2024. augusztus 18.

Évközi 20. vasárnap
4. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Csak félig múlt az éjszaka,

szólít a próféták szava:

dicsérjük Istent szüntelen,

Atyát s Fiút együttesen,

s a Lelket, aki egy velük

és egyesíti lényegük:

a Hármas-Egy élő Csodát,

kit énekünk örökre áld.

Félelmes éji óra ez,

öldöklő angyal jár körül,

Egyiptomnak halála lett:

elsőszülöttek végzete.

Az igazaknak üdvöt ad:

az angyal büntető keze

nem mert reájuk sújtani,

a vér jelétől megriadt.

Egyiptom sírt keservesen

tömérdek bú és gyász között.

De vígan ujjong Izrael:

a bárány vére őrzi őt.

Urunk, az igaz Izrael

mi vagyunk: benned örülünk.

Az ellenség nem érhet el,

megóvja véred életünk.

Országodhoz, áldott Király,

ha eljössz, méltónak találj,

hadd zengjünk akkor majd neked

meg nem szűnő dicséretet. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Üdvöz légy, nap! Dicső és szent e nap!

Te boldog nap, Krisztus győzelme vagy;

tartós öröm, amit bőségben ad

vasárnapunk!

Mennybéli fény, vakoknak napvilág,

veled rontott poklot Krisztus Király.

Halált legyőz, kibékít s mennybe vár,

bár por vagyunk!

Örök Bíránk, úgy szól ítéleted,

hogy minden bűn alá helyeztetett,

de gyengéknek kegyelmet oszt kezed;

gyógyít az Úr!

Erős az Úr, és bölcsessége szent;

haragja szűnt, irgalma megjelent,

mikor fajunk s világunk tönkrement

és porba hullt!

Poklot tiport és feltámadt az Úr,

emberfajunk őbenne megújul,

az elveszett juh vállához simul,

és égre vár!

A béke szent az ég és föld között,

egész világ új fénybe öltözött,

győzött az Úr, hirdessék hírnökök:

csak ő Király!

Örök hazánk terólad énekel,

Egyház Anyánk víg szóval így felel:

„Alleluja!”, s ma százszor zengi el

népünk e dalt!

Legyőztük már a halál erejét,

élvezzük hát győzelmünk örömét;

békülj te föld, dicsőség neked ég,

zengj diadalt! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Ki mehet föl az Úr hegyére, ki állhat meg az Ő szent helyén?
24 (23). zsoltár
Az Úr bevonul a templomba
Megnyíltak az ég kapui Krisztusnak test szerint való felvétele miatt (Szt. Iréneusz).

Az Úré a föld és mind, ami betölti, *

a földkerekség és mind, aki lakja,

mert tengerek fölé ő rakta alapját, *

ő állította folyóvizek fölé.

Ki mehet föl az Úr hegyére, *

ki állhat meg az ő szent helyén?

Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, †

aki nem veszi hiába Isten nevét, *

és hamis esküt nem esküszik.

Az nyer áldást az Úrtól, *

és üdvösséget szabadító Istenétől.

Ez az istenkeresők népe, *

amely kutatja arcát Jákob Istenének.

Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †

táruljatok föl, örök kapuk: *

a dicsőség királya bevonul.

Kicsoda ez a dicsőség királya? *

Az Úr, az erős és hatalmas, az Úr, aki hatalmas a csatákban.

Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †

táruljatok föl, örök kapuk: *

a dicsőség királya bevonul.

Kicsoda ez a dicsőség királya? *

A Seregek Ura a dicsőség királya.

Ant. Ki mehet föl az Úr hegyére, ki állhat meg az Ő szent helyén?
2. ant. Áldjátok Istenünket, nemzetek, aki életet ajándékozott nekünk, alleluja.
66 (65). zsoltár
Hálaáldozati himnusz
Az Úr feltámadásáról és a nemzetek megtéréséről (Hesychius).
I.

Ujjongjatok az Úrnak, minden földek, †

zengjetek nevének dicséretet, *

dicsérjétek dicsőségét.

Mondjátok Istennek: „Csodálatosak a te műveid, *

nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid.

Az egész föld téged imádjon és magasztaljon, *

nevedet énekkel dicsérje!”

Jöjjetek, és lássátok Isten műveit, *

csodálatos, amit az emberekkel végbevitt.

Kiszárította a tengert, †

gyalogszerrel keltek át a vízen, *

ezért örvendünk színe előtt.

Hatalommal uralkodik örökké, †

szeme vigyázza a nemzeteket: *

nehogy a lázadók elbízzák magukat.

Áldjátok Istenünket, nemzetek, *

dicsőségéről zengjetek éneket!

Életet ajándékozott nekünk, *

és lábunkat nem hagyta botlani.

Minket, Isten, igazán próbára tettél, *

tűzzel tisztítottál, mint ezüstöt szokás.

Vadfogó hálóba tereltél bennünket, *

hátunkra súlyos terhet raktál.

Embereket ültettél nyakunkra, †

tűzön és vízen kellett átgázolnunk, *

míg végül is enyhülést engedtél.

Ant. Áldjátok Istenünket, nemzetek, aki életet ajándékozott nekünk, alleluja.
3. ant. Istenfélők, mind figyeljétek, mi mindent tett velem az Úr, alleluja.
II.

Égőáldozattal lépek be házadba: *

teljesítem néked fogadalmam,

amelyet ajkam fogadott, *

és szám megígért szorongatásom napján.

Kövér égőáldozatot hozok, kosokat égetek, *

bikákat és bakokat adok áldozatul.

Istenfélők, jertek mind, †

figyeljetek, mert elbeszélem, *

mi mindent tett velem az Isten.

Ajkam hozzá kiáltott, *

s nyelvem máris magasztalhatta őt.

Hogyha gonoszra hajolt volna szívem, *

nem hallgatott volna meg az Úr.

Ám Isten engem meghallgatott, *

könyörgő szavamra ráfigyelt.

Áldott legyen az Isten, aki nem vetette el imámat, *

s nem vonta meg tőlem irgalmát.

Ant. Istenfélők, mind figyeljétek, mi mindent tett velem az Úr, alleluja.

Az Isten szava eleven és átható.

Minden kétélű kardnál élesebb.

ELSŐ OLVASMÁNY

Izajás próféta könyvéből

6, 1-13

Izajás próféta meghívása

Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat. Magas és fönséges királyi széken ült, és uszálya betöltötte a templomot. Szeráfok lebegtek fölötte: mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, s kettővel lebegtek. És harsány hangon mondogatták egymásnak: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!”

Még a küszöbök alapjai is megrendültek harsány hangjuktól, és a templom tele lett füsttel. Erre így szóltam: „Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között élek, mégis szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát.”

Akkor az egyik szeráf odarepült hozzám, a kezében izzó parazsat tartott, amelyet csípővassal az oltárról vett. Megérintette vele az ajkamat és így szólt: „Nos, azáltal, hogy ez megérintette ajkadat, eltűnt gonoszságod és bocsánatot nyert a bűnöd.”

Aztán hallottam az Úr szavát, amint így szólt: „Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?” Így válaszoltam: „Itt vagyok, engem küldj el!” Erre így szólt: „Menj, mondd meg ennek a népnek: »Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne fogjátok föl.« Tedd érzéketlenné e nép szívét, süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy ne lásson a szemével, ne halljon a fülével és ne értsen a szívével, s így ne térjen meg és ne gyógyuljon meg.”

Erre megkérdeztem: „Meddig tart ez, Uram?” Így válaszolt: „Míg a városok el nem pusztulnak, s lakók nélkül nem maradnak, a házak meg emberek nélkül; míg a szántóföldek pusztává nem lesznek, s az Úr messzire nem űzi az embereket. Akkor majd nagy pusztulás lesz az országban: De ha egy tizednyi megmarad a népből, az úgy pusztul el, mint a terebint, amelyet ha levágnak, csak törzsöke marad, ám a megmaradt törzsök szent mag.”

VÁLASZOS ÉNEK

Jel 4, 8; Iz 6, 3

Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, van és aki eljő! * Dicsősége betölti az egész földet.

A szeráfok harsány hangon mondogatták egymásnak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, Istene. * Dicsősége betölti az egész földet.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Aranyszájú Szent János püspöknek a Máté-evangéliumról mondott szentbeszédeiből

(Hom. 15, 6. 7: PG 57, 231-232)

A föld sója és a világ világossága

Ti vagytok a föld sója. Hiszen – mondja Jézus – nemcsak életetek tartamára, hanem az egész világra vonatkoztatva intézem hozzátok e szavaimat. Mert nemcsak két városba, vagy tízbe vagy húszba küldelek titeket, nem is csak egyetlen néphez küldelek, mint a prófétákat, hanem a szárazföldre és a tengerre, azaz az egész világra, amely nagyon is nyomorúságos állapotban van. Amikor ugyanis azt mondta: ti vagytok a föld sója, ezzel azt is jelezte, hogy megromlott az egész emberiség, tönkretették a bűnei. Ezért azután éppen azokat az erényeket sürgeti náluk, amelyek leginkább szükségesek és hasznosak azoknak, akik sok emberrel törődnek. Mert aki szelíd, szerény, irgalmas szívű és kötelességtudó, az nem rejti el a jócselekedeteit csak önmaga számára, hanem mint éltető forrásokat mások javára is igyekszik kiárasztani. Ugyanígy aki tiszta szívű és a békéért fáradozik, és aki az igazságot keresi, az a saját életét a közösség javára áldozza fel.

Nos tehát, mondja Jézus, ne gondoljátok, hogy csak itt-ott előadódó erőfeszítésre szólít a hivatásotok, és nem is csak valamilyen csekélységre akar indítani az, hogy ti vagytok a föld sója. Hanem mire? Vajon a megromlott lelkeket majd nekik kell megtisztítaniuk? Semmiképpen! Mert ami egyszer már megromlott, azt nem lehet megint romlatlanná tenni azzal, hogy sóval hintjük be. Természetesen nem is ezt tették. Az lett a feladatuk, hogy sóval hintsék be azokat, akik előbb már új életre születtek, akik már megszabadultak a bűnös rothadás bűzétől, és akiket rájuk bízott. Ezeket őrizték meg abban az új életben, amelyet magától az Úrtól kaptak. Mert Krisztus műve volt, hogy megszabadultak a lelkek a vétkek rothadásától; hogy pedig abba többé vissza ne essenek, ahhoz szükséges már az ő odaadó munkálkodásuk és erőfeszítésük.

Íme, Krisztus fokozatosan vezeti rá őket annak felismerésére, hogy ők kiválóbbak a prófétáknál, hiszen nemcsak Palesztina, hanem az egész földkerekség tanítómestereinek nevezi őket. Ezért ne csodálkozzatok, mondja, ha a többieket mellőzve csak nektek beszélek, és ilyen nagy veszedelmekbe viszlek bele titeket. Gondoljátok meg tehát, hogy mennyi városba, mennyi néphez és nemzethez akarlak küldeni titeket vezetőknek. Ezért hát nemcsak azt akarom, hogy ti magatok legyetek bölcsek, hanem hogy másokat is azzá tegyetek. Mert ha nem lesztek bölcsek, akkor saját magatokért sem tudtok majd helytállni.

Hiszen akik megromlottak, azok a ti segítségetekkel megújulhatnak, de ha ti megromlotok, akkor másokat is majd magatokkal sodortok a pusztulásba. Tehát minél fontosabb dolgot bízok rátok, annál nagyobb buzgóságra lesz majd szükségetek. Ezért fűzi hozzá: Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, és az emberek eltapossák.

Hogy pedig ne féljenek majd a nyilvánosság elé lépni azok, akik ezt a jövendölést hallják: gyaláznak és üldöznek benneteket és minden rosszat rátok fognak, kijelenti: Ha ezeket nem fogadjátok majd készségesen, akkor hiába lettetek választottak. A szidalmak szükségképpen bekövetkeznek, de nektek ezek semmit sem ártanak, hanem csak azt igazolják, hogy milyen állhatatosak vagytok. De ha ezektől megijedtek és nem lesz meg ez a hozzátok illő állhatatosságtok, akkor sokkal nagyobb szenvedéseket kell majd elviselnetek: mindenütt rossz híretek lesz majd, és mindenki meg fog vetni benneteket. Ezt jelenti az, hogy az emberek eltapossák.

Azután egy másik, még mélyebb értelmű hasonlattal áll elő: Ti vagytok a világ világossága. Újra így: a világé, nem pedig csak egyetlen nemzeté vagy akár húsz városé, hanem az egész földkerekségé. Mégpedig értelmet fénnyel elárasztó világosság, amely a napsugárnál sokkalta nemesebb, mint ahogyan lélek szerint értendő a só is. Először só, azután világosság, hogy megértsd, mekkora nyereség származik ezekből a nagyon találó szavakból és milyen haszon ebből a komoly tanításból. Mert összetart ez és nem enged szétfolyni, az irányítása alatt állókat pedig arra készteti, hogy az erényre szegezzék tekintetüket. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világosságot gyújtanak, nem rejtik a véka alá. Ezekkel a szavakkal is sürgeti a megkívánt életmódot arra nevelve őket, hogy szüntelenül buzgók legyenek, mint akiket mindenki figyel, hiszen az egész világ nézőtere előtt vívják a küzdelmüket.

VÁLASZOS ÉNEK

ApCsel 1, 8; Mt 5, 16

Leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el benneteket, * És tanúim lesztek egészen a föld végső határáig.

Világosságotok világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat. * És tanúim lesztek egészen a föld végső határáig.

HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK

Téged, Isten, dicsérünk!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te mennyei kincseket készítettél azoknak, akik szeretnek téged. Adj szívünkbe irántad buzgó szeretetet, hogy mindenben és mindennél jobban szeressünk, és elnyerjük ígéreteidet, amelyek minden vágyunkat felülmúlják. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky