2024. január 26.

Szent Timóteus és Szent Titusz püspökök
emléknap

Délben

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Urunk, felséges Istenünk,

a lét rendjét ki megszabod:

reggel világosságot adsz,

és délben tűző ragyogást,

oltsd el minden viszály tüzét,

szüntesd a rossz vágyak hevét,

a testet egészséggel áldd,

szívünket békéd járja át.

Add meg, kegyelmes jó Atya,

Atyának egyszülött Fia

és Szentlélek, vigasztalónk,

egyetlen Úr, örök király. Ámen.

Vagy:

Dicsérjük dallal az Urat,

buzgó készséggel lelkesen:

az óra, íme, délre jár

s bennünket imádságra hív.

Ez szent idő: az áldozat,

boldog Bárány, keresztre száll

és híveit megváltva most

dicsőségünket szerzi meg.

E fénytől, mely tűzőn ragyog,

homályba hull a déli ég:

szívjuk szívünkbe lelkesen

kegyelme lángját s erejét.

Dicsérjük őt, ki jó Atyánk,

és egyszülött örök Fiát,

s a Szentlelket, ki vigaszunk

meg nem szűnő időkön át. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Láttuk őt: megvetett volt, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés.
22 (21). zsoltár
A szenvedő igaz meghallgatásra talál
Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lamma szabaktáni?” (Mt 27, 46)
I.

Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? *

Miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos szavamtól?

Istenem, kiáltok naphosszat, és te nem hallgatsz reám, *

kiáltok éjjel, és nincs nyugodalmam.

Pedig te szent vagy, *

szentélyed a te néped dicsősége.

Benned bizakodtak atyáink, *

bizakodtak, és te őket megmentetted.

Hozzád kiáltottak, és megszabadultak, *

nem vallottak szégyent, mert benned bíztak.

Én azonban féreg vagyok, nem ember, *

emberek szégyene, akit a nép megvet.

Aki csak rám néz, mind nevet, *

elhúzza száját, fejét ingatva mondja:

„Az Úrban remélt, hát mentse meg, *

szabadítsa meg, ha úgy szereti!”

Te hoztál ki engem az anyaméhből, *

már anyám keblén te voltál reménységem.

Terád hagyatkoztam, amióta élek, *

te vagy Istenem anyám ölétől.

Ne légy tőlem távol, mert itt a szenvedés, *

és nincs, aki segítsen.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Láttuk őt: megvetett volt, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés.
2. ant. Elosztották Jézus ruháját, és köntösére sorsot vetettek.
II.

Körülvesz engem számtalan tulok, *

básáni bikák rohannak rám.

Rám tátják szájukat, *

prédáló, üvöltő oroszlán módjára.

Mint a kiöntött víz, olyan lettem, *

minden csontom szertehullott.

Szívem, mint a viasz, *

megolvadt bennem.

Torkom kiszáradt, mint a cserép, †

nyelvem ínyemhez tapadt: *

a halál porába fektettél.

Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, *

gonosztevők serege zár körül.

Átlyuggatták kezemet-lábamat, *

megszámlálhatom minden csontomat.

Ők meg csak bámulnak, rajtam mulatnak, †

elosztják maguk közt ruhámat, *

és köntösömre sorsot vetnek.

Te azonban, Uram, ne maradj távol! *

Erősségem, siess segítségemre!

Ments meg a kard élétől, *

ragadd ki lelkem az ebek karmai közül.

Szabadíts ki az oroszlán torkából, *

a bikák szarva elől engem, nyomorultat.

Hadd hirdessem nevedet testvéreim előtt, *

a gyülekezetben hadd áldjalak.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Elosztották Jézus ruháját, és köntösére sorsot vetettek.
3. ant. Boruljanak le az Úr előtt a nemzetek családjai!
III.

Akik félitek az Urat, áldjátok, *

magasztaljátok őt, Jákob utódai!

Félve tisztelje őt Izrael minden törzse, *

mert nem nézi le, s nem veti meg a szegény nyomorát.

Arcát nem rejti el előle, *

segélykiáltását meghallgatja.

A nagy gyülekezetben téged dicsérlek, *

az istenfélők előtt teljesítem fogadalmam.

Egyenek a szegények, és lakjanak jól, †

áldják az Urat mind, akik keresik: *

„Szívük élni fog mindörökké!”

Gondoljon az Úrra, és térjen hozzá a föld minden határa, *

boruljanak le előtte a nemzetek családjai!

Mert az Úré a hatalom, *

a népeken ő uralkodik.

Őelőtte borul le a föld minden hatalmassága, *

előtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek.

Az én lelkem is neki él, *

és nemzetségem neki fog szolgálni.

Beszéljenek az Úrról a jövendő nemzedéknek, †

a majd születő népnek igazságosságát hirdessék: *

„Ezeket mind az Úr cselekedte!”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Boruljanak le az Úr előtt a nemzetek családjai!

RÖVID OLVASMÁNY

Róm 3, 21-22a

Most az Isten előtti megigazulás a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá, amint a törvény és a próféták is tanúsítják: Az az Isten előtti megigazulás, amely a Jézus Krisztusban való hitből ered, és amely minden hívőnek szól.

Az Úr végzése igaz: megvidámítja a szívet;

Az Úr parancsa világos: fényt gyújt a szemnek.

Könyörögjünk!

Urunk, Jézus Krisztus, te megváltásunkért ebben az órában ártatlanul mentél a keresztfára, miközben sötétség borította az egész világot. Kérünk, add nekünk mindenkor azt a fényességet, amely elvezet minket az örök életre. Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky