Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
A földön minden színre még
sötét fátyolt borít az éj.
Igaz Bíránk, szívünk feléd
áldón eseng és kérve kér.
Hogy minden vétkét elvegyed
s a lélek szennyét mind lemosd,
add, Krisztusunk, kegyelmedet:
kerüljünk el minden gonoszt.
Mert nézd, a szív bűntől beteg,
gonoszság mérge marta meg,
de már az éjben ébredez,
Megváltónk, tégedet keres.
Te űzd el tőlünk messzire
a lelken ülő éjhomályt,
a boldogító égi fény,
világosságod járja át.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled,
időtlen századok során. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Hallgass meg, áldott Krisztusunk,
minket, kik hozzád fordulunk,
hitünket hogy ne törje le
a rossz világ bűnös keze.
Kerüljön el rossz gondolat
s irigységnek konok tüze,
a sértést némán tűrjük el,
a rosszat jóval űzzük el.
Szívünkből végleg tűnjön el
csalás, kevélység, vad harag,
a kapzsiság sóvár szeme:
minden bajoknak kútfeje.
A békességet tartsa meg
a szent, őszinte szeretet;
éljünk tisztán, szemérmesen,
töretlen hitben szüntelen.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled,
időtlen századok során. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Az Isten útja szeplőtelen út, †
az Úr szava a tűzpróbát kiállta: *
oltalmat ád a benne bízóknak.
Van-e más Isten a mi Urunkon kívül? *
Van-e más menedék, mint a mi Istenünk?
Isten övezett föl engem erősséggel, *
ő tette utamat feddhetetlenné,
lábamat gyorssá tette, mint a szarvas lábát; *
biztonságos magaslatra ő emelt föl engem.
Ő edzette kezemet a harcra, *
hogy karom az ércíjat meg tudja feszíteni.
Oltalmazó pajzsot te nyújtottál nekem, †
a te jobbod ölelt át engem, *
és a te jóságod nevelgetett.
Lépteimet biztossá tetted, *
lábam azért nem ingadozott.
Ellenségeimet űztem, és elértem, *
vissza sem fordultam, amíg el nem vesztek.
Összezúztam őket, megállni sem tudtak, *
mind odahullottak lábam elé.
Felöveztél a csatára erővel, *
és elgáncsoltad a rám törőket.
Ellenségeimet megszalasztottad, *
szétszórtad gyűlölőimet.
Kiáltottak, de nem volt szabadítójuk, *
hívták az Urat, de rájuk nem hallgatott.
Szétszórtam őket, mint a szél a port, *
összetiportam, mint az utca sarát.
Kimentettél a nép viszályaiból, *
nemzetek fejévé rendeltél.
Szolgám lett oly nép is, melyet nem ismertem, *
engedelmesen hallgatnak rám.
Idegenek keresték kedvemet, †
az idegenek fiai elsápadtak előttem, *
és reszkettek rejtekükben.
Éljen az Úr, Segítőm legyen áldott, *
dicsőség üdvöm Istenének!
Elégtételt adtál nekem, Uram, †
és a népeket hatalmam alá vetetted, *
dühödt ellenségeimtől megszabadítottál.
A lázongók fölé emeltél, *
s kiszabadítottál az erőszakosok kezéből.
Magasztallak azért, Uram, a nemzetek között, *
és nevednek zsoltárt énekelek:
csodálatos győzelmet adsz királyodnak, †
jóságos vagy fölkentedhez, *
Dávidhoz és családjához mindörökké.
Csodáidra nyisd föl szememet, Uram,
Hogy törvényeidet csodálhassam!
ELSŐ OLVASMÁNY
Eszter könyvéből
5, 1-5; 7, 1-10
A király és Ámán Eszter lakomáján. Ámán büntetése
A harmadik napon Eszter királyi ruhába öltözött, és megjelent a palota belső udvarában, amely a király lakosztályával szemben volt. A király trónján ült a palota termében a bejárattal szemben. Amikor látta, hogy Eszter királyné áll előtte, ez tetszett szemének. Ki is nyújtotta feléje aranyjogarát, amelyet kezében tartott. Eszter közelebb lépett, és megcsókolta a jogar végét.
Akkor így szólt hozzá a király: „Mi a baj, Eszter, mondd, mi a kívánságod? Országom felét is megkapod, ha kívánod.” Eszter így válaszolt: „Ha a király jónak látja, jöjjön el ma a király Ámánnal a lakomára, amelyet neki rendeztem.” A király így szólt: „Hívjátok gyorsan Ámánt, hogy teljesítse Eszter kívánságát!”
A király és Ámán elment a lakomára, amelyet Eszter rendezett. A király a lakoma második napján így szólt Eszterhez: „Mondd, mit kérsz, Eszter királyné? Teljesítem. Mit kívánsz? Országom felét is megkapod, ha kívánod.” Eszter királyné így válaszolt: „Ha valóban tetszésre találtam szemedben, ó, király, s ha úgy tetszik neked, akkor ajándékozz meg életemmel, ez a kérésem, és népem életével, ez a kívánságom. Mert eladtak minket – engemet és népemet –, hogy aztán kiirtsanak, lemészároljanak, és megsemmisítsenek bennünket. Ha csak rabszolgának vagy rabszolganőnek adnának el bennünket, hallgatnék. A csapás ugyanis nem volna méltó, hogy terheljem vele a királyt. De a hóhérnak nem lesz módjában helyrehoznia a kárt, amelyet a király rovására okoz.”
Achasvéros király vette át a szót, és így szólt Eszter királynéhoz: „Ki az, és hol van, aki kigondolta ezt a gaztettet?” Eszter így felelt: „Az üldöző és ellenség ez az elvetemült Ámán.” A király és a királyné előtt Ámán megdermedt a rémülettől. A király haragjában fölkelt, és kiment a lakoma terméből a palota kertjébe. Ámán is felállt, hogy Eszter királynénál életéért könyörögjön, mert nagyon jól tudta, hogy a király elhatározta vesztét.
Amikor a király visszatért a kertből a lakoma termébe, Ámánt a kerevetre hajolva találta, amelyen Eszter feküdt. Akkor a király így szólt: „A királynén akar erőszakot elkövetni az én jelenlétemben és házamban?” Alig hagyta el a szó a király száját, máris betakarták Ámán arcát. Harbona, az egyik eunuch, aki épp szolgálatára volt a királynak, így szólt: „Lám, Ámán házában áll egy ötven könyök magas bitófa, amelyet Ámán Mardokeus számára készíttetett, aki a király javát szolgálta.” A király elrendelte: „Akasszátok fel rá!” Felakasztották Ámánt arra a bitófára, amelyet Mardokeusnak készíttetett, és erre lelohadt a király haragja.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Eszt 10, 9; Iz 48, 20
Izrael az Istenhez kiáltott, és megszabadította népét az Úr; * Megóvta őt minden bajtól, és nagy jeleket művelt a pogányok között.
Hirdessétek ujjongó szóval: Az Úr megváltotta szolgáját, Jákobot. * Megóvta őt minden bajtól, és nagy jeleket művelt a pogányok között.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Claret Szent Antal Mária püspök műveiből
(L’Egoismo vinto, Romæ 1869, 60)
Krisztus szeretete sürget minket
A szent apostolok a Szentlélek tüzétől vezetve bejárták az egész földet. Ugyanettől a tűztől föllelkesítve az apostoli hithirdetők is eljutottak, eljutnak és el fognak jutni a világ végéig, a föld egyik sarkától a másikig, hogy hirdessék Isten igéjét úgy, hogy Szent Pál e szavait méltán elmondhassák magukról is: Krisztus szeretete sürget minket.
Krisztus szeretete sürget, késztet minket, hogy elmenjünk, és hogy a szent buzgóság szárnyain felemelkedve repüljünk. Aki igazán szereti Istent, az szereti embertársát is; az igazán buzgó ember szeret is, de egy magasabb fokú szeretet mértéke szerint, úgy, hogy minél inkább lángol a szeretettől, annál inkább hajtja a buzgóság. Ha valakiben nincs buzgóság, az már annak a bizonyítéka, hogy az illető szívéből kihalt minden szeretet. Akiben viszont buzgóság lakik, az azt szeretné, és mindent meg is tesz azért, hogy Istent mindig jobban megismerjék, szeressék, és neki szolgáljanak e földön és a másvilági életben, mivel ez a szent szeretet határtalan. A buzgó ember ugyanígy tesz az embertársával is. Azt akarja, és arra törekszik, hogy itt, e földön mindenki megelégedett, a mennyei hazában pedig áldott és boldog legyen; hogy mindenki üdvözüljön; hogy örökre senki el ne vesszen, és meg ne bántsa Istent; hogy semeddig se maradjon meg bűnében; hogy meglássuk Istent a szent apostolokkal és mindazokkal együtt, akik apostoli lélekkel buzgólkodnak.
Magamnak mondom: a szeplőtelen Szívű Máriának fia az az ember, aki a szeretettől lángol, és ahol csak megfordul, e szeretetre gyullaszt mindenkit, és hathatósan kívánja, és minden segítséget megad azért, hogy minden ember ennek az isteni szeretetnek a tüzétől égjen. Az ilyen ember semmitől sem riad vissza. Örül annak, ha kifosztják, elviseli a megpróbáltatásokat, átöleli a szenvedéseket, mosolyog, ha gyalázzák, örül a gyötrelmeknek. Semmi másra nem gondol, csak arra, hogy Jézus Krisztust hogyan kövesse, és hasonlóvá legyen hozzá imádságában, munkájában, szenvedésében és Isten dicsőségének, valamint a lelkek üdvözítésének szüntelen és kizárólagos szolgálatában.
VÁLASZOS ÉNEK
1 Tessz 2, 8; Gal 4, 19
Nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni. * Ennyire megszerettünk benneteket!
Fiaim, újra a szülés fájdalmait szenvedem értetek, amíg Krisztus ki nem alakul bennetek. * Ennyire megszerettünk benneteket!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Claret Szent Antal püspököt a hithirdetés munkájában csodálatos szeretettel és türelemmel áldottad meg. Közbenjárására add, hogy mindig a te ügyedben fáradozzunk, és buzgón törekedjünk testvéreinket megnyerni Krisztusnak. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky