Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Világteremtő jó Urunk,
nézz ránk, vezérlő támaszunk!
Akiknek alvás enyhet ad,
bűnben tespedni sose hagyd.
Esdeklünk hozzád, Krisztusunk,
bocsáss meg, hogyha elbukunk:
virrasztva éjjel felkelünk,
hogy magasztaljon énekünk.
Feléd tárjuk szívünk, kezünk,
amint parancsot minekünk
a prófétai szó adott
és Pál példája ránk hagyott.
Te minden bűnünket tudod:
minden titkát kitárva most
a szív zokogva, esdve kér
és könyörög bocsánatért.
Dicső Királyunk, Krisztusunk,
Atyáddal együtt áld szavunk,
s vigasztaló Szentlelkedet
örökké áldjuk teveled! Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Minden tudásnak Istene,
ujjongva hódolunk neked,
ki látod lelkünk rejtekét,
s kegyelmeddel táplálod is.
Te, legjobb Pásztor, védd a jót,
míg jársz az elveszett után,
s minket kövér mezőiden
végy jó bárányaid közé.
Kemény Bíránk haragja majd
ne juttasson rosszak közé,
ítéletedkor hadd legyünk
örök meződre szánt juhok!
Neked, Megváltónk, tisztelet,
erő, dicsőség, győzelem;
a mindenség Királya vagy,
túl századok minden során! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Az Úr nagy jóságát énekelem szüntelen, *
nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségét.
Így szóltam ugyanis: †
„Örökké tart a te irgalmad, *
hűségedet szilárddá tetted a mennyben.”
„Választottammal szövetséget kötöttem, *
megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:
Örökre megerősítem ivadékodat, *
és nemzedékről nemzedékre építem trónodat.”
Magasztalják csodás tetteidet az egek, Uram, *
a szentek közösségében pedig hűségedet.
A fellegekben van-e az Úrhoz hasonló, *
az Isten fiai közül ki mérhető az Úrhoz?
Szentjeinek gyülekezetében félelmetes az Isten, *
félelmetesebb és nagyobb, mint akik körülveszik.
Uram, mindenható Isten, ki hasonló hozzád? *
Hatalmas vagy, Uram, és körülvesz a hűség.
Te uralkodol a háborgó tengeren, *
te csendesíted le vad hullámait.
Megfékezted, mint a megsebzett Ráhábot, *
erős karoddal szétszórtad ellenségeidet.
Tied az ég, és tied a föld, *
te alapoztad meg a földkerekséget és annak teljességét.
Észak és Dél a te alkotásod, *
nevednek ujjong a Tábor és a Hermon.
Hatalmas a te karod, *
kezed erős, jobbod dicsőséges.
Trónod alapja a jog és az igazság, *
színed előtt jár az irgalom és a hűség.
Boldog a nép, amely tud ünnepelni, *
és arcod fényében járhat, Uram.
Egész nap nevednek örvendeznek, *
és igazságod felmagasztalja őket.
Te vagy minden erősségünk dísze, *
és jóvoltodból felemelkedik fejünk.
Mert az Úrtól van a mi pajzsunk, *
és Izrael Szentjétől a királyunk!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Egykor látomásban így szóltál szentjeidhez: †
„Segítségemet egy hősnek adtam, *
választottamat a népből fölemeltem.
Szolgámra, Dávidra rátaláltam, *
és szent olajommal fölkentem őt.
Erős támasza kezem lesz, *
karom teszi őt erőssé!
Ellensége semmire sem megy vele, *
és a gonoszság fia el nem nyomhatja őt.
Megsemmisítem támadóit szeme előtt, *
és megverem gyűlölőit.
Hűségem és szeretetem kíséri őt, *
és nevemben feje magasra emelkedik.
Kezét ráteszem a tengerre, *
és jobbját a folyamokra.
És ő engem így szólít: Atyám vagy, *
Istenem és szabadító Kősziklám!
Én pedig elsőszülöttemmé teszem őt: *
fölségessé a földi királyok között.
Szeretetem iránta örökké megmarad, *
és állandó lesz vele szövetségem.
Örök időkre fenntartom ivadékát, *
és trónusa örökké áll, mint az ég!”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
„De ha fiai elhagyják törvényemet, *
és nem járnak tanításom útján,
ha megszegik rendelkezéseimet, *
és nem tartják meg parancsaimat:
vétkükre vesszőm lesz a válasz, *
gonoszságukra pedig verés!
Szeretetemet azonban nem vonom meg tőle, *
és hűségemet meg nem változtatom.
Nem bontom fel szövetségemet, *
és amit ajkam mondott, vissza nem vonom.
Megesküdtem egyszer szentségemre, *
és Dávidnak hazudni nem fogok:
Ivadéka fennmarad örökké, *
trónja szilárd színem előtt, mint a nap,
és áll örökké, miként a hold, *
hűséges tanúm az égen!”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Ragyogva világít szavad fénye,
Értelmessé teszi a kicsinyeket.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Prédikátor könyvéből
5, 9 – 6, 8
A gazdagság hiábavalósága
Aki szereti a pénzt, az soha sem kap elég pénzt, és aki szeret szerezni, annak soha sem elég a jövedelme. Ez is hiábavalóság! Ahogy nő a vagyon, szaporodnak a pusztítói. És mi haszna van a birtokosának? Csak a szeme elégül ki. A dolgozó ember álma édes, akár keveset, akár sokat eszik. De a gazdagot jóllakottsága nem hagyja aludni.
Van egy szörnyű baj, amit a nap alatt láttam: a gazdagság, amit tulajdonosa a vesztére tartogat. A gazdagság ugyanis valami szerencsétlenség folytán elvész, és ha fia születik, ennek nem marad semmi. Mezítelenül született, s úgy megy el innét, amint jött; abból, amit fáradsággal szerzett, semmi sem marad a kezében. Az is rettenetes nyavalya, ha úgy kell elmennie, ahogy jött. Mit használ hát neki, hogy szelet hajszol? Így minden napját sötétben és gyászban, kedvetlenségben, betegségben és bosszúságban tölti el.
Nos, megállapítom: az a jó, amiben az embernek része lehet, ennyi: egyék, igyék és érezze magát jól minden fáradozás közepette, amely adódik a nap alatt, életének azon a néhány napján, amelyet Isten ad neki, mert ez az osztályrésze. Igen, ha valakinek Isten gazdagságot és vagyont adott, és megengedte, hogy élvezze és kivegye részét belőle, és örömét találja munkájában: ez Isten ajándéka. Mert az ilyen nem sokat törődik élete napjaival, mivel Isten örömmel tölti el szívét.
Más bajt is láttam a nap alatt, amely súlyosan ránehezedik az emberre. Van, akinek Isten adott gazdagságot, kincseket, megbecsülést, és semmi sem hiányzik abból, amit szíve kíván. De Isten nem engedi, hogy élvezze, hanem idegen élvezi. Ez hiábavalóság, és szörnyű gyötrelem!
Lehet valakinek száz fia és ugyanannyi lánya, megérhet mégoly magas kort is, de ha nem élvezheti javait, és tisztes temetésben sincs része, akkor azt mondom: az elvetélt magzat boldogabb nála. Ez sötétben jön, és sötétben megy, sötétség borítja még a nevét is, az nem látta a napot, és nem ismeri az éjszakai nyugodalmat; egyik sem több, mint a másik! Ha az kétszer ezer évig élne is, de nem volna örömére, akkor nem ugyanoda jut mind a kettő?
Az ember minden fáradozása a szájáért van, de a gyomra mégsem telik meg. Mivel van többje a bölcsnek, mint a balgának? És mit tartsunk a szegényről, aki a nyilvánosság előtt fenn tudja tartani a látszatot?
VÁLASZOS ÉNEK
Péld 30, 8; Zsolt 30, 15-16
Csalást és hazug szót tarts távol tőlem, Uram. * Ne adj nekem se nyomort, se gazdagságot, hadd egyem kimért kenyeremet.
Én benned remélek, Uram, kezedben van a sorsom. * Ne adj nekem se nyomort, se gazdagságot, hadd egyem kimért kenyeremet.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Jeromos áldozópapnak A Prédikátor könyvéhez írt magyarázatából
(PL 23, 1057-1059)
Keressétek, ami odafönt van!
Ha valakinek Isten gazdagságot és vagyont adott, és megengedte, hogy élvezze és kivegye részét belőle, és örömét találja munkájában: ez Isten ajándéka. Mert az ilyen nem sokat törődik élete napjaival, mivel Isten örömmel tölti el szívét. A Szentírás itt összehasonlítja annak az embernek a sorsát, aki nagy vagyona miatt még az ételét is nagy gondok közepette veszi magához és még élni sem ér rá mulandó javai miatt, annak a boldogabb embernek a sorsával, aki a jelen élet javait élvezni is tudja. Ennek ugyanis van legalább valamilyen kis gyönyörűsége is az élvezetben, de amannak csak emésztő gondjai adódnak. Sőt meg is magyarázza, hogy miért Isten ajándéka az, ha valaki örülni tud vagyonának. Ugyanis az ilyen nem sokat törődik élete napjaival.
Mert elvonja őt Isten a gondoktól, és örömet ad szívébe. Nem lesz szomorú az élete, hiszen nem kell gondokban vergődnie, és a jelen élet örömei meg gyönyörűségei sem tartják távol Istentől. De sokkal jobb, ha az Apostol gondolata szerint a Szentírás e szavain az Istentől adott lelki ételt és lelki italt értjük, és így megtaláljuk minden munkánkban az örömünket is. Valóban csak nagy erőfeszítés és sok munka árán érhetünk el oda, hogy ezeket az igazi javakat élvezhessük. Ez hát a mi sorsunk, hogy magának az erőfeszítésnek és munkának is örülni tudjunk. Ez az öröm jó dolog, de csak addig, amíg Krisztus, a mi életünk megjelenik, hiszen ez még nem a teljes boldogság.
Az ember minden fáradozása a szájáért van, de vágyát mégsem tudja kielégíteni. Mivel van többje a bölcsnek, mint a balgának? És mivel a szegénynek, aki a nyilvánosság előtt fenn tudja tartani a látszatot? Mindazt, amiért az emberek itt a földön fáradoznak, elnyeli a szájuk, megőrli a fog, és a gyomorba jut, hogy azt megeméssze. Tehát meglehetősen kevés az a gyönyörűség, amit ezek a dolgok szereznek. Hiszen jóformán csak addig jelentenek élvezetet, amíg ízleljük azokat.
Az ember azonban az evéssel nem tudja kielégíteni a vágyát. Vagy azért, mert újra megkívánja azt, amit evett, és sem bölcs, sem balga nem élhet eledel nélkül; a szegény nem is keres egyebet, csak azt, hogy testét táplálja, és éhen ne vesszen. Vagy pedig azért marad kielégítetlen evés után is az ember, mert a testi jóllakás semmi különös előnyt sem jelent a léleknek, hiszen a bölcs is, a balga is ugyanolyan testi eledellel él, és a szegény figyelme odairányul, ahol valami evilági jót vett észre.
Sokkal jobb tehát ezt a helyet arra az igazán bölcs emberre érteni, aki jártas a Szentírásban, és így valóban minden fáradsága a szájáért van, de vágyát mégsem tudja kielégíteni, mert mindig többet óhajt abból megtanulni. Itt aztán valóban többje van a bölcsnek, mint a balgának; mert bár magát szegénynek tartja (éspedig olyan értelemben, ahogy az evangélium boldognak hirdeti a szegényt), és az örök élet javainak elnyerésére törekszik. Közben azon a szűk és keskeny ösvényen jár, amely az örök életre vezet. Szegény ugyan a gonosz tettekben, de tudja, hogy hol talál rá Krisztusra, aki maga az élet.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Sir 23, 4-6. 1. 3
Uram, Atyám és életemnek Istene, ne hagyj engem gonoszat gondolni; ne verj meg engem nagyravágyó szemmel, és a gonosz kívánságot tartsd távol tőlem. * Ne hagyd, hogy zsákmányul ejtsen a buja szenvedély!
Ne hagyj el engem, Uram, hogy ne gyarapodjék hebehurgyaságom, és bűneim ne szaporodjanak! * Ne hagyd, hogy zsákmányul ejtsen a buja szenvedély!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható Istenünk, segíts, hogy törvényedet mindenkor szem előtt tartsuk, akaratodat pedig szóval és tettel meg is valósítsuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky