Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Siess, ó boldog vértanú,
köszöntsd győzelmed ünnepét,
ma nyerted véred díjaként
fejed köré a koszorút.
A világ éjéből e nap
bírót, bakót mikor levert,
téged fénylő egekbe vitt,
és Krisztus nyájához sorolt.
Most angyalok közt van helyed,
s fehér ruhában tündökölsz:
tisztára mostad, hős tanú,
véred patakját ontva rá.
Állj mellénk, könyörgő szavad
Krisztus kegyelmét esdje le:
hajoljon hozzánk kegyesen
s oldjon fel vétkeink alól.
Csak kis időre szállj közénk,
Krisztus kegyét terjeszd ki ránk.
A bűntől terhelt szíveket
bocsánat könnyebbítse meg.
Atyát, Fiát s Vigasztaló
Lelkét dicsérjük szüntelen,
ki dicsőséggel koronáz
örökre téged odafenn. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Áldjad, lelkem, az Urat, *
egész bensőm az ő szent nevét áldja!
Áldjad, lelkem, az Urat, *
és ne feledd el, hogy veled mennyi jót tett!
Ő megbocsátja minden bűnödet, *
és minden betegségedet meggyógyítja.
Életedet megváltja a sírtól, *
szeretetével és könyörületével meg is koronáz.
Egész életedet elhalmozza javakkal, *
és megújul ifjúságod, mint a sasoké.
Az Úr igazságot szolgáltat, *
és minden elnyomottnak megvédi jogát.
Mózessel megismertette útjait, *
és Izrael fiaival nagy csodáit.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Könyörületes az Úr, és jóságos, *
hosszan tűrő és nagy irgalmú.
Nem pöröl velünk szüntelen, *
és haragja nem tart örökké.
Nem bűneink szerint bánik velünk, *
és nem gonoszságunk szerint fizet vissza.
Mert amilyen messze van az ég a földtől, *
olyan nagy a szeretete az őt félők iránt.
És amilyen távol van napkelet napnyugattól, *
olyan messzire veti el vétkeinket.
És ahogyan az atya megkönyörül fiain, *
úgy könyörül az Úr azokon, akik félik őt.
Ő jól tudja, hogy miből formált, *
nem felejti, hogy csak por vagyunk.
Az ember napjai olyanok, mint a fű, *
virul, mint a mező virága;
de egy kis szellő, s már vége van, *
a helyét sem ismerik többé.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, *
és igazsága még unokáikkal is.
Azokkal, akik szövetségét híven őrzik, *
és hűségesen teljesítik parancsait.
Az Úr a mennyben állította fel trónját, *
királyi hatalmával uralkodik a mindenségen.
Áldjátok az Urat, ti, angyalok, †
ti, hatalmasok, akik teljesítitek parancsát, *
és hallgattok intő szavára.
Áldjátok az Urat, ti, mennyei erők, *
szolgái, kik akaratát teljesítitek.
Áldjátok az Urat mind, ti, kezének művei, †
mindenütt, ahol uralkodik. *
Áldjad, lelkem, az Urat!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Isten feltámasztotta Krisztust a halálból. Alleluja.
Hogy legyen hitünk és reményünk Istenben. Alleluja.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Jelenések könyvéből
14, 14 – 15, 4
Látomás a végső időkről: aratás és szüretelés
Én, János, fehér felhőt láttam, a felhőn ült valaki, aki az Emberfiához hasonlított. A fején aranykorona volt, a kezében éles sarló. A templomból egy másik angyal jött ki, és harsány hangon szólt a felhőn ülőnek: „Ereszd neki sarlódat, és arass, mert eljött az aratás ideje, és a vetés már érett a földön.” A felhőn ülő a földre vetette sarlóját, és learatta a földet.
Majd egy másik angyal lépett ki az ég templomából, éles metszőkés volt nála. Egy harmadik angyal az oltártól lépett elő, ennek a tűz fölött volt hatalma. Harsány hangon szólt annak, akinél az éles metszőkés volt: „Ereszd neki éles metszőkésedet, és szüreteld le a föld szőlőfürtjeit, mert beértek a szemek.” Erre az angyal a földre vetette metszőkését, leszüretelte a föld szőlőjét, és bedobálta Isten haragjának hatalmas sajtójába. A kádat a városon kívül kitaposták, és ezerhatszáz stádiumnyira annyi vér folyt ki belőle, hogy a lovaknak a zabolájukig ért.
Egy másik csodálatos nagy jelet is láttam az égen: Hét angyalt, a hét végső csapás volt rájuk bízva: ezzel lesz teljessé az Isten haragja. Tűzben játszó, csillogó üvegtengert láttam. Akik legyőzték a vadállatot, képmását és nevének számát, ott álltak az üvegtengeren, a kezükben az Isten hárfája. Mózesnek, az Isten szolgájának és a Báránynak énekét énekelték: „Nagy és csodálatos minden műved, mindenható Urunk, Istenünk. Hűségesek és igazak útjaid, nemzetek Királya! Ki ne félne, tisztelne téged, Urunk, ki ne dicsérné nevedet? Egyedül csak te vagy a Szent, eljön minden nemzet, és színed elé borul, mert nyilvánvalóvá lett, ahogyan ítéltél.”
VÁLASZOS ÉNEK
Jel 15, 3; Kiv 15, 11
A Báránynak énekét énekelték: Nagy és csodálatos minden műved, mindenható Urunk, Istenünk. * Hűségesek és igazak útjaid, nemzetek Királya, alleluja!
Ki hasonló hozzád a hősök közt, Uram? Ki hasonló hozzád, te szentségben dicső, aki csodákat teszel? * Hűségesek és igazak útjaid, nemzetek Királya, alleluja!
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Fidél áldozópap és vértanú dicsérete
A neve szerint és a valóságban is Hűséges
Mint a katolikus hit védőjét, Szent Fidélt XIV. Benedek pápa ezekkel a szavakkal dicsőítette:
„Egész szeretetével igyekezett vigaszt és anyagi segítséget nyújtani szükségben levő felebarátainak, atyailag felkarolt minden szerencsétlent, a szegényeknek egész seregét látta el a mindenfelől összegyűjtött alamizsnáival.
Az árvák és az özvegyek elhagyatottságát úgy enyhítette, hogy a gazdagoktól és fejedelmektől segítséget szerzett számukra; nem szűnt meg minden börtönbe zártnak, akinek csak tudott, lelki és testi vigaszt nyújtani, minden egyes beteget felkeresni, őket megerősíteni, és az Istennel kibékítve a végső küzdelemre felkészíteni.
Az ilyen segítségnyújtásban szinte a legkitűnőbb alkalma nyílt az érdemszerzésre, amikor a svájci területen állomásozó osztrák hadsereg majdnem az utolsó emberig járványos betegségbe esve, a ragály és a halál szánalmas martaléka lett.”
Ezzel a szeretettel párosult az is, hogy ez a neve szerint és a valóságban is Hűséges férfi, kitűnt a katolikus hit buzgó védelmében. Lankadatlanul hirdette, és vérével tanúságot tett róla. Néhány nappal a vértanúsága előtt tartott utolsó beszédében mintegy végrendeletként ezeket a szavakat hagyta ránk:
„Ó, katolikus hit, mily szilárd, mily erős vagy, milyen mélyre nyúlnak gyökereid, mert nagyon biztos sziklaalapra épülsz! Az ég és föld elmúlhat, te azonban soha meg nem szűnhetsz. Kezdettől fogva az egész világ ellentmondott neked, de te hatalmas erővel győzelmet arattál mindenek felett.
Mert ez a győzelem – győzelem a világ felett! – a mi hitünk. Ez hajtotta Krisztus uralma alá a leghatalmasabb királyokat is, ez vezette Krisztus követésére a népeket.
Mi késztette volna a szent apostolokat és a vértanúkat arra, hogy a kegyetlen harcokat és a legszörnyűbb büntetéseket is elviseljék, ha nem a hitük, legfőképpen a feltámadásba vetett hitük?
Mi késztette volna a remetéket arra, hogy az élvezeteket megvetve, minden tiszteletet elutasítva és a gazdagságról lemondva a puszta magányban önmegtartóztató életet éljenek, ha nem az élő hitük?
Mi készteti manapság is Krisztus igazi követőit arra, hogy elvessék a bujaságot, hátat fordítsanak a gyönyöröknek, hogy elfogadják a mostoha körülményeket, és eltűrjenek minden nyomorúságot?
Az élő hitük, amely a szeretetben teljesedik ki! Ez készteti őket arra, hogy a jövendő javak reményében lemondjanak az evilági javakról, és elcseréljék a jelenvalókat a jövendőkért.”
VÁLASZOS ÉNEK
2 Tim 4, 7-8a; Fil 3, 8b. 10
A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. * Készen vár az igazság győzelmi koszorúja. Alleluja.
Krisztusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent hátránynak tartok, hogy megismerhessem feltámadásának erejét, de a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget. * Készen vár az igazság győzelmi koszorúja. Alleluja.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Sigmaringeni Szent Fidél áldozópap lelkében lángra lobbantottad szereteted tüzét, és hitterjesztő munkája közben megjutalmaztad a vértanúság dicsőségével. Közbenjárására add, hogy a szeretet biztos alapján álljunk, és vele együtt megtapasztaljuk Krisztus feltámadásának erejét. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky