Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Szentháromság egy Istenünk,
hatalmas Úr a föld felett,
halld meg dicsérő énekünk,
ébredve melyet zeng szívünk.
Az ágyból immár felkelünk
a csendességes éjidőn,
és esdekelve kérlelünk,
gyógyítsd meg égő sok sebünk.
A kísértő ha cselt vetett,
és vétkeztünk ez éjszakán,
a bűnt lelkünkről mossa le
kegyelmed égi ereje.
És bízó szívvel kérlelünk:
tündöklő fényed töltsön el,
hogy napjaink pergő során
romlást ne hozzon semmi ránk.
Ezt add meg, kérünk, jó Atya,
s Atyának mása, egy Fia,
s te, Szentlélek, Vigasztaló:
örökre egy uralkodó. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Költözz szívünkbe, Krisztusunk,
örök, megváltó Szeretet,
minden szavunk hadd töltse el
igaz, bűnbánó érzelem.
Nagy hittel hozzuk most eléd
könyörgésünket, Jézusunk,
hogy bűneink rút bélyegét
töröld le rólunk, jó Urunk.
Emeld kereszted nagy jelét,
mely tested által szent nekünk,
pajzsul ma híveid fölé,
kik fiaidként élhetünk.
Jóság Királya, Krisztusunk,
Atyáddal áldás, üdv neked,
s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,
örök dicsőség, tisztelet! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Ítéld meg, Uram, az engem ítélőket, *
harcolj az ellenem harcolókkal!
Ragadj vértet, pajzsot, †
úgy kelj oltalmamra, *
és mondd lelkemnek: „Üdvösséged én vagyok!”
Lelkem pedig ujjongjon az Úrban, *
örvendezzen, hogy szabadulást hozott.
Még csontjaim is azt mondják: *
„Ki volna hozzád fogható, Uram?
Megmented a gyöngét az erős kezétől, *
a nyomorult szegényt a fosztogatótól.”
Hamis tanúk állnak elő, *
s olyanról vádolnak, amiről nem tudok.
Rosszal fizetnek a jóért, *
lelkem azért nagyon elhagyatott.
Pedig amikor ők voltak betegek, *
gyászt öltöttem magamra,
böjttel sanyargattam lelkem, *
és esengve értük imádkoztam.
Mint baráttal vagy testvérrel bántam velük, *
mintha anyámat gyászolnám, görnyedten búsultam.
De amikor meginogtam, örömükben összegyűltek, *
összegyűltek és gyötörtek, kiket nem ismerek.
Szünet nélkül marcangolnak, †
ingerelnek, gúnyolva gúnyolnak, *
és fogukat vicsorgatják ellenem.
Meddig tűröd még, Uram? †
Mentsd meg lelkemet a gazságuktól, *
életemet az oroszlánoktól.
Magasztallak akkor a nagy gyülekezetben, *
dicsőítelek a sok nép között.
Ne mulassanak rajtam álnok ellenségeim, *
akik ok nélkül gyűlölnek, és sanda szemmel tekintenek rám.
Látod, Uram, ne hallgass tovább! *
Uram, ne maradj tőlem távol!
Kelj föl, állj ki igazságom mellett, *
igaz ügyem mellett, én Uram, Istenem!
Ujjongjanak, örüljenek, akik igazam akarják. *
Szüntelenül mondják: „Legyen áldott az Úr, aki békességet akar szolgájának!”
Nyelvem akkor igazságosságodat hirdeti, *
és dicséretedet egész nap.
Őrizd meg, fiam, a szavaimat,
Tartsd meg parancsaim, akkor boldogan élsz!
ELSŐ OLVASMÁNY
Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levéléből
11, 30 – 12, 13
Az Apostol gyengeségeivel dicsekszik
Testvéreim!
Ha dicsekednem kell, gyengeségeimmel dicsekszem. Isten, Urunk, Jézus Atyja, aki mindenkor áldott, tudja, hogy nem hazudom. Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjon, s egy ablakból kosárban bocsátottak le a falon, így menekültem ki a kezéből.
Ha dicsekednem kell, bár az mit sem ér, rátérek a látomásokra és az Úr kinyilatkoztatásaira. Tudok egy emberről Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt – testben-e, nem tudom, testetlenül-e, nem tudom, csak az Isten tudja – elragadtatott a harmadik égig. És tudom, hogy ez az ember – testben-e vagy testetlenül, nem tudom, csak az Isten tudja – elragadtatott a paradicsomba, és titokzatos szavakat hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania. Ilyen dolgokkal dicsekszem, de magammal nem dicsekszem, hacsak gyengeségeimmel nem. Pedig ha (valóban) dicsekedni akarnék, nem volnék balga kérkedő, hiszen igazat mondanék. De óvakodom tőle, nehogy valaki többre értékeljen engem annál, amit bennem lát vagy tőlem hall.
De hogy a nagyszerű kinyilatkoztatás elbizakodottá ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul csapkodjon, és el ne bízzam magam. Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szabadítson meg tőle, de azt felelte: „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyengeségben nyilvánul meg a maga teljességében.”
Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém. Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.
Balga lettem, de ti kényszerítettetek rá, jóllehet az lett volna a kötelességetek, hogy ajánljatok, hiszen semmivel sem maradok el a „fő-fő apostolok” mögött, ha semmi vagyok is. Apostoli küldetésem bizonyítékai voltak nálatok: a nagy türelem, a jelek, a csodák és erőmegnyilvánulások. Mi az, amiben a többi egyház mögött elmaradtatok, hacsak abban nem, hogy nem voltam terhetekre? Ezt a „megbántást” nézzétek el nekem.
VÁLASZOS ÉNEK
2 Kor 12, 9; 4, 7
Legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém. * Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.
Ez a kincsünk cserépedényben van, hogy a nagyszerű erőt ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk. * Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Vercelli Szent Özséb püspök levelezéséből
(Epist. 2, 1, 3 – 2, 3; 10, 1 – 11, 1: CCL 9, 104-105. 109)
A pályát végigfutottam, hitemet megtartottam
A hozzám küldött levelekből örömmel értesültem, szeretett testvéreim, hogy mindnyájan jól vagytok. Szinte úgy éreztem magam, mintha köztetek lennék, mintha a nagy távolságon át egy angyal vitt volna oda magával, ahogy egykor Habakuk prófétát is elvitte egészen Dánielig. Olvasva leveleiteket, amelyek a ti életszentségetekről tanúskodnak és szeretetet sugároznak, örömömben könnyekre fakadok, és abba kell hagynom az olvasást, pedig nagyon is érdekel az, amit írtok. Lelkemben egybeforr a vágy és a szeretet; mindkettő szükséges, ahogy a ti szívetekben is együtt van, és szinte versenyre kel egymással ez a két érzés. Úgy voltam napokon át, mintha csak veletek társalognék, még az átélt szenvedésekről is megfeledkeztem. Hiszen csupa örömet jelent számomra mindaz, amiről olvasok: a szilárd hithűség, az őszinte szeretet és annak sokféle gyümölcse. Ezeket mind úgy átélem, mintha csak köztetek lennék, és nem száműzetésben.
Örvendezem, szeretett testvéreim, a ti hiteteken, örülök üdvösségeteknek, amely hitetekből fakad, örülök jótetteitek gyümölcseinek, amelyekből nemcsak a veletek együtt élőknek, hanem a távoli vidékek lakóinak is juttattok. Amint a kertész is beoltja a fát a termés reményében, ha nem való még arra, hogy kivágják és tűzre vessék, ugyanígy kívánjuk nektek, mint szenteknek felajánlani mi is szolgálatainkat testi szenvedéseinkkel, sőt szívesen feláldozzuk még életünket is üdvösségetekért.
Egyébként alig tudtuk megírni ezt a levelet, szüntelen arra kértük Istent, hogy tartsa vissza néhány órára az őröket, és segítsen abban bennünket, hogy diakónusotok ne csak nyomorúságunk hírét vigye el hozzátok, hanem ezt az üdvözlő levelünket is. Ezért nagyon kérlek benneteket, hogy éber gondossággal őrizzétek a hitet, ápoljátok az egyetértést, buzgón imádkozzatok, emlékezzetek meg szüntelen rólam is, hogy az Úr adjon szabadságot küzdő Egyházának szerte az egész földkerekségen, hogy mi is, akik most itt számkivetésben vagyunk, rabságunkból megszabadulva veletek együtt örvendezhessünk.
Végül pedig azt szeretném, és az Isten irgalmára kérlek is benneteket, hogy ezt a levelet és a benne foglalt üdvözletet mindegyiktek úgy fogadja, mintha neki saját magának írtam volna. Hiszen azelőtt külön is írtam mindegyikteknek, de súlyos helyzetem miatt most ezt nem tehettem, így ezzel a levéllel fordulok hozzátok, testvéreim, fiaim és leányaim, Istennek szentelt nővérek, mindegyiktekhez, korra és nemre való tekintet nélkül. Kérlek benneteket, elégedjetek meg ezzel az egy levéllel, fogadjátok mindnyájan úgy, mint az én köszöntésem és nagyrabecsülésem kifejezését. Üdvözletemet adjátok át még a kívülállóknak is, azoknak, akik engem szeretetükre méltattak.
VÁLASZOS ÉNEK
Lk 12, 35-36; Mt 24, 42
Csípőtök legyen felövezve, és kezetekben égjen a lámpásotok. * Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik Urukra várnak, hogy megérkezzék a menyegzőről.
Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok. * Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik Urukra várnak, hogy megérkezzék a menyegzőről.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, segíts, hogy Vercelli Szent Özséb püspököt követni tudjuk Fiad istenségének állhatatos megvallásában. Add, hogy tanítása szerint hitünket megtartsuk, és Fiad életének részesei legyünk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky