Délben
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Urunk, felséges Istenünk,
a lét rendjét ki megszabod:
reggel világosságot adsz,
és délben tűző ragyogást,
oltsd el minden viszály tüzét,
szüntesd a rossz vágyak hevét,
a testet egészséggel áldd,
szívünket békéd járja át.
Add meg, kegyelmes jó Atya,
Atyának egyszülött Fia
és Szentlélek, vigasztalónk,
egyetlen Úr, örök király. Ámen.
Vagy:
Dicsérjük dallal az Urat,
buzgó készséggel lelkesen:
az óra, íme, délre jár
s bennünket imádságra hív.
Ez szent idő: az áldozat,
boldog Bárány, keresztre száll
és híveit megváltva most
dicsőségünket szerzi meg.
E fénytől, mely tűzőn ragyog,
homályba hull a déli ég:
szívjuk szívünkbe lelkesen
kegyelme lángját s erejét.
Dicsérjük őt, ki jó Atyánk,
és egyszülött örök Fiát,
s a Szentlelket, ki vigaszunk
meg nem szűnő időkön át. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Rendelkezéseid csodálatosak, *
ezért figyel azokra a lelkem.
Ragyogva világít szavad fénye, *
értelmessé teszi a kicsinyeket.
Reménykedve nyitom fel ajkam, *
parancsolataid után epedek.
Részvéttel hajolj felém, és könyörülj rajtam, *
ahogy szoktál azokon, akik nevedet tisztelik.
Rendezd lépteimet törvényed szerint, *
a gonosz ne uralkodjék rajtam.
Rágalmazóim kínzásától válts meg, *
hogy parancsaidat megtarthassam.
Ragyogtasd szolgád fölé arcodat, *
taníts meg rendelkezéseidre.
Riadtan sírok, patakzik a könny a szememből, *
mert törvényeidet nem tartják meg.
Isten ott áll az isteni tanácsban, *
ítéletet tart az „istenek” körében.
„Meddig ítélkeztek még hamisan, *
meddig pártoljátok a bűnösöket?
Védjétek meg a szegény és az árva jogát, *
ítéljétek meg igazát az elnyomottnak és a nyomorultnak.
Szabadítsátok meg a szűkölködőt, *
mentsétek ki a szegényt a gonosz hatalmából!”
Ők azonban balgák és oktalanok, sötétben botorkálnak; *
alapjaiban inog az egész föld!
Azt mondtam: „Istenek vagytok, *
a Magasságbeli fiai vagytok mindnyájan.”
Meghaltok mégis, mint a közemberek, *
és elhulltok, mint bármelyik főember.
Kelj föl, Istenünk, ítéld meg a földet, *
hiszen minden nemzet a te örökséged!
Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, *
és ő meghallgatott engem.
Ments meg, Uram, a hazug ajkaktól *
és az álnok nyelvtől!
Mit érdemelsz, mit fogsz majd kapni, *
te álnok nyelv?
Harcosoknak hegyes nyilait, *
perzselő parázs tüzét.
Ó, jaj nekem, idegen földön bujdosom, *
pusztai nép sátraiban lakom.
Régóta lakom már azokkal együtt, *
akik a békét gyűlölik.
Békességről beszélek én, *
ők meg harcot akarnak.
RÖVID OLVASMÁNY
1 Kor 9, 26-27a
Én is futok, de nem céltalanul, az ökölvívásban nem a levegőt csapkodom, hanem megzabolázom és rabságba vetem testemet.
Megtaláltam, akit szeret a lelkem,
Belekapaszkodtam, és nem engedem el.
Könyörögjünk!
Istenünk, a te egyszülött Fiad Mária Magdolnára bízta, hogy elsőként ő hirdesse a feltámadás örömhírét. Közbenjárására add, hogy példája nyomán mi is hirdessük, hogy Krisztus él, és megláthassuk őt dicsőségedben. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky