Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.
HIMNUSZ
Ez most a kedvező idő,
kegyelmek napja ránk ragyog:
a lankadt földre hozza már
a böjt a boldog gyógyulást.
Krisztus nagy fénye tündököl,
üdvünknek nyitja napjait,
míg bűnnel sebzett szíveket
fegyelme gyógyít, jóra int.
Urunk, tarthassunk üdvösen
testben-lélekben böjtöket,
s utunkon biztos fény legyen
örök Húsvétod öröme.
Kegyes Háromság, tégedet
imádjanak már mindenek,
s kiket megújít nagy kegyed,
zengjük dicső, új éneked. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Fölkel az Isten, és szétszóródnak ellenségei, *
színe elől gyűlölői szertefutnak.
Úgy szórod szét őket, amint a füst szertefoszlik; †
miként elolvad a tűztől a viasz, *
az Isten színe elől úgy pusztulnak el a gonoszok.
De örvendenek és ujjonganak Isten előtt az igazak, *
elragadtatással ünnepelnek.
Énekeljetek Istennek, zsoltárt zengjetek nevének, †
készítsetek utat neki, aki a felhők fölött vonul, *
mert „az Úr” az ő neve!
Örvendezzetek színe előtt, †
„árvák atyja és özvegyek pártfogója” *
Isten az ő hajlékában.
Isten otthont ad a hontalannak, †
a foglyoknak visszaadja szabadságát, *
csak a lázadók maradnak a kietlen pusztában.
Amikor te, Istenünk, néped élén kivonultál, *
és áthaladtál a pusztán, megrendült a föld,
az egek megolvadtak Sínai Ura előtt, *
Izrael Istene előtt.
Bőven hullattál esőt, Istenünk; *
örökségedbe, ellankadt népedbe új erőt öntöttél.
Otthont talált a te családod, *
ahol jóságodban, Istenünk, gondját viseled szegényeidnek.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Az Úr igéje hangzik, *
szüzek nagy serege hirdeti a jó hírt:
„Futnak a seregek királyai, futnak, *
és a háznak szépe osztja szét a zsákmányt.
Míg ti szunnyadoztok az aklok között, *
a galamb szárnya ezüstösen fénylik, tollai aranylanak.
Mialatt a Mindenható királyokat szór szét, *
fehér lesz a Zalmon, mint a hó.”
Básán hegye az Isten hegye, *
Básán hegye kimagaslik a hegyormok közül.
Ugyan mit irigykedtek, hegyek csúcsai, †
a hegyre, amelyet lakhelyéül az Úr kiválasztott; *
mert az Úr örökre ott lakik!
Isten harci szekere ezer és tízezer; *
az Úr a Sínairól vonul szentélyébe.
Magasba szálltál, foglyokat vittél magaddal, †
ajándékul embereket kaptál, *
hogy a lázadók is Uruknál, Istenüknél lakjanak.
Áldott legyen az Úr naponként és mindenkor, *
üdvösségünk Istene, ő visel ránk gondot.
Istenünk ő, szabadító Istenünk; *
az Úr, a mi Urunk, a halálból is kivezet minket.
Valóban, az Isten szétzúzza ellenségei fejét, *
sok gonosztevő fürtös fejét.
Így szól az Úr: „Básánból kihozlak, *
a tenger mélyéből is kivezetlek,
hogy vérben gázolhasson lábad, *
és kutyáid nyelvének része legyen ellenségeidből.”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Látták bevonulásodat, Isten, *
Istenem és Királyom bevonulását a szentélybe.
Elöl énekesek mentek, †
a menet végén hárfások, *
középütt a lányok kézidobbal:
„Ünnepi közösségben áldjátok az Istent, *
az Urat, ti, Izrael ivadékai!”
A törzsek élén az ifjú Benjamin halad, †
nyomában Júda vezérei seregükkel, *
majd Zebulon nagyjai és Naftali fejedelmei.
Mutasd meg, Isten, hatalmadat, *
erősítsd meg, Isten, amit bennünk műveltél!
Jeruzsálemből, templomodból *
királyok hozzák ajándékukat neked.
A nádlakó vadat fenyítsd meg, †
a tulkok gyülekezetét és népek borjait; *
boruljanak le ezüst holmijukkal.
Szórd szét a népeket, amelyek háborút akarnak. †
Jöjjenek Egyiptom nagyjai, *
és Etiópia tárja kezét Isten felé!
Föld népei, énekeljetek Istennek, zengjetek zsoltárt az Úrnak, †
aki áthalad az egek egein, az ősi egeken, *
íme, hallatja szavát, hatalmas szózatát.
Ismerjétek el Isten hatalmát, †
Izrael fölött ragyogó fölségét *
és nagy erejét a felhők felett.
Csodálatos vagy, Isten, szentélyedben! †
Izrael Istene ad népének hatalmat és erőt; *
áldott a mi Istenünk!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Íme, most van a kellő idő,
Most van az üdvösség napja.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Kivonulás könyvéből
32, 1-20
Az aranyborjú
Azokban a napokban a nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyről, azért összegyűlt Áron körül, és követelőzött: „Készíts nekünk egy istent, amely előttünk jár! Nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki kihozott bennünket Egyiptomból.” Áron így válaszolt: „Szedjétek le az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléről, és hozzátok ide!”
Az egész nép leszedte füléről az aranyfüggőket, és Áronhoz vitte. Ő átvette a kezükből, összeolvasztotta, és aranyborjút öntött belőle. Azok így kiáltoztak: „Izrael, ez a te Istened, aki kihozott Egyiptomból!” Amikor Áron ezt látta, oltárt épített, és kijelentette: „Holnap az Úr ünnepe lesz.” Másnap reggel korán fölkeltek, égőáldozatot és közösségi áldozatot mutattak be. Az egész nép letelepedett enni és inni, azután újra fölkeltek, és mulatoztak.
Az Úr így szólt Mózeshez: „Siess, menj le, mert vétkezett a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek az útról, amelyet előírtam nekik. Öntött borjút csináltak maguknak, és így beszéltek: Izrael, ez a te Istened, aki kihozott Egyiptomból!” Az Úr még azt mondta Mózesnek: „Látom jól, hogy keménynyakú nép ez; engedd, hadd gyűljön fel ellenük haragom, hadd töröljem el őket, és téged teszlek nagy néppé.”
Mózes igyekezett kiengesztelni az Urat, az Istent, s így szólt: „Uram, miért lobbannál haragra néped ellen, amelyet nagy hatalommal és erős kézzel hoztál ki Egyiptomból? Az egyiptomiak nemde megállapítanák: »Csalárdul kivezette őket, hogy a hegyek között megölje, és eltörölje a föld színéről?« Lohadjon le tehát haragod, és vond vissza a csapást, amellyel a népet sújtani akarod. Gondolj Ábrahámra, Izsákra és Jákobra, a szolgáidra, akiknek megesküdtél magadra, és akiknek megígérted: »Utódaitokat úgy megsokasítom, mint az ég csillagait, s azt az egész földet, amelyről beszéltem, utódaitoknak adom, hogy az övék legyen örökre.«” Erre az Úr visszavonta a csapást, amellyel népét megfenyegette.
Mózes ezután elindult visszafelé, és lejött a hegyről, kezében a tanúság két kőtáblájával. A táblák tele voltak írva mindkét oldalukon, elöl és hátul írás volt rajtuk. Isten maga készítette a táblákat, az írás Isten írása volt, bele volt vésve a táblákba.
Amikor Józsue a nép lármáját hallotta, így szólt Mózeshez: „A táborban csatazaj van.” Ő így felelt: „Ez nem győzelmi ének, nem is a legyőzöttek jajgatása. Én énekkarok váltakozó énekét hallom.” Amikor aztán a tábor közelébe ért, s látta a borjút meg a kartáncot, Mózes haragra gerjedt, elhajította kezéből a táblákat, és szétzúzta a hegy lábán. Azután fogta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, beleszórta a vízbe, és megitatta vele Izrael fiait.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 105, 20. 21. 22; Vö. Róm 1, 21. 23
Az Úr dicsőségét fölcserélték a füvet legelő borjú képével. * Elfeledték szabadító Istenüket, aki Egyiptomban jeleket művelt, a Vörös-tengernél félelmetes dolgokat.
Érteni nem akaró szívük elhomályosult, a halhatatlan Isten fönségét fölcserélték a halandók képmásával. * Elfeledték szabadító Istenüket, aki Egyiptomban jeleket művelt, a Vörös-tengernél félelmetes dolgokat.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Aranyszavú Szent Péter püspök beszédeiből
(Sermo 43: PL 52, 320. 322)
Amit imádkozva kérünk, amiért böjtöléssel esdeklünk, azt az irgalmasság cselekedetei által nyerjük el
Testvérek, három dolog élteti a hitet, állandósítja a buzgóságot, és őrzi meg az erényt: az imádság, a böjt és az irgalmasság. Amit imádkozva kérünk, amiért böjtöléssel esdeklünk, azt az irgalmasság cselekedetei által nyerjük el. Imádság, böjt, irgalmasság; ez a három egységbe tartozik, és egymást élteti.
Az imádságnak ugyanis a böjt a lelke, a böjtöt pedig az irgalmasság élteti. Ne próbáljuk szétválasztani őket, mert nem választhatók el egymástól. Ha valakinek a lelkében csak az egyik van meg, vagy ha nincs meg valakiben egyszerre mind a három, az annyi, mintha egyik se volna benne. Tehát, aki imádkozik, böjtöljön is; aki böjtöl, irgalmasságot is gyakoroljon; hallgasson a kérő szóra, mert aki kér, azt szeretné, hogy meghallgatást nyerjen; Isten annak az embernek a kérését hallgatja meg, akinél mások kérő szava nem talál süket fülekre.
Aki böjtöl, értse meg a böjt szellemét. Érezzen együtt az éhezővel, mert aki éhezik, azt szeretné, hogy az Isten is együtt érezzen vele. Gyakorolja az irgalmasságot, aki magának is irgalmat remél. Buzgólkodjék, aki életszentségre törekszik. Aki azt kívánja, hogy adjanak neki, maga is adakozzék. Vakmerő módon kér az, aki megtagadja másoktól azt, amit önmagának követel.
Ember, légy önmagad számára az irgalmasság mintája. Ezért másokkal szemben éppúgy haladék nélkül, ugyanolyan módon és éppen olyan mértékben gyakorold az irgalmasságot, mint ahogyan, amennyire és amilyen gyorsan kívánod azt magadnak.
Tehát az imádság, az irgalmasság és a böjt legyen számunkra együttes oltalom Istennél: legyen együttes közbenjárónk és értünk való hármas könyörgés.
Amit tehát a gőg miatt elvesztettünk, szerezzük vissza böjtöléssel. Lelkünket böjtölés által tegyük áldozattá, mert a próféta tanúsága szerint ennél semmi kedvesebbet sem ajánlhatnánk fel Istennek, hiszen ezt tanítja: Áldozat Istennek a töredelmes lélek: a megtört és megalázott szívet Isten nem veti meg.
Ember, ajánld fel tehát lelkedet Istennek. Ajánld fel böjtölésed áldozatát, hogy tiszta, szent és élő áldozat legyen, amely magad számára is maradjon meg, de ugyanakkor legyen adomány Istennek. Nincs mentsége annak, aki ezt megtagadja Istentől; mert ha oda tudja magát adni, lesz mentsége.
Ha elfogadjuk a fentieket, akkor szóljunk most még az irgalmasságról. A böjt vetése nem sarjad ki, ha az irgalmasság azt nem öntözi, hiszen ha elapad az irgalmas lelkület, akkor kiszárad a lélekből a böjtre való készség is. Amit az eső jelent a termőföldnek, azt jelenti a böjtölő lelkületnek az irgalmasság. Nemesítse meg bárki bármennyire is a szívét, őrizze meg tisztaságban a testét, gyökeresen irtsa ki vétkeit, fűzzön bár koszorúba erényeket, de ha az irgalmasság folyamának árjával nem öntözi ezeket, az ilyen böjtölő nem gyűjt be gyümölcsöt.
Böjtölő, hiábavaló a te böjtölésed, ha hiányzik belőled az irgalmasság. Böjtölő testvér, csak az áramlik majd vissza bőségesen a te csűrödbe, amit irgalmasságod által előbb te kiárasztottál. Vigyázz tehát, ember, nehogy elveszítsd azt, amit magadnak akarsz megőrizni; azzal gyűjts magadnak, hogy másoknak bőségesen adsz. Ember, amit a szegénynek adsz, azt magadnak adod, mert nem lesz az a tied, amit másoknak oda nem adsz.
VÁLASZOS ÉNEK
Tób 12, 8. 9
Sokat ér az imádság meg az alamizsna böjttel párosulva, * Mert az alamizsna megtisztít minden bűntől.
Akik jótékonykodnak, azok sokáig élnek. * Mert az alamizsna megtisztít minden bűntől.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, maradjon velünk mindenkor kegyelmed, tegyen készségessé szolgálatodra, és szerezze meg nekünk állandó oltalmadat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky