2024. április 19.

Péntek, húsvéti idő, 3. hét
3. zsoltáros hét

Délelőtt

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Ez óra itt a harmadik,

Krisztust kereszttel terhelik:

elménk hívságtól ment legyen,

imádkozzunk most csendesen.

Krisztust fogadja szív, ajak,

s bensőnk romlatlan, ép marad,

tanúskodjék buzgó imánk:

a Lélek méltán száll le ránk.

Ez óra régi gyászt törölt:

az ősbűn átka megtörött;

Krisztus kegyelme itt fakadt,

feltündökölt a virradat.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

Ant. Alleluja. Alleluja. Alleluja.
22 (21). zsoltár
A szenvedő igaz meghallgatásra talál
Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lamma szabaktáni?” (Mt 27, 46)
I.

Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? *

Miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos szavamtól?

Istenem, kiáltok naphosszat, és te nem hallgatsz reám, *

kiáltok éjjel, és nincs nyugodalmam.

Pedig te szent vagy, *

szentélyed a te néped dicsősége.

Benned bizakodtak atyáink, *

bizakodtak, és te őket megmentetted.

Hozzád kiáltottak, és megszabadultak, *

nem vallottak szégyent, mert benned bíztak.

Én azonban féreg vagyok, nem ember, *

emberek szégyene, akit a nép megvet.

Aki csak rám néz, mind nevet, *

elhúzza száját, fejét ingatva mondja:

„Az Úrban remélt, hát mentse meg, *

szabadítsa meg, ha úgy szereti!”

Te hoztál ki engem az anyaméhből, *

már anyám keblén te voltál reménységem.

Terád hagyatkoztam, amióta élek, *

te vagy Istenem anyám ölétől.

Ne légy tőlem távol, mert itt a szenvedés, *

és nincs, aki segítsen.

II.

Körülvesz engem számtalan tulok, *

básáni bikák rohannak rám.

Rám tátják szájukat, *

prédáló, üvöltő oroszlán módjára.

Mint a kiöntött víz, olyan lettem, *

minden csontom szertehullott.

Szívem, mint a viasz, *

megolvadt bennem.

Torkom kiszáradt, mint a cserép, †

nyelvem ínyemhez tapadt: *

a halál porába fektettél.

Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, *

gonosztevők serege zár körül.

Átlyuggatták kezemet-lábamat, *

megszámlálhatom minden csontomat.

Ők meg csak bámulnak, rajtam mulatnak, †

elosztják maguk közt ruhámat, *

és köntösömre sorsot vetnek.

Te azonban, Uram, ne maradj távol! *

Erősségem, siess segítségemre!

Ments meg a kard élétől, *

ragadd ki lelkem az ebek karmai közül.

Szabadíts ki az oroszlán torkából, *

a bikák szarva elől engem, nyomorultat.

Hadd hirdessem nevedet testvéreim előtt, *

a gyülekezetben hadd áldjalak.

III.

Akik félitek az Urat, áldjátok, *

magasztaljátok őt, Jákob utódai!

Félve tisztelje őt Izrael minden törzse, *

mert nem nézi le, s nem veti meg a szegény nyomorát.

Arcát nem rejti el előle, *

segélykiáltását meghallgatja.

A nagy gyülekezetben téged dicsérlek, *

az istenfélők előtt teljesítem fogadalmam.

Egyenek a szegények, és lakjanak jól, †

áldják az Urat mind, akik keresik: *

„Szívük élni fog mindörökké!”

Gondoljon az Úrra, és térjen hozzá a föld minden határa, *

boruljanak le előtte a nemzetek családjai!

Mert az Úré a hatalom, *

a népeken ő uralkodik.

Őelőtte borul le a föld minden hatalmassága, *

előtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek.

Az én lelkem is neki él, *

és nemzetségem neki fog szolgálni.

Beszéljenek az Úrról a jövendő nemzedéknek, †

a majd születő népnek igazságosságát hirdessék: *

„Ezeket mind az Úr cselekedte!”

Ant. Alleluja. Alleluja. Alleluja.

RÖVID OLVASMÁNY

ApCsel 2, 32. 36

Isten feltámasztotta Jézust, ennek mi mind tanúi vagyunk. Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Messiássá tette!

Valóban feltámadt az Úr. Alleluja.

És megjelent Simonnak. Alleluja.

Könyörögjünk!

Add meg, kérünk, mindenható Istenünk, hogy akik az Úr feltámadásának kegyelmi erejét megismertük, a szeretet Lelkének erejével új életre támadjunk. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky