Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Magasból érkező Ige,
Atyádtól fényként jössz ide;
a világ megmentőjeként
tűnő időben lépsz közénk.
Jöjj és szívünk világosítsd,
égő szerelmed lángra szítsd,
ha szól a hírnök szózata,
tisztuljon már a bűn sara.
Ha majd ítélsz a föld felett,
s a szívek titkát kémleled:
a rossz bűnhődik bűnökért,
ki jó volt országodba tér,
hozzánk ne férjen semmi vész,
bár méltán érne büntetés,
örök hazánk mégis legyen
a szentek között szüntelen.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled
időtlen századok során. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, *
irgalma örökké megmarad.
Ki tudná elmondani az Úr hatalmas tetteit, *
dicséretét hiánytalanul hirdetni ki képes?
Boldog, aki megtartja a törvényt, *
akinek tettei mindenkor igazak.
Gondolj ránk, Urunk, hiszen szereted népedet, *
látogass hozzánk segítségeddel;
hadd lássuk választottaid boldogságát, †
hadd örvendjünk nemzeted örömének, *
és dicsekedjünk örökségeddel.
Atyáinkkal együtt mi is vétkeztünk, *
bűnbe estünk, gonoszat cselekedtünk.
Atyáink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, †
mérhetetlen irgalmadra nem gondoltak, *
és lázadoztak, amikor elérték a Vörös-tengert.
De az Úr megszabadította őket nevéért, *
hogy megismertesse hatalmát.
Rákiáltott a Vörös-tengerre, és az kiszáradt, *
a mély tengeren, akár a pusztán, vezette át őket.
Gyűlölőik hatalmából kimentette őket, *
s megszabadította ellenségeik kezéből.
Sanyargatóikat elnyelte a tenger, *
egy sem maradt életben közülük.
Hittek ezért ígéreteiben, *
és dicséretét énekelték.
De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, *
és nem bíztak Isten terveiben.
Telhetetlen vágyra gerjedtek a pusztában, *
a sivatagban Istent kísértették.
Kielégítette akkor sóvárgásukat, *
és torkig jóllakatta őket.
A táborban pártot ütöttek Mózes ellen, *
és Áron ellen, aki az Úr szentje.
De meghasadt a föld, s elnyelte Datánt, *
és eltemette Abiron hadát.
Lobogó láng csapott fel seregük ellen, *
láng emésztette el a bűnösöket.
Borjút öntöttek Hóreb hegyénél, *
és leborultak az arany képmás előtt.
Dicsőségüket fölcserélték *
a füvet legelő borjú képével.
Elfeledték szabadító Istenüket, *
aki Egyiptomban jeleket művelt,
Kám földjén csodákat, *
a Vörös-tengernél félelmetes dolgokat.
Már arra gondolt, hogy eltörli őket, *
ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott.
Ám ő résen állt színe előtt, *
elfordította az Úr haragját, hogy ne ártson nekik.
Semmire sem becsülték a megígért földet, *
nem hittek ígéreteinek.
Zúgolódva ültek sátraik mélyén, *
nem törődtek Isten szavával.
Ekkor fölemelt kézzel megesküdött nekik, *
hogy eltiporja őket a pusztában,
szétszórja nemzetségüket a pogányok között, *
elszéleszti őket messze országokba.
Aztán meg Baalpeort kezdték imádni, *
holt bálványnak adott áldozatból lakomáztak.
Minden tettükkel Istent ingerelték, *
romlás zúdult ezért fejükre.
Fölállt akkor Pinehász, és ítéletet tartott, *
mire megszűnt a csapás.
Ez érdemül számított neki *
nemzedékeken át, mindörökre.
Meriba vizénél is felháborították, *
még Mózest is bajba sodorták,
mert keserűségbe hajszolták lelkét, *
és ő meggondolatlan szóra nyitotta száját.
Nem irtották ki a pogányokat sem, *
noha az Úr meghagyta nekik.
Elvegyültek a pogányok közé, *
és cselekedeteiket eltanulták.
Bálványaik szolgálatára adták magukat, *
és ez lett végül a vesztük.
Saját fiaikat áldozatul adták, *
és lányaikat a démonoknak.
Ártatlan vért ontottak, †
saját fiaik és lányaik vérét; *
Kánaán bálványainak áldozták őket.
Vérrel szennyezték be az országot, †
bemocskolták magukat cselekedeteikkel, *
hitszegőkké váltak tetteik által.
Haragra lobbant akkor népe ellen az Úr, *
és megutálta örökségét.
Pogányok kezére adta őket, *
gyűlölőik uralkodtak rajtuk.
Ellenségeik sanyargatták őket, *
megalázást szenvedtek azok keze alatt.
Újra meg újra mentésükre jött, †
ők azonban szándékaikkal tovább ingerelték, *
és bűneikbe visszaestek.
Ám ismét rátekintett nyomorúságukra, *
és meghallgatta könyörgésüket.
Visszaemlékezett a velük kötött szövetségre, *
nagy szeretettel megkönyörült rajtuk.
Szánalmat ébresztett azok szívében, *
akik fogságba hurcolták őket.
Szabadíts meg minket, Urunk, Istenünk, *
és gyűjts egybe a pogányok közül,
hogy szent nevedet magasztaljuk, *
és dicséreted legyen dicsekvésünk.
Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, †
öröktől fogva mindörökké. *
Az egész nép mondja: „Úgy legyen! Úgy legyen!”
Igéjét Jákobnak hirdeti az Úr,
Törvényeit és végzéseit Izrael népének.
ELSŐ OLVASMÁNY
Izajás próféta könyvéből
29, 1-8
Isten ítéletet tart Jeruzsálem felett
Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, ahol Dávid lakott. Ha az esztendőhöz esztendő járul, és az ünnepek köre újra megfordul, úgy megszorongatom Árielt, hogy sírás és jajgatás hallik benne. Olyan leszel nekem, mint Áriel: Tábort ütök körülötted, mint Dávid, körülzárlak tornyokkal, és sáncot emelek ellened.
A földre sújtva, onnan fogsz beszélni, szavad a porból hangzik majd fel. Hangod a földből jön, mint egy szellemé, a porból hallatszik suttogó szavad.
De hirtelenül és váratlanul az történik, hogy a Seregek Ura meglátogat mennydörgéssel, földrengéssel, zúgó szélvésszel, fergeteggel, viharral és emésztő tűzzel. Akkor ellenségeid serege szétszóródik, mint a finom por, és mint az elszálló pelyva, olyan lesz zsarnokaid hada. A számtalan nemzet, amely Áriel ellen harcolt, úgy eltűnik, mint az álom, mint az éjszakai látomás.
Azok, akik harcoltak ellene, és sáncot emelve megostromolták, mind úgy járnak, mint az éhes ember, aki azt álmodja, hogy eszik, ám, ha fölébred, kielégítetlen a vágya. Mint a szomjazó, aki azt álmodja, hogy iszik, de ha fölébred, továbbra is bágyadt és szomjas: így jár majd mindaz a számtalan nemzet, amely a Sion hegye ellen harcol.
VÁLASZOS ÉNEK
Iz 54, 4; 29, 5. 6. 7
Népem, ne félj, nem fogsz megszégyenülni, * Mert téged a mindenség Ura fog meglátogatni.
Ellened harcoló ellenségeid szétszóródnak, mint a finom por. * Mert téged a mindenség Ura fog meglátogatni.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Keresztes Szent János áldozópapnak a „Szellemi páros ének” című művéből
(Red. B, str. 36-37)
A Krisztusban rejlő titok felismerése
Akármennyi titkot és csodát fedeztek is már föl a szent egyháztanítók, és tudtak meg a szent életű lelkek ezen a földön, még sokkal több az, amit sohasem mondtak el, sőt soha fel sem fogtak.
Éppen ezért még sok mélységet kell feltárni Krisztusban, mert ő olyan, mint a gazdag aranybánya, amelynek szerteágazó tárnájában végtelenül sok kincs rejlik. Akármilyen mélyre is ásson benne valaki, sohasem ér a végére, sőt minden egyes elágazásban itt is, ott is új ereket, új kincseket fog találni.
Ezért mondja Szent Pál magáról Krisztusról: „Benne rejlik a tudomány és bölcsesség minden kincse”. Ezekbe a kincsekbe nem tud behatolni, nem képes hozzájuk eljutni a lélek, hacsak nem megy előbb keresztül a belső és a külső szenvedések sűrűjén. Nem érheti el az ember, hacsak nem kapott Istentől számos értelmi és érzékelhető kegyelmet. Sok és hosszas lelki gyakorlatnak kell ezt megelőznie.
Hiszen mindezek alacsonyabb fokok a lelki életben, és csak előkészületül szolgálnak Krisztus titkainak mélyebb ismeretéhez, amely a legmagasabb rendű bölcsesség, amelyre ebben az életben szert tehetünk.
Ó, bárcsak megértené már végre-valahára minden ember, hogy nem lehet eljutni Isten gazdagságának és bölcsességének teljességére, hacsak a lélek előbb végig nem járja a szenvedések és szorongások sűrűjét is úgy, hogy a lélek azután ebbe helyezze örömét, s erre irányítsa vágyait. Az a lélek, amelyik igazán óhajtja ezt az isteni tudást, az előbb a szenvedést vállalja a keresztek sűrűjében.
Ezért buzdította Szent Pál az efezeusiakat, hogy „ne csüggedjenek a megpróbáltatások közepette”, és hogy legyenek erősek és szilárdak, mert „csak a szeretetben gyökeret verve és alapot vetve tudják majd felfogni az összes szentekkel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység: megismerik Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, hogy beteljenek az Isten egész teljességével”.
Mert a kereszt az a kapu, amelyen át bejuthat az ember ennek a tudásnak a gazdagságába. Ez a kapu azonban igen szűk. Csak kevesen óhajtanak ezen a kapun belépni, noha sokan szeretnék a kincsek ismeretét élvezni, ehhez azonban csak a kapun keresztül lehet eljutni.
VÁLASZOS ÉNEK
1 Kor 2, 9-10
Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, * Amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.
Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által. * Amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Keresztes Szent János áldozópapot és egyháztanítót a tökéletes önmegtagadás és a kereszt nagy szeretetére nevelted. Engedd, hogy kitartóan kövessük példáját, és eljussunk dicsőséged boldog szemlélésére az örökkévalóságban. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky