Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
A nappal szárnyas hírnöke
jelenti már, hogy jő a fény;
a lelkek ébresztője is,
Krisztus, bennünket élni hív:
„Hagyjátok már az ágyakat,
ti ernyedt, kába tétlenek;
szilárdan, tisztán, éberen
virrasszatok; közel vagyok!”
Hogy fényes szellők szárnyain
ha kél a hajnal, s gyúl az ég,
munkára készen kezdjük el
az új napot s az új reményt,
Jézust kiáltsuk hangosan,
sírván, könyörgőn, éberen;
imádkozzunk figyelmesen,
s a tiszta szív nem szunnyad el.
Álmunkat, Krisztus, messze űzd,
törd szét az éj bilincseit,
oldozd fel mind a régi bűnt,
s új fényességet önts belénk!
Dicsérjük az örök Atyát,
dicsérjük egyszülött Fiát
s a Lelket, a Vigasztalót,
időtlen századok során! Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Szívünkbe öntsd szerelmedet,
és bőven oszd kegyelmedet,
hogy megtisztuljunk általad,
és élvezzük jóvoltodat!
Mint száműzöttek, kérlelünk,
bús vándorok, hozzád jövünk;
nálad bizton kiköthetünk,
örök hazát ott nyerhetünk.
Boldog szív az, mely megszeret,
szomjazza élő vizedet,
s boldog nép, melynek hű szeme
meglát, Igazság Istene.
Imádat illet: nagy neved
dicsérje szent emlékezet,
s vég nélkül ünnepeljenek
a hozzád vonzódó szívek.
Ezt add meg, kérünk, jó Atya,
s Atyának mása, egy Fia,
s te, Szentlélek, Vigasztaló:
örökre egy uralkodó. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Istenünk, hallottuk saját fülünkkel, †
atyáink elbeszélték nekünk a csodákat, *
amelyeket napjaikban tettél, egykor régen.
Kezed népeket űzött el, őket meg letelepítetted, *
nemzeteket zúztál össze, őket pedig megnövelted.
Mert nem kardjukkal vették birtokba ezt a földet, *
és nem is az ő karjuk segítette őket,
hanem a te jobbod és a te karod és arcod fényessége, *
mert úgy szeretted őket.
Te vagy Istenem és Királyom, *
parancsodra megszabadul Jákob.
Veled szórtuk szét ellenségeinket; *
a te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.
Mert én nem az íjamban bízom, *
kardom meg nem szabadíthat.
De te megszabadítasz minket sanyargatóinktól, *
és megszégyeníted ellenségeinket.
Mindennap Isten a mi dicsekvésünk, *
és nevedet mindörökké magasztaljuk!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
De most elvetettél és megaláztál minket, *
Istenünk, már nem vonulsz ki együtt seregünkkel.
Megfutamítottál ellenségeink elől, *
és kifosztottak, akik gyűlölnek minket.
Odaadtál, mint vágásra szánt juhokat, *
a nemzetek között széjjelszórtál.
Eladtad népedet haszon nélkül, *
és cserébe érte nem adtak sokat.
Szomszédaink előtt gyalázattá tettél minket, *
gúnyol és csúfol környezetünk.
Szállóigévé tettél a pogányok számára, *
csak csóválják fejüket a népek.
Gyalázatom szemem előtt van egész nap, *
és szégyenpírban ég az arcom
a gúnyolók és szemrehányók szava miatt, *
ellenségem és támadóm színe előtt.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Mindezek most ránk szakadtak, †
téged mégsem feledtünk el, *
és nem szegtük meg szövetségedet.
Szívünk nem fordult el tőled, *
lépteink utadról le nem tértek,
pedig megaláztál a sakálok földjén minket, *
ránk borítottad a halál árnyát.
Ha Istenünk nevét elfelednénk, *
és ha kezünket más isten felé tárnánk,
Isten vajon ezt nem kérné számon? *
A szív titkait csak ő ismeri.
Teérted gyilkolnak mindennap bennünket, *
és leölésre szánt juhoknak tekintenek!
Kelj fel, miért alszol, Uram, *
kelj fel, és ne taszíts el mindörökre!
Miért fordítod el arcodat? *
Elfeleded ínségünket és gyötrelmeinket?
A föld porába alázták lelkünket, *
a földhöz tapadt egész testünk.
Kelj fel, Uram, siess segítségünkre, *
irgalmasságodban válts meg minket!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Uram, kihez mennénk?
Tiéd az örök életet adó tanítás.
ELSŐ OLVASMÁNY
Szent Péter apostol második leveléből
2, 9-22
A tévtanítók sorsa
Szeretteim! Ért hozzá az Úr, hogy az Isten szerint élőket kiragadja a kísértésből, a gonoszok büntetésével pedig várjon az ítélet napjáig, főként azokéval, akik szennyes testi vágyakat hajszolnak és az Isten felsőbbségét nem ismerik el.
Vakmerők, önhittek, nem félnek káromolni (az égi) hatalmasságokat, noha a náluknál erősebb és hatalmasabb angyalok nem vádolják őket az Úr előtt. De ezek – mint az oktalan állatok, amelyek természetüknél fogva megfogásra és levágásra valók – azt káromolják, amit nem ismernek. Mint azok, ezek is elpusztulnak. Megkapják gonoszságukért a bért. Élvezetnek tartják világos nappal a dőzsölést, szenny- és piszokfoltok ők, kéjelegnek az élvezetekben, amikor veletek együtt lakmároznak. Szemük tele van azzal, akivel házasságot törnek, és éhes a bűnre. Csábítgatják az állhatatlan lelkeket, szívük hozzá van szokva a kapzsisághoz: átkozottak! Az egyenes utat elhagyták, és eltévelyedtek, Boszor fiának, Bileámnak útjain járnak, aki igazságtalan bérre vágyott, de bűne miatt rendreutasították: a néma teherhordó állat emberi hangon szólalt meg, és megakadályozta a próféta esztelenségét.
Kiszáradt források, szélvész kergette fellegek, akikre a sötétség homálya vár. Mert nagyhangú, üres szólamokkal buja testi vágyakra csábítják azokat, akik éppen csak hogy kiszabadultak azok közül, akik tévúton járnak. Szabadságot ígérnek nekik, jóllehet a romlottság rabjai, hisz mindenki annak a rabja, aki legyőzte.
Mert akik a világ romlottságából kimenekültek az Úrnak és Megváltónak, Jézus Krisztusnak megismerése útján, aztán újra belemerültek, és hatalmába estek, azoknak ez az utóbbi állapotuk rosszabb, mint az azelőtti volt. Mert jobb lett volna nekik, ha nem ismerték volna a nekik adott szent parancsokat, mint hogy aztán hűtlenek lettek hozzájuk. Illik rájuk, amit a közmondás mond: „Visszatért a kutya a hányadékához” és: „A megfürdött disznó pocsolyában hentereg.”
VÁLASZOS ÉNEK
Fil 4, 8. 9; 1 Kor 16, 13
Arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, ami ártatlan: * Ezt váltsátok tettekre, és veletek lesz a béke Istene.
Vigyázzatok, tartsatok ki állhatatosan a hitben, viselkedjetek férfiasan, legyetek erősek. * Ezt váltsátok tettekre, és veletek lesz a béke Istene.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Aranyszájú Szent János püspöknek a Máté-evangéliumról mondott szentbeszédeiből
(Hom. 33, 1. 2: PG 57, 389-390)
Bárányként győzünk, farkasként vereséget szenvedünk
Ameddig megmaradunk báránynak, győzünk, és még ha töméntelen farkas leselkedik is reánk, győzelmet aratunk. Ha azonban farkasokká lennénk, vereséget szenvednénk, mert akkor már nem állna mellettünk erős védelmezőnk, a Pásztor. Mert ő nem farkasokat, hanem juhokat őriz, ezért ha farkas lennél, magadra hagyna, és eltávozna tőled: mert nem hagynád, hogy jóságosan védjen.
Halljuk csak, mit is beszél erről? Azt mondja: ne nyugtalankodjatok azért, hogy farkasok közé küldelek titeket, és azt parancsolom, hogy olyanok legyetek, mint a bárányok és a galambok. Megtehetném éppen az ellenkezőjét is, hogy semmi bajotok se legyen. Elküldhetnélek titeket úgy is, hogy semmit se kellene szenvednetek, tehát nem úgy, mint a farkasok közé küldött bárányokat, hanem úgy, hogy még az oroszlánoknál is félelmetesebbek legyetek. De jobb, hogy így küldelek titeket, mert így nagyobb lesz a dicsőségtek, és így lesz nyilvánvalóvá az én hatalmam is. Pálnak is ezt mondta: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm a te gyengeségedben lesz teljessé. Tehát ezért küldtelek én titeket is így. Hiszen amikor ezt mondja: Úgy küldelek titeket, mint bárányokat, ebbe beleérti azt is, hogy el ne csüggedjen a szívetek: mert én tudom, nagyon is jól tudom, hogy ti éppen így lesztek majd mindenkivel szemben legyőzhetetlenek.
Azután pedig, hogy valamit ők maguk is tegyenek, és ne úgy tűnjék fel az emberek előtt, hogy minden csak a kegyelem műve, és nehogy bárki is azt gondolja, hogy ezek érdem nélkül kapják majd a babérkoszorút, azért fűzi hozzá: Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok. De – mondhatják – mit segít rajtunk az okosságunk annyi veszedelem között? És egyáltalán, hogyan tudunk okosak maradni, amikor oly nagy hullámok ostromolnak bennünket? Lehet aztán akármilyen okos is az a bárány, ha egyszer körülfogják a farkasok, annyi sok farkas közt ugyan mire megy okosságával? Aztán lehet bármennyire is szelíd az a galamb, mit használ neki, ha annyi sok sólyom üldözi? Ezekben az értelem nélküli lényekben persze mindez valóban nem ér semmit, de tinálatok mégis sokat fog használni.
De lássuk csak, milyen okosságot kíván meg itt az Úr. A kígyó okosságát. Nézd, a kígyó kész mindent elveszíteni, még ha kettévágják is a testét, akkor sem támad vissza a bántójára, csak az a fontos neki, hogy a fejét megmentse. Te is ezt tedd! – mondja. – Hited kivételével adj oda mindent: ha kell, a vagyont is, a testedet is, még magát az életedet is. Mert a hit a fej és a gyökér. Ha azt megőrzöd, még ha mindent elveszítenél is, majd úgyis újra visszaszerzel mindent azután, sokkal gazdagabb ragyogásban. Ezért szól úgy a parancsa, hogy ne csak egyszerű legyél, és ne csak okos legyél, hanem ezt a kettőt úgy kell összeegyeztetned, hogy igazi erény legyen belőle. Megkövetelte tehát a kígyó okosságát, nehogy a támadásban halálos sebet kapj, de megkövetelte a galamb egyszerűségét is, nehogy bosszút állj a megbántóidon, és nehogy megtorold álnok cselvetőidet. Az okosság ugyanis semmit sem ér, ha ez nem járul még hozzá.
Senki se gondolja azt, hogy e parancsot nem lehet teljesíteni. Az Úr ugyanis mindenki másnál jobban ismeri az életet, és nagyon jól tudja, hogy a támadást támadással nem lehet megszüntetni, hanem csak szelíd egyszerűséggel.
VÁLASZOS ÉNEK
Mt 10, 16; Jn 12, 36
Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé, mondja az Úr. * Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok.
Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. * Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé, mondja az Úr.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, tedd készségessé híveid akaratát, hogy a megváltás gyümölcséből egyre bővebben részesedve, mindinkább megtapasztaljuk atyai jóságodat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky