Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
A nappal szárnyas hírnöke
jelenti már, hogy jő a fény;
a lelkek ébresztője is,
Krisztus, bennünket élni hív:
„Hagyjátok már az ágyakat,
ti ernyedt, kába tétlenek;
szilárdan, tisztán, éberen
virrasszatok; közel vagyok!”
Hogy fényes szellők szárnyain
ha kél a hajnal, s gyúl az ég,
munkára készen kezdjük el
az új napot s az új reményt,
Jézust kiáltsuk hangosan,
sírván, könyörgőn, éberen;
imádkozzunk figyelmesen,
s a tiszta szív nem szunnyad el.
Álmunkat, Krisztus, messze űzd,
törd szét az éj bilincseit,
oldozd fel mind a régi bűnt,
s új fényességet önts belénk!
Dicsérjük az örök Atyát,
dicsérjük egyszülött Fiát
s a Lelket, a Vigasztalót,
időtlen századok során! Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Szívünkbe öntsd szerelmedet,
és bőven oszd kegyelmedet,
hogy megtisztuljunk általad,
és élvezzük jóvoltodat!
Mint száműzöttek, kérlelünk,
bús vándorok, hozzád jövünk;
nálad bizton kiköthetünk,
örök hazát ott nyerhetünk.
Boldog szív az, mely megszeret,
szomjazza élő vizedet,
s boldog nép, melynek hű szeme
meglát, Igazság Istene.
Imádat illet: nagy neved
dicsérje szent emlékezet,
s vég nélkül ünnepeljenek
a hozzád vonzódó szívek.
Ezt add meg, kérünk, jó Atya,
s Atyának mása, egy Fia,
s te, Szentlélek, Vigasztaló:
örökre egy uralkodó. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Istenünk, hallottuk saját fülünkkel, †
atyáink elbeszélték nekünk a csodákat, *
amelyeket napjaikban tettél, egykor régen.
Kezed népeket űzött el, őket meg letelepítetted, *
nemzeteket zúztál össze, őket pedig megnövelted.
Mert nem kardjukkal vették birtokba ezt a földet, *
és nem is az ő karjuk segítette őket,
hanem a te jobbod és a te karod és arcod fényessége, *
mert úgy szeretted őket.
Te vagy Istenem és Királyom, *
parancsodra megszabadul Jákob.
Veled szórtuk szét ellenségeinket; *
a te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.
Mert én nem az íjamban bízom, *
kardom meg nem szabadíthat.
De te megszabadítasz minket sanyargatóinktól, *
és megszégyeníted ellenségeinket.
Mindennap Isten a mi dicsekvésünk, *
és nevedet mindörökké magasztaljuk!
De most elvetettél és megaláztál minket, *
Istenünk, már nem vonulsz ki együtt seregünkkel.
Megfutamítottál ellenségeink elől, *
és kifosztottak, akik gyűlölnek minket.
Odaadtál, mint vágásra szánt juhokat, *
a nemzetek között széjjelszórtál.
Eladtad népedet haszon nélkül, *
és cserébe érte nem adtak sokat.
Szomszédaink előtt gyalázattá tettél minket, *
gúnyol és csúfol környezetünk.
Szállóigévé tettél a pogányok számára, *
csak csóválják fejüket a népek.
Gyalázatom szemem előtt van egész nap, *
és szégyenpírban ég az arcom
a gúnyolók és szemrehányók szava miatt, *
ellenségem és támadóm színe előtt.
Mindezek most ránk szakadtak, †
téged mégsem feledtünk el, *
és nem szegtük meg szövetségedet.
Szívünk nem fordult el tőled, *
lépteink utadról le nem tértek,
pedig megaláztál a sakálok földjén minket, *
ránk borítottad a halál árnyát.
Ha Istenünk nevét elfelednénk, *
és ha kezünket más isten felé tárnánk,
Isten vajon ezt nem kérné számon? *
A szív titkait csak ő ismeri.
Teérted gyilkolnak mindennap bennünket, *
és leölésre szánt juhoknak tekintenek!
Kelj fel, miért alszol, Uram, *
kelj fel, és ne taszíts el mindörökre!
Miért fordítod el arcodat? *
Elfeleded ínségünket és gyötrelmeinket?
A föld porába alázták lelkünket, *
a földhöz tapadt egész testünk.
Kelj fel, Uram, siess segítségünkre, *
irgalmasságodban válts meg minket!
Ragyogtasd szolgád fölé arcodat,
Taníts meg rendelkezéseidre!
ELSŐ OLVASMÁNY
Dániel próféta könyvéből
9, 1-4a. 18-27
Dániel imádsága és látomása
Első éve volt annak, hogy Achasvéros fia, a médek nemzetségéből való Dárius a kaldeusok birodalma fölött uralkodott. Uralkodásának első esztendejében én, Dániel megértettem a szent könyvekből, hogy annyi évnek kell elmúlnia, amennyit az Úr Jeremiás próféta által előre megmondott, vagyis, hogy Jeruzsálem pusztulása hetven évig tart. Istenhez, az Úrhoz fordultam, s böjtölve, szőrzsákban és hamuban buzgón imádkoztam, és esdekeltem hozzá. Könyörögtem az Úrhoz, az én Istenemhez, és bűnvallomást tettem ezekkel a szavakkal:
„Istenünk, fordítsd felénk füled, és hallgass meg minket. Nyisd ki a szemed, és lásd meg elhagyatottságunkat és a szent várost, amely a te nevedet viseli. Hiszen nem a mi igaz voltunkban, hanem a te végtelen irgalmadban bízva terjesztjük színed elé könyörgésünket. Hallgass meg, Uram! Bocsáss meg, Uram! Figyelj rám, Uram! Városod és néped a te nevedet viseli, azért cselekedj tenmagadért, és ne késlekedj!”
Egyre beszéltem: imádkoztam, megvallottam bűneimet s népemnek, Izraelnek bűneit, s az Úr, a mi Istenünk elé terjesztettem könyörgésemet Istenünk szent hegyéért. Még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfiú, akit már láttam az előbbi látomásomban, hirtelenül leszállt hozzám az esti áldozat idején. Megszólított, és azt mondta: „Máris eljöttem, hogy felvilágosítást adjak. Amikor imádkozni kezdtél, egy szózat hallatszott. Eljöttem, hogy tudtodra adjam, mert kedvelt férfiú vagy. Figyelj hát a szózatra, és értsd meg a látomást!
Hetven hete van népednek és szent városodnak. Akkor véget ér a gonoszság, lepecsételik a bűnt, és levezeklik a vétket. Elérkezik az örök igazság, megpecsételik a látomást és a jövendölést, és fölkenik a Szentek Szentjét.
Tudd meg, és értsd meg: Attól, hogy elhangzik a parancs: Jeruzsálem épüljön fel újra, hét hét telik el a felkent Fejedelemig. Hatvankét hét alatt újra felépül az utca és a fal, mégpedig sok szorongattatás közepette. Hatvankét hét elteltével megölnek egy Fölkentet, bírói ítélet nélkül. A várost és a szentélyt elpusztítja egy eljövendő nép és vezér. Áradat vet neki véget, s a háború és az elhatározott pusztulás mindvégig tart.
Egy hétre szövetséget köt sokakkal, s a hét közepén megszünteti a véres- és ételáldozatot. A templom szárnyán vészt hozó undokság lesz, egészen végig, míg a kiszabott büntetés rá nem zúdul a pusztítóra.”
VÁLASZOS ÉNEK
Bár 2, 16; Dán 9, 18; Zsolt 79, 20
Tekints le most hajlékodból, Urunk, és emlékezzél meg rólunk! Fordítsd felénk füledet, Istenünk, és hallgass meg! * Nyisd ki a szemedet, és lásd meg elhagyatottságunkat!
Újíts meg minket, Urunk, mindenható Istenünk, ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk! * Nyisd ki a szemedet, és lásd meg elhagyatottságunkat!
MÁSODIK OLVASMÁNY
Egy II. századi szerző szentbeszédéből
(Cap. 13, 2 – 14, 5: Funk 1, 159-163)
Az élő egyház Krisztus Teste
Így szól – a Szentírás egyik helyén – az Úr: Nevemet szüntelen káromolja az összes nemzet, majd ismét: Jaj annak, aki miatt káromolják a nevemet! De mi ennek a káromlásnak az oka? Az, hogy nem azt cselekedjük, amit hirdetünk. A pogányok ugyanis csodálattal eltelve hallgatják a mi szánkból Isten igéinek kiválóságát és nagyszerűségét; de amikor aztán nyilvánvalóvá lesz előttük, hogy cselekedeteink méltatlanok azokhoz a szent igékhez, amelyeket hirdetünk, gyalázzák hitünket, kósza mesének és megtévesztő szószátyárságnak tartják azt.
Amikor például azt hallják tőlünk, hogy ezt mondta Isten: Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, semmi jutalmatok sem lesz, ellenben, ha azokat szeretitek, akik ellenségeitek, és gyűlölnek benneteket, akkor érdemeltek jutalmat, mondom, ha ezeket hallják, akkor csodálják e szeretet magasztos értelmét; de ha azután kiderül rólunk, hogy mi nemcsak azokat nem szeretjük, akik gyűlölnek bennünket, hanem még azokat sem, akik szeretettel vannak hozzánk, akkor kigúnyolnak bennünket, és káromolják Isten nevét.
Ennélfogva, testvérek, tudjuk meg, hogy ha buzgón teljesítjük Istenünknek, Atyánknak akaratát, akkor már beletartozunk abba az ősi, szellemi Egyházba, amelyik már a nap és hold teremtése előtt létet nyert; ha azonban nem tesszük meg az Úr akaratát, akkor ránk vonatkozik, amit a Szentírás mond: Rablók barlangjává lett a házam Éppen azért az élet Egyházát válasszuk mindenekelőtt, hogy elérjük üdvösségünket.
Azt gondolom: előttetek nem ismeretlen, hogy az élő Egyház Krisztus teste. A Szentírás ugyanis azt mondja: Isten az embert férfinak és nőnek teremtette; a férfi Krisztus, a nő az Egyház; de a Biblia és az apostolok is azt állítják, hogy a választottak Egyháza nem ezekben a mai végső időkben keletkezett, hanem kezdettől fogva létezik láthatatlan, lelki Egyházként, amint a mi Urunk, Jézus Krisztus is, aki azonban napjainkban látható alakban jelent meg, hogy minket üdvözítsen.
A láthatatlan, lelki Egyház Krisztus testében jelent meg, ezzel arra tanít, hogy ha valaki közülünk ezt a testet gondosan őrzi, és el nem veszti, az részese lesz az Egyháznak a Szentlélekben, hiszen ez a test a képe annak a lelkinek. Tehát nem kaphatja meg a valóságot az, aki annak képét nem becsüli meg. Ezért mondja: „Testvérek, őrizzétek ezt a testet, hogy a lélek részesei lehessetek!” Ha pedig azt mondjuk, hogy az Egyház a test, s benne Krisztus a lélek, ebből az is következik, hogy aki megbecsteleníti a testet, az megbecsteleníti a lelki Egyházat is. Az ilyen nem lehet részese a test lelkének, aki maga az Úr Krisztus. Ez a test végül is a Szentlélek közreműködésével olyan örök és romolhatatlan élet osztályrészese lehet, hogy emberi nyelv nem képes kifejezni és elmondani, amit Isten azoknak készített, akik az ő kiválasztottai.
VÁLASZOS ÉNEK
Jer 7, 3; Jak 4, 8
Így szólt a Mindenható Úr, Izrael Istene: Tegyétek jobbá utaitokat és szándékaitokat, * És én ezen a helyen veletek lakom.
Közeledjetek az Istenhez, s majd ő is közeledik hozzátok. Mossátok tisztára kezeteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket. * És én ezen a helyen veletek lakom.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható, irgalmas Isten, kegyelmeddel tarts távol tőlünk minden rosszat. Add, hogy minden testi-lelki erőnkkel szolgálatodra álljunk, és készségesen teljesítsük szent akaratodat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky