2024. december 10.

Kedd, adventi idő, 2. hét
2. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Magasból érkező Ige,

Atyádtól fényként jössz ide;

a világ megmentőjeként

tűnő időben lépsz közénk.

Jöjj és szívünk világosítsd,

égő szerelmed lángra szítsd,

ha szól a hírnök szózata,

tisztuljon már a bűn sara.

Ha majd ítélsz a föld felett,

s a szívek titkát kémleled:

a rossz bűnhődik bűnökért,

ki jó volt országodba tér,

hozzánk ne férjen semmi vész,

bár méltán érne büntetés,

örök hazánk mégis legyen

a szentek között szüntelen.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled

időtlen századok során. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Bízd sorsod az Úrra, és ő gondoskodik rólad.
37 (36). zsoltár
A gonoszok és a jók sorsa
Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld (Mt 5, 5).
I.

Ne bosszankodj a bűnösökre, *

és ne háborogj a gonosztevők miatt,

mert mint a fű, hamar elhervadnak, *

és elszáradnak, mint a zöldellő növény.

Bizakodj az Úrban, és jót cselekedj, *

akkor megmaradsz földeden, és biztonságban élhetsz.

Örömödet az Úrban keresd, *

ő majd teljesíti szíved vágyait.

Bízd sorsod az Úrra, benne remélj, *

és ő gondoskodik rólad.

Napfényre hozza igazságodat, *

és igaz ügyed ragyog, mint a déli napsugár.

Légy csendben, és várj az Úrra, †

ne irigykedj arra, akinek jól megy a sora, *

noha álnokságon jártatja eszét.

Sose bosszankodj, és ne mérgelődj, *

ne is irigykedj, mert az rosszra visz.

A gonosztevők sorsa pusztulás, *

ám azoké lesz a föld, akik az Úrban bíznak.

Egy kis idő, és már nem is lesz a bűnös, *

keresve sem találod helyét.

Ám a szelídek öröklik a földet, *

és élvezik majd a béke áldásait.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Bízd sorsod az Úrra, és ő gondoskodik rólad.
2. ant. Hagyd el a rosszat, s tedd a jót; az igazat pártolja az Úr!
II.

Az igaz kárára cselt sző a gonosz, *

és ellene vicsorgatja fogát.

Az Úr azonban kineveti őt, *

mert látja, hogy eljön rá a bűnhődés napja.

Kardot rántanak a gonoszok, *

íjat is feszítenek,

hogy elejtsék a szegényt és a nyomorultat, *

hogy megöljék azokat, akik szentül élnek.

De kardjuk saját szívüket járja át, *

és összetörnek íjaik.

Jobb az igaz ember szűkös birtoka, *

mint a gonosz bővelkedése,

mert szertefoszlik a bűnös hatalma, *

de az igazat pártolja az Úr.

Ismeri az Úr az ártatlanok sorsát: *

örökségük megmarad örökre.

Nem szégyenülnek meg balsors idején, *

s van eledelük ínséges időben.

Mert elvesznek a bűnösök, †

az Úr ellenségei elhullanak, mint a mezők dísze, *

füstként enyésznek el.

Kölcsönt kér a gonosz, de nem adja vissza; *

ám az igaz jó szívvel osztogat.

Mert azoké a föld, akiket Isten megáld, *

s akiket megátkoz, elpusztulnak.

A jámbor ember lépteit az Úr vezérli, *

életútjában kedvét találja.

Még ha elesik is, akkor sem éri baj, *

hiszen az Úr fogja kezét.

Ifjú voltam, s az idő eljárt fölöttem, †

elhagyatott igazat mégsem láttam soha, *

még ivadéka sem jutott koldusbotra.

Mindenkor jószívű, és kölcsönt adni kész, *

áldott lesz ezért sarjadéka is.

Hagyd el a rosszat, s tedd a jót, *

és megmaradsz örökkön-örökké,

mert kedveli az Úr az igazságot, *

és nem hagyja cserben híveit.

A gonoszok elvesznek örökre, *

a bűnösök sarjai semmivé válnak,

ám az igazak öröklik a földet, *

és mindörökké lakni fogják.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Hagyd el a rosszat, s tedd a jót; az igazat pártolja az Úr!
3. ant. Az Úrban remélj, és útjára vigyázz!
III.

Az igaz szája bölcsességet szól, *

és nyelve igazságot beszél.

Isten törvénye él a szívében, *

nem is tétováznak soha léptei.

A hívőre leselkedik a gonosz, *

és arra tör, hogy elvegye életét.

Az Úr azonban nem adja kezére, *

s nem ítéli el, ha majd ítélőszéke elé kerül.

Bízzál az Úrban, s maradj meg az ő útján, †

melléd áll akkor, és a földet elnyered, *

s meglátod a bűnösök vesztét.

Láttam én már gőgös, gonosz embert, *

mint viruló cédrus, fenn hordta fejét.

Térültem-fordultam, és már sehol sem volt, *

kerestem, de helyét sem találtam.

Nézd az ártatlant, figyeld az igazat: *

a békés embernek marad ivadéka.

Ám a gonoszok hamar kipusztulnak, *

megsemmisül a bűnös nemzedék.

Az igazak üdve az Úrtól való, *

az Úr oltalmazza őket szenvedés idején.

Segítségük ő és szabadítójuk, †

a bűnösök közül kiragadja, s megmenti őket, *

mivel reményüket őbelé vetették.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az Úrban remélj, és útjára vigyázz!

A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját,

Egyengessétek Istenünk ösvényét!

ELSŐ OLVASMÁNY

Izajás próféta könyvéből

24, 19 – 25, 5

Isten országa. Hálaadó imádság

Azon a napon recseg-ropog és megreped a föld, meghasad és megrendül a föld. Inog a föld, mint a részeg, s leng, mint a hevenyészett kunyhó. Úgy ránehezedik gonoszsága, hogy elesik, s többé már nem kel föl.

Azon a napon majd meglátogatja az Úr az ég seregét fenn a magasban, és a föld királyait lenn a földön. Összegyűjti őket, mint foglyokat egy veremben, bebörtönzi, s hosszú idő múltán megbünteti őket. Akkor elpirul a hold, a nap megszégyenül, mert a Seregek Ura trónjára lép a Sion hegyén, Jeruzsálemben, és felragyog dicsősége véneinek színe előtt.

Uram, te vagy az én Istenem, magasztallak, és áldom nevedet. Mert csodálatos dolgokat vittél végbe, rég eltervezett, hitelt érdemlő és igaz dolgokat. Mert romhalmazzá tetted a várost, rommá a megerősített várat. A kevélyek palotája nem város többé, föl sem építik többé soha.

Ezért erős népek áldanak, s a hatalmas nemzetek városai félik a neved. Menedéke lettél a szegénynek, szorongatottságában vára a szűkölködőnek; menedéke a viharban, árnyéka a forróságban; mert az erőszakosak úgy tomboltak, mint a vihar. Mint a forróságot a sivatagos földön, úgy törted le a kevélyek tombolását; és mint a hőséget az árnyékos felhő, elnémítottad az elnyomók diadalénekét.

VÁLASZOS ÉNEK

Iz 25, 1. 4

Uram, te vagy az én Istenem, magasztallak, és áldom nevedet, * Mert csodálatos dolgokat vittél végbe.

Menedéke lettél a szegénynek, szorongatottságában vára a szűkölködőnek. * Mert csodálatos dolgokat vittél végbe.

MÁSODIK OLVASMÁNY

A II. vatikáni zsinat Lumen gentium kezdetű, az Egyházról szóló dogmatikai konstitúciójából

(N. 48)

A zarándokegyház eszkatologikus jellege

Jézus Krisztusban mindnyájan hivatalosak vagyunk az Egyházba, és ott Isten kegyelméből eljutunk az életszentségre. Az Egyház azonban csak a mennyei dicsőségben válik majd tökéletessé, amikor elérkezik a mindenség megújulásának ideje, amikor az emberiséggel együtt tökéletesen helyreáll majd Krisztusban a teremtett világ, minthogy bensőségesen össze van kapcsolva az emberrel, és az ember által éri el célját.

Krisztus mindenkit magához vonzott, amikor felemelték a földről. Amikor pedig feltámadt a halálból, elküldte tanítványaira éltető Lelkét, és általa az üdvösség egyetemes szakramentumává tette saját testét, ami az Egyház; az Atya jobbján ül, de folytonosan munkálkodik a világban, hogy elvezesse az Egyházba az embereket, s általa szorosabban kapcsolja magához, és saját testével-vérével táplálva, részesítse őket megdicsőült életében.

A megígért és várt helyreállítás eszerint már el is kezdődött Krisztusban, útjára indult a Szentlélek elküldésével, és őáltala folytatódik az Egyházban. A hit fényében itt tudjuk meg, mi az értelme ennek a mi földi életünknek, amelynek folyamán az Atya megbízásából örök javak reményében ennek a világnak javára fáradozunk, és munkáljuk üdvösségünket.

Már elérkezett tehát a végső idő, visszavonhatatlanul le vannak rakva a világ megújításának alapjai. Mindez valamiképpen elővételezve meg is valósult e világon, hiszen az Egyházat már a földön ékesíti az igazi, bár még nem tökéletes szentség.

Amíg azonban meg nem lesz az új ég és az új föld, amely az igazságosság hazája, addig a zarándokló Egyház – a jelen világhoz tartozó szentségeiben és intézményeiben – ennek a világnak mulandó alakját hordozza, és maga is ott él a teremtmények között, amelyek a világ végéig sóhajtoznak, vajúdnak, és várják az Isten gyermekeinek megnyilvánulását.

VÁLASZOS ÉNEK

Fil 3, 20-21; Tit 2, 12-13

Várjuk az Üdvözítőt, Urunkat, Jézus Krisztust: * Ő átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.

Éljünk fegyelmezetten, szentül és buzgón ezen a világon, várjuk reményünk boldog beteljesülését: nagy Istenünk dicsőséges eljövetelét. * Ő átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te kinyilatkoztattad, hogy Üdvözítőt küldesz az egész világnak. Add, kérünk, hogy boldogan várjuk az ő dicsőséges születése napját. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky