2024. augusztus 26.

Hétfő, évközi idő, 21. hét
1. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Alvásban frissült már a test

otthagyva ágyunk, felkelünk.

Atyánk, hozzád szól énekünk;

esengve kérjük: légy velünk.

Szóljon hozzád első szavunk,

hozzád a szív első heve,

hogy minden tettnek ezután,

Szent Úr, te légy a kezdete.

A fény az éjt szüntesse már,

sötét homályt a napsugár.

Az éjben búvó bűnöket

a napfény semmisítse meg.

Imánk tehozzád esdekel:

a rossz hatalmát űzzed el,

és zengjen ajkunk teneked

meg nem szűnő dicséretet.

Add meg, kegyelmes jó Atya,

Atyának egyszülött Fia

és Szentlélek, Vigasztalónk:

egyetlen Úr, örök Király. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Istenség, örök égi Fény,

egységbe forrt három személy!

Törékeny lényünk téged áld,

kérő szóval hozzád kiált.

Benned hiszünk, legfőbb Atya,

Atyának egyszülött Fia,

kiket a Lélek, mint örök

szeretet kapcsa összeköt.

Igazság, izzó szerelem,

boldogság, végső, végtelen!

Remélni, hinni lelkesíts,

szeretni vágyót célba vígy!

Te létünk célja, kezdete,

te dolgok első kútfeje,

lelkünk egyetlen ereje,

biztos remény ígérete!

Te minden alkotója vagy

s betöltesz mindent egymagad,

te mindenekre fényt hozol,

reményünkben jutalmazol.

A Krisztust kérjük s az Atyát,

s a Lelket, aki egy velük:

hallgass meg, hármas hatalom,

egyetlen örök Istenünk. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Szabadíts meg, Uram, mert irgalmas vagy!
6. zsoltár
A megtört szívű ember az Úr irgalmát kéri
Most megrendült a lelkem… Atyám, szabadíts meg ettől az órától (Jn 12, 27).

Uram, ne büntess haragodban, *

felindulásodban ne sújts engem!

Könyörülj rajtam, Uram, mert elernyedtem, *

minden csontom remeg, gyógyíts meg, Uram!

A lelkem is mélyen megrendült, *

és te, Uram, még meddig késel?

Fordulj felém, Uram, ments meg, *

szabadíts meg, mert te irgalmas vagy!

A holtak közt nincs, aki rólad emlékezzék, *

a holtak országában ki dicsőít téged?

Elfáradtam a sóhajtozásban, †

éjjelente könnyekkel áztatom ágyamat, *

könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.

Szemem a bánattól elhomályosult, *

sok ellenségem miatt őszülök.

Ti, gonosztevők, távozzatok tőlem, *

hangos sírásomat az Úr meghallotta.

Meghallgatta az Úr könyörgésemet, *

és imádságomat elfogadta.

Megzavarodva piruljanak ellenségeim; *

és nagy szégyenükben futva meneküljenek.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Szabadíts meg, Uram, mert irgalmas vagy!
2. ant. Az elnyomottnak az Úr a menedéke.
9 (9 A). zsoltár
Hálaének győzelemért
Újra eljön ítélni élőket és holtakat.
I.

Hálát adok, Uram, teljes szívemből, *

összes csodádat elbeszélem.

Ujjongok és örvendezem benned, *

nevedről szól énekem, fölséges Isten!

Mert ellenségeim meghátrálnak, *

elbuknak, és semmivé lesznek színed előtt.

Magadévá tetted igazságos ügyemet, *

trónodra ültél, mint igaz bíró.

Megfenyítetted a népeket, és a gonoszt megsemmisítetted, *

még a nevüket is eltörölted mindörökre.

Az ellenség megsemmisült, †

városait lerontottad, örökre pusztasággá lettek, *

még emlékük is elenyészett velük együtt.

Az Úr azonban örökké uralkodik, *

trónusa áll ítéletre készen.

A világot ő ítéli meg igazságban, *

a népeknek ő oszt méltányosan igazságot.

Az elnyomottnak az Úr a menedéke, *

a nyomorúság és szükség napjaiban egyetlen mentsége.

Aki nevedet ismeri, benned bízik: *

Uram, soha nem hagyod el a téged keresőket.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az elnyomottnak az Úr a menedéke.
3. ant. Sion városának kapujában dicsőítelek.
II.

Énekeljetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, *

hirdessétek nagy tetteit a népek között.

Ő kéri számon a vért, és jól emlékezik, *

a szegények jajszavát nem felejti.

Könyörülj rajtam, Uram; †

lásd, mennyire szorongatnak ellenségeim, *

de te a halál kapujából is fölemelsz!

Sion városának kapujában hadd hirdessem dicséretedet, *

és hadd örvendjek, mert megszabadítottál.

A népek a maguk ásta verembe zuhantak; †

a hurokban, amit ők rejtettek el, *

lábuk fennakadt.

Megmutatta magát az Úr, ítéletet tartott, *

a gonoszt megfogta saját keze műve.

A gonoszok az alvilágba hullanak, *

és minden nemzet, amely elfelejti Istent.

Mert ő nem feledkezik meg a szegényekről végleg, *

a nyomorultak reménye nem vész el örökre.

Kelj fel, Uram, nehogy elbízza magát az ember, *

szólítsd ítéletre a népeket magad elé.

Bocsáss, Uram, rájuk rettegést, *

tudják meg a nemzetek, hogy ők csak emberek!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Sion városának kapujában dicsőítelek.

Elmémet segítsd, és megtartom törvényedet,

Ragaszkodom hozzá teljes szívvel.

ELSŐ OLVASMÁNY

Szofoniás próféta könyvéből

3, 8-20

Az Úr boldogságot ígér Izrael szegényeinek

„Várakozz reám – mondja az Úr –, a jövendő napra, melyen ítéletre kelek, mert az a végzésem, hogy egybegyűjtöm a nemzeteket és összeszedem az országokat, és kiöntöm rájuk méltatlankodásomat, haragom teljes hevét; mert a bosszúm tüze megsemmisíti az egész földet.

Akkor ismét tisztává teszem a népek ajkát, hogy mindnyájan segítségül hívják az Úr nevét és vállvetve néki szolgáljanak. Etiópia folyóin túlról is hoznak hódolóim, szétszórt népem gyermekei eledeláldozatot.

Azon a napon majd nem szégyenkezel mindama tetteid miatt, amelyekkel vétkeztél ellenem. Mert eltávolítom akkor körödből a nagyhangú kevélyeket, és nem kérkedsz többé szent hegyemen. Szegény és alázatos népet hagyok meg benned, amely az Úr nevébe veti bizalmát. Izrael maradékai nem tesznek gonoszat, nem beszélnek hazugságot, és szájukban nem lesz álnok nyelv. Békességben és nyugalomban élnek, és nem lesz, aki fölriassza őket.

Dalolj, Sion leánya, zengj éneket, Izrael! Örülj és ujjongj egész szívedből, Jeruzsálem leánya! Nem hajtja végre rajtad az ítéletet az Úr, elűzte ellenségedet. Izraelnek az Úr a királya, ne félj többé semmi rossztól!

Azon a napon így szólnak majd Jeruzsálemhez: »Ne félj, Sion! Ne lankadjon kezed! Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító! Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével, örül majd neked ujjongó örömmel, mintha ünnepet ülne.«

A balsorsot elfordítottam tőled, hogy ne viseld többé a gyalázatot. Lám, büntetéssel sújtom minden elnyomódat. Abban az időben megmentem a sántát, összegyűjtöm a számkivetetteket. Dicsőséget és hírnevet szerzek nekik az egész földön, amikor majd jóra fordítom sorukat. Abban az időben haza vezetlek titeket, abban az időben összegyűjtelek benneteket. Dicsőséget és hírnevet szerzek nektek a föld népei között, amikor majd jóra fordítom sorsotokat a szemetek láttára – mondja az Úr.”

VÁLASZOS ÉNEK

Szof 3, 12. 13. 9.

Szegény és alázatos népet hagyok meg benned, * Izrael maradéka az Úr nevébe veti bizalmát.

Akkor ismét tisztává teszem a népek ajkát, hogy mindnyájan segítségül hívják az Úr nevét. * Izrael maradéka az Úr nevébe veti bizalmát.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Aquinói Szent Tamás áldozópapnak a János-evangéliumhoz fűzött magyarázatából

(Cap. 10, lect. 3)

Isten legelteti és pihenőre vezeti választott népének maradékát

Én vagyok a jó Pásztor. Nagyon is találó Krisztusra az elnevezés, hogy pásztor, mert ahogy a pásztor vezeti és legelteti nyáját, Krisztus is ugyanúgy táplálja állandóan a híveket tanításával, meg saját testével és vérével is. Az Apostol is így tanítja: Egykor olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és oltalmazójához. A Próféta is ezt mondja: Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját.

Mivel pedig Krisztus azt mondta, hogy a pásztor az ajtón megy be az akolba, másutt pedig saját magát ajtónak nevezte, az evangélium e helyén viszont pásztornak mondja magát, tehát akkor saját maga által megy be mint pásztor. Azért megy be saját maga által, mert kinyilvánítja nekünk magát, és az Atya is általa lesz ismertté. De mi is csak őáltala megyünk be abba az akolba, mert őáltala leszünk boldogok.

De figyelj arra, hogy senki más nem nevezhető ajtónak csak ő, mivel senki másról nem mondhatjuk, hogy igaz világosság; mindenki más csak belőle részesedik, még Keresztelő János is, akiről írva van: Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Viszont Krisztusról azt olvassuk: Ő volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágít. Ezért senki nem nevezheti magát ajtónak, mert Krisztus ezt saját magának tartotta fenn. Pásztori tisztségét viszont megosztotta másokkal és rábízta övéire: hiszen Péter is pásztor volt, és a többi apostol is pásztor volt, meg minden jó püspök is pásztor. A Szentírás mondja: Szívem szerinti pásztorokat adok majd nektek. Jóllehet az Egyház elöljárói, mint Isten fiai, mindnyájan pásztorok, Krisztus azért mondja mégis egyes számban: Én vagyok a jó Pásztor, hogy felkeltse az iránta való szeretet erényét. Senki sem lesz ugyanis jó pásztor, ha nem lesz eggyé Krisztussal a szeretet által, és ha nem válik az igazi Pásztor tagjává.

A jó pásztor feladata a szeretet; ezért mondja Krisztus: A jó Pásztor életét adja juhaiért. Tudni kell ugyanis, hogy különbség van jó és rossz pásztor között: a jó pásztor a nyáj javát keresi, a rossz pedig a maga javát.

A földi életben nem kívánják meg a jó pásztortól, hogy életét adja nyája megmentésére. Viszont mivel a nyáj lelki üdve előbbre való, mint a pásztor testi élete, ezért minden lelkipásztornak el kell szenvednie testi élete megpróbáltatásait is nyája üdvösségéért. Erről beszél az Úr, amikor mondja: A jó Pásztor életét – vagyis testi életét – adja juhaiért, mégpedig hivatásból és szeretetből. Szükség van ugyanis mindkettőre, arra is, hogy azok hozzátartozzanak, és arra is, hogy szeresse őket: mert nem elég ez az első a második nélkül.

Erre a tanításra Krisztus adott példát nekünk: Ha Krisztus életét adta értünk, nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért.

VÁLASZOS ÉNEK

Ez 34, 12; Jn 10, 28

Szemlét tartok juhaim fölött, * Visszahozom őket mindenünnen, ahová a felhő és sötétség napján szétszóródtak.

Juhaim nem vesznek el soha, és nem ragadja ki őket a kezemből senki * Visszahozom őket mindenünnen, ahová a felhő és sötétség napján szétszóródtak.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, a te kegyelmed ajándéka, hogy híveid egy akarattal követnek téged. Add népednek, hogy szeressük, amit parancsolsz, vágyakozzunk arra, amit ígérsz, és e világ változandóságai közepette szívből ragaszkodjunk hozzád, akiben megtaláljuk igazi örömünket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky