2024. április 24.

Szent György vértanú
tetszés szerinti emléknap


Már a IV. században tisztelték a palesztinai Dioszpoliszban, ahol a tiszteletére templom is épült. Tisztelete Keleten és Nyugaton gyorsan elterjedt.

Esti dicséret

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Ím, vár a Bárány asztala:

öltsünk fel tiszta gyolcsruhát,

átkelve már a tengeren,

zengjük most Krisztus himnuszát.

Kereszten értünk szenvedett,

szent teste lelkünk étele,

vérének éltető bora

Istenhez fűzi életünk.

Húsvétest dúló angyala

minket nem sújthat: Vére véd,

hiába zúg a fáraó:

kínzó rabságunk véget ért.

A Bárány immár Krisztusunk,

az ártatlan feláldozott,

s az új kovásztalan kenyér

szent teste, melyet ránk hagyott.

Igaz, méltó, szent áldozat!

Hatalmad megtör poklokat,

raboknak nyitja zárait,

örök jutalmat visszaad.

A sírból Krisztus fényesen

felkel, legyőzve a halált:

rabláncra fűzi zsarnokunk,

megnyitja égnek ajtaját.

Maradj örökre, Jézusunk,

fényes húsvéti örömünk,

s kiket kegyelmed újraszült,

oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

Vagy Húsvét nyolcada utáni köznapokon tetszés szerint:

Örök Királyunk, szent Urunk,

Atyával trónoló Fiú,

Ádám ősünket egy szavad

alkotta mint képmásodat.

S midőn az ördög, földiek

ős ellensége, megcsúfolt,

Szűz által testi életet

vállaltál értünk, földi sort,

velünk hogy lakva testben is

Istennel minket egybeköss,

s keresztségben bocsánatot

megváltásképpen adj nekünk.

Kereszthalált az emberek

üdvéért haltál kegyesen,

és ontottad szent véredet

üdvünknek váltságdíjaként.

Fel is támadtál: glóriát

készített néked szent Atyád;

hogy sírból felkelünk mi is,

hívőn megvallja tiszta szív.

Maradj örökre, Jézusunk,

fényes húsvéti örömünk,

s kiket kegyelmed újraszült,

oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

Az éj megvilágosodott, akár a nappal, alleluja.
139 (138). zsoltár, 1-18. 23-24
Mindent lát az Úr
Vajon ki látta az Úr gondolatait, s tanácsot ki adott neki? (Róm 11, 34)
I.

Uram, te megvizsgálsz, és jól ismersz engem, *

tudod, ha leülök vagy ha fölkelek.

Messziről ismered gondolataimat, *

szemmel tartod jártomat-keltemet.

Jól látod minden utamat, †

hiszen szavam még el sem éri nyelvemet, *

íme, te már jól ismered, Uram.

Minden oldalról körülfogtál, *

és kezedet rajtam nyugtatod.

Csodálatos ezt tudnom, *

oly magasztos, hogy fel sem foghatom.

Lelked elől ugyan hová mehetnék? *

Színed elől hová futhatnék?

Ha fölszállnék az égbe, te ott vagy, *

ha a holtak hazájában pihennék, ott is jelen vagy.

Ha felölteném a hajnal szárnyait, *

és a tenger túlsó végén laknék,

oda is a te kezed vezetne, *

és jobbod tartana engem.

Ha azt mondom: „Sötétség rejtsen el, *

és boruljon éjbe körülöttem a fény!”,

neked a sötétség akkor sem lesz sötét, †

s az éj világos, akár a nappal, *

sötétség és világosság neked ugyanaz.

Az éj megvilágosodott, akár a nappal, alleluja.
Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, alleluja.
II.

Egész bensőmet te alkottad, *

anyám méhében te szőttél egybe engem.

Magasztallak, hogy oly csodásan alkottál; †

csodálatos minden műved, *

lelkem jól tudja ezt.

Csontjaim nem voltak rejtve előtted, †

amikor létrejöttem a rejtek ölén, *

és megformáltál az anyaföld mélyében.

Alaktalan voltam még, *

de szemeid már láttak engem,

és könyvedben írva állt minden napom: *

meghatároztad, mielőtt egy is felvirradt volna közülük.

Gondolataid, Uram, mily mélységesek, *

és gazdagságuk mily mérhetetlen!

Ha megszámlálnám, több lenne, mint a homokszem, *

és ha végére érnék, még akkor is veled volnék.

Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet, *

próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat.

Nézd meg, nem járok-e téves úton, *

és vezess az örökkévalóság útján.

Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, alleluja.
Dicsősége elborítja az eget, és fölsége betölti a földet, alleluja.
Kantikum – Kol 1, 12-20
Krisztus minden teremtmény elsőszülöttje, elsőszülött a halottak közül

Adjunk hálát az Atyaistennek, †

aki minket arra méltatott, *

hogy részünk legyen a szentek fényességében.

A sötétség hatalmából kiragadott minket, *

és helyet adott szeretett Fia országában.

Benne nyertük el vére által a megváltást, *

bűneink bocsánatát.

Ő a láthatatlan Isten képmása, *

az egész teremtés elsőszülöttje,

mert benne teremtetett minden †

a mennyben és a földön, *

minden látható és láthatatlan:

a trónusok és uralmak, *

a fejedelemségek és hatalmasságok.

Általa és érte teremtetett minden, †

ő előbb van mindennél, *

és benne áll fönn minden.

Ő a testnek, az Egyháznak a feje, †

ő a kezdet, elsőszülött a halottak közül, *

hogy övé legyen az elsőség mindenben.

Mert úgy tetszett az Atyának, †

hogy benne lakjék az egész teljesség, *

és általa békítsen ki magával mindent,

békességet szerezve a kereszten kiontott vére árán *

mindennek a földön és a mennyben.

Dicsősége elborítja az eget, és fölsége betölti a földet, alleluja.

RÖVID OLVASMÁNY

Zsid 7, 24-27

Jézus örökre megmarad, s így papsága örökké tart. Ezért mindörökre üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak az Isten elé, hiszen örökké él, hogy közbenjárjon értünk. Ilyen főpap kellett nekünk: szent, ártatlan, feddhetetlen; a bűnösöktől elkülönített, aki fölségesebb az egeknél. Ő nem szorul rá, mint a többi főpap, hogy naponként először a saját vétkeiért mutasson be áldozatot, s csak azután a nép bűneiért. Egyszer s mindenkorra megtette ezt, amikor magát feláldozta.

RÖVID VÁLASZOS ÉNEK

Az Úr láttára, * Alleluja, alleluja. Az Úr.

Öröm töltötte el a tanítványokat. * Alleluja, alleluja. Dicsőség az Atyának. Az Úr.

EVANGÉLIUMI KANTIKUM

Magnificat-ant. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Alleluja.

FOHÁSZOK

Isten feltámasztotta Fiát a halálból, és megnyitotta számunkra az örök életet. Kérjük őt:

Krisztus győzelme által üdvözítsd a megváltottakat!

Atyáink Istene, te megdicsőítetted Fiadat, Jézust, amikor feltámasztottad,

indíts bennünket tökéletes bűnbánatra, hogy megújítsuk életünket!

Te minket, tévelygő bárányokat, lelkünk Pásztorához és Őrzőjéhez vezettél,

Egyházad pásztorainak tanítása által őrizz meg mindnyájunkat a hitben!

Fiad első tanítványait a zsidó népből választottad,

ismertesd fel Izrael fiaival is az ősatyáknak tett ígéretedet!

Gondolj az elhagyatottakra, árvákra, özvegyekre,

és ne hagyd magukra azokat, akiket Fiad halála veled kiengesztelt!

Te magadhoz szólítottad István diakónust, amikor hangos szóval megvallotta, hogy jobbodon látja Jézust,

fogadd be országodba elhunyt testvéreinket, akik hittel és szeretettel vágyakoztak utánad!

Mi Atyánk.

KÖNYÖRGÉS

Istenünk, magasztaljuk isteni hatalmadat, amely erőt adott Szent Györgynek, hogy kövesse a szenvedő Krisztust. Gyöngeségünkben legyen számunkra erőforrás az ő példája. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky