2024. június 6.

Csütörtök, évközi idő, 9. hét
1. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

A földön minden színre még

sötét fátyolt borít az éj.

Igaz Bíránk, szívünk feléd

áldón eseng és kérve kér.

Hogy minden vétkét elvegyed

s a lélek szennyét mind lemosd,

add, Krisztusunk, kegyelmedet:

kerüljünk el minden gonoszt.

Mert nézd, a szív bűntől beteg,

gonoszság mérge marta meg,

de már az éjben ébredez,

Megváltónk, tégedet keres.

Te űzd el tőlünk messzire

a lelken ülő éjhomályt,

a boldogító égi fény,

világosságod járja át.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled,

időtlen századok során. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Hallgass meg, áldott Krisztusunk,

minket, kik hozzád fordulunk,

hitünket hogy ne törje le

a rossz világ bűnös keze.

Kerüljön el rossz gondolat

s irigységnek konok tüze,

a sértést némán tűrjük el,

a rosszat jóval űzzük el.

Szívünkből végleg tűnjön el

csalás, kevélység, vad harag,

a kapzsiság sóvár szeme:

minden bajoknak kútfeje.

A békességet tartsa meg

a szent, őszinte szeretet;

éljünk tisztán, szemérmesen,

töretlen hitben szüntelen.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled,

időtlen századok során. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Az Úr szava oltalmat ád a benne bízóknak.
18 (17). zsoltár, 31-51
Hálaadás
Ha Isten velünk, ki ellenünk? (Róm 8, 31)
IV.

Az Isten útja szeplőtelen út, †

az Úr szava a tűzpróbát kiállta: *

oltalmat ád a benne bízóknak.

Van-e más Isten a mi Urunkon kívül? *

Van-e más menedék, mint a mi Istenünk?

Isten övezett föl engem erősséggel, *

ő tette utamat feddhetetlenné,

lábamat gyorssá tette, mint a szarvas lábát; *

biztonságos magaslatra ő emelt föl engem.

Ő edzette kezemet a harcra, *

hogy karom az ércíjat meg tudja feszíteni.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az Úr szava oltalmat ád a benne bízóknak.
2. ant. A te jobbod, Uram, átölelt engem.
V.

Oltalmazó pajzsot te nyújtottál nekem, †

a te jobbod ölelt át engem, *

és a te jóságod nevelgetett.

Lépteimet biztossá tetted, *

lábam azért nem ingadozott.

Ellenségeimet űztem, és elértem, *

vissza sem fordultam, amíg el nem vesztek.

Összezúztam őket, megállni sem tudtak, *

mind odahullottak lábam elé.

Felöveztél a csatára erővel, *

és elgáncsoltad a rám törőket.

Ellenségeimet megszalasztottad, *

szétszórtad gyűlölőimet.

Kiáltottak, de nem volt szabadítójuk, *

hívták az Urat, de rájuk nem hallgatott.

Szétszórtam őket, mint a szél a port, *

összetiportam, mint az utca sarát.

Kimentettél a nép viszályaiból, *

nemzetek fejévé rendeltél.

Szolgám lett oly nép is, melyet nem ismertem, *

engedelmesen hallgatnak rám.

Idegenek keresték kedvemet, †

az idegenek fiai elsápadtak előttem, *

és reszkettek rejtekükben.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. A te jobbod, Uram, átölelt engem.
3. ant. Éljen az Úr, magasztaltassék megmentő Istenem!
VI.

Éljen az Úr, Segítőm legyen áldott, *

dicsőség üdvöm Istenének!

Elégtételt adtál nekem, Uram, †

és a népeket hatalmam alá vetetted, *

dühödt ellenségeimtől megszabadítottál.

A lázongók fölé emeltél, *

s kiszabadítottál az erőszakosok kezéből.

Magasztallak azért, Uram, a nemzetek között, *

és nevednek zsoltárt énekelek:

csodálatos győzelmet adsz királyodnak, †

jóságos vagy fölkentedhez, *

Dávidhoz és családjához mindörökké.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Éljen az Úr, magasztaltassék megmentő Istenem!

Csodáidra nyisd föl szememet, Uram,

Hogy törvényeidet csodálhassam!

ELSŐ OLVASMÁNY

Jób könyvéből

38, 1-30

Isten megszégyeníti Jóbot

Az Úr felelt Jóbnak a viharból, és így szólt: „Világra szóló tervemet ki homályosítja el oly szavakkal, amelyekből hiányzik a tudás? Nosza, övezd fel, mint a hős, a derekadat! Kérdezni szeretnélek, világosíts fel!

Mikor a földet alkottam, hol voltál? Mondd csak meg, ha egyszer oly nagy a bölcsességed! Ki határozta meg méretét? Hisz tudod! És ki feszített ki rá mérőzsinórt? Mibe eresztették sarokpilléreit, és a szegletkövét ki illesztette be, amikor ujjongtak a hajnalcsillagok, s amikor lelkendeztek az Isten fiai? Ki zárta el kettős kapuval a tengert, amikor felszökellt az anyaölből, s ruhául megalkottam neki a felhőket, és bepólyáztam a felhők homályába, amikor meghúztam a határvonalat számára, és gátat építettem, meg kettős kapukat? Mondtam neki: „Eddig jöhetsz, de tovább nem! Ezen a helyen törjön meg hullámaid gőgje!”

Adtál életedben parancsot reggelnek? Jelölted már ki hajnalpírnak helyét, hogy zárja le szegélyként a földnek a szélét, s a gonosztevőket kergesse el róla? Olyan lesz, mint az agyag a pecsét alatt, s úgy elszíneződik, mint egy ruhadarab. A gonosztevőktől megtagadják fényét, a már fölemelt kar két darabra törik. El tudnál jutni a tenger forrásához, sétáltál-e már a tenger fenekén? Mutatták már neked a halál kapuit, s láttad-e már az alvilág kapusát? Fel tudod fogni a föld egész terjedelmét, valld csak meg őszintén, érted-e teljesen? Melyik út visz oda, ahol a fény lakik, és a sötétségnek hol a lakóhelye, hogy elkísérhetnéd őket otthonukba, s hazavezethetnéd őket a házukba? Ezt te jól tudod mind, hisz akkor születtél, s nagy a te életed napjainak száma!

Voltál-e a hóval töltött tárolóknál, láttad-e valaha a jégeső pajtáit, miket fenntartottam szükség idejére, a harc és háború napjaira? Melyik út visz oda, hol a fény osztódik, amikor szikrákat bocsát le a földre? Ki hasított nyílást a záporesőnek, és ki nyitott utat a viharfelhőnek, hogy oda is essék, ahol ember nincsen, s a pusztaságra, ahol nem lakik ember, hogy így jóllakhasson vadon és sivatag, és a pusztaságban zöld növényt fakasszon? Vajon van-e az esőnek apja, és a harmatcseppet ki hozhatja létre? Kinek az öléből keletkezik a jég? Hát az ég zúzmaráját ki hozta világra? A víz kőkeményre sűrűsödik össze, és összehúzódik a tenger felszíne.”

VÁLASZOS ÉNEK

Róm 9, 20; Jób 38, 3

Ember, ki vagy te, hogy vitába szállsz az Istennel? * Vajon megkérdi-e az agyag megmunkálóját: Miért csináltál ilyennek?

Övezd föl, mint a hős, a derekadat! Kérdezni szeretnélek, világosíts fel! * Vajon megkérdi-e az agyag megmunkálóját: Miért csináltál ilyennek?

MÁSODIK OLVASMÁNY

Nagy Szent Gergely pápa Jób könyvéhez írt „Erkölcsi magyarázatok” című művéből

(Lib. 29, 2-4: PL 76, 478-480)

Az Egyház olyan, mint a felkelő hajnal

A választottak egész Egyházát méltán nevezhetjük pirkadatnak vagy hajnalnak, mert a pirkadat és a hajnal átmenet a sötétségből a világosságba. Az Egyházat ugyanis, amikor az a hitetlenség éjszakájából a hit világossága felé halad – mint ahogy a hajnal a sötétség után a nappal világosságába megy át –, már a mennyei fényesség ragyogja körül. Ezért jól alkalmazható rá a kérdés az Énekek énekéből: Ki az, aki úgy ragyog, mint a hajnal pírjai. A mennyei élet jutalmát kereső Egyház azért nevezhető hajnalnak, mert amennyire fokozatosan elhagyja a bűnök éjszakáját, annyira be is öltözik az igazlelkűség fényébe.

Van azonban itt még egy mélyebb értelem is, amelyre rájövünk, ha a hajnal vagy a virradat természetét jobban megfigyeljük. Mert a hajnal és a virradat jelzi ugyan, hogy az éjszaka már elmúlt, de még nem mutatja be a nappal teljes fényességét. Amíg ugyanis az egyiket tovaűzi, addig a másikat befogadja, és így még együtt hordozza magában a fényt és a sötétséget is. Hajnal vagy virradat vagyunk még mi is mindannyian, akik ebben az életben az igazság nyomdokain járunk: már valamennyire a verőfényhez illően cselekszünk, de még a sötétség foszlányai sem tűntek el végleg belőlünk. A Szentírásban a Próféta is így szól Istenhez: Színed előtt egy élő sem mondható igaznak. És az is meg van írva: Sok dologban vétünk mindnyájan.

Ennek megfelelően, amikor Pál azt mondja: Múlóban az éjszaka, nem így folytatja: és eljött a nappal, hanem így: a nappal pedig közel, Pál apostol ugyanis arra céloz, hogy az éjszaka elmúltával a nappal még nincs itt, csak közeledik, és így világosan tudtunkra adja, hogy kétségkívül még a verőfény előtt, de már az éjszaka után, tehát még csak a hajnali átmenetben él.

A választottak szent Egyháza akkor lesz majd a nappali verőfényben, amikor már nyoma sem lesz benne a bűn sötétjének. Akkor lesz teljes a nappal, amikor a belső fényessége már tökéletes izzásban árad ki belőle. A hajnal tehát valamilyen átmeneti állapot; jól érzékelteti ezt a kérdés: Jelölted már ki hajnalpírnak helyét? Ha valaminek kijelölik a helyét, azt tulajdonképpen az egyik állapotból a másikba juttatják. De mi is a végső helye ennek a hajnalnak? Az istenlátás örök tökéletes fényessége. Ha majd ide eljut, akkor már semmi sem lesz benne a múlt éjszaka sötétségéből. Erre a helyére kívánt eljutni ez a hajnal, amikor ezt énekelte a Zsoltáros: Istenre szomjas a lelkem, az élő Istenre: mikor mehetek, hogy lássam az Isten arcát?. Erre a megismert helyre kívánkozott az a hajnal akkor is, amikor Pál lelkéből feltört a vallomás, hogy szeretne megsemmisülni és Krisztussal eggyé lenni, vagy amikor ezt írja: Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.

VÁLASZOS ÉNEK

Fil 1, 3. 6. 9

Valahányszor rátok gondolok, hálát adok Istenemnek. * Bízom is benne, hogy aki megkezdte bennetek a jót, Jézus Krisztus napjára be is fejezi.

Könyörgök is azért, hogy szeretetetek egyre jobban gyarapodjon a helyes ismeretekben és a teljes megértésben. * Bízom is benne, hogy aki megkezdte bennetek a jót, Jézus Krisztus napjára be is fejezi.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Gondviselő Istenünk, a te végzéseid mindenkor valóra válnak. Könyörögve kérünk, tarts távol tőlünk mindent, ami kárunkra lehetne, és adj meg mindent, ami javunkra szolgál. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky