Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
A nappal szárnyas hírnöke
jelenti már, hogy jő a fény;
a lelkek ébresztője is,
Krisztus, bennünket élni hív:
„Hagyjátok már az ágyakat,
ti ernyedt, kába tétlenek;
szilárdan, tisztán, éberen
virrasszatok; közel vagyok!”
Hogy fényes szellők szárnyain
ha kél a hajnal, s gyúl az ég,
munkára készen kezdjük el
az új napot s az új reményt,
Jézust kiáltsuk hangosan,
sírván, könyörgőn, éberen;
imádkozzunk figyelmesen,
s a tiszta szív nem szunnyad el.
Álmunkat, Krisztus, messze űzd,
törd szét az éj bilincseit,
oldozd fel mind a régi bűnt,
s új fényességet önts belénk!
Dicsérjük az örök Atyát,
dicsérjük egyszülött Fiát
s a Lelket, a Vigasztalót,
időtlen századok során! Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Szívünkbe öntsd szerelmedet,
és bőven oszd kegyelmedet,
hogy megtisztuljunk általad,
és élvezzük jóvoltodat!
Mint száműzöttek, kérlelünk,
bús vándorok, hozzád jövünk;
nálad bizton kiköthetünk,
örök hazát ott nyerhetünk.
Boldog szív az, mely megszeret,
szomjazza élő vizedet,
s boldog nép, melynek hű szeme
meglát, Igazság Istene.
Imádat illet: nagy neved
dicsérje szent emlékezet,
s vég nélkül ünnepeljenek
a hozzád vonzódó szívek.
Ezt add meg, kérünk, jó Atya,
s Atyának mása, egy Fia,
s te, Szentlélek, Vigasztaló:
örökre egy uralkodó. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Istenünk, hallottuk saját fülünkkel, †
atyáink elbeszélték nekünk a csodákat, *
amelyeket napjaikban tettél, egykor régen.
Kezed népeket űzött el, őket meg letelepítetted, *
nemzeteket zúztál össze, őket pedig megnövelted.
Mert nem kardjukkal vették birtokba ezt a földet, *
és nem is az ő karjuk segítette őket,
hanem a te jobbod és a te karod és arcod fényessége, *
mert úgy szeretted őket.
Te vagy Istenem és Királyom, *
parancsodra megszabadul Jákob.
Veled szórtuk szét ellenségeinket; *
a te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.
Mert én nem az íjamban bízom, *
kardom meg nem szabadíthat.
De te megszabadítasz minket sanyargatóinktól, *
és megszégyeníted ellenségeinket.
Mindennap Isten a mi dicsekvésünk, *
és nevedet mindörökké magasztaljuk!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
De most elvetettél és megaláztál minket, *
Istenünk, már nem vonulsz ki együtt seregünkkel.
Megfutamítottál ellenségeink elől, *
és kifosztottak, akik gyűlölnek minket.
Odaadtál, mint vágásra szánt juhokat, *
a nemzetek között széjjelszórtál.
Eladtad népedet haszon nélkül, *
és cserébe érte nem adtak sokat.
Szomszédaink előtt gyalázattá tettél minket, *
gúnyol és csúfol környezetünk.
Szállóigévé tettél a pogányok számára, *
csak csóválják fejüket a népek.
Gyalázatom szemem előtt van egész nap, *
és szégyenpírban ég az arcom
a gúnyolók és szemrehányók szava miatt, *
ellenségem és támadóm színe előtt.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Mindezek most ránk szakadtak, †
téged mégsem feledtünk el, *
és nem szegtük meg szövetségedet.
Szívünk nem fordult el tőled, *
lépteink utadról le nem tértek,
pedig megaláztál a sakálok földjén minket, *
ránk borítottad a halál árnyát.
Ha Istenünk nevét elfelednénk, *
és ha kezünket más isten felé tárnánk,
Isten vajon ezt nem kérné számon? *
A szív titkait csak ő ismeri.
Teérted gyilkolnak mindennap bennünket, *
és leölésre szánt juhoknak tekintenek!
Kelj fel, miért alszol, Uram, *
kelj fel, és ne taszíts el mindörökre!
Miért fordítod el arcodat? *
Elfeleded ínségünket és gyötrelmeinket?
A föld porába alázták lelkünket, *
a földhöz tapadt egész testünk.
Kelj fel, Uram, siess segítségünkre, *
irgalmasságodban válts meg minket!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Ragyogtasd szolgád fölé arcodat,
Taníts meg rendelkezéseidre!
ELSŐ OLVASMÁNY
Kezdődik Szent Pál apostolnak a tesszaloniki hívekhez írt második levele
1, 1-12
Üdvözlés és hálaadás
Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikiak egyházának, amely az Atyaistenben és Urunkban, Jézus Krisztusban áll fenn. Kegyelem nektek és békesség az Atyaistentől és Urunktól, Jézus Krisztustól!
Folytonos hálával tartozunk értetek az Istennek, testvérek, mégpedig méltán, mert hitetek nőttön-nő, és a kölcsönös szeretet mindnyájatokban gyarapszik. Dicsekszünk is veletek Isten egyházaiban: állhatatosságotokkal és hitetekkel, amelyet tanúsíttok a sok üldözés és zaklatás közepette. Ezeket elviselitek az Isten igazságos ítéletének előjeleként, hogy majd méltók legyetek az Isten országára, hiszen szenvedtek érte.
Méltányos egyébként, hogy az Isten zaklatóitoknak zaklatással fizessen meg. Nektek, zaklatottaknak pedig velünk együtt megnyugvást adjon, amikor Urunk, Jézus eljön hatalmas angyalseregével a mennyből, s lobogó tűzzel megbünteti azokat, akik Istent nem ismernek, és Urunk, Jézus Krisztus evangéliumának nem engedelmeskednek. Örök kárhozattal fognak bűnhődni: eltaszítva az Úr színe elől, és távol fönséges hatalmától, azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségét megmutassa szentjeiben, és csodálatos hatalmát bennetek, hívőkben. Ti ugyanis tanúságtételünket hittel fogadtátok.
Ezért állandóan imádkozom értetek, hogy Istenünk méltóvá tegyen benneteket a meghívásra, és tökéletessé a jóra való törekvésben s a hitből fakadó tettekben, így dicsőül meg Urunk, Jézus Krisztus neve bennetek, és ti is őbenne, Istenünknek és Urunknak, Jézus Krisztusnak kegyelméből.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. 2 Tessz 1, 10; Zsolt 144, 13
Eljön az Úr, hogy dicsőségét megmutassa szentjeiben; * És csodálatos lesz híveiben.
Hűséges az Úr minden szavában, és szent minden cselekedetében. * És csodálatos lesz híveiben.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Jeruzsálemi Szent Cirill püspök hitmagyarázataiból
(Cat. 13, 1. 3. 6. 23: PG 33, 771-774. 779. 799. 802)
A megpróbáltatás idején is a keresztben legyen örömünk
Krisztus Urunknak minden egyes cselekedetét dicsekedve emlegeti a katolikus Egyház, de amivel a legszívesebben dicsekszik, az a szent kereszt. Nagyon helyesen mondja Szent Pál: Nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével.
Valóban csodálatra méltó volt az is, hogy az a vakon született ember a Silóé tavában megmosakodva visszakapta látását, de mi ez az egy, ha a világ minden vakjára gondolunk? Nagyszerű és a természet erőit meghaladó esemény volt Lázárnak, a négynapos halottnak a feltámasztása is, de mi ez azoknak a tömegéhez képest, akik az egész világon a bűn halottai? Csodálatos esemény volt az is, hogy az öt kenyér, mint valami ki nem apadó forrás, ötezer embert táplált, de mi ez azokhoz képest, akik itt a földön egy másik éhségben, a tudatlanságban lankadnak el? Ámultak az emberek, amikor meggyógyult a sátán rabságában tizennyolc éven át szenvedő asszony, de milyen semmiség ez, ha arra gondolunk, hogy mindnyájan bűneink bilincsében sínylődtünk?
A keresztből sugárzó dicsőség megvilágosította a tudatlanságban vakoskodókat, feloldotta a bűn minden rabját, és megváltotta az egész emberiséget.
Ezért tehát ne szégyelljük mi se Üdvözítőnk keresztjét, sőt inkább dicsekedjünk vele. A keresztről szóló tanítás a zsidóknak ugyan botrány, a pogányok szemében pedig balgaság, nekünk azonban: üdvösség. Igen, akik elvesznek, azoknak balgaság, nekünk azonban, akik üdvözülünk, Isten ereje. Mert nemcsak ember volt, aki meghalt értünk, hanem az Isten Fia, az érettünk emberré lett Isten.
Egykor Mózes intézkedése nyomán az a leölt bárány távol tartotta a pusztító angyalt; mennyivel inkább megszabadított a bűnöktől az Isten Báránya, aki eltörli a világ bűneit? Ha megmenekülést nyújtott annak az oktalan báránynak a vére, mennyivel inkább hoz üdvösséget Isten Egyszülöttjének vére!
Nem kényszerűségből vált meg az élettől, nem egy nagyobb erő győzte le: ő önként lett áldozat. Figyeljük meg, ezt ő maga mondja: Van rá hatalmam, hogy odaadjam az életemet, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Szabad elhatározásából indult a szenvedésbe, lelke mélyén örült a nagyszerű feladatnak, boldogította a koszorú, lelkesítette az a tudat, hogy üdvözülnek az emberek. Nem szégyellte a keresztet, hiszen a kereszt üdvösséget szerzett az emberiségnek. Mert bizony nem valami hitvány, becstelen ember szenvedett, hanem maga az emberré lett Isten, aki az engedelmesség jutalmáért vállalta harcát.
Ügyeljünk tehát arra, hogy ne csak békességes időkben legyen örömünk forrása a kereszt, hanem a megpróbáltatás idején is ugyanaz maradjon a bizodalmunk. Nem való az, hogy a béke idején Jézus barátai legyünk, az üldöztetésben pedig ellenségei. Most megkapjuk bűneinkre a bocsánatot és a Királynak a Szentlélekben gazdag kegyelmi adományait. Ha tehát küzdelemre kerül a sor, nagylelkűen harcoljunk Királyunkért.
Jézus semmi bűnt sem követett el, mégis elszenvedte értünk a keresztet; mi pedig ne vállalnánk a keresztet őérte, akit üdvösségünkért feszítettek keresztre? Nem mi gyakorlunk kegyet, hiszen mi részesültünk előbb ingyen kegyelemben, így csak viszonozhatjuk jótéteményét. Adósságunkat fizetjük meg annak, aki értünk halt kereszthalált a Golgotán.
VÁLASZOS ÉNEK
1 Kor 1, 18. 23
A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, * De nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje.
Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük: ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság. * De nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, engedd, hogy téged egész lelkünkkel imádjunk, embertársainkat pedig őszinte szívből szeressük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky