Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Magdala fénye, boldogságos asszony,
fordulunk hozzád igaz tisztelettel,
szívedet Krisztus szeretetnek láncán
fűzte magához.
Roppant hatalmát hamar megismerted:
isteni szóval ördögöd elűzte;
majd meg is tisztelt ritka bizalmával
szent Szabadítód.
Már ez időtől szeretet hatalma
sürget a Mester lába előtt ülnöd,
s bárhol is jár ő, híven, mint az árnyék,
jársz a nyomában.
Állsz keresztjénél, hullatsz sűrű könnyet,
bánatos szívvel Urad elsiratván;
gonddal a testét takargatod gyolcsba:
abba temessék.
Isten szerelme adta életünket,
hadd legyen részünk Fia győzelmében,
kettejük mellett áldhassuk a Lelket
himnuszainkkal. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Isten dicsőségét hirdetik az egek, *
kezének művéről vall a mennybolt.
A nappalok ezt zengik egymásnak, *
erre oktatja éj az éjszakát.
Nem olyan hang ez, nem olyan beszéd, *
hogy meg ne értenéd szavát.
Minden földre elhat szózatuk, *
a földkerekség végéig eljut igéjük.
Az égen vert Isten sátort a napnak, †
és az, mint nászházból kilépő vőlegény, *
mint ujjongó dalia fut neki útjának.
Az ég egyik pereméről indul, †
és másik széléig ér a pályája: *
tüze elől rejtőzni nem lehet.
Szívemből ünnepi ének árad, †
dalomat a királynak zengem, *
nyelvem gyors, mint a gyorsíró vesszeje.
Szebb vagy, mint akárki az emberek fiai közül, †
kedvesség ömlik el ajkadon, *
mert Istened örökre megáldott téged.
Kösd fel derekadra kardodat, te bátor harcos, *
és fényes díszruhádban arass diadalt!
Szállj síkra az igazságért, hűségért, jóságért, *
és íjadon a húrt feszítse erős jobbod!
Nyílvessződ halálos éles, †
népeket taszít lábad elé, *
és a király ellenségeinek szívébe talál.
Trónod, Isten, áll örökkön-örökké, *
kormánypálcád az igazság jogara.
Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, †
ezért kent föl Isten, a te Istened, *
az öröm olajával társaid közül.
Ruhád fahéjtól, áloétól és mirhától illatos, *
elefántcsont palotákból örömödre hárfa zendül.
Kedveseid között királylányok is lesznek, *
királynő áll a jobbodon Ofir aranyával ékesítve.
Hallgass rám, leányom, és figyelj, †
hajlítsd füledet szavamra, *
felejtsd el népedet és atyád házát!
Elbűvölte a királyt szépséged, *
urad ő, jöjj, és hódolj előtte.
Tirusz leánya ajándékokkal siet hozzád, *
a nép gazdagjai arcod fényét keresik.
Belül a királylány csupa szépség, *
arannyal van átszőve ruhája.
Színpompás ruhában vezetik a királyhoz, *
szüzek követik, és barátnői kísérik útján.
Hangos örömujjongás között vonulnak, *
bevonulnak a királyi palotába.
Atyáid helyett fiaid lesznek, *
az egész földön fejedelmekké teszed őket.
Én pedig nevedet mindenkor hirdetem, *
nemzedékek végtelen során,
hogy magasztaljanak téged a népek is *
századokon át, örökkön-örökké!
Szívem gondolata legyen kedves előtted.
Én Uram, segítőm és megváltóm!
ELSŐ OLVASMÁNY
Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből
12, 1-21
A keresztény életeszmény
Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemetek hódolata. Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte, és mi a tökéletes. A nekem adott kegyelem segítségével azt mondom mindegyikteknek: Senki ne becsülje magát kelleténél többre, hanem józanul gondolkodjatok, mindenki az Istentől neki juttatott hit mértéke szerint.
Mert ahogy egy testben több tagunk van, s minden tagnak más a szerepe, sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak, s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek: aki a prófétálást kapta, tegyen tanúságot a hit szerint, aki tisztséget kapott, töltse be tisztségét, aki tanító, tanítson, aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben, aki elöljáró, legyen gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömest.
Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz. A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást. A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok. A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak. Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet.
Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok. Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok. Éljetek egyetértésben. Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne legyetek magatokkal eltelve. Rosszért rosszal senkinek ne fizessetek. Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében. Amennyire rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben. Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, szeretteim, hanem hagyjatok teret az Isten haragjának, hiszen írva van: Enyém a bosszú, én majd megfizetek – mondja az Úr. Sőt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére. Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval.
VÁLASZOS ÉNEK
Róm 12, 2; Ef 4, 23-24
Gondolkodásotokban megújulva alakuljatok át, * Hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte, és mi a tökéletes.
Újuljatok meg lélekben és érzületben, s öltsétek magatokra az új embert. * Hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte, és mi a tökéletes.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nagy Szent Gergely pápának az evangéliumokról mondott szentbeszédeiből
(Hom. 25, 1-2. 4-5: PL 76, 1189-1193)
Lángolóan vágyódott az elvittnek hitt Krisztus után
Miután Mária Magdolna Jézus sírjánál járt, és nem találta ott az Úr testét, úgy vélte, hogy elvitték azt a sírból, és jelentette a tanítványoknak. Ezek elmentek vele a sírhoz, megnézték azt, és ők is arra gondoltak, hogy úgy áll a dolog, amint az asszony mondta. Rögtön hozzáteszi az evangélium: A tanítványok aztán visszatértek övéikhez. És így folytatja: Mária pedig ott állt a sír előtt, és sírt.
El kell gondolkoznunk azon, hogy ennek az asszonynak a lelkében milyen nagy szeretet lángolt; a tanítványok ugyanis hazamentek, ő azonban el nem mozdult az Úr sírjától. Mivel nem találta, kérdezősködött utána, sírva kereste; izzott benne a szeretet, és lángolóan vágyódott az elvittnek hitt Krisztus után. Ezért volt az, hogy egyedül ő látta meg akkor az Urat, mert ott maradt, hogy keresse. Ebből láthatjuk, hogy az állhatatosság adja meg a jó cselekedetnek az igazi értékét. Az Igazság szava is megerősíti ezt: Aki mindvégig kitart, az üdvözül.
Mária tehát előbb kereste Jézust, és nem találta. Állhatatos maradt a keresésben, így végül is elérte, hogy megtalálta. Az történt tehát, hogy sokáig nem teljesedtek vágyai, de ezáltal csak fokozódtak azok, és így érte el, hogy megtalálta az Urat. A szent vágyakat ugyanis a késedelem csak növeli. De ha a késedelemben azok megszűnnek, akkor nem is voltak igazi vágyak. Ilyen szeretet lángolt mindazokban, akik találkozhattak az igazsággal. Ezért énekli Dávid is: Istenre szomjas a lelkem, az élő Istenre: mikor mehetek, hogy lássam az Isten arcát? Ezért vall így az Énekek Énekében az Egyház: Szereteted betege vagyok, és így: Majd elalélt a lelkem.
Asszony, miért sírsz? Kit keresel? E kérdés azért kutatja fájdalma okát, hogy még jobban növekedjék a vágyakozása; ha ugyanis megnevezi azt, akit keres, még hevesebb lesz iránta a szeretete.
Jézus nevén szólította: Mária! Az előbb – amikor azt mondta: asszony – csak általános megszólítást használt; ekkor Mária még nem ismerte fel. Most nevén szólítja. Mintha csak ezt mondaná: „Ismerd fel végre azt, aki téged ismer. Nem úgy általánosságban, ahogy a többieket; téged különösképpen is ismerlek.” Mária tehát, minthogy az Úr a nevén szólította, felismeri Teremtőjét, és rögtön így kiált fel:
„Rabboni”, azaz: „Mester”. Jézus ugyanis egy személyben volt az, akit Mária a sírnál keresett, és az is, aki a lelkét keresésre indította.
VÁLASZOS ÉNEK
Mária Magdolna visszatért az Úr sírjától, és hírül adta a tanítványoknak: Láttam az Urat. * Boldog, aki méltó volt arra, hogy Krisztus feltámadását először hírül adja.
Sírva kereste azt, akit oly nagyon szeretett, meglátta, és a tanítványoknak hírül adta. * Boldog, aki méltó volt arra, hogy Krisztus feltámadását először hírül adja.
HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK
Téged, Isten, dicsérünk!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, a te egyszülött Fiad Mária Magdolnára bízta, hogy elsőként ő hirdesse a feltámadás örömhírét. Közbenjárására add, hogy példája nyomán mi is hirdessük, hogy Krisztus él, és megláthassuk őt dicsőségedben. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky