Reggeli dicséret
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Rózsálló hajnalfény ragyog,
zeng már az égi háladal,
örömben ujjong a világ,
panaszt üvölt a kárhozat,
midőn az égi nagy Király
halál hatalmát megtöri,
s lábbal tiporva poklokat
feloldja foglyok láncait.
Sírját nehéz kő zárta el,
őrzötte zsoldos őrsereg,
de fölkelt fényesen, s ragyog
a gyász fölött győzelmesen.
Az alvilági sóhajok
s fájdalmak oldódnak tehát,
mert fényes angyal hirdeti,
hogy Krisztus immár nem halott.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
Vagy Húsvét nyolcada utáni köznapokon tetszés szerint:
Az új Sionnak kórusa
fogjon csodás új dalba ma,
és bölcs örömben ülje meg
a szent húsvéti ünnepet.
Mint hős oroszlán, Krisztusunk
fölkel, s a sárkány porba hull.
Szavára mind, ki rég halott,
bűnből életre támadott.
Mit zsákmányként az alvilág
elnyelt, ma mindent visszaád,
a rabsereg már ott halad
Krisztust követve: mind szabad.
Győzött az Úr nagy fényesen,
ragyogva hódít szélesen,
és egybefoglal két hazát:
eget, földet, s lesz egy család.
Énekkel most a nagy Királyt
kérlelje mind a nagy világ,
trónjához minket felvegyen,
örök fényével töltsön el.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Jó dolog az Urat áldani, *
énekkel magasztalni nevedet, Fölséges;
már hajnalban hirdetni jóságodat, *
és éjszaka zengeni hűségedet,
tízhúrú lanton és hárfazenével, *
citera mellett énekelve.
Mert örömmel töltenek el alkotásaid, *
kezed művei láttán örvendezem.
Mily nagyszerűek a te műveid, Uram, *
gondolataid mily mélységesek!
Az oktalan ember föl nem fogja, *
és nem érti meg őket az esztelen.
Sarjadhatnak a bűnösök, akár a fű, *
és virágozhatnak a gonosztevők,
sorsuk mégis örökös pusztulás; *
te azonban, Uram, fölséges vagy örökké.
Mert íme, ellenségeid, Uram, †
mert íme, ellenségeid elvesznek, *
és elpusztulnak mind a gonosztevők.
Erőt adsz nekem, bikáéhoz hasonlót, *
és fölkentél színtiszta olajjal.
Szemem ellenségeimre lenéz, *
s a rám törő gonoszok vesztéről hall a fülem.
Virul az igaz, akár a pálma, *
úgy növekszik, mint a Libanon cédrusa.
Az Úr házában van elültetve, *
Istenének csarnokában bont virágot.
Gyümölcsöt érlel öreg korában is, *
termékeny marad, szépen zöldellő.
Hirdeti, hogy igaz az Isten, *
ő a menedékem, nincs benne hamisság.
Hallgassátok, egek, szavamat, *
hallja meg a föld is szám igéit!
Tanításom esőként permetezzen, *
szavam úgy szálljon le, mint a harmat,
mint mikor zápor hull a rétre, *
és a sarjadó füvet eső öntözi.
Az Úr nevét hívom segítségül, *
magasztaljátok Istenünket!
Mert tökéletes minden műve, *
és igazságos minden útja.
Hűséges és feddhetetlen az Isten, *
ő maga az igazság és egyenesség!
Vétkeztek ellene, elromlottak, nem fiai már; *
gonosz és elfajzott nemzedék ez.
Ezzel fizetsz most az Úrnak, *
te oktalan, balga nép?
Vajon nem tulajdon Atyád ő neked, *
aki létrehívott, alkotott, és fönntart?
Emlékezz csak a régi időkre, *
vedd sorra az egyes nemzedékeket!
Kérdezd atyádat, és ő megtanít, *
vagy őseidet, ők majd elmondják neked!
Amikor a Mennybenlakó szétválasztotta a népeket, *
amikor különválasztotta Ádám fiait,
és kijelölte a népek határait, *
Izraelt is, fiainak száma szerint:
az Úr osztályrésze lett az ő népe, *
Jákob az ő kimért öröksége.
A pusztában találta meg őt, *
a félelem helyén, a zord magányosság földjén.
Körülvette, és tanítgatta, *
és mint a szeme fényét, úgy őrizte.
Mint fiókáit repülni tanító sasmadár, *
amely fölöttük lebeg,
kitárta szárnyát, őt meg fölemelte, *
és tulajdon vállain vitte.
Vezére az Úr volt egyedül, *
és idegen isten nem volt vele.
Uram, mi Urunk, *
a te neved széles e világon mily csodálatos!
Az egeknél fenségesebb *
a te dicsőséged!
Kisdedek és csecsemők ajkán †
zendítesz dicséretet ellenségeiddel szemben, *
hogy elnémíts ellenséget és lázadót.
Szemlélem az eget: ujjaid műve az; *
a holdat és a csillagokat: te alkottad őket.
Ugyan mi az ember, hogy törődsz vele, *
az ember fia, hogy gondod van rá?
Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál, †
dicsőséggel és fénnyel koronáztad, *
fölébe emelted kezed műveinek.
Mindent az ő lába alá vetettél: *
minden juhot, barmot, a mező vadjait,
az ég madarait s a tenger halait, *
amelyek a tenger ösvényeit járják.
Uram, mi Urunk, *
a te neved széles e világon mily csodálatos!
RÖVID OLVASMÁNY
Róm 14, 7-9
Senki közülünk nem él önmagának, és senki nem hal meg önmagának. Míg élünk, Istennek élünk, s ha meghalunk, Istennek halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. Krisztus ugyanis azért halt meg és támadt fel, hogy halottnak, élőnek Ura legyen.
RÖVID VÁLASZOS ÉNEK
Feltámadt az Úr a sírból. * Alleluja, alleluja. Feltámadt.
Akit értünk keresztre feszítettek. * Alleluja, alleluja. Dicsőség az Atyának. Feltámadt.
EVANGÉLIUMI KANTIKUM
FOHÁSZOK
Áhítatos szívvel kérjük Krisztus Urunkat, aki megmutatta nekünk az örök életet, és mondjuk:
Urunk, feltámadásod gazdagítson minket a kegyelemben!
Örök Pásztor, tekints álomból ébredő nyájadra,
és juttass nekünk bőségesen igéd és kenyered táplálékából!
Ne tűrd, hogy farkas elragadjon, vagy béres cserben hagyjon bennünket,
hanem segíts, hogy hűségesen kövessük a te hangodat!
Aki mindenütt együttműködsz igéd hirdetőivel, és megerősíted szavukat,
add, hogy ma tetteinkkel és egész életünkkel feltámadásodat hirdessük!
Légy a mi örömünk, amit senki sem vehet el tőlünk,
hogy elutasítva magunktól a bűn szomorú világát, az örök élet után kívánkozzunk!
Mi Atyánk.
KÖNYÖRGÉS
Mindenható Istenünk, te nem engedted, hogy Szent Márton pápát és vértanút megrémítse a fenyegetés, vagy megtörje a szenvedés. Add, kérünk, hogy a lélek legyőzhetetlen állhatatosságával viseljük el a világ zaklatásait. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky