Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Világteremtő jó Urunk,
nézz ránk, vezérlő támaszunk!
Akiknek alvás enyhet ad,
bűnben tespedni sose hagyd.
Esdeklünk hozzád, Krisztusunk,
bocsáss meg, hogyha elbukunk:
virrasztva éjjel felkelünk,
hogy magasztaljon énekünk.
Feléd tárjuk szívünk, kezünk,
amint parancsot minekünk
a prófétai szó adott
és Pál példája ránk hagyott.
Te minden bűnünket tudod:
minden titkát kitárva most
a szív zokogva, esdve kér
és könyörög bocsánatért.
Dicső Királyunk, Krisztusunk,
Atyáddal együtt áld szavunk,
s vigasztaló Szentlelkedet
örökké áldjuk teveled! Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Minden tudásnak Istene,
ujjongva hódolunk neked,
ki látod lelkünk rejtekét,
s kegyelmeddel táplálod is.
Te, legjobb Pásztor, védd a jót,
míg jársz az elveszett után,
s minket kövér mezőiden
végy jó bárányaid közé.
Kemény Bíránk haragja majd
ne juttasson rosszak közé,
ítéletedkor hadd legyünk
örök meződre szánt juhok!
Neked, Megváltónk, tisztelet,
erő, dicsőség, győzelem;
a mindenség Királya vagy,
túl századok minden során! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Szeretlek, Uram, én erősségem! *
† Uram, erősítőm, menedékem, szabadítóm!
Istenem, segítőm, akiben remélek, *
oltalmazóm, hatalmas szabadítóm és pártfogóm!
Segítségül hívlak, áldott Istenem, *
s akkor ellenségeimtől megszabadulok.
Rám zúdultak a halál hullámai, *
pusztító áradat rettent engem.
Rám tekeredtek az alvilág kötelékei, *
hurkot vetett nyakamra a halál.
Nyomorúságomban az Urat szólítottam, *
Istenemhez kiáltottam.
Templomában szavamat meghallotta, *
s kiáltásom színe elé, füléig hatolt.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Megindult és megrendült a föld, †
a hegyek alapja rengett, és megingott, *
mert Isten haragra gyúlt.
Orrából füst lövellt, †
szájából emésztő tűz; *
perzselő parázs izzott benne.
Lehajlította az eget, és leszállt, *
lába sötét felhőre lépett.
Kerubra hágott, úgy röpült, *
szelek szárnyán siklott tova.
Homályba burkolózott; †
mint valami sátor, úgy takarta őt *
sötétlő víz, égi felhő.
Arcának fényétől a felhők szétfutottak, *
jégeső zuhogott és tüzes villám.
Mennydörgött az égből az Úr, †
megzengette hangját a Fölséges, *
jégeső zuhogott és tüzes villám.
Nyilait hullatta, és szétszórta őket, *
villámait szórta, és rájuk ijesztett.
Előtűntek a vizek medrei, *
feltárultak a földkerekség alapjai
az Úr feddő szavától, *
tomboló haragja viharától.
Lenyúlt a magasból, s megragadott engem, *
az áradó vizekből magához emelt.
Kiragadott szörnyű ellenségeim közül, †
azok közül, akik gyűlölnek, *
és erősebbek, mint én vagyok.
Sanyarúságom idején rám törtek, *
az Úr azonban oltalmamra kelt,
kivezetett biztonságos helyre, *
megszabadított, mert kedvét leli bennem.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint, *
és megfizetett tiszta kezemért,
amiért az Úr ösvényein jártam, *
és gonoszul nem hagytam el Istenemet,
mert szemem előtt áll minden törvénye, *
és parancsait el nem vetettem.
Szeplőtelen voltam előtte, *
és a gonosztól őrizkedtem.
Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint, *
mivel kezem tiszta maradt szeme előtt.
A szenthez szent vagy, *
a jóhoz jóságos,
a tisztához tiszta, *
ám a ravasznak túljársz az eszén.
Megszabadítod a megtiport népet, *
de a nagyralátó kevélyt megalázod.
Mécsvilágot gyújtasz nekem, Uram, *
fénysugarat adsz nekem, Istenem, a sötétségben.
Ha velem vagy, rárontok az ellenség hadára, *
Istenemmel együtt fölhágok a várfalakra is.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Mindenki csodálkozott a fönséges szavakon,
Amelyek ajkáról fakadtak.
ELSŐ OLVASMÁNY
Ezekiel próféta könyvéből
37, 1-14
Látomás Isten népének feltámadásáról
Azokban a napokban: Az Úr keze fölöttem volt; lelke által az Úr kivezérelt, és a völgybe vitt, amely tele volt csontokkal. Körbevezettek köztük mindenfelé, és tömérdek volt belőlük a völgyben, és teljesen ki voltak száradva.
Így szólt hozzám: „Emberfia, életre kelnek még ezek a csontok?” Így feleltem: „Uram, Istenem, te tudod.” Ekkor így folytatta: „Jövendölj ezekről a csontokról! Így beszélj: Ti, kiszáradt csontvázak, halljátok az Úr szavát! Ezt üzeni az Úr, az Isten ezeknek a csontoknak: Nézzétek, éltető leheletet adok belétek, és megelevenedtek. Ellátlak inakkal és beborítlak hússal benneteket; bőrt húzok rátok, és éltető leheletet adok nektek, és élni fogtok. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.”
Jövendöltem, amint a parancs szólt. S lám, amint jövendöltem, zaj keletkezett, majd zörgés támadt, és a csontok egymáshoz közeledtek. Aztán láttam: ín és hús került rájuk, és bőr vonta be őket, de éltető lehelet még nem volt bennük. Ekkor így szólt hozzám: „Jövendölj az éltető leheletről, jövendölj, emberfia, és mondd az éltető leheletnek: Ezt mondja az Úr, az Isten: Gyere elő a négy szél hazájából, és fújj ezekre a halottakra, hogy megelevenedjenek!”
Ekkor jövendöltem, amint parancsolta nekem, és éltető lehelet szállt beléjük, életre keltek, talpra álltak, mint egy nagy sereg.
Akkor így szólt hozzám: „Emberfia, Izrael egész háza ezek a csontok. Lám, azt mondják: »Elszáradt a csontunk, oda a reményünk, végünk van.« Jövendölj azért, és így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, kinyitom sírjaitokat, és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem, és elvezetlek benneteket Izrael földjére. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem. Belétek oltom lelkemet, és életre keltek. Letelepítelek benneteket földeteken, és megtudjátok, hogy én, az Úr mondtam ezt, és végbe is vittem – mondja az Úr.”
VÁLASZOS ÉNEK
Ez 37, 12. 13; Jn 11, 25
Nézzétek, kinyitom sírjaitokat, és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem, * Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. * Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspöknek „A pásztorok” című beszédéből
(Sermo 46, 20-21: CCL 41, 546-548)
Tegyetek meg mindent, amit mondanak, de tetteikben ne kövessétek őket!
Ezért hát, pásztorok, halljátok az Úr szavát. De mit halljanak meg a pásztorok? Ezt mondja az Úr, az Isten: A pásztorok ellen fordulok, és kiveszem kezükből nyájamat.
Isten nyája, halld, és jegyezd meg: Isten számon kéri juhait a rossz pásztoroktól, és számon kéri tőlük halálukat is. Másutt ugyanis ezt mondja Ezekiel próféta: Emberfia, őrnek állítottalak Izrael háza mellé, hogy halld számból szavaimat, és közvetítsd intelmeimet. Ha azt mondom az istentelennek: Istentelen, meg kell halnod, és te nem teszel semmit, hogy ezt az istentelent visszatérítsd útjáról, az istentelen vétke miatt hal ugyan meg, de vérét tőled kérem számon. Ha ellenben meginted az istentelent, hogy hagyjon fel életmódjával, és térjen meg, de nem tér le útjáról, meghal ugyan gonoszsága miatt, de te megmented életedet.
Íme, testvéreim, látjátok-e, milyen veszélyes dolog a hallgatás? Meghal ugyan az illető bűnös, és joggal hal meg, mert istentelenségében és bűnében hal meg, így tehát a hanyagság öli meg. Odajut majd annak az élő pásztornak a színe elé, aki ezt mondja magáról: Amint igaz, hogy élek, mondja az Úr. Ez a bűnös hanyag volt, ezért joggal hal meg, de miután nem figyelmeztette erre az, aki éppen azért lett elöljárója és pásztora, hogy figyelmeztesse, ezért éri majd joggal a büntetés a pásztort is. Azt mondja azonban, hogy ha figyelmezteted a bűnöst, hogy meg kell halnod, hiszen én büntetem majd halállal, de az mégsem törődik e fenyegető büntetéssel, akkor eljön a halál, és megöli.
A bűnös a saját bűne miatt hal meg, te azonban megmentetted életedet. Éppen ezért a mi feladatunk az, hogy ne hallgassunk, a ti kötelességtek pedig az – még ha mi hallgatnánk is –, hogy a Szentírásból halljátok meg az élő Pásztor szavát.
Most még annak nézzünk utána – mivel ezt tűztem ki célul –, hogy vajon az Úr elveszi-e a nyáját a rossz pásztoroktól, és odaadja-e a jó pásztoroknak. Úgy látom, hogy elveszi a nyáját a rossz pásztoroktól. Ezt mondja ugyanis: A pásztorok ellen fordulok, és kiveszem kezükből nyájamat, elveszem tőlük, és véget vetek pásztorságuknak, és a pásztorok nem legeltetik többé magukat. Mert amikor azt parancsolom, hogy legeltessék nyájamat, de ők magukat legeltetik, és nem a nyájamat, hát elveszem tőlük, és véget vetek pásztorságuknak.
Hogyan veszi el tőlük, hogy többé ne legeltessék az ő nyáját? Íme: Tegyetek meg mindent, amit mondanak, de tetteikben ne kövessétek őket. Mintha csak azt mondaná: „Az enyémet tanítják, de a magukét teszik.” Ha tehát nem azt teszitek, amit a rossz pásztorok, akkor már nem ők legeltetnek titeket. Ha pedig megteszitek, amit tanítanak, akkor már én legeltetlek benneteket.
VÁLASZOS ÉNEK
Lk 12, 42. 43; 1 Kor 4, 2
Ki a hű és okos kulcsár, akit Ura szolgái fölé rendelt? * Boldog az a szolga, ha megérkeztekor Ura ilyen munkában találja.
A gondnokoktól természetesen egyet követelnek meg, hogy hűségesnek bizonyuljanak. * Boldog az a szolga, ha megérkeztekor Ura ilyen munkában találja.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mennyei Atyánk, te az isten- és emberszeretet parancsában foglaltad össze szent törvényedet. Add, hogy parancsaidat megtartva eljussunk az örök életre. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky