2024. szeptember 6.

Péntek, évközi idő, 22. hét
2. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Felharsan már a kakasszó,

éj sötétet old e jel,

és az éjfél vak rémeit

mint felleget űzi el.

Jóságos Úr, hozzád térünk,

s buzgón kérünk, légy velünk.

Erős, éber Őrként jöttél,

embereknek fényeként,

mikor földön nagy csend honolt,

s ráborult a néma éj,

a halandó emberi nem

halálának jeleként.

Kérünk, Krisztus, ébressz minket,

űzd el gonosz álmaink,

és az éj e börtönéből

kegyelmeddel szabadíts;

add vissza a fényt szemünknek,

életutunk társa légy.

Áldunk téged és Atyádat,

s áldjuk együtt Lelkedet,

a Hármas-egy Istenséget,

békét, fényt és életet,

s neve minden másnál drágább,

minden méznél édesebb! Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Teremtő Isten, légy velünk,

minden fény Atyja, kútfeje,

ha szent kegyelmed nincs velünk,

szívünk erőtlen, reszketünk.

Lelkünket Lelked töltse el!

Költözz szívünkbe, Istenünk,

ne tűrjön álnok cselszövőt,

ne tárjon ajtót bűn előtt,

hogy napjaink sok gondja közt,

mivel magához húz e rög,

éljünk vétkektől mentesen,

s vezérünk törvényed legyen.

Jóság Királya, Krisztusunk,

Atyáddal áldás, üdv neked,

s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,

örök dicsőség, tisztelet. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Uram, ne büntess haragodban engem!
38 (37). zsoltár
Végveszélybe került bűnös könyörgése
Jézus ismerősei távolabb álltak (Lk 23, 49).
I.

Uram, ne feddj meg felindulásodban, *

és ne büntess haragodban,

mert nyilaid belém hatoltak, *

és rám nehezedett kezed.

Nincs testemen ép hely, mert haragszol énrám, *

nincs nyugta csontjaimnak, mert sok a vétkem.

Gonoszságaim fejemre gyűltek, *

súlyos teherként nehezednek rám.

Ant. Uram, ne büntess haragodban engem!
2. ant. Uram, előtted van minden kívánságom.
II.

Üszkösödnek gennyedt sebeim *

oktalanságom miatt.

Nyomorúságomban meggörnyedtem, *

naphosszat szomorúan járok-kelek.

Ágyékomat gyulladás gyötri, *

nincs testemben semmi épség.

Elgyöngültem, és levert vagyok, *

keserűen jajgatok szívem fájdalmában.

Uram, előtted van minden kívánságom, *

nincs elrejtve előtted sóhajom.

Reszket a szívem, elhagy az erőm, *

elhomályosul szemem világa.

Barátaim és szeretteim dermedten állnak bajom előtt, *

rokonaim messze maradnak.

Csapdát állítanak, akik vesztemre törnek, †

rosszakaróim álnokul szólnak, *

és egész nap cselt szőnek ellenem.

Ant. Uram, előtted van minden kívánságom.
3. ant. Gonoszságom őszintén megvallom előtted: ne hagyj magamra, én Uram, én menedékem!
III.

Én meg, mint egy süket, semmit sem hallok, *

mint egy néma, nem nyitom föl számat.

Olyan vagyok, mint aki nem hall, *

mint aki nem tud válaszolni.

Mert, Uram, én benned remélek, *

meg is hallgatsz, Uram, Istenem.

Így szóltam ugyanis: „Rajtam senki ne nevessen, *

és ha lábam tántorul, senki se dicsekedjék!”

Mert már a bukás küszöbén állok, *

a szenvedés nem marad el tőlem.

Ezért gonoszságomat őszintén megvallom, *

és bánkódom bűneim miatt.

Ellenségeim azonban erősebbek nálam, *

és sokan vannak, akik gonoszul gyűlölnek engem.

Rágalmaznak, és a jóért rosszal fizetnek, *

mivel mindig a jót akarom.

Ne hagyj magamra, én Uram, *

Istenem, ne távozz el tőlem!

Siess, oltalmazz engem, *

Uram, én menedékem!

Ant. Gonoszságom őszintén megvallom előtted: ne hagyj magamra, én Uram, én menedékem!

Pilláim elernyednek, míg segítségedet várom,

És igazságodat, melyet megígértél.

ELSŐ OLVASMÁNY

Jeremiás próféta könyvéből

30, 18 – 31, 9

Izrael helyreállításának ígérete

Ezt mondja az Úr: „Helyreállítom Jákob sátrait, és megkönyörülök hajlékain. Újraépítik romjaiból a várost, és a palotát is a maga helyén. Hálaadás hallatszik onnan és örömnek szava. Megsokasítom őket, és nem fogyatkoznak meg, megdicsőítem őket, és nem szégyenülnek meg. Fiaik becsesek lesznek a szememben, mint egykor voltak, gyülekezetük szilárdan fennmarad színem előtt; sanyargatóikat meg mind megfenyítem. Vezérük közülük származik, és fejedelmük a maguk köréből. Színem elé engedem, úgyhogy elém járulhat. Mert ki merné életét kockáztatni, hogy elém járuljon? – mondja az Úr.

Így ti az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek. De megindul az Úr haragjának fergetege is, és pusztító vihar zúdul a gonoszok fejére. Az Úr fölgerjedt haragja nem csillapul le, míg csak végbe nem viszi és meg nem valósítja szívének szándékait; az idők végén értitek ezt meg. Abban az időben – mondja az Úr – Izrael minden nemzetségének Istene leszek, ők meg az én népem lesznek.”

Ezt mondja az Úr: „Kegyelmet talált a pusztában a kardtól megmenekült nép: Izrael nyugalma felé tart. Megjelent neki a távolból az Úr: örök szeretettel szerettelek, azért megőriztem irántad irgalmasságomat. Újra fölépítelek, és te fölépülsz, Izrael szűzi leánya. Ismét fölékesíted magad dobjaiddal, és táncot járva vidáman vonulsz ki. Újra szőlőt ültetsz majd Szamaria hegyein, és akik ültetik, azok élvezik majd gyümölcsét. Igen, eljön a nap, amikor az őrök így kiáltanak Efraim hegyein: »Rajta! Menjünk fel a Sionra, az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!«”

Mert ezt mondja az Úr: „Kitörő örömmel örüljetek Jákobon, ujjongjatok a nemzetek elsején! Hadd hallják! Zengjétek dicséretét és hirdessétek: »Az Úr megszabadította népét, Izrael maradékát.« Igen, visszahozom őket észak földjéről, és összegyűjtöm őket a föld határairól: még a vakokat és a sántákat is, a várandósokat és a szülő anyákat is. Nagy sereg lesz, amely ide visszatér. Könnyek között mentek el innen, de megvigasztalódva vezetem őket vissza. Forrásvizekhez vezérlem őket, sima ösvényeken, nehogy elessenek. Mert atyjává lettem Izraelnek, és Efraim elsőszülött fiam.”

VÁLASZOS ÉNEK

Jer 31, 6; Iz 2, 5

Eljön a nap, amikor az őrök így kiáltanak: * Rajta! Menjünk fel a Sionra, az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!

Jákob háza, rajta, járjunk az Úr világosságában! * Rajta! Menjünk fel a Sionra, az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!

MÁSODIK OLVASMÁNY

Nagy Szent Leó pápának „A boldogságok” című beszédéből

(Sermo 95, 2-3: PL 54, 462)

Boldogok a lélekben szegények

Kétség nem férhet ahhoz, hogy a szegények könnyebben hozzájutnak az alázatosság isteni adományához, mint a gazdagok, hiszen amíg a szelídség az alacsony sorsúakkal barátkozik, addig a kevélység a jólétben dúskálkodóknál érzi otthon magát. Ismerünk azonban olyan jó lelkületű gazdagokat is, akik anyagi javaik bőségét nem kevélységük felduzzasztására, hanem jótékonykodásra használják fel, és azt tartják legnagyobb nyereségüknek, amit embertársuk bajának, nyomorának enyhítésére áldoznak.

Ennek az erénynek gyakorlása minden rendű és rangú ember számára egyformán lehetséges, minthogy meglehet bennük az egyforma jóakarat, ha különböző is a jövedelmük, és igazán nem is számít, hogy mennyire különbözik a vagyoni állapotuk, ha a lelki jóakaratban egyenlők. Boldog tehát az a szegénység, amelyet nem ejt meg a mulandó javak szeretete, és amelyik nem az evilág javaiból akar magának egyre többet, hanem a mennyei kincsekből kíván vagyont gyűjteni.

Erre a nagylelkű szegénységre – Urunk után – elsőnek az apostolok adtak példát azzal, hogy kivétel nélkül mindenüket elhagyták égi Mesterük hívó szavára. E készséges megtérésükkel halászokból emberhalászokká váltak, és hitük példájára sokan követőik lettek. Az Egyház első gyermekeinek idején egy volt a hívők szíve-lelke. Miután minden vagyonukat és birtokukat eladták, ezt az Istennek szentelt szegénységüket örök értékű javakkal gazdagították, és – ahogy az apostoloktól tanulták – örültek annak, hogy semmijük sincs ezen a világon, és mégis minden az öveké Krisztusban.

Ezért mondta Péter apostol, amikor felment a templomba, és egy béna ember alamizsnát kért tőle: Ezüstöm, aranyom nincs, de amim van, neked adom: a názáreti Jézus Krisztus nevében állj fel és járj! Ugye milyen fönséges ez az alázatosság? Ugye milyen bőkezűen adakozó ez a szegénység? Nincs pénze: azzal nem támogathatja a koldust; de természetfeletti adományokkal mégis segíteni tud a természeten. Aki születésétől fogva béna volt, azt puszta szavával meggyógyította Péter. És aki pénzben nem adhatta a császár képmását, az emberben megújította Krisztus képmását.

Az a drága ajándék, amelyet Péter adott, nemcsak ezen a bénán segített úgy, hogy most már járni tudott, hanem segítségére volt annak az ötezer embernek is, akik egykor e csodás gyógyítás láttán Péter buzdító szavaira hivőkké lettek. És így ez a nincstelen szegény, akinek nem volt mit adnia a koldusnak, olyan nagy bőséges isteni ajándékot adott neki, hogy nemcsak ezt az egy nyomorék embert állította talpra, hanem ezreket tett hívőkké szívben és lélekben, és akik előzőleg mint egy bénák voltak, most Krisztus ügyében gyors, tettrekész hívek lettek.

VÁLASZOS ÉNEK

Mt 5, 1-3; Iz 66, 2

Tanítványai Jézus köré gyűltek, ő pedig szólásra nyitotta ajkát, így tanította őket: * Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.

Tekintetem azokon pihen, akik alázatosak és megtört szívűek, és akik remegve félik a szavam. * Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Urunk, erősséges szent Istenünk, te vagy a legfőbb jó és minden jónak forrása. Önts szívünkbe irántad való szeretetet, és növeld bennünk a vallásos lelkületet. Kérünk, gyarapítsd és atyai gondviseléseddel őrizd meg lelkünkben kegyelmi ajándékaidat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky