Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Urunknak áldott napja ez,
szent fényességgel virradó,
világnak átkos vétkeit
kiontott szent vér mossa le.
Eltévedt ember hitre tér,
vakok szemében gyúl a fény;
s hogy irgalmat nyert a lator,
félelmünk immár megszűnik!
Ámulnak mind az angyalok
látván a bűnbánó latort,
ki bízva Krisztushoz kiált,
s menny üdvösségét élvezi.
Csodálandó nagy szent titok:
világnak bűnét elveszi,
s a testben járók vétkeit
eltörli Krisztus teste már.
Mi más lehetne nagyszerűbb?
Bűnt megbocsát az irgalom,
félelmet űz a szeretet,
s új életet hoz a halál.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
Vagy Húsvét nyolcada utáni köznapokon tetszés szerint:
Örvendj, ég, messzi csillagok,
tenger, föld, nap, tapsoljatok;
kereszthalálból Mesterünk
feltámadt, s benne élhetünk.
Ím, üdvösségünk visszatért,
Bárányunk ontott drága vért,
a bűnhomályból egymaga
lett létünk bátor hajnala.
Halált végzett ki e halál,
gyógyírra bűn, baj itt talál;
erényeink sértetlenül
ragyognak már győztes jelül.
Reményt ad és új kezdetet
e fénylő megváltói tett;
higgyük: mi is feltámadunk,
s mennyben lesz boldog otthonunk.
Fellelkesítnek szent javak,
buzgó imák ujjongjanak;
Húsvétot ünnepeljük itt,
mely nekünk nyújtja kincseit.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, ne feddj meg felindulásodban, *
és ne büntess haragodban,
mert nyilaid belém hatoltak, *
és rám nehezedett kezed.
Nincs testemen ép hely, mert haragszol énrám, *
nincs nyugta csontjaimnak, mert sok a vétkem.
Gonoszságaim fejemre gyűltek, *
súlyos teherként nehezednek rám.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Üszkösödnek gennyedt sebeim *
oktalanságom miatt.
Nyomorúságomban meggörnyedtem, *
naphosszat szomorúan járok-kelek.
Ágyékomat gyulladás gyötri, *
nincs testemben semmi épség.
Elgyöngültem, és levert vagyok, *
keserűen jajgatok szívem fájdalmában.
Uram, előtted van minden kívánságom, *
nincs elrejtve előtted sóhajom.
Reszket a szívem, elhagy az erőm, *
elhomályosul szemem világa.
Barátaim és szeretteim dermedten állnak bajom előtt, *
rokonaim messze maradnak.
Csapdát állítanak, akik vesztemre törnek, †
rosszakaróim álnokul szólnak, *
és egész nap cselt szőnek ellenem.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Én meg, mint egy süket, semmit sem hallok, *
mint egy néma, nem nyitom föl számat.
Olyan vagyok, mint aki nem hall, *
mint aki nem tud válaszolni.
Mert, Uram, én benned remélek, *
meg is hallgatsz, Uram, Istenem.
Így szóltam ugyanis: „Rajtam senki ne nevessen, *
és ha lábam tántorul, senki se dicsekedjék!”
Mert már a bukás küszöbén állok, *
a szenvedés nem marad el tőlem.
Ezért gonoszságomat őszintén megvallom, *
és bánkódom bűneim miatt.
Ellenségeim azonban erősebbek nálam, *
és sokan vannak, akik gonoszul gyűlölnek engem.
Rágalmaznak, és a jóért rosszal fizetnek, *
mivel mindig a jót akarom.
Ne hagyj magamra, én Uram, *
Istenem, ne távozz el tőlem!
Siess, oltalmazz engem, *
Uram, én menedékem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Feltámadásodnak, Krisztus. Alleluja.
Ég és föld örvendezik. Alleluja.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Jelenések könyvéből
4, 1-11
Látomás Istenről
Én, János, látomásban láttam, hogy egyszer csak kapu nyílt az égen, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mintha harsona szólt volna hozzám, folytatta: „Gyere fel ide, és megmutatok neked mindent, aminek történnie kell.”
Nyomban elragadtatásba estem. Egy trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki. Az ott ülő tekintete jáspishoz és kárneolhoz hasonlított, és smaragdhoz hasonló szivárvány volt a trónja körül. A trón körül huszonnégy szék, a székeken huszonnégy vén ült, fehér ruhába öltözve, a fejükön arany korona. A trónból zengő, mennydörgő villámok csapkodtak. A trón előtt hét lobogó fáklya lángolt: Isten hét szelleme.
A trón előtt kristályként csillogó üvegtenger. A trón közepén a trón körül négy élőlény, elöl, hátul csupa szem. Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második fiatal bikához, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a negyedik pedig repülő sashoz hasonlított. Mind a négy élőlénynek hat-hat szárnya volt, körös-körül és belül is tele szemmel. Éjjel-nappal folyvást ezt zengték: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van, és aki eljő!”
Míg az élőlények dicsőséget, áldást és hálát zengtek a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek, a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt, és imádta az örökkön-örökké élőt. Koronájukat a trón elé tették, és zengték: „Méltó vagy, Urunk, Istenünk, hogy a dicsőség, a tisztelet és a hatalom tied legyen, mert a mindenséget te alkottad, akaratod hívott létre és teremtett mindent.”
VÁLASZOS ÉNEK
Jel 4, 8; Iz 6, 3
Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van, és aki eljő! * Dicsősége betölti az egész földet, alleluja.
A szeráfok harsány hangon mondogatták egymásnak: Szent, szent, szent a Seregek Ura! * Dicsősége betölti az egész földet, alleluja.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Sztuditész Szent Theodorosz szónoklataiból
(Oratio in adorationem crucis: PG 99, 691-694. 695. 698-699)
Krisztus értékes és éltető keresztje
Ó, szent keresztnek drága ajándéka! Ó, dicső kereszt, mily nagy az ékessége! Nincs rajta együtt a jó és a rossz, mint az Éden fáján, hanem mindenestől szép és pompás, látásra és ízlelésre egyaránt.
Ez a fa már nem halált, hanem életet szül. Világít, nem homályosít; bevezet az Édenbe, és nem rekeszt ki onnan. Ez az a fa, amelyre mint valami diadalmi kocsira szállt fel Krisztus, és legyőzte a sátánt, a halál urát, és kiszabadította az emberi nemet a zsarnok rabszolgaságából.
Ez az a fa, amelyen a mi Urunk, mint legyőzhetetlen harcos, a küzdelemben kezén-lábán és isteni oldalán megsebesült, és így gyógyította meg gonosztetteink sebeit, azaz a veszedelmes sátán által megrontott emberi természetünket.
Hajdan a fa miatt vesztünk el, most a fa által kaptuk vissza az életet. Akkor a fáról vezettek félre minket, most a fán győztük le az álnok kígyót. Igazán új és rendkívüli csere! Halál helyett életet, romlandóság helyett romolhatatlanságot, gyalázat helyett dicsőséget ad.
Nem hiába kiált fel a szent Apostol: Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak. Hiszen ebből a keresztből fakadt az a legmagasabb bölcsesség, amely megcáfolta az evilági bölcselkedés minden kérkedését és felfuvalkodott oktalanságát. A keresztből származó mindenféle jó ajándék lemetszette a rosszaság és a gonoszság hajtásait.
Ennek a keresztfának az előjeleit és jelképeit már az emberiség kezdetétől fogva a legcsodálatosabb módon ismerték fel és látták meg előre. Lásd tehát, akárki vagy, ha valóban eltölti lelkedet a tudás vágya. Már Noé fiaival, és azok feleségeivel és mindenfajta állattal együtt nemde egy jelentéktelen faalkotmányon menekültek meg a vízözönből Isten akarata folytán?
Vagy mit jelenthet Mózes botja? Nemde ez is a keresztnek az előképe? Ez a bot egyszer a vizet vérré változtatja, máskor az egyiptomi mágusok odavarázsolt kígyóját pusztítja el; majd kettéosztja a tengert, amikor Mózes ráüt vele, és felemeli, majd amikor ismét a tenger felé fordítja, az ellenséget a hullámsírba temeti, viszont az Isten népét megmenti.
A keresztnek ilyen előképe volt Áron vesszeje is, egy nap alatt kivirágzik, hogy megmutassa: ki az igazi főpap.
A keresztet jelezte előre Ábrahám áldozata is, amikor összekötözött gyermekét az elkészített fára ráhelyezte. A kereszt ölte meg a halált, és adta vissza az életet Ádámnak. Minden apostolt a kereszt dicsőített meg, minden vértanút ez koronázott meg, és minden szentet a kereszt szentelt meg. Kereszt által öltjük magunkra Krisztust, és vetjük le a régi embert. A kereszt gyűjti Krisztus juhait egy akolba és a megígért mennyei hazába.
VÁLASZOS ÉNEK
Íme, a paradicsomkert közepén álló dicsőséges fa, * Amelyen az üdvösség szerzője halálával legyőzte mindnyájunk halálát, alleluja.
Íme, a minden cédrusfánál magasztosabb fa. * Amelyen az üdvösség szerzője halálával legyőzte mindnyájunk halálát, alleluja.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, akaratodból szent Fiad vállalta értünk a kereszt gyalázatát, hogy megszabadítson minket a gonosz lélek hatalmából. Kérünk, add híveidnek, hogy elnyerjük a feltámadás kegyelmét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky