Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Zsenge korodban a zsivajt kerülve
puszta odvába menekült a lelked,
hogy megóvd élted a világ bűnétől,
s tiszta maradhass.
Ifjú juhok vagy teve durva szőre
fedte a tested hideg éjek ellen,
kortyot ér nyújtott, eledelt a sáskák
s erdei méhek.
Próféták gyakran a jövőbe látva
zengtek a Szentről, aki eljövendő.
Ám te ujjaddal mutatod meg őt: az
isteni Bárányt.
E kerek földön sosem volt oly áldott
szent, miként János, hiba nélkül élő,
s így a föld bűnét lemosni a vízben
érdemesült ő.
Hármas-egy Isten, neved áldja minden:
ég dicsér, s mi is, kiket a bűn még nyom,
kérünk, irgalmazz, bűneink bocsásd meg,
s vedd a szívünket! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Urunk, hatalmadnak örvend a király, *
és ujjongva ujjong segítséged miatt.
Szíve vágyát betöltötted, *
nem tagadtad meg ajka óhaját.
Kitüntetted boldogító áldásoddal, *
színarany koronát tettél a fejére.
Életet kért tőled, és te megadtad neki *
a napok hosszú sorát mindörökre.
Oltalmad alatt nagy az ő dicsősége, *
méltóságot és díszt árasztasz reá.
Áldássá teszed őt mindörökre, *
örömmel töltöd el színed előtt.
Mivel a király az Úrra hagyatkozik, *
a Fölséges irgalma nem hagyja inogni.
Kelj föl, Urunk, hatalmaddal, *
mi pedig éneklünk,
zsoltárt zengünk nagy tetteidről.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Jó dolog az Urat áldani, *
énekkel magasztalni nevedet, Fölséges;
már hajnalban hirdetni jóságodat, *
és éjszaka zengeni hűségedet,
tízhúrú lanton és hárfazenével, *
citera mellett énekelve.
Mert örömmel töltenek el alkotásaid, *
kezed művei láttán örvendezem.
Mily nagyszerűek a te műveid, Uram, *
gondolataid mily mélységesek!
Az oktalan ember föl nem fogja, *
és nem érti meg őket az esztelen.
Sarjadhatnak a bűnösök, akár a fű, *
és virágozhatnak a gonosztevők,
sorsuk mégis örökös pusztulás; *
te azonban, Uram, fölséges vagy örökké.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Mert íme, ellenségeid, Uram, †
mert íme, ellenségeid elvesznek, *
és elpusztulnak mind a gonosztevők.
Erőt adsz nekem, bikáéhoz hasonlót, *
és fölkentél színtiszta olajjal.
Szemem ellenségeimre lenéz, *
s a rám törő gonoszok vesztéről hall a fülem.
Virul az igaz, akár a pálma, *
úgy növekszik, mint a Libanon cédrusa.
Az Úr házában van elültetve, *
Istenének csarnokában bont virágot.
Gyümölcsöt érlel öreg korában is, *
termékeny marad, szépen zöldellő.
Hirdeti, hogy igaz az Isten, *
ő a menedékem, nincs benne hamisság.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról.
Hogy mindenki higgyen általa.
ELSŐ OLVASMÁNY
Jeremiás próféta könyvéből
1, 4-10. 17-19
A próféta meghívása
Így szólt hozzám az Úr: „Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek és prófétául rendeltelek a nemzetek javára.” Erre azt mondtam: „Jaj, Uram, Isten! Nézd, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok.”
De az Úr így válaszolt: „Ne mondd azt, hogy ifjú vagyok, hanem menj el azokhoz, akikhez küldelek, és mondd el nekik mind, amit parancsolok! Ne félj tőlük, mert veled vagyok, és megoltalmazlak – az Úr mondja ezt neked.”
Akkor az Úr kinyújtotta kezét, megérintette ajkamat, és így szólt hozzám: „Nézd, ajkadra adom szavaimat, ma nemzetek és országok fölé állítalak, hogy gyomlálj és rombolj, hogy pusztíts és szétszórj, hogy építs és ültess.
Azért hát övezd fel derekadat; kelj föl, és mondd el nekik mind, amit parancsolok neked. Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg a szemük előtt. Én meg a mai napon erős várossá teszlek; vasoszloppá és ércfallá az egész ország ellenében, Júda királyai és főemberei ellen, papjai és egész népe ellen. Harcolni fognak ugyan ellened, de nem győznek le, mert veled vagyok, és megszabadítalak” – mondja az Úr.
VÁLASZOS ÉNEK
Jer 1, 5. 9. 10
Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, * És prófétául rendeltelek a nemzetek javára.
Nézd, ajkadra adom szavaimat, ma nemzetek és országok fölé állítalak. * És prófétául rendeltelek a nemzetek javára.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspök beszédeiből
(Sermo 293, 1-3: PL 38, 1327-1328)
A pusztában kiáltónak szava
Keresztelő Jánosnak sajátos módon megszentelt születését ünnepli az Egyház. Nincs is más a szentek között, akinek a születése napját ünnepélyesen megülnénk. Megünnepeljük Keresztelő Jánosét, és megünnepeljük Krisztus Urunkét. E tény mellett szó nélkül elmenni nem lehet. De ha történetesen nem is tudjuk e tény nagy jelentőségét teljesen megmagyarázni, akkor annál inkább igyekezzünk majd nagyobb lelki haszonnal ennek a mélyére hatolni. Keresztelő Jánost egy idős, meddő asszony hozza a világra, Krisztus Urunkat pedig egy fiatal Szűz.
János apja megnémul, mert nem hiszi, hogy majd fia születik. Krisztus születését hittel fogadja a Szűz, és hite által foganja méhében. Ezzel elétek tártam elmélkedésünk témáját. Azt azonban már előre is megmondom, hogy sem tehetségünk, sem időnk nincs ennek a nagy misztériumnak minden mélységét kifürkészni, de majd jobban megtanít erre titeket a Szentlélek, aki bennetek szól, még ha én nem is vagyok köztetek. Megtanít az, aki gondolataitokat vezérli, akit a szívetekbe fogadtatok, akinek templomává lettetek.
Keresztelő János átmenet az Ó- és az Újszövetség között. Hogy ő valamiképpen ilyen határ, azt maga Urunk is megmondotta: A törvény és a próféták Keresztelő Jánosig tartottak. Az Ószövetséget személyesíti meg, de egyben ő az Újszövetség hírnöke is. Mint az Ószövetség megszemélyesítője, öreg szülőktől születik; viszont mint az Újszövetség megszemélyesítője, már anyja méhében prófétál. Még meg sem született, amikor Szűz Mária látogatásakor már ujjong anyja méhében. Már ekkor, születése előtt megkapta küldetését. Már ekkor, mielőtt meglátta volna Jézust, nyilvánvaló lett, hogy ő Krisztus előfutára. Isteni dolgok ezek, és az emberi gyarlóság mértékét meghaladják. Azután megszületik. János lesz a neve, és atyjának megoldódik a nyelve. Most nézzük a képek mögött a jelentést.
Zakariás hallgat. Elveszti hangját mindaddig, amíg meg nem születik János, az Úr előfutára, hogy megoldja a nyelvét. Hát Zakariás némasága nem rejtett jövendölés-e? Mielőtt Krisztus tanítani kezdett volna, a jövendölések mintegy rejtettek voltak, és pecséttel lezártak. De megnyílnak az ő eljövetelével. Megnyílnak, és érthetők lesznek annak eljöttével, akit megjövendöltek János születésekor. Zakariás ajkának megnyílása ugyanazt jelenti, mint amit a templom függönyének kettéhasadása Krisztus kereszthalálakor. János, ha csak önmagát hirdette volna, Zakariás ajkát ugyan meg nem nyitotta volna. Megoldódik azonban ez a nyelv, mert megszületik a szó. Jánostól kérdezték ugyanis, amikor már hirdette az Urat: Ki vagy te? Mire ő azt felelte: A pusztában kiáltó szó vagyok. János a szó, az Úr pedig, aki kezdetben volt az Ige. János a mulandó szó, Krisztus a kezdetben létező örök Ige.
VÁLASZOS ÉNEK
Lk 1, 76-77
Te, gyermek, a Magasságbeli prófétája leszel; * Az Úr előtt jársz, hogy útjait előkészítsd.
Az üdvösség ismeretére tanítsd népét, hirdetve bűneinek bocsánatát. * Az Úr előtt jársz, hogy útjait előkészítsd.
HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK
Téged, Isten, dicsérünk, *
téged Úrnak ismerünk!
Téged, örök Atyaisten, *
mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, *
kerubok és szeráfkarok,
egek és minden hatalmak, *
szüntelenül magasztalnak:
Szent vagy, szent vagy, *
erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, *
dicsőséged mindent betölt.
Téged dicsér, egek Ura, *
apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták *
súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek *
magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte *
szent Egyházad ezerszerte,
ó, Atyánk, téged *
s mérhetetlen nagy Fölséged,
s azt, ki hozzánk tőled jött le: *
Atya igaz Egyszülöttje,
és áldjuk veled *
vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje, *
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál, *
szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad, *
mennyországod megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, *
Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, *
mindeneket ítélendő.
Téged azért, Uram, kérünk, *
mi Megváltónk, maradj vélünk.
Szentjeidhez végy fel égbe, *
az örökös dicsőségbe.
A következő rész tetszés szerint imádkozható:
Szabadítsd meg, Uram, néped, *
áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald, *
mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged, *
szent nevedet áldja néped!
Bűntől e nap őrizz minket *
és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz, *
híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, *
tebenned van bizodalmunk!
Te vagy, Uram, én reményem, *
ne hagyj soha szégyent érnem!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te azért támasztottad Keresztelő Szent Jánost, hogy népét előkészítse Krisztus Urunk méltó fogadására. Add meg Egyházadnak a lelki örömök ajándékát, és vezess mindnyájunkat az üdvösség és a béke útjára. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky