2024. augusztus 25.

Évközi 21. vasárnap
1. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Első nap minden nap között,

melyen ég s föld alkottatott,

s melyen feltámadt Alkotónk

legyőzte értünk a halált,

fürgébben serkenjünk ma fel,

a kábult álmot űzzük el,

Istent keressük éjszaka,

ez prófétáknak szózata,

hogy hallja meg kérő imánk,

jobbját terjessze védve ránk,

hogy szennyeinktől szabadon

hívjon magához egykoron,

kik a nyugvás óráiban,

a napnak legszentebb szakán,

zsolozsmaszóval áldjuk őt:

boldog kegyelmét nyerjük el.

Dicsérjük az örök Atyát,

dicsérjük egyszülött Fiát

s a Lelket, a Vigasztalót,

örökre egy uralkodót. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

A nyolcadik nap s korszak ez,

minden napunknál fényesebb:

te szenteled meg, Jézusunk,

az elsőként Feltámadott.

Kapcsolj magadhoz minket itt,

s lelkünk keltsd új életre már,

így támaszd fel testünket is;

ne érje második halál.

Akkor majd felhők szárnyain,

Krisztus, mind hozzád érkezünk,

nálad lesz égi otthonunk,

feltámadásunk, életünk.

Ha majd meglátjuk arcodat,

tündöklő fényed járjon át:

annak láthassunk, aki vagy,

igaz fény, édes mindenünk.

S midőn Atyánkhoz elvezetsz,

a Szentháromság töltse be

országod, melyet boldogít

a hét ajándék öröme. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Urunk keresztje az élet fájának bizonyult.
1. zsoltár
Az ember kétféle útja
Boldogok, akik Krisztus keresztjében bíztak, és a keresztség vizében megfürödtek (Egy II. századbeli szerző).

Boldog ember, aki gonoszok tanácsát nem követi, †

bűnösök útján nem jár, *

csúfolkodók körében nem foglal helyet,

de örömét leli az Úr törvényében, *

s éjjel-nappal róla elmélkedik.

Olyan ő, mint a fa dús vizű patak partján, *

mely idejében meghozza gyümölcsét,

levele nem fonnyad; *

minden munkáját szerencse kíséri.

Nem így az istentelen, nem így, *

hanem mint a por, melyet szétszór a szél.

Nem állnak meg ítéletkor a gonoszok, *

sem a bűnösök az igazak közösségében.

Mert ismeri az Úr az igazak útját; *

de a gonoszok útja pusztulásba visz.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Urunk keresztje az élet fájának bizonyult.
2. ant. Királyommá magam tettem őt a Sionon.
2. zsoltár
A diadalmas Messiás király
Valóban összefogtak fölkent szolgád, Jézus ellen (Apcsel 4, 27).

Miért zúgnak a nemzetek, *

miért szőnek hiú terveket a népek?

Fölkelnek a föld királyai, †

összeesküsznek nagyjai *

az Úr ellen és Fölkentje ellen:

„Bilincsüket törjük le magunkról, *

igájukat rázzuk le nyakunkról!”

A Mennybenlakó csak mosolyog rajtuk, *

az Úr kineveti őket.

De haragjában egyszer majd rájuk rivall, *

dörgő szava rémületbe ejti őket:

„Királyommá magam tettem őt *

szent hegyemen, a Sion hegyén!”

Az Úr végzését hirdetem: †

ő szólt hozzám: „Fiam vagy nekem, *

ma adtam neked életet.

Csak kérd, és örökségül neked adom a népeket, *

tulajdonod lesz a föld minden határa.

Vasvesszővel verheted őket, *

és mint a cserépedényt, összetörheted.”

Nos, királyok, bölcsek legyetek, *

ti, föld bírái, értsetek belőle:

Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, *

remegő szívetek ujjongjon előtte!

Csókoljátok lábát rettegéssel, †

hogy haragjától el ne vesszetek, *

ha egyszer haragja lángra lobban.

Üdv és boldogság azoknak, *

akik oltalmában bízva élnek!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Királyommá magam tettem őt a Sionon.
3. ant. Te védelmező pajzsom vagy, Uram, aki fejemet fölemeled.
3. zsoltár
Az Úr az én védelmezőm
Elszenderült, álomba merült, de feltámadt, mert az Úr oltalmazta őt (Szt. Iréneusz).

Uram, mily sokan vannak, akik szorongatnak, *

mily sokan támadnak ellenem.

Sokan mondogatják rólam: *

„Nincs menedéke Istennél!”

De te, Uram, védelmező pajzsom vagy, *

és dicsőségem, mert fejemet fölemeled.

Hangos szóval az Úrhoz kiáltok, *

és ő meghallgat engem szent hegyéről.

Nyugovóra térek, és elalszom, *

de fölkelek újra, mert az Úr a gyámolítóm.

Körülvehet ezernyi nép, nem félek, *

kelj fel, Uram, ments meg engem, Istenem!

Te minden ellenségemet arcul vered, *

a gonoszok fogát kitöröd.

Uram, tebenned van üdvösségünk, *

áldásod legyen népeden!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Te védelmező pajzsom vagy, Uram, aki fejemet fölemeled.

Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen.

S teljes bölcsességgel intsétek egymást!

ELSŐ OLVASMÁNY

Kezdődik Szofoniás próféta könyve

1, 1-7. 14 – 2, 3

Az Úr ítélete

Az Úr szózata, amelyet Szofoniáshoz, Kusi fiához intézett Júda királyának, Jozijának, Ámon fiának idejében. Kusi Gedaljának, az meg Amarjának, az meg Hiszkijának volt a fia.

„Bizony, elpusztítok mindent a föld színéről – mondja az Úr. Elpusztítok embert, állatot, elpusztítom az ég madarait, a tenger halait; elbuktatom a gonoszt, eltörlöm az embert a föld színéről – mondja az Úr.

Kinyújtom kezemet Júda ellen, és Jeruzsálem minden lakója ellen. Eltörlöm erről a helyről Baalt maradéktalanul, szolgáinak nevével és papjaival együtt. Azokat, akik a tetőkön leborulnak az ég serege előtt; azokat, akik bár az Úr előtt borulnak le, mégis Milkom nevére esküsznek; azokat, akik elfordulnak az Úrtól, akik nem keresik az Urat, és nem törődnek vele.

Hallgassatok el az Úr, az Isten előtt, mert közel van az Úr napja. Igen, az Úr készített áldozatot, ő szentelte meg a meghívottakat. Közel van már az Úr napja, közel bizony, hamarosan elérkezik. Mily szörnyű kiáltozás az Úr napján! Mintha harcos hallatna csatakiáltást. Az a nap a haragnak a napja, a szorongatásnak és a gyötrelemnek a napja, a pusztításnak és a fosztogatásnak a napja, a sötétségnek és a homálynak a napja, a felhőknek és a komor fellegeknek a napja. Olyan nap, amelyen harsog a kürt és felhangzik a csatakiáltás a megerősített városok és a magas bástyák ellen.

Veszedelmet hozok az emberekre, botorkálnak majd, mint a vakok, (mert vétkeztek az Úr ellen). Vérük kiloccsan, mintha por volna, holttestük, mintha szemét. Ezüstjük, aranyuk nem mentheti meg őket. Az Úr haragjának napján, féltékenysége tüzében elpusztul az egész föld, mert megsemmisíti, kiirtja a föld minden lakóját.

Szállj magadba, térj magadba, ó, szeretetre méltatlan nemzet! Mielőtt elűznének benneteket, s eltűnnétek, mint a pelyva még aznap; mielőtt rátok zúdulna az Úr izzó haragja, mielőtt elérkezne hozzátok az Úr haragjának napja: keressétek az Urat ti, szegényei a földnek, akik teljesítitek parancsait. Keressétek az igazságot, keressétek az alázatot, talán menedéket találtok az Úr haragjának napján.”

VÁLASZOS ÉNEK

Szof 2, 3; Lk 6, 20

Keressétek az Urat ti, szegényei a földnek, akik teljesítitek parancsait. * Keressétek az igazságot, keressétek az alázatot!

Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa. * Keressétek az igazságot, keressétek az alázatot!

MÁSODIK OLVASMÁNY

A II. vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű, az Egyház és a mai világ kapcsolatáról szóló lelkipásztori konstitúciójából

(N. 39)

Az új világ körvonalai

Nem tudjuk, mikor teljesedik be a föld és az emberiség ideje, és nem ismerjük a módot, ahogyan a mindenség átalakul. Elmúlik ugyan ez a bűn miatt eltorzult világ, de tanítást kaptunk, hogy Isten új lakóhelyet és új földet készít, az igazságosság hazáját, amely a maga boldogságával betölti, sőt felülmúlja mindazt a vágyat, ami feltör a békét szomjazó szívekből. Akkor vereséget szenved a halál, Isten fiai pedig feltámadnak Krisztusban, és romlatlanságba öltözik az, ami erőtlenségben és romlandóságban mag módjára a földbe került. A szeretet és művei megmaradnak, és a mulandóság szolgai állapotából mindenestől felszabadul az a világ, amelyet Isten az emberért teremtett.

Igen, elhangzott a figyelmeztetés, hogy mi haszna van belőle az embernek, ha megszerzi akár az egész világot is, de önmagát elveszíti. Az új föld várásának mégsem szabad csökkentenie, hanem inkább fokoznia kell a szorgoskodást, hogy szebb legyen a föld, hiszen itt van növekedőben az új emberi család közössége, amely némiképp már sejteti az eljövendő világ körvonalait. Ezek szerint, a földi haladást gondosan meg kell ugyan különböztetnünk Krisztus országának növekedésétől, ez a haladás mégis sokat jelent az Isten országa szempontjából, amennyiben hozzájárulhat a társadalom különb rendjének megalkotásához.

Ha tehát egykor az Úr Lelkének erejével és az Úr parancsa szerint közkinccsé tettük világszerte az olyan értékeket, mint az emberi méltóság, a testvéri közösség és a szabadság, megtaláljuk majd természetünknek és emberi iparkodásunknak jó gyümölcseit, megtisztítva minden szennytől, tündöklően és megdicsőülve, amikor Krisztus visszaadja Atyjának „az örök és egyetemes országot: az igazság és élet, a szentség és kegyelem, az igazságosság, szeretet és béke országát”. Ez az ország titokzatos módon itt van már ezen a világon, az Úr eljövetelekor azonban teljessé válik.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 95, 11; Iz 49, 13; Zsolt 71, 7

Örvendjen az ég és ujjongjon a föld; hegyek, daloljatok örömötökben, mert eljön a mi Urunk. * És megvigasztalja népét.

Napjaiban virágzik az igazság és a teljes béke. * És megvigasztalja népét.

HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK

Téged, Isten, dicsérünk, *

téged Úrnak ismerünk!

Téged, örök Atyaisten, *

mind egész föld áld és tisztel.

Téged minden szép angyalok, *

kerubok és szeráfkarok,

egek és minden hatalmak, *

szüntelenül magasztalnak:

Szent vagy, szent vagy, *

erősséges szent Isten vagy!

Nagyságoddal telve ég s föld, *

dicsőséged mindent betölt.

Téged dicsér, egek Ura, *

apostolok boldog kara.

Dicséretes nagy próféták *

súlyos ajka hirdet és áld.

Jeles mártírseregek *

magasztalnak tégedet.

Vall tégedet világszerte *

szent Egyházad ezerszerte,

ó, Atyánk, téged *

s mérhetetlen nagy Fölséged,

s azt, ki hozzánk tőled jött le: *

Atya igaz Egyszülöttje,

és áldjuk veled *

vigasztaló Szentlelkedet.

Krisztus, Isten Egyszülöttje, *

Király vagy te mindörökre.

Mentésünkre közénk szálltál, *

szűzi méhet nem utáltál.

Halál mérgét megtiportad, *

mennyországod megnyitottad.

Isten jobbján ülsz most széket, *

Atyádéval egy fölséged.

Onnan leszel eljövendő, *

mindeneket ítélendő.

Téged azért, Uram, kérünk, *

mi Megváltónk, maradj vélünk.

Szentjeidhez végy fel égbe, *

az örökös dicsőségbe.

A következő rész tetszés szerint imádkozható:

Szabadítsd meg, Uram, néped, *

áldd meg a te örökséged!

Te kormányozd, te vigasztald, *

mindörökké felmagasztald!

Mindennap dicsérünk téged, *

szent nevedet áldja néped!

Bűntől e nap őrizz minket *

és bocsásd meg vétkeinket!

Irgalmazz, Uram, irgalmazz, *

híveidhez légy irgalmas!

Kegyes szemed legyen rajtunk, *

tebenned van bizodalmunk!

Te vagy, Uram, én reményem, *

ne hagyj soha szégyent érnem!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, a te kegyelmed ajándéka, hogy híveid egy akarattal követnek téged. Add népednek, hogy szeressük, amit parancsolsz, vágyakozzunk arra, amit ígérsz, és e világ változandóságai közepette szívből ragaszkodjunk hozzád, akiben megtaláljuk igazi örömünket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky