2024. július 30.

Kedd, évközi idő, 17. hét
1. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Világosság, Atyáddal egy,

te fénynek fénye, napvilág,

az éjből felszáll énekünk:

jöjj el közénk, így kérlelünk.

Lelkünkből oszlasd a homályt,

szórd szét a démonok hadát,

álmosságunkat űzd tova,

restség ne rontson meg soha.

Irgalmazz, Krisztusunk, nekünk,

akik tebenned így hiszünk,

hogy üdvösségünk hozza meg

e szép zsoltáros énekünk.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled

időtlen századok során. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Szentháromság, nagy Istenünk,

te mindent alkotsz, rendre szabsz:

munkára szántad a napot,

s éjjel nyugalmas álmot adsz.

Reggel, délben és éjszaka

zengjük dicsérő éneked:

őrizz mindenkor, támogass,

hogy áldjuk együtt szent neved.

Szolgáid, hozzád járulunk,

eléd imádva borulunk:

esdő szavunkat megsegítsd,

az égiekkel egyesítsd.

Ezt add meg kérünk, jó Atya,

s Atyának mása, egy Fia,

s te, Szentlélek, Vigasztaló:

örökre egy uralkodó. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Az Úr igazságosan ítél a szegénynek.
10 (9 B). zsoltár
Hálaének
Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa (Lk 6, 20).
I.

Uram, miért vagy olyan messze, *

miért rejtőzöl el a nyomorúság válságos napjaiban?

Gyötri a szegényt a kevély gonosz, *

de belehull tervei tőrébe!

Bűnös vágyaival dicsekszik a gonosz, *

a kapzsi önmagát magasztalja.

Elbizakodottságában a bűnös semmibe veszi az Urat: *

„Úgysem kéri számon, nem számít az Isten!”

Ez neki minden gondolata, *

mert mindig sikerek kísérik útján.

Oly magasak végzéseid, hogy ez föl sem éri, *

ezért minden ellenfelét ócsárolja.

Szívében így szól: „Meg nem rendülök, *

nemzedékek hosszú során baj nem érhet!”

Telve a szája átokkal, álnoksággal és csalárdsággal, *

nyelve nyomorúságot és bajt okoz.

Leshelyén ül a mellékutak mentén, *

hogy titokban ártatlanok vérét ontsa.

Szeme a nyomorultat kémleli, *

leselkedik, mint a bozótban az oroszlán.

Csapdát állít, hogy elfogja a nyomorultat, *

a szerencsétlent rászedi, és tőrbe ejti.

Meglapul, majd rárohan, és a nyomorult elbukik *

az ő karja erejétől.

Azt mondja szívében: „Isten elfelejtette, *

arcát elfordítja, végül nem is látja.”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az Úr igazságosan ítél a szegénynek.
2. ant. Uram, te számon tartasz minden kínt és könnyet.
II.

Kelj föl, Istenem, tárd ki erős karodat, *

és a nyomorultról el ne feledkezzél!

Miért veheti semmibe Istent a gonosz? *

Azt mondja szívében: „Úgysem kéred számon!”

Uram, te ezt látod, †

te minden kínt és könnyet számon tartasz, *

ezeket a te kezed utoléri.

Rád hagyatkozik az elhagyott, *

az árvának te vagy segítője.

Törd össze a bűnösök és gonoszok kezét, *

kérd számon bűnüket, hogy nyomuk se maradjon!

Király az Úr örökkön-örökké, *

a pogányok eltűnnek a föld színéről.

A szegények kívánságát meghallgatod, Uram, *

megerősíted szívüket, figyelmed feléjük fordul.

Oltalmazod az árva és az elhagyott ügyét, *

hogy ne félemlítse őket többé a földből való ember!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Uram, te számon tartasz minden kínt és könnyet.
3. ant. Az Úr beszéde tiszta, egyenes beszéd, tűzben kipróbált ezüst.
12 (11). zsoltár
Oltalom kérése a kevélyekkel szemben
A jóságos Atya értünk, szegényekért a saját Fiát küldte el (Szt. Ágoston).

Segíts, Uram, mert elfogytak az igazak, *

a hűségesek eltűntek az emberek közül.

Hazug dolgokat beszélnek embertársuknak, *

hamis ajakkal, kettős szívvel szólnak.

Némítsa el az Úr az összes hazug ajkat, *

és a nagyokat mondó nyelvet.

Azokét, akik azt mondják: „A nyelvünk az erőnk, †

mindenkor segítségünk az ajkunk, *

vajon ki lehetne úr fölöttünk?”

„A szűkölködők nyomora és a szegények sóhaja miatt †

– így szól az Úr – most már fölkelek, *

és szabadulást viszek annak, aki arra vágyódik.”

Az Úr beszéde tiszta, egyenes beszéd, *

salaktalan, hétszeresen megtisztított, tűzben kipróbált ezüst.

Uram, te minket megőrzöl és megoltalmazol *

ettől a nemzedéktől mindörökre!

Körülöttünk nyíltan jár-kel a gonosz, *

az emberek fiai az aljasságot magasztalják.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az Úr beszéde tiszta, egyenes beszéd, tűzben kipróbált ezüst.

A szelídeket törvénnyel vezeti az Úr,

Az alázatosaknak ösvényét tanítja.

ELSŐ OLVASMÁNY

Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levéléből

9, 1-15

A jótékonyság áldásai

Testvéreim!

A szenteknek való gyűjtésről fölösleges többet írnom. Hiszen ismerem készséges szíveteket, és dicsérlek is benneteket a macedónoknak. Tavaly óta Achája is készen áll rá, és buzgóságotok sokakat föllelkesített. Mégis elküldtem a testvéreket, hogy a dicséret, amelyben benneteket részesítettelek, e tekintetben alaptalannak ne bizonyuljon, hanem amint mondtam, készen álljatok. Különben ha macedónok jönnek velem, s készületlenül találnak titeket, mi is szégyent vallunk ebben az ügyben, és ti még inkább. Ezért tartottam szükségesnek, hogy felszólítsam a testvéreket, menjenek el hozzátok előre, és gyűjtsék össze a megígért adományt. Minden legyen készen, hogy a bő áldás, ne a szűk alamizsna képét mutassa.

Azt mondom ugyanis: Aki szűken vet, szűken is arat; s aki bőven vet, bőven arat. Mindenki elhatározásának megfelelően adjon, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert Isten a vidám adakozót szereti. Isten elég hatalmas ahhoz, hogy bőven megadjon nektek minden adományt, hogy mindig és minden tekintetben bőven ellátva készen legyetek minden jótettre. Az írásban ezt olvassuk: „Osztogat, adakozik a szegénynek, és jósága mindvégig megmarad.”

Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret táplálékul, megsokasítja vetésteket, és megszaporítja jótékonyságotok gyümölcsét, hogy mindig gazdagon teljék nektek mindenféle adakozásra. Ez a mi közvetítésünkkel másokból hálát vált ki Isten iránt. Mert ha ebbe a szent szolgálatba belekapcsolódunk, azzal nemcsak a szentek szükségletét elégítjük ki, hanem Isten iránt is őszinte hálára indítunk. Ha tehát kitartotok a jótékonykodásban, Istent magasztalják érte, mivel készségesen vallomást tettetek Krisztus evangéliumáról, és bőkezűségetekkel kifejezésre juttattátok a velük és a többiekkel való közösséget. Imádkoznak is majd értetek, és vágyódnak utánatok abban a tudatban, hogy Isten kegyelme bőségesen kiáradt rátok.

Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért!

VÁLASZOS ÉNEK

Lk 6, 38; 2 Kor 9, 7

Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. * Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.

Mindenki elhatározásának megfelelően adjon, ne kelletlenül vagy kényszerűségből. * Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Nagy Szent Vazul püspök szentbeszédeiből

(Hom. De caritate, 3, 6: PG 31, 266-267. 275)

Vessetek magatoknak nagylelkűségben!

Ó, ember, utánozd a földet, és hozz te is termést, mint az, nehogy alávalóbbnak mutatkozzál az élettelen anyagnál. Az ugyanis gyümölcsöt terem, de nem azért, hogy maga élvezze, hanem hogy neked szolgáljon vele. Viszont ha te bármilyen jótett gyümölcsét is teremnéd, megtarthatnád azt magadnak, hiszen a jótettek érdeme és jutalma legtöbbször a cselekvőé marad. Enni adtál az éhezőnek; az a tiéd is lesz, amit neki adtál, mert majd kamatostól térül vissza az neked. Miként ugyanis a földbe eső búzamag is a magvetőnek hozza majd termését, ugyanúgy az éhezőknek adott kenyér is a jövőben nagy jutalmat szerez számodra. A földműves eredményéből tanulva fogj hozzá tehát te is a mennyei magvetéshez, írva van ugyanis: Vessetek magatoknak nagylelkűségben!

Hiszen itt fogod majd hagyni földi gazdagságodat, még ha nem akarod, akkor is; ezzel szemben a jótetteiddel dicsőséget szerzel magadnak, és ezt elviszed majd az Úr elé, amikor tudniillik ott a mindenség Bírája előtt a téged körülálló nép majd táplálónak és jótevő adakozónak fog nevezni, és olyan neveket ad majd neked, amelyek emberbarátságot és jószívűséget jelentenek. Hát nem látod, hogy akik a pénzüket színházakra, birkózókra, színészekre, vadállatokkal küzdő emberekre, azaz olyanokra pazarolják, akiknek még a látásától is mindenki elfordul, mindezt csak egy rövid ideig tartó hírnévért, a nép üdvrivalgásáért és tapsáért teszik?

Te mégis szűkmarkú volnál anyagi javaidat arra fordítani, amiből oly nagy dicsőséget fogsz majd elnyerni? Majd Isten is meg lesz veled elégedve, az angyalok is dicsérni fognak téged, s ahány ember csak élt e világon, mind boldognak fog téged hirdetni; majd az örök dicsőséget, az igazak koronáját és a mennyek országát kapod meg jutalmul azért, hogy mulandó javaidat ily helyesen használtad fel. Nem kell aggódnod, és biztos a reményed erre a jutalomra, ha megveted ezeket a földi javakat. Rajta tehát, gazdálkodjál sokféleképpen mulandó javaiddal; légy nagylelkű, és jókedvűen adakozzál a szűkölködőknek, hogy elmondhassák rólad is: Bőséges adományt oszt a szegényeknek, nagylelkűsége megmarad örökké.

Mennyire nagylelkű és bőkezű adakozónak kellene lenned, milyen derűsnek, és mennyire kellene örülnöd annak a kapott jótéteménynek, hogy nem te koldulsz mások ajtajánál, hanem mások zörgetnek nálad! És most mégis rosszkedvű vagy, és alig lehet bejutni hozzád; kitérsz még a találkozás elől is, nehogy esetleg bármi csekély dolgot is ki kelljen adnod a kezedből. Csak ezt az egyet tudod mondani: „Nekem sincs, nem adok, mert én is szegény vagyok.” Tényleg szegény vagy, és hiányzik is belőled minden jóság: szegény vagy a szeretetben, szegény az emberségben, szegény az istenhitben és szegény az örök élet reményében.

VÁLASZOS ÉNEK

vö. Iz 58, 7-8

Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. * Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és előtted halad majd igazságod.

Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! * Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és előtted halad majd igazságod.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, benned bízók oltalmazója, aki nélkül semmi sem szent, semmi sem állandó: áraszd ránk bőséges irgalmadat, hogy irányításoddal úgy használjuk a mulandó javakat, hogy szívünk már most a maradandókhoz ragaszkodjék. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky