Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Ó, jöjj, magasztos Asszonyunk,
téged vár földi otthonunk.
Már Erzsébetre szent öröm
szállott le egykor jöttödön.
Ó, jöjj, korunk reménye, te,
imád bűnünket mossa le;
meglátogatva népedet
űzd el tőlünk a vészeket!
Ó, jöjj, ha zúg a tengerár,
vezérlő csillag, fénysugár;
utunk ha görbe, jóra ints,
hogy járjunk tisztán, jöjj, taníts!
Ó, jöjj, könyörgünk, látogass,
erőnk erőddel támogasd,
ha pártfogónk ily égi kar,
lelkünk haladhat biztosan.
Ó, jöjj, királytörzs vesszeje,
tévelygők biztos útjele,
őket hitünkben egybehívd,
hogy égnek üdvét nyerje mind.
Ó, jöjj, magasztos Szűz; veled
Fiadnak hála, tisztelet,
Atyával, Szentlélekkel is,
ki minket áldón megsegít. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Az Úré a föld és mind, ami betölti, *
a földkerekség és mind, aki lakja,
mert tengerek fölé ő rakta alapját, *
ő állította folyóvizek fölé.
Ki mehet föl az Úr hegyére, *
ki állhat meg az ő szent helyén?
Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, †
aki nem veszi hiába Isten nevét, *
és hamis esküt nem esküszik.
Az nyer áldást az Úrtól, *
és üdvösséget szabadító Istenétől.
Ez az istenkeresők népe, *
amely kutatja arcát Jákob Istenének.
Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †
táruljatok föl, örök kapuk: *
a dicsőség királya bevonul.
Kicsoda ez a dicsőség királya? *
Az Úr, az erős és hatalmas, az Úr, aki hatalmas a csatákban.
Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †
táruljatok föl, örök kapuk: *
a dicsőség királya bevonul.
Kicsoda ez a dicsőség királya? *
A Seregek Ura a dicsőség királya.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Isten a mi menedékünk, a mi erős várunk, *
biztos segítségünk, amikor szorongatnak minket.
Nem félünk ezért, ha a föld háborog, *
és ha a hegyek a tengerbe zuhannak.
Hadd zúgjanak és áradjanak vizei, *
hadd rengjenek viharától a bércek!
Csörgedező patakok vidítják Isten városát, *
a Magasságbelinek szentséges lakhelyét.
Nem fog megrendülni, mert Isten lakik benne, *
Isten oltalmazza már kora hajnalban.
Nemzetek tomboltak, országok inogtak; *
az Úr mennydörgő szózatától megrettent a föld.
Velünk van a Seregek Ura, *
a mi menedékünk Jákob Istene.
Jöjjetek, és lássátok az Úr tetteit, *
a csodákat, melyeket a földön végbevitt.
Elnémítja a hadakat szerte a világon: †
összetör íjat, lándzsát összezúz, *
a pajzsokat tűzben elégeti.
„Legyen elég, és lássátok be: az Isten én vagyok; *
fölséges a nemzetek közt, fölséges a földön.”
Velünk van a Seregek Ura, *
a mi menedékünk Jákob Istene.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Háza alapjait szent hegyén vetette meg, †
mert Sion kapuit szereti az Úr *
Jákob bármely hajlékánál jobban.
Dicső dolgokat mondanak rólad, *
Isten városa!
Tisztelőim között említem majd Egyiptomot és Babilont, †
Filiszteát, Tiruszt és Etiópiát, *
mert ezek mind itt születtek.
Sionról pedig azt mondják majd: †
„Ez is, meg az is benne született, *
és őt maga a Fölséges erősítette meg!”
Az Úr bejegyzi a népek könyvébe: *
„Ezek mind itt születtek!”
És a körtáncot lejtők mind azt dalolják: *
„Minden forrásom belőled fakad!”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Mária mind emlékezetébe véste szavaikat
És szívében gyakran elgondolkozott rajtuk.
ELSŐ OLVASMÁNY
Az Énekek énekéből
2, 8-14; 8, 6-7
A szerelmes érkezése
Csitt! A szerelmem! Nézzétek, ő jön ott, ugrál a hegyeken, és szökell a dombokon! Szerelmem olyan, mint a gazella, a fiatal szarvas a hasonmása. Nézzétek, már itt áll házunk falánál, benéz az ablakon, nézelődik a rácson át.
Aztán köszön, s így szól szerelmesem: „Kelj föl, kedvesem, gyere, szépségem! Nézd, elmúlt a tél, elállt az eső, elvonult. A föld színén immár virágok nyílnak, itt van a szőlőmetszés ideje, és gerlice hangja hallatszik földünkön. Már színesedik az első fügetermés, hajtanak a szőlők, s jó illatot árasztanak. Kelj föl, kedvesem, gyere, szépségem! Sziklák hasadékában fészkelő galambom, rejtekhelyeden, a szirtek szegélyezte ösvényen mutasd meg arcodat, hadd halljam hangodat, mert szépen cseng a hangod, és bájos az arcod.”
„Tégy a szívedre pecsétnek, mint valami pecsétet a karodra! Mert mint a halál, olyan erős a szerelem, olyan a szenvedély, mint az alvilág. Nyila tüzes nyíl, az Úrnak lángja. Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet, egész folyamok sem tudnák elsodorni. Ha valaki háza egész vagyonát felkínálná is a szerelemért, azt is kevesellnék!”
VÁLASZOS ÉNEK
Lk 1, 41b-43. 44
Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! * Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám?
Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az Örömtől megmozdult méhemben a gyermek, * Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám?
MÁSODIK OLVASMÁNY
Tiszteletreméltó Szent Béda áldozópap szentbeszédeiből
(Lib 1, 4: CCL 122, 25-26. 30)
Mária magasztalja a benne működő Urat
Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben. Mária ezekkel a szavakkal bizonyára a neki külön megadott adományokért ad hálát, azután Isten általános jótéteményeit sorolja fel, amelyekkel az Úr meg nem szűnik mindörökké segítségére sietni az emberi nemnek.
Az Urat pedig annak lelke magasztalja, aki minden belső elhatározását Isten dicséretének és szolgálatának veti alá, aki Isten parancsainak megtartásával azt tanúsítja, hogy állandóan szeme előtt tartja az ő fenséges hatalmát.
Annak szíve ujjong üdvözítő Istenében, akit egyedül csak az örök üdvösséget ígérő Teremtőre való emlékezés gyönyörködtet.
Noha ezek a szavak minden tökéletes lélekre állanak, a legjobban az illett, hogy Isten szent Szülője mondja el ezeket; őbenne a rendkívüli érdem kiváltságánál fogva annak lelki szeretete lángolt, akinek testi fogantatása örömmel töltötte be.
Ő joggal ujjonghatott a többi szentnél nagyobb örömmel Jézusban, azaz Üdvözítőjében, mert akit az üdvösség örök szerzőjének ismert, arról tudta, hogy evilági származására nézve az ő testéből fog megszületni; így egyetlen személyben fia is, Ura is lesz.
Mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas: ő, akit Szentnek hívunk. Semmit sem tulajdonít tehát saját érdemeinek, mert nagy voltát a lényegénél fogva hatalmas és nagy Isten ajándékának tartja, aki a benne hívő kicsinyeket és gyengéket erősekké és nagyokká szokta tenni.
Helyesen tette hozzá azonban: ő, akit Szentnek hívunk, hogy figyelmeztesse hallgatóit, sőt mindazokat, akikhez szava eljut, hogy kioktassa őket a hitre és nevének segítségül hívására, s így ők is részesei lehessenek az örök szentségnek és az igazi üdvösségnek a prófétai szózat szerint: Aki segítségül hívja az Úr nevét, az megmenekül. Ez az a név, amelyről fentebb mondja: Szívem ujjong üdvözítő Istenemben.
Ezért nagyon jó és üdvös szokás az Egyházban, hogy az ő énekét mindennap az Esti dicséret zsoltáraival együtt mindannyian énekeljük. Jó ez, mert egyrészt az Úr megtestesülésére való gyakori emlékezés áhítatra gyullasztja a hívek lelkét, másrészt pedig az Istenanya gyakran felidézett példája megszilárdítja a lelkeket az erényekben. És a legjobb helyen, éppen az Esti dicséretben történik ez, hiszen a napközben elfáradt és különböző gondokba merült lelkünk a nyugalom idejének beköszöntésével összeszedettebben tudja átadni magát az Istennel való egyesülésnek.
VÁLASZOS ÉNEK
Lk 1, 45-46; Zsolt 65, 16
Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked. Mária erre így szólt: * Magasztalja lelkem az Urat.
Jertek mind, figyeljetek, mert elbeszélem, mi mindent tett velem az Isten. * Magasztalja lelkem az Urat.
HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK
Téged, Isten, dicsérünk, *
téged Úrnak ismerünk!
Téged, örök Atyaisten, *
mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, *
kerubok és szeráfkarok,
egek és minden hatalmak, *
szüntelenül magasztalnak:
Szent vagy, szent vagy, *
erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, *
dicsőséged mindent betölt.
Téged dicsér, egek Ura, *
apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták *
súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek *
magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte *
szent Egyházad ezerszerte,
ó, Atyánk, téged *
s mérhetetlen nagy Fölséged,
s azt, ki hozzánk tőled jött le: *
Atya igaz Egyszülöttje,
és áldjuk veled *
vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje, *
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál, *
szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad, *
mennyországod megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, *
Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, *
mindeneket ítélendő.
Téged azért, Uram, kérünk, *
mi Megváltónk, maradj vélünk.
Szentjeidhez végy fel égbe, *
az örökös dicsőségbe.
A következő rész tetszés szerint imádkozható:
Szabadítsd meg, Uram, néped, *
áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald, *
mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged, *
szent nevedet áldja néped!
Bűntől e nap őrizz minket *
és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz, *
híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, *
tebenned van bizodalmunk!
Te vagy, Uram, én reményem, *
ne hagyj soha szégyent érnem!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható, örök Isten, a te sugallatodra indult útnak a Boldogságos Szűz Mária, hogy szent Fiadat méhében hordozva, Erzsébetet meglátogassa. Add, hogy a Szentlélek indításait hűségesen kövessük, és Máriával együtt mindig magasztaljunk téged. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky