2024. április 24.

Temesvár: A székesegyház felszentelése
ünnep
(A székesegyházban; főünnep)

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Krisztus, ég és föld Ura, jó Királya,

csarnokod hangos ma az énekszótól,

mert a búcsúnap hívogatja néped

messze vidékről.

Lám, e szent csarnok csakugyan királyi

székhely, tündöklő kapu, mely az égbe

nyílik, s mindenkit befogad, ki hozzád

vágyik, igyekszik.

Egybegyűjt minket közös ünnepekre,

és a hét szentség sugarába von be,

asztalt terítve ez a hely erőt ad,

hogy haza jussunk.

Istenünk, vedd hát szívesen szavunkat,

áldj, vezess, kérünk, igaz útra téríts!

Házad népének, magadénak ismerd,

mind, aki itt van!

Áldjuk egy szívvel, kit Atyának mondtál,

téged is, Jézus, kegyes Üdvözítőnk,

s kettőtök Lelkét: vigadozva ég, föld

zengje az áldást! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Emeljétek föl fejeteket, kapuk, táruljatok föl, örök kapuk! Alleluja.
24 (23). zsoltár
Az Úr bevonul a templomba
Megnyíltak az ég kapui Krisztusnak test szerint való felvétele miatt (Szt. Iréneusz).

Az Úré a föld és mind, ami betölti, *

a földkerekség és mind, aki lakja,

mert tengerek fölé ő rakta alapját, *

ő állította folyóvizek fölé.

Ki mehet föl az Úr hegyére, *

ki állhat meg az ő szent helyén?

Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, †

aki nem veszi hiába Isten nevét, *

és hamis esküt nem esküszik.

Az nyer áldást az Úrtól, *

és üdvösséget szabadító Istenétől.

Ez az istenkeresők népe, *

amely kutatja arcát Jákob Istenének.

Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †

táruljatok föl, örök kapuk: *

a dicsőség királya bevonul.

Kicsoda ez a dicsőség királya? *

Az Úr, az erős és hatalmas, az Úr, aki hatalmas a csatákban.

Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †

táruljatok föl, örök kapuk: *

a dicsőség királya bevonul.

Kicsoda ez a dicsőség királya? *

A Seregek Ura a dicsőség királya.

Ant. Emeljétek föl fejeteket, kapuk, táruljatok föl, örök kapuk! Alleluja.
2. ant. Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura! Alleluja. 
84 (83). zsoltár
Vágyódás az Úr temploma után
Nincsen itt maradandó hazánk, hanem jövendő hazánkat keressük (Zsid 13, 14).

Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura! *

 Epedve sóvárog lelkem az Úr udvarába.

Lelkem és testem ujjongva eped *

az élő Isten után.

Még a veréb is otthont talál magának, †

és fészket a gerle, ahová fiait helyezze; *

a te oltárodnál, Seregek Ura, Istenem és Királyom!

Boldogok, akik házadban laknak, *

és téged örökké magasztalnak.

Boldog ember, akinek te vagy erőssége, *

és zarándokútra indítja szíve.

Amikor átvonulnak a tikkadt völgyön,

forrás fakad ott, *

mert áldással halmozza el a korai eső.

Újult erővel haladnak az úton, *

és megjelennek Istennél a Sionon.

Seregek Ura, Istene, hallgasd meg imámat, *

fogadd füledbe, Jákob Istene!

Oltalmazó Istenünk, nézz le ránk, *

tekints kegyesen a te fölkentedre!

Bizony, egy nap a te házadban *

ezernyi másnál többet ér.

Inkább szeretnék az Úr házának küszöbén állni, *

mint lakni a gonoszok sátraiban.

Mert az Úristen nap és védőpajzs, *

kegyelmet oszt és dicsőséget.

Nem von meg semmi jót azoktól, *

akik ártatlanul élnek.

Seregek Ura, boldog az az ember, *

aki tebenned bízik.

Ant. Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura! Alleluja.
3. ant. Dicső dolgokat mondanak rólad, Isten városa! Alleluja.
87 (86). zsoltár
Jeruzsálem minden népnek anyja
A szabad asszony a magasságbeli Jeruzsálemet jelenti: ez a mi anyánk (Gal 4, 26).

Háza alapjait szent hegyén vetette meg, †

mert Sion kapuit szereti az Úr *

Jákob bármely hajlékánál jobban.

Dicső dolgokat mondanak rólad, *

Isten városa!

Tisztelőim között említem majd Egyiptomot és Babilont, †

Filiszteát, Tiruszt és Etiópiát, *

mert ezek mind itt születtek.

Sionról pedig azt mondják majd: †

„Ez is, meg az is benne született, *

és őt maga a Fölséges erősítette meg!”

Az Úr bejegyzi a népek könyvébe: *

„Ezek mind itt születtek!”

És a körtáncot lejtők mind azt dalolják: *

„Minden forrásom belőled fakad!”

Ant. Dicső dolgokat mondanak rólad, Isten városa! Alleluja.

Leborulok szent templomodban, Alleluja.

Hálát adok nevedért, Uram. Alleluja.

ELSŐ OLVASMÁNY

Szent János apostol Jelenéseinek könyvéből

21, 9-27

Látomás a mennyei Jeruzsálemről

Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, az, akinél az utolsó hét csapással teli hét csésze volt, és megszólított: „Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét!”

És lélekben elvitt egy nagy magas hegyre, és ott megmutatta nekem a mennyből, az Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet. Isten dicsőségét sugározta. Ragyogott, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis. Széles, magas fala volt, rajta tizenkét kapu. A kapuk fölött tizenkét angyal. Nevek voltak a kapukra vésve, mégpedig Izrael fiai tizenkét törzsének a neve. Keleten három kapu, északon három kapu, délen három kapu és nyugaton három kapu. A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.

Annál, aki beszélt velem, arany mérőnád volt, hogy megmérje a várost, kapuit és falát. A város négyszögben épült, a hossza annyi volt, mint a szélessége. Megmérte a várost e náddal: tizenkétezer stádium. Hossza, szélessége és magassága ugyanannyi volt.

Megmérte a falat: száznegyvennégy könyök emberi mérték szerint, ami egyenlő az angyal mértékével is. Falai jáspiskőből épültek, a város pedig tükörfényes színaranyból.

A város falainak alapjait mindenféle drágakő díszítette. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, az ötödik szárdonix, a hatodik kárneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt.

A tizenkét kapu tizenkét gyöngy: mindegyik kapu egy-egy gyöngy. A város utcái tükörfényes színaranyból voltak.

De templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány a temploma. A városnak nincs szüksége sem napra, sem holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsősége ragyogja be, világossága pedig a Bárány. Fényében járnak a nemzetek, és a föld királyai hódolnak neki. Kapuit nem zárják be soha, hisz ott nincs éjszaka.

A népek odahordják kincseiket és értékeiket. Nem jut oda be sem tisztátalan, sem gonosztevő, sem hazug, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Jel 21, 21; Tób 13, 21. 22. 13

Jeruzsálem! Utcáid tükörfényes színaranyból vannak, és örömdal zeng benned; * És minden házad ezt harsogja: Alleluja.

Tündöklő fénnyel ragyogsz, és a föld minden táján magasztalnak téged. * És minden házad ezt harsogja: Alleluja.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Origenész áldozópapnak Józsue könyvéről mondott szentbeszédeiből

(Homilia 9, 1-2: PG 12, 871-872)

Mint élő kövek Isten templomává és oltárává épülünk

A Szentírás mindnyájunkat, akik Jézus Krisztusban hiszünk, eleven köveknek nevez: Mint élő kövek lelki templommá épültök a szent papságban, hogy Istennek tetsző lelki áldozatot hozzatok Jézus Krisztus által.

A földi kövek használatánál megfigyelhetjük, hogy az épület alapozásakor a teherbíróbb és nagyobb köveket építik be először. Ezeknek kell elbírniuk az egész épület súlyát. Ugyanezt kell észrevennünk azoknál az eleven köveknél is, akiknek a helye a lelki épület alapjában van. Hiszen kik alkotják ennek az alapját? – Az apostolok és a próféták. Pál ezt így tanítja: Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga a mi Urunk, Jézus Krisztus.

Hogy azonban te, kedves hallgatóm, nagyobb készséget tanúsíts ennek az épületnek a felépítésére, és hogy minél mélyebbre kerülj ennek az alapjába, tudd meg, hogy ennek az épületnek az alapja maga Krisztus. Pál apostol ugyanis azt mondja: A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki nem rakhat. Boldogok tehát azok, akik erre a nemes alapra vallási és szent épületeket emeltek.

De az Egyháznak ebben az épületében oltárnak is kell lennie. Úgy gondolom tehát, hogy közületek mint eleven kövek közül azok lesznek alkalmasak arra, hogy Jézus belőlük oltárt építsen, akik készségesek az imádságra és éjjel-nappal könyörögnek Istenhez és bemutatják neki a könyörgés áldozatát.

De vedd fontolóra az oltár köveinek tulajdonított dicséretet! Amint írva van Mózes törvénykönyvében: vas nem érintette, faragatlan kövekből való oltárt kell építeni. Kik ezek a faragatlan kövek? Talán a szent apostolok lehetnek ezek a faragatlan, tiszta kövek, ők mindnyájan együtt alkotják az oltárt, az egyetértés és az összhang miatt. Hallottuk ugyanis róluk, hogy amikor egyetértésben megnyílt az ajkuk az imádságra, így szóltak: Urunk, te belelátsz mindenkinek a szívébe.

Ők tehát képesek voltak arra, hogy egy szívvel, egy szóval és egy lélekkel együtt imádkozzanak. Talán ők méltók arra, hogy belőlük épüljön fel az az egy oltár, amelyen Jézus bemutatja az Atyának az áldozatot.

De nekünk is arra kell törekednünk, hogy mindnyájan egyetértve ugyanúgy beszéljünk, ugyanúgy érezzünk. Ne tegyünk semmit sem versengve vagy hiú dicsőségvágyból, hanem tartsunk ki egy érzületben és ugyanazon véleményben, így talán mi is alkalmas oltárkövekké válhatunk.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Iz 2, 2. 3; Zsolt 125, 6

Az Úr háza hegytetőre lett alapozva, és magasabb lett a halmoknál: * És hozzá özönlenek mind a nemzetek, és így beszélnek: Dicsőség neked, Istenünk!

Örömujjongás közt jönnek vissza, mert mindegyik hozza a kévét. * És hozzá özönlenek mind a nemzetek, és így beszélnek: Dicsőség neked, Istenünk!

Vagy:

Szent Ágoston püspök beszédeiből

(Sermo 336, 1. 6: PL 38 [edit. 1861], 1471-1472. 1475)

Az Úr házának építése és felszentelése bennünk

E közösség mai ünnepének tárgya: az imádság házának felszentelése. Ez tehát a mi imádságaink háza: Isten háza pedig mi magunk vagyunk. Ha Isten háza mi vagyunk, e világban épülünk, hogy a világ végén felszenteljenek bennünket. Az épület, sőt az építkezés maga is munkát kíván, a felszentelés már ujjongást.

Ami itt történt, amikor a falak emelkedtek, az történik most is, amikor a Krisztusban hívők összegyűlnek. Amikor ugyanis hisznek, mintegy fa és kő termelődik az erdőkből meg a hegyekből; amikor megtanulják hitünket és megkeresztelkednek, akkor formálódnak, mesterkezek faragják, egyengetik és helyükre illesztik őket.

Mindazonáltal csak úgy alkotják az Úr házát, ha szeretetben illeszkednek össze. Ha a gerendák és a kövek nem kapcsolódnának biztos rendben egymásba, ha nem kötődnének békésen egybe, ha nem illeszkednének egymáshoz, senki sem lépne be ebbe a templomba. Végül, ha azt látod, hogy egy épületben a kövek és gerendák jól illeszkednek egymáshoz, biztonságosan beléphetsz, nem félsz, hogy összeomlik.

Krisztus Urunk tehát be akar lépni és közöttünk akar lakni, ezért mondotta mintegy építő szándékkal: Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Parancsot adok nektek, mondta. Amíg ugyanis régiek voltatok, még nem alkottátok az én házamat. Saját romjaitokban hevertetek. Szeressétek tehát egymást, hogy kiemelkedjetek régi romjaitokból.

Gondoljátok meg tehát, szeretteim, hogy a jövendölések és ígéretek alapján még fel kell építenünk ezt a házat az egész világon. Amikor a fogság után felépült az Úr háza, a zsoltár szavaival ezt mondották: Új dalt énekeljetek az Úrnak, az Úrnak minden föld énekeljen! Amit úgy mondtak akkor, hogy új dal, arról azt mondja az új parancs. Mi volna az az új ének, ha nem az új szeretet? Aki szeret, az énekel. Ennek az énekesnek a hangja a szent szeretet tüze.

Amit tehát megvalósítva látunk szemeinkkel ezekben a falakban, az legyen meg bensőleg lelkünkben; és amit tökéletesnek látunk kövekben és gerendákban, azt Isten kegyelméből valósítsátok meg testetekben.

Mindenekelőtt tehát adjunk hálát Urunknak, Istenünknek, akitől minden jó adomány és minden tökéletes ajándék származik, áldjuk jóságát lelkünk igazi örömével, mert meglátogatta hívei lelkét ennek az imádság házának az építésénél, érzéseiket felszította, és segítséget is nyújtott. A még nem akaróknak azt sugallta, hogy akarjanak, a jóakaratú törekvéseket pedig tettekre váltotta; az Isten maga ébreszti bennetek a szándékot, s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően, tehát mindezt ő kezdte és ő is fejezte be.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 83, 2-3. 5

Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura: epedve sóvárog lelkem, * Az Úr udvarába!

Aki házadban élhet, Urunk, téged dicsérhet szüntelen. * Az Úr udvarába!

HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK

Téged, Isten, dicsérünk!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Magában a felszentelt templomban:

Istenünk, te megengeded, hogy templomunk felszentelésének napját lelkünk javára évente megünnepeljük, hallgasd meg néped könyörgő szavát. Add, hogy erről a helyről mindig tiszta áldozat szálljon eléd, reánk pedig a megváltás bőséges kegyelme áradjon. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

A felszentelt templomon kívül:

Istenünk, te élő kövekből, választottaidból emelsz örök hajlékot fölséges nevednek. Add, hogy Egyházadat bőkezűen töltse el az ajándékozó Szentlélek, és hívő népedből egyre inkább felépüljön a mennyei Jeruzsálem. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Vagy:

Istenünk, te Egyháznak nevezted népedet. Add, hogy az a közösség, amely nevedben egybegyűlt, csak téged szolgáljon, szeressen és kövessen; és vezetéseddel jusson el a megígért mennyei hazába. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky