Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Ó, népek Megváltója, jöjj,
hadd lássuk a Szűz Gyermekét!
Egész világ, ámulva nézz!
Istenhez méltó születés:
Nem férfi magvából fogant,
de Szentlélektől titkosan,
az Úr Igéje testet ölt,
mint Szűz méhén termett gyümölcs.
A Szűz várandós anya lett,
szemérme sértetlen maradt,
erénye ékszerként ragyog:
Istennek fénylő temploma.
Most hagyd el ezt a nászszobát,
e tisztaságos palotát:
mindkét természet Bajnoka,
kelj útra, futva lelkesen.
Atyának egyenlő Fia,
végy testet, indulj győztesen,
testünknek gyengeségeit
örök erővel izmosítsd.
Vár jászolodnak trónusa,
új fényt lehel az éjszaka,
s már el nem oltja semmi éj:
a hit fényében tündököl.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled
időtlen századok során. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Az Úr nagy jóságát énekelem szüntelen, *
nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségét.
Így szóltam ugyanis: †
„Örökké tart a te irgalmad, *
hűségedet szilárddá tetted a mennyben.”
„Választottammal szövetséget kötöttem, *
megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:
Örökre megerősítem ivadékodat, *
és nemzedékről nemzedékre építem trónodat.”
Magasztalják csodás tetteidet az egek, Uram, *
a szentek közösségében pedig hűségedet.
A fellegekben van-e az Úrhoz hasonló, *
az Isten fiai közül ki mérhető az Úrhoz?
Szentjeinek gyülekezetében félelmetes az Isten, *
félelmetesebb és nagyobb, mint akik körülveszik.
Uram, mindenható Isten, ki hasonló hozzád? *
Hatalmas vagy, Uram, és körülvesz a hűség.
Te uralkodol a háborgó tengeren, *
te csendesíted le vad hullámait.
Megfékezted, mint a megsebzett Ráhábot, *
erős karoddal szétszórtad ellenségeidet.
Tied az ég, és tied a föld, *
te alapoztad meg a földkerekséget és annak teljességét.
Észak és Dél a te alkotásod, *
nevednek ujjong a Tábor és a Hermon.
Hatalmas a te karod, *
kezed erős, jobbod dicsőséges.
Trónod alapja a jog és az igazság, *
színed előtt jár az irgalom és a hűség.
Boldog a nép, amely tud ünnepelni, *
és arcod fényében járhat, Uram.
Egész nap nevednek örvendeznek, *
és igazságod felmagasztalja őket.
Te vagy minden erősségünk dísze, *
és jóvoltodból felemelkedik fejünk.
Mert az Úrtól van a mi pajzsunk, *
és Izrael Szentjétől a királyunk!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Egykor látomásban így szóltál szentjeidhez: †
„Segítségemet egy hősnek adtam, *
választottamat a népből fölemeltem.
Szolgámra, Dávidra rátaláltam, *
és szent olajommal fölkentem őt.
Erős támasza kezem lesz, *
karom teszi őt erőssé!
Ellensége semmire sem megy vele, *
és a gonoszság fia el nem nyomhatja őt.
Megsemmisítem támadóit szeme előtt, *
és megverem gyűlölőit.
Hűségem és szeretetem kíséri őt, *
és nevemben feje magasra emelkedik.
Kezét ráteszem a tengerre, *
és jobbját a folyamokra.
És ő engem így szólít: Atyám vagy, *
Istenem és szabadító Kősziklám!
Én pedig elsőszülöttemmé teszem őt: *
fölségessé a földi királyok között.
Szeretetem iránta örökké megmarad, *
és állandó lesz vele szövetségem.
Örök időkre fenntartom ivadékát, *
és trónusa örökké áll, mint az ég!”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
„De ha fiai elhagyják törvényemet, *
és nem járnak tanításom útján,
ha megszegik rendelkezéseimet, *
és nem tartják meg parancsaimat:
vétkükre vesszőm lesz a válasz, *
gonoszságukra pedig verés!
Szeretetemet azonban nem vonom meg tőle, *
és hűségemet meg nem változtatom.
Nem bontom fel szövetségemet, *
és amit ajkam mondott, vissza nem vonom.
Megesküdtem egyszer szentségemre, *
és Dávidnak hazudni nem fogok:
Ivadéka fennmarad örökké, *
trónja szilárd színem előtt, mint a nap,
és áll örökké, miként a hold, *
hűséges tanúm az égen!”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Nézzetek föl, és emeljétek föl fejeteket,
Mert elérkezett megváltástok ideje!
ELSŐ OLVASMÁNY
Izajás próféta könyvéből
46, 1-13
Az Úr és Babilon bálványai
Leroskad Bel, összetörik Nebó. Bálványaikat állatokra, barmok hátára rakják, úgy viszik súlyos teherként, kimerült állatok hátán. De leroskadnak a bálványok, mind térdre rogynak, nem tudják megszabadítani azokat, akik viszik őket, sőt maguk is fogságba jutnak.
„Hallgassatok ide, Jákob háza, és ti mindnyájan, akik Izrael házából megmaradtatok, akiket anyátok méhétől fogva hordozok, akiknek terhét az anyaöltől kezdve viselem. Én öreg korotokig ugyanaz maradok, s míg meg nem őszültök, hordozlak titeket. Mint eddig is tettem, továbbra is viszlek, fenntartalak és megmentelek benneteket.
Kivel vethettek egybe, és kivel mérhettek össze? Ki mellé állíthattok oda, kihez hasonlíthattok? Azok, akik kiöntik az aranyat erszényükből, és lemérik mérlegen az ezüstöt, aranyművest fogadnak, hogy istent csináljon nekik, aztán leborulnak előtte és imádják. Majd vállukra veszik és úgy cipelik, aztán leteszik állványára, hogy veszteg maradjon. Nem is mozdul el helyéről; ha kiáltanak hozzá, nem felel, a nyomorúságtól nem ment meg senkit.
Gondoljatok erre, és szégyenkezzetek, vegyétek szívetekre, ti pártütők! Emlékezzetek a régmúlt időkre, hogy én vagyok az Isten, és nincsen más; hogy nincs senki hozzám hasonló.
Én kezdettől fogva kijelentettem a jövendőt, és előre megmondtam, amik meg se történtek még. Azt mondom: Tervem valóra válik, és amit akarok, mindent végbeviszek. Elhívom kelet felől a ragadozó madarat, messze földről a kiválasztott férfit. Ahogy mondom, úgy teszek; mihelyt eltervezem, már végre is hajtom.
Hallgassatok hát ide, ti csüggedt szívűek, akik úgy érzitek: messze van még a győzelem. Közel hozom győzelmemet, már nincs is messze, és nem késik szabadításom. Szabadulást szerzek Sionnak, és dicsőséget adok Izraelnek.”
VÁLASZOS ÉNEK
Iz 46, 12. 13
Hallgassatok hát ide, ti csüggedt szívűek, akik úgy érzitek: messze van még a győzelem: * Szabadulást szerzek Sionnak, és dicsőséget adok Izraelnek.
Közel hozom győzelmemet, már nincs is messze, és nem késik szabadításom. * Szabadulást szerzek Sionnak, és dicsőséget adok Izraelnek.
MÁSODIK OLVASMÁNY
A Diognétoszhoz írt levélből
(Cap. 8, 5 – 9, 6: Funk 1, 325-327)
Isten a Fiú által nyilatkoztatta ki szeretetét
Az emberek közül senki sem látta Istent, és ki sem nyilvánította senki, hanem ő maga nyilatkoztatta ki magát. A hit által mutatta ki magát; csak a hit által lett az Isten láthatóvá. Mert a mi Urunk, a mindenható Isten, aki mindent teremtett és a maga helyére állított, nemcsak emberszerető volt, hanem hosszan tűrő is. Valójában mindig ilyen volt, és ilyen is marad: bőkezű és jóságos, harag nélküli és igazmondó, hiszen egyedül ő jó igazán. Azonban ami nagy és kimondhatatlan gondolat megfogant benne, azt egyedül csak a Fiúval közölte.
Amíg titokban tartotta és őrizte bölcsen saját tervét, úgy látszott, mintha nem is törődne az emberekkel; de miután szeretett Fia által kinyilatkoztatta és közzétette, amit kezdettől fogva készített, egyben mindent megadott nekünk: egyrészt, hogy éljünk az általa adott javakkal, másrészt, hogy lássuk és értsük mindazt, amit még csak remélni sem mert volna soha senki.
Miután tehát ő a Fiúval mindent elhatározott, egészen a legvégső időkig megengedte azt is, hogy akaratunkat a rendetlen indulatok félrevezessék és letérjünk a helyes útról a gyönyörök és élvezetek miatt. Egyáltalán nem örült bűneinknek, csak eltűrte azokat. Nem is hagyta jóvá a gonoszság idejét, hanem megteremtette az igazság jelen idejét azért, hogy míg az elmúlt idő alatt megbizonyosodhattunk arról, hogy saját tetteink alapján méltatlanok vagyunk az életre, most Isten jósága folytán elérhessük azt; és míg nyilvánvalóvá tettük, hogy a magunk erejével nem mehetünk be Isten országába, most Isten erejével bejuthassunk oda.
Mikor tehát betellett gonoszságunk mértéke és világos lett, hogy ennek gyümölcseként a szenvedés és a halál fenyeget, elközelgett az idő, melyet Isten elrendelt kegyelmének és hatalmának kinyilvánítására (ó, milyen mérhetetlen az Isten emberszeretete és jósága!), nem gyűlölt minket, nem is vetett el, sem bosszút nem állt rajtunk, hanem békével eltűrt, elviselt minket, irgalomból magára vette bűneinket, saját Fiát adta oda értünk váltságdíjként: a szentet a bűnösökért, az ártatlant a rosszakért, az igazat a gonoszokért, a romolhatatlant a romlottakért, a halhatatlant a halandókért. Mert mi fedhette volna el bűneinket, ha nem az Ő igazsága? Ki másban juthattunk volna mi, istentelenek és gonoszok a megigazuláshoz, ha nem egyedül Isten Fia révén?
Micsoda fönséges csere, milyen kifürkészhetetlen az az intézkedés, milyen váratlan a jótétemény: hogy sokak gonoszsága eltűnik az Egy Igazban, és Egynek igaz volta által sok gonosz megigazul!
VÁLASZOS ÉNEK
ApCsel 4, 12; Iz 9, 6
Nincs üdvösség senki másban; * Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnének.
Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme. * Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnének.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható Istenünk, a bűn szolgaságra vetett minket, és így ősidőktől fogva igája alatt görnyedünk. Engedd, hogy Fiad születésének várva várt ünnepe szabaddá tegyen minket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky