Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Dicsérjük dallal az Urat,
buzgó készséggel lelkesen:
az óra, íme, délre jár
s bennünket imádságra hív.
Ez szent idő: az áldozat,
boldog Bárány, keresztre száll
és híveit megváltva most
dicsőségünket szerzi meg.
E fénytől, mely tűzőn ragyog,
homályba hull a déli ég:
szívjuk szívünkbe lelkesen
kegyelme lángját s erejét.
Dicsérjük őt, ki jó Atyánk,
és egyszülött örök Fiát,
s a Szentlelket, ki vigaszunk
meg nem szűnő időkön át. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Szent és igaz vagy, Uram, *
és igazságos ítéletedben.
Szigorú végzéseidet igazságban hoztad, *
és teljes hűségben.
Szinte elsorvaszt a buzgalom, *
mert ellenségeim igédet elfelejtik.
Szavad tűzben kipróbált tiszta beszéd, *
azért szereti úgy szolgád.
Szánandó kicsiny és megvetett vagyok, *
de nem felejtem el parancsaidat.
Színigazság a te örök igazságod, *
a te törvényed örök hűség.
Szorongatás és bánat vesz körül, *
és parancsaid megörvendeztetnek.
Szilárd, örök bizonyság a te igazságod, *
adj értelmet, hogy éljek!
Uram, szabadító Istenem, *
éjjel-nappal tehozzád kiáltok.
Imádságom jusson színed elé, *
hajlítsd füledet kérésemre!
Mert a lelkem tele gyötrelemmel, *
életem közel van a holtak országához.
A sírba szállók közé számítanak, *
olyan ember vagyok, aki a végét járja.
A halottak között van a fekhelyem, *
mint aki megsebesítve a sírban alszik,
akinek már emlékét sem őrzik többé, *
és aki már kiszakadt a kezedből.
A verem mélyére vetettél, *
a sötétségbe és a halál árnyékába.
Rám nehezedett súlyos haragod, *
örvényeid fölöttem összecsapnak.
Ismerőseimet távol tartod tőlem, *
utálatossá tettél előttük.
Fogoly vagyok, szabadulásom nincsen, *
szemem elsorvad a kíntól.
Uram, egész nap hozzád kiáltok, *
és kezemet feléd tárom.
Csodákat talán a holtaknak teszel, *
vagy az árnyak fölkelnek, hogy áldjanak?
Vajon irgalmadat hirdeti valaki a sírban, *
vagy hűségedet a pusztulás helyén?
Vajon csodáidat meglátja valaki a sötétben, *
vagy igazságodat a feledés földjén?
De én hozzád kiáltok, Uram, *
már kora reggel eléd siet imádságom.
Miért taszítasz el magadtól, Uram, *
arcodat miért rejted el tőlem?
Nyomorult vagyok, és halálra vált ifjúkorom óta, *
megzavart és földre nyomott csapásaid súlya.
Rám zúdult haragod, *
és feldúlt a tőled való rettegés.
Hullámzik körülöttem egész nap, mint az árvíz, *
már-már összecsap fölöttem.
Elszakítottad tőlem jó barátaimat, *
már csak a sötétség ismer engem.
RÖVID OLVASMÁNY
Iz 4, 3
Aki Sionból megmenekül, és Jeruzsálemből életben marad, azt mind szentnek hívják majd, és följegyzik Jeruzsálemben az élők közé.
Gondolj ránk, Urunk, hiszen szereted népedet,
Látogass hozzánk segítségeddel!
Könyörögjünk!
Kérünk, Urunk, Jézus, siess és ne késlekedjél! Eljöveteled vigasztaló öröme töltsön el minket, mert szerető jóságodban bízva bízunk. Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky