Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Mindenek Atyja, világ újítója,
nagy Király, Krisztus, félelmetes Bíró,
áldva dicsérünk, esedezve kérünk,
nézz a szívünkre!
Éjszaka zengjük hálaénekünket,
te segíts minket, hogy méltók lehessünk
dicsérni téged egy szívvel örökké,
fénynek adója.
Szítsd fel szívünknek szerelmét irántad,
add, hogy úgy éljünk, hogy halált ne lássunk,
s hogy tetteinkben örök dicsőséged
meg-megújuljon.
Add, hogy szívünket tüzed általjárja,
s mint Jegyesünket mindig ébren várjunk,
és a kezünkben ki nem alvó lánggal
égjen a mécses.
Egyként dicsérjük mennyei Atyánkat,
s téged, Királyunk, kegyes Üdvözítőnk,
Szentlélek Isten, dicséreted zengjen
földön, egekben. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Krisztus, igaz fény, kegyelem és élet,
végtelen jóság, öröme a földnek,
csorduló véred a halálból minket
megszabadított.
Gyújtsd fel szívünkben szereteted lángját,
áraszd ránk, kérünk, a hit égi fényét,
és növeld bennünk a segítő jóság
minden erényét.
Messze tartsd tőlünk a gonosz kísértőt,
győzd le a Sátánt hatalmas erőddel,
és álljon mellénk, kit az égből küldesz:
isteni Lelked.
Dicsőség néked, örök Atyaisten,
és neked, Krisztus, Atya egyszülötte,
s kettejük Lelke, velük egyenlő Úr
minden időn át. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Áldjad, lelkem, az Urat, *
egész bensőm az ő szent nevét áldja!
Áldjad, lelkem, az Urat, *
és ne feledd el, hogy veled mennyi jót tett!
Ő megbocsátja minden bűnödet, *
és minden betegségedet meggyógyítja.
Életedet megváltja a sírtól, *
szeretetével és könyörületével meg is koronáz.
Egész életedet elhalmozza javakkal, *
és megújul ifjúságod, mint a sasoké.
Az Úr igazságot szolgáltat, *
és minden elnyomottnak megvédi jogát.
Mózessel megismertette útjait, *
és Izrael fiaival nagy csodáit.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Könyörületes az Úr, és jóságos, *
hosszan tűrő és nagy irgalmú.
Nem pöröl velünk szüntelen, *
és haragja nem tart örökké.
Nem bűneink szerint bánik velünk, *
és nem gonoszságunk szerint fizet vissza.
Mert amilyen messze van az ég a földtől, *
olyan nagy a szeretete az őt félők iránt.
És amilyen távol van napkelet napnyugattól, *
olyan messzire veti el vétkeinket.
És ahogyan az atya megkönyörül fiain, *
úgy könyörül az Úr azokon, akik félik őt.
Ő jól tudja, hogy miből formált, *
nem felejti, hogy csak por vagyunk.
Az ember napjai olyanok, mint a fű, *
virul, mint a mező virága;
de egy kis szellő, s már vége van, *
a helyét sem ismerik többé.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, *
és igazsága még unokáikkal is.
Azokkal, akik szövetségét híven őrzik, *
és hűségesen teljesítik parancsait.
Az Úr a mennyben állította fel trónját, *
királyi hatalmával uralkodik a mindenségen.
Áldjátok az Urat, ti, angyalok, †
ti, hatalmasok, akik teljesítitek parancsát, *
és hallgattok intő szavára.
Áldjátok az Urat, ti, mennyei erők, *
szolgái, kik akaratát teljesítitek.
Áldjátok az Urat mind, ti, kezének művei, †
mindenütt, ahol uralkodik. *
Áldjad, lelkem, az Urat!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Döntéseid útját add megértenem,
Csodás tetteiden szemlélődöm.
ELSŐ OLVASMÁNY
Zakariás próféta könyvéből
3, 1 – 4, 14
Ígéretek Zerubbábelnek és Józsue főpapnak
Megmutatta nekem (az Úr) Józsue főpapot, amint az Úr angyala előtt állt. Jobbján a sátán állt, és vádolta.
Az Úr angyala ezt mondta a sátánnak: „Parancsoljon neked az Úr, sátán, parancsoljon neked az, aki kiválasztotta Jeruzsálemet! Nem üszök ő, amelyet kimentettek a tűzből?” Józsue piszkos ruhába volt öltözve, amint ott állt az Úr angyala előtt. Az angyal megszólalt, és azt mondta az előtte állóknak: „Vegyétek le róla a piszkos ruhát, és öltöztessétek díszes ruhába! A fejére tegyetek tiszta föveget!” Fel is öltöztették díszes ruhába, a fejére pedig tiszta föveget tettek. Az Úr angyala ott állt előtte, és azt mondta neki: „Látod, levettem rólad gonoszságodat.”
Majd így szólt az Úr angyala Józsuéhoz: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ha az én útjaimon jársz, és megtartod törvényeimet, te fogod kormányozni házamat, te őrzöd udvaraimat, és megengedem, hogy ezek sorába lépj, akik itt állnak. Nézd, a kő, amelyet Józsue elé tettem. Ezen az egy kövön hét szem van; nézd, magam vésem bele a feliratot – mondja a Seregek Ura. Halljátok hát, Józsue főpap, és társaid, akik előtted ülnek, mert hisz jelképes személyek vagytok! Nézzétek, elküldöm szolgámat, a Sarjat, és kiirtom a gonoszságot ebből az országból egyetlen nap alatt. Azon a napon – mondja a Seregek Ura – meghívhatjátok majd egymást a szőlő és a fügefa alá.”
Azután visszatért az angyal, aki hozzám beszélt, és fölébresztett úgy, mint amikor álmából keltenek föl valakit. Majd megkérdezte: „Mit látsz?” Azt feleltem: „Egy színarany mécstartót látok. A tetején olajtartó van, meg hét mécses, és hét égő a mécsesek számára, amelyek rajta vannak. Mellette két olajfa van, az egyik jobbról, a másik meg balról.”
Ekkor megszólaltam, és megkérdeztem az angyaltól, aki hozzám beszélt: „Mit jelentenek ezek a dolgok, Uram?” Az angyal, aki hozzám beszélt, ezt válaszolta: „Nem tudod, hogy mit jelentenek ezek a dolgok?” Azt mondtam: „Nem, Uram.”
Erre így felelt: „Ez a hét szem az Úr szeme: bejárják az egész földet.” Ismét megszólaltam, és megkérdeztem: „És mit jelentenek az olajfák a mécstartó mellett jobbról és balról?” Ismét megszólaltam, és megkérdeztem tőle: „Mit jelent az olajfa két ága, amelyből a két arany nyíláson át olaj folyik?” Azt felelte: „Nem tudod, mit jelentenek ezek a dolgok?” Azt mondtam: „Nem, Uram.” Erre ő: „Ez a két Fölkent, akik az Úr előtt állnak az egész földről.”
Ezt a szózatot intézi az Úr Zerubbábelhez: „Nem hatalom által és nem erőszak által, hanem az én lelkem által – mondja a Seregek Ura. – Mi vagy te, nagy hegy? Zerubbábel előtt síksággá változol. Ledönti az örömkövet, s közben ezt fogják harsogni: Rajta, rajta, nagy kő!”
Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: „Zerubbábel keze vetette meg e ház alapját, az ő keze fogja be is fejezni. (Ti pedig megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött hozzátok.) Vajon van-e valaki, aki megveti e szerény kezdet napját? Örülni fognak majd, ha látják a választott követ Zerubbábel kezében.”
VÁLASZOS ÉNEK
Jel 11, 4. vö. 3
Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, * Akik a föld Urának színe előtt állnak.
Az Úr meghagyta két tanújának, hogy bűnbánatot hirdessenek. * Akik a föld Urának színe előtt állnak.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Hitvalló Maximus apát Thalassiusnak ajánlott „Vizsgálódások” című munkájából
(Quaest. 63: PG 90, 667-670)
A Világosság minden embert megvilágosít
A tartóra helyezett fáklya az Atyától kapott igazi világosság, amely minden e világra jövő embert megvilágosít: a mi Urunk, Jézus Krisztus, aki közülünk való, és miután emberi természetünket magára vette, nemcsak világosságnak nevezték, hanem azzá is lett. Hiszen természeténél fogva ő az Atya Bölcsessége és Igéje, Isten Egyházában őt hirdetik a hit buzgó megvallásával; és a parancsok megtartásából folyó erényes életformával a pogányok előtt is felmagasztosul, és fényeskedik; megvilágosítja mindazokat, akik a házban (azaz ebben a világban) vannak, mint ahogy maga az Isten Igéje is mondja az egyik helyen: Senki sem gyújt világot azért, hogy a véka alá tegye, hanem a tartóra, hogy világítson mindazoknak, akik a házban vannak. Maga nevezte önmagát világosságnak, aki bár természeténél fogva Isten, de adakozó jóságából emberré lett.
Úgy gondolom, hogy ezt a nagy Dávid is felismerte, mert az Urat világosságnak nevezte e szavakkal: Nagyszerű lámpás a te igéd lábam előtt, ösvényemen csak ez világít. Olyan ugyanis az én Megváltóm és Istenem, hogy elűzi a tudatlanság és vétek sötétjét; ezért nevezte őt a Szentírás is világosságnak.
Egyedül csak ő lett mindenki számára az üdvösség útja, aki mint világosság elűzte a tudatlanság homályát, megszüntette a gonoszság és a vétek sötétségét: erejével és tudásával az Atyához vezeti azokat, akik az isteni parancsok megtartásával mint az igazság útját, őt követik, és a szívükbe is fogadják. Az Anyaszentegyházat nevezte annak a lámpatartónak, amelyben az igehirdetés révén világoskodik Isten igéje, és mindazokat, akik ebben a világban, mint valami házban tartózkodnak, az igazság fényével ragyogja be, és eltölti mindegyikük lelkét Isten ismeretével.
Semmiképpen sem tűri az ige, hogy valamely véka alá rejtsék, hanem inkább azt akarja, hogy magas tartóra tegyék, az Egyház nagy ékességére legyen. Ameddig ugyanis a törvény betűje, mint egy véka akadályozza az igét a megvilágosításban, addig megfoszt mindenkit az örök világosságtól. Az ige ugyanis nem nyújthat lelki világosságot azok számára, akik nem akarják levetkőzni annak a puszta érzékelhető értelmét, amely csalóka, csupán tévedésre képes, és csak a testtel rokon dolgok sorvasztó és halált hozó erejét tudja felfogni. Csak akkor nyújt lelki világosságot az ige, ha a tartóra helyezik, tudniillik ha az Egyháznak a szellemi és lelki értelemben vett istentiszteletébe, hogy mindenkinek világítson.
A betű ugyanis, ha lelkileg meg nem értjük, csak annyi értelmet hordoz, amennyit kimondásával körülhatárolunk. A leírtaknak igazi hatóerejét a betű nem engedi a lelkünkbe hatolni.
Ha meggyújtjuk a szemlélődés és az istentisztelet világosságát (tudniillik azt az értelmet, amely a tudás számára gyújt fényt), ne tegyük véka alá, nehogy elzárjuk a bölcsesség kimeríthetetlen erejét a puszta betűkkel, és így bűnösökké váljunk. Tegyük inkább a tartóra (azaz az Anyaszentegyházra), ahol magas helye lesz az igazi világosságnak, és akkor úgy világít majd mindenki előtt, mint az isteni tanítások fáklyája.
VÁLASZOS ÉNEK
Jn 12, 35. 36; 9, 39
Addig járjatok, amíg van világosságotok, nehogy elborítson benneteket a sötétség. * Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!
Azért jöttem a világba, hogy akik nem látnak, azok lássanak. * Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, kegyelmed mindenkor indítson, és kísérjen minket, hogy figyelmünk szüntelenül a jótettekre irányuljon. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky