2024. szeptember 10.

Kedd, évközi idő, 23. hét
3. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Világosság, Atyáddal egy,

te fénynek fénye, napvilág,

az éjből felszáll énekünk:

jöjj el közénk, így kérlelünk.

Lelkünkből oszlasd a homályt,

szórd szét a démonok hadát,

álmosságunkat űzd tova,

restség ne rontson meg soha.

Irgalmazz, Krisztusunk, nekünk,

akik tebenned így hiszünk,

hogy üdvösségünk hozza meg

e szép zsoltáros énekünk.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled

időtlen századok során. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Szentháromság, nagy Istenünk,

te mindent alkotsz, rendre szabsz:

munkára szántad a napot,

s éjjel nyugalmas álmot adsz.

Reggel, délben és éjszaka

zengjük dicsérő éneked:

őrizz mindenkor, támogass,

hogy áldjuk együtt szent neved.

Szolgáid, hozzád járulunk,

eléd imádva borulunk:

esdő szavunkat megsegítsd,

az égiekkel egyesítsd.

Ezt add meg kérünk, jó Atya,

s Atyának mása, egy Fia,

s te, Szentlélek, Vigasztaló:

örökre egy uralkodó. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Fölkel az Isten, és színe elől gyűlölői szertefutnak.
68 (67). zsoltár
Az Úr ünnepélyes bevonulása
Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat (Ef 4, 8).
I.

Fölkel az Isten, és szétszóródnak ellenségei, *

színe elől gyűlölői szertefutnak.

Úgy szórod szét őket, amint a füst szertefoszlik; †

miként elolvad a tűztől a viasz, *

az Isten színe elől úgy pusztulnak el a gonoszok.

De örvendenek és ujjonganak Isten előtt az igazak, *

elragadtatással ünnepelnek.

Énekeljetek Istennek, zsoltárt zengjetek nevének, †

készítsetek utat neki, aki a felhők fölött vonul, *

mert „az Úr” az ő neve!

Örvendezzetek színe előtt, †

„árvák atyja és özvegyek pártfogója” *

Isten az ő hajlékában.

Isten otthont ad a hontalannak, †

a foglyoknak visszaadja szabadságát, *

csak a lázadók maradnak a kietlen pusztában.

Amikor te, Istenünk, néped élén kivonultál, *

és áthaladtál a pusztán, megrendült a föld,

az egek megolvadtak Sínai Ura előtt, *

Izrael Istene előtt.

Bőven hullattál esőt, Istenünk; *

örökségedbe, ellankadt népedbe új erőt öntöttél.

Otthont talált a te családod, *

ahol jóságodban, Istenünk, gondját viseled szegényeidnek.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Fölkel az Isten, és színe elől gyűlölői szertefutnak.
2. ant. Istenünk ő, szabadító Istenünk; Urunk, aki a halálból is kivezet.
II.

Az Úr igéje hangzik, *

szüzek nagy serege hirdeti a jó hírt:

„Futnak a seregek királyai, futnak, *

és a háznak szépe osztja szét a zsákmányt.

Míg ti szunnyadoztok az aklok között, *

a galamb szárnya ezüstösen fénylik, tollai aranylanak.

Mialatt a Mindenható királyokat szór szét, *

fehér lesz a Zalmon, mint a hó.”

Básán hegye az Isten hegye, *

Básán hegye kimagaslik a hegyormok közül.

Ugyan mit irigykedtek, hegyek csúcsai, †

a hegyre, amelyet lakhelyéül az Úr kiválasztott; *

mert az Úr örökre ott lakik!

Isten harci szekere ezer és tízezer; *

az Úr a Sínairól vonul szentélyébe.

Magasba szálltál, foglyokat vittél magaddal, †

ajándékul embereket kaptál, *

hogy a lázadók is Uruknál, Istenüknél lakjanak.

Áldott legyen az Úr naponként és mindenkor, *

üdvösségünk Istene, ő visel ránk gondot.

Istenünk ő, szabadító Istenünk; *

az Úr, a mi Urunk, a halálból is kivezet minket.

Valóban, az Isten szétzúzza ellenségei fejét, *

sok gonosztevő fürtös fejét.

Így szól az Úr: „Básánból kihozlak, *

a tenger mélyéből is kivezetlek,

hogy vérben gázolhasson lábad, *

és kutyáid nyelvének része legyen ellenségeidből.”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Istenünk ő, szabadító Istenünk; Urunk, aki a halálból is kivezet.
3. ant. Föld népei, énekeljetek Istennek, zengjetek zsoltárt az Úrnak!
III.

Látták bevonulásodat, Isten, *

Istenem és Királyom bevonulását a szentélybe.

Elöl énekesek mentek, †

a menet végén hárfások, *

középütt a lányok kézidobbal:

„Ünnepi közösségben áldjátok az Istent, *

az Urat, ti, Izrael ivadékai!”

A törzsek élén az ifjú Benjamin halad, †

nyomában Júda vezérei seregükkel, *

majd Zebulon nagyjai és Naftali fejedelmei.

Mutasd meg, Isten, hatalmadat, *

erősítsd meg, Isten, amit bennünk műveltél!

Jeruzsálemből, templomodból *

királyok hozzák ajándékukat neked.

A nádlakó vadat fenyítsd meg, †

a tulkok gyülekezetét és népek borjait; *

boruljanak le ezüst holmijukkal.

Szórd szét a népeket, amelyek háborút akarnak. †

Jöjjenek Egyiptom nagyjai, *

és Etiópia tárja kezét Isten felé!

Föld népei, énekeljetek Istennek, zengjetek zsoltárt az Úrnak, †

aki áthalad az egek egein, az ősi egeken, *

íme, hallatja szavát, hatalmas szózatát.

Ismerjétek el Isten hatalmát, †

Izrael fölött ragyogó fölségét *

és nagy erejét a felhők felett.

Csodálatos vagy, Isten, szentélyedben! †

Izrael Istene ad népének hatalmat és erőt; *

áldott a mi Istenünk!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Föld népei, énekeljetek Istennek, zengjetek zsoltárt az Úrnak!

Hadd halljam az Úristen szózatát!

Igen, ő békét hirdet népének.

ELSŐ OLVASMÁNY

Kezdődik Habakuk próféta könyve

1, 1 – 2, 4

Könyörgés az ellenséges betörés idején

Látomás, amelyet Habakuk próféta látott: „Meddig kell még, Uram, segítségért kiáltanom anélkül, hogy meghallgatnál? Hozzád kiáltanom: »Erőszak!«, anélkül, hogy megszabadítanál?

Miért feded fel előttem a gonoszságot, és mutatod meg a nyomorúságot? Csupa fosztogatást, csupa rablást látok magam előtt; a vádaskodás és a civakodás egyre fokozódik. Csorbát szenved a törvény, a jog nem érvényesül. Üldözi a gonosz az igazat, a jogot kicsavarják.

Tekintsetek a népekre és lássátok, ámuljatok és csodálkozzatok: mert olyan dolgot viszek majd végbe napjaitokban, hogy el se hinnétek, ha elbeszélnék. Lám, idehozom a kaldeusokat, ezt a vad és kegyetlen nemzetet, amely messze földeket bejár, hogy elfoglalja mások hajlékát.

Borzalmas és rettenetes nép, ereje szab neki törvényt és hatalmat. Lovai gyorsabbak a párducnál, mérgesebbek az esti farkasnál. Lovasai özönlenek, lovasai messziről jönnek, repülnek, mint a sas, amely lecsap a zsákmányra.

Fosztogatni jön valamennyi, izzik az arcuk, mint a keleti szél, annyi rabot ejtenek, mint a föveny. Ez a nép gúnyt űz a királyokból, a fejedelmeket nevetségessé teszi; fittyet hány minden erődre, töltést emel és beveszi őket. Aztán megfordul, és elvonul, mint a szélvész. Bűnös, akinek az ereje az istene!

Nem te vagy-e, Uram, ősidőktől fogva az én Istenem, Szentem, aki nem hal meg? Te rendelted, Uram, ide, hogy ítéletet tartson. Te tetted sziklává, hogy büntessen.

Szemed tisztább annál, hogysem a gonoszságra tekints, a nyomorúságot nézni nem tudod. Miért tekintesz hát e hitszegőkre, miért hallgatsz, amikor a gonosz elnyeli a nála igazabbat? Úgy bánsz az emberrel, mint a tengeri halakkal, mint a gazdátlan csúszómászókkal.

Mind kiemeli horoggal, varsájába fogja, hálójába gyűjti, aztán örül és ujjong. Ezért varsájának mutat be áldozatot, hálójának gyújt jó illatot, mert azok juttatták jó fogáshoz és bőséges eledelhez. Nemde szüntelen kiüríti hálóját, és pusztítja a népeket irgalom nélkül?

Kiállok őrhelyemre, felállok a sáncra, és figyelek, hogy lássam, mit mond nekem, és mit válaszol a panaszomra.”

Az Úr meg is szólalt és ezt mondta: „Írd le a látomást, vésd fel táblára, hogy könnyen olvasható legyen. Mert ez a látomás a maga idejében beteljesedik s nem hiúsul meg; ha késik, csak várj, biztosan bekövetkezik, tévedhetetlenül. Akinek nem igaz a lelke, az elbukik, de az igaz élni fog hűségéért.”

VÁLASZOS ÉNEK

Zsid 10, 37-38. 39

Már csak rövid, nagyon rövid idő, aztán eljön az eljövendő és nem késik. * Az igaz ember a hitből él.

Mi nem tartozunk azok közé, akik elpártolnak és elkárhoznak, hanem azok közé, akik hisznek és megmentik életüket. * Az igaz ember a hitből él.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Bernát apát beszédeiből

(Sermo 5 de diversis, 1-4: Opera omnia, Edit. Cisterc. 6, 1 [1970], 98-103)

Kiállok őrhelyemre, hogy lássam, mit mond nekem az Úr

Az evangélium tanúsága szerint, amikor az Úr arról a szent titokról beszélt, hogy együk az ő testét, és tanítványait arra biztatta, hogy nekik is részt kell venniük szenvedésében, akkor egyesek közülük így szóltak: Kemény beszéd ez; és ettől fogva már nem jártak vele. Amikor pedig a tanítványoktól megkérdezte, vajon ők is el akarnak-e menni, azok így válaszoltak: Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás.

Ezzel kapcsolatban hangsúlyozom, testvéreim: sokak előtt mind a mai napig nyilvánvaló, hogy Jézus szavai lélek és élet, és ezért követik is őt. Mások viszont az ő szavait kemény beszédnek tartják, és valahol máshol keresnek maguknak nyomorúságos vigaszt. Az isteni bölcsesség mindenesetre hangosan szól a tereken meg a halálba vezető széles és tágas utakon, hogy visszahívja az ott járókat.

Sőt azt olvassuk, hogy Negyven évig terhemre volt ez a nemzedék, azt mondtam: Ez a nép tévelygő szívű. Viszont egy másik zsoltárban azt olvasod: Egyszer szólt az Isten. Igen, egyszer szólt, de az minden időkre vonatkozik. Szava egyetlen, de soha meg nem szűnő, folyton tartó és örök beszéd.

Szívbeli megtérésre hívja a bűnösöket, szívük tévelygése miatt feddi meg őket, hiszen a szívekben lakozik, onnan beszél, és ő is azt teszi, amit már prófétája által is tanított: Szóljatok Jeruzsálem szívéhez!

Látjátok, testvéreim, milyen üdvös a próféta figyelmeztetése, hogy ha ma meghalljuk az ő szavát, meg ne keményítsük a szívünket! Az evangéliumban is szinte ugyanazokat a szavakat olvassuk, mint a Prófétánál: Juhaim hallgatnak szavamra. Szent Dávid is hasonlóképpen szól a zsoltárban: Ti az ő háza népe (mármint az Úré) és kezének nyája, bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára: Ne legyetek kemény szívűek!

Hallgasd meg végül Habakuk prófétát! Mennyire nem kendőzi el az Úr feddését, milyen nagy gonddal és körültekintéssel törődik vele. Azt mondja ugyanis: Kiállok őrhelyemre, felállok a sáncra, és figyelek, hogy lássam, mit mond nekem és mit válaszol a panaszomra. Testvéreim, én is kérlek benneteket, hogy álljunk ki őrhelyünkre, mert életünk ideje ilyen katonás szolgálat.

Legyen megfontolt és alapos e szívbeli megtérésünk. De ne csupán e megtérésünkbe vessük minden bizalmunkat, nehogy csak ilyen törékeny védelemben bizakodjunk.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 17, 23; 18, 9; 1 Jn 2, 5

Szemem előtt áll az Úr minden törvénye, és parancsait el nem vetettem. * Az Úr végzése igaz: megvidámítja a szívet; az Úr parancsa világos; fényt gyújt a szemnek.

Aki megtartja tanítását, abban az Isten szeretete valóban tökéletes. * Az Úr végzése igaz: megvidámítja a szívet; az Úr parancsa világos; fényt gyújt a szemnek.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te megváltottál és gyermekeiddé fogadtál bennünket. Tekints jóságosan szeretett fiaidra, és vezess el minket, Krisztusban hívőket az igazi szabadságra és a mennyei dicsőségbe. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky