az égből, ez így hangzott: „Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bűneikben, és benneteket is érjenek csapásaik! Bűneik az eget verik, de az Úr számon tartja gonoszságaikat. Úgy fizessetek neki, ahogy ő fizetett nektek, tetteit kétszeresen viszonozzátok. Serlegébe töltsetek kétannyit, mint amennyit ő töltött. Amennyit gőgösködött és dőzsölt, annyi gyötrelmet és bánatot okozzatok neki. Hisz ezt mondja magában: Királynőként trónolok, nem vagyok özvegy, és nem ismerem a gyászt. Ezért egyetlen napon zúdulnak rá a csapások: halál, gyász, éhség, sőt tűz fogja elhamvasztani, mert hatalmas az Úr, az Isten, aki ítéletet tart fölötte.” Siratják és gyászolják a föld királyai, akik vele bujálkodtak és dőzsöltek, amikor majd látják, hogy füstölögve ég. De gyötrelmeitől való félelmükben távol állnak, és így kiáltoznak: „Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te hatalmas város! Egy óra alatt beteljesedett rajtad az ítélet.”
A föld kereskedői is siratják és gyászolják, mert senki sem veszi meg többé áruikat: az arany- és ezüstárut, a drágakövet és gyöngyöket, a patyolatot, a bíbort, selymet és karmazsint, a sokféle tujafát és elefántcsont csecsebecsét, az értékes fából, bronzból, vasból és márványból készült mindenféle edényt, a fahéjat és balzsamot, az illatszert, mirhát és tömjént, a bort és olajat, a lisztlángot és búzát, a barmokat, juhokat és lovakat, a kocsikat, s a rabszolgák testét és lelkét. Az érett gyümölcs, amelyre lelkedben vágyódtál, elfonnyadt. Minden fény és pompa odavan, és nyomuk sem lesz többé.
A kereskedők, akik meggazdagodtak belőle, gyötrelmeitől való félelmükben távol tőle megállnak, siránkoznak és jajgatnak: „Jaj, jaj, te nagy város! Patyolatba, bíborba és skarlátba öltöztél, arannyal, drágakővel és gyönggyel voltál ékes. Egy óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!”
Minden hajókormányos és révész, minden hajós és tengerész megállt a távolban, amikor megpillantotta a füstölgő tüzet, és így kiáltozott: „Melyik város hasonlít ehhez a nagy városhoz?” Hamut szórtak a fejükre, zokogva és gyászolva siránkoztak: „Jaj, jaj, te nagy város! A te gazdagságodból gazdagodott meg mindenki, akinek hajója járt a tengeren. Egy óra elég volt, hogy elpusztulj!” „Örüljetek neki, te, ég, ti, szentek, apostolok és próféták! Isten kimondta igazságotokért felette az ítéletet!”
VÁLASZOS ÉNEK
Iz 52, 11. 12; Jel 18, 4; Jer 51, 45
Gyertek ki Babilonból, tisztuljatok meg, akik az Úr edényeit hordozzátok; az Úr előttetek fog haladni, * És Izrael Istene gyűjt egybe titeket, alleluja.
Én népem, vonuljatok ki Babilonból, hogy megmentse ki-ki az életét az Úr haragja elől! * És Izrael Istene gyűjt egybe titeket, alleluja.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Alexandriai Szent Cirill püspöknek a római levélhez írt magyarázatából
(Cap. 15, 7: PG 74, 854-855)
Isten irgalma mindenki felé kitárult, hogy az egész világ elnyerje az üdvösséget
Sokan egy test vagyunk, és egymásnak kölcsönösen tagjai, így tanítja a Szentírás. Krisztus fűz össze egységbe minket a szeretet kötelékével: ő az ugyanis, aki mindkettőt eggyé tette, a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, a parancsok törvényét pedig rendelkezéseivel érvénytelenítette. Egymás között tehát egyetértésben kell lennünk; ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik együtt örül vele.
Karoljátok fel tehát egymást – mondja –, amint Krisztus is felkarolt benneteket Isten dicsőségére. Akkor karoljuk fel ugyanis egymást kölcsönösen, ha ugyanazt akarjuk gondolni, hasonlóképpen hordozva egymás terhét, és így a kölcsönös béke kötelékében megőrizzük a lelki egységet. Isten is így karolt fel bennünket Krisztusban. Mert szavahihető, aki mondta: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta értünk. Mert ő váltságdíjat fizetett mindnyájunk életéért, és kiragadott a halálból, a halálból és bűnből váltott meg minket. E nagy tervnek a célját mutatja meg Szent Pál, amikor azt mondja: Krisztus alávetette magát a körülmetélésnek, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását. A zsidók őseinek ugyanis megígérte Isten, hogy belőlük támadó utóddal fogja majd megáldani, és – mint a csillagokat – megsokasítja őket. Ezért jelent meg testben, és ezért lett emberré az, aki maga az Isten, az Ige volt, aki az egész teremtett világot fenntartja, és gondviselésével mindent megőriz. Testben jött el erre a világra, de nem azért, hogy neki szolgáljanak, hanem inkább azért, hogy ő szolgáljon, és odaadja életét váltságdíjul sokakért, amint ő maga is mondotta.
Nyíltan tudomásunkra hozta: ő valóban azért jött, hogy teljesítse az Izraelnek tett ígéreteket. Ezt mondta ugyanis: Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól. Éppen ezért teljesen igaza van Pálnak, amikor ezt mondja: Krisztus a körülmetélkedésnek alávetette magát, hogy valóra váltsa az ősatyáknak tett ígéreteket, és ez oknál fogva adta az Atyaisten, hogy irgalomra leljenek a pogányok: dicsőítsék Istent ők is, mint a világ Teremtőjét és Alkotóját, Megtartóját és Megváltóját. A mennyei irgalmasság tehát ezért tárult ki mindenki felé, ezért fogadta magához a pogányokat is. A bölcsesség Krisztusban levő misztériuma ezzel nem vétette el irgalmas célját, hiszen Isten irgalmából az egész világ elnyerte az üdvösséget azok helyett, akik abból kiestek.
VÁLASZOS ÉNEK
ApCsel 13, 46-47
Először nektek kellett hirdetnünk az Isten szavát. De mert visszautasítottátok, és méltatlannak ítéltétek magatokat az örök életre, * Most a pogányokhoz fordulunk, alleluja.
Ezt a parancsot adta nekünk az Úr: a pogányok világosságává tettelek. * Most a pogányokhoz fordulunk, alleluja.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható, örök Isten, működjék bennünk mindenkor húsvéti kegyelmed, amellyel új életet adtál a keresztség szentségében. Engedd, hogy segítségeddel bő termést hozzunk, és vezess el minket a boldog örökkévalóságba. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky