2024. január 20.

Boldog Özséb áldozópap
tetszés szerinti emléknap


Magyarország akkori fővárosában, Esztergomban született 1200 körül derék és előkelő szülőktől. Teremtőjéhez és Megváltójához éjjel és nappal jámbor imádságokkal könyörgött. Sokat virrasztott, és minden idejét Isten tiszteletére, elmélkedésre vagy tanulásra fordította ez a rendkívül értelmes ifjú. Minden percet kihasznált. Érdemeiért korán esztergomi kanonoknak nevezték ki. Gyakran vendégül látta a magányos barlangokban lakó embereket, akiknek társaságát annyira megkedvelte, hogy elhatározta, ő maga is elhagyja a világot. A tatárjárás után 1245 táján társaival a Pilisbe vonult remetének. Az isteni kegyelem fényétől megvilágosítva 1250-ben a magyar remetéket egybegyűjtötte és Esztergom közelében a Szent Kereszt tiszteletére kis templomot és monostort épített. 1262-ben IV. Orbán pápától Szent Ágoston Reguláját kérte rendje számára, amelyet azonban nem nyerhetett el a remetetestvérek nagyfokú szegénysége miatt. Ezért a pápa megbízásából Pál, veszprémi püspök adott a remeteközösségnek életszabályt. Remetetestvéreivel még 20 évig élt közösségben, amelyet Első Remete Szent Pál oltalmába ajánlott. Végül testvéreit Isten és a felebarát szeretetére buzdítva és őket üdvös tanításokkal megerősítve 1270. január 20-án elhunyt az Úrban. (Gyöngyösi Gergelynek Az Első Remete Szent Pál rendjében levő remete testvérek élete című könyvéből). Sírját és a Szent Kereszt monostort a törökök valószínűleg már 1526-ban elpusztították. Folyamatos tisztelete miatt az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2004. november 16-án, a Pálos Rendi Naptár megerősítése alkalmával engedélyezte, hogy őt a boldogok között tisztelhessük.

Reggeli dicséret

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Boldog Özséb, büszkeségünk,

hozzád száll az ének,

kérő szóval, hő fohásszal

buzgón kérünk téged:

Gyűjtsed össze lángjaink,

egyesítsed imáinkat,

segíts nekünk megmenteni

elárvult hazánk!

Súlyos bánat sanyargatta

akkor magyar népünk,

imádságos áldott szíved

lám, segített nékünk:

Felvirradt szép hajnalunk,

messze szállott a bánat,

meghallgatta a kegyes ég

a te hő imádat.

Gazdagságért, földi jókért

nem könyörgünk hozzád,

ifjúságunk romlására

fordítsad szent orcád!

Gyűjtsed össze lángjaink,

egyesítsed imáinkat,

segíts nekünk megmenteni

elárvult hazánk! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

Már hajnalban hirdetjük jóságodat, Uram, és éjszaka zengjük hűségedet.
91. zsoltár
A teremtő Isten dicsérete
Dicsőítjük az egyszülött Fiút tettei miatt (Szt. Atanáz).

Jó dolog az Urat áldani, *

énekkel magasztalni nevedet, Fölséges;

már hajnalban hirdetni jóságodat, *

és éjszaka zengeni hűségedet,

tízhúrú lanton és hárfazenével, *

citera mellett énekelve.

Mert örömmel töltenek el alkotásaid, *

kezed művei láttán örvendezem.

Mily nagyszerűek a te műveid, Uram, *

gondolataid mily mélységesek!

Az oktalan ember föl nem fogja, *

és nem érti meg őket az esztelen.

Sarjadhatnak a bűnösök, akár a fű, *

és virágozhatnak a gonosztevők,

sorsuk mégis örökös pusztulás; *

te azonban, Uram, fölséges vagy örökké.

Mert íme, ellenségeid, Uram, †

mert íme, ellenségeid elvesznek, *

és elpusztulnak mind a gonosztevők.

Erőt adsz nekem, bikáéhoz hasonlót, *

és fölkentél színtiszta olajjal.

Szemem ellenségeimre lenéz, *

s a rám törő gonoszok vesztéről hall a fülem.

Virul az igaz, akár a pálma, *

úgy növekszik, mint a Libanon cédrusa.

Az Úr házában van elültetve, *

Istenének csarnokában bont virágot.

Gyümölcsöt érlel öreg korában is, *

termékeny marad, szépen zöldellő.

Hirdeti, hogy igaz az Isten, *

ő a menedékem, nincs benne hamisság.

Már hajnalban hirdetjük jóságodat, Uram, és éjszaka zengjük hűségedet.
Magasztaljátok Istenünket!
Kantikum – MTörv 32, 1-12
Isten jótéteményei népével
Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit (Mt 23, 37).

Hallgassátok, egek, szavamat, *

hallja meg a föld is szám igéit!

Tanításom esőként permetezzen, *

szavam úgy szálljon le, mint a harmat,

mint mikor zápor hull a rétre, *

és a sarjadó füvet eső öntözi.

Az Úr nevét hívom segítségül, *

magasztaljátok Istenünket!

Mert tökéletes minden műve, *

és igazságos minden útja.

Hűséges és feddhetetlen az Isten, *

ő maga az igazság és egyenesség!

Vétkeztek ellene, elromlottak, nem fiai már; *

gonosz és elfajzott nemzedék ez.

Ezzel fizetsz most az Úrnak, *

te oktalan, balga nép?

Vajon nem tulajdon Atyád ő neked, *

aki létrehívott, alkotott, és fönntart?

Emlékezz csak a régi időkre, *

vedd sorra az egyes nemzedékeket!

Kérdezd atyádat, és ő megtanít, *

vagy őseidet, ők majd elmondják neked!

Amikor a Mennybenlakó szétválasztotta a népeket, *

amikor különválasztotta Ádám fiait,

és kijelölte a népek határait, *

Izraelt is, fiainak száma szerint:

az Úr osztályrésze lett az ő népe, *

Jákob az ő kimért öröksége.

A pusztában találta meg őt, *

a félelem helyén, a zord magányosság földjén.

Körülvette, és tanítgatta, *

és mint a szeme fényét, úgy őrizte.

Mint fiókáit repülni tanító sasmadár, *

amely fölöttük lebeg,

kitárta szárnyát, őt meg fölemelte, *

és tulajdon vállain vitte.

Vezére az Úr volt egyedül, *

és idegen isten nem volt vele.

Magasztaljátok Istenünket!
Urunk, a te neved széles e világon mily csodálatos!
8. zsoltár
Isten fönsége és az ember méltósága
Mindent lába alá vetett, őt magát meg az egész Egyház fejévé tette (Ef 1, 22).

Uram, mi Urunk, *

a te neved széles e világon mily csodálatos!

Az egeknél fenségesebb *

a te dicsőséged!

Kisdedek és csecsemők ajkán †

zendítesz dicséretet ellenségeiddel szemben, *

hogy elnémíts ellenséget és lázadót.

Szemlélem az eget: ujjaid műve az; *

a holdat és a csillagokat: te alkottad őket.

Ugyan mi az ember, hogy törődsz vele, *

az ember fia, hogy gondod van rá?

Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál, †

dicsőséggel és fénnyel koronáztad, *

fölébe emelted kezed műveinek.

Mindent az ő lába alá vetettél: *

minden juhot, barmot, a mező vadjait,

az ég madarait s a tenger halait, *

amelyek a tenger ösvényeit járják.

Uram, mi Urunk, *

a te neved széles e világon mily csodálatos!

Urunk, a te neved széles e világon mily csodálatos!

RÖVID OLVASMÁNY

Róm 12, 14-16a

Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok. Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok. Éljetek egyetértésben. Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez.

RÖVID VÁLASZOS ÉNEK

Ajkam örvendezzen, * Amikor neked énekel. Ajkam.

Nyelvem naphosszat igazságodat emlegesse! * Amikor neked énekel. Dicsőség az Atyának. Ajkam.

EVANGÉLIUMI KANTIKUM

Benedictus-ant. Ezek a szavaim, amelyekkel könyörögtem az Úr színe előtt, legyenek az Úr, ami Istenünk színe előtt nappal és éjjel, hogy igazságot szolgáltasson népének!

FOHÁSZOK

Ünnepeljük Krisztus jóságát és bölcsességét, mert ő halálra adta magát, hogy testvéreinkben, különösen a bajbajutottakban, őt magát lássuk és szeressük! Kérjük állhatatosan:

Urunk, tégy minket tökéletessé a szeretetben!

Már reggel gondolunk feltámadásodra,

és megváltásod jótéteményeit kívánjuk mindenkinek.

Add, Urunk, hogy a mai napon tanúságot tegyünk rólad,

és általad az Atyának tetsző, szent áldozatot mutassunk be!

Segítségeddel mindenkiben ismerjük fel a te képmásodat,

hogy bennük neked szolgáljunk!

Krisztus, te vagy az igazi szőlőtő és mi a szőlővesszők,

add, hogy benned maradjunk, bőséges gyümölcsöt teremjünk és magasztaljuk Istenünket, Atyánkat!

Mi Atyánk.

KÖNYÖRGÉS

Istenünk, te Boldog Özsébet az irántad való szeretetből a pilisi remeteségbe hívtad, hogy ott életét engesztelésül áldozza népéért és a szétszórtan élő remetéket összegyűjtse. Áldozatos életéért és közbenjáró imádságára add, hogy magyar népünk hitben és szeretetben egyesüljön. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky