Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Rózsálló hajnalfény ragyog,
zeng már az égi háladal,
örömben ujjong a világ,
panaszt üvölt a kárhozat,
midőn az égi nagy Király
halál hatalmát megtöri,
s lábbal tiporva poklokat
feloldja foglyok láncait.
Sírját nehéz kő zárta el,
őrzötte zsoldos őrsereg,
de fölkelt fényesen, s ragyog
a gyász fölött győzelmesen.
Az alvilági sóhajok
s fájdalmak oldódnak tehát,
mert fényes angyal hirdeti,
hogy Krisztus immár nem halott.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
Vagy Húsvét nyolcada utáni köznapokon tetszés szerint:
Az új Sionnak kórusa
fogjon csodás új dalba ma,
és bölcs örömben ülje meg
a szent húsvéti ünnepet.
Mint hős oroszlán, Krisztusunk
fölkel, s a sárkány porba hull.
Szavára mind, ki rég halott,
bűnből életre támadott.
Mit zsákmányként az alvilág
elnyelt, ma mindent visszaád,
a rabsereg már ott halad
Krisztust követve: mind szabad.
Győzött az Úr nagy fényesen,
ragyogva hódít szélesen,
és egybefoglal két hazát:
eget, földet, s lesz egy család.
Énekkel most a nagy Királyt
kérlelje mind a nagy világ,
trónjához minket felvegyen,
örök fényével töltsön el.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Jó dolog az Urat áldani, *
énekkel magasztalni nevedet, Fölséges;
már hajnalban hirdetni jóságodat, *
és éjszaka zengeni hűségedet,
tízhúrú lanton és hárfazenével, *
citera mellett énekelve.
Mert örömmel töltenek el alkotásaid, *
kezed művei láttán örvendezem.
Mily nagyszerűek a te műveid, Uram, *
gondolataid mily mélységesek!
Az oktalan ember föl nem fogja, *
és nem érti meg őket az esztelen.
Sarjadhatnak a bűnösök, akár a fű, *
és virágozhatnak a gonosztevők,
sorsuk mégis örökös pusztulás; *
te azonban, Uram, fölséges vagy örökké.
Mert íme, ellenségeid, Uram, †
mert íme, ellenségeid elvesznek, *
és elpusztulnak mind a gonosztevők.
Erőt adsz nekem, bikáéhoz hasonlót, *
és fölkentél színtiszta olajjal.
Szemem ellenségeimre lenéz, *
s a rám törő gonoszok vesztéről hall a fülem.
Virul az igaz, akár a pálma, *
úgy növekszik, mint a Libanon cédrusa.
Az Úr házában van elültetve, *
Istenének csarnokában bont virágot.
Gyümölcsöt érlel öreg korában is, *
termékeny marad, szépen zöldellő.
Hirdeti, hogy igaz az Isten, *
ő a menedékem, nincs benne hamisság.
Hallgassátok, egek, szavamat, *
hallja meg a föld is szám igéit!
Tanításom esőként permetezzen, *
szavam úgy szálljon le, mint a harmat,
mint mikor zápor hull a rétre, *
és a sarjadó füvet eső öntözi.
Az Úr nevét hívom segítségül, *
magasztaljátok Istenünket!
Mert tökéletes minden műve, *
és igazságos minden útja.
Hűséges és feddhetetlen az Isten, *
ő maga az igazság és egyenesség!
Vétkeztek ellene, elromlottak, nem fiai már; *
gonosz és elfajzott nemzedék ez.
Ezzel fizetsz most az Úrnak, *
te oktalan, balga nép?
Vajon nem tulajdon Atyád ő neked, *
aki létrehívott, alkotott, és fönntart?
Emlékezz csak a régi időkre, *
vedd sorra az egyes nemzedékeket!
Kérdezd atyádat, és ő megtanít, *
vagy őseidet, ők majd elmondják neked!
Amikor a Mennybenlakó szétválasztotta a népeket, *
amikor különválasztotta Ádám fiait,
és kijelölte a népek határait, *
Izraelt is, fiainak száma szerint:
az Úr osztályrésze lett az ő népe, *
Jákob az ő kimért öröksége.
A pusztában találta meg őt, *
a félelem helyén, a zord magányosság földjén.
Körülvette, és tanítgatta, *
és mint a szeme fényét, úgy őrizte.
Mint fiókáit repülni tanító sasmadár, *
amely fölöttük lebeg,
kitárta szárnyát, őt meg fölemelte, *
és tulajdon vállain vitte.
Vezére az Úr volt egyedül, *
és idegen isten nem volt vele.
Uram, mi Urunk, *
a te neved széles e világon mily csodálatos!
Az egeknél fenségesebb *
a te dicsőséged!
Kisdedek és csecsemők ajkán †
zendítesz dicséretet ellenségeiddel szemben, *
hogy elnémíts ellenséget és lázadót.
Szemlélem az eget: ujjaid műve az; *
a holdat és a csillagokat: te alkottad őket.
Ugyan mi az ember, hogy törődsz vele, *
az ember fia, hogy gondod van rá?
Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál, †
dicsőséggel és fénnyel koronáztad, *
fölébe emelted kezed műveinek.
Mindent az ő lába alá vetettél: *
minden juhot, barmot, a mező vadjait,
az ég madarait s a tenger halait, *
amelyek a tenger ösvényeit járják.
Uram, mi Urunk, *
a te neved széles e világon mily csodálatos!
RÖVID OLVASMÁNY
Róm 14, 7-9
Senki közülünk nem él önmagának, és senki nem hal meg önmagának. Míg élünk, Istennek élünk, s ha meghalunk, Istennek halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. Krisztus ugyanis azért halt meg és támadt fel, hogy halottnak, élőnek Ura legyen.
RÖVID VÁLASZOS ÉNEK
Feltámadt az Úr a sírból. * Alleluja, alleluja. Feltámadt.
Akit értünk keresztre feszítettek. * Alleluja, alleluja. Dicsőség az Atyának. Feltámadt.
EVANGÉLIUMI KANTIKUM
FOHÁSZOK
Áhítatos szívvel kérjük Krisztus Urunkat, aki megmutatta nekünk az örök életet, és mondjuk:
Urunk, feltámadásod gazdagítson minket a kegyelemben!
Örök Pásztor, tekints álomból ébredő nyájadra,
és juttass nekünk bőségesen igéd és kenyered táplálékából!
Ne tűrd, hogy farkas elragadjon, vagy béres cserben hagyjon bennünket,
hanem segíts, hogy hűségesen kövessük a te hangodat!
Aki mindenütt együttműködsz igéd hirdetőivel, és megerősíted szavukat,
add, hogy ma tetteinkkel és egész életünkkel feltámadásodat hirdessük!
Légy a mi örömünk, amit senki sem vehet el tőlünk,
hogy elutasítva magunktól a bűn szomorú világát, az örök élet után kívánkozzunk!
Mi Atyánk.
KÖNYÖRGÉS
Istenünk, te megváltottál, és gyermekeiddé fogadtál bennünket. Tekints jóságosan szeretett fiaidra, és vezess el minket, Krisztusban hívőket az igazi szabadságra és a mennyei dicsőségbe. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky