2024. május 17.

Boldog Scheffler János püspök és vértanú
emléknap
(A Szatmári Egyházmegyében)


Tízgyermekes családban született 1887. október 29-én, Kálmándon (Szatmár vármegye). A Szatmárnémeti Katolikus Gimnáziumban, a Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd Rómában, a Gregorianán tanult. Volt segédlelkész, plébános, teológiai tanár, lelki vezető.
A Szentszék 1942. március 26-án kinevezte a szatmári egyházmegye püspökévé, március 28-án pedig nagyváradi apostoli kormányzóvá. Május 17-én a szatmári székesegyházban szentelték püspökké.
Élete fő célja: Isten akaratának keresése, felismerése és teljesítése. Püspöki jelmondata „Ut omnes unum sint” szellemében próbálta összefogni szétdarabolt egyházmegyéjét, vezetni papjait és híveit.
1950-ben szembeszegült a romániai katolikus egyházat a pápától elszakítani akaró kommunista törekvésekkel, kényszerlakhelyre vitték, majd letartóztatták. Jilava börtönében halt meg 1952. december 6-án. Boldoggá avatása 2011. július 3-án, Szatmárnémetiben volt.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Örök fölségű nagy Király,

megtörtél poklot, zord halált,

megváltottad hű népedet,

s ülsz most győzelmi ünnepet:

Atyád jobbjára mennybe szállsz,

öröktől nála volt hazád,

most emberként is elnyered

a kormányt ég és föld felett.

A hármas embernemzedék:

eget nyerők és földi nép,

s melyet sötétség, éj borít

nevedre térdre hull ma mind.

Reszketve nézik angyalok,

az embersors hogy változott:

vétett és tisztított a test,

s Krisztusban égi trónra lelt.

Ó, Jézus, szívünk óhaja,

te légy jutalmunk, ég Ura,

ki győzve földi élveken

uralkodol már mindenen.

Alázattal megkérlelünk,

bocsáss meg minden bűnt nekünk,

emeljen fel magas kegyed,

s szívünket égbe elvezesd.

Ha majd felhőkön hirtelen

dicsőn ítélni megjelensz,

elvetve méltó büntetést

Atyánk házába visszavégy!

Ki győztesen az égbe szállsz,

Jézus, szavunk most téged áld,

Atyát s a Lelket egyaránt

időtlen századok során. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Belefáradtam a kiáltozásba, míg Istenemre várok. Alleluja.
69 (68). zsoltár 2-22. 30-37
A házadért való buzgóság emészt
Epével kevert bort adtak neki inni (Mt 27, 34).
I.

Ments meg engem, Istenem, *

mert a víz már torkomig ér.

Feneketlen iszapba süllyedtem, és nincs hol megállnom, *

a vizek mélyére kerültem, eltemet a hullám.

Belefáradtam a kiáltozásba, torkom berekedt; *

míg Istenemre várok, szemem elsötétül.

Hajam szálánál is többen vannak, *

akik ok nélkül gyűlölnek engem.

Nagy erőre kaptak üldözőim, gonosz ellenségeim, *

amit el sem vettem, azt kell megfizetnem.

Te ismered, Uram, balgaságomat, *

bűneim nincsenek rejtve előtted.

Akik benned bíznak, ne piruljanak miattam, *

Uram, mindenható Isten!

Miattam ne érje szégyen azokat, *

akik keresnek téged, Izrael Istene!

Mert érted viselek gyalázatot, *

arcomat érted borítja szégyen.

Testvéreim előtt idegenné lettem, *

anyám fiai sem ismernek rám.

A házadért való buzgóság emészt, *

rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.

Sírtam, és böjtöléssel gyötörtem magam, *

de az is gyalázatomra vált.

Vezeklő szőrruhát öltöttem magamra, *

és ezért is szóbeszéd ért.

Ellenem beszélnek a kapukban ülők, *

a bor mellett is rólam énekelnek.

Ant. Belefáradtam a kiáltozásba, míg Istenemre várok. Alleluja.
2. ant. Enni nekem epét adtak, és szomjúságomban ecettel itattak. Alleluja.
II.

De én, Uram, tehozzád imádkozom, *

kegyelmed idején, Istenem.

Hallgass meg mérhetetlen jóságodban, *

hűséged szerint segíts meg!

Emelj ki az iszapból, hogy el ne süllyedjek, †

ragadj ki azok közül, akik gyűlölnek, *

és a vizek mélységéből.

Ne merítsen el a vizek hulláma, †

és ne húzzon le a mélység, *

ne záruljon be fölöttem a verem szája.

Hallgass meg, Uram, jóságos szeretettel, *

nagy irgalmaddal fordulj hozzám.

Szolgádtól ne fordítsd el arcodat, *

sietve hallgass meg, mert nagyon gyötrődöm!

Jöjj közel hozzám, és légy védelmezőm, *

ellenségeimtől válts meg!

Te ismered gyalázatomat, *

csúfos helyzetemet és szégyenemet.

Szemed előtt vannak mind, akik gyötörnek engem, *

szívemet a szégyen összetörte, ellankadtam.

Vártam, hogy valaki együttérez velem, de nem volt, *

vigasztalókat kerestem, de nem találtam.

Enni nekem epét adtak, *

és szomjúságomban ecettel itattak.

Ant. Enni nekem epét adtak, és szomjúságomban ecettel itattak. Alleluja.
3. ant. Keressétek az Urat, és élni fogtok! Alleluja.
III.

Nyomorult vagyok, és fájdalommal telve, *

de segítséged, Uram, fölemel engem.

Isten nevét énekszóval áldom, *

dicsérettel magasztalom őt.

Az Úrnak ez kedvesebb, mint az áldozati bika, *

vagy mint az üsző, amelynek szarva és körme van.

Látják ezt az alázatosak, és örülnek: *

„Ti, akik keresitek Istent, éledjen föl szívetek!”

Az Úr meghallgatja a szegényeket, *

és foglyait nem hagyja magukra.

Dicsérje őt az ég és a föld, *

a tengerek és minden, ami azokban mozog.

Isten megszabadítja Siont, †

Júda városait újra felépíti. *

Ott lesz lakóhelyük, és az lesz birtokuk.

Azt örökli szolgáinak ivadéka, *

és ott laknak majd, akik nevét szeretik.

Ant. Keressétek az Urat, és élni fogtok! Alleluja.

Feltámadásodnak, Krisztus, alleluja.

Ég és föld örvendezik, alleluja.

ELSŐ OLVASMÁNY

Szent János apostol második levele

Aki kitart a tanításban, az Atyát is, a Fiút is magáénak mondhatja

Én, „az öreg” a kiválasztott Úrnőnek és gyermekeinek, akiket az Igazságban szeretek, de nemcsak én, hanem mindenki, aki megismerte az Igazságot, amely bennünk van, és velünk lesz örökre. Legyen velünk az Atyaistennek és Jézus Krisztusnak, az Atya Fiának kegyelme, irgalma és békéje, igazságban és szeretetben!

Igen örültem, hogy gyermekeid közt olyanokat találtam, akik az Igazságban élnek az Atyától kapott parancs szerint. És most kérlek, Úrnő, nem mintha új parancsról írnék neked, hisz ez kezdet óta parancsunk: Szeressük egymást! Ez a szeretet azt jelenti, hogy parancsai szerint éljünk.

Ez hát a parancs, mint ahogy kezdettől fogva hallottátok, hogy éljetek szeretetben. Mert sok csaló fellépett a világban, aki nem vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el. Az ilyen csaló és antikrisztus. Vigyázzatok magatokra, nehogy elveszítsétek, amit már megszereztetek, hanem teljes bért kapjatok. Aki elfordul Krisztus tanításától, és nem marad hozzá hű, nem mondhatja magáénak az Istent. De aki kitart a tanításban, az Atyát is, a Fiút is magáénak mondhatja. Ha valaki nem ezzel a tanítással megy hozzátok, még csak ne is köszönjetek neki. Mert aki köszön neki, részes gonosz tetteiben.

Még sok mindenről tudnék írni, de nem akarom papírra és tintára bízni. Remélem, hogy egyszer eljutok hozzátok, és élőszóval mondom el, hogy örömünk teljes legyen.

Üdvözölnek kiválasztott Nővéred gyermekei.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. 2 Jn 5. 3; MTörv 5, 33

Ez az a parancs, amelyet az Atyától kaptunk, nem mintha új parancs lenne ez, hiszen ez kezdet óta parancsunk: * Éljetek igazságban és szeretetben, alleluja.

Pontosan azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt, hogy életben maradjatok. * Éljetek igazságban és szeretetben, alleluja.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Boldog Scheffler János püspök pásztorleveléből

(Litteræ Circulares Szathmarini, 1947. – II. Nr. 323. – Az Opus Vocationum újjászervezése)

A Jó Pásztor rég visszatért Atyjához, de ma mégis közöttünk él minden kincsével és jóságával

Gondolkoztatok-e már ezen, miképpen maradt fenn a Jó Pásztor emléke és minden drága adománya századokról–századokra, és miképpen szállott át nemzedékről nemzedékre, és jutott el hozzánk is, akik nem lehettünk szerencsések a Jó Pásztort földi életében látni? – Úgy, hogy az isteni Jó Pásztor végtelen jóságában maga helyett más, látható, földi pásztorokat rendelt:

Önmaga helyett legfőbb pásztorrá tette Pétert és annak utódait, folytatólagosan Szentatyánkig, XII. Piusz pápáig;

Péter mellé apostolokat választott: Andrást, Jánost, Jakabot… és azok utódait, a püspököket,

és az apostolok mellé segítőtársakat adott: a 72 tanítványt és azok utódait, a mai áldozópapokat.

Ezeknek adta át a Jó Pásztor szeretetét és minden kincsét. Rájuk bízta az örök igazságok hirdetését: „Elmenvén tanítsatok minden népet…”; szent áldozatát: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”; szentségeit: „Elmenvén, kereszteljetek az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében”, „Akiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak.”

Ezek nélkül a látható földi pásztorok nélkül rég feledésbe ment volna az Evangélium; megszakadtak volna a szentségek csatornái, amelyek a Jó Pásztor megváltó halálának gyümölcseit a lelkekbe vezetik; kialudt volna az újszövetségi áldozat tüze oltárainkon. Sőt ha a földi pásztorok nem vésték volna az isteni Jó Pásztor képét a katakombák falára, de még inkább a bárányok szívébe nemzedékről nemzedékre, Jézus drága emléke elhalványult, talán egészen el is veszett volna.

Az isteni Jó Pásztor – földi pásztorok által közli minden javát.

Ha Jézus jóságából mi nem volnánk, az emberiség rég visszasüllyedt volna a pogányság sötétségébe. Azért mondta híveinek az arsi szent plébános: „Vegyétek el egy faluból a papot, és 20 év múlva barmokat fog imádni.” Sőt mi több: maguk is barmokká lesznek, elvadulnak és eldurvulnak.

Hová süllyed az elhagyatott nép, – pap és templom nélkül! – Mi lesz a legműveltebb néppel, ha 10-15 éven át folyik a lélekmérgezés a papok és az Egyház ellen. Saját szemünkkel láttuk, hogyan válhat a rombolás és nyomorba döntés eszközévé.

Közületek is sokan éltek hosszú hónapokat messze idegenben, papok nélkül. Ti tudjátok, milyen sivár a vasárnap szentmise és prédikáció nélkül; milyen szomorú az élet templom és szentségek nélkül; milyen vigasztalan a halál pap nélkül; milyen borzalmas a hulla elföldelése keresztény temetés és imádság nélkül.

A pap közvetíti mindazt, amit a Jó Pásztor hozott: örök igazságait a prédikációban, lelki újjászületést a keresztségben, az elsőáldozás édességét, a bérmálás örömét és erejét, szentmisét, a bűnbocsánatot, az áldást a házasélethez, az ünnepeknek Istenhez emelő derűjét; vigasztalást a balsorsban, betegségben és halálban, enyhületet a halál után…

Azért, amikor ma a Jó Pásztornak minden jóságát megköszönjük, mélyen érző keresztény lélekkel megköszönjük jópásztori szívének azt a jóságát is: hogy nekünk papokat adott.

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 17, 17; 17, 22

Szenteld meg őket az igazságban, * Mert hiszen a tanításod igazság, alleluja.

Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk. * Mert hiszen.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható örök Isten, te megadtad Boldog Scheffler János püspöknek, hogy mindhalálig küzdjön az igazságért, és így az Egyház iránti hűség és engedelmesség példaképe legyen. Add, hogy odaadását követni tudjuk, és a mennyei hazában örök otthonra leljünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky