2024. május 7.

Eger: A bazilika-főszékesegyház felszentelése
ünnep
(A bazilika-főszékesegyházban: főünnep)


Az egri püspökséget Szent István király alapította Északkelet-Magyarország részére, és már akkor székesegyház is épült Szent János apostol és evangélista tiszteletére. A XII. század végén kezdődött, és a XIII. század elején Katapán püspök idejében fejeződött be annak a háromhajós román székesegyháznak az építése, amelynek maradványai a várban ma is láthatók. (Ide temették el 1204-ben Imre királyt.) A tatárjáráskor a székesegyházat felgyújtották, de 1261-ben újjáépítették, a XV. században pedig gótikus szentéllyel bővítették. A törökök kiűzése után Telekesy István püspök a romokban levő székesegyház helyett újat alapított, és megkezdte a mai főszékesegyház helyén fekvő középkori templom barokk stílusú átépítését, amelyet utóda, Erdődy Gábor püspök fejezett be 1727-ben. Ez az aránylag kis méretű templom nem felelt meg az 1804-ben érseki rangra emelt főegyházmegye kívánalmainak. A mostani, monumentális méretű főszékesegyházat Hild József tervei alapján Pyrker János László velencei pátriárka és egri érsek építtette 1831 és 1836 között, és ő szentelte fel 1837. május 6-án és 7-én Szent János, Szent Mihály és Szűz Mária tiszteletére. A főszékesegyháznak VI. Pál pápa 1970. március 14-én a „kis bazilika” rangot adományozta.

Délelőtt

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Ez óra itt a harmadik,

Krisztust kereszttel terhelik:

elménk hívságtól ment legyen,

imádkozzunk most csendesen.

Krisztust fogadja szív, ajak,

s bensőnk romlatlan, ép marad,

tanúskodjék buzgó imánk:

a Lélek méltán száll le ránk.

Ez óra régi gyászt törölt:

az ősbűn átka megtörött;

Krisztus kegyelme itt fakadt,

feltündökölt a virradat.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

Ant. Alleluja. Alleluja. Alleluja.
119 (118). zsoltár, 49-56
VII. (Zajin)

Gondolj szolgádnak mondott igédre, *

amellyel reményt öntöttél belém.

Gyötrő megaláztatásomban csak ez a vigaszom, *

mert a te ígéreted éltet.

Gúnyoltak engem a gőgösök, és nagyon kinevettek, *

de én törvényed útjáról le nem tértem.

Gyakran emlékezem örök döntéseidre, Uram, *

és megvigasztalódom.

Gonosztevők láttán elragad az indulat, *

akik törvényedet félredobták.

Gyönyörű énekek nekem rendelkezéseid, *

zarándoklásom helyén.

Gondolok nevedre, Uram, éjjel is, *

és megtartom törvényedet.

Gazdag osztályrészül ez jutott nekem, *

mert intéseidet megfogadtam.

53 (52). zsoltár
Az istentelenek oktalansága
Mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét (Róm 3, 23).

Az oktalan így gondolkodik magában: „Nincs Isten!” †

Megromlottak, utálatos dolgokat művelnek, *

aki jót cselekedne, senki sincs olyan.

Megszemléli Isten az égből az embereket, *

hadd lássa, van-e köztük értelmes és Istenre szomjas.

Mind rossz útra tértek, megromlottak mind, *

nincs, aki jót tenne, nincs egyetlen egy sem.

Hát nem térnek észre a gonosztevők, *

akik, mint kenyeret, felfalják népemet?

Nem fohászkodnak az Úrhoz, *

de ott is reszketnek majd, ahol nincs mitől félni,

mert Isten szétszórja elnyomóid csontját; *

megszégyenülnek, mert Isten elvetette őket.

Bárcsak jönne már üdvösség Sionból Izraelnek! †

Ha Isten kimenti népét a rabságból, *

ujjong és örvend majd Isten minden választottja.

54 (53). zsoltár 1-6. 8-9
Segítségkérés
Imádkozik a próféta, hogy az Úr nevében megszabaduljon gonosz üldözőitől (Cassiodorus).

Istenem, a te nevedben szabadíts meg engem, *

szolgáltass nekem igazságot hatalmaddal!

Istenem, hallgasd meg imádságomat, *

figyelj ajkam szavára!

Gőgös idegenek keltek föl ellenem, †

hatalmasok törtek életemre, *

akik Istent nem tartották szemük előtt.

De íme, az Isten megsegít engem, *

és az Úr oltalmazója életemnek.

Készséges lélekkel áldozom neked, *

magasztalom nevedet, Uram, mert jó vagy.

Minden gyötrelmemből kimentettél, *

és szemem megvetéssel néz ellenségeimre.

Ant. Alleluja. Alleluja. Alleluja.

RÖVID OLVASMÁNY

1 Kor 3, 16-17

Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek? Aki lerontja az Isten templomát, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az.

Szeretem, Uram, házad ékességét,

És dicsőséged lakóhelyét.

Könyörögjünk!

Magában a felszentelt templomban:

Istenünk, te megengeded, hogy templomunk felszentelésének napját lelkünk javára évente megünnepeljük, hallgasd meg néped könyörgő szavát. Add, hogy erről a helyről mindig tiszta áldozat szálljon eléd, reánk pedig a megváltás bőséges kegyelme áradjon. Krisztus, a mi Urunk által.

A felszentelt templomon kívül:

Istenünk, te élő kövekből, választottaidból emelsz örök hajlékot fölséges nevednek. Add, hogy Egyházadat bőkezűen töltse el az ajándékozó Szentlélek, és hívő népedből egyre inkább felépüljön a mennyei Jeruzsálem. Krisztus, a mi Urunk által.

Vagy:

Istenünk, te Egyháznak nevezted népedet. Add, hogy az a közösség, amely nevedben egybegyűlt, csak téged szolgáljon, szeressen és kövessen; és vezetéseddel jusson el a megígért mennyei hazába. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky