Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Ó, népek Megváltója, jöjj,
hadd lássuk a Szűz Gyermekét!
Egész világ, ámulva nézz!
Istenhez méltó születés:
Nem férfi magvából fogant,
de Szentlélektől titkosan,
az Úr Igéje testet ölt,
mint Szűz méhén termett gyümölcs.
A Szűz várandós anya lett,
szemérme sértetlen maradt,
erénye ékszerként ragyog:
Istennek fénylő temploma.
Most hagyd el ezt a nászszobát,
e tisztaságos palotát:
mindkét természet Bajnoka,
kelj útra, futva lelkesen.
Atyának egyenlő Fia,
végy testet, indulj győztesen,
testünknek gyengeségeit
örök erővel izmosítsd.
Vár jászolodnak trónusa,
új fényt lehel az éjszaka,
s már el nem oltja semmi éj:
a hit fényében tündököl.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled
időtlen századok során. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Az Úré a föld és mind, ami betölti, *
a földkerekség és mind, aki lakja,
mert tengerek fölé ő rakta alapját, *
ő állította folyóvizek fölé.
Ki mehet föl az Úr hegyére, *
ki állhat meg az ő szent helyén?
Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, †
aki nem veszi hiába Isten nevét, *
és hamis esküt nem esküszik.
Az nyer áldást az Úrtól, *
és üdvösséget szabadító Istenétől.
Ez az istenkeresők népe, *
amely kutatja arcát Jákob Istenének.
Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †
táruljatok föl, örök kapuk: *
a dicsőség királya bevonul.
Kicsoda ez a dicsőség királya? *
Az Úr, az erős és hatalmas, az Úr, aki hatalmas a csatákban.
Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †
táruljatok föl, örök kapuk: *
a dicsőség királya bevonul.
Kicsoda ez a dicsőség királya? *
A Seregek Ura a dicsőség királya.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Ujjongjatok az Úrnak, minden földek, †
zengjetek nevének dicséretet, *
dicsérjétek dicsőségét.
Mondjátok Istennek: „Csodálatosak a te műveid, *
nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid.
Az egész föld téged imádjon és magasztaljon, *
nevedet énekkel dicsérje!”
Jöjjetek, és lássátok Isten műveit, *
csodálatos, amit az emberekkel végbevitt.
Kiszárította a tengert, †
gyalogszerrel keltek át a vízen, *
ezért örvendünk színe előtt.
Hatalommal uralkodik örökké, †
szeme vigyázza a nemzeteket: *
nehogy a lázadók elbízzák magukat.
Áldjátok Istenünket, nemzetek, *
dicsőségéről zengjetek éneket!
Életet ajándékozott nekünk, *
és lábunkat nem hagyta botlani.
Minket, Isten, igazán próbára tettél, *
tűzzel tisztítottál, mint ezüstöt szokás.
Vadfogó hálóba tereltél bennünket, *
hátunkra súlyos terhet raktál.
Embereket ültettél nyakunkra, †
tűzön és vízen kellett átgázolnunk, *
míg végül is enyhülést engedtél.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Égőáldozattal lépek be házadba: *
teljesítem néked fogadalmam,
amelyet ajkam fogadott, *
és szám megígért szorongatásom napján.
Kövér égőáldozatot hozok, kosokat égetek, *
bikákat és bakokat adok áldozatul.
Istenfélők, jertek mind, †
figyeljetek, mert elbeszélem, *
mi mindent tett velem az Isten.
Ajkam hozzá kiáltott, *
s nyelvem máris magasztalhatta őt.
Hogyha gonoszra hajolt volna szívem, *
nem hallgatott volna meg az Úr.
Ám Isten engem meghallgatott, *
könyörgő szavamra ráfigyelt.
Áldott legyen az Isten, aki nem vetette el imámat, *
s nem vonta meg tőlem irgalmát.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Halljátok az Úr szavát, ti, nemzetek.
A föld végső határáig hirdessétek!
ELSŐ OLVASMÁNY
Izajás próféta könyvéből
Iz 49, 14 – 50, 1
Sion újraépül
Így panaszkodott Sion: „Elhagyott az Úr! Megfeledkezett rólam!” De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad.
Nézd, a tenyeremre rajzoltalak; falaid szemem előtt vannak szüntelen. Sietve jönnek, akik fölépítenek, s akik leromboltak és kifosztottak, azok elmennek.
Hordozd körül tekintetedet és lásd: Egybegyűlnek mindnyájan és idejönnek hozzád. Amint igaz, hogy élek – mondja az Úr –, mint ékszert, úgy viseled majd őket; és ahogy fölékesítik a menyasszonyt, úgy övezed körül magad velük. Mert elpusztított vidékeid és romjaid és az egész pusztává lett ország szűkek lesznek lakóidnak, mivel akik elpusztítottak, már messze vannak.
Azt mondják majd fiaid, akiket már elveszettnek hittél: „Szűk nekem itt ez a hely! Adj nagyobb teret, ahol lakhassak!” Te pedig azt gondolod majd magadban: „Ki szülte nekem őket? Hiszen én meddő voltam és gyermektelen. Ki nevelte föl őket? Elhagyatott, magamra maradt voltam: Honnan származnak hát ezek?”
Ezt mondja Isten, az Úr: Nézd, csak jelt adok kezemmel a népeknek és intek zászlómmal a nemzeteknek. Erre ölükben hozzák vissza fiaidat, lányaidat meg a vállukon hozzák. Királyok táplálnak majd, és királynék lesznek dajkáid. Földre borulva hódolnak előtted, s a lábad porát nyalják. Akkor majd megtudod, hogy én vagyok az Úr, és hogy akik bennem bíznak, nem vallanak szégyent.
El lehet-e venni a zsákmányt az erőstől, és megszabadulhat-e a fogoly a vitéz harcostól? Igen! Mert az Úr mondja: Az erőstől megszabadulnak a foglyok, és a vitéz harcostól elveszik a zsákmányt. Magam szállok harcba azokkal, akik ellened harcolnak, és én mentem meg a gyermekeidet.
Ellenségeidet megetetem a saját húsukkal; úgy megittasodnak a saját vérüktől, mint az új bortól. Akkor mindenki megtudja majd, hogy én, az Úr vagyok a te Szabadítód és a te Megváltód, Jákob erőse.
Ezt mondja az Úr: Hol van anyátok válólevele, amellyel elbocsátottam? Vagy ki a hitelezőm, akinek eladtalak benneteket? Bizony, gonoszságaitok miatt adtalak el titeket, és bűneitek miatt bocsátottam el anyátokat.
VÁLASZOS ÉNEK
Iz 49, 15; vö. Zsolt 26, 10
Megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony, és megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? * S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad, mondja az Úr.
Apám és anyám elhagyott, de te, Uram, akkor is magadhoz ölelsz engem. * S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad, mondja az Úr.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Tiszteletreméltó Szent Béda áldozópapnak a Lukács evangéliumhoz írt magyarázatából
(Lib. 1, 46-55: CCL 120, 37-39)
Magasztalja lelkem az Urat
Mária így szólt: Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben.
Olyan, sohasem hallott nagy tisztességre emelt fel engem az Úr – mondta –, hogy azt emberi nyelv semmiképp sem tudja elmondani, de még az emberi szív sem tudja egészen felfogni, ezért mondok lelkem minden erejével hálát Istennek az ő végtelen fölségét megsejtve. Teljes életemmel, szívemmel és értelmemmel hálát adok neki, mert Jézusomnak, azaz Megváltómnak, örök Istenemnek örvendezik a lelkem, és őt hordom a szívem alatt.
Mert nagyot tett velem a Hatalmas: szentséges az ő neve.
Így utal éneke első mondatára: Magasztalja lelkem az Urat. Mert csak az a lélek magasztalhatja méltó énekével az Urat, akivel maga az Úr ilyen nagyot művelt. És másokat is magasztalásra csak az ilyen lélek buzdíthat így: Magasztaljátok az Urat velem együtt, nagyszerűnek hirdessük az ő nevét mindnyájan!
Mert ha valaki tudja, hogy ki az Úr, és nem törekszik nevét magasztalni és áldani, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában. Szentséges az ő neve, mivel abszolút végtelen hatalmával minden teremtménye fölött van, és egészen más, mint bármely alkotása.
Gyermekét, Izraelt, gondjába vette, irgalmasságáról megemlékezett.
Mily kedvesen nevezi az Úr gyermekének Izraelt, akit azért karolt fel, hogy üdvözítse, hiszen Izrael az ő engedelmes és alázatos gyermeke, miként Ozeás prófétánál is mondja: Izrael a gyermekem, és szeretem őt.
Aki ugyanis nem akar alázatos lenni, az nem is üdvözülhet és nem mondhatja el a prófétával: íme, az Isten megsegít engem, és az Úr oltalmazója életemnek. Aki pedig kicsi, mint a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában.
… amint megígérte atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre.
Ábrahám utódait nem testi, hanem lelki értelemben kell érteni, azaz nemcsak azokat, akik az ő családjából valók, hanem mindazokat – akár zsidók, akár pogányok –, akik követik Ábrahám hitét. Hiszen Ábrahám hitt, mielőtt még Isten szövetséget kötött volna vele, és ez a hite tette őt megigazulttá.
Tehát Ábrahámnak és az ő utódainak – az ígéret fiainak – volt megígérve a Megváltó eljövetele, amint írva van: Ha Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai is, s az ígéret szerint örökösök is.
Milyen szépen megelőzte, akár az Úrnak, akár Jánosnak születését édesanyjuk prófétálása, hogy miként a bűn az asszonytól vette kezdetét, úgy most két asszony jelentse be a megváltás kezdetét; és azt az életet, amely a rászedett asszony bukásával elveszett, a kettő egymással versengve hirdesse, hogy visszakapjuk.
VÁLASZOS ÉNEK
Lk 1, 48-50
Boldognak hirdetnek az összes nemzedékek, * Mert nagyot művelt velem a Hatalmas; szentséges az ő neve.
Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma azokon, akik istenfélők. * Mert nagyot művelt velem a Hatalmas; szentséges az ő neve.
HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK
Téged, Isten, dicsérünk, *
téged Úrnak ismerünk!
Téged, örök Atyaisten, *
mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, *
kerubok és szeráfkarok,
egek és minden hatalmak, *
szüntelenül magasztalnak:
Szent vagy, szent vagy, *
erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, *
dicsőséged mindent betölt.
Téged dicsér, egek Ura, *
apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták *
súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek *
magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte *
szent Egyházad ezerszerte,
ó, Atyánk, téged *
s mérhetetlen nagy Fölséged,
s azt, ki hozzánk tőled jött le: *
Atya igaz Egyszülöttje,
és áldjuk veled *
vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje, *
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál, *
szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad, *
mennyországod megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, *
Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, *
mindeneket ítélendő.
Téged azért, Uram, kérünk, *
mi Megváltónk, maradj vélünk.
Szentjeidhez végy fel égbe, *
az örökös dicsőségbe.
A következő rész tetszés szerint imádkozható:
Szabadítsd meg, Uram, néped, *
áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald, *
mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged, *
szent nevedet áldja néped!
Bűntől e nap őrizz minket *
és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz, *
híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, *
tebenned van bizodalmunk!
Te vagy, Uram, én reményem, *
ne hagyj soha szégyent érnem!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent kegyelmedet, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe eljussunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky