Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Urunknak áldott napja ez,
szent fényességgel virradó,
világnak átkos vétkeit
kiontott szent vér mossa le.
Eltévedt ember hitre tér,
vakok szemében gyúl a fény;
s hogy irgalmat nyert a lator,
félelmünk immár megszűnik!
Ámulnak mind az angyalok
látván a bűnbánó latort,
ki bízva Krisztushoz kiált,
s menny üdvösségét élvezi.
Csodálandó nagy szent titok:
világnak bűnét elveszi,
s a testben járók vétkeit
eltörli Krisztus teste már.
Mi más lehetne nagyszerűbb?
Bűnt megbocsát az irgalom,
félelmet űz a szeretet,
s új életet hoz a halál.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
Vagy Húsvét nyolcada utáni köznapokon tetszés szerint:
Örvendj, ég, messzi csillagok,
tenger, föld, nap, tapsoljatok;
kereszthalálból Mesterünk
feltámadt, s benne élhetünk.
Ím, üdvösségünk visszatért,
Bárányunk ontott drága vért,
a bűnhomályból egymaga
lett létünk bátor hajnala.
Halált végzett ki e halál,
gyógyírra bűn, baj itt talál;
erényeink sértetlenül
ragyognak már győztes jelül.
Reményt ad és új kezdetet
e fénylő megváltói tett;
higgyük: mi is feltámadunk,
s mennyben lesz boldog otthonunk.
Fellelkesítnek szent javak,
buzgó imák ujjongjanak;
Húsvétot ünnepeljük itt,
mely nekünk nyújtja kincseit.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Adjatok hálát az Úrnak, és hívjátok segítségül nevét, *
hirdessétek nagy tetteit a nemzetek között.
Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki, *
emlegessétek minden csodáját.
Dicsekedjetek szent nevével, *
az Urat kereső szívek örvendezzenek.
Keressétek az Urat és hatalmas erejét, *
keressétek arcát szüntelen.
Emlékezzetek csodatetteire, melyeket végbevitt, *
és ajkáról elhangzó csodás döntéseire,
ti, Ábrahámnak, az ő szolgájának ivadékai, *
választottjának, Jákobnak fiai.
Ő az Úr, a mi Istenünk, *
ő ítéli meg az egész földet.
Örökké emlékezik szövetségére, *
ezernyi nemzedéknek adott igéjére:
az Ábrahámmal kötött szövetségre, *
Izsáknak tett esküjére.
Ezt hagyta végzésül Jákobnak, *
és Izraelnek örök szövetségül.
Így szólt: „Kánaán földjét neked adom, *
az lesz kimért örökrészed.”
Amikor még csekély számban voltak, *
és kevesen éltek ott mint jövevények,
nemzettől nemzetig vándoroltak, *
egyik országtól a másik népig,
nem engedte, hogy bárki is elnyomja őket; *
királyokat fenyített meg miattuk:
„Ne bántsátok fölkentjeimet, *
prófétáimnak ne ártsatok!”
Aztán az országra éhséget bocsátott, *
és elpusztított minden falat kenyeret.
De elküldött előttük egy férfit, *
Józsefet, akit rabszolgának adtak el.
Lábát rabbilincsbe verték, *
nyakát vasba szorították,
amíg be nem teljesedett, amit mondott, *
és az Úr igéje igazolta őt.
A király üzent, és feloldotta, *
a népek fejedelme kiszabadította.
Házának urává tette őt, *
egész vagyonának intézőjévé,
hogy tetszése szerint vezesse népe nagyjait, *
és bölcsességre tanítsa véneit.
Akkor költözött Egyiptomba Izrael, *
és Kám földjén Jákob így lett jövevény.
Az Úr itt nagyon megsokasította népét, *
ellenségeinél erősebbé tette.
De megfordította azok szívét, †
így népét meggyűlölték, *
és álnokul bántak szolgáival.
Akkor elküldte szolgáját, Mózest, *
és Áront, akit kiválasztott.
Szavuk által csodás jeleket vitt végbe, *
csodákat művelt Kám földjén.
Sötétséget küldött, és éjt borított rájuk, *
szavainak mégis ellenálltak.
Akkor a vizeiket vérré változtatta, *
halaikat kipusztította.
Békák hemzsegtek földjükön, *
még a fejedelmi palotákban is.
Szavára bögölyök rajzottak elő, *
és szúnyogok lepték el határukat.
Eső helyett jégzivatart küldött rájuk, *
és földjükre emésztő tüzet.
Elverte szőlőjüket és fügefáikat, *
határaikban a fákat összetörte.
Szavára előtűnt a sáska, *
és megszámlálhatatlan sok rovar.
Országuk minden füvét lelegelték, *
földjük minden termését felfalták.
Országukban minden elsőszülöttet megölt, *
minden zsengéjét a férfinemnek.
Kivezette őket arannyal, ezüsttel megrakottan, *
és a törzsek között egy sem volt beteg.
Egyiptom ujjongott távozásukon, *
mert rájuk nehezedett a tőlük való félelem.
Oltalmul felhőt borított rájuk, *
és tüzet küldött, hogy világítson nekik éjjel.
Kérésükre fürjek jöttek, *
és jóllakatta őket mennyei kenyérrel.
Megnyitotta a sziklát, és ömlött a víz, *
folyamok áradtak a sivatagban.
Mert szent ígéretéről megemlékezett, *
amelyet szolgájának, Ábrahámnak tett.
Örvendezés között vezette ki népét, *
és választottjait ujjongás között.
A nemzetek országait nekik adta, *
a népek munkájának gyümölcsét ők örökölték,
hogy megtartsák törvényeit, *
és teljesítsék parancsait.
Isten új életre hívott minket. Alleluja.
Jézus Krisztusnak a halálból az élő reményre való feltámasztása által. Alleluja.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Jelenések könyvéből
22, 10-21
A reménységünkről szóló tanúságtétel
Én, János, hallottam, amint az angyal így szólt hozzám: „Ne pecsételd le ennek a könyvnek prófétai szavait, mert az idő közel van. Aki igazságtalan, legyen továbbra is igazságtalan. Aki tisztátalan, legyen továbbra is tisztátalan. De aki igaz, járjon továbbra is az igazság útján, és aki szent, legyen továbbra is szent.
Hamarosan eljövök, s velem lesz a jutalom, hogy mindenkinek megfizessek tettei szerint. Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.
Boldog, aki megmossa ruháját (a Bárány vérében). Joga lesz az élet fájához, és a kapukon át bemegy a városba. A kutyák, csalók, erkölcstelenek, gyilkosok, bálványimádók és mindazok, akik a hamisságot szeretik és művelik, kinn maradnak.”
„Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy az egyházakban tanúsítsák ezeket: Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.”
A Lélek és a Menyasszony hív: „Jöjj el!” Aki hallja, hívjon: „Jöjj el!” Aki szomjazik, jöjjön. Aki kívánja az élet vizét, ingyen igyék.
Tanúsítom mindenki előtt, aki ennek a könyvnek prófétai szavait hallja: „Aki ehhez hozzáad, azt Isten azokkal a csapásokkal sújtja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben. S ha valaki elvesz ennek a prófétai könyvnek szavaiból, Isten megvonja tőle a jogot az élet fájához és a szent városhoz, amelyekről ebben a könyvben szó van.”
Aki mindezt tanúsítja, kijelenti: „Igen, hamarosan eljövök. Ámen.”
Jöjj el, Uram, Jézus!
Urunk, Jézus kegyelme legyen minden szenttel! Ámen.
VÁLASZOS ÉNEK
Jel 22, 16. 17. 20; Iz 55, 1. 3
Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag. A Lélek és a Menyasszony hív: Jöjj el! * Aki hallja, hívjon: Jöjj el! Ámen. Jöjj el, Uram, Jézus, alleluja!
Ti, szomjazók, gyertek a vizekre mind; fordítsátok ide a fületek, és gyertek ide hozzám. * Aki hallja, hívjon: Jöjj el! Ámen. Jöjj el, Uram, Jézus, alleluja!
MÁSODIK OLVASMÁNY
Bangha Béla beszédeiből
(Összegyűjtött művei, XXII. 287)
A vértanúk az Oltáriszentségből merítettek erőt
Visszaszáll a lelkem a múltba. Szüzeket látok, és vértanúkat, akik liliomot tartanak kezükben, és pálmát lengetnek. Csodálva kérdezem őket: ti, virágai az emberiségnek, ti emberfeletti emberek, mi tett titeket oly naggyá, oly erőssé, hogy szembe tudtatok helyezkedni mindazzal, amit a test kíván, s az élet ígér?
S valamennyi egy titokzatos fehér kenyérre mutat, s az oltárra, amelyből mint élő szökőkútból árad a láthatatlan erő, a krisztusi lendület, a természetfölöttiség csodás varázsa, a hősiesség és a lelki nagyság vérhulláma. Látok férfiakat és nőket, ifjakat és leányokat, akik mind húsból és vérből valók, s mégis megállták helyüket a legnehezebb harcokban, és diadalra vitték törékeny testükben a lélek és keresztény eszmeiség örök igényeit. Honnan merítették erre az erőt? Kérdem tőlük, és valamennyi így felel: az Oltáriszentségből. Krisztus eleven testének s vérének vétele edzett meg bennünket, s az ojtott isteni erőt emberi erőtlenségünk törzsébe; az tisztította meg, s hasonlította át a mi vérünket, hogy Krisztus szívverése lett a mi szívünk dobogása. Oltáriszentség! Ami jó és nemes, tiszta és hősi volt valaha a kereszténység történetében, mind a te csodád, a te varázsod, a te ihlető erőd nagyszerű eredménye!
Még mélyebbre szállok vissza a múltba. Egy ember ül tizenkét hívétől környékezve tágas, Húsvétra díszített teremben. Szomorúság és szeretet ül az ember arcán, csodálkozás és ámulat a tanítványaién. A Megváltó és apostolai búcsúlakomát ülnek. A mester távozik, Golgotára, kereszthalálra készül. De nem tudja rászánni magát, hogy árván hagyja övéit. Nem hagylak árván benneteket – mondja nekik a végrendelkező anya gyengédségével. S nem hagyta árván őket. Itt hagyta nekik örökségül önmagát. Ez az én testem, ez az én vérem kelyhe, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. A tanítványok szent áhítattal veszik az ő testét, és isszák az ő vérét. Eszükbe jut, hogy hiszen a Mester erről a csodálatos eledelről és italról külön hosszú beszédet mondott már régebben, Kafarnaum vidékén, a Genezáreti-tó partján. Ott megmondotta, hogy csodálatos, mennyből szállt kenyeret fog adni nekik, és ez a kenyér nem lesz egyéb, mint az ő teste. És aki eszi majd ezt a kenyeret, az ő testét, és issza az ő vérét, azt ő a saját teste és vére részesének tekinti, és fel fogja támasztani az utolsó napon. És jaj annak, aki nem eszi élő hittel ezt a kenyeret, s nem issza ezt a vért, mert abban nem lesz élet, az elszárad, eltikkad, elhal, és nem lesz része őbenne. Most megtette a Mester, amit akkor ígért: odaadta nekik az ő testét és vérét, s megmondta, miként kívánja, hogy tanítványai a jövőben is hasonlóképp tegyenek az ő emlékezetére.
Jézus van itt jelen, hogy áldozzon értünk, s a szentmise titokzatos aktusában megújítva, világ végéig egyre folytassa a keresztfán egykor értünk bemutatott áldozatát. Jézus van itt jelen, hogy tápláljon bennünket, hogy erőt, frissességet, lendületet adjon, hogy el ne fáradjunk, ki ne merüljünk, meg ne rokkanjunk a hosszú és keserves úton, amely az ő csillagos trónusáig vezet. Mint pelikánmadár a mondában, tulajdon vérével frissít fel bennünket, valahányszor lankadunk, egy egész életen át, első áldozásunk napjától addig a napig, amikor megtörő szemmel, szakadozó szívvel utoljára fogjuk magunkhoz venni halálos ágyunkon, mint a minden halálon diadalmaskodó örök élet biztos, édes, éltető zálogát!
VÁLASZOS ÉNEK
Jel 2, 10. 11; Sir 4, 33
Légy hű mindhalálig, és életet adok neked győzelmi koszorúul. * A győztesen nem vesz erőt a második halál, alleluja.
Mindhalálig küzdj az igazságért, akkor Isten harcba száll érted ellenségeiddel! * A győztesen.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Szent Flórián vértanú emléknapján örömmel töltesz el minket. Engedd, hogy akinek dicsőséges győzelmét tiszteljük a földön, annak boldog társaságát elnyerjük a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky