2024. január 9.

Kedd, évközi idő, 1. hét
1. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Világosság, Atyáddal egy,

te fénynek fénye, napvilág,

az éjből felszáll énekünk:

jöjj el közénk, így kérlelünk.

Lelkünkből oszlasd a homályt,

szórd szét a démonok hadát,

álmosságunkat űzd tova,

restség ne rontson meg soha.

Irgalmazz, Krisztusunk, nekünk,

akik tebenned így hiszünk,

hogy üdvösségünk hozza meg

e szép zsoltáros énekünk.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled

időtlen századok során. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Szentháromság, nagy Istenünk,

te mindent alkotsz, rendre szabsz:

munkára szántad a napot,

s éjjel nyugalmas álmot adsz.

Reggel, délben és éjszaka

zengjük dicsérő éneked:

őrizz mindenkor, támogass,

hogy áldjuk együtt szent neved.

Szolgáid, hozzád járulunk,

eléd imádva borulunk:

esdő szavunkat megsegítsd,

az égiekkel egyesítsd.

Ezt add meg kérünk, jó Atya,

s Atyának mása, egy Fia,

s te, Szentlélek, Vigasztaló:

örökre egy uralkodó. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Az Úr igazságosan ítél a szegénynek.
10 (9 B). zsoltár
Hálaének
Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa (Lk 6, 20).
I.

Uram, miért vagy olyan messze, *

miért rejtőzöl el a nyomorúság válságos napjaiban?

Gyötri a szegényt a kevély gonosz, *

de belehull tervei tőrébe!

Bűnös vágyaival dicsekszik a gonosz, *

a kapzsi önmagát magasztalja.

Elbizakodottságában a bűnös semmibe veszi az Urat: *

„Úgysem kéri számon, nem számít az Isten!”

Ez neki minden gondolata, *

mert mindig sikerek kísérik útján.

Oly magasak végzéseid, hogy ez föl sem éri, *

ezért minden ellenfelét ócsárolja.

Szívében így szól: „Meg nem rendülök, *

nemzedékek hosszú során baj nem érhet!”

Telve a szája átokkal, álnoksággal és csalárdsággal, *

nyelve nyomorúságot és bajt okoz.

Leshelyén ül a mellékutak mentén, *

hogy titokban ártatlanok vérét ontsa.

Szeme a nyomorultat kémleli, *

leselkedik, mint a bozótban az oroszlán.

Csapdát állít, hogy elfogja a nyomorultat, *

a szerencsétlent rászedi, és tőrbe ejti.

Meglapul, majd rárohan, és a nyomorult elbukik *

az ő karja erejétől.

Azt mondja szívében: „Isten elfelejtette, *

arcát elfordítja, végül nem is látja.”

Ant. Az Úr igazságosan ítél a szegénynek.
2. ant. Uram, te számon tartasz minden kínt és könnyet.
II.

Kelj föl, Istenem, tárd ki erős karodat, *

és a nyomorultról el ne feledkezzél!

Miért veheti semmibe Istent a gonosz? *

Azt mondja szívében: „Úgysem kéred számon!”

Uram, te ezt látod, †

te minden kínt és könnyet számon tartasz, *

ezeket a te kezed utoléri.

Rád hagyatkozik az elhagyott, *

az árvának te vagy segítője.

Törd össze a bűnösök és gonoszok kezét, *

kérd számon bűnüket, hogy nyomuk se maradjon!

Király az Úr örökkön-örökké, *

a pogányok eltűnnek a föld színéről.

A szegények kívánságát meghallgatod, Uram, *

megerősíted szívüket, figyelmed feléjük fordul.

Oltalmazod az árva és az elhagyott ügyét, *

hogy ne félemlítse őket többé a földből való ember!

Ant. Uram, te számon tartasz minden kínt és könnyet.
3. ant. Az Úr beszéde tiszta, egyenes beszéd, tűzben kipróbált ezüst.
12 (11). zsoltár
Oltalom kérése a kevélyekkel szemben
A jóságos Atya értünk, szegényekért a saját Fiát küldte el (Szt. Ágoston).

Segíts, Uram, mert elfogytak az igazak, *

a hűségesek eltűntek az emberek közül.

Hazug dolgokat beszélnek embertársuknak, *

hamis ajakkal, kettős szívvel szólnak.

Némítsa el az Úr az összes hazug ajkat, *

és a nagyokat mondó nyelvet.

Azokét, akik azt mondják: „A nyelvünk az erőnk, †

mindenkor segítségünk az ajkunk, *

vajon ki lehetne úr fölöttünk?”

„A szűkölködők nyomora és a szegények sóhaja miatt †

– így szól az Úr – most már fölkelek, *

és szabadulást viszek annak, aki arra vágyódik.”

Az Úr beszéde tiszta, egyenes beszéd, *

salaktalan, hétszeresen megtisztított, tűzben kipróbált ezüst.

Uram, te minket megőrzöl és megoltalmazol *

ettől a nemzedéktől mindörökre!

Körülöttünk nyíltan jár-kel a gonosz, *

az emberek fiai az aljasságot magasztalják.

Ant. Az Úr beszéde tiszta, egyenes beszéd, tűzben kipróbált ezüst.

A szelídeket törvénnyel vezeti az Úr,

Az alázatosaknak ösvényét tanítja.

ELSŐ OLVASMÁNY

Sirák fiának könyvéből

11, 12-30

Csak Istenben bízhatunk

Van, aki ellankad és segítségre szorul, erőben szegény, csak gyengeségben gazdag, de az Úrnak irgalommal tekint rá a szeme, és ki is emeli nyomorúságából. Fölemeli fejét, hogy sokan csodálják (és dicsérjék érte Istent).

A jó és a balsors, az élet és a halál, a szegénység és a gazdagság: minden Istentől van. (Bölcsesség, tudomány és törvénytudás Istennél van, a szeretet és a jók útjai is őnála vannak. Tévedés és sötétség a bűnösökkel jött a világra, s akik szeretik a rosszat, meg is vénülnek a rosszban.) A jó emberek megtartják az Úr adományát, tetszése örökös jólétet biztosít. Gazdag lett a fösvény, mert gyötörte magát, pedig csak ennyi lesz a jutalma, nem több: Amely napon mondja: „Végre nyugalmam van, mostantól már csak javaimat élvezem”, nem tudja, még mennyi ideje van hátra, és mindent másra hagy, mert meg kell halnia.

Tarts ki munkád mellett, lelj benne örömet, és öregedjél meg foglalkozásodban! Ne nézd csodálkozva a bűnös műveit, bízzál az Úrban, és maradj meg a munkád mellett! Mert az Úr számára nagyon könnyű dolog a szegényt hirtelen gazdaggá tenni. A jámbor jutalma az Úrnak áldása; áldását kiárasztja egy szempillantás alatt. Ne mondd: „Mire volna nekem még szükségem, mi az a jó, aminek még híjával vagyok?” Ne mondd: „El vagyok látva mindennel, érhet-e bármiféle balsors?”

Egyetlen jó nap is feledteti a bajt, s a boldogság emlékét egy rossz nap is eltörli. Könnyen kifizeti Isten az embert a halála napján érdemei szerint. Ha rossz idők járnak, feledésbe merül az élvezet; az embernek a halála tárja fel tetteit. Míg meg nem hal, ne mondj boldognak senkit, csak a halálakor lehet latra vetni az embert.

VÁLASZOS ÉNEK

Sir 11, 19. 20; Lk 12, 17. 18

Amely napon a gazdag azt mondja: „Végre nyugalmam van, mostantól már csak javaimat élvezem”, * Nem tudja, még mennyi ideje van hátra, és mindent másra hagy, mert meg kell halnia.

A gazdag így okoskodott: Lebontom csűreimet, és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd minden vagyonomat. * Nem tudja, még mennyi ideje van hátra, és mindent másra hagy, mert meg kell halnia.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Nagy Szent Vazul püspök Részletesebb szabályzatából

(Resp. 2, 1: PG 31, 908-910)

A szeretet erejét Isten oltotta belénk

Az Isten iránti szeretet valóban nem tanítás kérdése. Hiszen nem mástól tanultuk azt, hogy örüljünk a fénynek, és ragaszkodjunk életünkhöz, vagy hogy szüleinket és nevelőinket szeressük. Ugyanígy, sőt még sokkal inkább, Isten iránti szeretetünk sem másoktól való tanulásból ered, hanem amint ez a lény (az emberre gondolok) élni kezd, már bennünk van csíraként az értelemnek az a bizonyos ereje, amely magában hordozza azt a lehetőséget és képességet, hogy őt szeretni tudjuk. Amikor pedig az ember fokozatosan megismeri Isten törvényeit, egyben ezt a képességet gondosan kiműveli magában, és tudatosan táplálja, sőt Isten segítségével egészen a tökéletességig is ki tudja fejleszteni.

Ezért, bár a ti törekvésteket is szükségesnek tartjuk e cél elérése érdekében, Isten segítségével és a ti imáitok támogatásával mégis megpróbáljuk feléleszteni ennek az isteni szeretetnek a belétek rejtett szikráját a Szentlélektől megadott képességünk szerint.

Először azt állítjuk, hogy az Istentől nekünk adott összes parancs teljesítésére már előzőleg megkaptuk tőle a szükséges erőt és képességet, nehogy olyan nehezünkre essék az, mintha valami szokatlan dolgot kívánna tőlünk, de ne is büszkélkedjünk, mintha valami többet adnánk neki vissza, mint amennyit kaptunk tőle. Amikor tehát ezekkel az erőinkkel helyesen és megfelelően cselekszünk, akkor élünk istenfélő módon erényes életet, de ha rosszul használjuk fel ezeket, akkor bűnbe süllyedünk.

A bűnnek ez a meghatározása: az Istentől a jó cselekedetek megtételére kapott képességeinknek rossz és Isten parancsaitól eltérő használata. Ezzel szemben az erényt – amelyet az Isten megkíván tőlünk – így határozzuk meg: ezeknek a képességeinknek jó lelkiismeretből fakadó és Isten törvényei szerint való használata.

Mivel ez így van, ezért ugyanezt mondjuk el a szeretetről is. Mielőtt tehát az Isten iránti szeretet parancsát megkaptuk volna, már létünk első pillanatától kezdve belénk volt oltva egy bizonyos képesség és erő arra, hogy szeretni tudjunk. Ennek az igazolása nem igényel semmi külső bizonyítékot, hanem mindenki önmagában és önmagától szerezhet erre bizonyosságot. Kétségtelen, hogy a jó és szép dolgokra természetszerűen törekszünk, jóllehet először kinek-kinek más és más látszik szépnek és jónak; ugyanígy a velünk barátságban és rokonságban levő embert is szeretjük, noha erre senki sem tanított bennünket, és a velünk jót tevőket is önkéntelenül szíves szeretettel vesszük körül.

És most kérdem, ugyan van-e csodálatosabb az isteni szépségnél? El lehet-e gondolni kedvesebbet és édesebbet, mint Isten nagysága? A léleknek ugyan melyik vágya olyan heves és erőteljes, mint az, amelyet Isten oltott bele a bűneitől megtisztult szívbe, amikor az már őszintén elmondhatja: Megsebzett engem a szeretet. Teljesen kimondhatatlan és leírhatatlan az isteni szépség ragyogása.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 18, 2-3

Szeretlek, Uram, én erősségem! * Uram, erősítőm, menedékem, szabadítóm!

Istenem, segítőm, akiben remélek! * Uram, erősítőm, menedékem, szabadítóm!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mennyei Atyánk, fogadd jóságosan hozzád esdeklő néped imáját. Add, hogy felismerjük, mit kell tennünk, és adj erőt, hogy megismert kötelességeinket teljesítsük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky