2024. szeptember 4.

Szerda, évközi idő, 22. hét
2. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Mindenek Atyja, világ újítója,

nagy Király, Krisztus, félelmetes Bíró,

áldva dicsérünk, esedezve kérünk,

nézz a szívünkre!

Éjszaka zengjük hálaénekünket,

te segíts minket, hogy méltók lehessünk

dicsérni téged egy szívvel örökké,

fénynek adója.

Szítsd fel szívünknek szerelmét irántad,

add, hogy úgy éljünk, hogy halált ne lássunk,

s hogy tetteinkben örök dicsőséged

meg-megújuljon.

Add, hogy szívünket tüzed általjárja,

s mint Jegyesünket mindig ébren várjunk,

és a kezünkben ki nem alvó lánggal

égjen a mécses.

Egyként dicsérjük mennyei Atyánkat,

s téged, Királyunk, kegyes Üdvözítőnk,

Szentlélek Isten, dicséreted zengjen

földön, egekben. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Krisztus, igaz fény, kegyelem és élet,

végtelen jóság, öröme a földnek,

csorduló véred a halálból minket

megszabadított.

Gyújtsd fel szívünkben szereteted lángját,

áraszd ránk, kérünk, a hit égi fényét,

és növeld bennünk a segítő jóság

minden erényét.

Messze tartsd tőlünk a gonosz kísértőt,

győzd le a Sátánt hatalmas erőddel,

és álljon mellénk, kit az égből küldesz:

isteni Lelked.

Dicsőség néked, örök Atyaisten,

és neked, Krisztus, Atya egyszülötte,

s kettejük Lelke, velük egyenlő Úr

minden időn át. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Mi magunk is sóhajtozunk, és várjuk testünk megváltását.
38. zsoltár
Beteg ember imája
A természet mulandóságnak van alávetve … Isten akaratából (Róm 8, 20).
I.

Így szóltam: „Vigyázok útjaimra, *

nyelvemmel nem vétkezem;

retesszel zárom le szájam, *

amíg gonosz ember áll előttem.”

Hallgattam, elnémultam, de mi haszna, *

és fájdalmam kiújult.

Szívem fölhevült bennem, *

elmélkedtem, s egyre nagyobb lánggal égett.

Nyelvem akkor megoldódott: *

„Uram, tudasd velem életem végét:

mennyi napjaimnak száma, *

hadd tudjam meg, mily rövid az életem!”

Íme, napjaimat néhány araszra mérted, *

életem ideje előtted semmiség.

Minden csak hiábavalóság, minden emberélet is, *

mint az árnyék, az ember úgy múlik el.

Hiábavaló az is, hogy vesződik, *

kuporgat, de nem tudja, kinek.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Mi magunk is sóhajtozunk, és várjuk testünk megváltását.
2. ant. Hallgasd meg, Uram, kiáltásomat, és figyelj könnyeimre!
II.

És most, Uram, mire várhatok? *

Egyedül benned reménykedem.

Minden gonoszságomból ments ki engem, *

ne szolgáltass ki az esztelen gyalázatának!

Elnémulok, már nem nyitom ki ajkamat, *

mert te vagy, aki ezt végbevitted.

Csapásaidat vedd le rólam, *

elpusztulok sújtó kezed alatt.

Fenyíted az embert gonoszsága miatt, †

moly módjára erejét elemészted. *

Mint egy lehelet, annyit ér minden ember.

Hallgasd meg, Uram, imádságomat, *

figyelj kiáltásomra!

Ne légy süket siránkozásomra, †

hiszen nálad jövevény vagyok, *

vándor, mint minden ősöm.

Vedd le rólam szemedet, hogy föllélegezzem, *

mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Hallgasd meg, Uram, kiáltásomat, és figyelj könnyeimre!
3. ant. Isten irgalmában bízom, mindenkor és mindörökké.
52 (51). zsoltár
A rágalmazók ellen
Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék (1 Kor 1, 31).

Mit dicsekszel gonoszságoddal, *

te, aki a gonoszságban vagy hatalmas?

Egész nap álnokságon jár az eszed; *

te cselszövő, a nyelved éles, mint a borotva!

A rosszat jobban kedveled a jónál, †

a hazugságot inkább, mint az igaz beszédet, *

te álnok nyelv, minden bajt hozó beszéd kedves neked.

Éppen ezért el is pusztít Isten mindörökre, †

kigyomlál és kiköltöztet hajlékodból, *

gyökerestől kitép az élők földjéből.

Látják ezt az igazak, és megilletődnek, *

azután nevetve mondják:

„Íme, az ember, aki nem Istenben kereste oltalmát, †

hanem gazdagságában volt reménye, *

és csak gonoszsága minden ereje!”

Én pedig mint viruló olajfa Isten házában, †

Isten irgalmában bízom, *

mindenkor és mindörökké.

Örökké áldalak azért, amit tettél, †

nevedben reménykedem, *

mert jóságos vagy híveidhez.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Isten irgalmában bízom, mindenkor és mindörökké.

Kitartok igéd mellett.

Az Úr minden reményem.

ELSŐ OLVASMÁNY

Jeremiás próféta könyvéből

26, 1-15

Jeremiás halálveszedelemben forog, mivel megjövendölte a templom romlását

Jojakimnak, Jozija fia, Júda királya uralkodásának kezdetén ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz:

„Ezt mondja az Úr: Állj oda az Úr házának udvarába, és hirdesd Júda városai lakóinak, akik imádkozni jönnek az Úr házába, azokat a szavakat mind, amelyeknek a hirdetésére parancsot adtam neked! Ne hallgass el egyetlen szót sem. Hátha szót fogadnak és megtérnek gonosz útjaikról; akkor megbánom én is azt a veszedelmet, amelyet rájuk akarok hozni szándékaik gonoszsága miatt.

Így beszélj hozzájuk: »Ezt mondja az Úr: Ha nem hallgattok rám, és nem jártok törvényem szerint, amelyet elétek tártam, és nem figyeltek szolgáimnak, a prófétáknak szavára, akiket folyton-folyvást küldtem hozzátok, de ti soha nem hallgattatok rájuk: ezt a templomot Silóhoz teszem hasonlóvá, a várost pedig átokká teszem a föld összes nemzete előtt.«”

A papok, a próféták és az egész nép hallotta, amint Jeremiás elmondta ezt a beszédet az Úr házában. Amikor tehát Jeremiás mind elmondta, amit az Úr parancsára el kellett mondania az egész népnek, a papok és a próféták megragadták és így szóltak: „Halállal kell lakolnod! Miért jövendöltél az Úr nevében így: »Ez a templom Silóhoz lesz hasonlóvá, ez a város meg úgy elpusztul, hogy lakója sem marad?«” Az egész nép ott tolongott Jeremiás körül az Úr házában. Amikor ezt meghallották Júda főemberei, fölmentek a királyi palotából az Úr házába, és leültek az Úr házának új kapuja előtt.

Akkor a papok és a próféták így kezdtek beszélni a főemberekhez és az egész néphez: „Ez az ember halált érdemel, mert ez ellen a város ellen jövendölt, amint azt saját füleitekkel hallottátok.”

Jeremiás erre így válaszolt a főembereknek és a népnek: „Maga az Úr küldött, hogy elmondjam a templom és a város ellen mindazokat a szavakat, amelyeket hallottatok tőlem. Most hát változtassatok életmódotokon és tetteiteken; hallgassatok az Úrnak, Isteneteknek a szavára; mert ha így tesztek, az Úr megbánja a veszedelmet, amellyel megfenyegetett benneteket. Ami engem illet, a kezetekben vagyok. Tegyetek velem úgy, ahogy jónak látjátok. De tudjátok meg, hogy ha halálra adtok, ártatlan vér száll a fejetekre, erre a városra és lakóira, mert valóban az Úr küldött, hogy ezt mind elmondjam fületek hallatára.”

VÁLASZOS ÉNEK

Jer 26, 15; Mt 27, 24

Tudjátok meg, hogy ha halálra adtok, * Ártatlan vér száll a fejetekre és erre a városra.

Pilátus a nép szeme láttára megmosta kezét, mondván: Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok. * Ártatlan vér száll a fejetekre és erre a városra.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Origenész áldozópapnak a János-evangéliumhoz írt magyarázatából

(Tomus 10, 20: PG 14, 370-371)

Testének a templomáról beszél Krisztus

Bontsátok le a templomot, és harmadnapra felépítem. Szinte látom, hogy a zsidók, a testi és érzéki dolgok rabjai, mennyire csóválják a fejüket, hiszen nehezményezték, ahogy Jézus kiűzte őket, mert az Atya házát az általuk űzött kereskedés házává tették, és most jelet kívánnak az Isten Fiától – akit pedig ők nem fogadnak el –, hogy ezzel a jellel mutassa meg: milyen jogcímen cselekszi ezeket. Megváltónk a saját testével hozza kapcsolatba válaszát – mintha erről a templomról volna szó –, amikor azt kérdezik tőle: Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezt mered tenni?, s így felel nekik: Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra felépítem.

Ámde mindkettő: a templom is, Jézus teste is egy bizonyos értelmezés szerint, úgy tűnik nekem, hogy az Egyházat példázza; hiszen az Egyház élő kövekből épült, és lett lelki templommá, szent papsággá, apostolokra és prófétákra alapozott épületté, amelynek maga Krisztus Jézus a szegletköve, és valóban mint templom létezik is. Ha pedig e szavakra figyelek: Ti Krisztusnak teste vagytok, és egyenként tagjai, úgy tűnik, hogy e templomnak az összeépített és egybeillesztett kövei elválnak egymástól és szétszóródnak, mint a 21. zsoltár írja, hogy Krisztus minden csontja szétvált az ellenség támadásakor; ugyanígy történik az Egyházzal is minden üldöztetés és szorongatás idején, amikor az üldözők harcot indítanak a templom egysége ellen, azonban az őt támadó gonoszság és a beteljesülés napja utáni harmadik napon újra felépül majd ez a templom és feltámad ez a test.

Az új égben és új földön bekövetkező harmadik nap pedig majd akkor lesz, amikor e csontok – vagyis Izrael házának tagjai – az Úr ama nagy napján feltámadnak a halál végleges legyőzetése után. Így azután Krisztusnak a kereszthalál után bekövetkezett feltámadása egyben magába foglalja az egész Krisztus-test feltámadásának a misztériumát is. Miként ugyanis Jézus szenvedéseknek alávetett teste keresztre feszíttetett, eltemettetett és azután feltámadt, ugyanígy az egész Krisztustest, vagyis a szentek, akkor ott Krisztussal együtt keresztre lettek feszítve és meghaltak, ők egyenként – mint Pál – semmi másban sem dicsekszenek, csak a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak keresztjében, amelyen ő a világ számára keresztre feszíttetett és a világ az ő számára.

Ezért mindegyikük nemcsak keresztre feszíttetett Krisztussal együtt a világnak, de Krisztussal együtt még el is temetkeznek: Krisztussal együtt el vagyunk temetve, mondja Pál, és sietve hozzáfűzi, mint aki már megkapta a feltámadás zálogát: és vele együtt feltámadunk.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Kor 6, 19-20; Lev 11, 43. 44

Testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, s nem vagytok a magatokéi. Nagy volt a váltságdíjatok. * Dicsőítsétek meg és hordozzátok Istent testetekben.

Ne tegyétek magatokat tisztátalanná: szentek legyetek, mivel én szent vagyok. * Dicsőítsétek meg és hordozzátok Istent testetekben.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Urunk, erősséges szent Istenünk, te vagy a legfőbb jó és minden jónak forrása. Önts szívünkbe irántad való szeretetet, és növeld bennünk a vallásos lelkületet. Kérünk, gyarapítsd és atyai gondviseléseddel őrizd meg lelkünkben kegyelmi ajándékaidat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky