Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Mindenek Atyja, világ újítója,
nagy Király, Krisztus, félelmetes Bíró,
áldva dicsérünk, esedezve kérünk,
nézz a szívünkre!
Éjszaka zengjük hálaénekünket,
te segíts minket, hogy méltók lehessünk
dicsérni téged egy szívvel örökké,
fénynek adója.
Szítsd fel szívünknek szerelmét irántad,
add, hogy úgy éljünk, hogy halált ne lássunk,
s hogy tetteinkben örök dicsőséged
meg-megújuljon.
Add, hogy szívünket tüzed általjárja,
s mint Jegyesünket mindig ébren várjunk,
és a kezünkben ki nem alvó lánggal
égjen a mécses.
Egyként dicsérjük mennyei Atyánkat,
s téged, Királyunk, kegyes Üdvözítőnk,
Szentlélek Isten, dicséreted zengjen
földön, egekben. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Krisztus, igaz fény, kegyelem és élet,
végtelen jóság, öröme a földnek,
csorduló véred a halálból minket
megszabadított.
Gyújtsd fel szívünkben szereteted lángját,
áraszd ránk, kérünk, a hit égi fényét,
és növeld bennünk a segítő jóság
minden erényét.
Messze tartsd tőlünk a gonosz kísértőt,
győzd le a Sátánt hatalmas erőddel,
és álljon mellénk, kit az égből küldesz:
isteni Lelked.
Dicsőség néked, örök Atyaisten,
és neked, Krisztus, Atya egyszülötte,
s kettejük Lelke, velük egyenlő Úr
minden időn át. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Így szóltam: „Vigyázok útjaimra, *
nyelvemmel nem vétkezem;
retesszel zárom le szájam, *
amíg gonosz ember áll előttem.”
Hallgattam, elnémultam, de mi haszna, *
és fájdalmam kiújult.
Szívem fölhevült bennem, *
elmélkedtem, s egyre nagyobb lánggal égett.
Nyelvem akkor megoldódott: *
„Uram, tudasd velem életem végét:
mennyi napjaimnak száma, *
hadd tudjam meg, mily rövid az életem!”
Íme, napjaimat néhány araszra mérted, *
életem ideje előtted semmiség.
Minden csak hiábavalóság, minden emberélet is, *
mint az árnyék, az ember úgy múlik el.
Hiábavaló az is, hogy vesződik, *
kuporgat, de nem tudja, kinek.
És most, Uram, mire várhatok? *
Egyedül benned reménykedem.
Minden gonoszságomból ments ki engem, *
ne szolgáltass ki az esztelen gyalázatának!
Elnémulok, már nem nyitom ki ajkamat, *
mert te vagy, aki ezt végbevitted.
Csapásaidat vedd le rólam, *
elpusztulok sújtó kezed alatt.
Fenyíted az embert gonoszsága miatt, †
moly módjára erejét elemészted. *
Mint egy lehelet, annyit ér minden ember.
Hallgasd meg, Uram, imádságomat, *
figyelj kiáltásomra!
Ne légy süket siránkozásomra, †
hiszen nálad jövevény vagyok, *
vándor, mint minden ősöm.
Vedd le rólam szemedet, hogy föllélegezzem, *
mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.
Mit dicsekszel gonoszságoddal, *
te, aki a gonoszságban vagy hatalmas?
Egész nap álnokságon jár az eszed; *
te cselszövő, a nyelved éles, mint a borotva!
A rosszat jobban kedveled a jónál, †
a hazugságot inkább, mint az igaz beszédet, *
te álnok nyelv, minden bajt hozó beszéd kedves neked.
Éppen ezért el is pusztít Isten mindörökre, †
kigyomlál és kiköltöztet hajlékodból, *
gyökerestől kitép az élők földjéből.
Látják ezt az igazak, és megilletődnek, *
azután nevetve mondják:
„Íme, az ember, aki nem Istenben kereste oltalmát, †
hanem gazdagságában volt reménye, *
és csak gonoszsága minden ereje!”
Én pedig mint viruló olajfa Isten házában, †
Isten irgalmában bízom, *
mindenkor és mindörökké.
Örökké áldalak azért, amit tettél, †
nevedben reménykedem, *
mert jóságos vagy híveidhez.
Kitartok igéd mellett.
Az Úr minden reményem.
ELSŐ OLVASMÁNY
Jeremiás próféta könyvéből
26, 1-15
Jeremiás halálveszedelemben forog, mivel megjövendölte a templom romlását
Jojakimnak, Jozija fia, Júda királya uralkodásának kezdetén ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz:
„Ezt mondja az Úr: Állj oda az Úr házának udvarába, és hirdesd Júda városai lakóinak, akik imádkozni jönnek az Úr házába, azokat a szavakat mind, amelyeknek a hirdetésére parancsot adtam neked! Ne hallgass el egyetlen szót sem. Hátha szót fogadnak és megtérnek gonosz útjaikról; akkor megbánom én is azt a veszedelmet, amelyet rájuk akarok hozni szándékaik gonoszsága miatt.
Így beszélj hozzájuk: »Ezt mondja az Úr: Ha nem hallgattok rám, és nem jártok törvényem szerint, amelyet elétek tártam, és nem figyeltek szolgáimnak, a prófétáknak szavára, akiket folyton-folyvást küldtem hozzátok, de ti soha nem hallgattatok rájuk: ezt a templomot Silóhoz teszem hasonlóvá, a várost pedig átokká teszem a föld összes nemzete előtt.«”
A papok, a próféták és az egész nép hallotta, amint Jeremiás elmondta ezt a beszédet az Úr házában. Amikor tehát Jeremiás mind elmondta, amit az Úr parancsára el kellett mondania az egész népnek, a papok és a próféták megragadták és így szóltak: „Halállal kell lakolnod! Miért jövendöltél az Úr nevében így: »Ez a templom Silóhoz lesz hasonlóvá, ez a város meg úgy elpusztul, hogy lakója sem marad?«” Az egész nép ott tolongott Jeremiás körül az Úr házában. Amikor ezt meghallották Júda főemberei, fölmentek a királyi palotából az Úr házába, és leültek az Úr házának új kapuja előtt.
Akkor a papok és a próféták így kezdtek beszélni a főemberekhez és az egész néphez: „Ez az ember halált érdemel, mert ez ellen a város ellen jövendölt, amint azt saját füleitekkel hallottátok.”
Jeremiás erre így válaszolt a főembereknek és a népnek: „Maga az Úr küldött, hogy elmondjam a templom és a város ellen mindazokat a szavakat, amelyeket hallottatok tőlem. Most hát változtassatok életmódotokon és tetteiteken; hallgassatok az Úrnak, Isteneteknek a szavára; mert ha így tesztek, az Úr megbánja a veszedelmet, amellyel megfenyegetett benneteket. Ami engem illet, a kezetekben vagyok. Tegyetek velem úgy, ahogy jónak látjátok. De tudjátok meg, hogy ha halálra adtok, ártatlan vér száll a fejetekre, erre a városra és lakóira, mert valóban az Úr küldött, hogy ezt mind elmondjam fületek hallatára.”
VÁLASZOS ÉNEK
Jer 26, 15; Mt 27, 24
Tudjátok meg, hogy ha halálra adtok, * Ártatlan vér száll a fejetekre és erre a városra.
Pilátus a nép szeme láttára megmosta kezét, mondván: Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok. * Ártatlan vér száll a fejetekre és erre a városra.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Origenész áldozópapnak a János-evangéliumhoz írt magyarázatából
(Tomus 10, 20: PG 14, 370-371)
Testének a templomáról beszél Krisztus
Bontsátok le a templomot, és harmadnapra felépítem. Szinte látom, hogy a zsidók, a testi és érzéki dolgok rabjai, mennyire csóválják a fejüket, hiszen nehezményezték, ahogy Jézus kiűzte őket, mert az Atya házát az általuk űzött kereskedés házává tették, és most jelet kívánnak az Isten Fiától – akit pedig ők nem fogadnak el –, hogy ezzel a jellel mutassa meg: milyen jogcímen cselekszi ezeket. Megváltónk a saját testével hozza kapcsolatba válaszát – mintha erről a templomról volna szó –, amikor azt kérdezik tőle: Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezt mered tenni?, s így felel nekik: Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra felépítem.
Ámde mindkettő: a templom is, Jézus teste is egy bizonyos értelmezés szerint, úgy tűnik nekem, hogy az Egyházat példázza; hiszen az Egyház élő kövekből épült, és lett lelki templommá, szent papsággá, apostolokra és prófétákra alapozott épületté, amelynek maga Krisztus Jézus a szegletköve, és valóban mint templom létezik is. Ha pedig e szavakra figyelek: Ti Krisztusnak teste vagytok, és egyenként tagjai, úgy tűnik, hogy e templomnak az összeépített és egybeillesztett kövei elválnak egymástól és szétszóródnak, mint a 21. zsoltár írja, hogy Krisztus minden csontja szétvált az ellenség támadásakor; ugyanígy történik az Egyházzal is minden üldöztetés és szorongatás idején, amikor az üldözők harcot indítanak a templom egysége ellen, azonban az őt támadó gonoszság és a beteljesülés napja utáni harmadik napon újra felépül majd ez a templom és feltámad ez a test.
Az új égben és új földön bekövetkező harmadik nap pedig majd akkor lesz, amikor e csontok – vagyis Izrael házának tagjai – az Úr ama nagy napján feltámadnak a halál végleges legyőzetése után. Így azután Krisztusnak a kereszthalál után bekövetkezett feltámadása egyben magába foglalja az egész Krisztus-test feltámadásának a misztériumát is. Miként ugyanis Jézus szenvedéseknek alávetett teste keresztre feszíttetett, eltemettetett és azután feltámadt, ugyanígy az egész Krisztustest, vagyis a szentek, akkor ott Krisztussal együtt keresztre lettek feszítve és meghaltak, ők egyenként – mint Pál – semmi másban sem dicsekszenek, csak a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak keresztjében, amelyen ő a világ számára keresztre feszíttetett és a világ az ő számára.
Ezért mindegyikük nemcsak keresztre feszíttetett Krisztussal együtt a világnak, de Krisztussal együtt még el is temetkeznek: Krisztussal együtt el vagyunk temetve, mondja Pál, és sietve hozzáfűzi, mint aki már megkapta a feltámadás zálogát: és vele együtt feltámadunk.
VÁLASZOS ÉNEK
1 Kor 6, 19-20; Lev 11, 43. 44
Testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, s nem vagytok a magatokéi. Nagy volt a váltságdíjatok. * Dicsőítsétek meg és hordozzátok Istent testetekben.
Ne tegyétek magatokat tisztátalanná: szentek legyetek, mivel én szent vagyok. * Dicsőítsétek meg és hordozzátok Istent testetekben.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, erősséges szent Istenünk, te vagy a legfőbb jó és minden jónak forrása. Önts szívünkbe irántad való szeretetet, és növeld bennünk a vallásos lelkületet. Kérünk, gyarapítsd és atyai gondviseléseddel őrizd meg lelkünkben kegyelmi ajándékaidat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky