Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.
HIMNUSZ
Megszentelt régi szép szokás
a böjti megtartóztatás;
tartsuk meg újra gondosan,
mi negyven napra szabva van.
Mózes és a szent látnokok
példája már elénk ragyog,
s Krisztus, ki Úr minden fölött,
magára vett ily böjtidőt.
Kímélőn szóljon hát szavunk,
legyen szegényebb asztalunk,
ne győzzön pajzán tréfaság,
se álmos, tétlen lustaság.
Kerüljünk minden vétkeset,
szívünket rossz ne rontsa meg,
ellenség hogyha megkísért,
hitünk a csapdát zúzza szét.
Boldog Háromság, add meg ezt,
osztatlan Egység, tedd meg ezt,
nekünk az üdvös böjtidő
legyen sok jót gyümölcsöző. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Magasztallak, Istenem, Királyom, †
és áldom nevedet *
mindörökkön-örökké.
Naponta áldalak, †
és nevedet magasztalom *
mindörökkön-örökké.
Nagy az Úr, és minden dicséretre méltó, *
és nagyságát felfogni nem lehet.
Nemzedékről nemzedékre dicsérjék tetteidet, *
és hangosan hirdessék hatalmadat!
Magasztos fölséged nagyságáról beszéljenek, *
és beszéljék el csodatetteidet!
Félelmetes tetteid erejéről szóljanak, *
és hirdessék a te nagy voltodat!
Terjesszék végtelen jóságod hírét, *
és igazságosságodat ujjongva áldják!
Irgalmas és kegyelmes az Úr, *
hosszan tűrő és nagy irgalmú.
Jóságos az Úr mindenkihez, *
irgalmas minden teremtményéhez.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Magasztaljon téged, Uram, minden műved, *
és szentjeid áldást mondjanak!
Hirdessék, hogy országod milyen dicsőséges, *
és hatalmadról beszéljenek,
hogy megismertessék az emberekkel hatalmadat *
és nagyszerű országod dicsőségét.
Örökkévaló ország a te országod, *
uralmad minden nemzedéken át megmarad.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Hűséges az Úr minden szavában, *
és szent minden cselekedetében.
† Az Úr fenntartja a botladozót, *
és a megalázottat fölemeli.
Mindenek szeme bízón rád tekint, *
és te enni adsz nekik alkalmas időben.
Megnyitod kezedet, *
és eltöltesz minden élőt jótéteménnyel.
Igazságos az Úr minden végzésében, *
és szent minden cselekedetében.
Közel az Úr azokhoz, akik őt szólítják, *
mindazokhoz, akik őt igaz szívvel hívják.
Az istenfélők vágyait teljesíti, †
kérésüket meghallgatja, *
és megmenti őket.
Megóv az Úr mindenkit, aki őt szereti, *
de elpusztít minden gonosztevőt.
Hirdesse szám az Úr dicsőségét, †
és szent nevét áldja minden élő *
mindörökkön-örökké.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Táplálta őt az élet és értelem kenyerével,
És megitatta az üdvös bölcsesség vizével.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Kivonulás könyvéből
22, 19 – 23, 9
Részlet a Szövetség könyvéből: Törvények az idegenek és a szegények védelmére
Ezt mondja az Úr:
„Aki más isteneknek áldozatot mutat be, azon be kell tölteni az átkot.
Az idegent ne használd ki, és ne nyomd el, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptomban. Az özvegyet és árvát ne sanyargassátok! Ha durván bántok vele, s ő hozzám kiált, meghallom panaszát, és fellobban haragom. Kard által veszítlek el benneteket, hogy asszonyaitok özvegyek, gyermekeitek árvák legyenek.
Ha népemből való szegénynek, aki közötted él, pénzt kölcsönzöl, ne viselkedj vele szemben uzsorás módjára! Ne követelj tőle kamatot!
Ha embertársad köpenyét zálogba veszed, napszálltakor add vissza neki! Ez az egyetlen takarója, amellyel beburkolja testét. Különben mi alatt hálna? Ha hozzám kiált, meghallgatom, mert irgalmas vagyok.
Istent ne káromold, néped vezetőjét ne átkozd!
Ne késlekedj felajánlást tenni szérűd bőségéből és új borodból! Fiaid közül az elsőszülöttet add nekem! Így kell tenned szarvasmarháddal és juhoddal is. De az elsőszülött hét napig maradjon anyjánál, s csak a nyolcadik napon ajánld fel nekem! Legyetek szent emberek előttem! Ezért a ragadozók által széttépett állatot ne egyétek meg, hanem adjátok a kutyáknak!
Ne tégy hamis vallomást! Hamis tanúskodással ne segítsd azt, akinek nincs igaza! Ne kövesd a többséget a gonoszságban, és a perben ne csatlakozzál a többség vallomásához úgy, hogy eltérsz az igazságtól! A perben a szegényhez se légy részrehajló!
Ha ellenséged eltévedt marhájára vagy szamarára bukkansz, hajtsd vissza hozzá! Ha látod, hogy ellenséged szamara a teher alatt összerogyott, ne kerüld el ellenségedet, hanem segíts neki felállítani!
Ne csavard el a szegény ember igazát!
Az igazságtalan pertől tartsd magad távol! Az ártatlant és akinek igaza van, ne öld meg, viszont a bűnöst ne mentsd fel soha! Megvesztegető ajándékot ne fogadj el, mert az ajándék vakká teszi azokat, akik látnak, és elferdíti azok ügyét, akiknek igazuk van.
Az idegent ne nyomd el! Tudjátok, milyen sorsa van az idegennek, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptomban.”
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 81, 3-4; Vö. Jak 2, 5
Védjétek meg a szegény és az árva jogát, ítéljétek meg igazát az elnyomottnak és a nyomorultnak; * Szabadítsátok meg a szűkölködőt, mentsétek ki a szegényt a gonosz karmából!
Isten azokat választotta ki, akik a világ szemében szegények, hogy a hitben gazdagok legyenek, és örököljék az országot. * Szabadítsátok meg a szűkölködőt, mentsétek ki a szegényt a gonosz karmából!
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspöknek Szent János evangéliumáról szóló fejtegetéseiből
(Tract. 15, 10-12. 16-17: CCL 36, 154-156)
Egy szamariai asszony odament vizet meríteni
Egy asszony odament. Az Egyháznak előképe ő, nem a már megigazultnak, hanem annak, amely majd megigazult lesz. Ezt mutatja ugyanis a beszélgetés. Mit sem sejtve érkezett oda az asszony, ott találta Jézust, aki aztán beszélgetni kezdett vele. Lássuk tehát, mit beszélt vele, miért ment oda ez a szamariai asszony vizet meríteni. A szamaritánusok nem tartoztak a zsidó néphez, származásukat tekintve idegenek voltak. A valóság képéhez hozzátartozik még az is, hogy ez az asszony, aki az Egyházat jelképezi, az idegenek közül jött. Az Egyháznak ugyanis a zsidó néptől idegen pogányság köréből kellett jönnie.
Tehát ennek az asszonynak a szavaiban mi magunkat halljuk meg; ismerjünk rá benne magunkra, és adjunk hálát az Istennek benne önmagunkért. Az asszony ugyanis előkép volt csupán, nem maga a valóságos Egyház. Hiszen az Egyház benne csak előre jelezte a jelképét, és ilyen lett valóságban is. Hitt ugyanis abban, aki róla ezt az előképet tárta szemünk elé. Tehát odament vizet meríteni. Egyszerűen azért jött, hogy vizet merítsen, ahogyan ezt mind a férfiak, mind a nők egyaránt szokták.
Jézus megszólította: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek. A szamariai asszony így válaszolt: „Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól kérsz inni?” A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamariaiakkal.
Figyeljétek meg: a zsidók egyáltalán nem használták az idegenek edényeit. Minthogy pedig az asszony vitt magával vízmerítő edényt, azon csodálkozott, hogy egy zsidó férfi inni kért ebből tőle, mert ez nem volt szokásban náluk. Ő azonban, aki inni kért, már az asszonynak a hitére szomjazott.
Végül halld meg: ki az, aki inni kér. Jézus ezt felelte neki: Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki ezt mondja neked: „Adj innom”, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.
Innivalót kér, de innivalót is ígér. Mintha rászorulna arra, hogy kapjon, pedig annyira bővelkedik, hogy másokat is ki fog elégíteni. Jézus mondta neki: Ha ismernéd Isten ajándékát. Isten ajándéka a Szentlélek. Egyelőre még nem szól teljes nyíltsággal az asszonyhoz, lassanként férkőzik közel a szívéhez. Talán már tanítja is. Van-e kedvesebb, van-e jóságosabb ennél a buzdításnál? Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki ezt mondja neked: „Adj innom”, inkább te kérnél tőle, s ő élő vizet adna neked.
Ugyan melyik vízből akart adni, ha nem abból, amelyről ezt írták: Tenálad van az élet forrása? Hogyan is szomjaznának azok, akik házad gazdagságától megittasodnak?
A Szentlélek gazdag bőségét ígérte meg tehát, de az asszony ezt még nem fogta fel. Minthogy még nem értette, mit is válaszolt? Az asszony kérte: Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen ide járnom meríteni. A szükség kényszerítette, hogy dolgozzék, a fáradtság miatt viszont húzódozott a munkától. Bárcsak hallotta volna már: Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok, én megkönnyítelek titeket!
Ezeket ugyanis épp azért mondta neki Jézus, hogy többé már el ne fáradjon; de ezt ő még nem értette meg.
VÁLASZOS ÉNEK
Jn 7, 37-39; 4, 14
Jézus fennhangon hirdette: Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék; aki hisz bennem, belsejéből az Írás szava szerint élő víz folyói fakadnak. * Ezt a Lélekről mondta, amelyben a benne hívők részesülnek.
Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé. * Ezt a Lélekről mondta, amelyben a benne hívők részesülnek.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, minden irgalom és jóság forrása, te a böjt, az imádság és az irgalmas szeretet gyakorlása által gyógyulást adsz bűneinkre. Nézd jóságosan őszinte bűnbánatunkat, és amikor vétkeinket beismerve meghajlunk előtted, emelj föl minket szüntelen irgalmaddal. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky