Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen.
HIMNUSZ
Megszentelt régi szép szokás
a böjti megtartóztatás;
tartsuk meg újra gondosan,
mi negyven napra szabva van.
Mózes és a szent látnokok
példája már elénk ragyog,
s Krisztus, ki Úr minden fölött,
magára vett ily böjtidőt.
Kímélőn szóljon hát szavunk,
legyen szegényebb asztalunk,
ne győzzön pajzán tréfaság,
se álmos, tétlen lustaság.
Kerüljünk minden vétkeset,
szívünket rossz ne rontsa meg,
ellenség hogyha megkísért,
hitünk a csapdát zúzza szét.
Boldog Háromság, add meg ezt,
osztatlan Egység, tedd meg ezt,
nekünk az üdvös böjtidő
legyen sok jót gyümölcsöző. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Az Úré a föld és mind, ami betölti, *
a földkerekség és mind, aki lakja,
mert tengerek fölé ő rakta alapját, *
ő állította folyóvizek fölé.
Ki mehet föl az Úr hegyére, *
ki állhat meg az ő szent helyén?
Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, †
aki nem veszi hiába Isten nevét, *
és hamis esküt nem esküszik.
Az nyer áldást az Úrtól, *
és üdvösséget szabadító Istenétől.
Ez az istenkeresők népe, *
amely kutatja arcát Jákob Istenének.
Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †
táruljatok föl, örök kapuk: *
a dicsőség királya bevonul.
Kicsoda ez a dicsőség királya? *
Az Úr, az erős és hatalmas, az Úr, aki hatalmas a csatákban.
Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †
táruljatok föl, örök kapuk: *
a dicsőség királya bevonul.
Kicsoda ez a dicsőség királya? *
A Seregek Ura a dicsőség királya.
Ujjongjatok az Úrnak, minden földek, †
zengjetek nevének dicséretet, *
dicsérjétek dicsőségét.
Mondjátok Istennek: „Csodálatosak a te műveid, *
nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid.
Az egész föld téged imádjon és magasztaljon, *
nevedet énekkel dicsérje!”
Jöjjetek, és lássátok Isten műveit, *
csodálatos, amit az emberekkel végbevitt.
Kiszárította a tengert, †
gyalogszerrel keltek át a vízen, *
ezért örvendünk színe előtt.
Hatalommal uralkodik örökké, †
szeme vigyázza a nemzeteket: *
nehogy a lázadók elbízzák magukat.
Áldjátok Istenünket, nemzetek, *
dicsőségéről zengjetek éneket!
Életet ajándékozott nekünk, *
és lábunkat nem hagyta botlani.
Minket, Isten, igazán próbára tettél, *
tűzzel tisztítottál, mint ezüstöt szokás.
Vadfogó hálóba tereltél bennünket, *
hátunkra súlyos terhet raktál.
Embereket ültettél nyakunkra, †
tűzön és vízen kellett átgázolnunk, *
míg végül is enyhülést engedtél.
Égőáldozattal lépek be házadba: *
teljesítem néked fogadalmam,
amelyet ajkam fogadott, *
és szám megígért szorongatásom napján.
Kövér égőáldozatot hozok, kosokat égetek, *
bikákat és bakokat adok áldozatul.
Istenfélők, jertek mind, †
figyeljetek, mert elbeszélem, *
mi mindent tett velem az Isten.
Ajkam hozzá kiáltott, *
s nyelvem máris magasztalhatta őt.
Hogyha gonoszra hajolt volna szívem, *
nem hallgatott volna meg az Úr.
Ám Isten engem meghallgatott, *
könyörgő szavamra ráfigyelt.
Áldott legyen az Isten, aki nem vetette el imámat, *
s nem vonta meg tőlem irgalmát.
Szavaid, Uram, lélek és élet,
Tiéd az örök életet adó tanítás.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Leviták könyvéből
8, 1-17; 9, 22-24
A papok felszentelése
Azokban a napokban az Úr így szólt Mózeshez: „Vedd magadhoz Áront a fiaival együtt, továbbá a ruhákat, az olajat, a bűnért való áldozati bikát, a két kost és a kosár kovásztalan kenyeret. Azután hívd össze az egész közösséget a megnyilatkozás sátorának bejáratához!”
Mózes teljesítette az Úr parancsát; a közösség egybegyűlt a megnyilatkozás sátorának bejáratánál, és Mózes így szólt hozzájuk: „Nézzétek, az Úr parancsára ezt kell tennünk.”
Azután hívta Áront és fiait, és megmosta őket vízzel. Ráadta az inget, átkötötte övvel, ráterítette a köntöst, és ráadta az efódot, majd átvetette rajta az efód szalagját, és így megerősítette rajta, azután ráerősítette a melltáskát, s beletette az urimot és a tummimot. Fejét befödte turbánnal, s a turbán elejére tűzte az aranylemezt, a szent diadémot, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.
Ezután Mózes vette az olajat, és megkenéssel fölszentelte a hajlékot és mindazt, ami benne volt. Hétszer meghintette az oltárt, megkenéssel fölszentelte az oltárt és fölszerelését, a medencét és talapzatát. Olajat öntött Áron fejére, és a kenettel fölszentelte. Majd Mózes odahívta Áron fiait, rájuk adta az inget, átkötötte az övvel, fejükre tette a turbánt, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek.
Azután odahozatta a bűnért való áldozatra szánt bikát. Áron és fiai kezüket az állat fejére tették, Mózes pedig feláldozta. Ujjával vett a vérből, és rákente körös-körül az oltár szarvaira, hogy így megtisztítsa a bűntől. Ezután a vért az oltár lábához öntötte, így szentelte föl az engesztelés szertartásának elvégzésével. Majd fogta az egész hájat, amely a beleket takarta, s a májhoz tartozó zsiradékot, a két vesét a hájjal együtt, s elégette az oltáron. A bika bőrét, húsát és ürülékét a táboron kívül égette el, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek.
Áron kitárta kezét a nép felé, és megáldotta. Miután bemutatta a bűnért való áldozatot, az égőáldozatot és a közösségi áldozatot, lejött az oltártól, és bement Mózessel a megnyilatkozás sátrába. Azután mindketten kijöttek, és megáldották a népet. Erre az Úr dicsősége megjelent az egész népnek. Láng csapott elő az Úrtól, s megemésztette az oltáron az égőáldozatot és a hájat. Ennek láttára a nép örömrivalgásban tört ki, s mindnyájan arcra borultak.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Zsid 7, 23. 24; Sir 45, 7. 8
Akkor nagy számban voltak papok, mivel a halál következtében nem maradhattak meg. * Krisztus viszont örökre megmarad, s így papsága örökké tart.
Felmagasztalta Áront, neki adta a nép körében a papságot, és boldoggá tette őt a dicsőséggel. * Krisztus.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspöknek Szent János evangéliumáról szóló fejtegetéseiből
(Tract. 34, 8-9: CCL 36, 315-316)
Krisztus az út a fényhez, az igazsághoz és az élethez
Az Úr röviden megmondotta: Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. E szavai szerint más az, amit parancsolt, és más az, amit megígért. Tegyük meg tehát azt, amit parancsolt, és ne csak várjuk vakmerő arcátlansággal azt, amit megígért, nehogy az ítéletkor így szóljon hozzánk: Megtetted, amit parancsoltam, hogy kérhesd, amit megígértem? Urunk, Istenünk, mit is parancsoltál tehát? Ezt feleli: hogy kövess engem. Útmutatást kértél az életre. Ugyan milyen más életre, ha nem arra, amelyről megíratott: Tenálad van az élet forrása.
Tehát most, rajta, cselekedjünk, kövessük az Urat; oldjuk fel bilincseinket, amelyek akadályoznak az ő követésében. De ki alkalmas az ilyen kötelékek megoldására, hacsak nem segít az, akiről mondatott: Bilincseimet széjjeltörted. Szintén róla mondja egy másik zsoltár: Az Úr kiszabadítja a bilincsbe verteket, felemeli a megalázottakat.
Vajon ki mást követnek e bilincsektől megszabadítottak és felemeltek, mint azt a világosságot, akitől ezt hallják: Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, mert az Úr megnyitja a vakok szemét. Legyünk hát mi is látókká, testvéreim, hiszen miénk a hit gyógyító balzsama. Először ajkának nyálával sarat csinált, hogy azzal megkenje a vakon született szemét. Mi, Ádám ivadékai, vakon születtünk, ezért van szükségünk rá, hogy megnyissa a szemünket. Ajkának a nyálát összekeverte a földdel: az Ige testté lett, és közöttünk élt. Ajkának a nyálát összekeverte a földdel, ezért jövendölték róla: a földből sarjadt az igazság; ő maga pedig ezt mondta: Én vagyok az út, az igazság és az élet.
Amikor majd színről színre látunk, akkor élvezni fogjuk majd az igazságot úgy, amint arra ígéretet kaptunk. Hiszen ki merne olyasmit remélni, amit az Úr nem méltóztatott akár megígérni, akár megadni?
Színről színre fogunk látni. Az Apostol írja: Most még csak töredékes a tudásom, ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. János apostol pedig egyik levelében ezt írja: Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van. Ez a nagy ígéret.
Ha szeretsz, kövess! Azt mondod: szeretlek, Uram; de merre kövesselek? Ha a te Urad, Istened azt mondta volna neked: Én vagyok az igazság és az élet, akkor – mivel vágyódol az igazság után, és óhajtod az életet – minden bizonnyal keresnéd az utat, amelyen át e kettőt elérhetnéd, és mondogatnád magadban: Milyen fönséges az igazság, és milyen magasztos az élet, bárcsak valahogy eljuthatna az én lelkem is oda!
Kérdezed, merre? Figyeld, mit mond legelőször is: Én vagyok az út. Mielőtt tehát megmondaná neked, hogy hová kell menned, már előre megmondja, milyen út vezet oda, hiszen ezt mondja: Én vagyok az út. Mi érhető el ezen az úton? Az igazság és az élet. Először megmondta az utat, majd aztán azt, hogy hová menj. Én vagyok az út, én vagyok az igazság, én vagyok az élet. Az Atyánál maradva, ő az igazság és az élet, emberi testet öltve, ő lett az út is.
Nem azt a parancsot kaptad: fáradozz, keresd az utat, hogy eljuss az igazsághoz és az élethez; erről szó sincs. Kelj fel, te lomha! Maga az Út jött el hozzád, és felébresztett mély álmodból, ha ugyan felébredtél: most kelj fel, és járj!
Talán már próbálsz is indulni, de nem bírsz, mert fájnak a lábaid. Mitől fájnak? Talán a kapzsiság ösztönzésére már sokat rohangáltál úttalan utakon? Isten Igéje azonban a sántákat is meggyógyította. Most meg azt mondod: egészségesek már lábaim, de ezt az utat nem látom. Ő visszaadta a látást a vakoknak is.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 118, 104-105; Jn 6, 68
Gyűlölöm a hazugságnak minden útját. * Nagyszerű lámpás a te igéd lábam előtt, ösvényemen csak ez világít.
Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás. * Nagyszerű lámpás.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te szent Fiad által csodálatos módon magadhoz békítetted az emberiséget. Engedd, kérünk, hogy keresztény néped készséges önátadással és élő hittel készüljön a közelgő ünnepekre. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky