2024. január 14.

Évközi 2. vasárnap
2. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Csak félig múlt az éjszaka,

szólít a próféták szava:

dicsérjük Istent szüntelen,

Atyát s Fiút együttesen,

s a Lelket, aki egy velük

és egyesíti lényegük:

a Hármas-Egy élő Csodát,

kit énekünk örökre áld.

Félelmes éji óra ez,

öldöklő angyal jár körül,

Egyiptomnak halála lett:

elsőszülöttek végzete.

Az igazaknak üdvöt ad:

az angyal büntető keze

nem mert reájuk sújtani,

a vér jelétől megriadt.

Egyiptom sírt keservesen

tömérdek bú és gyász között.

De vígan ujjong Izrael:

a bárány vére őrzi őt.

Urunk, az igaz Izrael

mi vagyunk: benned örülünk.

Az ellenség nem érhet el,

megóvja véred életünk.

Országodhoz, áldott Király,

ha eljössz, méltónak találj,

hadd zengjünk akkor majd neked

meg nem szűnő dicséretet. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Üdvöz légy, nap! Dicső és szent e nap!

Te boldog nap, Krisztus győzelme vagy;

tartós öröm, amit bőségben ad

vasárnapunk!

Mennybéli fény, vakoknak napvilág,

veled rontott poklot Krisztus Király.

Halált legyőz, kibékít s mennybe vár,

bár por vagyunk!

Örök Bíránk, úgy szól ítéleted,

hogy minden bűn alá helyeztetett,

de gyengéknek kegyelmet oszt kezed;

gyógyít az Úr!

Erős az Úr, és bölcsessége szent;

haragja szűnt, irgalma megjelent,

mikor fajunk s világunk tönkrement

és porba hullt!

Poklot tiport és feltámadt az Úr,

emberfajunk őbenne megújul,

az elveszett juh vállához simul,

és égre vár!

A béke szent az ég és föld között,

egész világ új fénybe öltözött,

győzött az Úr, hirdessék hírnökök:

csak ő Király!

Örök hazánk terólad énekel,

Egyház Anyánk víg szóval így felel:

„Alleluja!”, s ma százszor zengi el

népünk e dalt!

Legyőztük már a halál erejét,

élvezzük hát győzelmünk örömét;

békülj te föld, dicsőség neked ég,

zengj diadalt! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Uram, Istenem! Fölséget és pompát öltöttél magadra, a fényesség a te palástod, alleluja.
104 (103). zsoltár
Himnusz a teremtő Istenhez
Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, és valami új valósult meg (2 Kor 5, 17).
I.

Mondj áldást, lelkem, az Úrnak: *

csodálatos a te nagyságod, Uram, Istenem!

Fölséget és pompát öltöttél magadra, *

a fényesség a te palástod.

Kifeszíted az eget, mint egy sátort, *

vizek fölött áll a palotád.

Fölszállsz a felhők fogatára, *

és a szelek szárnyán utazol.

Követségbe küldöd a szélvihart, *

és teneked szolgál a lobogó villám.

Szilárd alapokra ágyaztad a földet, *

nem fog az sohasem meginogni.

Az őstenger köntösként takarta, *

vizek borították még a hegyeket is.

Ám feddő szavadra megfutottak, *

félve menekültek mennydörgő hangod elől.

Magasba szöktek a hegyek, behorpadtak a völgyek *

ott, ahol kijelölted helyüket.

Határt vontál eléjük, és át nem lépik azt, *

nem nyelik el újra a föld színét.

Patakokba gyűjtöd a forrásvizeket, *

ott csörgedeznek a hegyek között.

Belőlük isznak a mező vadjai, *

szomjukat oltják az állatok.

Partjukon fészkelnek a dalos madarak, *

az ágak közt énekük hangzik.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Uram, Istenem! Fölséget és pompát öltöttél magadra, a fényesség a te palástod, alleluja.
2. ant. Az Úr adja, hogy kenyeret teremjen a föld és bort, hadd vigadjon tőle az emberi szív, alleluja.
II.

A hegyeket égi palotádból öntözöd, *

alkotásod gyümölcsével jól tartod a földet.

Füvet sarjasztasz az állatoknak, *

és növényeket az ember hasznára,

hogy kenyeret teremjen a föld, *

és bort, hadd vigadjon tőle az emberi szív.

Olajjal örömet derítesz az arcra, *

a kenyér meg erőt önt az ember szívébe.

Teleisszák magukat az Isten erdői *

és Libanon cédrusai, melyeket ő ültetett.

A madarak fészküket odarakják, *

tetejükben tanyázik a gólya.

A magas hegy a zergék hazája, *

a sziklák meg a borznak kínálnak menedéket.

Holdat készítettél, hogy mérje az időt, *

nyugtának idejét jól tudja a nap.

Kibocsátod az árnyakat, leszáll az éj: *

benne az erdő vadjai zsákmány után osonnak.

Az oroszlánkölykök prédáért üvöltenek, *

és betevő falatot kérnek Istentől.

Amikor a nap fölkel, visszatérnek, *

és elhevernek vackaikon.

Az ember meg munka után lát, *

és dolgozik, míg nem jön az este.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az Úr adja, hogy kenyeret teremjen a föld és bort, hadd vigadjon tőle az emberi szív, alleluja.
3. ant. Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott, alleluja.
III.

Mennyi mindent alkottál, Uram! †

Bölcsességgel rendeztél el mindent, *

betöltik a földet teremtményeid.

Ott van a nagy és széles tenger, †

nyüzsög benne a számtalan tengeri állat: *

parányi életek és hüllőóriások.

Hajók siklanak rajta mindenfelé, *

s a Leviatán, amelyet azért alkottál, hogy játszadozzál vele.

Tőled várják mindahányan, *

hogy enniük adj kellő időben.

Hogyha te adsz nekik, összeszedik, *

ha megnyitod kezedet, eltelnek jókkal.

De ha elfordítod arcod, megrettennek, †

leheletüket ha megvonod, elhullanak, *

és visszatérnek a porba.

Ám, ha újra kiárasztod a lelked, életre kelnek, *

s így megújítod a föld színét.

Legyen örök az Úr dicsősége, *

lelje örömét műveiben!

Rátekint a földre, és az beléremeg, *

megérinti a hegyeket, és füstölni kezdenek.

Az Úrnak dalolok egész életemben, *

zsoltárt zengek Istennek, amíg csak élek.

Bárcsak fogadná tetszéssel dalomat, *

hisz gyönyörűségemet őbenne találom.

A bűnösök vesszenek a földről, †

istentelenek ne legyenek többé! *

Mondj áldást, lelkem, az Úrnak!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott, alleluja.

A ti szemetek boldog, mert lát.

A fületek is az, mert hall.

ELSŐ OLVASMÁNY

Kezdődik a Második Törvénykönyv

1, 1. 6-18

Mózes búcsúbeszéde Moáb síkságán

Ezek azok a beszédek, amelyeket Mózes egész Izraelnek tartott a Jordánon túl a pusztában, Arabában Szuffal szemben, Párán, Tofel, Laban, Hacerot és Di-Zahab között:

„Az Úr, a mi Istenünk így szólt hozzánk Hórebnél: »Már elég időt töltöttetek ennél a hegynél. Keljetek útra, s vonuljatok az amoriták hegyvidékére és a velük szomszédos törzsekhez, amelyek Arabában a hegyek közt, a síkságon, a déli részeken és a tenger mentén laknak, majd Kánaán földjére és Libanonba, egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig. Lám, ezt a földet adom nektek. Vonuljatok be, és vegyétek birtokba a földet! Az Úr atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígérte, hogy nekik s utánuk utódaiknak adja.«

Abban az időben ezt mondtam nektek: »Nem tudlak tovább egyedül elviselni benneteket. Az Úr, a ti Istenetek megsokasított benneteket, így már annyian vagytok, mint égen a csillag. Az Úr, atyáitok Istene sokasítson meg benneteket még ezerszeresen, s áldjon meg, ahogyan megígérte! Hogyan győzném hát egyedül viselni terheteket?! És gondjaitokat és pörlekedéseiteket? Gondoskodjatok hát minden törzs számára bölcs, okos és tapasztalt emberekről, hogy fölétek rendeljem őket.«

Akkor azt feleltétek nekem: »Amit mondasz, az jó.« Erre odahívattam a törzsek vezetőit – bölcs, okos és tapasztalt emberek voltak –, s fölétek rendeltem őket, az ezres, százas, ötvenes és tízes csoportok élére, s hogy tisztséget töltsenek be a törzsekben. Egyszersmind bíráitoknak is meghagytam: »Hallgassátok meg testvéreiteket, és igazságosan ítéljetek valamely ember és testvére vagy egy idegen között, ítéletkor ne nézzétek a személyt, a kicsiket éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyokat. Ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Isten ügye! Ha valamely eset túlságosan nehéz a számotokra, terjesszétek elém, hadd halljam.« Így hát akkor mindent meghatároztam, amit tennetek kellett.”

VÁLASZOS ÉNEK

MTörv 10, 17; 1, 17

Az Úr, a ti Istenetek az Istenek Istene és Urak Ura nagy, hatalmas és félelmetes Isten, * Aki nem részrehajló, s akit nem lehet ajándékokkal megvesztegetni.

A kicsiket éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyokat. Ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Isten ügye! * Aki nem részrehajló, s akit nem lehet ajándékokkal megvesztegetni.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanúnak az efezusiakhoz írt leveléből

(Nn. 2, 2 – 5, 2: Funk 1, 175-177)

Az egyetértésben van az egység

Úgy illik, hogy minden módon magasztaljátok Jézus Krisztust, aki megdicsőített titeket; legyetek tökéletesen egyek az engedelmességben; vessétek magatokat alá a püspöknek és a presbitériumnak, hogy így mindenben szentekké legyetek.

Nem úgy adok én parancsot nektek, mintha valakinek tartanám magamat. Bár Krisztus nevéért bilincset hordok, mégsem tarthatom magamat tökéletesnek Jézus Krisztusban. Én is csak most kezdek a tanítványa lenni, ezért úgy szólok hozzátok, mint tanítványtársaimhoz. Rászorulok ugyanis arra, hogy megerősítsen engem a ti hitetek, intéstek, béketűréstek és lelkierőtök. Mivel azonban a szeretet sürget, hogy szóljak hozzátok, azért már előzetesen buzdítlak benneteket: legyetek egyek az Isten igéjében! Mert Jézus Krisztus, aki elválaszthatatlan a mi életünktől, az Atya akaratát teszi; ugyanúgy a föld tájaira rendelt püspökök is Jézus Krisztus akarata szerint cselekszenek.

Ezért kell a püspök tanításával egyetértenetek, amint azt meg is teszitek. Hiszen a ti jó nevű, Isten előtt dicséretes presbitériumotok úgy össze van hangolva a püspökkel, akár a lantnak a húrjai, így dicsőíti a ti szerető egyetértéstek Jézus Krisztust. De ti magatok is mindnyájan egyesüljetek egy olyan kórusba, amelyben Isten dallamát veszitek át az egységben, és egy hangon énekeltek Jézus Krisztus által az Atyának, hogy így meghallgasson titeket, és jó cselekedeteitekből megtudja, hogy Fiának vagytok tagjai. Üdvös tehát, hogy megmaradjatok szilárd egységben, mert így kaptok részt Isten életéből.

Ha én rövid idő alatt olyan kapcsolatba léptem a ti püspökötökkel, amely nem emberi, hanem már lelki kapcsolat, akkor világos, hogy mennyivel boldogabbnak tartalak titeket, akik annyira egyek vagytok vele, mint az Egyház Jézus Krisztussal és mint Jézus Krisztus az Atyával, hogy minden egységben forrjon össze. Senki tévedésben ne legyen: ha valaki kiesik az oltár közösségéből, az nem részesül Isten kenyerében. Ha már egy-egy hívő ember imádságának is nagy ereje van, akkor mennyivel hatékonyabb a püspök és az egész Egyház együttes imádsága!

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Ef 4, 1. 3-4

Kérlek benneteket az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok! * Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet!

Egy a Test, és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reménységre szól. * Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet!

HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK

Téged, Isten, dicsérünk, *

téged Úrnak ismerünk!

Téged, örök Atyaisten, *

mind egész föld áld és tisztel.

Téged minden szép angyalok, *

kerubok és szeráfkarok,

egek és minden hatalmak, *

szüntelenül magasztalnak:

Szent vagy, szent vagy, *

erősséges szent Isten vagy!

Nagyságoddal telve ég s föld, *

dicsőséged mindent betölt.

Téged dicsér, egek Ura, *

apostolok boldog kara.

Dicséretes nagy próféták *

súlyos ajka hirdet és áld.

Jeles mártírseregek *

magasztalnak tégedet.

Vall tégedet világszerte *

szent Egyházad ezerszerte,

ó, Atyánk, téged *

s mérhetetlen nagy Fölséged,

s azt, ki hozzánk tőled jött le: *

Atya igaz Egyszülöttje,

és áldjuk veled *

vigasztaló Szentlelkedet.

Krisztus, Isten Egyszülöttje, *

Király vagy te mindörökre.

Mentésünkre közénk szálltál, *

szűzi méhet nem utáltál.

Halál mérgét megtiportad, *

mennyországod megnyitottad.

Isten jobbján ülsz most széket, *

Atyádéval egy fölséged.

Onnan leszel eljövendő, *

mindeneket ítélendő.

Téged azért, Uram, kérünk, *

mi Megváltónk, maradj vélünk.

Szentjeidhez végy fel égbe, *

az örökös dicsőségbe.

A következő rész tetszés szerint imádkozható:

Szabadítsd meg, Uram, néped, *

áldd meg a te örökséged!

Te kormányozd, te vigasztald, *

mindörökké felmagasztald!

Mindennap dicsérünk téged, *

szent nevedet áldja néped!

Bűntől e nap őrizz minket *

és bocsásd meg vétkeinket!

Irgalmazz, Uram, irgalmazz, *

híveidhez légy irgalmas!

Kegyes szemed legyen rajtunk, *

tebenned van bizodalmunk!

Te vagy, Uram, én reményem, *

ne hagyj soha szégyent érnem!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, te kormányozod a mennyet és a földet: hallgasd meg néped esdeklő imáját, és adj békét napjainkban. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky