2024. szeptember 28.

Szent Vencel vértanú
tetszés szerinti emléknap


Csehországban született 907 körül. Nagyanyja keresztény nevelésben részesítette. A hercegség kormányzását 925 körül vette át. Sok nehézséget kellett elviselnie alattvalói kormányzásában és a hit terjesztésében. Öccse, Boleszláv cselszövése folytán bérgyilkosok ölték meg 935. szeptember 28-án. Azonnal a vértanúk közé számították, és Csehország fővédőszentjeként tisztelik.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Siess, ó boldog vértanú,

köszöntsd győzelmed ünnepét,

ma nyerted véred díjaként

fejed köré a koszorút.

A világ éjéből e nap

bírót, bakót mikor levert,

téged fénylő egekbe vitt,

és Krisztus nyájához sorolt.

Most angyalok közt van helyed,

s fehér ruhában tündökölsz:

tisztára mostad, hős tanú,

véred patakját ontva rá.

Állj mellénk, könyörgő szavad

Krisztus kegyelmét esdje le:

hajoljon hozzánk kegyesen

s oldjon fel vétkeink alól.

Csak kis időre szállj közénk,

Krisztus kegyét terjeszd ki ránk.

A bűntől terhelt szíveket

bocsánat könnyebbítse meg.

Atyát, Fiát s Vigasztaló

Lelkét dicsérjük szüntelen,

ki dicsőséggel koronáz

örökre téged odafenn. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Aki kicsi, mint a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában.
131 (130). zsoltár
Gyermeki bizalom az Úrban
Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok, és alázatos szívű (Mt 11, 29).

Uram, szívemben nincs nagyravágyás, *

szememben sincsen kérkedés.

Nem töröm magam nagy dolgok után, *

sem erőmet meghaladó feltűnő csodák után.

Csak a békességre és a csendre *

intettem a lelkemet.

Mint az anyja ölén nyugvó kisded, *

a lelkem bennem úgy pihen.

Bízzál, Izrael, az Úrban, *

mostantól fogva mindörökké!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Aki kicsi, mint a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában.
2. ant. Istenem, mindezt őszinte szívvel ajánlottam fel neked.
132 (131). zsoltár
A Dávid házának adott isteni ígéretek
Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját (Lk 1, 32).
I.

Emlékezz meg Dávidról, Uram, *

és arról, hogy mennyit buzgólkodott.

Mert megesküdött az Úrnak, *

fogadalmat tett Jákob erős Istenének:

„Nem lépek addig házamba, *

és nem térek addig vetett ágyba nyugodni,

nem engedem szunnyadni szememet, *

és szempillámat álomra nem hunyom,

míg nem találok lakóhelyet az Úrnak, *

hajlékot Jákob erős Istenének!”

Íme, azt hallottuk, hogy a frigyláda Efratában van, *

és megtaláltuk Jaar mezején.

Induljunk hát sátorába, *

boruljunk le lábának zsámolya előtt!

Kelj útra, Urunk, nyugalmad helyére, *

kelj útra, te és hatalmad ládája!

Igazságba öltözzenek papjaid, *

és szentjeid ujjongjanak!

Szolgádnak, Dávidnak kedvéért *

fölkented arcát meg ne vesd!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Istenem, mindezt őszinte szívvel ajánlottam fel neked.
3. ant. Igaz esküt tett az Úr Dávidnak: örökre megerősíti az ő királyságát.
II.

Esküt tett az Úr Dávidnak, *

igaz esküt, nem vonja vissza:

„Véredből származó utódot *

ültetek majd trónodra.

Hogyha megtartják szövetségemet fiaid, *

és a parancsokat, melyekre őket tanítom,

akkor még az ő fiaik is *

trónodon ülnek mindörökre.”

Kiválasztotta az Úr magának Siont, *

lakóhelyéül kívánta:

„Nyugalmam helye ez lesz örökre, *

itt akarok lakni, ez a kívánságom.

Eleséggel gazdagon megáldom, *

szegényeit jól tartom kenyérrel.

Papjaira az üdvösség palástját terítem, *

és szentjei ujjongva ujjonganak.

Dávidnak ott hatalmas sarjat támasztok, *

fényességet hintek fölkent királyomra.

Ellenségeit szégyennel borítom, *

az ő fején azonban korona ragyog.”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Igaz esküt tett az Úr Dávidnak: örökre megerősíti az ő királyságát.

Jöjjetek, és lássátok az Úr tetteit.

A csodákat, amelyeket a földön végbevitt.

ELSŐ OLVASMÁNY

Ezekiel próféta könyvéből

47, 1-12

Látomás a templomból fakadó forrásról

Azokban a napokban az angyal visszavezetett a templom bejáratához, és lám, víz fakadt a templom küszöbe alatt a keleti oldalon, mert a templom kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le az oltártól dél felé. Kivitt azután az északi kapun, és körülvezetett kívülről egészen a külső kapuig, amely kelet felé néz, és lám, víz tört elő a jobb oldalon.

A férfi, akinek kezében mérőzsinór volt, kelet felé ment, és ezer könyököt mért, majd átvezetett a vízfolyáson, s a víz bokáig ért. Újra ezret mért, és átvezetett rajta, s a víz térdig ért. Megint ezret mért, és átvezetett rajta, s a víz a vesékig ért. Ismét ezret mért, s már folyó volt, amin nem tudtam átmenni, mert a víz áradt, mély folyóvá dagadt, amelyen nem tudtam átmenni. Akkor ezt mondta nekem: „Láttad ezt, emberfia?” És elvezetett, majd elvitt a folyó partjához.

Amikor visszatértem, lám, a folyó partján igen sok fa volt mindkét oldalon. Így szólt hozzám: „Ez a víz a keleti vidék felé indul, és lefolyik Arabáig, s eljut a tengerig; amikor beleömlik, annak vize egészséges lesz. Amerre elér a folyó, minden élőlény, amely mozog, élni fog. Halak lesznek nagy bőségben, mert ahová ez a víz behatol, egészségessé lesz, és élni fog minden, ahová a folyó elér. Partján halászok állnak. EnGadditól EnEglajimig hálókat vetnek ki. Olyan tömérdek és sokfajta hala lesz, mint a Nagy Tengernek. Ingoványai és mocsarai azonban nem lesznek egészségesek, hanem sógödrökké válnak.

A folyó mentén mindkét parton mindenfajta gyümölcsfa nő, amelyeknek lombja nem hull le, s gyümölcse nem fogy el: minden hónapban friss gyümölcsöt hoznak, mert vizük a szentélyből fakad. Gyümölcsük eledelül, lombjuk pedig orvosságul szolgál.”

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Ez 47, 1. 9; vö. Jn 4, 14

Vízforrást láttam feltörni a földből, jobboldalt, a templomból. * Akikhez elért a víz, üdvözültek mindnyájan.

A víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz bennük. * Akikhez elért a víz, üdvözültek mindnyájan.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Az első ószláv legendából

(Edit. M. Weingart, Pragæ 1934, 974-983)

Örökre megszilárdul annak a királynak trónja, aki felkarolja a szegények ügyét.

Vratiszláv halála után a fiát, Vencelt választották meg fejedelmükké a csehek, ő Isten kegyelméből tökéletes volt a hitben. Jót tett minden szegénnyel: a ruhátlanokat felruházta, az éhezőket táplálta, és befogadta a vándorokat az evangélium szavainak megfelelően. Nem tűrte, hogy igazságtalanság érje az özvegyeket; szeretett minden embert, szegényt és gazdagot egyaránt. Segítette Isten szolgáit, és kitűnt sok templom felékesítésében.

Mindezek ellenére a nagyravágyó cseh főemberek ellene ingerelték öccsét, Boleszlávot, és azt mondták neki: „Testvéred, Vencel életedre tör, anyád és emberei közreműködésével meg akar ölni.”

A templomok felszentelésének ünnepein Vencelnek szokása volt meglátogatni minden várost. Elment tehát Boleszláv városába is egy vasárnap Szent Kozma és Damján ünnepére. A szentmise után vissza akart térni Prágába. Boleszláv azonban maradásra bírta, álnok szándékkal így kérlelve: „Testvér, miért is mennél el ilyen hamar?” Virradatkor éppen reggeli zsolozsmára harangoztak, ennek hallatára Vencel így fohászkodott: „Dicsőség neked, Uram, hogy a mai nap reggelére is felvirrasztottál.” Majd fölkelt, és elindult, hogy részt vegyen a reggeli zsolozsmán.

Boleszláv az ajtóban rögtön a nyomába szegődött. Amikor Vencel meglátta, e szavakkal fordult hozzá: „Testvér, tegnap olyan jó voltál hozzám, mint egy alázatos szolga.” De Boleszláv az ördög sugallatára, aki szívét megrontotta, kardot rántott, és így válaszolt bátyjának: „Most még jobb akarok lenni hozzád.” E szavak után fejére sújtott kardjával.

Vencel ekkor felé fordulva így szólt hozzá: „Testvér, mit forgatsz a szívedben?” Majd megragadta, és a földre teperte. De ekkor Boleszláv tanácsosai közül valaki odaugrott, és Vencel kezére vágott. Ez, mivel keze megsebesült, elengedte testvérét, és a templom felé menekült. De két másik gonosztevő utánaeredt, és megölte a templom kapujában. Egy harmadik pedig odafutva kardot döfött az oldalába. Vencel nemsokára e szavakkal lehelte ki a lelkét: „Uram, kezedbe ajánlom lelkemet.”

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Oz 14, 6; Zsolt 91, 13. 14

Az igaz virul majd, mint a liliom, * És virágzik az Úr előtt mindörökké.

Az Úr házában van elültetve, Istenünknek csarnokában. * És virágzik az Úr előtt mindörökké.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, örök dicsőség Királya, te Szent Vencel vértanút arra tanítottad, hogy a földi uralkodásnál többre becsülje mennyei országodat. Közbenjárására add, hogy önmagunkról lemondva egész szívvel ragaszkodjunk hozzád. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky