Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Szentháromság egy Istenünk,
hatalmas Úr a föld felett,
halld meg dicsérő énekünk,
ébredve melyet zeng szívünk.
Az ágyból immár felkelünk
a csendességes éjidőn,
és esdekelve kérlelünk,
gyógyítsd meg égő sok sebünk.
A kísértő ha cselt vetett,
és vétkeztünk ez éjszakán,
a bűnt lelkünkről mossa le
kegyelmed égi ereje.
És bízó szívvel kérlelünk:
tündöklő fényed töltsön el,
hogy napjaink pergő során
romlást ne hozzon semmi ránk.
Ezt add meg, kérünk, jó Atya,
s Atyának mása, egy Fia,
s te, Szentlélek, Vigasztaló:
örökre egy uralkodó. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Költözz szívünkbe, Krisztusunk,
örök, megváltó Szeretet,
minden szavunk hadd töltse el
igaz, bűnbánó érzelem.
Nagy hittel hozzuk most eléd
könyörgésünket, Jézusunk,
hogy bűneink rút bélyegét
töröld le rólunk, jó Urunk.
Emeld kereszted nagy jelét,
mely tested által szent nekünk,
pajzsul ma híveid fölé,
kik fiaidként élhetünk.
Jóság Királya, Krisztusunk,
Atyáddal áldás, üdv neked,
s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,
örök dicsőség, tisztelet! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Ítéld meg, Uram, az engem ítélőket, *
harcolj az ellenem harcolókkal!
Ragadj vértet, pajzsot, †
úgy kelj oltalmamra, *
és mondd lelkemnek: „Üdvösséged én vagyok!”
Lelkem pedig ujjongjon az Úrban, *
örvendezzen, hogy szabadulást hozott.
Még csontjaim is azt mondják: *
„Ki volna hozzád fogható, Uram?
Megmented a gyöngét az erős kezétől, *
a nyomorult szegényt a fosztogatótól.”
Hamis tanúk állnak elő, *
s olyanról vádolnak, amiről nem tudok.
Rosszal fizetnek a jóért, *
lelkem azért nagyon elhagyatott.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Pedig amikor ők voltak betegek, *
gyászt öltöttem magamra,
böjttel sanyargattam lelkem, *
és esengve értük imádkoztam.
Mint baráttal vagy testvérrel bántam velük, *
mintha anyámat gyászolnám, görnyedten búsultam.
De amikor meginogtam, örömükben összegyűltek, *
összegyűltek és gyötörtek, kiket nem ismerek.
Szünet nélkül marcangolnak, †
ingerelnek, gúnyolva gúnyolnak, *
és fogukat vicsorgatják ellenem.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Meddig tűröd még, Uram? †
Mentsd meg lelkemet a gazságuktól, *
életemet az oroszlánoktól.
Magasztallak akkor a nagy gyülekezetben, *
dicsőítelek a sok nép között.
Ne mulassanak rajtam álnok ellenségeim, *
akik ok nélkül gyűlölnek, és sanda szemmel tekintenek rám.
Látod, Uram, ne hallgass tovább! *
Uram, ne maradj tőlem távol!
Kelj föl, állj ki igazságom mellett, *
igaz ügyem mellett, én Uram, Istenem!
Ujjongjanak, örüljenek, akik igazam akarják. *
Szüntelenül mondják: „Legyen áldott az Úr, aki békességet akar szolgájának!”
Nyelvem akkor igazságosságodat hirdeti, *
és dicséretedet egész nap.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Őrizd meg, fiam, a szavaimat,
Tartsd meg parancsaim, akkor boldogan élsz!
ELSŐ OLVASMÁNY
Jeremiás próféta könyvéből
4, 5-8. 13-28
Észak felől jön a pusztító
Ezt mondja az Úr: „Hirdessétek Júdában, és adjátok tudtára Jeruzsálemnek! Szólaltassátok meg a kürtöt az országban, kiáltsátok ki, mondjátok teli torokból: »Gyülekező! Vonuljatok a megerősített városokba!« Adjatok le tűzjelet Sion felé! Meneküljetek! Ne késlekedjetek! Mert veszedelmet hozok észak felől, rettenetes pusztulást. Az oroszlán fölkelt fekvőhelyéről; elindult útjára a nemzetek megrontója, eljött hazájából, hogy pusztává tegye országodat. Városaid romhalmazzá válnak, senki sem lakik többé bennük. Ezért öltözzetek szőrzsákba, sírjatok és jajgassatok, mert az Úr izzó haragja még nem fordult el tőlünk.
Lám, úgy közeleg, mint a felhő, szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a sasoknál. »Jaj nekünk! Elvesztünk!« Tisztítsd meg szíved a gonoszságtól, Jeruzsálem, hogy megszabadulj! Meddig adsz még helyet szívedben gonosz gondolataidnak? Figyelj csak! Hírnök jön Dán felől; Efraim hegységéből veszedelem híre érkezik!
Küldjetek vészjelet, hirdessétek Júdának, és jelentsétek Jeruzsálemnek: »Ellenség közeleg egy távoli országból; csatakiáltás hallatszik Júda városai ellen. Körülveszik Jeruzsálemet, mint a mezők őrei, mivel hűtlenül elhagyott« – mondja az Úr. Utaid s a tetteid okozták ezt neked. Ez lett a sorsod! Ó, milyen keserves! Kínja egész a szívedig hatolt.
Jaj, a szívem! Ó, de fáj a szívem! Csupa gyötrelem a lelkem! Háborog a szívem, nem hallgathatok, mert a kürt szavát hallom, a harci riadót. Csapás csapást ér: ezt jelentik. Elpusztul az egész ország! Hirtelenül elpusztultak sátraim, egy szempillantás alatt hajlékaim. Meddig kell még látnom a vész jelét és hallanom a kürtnek szavát? Ez mind azért történt, mert népem esztelen, és nem ismer engem. Balgatag fiak, nincs bennük érteni akarás. Arra van eszük, hogy gonoszságot műveljenek, de hogy jót tegyenek, ahhoz nem értenek. Ha a földre nézek, lám, puszta és kietlen, ha fel az égre, kihunyt a világossága. Ha a hegyeket nézem, lám, ingadoznak, és a halmok is mind megrendülnek. Körülnézek, és nincsen ember, az ég madarai is mind elmenekültek.
Ahogy tovább szemlélődöm, lám, pusztává lett a bőven termő föld; minden város romokban hever az Úr színe előtt, izzó haragjától. Mert azt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország; véget vetek neki! Erre majd gyászba borul a föld, és homályba burkolóznak odafönn az egek. Ezt mondtam, és nem bánom meg; így határoztam, és nem térek el tőle.”
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Jer 4, 24-26; Zsolt 85, 5
Haragod miatt, Istenem, ingadoznak a hegyek; de irgalmazz nekünk, Uram, * És ne tedd pusztasággá az országot.
Építsd újjá országunkat, szabadító Istenünk, és fordítsd el tőlünk haragod. * És ne tedd pusztasággá az országot.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Jeromos áldozópapnak Joel próféta könyvéhez írt magyarázataiból
(PL 25, 967-968)
Térjetek vissza hozzám!
Térjetek vissza hozzám teljes szívetekből, és hirdessetek igazi bűnbánatot böjtölve, sírva és gyászolva, hogy akik most böjtöltök, majd azután jóllakjatok, akik most sírtok, azután majd nevessetek, és akik gyászoltok, azután majd megvigasztalódjatok. Mivel pedig az a szokástok, hogy szomorúságban és kellemetlen helyzetekben megszaggatjátok a ruhátokat (mint az evangélium is említi, így tett a zsidó főpap is, hogy hangsúlyozza az Üdvözítő Urunk ellen hozott vádat, és azt is olvassuk, hogy Pál meg Barnabás is ezt tette a káromló szavak hallatára), ezért én is arra buzdítalak benneteket, hogy ti is szaggassátok meg, de ne a ruhátokat, hanem azt a bűnökkel teli szíveteket, amelyet ha meg nem szaggatnak, szétreped magától, mint a régi tömlő. Amikor pedig megszaggatjátok a szíveteket, térjetek vissza Uratokhoz, Istenetekhez, akitől meglévő bűneitekkel elfordultatok. Bűneitek nagysága miatt ne kételkedjetek a megbocsátásban, mert a ti nagy bűneiteket letörli majd az ő nagy irgalma.
Ő ugyanis jóságos és irgalmas, és inkább a bűnös megtérését akarja, mint halálát, hiszen türelmes és könyörülettel teljes, ő nem olyan türelmetlen, mint az ember, hanem hosszú ideig is vár a megtérésünkre. Ha a bűnös megbánja bűneit, azaz ha mi bűnbánatot tartunk, akkor ő is készségesen visszavonja ítéletét és azokat a büntetéseket is, amelyekkel megfenyegetett bennünket és amelyeket már kimért ránk. Ha mi megtérünk, ő se büntet minket. Amikor itt olyan rosszról beszélünk, amellyel Isten megfenyegetett bennünket, természetesen nem az erkölcsi rosszra gondolunk, hanem olyan büntetésre, amelyről másutt ezt olvassuk: A mának elég a maga baja, és: Ha van valami rossz a városban, annak nem az Úr az oka.
Mint már előbb is mondta a Próféta, Isten jóságos és irgalmas, türelmes és könyörülettel teljes, ha a bűnös kész megbánni a bűnét. De nehogy ez a nagy irgalma valamiképp is elbizakodottá tegyen minket, azért ezt fűzi hozzá a mondottakhoz a Próféta: Ki tudja, hátha visszatér és újra megbocsát, és áldás fakad a nyomában? Ezzel azt akarja mondani: én teljesítem feladatomat és bűnbánatra buzdítlak titeket, mert biztosan tudom, hogy Isten irgalmas, amint azt Dávid könyörgése tanítja: Könyörülj rajtam, Istenem, szerető jóságod szerint, és minthogy mérhetetlen a te irgalmad, gonoszságomat törüld le rólam. De mivel Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélységeit nem tudjuk felfogni, ezért mérséklem az előbbi kijelentést, és inkább buzgón vágyakozom, mint vakmerőn bizakodom, amikor ezt mondom: Ki tudja, hátha visszatér és újra megbocsát?. Amikor ezt mondja: Ki tudja? – ezzel azt akarja jelezni a próféta, hogy ezt a titkot lehetetlen vagy legalábbis igen nehéz megérteni.
Azt a kifejezést pedig, hogy ezek után lesz majd étel s italáldozat, az Úr, a mi Istenünk számára, azt így értelmezzük: miután Urunk áldását adta és bűneinket megbocsátotta, akkor leszünk méltók felajánlani neki az áldozatunkat.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Zsolt 23, 4; 2 Kor 6, 6; Kol 2, 14; Joel 2, 1
Térjetek az Úrhoz őszinte szeretetben mindnyájan, ártatlan kezűek és tiszta szívűek, * Hogy eltörölje az ellenetek szóló adóslevelet.
A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat. Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez. * Hogy eltörölje az ellenetek szóló adóslevelet.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, a te kegyelmed ajándéka, hogy híveid egy akarattal követnek téged. Add népednek, hogy szeressük, amit parancsolsz, vágyakozzunk arra, amit ígérsz, és e világ változandóságai közepette szívből ragaszkodjunk hozzád, akiben megtaláljuk igazi örömünket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky