Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Az égi udvar díszei,
örök Királyunk nagyjai,
kiket nekünk nevelt az Úr,
s apostolokként ránk hagyott,
ti, új ég, új föld Városa,
hol napként Bárányunk ragyog,
s ti drágagyöngyként fényletek,
mint tündöklő alapkövek.
Ezért hálásan ünnepel
az Egyház, Krisztus hitvese,
mely hirdetéstektől dicső,
s mert véretek szentelte meg.
Ha minden kor s idő letűnt,
és Megváltónk ítélni jön,
ti is nagy fényben ültök ott,
dicső főrangú férfiak.
Imáitokkal nyerjetek
nekünk oltalmat és erőt,
s mit földünkön vetettetek,
az égben hozzon bő magot.
Krisztusnak zeng örök dalunk,
ki Atyja hírvivőiként
küldött, s a Szentlélek tüzét
gyújtotta lángra bennetek. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Isten dicsőségét hirdetik az egek, *
kezének művéről vall a mennybolt.
A nappalok ezt zengik egymásnak, *
erre oktatja éj az éjszakát.
Nem olyan hang ez, nem olyan beszéd, *
hogy meg ne értenéd szavát.
Minden földre elhat szózatuk, *
a földkerekség végéig eljut igéjük.
Az égen vert Isten sátort a napnak, †
és az, mint nászházból kilépő vőlegény, *
mint ujjongó dalia fut neki útjának.
Az ég egyik pereméről indul, †
és másik széléig ér a pályája: *
tüze elől rejtőzni nem lehet.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat, *
őrizz meg engem, hogy ellenségeimtől ne kelljen félnem!
A gonoszok cselszövése elől rejts el, *
szabadíts meg a gonosztevők dühöngésétől.
Nyelvüket, mint a kardot, jó élesre fenték, †
mérgezett nyíl minden szavuk, *
hogy rejtekükből leterítsék az ártatlan embert.
Gyorsan röpítik nyilaikat, nem félnek semmitől, *
egyre vakmerőbbek gonosz terveik.
Egymást biztatják a gonoszságra, titokban tőrt vetnek, *
és azt kérdik: „Ki láthat minket?”
Kiforralták gonosz tervüket, †
szándékukat végre is hajtották; *
mély titok az ember, örvénylő titok a szíve.
De nyilát kiröpíti Isten, †
váratlan csapással rajtuk üt, *
és saját nyelvük tőrébe ejti őket.
Akik látják, fejüket csóválják, *
és félelem fog el minden embert.
Hirdetik az Úr nagy tetteit, *
és műveit megértik.
Az igaz örvend az Úrban, és őbenne bízik, *
őbenne dicsekszik minden igaz szívű.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Király az Úr, ujjongjon a föld, *
és örvendjen minden sziget!
Sötét felhő lebegi őt körül, *
trónját igazság és jog tartja szilárdan.
Tűz jár színe előtt, *
és elemészti minden ellenségét.
Villámai bevilágítják a földkerekséget, *
látja a föld, és beléremeg.
Viaszként szétfolynak a hegyek az Úr előtt, *
az egész föld Urának színe előtt.
Igazságosságát hirdetik az egek, *
és nagy fölségét meglátják a népek.
Megszégyenülnek mind a bálványimádók, †
akik faragott képeikkel dicsekszenek; *
eléje borulnak mind a bálványistenek.
Hallja ezt, és örvendez Sion, †
Júda városai vigadoznak *
a te ítéleted miatt, Uram.
Mert magasságos Úr vagy te a világ fölött, *
minden más istennél fölségesebb.
Akik az Urat szeretitek, gyűlöljétek a rosszat! †
Az Úr megoltalmazza hívei lelkét, *
a gonoszok kezéből kimenti őket.
Fényesség virrad az igazra, *
és öröm a tiszta szívűekre.
Örvendjetek, igazak, az Úrban, *
és áldjátok szentséges nevét!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Elbeszélték Isten dicsőséges hatalmát,
És a csodákat, melyeket végbevitt.
ELSŐ OLVASMÁNY
Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből
4, 1-16
Legyünk az Apostol követői, mint ahogy az Apostol Krisztus követője
Testvéreim! Úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak gondnokait. A gondnokoktól természetesen egyet követelnek meg: hogy hűségesnek bizonyuljanak. A magam részéről nem törődöm azzal, hogy ti vagy más emberi bíróság mint ítéltek felőlem, hiszen önmagam fölött sem ítélkezem. Nem érzem ugyan magam semmiben sem bűnösnek, de ez még nem jelent megigazulást. Az Úr mond fölöttem ítéletet. Ne ítélkezzetek hát időnap előtt, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és földeríti a szívek szándékait. Akkor majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől.
Ezeket, testvérek, miattatok alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy rajtunk tanuljátok meg: Ne többet annál, ami írva van! Senki se kérkedjék az egyikkel a másik rovására! Ki mond különbnek másoknál? Mid van, amit nem kaptál meg? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna? Lám, már jóllaktatok, már meggazdagodtatok, nélkülünk is uralomra jutottatok! Bárcsak uralomra jutottatok volna, hogy veletek uralkodhatnánk! Úgy látom ugyanis, hogy Isten nekünk, apostoloknak az utolsó helyet jelölte ki, mint olyanoknak, akiket halálra szántak, hogy látványul szolgáljunk a világnak, az angyaloknak és az embereknek is.
Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, ti okosak Krisztusban. Mi gyöngék vagyunk, ti erősek. Titeket megbecsülnek, minket megvetnek. Mindmáig éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk és verést szenvedünk. Nincs otthonunk, és kezünk munkájával keressük kenyerünk. Ha átkoznak minket, áldást mondunk, ha üldöznek, türelemmel viseljük, ha szidalmaznak, szelíden szólunk. Szinte salakja lettünk ennek a világnak, mindenkinek söpredéke mostanáig.
Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek, hanem mint kedves gyermekeimet intelek benneteket.
Ha számtalan tanítótok volna is Krisztusban, atyátok nincs sok. Az evangélium által én adtam nektek életet Jézus Krisztusban. Azért kérlek titeket, legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok.
VÁLASZOS ÉNEK
Jn 15, 15; Mt 13, 11. 16
Nem nevezlek többé szolgának benneteket, barátaimnak mondalak titeket, * Mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek.
Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait; a ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert hall. * Mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Alexandriai Szent Cirill püspöknek Szent János evangéliumáról szóló magyarázatából
(Lib. 12, 1: PG 74, 707-710)
Ahogyan engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket
A mi Urunk, Jézus Krisztus rendelte a földkerekség számára a lelki vezéreket, a tanítómestereket s az ő isteni misztériumainak szolgáit. Parancsot adott nekik, hogy világítsanak, mint a fény, és világosságukkal árasszák el már nem csupán Júdea földjét, hanem egyenesen a világ minden országát és minden emberét, a föld valamennyi lakóját. Valóban úgy van, ahogyan olvassuk: A tisztséget magától senki sem vállalhatja, csak akit az Isten meghív. A minden ember felett levő apostoli tisztségre ugyanis a mi Urunk, Jézus Krisztus hívta meg tanítványait.
Az igazság oszlopai és biztos alapjai lettek ezek a boldog tanítványok. Róluk mondta az Úr, hogy úgy küldi őket, amint őt küldte az Atya. E szavakkal azt is jelezte, hogy milyen nagy az apostoli tisztség méltósága, és hogy semmi mással össze nem hasonlítható a nekik átadott hatalom dicsősége. Mint látható, ezzel az apostoli intézmény feladatkörét is megjelölte.
Ha ugyanis az volt az Úr gondolata, hogy úgy kell küldenie tanítványait, amint őt küldte az Atya, akkor nyilvánvalóan az is szükséges volt, hogy leendő követői megtudják azt is, hogy mire küldte az Atya a Fiút. Ezért, miután az Úr Jézus a maga küldetését már sokféleképpen jellemezte, végül is ebben foglalta azt össze: Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket, hogy tartsanak bűnbánatot. És ezt is mondta: Nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ.
Így foglalta tehát össze röviden az apostoli munka céljait, és így mutatott rá a saját küldetése és az apostolok küldetése között fennálló hasonlóságra. E küldetésük alapján érezzék kötelességüknek az apostolok, hogy a bűnösöket bűnbánatra hívják, hogy a testben és lélekben betegeket gyógyítsák, hogy szolgálatukban ne a saját akaratukat keressék, hanem azét, akitől a küldetést kapták, és végül, hogy a világot, mint Isten tulajdonát, tanításukkal üdvözítsék. Ha az Apostolok Cselekedeteit és Szent Pál leveleit olvassuk, könnyen megbizonyosodhatunk arról, hogy a szent apostolok mennyire iparkodtak mindezeket a lehető legjobban megvalósítani.
VÁLASZOS ÉNEK
Jn 15, 16. 8
Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, és arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, * Maradandó gyümölcsöt.
Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok. * Maradandó gyümölcsöt.
HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK
Téged, Isten, dicsérünk, *
téged Úrnak ismerünk!
Téged, örök Atyaisten, *
mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, *
kerubok és szeráfkarok,
egek és minden hatalmak, *
szüntelenül magasztalnak:
Szent vagy, szent vagy, *
erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, *
dicsőséged mindent betölt.
Téged dicsér, egek Ura, *
apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták *
súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek *
magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte *
szent Egyházad ezerszerte,
ó, Atyánk, téged *
s mérhetetlen nagy Fölséged,
s azt, ki hozzánk tőled jött le: *
Atya igaz Egyszülöttje,
és áldjuk veled *
vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje, *
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál, *
szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad, *
mennyországod megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, *
Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, *
mindeneket ítélendő.
Téged azért, Uram, kérünk, *
mi Megváltónk, maradj vélünk.
Szentjeidhez végy fel égbe, *
az örökös dicsőségbe.
A következő rész tetszés szerint imádkozható:
Szabadítsd meg, Uram, néped, *
áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald, *
mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged, *
szent nevedet áldja néped!
Bűntől e nap őrizz minket *
és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz, *
híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, *
tebenned van bizodalmunk!
Te vagy, Uram, én reményem, *
ne hagyj soha szégyent érnem!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te úgy akartad, hogy apostolaid által jussunk el neved ismeretére. Szent Simon és Szent Júdás Tádé közbenjárására add jóságosan kegyelmedet, hogy Egyházad szüntelenül gyarapodjék, és egyre több nép fogadjon el hívő lélekkel téged. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky