2024. augusztus 19.

Szent Bernát apát és egyháztanító
emléknap


1090-ben született a franciaországi Dijon mellett. Vallásos nevelésben részesült, 1111-ben a ciszterci szerzetesek közé lépett. 1115-ben a clairvaux-i monostor apátjává választották, rendtársait példájával kiválóan vezette az erények gyakorlására. Az Egyházban keletkezett szakadás miatt bejárta Európát a béke és az egység helyreállítására. Sok teológiai és aszketikus művet írt. Meghalt 1153. augusztus 20-án Clairvaux-ban.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Most itt az óra, amikor

az evangélium szerint

megérkezik a Vőlegény

és mennyországot alapít.

Az okos szüzek csapata

már készenlétben várja őt;

míg égő mécset tart kezük

nagy vígan ujjong örömük.

A balgák késnek, mécsesük

nem fénylik: lángja kialudt.

Az ajtót hasztalan verik,

bezárult már az ég nekik.

Mi csak virrasszunk éberen,

szívünk világa most a mécs,

hogy amikor megérkezik,

méltón fussunk az Úr elé.

Országodhoz, áldott Király,

ha eljössz méltónak találj,

hadd zengjünk akkor teneked

meg nem szűnő dicséretet. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Szent élet útja, vágyakozók üdve,

és minden jóság ajándékozója,

Béke Királya, neked szól az ének,

téged imádunk!

Felragyog benned mind, amit a szentek

vágyva elérnek cselekedetükkel

vagy szavuk által, hogyha szeretettől

lángol a szívük.

Békés időket, hitet adj nekünk ma,

írt sebeinkre, bűneinkre oldást,

és tieidnek add az örök élet

mennyei kincsét.

Fölséges Egység: Atyaisten, áldunk,

s téged, Megváltónk, örök egy Királyunk,

Szentlélek Isten, nevedet is egyként

áldjuk örökké! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Milyen jó az Isten az igaz szívűekhez!
73 (72). zsoltár
Az igaz ember kesergése
Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam (Mt 11,6).
I.

Milyen jó az Isten az igazakhoz, *

az Úr azokhoz, akiknek a szíve tiszta!

Lábam mégis majdnem megtántorodott, *

kis híja volt, hogy el nem buktam,

mert felháborodtam a hetvenkedők miatt, *

amikor láttam a bűnösök jó sorát.

Nem éri őket semmi szenvedés, *

egészséges és erővel teli a testük.

A halandók bajait nem ismerik, *

nem veri őket balsors, mint másokat.

Ezért nyakláncként hordják a gőgöt, *

és köntös rajtuk az erőszak.

Mint a zsír, csöpög belőlük a gonoszság, *

magasra tör szívük álnoksága.

Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, *

elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.

Káromló szavuk az eget sem kíméli, *

nyelvükkel beszennyezik a földet.

Ezért fordul feléjük a nép, *

és mohón issza szavaikat, mint a vizet.

Azt mondják: „Honnan tudná ezt az Isten? *

Lehet-e tudomása erről a Fölségesnek?”

Lám, ilyenek a bűnösök: *

vagyonukat gyarapítják, és élnek háborítatlanul.

Ant. Milyen jó az Isten az igaz szívűekhez!
2. ant. A bűnösök nevetés helyett gyászolni fognak, örömük szomorúsággá változik.
II.

Így szóltam: „Hát hiába őrzöm tisztán szívemet, *

és hiába mosom kezemet ártatlanságban?

Hiszen egész nap rajtam csattan az ostor, *

fenyítés a részem már kora reggel.”

Hogyha azt mondanám: „Úgy beszélek, mint ők”, *

árulója lennék gyermekeidnek.

Töprengtem, hogy meg tudjam fejteni, *

sokat gyötrődtem miatta.

Végül Isten szentélyébe tértem, *

és ott megértettem, hogy mi lesz a végük.

Mert valójában csuszamlós útra állítottad *

s pusztulásba taszítod őket.

Utoléri őket a romlás, *

elvesznek hirtelen, odalesznek az iszonyattól.

Mint ébredő ember álma, Uram, *

semmibe foszlik képük előtted, ha fölkelsz.

Ant. A bűnösök nevetés helyett gyászolni fognak, örömük szomorúsággá változik.
3. ant. Elpusztul, aki téged elhagy; nekem azonban jó az Istennel lennem.
III.

Amikor szívem kesergett, *

és bensőmet marta a bánat,

ostoba voltam és tudatlan, *

mint oktalan állat álltam előtted.

Mindig veled akarok maradni, *

hiszen megfogtad jobbomat.

Szándékod szerint vezérelsz engem, *

és végül is befogadsz a dicsőségbe.

Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, *

és ha veled vagyok, nem kívánok semmit sem a földön.

Bár elenyészik a szívem, a testem, *

szívem Istene és örökrésze mindig az Isten.

Mert íme, elpusztul, aki téged elhagy, *

elveszíted mind, aki hűségét megszegi.

Nekem azonban jó az Istennel lennem, *

és az Úristenbe helyeznem bizakodásom.

Hirdetni akarom minden művedet *

Sion városának népe előtt.

Ant. Elpusztul, aki téged elhagy; nekem azonban jó az Istennel lennem.

Mily édes ínyemnek mindegyik szavad, Uram,

Számnak édesebb a méznél.

ELSŐ OLVASMÁNY

Izajás próféta könyvéből

3, 1-15

Feddő szavak Jeruzsálem ellen

Az Úr, a Seregek Ura megvon Jeruzsálemtől és Júdától minden támaszt. Elveszi tőle a kenyeret és a vizet,a hőst és a harcost, a bírót és a prófétát, a jóst és a vént, a vezért és a nemes embert, a tanácsadót, a jövendőmondót és a varázsláshoz értőt. „És gyermekeket adok nekik fejedelmül, fiúkat, hogy azok uralkodjanak rajtuk.”

Az egyik ember a másik ellen támad a népben, ki-ki az embertársa ellen. A gyermek az öreg ellen háborog, s az alacsony sorsú a magas állású ellen, úgyhogy lesz, aki megragadja testvérét, atyja házából való rokonát és azt mondja neki: „Neked van még ruhád, légy a fejedelmünk, ez a romhalmaz kerüljön a kezed alá.”

Ám az így felel majd neki azon a napon: „Nem lehetek én orvosotok, hiszen az én házamban sincs sem kenyér, sem ruha. Ne tegyetek engem a nép fejedelmévé!” Igen, Jeruzsálem rombadől, és Júda összeomlik. Mert szavaik és tetteik az Úr bántására vannak, az ő fölségének sértésére.

Arcuk kevélysége ellenük vádaskodik, úgy dicsekszenek vétkeikkel, mint Szodoma népe. Jaj nekik, mert nem is rejtegetik gonoszságukat, maguk idézik elő romlásukat. Mondjátok nekik: „Boldog az igaz ember, mert élvezi majd tettei gyümölcsét. De jaj a gonosznak! Rosszul fog járni, mert tettei szerint fizetnek meg neki.” Én népem! Gyermekek zsarnokoskodnak rajta, asszonyok uralkodnak fölötte. Én népem! Fejedelmeid félrevezetnek, és összekuszálják az utat, amelyen jársz.

Az Úr feláll bírói székéből, feláll, hogy ítélkezzék népén. Az Úr ítéletre hívja népe véneit és fejedelmeit: „Ti legeltétek le a szőlőt és házaitokban szegényektől rablott holmit rejtegettek. Mi jogon zúzzátok össze népemet, és töritek pozdorjává a szegények arcát?” Ezt mondja az Úr, a Seregek Ura.

VÁLASZOS ÉNEK

Iz 3, 10. 11. 13

Mondjátok az igazaknak: Boldog az igaz ember, mert élvezi majd tettei gyümölcsét. * Jaj a gonosznak! Rosszul fog járni, mert tettei szerint fizetnek meg neki.

Az Úr feláll bírói székéből, feláll, hogy ítélkezzék. * Jaj a gonosznak! Rosszul fog járni, mert tettei szerint fizetnek meg neki.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Bernát apátnak az Énekek énekéről mondott beszédeiből

(Sermo 83, 4-6: Opera omnia, Edit. Cisterc. 2 [1958], 300-302)

Szeretek, mert szeretek; szeretek, hogy szeressek

A szeretet önmagában elegendő, önmagában és önmagáért is kívánatos. Önmagában érdem és jutalom is. A szeretet nem keresi sem okát, sem gyümölcsét önmagán kívül: maga a szeretet gyakorlása a gyümölcs. Szeretek, mert szeretek; szeretek, hogy szeressek. Nagy dolog a szeretet, de csak ha kútfejéhez visszaörvénylik, s ha eredetébe torkollva és forrásával eggyé válva mindig onnan buzog elő, ahonnét szünet nélkül árad. A lélek összes indulata közül, felfogó és érzelmi képességei közül egyedül a szeretet alkalmas arra, hogy benne a teremtmény, ha nem is egyenértékű vagy akár csak hasonló módon is, valami viszonzást nyújtson Teremtőjének. Mert amikor Isten szeret, nem akar mást, mint hogy viszontszeressük: nem másért szeret, csak azért, hogy szeressék; tudva, hogy maga a szeretet boldoggá teszi azokat, akik őt szeretik.

A jegyesi szeretet, sőt az a Jegyes, aki maga a Szeretet, csak viszontszeretetre és hűségre vágyik. Hadd szeressen tehát a menyasszony! Hogyne szeretne a menyasszony, magának a Szeretetnek eljegyzett menyasszonya! Magát a Szeretetet hogyne szeretné!

Méltán lemond minden más érzelemről, és egészen a szeretetnek szentel magából mindent, amit csak vizontszeretetében visszaadhat magának a Szeretetnek. Mert ha mindenestül szeretetté válik is, mi ez annak a Szeretetforrásnak örök áradásához képest? Nem egyforma bőséggel árad ugyanis a szerető ember és maga a Szeretet, a lélek és az Ige, a menyasszony és a Vőlegény, a teremtmény és a Teremtő, hanem úgy, mint a szomjazó és a forrás.

Mi lesz tehát ezek után? Vajon meghiúsul és teljesen semmivé lesz a menyasszony kívánsága, az epekedő lélek vágyakozása, a szerelmes lángolása, a bizakodó reménysége, mert nem képes lépést tartani a futásban az óriással, vagy nem tud édességben versenyre kelni a lépesmézzel, szelídségben a báránnyal, tisztaságban a liliommal, tündöklésben a napsugárral, és szeretetben azzal, aki maga a Szeretet? Nem! Mert ha kevésbé szeret is a teremtmény, mert ő kevesebb, mégis ha egész lényével szeret, semmi sem hiányzik ott, ahol ott van az egész, így szeretni már annyit jelent, mint házastársként élni. Mert nem szerethetne így, ha Jegyese kevésbé szeretné. A kettőnek kölcsönös egyetértése alapján teljes és tökéletes lesz a házassági kötelék. Ki kételkedik abban, hogy az emberi lelket az Ige előbb szerette, és sokkal jobban szerette?

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 30, 20; 35, 9

Mily nagy a te jóságod, Uram, * Amelyet a téged félőknek tartogatsz!

Házad gazdagságától megittasodnak, gyönyörűséged patakját adod italul nekik. * Amelyet a téged félőknek tartogatsz!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te Szent Bernát apát lelkében felszítottad a házadért való buzgóságot, hogy lángoljon és világítson Egyházadban. Közbenjárására add, hogy lelkülete buzdítson minket, és mindig a világosság fiaiként éljünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky