2024. március 29.

NAGYPÉNTEK

Délben

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

HIMNUSZ

Keresztfa, áldás kútfeje,

üdvünk, reményünk sarkköve,

előbb csak átokverte fa,

most égnek fényes ajtaja.

Terajtad függ a Bűntelen,

mindent magához így ölel,

kivel csatát az ősgonosz,

hiába kezdett, elbukott.

Atyával, Lélekkel neked,

Jézus, dicsőség, tisztelet,

mit szent kereszted meghozott:

a győzelmet velünk megoszd. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

Ant. A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre.
40 (39). zsoltár 2-14. 17-18
Hálaadás és segítségkérés
Áldozatot és ajándékot nem kívántál, de emberi testet alkottál nekem (Zsid 10, 5).

Vágyva vágytam az Úrra, *

és ő lehajolt hozzám.

Meghallgatta jajszavamat, *

és kivont a sírgödörből, az undok iszapból.

Sziklára állított engem, *

azután lábamba erőt öntött.

Új dalt adott a számba, *

Istenünknek zengő éneket.

Megrettenve látják ezt sokan, *

és eltelnek az Úr iránt bizalommal.

Boldog, aki bizalmát az Úrba veti, *

és mit sem vár a kevély és álnok embertől.

Uram, én Istenem, sok nagy csodát tettél miérettünk: *

nincs hozzád hasonló.

Ha hirdetni s elbeszélni akarnám, *

nem találnám se szerét, se számát.

Sem véres, sem ételáldozat nem kellett neked, *

fülemet azonban megnyitottad.

Égő- s engesztelő áldozatot sem követeltél. *

Így szóltam akkor: „Íme, eljövök.

A könyvtekercsben rólam írva áll, *

hogy megtegyem a te akaratodat.

Erre vágyom, Istenem, *

törvényed örömmel tölti el szívemet.”

Igazságodat hirdetem a nagy gyülekezetben, *

ajkamat be nem zárom, Uram, jól tudod.

Igazságodat nem rejtem el szívembe, *

hűségedet és segítségedet elbeszélem.

Nem titkolom irgalmasságodat és hűségedet *

a nagy gyülekezet előtt.

Uram, ne vond meg tőlem irgalmadat, *

szereteted és hűséged őrizzen szüntelen.

Mert annyi baj vett körül, *

hogy megszámlálni sem lehet.

Utolértek engem bűneim, *

már látni sem tudok.

Több a vétkem, mint hajszál a fejemen, *

szívem is ellankad egészen.

Szabadíts meg, Uram, irgalmasan, *

Uram, siess segítségemre!

Ujjongjanak és örvendjenek benned az istenkeresők, *

„Hatalmas az Úr!” – kiáltsák szüntelen, akik segítségedet várják.

Szegény vagyok és nyomorult, *

de az Úr gondomat viseli.

Segítőm és megmentőm te vagy; *

én Istenem, ne késlekedj!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

54 (53). zsoltár 1-6. 8-9
Segítségkérés
Imádkozik a próféta, hogy az Úr nevében megszabaduljon gonosz üldözőitől (Cassiodorus).

Istenem, a te nevedben szabadíts meg engem, *

szolgáltass nekem igazságot hatalmaddal!

Istenem, hallgasd meg imádságomat, *

figyelj ajkam szavára!

Gőgös idegenek keltek föl ellenem, †

hatalmasok törtek életemre, *

akik Istent nem tartották szemük előtt.

De íme, az Isten megsegít engem, *

és az Úr oltalmazója életemnek.

Készséges lélekkel áldozom neked, *

magasztalom nevedet, Uram, mert jó vagy.

Minden gyötrelmemből kimentettél, *

és szemem megvetéssel néz ellenségeimre.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

88 (87). zsoltár
Súlyos beteg imája
Ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé (Lk 22, 53).

Uram, szabadító Istenem, *

éjjel-nappal tehozzád kiáltok.

Imádságom jusson színed elé, *

hajlítsd füledet kérésemre!

Mert a lelkem tele gyötrelemmel, *

életem közel van a holtak országához.

A sírba szállók közé számítanak, *

olyan ember vagyok, aki a végét járja.

A halottak között van a fekhelyem, *

mint aki megsebesítve a sírban alszik,

akinek már emlékét sem őrzik többé, *

és aki már kiszakadt a kezedből.

A verem mélyére vetettél, *

a sötétségbe és a halál árnyékába.

Rám nehezedett súlyos haragod, *

örvényeid fölöttem összecsapnak.

Ismerőseimet távol tartod tőlem, *

utálatossá tettél előttük.

Fogoly vagyok, szabadulásom nincsen, *

szemem elsorvad a kíntól.

Uram, egész nap hozzád kiáltok, *

és kezemet feléd tárom.

Csodákat talán a holtaknak teszel, *

vagy az árnyak fölkelnek, hogy áldjanak?

Vajon irgalmadat hirdeti valaki a sírban, *

vagy hűségedet a pusztulás helyén?

Vajon csodáidat meglátja valaki a sötétben, *

vagy igazságodat a feledés földjén?

De én hozzád kiáltok, Uram, *

már kora reggel eléd siet imádságom.

Miért taszítasz el magadtól, Uram, *

arcodat miért rejted el tőlem?

Nyomorult vagyok, és halálra vált ifjúkorom óta, *

megzavart és földre nyomott csapásaid súlya.

Rám zúdult haragod, *

és feldúlt a tőled való rettegés.

Hullámzik körülöttem egész nap, mint az árvíz, *

már-már összecsap fölöttem.

Elszakítottad tőlem jó barátaimat, *

már csak a sötétség ismer engem.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre.

RÖVID OLVASMÁNY

Iz 53, 4-5

Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis Istentől megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.

Emlékezzél meg rólam, Uram,

Amikor eljön uralmad.

Könyörögjünk!

Istenünk, tekints házad népére, amelyért a mi Urunk, Jézus Krisztus vonakodás nélkül a bűnösök kezére adta magát, és vállalta a keresztre feszítés kínjait. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky