2024. október 3.

Boldog Bogdánffy Szilárd püspök és vértanú
tetszés szerinti emléknap
(A Nagyváradi Egyházmegyében)

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Siess, ó boldog vértanú,

köszöntsd győzelmed ünnepét,

ma nyerted véred díjaként

fejed köré a koszorút.

A világ éjéből e nap

bírót, bakót mikor levert,

téged fénylő egekbe vitt,

és Krisztus nyájához sorolt.

Most angyalok közt van helyed,

s fehér ruhában tündökölsz:

tisztára mostad, hős tanú,

véred patakját ontva rá.

Állj mellénk, könyörgő szavad

Krisztus kegyelmét esdje le:

hajoljon hozzánk kegyesen

s oldjon fel vétkeink alól.

Csak kis időre szállj közénk,

Krisztus kegyét terjeszd ki ránk.

A bűntől terhelt szíveket

bocsánat könnyebbítse meg.

Atyát, Fiát s Vigasztaló

Lelkét dicsérjük szüntelen,

ki dicsőséggel koronáz

örökre téged odafenn. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Te minket megszabadítasz, Urunk, és nevedet mindörökké magasztaljuk.
44 (43). zsoltár
A nép sorscsapásai
Mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket (Róm 8, 37).
I.

Istenünk, hallottuk saját fülünkkel, †

atyáink elbeszélték nekünk a csodákat, *

amelyeket napjaikban tettél, egykor régen.

Kezed népeket űzött el, őket meg letelepítetted, *

nemzeteket zúztál össze, őket pedig megnövelted.

Mert nem kardjukkal vették birtokba ezt a földet, *

és nem is az ő karjuk segítette őket,

hanem a te jobbod és a te karod és arcod fényessége, *

mert úgy szeretted őket.

Te vagy Istenem és Királyom, *

parancsodra megszabadul Jákob.

Veled szórtuk szét ellenségeinket; *

a te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.

Mert én nem az íjamban bízom, *

kardom meg nem szabadíthat.

De te megszabadítasz minket sanyargatóinktól, *

és megszégyeníted ellenségeinket.

Mindennap Isten a mi dicsekvésünk, *

és nevedet mindörökké magasztaljuk!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Te minket megszabadítasz, Urunk, és nevedet mindörökké magasztaljuk.
2. ant. Könyörülj, Uram; ne hagyd, hogy örökségedet gyalázat érje!
II.

De most elvetettél és megaláztál minket, *

Istenünk, már nem vonulsz ki együtt seregünkkel.

Megfutamítottál ellenségeink elől, *

és kifosztottak, akik gyűlölnek minket.

Odaadtál, mint vágásra szánt juhokat, *

a nemzetek között széjjelszórtál.

Eladtad népedet haszon nélkül, *

és cserébe érte nem adtak sokat.

Szomszédaink előtt gyalázattá tettél minket, *

gúnyol és csúfol környezetünk.

Szállóigévé tettél a pogányok számára, *

csak csóválják fejüket a népek.

Gyalázatom szemem előtt van egész nap, *

és szégyenpírban ég az arcom

a gúnyolók és szemrehányók szava miatt, *

ellenségem és támadóm színe előtt.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Könyörülj, Uram; ne hagyd, hogy örökségedet gyalázat érje!
3. ant. Kelj fel, Uram, válts meg minket, hiszen irgalmas vagy!
III.

Mindezek most ránk szakadtak, †

téged mégsem feledtünk el, *

és nem szegtük meg szövetségedet.

Szívünk nem fordult el tőled, *

lépteink utadról le nem tértek,

pedig megaláztál a sakálok földjén minket, *

ránk borítottad a halál árnyát.

Ha Istenünk nevét elfelednénk, *

és ha kezünket más isten felé tárnánk,

Isten vajon ezt nem kérné számon? *

A szív titkait csak ő ismeri.

Teérted gyilkolnak mindennap bennünket, *

és leölésre szánt juhoknak tekintenek!

Kelj fel, miért alszol, Uram, *

kelj fel, és ne taszíts el mindörökre!

Miért fordítod el arcodat? *

Elfeleded ínségünket és gyötrelmeinket?

A föld porába alázták lelkünket, *

a földhöz tapadt egész testünk.

Kelj fel, Uram, siess segítségünkre, *

irgalmasságodban válts meg minket!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Kelj fel, Uram, válts meg minket, hiszen irgalmas vagy!

Uram, kihez mennénk?

Tiéd az örök életet adó tanítás.

ELSŐ OLVASMÁNY

Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből

3, 1-16

Pál példája

Testvéreim, örüljetek az Úrban. Nekem nincs terhemre, hogy ugyanazt írjam nektek, titeket pedig megerősít. „Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a kontár munkásoktól, óvakodjatok a megcsonkítottaktól.” A körülmetéltek ugyanis mi vagyunk, akik lélekben szolgálunk Istennek, akik Krisztus Jézusban dicsekszünk, s nem a testben bízunk, bár magam a testben is bizakodhatnék.

Ha más úgy gondolja, hogy bizakodhat a testben, én még inkább. Nyolcadnapra körülmetéltek, Izrael népéből, Benjamin törzséből származom, zsidó vagyok a zsidók közül. A törvény megtartásában farizeus, az Egyház üldözésében szenvedélyes, a törvény szerinti jámborságban feddhetetlen voltam.

Ám amit akkor előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem. Sőt Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent hátránynak tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem, és hozzá tartozzam. Hiszen nem a törvény útján váltam igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit révén. Isten ugyanis a hit által tett igazzá, hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét, de a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget, így hozzá hasonulok a halálban, hogy ezáltal eljussak a halálból a feltámadásra is.

Nem mintha már elértem volna vagy már célba értem volna, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magával ragadott engem. Testvérek, nem gondolom, hogy máris magamhoz ragadtam, de azt igen, hogy elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Jézus Krisztusban.

Mi, tökéletesek gondolkodjunk így! Ha valamiben még másképpen éreztek, Isten majd megvilágosít benneteket, de amit már elértünk, abban tartsunk ki.

VÁLASZOS ÉNEK

Fil 3, 8. 10; Róm 6, 8

Mindent szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem, * Hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét, de a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget.

Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy Krisztussal együtt élünk is. * Hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét, de a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ágoston püspök beszédeiből

(Sermo 329, In natali martyrum: PL 38, 1454-1456)

Drága a vértanúk halála, Krisztus halála volt a vételára

A szent vértanúk dicső tettei – amelyekben mindenütt virágzik az Egyház – szemmel láthatólag Bizonyítják, hogy mennyire igaz, amit éneklünk: Az Úr szemében drága kincs minden szentjének halála! Hiszen a mi szemünkben is drága, és drága annak a szemében is, akiért meghaltak.

Ám ezek halálának ára egy valakinek a halála. Hány halálért fizetett meg az az egy meghaló, aki ha nem halt volna meg, nem sokasodnék meg a gabonaszem? Hallottátok az ő szavait, amikor szenvedéséhez, azaz megváltásunkhoz közeledve így szólt: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.

Nagy üzletet kötött a kereszten: ott nyílt meg az erszény a mi váltságdíjunkkal, amikor oldalát az átdöfő lándzsa megnyitotta; az egész földkerekség vaksága áradt ki onnét.

Megváltotta a híveket és a vértanúkat; de a vértanúk hite meg is állta a próbát, ennek vér a tanúbizonysága. Vakságuk díját visszafizették, és teljesítették azt, amiről Szent János beszélt: Ahogyan Krisztus életét áldozta értünk, úgy kell nekünk is életünket adni testvéreinkért.

Másutt ezt mondja a Szentírás: Ha leülsz, hogy fejedelemmel egyél, figyelj arra, amit eléd raknak, mert neked is olyat kell majd készítened. Fölséges az az asztal, ahol éppen az asztal Ura az étel. Senki sem táplálja vendégeit saját magából: ezt csak Krisztus Urunk teszi; ő maga a meghívó, az étel és az ital. Tudták a vértanúk, mit esznek és isznak, hogy hasonlóval viszonozzák.

De honnan is adnának vissza ugyanolyat, hacsak annak az adományából nem, aki előbb már megfizetett értük. A zsoltárt így énekeljük: Az Úr szemében drága kincs minden szentjének a halála! Vajon mit ajánl ez figyelmünkbe?

Meggondolta az ember, hogy mi mindent kapott az Istentől; látta a Mindenható kegyelmének oly sok ajándékát, a Mindenhatóét, aki őt teremtette, aki őt, az elveszettet megkereste, s a megtértnek megbocsátott, a gyarló erővel harcolónak segítséget nyújtott, a veszélyben lévőtől el nem húzódott, a győztest megkoszorúzta és jutalmul önmagát adta; az ember mindezt látta és felkiáltott e szavakkal: Mit adhatnék én az Úrnak a sok jóért, amit ő nekem juttatott? Veszem az üdvösség kelyhét.

Mi ez a kehely? A szenvedés keserű és üdvös kelyhe. Az a kehely, amelyet még érinteni is félt volna a beteg, ha az orvos nem iszik előbb belőle. Ez az a kehely, amelyre Krisztus ajkán ismerünk rá, amikor ezt mondja: Atyám, ha lehetséges, vedd el tőlem e kelyhét.

Erről a kehelyről mondották a vértanúk: Veszem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. Nem félsz, hogy gyenge leszel? Azt mondja: Nem! Miért? Mert az Úr nevét hívom segítségül.

Hogyan győzedelmeskedtek volna maguk a vértanúk, ha az nem győzedelmeskedett volna a vértanúkban, aki ezt mondotta: Örüljetek, mert én legyőztem a világot. Az egek Ura irányította értelmüket és nyelvüket, és általuk legyőzte a gonosz lelket itt a földön, az égben pedig megkoszorúzta a vértanúkat. Boldogok, akik így itták ki ezt a kelyhét! Véget értek a fájdalmak, és megkapták jutalmukat.

Figyeljetek tehát, kedveseim: Amit szemmel nem tehettek meg, szívvel és lélekkel fontoljátok meg és lássátok: Az Úr szemében drága kincs minden szentjének halála!

VÁLASZOS ÉNEK

2 Tim 4, 7-8; Fil 3, 8-10

A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. * Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja.

Mindent elvetettem, hogy Krisztust megismerjem, és a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget; így hozzá hasonulok a halálban. * Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható, irgalmas Istenünk, te Szent N. vértanúnak erőt adtál, hogy bátor lélekkel kitartson a szenvedés gyötrelmei között. Dicsőséges vértanúságának napján kérünk, oltalmazz és segíts győzelemre minket az ellenség minden cselvetésével szemben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Vagy:

Mindenható, örök Isten, te megadtad Szent N. vértanúnak, hogy mindhalálig küzdjön az igazságért. Közbenjárására segíts minket, hogy szeretettel és türelemmel viseljünk érted minden megpróbáltatást, és teljes erőnkből törekedjünk hozzád, mert egyedül te vagy számunkra az élet. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Húsvéti időben:

Istenünk, te a diadalmas vértanúság kegyelmét adtad Szent N. -nek; (-nak), hogy példája ragyogó fényként tündököljön Egyházadban. Add kegyelmedet, hogy amint ő követte Krisztust a keresztúton, nyomában járva mi is eljussunk az örök élet örömébe. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Vagy:

Urunk, Istenünk, amikor hatalmadat és dicsőségedet magasztaljuk, emberi gyöngeségünk tudatában esedezve kérünk, legyen pártfogónk Szent N. vértanú, aki hűségesen követte szenvedésében a mi Urunkat, Jézus Krisztust, a te Fiadat. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Vértanú szűz:

Istenünk, örömmel ünnepeljük a mai napon Szent N. szűz vértanúságának emlékezetét. Add, kérünk, hogy érdeme segítsen, lelki tisztasága és bátorsága pedig tündöklő példaképünk legyen és lelkesítsen minket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Vértanú asszony:

Istenünk, te rajtunk, gyönge embereken mutatod meg leginkább kegyelmed erejét. Szent N. dicsőséges vértanúságának napján kérjük közbenjárását: eszközölje ki nekünk, hogy győzni tudjunk, ahogyan neki erőt adtál a győzelemre. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky