2024. január 10.

Szerda, évközi idő, 1. hét
1. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Világteremtő jó Urunk,

nézz ránk, vezérlő támaszunk!

Akiknek alvás enyhet ad,

bűnben tespedni sose hagyd.

Esdeklünk hozzád, Krisztusunk,

bocsáss meg, hogyha elbukunk:

virrasztva éjjel felkelünk,

hogy magasztaljon énekünk.

Feléd tárjuk szívünk, kezünk,

amint parancsot minekünk

a prófétai szó adott

és Pál példája ránk hagyott.

Te minden bűnünket tudod:

minden titkát kitárva most

a szív zokogva, esdve kér

és könyörög bocsánatért.

Dicső Királyunk, Krisztusunk,

Atyáddal együtt áld szavunk,

s vigasztaló Szentlelkedet

örökké áldjuk teveled! Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Minden tudásnak Istene,

ujjongva hódolunk neked,

ki látod lelkünk rejtekét,

s kegyelmeddel táplálod is.

Te, legjobb Pásztor, védd a jót,

míg jársz az elveszett után,

s minket kövér mezőiden

végy jó bárányaid közé.

Kemény Bíránk haragja majd

ne juttasson rosszak közé,

ítéletedkor hadd legyünk

örök meződre szánt juhok!

Neked, Megváltónk, tisztelet,

erő, dicsőség, győzelem;

a mindenség Királya vagy,

túl századok minden során! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Szeretlek, Uram, én erősségem! 
18 (17). zsoltár, 1-30
Hálaadás a szabadulásért és a győzelemért
Abban az órában heves földrengés támadt (Jel 11, 13).
I.

Szeretlek, Uram, én erősségem! *

 Uram, erősítőm, menedékem, szabadítóm!

Istenem, segítőm, akiben remélek, *

oltalmazóm, hatalmas szabadítóm és pártfogóm!

Segítségül hívlak, áldott Istenem, *

s akkor ellenségeimtől megszabadulok.

Rám zúdultak a halál hullámai, *

pusztító áradat rettent engem.

Rám tekeredtek az alvilág kötelékei, *

hurkot vetett nyakamra a halál.

Nyomorúságomban az Urat szólítottam, *

Istenemhez kiáltottam.

Templomában szavamat meghallotta, *

s kiáltásom színe elé, füléig hatolt.

Ant. Szeretlek, Uram, én erősségem!
2. ant. Megszabadított az Úr, mert kedvét leli bennem.
II.

Megindult és megrendült a föld, †

a hegyek alapja rengett, és megingott, *

mert Isten haragra gyúlt.

Orrából füst lövellt, †

szájából emésztő tűz; *

perzselő parázs izzott benne.

Lehajlította az eget, és leszállt, *

lába sötét felhőre lépett.

Kerubra hágott, úgy röpült, *

szelek szárnyán siklott tova.

Homályba burkolózott; †

mint valami sátor, úgy takarta őt *

sötétlő víz, égi felhő.

Arcának fényétől a felhők szétfutottak, *

jégeső zuhogott és tüzes villám.

Mennydörgött az égből az Úr, †

megzengette hangját a Fölséges, *

jégeső zuhogott és tüzes villám.

Nyilait hullatta, és szétszórta őket, *

villámait szórta, és rájuk ijesztett.

Előtűntek a vizek medrei, *

feltárultak a földkerekség alapjai

az Úr feddő szavától, *

tomboló haragja viharától.

Lenyúlt a magasból, s megragadott engem, *

az áradó vizekből magához emelt.

Kiragadott szörnyű ellenségeim közül, †

azok közül, akik gyűlölnek, *

és erősebbek, mint én vagyok.

Sanyarúságom idején rám törtek, *

az Úr azonban oltalmamra kelt,

kivezetett biztonságos helyre, *

megszabadított, mert kedvét leli bennem.

Ant. Megszabadított az Úr, mert kedvét leli bennem.
3. ant. Mécsvilágot gyújtasz nekem, és a sötétet földeríted, Istenem.
III.

Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint, *

és megfizetett tiszta kezemért,

amiért az Úr ösvényein jártam, *

és gonoszul nem hagytam el Istenemet,

mert szemem előtt áll minden törvénye, *

és parancsait el nem vetettem.

Szeplőtelen voltam előtte, *

és a gonosztól őrizkedtem.

Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint, *

mivel kezem tiszta maradt szeme előtt.

A szenthez szent vagy, *

a jóhoz jóságos,

a tisztához tiszta, *

ám a ravasznak túljársz az eszén.

Megszabadítod a megtiport népet, *

de a nagyralátó kevélyt megalázod.

Mécsvilágot gyújtasz nekem, Uram, *

fénysugarat adsz nekem, Istenem, a sötétségben.

Ha velem vagy, rárontok az ellenség hadára, *

Istenemmel együtt fölhágok a várfalakra is.

Ant. Mécsvilágot gyújtasz nekem, és a sötétet földeríted, Istenem.

Mindenki csodálkozott a fönséges szavakon,

Amelyek ajkáról fakadtak.

ELSŐ OLVASMÁNY

Sirák fiának könyvéből

24, 1b-33

A bölcsesség szerepe a teremtésben és a választott nép történetében

A maga dicséretét zengi a bölcsesség, népe közepette dicséri önmagát. Megszólal a Magasságbeli népének körében, és hatalma láttán dicsekszik. (Magasztalják népe körében, s megcsodálják az összes szentnél. Dicsérik a választottak sokasága előtt, s áldják az áldottak között, amikor így szól:)

„Én a Fölségesnek szájából születtem (mint elsőszülött valamennyi teremtmény előtt. El nem múló fényt gyújtottam az égen), s ködként borítottam be az egész földet. Fönt a magasságban volt a lakóhelyem, és a trónusom felhőoszlopon állt.

Bejártam egymagam az égi köröket, megjártam a szakadék mélységét. A tenger hullámain és az egész földön, minden nép és nemzet közt uralkodó voltam (erőmmel jártam minden fölött, ami magas, és ami alacsony). Mindannyiuknál a nyugalmat kerestem, és hogy kinek részén üthetném fel sátram. Ekkor a mindenség Teremtője parancsot adott, Teremtőm kijelölte sátramnak a helyét. Így szólt: „A sátradat Jákobban üsd fel, az örökrészed Izraelben legyen (és választottaim között verj gyökeret)!”

Ősidőktől fogva, a kezdet kezdetén teremtett, és nem pusztulok el soha, mindörökre. Szolgáltam előtte, az ő szent sátrában, majd pedig Sionban kaptam lakóhelyet. Letelepedtem a szeretett városban, amelyet éppen úgy szeretett, mint engem, s Jeruzsálemben van uralmam székhelye. Dicsőséges nép közt vertem így gyökeret, az Úrnak részében, az ő örökrészén (s a szentek gyülekezetében megtelepedtem).

Magasra nőttem, mint Libanon cédrusa, és mint a ciprusok a Hermon-hegységben. Magasra nőttem, mint Engedi pálmája, mint a jerikói rózsaültetvények. Mint a pompás olajfa a síkságon, mint a vízmelléki platán, úgy nőttem fel. Illatos vagyok, mint a fahéj és a balzsam, mint a kiváló mirha, illatot árasztok. Mint a stórax, a galbán, az ónix és a stakté, mint a jó illatú tömjén a sátorban (s illatom, mint a színtiszta balzsamé).

Mint a terebint, kiterjesztem ágaim, ágaim szépek és ékesek. Rügyeket hajtottam, mint a szőlőtőke, virágaim pompás gyümölcsöt termettek. (Anyja vagyok én a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, a beismerésnek és a szent reménynek. Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye.)

Jöjjetek hozzám, akik utánam vágyódtok, és teljetek el a gyümölcseimmel. Csak rám gondolni is édesebb a méznél, s engem birtokolni jobb a lépesméznél. (Emlékezetem él minden idők nemzedékeiben.) Aki megízlel, még jobban kíván, s aki iszik belőlem, még jobban szomjazik. Nem szégyenül meg, aki rám hallgat, akik hozzám szegődnek, nem vétkeznek (akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek).”

Ez mind áll az Istennel való szövetség könyvére, és a törvényre, amit Mózes adott nekünk; Jákob családjának öröksége gyanánt.

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 14, 6; Sir 24, 14

Én vagyok az út, az igazság és az élet, * Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.

Én vagyok a bölcsesség, ősidőktől fogva, a kezdet kezdetén teremtett, és nem pusztulok el soha, mindörökre. * Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Iréneusz püspöknek „Az eretnekségek ellen” című értekezéséből

(Lib. 4, 6, 3. 5. 6. 7: SCh 100, 442. 446. 448-454)

Az Atya ismeretét a Fiú nyilatkoztatja ki

Senki sem ismerheti meg az Atyát Isten Igéje nélkül, azaz ha a Fiú ki nem nyilatkoztatja, s a Fiút sem ismerheti meg senki az Atya tetszése nélkül. Ami azonban az Atyának tetszik, azt a Fiú hajtja végre; az Atya ugyanis küld, a küldött a Fiú, és ő jön. A számunkra láthatatlan és meghatározhatatlan Atyát a saját Igéje ismeri, s mivel az Atya kimondhatatlan, a Fiú maga beszél róla nekünk. Viszont saját Igéjét is egyedül az Atya ismeri; kettőjüknek ezt a kapcsolatát maga az Úr mondta el nekünk. Ezért van az, hogy a Fiú a saját megjelenésével kinyilatkoztatja az Atya ismeretét. Az Atya ismeretét ugyanis a Fiú nyilatkoztatja ki: hiszen minden az Ige által válik nyilvánvalóvá.

Az Atya azért nyilatkoztatta ki a Fiút, hogy általa ő is mindenki előtt nyilvánvalóvá legyen, s azokat, akik hisznek neki, jóságosan befogadja a romolhatatlan és örök boldogságba. (Hinni neki annyit jelent, hogy az ember megteszi Isten akaratát.)

A teremtés révén az Ige a teremtő Istent nyilatkoztatja ki, a világ által a világ alkotó Urát, a teremtmény által a Teremtőt és a Fiú által az Atyát, akitől született a Fiú. Erről mindenki hasonlóképpen beszél, de nem ugyanúgy hiszi azt. Azután a törvény és a próféták által is hirdette az Ige önmagát és az Atyát, s bár ugyanazt hallotta az egész nép, nem hitték ugyanazt valamennyien. Az Atya mutatkozott meg, aki láthatóvá és tapinthatóvá lett az Ige által, bár nem mindenki hitt benne; de valamennyien látták az Atyát a Fiúban: láthatatlan ugyanis a Fiú Atyja, látható azonban az Atya Fia.

A Fiú kezdettől mindvégig mindenben teljesíti az Atya akaratát, és nélküle senki sem ismerheti meg Istent. Az Atya ismeretét ugyanis a Fiútól kapjuk; a Fiú megismerése pedig az Atya által történik, akit a Fiú mutat meg nekünk. Ezért mondta az Úr: Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja. Ez a „kinyilatkoztatja” szó nemcsak jövő időt jelent, mintha az Atyát akkor kezdte volna a Fiú kinyilatkoztatni, amikor Máriától megszületett, hanem ez teljesen átfogja az idő egész folyamatát. A Fiú kezdettől fogva jelen van a teremtésben, mindenkinek kinyilatkoztatja az Atyát, akinek és amikor és ahogyan az Atya akarja: ezért mindenben és mindenütt egy az Atyaisten, egy az Ige: a Fiú, és egy a Szentlélek, s egy mindazok üdvössége, akik hisznek benne.

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 1, 18; Mt 11, 27b

Istent nem látta soha senki; * Az egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.

Az Atyát nem ismeri senki sem, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja. * Az egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mennyei Atyánk, fogadd jóságosan hozzád esdeklő néped imáját. Add, hogy felismerjük, mit kell tennünk, és adj erőt, hogy megismert kötelességeinket teljesítsük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky