FEBRUÁR

Február 2.

URUNK BEMUTATÁSA (GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY)

Ünnep

HIMNUSZ

Jézus a törvénynek, amit Mózes megírt,

s a szertartásoknak magát aláveti,

noha hatalma mérhetetlen, mennyei,

és kormányozza fenn az égi sereget,

s a menny, a föld, a tenger is szavára lett.

A Boldogasszony hozza tiszta karjain

Istent, ki emberi testünket vette fel;

s Fiára az Anya szelíd csókot lehel.

Valóban ember, s mégis Ura, Istene,

kinek dicsőségével ég, föld van tele.

Íme, a tiszta fény a nemzetek előtt,

a rég várt sarjadék e nép körébe jött,

a botrány romlására ő meghívatott,

ki üdvös életet fog itt fakasztani,

és megnyilatkoznak szívünknek titkai.

Dicsőségét Atyánknak zengjük lelkesen,

e Gyermeknek uralma legyen végtelen,

s a hívő tisztelet a Lelket is áldja;

az oszthatatlan Hármas-Egy örök diadalát

így vallja énekünk örök időkön át. Ámen.

Ant. 1Sokak romlására és sokak feltámadására lesz ő Izraelben.

Ant. 2Kelj föl, ragyogj föl, Jeruzsálem, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted!

Ant. 3Örülj és örvendezz, Sion új népe: nézd, eljött jóságos Királyod, aki üdvözíti népét!

Jóságodról elmélkedünk, Istenünk,

Templomod belsejében.

A Kivonulás könyvéből

13, 1-3a. 11-16

{p}

Az elsőszülötteket az Úrnak kell szentelni

Azokban a napokban az Úr így szólt Mózeshez: „Szentelj nekem minden elsőszülöttet! Ami Izraelben anyja méhét megnyitja – akár ember, akár állat_–, az mind az enyém.” Mózes így beszélt a néphez: „Ha majd az Úr bevezet a kánaániak földjére, és neked adja azt, amelyet esküvel megígért neked és atyáidnak, akkor majd szenteld mindazt az Úrnak, ami az anyja méhét megnyitja. Az állatok elsőszülöttei közül is a hímnemű az Úré. Minden szamárnak az elsőszülöttét egy báránnyal kell megváltanod. Ha nem váltod meg, törd el a nyakát. Az emberek elsőszülöttét, ha fiú, meg kell váltanod.

Ha fiad a jövőben megkérdezi, hogy ez miért van, ezt feleld neki: Az Úr erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból, a szolgaság házából. Mert amikor a fáraó makacsul ellenállt, és nem bocsátott el bennünket, az Úr megölt minden elsőszülöttet Egyiptomban, az emberekét is, az állatokét is. Azért szentelem az Úrnak mind, ami anyja méhét megnyitja, ha az hímnemű. Ezért váltom meg fiaim közül is az elsőszülöttet.

Olyan legyen ez számodra, mint egy jel a tenyereden vagy egy emlékeztető jegy a homlokodon, hogy az Úr erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból.”

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Díszítsd fel nászházadat, Sion, és fogadd Krisztus Királyt, {*} Akit Szűz fogant, Szűz szült, és akit a Szűz szűzen imádott szülése után is.

Simeon karjába vette a Gyermeket, és boldog hálával áldotta az Istent. {*} Akit Szűz fogant, Szűz szült, és akit a Szűz szűzen imádott szülése után is.

Szent Szofróniusz püspök szónoklataiból

(Orat. 3, de Hypapante, 6. 7: PG 87, 3, 3291-3293)

{p}

Fogadjuk a megvilágító és örökké való Fényt!

Sietve menjünk elébe valamennyien, akik áhítatos tisztelettel ünnepeljük misztériumát; készséges lelkülettel menjünk mindnyájan. Senki se maradjon ki e menetből, senki ne idegenkedjék a közelítő Világosságtól.

Égő gyertyákat is viszünk ilyenkor azért, hogy ezzel is jelezzük a hozzánk közelítő Isten világosságát; ő világosít meg mindent, és miután elűzi a vétkek sötétségét, rögtön előcsillan az örök világosság gazdag bősége. Égő gyertyákat viszünk továbbá azért is, hogy még jobban kihangsúlyozzuk a léleknek azt a tündöklő tisztaságát, amellyel Krisztus elé kell sietnünk.

Miként ugyanis az Istenanya sértetlen szűzi méhében hordozta az igazi Világosságot, és segítségére volt a sötétségben botorkálóknak, ugyanúgy mi is, akiket megvilágosított az ő világossága, és akik kezünkben hordozzuk a mindenki más számára is látható fényt, sietve menjünk az elé, aki maga az igazi Világosság.

Ezenfelül pedig, mivel a Világosság a világba jött{n}{r}Jn 1, 9{/r}{/n}, meg is világosította ezt a sötétségbe borított világot, és meglátogatott minket a magasságból Felkelő{n}vö. {r}Lk 1, 78{/r}{/n}, és megvilágosította azokat, akik a sötétségben ültek. Ez a mi misztériumunk; ezért viszünk égő gyertyát a kezünkben. Azért sietünk elébe fényt hordozva, hogy ezzel is jelképezzük: számunkra már tündöklik a Világosság; de azért is, hogy megköszönjük azt a fényes dicsőséget, amelyet ő hoz majd nekünk. Siessünk hát elébe együtt, siessünk mindnyájan Istenünk elé!

Közeledik már hozzánk az az igazi Világosság, amely megvilágosít minden e világba jövő embert{n}vö. {r}Jn 1, 9{/r}{/n}. Világosodjunk meg hát mi is mindnyájan, testvéreim, legyünk mindnyájan ragyogókká!

Ne legyen köztünk senki, aki nincs beavatva ebbe a világosságba; senki se maradjon el a sötétségtől bénultan, hanem mint megvilágosítottak együtt menjünk elébe, hogy ezt a ragyogó és örök világosságot az agg Simeonnal együtt fogadjuk valamennyien, és lélekben vele együtt mi is zengjük a hálaadó éneket az Atyának, a Világosság Atyjának, aki elküldte nekünk az igazi Világosságot, s így elűzte a sötétséget, és minket is, mindannyiunkat megvilágosított.

Rajta keresztül látjuk meg ugyanis az Isten Üdvösségét, amelyet minden nép számára rendelt, és kinyilvánította nekünk, új Izraelének dicsőségére. Mi is benne voltunk annak az ősi és sötét bűnnek a mélységeiben, de miután Simeonnal megláttuk Krisztust, megszabadultunk a jelen élet bilincseitől.

A Betlehemből hozzánk érkező Krisztust mi is hittel öleltük magunkhoz, és pogányokból az Isten népe lettünk (mert ő a mi Istenünknek és Atyánknak Üdvössége), és saját szemünkkel láttuk az emberré lett Istent. Isten jelenlétét szemléltük, lélekben karunkba vettük, és már új választott népnek hívnak bennünket. Úgy ünnepeljünk ezen az évfordulón, hogy jelenlétét többé sohase feledjük el!

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Ez 43, 5; vö. Lk 2, 22

Az Úr dicsősége bevonult a templomba a kapun át, amely keletre nézett, {*} És lám, a templomot betöltötte az Úr dicsősége.

A gyermek Jézust szülei felvitték a templomba. {*} És lám, a templomot betöltötte az Úr dicsősége.

VIGÍLIÁS ÜNNEPLÉSRE: Ant. Örülj és ujjongj Sion leánya, mert nézd, máris jövök, hogy nálad lakjam – mondja az Úr.
Evangélium a Karácsony éjféli miséből: {r}Jn 1, 1-18{/r}, vagy tetszés szerint a Húsvéti idő II. hetének szerdájáról: {r}Jn 3, 16-21{/r}. Ha az ünnep vasárnapra esik, olvasható a soros vasárnap evangéliuma.

Február 3.

SZENT BALÁZS PÜSPÖK ÉS VÉRTANÚ

Szent Ágoston püspök beszédeiből

(Sermo Guelferbytanus 32, De ordinatione episcopi: PLS 2, 639-640)

{p}

Vállald a szenvedést juhaimért!

Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul sokakért{n}{r}Mt 20, 28{/r}{/n}. Íme, így szolgált az Úr, íme, ilyen szolgái legyünk, ezt parancsolta. Odaadta életét váltságul sokakért: megváltott minket.

Kicsoda képes közülünk valakit is megváltani? Hiszen az ő vére, az ő halála váltott meg minket a haláltól, az ő megalázkodása emelt föl bennünket elesettségünkből. De az ő tagjaihoz hozzá kell adnunk magunkat, mint parányi résztagokat, hiszen az ő tagjaivá lettünk, ő a fej, mi vagyunk testének a tagjai.

Ezért buzdít bennünket János apostol a levelében, hogy kövessük az Úr példáját, aki azt mondta: Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul sokakért. Ennek az utánzására biztat minket János, amikor így ír: Krisztus életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért{n}{r}1 Jn 3, 16{/r}{/n}.

És feltámadása után maga az Úr kérdezi Pétert: Péter, szeretsz engem? Péter feleli: Szeretlek, Uram! Az Úr ezt háromszor kérdezte, Péter is ezt feleli háromszor. Mindháromszor az Úr rámondja: Legeltesd juhaimat!{n}{r}Jn 21, 17{/r}{/n}

Ugyan mi mással mutatod ki, hogy szeretsz engem, mint hogy legelteted juhaimat? Ugyan mit akarsz nekem adni e szeretetből, amikor úgyis mindent tőlem vársz? Hogy mit kell tenned, ha szeretsz engem, íme itt van: Legeltesd juhaimat!

Ez hangzik el egyszer, még egyszer, meg harmadszor is: Szeretsz engem? Szeretlek! Legeltesd juhaimat!{n}{r}Jn 21, 16{/r}{/n} Háromszor tagadta meg ugyanis félelemből, most háromszor vallotta meg szeretetből.

Amikor az Úr harmadszor is rábízza juhait – miután ő harmadszor is felelvén, megvallja szeretetét, és ezzel elítéli és kiirtja magából a hajdani félelmét_–, akkor hozzáfűzi az Úr: Amikor fiatal voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahová akartál. De ha majd megöregszel, más fog felövezni, aztán oda visz, ahová nem akarod. E szavakkal jelezte, hogy milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent{n}{r}Jn 21, 18{/r}{/n}. A keresztjét jövendölte meg neki, a kínszenvedését mondta meg előre neki.

Az Úr tehát ezt mondja: Legeltesd juhaimat, azaz: vállald a szenvedést juhaimért!

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Fil 1, 20; Zsolt 68, 21

Semmiben sem vallok szégyent, {*} Nyíltan megmondom, hogy Krisztus megdicsőül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok.

Szívemet a szégyen összetörte, ellankadtam. {*} Nyíltan megmondom, hogy Krisztus megdicsőül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok.

Ugyanezen a napon, február 3-án

SZENT ANSZGÁR (OSZKÁR) PÜSPÖK

A II. vatikáni zsinat Ad Gentes kezdetű, az Egyház missziós tevékenységéről szóló határozatából

(Nn. 23-24)

{p}

Nagy bizalommal kell megismertetni Krisztus misztériumát

Krisztus minden tanítványának vállalnia kell ugyan a hitterjesztésnek ráeső részét, Krisztus Urunk mégis újra meg újra kiszólítja a tanítványok közül azokat, akiket választott, hogy vele legyenek, és elküldi őket a pogányokhoz prédikálni.

Éppen ezért, a Szentlélek által – aki tetszése szerint osztja a közösség hasznára a karizmákat – missziós hivatást ébreszt egyesek szívében, és egyúttal olyan intézményeket létesít az Egyházban, amelyek az evangéliumnak az egész Egyházra nézve kötelező hirdetését sajátos feladatként vállalják.

Különleges hivatás részesei azok a papok, szerzetesek és világiak, akik természetes adottságokkal rendelkeznek, akik alkalmasak tehetségük és jellemességük folytán, és készek is a missziós munka végzésére, akár bennszülöttek, akár külföldiek. A törvényes tekintély küldi őket, a hit és az engedelmesség nevében mennek el azokhoz, akik távol vannak Krisztustól; a nekik szánt munkára vannak kirendelve, mint az evangélium szolgái, hogy a pogány népek a Szentlélektől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek{n}{r}Róm 15, 16{/r}{/n}.

Az Isten hívására pedig úgy kell válaszolni, hogy az ember nem hallgatva a testre és a vérre, egészen elkötelezi magát az evangélium ügyének. Ilyen választ azonban csak a Szentlélek indítására és erősítő kegyelméből lehet adni.

A küldött ugyanis annak életébe és küldetésébe lép be, aki szolgai alakot öltött, és kiüresítette magát{n}vö. {r}Fil 2, 7{/r}{/n}. Ezért késznek kell lennie arra, hogy egy életen át helytáll hivatásában, lemond önmagáról és mindenéről, amije eddig volt, és magát mindenkinek mindenévé teszi.

Mint az evangélium hirdetője a nemzetek között, nagy bizalommal ismertesse annak a Krisztusnak a misztériumát, akinek küldetésében jár, hogy – az ő nevében – úgy beszéljen, ahogyan kell, nem szégyellve a kereszt botrányát.

Szelíd és alázatos szívű Mesterének nyomában járjon, s mutassa meg, hogy Krisztus igája édes, és terhe könnyű.

Valódi evangéliumi élettel, nagy türelemmel, béketűréssel, jósággal és őszinte szeretettel tegyen tanúságot Uráról, ha szükséges, egészen vére ontásáig.

Kérjen Istentől erőt és bátorságot, hogy megismerhesse: éppen a megtapasztalt sokféle megpróbáltatásban és a nyomasztó szegénységben található a túláradó öröm.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

1 Kor 9, 16. 22

Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem. {*} Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot.

Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek. {*} Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot.

Február 5.

SZENT ÁGOTA SZŰZ ÉS VÉRTANÚ

Emléknap

Szicíliai Szent Metód püspöknek Szent Ágotáról mondott szónoklatából

(Analecta Bollandiana 68, 76-78)

{p}

Maga Isten, a jóság forrása ajándékozta őt nekünk

Kedves Hallgatóim! Mint tudjátok, e szent vértanú évfordulójának emléknapja gyűjtött össze mindnyájunkat erre a helyre. Azért jöttünk, hogy megemlékezzünk e vértanúról, aki hajdan, az első századokban nyerte el a hősi küzdelem pálmáját, de alakja örökké fiatal, hiszen most is küzd, és most is győz az Isten adta csodákkal, amelyek napról napra koszorúval ékesítik őt.

Szemléljük őt elsősorban mint szüzet, aki az örök Isten Igéjéből, Isten megoszthatatlan Fiától született (aki értem is megízlelte testében a halált), amint a teológus János tanítja: Akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekévé legyenek{n}{r}Jn 1, 12{/r}{/n}.

Ez a szűz tehát jegyes, aki meghívott titeket e szent áldozati lakománkra; asszony, aki egy férfinak, Krisztusnak volt eljegyezve, ahogyan Pál apostol szól a házasságról.

Szűz, akinek lelkiismerete tündöklő tiszta, aki ajkát, nyelvét és arcát az isteni igaz Bárány vérének bíborával tette ékessé. Ő az, aki elméjének minden gondolatával jóságos Jegyesének a halálán elmélkedik, és azt fontolgatja, mintha Jegyese csak a minap ontotta volna vérét. Így azután ez a hozzá szeretettel ragaszkodó szűz nemcsak, hogy magában hordja a lelke mélyébe befogadva Krisztus piros vérének eltörölhetetlen pecsétjét, hanem még a késő utódoknak is szüntelenül osztogatja szűzi ékesszólásának vértanúsággal díszített kincseit is.

Valóban jó ő, Isten jóságának részese. Ezért hívják Ágotának, azaz „jó”-nak. Nemcsak a neve ez, hanem valójában jó is. Maga Isten, a jóság forrása küldte és ajándékozta őt nekünk, hogy Jegyesének jóságában részesüljön, és abból nekünk is részt adjon.

Van-e jobb a legfőbb Jónál? És van-e méltóbb tárgya ünnepi dicséretünknek, mint az, aki jó, aki Ágota?

Ó, Ágota, jóság a neved, és jóság a lelked! Ó, Ágota, dicső tetteid nyilván hirdetik jó nevedet, és jó neved hirdeti dicső tetteidet! Ó, Ágota, neved hív, hogy mindenki hozzád csatlakozzék. Példád vonz, hogy mindenki késedelem nélkül Istenhez, az egyetlen igazi Jóhoz térjen.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Én pedig az Úr segítségével állhatatos leszek annak megvallásában, {*} Aki megmentett, és megvigasztalt engem.

A tisztaságos Úr tisztaságos szolgálót választott magának. {*} Aki megmentett, és megvigasztalt engem.

Február 6.

MIKI SZENT PÁL ÉS TÁRSAI VÉRTANÚK

Emléknap

Miki Szent Pál és társai vértanúságának egy kortársuk által megírt történetéből

(Cap. 14, 109-110: Acta Sanctorum Febr. 1, 769)

{p}

Tanúim lesztek

Keresztre feszítették őket. Csodálatos volt látni mindegyikük állhatatosságát. Erre buzdította őket Pasio atya, és Rodriguez atya is. Elöljáró atyánk szinte állandóan mozdulatlannak látszott, szemét az égre szegezte. Márton testvér az Isten jóságáért hálát adva néhány zsoltárt énekelt, hozzáadva a válaszos verset: Uram, kezedbe ajánlom lelkemet{n}{r}Zsolt 30, 6{/r}{/n}. Blanco Ferenc testvér is fennhangon hálálkodott Istennek. Gonsalvo testvér jó hangosan imádkozta az Úr imádságát és az Angyali üdvözletet.

Miki Pál testvérünk észrevette, hogy mindenki, aki valamikor hozzá tartozott, tiszteletteljes várakozással tekint feléje. Ezért először is kijelentette a körülötte állóknak, hogy ő japán, és Jézus Társaságának tagja, hogy az evangélium hirdetése miatt hal meg, és hálát ad Istennek e kitüntető ajándékáért. Majd ezeket mondta: „Most, hogy elérkezett számomra ez a pillanat, úgy vélem, közületek senki sem hiszi rólam, hogy bármikor is el akartam volna titkolni előttetek az igazságot. Tehát kijelentem nektek, hogy más út nem vezet az üdvösségre, csak az, amelyen a keresztények járnak. Mivel pedig ez arra tanít engem, hogy megbocsássak ellenségeimnek és mindazoknak, akik megbántottak, én szívesen megbocsátok a királynak és mindenkinek, aki halálomat okozza. Arra kérem őket, hogy vegyék fel ők is a keresztséget.”

Ekkor társaira tekintett, és halálküzdelmükben erőt igyekezett beléjük önteni. Mindegyikük arcán valami boldog öröm sugárzott, de Lajos arcán különösen is, mert amikor az egyik keresztény odakiáltotta neki, hogy nemsokára már az égben lesz, ujjainak és egész testének örömteljes intésével magára vonta minden néző figyelmét.

Antal, aki Lajos oldalán az utolsó volt, égre emelt tekintettel segítségül hívta Jézus és Mária szent nevét, majd elénekelte az Áldjátok az Urat mindnyájan kezdetű zsoltárt{n}{r}Zsolt 133, 1{/r}{/n}. Ezt Nagaszakiban tanulta a hittanórán. Ott ugyanis néhány zsoltárt kívülről megtanítanak a gyermekeknek.

Végül ismét mások derűs arccal mondogatták: „Jézus, Mária!” Néhányan még buzdították is a körülöttük állókat a keresztényhez illő életre. Ezekkel és más hasonló cselekedetükkel tettek bizonyságot arról, hogy készek meghalni.

Amikor pedig a négy hóhér a japánoknál szokásos kardját kezdte a hüvelyéből kihúzni, e borzalmas látványra az összes keresztény felkiáltott: „Jézus, Mária!”, és azután egekig hatoló zokogásban tört ki mindenki. A hóhérok pedig nagyon rövid idő alatt megölték mindegyiküket egy-két döféssel.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Gal 6, 14; Fil 1, 29

Nem akarunk mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével; benne van üdvösségünk, életünk és feltámadásunk. {*} Általa nyertük el a szabadulást és az üdvösséget.

Nektek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek Krisztusban, hanem szenvedjetek is érte. {*} Általa nyertük el a szabadulást és az üdvösséget.

Február 8.

EMÍLIÁN SZENT JEROMOS

Emiliáni Szent Jeromosnak szerzetestestvéreihez írt leveléből

(Velence, 1535. június 21.)

{p}

Egyedül az Úrban kell bíznunk

Krisztusban szeretett Testvéreim és a Szegények Szolgái Társaságának Fiai!

Köszönt benneteket szegény atyátok, és arra buzdít, hogy tartsatok ki Krisztus szeretetében és a keresztény törvények hűséges megtartásában, amint tettel és szóval megmutattam nektek, amikor köztetek voltam, hogy így az Úr legyen általam megdicsőítve bennetek.

Végső célunk az Isten, minden jónak a forrása, és nekünk, miként imádságunkban mondjuk, csak benne kell bíznunk, és senki másban. Jóságos Urunk ugyanis növelni akarja hiteteket (hiszen az evangélista szerint Krisztus sem tudott hit nélkül sok csodát művelni), és meg akarja hallgatni az imádságtokat. Ezért rendelt benneteket arra, hogy felkaroljátok a szegényeket, a gyötrődőket, a leverteket, a kimerülteket, és akiket mindenki megvet, és mindazokat, akik meg vannak fosztva attól, hogy testileg ott legyek mellettük, viszont lélekben ott van mellettük a ti szegény, szerető és kedves atyátok.

Hogy miért rendelt benneteket erre az életre, azt csak ő tudja; három okot azonban felhozhatunk. Áldott Urunk először is arra figyelmeztet ezzel benneteket, hogy be akar sorolni titeket is szeretett fiai közé, ha kitartotok útjain, így tett ugyanis barátaival, és szentekké alakította őket.

A második ok pedig ez: Azt kívánja, hogy mindig csak őbenne bízzatok, és ne másokban. Isten ugyanis, amint mondtam, nem működik együtt azokkal, akik vonakodnak egész hitüket és reményüket egyedül őbelé helyezni. Teljes szeretetét pedig csak azokba önti, akik nagy hittel és reménnyel élnek, és az ilyenekkel nagy dolgokat visz végbe. Éppen ezért, ha titeket is hit és remény tölt el, nagy dolgokat tesz veletek is az, aki felemeli az alázatosakat. Ha tehát engem elszólít közületek, és más valakit állít közétek, akkor majd e kettő közül kell nektek választanotok: vagy hűtlenek lesztek, és visszatértek a világi foglalkozáshoz, vagy hűségesek maradtok, és akkor bizonyára próbára tesz benneteket.

És íme, éppen ez a harmadik ok: Isten ki akar benneteket próbálni, mint az aranyat a tűzben. Az arany salakját a tűz megemészti, a színarany pedig megmarad, és értékesebb lesz. Isten is ugyanígy tesz jó szolgájával, aki remél, és a megpróbáltatásban is állhatatosan kitart mellette. Isten megsegíti, és mindazért, amit az iránta való szeretetből elhagyott, már ebben az életben százannyit ad, odaát pedig majd az örök életet adja viszonzásul.

Ugyanígy tett minden szentjével is. Így tett Izrael népével is az Egyiptomban átélt szenvedések után, hiszen nemcsak hogy kivezette őket onnan sok csodával kísérve, de a pusztában mannával táplálta őket, sőt az ígéret földjét is nekik adta. Ha tehát ti a kísértések ellenére is állhatatosak lesztek a hitben, az Úr nektek békét és boldog nyugalmat ad egy időre itt e földi életben, és majd odaát örökre.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

1 Pét 3, 7. 8; Róm 12, 10-11

Mindnyájan legyetek egyetértők, együttérzők, testvériesek, irgalmasok, alázatosak, {*} Mert arra kaptatok meghívást, hogy az áldás legyen az örökségetek.

A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást. A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok. {*} Mert arra kaptatok meghívást, hogy az áldás legyen az örökségetek.

Ugyanezen a napon, február 8-án

BAKHITA SZENT JOZEFINA SZŰZ

Szent Ágoston beszédeiből

(Sermo 53, 1-6: Revue bénédictine 104, 1994, 21-24)

{p}

Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent

Ha szereted a jutalmat, ne hátrálj meg a harc elől, és jutalom reményében gyullaszd fel lelkedet a gyors cselekvésre. Amit akarunk, amit óhajtunk, amit kérünk, az később teljesedik majd be. Amit azonban parancsolnak, hogy megtegyük, azzal az ígérettel, hogy később megkapjuk majd a jutalmat, azt tegyük meg tüstént.

Íme, kezdj el gondolkodni az Istentől mondottakon, az evangéliumi parancsokon és feladatokon. Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa{n}{r}Mt 5, 3{/r}{/n}. Később lesz tiéd a mennyek országa; jelenleg légy csak lélekben szegény. Akarod, hogy a mennyek országa később a tied legyen? Gondold meg, hogy te most kié vagy? Talán azt kérded tőlem, hogy mit jelent lélekben szegénynek lenni? Mindaz, aki önmagával van eltelve, az nem lesz szegény lélekben. Tehát az alázatos a lélekben szegény! Nagy és magasztos dolog a mennyek országa; de aki megalázza magát, azt felmagasztalják{n}{r}Mt 23, 12{/r}{/n}.

Figyelj arra, ami következik: Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld{n}{r}Mt 5, 5{/r}{/n}. Akarod birtokolni a földet? Vigyázz, hogy ne a föld birtokoljon téged! Ha szelíd vagy, birtokolni fogsz; ha nem vagy szelíd, akkor téged birtokolnak. Amikor hallod a kitűzött jutalmat, hogy elnyered majd az ígért földet, nehogy feléledjen benned a bírvágy és az irigység, amellyel máris akarnád birtokolni a földet, kizárva abból szomszédodat; nehogy becsapjon téged az ilyen vélekedés. Akkor birtokolod igazán a földet, ha ragaszkodsz ahhoz, aki az eget és földet teremtette{n}{r}Zsolt 123, 8{/r}{/n}. Szelíd vagy ugyanis akkor, ha nem állsz ellen Istenednek, amikor jót cselekszel, hogy ő lelje kedvét benned, ne te önmagadban. Abban pedig, amit méltán szenvedsz, ne gondold, hogy ő már nem leli kedvét benned, hanem magadat okold. Nem kis dolog, ha neki tetszel és nem magadnak; ha ugyanis nem neki tetszel, magadnak fogsz tetszeni.

De folytassuk a gondolatainkat: Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele{n}{r}Mt 5, 6{/r}{/n}. Ki akarod elégíteni az éhségedet? És honnan? A test arra vágyódik, hogy kielégítsd, de az éhséget megszüntetve újra éhes leszel. Jézus is azt mondja: Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik{n}{r}Jn 4, 13{/r}{/n}. Az orvosság, amelyet a sebre tesznek, ha meggyógyítja a sebet, a seb többé már nem fáj. Az éhség ellen az ételt azért adják, hogy egy kis időre az éhséget enyhítse. A jóllakás megszűnése után azonban az éhség újra visszatér. Vagyis naponta megtörténik az éhség orvoslása, de maga az éhségérzet nem szűnik meg. Éhezzük és szomjazzuk tehát az igazságot, hogy elteljünk azzal, amit most éhezünk és szomjazunk. A jóllakáshoz az kell, hogy együnk és igyunk. Ha a belső ember bennünk vágyakozik az étel és ital után, kell lennie ennek az ételnek és italnak. Én vagyok a mennyből alászállt kenyér – mondja Jézus{n}{r}Jn 6, 41{/r}{/n}. Van kenyered neked, aki éhezel; ugyanígy vágyódjál az ital után is, mert benned van az élet forrása{n}{r}Zsolt 35, 10{/r}{/n}.

Figyelj most arra, ami következik: Boldogok a tiszta szívűek, vagyis a szívükben tiszták, mert meglátják az Istent{n}{r}Mt 5, 8{/r}{/n}. Ő a mi szeretetünk célja; e cél elérése számunkra beteljesedést jelent és nem megsemmisülést. Az étel elpusztul, a ruha tönkremegy; az étel azáltal, hogy elfogyasztják, a ruha azáltal, hogy viselik. Ez is, az is eléri célját, az étel táplálja, a ruha pedig befödi a testet. Bármit teszünk, legyen az akármilyen jó is, bármire törekszünk, legyen az mégoly dicséretes dolog is, bármire vágyódjunk, legyen az akármilyen bűn nélkül való is, amikor eljutunk Isten színe látására, azt már nem keressük többé. Mit is keresne az, aki már Istennél van? Ugyan mi elégítené ki azt, akinek Isten nem elég? Látni akarjuk Istent; égünk a vágytól, hogy keressük, és meglássuk őt! Ki ne akarná ezt? De figyelj csak, mi hangzik el: Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. Erre készülj, hogy majd láss! Hogy emberi módon fejezzem ki magam: miként akarod látni a napfelkeltét beteg szemekkel? Egészségesek legyenek szemeid, akkor a világosság örömet jelent neked. Ha beteg a szemed, a világosság csak fájdalmat okoz. Nem tiszta szívvel nem láthatod meg azt, ami csak tiszta szívvel látható meg. Különben elűznek, elzavarnak, s nem lesz részed Isten látásában.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Mt 11, 29-30; 11, 28

Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, mondja az Úr. {*} Az én igám édes, és az én terhem könnyű.

Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és terhet hordoztok, én megkönnyítelek titeket. {*} Az én igám édes, és az én terhem könnyű.

Február 10.

SZENT SKOLASZTIKA SZŰZ

Emléknap

Nagy Szent Gergely pápa „Párbeszédek” című könyvéből

(Lib. 2, 33: PL 66, 194-196)

{p}

Az győzött, aki jobban szeretett

Szent Benedeknek volt egy leánytestvére, Skolasztika, aki gyermekkora óta Istennek volt szentelve. Évenként egyszer el szokott menni a testvéréhez, aki ilyenkor lement hozzá a monostor kapuján kívül levő közeli majorba.

Egy alkalommal, szokása szerint, megérkezett Skolasztika, és tiszteletreméltó testvére felkereste őt tanítványai kíséretében. Az egész napot Isten dicséretében és jámbor beszélgetésben töltötték, amikor pedig beesteledett, vacsorához ültek.

A beszélgetés tovább folyt, a késő órákig. Ekkor ez az Istennek élő szűz azzal a kéréssel fordult testvéréhez: „Nagyon kérlek, ma éjjel ne menj el, hadd beszélgessünk egész reggelig a mennyei élet örömeiről.” „Mi jut eszedbe, nővérem – válaszolta fivére_–, az képtelenség, hogy ne menjek haza a cellámba.”

A szent nővér, amikor testvére tagadó válaszát meghallotta, imára kulcsolta és az asztalra tette a kezét, fejét ráhajtotta, és imádkozni kezdett Istenhez, aki mindent megtehet. És abban a pillanatban, hogy a fejét felemelte, heves villámlás és mennydörgés kezdődött, és óriási záporeső zúdult le a majorra, de oly nagy, hogy Szent Benedek meg a vele érkezett testvérek ki sem léphettek a ház küszöbén.

Ekkor Isten embere egészen elszomorodva panaszos hangon így szólt: „A mindenható Isten legyen irgalmas hozzád, nővérem! Jaj, mit csináltál!” Skolasztika így válaszolt: „Nézd, kértelek téged, s te nem hallgattál rám. Aztán kértem az én Istenemet, és ő meghallgatott engem! Most aztán, ha tudsz, csak lépj ki, és engem itt hagyva, menj haza a monostorba.”

Testvére mi mást tehetett: ha a szép szóra nem is, hát ott maradt kénytelenségből. Így történt azután, hogy átvirrasztották az egész éjszakát, és lelki beszélgetéssel kölcsönösen felüdítették egymást.

Csoda-e, ha erősebbnek bizonyult a nővér, mint a fivére? Nemde megmondta Szent János, hogy Isten a szeretet?{n}{r}1 Jn 4, 8{/r}{/n} Nagyon igazságos tehát, hogy az győzött, aki jobban szeretett.

Három nap elmúltával, amikor Isten embere éppen az égre emelt tekintettel a cellájában tartózkodott, látta nővérének lelkét, mint egy galambot, hogy kiröppenve testéből, felhatol, és bejut az égbe. Nagyon megörült Benedek e nagy dicsőség láttán, hálaimával és himnuszokkal mondott köszönetet Istennek. Azután elküldte a testvéreket, hozzák el a monostorba a holttestet. Abba a sírba temettette el nővérét, amelyet ő saját magának már előre elkészített.

Így történt, hogy akiknek a lelke mindig is egy volt Istenben, azoknak a testét a sír sem választotta el.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 132, 1

Amikor a tiszteletreméltó szűz Istent kérte, hogy testvére ne hagyja el őt, {*} Sokat kapott szíve Urától, mert nagyon szeretett.

Íme, milyen jó és mily gyönyörűséges, amikor békén együtt élnek a testvérek! {*} Sokat kapott szíve Urától, mert nagyon szeretett.

Február 11.

A LOURDES-I BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA

Soubirous Szent Mária Bernadett szűz leveléből

(Ep. ad P. Gondrand, a. 1861: cf. A. Ravier, Les écrits de sainte Bernadetté, Paris, 1961, pp. 53-59)

{p}

Az Úrnő szólt hozzám

Az egyik napon, amikor két leánnyal a Gave folyó partjára mentem ki rőzsét gyűjteni, valami szélzúgást hallottam. A rét felé fordultam, de a fákat egy cseppet sem láttam hajlongani. Ekkor fölemeltem fejemet, és észrevettem a barlangot. Megláttam ott a fehér ruhába öltözött Úrnőt. Tündöklő fehér ruha volt rajta, és kék öv a derekán, mindkét lábán világossárga rózsa, olyan színű volt, mint az olvasója.

Láttára megdörzsöltem a szememet, mert azt hittem, hogy káprázik; kezemet pedig ruhám zsebébe dugtam, és megfogtam az olvasómat. Keresztet is akartam vetni, de nem tudtam a kezemet felemelni, mert lehanyatlott. Amikor pedig az az Úrnő keresztet vetett, bár remegett a kezem, megpróbáltam én is, és végre sikerült. Rögtön elkezdtem imádkozni a szentolvasót, maga az Úrnő is pergette olvasója szemeit, ajka azonban nem mozgott. Mire befejeztem a szentolvasót, a látomás rögtön eltűnt.

Megkérdeztem erre a két leányt, hogy láttak-e valamit. Azt mondták: semmit. Sőt még ők kérdeztek engem: „Milyen titkot tudsz mondani számunkra?” Közöltem velük, hogy láttam a fehér ruhás Úrnőt, azonban nem tudom, kicsoda ő. De figyelmeztettem őket, hogy erről hallgassanak. Erre meg ők figyelmeztettek engem, hogy ide ne jöjjek többé. Ebbe viszont én nem egyeztem bele. Újra eljöttem tehát vasárnap, hiszen erre belső indítást éreztem.

Az Úrnő csak a harmadik alkalommal szólt hozzám, és megkérdezte, hajlandó lennék-e tizenöt napon át kijönni ide hozzá. Azt feleltem, hogy igen. De hozzátette még, hogy biztatnom kell a papokat, hogy építtessenek fel ott egy kápolnát. Aztán megparancsolta, hogy igyam a forrásból. Mivel nem láttam ott semmi forrást, elindultam a Gave folyóhoz. Ő azonban jelezte, hogy nem a folyóról beszélt, és ujjával a forrásra mutatott. Amikor pedig arra a helyre mentem, ott csak sárral kevert kis vizet találtam. Kezemmel semmit nem tudtam meríteni belőle, azért kaparni kezdtem, és végre kevés vizet bírtam meríteni a markommal. Háromszor kimertem, és a negyedik alkalommal már inni is tudtam belőle. Ezután megszűnt a látomás, és én hazamentem.

Tizenöt napon át pedig visszamentem oda, és az Úrnő egy hétfő és egy péntek kivételével mindennap megjelent nekem ugyanazt parancsolva, hogy figyelmeztessem a papokat ott egy kápolna felépítésére, és kérte, hogy menjek a forráshoz megmosdani, és imádkozzam a bűnösök megtéréséért. Többször kérdeztem ugyan kiléte felől, de ő csak szelíden mosolygott. Végül is karját felemelve és szemével az égre tekintve megmondta nekem, hogy ő a Szeplőtelen Fogantatás.

E tizenöt nap alatt három titkot is közölt velem, de megtiltotta, hogy ezeket bárkinek is eláruljam. Én pedig ezeket mindeddig hűségesen megőriztem.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Lk 1, 46. 49. 48

Magasztalja lelkem az Urat, {*} Mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas: ő, akit Szentnek hívunk.

Íme, ezentúl boldognak hirdetnek az összes nemzedékek. {*} Mert nagyot művelt velem ő, aki Hatalmas: ő, akit Szentnek hívunk.

Február 14.

SZENT CIRILL SZERZETES ÉS SZENT METÓD PÜSPÖK, EURÓPA TÁRSVÉDŐSZENTJEI

Ünnep

Szlovákiában július 5.-én főünnep

Konsztantinosz szláv életrajzából

(Cap. 18: Denkschriften der kaiserl. Akademie der Wissenschaften, 19, Wien, 1870. p. 246)

{p}

Növeld Egyházadat, és mindenkit gyűjts egybe!

Konsztantinosz Cirill a sok munkától elgyötörve megbetegedett. Több napig tartó betegsége alatt Istentől látomásban részesült, és így kezdett énekelni: Azt mondták nekem: Az Úr házába megyünk, ezért örvendett a lelkem és ujjongott a szívem{n}vö. {r}Zsolt 121, 1{/r}{/n}.

Ezután papi ruhát öltött, és így maradt egész nap. Örvendezve mondta: „Mostantól kezdve nem vagyok szolgája sem a császárnak, sem más földi embernek, hanem csak a mindenható Istennek. Volt idő, amikor még nem voltam, azután megszülettem, és majd örökké élek. Ámen.” A következő napon beöltözött a szerzetesi szent ruhába. Másnap reggel felvette a Cirill nevet. Ebben a szerzetesi életben ötven napot töltött el.

Midőn eljött az óra, hogy nyugalomra térjen, és az örök hajlékba költözzék, kezét az Istenhez emelve könnyek között így imádkozott: „Uram, Istenem, aki megteremtetted az összes angyali kart és égi hatalmasságot, kiterjesztetted az égboltot, megszilárdítottad a földet, és megteremtetted a semmiből az összes létezőt, te mindig meghallgatod azokat, akik akaratodat teljesítik, s téged tisztelnek, és parancsaidat megtartják. Hallgasd meg könyörgésemet, és őrizd meg hűséges nyájadat, amelynek elöljárójává tettél engem, alkalmatlan és méltatlan szolgádat.

Szabadítsd meg őket a téged káromlók istentelen és pogány gonoszságaitól. Növeld és sokasítsd meg Egyházadat, és mindenkit gyűjts egybe. Tedd egyetértővé választott népedet az igaz hitben és a helyes vallásban. Vésd szívükbe tanításod igéjét. A te ajándékod ugyanis az, hogy elfogadtál minket Krisztusod evangéliumának a hirdetésére, hogy jótettekre lelkesítsünk, és megtegyük mindazt, ami neked kedves. Akiket nekem adtál, most visszaadom neked, mint a tieidet. Vezesd őket erős jobboddal, és védelmezd gondviselő oltalmaddal, hogy mindnyájan dicsérjék és dicsőítsék az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevét. Ámen.”

Mindenkit szent csókkal köszöntve így szólt: „Áldott vagy, Istenünk, mert nem adtál minket láthatatlan ellenségeink prédájára, szétszaggattad hálójukat, és megszabadítottál a pusztulástól.” Így szenderült el az Úrban negyvenkét éves korában.

A pápa előírta, hogy a Rómában élő görögök és rómaiak gyűljenek egybe, hozzanak gyertyát, és énekelve könyörögjenek érte, utolsó útjára pedig úgy kísérjék, mintha magát a pápát temetnék. Ez meg is történt.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 88, 20. 21-22; Jer 3, 15

Egykor látomásban így szóltál szentjeidhez: Választottamat a népből fölemeltem; szolgámra, Dávidra rátaláltam. {*} Szent olajommal fölkentem őt, erős támasza kezem lesz.

Szívem szerinti pásztorokat adok majd nektek, akik tudással és bölcsességgel legeltetnek titeket. {*} Szent olajommal fölkentem őt, erős támasza kezem lesz.

Február 17.

A SZERVITA REND HÉT SZENT ALAPÍTÓJA

A Boldogságos Szűz Mária Szolgái rendjének eredetéről szóló legendából

(Monumenta Ord. Serv. B. Mariæ Virginis, 1, 3. 5. 6. 9. 11: pp. 71 ss.)

{p}

Dicsérjük a szent és dicső férfiakat!

Élt hét, minden tiszteletre méltó és kiváló férfi. A mi Úrnőnk úgy kötötte össze őket, mint hét ragyogó csillagot. Szívüket és lelküket eggyé forrasztva egy életközösségbe vezette őket, és így velük kezdte meg a Boldogságos Szűz Szolgáiról nevezett szerzetesrend alapítását.

Amikor beléptem rendjükbe, közülük már senki mást nem találtam életben, csak egyedül Elek testvért. Úgy akarta Úrnőnk, hogy Elek testvér egészen a mi időnkig életben maradjon, és így az ő beszámolója alapján ismerjük meg rendünk keletkezését. Amint megtapasztaltam, és saját szememmel is láttam, az említett Elek testvér úgy élt, hogy példájával nemcsak a jelenlevőket vonzotta, hanem egyben a saját maga és rendalapító társai tökéletességéről és az említett szerzetesi életről is tanúságot tett.

E hét férfi életéből, mielőtt még közös életbe léptek volna, négy vonatkozást említünk meg.

Először az Egyházban való életformájukról szólunk. Néhányan közülük még nem kötöttek házasságot, mert elhatározták, hogy örökös szüzességben és tisztaságban élnek. Mások viszont már házassági kötelékben éltek; ismét mások feleségük halála következtében szabad állapotúak voltak.

Másodszor, lássuk, mit tettek a polgári élet terén. Mint kereskedők, az anyagi javak adásvételével foglalkoztak. De amikor rátaláltak a drága igazgyöngyre, vagyis a mi szerzetesrendünkre, akkor minden vagyonukat szétosztották a szegények között, sőt ezenfelül még örvendező lélekkel saját magukat is felajánlották Isten és Úrnőnk leghűségesebb szolgálatára.

Harmadszor, lássuk, milyen volt Úrnőnk iránti hódolatuk és tiszteletük. Volt Firenzében egy jámbor társulat, amely Szűz Mária tiszteletére alakult már igen régen. Ez a társulat ősisége és maradandósága, valamint férfi és női tagjainak sokasága és életszentsége miatt a többi társulatnál nagyobb megbecsülésben részesült, és ezért kitüntetésül Úrnőnk nagyobb társulatának is nevezték. Az előbb említett hét férfi, akik Úrnőnket oly különös tisztelettel szerették, szintén ennek a társulatnak a tagjai voltak, mielőtt közös életet kezdtek volna.

Negyedszer, nézzük lelki életük tökéletességét. Istent mindennél jobban szerették. Bármit tettek – amint illik_–, csak érte tették, és így minden gondolatukkal, szavukkal és cselekedetükkel őt dicsőítették.

Miután pedig az isteni sugallat és Úrnőnk különleges vezetése világos lett előttük, komoly fogadalommal kötelezték el magukat a közös életre. Intézkedtek vagyonukról és családjukról: családtagjaiknak meghagyták a szükségeset, a többit pedig kiosztották a szegényeknek. Ezután pedig felkerestek több bölcs, példás és erkölcsös életű férfit, és feltárták előttük tervüket.

Ezután Senario hegyére vonultak, a hegy tetején egy megfelelő kis házat emeltek, és odaköltöztek, hogy közös életet éljenek. Ott született meg bennük az elhatározás, hogy nemcsak a saját életszentségüket akarják biztosítani, hanem ezt az Úrnőnk által megkezdett új szerzetesrendet is gyarapítani akarják mások felvételével. Ezért testvérek toborzásához fogtak, közülük jó néhányat maguk közé fogadtak, és így alapították meg rendünket. Ez a rendalapítás Úrnőnk különleges gondoskodásával történt, a testvérek alázatossága vetette meg az alapját, egyetértésük tartotta össze, és szegénységük őrizte meg.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

ApCsel 4, 32; 2, 46b-47a

Mind egy szív, egy lélek volt. {*} Egyikük sem mondta vagyonát sajátjának, mindenük közös volt.

Örömmel és tiszta szívvel vették magukhoz az ételt, dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket. {*} Egyikük sem mondta vagyonát sajátjának, mindenük közös volt.

Február 21.

DAMIÁNI SZENT PÉTER PÜSPÖK ÉS EGYHÁZTANÍTÓ

Damiáni Szent Péter püspök leveleiből

(Lib. 8, 6: PL 144, 473-476)

{p}

Szomorúságodban boldogan várd a rákövetkező örömödet!

Arra kértél, kedves testvér, hogy vigasztaló levelet írjak neked, és intelmemmel próbáljam megédesíteni lelked keservét, amit annyi sok csapás miatt kell most elviselned.

De ha okosan gondolkodol, akkor ez a vigasztalás már készen is van számodra. Hiszen azok az isteni igék, amelyek örökséged eléréséről biztosítanak téged, az örökbe fogadott fiút, kétségtelenül megmutatják neked a vigasztalás útját is. Mert van-e világosabb kijelentés például ennél: Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, légy állhatatos a jámborságban és az istenfélelemben, és készülj fel a megpróbáltatásra?{n}Vö. {r}Sir 2, 1-2{/r}{/n}

Ahol ugyanis megvan az istenfélelem és igazi vallásosság, ott bármilyen súlyos megpróbáltatás jöjjön is, az nem a szolga megkínzásának tűnik, hanem sokkal inkább az Atya fegyelmező eszközének.

Ezért, amikor a türelmes Jób sok szenvedése között így kiált fel: Bárcsak az Isten, aki elkezdte, összezúzna; s felemelné kezét, és végezne már velem; utána rögtön hozzáfűzi ezt is: Ez az én vigasztalásom, hogy kínnal sújt, és nem kímél{n}vö. {r}Jób 6, 10{/r}{/n}.

Isten választottai számára ugyanis nagy vigasztalás maga az Istentől jövő csapás. Mert amikor e rövid ideig tartó ostorozást szenvedik, már ugyanakkor a dicsőséges égi boldogság elérésének a biztos reménye bátorítja lépteiket.

Az aranyműves kalapácsa azért sújt le az aranyra, hogy minden salakot kiverjen belőle; a reszelő is azért csiszolja az ércet, hogy annak erezete annál ragyogóbban előtűnjék. A kemence teszi próbára a fazekas edényeit, az igaz embereket pedig a megpróbáltatások kísértése{n}vö. {r}Sir 27, 5{/r}{/n}. Ezért beszél így Szent Jakab: Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket{n}{r}Jak 1, 2{/r}{/n}.

Valóban, jogos örömmel örvendezhetnek azok, akik vétkeikért ideig tartó szenvedést kapnak itt a földön, mert jó cselekedeteikért örök jutalmat kapnak a mennyben.

Ezért tehát, kedves jó testvérem, bár csapások sújtanak, és a mennyből jövő fenyíték tisztogat, a kétségbeesés össze ne törje lelkedet; ajkad ne nyíljék zúgolódó panaszra; el ne nyeljen a kínzó szomorúság: a kislelkűség türelmetlenné ne tegyen, hanem igyekezzél mindig derűs arccal járni, jókedvedet megőrizni szívedben, hogy ajkadon ujjongó hálaadás fakadjon.

Bizony, magasztalnunk kell Isten ama csodálatos intézkedését, amellyel övéit azért sújtja ideig-óráig, hogy ezáltal megkímélje őket az örökké tartó kíntól; azért szorongat bennünket, hogy felemeljen; azért üt-vág, hogy gyógyítson; azért sújt le, hogy felmagasztaljon.

A Szentírás ilyen és ehhez hasonló tanúságtételei erősítsék türelmedet, kedvesem! Szomorúságodban boldogan várd a rákövetkező örömödet!

Készítsen fel erre az örömre a remény, és gyújtsa fel benned a szeretet a buzgóságot. Az ilyen boldogan megmámorosodott lélek könnyen felejti, amit külsőleg el kell szenvednie, és azzal táplálkozik, és arra törekszik, amit lelke belsejében szemlél.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Sir 31, 8. 11. 10

Boldog ember, aki hibátlan, aki nem fut az arany után, és nem bízik pénzben, sem vagyonban. {*} Biztos ezért az ő boldogsága az Úrnál.

Véthetett volna, de nem vétkezett, rosszat tehetett volna, de nem tett. {*} Biztos ezért az ő boldogsága az Úrnál.

Február 22.

SZENT PÉTER APOSTOL SZÉKFOGLALÁSA

Emléknap

HIMNUSZ

Péter, jó pásztor, halld meg esdeklő szavunk,

bűneink láncát oldozd meg, hisz Jézusunk

rád bízta egykor a mennyország kulcsait:

szavaddal nyithatsz, zárhatsz eget, poklot is.

Örök dicsőség, Szentháromság, teneked,

örömujjongás, hatalom és tisztelet!

Te legfőbb Egység, a te erőd végtelen,

most és örökké te uralkodsz mindenen. Ámen.

Ant. 1Péter így szólt: Jézust, akit keresztfára feszítve megöltetek, Isten feltámasztotta, és megdicsőítette.

Ant. 2Az Úr elküldte angyalát, és kiszabadított Heródes kezéből.

Ant. 3Hirtelen fényes felhő borult rájuk, és az Atya hangja hallatszott: Ez az én szeretett Fiam!

Uram, kihez mennénk?

Tiéd az örök életet adó tanítás.

Az Apostolok Cselekedeteiből

11, 1-18

{p}

Szent Péter tanítást ad arról, hogy Isten minden népet meghív a keresztény életre

Amikor az apostolok és a júdeai testvérek megtudták, hogy a pogányok is elfogadták az Isten szavát, a Jeruzsálembe visszatérő Pétert a zsidók közül némelyek szemrehányással fogadták: „Körülmetéletlen emberek házában jártál, és ettél velük.”

Péter hozzáfogott, és szép sorjában elbeszélte nekik a történteket: „Joppe városában voltam, és imádkoztam, közben látomásom volt. Valami lepedőféle ereszkedett le egészen elém az égből, a négy csücskénél fogva. Amikor jól szemügyre vettem, szárazföldi négylábúakat, vadakat, csúszómászókat és égi madarakat láttam benne. És hangot is hallottam.

Így szólított meg: Nos, Péter, öld meg, és edd meg! Én szabadkoztam: Szó sem lehet róla, Uram, hisz nekem soha semmi közönséges és tisztátalan nem volt még a számban. Másodszor is megszólított az égi hang: Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd közönségesnek. Ez háromszor megismétlődött, aztán az egész fölemelkedett újra az égbe.

Ebben a pillanatban három ember ért a házhoz, ahol laktam. Cezáreából küldték őket hozzám. A Lélek felszólított, hogy habozás nélkül menjek el velük. Velem tartott ez a hat testvér is, és az illető férfi házába értünk. Elmondta, hogy angyal jelent meg házában, és felszólította: Küldj Joppéba, hívasd el Simont, más néven Pétert. Ő majd elmondja, ami neked és egész házad népének üdvösséget szerez.

Alighogy beszélni kezdtem, leszállt rájuk a Szentlélek, éppen úgy, ahogy miránk a kezdet kezdetén. Eszembe jutottak az Úr szavai, amikor mondta: János csak vízzel keresztelt, de ti a Szentlélek által nyeritek el a keresztséget. Ha tehát az Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik is, mint nekünk, akik hiszünk Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy akadályt gördítsek az Isten útjába?”

Miután ezeket hallották, elhallgattak, és dicsőítették Istent: „Így hát a pogányoknak is megadta az Isten a bűnbánatot az életre.”

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Lk 22, 32; Mt 16, 17b

Imádkoztam érted, Péter, nehogy meginogj a hitedben. {*} Amikor megtérsz, te erősíted meg majd testvéreidet.

Nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. {*} Amikor megtérsz, te erősíted meg majd testvéreidet.

Nagy Szent Leó pápa beszédeiből

(Sermo 4 de Natali ipsius, 2-3: PL 54, 149-151)

{p}

Krisztus Egyháza Péter hitének szilárdságára épül

Krisztus az egész emberiségből az egy Pétert választja ki, hogy a hitre meghívott minden népnek, sőt minden apostolnak és az Egyház összes elöljárójának is élére álljon. Ezt pedig azért tette, hogy – bár Isten népében sok pap és sok pásztor van – mégis Péter kormányozza igazában mindazokat, akiken elsődlegesen Krisztus uralkodik. Szeretteim, Isten kegyessége a maga hatalmának fönséges és csodálatos részesévé tette ezt a férfit, és ha akarta is, hogy a többi vezető is ennek Péterrel együtt részese legyen, csak őáltala adta meg a többinek azt, amit nem tagadott meg tőlük.

Egy alkalommal az Úr valamennyi apostolát megkérdezte, miképpen vélekednek őróla az emberek. Ameddig az emberi tudatlanság bizonytalankodásairól számolnak be az apostolok, addig mindannyian együtt adják a választ.

Amikor azonban azt kérdezi, hogy maguknak a tanítványoknak mi a véleménye, akkor az lesz az első az Úr megvallásában, aki első az apostoli méltóságban is. Hiszen Péter mondta: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia. Jézus így válaszolt neki: Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám{n}{r}Mt 16, 16-17{/r}{/n}; vagyis azért vagy boldog, mert téged Atyám tanított erre; nem vitt tévútra semmi földi vélekedés, hiszen mennyei sugallat oktatott ki. Nem test és nem vér, hanem az nyilatkoztatott ki engem neked, akinek egyszülött Fia vagyok.

Majd Jézus így folytatta: Én is mondom neked; vagyis, amiként Atyám feltárta neked istenségemet, úgy most én is tudatom veled kiemelkedő méltóságodat: Te Péter vagy. Igaz ugyan, hogy én vagyok az elpusztíthatatlan szikla, én vagyok a szegletkő, amely egybeköti a kettőt{n}vö. {r}Ef 2, 14. 20{/r}{/n}, én vagyok az az alap, amelyen kívül mást senki sem rakhat, mindazonáltal te is szikla vagy, mert az én erőm ad neked szilárdságot, hogy mindaz, ami az én hatalmam, az a részesedés által a tied és az enyém legyen.

Erre a sziklára építem Egyházamat, és az alvilág kapui sem vesznek erőt rajta{n}{r}Mt 16, 18{/r}{/n}. Erre az erődítményre, mondja, örök templomot építek majd, és Egyházam, ez a fenséges és egészen az égbe nyúló épület ennek a hitnek a szilárdságára épül.

Ezt a hitvallást el nem fojtja a pokol hatalma, bilincsbe sem veri a halál: ez a szó valóban az élet szava. És így, aki ezt megvallja, azt az égbe segíti, aki pedig megtagadja, azt a kárhozatba taszítja.

Ezért is mondja az Úr Szent Péternek: Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva{n}{r}Mt 16, 19{/r}{/n}.

Átszállt a többi apostolra is ennek a hatalomnak az őket megillető része, és ennek a határozatnak a törvényes ereje átszállt az Egyház valamennyi pásztorára is, de Urunk nem ok nélkül bízta erre az egyre azt, amit a többivel is közölt. Péterre ugyanis azért bízta különösképpen is ezt a hatalmat, mert az Egyház valamennyi elöljárója előtt Péter lesz a mintakép.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Simon Péter, mielőtt a bárkából hívtalak volna, ismertelek, népem vezérévé rendeltelek, {*} Mert neked adtam a mennyek országa kulcsait.

Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva. {*} Mert neked adtam a mennyek országa kulcsait.

Február 23.

SZENT POLIKÁRP PÜSPÖK ÉS VÉRTANÚ

Emléknap

A szmirnai egyháznak Szent Polikárp vértanúságáról szóló leveléből

(Cap. 13, 2 – 15, 3; Funk 1, 297-299)

{p}

Istennek tetsző áldozat

Amikor készen állt a máglya, Polikárp, miután levetette minden ruháját, és övét is eloldotta, a saruját is le akarta vetni. Azelőtt ezt ő sosem tette, hiszen valamennyi hívő mindig azon versengett, hogy melyikük érintheti hamarabb a testét; mert szent élete miatt már vértanúsága előtt is minden jóval ékeskedett.

Ekkor már mindent előkészítettek körülötte a máglyán. De amikor oda is akarták szögezni, azt mondotta: „Hagyjatok így, aki ugyanis megadja majd nekem, hogy elbírjam a tüzet, az megadja azt is, hogy a máglyán nyugodtan rajta maradjak akkor is, ha ezt szegekkel nem biztosítjátok.” Azért tehát nem szögezték oda, hanem csak rákötözték a máglyára.

Ő meg hátrakötözött kézzel, mint egy, a nagy nyájból áldozatra kiválasztott kos, Istennek kedves áldozatként előkészítve, az égre tekintett, és így imádkozott:

„Mindenható Úristen, szeretett és áldott Fiadnak, Jézus Krisztusnak Atyja, általa ismertünk meg téged: angyalok, hatalmasságok, minden teremtmény és a színed előtt élő igazak egész nemzetségének Istene! Áldalak téged, mert erre a napra és erre az órára méltattál, hogy a vértanúk közé számláltatva vegyem magamhoz Krisztusod kelyhének rám eső részét, hogy testem és lelkem romolhatatlanul támadjon fel a Szentlélek által az örök életre. Bárcsak felvételt nyernék közéjük ma a te színed előtt, mint értékes és kedves áldozat, mint ahogy erre előkészítettél, és előre már megmutattad, és most beteljesíted, hazugságot nem ismerő és igaz Istenem.

Mindezért dicsérlek, áldalak, magasztallak téged szeretett Fiad, Jézus Krisztus, az örök mennyei főpap által, akiben legyen neked, vele és a Szentlélekkel együtt dicsőség most és mindörökké. Ámen.”

Miután kimondta az Áment, és befejezte imádságát, a máglyarakók meggyújtották a tüzet.

Amikor a láng magasra tört fel, csodát láttunk mi, akiknek ez látni adatott, akik azért maradtunk életben, hogy másoknak elmondhassuk a történteket. A tűz mintegy boltozatot alkotott, és mint egy széltől feszített hajóvitorla, körülvette a vértanú testét. A máglya közepén a teste nem olyannak látszott, mintha égett hús lett volna, hanem mint sült kenyér vagy mint a kemence lángjában ragyogó arany és ezüst. Olyan édes illatot éreztünk, mintha tömjén vagy más drága illatszer áradt volna belőle.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Jel 2, 8-9. 10

A szmirnai egyház angyalának ezt írd: ezt mondja az első és utolsó, aki halott volt, de életre kelt: Tudok szorongattatásodról, arról, hogy szegény vagy, de valójában mégis gazdag. {*} Légy hű mindhalálig, és életet adok neked győzelmi koszorúul.

Ne félj a rád váró szenvedésektől. A sátán néhányotokat fogságba vet, hogy próbára tegyen benneteket. {*} Légy hű mindhalálig, és életet adok neked győzelmi koszorúul.

Február 24.

SZENT MÁTYÁS APOSTOL

Ünnep

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

HIMNUSZ

Mátyás, téged külön csoda

emelt a szent apostolok

áldott karába, isteni

útmutatás és rendelés.

Eltávozott az áruló, kötélen,

ágon lelt halált, szent

rangját nem becsülte meg,

sem Krisztus szent szeretetét.

Krisztus kegyelme rád maradt,

a méltatlan helyébe lépsz,

Péter szól, ám a Lélek az,

ki intéz szót és sorsvetést.

Te vállalod a küldetést,

pogányoknak hogy vidd a fényt,

Jézust hűséggel hirdeted,

majd érte ontod véred is.

Boldog tanítvány, légy velünk,

hogy mindig szíves-örömest

járjunk a Lélek útjain,

kövessük, bárhová vezet.

A Háromság áldott legyen,

és adja meg, hogy általad

az égbe jussunk; boldogan

zengjük majd ott dicséretét. Ámen.

Aranyszájú Szent János püspöknek az Apostolok Cselekedeteiről mondott szentbeszédeiből

(Hom. 3, 1. 2. 3: PG 60, 33-36. 38)

{p}

Mutasd meg, Urunk, kit választottál

Az Úr mennybemenetele utáni napokban Péter a tanítványok körében szólásra emelkedett{n}{r}ApCsel 1, 15{/r}{/n}. Mint tüzes lelkű ember, és akire Krisztus a nyáját rábízta, mint első a testületben, mindig elsőnek is kezd beszélni: Férfiak, testvérek, valakit választani kell körünkből{n}vö. {r}ApCsel 1, 21-22{/r}{/n}. Megengedi a sokaságnak az ítéletet, ezzel egyszerre megtiszteli azokat, akik választanak, és elejét veszi a könnyen előfordulható féltékenykedésnek, az ilyesmi ugyanis sok baj forrása szokott lenni.

Nem lett volna-e szabad, hogy Péter egymaga válasszon ki valakit? De igen! Ezt azonban nem teszi, nehogy részrehajlónak tűnhessék fel. Egyébként is, még nem kapta meg a Szentlelket. Kijelöltek hát kettőt, Józsefet, akit Barszabbásznak vagy más néven Jusztusznak is hívtak, és Mátyást{n}{r}ApCsel 1, 23{/r}{/n}. Nem Péter jelölte ki őket, hanem valamennyiük közös akarata. Az indítványt azonban Péter adta elő, és jelezte is, hogy ez nem tőle származik, hanem már régen megmondta a prófétai jövendölés. Ő tehát csak értelmezője a jövendölésnek, és nem a maga akaratát kényszeríti a többiekre.

Kell tehát – mondta_–, hogy valaki azok közül, akik mindig velünk tartottak… Figyeljünk fel, mennyire azt akarta, hogy ezek valóban szemtanúk legyenek; jóllehet a Szentlélek eljön majd, hogy érvényesítse a választást.

Valaki azok közül – folytatja_–, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt-kelt…{n}{r}ApCsel 1, 21{/r}{/n}. Ez pedig azt is jelenti, hogy ők együtt laktak vele, nem csupán csak tanítványok voltak. Kezdettől fogva ugyanis sokan követték őt. Emlékezzünk, a Szentírás mondja: A kettő közül, aki János szavára követte Jézust, az egyik…{n}{r}Jn 1, 40{/r}{/n}.

Akik mindig velünk tartottak olvassuk_–, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől{n}{r}ApCsel 1, 21{/r}{/n}. Méltán hangsúlyozza ezt, hiszen amik azelőtt történtek, azoknak egyikük sem volt szemtanúja, hanem azt a Szentlélektől tudták meg.

Majd folytatja: …egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról. Nem azt mondta: sok minden dologról, hanem: feltámadásáról. Csak erről. Mert leginkább az volt hitelre méltó, aki elmondhatta, hogy: „Aki evett és ivott, és akit keresztre feszítettek, ő maga az, aki feltámadt.” Így tehát nem az volt a szükséges, hogy tanú legyen akár az ezt megelőző, akár az ezt követő időkre, sem a csodajelekre, hanem csak a feltámadásra! Amazok ugyanis nyilvánosan történtek, és közbeszéd tárgya voltak, feltámadása azonban nem szemtanúk előtt történt, és egyedül csak őelőttük nyilvánult meg.

Ekkor valamennyien együtt imádkozva kérték: Uram, te belelátsz mindenkinek a szívébe, mutasd meg… Te, nem pedig: mi. Nagyon alkalmas pillanatban nevezik Istent a szívek ismerőjének, mert őneki kellett kiválasztania, nem másnak. Milyen biztosak voltak abban, hogy mindenképpen kell egyet választani. Ezért nem azt mondták, válassz, hanem: mutasd meg, ki a választott, kire esik választásod. Tudták ugyanis, hogy ezt Isten már előre elhatározta. Ezután sorsot vetettek. Még nem tartották ugyanis méltónak magukat a saját elgondolásuk szerint választani; ezért azt kérték, hogy valami eligazító jelet kapjanak.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

ApCsel 1, 24. 26

Uram, te belelátsz mindenkinek a szívébe, {*} Mutasd meg, kire esik választásod, hogy átvegye az apostoli szolgálatban a helyet.

Sorsot vetettek, és a sors Mátyásnak kedvezett, így a tizenegy apostolhoz sorolták. {*} Mutasd meg, kire esik választásod, hogy átvegye az apostoli szolgálatban a helyet.

Február 27.

Nareki Szent Gergely, apát és egyháztanító

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

Nareki Szent Gergely apát és egyháztanító Lamentációk című könyvéből

(Oratio 70, III-IV: SCh 78, 369-370)

{p}

Hozzád folyamodom, Krisztus

Minthogy az emberek ereje korlátozott az üdvösség elnyerésére, megmutatkozik, hogy a te irgalmadra szorulunk, jóságos Isten. Tőled nyerünk erőt, ó, Mindenható. Te hívsz magadhoz minket, Védelmező, hiszen számodra minden lehetséges, és te adsz nekünk bocsánatot. A te kegyelmed örvendeztet meg minket, Szabadítónk. Te gyógyítasz minket, ó, Sebezhetetlen, te éltetsz és világosítasz meg minket, ó, Helyreállító. Ezért elismerve emberi természetem határait, hozzád folyamodom Krisztus, az élő Isten Fia, mindenben Áldott.

A fent leírtak igazolást nyernek, ha felidézzük a következő mondatokat, melyek ugyanabban a szellemben íródtak mint ez az ima: Jobb az Úr kezébe esnünk, mint emberek kezébe, mert amekkora az ő nagysága, akkora az ő irgalma is.

A Lamentációknak ebben a könyvében nem akarom kisebbíteni azok érdemét, akiket már megmentettek, mert az ő érdemeik nélkül hogyan közeledhetnénk az Istenhez? Ehelyett az a célom, hogy Megváltónk nevét és kegyelmét dicsőítsem minden ember előtt, dicsérem azokat, akiket jó életük nagy méltóságra emelt, és megvallom, hogy mindez a Te irgalmad orvosságának műve.

Mert te vagy az Élet, te vagy az Üdvösség, te vagy az Egészség, te vagy a Halhatatlanság, te vagy a Boldogság, te vagy a Megvilágosodás.

Igaz Bíróm, adj nekem békét bűneim gyötrelmétől, hogy te is megnyugodhass a szüntelen nyafogó önvádaskodásomtól. Mert semmi másnak nem örülsz, csak az emberek üdvösségének, ó, mindörökké Áldott. Ámen.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 33 (34), 6. 23; 1 Pét 5,9

Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. {*} Szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.

Törekedjetek igazságosságra, hitre, szeretetre és békességre. {*} Szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.