2024. április 23.

Szent Adalbert (Béla) püspök és vértanú
emléknap
(Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében: a főegyházmegye védőszentje; főünnep)

Délután

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Ez óra, mely most felragyog,

keresztfa éjét űzi el,

megtörve földi vak homályt,

szelíd fényével földerít.

Ez órán a Feltámadott

minden sír mélyén szunnyadót

új létre keltve, élni hív,

halál hatalmát törve meg.

Hisszük: megújult életünk

immár nem szenved új halált,

a boldog élet örömét

örökre bizton élvezi.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

Ant. Alleluja. Alleluja. Alleluja.
119 (118). zsoltár, 137-144
XVIII. (Cáde)

Szent és igaz vagy, Uram, *

és igazságos ítéletedben.

Szigorú végzéseidet igazságban hoztad, *

és teljes hűségben.

Szinte elsorvaszt a buzgalom, *

mert ellenségeim igédet elfelejtik.

Szavad tűzben kipróbált tiszta beszéd, *

azért szereti úgy szolgád.

Szánandó kicsiny és megvetett vagyok, *

de nem felejtem el parancsaidat.

Színigazság a te örök igazságod, *

a te törvényed örök hűség.

Szorongatás és bánat vesz körül, *

és parancsaid megörvendeztetnek.

Szilárd, örök bizonyság a te igazságod, *

adj értelmet, hogy éljek!

88 (87). zsoltár
Súlyos beteg imája
Ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé (Lk 22, 53).
I.

Uram, szabadító Istenem, *

éjjel-nappal tehozzád kiáltok.

Imádságom jusson színed elé, *

hajlítsd füledet kérésemre!

Mert a lelkem tele gyötrelemmel, *

életem közel van a holtak országához.

A sírba szállók közé számítanak, *

olyan ember vagyok, aki a végét járja.

A halottak között van a fekhelyem, *

mint aki megsebesítve a sírban alszik,

akinek már emlékét sem őrzik többé, *

és aki már kiszakadt a kezedből.

A verem mélyére vetettél, *

a sötétségbe és a halál árnyékába.

Rám nehezedett súlyos haragod, *

örvényeid fölöttem összecsapnak.

II.

Ismerőseimet távol tartod tőlem, *

utálatossá tettél előttük.

Fogoly vagyok, szabadulásom nincsen, *

szemem elsorvad a kíntól.

Uram, egész nap hozzád kiáltok, *

és kezemet feléd tárom.

Csodákat talán a holtaknak teszel, *

vagy az árnyak fölkelnek, hogy áldjanak?

Vajon irgalmadat hirdeti valaki a sírban, *

vagy hűségedet a pusztulás helyén?

Vajon csodáidat meglátja valaki a sötétben, *

vagy igazságodat a feledés földjén?

De én hozzád kiáltok, Uram, *

már kora reggel eléd siet imádságom.

Miért taszítasz el magadtól, Uram, *

arcodat miért rejted el tőlem?

Nyomorult vagyok, és halálra vált ifjúkorom óta, *

megzavart és földre nyomott csapásaid súlya.

Rám zúdult haragod, *

és feldúlt a tőled való rettegés.

Hullámzik körülöttem egész nap, mint az árvíz, *

már-már összecsap fölöttem.

Elszakítottad tőlem jó barátaimat, *

már csak a sötétség ismer engem.

Ant. Alleluja. Alleluja. Alleluja.

RÖVID OLVASMÁNY

Kol 3, 1-2

Ha Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre.

Maradj velünk, Uram. Alleluja.

Mert esteledik. Alleluja.

Könyörögjünk!

Mindenható Istenünk, a te kegyelmedből ünnepeljük Jézus feltámadását. Kérünk, tégy méltóvá minket a megváltás boldog örömére. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky