Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Mint fényes hold, mint drága nap,
mint hajnalpír, mely most fakad,
száll az egek csúcsaira
a Szeplőtelen Szűzanya.
Dicső trónjára érkezett,
Királynő ég és föld felett,
ő szülte azt, ki tündökölt,
a hajnalcsillagnál előbb.
Az angyalok s az égiek
rendje fölé emeltetett:
Asszony, ki túlszárnyalta rég
a szentek minden érdemét.
Kit egykor ölben hordozott,
kit jászolyban pólyálgatott,
a mindenség Királyaként
szemléli, Atyja fényeként.
Szüzeknek Szüze, kérd Fiad,
esdjen miértünk hű szavad,
mienket vette általad,
övéből mindent visszaad.
Atya, Fiú s Vigasztaló,
köszöntse őket hálaszó,
kik minden másnál ékesebb,
dicsőbb fényt adtak fönt neked. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Az Úré a föld és mind, ami betölti, *
a földkerekség és mind, aki lakja,
mert tengerek fölé ő rakta alapját, *
ő állította folyóvizek fölé.
Ki mehet föl az Úr hegyére, *
ki állhat meg az ő szent helyén?
Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, †
aki nem veszi hiába Isten nevét, *
és hamis esküt nem esküszik.
Az nyer áldást az Úrtól, *
és üdvösséget szabadító Istenétől.
Ez az istenkeresők népe, *
amely kutatja arcát Jákob Istenének.
Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †
táruljatok föl, örök kapuk: *
a dicsőség királya bevonul.
Kicsoda ez a dicsőség királya? *
Az Úr, az erős és hatalmas, az Úr, aki hatalmas a csatákban.
Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †
táruljatok föl, örök kapuk: *
a dicsőség királya bevonul.
Kicsoda ez a dicsőség királya? *
A Seregek Ura a dicsőség királya.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Isten a mi menedékünk, a mi erős várunk, *
biztos segítségünk, amikor szorongatnak minket.
Nem félünk ezért, ha a föld háborog, *
és ha a hegyek a tengerbe zuhannak.
Hadd zúgjanak és áradjanak vizei, *
hadd rengjenek viharától a bércek!
Csörgedező patakok vidítják Isten városát, *
a Magasságbelinek szentséges lakhelyét.
Nem fog megrendülni, mert Isten lakik benne, *
Isten oltalmazza már kora hajnalban.
Nemzetek tomboltak, országok inogtak; *
az Úr mennydörgő szózatától megrettent a föld.
Velünk van a Seregek Ura, *
a mi menedékünk Jákob Istene.
Jöjjetek, és lássátok az Úr tetteit, *
a csodákat, melyeket a földön végbevitt.
Elnémítja a hadakat szerte a világon: †
összetör íjat, lándzsát összezúz, *
a pajzsokat tűzben elégeti.
„Legyen elég, és lássátok be: az Isten én vagyok; *
fölséges a nemzetek közt, fölséges a földön.”
Velünk van a Seregek Ura, *
a mi menedékünk Jákob Istene.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Háza alapjait szent hegyén vetette meg, †
mert Sion kapuit szereti az Úr *
Jákob bármely hajlékánál jobban.
Dicső dolgokat mondanak rólad, *
Isten városa!
Tisztelőim között említem majd Egyiptomot és Babilont, †
Filiszteát, Tiruszt és Etiópiát, *
mert ezek mind itt születtek.
Sionról pedig azt mondják majd: †
„Ez is, meg az is benne született, *
és őt maga a Fölséges erősítette meg!”
Az Úr bejegyzi a népek könyvébe: *
„Ezek mind itt születtek!”
És a körtáncot lejtők mind azt dalolják: *
„Minden forrásom belőled fakad!”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Boldog vagy, Mária, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz,
Amit az Úr mondott neked.
ELSŐ OLVASMÁNY
Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből
1, 16 – 2, 10
Krisztus Jézusban a mennyeiek közé helyezett minket az Atya
Testvéreim! Mindig hálát adok értetek, és imádságomban újra meg újra megemlékezem rólatok. Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek. Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek, milyen reményre hívott meg benneteket, milyen gazdag az a felséges örökség, amely övé a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy a hatalma rajtunk, hívőkön. Nagyszerű erejét Krisztusban mutatta meg, amikor a halálból feltámasztotta, s a mennyben jobbjára ültette, minden fejedelemségnek, hatalomnak, erőnek és uralomnak s minden néven nevezhető méltóságnak fölé emelte, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendőben is. Mindent lába alá vetett, őt magát meg az egész Egyház fejévé tette; ez az ő teste és a teljessége annak, aki mindenben mindent teljessé tesz.
Ti is halottak voltatok vétkeitek és bűneitek következtében, amelyekben azelőtt éltetek a világ szokása szerint, a levegőégben uralkodó fejedelemnek a hatalma alatt. Ez a lélek most a hitetlenség fiaiban dolgozik. Közéjük tartoztunk mi is, amíg testi vágyainkban éltünk, s megtettük, amit a test és az érzékek kívántak. Születésünknél fogva mi is a harag gyermekei voltunk, akárcsak a többi ember.
De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben halottakat is, így kegyelemből kaptátok a megváltást; feltámasztott minket, és Krisztus Jézusban a mennyeiek közé helyezett minket, hogy az eljövendő korokban Jézus Krisztusban kinyilvánítsa kegyelmének túláradó bőségét, hozzánk való jóságából.
Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka. Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék. Az ő alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket; ezeket az Isten előre elrendelte, hogy benne éljünk.
VÁLASZOS ÉNEK
Ó, milyen szép és ékes a Boldogságos Szűz Mária, aki Krisztushoz költözött ebből a világból. * A szentek között ragyog, miként égi fényében a nap.
Örvendeznek az angyalok, ujjonganak a főangyalok Szűz Mária miatt. * A szentek között ragyog, miként égi fényében a nap.
MÁSODIK OLVASMÁNY
XII. Piusz pápának Munificentissimus Deus kezdetű apostoli rendelkezéséből
(AAS 42 [1950], 760-762. 767-769)
Tested szent és dicsőséges
A szent egyházatyák és nagy hittudósok az Istenszülő mennybevételéről úgy beszéltek ünnepi homíliáikban és szentbeszédeikben a néphez, hogy az a keresztény hívők előtt már ismeretes és elfogadott igazság, s azt még érthetőbben ki is fejtették. Az ünnep értelmét és tartalmát mélyreható érvekkel tárták hallgatóik elé. Főként azt igyekeztek világosan kifejteni, hogy ezen az ünnepen nemcsak azt ünnepeljük, hogy a Boldogságos Szűz Mária teste nem volt alávetve a romlandóságnak, hanem azt is, hogy ő a halál felett diadalt aratott, és egyszülött Fiának, Jézus Krisztusnak példájára az ő teste is megdicsőült a mennyben.
Ennek az egyházi hagyományban levő igazságnak a legkiválóbb hirdetője Damaszkuszi Szent János. Amikor a Boldogságos Istenanya test szerinti mennybevételét párhuzamba állítja az ő többi kiválóságával és kiváltságával, lángoló ékesszólásával azt mondja: „Illő volt, hogy ő, aki szüzességét a szüléskor is sértetlenül megőrizte, halála után is megőrizze testét minden romlástól. Illő volt, hogy ő, aki Teremtőjét gyermekeként hordozta méhében, Isten hajlékába jusson. Illő volt, hogy a jegyes, akit az Atya jegyzett el, a mennyei otthonban lakjék. Illő volt, hogy ő, aki szülésekor a fájdalom tőrétől mentes maradt, de amikor Fiát a keresztfán látta, a szívét döfte át a fájdalom tőre, ott lássa Fiát az Atya mellett trónolni. Illő volt, hogy az Isten Anyjáé is legyen az, ami a Fiáé, és hogy minden teremtmény tisztelje őt mint Isten Anyját és szolgálóleányát.”
Konstantinápolyi Szent Germánosz kifejti, hogy az Istenszülő Szűz Mária testének romolhatatlansága és mennybe felvétele nemcsak annak a következménye, hogy ő Istenanya, hanem szűzi testének egészen különleges szentségéből is következik ez: „Te – miként a Szentírás mondja – nemcsak szépségben tündökölsz, de szűzi tested egészen szent, egészen tiszta, egészen az Isten otthona; ebből az is következik, hogy nem porlad el, hanem ez az emberi test romlás nélkül a romolhatatlan dicső életbe való. Élő és fölséges, sértetlen, és részese a tökéletes életnek.”
Egy másik régi író pedig így bizonyít: „A mi Üdvözítő Istenünknek, Krisztusnak, az élet és halhatatlanság adományozójának boldogságos Anyja Krisztus által él romolhatatlan testben mindörökké, ő támasztotta fel sírjából, ő vette fel magához a mennybe, hiszen egyedül csak ő tudta ezt megtenni.”
A szent egyházatyáknak minden bizonyítéka és megfontolása, mint végső alapra, a Szentírásra támaszkodik, amely Isten szent Anyját úgy állítja szemünk elé, mint aki isteni Fiával a legszorosabb kapcsolatban van, és az ő emberi sorsában mindig részesedik.
Főként pedig arra kell nagyon figyelnünk, hogy a szent atyák már a második századtól kezdve Szűz Máriát úgy említik, mint új Évát az új Ádám mellett. Bár alá van neki rendelve, de mégis a legszorosabb kapcsolatban van vele még abban a harcban is, amelyet az ősevangélium előrejelzése szerint az alvilági ellenséggel szemben a bűn és halál feletti teljes győzelem fejezett be. E kettő feletti győzelmet a nemzetek Apostola mindig összekapcsolja írásaiban. Mivel pedig Krisztus dicsőséges feltámadása ennek az említett győzelemnek a lényeges része és egyben végső győzelmi jele, azért ebből arra is kell következtetni, hogy Mária szűzi teste is megdicsőült, hiszen Fiának ez a harca közös volt a Boldogságos Szűz harcával. Ugyanez az Apostol ugyanis ezt mondja: Amikor ez a halandó test halhatatlanságba öltözik, akkor teljesedik az Írás szava: A győzelem elnyelte a halált.
Ezért tehát Isten fölséges Anyja Istennek ugyanazon egyetlen, előre elhatározott akarata szerint titokzatos módon egybekapcsolódott Jézus Krisztussal: szeplőtelen fogantatásában, istenanyaságában és sértetlen szüzességében, és azzal, hogy oly nemes társa volt Megváltó Istenünknek, aki teljes diadalt aratott a bűn és annak minden következménye felett, így Szűz Mária végül is mintegy kiváltságainak legfőbb koronájaként elnyerte a mentességet a sírban való romlástól, és – szent Fiához hasonlóan – legyőzve a halált, testével és lelkével felvétetett a mennyei dicsőségbe, ahol szent Fiának, az örökkévalóság halhatatlan Királyának a jobbján mint Királynő tündököl.
VÁLASZOS ÉNEK
Íme, itt a dicső nap, amelyen az Istenszülő Szűz felvétetett a mennybe; őt dicsérve mondjuk mindnyájan: * Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!
Boldog vagy, szentséges Szűz Mária, és minden dicséretre méltó, mert tőled született az igazság Napja, Krisztus, a mi Istenünk. * Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!
HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK
Téged, Isten, dicsérünk, *
téged Úrnak ismerünk!
Téged, örök Atyaisten, *
mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, *
kerubok és szeráfkarok,
egek és minden hatalmak, *
szüntelenül magasztalnak:
Szent vagy, szent vagy, *
erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, *
dicsőséged mindent betölt.
Téged dicsér, egek Ura, *
apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták *
súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek *
magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte *
szent Egyházad ezerszerte,
ó, Atyánk, téged *
s mérhetetlen nagy Fölséged,
s azt, ki hozzánk tőled jött le: *
Atya igaz Egyszülöttje,
és áldjuk veled *
vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje, *
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál, *
szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad, *
mennyországod megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, *
Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, *
mindeneket ítélendő.
Téged azért, Uram, kérünk, *
mi Megváltónk, maradj vélünk.
Szentjeidhez végy fel égbe, *
az örökös dicsőségbe.
A következő rész tetszés szerint imádkozható:
Szabadítsd meg, Uram, néped, *
áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald, *
mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged, *
szent nevedet áldja néped!
Bűntől e nap őrizz minket *
és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz, *
híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, *
tebenned van bizodalmunk!
Te vagy, Uram, én reményem, *
ne hagyj soha szégyent érnem!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható, örök Isten, te a Szeplőtelen Szűz Máriát, Fiad édesanyját testével-lelkével az örök dicsőségbe emelted. Add, hogy mindenkor az odafönt valókra törekedjünk, és egykor vele együtt részesei lehessünk dicsőségednek. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky