2024. április 21.

Húsvét 4. vasárnapja
4. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Urunknak áldott napja ez,

szent fényességgel virradó,

világnak átkos vétkeit

kiontott szent vér mossa le.

Eltévedt ember hitre tér,

vakok szemében gyúl a fény;

s hogy irgalmat nyert a lator,

félelmünk immár megszűnik!

Ámulnak mind az angyalok

látván a bűnbánó latort,

ki bízva Krisztushoz kiált,

s menny üdvösségét élvezi.

Csodálandó nagy szent titok:

világnak bűnét elveszi,

s a testben járók vétkeit

eltörli Krisztus teste már.

Mi más lehetne nagyszerűbb?

Bűnt megbocsát az irgalom,

félelmet űz a szeretet,

s új életet hoz a halál.

Maradj örökre, Jézusunk,

fényes húsvéti örömünk,

s kiket kegyelmed újraszült,

oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Alleluja. A kő el volt hengerítve a sír bejárata elől, alleluja.
24 (23). zsoltár
Az Úr bevonul a templomba
Megnyíltak az ég kapui Krisztusnak test szerint való felvétele miatt (Szt. Iréneusz).

Az Úré a föld és mind, ami betölti, *

a földkerekség és mind, aki lakja,

mert tengerek fölé ő rakta alapját, *

ő állította folyóvizek fölé.

Ki mehet föl az Úr hegyére, *

ki állhat meg az ő szent helyén?

Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, †

aki nem veszi hiába Isten nevét, *

és hamis esküt nem esküszik.

Az nyer áldást az Úrtól, *

és üdvösséget szabadító Istenétől.

Ez az istenkeresők népe, *

amely kutatja arcát Jákob Istenének.

Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †

táruljatok föl, örök kapuk: *

a dicsőség királya bevonul.

Kicsoda ez a dicsőség királya? *

Az Úr, az erős és hatalmas, az Úr, aki hatalmas a csatákban.

Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †

táruljatok föl, örök kapuk: *

a dicsőség királya bevonul.

Kicsoda ez a dicsőség királya? *

A Seregek Ura a dicsőség királya.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Alleluja. A kő el volt hengerítve a sír bejárata elől, alleluja.
2. ant. Alleluja. Asszony, miért keresed az élőt a holtak között? Alleluja.
66 (65). zsoltár
Hálaáldozati himnusz
Az Úr feltámadásáról és a nemzetek megtéréséről (Hesychius).
I.

Ujjongjatok az Úrnak, minden földek, †

zengjetek nevének dicséretet, *

dicsérjétek dicsőségét.

Mondjátok Istennek: „Csodálatosak a te műveid, *

nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid.

Az egész föld téged imádjon és magasztaljon, *

nevedet énekkel dicsérje!”

Jöjjetek, és lássátok Isten műveit, *

csodálatos, amit az emberekkel végbevitt.

Kiszárította a tengert, †

gyalogszerrel keltek át a vízen, *

ezért örvendünk színe előtt.

Hatalommal uralkodik örökké, †

szeme vigyázza a nemzeteket: *

nehogy a lázadók elbízzák magukat.

Áldjátok Istenünket, nemzetek, *

dicsőségéről zengjetek éneket!

Életet ajándékozott nekünk, *

és lábunkat nem hagyta botlani.

Minket, Isten, igazán próbára tettél, *

tűzzel tisztítottál, mint ezüstöt szokás.

Vadfogó hálóba tereltél bennünket, *

hátunkra súlyos terhet raktál.

Embereket ültettél nyakunkra, †

tűzön és vízen kellett átgázolnunk, *

míg végül is enyhülést engedtél.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Alleluja. Asszony, miért keresed az élőt a holtak között? Alleluja.
3. ant. Alleluja. Ne sírj, Mária: Feltámadt az Úr, alleluja.
II.

Égőáldozattal lépek be házadba: *

teljesítem néked fogadalmam,

amelyet ajkam fogadott, *

és szám megígért szorongatásom napján.

Kövér égőáldozatot hozok, kosokat égetek, *

bikákat és bakokat adok áldozatul.

Istenfélők, jertek mind, †

figyeljetek, mert elbeszélem, *

mi mindent tett velem az Isten.

Ajkam hozzá kiáltott, *

s nyelvem máris magasztalhatta őt.

Hogyha gonoszra hajolt volna szívem, *

nem hallgatott volna meg az Úr.

Ám Isten engem meghallgatott, *

könyörgő szavamra ráfigyelt.

Áldott legyen az Isten, aki nem vetette el imámat, *

s nem vonta meg tőlem irgalmát.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Alleluja. Ne sírj, Mária: Feltámadt az Úr, alleluja.

Testem újra kivirult. Alleluja.

Lelkem hálás az Úrnak. Alleluja.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Jelenések könyvéből

12, 1-18

A napba öltözött Asszony

Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott. Most egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy vörös sárkány, hét feje volt és tíz szarva, s mindegyik fején korona. Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát, és a földre szórta.

Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét. Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza mind a nemzeteket. Gyermekét elragadták, és az Isten trónja elé tették. Az asszony a pusztába menekült, ahol az Isten helyet készített számára, hogy ott éljen ezerkétszázhatvan napig.

Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben. Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is.

Ekkor harsány hangot hallottam az égben: „Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és Fölkentjének királysága, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk trónja előtt. De legyőzték őt a Bárány vérével és tanúsága igéjével. Még életüket sem kímélték, mindhalálig! Ezért örvendezzetek, ti, mennyek, és ti, akik benne laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert oda szállt le a sátán nagy haragjában. Tudja, hogy kevés ideje van hátra.”

Amikor a sárkány látta, hogy a földre taszították, üldözőbe vette az asszonyt, aki fiúgyermeket szült. Az asszony azonban kapott két nagy sasszárnyat, hogy a pusztába repüljön, a rejtekhelyére, ahol majd a kígyótól távol egy évig, két évig és félévig táplálják.

Erre a kígyó annyi vizet lövellt a szájából az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodorja az ár. De a föld segített az asszonyon: megnyílt a mélye, és elnyelte a sárkány szájából kiáradó folyót. A sárkány haragra lobbant az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, aki megtartja Isten parancsait, és kitart Jézus tanúsága mellett.

Kiállt a tenger partjára.

VÁLASZOS ÉNEK

Jel 12, 11. 12; 2 Mak 7, 36

Legyőzték őt a Bárány vérével és tanúsága igéjével. Még életüket sem kímélték, mindhalálig! * Ezért örvendezzetek, ti, mennyek, és ti, akik benne laktok, alleluja!

Rövid ideig tartó szenvedés után elnyerték az örök életet Isten szövetsége alapján. * Ezért örvendezzetek, ti, mennyek, és ti, akik benne laktok, alleluja!

MÁSODIK OLVASMÁNY

Nagy Szent Gergely pápának az evangéliumokról mondott szentbeszédeiből

(Hom. 14, 3-6: PL 76, 1129-1130)

Krisztus a jó Pásztor

Én vagyok a jó Pásztor. Ismerem juhaimat, azaz szeretem, és enyéim is ismernek engem. Ezzel nyíltan megmondta: akik szeretnek, azok megfogadják szavamat. Hiszen egyáltalán nem ismeri az igazságot az, aki nem szereti.

Eddig arról hallottatok, szeretett testvéreim, hogy melyek a mi hivatásunk veszélyei. Most azonban azt fontoljátok meg az Úr szavai alapján, milyen veszélyekkel jár a ti hivatástok. Kérdezzétek csak meg magatokat: az ő juhai vagytok? Vajon ismeritek őt? Vajon tudtok az igazság fényéről? De hangsúlyozom: nemcsak a hit, hanem a szeretet által is ismeritek? Kérdem: ismeritek-e a hitet, nemcsak egyszerűen úgy, hogy elfogadjátok, hanem úgy is, hogy azt tettekre váltjátok? Mert a fent idézett szavak János evangélista tolmácsolásában így hangzanak: Aki azt állítja, hogy ismeri az Istent, de parancsait nem tartja meg, az hazudik.

Ezért így folytatja azonnal az Úr: mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom juhaimért. Ezzel világosan megmondta: abban nyilvánul meg az, hogy én ismerem az Atyát és engem ismer az Atya, hogy életemet adom a juhaimért, vagyis azt, hogy én mennyire szeretem az Atyát, azzal a szeretettel mutatom meg, amely engem a juhaimért meghalni késztet.

Azután ismét a juhokról szólva így folytatja: Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik. Kevéssel előbb ezt mondta róluk: Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál. Belép az ember a hit által; kilép, amikor a hitből a szemlélődésre jut el, a hitbeli ismeretből a látásra, és így talál táplálékra az örök lakomán.

Juhai tehát megtalálják a legelőt, mert aki Jézust egyszerű szívvel követi, az örökké zöldellő rétek dús füvéhez jut. A jó Pásztor juhainak legelője pedig nem más, mint a mindig viruló paradicsomkert lelki boldogsága. A választottak dús legelője ugyanis Istennek színről színre látott arca, amelynek véget nem érő és teljesen zavartalan szemléletében éltető táplálékkal töltekezik a lelkük.

Szeretett testvéreim, iparkodjunk megtalálni ezt a dús legelőt, hogy abban mi is részesedjünk a menny lakóinak örömére. Már maga az ott vigadozók boldogsága is hívogat minket. Buzduljunk neki, testvérek, éledjen bennünk újjá, tüzesedjék át a hitünk, és gyulladjanak fel vágyaink a mennyeiek szeretetére; aki így szeret, az már az ég felé menetel.

Azokat, akik az égi haza örömét keresik, ne tartóztassa fel semmiféle akadály: hiszen ha egyszer valaki egy kitűzött cél felé tart, akkor e törekvéstől az út nehézségei már nem tántoríthatják el. De csábító kellemességek se térítsenek el bennünket, hiszen igazán oktalan az a vándor, aki egyszerre elfelejti, hogy hová is készült, mihelyt útján egy szép virágos rétet megpillant.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Jn 10, 14. 15; 1 Kor 5, 7

Feltámadt a jó Pásztor, aki életét adta juhaiért, * És meghalt nyájáért, alleluja.

Húsvéti Bárányunkat, Krisztust feláldozták. * És meghalt nyájáért, alleluja.

HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK

Téged, Isten, dicsérünk, *

téged Úrnak ismerünk!

Téged, örök Atyaisten, *

mind egész föld áld és tisztel.

Téged minden szép angyalok, *

kerubok és szeráfkarok,

egek és minden hatalmak, *

szüntelenül magasztalnak:

Szent vagy, szent vagy, *

erősséges szent Isten vagy!

Nagyságoddal telve ég s föld, *

dicsőséged mindent betölt.

Téged dicsér, egek Ura, *

apostolok boldog kara.

Dicséretes nagy próféták *

súlyos ajka hirdet és áld.

Jeles mártírseregek *

magasztalnak tégedet.

Vall tégedet világszerte *

szent Egyházad ezerszerte,

ó, Atyánk, téged *

s mérhetetlen nagy Fölséged,

s azt, ki hozzánk tőled jött le: *

Atya igaz Egyszülöttje,

és áldjuk veled *

vigasztaló Szentlelkedet.

Krisztus, Isten Egyszülöttje, *

Király vagy te mindörökre.

Mentésünkre közénk szálltál, *

szűzi méhet nem utáltál.

Halál mérgét megtiportad, *

mennyországod megnyitottad.

Isten jobbján ülsz most széket, *

Atyádéval egy fölséged.

Onnan leszel eljövendő, *

mindeneket ítélendő.

Téged azért, Uram, kérünk, *

mi Megváltónk, maradj vélünk.

Szentjeidhez végy fel égbe, *

az örökös dicsőségbe.

A következő rész tetszés szerint imádkozható:

Szabadítsd meg, Uram, néped, *

áldd meg a te örökséged!

Te kormányozd, te vigasztald, *

mindörökké felmagasztald!

Mindennap dicsérünk téged, *

szent nevedet áldja néped!

Bűntől e nap őrizz minket *

és bocsásd meg vétkeinket!

Irgalmazz, Uram, irgalmazz, *

híveidhez légy irgalmas!

Kegyes szemed legyen rajtunk, *

tebenned van bizodalmunk!

Te vagy, Uram, én reményem, *

ne hagyj soha szégyent érnem!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, vezess minket a mennyország boldog közösségébe. Jusson el híveid gyönge nyája oda, ahová előttünk ment Jézus, a mi erős Pásztorunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky