2024. július 18.

Szent Hedvig királynő
emléknap

Délután

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Világfenntartó Istenünk,

te mozdulatlan őserő,

aki a napfény idejét

időszakonként megszabod,

világos alkonyt adj nekünk,

ne áldozzék le életünk,

de szent halál jutalmaként

örök dicsőségedbe vígy.

Add meg, kegyelmes jó Atya,

Atyának egyszülött Fia,

és Szentlélek, Vigasztalónk,

egyetlen Úr, örök király. Ámen.

Vagy:

Háromszor három óra már

az Úr kegyelméből lejár:

ki három és egy teljesen,

őt áldjuk dallal lelkesen.

Isten szentséges titkait

hűséggel tartsa tiszta szív:

Szent Péter itt a mesterünk,

gyógyító csodával tanít.

Lélekben zsoltározva így

a szent apostolok nyomán,

Krisztustól kérjünk általuk

a gyenge lábnak új erőt.

Dicsérjük őt, ki jó Atyánk,

és egyszülött örök Fiát,

s a Szentlelket, ki vigaszunk

meg nem szűnő időkön át. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Oltalmazz, Uram, amint ígérted, és élni fogok.
119 (118). zsoltár, 113-120
XV. (Szamech)

Oly gyűlöletes a megosztott szív nekem, *

de kedvemet találom törvényeidben.

Oltalmazó rejtekhelyem vagy és pajzsom, *

igédben nagyon reménykedem.

Orcátlan gonosztevők, távozzatok tőlem, *

Istenem parancsolatait megtartom!

Oltalmazz, amint ígérted, és élni fogok, *

ne szégyeníts meg várakozásomban.

Óvj és segíts, hogy megszabaduljak, *

és mindig rendelkezéseidben gyönyörködjem.

Odavész mind, aki végzéseid útjáról letér, *

mert hazugságot forgat fejében.

Olcsó salaknak tartod a föld minden bűnösét, *

intelmeidben ezért telik kedvem.

Oly félelmetes vagy, testem is remeg, *

ítéleteidtől reszketve félek.

Ant. Oltalmazz, Uram, amint ígérted, és élni fogok.
2. ant. Segíts rajtunk, szabadító Istenünk, és bocsásd meg bűneinket!
79 (78). zsoltár 1-5. 8-11. 13
Jeruzsálem siratása
Bárcsak te is felismernéd, ami békességedre volna (Lk 19, 42).

Pogányok törtek örökségedre, Istenünk, †

meggyalázták szent templomodat, *

Jeruzsálemet romba döntötték.

Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, *

híveid testét a föld vadjainak.

Vérüket úgy ontották Jeruzsálem körül, mint a vizet, *

s nem volt, aki eltemesse őket.

Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, *

kinevetnek és csúfolnak a körülöttünk lakók.

Meddig még, Urunk? †

Vég nélkül haragszol? *

Haragod úgy lángol, mint a tűz?

Atyáink vétkét ne tartsd számon, †

irgalmad siessen segítségünkre, *

mert igen nagy a mi nyomorúságunk.

Segíts rajtunk, szabadító Istenünk, *

neved dicsőségéért szabadíts meg minket;

bűneinket bocsásd meg *

a te szent nevedért.

Miért mondhatják a pogányok: „Hol az ő Istenük?” †

Szemünk láttára legyenek tanúi a nemzetek, *

hogy szolgáid kiontott vérét számon kéred.

A rabláncon sínylődők jajszava jusson eléd; †

hatalmas karod erejével *

tartsd meg az életnek a halál fiait.

Mi pedig, a te néped és nyájad juhai, *

mindörökké áldunk.

Nemzedékről nemzedékre *

hirdetjük dicsőségedet.

Ant. Segíts rajtunk, szabadító Istenünk, és bocsásd meg bűneinket!
3. ant. Mindenható Istenünk, tekints le ránk, és látogasd meg ezt a szőlőt!
80 (79). zsoltár
Látogasd meg szőlődet, Uram!
Jöjj el, Uram, Jézus! (Jel 22, 20)

Figyelj ránk, Izrael pásztora, *

aki nyájadként vezeted József népét.

Aki a kerubokon trónolsz, jelenj meg ragyogva *

Efraim, Benjamin és Manassze törzse előtt.

Mutasd meg hatalmadat, és jöjj, *

hogy megszabadíts minket.

Újíts meg minket, Istenünk, *

ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!

Urunk, mindenható Isten, *

meddig haragszol még néped imádsága ellenére?

Könnyek kenyerével táplálsz minket, *

és italul könnyeink árját adtad nekünk.

Szomszédaink előtt csúffá lettünk, *

ellenségeink gúnyolódnak rajtunk.

Újíts meg minket, mindenható Isten, *

ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!

Egyiptomból telepítetted át szőlődet, *

népeket űztél el, hogy elültethesd.

Helyét jól megtisztítottad, *

gyökeret vert, és betöltötte már a földet.

Beborítja árnyéka a hegyeket, *

ágai magasabbak a hatalmas cédrusoknál.

Indái a tengerig elértek, *

hajtásai meg a Folyamig.

Miért romboltad le kerítését, *

hogy akik arra járnak, mind leszüreteljék?

Elpusztította az erdei vadkan, *

és a magányos vad lelegelte.

Újíts meg minket, mindenható Isten, *

tekints le ránk, lásd, és látogasd meg ezt a szőlőt!

Védd meg, amit jobbod ültetett, *

és az emberfiát, akit magadhoz emeltél.

Tűzzel égetik és feldúlják, *

de arcod feddésétől elpusztulnak.

Jobbod embere fölé tárd ki kezedet, *

az emberfia fölé, akit magadhoz emeltél.

Nem hagyunk el többé, éltess még bennünket, *

és mi segítségül hívjuk nevedet.

Újíts meg minket, Urunk, mindenható Istenünk, *

ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!

Ant. Mindenható Istenünk, tekints le ránk, és látogasd meg ezt a szőlőt!

RÖVID OLVASMÁNY

Eszt 10, 9

Népem, Izrael az Istenhez kiáltott, és megszabadult, mert az Úr szabadította meg népét, s az Úr óvott meg minket ezektől a bajoktól. Az Úr vitte végbe ezeket a jeleket és csodákat, amilyeneket a pogányok között nem művelt soha.

Hálát adok, Uram, mert meghallgattál engem,

Te lettél szabadítóm.

Könyörögjünk!

Istenünk, imádkozva kérünk: add, hogy kövessük Egyszülötted példáját a türelemben, és állhatatosságot tanúsítsunk a bajok viselésében. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky