2024. augusztus 7.

Szerda, évközi idő, 18. hét
2. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Mindenek Atyja, világ újítója,

nagy Király, Krisztus, félelmetes Bíró,

áldva dicsérünk, esedezve kérünk,

nézz a szívünkre!

Éjszaka zengjük hálaénekünket,

te segíts minket, hogy méltók lehessünk

dicsérni téged egy szívvel örökké,

fénynek adója.

Szítsd fel szívünknek szerelmét irántad,

add, hogy úgy éljünk, hogy halált ne lássunk,

s hogy tetteinkben örök dicsőséged

meg-megújuljon.

Add, hogy szívünket tüzed általjárja,

s mint Jegyesünket mindig ébren várjunk,

és a kezünkben ki nem alvó lánggal

égjen a mécses.

Egyként dicsérjük mennyei Atyánkat,

s téged, Királyunk, kegyes Üdvözítőnk,

Szentlélek Isten, dicséreted zengjen

földön, egekben. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Krisztus, igaz fény, kegyelem és élet,

végtelen jóság, öröme a földnek,

csorduló véred a halálból minket

megszabadított.

Gyújtsd fel szívünkben szereteted lángját,

áraszd ránk, kérünk, a hit égi fényét,

és növeld bennünk a segítő jóság

minden erényét.

Messze tartsd tőlünk a gonosz kísértőt,

győzd le a Sátánt hatalmas erőddel,

és álljon mellénk, kit az égből küldesz:

isteni Lelked.

Dicsőség néked, örök Atyaisten,

és neked, Krisztus, Atya egyszülötte,

s kettejük Lelke, velük egyenlő Úr

minden időn át. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Mi magunk is sóhajtozunk, és várjuk testünk megváltását.
38. zsoltár
Beteg ember imája
A természet mulandóságnak van alávetve … Isten akaratából (Róm 8, 20).
I.

Így szóltam: „Vigyázok útjaimra, *

nyelvemmel nem vétkezem;

retesszel zárom le szájam, *

amíg gonosz ember áll előttem.”

Hallgattam, elnémultam, de mi haszna, *

és fájdalmam kiújult.

Szívem fölhevült bennem, *

elmélkedtem, s egyre nagyobb lánggal égett.

Nyelvem akkor megoldódott: *

„Uram, tudasd velem életem végét:

mennyi napjaimnak száma, *

hadd tudjam meg, mily rövid az életem!”

Íme, napjaimat néhány araszra mérted, *

életem ideje előtted semmiség.

Minden csak hiábavalóság, minden emberélet is, *

mint az árnyék, az ember úgy múlik el.

Hiábavaló az is, hogy vesződik, *

kuporgat, de nem tudja, kinek.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Mi magunk is sóhajtozunk, és várjuk testünk megváltását.
2. ant. Hallgasd meg, Uram, kiáltásomat, és figyelj könnyeimre!
II.

És most, Uram, mire várhatok? *

Egyedül benned reménykedem.

Minden gonoszságomból ments ki engem, *

ne szolgáltass ki az esztelen gyalázatának!

Elnémulok, már nem nyitom ki ajkamat, *

mert te vagy, aki ezt végbevitted.

Csapásaidat vedd le rólam, *

elpusztulok sújtó kezed alatt.

Fenyíted az embert gonoszsága miatt, †

moly módjára erejét elemészted. *

Mint egy lehelet, annyit ér minden ember.

Hallgasd meg, Uram, imádságomat, *

figyelj kiáltásomra!

Ne légy süket siránkozásomra, †

hiszen nálad jövevény vagyok, *

vándor, mint minden ősöm.

Vedd le rólam szemedet, hogy föllélegezzem, *

mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Hallgasd meg, Uram, kiáltásomat, és figyelj könnyeimre!
3. ant. Isten irgalmában bízom, mindenkor és mindörökké.
52 (51). zsoltár
A rágalmazók ellen
Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék (1 Kor 1, 31).

Mit dicsekszel gonoszságoddal, *

te, aki a gonoszságban vagy hatalmas?

Egész nap álnokságon jár az eszed; *

te cselszövő, a nyelved éles, mint a borotva!

A rosszat jobban kedveled a jónál, †

a hazugságot inkább, mint az igaz beszédet, *

te álnok nyelv, minden bajt hozó beszéd kedves neked.

Éppen ezért el is pusztít Isten mindörökre, †

kigyomlál és kiköltöztet hajlékodból, *

gyökerestől kitép az élők földjéből.

Látják ezt az igazak, és megilletődnek, *

azután nevetve mondják:

„Íme, az ember, aki nem Istenben kereste oltalmát, †

hanem gazdagságában volt reménye, *

és csak gonoszsága minden ereje!”

Én pedig mint viruló olajfa Isten házában, †

Isten irgalmában bízom, *

mindenkor és mindörökké.

Örökké áldalak azért, amit tettél, †

nevedben reménykedem, *

mert jóságos vagy híveidhez.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Isten irgalmában bízom, mindenkor és mindörökké.

Kitartok igéd mellett.

Az Úr minden reményem.

ELSŐ OLVASMÁNY

Ámosz próféta könyvéből

9, 1-15

Az igazak boldog sorsa

Láttam az Urat, amint az oltár mellett állt. Azt mondta: „Sújts az oszlopfőre, rendüljön meg a mennyezet! Összetöröm mindannyiuk fejét, karddal ölöm meg, aki megmarad. Senki nem menekülhet meg közülük, nem lesz számukra sehol menedék. Ha leszállnak az alvilágba, kezem onnan is visszahozza őket; ha az egekbe menekülnek, onnan is leszállítom őket. Ha elrejtőznek a Kármel csúcsán, felkutatom, és onnan is visszahozom őket; ha szemem elől a tenger mélyére bújnak, ott is parancsolok a sárkánynak, hogy marja meg őket. Ha ellenségeik előtt fogságba mennek, ott is parancsolok a kardnak, hogy ölje meg őket. Rajtuk lesz a szemem, de romlásukra, nem javukra.”

Az Úr a Seregek Istene… Ha megérinti a földet, kiszárad, és gyászol minden lakója: emelkedik minden, mint a Nílus, és süllyed, mint Egyiptom folyama. Lakóhelyét az égben ő építette fel, boltozatát ő emelte a föld fölé. Ő hívja elő a tenger vizét, és ő önti a föld színére: az Úr az ő neve.

„Izrael fiai, nem vagytok-e ti is olyanok, mint a kusiták fiai? – mondja az Úr. Nem én hoztam-e fel Izraelt Egyiptom földjéről, a filiszteusokat Kaftorból, az arámokat Kirből? Nos, rajta tartom szememet a bűnös országon, hogy eltöröljem a föld színéről. De Jákob házát mégsem pusztítom el egészen – mondja az Úr. Mert, lám, parancsot adok, és szétszórom Izrael fiait a különféle nemzetek közé, mint amikor rostál az ember, anélkül, hogy egy szem is a földre esnék. Kard élén hullik el népemben minden gonosztevő, mind, aki mondja: »A vész nem közeleg, nem érkezik el hozzánk.«

Azon a napon felállítom Dávid roskadozó sátrát, repedéseit kijavítom, romjait felépítem, helyreállítom, hogy olyan legyen, mint hajdanában volt. Hadd foglalják el azt, ami Edomból megmarad, és minden nemzetet, ahol segítségül hívják nevemet – mondja az Úr, és meg is teszi.

Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor együtt jár a szántóvető és az arató, a sajtoló és a magvető, újbor fakad a hegyekből, patakzik minden halomból. Népemet, Izraelt helyreállítottam: fölépítik a romba dőlt városokat, és bennük laknak, szőlőskerteket ültetnek, és isszák a borát, kerteket telepítenek és eszik a gyümölcsét. Letelepítem őket földjükre, soha többé nem tépik ki őket földjükből, amelyet nekik adtam – mondja az Úr, a te Istened.”

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. ApCsel 15, 16-17. 14.

Hogy az emberek keressék az Urat, és minden nép, amelynek rólam adnak nevet, * Megkegyelmezek és újra fölverem Dávid sátrát, mondja az Úr.

Isten hozzákezdett, hogy a pogányok soraiból népet toborozzon magának, hiszen meg van írva. * Megkegyelmezek és újra fölverem Dávid sátrát, mondja az Úr.

MÁSODIK OLVASMÁNY

A Barnabásnak tulajdonított levélből

(Cap. 19, 1-3. 5-7. 8-12: Funk 1, 53-57)

A világosság útja

A világosság útja ez: ha valaki el akar jutni a jók számára készített helyre, cselekedeteivel törekedjék rá. Megkaptuk annak az ismeretét is, hogy miként járjunk ezen az úton. Szeresd Teremtődet, tiszteld Alkotódat; dicsőítsd azt, aki megváltott a halálból, szíved legyen egyszerű, lelked gazdag. Ne társulj azokhoz, akik a halál útján járnak, gyűlöld mindazt, ami nem tetszik Istennek. Kerülj minden képmutatást, ne hagyd el az Úr parancsait. Önmagadat ne magasztald fel, légy mindenben alázatos; ne keresd a magad dicsőségét. Ne fogadj el olyan rossz tanácsot, amely embertársad kárára lenne; ne légy elbizakodott.

Embertársadat önmagadnál is jobban szeresd. Tartózkodj a magzatelhajtástól, de születése után se öld meg gyermekedet. Ne vedd le kezedet fiadról vagy leányodról, hanem gyermekségüktől fogva tanítsd őket istenfélelemre. Embertársad javait ne kívánd meg, ne légy kapzsi. Ne csatlakozz lélekben a kevélyekhez, hanem az alázatosakkal és igazakkal társulj.

Bármi történik veled, fogadd szívesen, tudván, hogy semmi sem történik veled Isten akarata nélkül. Ne légy állhatatlan, se kétszínű; a kétféleképpen beszélő nyelv ugyanis a halál csapdája.

Semmit se mondj a sajátodnak, hanem legyen mindened közös embertársaddal; mert ha társörökösök vagytok az örökkévaló dolgokban, mennyivel inkább a mulandókban? Ne légy vakmerő a beszédben: a száj ugyanis a halál csapdája. Amennyire teheted, légy lelked érdekében tiszta. Ne azért nyújtsd ki kezedet, hogy kapj valamit, hanem inkább adjál. Azokat, akik az Úr igéit hirdetik neked, szeresd, mint szemed világát.

Éjjel és nappal idézd emlékezetedbe az ítélet napját. Ezért naponta keresd szent testvéreiddel a találkozást, egyrészt azért, hogy beszédedben, buzdításodban hasonló légy hozzájuk, másrészt azon elmélkedj, hogy hogyan tudsz szavaiddal megmenteni egy lelket, vagy pedig, hogy jót cselekedj bűneid bocsánatára.

Ne töprengj, ha adni akarsz, és ne kelletlenül adj. Gondolj arra, hogy ki lesz érdemeid jóságos jutalmazója. Őrizd meg a kapott tanítást, ne adj hozzá, és ne is végy el belőle semmit sem. A rossz mindig gyűlöletes legyen előtted. Igazságosan ítélkezz. Ne szíts egyenetlenkedést, hanem inkább békítsd ki a veszekedőket. Valld meg bűneidet. Rossz lelkiismerettel ne kezdj imádkozni. Ez a világosság útja.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 118, 101-102

Minden gonosz úttól távol tartom lábamat, * Hogy megtarthassam szavadat, Uram.

Meghozott ítéleteidtől sosem hajlok el, te magad tanítottál rájuk. * Hogy megtarthassam szavadat, Uram.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Urunk, boldogan vallunk téged teremtő és gondviselő Istenünknek. Oltalmazd mindenkor híveidet: újítsd meg bennünk kegyelmi adományaidat, és megújult életünket őrizd meg jóságosan. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky