2024. november 15.

Péntek, évközi idő, 32. hét
4. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Felharsan már a kakasszó,

éj sötétet old e jel,

és az éjfél vak rémeit

mint felleget űzi el.

Jóságos Úr, hozzád térünk,

s buzgón kérünk, légy velünk.

Erős, éber Őrként jöttél,

embereknek fényeként,

mikor földön nagy csend honolt,

s ráborult a néma éj,

a halandó emberi nem

halálának jeleként.

Kérünk, Krisztus, ébressz minket,

űzd el gonosz álmaink,

és az éj e börtönéből

kegyelmeddel szabadíts;

add vissza a fényt szemünknek,

életutunk társa légy.

Áldunk téged és Atyádat,

s áldjuk együtt Lelkedet,

a Hármas-egy Istenséget,

békét, fényt és életet,

s neve minden másnál drágább,

minden méznél édesebb! Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Teremtő Isten, légy velünk,

minden fény Atyja, kútfeje,

ha szent kegyelmed nincs velünk,

szívünk erőtlen, reszketünk.

Lelkünket Lelked töltse el!

Költözz szívünkbe, Istenünk,

ne tűrjön álnok cselszövőt,

ne tárjon ajtót bűn előtt,

hogy napjaink sok gondja közt,

mivel magához húz e rög,

éljünk vétkektől mentesen,

s vezérünk törvényed legyen.

Jóság Királya, Krisztusunk,

Atyáddal áldás, üdv neked,

s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,

örök dicsőség, tisztelet. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Istenem, a bűnösök gyötrése miatt ne rejtőzz el kérésem elől!
55 (54). zsoltár 2-15. 17-24
A hűtlen jóbarát
Jézus remegni és gyötrődni kezdett (Mk 14, 33).
I.

Hajlítsd füledet imádságomra, Istenem, †

ne rejtőzz el kérésem elől, *

figyelj rám, és hallgass meg engem!

Zilált vagyok elmélkedésemben, és zavart vagyok *

az ellenség hangoskodása és a bűnösök gyötrése miatt.

Elhalmoznak engem gonoszságaikkal, *

és haraggal támadnak ellenem.

Bensőmben a szívem remeg, *

halálsejtelmek gyötörnek.

Félelem és rettegés szállt rám, *

borzongás fogott el engem.

És így szóltam: †

„Bár szárnyaim lennének, mint a galambnak, *

hogy elrepülnék, és megnyugodnék!

Igen messze elbujdosnék innen, *

és a pusztaságban laknék.”

Várom azt, aki szabadulást hoz nekem *

a szélvész és vihar fergetegétől.”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Istenem, a bűnösök gyötrése miatt ne rejtőzz el kérésem elől!
2. ant. Megszabadít minket az Úr a gonoszok és gyűlölőink kezéből.
II.

Szórd szét őket, Uram, zavard össze nyelvüket, *

látom, hogy pártoskodás dúl az egész városban.

Éjjel-nappal körbejárnak a város falain, †

belül gonoszság, kín és csalárdság, *

a tereken nem szűnik a durvaság és cselszövés.

Mert hogyha ellenségem átkozna engem, *

azt még elviselném.

Vagy ha az akarna fölém kerekedni, aki gyűlöl engem, *

az elől talán elrejtőznék.

De te, olyan ember, aki egyenlő velem, *

jóbarátom és bizalmasom,

akivel oly édes volt a barátságunk; *

az Isten házába is együtt és egy szívvel jártunk.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Megszabadít minket az Úr a gonoszok és gyűlölőink kezéből.
3. ant. Vesd az Úrra gondodat, ő majd gondoskodik rólad!
III.

De most Istenhez kiáltok, *

és az Úr megszabadít engem.

Este, reggel és napközben elgondolkodom és sóhajtozom, *

és ő meghallgatja szavamat.

Békét ad, és megment a támadók hadától, *

pedig sokan acsarkodnak ellenem.

Meghallgat az Isten, és megalázza őket, *

ő, aki él öröktől fogva!

Nem lehet rajtuk változtatni, *

nincs bennük istenfélelem.

Ez társaira emel kezet, *

és megszegi adott szavát.

Szája lágyabb, mint a vaj, *

de szíve merő háborúság.

Beszéde simább, mint az olaj, *

de éles, mint a kivont kard.

Vesd az Úrra gondodat, †

ő majd gondoskodik rólad; *

és nem engedi soha, hogy az igaz meginogjon!

De ezeket, Istenem, te elveted, *

a pusztulás gödrébe szórod.

A vérengzők és csalók napjaiknak a felét sem érik el, *

de én, Uram, tebenned bízom!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Vesd az Úrra gondodat, ő majd gondoskodik rólad!

Figyelj, fiam, a bölcsességemre,

És okosságomnak nyisd ki a füledet!

ELSŐ OLVASMÁNY

Dániel próféta könyvéből

10, 1-21

Angyal jelenik meg a prófétának

Cirusznak, a perzsák királyának harmadik esztendejében Dánielnek, akit Béltsacárnak is neveztek, kinyilatkoztatásban volt része. A kinyilatkoztatás igaz, és nagy háborút jelent. Odafigyelt a dologra, és egy látomásban felfogta az értelmét.

Azokban a napokban, én, Dániel három hétig gyászoltam. Jó ételt nem ettem, húst és bort még számba se vettem, olajjal sem kentem meg magamat, míg a háromszor hét nap el nem telt. Az első hónap huszonnegyedik napján a nagy folyam, vagyis a Tigris partján voltam. Amikor körülnéztem, egyszerre egy gyolcsruhába öltözött férfit láttam. Derekát színarany övezte. Teste ragyogott, mint a drágakő, arca, mint a villám, szeme, mint a lobogó tűz, karja és lába, mint a csiszolt érc felülete, szavának hangja meg, mint a tömeg zúgása.

De csak én, Dániel láttam ezt a látomást, a férfiak, akik velem voltak, nem látták a látomást, mert akkora félelem fogta el őket, hogy elfutottak, és elrejtőztek. Ahogy így magamra maradtam, s előttem a nagy látomás: minden erőm elhagyott, arcom halálsápadt lett, s csaknem összeestem.

Amikor meghallottam a hangját, amint beszélt, szavának hallatára elájultam, és elvágódtam arccal a föld felé. Ekkor megérintett egy kéz, s térdemre és tenyeremre segített. Majd azt mondta nekem: „Dániel, te kedvelt férfiú! Értsd meg a szavakat, amelyeket hozzád intézek! Állj fel, mert hozzád szól a küldetésem!”

Azután, hogy közölte velem ezeket a szavakat, remegve felálltam. Ekkor így szólt hozzám: „Ne félj, Dániel! Mert az első naptól fogva, amikor elhatároztad, hogy az igazság ismeretére törekedve vezekelsz a te Istened színe előtt, könyörgésed meghallgatásra talált. Éppen a könyörgésed miatt kellett hozzád jönnöm. A perzsák országának (angyal) fejedelme huszonegy napon át ellenállt nekem. De Mihály, az egyik legfőbb fejedelem, segítségemre jött. Ott is hagytam, hogy küzdjön meg a perzsák királyával, magam pedig eljöttem, hogy tudtodra adjam: mi fog történni népeddel a végső napokban, mert a látomás azokról a napokról szól.”

Míg ilyen módon beszélt hozzám, szememet a földre sütöttem, és hallgattam. S lám, egy emberre emlékeztető alak megérintette ajkamat. Erre már én is ki tudtam nyitni a számat, hogy szóljak. Így szóltam ahhoz, aki előttem állt: „Uram, amikor megláttalak, inaim elernyedtek, s nem maradt bennem semmi erő. Hogyan is bírná ki uramnak szolgája, hogy beszéljen az én urammal? Hiszen reszketek, minden erőm elhagyott, még az éltető lehelet is kiszállt belőlem.” Erre ismét megérintett az, aki embernek látszott, és megerősített. Így szólt: „Ne félj, te kedvelt férfiú, béke veled! Légy erős, és légy bátor!”

Amikor így beszélt hozzám, újra erőre kaptam, és szólni tudtam hozzá: „Beszélj, uram, mert erőt adsz nekem!” Ekkor megkérdezte: „Tudod már, miért jöttem el hozzád? Nézd, most tudtodra adom, mi van megírva az igazság könyvében. Utána visszatérek, hogy megküzdjek a perzsák fejedelmével. Amikor elmegyek, jön Jáván fejedelme. És nem lesz velük szemben senki más segítségemre, csak Mihály, a ti fejedelmetek.”

VÁLASZOS ÉNEK

Dán 10, 12. 19. 21

Az első naptól fogva, amikor elhatároztad, hogy az igazság ismeretére törekedve vezekelsz a te Istened színe előtt, * Könyörgésed meghallgatásra talált.

Ne félj, Dániel, most tudtodra adom, mi van megírva az igazság könyvében. * Könyörgésed meghallgatásra talált.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Egy II. századi szerző szentbeszédéből

(Cap. 15, 1 – 17, 2: Funk 1, 163-165)

Térjünk meg Istenünkhöz, aki meghívott bennünket!

Úgy gondolom, hogy nem értéktelen tanács csupán, amit az önmegtartóztatás szent erényéről előadtam, és bizonyára nem bánja meg, aki ennek a követésére adja magát, hiszen ezzel önmagát és engem, a tanácsadót is üdvözíti. Valóban, nem kis érdem akár egyetlen tévelygő vagy veszni indult lelket is az üdvösségre visszavinni. Ezt a viszonzást adhatjuk a minket teremtő Istennek, ha az, aki szól, és aki hallgatja, igaz hittel és szeretettel szól és hallgatja.

Maradjunk tehát szent hitünkben igazak és szentek, hogy bizalommal kérjük Istent, aki ezt mondja: Még be sem fejezted kérő imádat, máris felelek neked: Íme, melléd állok. Ez az idézet nagy remény jele; hiszen ebben az Úr készebbnek nyilatkozik az adásra, mint amennyire a hozzá könyörgő a kérésre. Amikor ilyen nagy jóságban részesülünk, akkor ne irigyeljük egymástól, hogy egyikünk-másikunk többet kapott. Hiszen amilyen nagy boldogságot jelentenek az Úr eme szavai azoknak, akik kérnek tőle, éppen olyan nagy elítélést jelentenek azok számára, akik nem kérnek tőle.

Tehát, testvéreim, ne becsüljük le az üdvös megtérés jelen alkalmát, hiszen itt az idő, hogy Istenhez térjünk – aki minket meghívott –, amíg alkalmunk van arra, hogy visszafogadjon minket. Ha ugyanis most ellenállunk szenvedélyeinknek, és legyőzzük bensőnk gonosz és érzéki kívánságait, akkor majd megtapasztalhatjuk Jézus irgalmát. De vegyétek észre azt is, hogy az ítélet napja, mint tüzes kemence, már elérkezett, az égi testek meg a földkerekség olvadoznak, s mint az ólom folynak szét a tűzben, s ezután már csak az következik, hogy feltáruljanak az emberek rejtett és nyilvánvaló cselekedetei. Bűnünk jóvátételére jó az alamizsnálkodás; még jobb a böjt imával, de legjobb az alamizsnálkodás böjttel és imával; a szeretet befödi a bűnök sokaságát, a tiszta lélek imádsága pedig megszabadít a lelki haláltól. Mindenki boldognak tudhatja magát, aki ezekben a dolgokban tökéletes; az alamizsna ugyanis eltörli a bűnt.

Térjünk meg tehát őszinte szívvel, senki se vesszék el közülünk. Ha ugyanis parancsunk van arra, hogy a bálványimádástól eltérítsük és a helyes vallásra megtanítsuk az embereket, akkor mennyivel inkább kell gondoskodnunk arról, hogy el ne vesszék egy olyan lélek sem, amelyik már megismerte az Istent. Segítsen egyikünk a másikon, hogy a hitben gyöngéket is jó irányba tudjuk elvezetni; térítsük meg, és figyelmeztessük kölcsönösen egymást, hogy mindnyájan üdvözüljünk.

VÁLASZOS ÉNEK

Júd 21; Tit 2, 12

Tartsatok ki az Isten szeretetében, * És várjatok Urunknak, Jézus Krisztusnak örök életet szerző irgalmára.

Szakítsunk az istentelenséggel és az evilági vágyakkal, éljünk fegyelmezetten, szentül és buzgón ezen a világon. * És várjatok Urunknak, Jézus Krisztusnak örök életet szerző irgalmára.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható, irgalmas Isten, kegyelmeddel tarts távol tőlünk minden rosszat. Add, hogy minden testi-lelki erőnkkel szolgálatodra álljunk, és készségesen teljesítsük szent akaratodat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky