2024. december 11.

Szerda, adventi idő, 2. hét
2. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Magasból érkező Ige,

Atyádtól fényként jössz ide;

a világ megmentőjeként

tűnő időben lépsz közénk.

Jöjj és szívünk világosítsd,

égő szerelmed lángra szítsd,

ha szól a hírnök szózata,

tisztuljon már a bűn sara.

Ha majd ítélsz a föld felett,

s a szívek titkát kémleled:

a rossz bűnhődik bűnökért,

ki jó volt országodba tér,

hozzánk ne férjen semmi vész,

bár méltán érne büntetés,

örök hazánk mégis legyen

a szentek között szüntelen.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled

időtlen századok során. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Mi magunk is sóhajtozunk, és várjuk testünk megváltását.
38. zsoltár
Beteg ember imája
A természet mulandóságnak van alávetve … Isten akaratából (Róm 8, 20).
I.

Így szóltam: „Vigyázok útjaimra, *

nyelvemmel nem vétkezem;

retesszel zárom le szájam, *

amíg gonosz ember áll előttem.”

Hallgattam, elnémultam, de mi haszna, *

és fájdalmam kiújult.

Szívem fölhevült bennem, *

elmélkedtem, s egyre nagyobb lánggal égett.

Nyelvem akkor megoldódott: *

„Uram, tudasd velem életem végét:

mennyi napjaimnak száma, *

hadd tudjam meg, mily rövid az életem!”

Íme, napjaimat néhány araszra mérted, *

életem ideje előtted semmiség.

Minden csak hiábavalóság, minden emberélet is, *

mint az árnyék, az ember úgy múlik el.

Hiábavaló az is, hogy vesződik, *

kuporgat, de nem tudja, kinek.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Mi magunk is sóhajtozunk, és várjuk testünk megváltását.
2. ant. Hallgasd meg, Uram, kiáltásomat, és figyelj könnyeimre!
II.

És most, Uram, mire várhatok? *

Egyedül benned reménykedem.

Minden gonoszságomból ments ki engem, *

ne szolgáltass ki az esztelen gyalázatának!

Elnémulok, már nem nyitom ki ajkamat, *

mert te vagy, aki ezt végbevitted.

Csapásaidat vedd le rólam, *

elpusztulok sújtó kezed alatt.

Fenyíted az embert gonoszsága miatt, †

moly módjára erejét elemészted. *

Mint egy lehelet, annyit ér minden ember.

Hallgasd meg, Uram, imádságomat, *

figyelj kiáltásomra!

Ne légy süket siránkozásomra, †

hiszen nálad jövevény vagyok, *

vándor, mint minden ősöm.

Vedd le rólam szemedet, hogy föllélegezzem, *

mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Hallgasd meg, Uram, kiáltásomat, és figyelj könnyeimre!
3. ant. Isten irgalmában bízom, mindenkor és mindörökké.
52 (51). zsoltár
A rágalmazók ellen
Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék (1 Kor 1, 31).

Mit dicsekszel gonoszságoddal, *

te, aki a gonoszságban vagy hatalmas?

Egész nap álnokságon jár az eszed; *

te cselszövő, a nyelved éles, mint a borotva!

A rosszat jobban kedveled a jónál, †

a hazugságot inkább, mint az igaz beszédet, *

te álnok nyelv, minden bajt hozó beszéd kedves neked.

Éppen ezért el is pusztít Isten mindörökre, †

kigyomlál és kiköltöztet hajlékodból, *

gyökerestől kitép az élők földjéből.

Látják ezt az igazak, és megilletődnek, *

azután nevetve mondják:

„Íme, az ember, aki nem Istenben kereste oltalmát, †

hanem gazdagságában volt reménye, *

és csak gonoszsága minden ereje!”

Én pedig mint viruló olajfa Isten házában, †

Isten irgalmában bízom, *

mindenkor és mindörökké.

Örökké áldalak azért, amit tettél, †

nevedben reménykedem, *

mert jóságos vagy híveidhez.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Isten irgalmában bízom, mindenkor és mindörökké.

Újíts meg minket, Istenünk,

Ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk.

ELSŐ OLVASMÁNY

Izajás próféta könyvéből

25, 6 – 26, 6

A messiási lakoma. A megváltottak győzelmi éneke

A Seregek Ura minden nemzetnek bőséges lakomát rendez e hegyen. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat és erős színbor. És leveszi e hegyről a gyászleplet, amely minden népet betakart, és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított. Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön. Ő, az Úr mondta ezt.

Azon a napon majd így beszélnek: „Íme, a mi Istenünk! Benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Ő az Úr, s mi benne bíztunk. Örüljünk és ujjongjunk segítségén! Mert az Úr keze megpihen e hegyen, Moábot meg úgy eltiporják a saját földjén, mint a szalmaszálat eltapossák a trágyalében. És ha kiterjeszti kezét, mint az úszó úszásra, az Úr megalázza kevélységében, bármilyen ügyesen mozgatja is kezét. Magasba nyúló, erős falaidat lerontja, porig alázza, s a földig lerombolja.”

Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda földjén: „Erős városunk minekünk Sion, kőfalak és sáncok védelmezik. Tárjatok kaput, hadd vonuljon be az igaz nép, amely őrzi a hűséget. Szíve állhatatos, és megőrzi a békét, hiszen tebenned remél.

Örökkön-örökké az Úrban bízzatok, mert mindenkor erős Isten az Úr. Letaszította a magasban lakókat, és a büszke várost megalázta, és földig alázta, a porba sújtotta, úgyhogy most láb tiporja, a szegények lába, a szűkölködők talpa.”

VÁLASZOS ÉNEK

Jel 21, 3; Iz 25, 8

Hallottam, hogy a trón felől megszólal egy harsány hang: Nézd, ez az Isten hajléka az emberek között. Velük fog lakni: * Ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük.

Az Úristen örökre megsemmisíti a halált, és letörli a könnyet minden arcról. * Ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ágoston püspöknek a zsoltárokról szóló fejtegetéseiből

(In ps. 109, 1-3: CCL 40, 1601-1603)

Ígéreteit Isten Fia által adja nekünk

Az Isten maga határozta meg ígéretei közlésének az idejét és beteljesedésének időpontját is.

Az ígéret ideje a próféták ideje volt egészen Keresztelő Jánosig, vele pedig megkezdődött, és tart mindvégig az ígéretek beteljesedésének az ideje.

Hűséges az Isten. Adósunkká tette önmagát, nem azzal, hogy tőlünk kölcsönzött valamit, hanem azzal, hogy oly nagy dolgot ígér nekünk. Nemcsak ígéret volt ez, hanem írással is lekötelezte magát, és mintegy adóslevelet állított ki ígéreteiről, hogy amikor megkezdi majd az ígéretek lerovását, akkor a beteljesedésük rendjét is láthassuk abban az írásban. A jövendölés ideje tehát az ígéretek előre megmondása volt, amint azt már többször említettük.

Örök üdvösséget ígért, végtelenül boldog életet angyalaival. Hervadhatatlan örökséget ígért, el nem múló dicsőséget és arca édességét, szentsége égi hajlékát. És megígérte, hogy a halálból való feltámadásunktól kezdve a halál félelme soha többé nem lesz bennünk. Ez az ígérete a mi végső célunk, erre összpontosul minden igyekezetünk, s ha ide elérkezünk, többé semmit sem keresünk, és semmit sem kívánunk. Ámde arról sem hallgatott ígéreteiben és jövendöléseiben, hogy milyen úton jutunk el ehhez a végső célhoz.

Íme, ígért istenséget az embereknek, halhatatlanságot a halandóknak, megigazulást a bűnösöknek, dicsőséget az elvetetteknek.

Sőt menjünk csak tovább, testvérek! Mivel hihetetlennek látszott az embereknek az, amit Isten ígért, hogy a halandóságból, romlásból, eltaszítottságból, rogyadozásból, porból és hamuból egyenlőkké leszünk majd az Isten angyalaival, azért erről nemcsak írásos megegyezést kötött velünk a hitre, hanem hűsége bizonyítékául közvetítőt is állított, nem valamiféle fejedelmet vagy valamilyen angyalt vagy főangyalt, hanem egyetlen Fiát. Magában a Fiában akarta megmutatni és megadni azt az utat, amelyen bennünket az ígért célhoz vezetni akar.

Még az is kevés volt Istennek, hogy útmutatónak rendelje Fiát. Utat készített belőle, hogy rajta járjunk, és irányítson ő, aki lépéseinknek egymaga az ura.

Tehát Isten egyszülött Fia eljön az emberekhez. Magára veszi az emberi természetet, és ember lesz maga is. Halált szenved, feltámad, felszáll az égbe, majd ott ül az Atya jobbján, és ígéreteit teljesíteni fogja a nemzeteknek. Ezután majd azt is teljesíti, hogy eljön követelni, amit már előzőleg kért, elválasztja a harag edényeit az irgalmasság edényeitől, megadja a gonoszoknak, amivel fenyegette őket, az igazaknak pedig, amit megígért nekik.

Mindezt tehát jó előre hirdetnie kellett, jövendölnie kellett, az eljövendőt ajánlania is kellett, hogy meg ne rémüljünk, ha váratlanul érkezik, hanem inkább mint a számunkra fizetendő adósságot sóvárogva lessük.

VÁLASZOS ÉNEK

Mik 7, 19; ApCsel 10, 43

Irgalmazz nekünk még ez egyszer, Istenünk; * Tipord össze vétkeinket, vesd a tenger mélyére minden bűnünket.

A próféták mind tanúságot tesznek, hogy aki hisz Jézusban, elnyeri nevében bűnei bocsánatát. * Tipord össze vétkeinket, vesd a tenger mélyére minden bűnünket.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható Istenünk, te azt kívánod tőlünk, hogy előkészítsük Krisztus Urunk útját. Ne engedd, hogy gyöngeségeink letörjenek minket, míg mennyei Orvosunk érkezését várjuk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky