2024. július 16.

Kedd, évközi idő, 15. hét
3. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Világosság, Atyáddal egy,

te fénynek fénye, napvilág,

az éjből felszáll énekünk:

jöjj el közénk, így kérlelünk.

Lelkünkből oszlasd a homályt,

szórd szét a démonok hadát,

álmosságunkat űzd tova,

restség ne rontson meg soha.

Irgalmazz, Krisztusunk, nekünk,

akik tebenned így hiszünk,

hogy üdvösségünk hozza meg

e szép zsoltáros énekünk.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled

időtlen századok során. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Szentháromság, nagy Istenünk,

te mindent alkotsz, rendre szabsz:

munkára szántad a napot,

s éjjel nyugalmas álmot adsz.

Reggel, délben és éjszaka

zengjük dicsérő éneked:

őrizz mindenkor, támogass,

hogy áldjuk együtt szent neved.

Szolgáid, hozzád járulunk,

eléd imádva borulunk:

esdő szavunkat megsegítsd,

az égiekkel egyesítsd.

Ezt add meg kérünk, jó Atya,

s Atyának mása, egy Fia,

s te, Szentlélek, Vigasztaló:

örökre egy uralkodó. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Fölkel az Isten, és színe elől gyűlölői szertefutnak.
68 (67). zsoltár
Az Úr ünnepélyes bevonulása
Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat (Ef 4, 8).
I.

Fölkel az Isten, és szétszóródnak ellenségei, *

színe elől gyűlölői szertefutnak.

Úgy szórod szét őket, amint a füst szertefoszlik; †

miként elolvad a tűztől a viasz, *

az Isten színe elől úgy pusztulnak el a gonoszok.

De örvendenek és ujjonganak Isten előtt az igazak, *

elragadtatással ünnepelnek.

Énekeljetek Istennek, zsoltárt zengjetek nevének, †

készítsetek utat neki, aki a felhők fölött vonul, *

mert „az Úr” az ő neve!

Örvendezzetek színe előtt, †

„árvák atyja és özvegyek pártfogója” *

Isten az ő hajlékában.

Isten otthont ad a hontalannak, †

a foglyoknak visszaadja szabadságát, *

csak a lázadók maradnak a kietlen pusztában.

Amikor te, Istenünk, néped élén kivonultál, *

és áthaladtál a pusztán, megrendült a föld,

az egek megolvadtak Sínai Ura előtt, *

Izrael Istene előtt.

Bőven hullattál esőt, Istenünk; *

örökségedbe, ellankadt népedbe új erőt öntöttél.

Otthont talált a te családod, *

ahol jóságodban, Istenünk, gondját viseled szegényeidnek.

Ant. Fölkel az Isten, és színe elől gyűlölői szertefutnak.
2. ant. Istenünk ő, szabadító Istenünk; Urunk, aki a halálból is kivezet.
II.

Az Úr igéje hangzik, *

szüzek nagy serege hirdeti a jó hírt:

„Futnak a seregek királyai, futnak, *

és a háznak szépe osztja szét a zsákmányt.

Míg ti szunnyadoztok az aklok között, *

a galamb szárnya ezüstösen fénylik, tollai aranylanak.

Mialatt a Mindenható királyokat szór szét, *

fehér lesz a Zalmon, mint a hó.”

Básán hegye az Isten hegye, *

Básán hegye kimagaslik a hegyormok közül.

Ugyan mit irigykedtek, hegyek csúcsai, †

a hegyre, amelyet lakhelyéül az Úr kiválasztott; *

mert az Úr örökre ott lakik!

Isten harci szekere ezer és tízezer; *

az Úr a Sínairól vonul szentélyébe.

Magasba szálltál, foglyokat vittél magaddal, †

ajándékul embereket kaptál, *

hogy a lázadók is Uruknál, Istenüknél lakjanak.

Áldott legyen az Úr naponként és mindenkor, *

üdvösségünk Istene, ő visel ránk gondot.

Istenünk ő, szabadító Istenünk; *

az Úr, a mi Urunk, a halálból is kivezet minket.

Valóban, az Isten szétzúzza ellenségei fejét, *

sok gonosztevő fürtös fejét.

Így szól az Úr: „Básánból kihozlak, *

a tenger mélyéből is kivezetlek,

hogy vérben gázolhasson lábad, *

és kutyáid nyelvének része legyen ellenségeidből.”

Ant. Istenünk ő, szabadító Istenünk; Urunk, aki a halálból is kivezet.
3. ant. Föld népei, énekeljetek Istennek, zengjetek zsoltárt az Úrnak!
III.

Látták bevonulásodat, Isten, *

Istenem és Királyom bevonulását a szentélybe.

Elöl énekesek mentek, †

a menet végén hárfások, *

középütt a lányok kézidobbal:

„Ünnepi közösségben áldjátok az Istent, *

az Urat, ti, Izrael ivadékai!”

A törzsek élén az ifjú Benjamin halad, †

nyomában Júda vezérei seregükkel, *

majd Zebulon nagyjai és Naftali fejedelmei.

Mutasd meg, Isten, hatalmadat, *

erősítsd meg, Isten, amit bennünk műveltél!

Jeruzsálemből, templomodból *

királyok hozzák ajándékukat neked.

A nádlakó vadat fenyítsd meg, †

a tulkok gyülekezetét és népek borjait; *

boruljanak le ezüst holmijukkal.

Szórd szét a népeket, amelyek háborút akarnak. †

Jöjjenek Egyiptom nagyjai, *

és Etiópia tárja kezét Isten felé!

Föld népei, énekeljetek Istennek, zengjetek zsoltárt az Úrnak, †

aki áthalad az egek egein, az ősi egeken, *

íme, hallatja szavát, hatalmas szózatát.

Ismerjétek el Isten hatalmát, †

Izrael fölött ragyogó fölségét *

és nagy erejét a felhők felett.

Csodálatos vagy, Isten, szentélyedben! †

Izrael Istene ad népének hatalmat és erőt; *

áldott a mi Istenünk!

Ant. Föld népei, énekeljetek Istennek, zengjetek zsoltárt az Úrnak!

Hadd halljam az Úristen szózatát!

Igen, ő békét hirdet népének.

ELSŐ OLVASMÁNY

A királyok első könyvéből

19, 1-9a. 11-21

Isten kinyilatkoztatja magát Illésnek a Hóreben

Azokban a napokban: Acháb elbeszélte Izebelnek, amit Illés végbevitt, az egész történetét annak, ahogyan sorra megölette a prófétákat. Erre Izebel hírvivőt küldött Illéshez. Ezt üzente neki: „Ezt és ezt tegyék velem az istenek, ha holnap ebben az órában hasonlóvá nem teszem életedet ezek egyikének életéhez!”

Illés megrettent, útra kelt és elment, hogy megmentse életét. Amikor a Júdához tartozó Beersebába ért, otthagyta szolgáját, maga pedig behúzódott egy napi járásnyira a pusztába. Amikor odaért, leült egy borókabokor alá, és a halálát kívánta. Azt mondta: „Most már elég, Uram! Vedd magadhoz lelkemet! Én sem vagyok különb atyáimnál.” Ezzel lefeküdt és elaludt. Egyszer csak angyal érintette meg, és így szólt hozzá: „Kelj föl, és egyél!” Ahogy odapillantott, lám, a fejénél egy sült cipó meg egy korsó víz volt. Evett is, ivott is, de aztán újra lefeküdt aludni.

Ám az Úr angyala másodszor is megjelent, megérintette, és azt mondta: „Kelj föl, és egyél! Különben túl hosszú lesz neked az út.” Fölkelt, evett, ivott, aztán negyven nap és negyven éjjel vándorolt ennek az ételnek az erejéből egészen az Isten hegyéig, a Hórebig.

Bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. S lám, az Úr hallatta szavát, így szólt hozzá: „Menj, és a hegyen járulj az Úr színe elé!” S lám, az Úr elvonult arra. Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a szélviharban. A szélvésznek földrengés lépett a nyomába, de az Úr nem volt a földrengésben. A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte. Amikor Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment, és a barlang szája elé állt. Egy hang megszólította ezekkel a szavakkal: „Mit csinálsz itt, Illés?” Azt felelte: „Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Istenéért. Mert Izrael fiai elhagytak, oltáraidat lerombolták, prófétáidat meg kardélre hányták, és most nekem is az életemre törnek.” Az Úr azonban azt mondta neki: „Menj, fordulj vissza, és vedd utadat Damaszkusz pusztasága felé! Aztán menj, és kend föl Hazaelt Arám királyává, Jehut, Nimsi fiát pedig Izrael királyává. Végül Elizeust, Safát fiát Abel-Mecholából kend fel magad helyett prófétává. Aztán ez történik: Aki Hazael kardjától megmenekül, azt megöli Jehu. És aki Jehu kardjától megmenekül, azt megöli Elizeus. De hétezret életben hagyok Izraelben: minden térdet, amely nem hajolt meg Baal előtt, és minden szájat, amely nem illette csókkal (a kezét).”

Amikor onnét elment, találkozott Safát fiával, Elizeussal. Éppen szántott, tizenkét pár ökör haladt előtte, maga pedig a tizenkettedik pár mögött haladt. Illés odament hozzá, és rávetette köntösét. Az otthagyta az ökröket, Illés után szaladt, és így szólt: „Engedd, hadd adjak előbb búcsúcsókot apámnak meg anyámnak, aztán követlek.” Azt mondta neki: „Menj csak, de térj vissza! De hát mit tettem veled?” Azzal Elizeus elment, fogta a pár ökröt, feláldozta, majd az ekét felhasználva megsütötte az ökröket, és odaadta az embereknek, egyék meg őket. Aztán elindult, Illés nyomába szegődött, és a szolgája lett.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Kiv 33, 22. 20; Jn 1, 18

Így szólt az Úr Mózeshez: Ha majd elvonul előtted dicsőségem, a szikla mélyedésébe teszlek és kezemmel befödlek, amíg elvonulok előtted. * Mert nem láthatja ember Istent úgy, hogy életben maradjon.

Istent nem látta soha senki, az egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van. * Mert nem láthatja ember Istent úgy, hogy életben maradjon.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Kezdődik Szent Ambrus püspök „A misztériumok” című értekezése

(Nn. 12-16. 19: SCh 25 bis, 162-164)

Mindez előkép a számunkra

Arra tanít téged az Apostol: Atyáink mind ott voltak a felhő alatt, mind átkeltek a tengeren, s mind megkeresztelkedtek Mózesre, a felhőben és a tengerben. De maga Mózes is azt mondja énekében: Elküldted Lelkedet és a tenger elborította őket. Észrevetted ugye, hogy a keresztség szentségének előképe rejtőzik a zsidóknak abban az átvonulásában, amelyben az egyiptomi elveszett, a zsidó pedig megmenekült. Hisz mi másra tanít minket naponként ez a szentség, mint hogy benne a bűn elmerül és a vétek elpusztul, de jámborság és teljes ártatlanság lép ki belőle.

Hallottad azt is, hogy atyáink a felhő alatt voltak, mégpedig jó felhő alatt, amely a testi szenvedélyek lobogását lehűtötte. Jó felhő árnyékozza be azokat, akiket a Szentlélek meglátogat. Végül Szűz Máriára szállt rá, és a Magasságbeli ereje borította be őt árnyékával, amikor az emberi nem számára megszülte a Megváltót. Az a felhőcsoda is előkép szerint történt Mózes által. Ha tehát akkor az előképben jelen volt a Szentlélek, vajon nincs-e jelen most a jelzett igazságban, hiszen a Szentírás is mondja neked: A törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg.

A „Mara” forrás vize keserű volt, Mózes fát dobott bele, és édes lett. Amíg az Úr keresztjét nem hirdették, a víznek a jövendő üdvösség szempontjából nem volt semmi jelentősége, amikor azonban a kereszt misztériuma már üdvösségszerzővé szentelte, azóta lelki fürdőnek és életadó italnak használható. Miként tehát abba a vízbe Mózes, a próféta fát bocsájtott, ugyanúgy ebbe a forrásba is a pap az Úr keresztjének hirdetését bocsátja, és ez a víz édessé válik a kegyelem számára.

Ne higgy tehát tisztán testi szemeidnek: itt inkább azt kell nézni, ami láthatatlan, mert a látható ideigvaló, amaz pedig örökkévaló. Jobban lehet itt azt látni, amit a testi szem nem vesz észre, de a szív és a lélek meglát.

Azután okulj a Királyok könyvének olvasmányán is. Naamán szír ember volt, leprás lett, és senki nem tudta abból kigyógyítani. Akkor az egyik rableány azt mondta neki, hogy van Izraelben egy próféta, aki a leprától meg tudná őt tisztítani. Naamán aranyat és ezüstöt vett magához, elment Izrael királyához. Amikor ez meghallotta érkezésének okát, megszaggatta ruháját, mondván, hogy istenkísértés az, amikor olyat kérnek tőle, amit nem tud megadni királyi hatalma. Elizeus azonban titokban megüzente a királynak, küldje el hozzá ezt a szír embert, hadd tudja meg, hogy van Isten Izraelben. Amikor pedig az odaérkezett, meghagyta neki, hogy merüljön alá hétszer a Jordán vizében. Erre Naaman azon kezdett gondolkodni, hogy jobb az ő hazája folyóinak a vize, és azokban már sokszor megfürdött, de mégsem szabadult meg leprájától. Ez a meggondolása visszatartotta attól, hogy szót fogadjon a prófétának. De amikor engedett szolgái biztatásának és rábeszélésének, mégis alámerült a Jordánban. Amikor pedig abban megtisztult, menten megértette, hogy nem a víz, hanem a kegyelem ereje tisztítja meg az embert.

Az a pogány kételkedett, mielőtt meggyógyult volna; te már meggyógyultál, ne kételkedj tehát.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 77, 52. 53; 1 Kor 10, 2

Kihozta népét az Úr, mint a juhokat, biztosan vezette őket, hogy ne féljenek, * S ellenségeiket elnyelte a tenger.

Mind megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. * S ellenségeiket elnyelte a tenger.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te megmutatod igazságod fényét a tévelygőknek, hogy visszataláljanak a helyes útra. Add meg híveidnek, hogy elutasítsunk mindent, ami a keresztény névvel ellenkezik, és vállaljuk, ami méltó hozzá. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky