2024. augusztus 2.

Szent Eymard Péter Julián áldozópap
tetszés szerinti emléknap


Franciaországban, La Mure városában született 1811-ben. Pappá szentelése után néhány évig lelkipásztori munkát végzett, majd belépett a Mária Társaságba. Az Eucharisztia misztériumának rendkívüli tisztelője volt, és az Oltáriszentség tiszteletére mind férfi- mind női társulatot alapított. Sok és üdvös kezdeményezése volt, amelyekkel a Szent Eucharisztia szeretetét a társadalom különféle rétegeiben előmozdította. 1868. augusztus 1-én halt meg szülővárosában.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Pásztorok áldott főpásztora, Krisztus,

szent követődnek ünnepelve napját

tárjuk eléd most lelkes énekünkkel

hódolatunkat.

Szolgálni hívtad egykor ezt a férfit,

s pappá nevelve, magad mellé vetted,

szent közösséged kegyes szívű, gondos

támasza így lett.

Nyájadnak őre, pásztoraid tükre,

fénye a vaknak, elesettnek atyja,

lankadók lelke, mindeneknek mindig

mindene volt ő.

Krisztus, a jókat jutalmul az égben

megkoronázod; minekünk is add meg,

hogy pásztorunkat, nyomdokain járva,

mennybe kövessük.

Himnusszal áldjuk mindeneknek Atyját,

felmagasztalván, Isten Fia, téged,

Szentlélek Istent ugyanúgy dicsérjük

szerte a földön. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Kelj oltalmamra, Uram!
35 (34). zsoltár 1-2. 3c. 9-19. 22-23. 27-28
Isten megszabadítja az üldözöttet
Összegyűltek … és tanácsot tartottak, hogyan tudnák Jézust csellel elfogni, és megölni (Mt 26, 3. 4).
I.

Ítéld meg, Uram, az engem ítélőket, *

harcolj az ellenem harcolókkal!

Ragadj vértet, pajzsot, †

úgy kelj oltalmamra, *

és mondd lelkemnek: „Üdvösséged én vagyok!”

Lelkem pedig ujjongjon az Úrban, *

örvendezzen, hogy szabadulást hozott.

Még csontjaim is azt mondják: *

„Ki volna hozzád fogható, Uram?

Megmented a gyöngét az erős kezétől, *

a nyomorult szegényt a fosztogatótól.”

Hamis tanúk állnak elő, *

s olyanról vádolnak, amiről nem tudok.

Rosszal fizetnek a jóért, *

lelkem azért nagyon elhagyatott.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Kelj oltalmamra, Uram!
2. ant. Ítéld meg ügyemet, Uram; védj meg, mert hatalmas vagy!
II.

Pedig amikor ők voltak betegek, *

gyászt öltöttem magamra,

böjttel sanyargattam lelkem, *

és esengve értük imádkoztam.

Mint baráttal vagy testvérrel bántam velük, *

mintha anyámat gyászolnám, görnyedten búsultam.

De amikor meginogtam, örömükben összegyűltek, *

összegyűltek és gyötörtek, kiket nem ismerek.

Szünet nélkül marcangolnak, †

ingerelnek, gúnyolva gúnyolnak, *

és fogukat vicsorgatják ellenem.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Ítéld meg ügyemet, Uram; védj meg, mert hatalmas vagy!
3. ant. Nyelvem egész nap igazságosságodat hirdeti.
III.

Meddig tűröd még, Uram? †

Mentsd meg lelkemet a gazságuktól, *

életemet az oroszlánoktól.

Magasztallak akkor a nagy gyülekezetben, *

dicsőítelek a sok nép között.

Ne mulassanak rajtam álnok ellenségeim, *

akik ok nélkül gyűlölnek, és sanda szemmel tekintenek rám.

Látod, Uram, ne hallgass tovább! *

Uram, ne maradj tőlem távol!

Kelj föl, állj ki igazságom mellett, *

igaz ügyem mellett, én Uram, Istenem!

Ujjongjanak, örüljenek, akik igazam akarják. *

Szüntelenül mondják: „Legyen áldott az Úr, aki békességet akar szolgájának!”

Nyelvem akkor igazságosságodat hirdeti, *

és dicséretedet egész nap.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Nyelvem egész nap igazságosságodat hirdeti.

Őrizd meg, fiam, a szavaimat,

Tartsd meg parancsaim, akkor boldogan élsz!

ELSŐ OLVASMÁNY

Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levéléből

11, 30 – 12, 13

Az Apostol gyengeségeivel dicsekszik

Testvéreim!

Ha dicsekednem kell, gyengeségeimmel dicsekszem. Isten, Urunk, Jézus Atyja, aki mindenkor áldott, tudja, hogy nem hazudom. Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjon, s egy ablakból kosárban bocsátottak le a falon, így menekültem ki a kezéből.

Ha dicsekednem kell, bár az mit sem ér, rátérek a látomásokra és az Úr kinyilatkoztatásaira. Tudok egy emberről Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt – testben-e, nem tudom, testetlenül-e, nem tudom, csak az Isten tudja – elragadtatott a harmadik égig. És tudom, hogy ez az ember – testben-e vagy testetlenül, nem tudom, csak az Isten tudja – elragadtatott a paradicsomba, és titokzatos szavakat hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania. Ilyen dolgokkal dicsekszem, de magammal nem dicsekszem, hacsak gyengeségeimmel nem. Pedig ha (valóban) dicsekedni akarnék, nem volnék balga kérkedő, hiszen igazat mondanék. De óvakodom tőle, nehogy valaki többre értékeljen engem annál, amit bennem lát vagy tőlem hall.

De hogy a nagyszerű kinyilatkoztatás elbizakodottá ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul csapkodjon, és el ne bízzam magam. Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szabadítson meg tőle, de azt felelte: „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyengeségben nyilvánul meg a maga teljességében.”

Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém. Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.

Balga lettem, de ti kényszerítettetek rá, jóllehet az lett volna a kötelességetek, hogy ajánljatok, hiszen semmivel sem maradok el a „fő-fő apostolok” mögött, ha semmi vagyok is. Apostoli küldetésem bizonyítékai voltak nálatok: a nagy türelem, a jelek, a csodák és erőmegnyilvánulások. Mi az, amiben a többi egyház mögött elmaradtatok, hacsak abban nem, hogy nem voltam terhetekre? Ezt a „megbántást” nézzétek el nekem.

VÁLASZOS ÉNEK

2 Kor 12, 9; 4, 7

Legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém. * Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.

Ez a kincsünk cserépedényben van, hogy a nagyszerű erőt ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk. * Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Eymard Julián Péter áldozópap írásaiból

(La Présence réelle, vol. I, Paris, 1950, pp. 270-271. 307-308)

Az Eucharisztia az életet adó szentség

Az Eucharisztia minden embernek életet ad, mindenki számára az élet forrását jelenti. Mindenki együtt ünnepelheti az Egyháznak azt a nagy szentségét, függetlenül attól, hogy melyik nemzethez tartozik, vagy milyen nyelven beszél. Az Eucharisztia megadja nekünk, hogy a keresztény életre törekedjünk, őt eljussunk a krisztusi szeretetre, amelynek ez a szentség a forrása; ez a magyarázata annak is, hogy az Eucharisztia teremti meg és hozza létre kölcsönös kapcsolatot, a sajátos keresztényi rokonságot az emberek között. Mindnyájan ugyanazt a kenyeret eszik, mindnyájan vendégek Jézus asztalánál, aki így természetfeletti módon megteremti közöttünk az egyetértő testvéri közösséget. Olvassátok csak el az Apostolok Cselekedeteit! Ebből kitűnik, hogy a különböző országokból származó első keresztényeknek egy volt a szíve és a lelke, bár egyesek a zsidóságból tértek meg, mások a pogányok közül keresztelkedtek meg. Vajon mivel magyarázható ez az egység? Mert kitartottak az apostolok tanításának hallgatásában ás állhatatosak voltak a kenyértörésben.

Az Eucharisztia ugyanis mind az egyes embereknek, mind pedig az emberi közösségeknek éltető eleme, miként a nap is élteti az élőlényeket és az egész földet. Nap nélkül élettelen lenne a föld. A nap jókedvre deríti az embert, virágba borítja a földet és gazdagítja azt. A nap ad termékenységet, erőt és szépséget minden élőlénynek. Ezen csodás jelenségek láttára nem kell csodálkoznunk azon, hogy a pogányok a napot úgy tisztelték, mint a világ istenét. Nappalunknak ez a csillaga engedelmeskedik és szolgál a Legfőbb Napnak, az isteni Igének, Jézus Krisztusnak, aki megvilágít minden e világra jövő embert. Ő az Eucharisztián, az életet adó szentségen keresztül munkálkodik a lelkek mélyén, és ezáltal alakítja a családokat és a nemzeteket. Boldog, nagyon boldog az a hűséges lélek, aki erre az elrejtett kincsre rátalál; ez elűzi az élet forrása utáni szomjúságot annál, aki ezt a Kenyeret gyakran veszi magához.

A keresztények közössége egy olyan család, amelynek tagjai között az eucharisztikus Jézus hozza létre a szeretet kötelékét. Ő családfő, aki családjának asztalt terít. A keresztény testvériség meghirdetése az Utolsó vacsorán történt, együtt Jézus Krisztus atyaságának meghirdetésével. Jézus ugyanis fiainak, azaz saját gyermekeinek nevezi apostolait, és meghagyja nekik, hogy szeressék egymást, ahogyan ő szerette őket.

Mindnyájan Isten gyermekei, akik ugyanazt az ételt veszik magukhoz. Szent Pál apostol ebből azt a következtetést vonja le, hogy mindnyájan egy családot alkotnak, ugyanazon test tagjai, mert egy kenyérből részesednek, aki maga Jézus Krisztus. Végül az Eucharisztia adja a keresztény közösségnek az erőt, hogy megőrizzék a tiszteletet és a szeretetet egymás iránt. Jézus Krisztus megparancsolja, hogy a testvérek tiszteljék és szeressék egymást. Ezért ő azonosítja magát a testvérekkel: Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!. Ő ugyanis a szentáldozásban minden egyes testvérnek odaadja önmagát.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. 1 Kor 10, 17; Jn 6, 58a

Mi sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesedünk. * Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá.

Az Úr a gabona javával táplált minket. * Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te Szent Eymard Julián Péter áldozópapot egyszülött Fiad testének és vérének szent titka iránt csodálatos szeretettel töltötted el. Engedd jóságosan, hogy mi is részesedjünk abban a lelki gazdagságban, amelyet ő a szentáldozás isteni lakomájából merített. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky