2024. január 23.

Kedd, évközi idő, 3. hét
3. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Világosság, Atyáddal egy,

te fénynek fénye, napvilág,

az éjből felszáll énekünk:

jöjj el közénk, így kérlelünk.

Lelkünkből oszlasd a homályt,

szórd szét a démonok hadát,

álmosságunkat űzd tova,

restség ne rontson meg soha.

Irgalmazz, Krisztusunk, nekünk,

akik tebenned így hiszünk,

hogy üdvösségünk hozza meg

e szép zsoltáros énekünk.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled

időtlen századok során. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Szentháromság, nagy Istenünk,

te mindent alkotsz, rendre szabsz:

munkára szántad a napot,

s éjjel nyugalmas álmot adsz.

Reggel, délben és éjszaka

zengjük dicsérő éneked:

őrizz mindenkor, támogass,

hogy áldjuk együtt szent neved.

Szolgáid, hozzád járulunk,

eléd imádva borulunk:

esdő szavunkat megsegítsd,

az égiekkel egyesítsd.

Ezt add meg kérünk, jó Atya,

s Atyának mása, egy Fia,

s te, Szentlélek, Vigasztaló:

örökre egy uralkodó. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Fölkel az Isten, és színe elől gyűlölői szertefutnak.
68 (67). zsoltár
Az Úr ünnepélyes bevonulása
Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat (Ef 4, 8).
I.

Fölkel az Isten, és szétszóródnak ellenségei, *

színe elől gyűlölői szertefutnak.

Úgy szórod szét őket, amint a füst szertefoszlik; †

miként elolvad a tűztől a viasz, *

az Isten színe elől úgy pusztulnak el a gonoszok.

De örvendenek és ujjonganak Isten előtt az igazak, *

elragadtatással ünnepelnek.

Énekeljetek Istennek, zsoltárt zengjetek nevének, †

készítsetek utat neki, aki a felhők fölött vonul, *

mert „az Úr” az ő neve!

Örvendezzetek színe előtt, †

„árvák atyja és özvegyek pártfogója” *

Isten az ő hajlékában.

Isten otthont ad a hontalannak, †

a foglyoknak visszaadja szabadságát, *

csak a lázadók maradnak a kietlen pusztában.

Amikor te, Istenünk, néped élén kivonultál, *

és áthaladtál a pusztán, megrendült a föld,

az egek megolvadtak Sínai Ura előtt, *

Izrael Istene előtt.

Bőven hullattál esőt, Istenünk; *

örökségedbe, ellankadt népedbe új erőt öntöttél.

Otthont talált a te családod, *

ahol jóságodban, Istenünk, gondját viseled szegényeidnek.

Ant. Fölkel az Isten, és színe elől gyűlölői szertefutnak.
2. ant. Istenünk ő, szabadító Istenünk; Urunk, aki a halálból is kivezet.
II.

Az Úr igéje hangzik, *

szüzek nagy serege hirdeti a jó hírt:

„Futnak a seregek királyai, futnak, *

és a háznak szépe osztja szét a zsákmányt.

Míg ti szunnyadoztok az aklok között, *

a galamb szárnya ezüstösen fénylik, tollai aranylanak.

Mialatt a Mindenható királyokat szór szét, *

fehér lesz a Zalmon, mint a hó.”

Básán hegye az Isten hegye, *

Básán hegye kimagaslik a hegyormok közül.

Ugyan mit irigykedtek, hegyek csúcsai, †

a hegyre, amelyet lakhelyéül az Úr kiválasztott; *

mert az Úr örökre ott lakik!

Isten harci szekere ezer és tízezer; *

az Úr a Sínairól vonul szentélyébe.

Magasba szálltál, foglyokat vittél magaddal, †

ajándékul embereket kaptál, *

hogy a lázadók is Uruknál, Istenüknél lakjanak.

Áldott legyen az Úr naponként és mindenkor, *

üdvösségünk Istene, ő visel ránk gondot.

Istenünk ő, szabadító Istenünk; *

az Úr, a mi Urunk, a halálból is kivezet minket.

Valóban, az Isten szétzúzza ellenségei fejét, *

sok gonosztevő fürtös fejét.

Így szól az Úr: „Básánból kihozlak, *

a tenger mélyéből is kivezetlek,

hogy vérben gázolhasson lábad, *

és kutyáid nyelvének része legyen ellenségeidből.”

Ant. Istenünk ő, szabadító Istenünk; Urunk, aki a halálból is kivezet.
3. ant. Föld népei, énekeljetek Istennek, zengjetek zsoltárt az Úrnak!
III.

Látták bevonulásodat, Isten, *

Istenem és Királyom bevonulását a szentélybe.

Elöl énekesek mentek, †

a menet végén hárfások, *

középütt a lányok kézidobbal:

„Ünnepi közösségben áldjátok az Istent, *

az Urat, ti, Izrael ivadékai!”

A törzsek élén az ifjú Benjamin halad, †

nyomában Júda vezérei seregükkel, *

majd Zebulon nagyjai és Naftali fejedelmei.

Mutasd meg, Isten, hatalmadat, *

erősítsd meg, Isten, amit bennünk műveltél!

Jeruzsálemből, templomodból *

királyok hozzák ajándékukat neked.

A nádlakó vadat fenyítsd meg, †

a tulkok gyülekezetét és népek borjait; *

boruljanak le ezüst holmijukkal.

Szórd szét a népeket, amelyek háborút akarnak. †

Jöjjenek Egyiptom nagyjai, *

és Etiópia tárja kezét Isten felé!

Föld népei, énekeljetek Istennek, zengjetek zsoltárt az Úrnak, †

aki áthalad az egek egein, az ősi egeken, *

íme, hallatja szavát, hatalmas szózatát.

Ismerjétek el Isten hatalmát, †

Izrael fölött ragyogó fölségét *

és nagy erejét a felhők felett.

Csodálatos vagy, Isten, szentélyedben! †

Izrael Istene ad népének hatalmat és erőt; *

áldott a mi Istenünk!

Ant. Föld népei, énekeljetek Istennek, zengjetek zsoltárt az Úrnak!

Hadd halljam az Úristen szózatát!

Igen, ő békét hirdet népének.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Második Törvénykönyvből

26, 1-19

Ábrahám utódainak hitvallása

Moáb mezején Mózes ezt a törvényt hirdette ki a népnek:

„Ha arra a földre érkezel, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, elfoglalod, és letelepedsz rajta, mindenből, amit azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked, betakarítasz, vedd az első termés egy részét, tedd be egy kosárba, s menj el arra a helyre, amelyet az Úr, a te Istened neve kiválaszt. Menj oda a paphoz, aki akkor épp ellátja a szolgálatot, s mondd neki: »Kijelentem ma az Úrnak, az én Istenemnek, hogy megérkeztem arra a földre, amelyet az Úr esküvel ígért atyáinknak.«

A pap erre vegye ki a kezedből a kosarat, s állítsa az Úr, a te Istened elé. Te pedig mondd az Úr, a te Istened színe előtt: »Apám vándorló arám volt, lement Egyiptomba, s ott élt idegenként; kevesen követték, mégis nagy, erős és népes néppé vált. Amikor aztán az egyiptomiak rosszul bántak velünk, sanyargattak, és kemény szolgaságra vetettek minket, akkor az Úrhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk, s az Úr meghallgatta könyörgésünket, meglátta nyomorúságunkat, elnyomatásunkat és szorongatottságunkat. Az Úr erős kézzel és kinyújtott karral kivezetett Egyiptomból, nagy rémületet támasztva, jelek és csodák kíséretében. Erre a földre hozott, és nekünk adta ezt a tejjel-mézzel folyó országot. Itt hozom annak a földnek első termését, amelyet te, az Úr, nekem adtál.« Ezzel hagyd ott a kosarat az Úr, a te Istened színe előtt, majd borulj le az Úr, a te Istened előtt, és örülj egész családoddal, a levitával és a körödben élő idegennel együtt mindannak a jónak, amit az Úr, a te Istened adott neked.

Amikor a harmadik esztendőben, a tized évében minden termésedből kiveszed a teljes tizedrészt, és odaadod a levitának, az idegennek, az árvának és az özvegynek, hogy városaidban jóllakásig egyenek, mondd az Úr, a te Istened színe előtt: »Elhoztam házamból, ami szent, s íme fölajánlom a pap és az idegen, az árva és az özvegy javára, törvényed szerint, amelyet szabtál nekem. Nem hágtam át, s nem vettem semmibe egyetlen törvényedet sem. Nem ettem belőle halottat siratva, nem ettem belőle, amikor tisztátalan voltam, s halottnak sem ajánlottam fel belőle. Engedelmeskedtem az Úr, az én Istenem szavának, mindenben úgy jártam el, ahogy parancsoltad. Tekints hát le szent hajlékodból, az égből, és áldd meg népedet, Izraelt és az országot, amint atyáinknak esküvel ígérted, a tejjel-mézzel folyó országot.«

Az Úr, a te Istened a mai napon megparancsolja neked, hogy tartsd meg ezeket a parancsokat és törvényeket. Kövesd hát őket lelkiismeretesen, szíved, lelked mélyéből.

Az Úr azt akarja, hogy vedd tudomásul ma nyilatkozatát: a te Istened lesz, ha az ő útjain jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit, és hallgatsz a szavára. Továbbá azt kívánja az Úr, hogy nyilatkoztasd ma ki: az ő tulajdon népe leszel – amint mondta neked –, és szem előtt tartod a parancsait. Akkor minden más népnek fölébe emel, tiszteletben, hírnévben és dicsőségben, és az Úrnak, a te Istenednek szentelt nép leszel, amint megmondta.”

VÁLASZOS ÉNEK

1 Pét 2, 9. 10; vö. MTörv 7, 6. 8

Tulajdonul kiválasztott nép vagytok, akik valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok; * Régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találtatok.

Titeket választott ki az Úr, mert szeretett benneteket, és kiszabadított a szolgaság házából. * Régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találtatok.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Nagy Szent Vazul püspök Részletesebb szabályzatából

(Resp. 2, 2-4: PG 31, 914-915)

Mit adjunk viszonzásul az Úrnak a sok jóért, amit nekünk juttatott?

Vajon ki tudná méltóképpen felsorolni Isten ajándékait? Sokaságuk szinte megszámlálhatatlan, és oly nagyok ezek az ajándékok, hogy közülük akár csak egyért is őszinte hálát kell éreznünk az ajándékozó Isten iránt.

Még ha akarnánk, akkor sem hagyhatnánk ezt figyelmen kívül. Aki ép ésszel bír, és képes gondolkodni, az nem hallgathat Isten jótéteményeiről, még ha nem is tudja azokat kellőképpen méltányolni. Isten egykor a saját képére és hasonlatosságára alkotta meg az embert, megadta neki a gondolkodás és az értelem ajándékát, s ezzel a többi élőlény fölé helyezte. Képességet adott neki arra, hogy örömét találja a Paradicsomkert szépségében, és egyben megtette őt az egész föld urává. Amikor pedig a kígyó rászedte az embert, és bűnbe vitte, bűne pedig halálra és fáradságos munkára kárhoztatta, Isten mégsem hagyta el őt. Segítségére mindenekelőtt a törvényt adta neki, őrzésére és gondozására angyalokat rendelt; prófétákat küldött hozzá, hogy visszatérítsék bűnös útjáról, és erényes életre tanítsák. Büntetéssel fenyegette, és megtorolta az ember bűnös lázadását, a jókat pedig ígéreteivel serkentette. Ugyanakkor különböző embersorsok révén eléjük tárta, hová vezet a jó és a rossz: így akarta őket figyelmeztetni. Még akkor sem fordult el tőlük, amikor ilyen sokféle figyelmeztetése ellenére megátalkodottak maradtak.

Nem hagyott el minket jóságos Urunk még nagy esztelenségünk ellenére sem, amellyel kitüntető ajándékait megvetettük, irántunk való szeretetét elfeledtük, és jótéteményeit hálátlansággal viszonoztuk, sőt a mi Urunk, Jézus Krisztus által megmentett minket a haláltól, és visszavezetett az életre. Ha jótéteményeire rágondolunk, egyre nagyobb csodálat tölt el bennünket: Ő ugyanis, isteni mivoltában, Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodjék, hanem szolgai alakot öltve kiüresítette önmagát.

Sőt magára vette betegségeinket, fájdalmainkat hordozta, engedte, hogy értünk megsebezzék, hogy az ő kék foltjai által gyógyulást találjunk; majd megváltott minket az átoktól, amikor az átok hordozójává lett értünk, és elviselte értünk a legszégyenletesebb halált, hogy dicsőséges életre vezessen minket. Nem elégedett meg azzal, hogy csupán csak életre keltse a meghaltakat, hanem az isteni élet méltóságát adta ajándékul, és előkészítette azt az örök békét számunkra, amelynek öröme meghalad minden emberi elképzelést.

Mit adjunk viszonzásul tehát Urunknak a sok jóért, amit nekünk juttatott? Ő annyira jó, hogy semmi viszonzást nem igényel, hanem megelégszik már azzal, ha szeretjük őt mindazért, amit nekünk ajándékozott. Amikor mindezt felidézem, és ki akarom fejezni érzéseimet, elfog a félelem és a rettegés, nehogy valaha is figyelmetlenségem vagy hiábavaló dolgokkal való foglalkozásom miatt kiszakadjak Isten szeretetéből, és így Krisztus szégyenére és gyalázatára váljak.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 102, 2. 4; Gal 2, 20

Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, hogy veled mennyi jót tett! * Életedet megváltja a sírtól, szeretetével és könyörületével meg is koronáz.

Szeretett engem, és feláldozta magát értem. * Életedet megváltja a sírtól, szeretetével és könyörületével meg is koronáz.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, irányítsd tetteinket tetszésed szerint, hogy szent Fiad nevében minél több jót tegyünk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky