Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Megváltó Jézus, jó Urunk,
az égben örök koszorúnk,
ma kegyesen figyelj reánk
s hallgasd meg esdeklő imánk.
Szent hitvallódat e napon
fogadta fényes jutalom,
azóta évenként a nép
buzgón megüli ünnepét.
Minden viszontagság között
derűs békességben maradt,
hűségében töretlenül
az üdvösség útján haladt.
A világ tűnő öröme
szívét nem csábította el,
most égi angyalok között
boldog vígságban ünnepel.
Kérjük, kegyelmed adja meg,
hogy kövessük lépéseit.
Esdő imái ereje
szolgáid bűnét mossa le.
Áldjon, Krisztus, kegyes Király,
dicséret téged és Atyád,
s a Lelket, a Vigasztalót
meg nem szűnő időkön át. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Te vagy, Uram, én reményem, †
ne hagyj soha szégyent érnem, *
igazságodban szabadíts meg engem!
Fordítsd felém füledet, *
siess, Uram, ments meg engem!
Te légy oltalmazó kősziklám,
és megerősített házam, *
hogy megszabadíts engem!
Erősségem és menedékem valóban te vagy, *
neved miatt vezess és irányíts engem!
Kiszabadítasz a hálóból, amit titkon vetettek nekem, *
mivel te vagy az én erősségem!
Uram, kezedbe ajánlom lelkemet; *
megváltottál engem, hűséges Istenem!
Te utálod a hazug bálványok tisztelőit, *
én azonban az Úrban remélek!
Ujjongok és örvendezem jóságod miatt, *
mert tekintetre méltattad alázatosságomat.
Ismered lelkem gyötrődéseit, †
nem adtál ellenségeim kezébe, *
lábamat tágas helyre állítottad.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Szorongatnak, Uram, könyörülj rajtam, †
szemem a bánattól elhomályosult, *
sorvadozik testem-lelkem.
Életem már elernyed a kíntól, *
sóhajtozásban fogynak el éveim.
Erőm megtört a nyomorúságban, *
csontjaim is sorvadoznak.
Gyalázattá lettem minden ellenségem előtt, †
szomszédaim és ismerőseim félnek tőlem, *
ha meglátnak az utcán, elkerülnek.
Szívükben elfelednek, mintha meghaltam volna, *
olyanná lettem, mint az összetört edény.
Sokak gyalázkodó szavát hallom; *
rettegés vesz körül engem,
mert ezek összefognak ellenem, *
azon tanakodnak, hogy életemet kioltsák.
Én pedig benned remélek, Uram, †
azt mondtam: „Te vagy Istenem, *
kezedben van a sorsom.”
Ragadj ki az ellenség kezéből, *
és azoktól, akik üldöznek engem.
Szolgád fölé ragyogtasd fel arcodat, *
irgalmasságodban szabadíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Mily nagy a te jóságod, Uram, *
amelyet a téged félőknek tartogatsz,
amelyet azoknak készítettél, akik benned bíznak, *
minden ember szeme láttára.
Arcod védő árnyékában rejted el őket *
az emberek zaklatása elől.
Sátradban adsz nekik biztos helyet, *
a gonosz nyelvektől távol.
Legyen áldott az Úr, *
aki csodás szeretettel véd meg erős városában.
Én pedig ijedtemben már azt mondtam: *
„Szemed elől elvetettél engem!”
De te meghallgattad könyörgő szavamat, *
amikor hozzád kiáltottam.
Szeressétek az Urat, ti, összes szentjei, †
a hűségeseket megvédi az Úr, *
de bőven megfizet a gőgösöknek.
Legyetek bátrak, és erősödjék szívetek, *
mind, akik az Úrban reménykedtek.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Igazságod szerint vezess, taníts engem, Uram,
Mivel te vagy az én megmentő Istenem.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Második Törvénykönyvből
4, 1-8. 32-40
Mózes beszéde a néphez
Azokban a napokban Mózes így szólt a néphez:
„Most, Izrael, halld azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeknek a megtartására tanítalak, hogy éljetek, és bevonulva elfoglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene ad nektek. Ahhoz, amit mondok, ne tegyetek hozzá semmit és ne is vegyetek el belőle, hanem tartsátok meg az Úr, a ti Istenetek parancsait, amelyeket adok nektek. Saját szemetekkel láthattátok, mit tett az Úr Baal-Peorban: mindenkit, aki a peorbeli Baalhoz szegődött, az Úr, a te Istened kiirtott körödből. Ti ellenben, akik hűségesek maradtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mind a mai napig életben vagytok.
Nézzétek, parancsokra és törvényekre tanítalak benneteket, ahogyan az Úr, az én Istenem parancsolta nekem, hogy hozzájuk igazodjatok azon a földön, ahova bevonultok, hogy birtokba vegyétek. Tartsátok szem előtt, és kövessétek őket!
Így tesztek szert bölcsességre és okosságra azoknak a népeknek a szemében, amelyek hallanak ezekről a törvényekről. Azt fogják mondani: »Valóban bölcs és okos nép ez a nagy nemzet!« Mert hát hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk, amikor csak hozzá folyamodunk? És hol van olyan nagy nép, amelyiknek oly tökéletes parancsai és szabályai volnának, mint ez az egész törvény, amelyet ma elétek tárok?
Kutasd a régi időket, amelyek előtted voltak, attól a naptól kezdve, hogy Isten embert teremtett a földre; vajon az ég egyik határától a másikig történt-e valaha ilyen nagy dolog, lehetett-e hallani hasonlóról?! Hallotta-e valamelyik nép is lángok közül az élő Istent beszélni, ahogyan te hallottad, és életben maradt-e? Vagy jött-e valaha is máskor Isten, hogy egy más nép közül népet vezessen ki, megpróbáltatásokkal, jelekkel és csodákkal, háborúsággal, erős kézzel és kinyújtott karral, nagy csapásokkal, ahogy az Úr, a ti Istenetek veletek tette Egyiptomban a szemetek láttára? Te megtapasztalhattad, hogy fölismerd: Az Úr az igaz Isten, nincs más rajta kívül.
Az égből hallatta szavát, hogy tanítson; a földön hatalmas tüzet mutatott, és a lángok közül hallottad a szavait. Mert szerette atyáidat, és kiválasztotta utánuk utódaikat. Hatalmával kivezetett – saját maga! – Egyiptomból, és elűzött nálad nagyobb és erősebb népeket, csak hogy oda vezéreljen, csak hogy örökségül adja neked az országot, amint (ez) ma (bekövetkezett).
Tudd meg hát, és vésd szívedbe, hogy az Úr az (igaz) Isten fönn az égen és lenn a földön, senki más! Tartsd meg a parancsait és törvényeit, amelyeket ma parancsul adok neked, hogy jól menjen a sorod, s majd utánad gyermekeidnek is, és sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened örökre neked ad!”
VÁLASZOS ÉNEK
MTörv 4, 1; 31, 19. 20; Zsolt 80, 9
Halld, Izrael, az Úr parancsait; mint valami könyvbe, írd szívedbe azokat! * És neked adom a tejjel-mézzel folyó országot.
Népem, hallgass rám, hadd intselek, Izrael, bárcsak figyelnél szavamra. * És neked adom a tejjel-mézzel folyó országot.
MÁSODIK OLVASMÁNY
A II. vatikáni zsinat Lumen Gentium kezdetű dogmatikai konstitúciójából
(VII. 43)
A szerzetesek
Az evangéliumi tanácsokat, az Istennek szentelt szegénységet, tisztaságot és engedelmességet isteni ajándékként kapta az Urától az Egyház, hiszen az Úr szavain és példáján alapulnak; az apostolok, az atyák, az Egyház tanítói és pásztorai ajánlják; az isteni kegyelem is mindig megőrzi ezt az ajándékot. Magának a hivatalos Egyháznak pedig gondja van arra, hogy a Szentlélek vezetésével értelmezze e tanácsokat, szabályozza követésüket, és a bennük foglaltak alapján tartós életformákat is megszervezzen. Így a magból, amelyet Isten vetett el az Úr földjén, fa nőtt, csodálatos és szerteágazó fa: a remetéskedő és a közös élet különféle formái alakultak ki, és szerzetescsaládok nagy változatosságban. Mindezek jelentékenyen segítik tagjaik tökéletesedését, és gyarapítják az egész krisztusi test gazdagságát. A szerzetescsaládok ugyanis megadják tagjaiknak az életforma szilárdabb állandóságát, a jól bevált tanítást a tökéletesség elérésére, Krisztus seregében a testvéri közösséget és a segítséget az engedelmességben kibontakozó szabadsághoz úgy, hogy szerzetesi elkötelezettségükben biztosan helytállhatnak és hűségesen kitarthatnak, s örvendező lélekkel haladhatnak előre a szeretet útján.
A szerzetesség az Egyház isteni és hierarchikus alkotmánya szempontjából nézve nem közbülső állapot a klerikusok és a laikusok között. Az Isten ugyanis mind a két részről hív keresztény hívőket, hogy az Egyház életén belül különleges adományban legyen részük, és ki-ki közreműködjék a maga módján az Egyház üdvösségszerző küldetésében.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Fil 1, 23; 2 Tim 4, 7
Elérkezett, amit mindig kívántam: feloszlani, s Krisztussal egyesülni. * Pályámat végigfutottam, már csak az igazság koszorúja vár rám.
Már régóta társamnak ígért remeteségemben az Úr. * Pályámat végigfutottam már csak az igazság koszorúja vár rám.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Remete Szent Pálnak a magányban erőt adtál arra, hogy a szegény és alázatos Krisztust kövesse mindhalálig. Közbenjárására add meg nekünk is, hogy hivatásunkban hűségesek legyünk, és eljussunk arra a tökéletességre, amelyet egyszülött Fiadban állítottál elénk a mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky