Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
A nappal szárnyas hírnöke
jelenti már, hogy jő a fény;
a lelkek ébresztője is,
Krisztus, bennünket élni hív:
„Hagyjátok már az ágyakat,
ti ernyedt, kába tétlenek;
szilárdan, tisztán, éberen
virrasszatok; közel vagyok!”
Hogy fényes szellők szárnyain
ha kél a hajnal, s gyúl az ég,
munkára készen kezdjük el
az új napot s az új reményt,
Jézust kiáltsuk hangosan,
sírván, könyörgőn, éberen;
imádkozzunk figyelmesen,
s a tiszta szív nem szunnyad el.
Álmunkat, Krisztus, messze űzd,
törd szét az éj bilincseit,
oldozd fel mind a régi bűnt,
s új fényességet önts belénk!
Dicsérjük az örök Atyát,
dicsérjük egyszülött Fiát
s a Lelket, a Vigasztalót,
időtlen századok során! Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Szívünkbe öntsd szerelmedet,
és bőven oszd kegyelmedet,
hogy megtisztuljunk általad,
és élvezzük jóvoltodat!
Mint száműzöttek, kérlelünk,
bús vándorok, hozzád jövünk;
nálad bizton kiköthetünk,
örök hazát ott nyerhetünk.
Boldog szív az, mely megszeret,
szomjazza élő vizedet,
s boldog nép, melynek hű szeme
meglát, Igazság Istene.
Imádat illet: nagy neved
dicsérje szent emlékezet,
s vég nélkül ünnepeljenek
a hozzád vonzódó szívek.
Ezt add meg, kérünk, jó Atya,
s Atyának mása, egy Fia,
s te, Szentlélek, Vigasztaló:
örökre egy uralkodó. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Istenünk, hallottuk saját fülünkkel, †
atyáink elbeszélték nekünk a csodákat, *
amelyeket napjaikban tettél, egykor régen.
Kezed népeket űzött el, őket meg letelepítetted, *
nemzeteket zúztál össze, őket pedig megnövelted.
Mert nem kardjukkal vették birtokba ezt a földet, *
és nem is az ő karjuk segítette őket,
hanem a te jobbod és a te karod és arcod fényessége, *
mert úgy szeretted őket.
Te vagy Istenem és Királyom, *
parancsodra megszabadul Jákob.
Veled szórtuk szét ellenségeinket; *
a te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.
Mert én nem az íjamban bízom, *
kardom meg nem szabadíthat.
De te megszabadítasz minket sanyargatóinktól, *
és megszégyeníted ellenségeinket.
Mindennap Isten a mi dicsekvésünk, *
és nevedet mindörökké magasztaljuk!
De most elvetettél és megaláztál minket, *
Istenünk, már nem vonulsz ki együtt seregünkkel.
Megfutamítottál ellenségeink elől, *
és kifosztottak, akik gyűlölnek minket.
Odaadtál, mint vágásra szánt juhokat, *
a nemzetek között széjjelszórtál.
Eladtad népedet haszon nélkül, *
és cserébe érte nem adtak sokat.
Szomszédaink előtt gyalázattá tettél minket, *
gúnyol és csúfol környezetünk.
Szállóigévé tettél a pogányok számára, *
csak csóválják fejüket a népek.
Gyalázatom szemem előtt van egész nap, *
és szégyenpírban ég az arcom
a gúnyolók és szemrehányók szava miatt, *
ellenségem és támadóm színe előtt.
Mindezek most ránk szakadtak, †
téged mégsem feledtünk el, *
és nem szegtük meg szövetségedet.
Szívünk nem fordult el tőled, *
lépteink utadról le nem tértek,
pedig megaláztál a sakálok földjén minket, *
ránk borítottad a halál árnyát.
Ha Istenünk nevét elfelednénk, *
és ha kezünket más isten felé tárnánk,
Isten vajon ezt nem kérné számon? *
A szív titkait csak ő ismeri.
Teérted gyilkolnak mindennap bennünket, *
és leölésre szánt juhoknak tekintenek!
Kelj fel, miért alszol, Uram, *
kelj fel, és ne taszíts el mindörökre!
Miért fordítod el arcodat? *
Elfeleded ínségünket és gyötrelmeinket?
A föld porába alázták lelkünket, *
a földhöz tapadt egész testünk.
Kelj fel, Uram, siess segítségünkre, *
irgalmasságodban válts meg minket!
Ragyogtasd szolgád fölé arcodat,
Taníts meg rendelkezéseidre!
ELSŐ OLVASMÁNY
Ezekiel próféta könyvéből
12, 1-16
A nép jelképes fogságba hurcolása
Azokban a napokban az Úr szózatot intézett hozzám:
„Emberfia: lázongó nemzedék körében élsz; van szemük a látásra, de nem látnak, van fülük a hallásra, de nem hallanak, mert hiszen lázongó nemzedék ez. Azért hát, emberfia, szedd össze az útra holmidat, és menj el, nappal, a szemük láttára. Menj el a szemük láttára arról a helyről, ahol laksz, egy másik helyre. Talán felfigyelnek rá, mert hiszen lázongó nemzedék ez. Szedd össze a holmidat, mint a száműzetésbe készülők a csomagjukat, nappal, a szemük láttára! Aztán menj el este, a szemük láttára, mint akik számkivetésbe mennek. A szemük láttára csinálj a falon egy lyukat, és azon keresztül menj ki. A szemük láttára vedd válladra holmidat, és költözz ki, amikor sötét lesz. Arcodat född be, hogy ne lásd a földet, mert jellé tettelek Izrael háza számára.”
A kapott parancs szerint jártam el: nappal összeszedtem a holmimat, mint a száműzetésbe készülők, este meg rést vágtam kezemmel a falon. Sötétben mentem ki, s holmimat a szemük láttára a vállamon vittem.
Reggel az Úr szózatot intézett hozzám: „Emberfia! Izrael háza, ez a lázongó nemzedék nem kérdezte meg: »Mit csinálsz?« Így beszélj azért: Ezt mondja az Úr, az Isten: Jeruzsálemről szól ez a jövendölés és Izrael egész házáról, amely benne él.
Mondd: Én jel vagyok nektek. Amit én tettem, azt teszik majd ők is: száműzetésbe, fogságba mennek. A fejedelem, aki köztük van, a vállára veszi a holmiját a sötétben, és a falon keresztül megy ki, amelyen rést ütnek, hogy ki lehessen rajta menni. Arcát befödi, hogy ne lássa a földet. Kivetem rá hálómat, és megfogom kelepcémben, Babilonba viszem, a kaldeusok földjére, de nem fogja látni, hanem meghal ott. Azokat, akik elkísérik – testőrségét és seregét – mind szétszórom a szél minden irányába, és kardot rántok utánuk.
Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha szétszórom őket a népek közé és szétszélesztem őket idegen országokba. De meghagyok közülük néhányat. Ezek megmenekülnek a kardtól, az éhínségtől, a pestistől, hogy elbeszéljék minden szégyenletes tettüket a népek körében, ahová mennek, s így azok is megtudják, hogy én vagyok az Úr.”
VÁLASZOS ÉNEK
Ez 12, 15; Zsolt 88, 31. 33
Szétszórom őket a népek közé és szétszélesztem őket idegen országokba. * Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.
Ha elhagyják törvényemet, és nem járnak tanításom útján, vétkükre vesszőm lesz a válasz. * Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspök beszédeiből
(Sermo 340, 1: PL 38, 1483-1484)
Számotokra püspök vagyok, veletek pedig keresztény
Azóta, hogy vállamra rakták a püspöki szolgálat terhét, amelyről nehéz számot adni, e tisztségem miatt engem állandó aggodalom nyugtalanít. Attól félek, nehogy nagyobb örömet találjak ebben a veszedelmet jelentő tisztségben, mint amennyi hasznos a ti üdvösségtekre. Részint félelemmel tölt el az, hogy fölétek vagyok rendelve, másrészt viszont vigasztal az, hogy éppen veletek vagyok. Hiszen számotokra püspök vagyok, veletek pedig keresztény. Amaz a vállalt tisztség neve, emez a kegyelemé; amaz a veszélyé, emez az üdvösségé.
Sőt, hivatalunk ellátása közben úgy hányódunk, mint nagy viharban a tengeren. De ha arra gondolunk, hogy kinek a vére váltott meg minket, akkor ennek tudatában már mintegy csendes, biztos kikötőbe jutunk, és ebben a különleges megbízatásban tevékenykedve, a közös jótéteményben találunk megnyugvást. Ha tehát jobban örülök annak, hogy veletek vagyok megváltott, mint annak, hogy elöljárótok vagyok, akkor, mint az Úr is parancsolja, inkább a szolgátok leszek, hogy méltatlan ne legyek ahhoz a vételárhoz, amelynek az érdeméből a ti szolgatársatok lehetek. Szeretnem kell ugyanis Megváltónkat, mert tudom, hogy mit mondott Péternek: Péter, szeretsz engem? Legeltesd juhaimat! Ezt kérdezte tőle először, ezt másodszor, és ugyanezt harmadszor is. Szeretetről kérdezte, majd munkát bízott rá, mert ahol nagyobb a szeretet, ott könnyebben megy a munka.
Mit adhatnék én az Úrnak a sok jóért, amit ő nekem juttatott? Ha azt mondanám, hogy azzal fizetem neki vissza, hogy legeltetem nyáját: ezt meg is teszem, de nem én teszem ezt, hanem az Isten kegyelme, amely velem van. De hát hogyan tudnék neki valamit is viszonzásul adni, amikor ő mindenben megelőz engem? És midőn nem jutalomért szeretjük és legeltetjük nyáját, mégis jutalmat keresünk. Hogyan lehetséges ez? Miként egyeztethető ez össze? Jutalom nélkül szeretek, hogy legeltethessem a juhokat, és ugyanakkor jutalmat szeretnék, mert legeltetek? Másképpen nem történhetne, semmi címen nem kereshetne jutalmat az, aki nem visszafizetés fejében szeret, csak úgy, ha a jutalom Az lesz, akit szeretünk. Mert ha azért, hogy megváltott minket, azzal fizetnénk vissza, hogy juhait legeltetjük, akkor mivel fizetnénk vissza azért, hogy minket pásztoraivá tett? Gonosz pásztorokká ugyanis – ami távol legyen tőlünk – csak saját hibánkból leszünk. Jó pásztorokká viszont, amit adjon is meg nekünk mindig, egyedül csak az ő kegyelméből lehetünk. Ezért, testvéreim, figyelmeztetünk titeket is: nehogy hiába vegyétek az Isten kegyelmét. Tegyétek gyümölcsözővé a mi szolgálatunkat. Isten szántóföldje vagytok. Kívülről fogadjátok el azt, aki ültet és aki öntöz; belülről pedig azt, aki a növekedést adja. Segítsetek minket imádsággal és engedelmességgel, hogy nekünk ne az hozzon igazi örömet, hogy elöljárótok vagyunk, hanem inkább az, hogy hasznotokra vagyunk.
VÁLASZOS ÉNEK
Bölcs 10, 10
Ő az a vértanú, aki Krisztus nevéért vérét ontotta, * Nem félt a bírák ítéletétől, nem kereste a földi méltóság dicsőségét, és eljutott a mennyei dicsőségbe.
Egyenes utakon vezette az Úr az igazat, és megmutatta neki Isten országát. * Nem félt a bírák ítéletétől, nem kereste a földi méltóság dicsőségét, és eljutott a mennyei dicsőségbe.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te megadtad népednek, hogy Szent Januáriusz püspök és vértanú emléknapját ünnepeljük. Add, hogy egykor vele együtt örvendezzünk a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky