2024. február 10.

Szent Skolasztika szűz
emléknap


Szent Benedek nővére, az umbriai Nursiában (ma Norcia) született 480 körül. Fivérével együtt Istennek szentelte magát, és követte őt Monte Cassinóra, ahol 547 körül halt meg.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Ma zengjen szívünk ünnepi

és édes, boldog éneket

a szűznek; ő már mennyei

örök hazába érkezett.

Krisztust dicsérte idelenn

nem lankadó, hű élete,

most meg már ott fenn zeng dala,

Urunkat áldó éneke.

A földre húzó test nyűgét

fegyelme bátran törte meg,

világ csábító hangjait,

Urát követve győzte le.

E szűz kedvéért, Jézusunk,

vidd győzelemre harcaink,

övezz erővel, adj erőt,

hogy el ne vétsük útjaink.

Szűztől szült drága Jézusunk,

dicsérünk, áldunk szüntelen,

Atyádat és a Lelket is

örökkön áldják mindenek. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Aki kicsi, mint a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában.
131 (130). zsoltár
Gyermeki bizalom az Úrban
Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok, és alázatos szívű (Mt 11, 29).

Uram, szívemben nincs nagyravágyás, *

szememben sincsen kérkedés.

Nem töröm magam nagy dolgok után, *

sem erőmet meghaladó feltűnő csodák után.

Csak a békességre és a csendre *

intettem a lelkemet.

Mint az anyja ölén nyugvó kisded, *

a lelkem bennem úgy pihen.

Bízzál, Izrael, az Úrban, *

mostantól fogva mindörökké!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Aki kicsi, mint a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában.
2. ant. Istenem, mindezt őszinte szívvel ajánlottam fel neked.
132 (131). zsoltár
A Dávid házának adott isteni ígéretek
Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját (Lk 1, 32).
I.

Emlékezz meg Dávidról, Uram, *

és arról, hogy mennyit buzgólkodott.

Mert megesküdött az Úrnak, *

fogadalmat tett Jákob erős Istenének:

„Nem lépek addig házamba, *

és nem térek addig vetett ágyba nyugodni,

nem engedem szunnyadni szememet, *

és szempillámat álomra nem hunyom,

míg nem találok lakóhelyet az Úrnak, *

hajlékot Jákob erős Istenének!”

Íme, azt hallottuk, hogy a frigyláda Efratában van, *

és megtaláltuk Jaar mezején.

Induljunk hát sátorába, *

boruljunk le lábának zsámolya előtt!

Kelj útra, Urunk, nyugalmad helyére, *

kelj útra, te és hatalmad ládája!

Igazságba öltözzenek papjaid, *

és szentjeid ujjongjanak!

Szolgádnak, Dávidnak kedvéért *

fölkented arcát meg ne vesd!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Istenem, mindezt őszinte szívvel ajánlottam fel neked.
3. ant. Igaz esküt tett az Úr Dávidnak: örökre megerősíti az ő királyságát.
II.

Esküt tett az Úr Dávidnak, *

igaz esküt, nem vonja vissza:

„Véredből származó utódot *

ültetek majd trónodra.

Hogyha megtartják szövetségemet fiaid, *

és a parancsokat, melyekre őket tanítom,

akkor még az ő fiaik is *

trónodon ülnek mindörökre.”

Kiválasztotta az Úr magának Siont, *

lakóhelyéül kívánta:

„Nyugalmam helye ez lesz örökre, *

itt akarok lakni, ez a kívánságom.

Eleséggel gazdagon megáldom, *

szegényeit jól tartom kenyérrel.

Papjaira az üdvösség palástját terítem, *

és szentjei ujjongva ujjonganak.

Dávidnak ott hatalmas sarjat támasztok, *

fényességet hintek fölkent királyomra.

Ellenségeit szégyennel borítom, *

az ő fején azonban korona ragyog.”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Igaz esküt tett az Úr Dávidnak: örökre megerősíti az ő királyságát.

Jöjjetek, és lássátok az Úr tetteit.

A csodákat, amelyeket a földön végbevitt.

ELSŐ OLVASMÁNY

A galatákhoz írt levélből

5, 25 – 6, 18

Intés a szeretetre és a buzgóságra

Testvérek! Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően. Ne törtessünk kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után.

Ha valakit botláson értek, ti, akik lelkiek vagytok, intsétek meg a szelídség szellemében. De ügyelj, hogy magad kísértésbe ne essél. Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét. Aki beképzeli magának, hogy valaki, holott semmi, önmagát áltatja. Mindenki a saját tetteit tegye mérlegre, dicsekvését pedig tartsa meg magának, ne tárja mások elé. Hiszen mindenkinek a maga terhét kell hordoznia.

Akit a (keresztény) igazságokra tanítanak, engedjen részt tanítójának minden javából.

Ne áltassátok magatokat: Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja. Aki tehát test szerint vet, testéből is arat majd romlást. Aki ellenben a lélek szerint vet, lelkéből arat örök életet. Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk. Amíg tehát időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen hittestvéreinkkel.

Nézzétek, mekkora betűkkel írok nektek a saját kezemmel!

Akik test szerint akarnak tetszeni, körülmetélkedésre kényszerítenek titeket, csak azért, hogy Krisztus keresztjéért ne szenvedjenek üldözést. Hiszen maguk a körülmetéltek sem tartják meg a törvényt. Csupán azért kívánják a ti körülmetéléseteket, hogy testetekkel dicsekedhessenek.

Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak. Mert Jézus Krisztusban sem a körülmetéltség nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak az új teremtmény. Béke és irgalom mindazoknak, akik ezt a szabályt követik, Isten (igaz) Izraelének!

Ezután senki ne okozzon kellemetlenséget nekem, mert az Úr Jézus jegyeit viselem testemen.

A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel, testvérek! Ámen.

VÁLASZOS ÉNEK

Gal 6, 8; Jn 6, 64

Amit az ember vet, azt is aratja. Aki tehát test szerint vet, testéből is arat majd romlást. * Aki ellenben a lélek szerint vet, lelkéből arat örök életet.

A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. * Aki ellenben a lélek szerint vet, lelkéből arat örök életet.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Nagy Szent Gergely pápa „Párbeszédek” című könyvéből

(Lib. 2, 33: PL 66, 194-196)

Az győzött, aki jobban szeretett

Szent Benedeknek volt egy leánytestvére, Skolasztika, aki gyermekkora óta Istennek volt szentelve. Évenként egyszer el szokott menni a testvéréhez, aki ilyenkor lement hozzá a monostor kapuján kívül levő közeli majorba.

Egy alkalommal, szokása szerint, megérkezett Skolasztika, és tiszteletreméltó testvére felkereste őt tanítványai kíséretében. Az egész napot Isten dicséretében és jámbor beszélgetésben töltötték, amikor pedig beesteledett, vacsorához ültek.

A beszélgetés tovább folyt, a késő órákig. Ekkor ez az Istennek élő szűz azzal a kéréssel fordult testvéréhez: „Nagyon kérlek, ma éjjel ne menj el, hadd beszélgessünk egész reggelig a mennyei élet örömeiről.” „Mi jut eszedbe, nővérem – válaszolta fivére –, az képtelenség, hogy ne menjek haza a cellámba.”

A szent nővér, amikor testvére tagadó válaszát meghallotta, imára kulcsolta és az asztalra tette a kezét, fejét ráhajtotta, és imádkozni kezdett Istenhez, aki mindent megtehet. És abban a pillanatban, hogy a fejét felemelte, heves villámlás és mennydörgés kezdődött, és óriási záporeső zúdult le a majorra, de oly nagy, hogy Szent Benedek meg a vele érkezett testvérek ki sem léphettek a ház küszöbén.

Ekkor Isten embere egészen elszomorodva panaszos hangon így szólt: „A mindenható Isten legyen irgalmas hozzád, nővérem! Jaj, mit csináltál!” Skolasztika így válaszolt: „Nézd, kértelek téged, s te nem hallgattál rám. Aztán kértem az én Istenemet, és ő meghallgatott engem! Most aztán, ha tudsz, csak lépj ki, és engem itt hagyva, menj haza a monostorba.”

Testvére mi mást tehetett: ha a szép szóra nem is, hát ott maradt kénytelenségből. Így történt azután, hogy átvirrasztották az egész éjszakát, és lelki beszélgetéssel kölcsönösen felüdítették egymást.

Csoda-e, ha erősebbnek bizonyult a nővér, mint a fivére? Nemde megmondta Szent János, hogy Isten a szeretet? Nagyon igazságos tehát, hogy az győzött, aki jobban szeretett.

Három nap elmúltával, amikor Isten embere éppen az égre emelt tekintettel a cellájában tartózkodott, látta nővérének lelkét, mint egy galambot, hogy kiröppenve testéből, felhatol, és bejut az égbe. Nagyon megörült Benedek e nagy dicsőség láttán, hálaimával és himnuszokkal mondott köszönetet Istennek. Azután elküldte a testvéreket, hozzák el a monostorba a holttestet. Abba a sírba temettette el nővérét, amelyet ő saját magának már előre elkészített.

Így történt, hogy akiknek a lelke mindig is egy volt Istenben, azoknak a testét a sír sem választotta el.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 132, 1

Amikor a tiszteletreméltó szűz Istent kérte, hogy testvére ne hagyja el őt, * Sokat kapott szíve Urától, mert nagyon szeretett.

Íme, milyen jó és mily gyönyörűséges, amikor békén együtt élnek a testvérek! * Sokat kapott szíve Urától, mert nagyon szeretett.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Szent Skolasztika szűz emlékezetét ünnepelve kérünk, Istenünk, hogy példáját követve szívünk tiszta szeretetével szolgáljunk neked, és elnyerjük örök szereteted boldogító ajándékát. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky