2024. szeptember 11.

Szerda, évközi idő, 23. hét
3. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Világteremtő jó Urunk,

nézz ránk, vezérlő támaszunk!

Akiknek alvás enyhet ad,

bűnben tespedni sose hagyd.

Esdeklünk hozzád, Krisztusunk,

bocsáss meg, hogyha elbukunk:

virrasztva éjjel felkelünk,

hogy magasztaljon énekünk.

Feléd tárjuk szívünk, kezünk,

amint parancsot minekünk

a prófétai szó adott

és Pál példája ránk hagyott.

Te minden bűnünket tudod:

minden titkát kitárva most

a szív zokogva, esdve kér

és könyörög bocsánatért.

Dicső Királyunk, Krisztusunk,

Atyáddal együtt áld szavunk,

s vigasztaló Szentlelkedet

örökké áldjuk teveled! Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Minden tudásnak Istene,

ujjongva hódolunk neked,

ki látod lelkünk rejtekét,

s kegyelmeddel táplálod is.

Te, legjobb Pásztor, védd a jót,

míg jársz az elveszett után,

s minket kövér mezőiden

végy jó bárányaid közé.

Kemény Bíránk haragja majd

ne juttasson rosszak közé,

ítéletedkor hadd legyünk

örök meződre szánt juhok!

Neked, Megváltónk, tisztelet,

erő, dicsőség, győzelem;

a mindenség Királya vagy,

túl századok minden során! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Uram, színed előtt jár az irgalom és a hűség.
89 (88). zsoltár, 2-38
Isten nagy irgalma Dávid családja iránt
Isten, ígéretéhez híven, Dávid családjából támasztotta Jézust, az Üdvözítőt (ApCsel 13, 22-23).
I.

Az Úr nagy jóságát énekelem szüntelen, *

nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségét.

Így szóltam ugyanis: †

„Örökké tart a te irgalmad, *

hűségedet szilárddá tetted a mennyben.”

„Választottammal szövetséget kötöttem, *

megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:

Örökre megerősítem ivadékodat, *

és nemzedékről nemzedékre építem trónodat.”

Magasztalják csodás tetteidet az egek, Uram, *

a szentek közösségében pedig hűségedet.

A fellegekben van-e az Úrhoz hasonló, *

az Isten fiai közül ki mérhető az Úrhoz?

Szentjeinek gyülekezetében félelmetes az Isten, *

félelmetesebb és nagyobb, mint akik körülveszik.

Uram, mindenható Isten, ki hasonló hozzád? *

Hatalmas vagy, Uram, és körülvesz a hűség.

Te uralkodol a háborgó tengeren, *

te csendesíted le vad hullámait.

Megfékezted, mint a megsebzett Ráhábot, *

erős karoddal szétszórtad ellenségeidet.

Tied az ég, és tied a föld, *

te alapoztad meg a földkerekséget és annak teljességét.

Észak és Dél a te alkotásod, *

nevednek ujjong a Tábor és a Hermon.

Hatalmas a te karod, *

kezed erős, jobbod dicsőséges.

Trónod alapja a jog és az igazság, *

színed előtt jár az irgalom és a hűség.

Boldog a nép, amely tud ünnepelni, *

és arcod fényében járhat, Uram.

Egész nap nevednek örvendeznek, *

és igazságod felmagasztalja őket.

Te vagy minden erősségünk dísze, *

és jóvoltodból felemelkedik fejünk.

Mert az Úrtól van a mi pajzsunk, *

és Izrael Szentjétől a királyunk!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Uram, színed előtt jár az irgalom és a hűség.
2. ant. Isten Fia test szerint Dávid nemzetségéből született.
II.

Egykor látomásban így szóltál szentjeidhez: †

„Segítségemet egy hősnek adtam, *

választottamat a népből fölemeltem.

Szolgámra, Dávidra rátaláltam, *

és szent olajommal fölkentem őt.

Erős támasza kezem lesz, *

karom teszi őt erőssé!

Ellensége semmire sem megy vele, *

és a gonoszság fia el nem nyomhatja őt.

Megsemmisítem támadóit szeme előtt, *

és megverem gyűlölőit.

Hűségem és szeretetem kíséri őt, *

és nevemben feje magasra emelkedik.

Kezét ráteszem a tengerre, *

és jobbját a folyamokra.

És ő engem így szólít: Atyám vagy, *

Istenem és szabadító Kősziklám!

Én pedig elsőszülöttemmé teszem őt: *

fölségessé a földi királyok között.

Szeretetem iránta örökké megmarad, *

és állandó lesz vele szövetségem.

Örök időkre fenntartom ivadékát, *

és trónusa örökké áll, mint az ég!”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Isten Fia test szerint Dávid nemzetségéből született.
3. ant. Megesküdtem egyszer szolgámnak, Dávidnak: ivadéka fennmarad örökké!
III.

„De ha fiai elhagyják törvényemet, *

és nem járnak tanításom útján,

ha megszegik rendelkezéseimet, *

és nem tartják meg parancsaimat:

vétkükre vesszőm lesz a válasz, *

gonoszságukra pedig verés!

Szeretetemet azonban nem vonom meg tőle, *

és hűségemet meg nem változtatom.

Nem bontom fel szövetségemet, *

és amit ajkam mondott, vissza nem vonom.

Megesküdtem egyszer szentségemre, *

és Dávidnak hazudni nem fogok:

Ivadéka fennmarad örökké, *

trónja szilárd színem előtt, mint a nap,

és áll örökké, miként a hold, *

hűséges tanúm az égen!”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Megesküdtem egyszer szolgámnak, Dávidnak: ivadéka fennmarad örökké!

Ragyogva világít szavad fénye,

Értelmessé teszi a kicsinyeket.

ELSŐ OLVASMÁNY

Habakuk próféta könyvéből

2, 5-20

Az elnyomók megátkozása

Bizony, a gazdagság hűtelen! Eszét veszti, és többé nem nyugszik, kitátja torkát, mint az alvilág, telhetetlen, mint a halál, összeharácsol minden népet, összegyűjt magának minden nemzetet. Vajon nem mondanak-e majd róla mindnyájan példázatokat? Azt mondják majd:

„Jaj annak, aki a máséból gyűjtöget – ugyan meddig? –, aki zálogok terhével terheli magát. Nem kelnek-e fel hirtelen hitelezőid, nem ébrednek-e föl végrehajtóid? A zsákmányuk leszel! Mivel sok népet kifosztottál, a megmaradt népek téged fosztanak ki; amiért embervért ontottál, kifosztottad a földet, a várost és minden lakóját.

Jaj annak, aki családja javára becstelenül harácsol; aki magasra rakja fészkét, hogy kikerülje a balsorsot! Házad szégyene mellett döntöttél, amikor eltiportál számos nemzetet; saját magad ellen vétkeztél. Mert a falban még a kő is kiáltozik, s a fagerenda válaszol neki.

Jaj annak, aki vérrel épít várost, és vétkekből vet a városnak alapot! Hát nem a Seregek Urának akarata az, hogy a népek a tűznek dolgoznak, s hiábavalóságokért fáradnak a nemzetek? Mert az Úr dicsőségének ismerete betölti majd a földet, miként a víz a tengert.

Jaj annak, aki leitatja társát, vegyíti a mérget, míg le nem részegíti, hogy láthassa meztelenségét. Gyalázattal teltél el, nem dicsőséggel! Igyál csak te is, és mutasd meg, hogy körül sem vagy metélve! Rajtad a sor, hogy kiidd az Úr jobbjából a kelyhet. Dicsőségedet elborítja majd a szégyened. Mert elborít a gonoszság, amit a Libanonon végbevittél; rémült állatokat gyilkoltál, embervért ontottál, pusztítottad a földet, a várost és mind, aki benne lakik.

Jaj annak, aki így szól a fatönkhöz: »Ébredj!«, a néma kőhöz: »Kelj fel álmodból!« (Ez a szózat.) Nézd, ki van rakva ezüsttel, arannyal, de éltető lélek nincsen benne! Mire jó a bálvány, alkotója miért faragta? Az ércbe öntött kép, a hazudó jós? Alkotója mégis bízott benne, amikor e szótlan bálványt kifaragta. Az Úr pedig szent templomában lakik: némulj el színe előtt, egész földkerekség!”

VÁLASZOS ÉNEK

Róm 2, 12; 3, 23; 11, 32

Az, aki úgy vétkezett, hogy a törvény nem kötelezte, a törvény nélkül vész el, aki pedig a törvénynek alávetve vétkezett, a törvény alapján nyeri el ítéletét. * Mert mindnyájan vétkeztek és nélkülözik az Isten dicsőségét.

Isten ugyanis minden embert az engedetlenségben fogott össze, hogy mindenkin könyörüljön. * Mert mindnyájan vétkeztek és nélkülözik az Isten dicsőségét.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Bernát apát beszédeiből

(Sermo 5 de diversis, 4-5: Opera omnia, Edit. Cisterc. 6, 1 [1970], 103-104)

A szemlélődés fokozatai

Először is álljunk meg szilárdan a bástyán, támaszkodjunk teljes erőnkből a legbiztosabb sziklára, Krisztusra, hiszen írva van: Sziklára állított engem, azután lábamba erőt öntött. Elmélkedjünk ezen a szilárd alapon állva, hogy belássuk, mit mond nekünk, és mit feleljünk az ő számonkérő szavára.

Az a szemlélődés első fokozata szeretteim, hogy fontolgassuk kitartóan, mit akar az Úr, mi kedves előtte, mit fogad szívesen tőlünk. Minthogy pedig sokban vétkezünk mindnyájan, és bátorságunk megtorpan az ő akaratának tökéletessége előtt, és nem tudunk sem egyesülni vele, sem pedig hozzá felemelkedni, alázkodjunk meg a magasságbeli Isten hatalmas keze alatt. Tegyünk meg mindent, hogy irgalomra méltók legyünk az ő irgalmas tekintete előtt, és kérjük: Gyógyíts meg, Uram, és meggyógyulok; szabadíts meg engem, és megszabadulok, vagy: Uram, könyörülj rajtam, gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened.

Miután pedig szívünk megtisztult már az ilyesfajta gondolatok révén, már ne a mi lelkünk bajával, hanem az isteni Lélek sok gyönyörűségével foglalkozzunk. Ne azt keressük már, hogy mi az Isten akarata mibennünk, hanem hogy milyen az ő akarata önnönmagában.

Az ő akarata szerinti élet ugyanis az, ha nem kételkedünk, hogy mindenben az az üdvösebb a számunkra, és előtte is kedvesebb, ami megfelel az ő akaratának. Ezért ahogy megteszünk mindent lelkünk életének megőrzéséért, ugyanúgy tegyünk meg mindent azért is, hogy – amennyire csak lehet – el ne térjünk ettől az élettől.

Azután pedig, ha a lelki tevékenységben valamelyest már előrehaladtunk, akkor követve a Szentlélek vezetését – aki Isten mélységeit is kifürkészi –, azon gondolkodjunk, hogy milyen édes az Úr, és milyen jóságos önmagában. És imádkozzunk a Prófétával, hogy meglássuk Isten akaratát, és betérhessünk már nem is a saját szívünkbe, hanem az ő templomába, ahol egyre jobban elmondhatjuk: Szomorkodik bennem a lélek, hozzád repül ezért gondolatom.

Eme két dolog körül forog a lelki élet egész foglalata, vagyis hogy magunkba szállva nyugtalanság támadjon bennünk és bánat, amely üdvösségre vezet, így szítsuk fel lelkünkben az isteni életet, hogy vigasztalást merítsünk a Szentlélek öröméből. Ebből fakad egyrészt a félelem és az alázatosság, másrészt pedig ebből születik a remény és a szeretet.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 110, 10; Bölcs 6, 18; Sir 19, 18

Az Úr félelme a bölcsesség kezdete, bölcsekké válnak, akik őt félik; * Isten dicsősége megmarad örökre.

A bölcsesség szeretete az Úr törvényeinek a megtartása, mert minden bölcsesség istenfélelem. * Isten dicsősége megmarad örökre.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te megváltottál és gyermekeiddé fogadtál bennünket. Tekints jóságosan szeretett fiaidra, és vezess el minket, Krisztusban hívőket az igazi szabadságra és a mennyei dicsőségbe. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky