2024. február 20.

Kedd, nagyböjti idő, 1. hét
1. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.

HIMNUSZ

Ez most a kedvező idő,

kegyelmek napja ránk ragyog:

a lankadt földre hozza már

a böjt a boldog gyógyulást.

Krisztus nagy fénye tündököl,

üdvünknek nyitja napjait,

míg bűnnel sebzett szíveket

fegyelme gyógyít, jóra int.

Urunk, tarthassunk üdvösen

testben-lélekben böjtöket,

s utunkon biztos fény legyen

örök Húsvétod öröme.

Kegyes Háromság, tégedet

imádjanak már mindenek,

s kiket megújít nagy kegyed,

zengjük dicső, új éneked. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Az Úr igazságosan ítél a szegénynek.
10 (9 B). zsoltár
Hálaének
Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa (Lk 6, 20).
I.

Uram, miért vagy olyan messze, *

miért rejtőzöl el a nyomorúság válságos napjaiban?

Gyötri a szegényt a kevély gonosz, *

de belehull tervei tőrébe!

Bűnös vágyaival dicsekszik a gonosz, *

a kapzsi önmagát magasztalja.

Elbizakodottságában a bűnös semmibe veszi az Urat: *

„Úgysem kéri számon, nem számít az Isten!”

Ez neki minden gondolata, *

mert mindig sikerek kísérik útján.

Oly magasak végzéseid, hogy ez föl sem éri, *

ezért minden ellenfelét ócsárolja.

Szívében így szól: „Meg nem rendülök, *

nemzedékek hosszú során baj nem érhet!”

Telve a szája átokkal, álnoksággal és csalárdsággal, *

nyelve nyomorúságot és bajt okoz.

Leshelyén ül a mellékutak mentén, *

hogy titokban ártatlanok vérét ontsa.

Szeme a nyomorultat kémleli, *

leselkedik, mint a bozótban az oroszlán.

Csapdát állít, hogy elfogja a nyomorultat, *

a szerencsétlent rászedi, és tőrbe ejti.

Meglapul, majd rárohan, és a nyomorult elbukik *

az ő karja erejétől.

Azt mondja szívében: „Isten elfelejtette, *

arcát elfordítja, végül nem is látja.”

Ant. Az Úr igazságosan ítél a szegénynek.
2. ant. Uram, te számon tartasz minden kínt és könnyet.
II.

Kelj föl, Istenem, tárd ki erős karodat, *

és a nyomorultról el ne feledkezzél!

Miért veheti semmibe Istent a gonosz? *

Azt mondja szívében: „Úgysem kéred számon!”

Uram, te ezt látod, †

te minden kínt és könnyet számon tartasz, *

ezeket a te kezed utoléri.

Rád hagyatkozik az elhagyott, *

az árvának te vagy segítője.

Törd össze a bűnösök és gonoszok kezét, *

kérd számon bűnüket, hogy nyomuk se maradjon!

Király az Úr örökkön-örökké, *

a pogányok eltűnnek a föld színéről.

A szegények kívánságát meghallgatod, Uram, *

megerősíted szívüket, figyelmed feléjük fordul.

Oltalmazod az árva és az elhagyott ügyét, *

hogy ne félemlítse őket többé a földből való ember!

Ant. Uram, te számon tartasz minden kínt és könnyet.
3. ant. Az Úr beszéde tiszta, egyenes beszéd, tűzben kipróbált ezüst.
12 (11). zsoltár
Oltalom kérése a kevélyekkel szemben
A jóságos Atya értünk, szegényekért a saját Fiát küldte el (Szt. Ágoston).

Segíts, Uram, mert elfogytak az igazak, *

a hűségesek eltűntek az emberek közül.

Hazug dolgokat beszélnek embertársuknak, *

hamis ajakkal, kettős szívvel szólnak.

Némítsa el az Úr az összes hazug ajkat, *

és a nagyokat mondó nyelvet.

Azokét, akik azt mondják: „A nyelvünk az erőnk, †

mindenkor segítségünk az ajkunk, *

vajon ki lehetne úr fölöttünk?”

„A szűkölködők nyomora és a szegények sóhaja miatt †

– így szól az Úr – most már fölkelek, *

és szabadulást viszek annak, aki arra vágyódik.”

Az Úr beszéde tiszta, egyenes beszéd, *

salaktalan, hétszeresen megtisztított, tűzben kipróbált ezüst.

Uram, te minket megőrzöl és megoltalmazol *

ettől a nemzedéktől mindörökre!

Körülöttünk nyíltan jár-kel a gonosz, *

az emberek fiai az aljasságot magasztalják.

Ant. Az Úr beszéde tiszta, egyenes beszéd, tűzben kipróbált ezüst.

Íme, most van a kellő idő,

Most van az üdvösség napja.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Kivonulás könyvéből

6, 29 – 7, 25

Az első egyiptomi csapás

Azon a napon, amelyen az Úr Egyiptom földjén Mózeshez szólt, azt mondta neki: „Én vagyok Jahve. Add tudtára a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit mondok neked!” Mózes így válaszolt az Úrnak: „Nézd, gyámoltalan vagyok a beszédben, hogyan hallgatna rám a fáraó?”

Az Úr megnyugtatta Mózest: „Nézd, olyanná teszlek a fáraó előtt, mint egy isten, és testvéred, Áron lesz a prófétád. Neki mondj el mindent, amit veled közlök, s testvéred, Áron továbbítsa a fáraónak, hogy így elengedje Izrael fiait országából. Ám én megkeményítem a fáraó szívét, és sok jelet meg csodát művelek majd Egyiptom földjén. Mivel a fáraó nem fog szavatokra hallgatni, azért kinyújtom kezemet Egyiptom ellen, keményen megbüntetem, és úgy vezetem ki seregemet, népemet, Izrael fiait Egyiptomból. Minden egyiptomi, ahányan csak vannak, meg fogja tudni, hogy én vagyok Jahve, amikor majd kinyújtom kezem az egyiptomiak ellen, és Izrael fiait kivezetem körükből.”

Mózes és Áron engedelmeskedett, és az Úr parancsa szerint jártak el. Mózes nyolcvan, Áron pedig nyolcvanhárom esztendős volt, amikor a fáraóval tárgyaltak.

Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: „Ha a fáraó felszólít benneteket, hogy mutassatok csodajelet, akkor mondd Áronnak: „Vedd a botodat, és dobd a fáraó elé!” Az majd kígyóvá változik.” Mózes és Áron a fáraó elé járult, és úgy tett, ahogyan az Úr parancsolta.

Áron a fáraó és szolgái elé dobta botját, s az kígyóvá változott.

Erre a fáraó hívatta a tudósokat és a varázslókat, s az egyiptomi varázslók ugyanazt a jelet mutatták tudományukkal. Mind ledobták botjukat, s azok kígyóvá változtak. Áron botja azonban elnyelte a botjaikat. A fáraó szíve mégis kemény maradt, s nem hallgatott rájuk, ahogy azt az Úr előre megmondta.

Az Úr így szólt Mózeshez: „A fáraó szíve megkeményedett, nem akarja elbocsátani a népet. Keresd fel holnap reggel a fáraót, amikor lemegy a folyóhoz, és várd meg a folyó partján! Vedd kezedbe a botodat, amely kígyóvá változott, s közöld vele: »Jahve, a héberek Istene küldött hozzád, hogy mondjam meg neked: engedd kivonulni népemet, hogy a pusztában áldozatot mutasson be nekem! Te azonban mindeddig nem hallgattál rám. Ezért ezt mondja az Úr: Ez lesz a bizonyíték számodra, hogy én Jahve vagyok: rácsapok a vízre botommal, amelyet kezemben tartok, s az vérré változik. A halak elpusztulnak a folyóban, s ettől a folyó úgy fog bűzleni, hogy az egyiptomiak az undortól nem tudják majd meginni a vizet.«”

Az Úr így szólt Mózeshez: „Mondd meg Áronnak: Vedd a botodat, és nyújtsd ki kezedet Egyiptom vizei fölé: a folyók, a csatornák, a mocsarak és minden ciszterna fölé, hogy vérré váljanak. Váljék vérré mind Egyiptom egész földjén, még az is, ami a fa- vagy kőedényekben van!” Mózes és Áron úgy tett, ahogy az Úr parancsolta. Felemelte botját, s a fáraónak és szolgáinak szeme láttára rácsapott a folyó vizére, s a folyó egész vize vérré változott. A folyó halai elpusztultak, s ettől a folyó annyira bűzlött, hogy az egyiptomiak nem tudták inni a vizét. Mindenütt vér volt Egyiptomban.

De az egyiptomi varázslók a maguk tudományával ugyanazt művelték. Ezért a fáraó szíve kemény maradt, és nem hallgatott Mózesre és Áronra, ahogy az Úr azt előre megmondta. A fáraó elindult, és visszatért házába anélkül, hogy a történteknek jelentőséget tulajdonított volna. Az egyiptomiak ivóvíz után ástak a folyó partján, mert nem tudták meginni a folyó vizét. Hét nap múlt el azután, hogy az Úr rácsapott a vízre.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Jel 16, 4-5. 6. 7

Az angyal a folyókba öntötte csészéjét, mire a folyók vérré váltak. Hallottam, hogy az angyal felkiáltott: Igazságos vagy, Uram, és szent, hogy így ítéltél: * Mert a szentek és a próféták vérét kiontották.

Hallottam, hogy az oltár felől egy másik angyal így felelt: Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak ítéleteid. * Mert a szentek.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ciprián püspök és vértanúnak „Az Úr imádsága” című értekezéséből

(Cap. 1-3: CSEL 3, 267-268)

Életet adott, imádkozni is megtanított

Szeretett testvéreim, az evangéliumi parancsok nem mások, mint isteni útmutatások, az építendő remény alapjai, a megerősítendő hit égboltozata, a melengetésre vágyó szív táplálékai, zarándoklatunk irányítására szolgáló kormány, az elnyerendő üdvösség oltalma, melyek, míg a hívők tanulékony szívét oktatják a földön, a mennyek országába vezetnek el.

Isten már szolgái, a próféták által is sokat akart közölni velünk, és elvárta, hogy meghallgassuk. De mennyivel nagyszerűbbek azok, amiket a Fia mond nekünk! Azok, amikről ő, az Isten Igéje, a próféták küldője tanúskodik a saját szavaival. Ő már nem azt parancsolja, hogy mi készítsünk utat egy eljövendő valaki számára, hanem ő maga jön, és ő készíti, és tárja fel nekünk az utat, hogy mi, akik azelőtt meggondolatlanul bolyongtunk a halál sötétségében, és vakok voltunk, most már a kegyelem fényénél lássunk, és Urunk vezetése s irányítása alatt kövessük az élet útját.

Krisztus Urunk sok üdvös figyelmeztetéssel és isteni parancsokkal gondoskodott népe üdvösségéről, és még az imádság mintáját is megadta: figyelmeztetett, és megtanított minket arra, hogy mit kérjünk. Aki életet adott, az imádkozni is megtanított minket. Ebben ugyanaz a nagy jósága vezette, mint egyéb adományaiban és ajándékaiban, hiszen arra méltat, hogy a többit is nekünk ajándékozza és megadja, mert könnyebben találunk meghallgatásra, ha azzal az esedezéssel és imádsággal szólunk az Atyához, amelyre a Fiú tanított.

Előre megmondta, hogy elérkezik majd az óra, amikor az igazi imádkozók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Azután pedig teljesítette is, amit megígért: lelket és igazságot kaptunk tőle, amikor megszentelt minket, és megtanított, hogy útmutatása szerint igazán és lélekben tudjuk őt imádni.

Lehet-e bensőségesebb könyörgés, mint az, amire Krisztus tanított meg bennünket, aki elküldte nekünk a Szentlelket; lehet-e igazabb kérés az Atya előtt, mint az, amelyet a Fiú, az Igazság saját ajkával mondott? Mert másképpen imádkozni, mint ahogyan ő tanította, nemcsak tudatlanság, de vétek is, amikor ő maga állította és mondta: Elvetitek Isten parancsát, hogy a saját hagyományotokat érvényesíthessétek.

Úgy imádkozzunk tehát, szeretett testvéreim, ahogyan Mesterünk, maga Isten tanította. Szíves fogadtatásra számíthat az az imádság, amely Isten szavaival kéri Istent, amely mint Krisztus imája jut színe elé.

Az Atya fel fogja ismerni a Fia szavait, amikor ezt az imát mondjuk, hiszen Fia benn lakik a szívünkben, és ott van ajkunkon is a szava. És milyen jó, hogy van közbenjárónk bűneinkért az Atyánál, és éppen ennek a mi közbenjárónknak a szavait ismételjük, amikor mint bűnösök a mi bűneink bocsánatáért esdeklünk. Hiszen amikor ő mondja, hogy bármit kérünk is az Atyától az ő nevében, meg fogja adni nekünk, akkor mennyivel hatékonyabban nyerjük el azt, amit Krisztus nevében kérünk, ha azt az ő imájával kérjük?!

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 16, 24; 14, 13

Eddig nem kértetek semmit a nevemben. * Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.

Amit a nevemben kértek Atyámtól, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. * Kérjetek.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, tekints jóságosan házad népére, és add, hogy átjárja lelkünket az utánad való szent vágyakozás, és a testi önmegtagadás gyakorlásával szívünk megtisztuljon. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky