Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Szentháromság egy Istenünk,
hatalmas Úr a föld felett,
halld meg dicsérő énekünk,
ébredve melyet zeng szívünk.
Az ágyból immár felkelünk
a csendességes éjidőn,
és esdekelve kérlelünk,
gyógyítsd meg égő sok sebünk.
A kísértő ha cselt vetett,
és vétkeztünk ez éjszakán,
a bűnt lelkünkről mossa le
kegyelmed égi ereje.
És bízó szívvel kérlelünk:
tündöklő fényed töltsön el,
hogy napjaink pergő során
romlást ne hozzon semmi ránk.
Ezt add meg, kérünk, jó Atya,
s Atyának mása, egy Fia,
s te, Szentlélek, Vigasztaló:
örökre egy uralkodó. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Költözz szívünkbe, Krisztusunk,
örök, megváltó Szeretet,
minden szavunk hadd töltse el
igaz, bűnbánó érzelem.
Nagy hittel hozzuk most eléd
könyörgésünket, Jézusunk,
hogy bűneink rút bélyegét
töröld le rólunk, jó Urunk.
Emeld kereszted nagy jelét,
mely tested által szent nekünk,
pajzsul ma híveid fölé,
kik fiaidként élhetünk.
Jóság Királya, Krisztusunk,
Atyáddal áldás, üdv neked,
s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,
örök dicsőség, tisztelet! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Ments meg engem, Istenem, *
mert a víz már torkomig ér.
Feneketlen iszapba süllyedtem, és nincs hol megállnom, *
a vizek mélyére kerültem, eltemet a hullám.
Belefáradtam a kiáltozásba, torkom berekedt; *
míg Istenemre várok, szemem elsötétül.
Hajam szálánál is többen vannak, *
akik ok nélkül gyűlölnek engem.
Nagy erőre kaptak üldözőim, gonosz ellenségeim, *
amit el sem vettem, azt kell megfizetnem.
Te ismered, Uram, balgaságomat, *
bűneim nincsenek rejtve előtted.
Akik benned bíznak, ne piruljanak miattam, *
Uram, mindenható Isten!
Miattam ne érje szégyen azokat, *
akik keresnek téged, Izrael Istene!
Mert érted viselek gyalázatot, *
arcomat érted borítja szégyen.
Testvéreim előtt idegenné lettem, *
anyám fiai sem ismernek rám.
A házadért való buzgóság emészt, *
rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.
Sírtam, és böjtöléssel gyötörtem magam, *
de az is gyalázatomra vált.
Vezeklő szőrruhát öltöttem magamra, *
és ezért is szóbeszéd ért.
Ellenem beszélnek a kapukban ülők, *
a bor mellett is rólam énekelnek.
De én, Uram, tehozzád imádkozom, *
kegyelmed idején, Istenem.
Hallgass meg mérhetetlen jóságodban, *
hűséged szerint segíts meg!
Emelj ki az iszapból, hogy el ne süllyedjek, †
ragadj ki azok közül, akik gyűlölnek, *
és a vizek mélységéből.
Ne merítsen el a vizek hulláma, †
és ne húzzon le a mélység, *
ne záruljon be fölöttem a verem szája.
Hallgass meg, Uram, jóságos szeretettel, *
nagy irgalmaddal fordulj hozzám.
Szolgádtól ne fordítsd el arcodat, *
sietve hallgass meg, mert nagyon gyötrődöm!
Jöjj közel hozzám, és légy védelmezőm, *
ellenségeimtől válts meg!
Te ismered gyalázatomat, *
csúfos helyzetemet és szégyenemet.
Szemed előtt vannak mind, akik gyötörnek engem, *
szívemet a szégyen összetörte, ellankadtam.
Vártam, hogy valaki együttérez velem, de nem volt, *
vigasztalókat kerestem, de nem találtam.
Enni nekem epét adtak, *
és szomjúságomban ecettel itattak.
Nyomorult vagyok, és fájdalommal telve, *
de segítséged, Uram, fölemel engem.
Isten nevét énekszóval áldom, *
dicsérettel magasztalom őt.
Az Úrnak ez kedvesebb, mint az áldozati bika, *
vagy mint az üsző, amelynek szarva és körme van.
Látják ezt az alázatosak, és örülnek: *
„Ti, akik keresitek Istent, éledjen föl szívetek!”
Az Úr meghallgatja a szegényeket, *
és foglyait nem hagyja magukra.
Dicsérje őt az ég és a föld, *
a tengerek és minden, ami azokban mozog.
Isten megszabadítja Siont, †
Júda városait újra felépíti. *
Ott lesz lakóhelyük, és az lesz birtokuk.
Azt örökli szolgáinak ivadéka, *
és ott laknak majd, akik nevét szeretik.
Az Úr megtanít minket útjaira.
Hogy járni tudjunk ösvényein.
ELSŐ OLVASMÁNY
Szent Pál apostolnak Timóteushoz írt első leveléből
6, 1-10
A rabszolgák. A tévtanítók
Szeretett Fiam! Azok, akik a rabszolgaság igájában görnyednek, adják meg gazdájuknak a teljes tiszteletet, hogy az Isten nevét és tanításunkat ne érje káromlás. Akinek pedig hívő gazdája van, ne hanyagolja el kötelességét azért, mert testvére, hanem annál szívesebben szolgáljon neki, hogy hívő, így az Isten előtt kedves, és törekszik a jóra.
Ezt tanítsd, erre buzdíts! Ha valaki mást tanít, s nem követi Urunk, Jézus Krisztus üdvös szavait és az istenes tanítást, az felfuvalkodott, és semmit sem ért. Betegesen vitázik, üres szóharcot folytat, amiből csak irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszindulatú gyanúsítás és olyan bomlott agyú, igazság híján levő embereknek torzsalkodása származik, akik a vallásosságot jövedelmi forrásnak tekintik.
A vallásosság, ha megelégedés társul hozzá, valóban nyereség. Hiszen semmit sem hoztunk erre a világra, s nem is vihetünk el semmit. Ha van ennivalónk és ruhánk, elégedjünk meg vele. Akik meg akarnak gazdagodni, kísértésbe esnek, sok esztelen és káros kívánság kelepcéjébe, amelyek romlásba és kárhozatba döntik az embert. Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás. Így néhányan, akik törik magukat utána, már elpártoltak a hittől, és sok bajba keveredtek.
VÁLASZOS ÉNEK
Mt 6, 25; 1 Tim 6, 8
Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek, vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. * Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál?
Ha van ennivalónk és ruhánk, elégedjünk meg vele. * Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál?
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent XXIII. János pápa beszédeiből
(In sollemnem Concilii Oecumenici Vaticani II inaugurationem, die 11 octobris 1962: AAS 54 [1962], 786-787. 792-793)
A legszeretőbb Egyház mindenek anyja
Az Anyaszentegyház örül, mert az isteni Gondviselés különleges ajándéka révén, most felvirradt a régóta várt nap, amely során itt, Szent Péter sírjánál, a Szűz Istenanya oltalma alatt, akinek anyai méltóságát ma ünnepeljük, ünnepélyesen megkezdi munkáját a II. Vatikáni Egyetemes Zsinat.
Csaknem húsz évszázad elmúltával, a helyzetek és nehéz problémák, amelyekkel az emberiségnek szembesülnie kell, nem változtak; Krisztus az, aki elfoglalja a központi helyet a történelemben és az életben. Az emberek vagy közelednek hozzá és Egyházához, és így részesülnek a fényből, a jóságból, az igaz rendből és a béke áldásából; avagy nélküle élnek, illetve harcolnak ellene és szándékosan kívül rekednek az Egyházból, és ezért zavar van köztük, a kapcsolatok nehézzé válnak és növekszik a véres háborúk veszélye.
A II. Vatikáni Egyetemes Zsinat megnyitásakor egyértelmű, hogy az Úr igazsága örök. Látjuk ugyanis, ahogy egymást váltják a különböző korok, hogy az emberek bizonytalan véleményei hogyan ütköznek egymással, és hogy a tévedések gyakran eltűnnek alig valamivel megjelenésük után, ahogyan a köd eloszlik, amikor a Nap felkel.
Nem létezett olyan időszak, amikor az Egyház ne szállt volna szembe ezekkel a tévedésekkel; gyakran elítélte azokat, néha nagyon is, igen keményen. Ami a jelen kort illeti, Krisztus jegyese szívesen választja az irgalmasság orvosságát, mintsem hogy megragadná a szigor fegyvereit; úgy vélve, hogy napjaink szükségleteivel szembesülve – ahelyett hogy az elítéléshez folyamodna – még világosabban ki kell fejtenie tanításának értékét. Nem mintha híján lenne a világ a hamis tanításoknak, véleményeknek, veszélyeknek, melyekkel szemben védekezni kell, s amelyeket el kell hárítani. Hanem azért, mert mindezek oly szembetűnően ellentétesek a becsületesség igaz elveivel, és olyan halálos gyümölcsöket teremnek, hogy napjainkban az emberek – úgy tűnik – spontán módon kezdik elvetni azokat, különösen azokat a formákat, amelyek figyelmen kívül hagyják Istent és az Ő törvényeit, túl nagy bizalmat helyezve a technológia fejlődésébe és a jólétet kizárólag a kényelmes életre alapozva. Az emberek egyre inkább tudatában vannak annak, hogy az emberi személy méltósága és az ő természetes tökéletessége jelentősségteljes kérdés és nehéz megválaszolni. Ami leginkább számít, hogy az emberek megtanulták, mégpedig személyes tapasztalatból, hogy a mások felett gyakorolt erőszak, a fegyverek ereje, a politikai önkény egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy jobb megoldást kínáljanak a gyötrő problémákra.
Mivel így állnak a dolgok, a Katolikus Egyház - miközben ezzel az Egyetemes Zsinattal magasba emeli a katolikus igazság fáklyáját – szerető édesanyaként kíván bánni mindenkivel, jósággal, türelemmel, irgalommal fordulva különvált gyermekei felé. A sokféle nehézségtől sújtott emberiségnek azt mondja, amit már Péter is mondott a tőle alamizsnát kolduló szegénynek: „Ezüstöm, aranyam nincs, de amim van, azt neked adom: a Názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!”. Más szavakkal: az Egyház napjaink emberének nem mulandó javakat kínál, se nem ígér pusztán csak evilági boldogságot, hanem természetfeletti javakat oszt, melyek - felemelve az embert Isten gyermekeinek méltóságára – valódi védelmet és segítséget adnak, hogy emberibbé tegyék az életüket. Az Egyház megnyitja a termékeny tanítás forrásait, hogy az emberek Krisztus fényétől megvilágosítva, alapjaiban megérthessék, kik is ők valójában, milyen méltósággal lettek felruházva, mely cél felé kell haladniuk. Végül, az Egyház gyermekei által mindenütt megmutatja a keresztény szeretet nagyságát, melynél semmi sem alkalmasabb a széthúzás eltörlésére, semmi sem hatásosabb az egyetértés, az igaz béke, és a testvéri egység előmozdítására.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Mt 16, 18; Zsolt 47 (48), 9
Jézus azt mondta Simonnak: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, * S az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta.
Isten alapította örökre. * S az alvilág.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható örök Isten, aki Szent János pápában az egész világ számára felragyogtattad Krisztusnak, a jó pásztornak alakját, közbenjárására engedd, kérünk, hogy örvendezve eltelhessünk a keresztény szeretet bőségével. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky