Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Ez óra itt a harmadik,
Krisztust kereszttel terhelik:
elménk hívságtól ment legyen,
imádkozzunk most csendesen.
Krisztust fogadja szív, ajak,
s bensőnk romlatlan, ép marad,
tanúskodjék buzgó imánk:
a Lélek méltán száll le ránk.
Ez óra régi gyászt törölt:
az ősbűn átka megtörött;
Krisztus kegyelme itt fakadt,
feltündökölt a virradat.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Kimerült a lelkem, míg várom segítségedet, *
de nagyon reménykedem igéidben.
Kifáradt a szemem, míg ígéretedre várok, *
azt kérdem: „Mikor vigasztalsz meg?”
Kiszáradtam, mint borostömlő a füstön, *
de rendelkezéseidet nem felejtem.
Ki tudja, hány napja van még szolgádnak? *
Mikor ítélkezel már üldözőimen?
Kiásták a vermet számomra a gőgösök, *
akik nem élnek törvényeid szerint.
Kipróbált hűség minden parancsolatod; *
álnokul üldöznek, segíts meg engem.
Kis híja, hogy el nem törölnek a föld színéről, *
de én nem hagyom el parancsaidat.
Kegyelmed szerint éltess engem, *
ajkad bizonyságait megőrzöm.
Hallgasd meg, Istenem, panaszos szavamat, *
figyelj imádságomra!
A föld széléről kiáltok hozzád, †
miközben szorong a szívem; *
hozzáférhetetlen kősziklára állíts engem.
Te vagy az én reménységem, *
és erős bástyám az ellenség ellen.
Hadd lakjam hajlékodban mindörökre, *
hadd leljek oltalmat védőszárnyaid alatt,
mert te, Istenem, meghallgatod imádságomat, *
és a neved tisztelőinek szánt örökséget megadod nekem.
Adj napokat a király napjaihoz, *
és sok nemzedékkel mérjed éveit,
ülhessen trónján Isten színe előtt mindörökre, *
tartsa meg őt szereteted és hűséged!
Akkor mindörökké dicsőítem nevedet, *
és amit fogadtam, napról napra teljesítem.
Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat, *
őrizz meg engem, hogy ellenségeimtől ne kelljen félnem!
A gonoszok cselszövése elől rejts el, *
szabadíts meg a gonosztevők dühöngésétől.
Nyelvüket, mint a kardot, jó élesre fenték, †
mérgezett nyíl minden szavuk, *
hogy rejtekükből leterítsék az ártatlan embert.
Gyorsan röpítik nyilaikat, nem félnek semmitől, *
egyre vakmerőbbek gonosz terveik.
Egymást biztatják a gonoszságra, titokban tőrt vetnek, *
és azt kérdik: „Ki láthat minket?”
Kiforralták gonosz tervüket, †
szándékukat végre is hajtották; *
mély titok az ember, örvénylő titok a szíve.
De nyilát kiröpíti Isten, †
váratlan csapással rajtuk üt, *
és saját nyelvük tőrébe ejti őket.
Akik látják, fejüket csóválják, *
és félelem fog el minden embert.
Hirdetik az Úr nagy tetteit, *
és műveit megértik.
Az igaz örvend az Úrban, és őbenne bízik, *
őbenne dicsekszik minden igaz szívű.
RÖVID OLVASMÁNY
Róm 5, 10-11
Ha Istent Fia halála kiengesztelte akkor, amikor még ellenségek voltunk, most, hogy kibékültünk vele, az ő életébe beoltódva még könnyebben megszabadulunk. Sőt ezen felül még dicsekszünk is az Istenben Urunk, Jézus Krisztus által, aki megszerezte nekünk a kiengesztelődést.
Valóban feltámadt az Úr, alleluja,
És megjelent Simonnak, alleluja.
Könyörögjünk!
Istenünk, amikor szent Fiad a mennybe ment, megígérte apostolainak a Szentlelket. Add, kérünk, hogy amint ők a mennyei tanítás sokféle adományában részesültek, úgy mi is részesedjünk lelki ajándékaidban. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky