2024. november 5.

Szent Imre herceg
ünnep
(Nagyszombat, Besztercebánya, Nyitra, Rozsnyó: tetszés szerinti emléknap)


Szent István királynak és Boldog Gizellának fiaként 1007-ben született Székesfehérvárott. Hétéves korától Szent Gellért nevelte életszentségre, és oktatta korának tudományára. A királyi udvarban is az imádság, a rejtettség és a teljes lemondás szentje lett. Kegyelmi sugallatra a legkedvesebbet: teljes lelki és testi tisztaságát ajánlotta fel Istennek. Bár atyja kívánságára házasságra lépett, szűzi tisztaságát mégis megőrizte, élete így lett jel és példakép. Nem tudjuk, ki volt a felesége, de akárki volt, bizonnyal méltó volt Imréhez, mert a házasságban a nagyobb erényt többre értékelte, mint a gyermekek utáni vágyat. Meghalt 1031. szeptember 2-án. Szent László király uralkodása alatt, István király és Gellért püspök kanonizációjának évében, 1083. november 5-én őt is szentté avatták.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Örülj, anyánk, Pannónia,

áldott fiad dicséretén,

ujjong az angyalok kara

örömmel dús erényein.

Benned királyi sarjadék,

Szent Imre herceg születik,

s a földet, melyet szánt a nép,

üdvös magokkal bevetik.

Már mint növekvő kisgyerek

tanulta félni az Urat:

minden mulandót megvetett,

ösvényt neki az ég mutat.

Megóvta szűzen életét,

kerülte mind a vétkeket,

s legyőzte fiatal szívét

sosem élt házaséletet.

Dicsőség, áldás, hódolat

néked, Hármas-egy Istenünk,

Imre imája által add

a menny örömeit nekünk. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Az ártatlan kezű, a tiszta szívű mehet föl az Úr hegyére.
24 (23). zsoltár
Az Úr bevonul a templomba
Megnyíltak az ég kapui Krisztusnak test szerint való felvétele miatt (Szt. Iréneusz).

Az Úré a föld és mind, ami betölti, *

a földkerekség és mind, aki lakja,

mert tengerek fölé ő rakta alapját, *

ő állította folyóvizek fölé.

Ki mehet föl az Úr hegyére, *

ki állhat meg az ő szent helyén?

Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, †

aki nem veszi hiába Isten nevét, *

és hamis esküt nem esküszik.

Az nyer áldást az Úrtól, *

és üdvösséget szabadító Istenétől.

Ez az istenkeresők népe, *

amely kutatja arcát Jákob Istenének.

Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †

táruljatok föl, örök kapuk: *

a dicsőség királya bevonul.

Kicsoda ez a dicsőség királya? *

Az Úr, az erős és hatalmas, az Úr, aki hatalmas a csatákban.

Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †

táruljatok föl, örök kapuk: *

a dicsőség királya bevonul.

Kicsoda ez a dicsőség királya? *

A Seregek Ura a dicsőség királya.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az ártatlan kezű, a tiszta szívű mehet föl az Úr hegyére.
2. ant. Amit fogadtam, napról napra teljesítem.
60. zsoltár
Sorsüldözött ember imádsága
Az örökkévaló javakat remélő igaz ember imája (Szt. Hiláriusz).

Hallgasd meg, Istenem, panaszos szavamat, *

figyelj imádságomra!

A föld széléről kiáltok hozzád, †

miközben szorong a szívem; *

hozzáférhetetlen kősziklára állíts engem.

Te vagy az én reménységem, *

és erős bástyám az ellenség ellen.

Hadd lakjam hajlékodban mindörökre, *

hadd leljek oltalmat védőszárnyaid alatt,

mert te, Istenem, meghallgatod imádságomat, *

és a neved tisztelőinek szánt örökséget megadod nekem.

Adj napokat a király napjaihoz, *

és sok nemzedékkel mérjed éveit,

ülhessen trónján Isten színe előtt mindörökre, *

tartsa meg őt szereteted és hűséged!

Akkor mindörökké dicsőítem nevedet, *

és amit fogadtam, napról napra teljesítem.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Amit fogadtam, napról napra teljesítem.
3. ant. Nem von meg semmi jót az Úr azoktól, akik ártatlanul élnek.
84 (83). zsoltár
Vágyódás az Úr temploma után
Nincsen itt maradandó hazánk, hanem jövendő hazánkat keressük (Zsid 13, 14).

Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura! *

Epedve sóvárog lelkem az Úr udvarába.

Lelkem és testem ujjongva eped *

az élő Isten után.

Még a veréb is otthont talál magának, †

és fészket a gerle, ahová fiait helyezze; *

a te oltárodnál, Seregek Ura, Istenem és Királyom!

Boldogok, akik házadban laknak, *

és téged örökké magasztalnak.

Boldog ember, akinek te vagy erőssége, *

és zarándokútra indítja szíve.

Amikor átvonulnak a tikkadt völgyön,

forrás fakad ott, *

mert áldással halmozza el a korai eső.

Újult erővel haladnak az úton, *

és megjelennek Istennél a Sionon.

Seregek Ura, Istene, hallgasd meg imámat, *

fogadd füledbe, Jákob Istene!

Oltalmazó Istenünk, nézz le ránk, *

tekints kegyesen a te fölkentedre!

Bizony, egy nap a te házadban *

ezernyi másnál többet ér.

Inkább szeretnék az Úr házának küszöbén állni, *

mint lakni a gonoszok sátraiban.

Mert az Úristen nap és védőpajzs, *

kegyelmet oszt és dicsőséget.

Nem von meg semmi jót azoktól, *

akik ártatlanul élnek.

Seregek Ura, boldog az az ember, *

aki tebenned bízik.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Nem von meg semmi jót az Úr azoktól, akik ártatlanul élnek.

Nekem igéd lesz az örökrészem mindenkor,

Ez tölti el szívemet örömmel.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Bölcsesség könyvéből

4, 7 – 5, 5

Kedvét találta lelkében az Úr

Az igaznak, ha időnap előtt hal is meg, nyugalomban lesz része. Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, nem függ az évek számától. Sokkal többet ér az embernek a megfontoltság, mint az ősz haj, és a bűntelen élet, mint a magas kor.

Mivel kedves volt Isten előtt, szerette az Isten, és elvitte, mert bűnösök közt folyt az élete. Elragadta, hogy a gonoszság ne ártson értelmének, és az álnokság el ne csábítsa a lelkét. Mert a bűn igézete elhomályosítja a jót, és a szenvedély bódulata megrontja az ártatlan lelket. Aki korán tökéletes lett, nagy kort ért meg.

Kedvét találta lelkében az Úr, azért sietett kimenteni a romlottság köréből. Látják ezt az emberek, de nem értik, és nem veszik szívükre, hogy kegyelem és irgalom vár az Úr választottaira, és oltalom a szentjeire. Az elhunyt igaz elítéli az élő istenteleneket, és a korán beteljesedett ifjúság a bűnösnek években gazdag életét. Mert látják ugyan a bölcsnek végét, de nem értik, mit rendelt felőle az Úr, és miért helyezte biztonságba. Látják, és becsmérlőleg szólnak róla, de az Úr majd gúnyt űz belőlük. Akkor hullává lesznek, megvetetté és gúnynak tárgyává a holtak közt örökre. Mert letaszítja őket, úgyhogy meg sem mukkannak, velejükig megrendíti őket; végső pusztulásra jutnak, gyötrődniük kell, és elenyészik az emlékük. Reszketve jelennek meg számot adni bűneikről, és gaztetteik vádlóként lépnek föl ellenük.

Akkor az igaz teljes biztonsággal áll szemben azokkal, akik sanyargatták, és lebecsülték a fáradozását. Amikor ezt látják, iszonyú félelem fogja el őket, és nem tudnak hová lenni annak nem várt üdvössége miatt. Bánkódva szólnak egymáshoz, és sóhajtoznak lelkük félelmében: „Ez az, akit egykor kinevettünk, és akiből gúnyt űztünk. Mi esztelenek! Életmódját őrültségnek tartottuk, és halálát dicstelennek. Hogy lehet az, hogy Isten fiai közé sorolták, és a szentek között van az osztályrésze?”

VÁLASZOS ÉNEK

Róm 12, 2; Ef 4, 23-24

Gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, * Hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte, és mi a tökéletes.

Újuljatok meg lélekben és érzületben, s öltsétek magatokra az új embert. * Hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte, és mi a tökéletes.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Imre herceg legendájából

(Szentpétery: Scriptores rerum Hungaricarum Budapestini, 1938. Vol. II. p. 450-451. 453-454)

Kiváló dolog a szüzesség

Szent Imre, megelégedve kevés alvással, éjszakánként, amikor már mindenki aludni tért, s előtte, mint a király fiához illik, két gyertyatartó világított, Istennek zsoltárokat énekelve virrasztott, és minden egyes zsoltár végén szívének töredelmével bűnbocsánatért könyörgött. Atyja óvatosan, a fal nyílásán keresztül gyakran megfigyelte ezt, de övéi közül senkinek sem akarta elárulni.

Mindezekben meg kell gondolnunk, mily kegyesen, mily irgalommal gondoskodott Isten a mi gyarlóságunkról, mert nemcsak szóban kapjuk meg az igazság mintáját, hanem szentjeinek élete is feltárul előttünk, mint követendő, egyenes út. Tehát senkinek ne essék nehezére a szegénység, mert az Úr kiválasztja a szegényeket, amint mondja is: Boldogok a szegények, mert övék a mennyek országa. De senki ne bizonygassa, hogy a gazdagok kirekesztendők az Isten országából, tudniillik azok, akik megkívánás nélkül birtokolják a gazdagságot. Az Egyház az írásokban úgy jelenik meg ragyogva előttünk dicsőségben és ékességben, mint a haditábor félelmetes erejű rendje; a jó cselekedeteknek sokaságától tündöklik, és sokféle hívő nép veszi körül, hiszen a barbár népektől sem maradt távol az isteni látogatás: az igét, amelyet ezer és ezer nemzedéknek adott az Úr, immár az egész világ befogadta. A hithez pedig csaknem a mi időnkben tért meg Pannónia, amely mostanáig a pogányság oktalan szokásaival volt megfertőzve, de a keresztény királynak, azaz Istvánnak buzdítására és érdemei által a hit erejében és az istentisztelet gyarapodásában nagyon is sokat fejlődött.

Történt pedig egy éjszakán, hogy Imre egyetlen egy szolgája kíséretében titkon elment imádkozni az ősi templomba, amely Veszprém városában, Györgynek, Krisztus dicső vértanújának tiszteletére épült. Itt az oltár előtt imádságba merülve azon elmélkedett szívében, mi lenne az a mindennél kedvesebb áldozat, amelyet ő Istennek felajánlhatna. Hirtelen nagy fényességű ragyogás áradt szét a templom egész belsején, és isteni szózat hangzott fel a magasban: „Kiváló dolog a szüzesség, kívánom tehát tőled szívednek és testednek szüzességét! Ezt ajánld fel nekem, és ebben tarts ki mindvégig!” Ő azonban nem hagyatkozott saját erejére, hanem mint orvossághoz, a kegyelemhez menekült, és így szólt: „Uram, Istenem, te a világ gondviselője és az emberi gyengeség erősítője vagy, te megtöröd a fejedelmek büszkeségét, és rettenetes vagy a föld királyai előtt: teljesítsd bennem szándékodat, és az ártalmas indulatokat irgalmad hatalmával oltsd ki bennem!”

Így Szent Imre abban az órában megerősítve Isten vigasztaló igéjével, ezt a titkot megtartotta szívében, és a szolgának, aki egyedül volt tanúja ennek az Istennel való társalgásnak, és a többinek is, megtiltotta, hogy haláláig e titkot valakinek is elárulják.

Ez, és még több jele az erényeknek mintegy szíve kamrájába zárva volt Szent Imrénél mindaddig, amíg csak el nem törött a korsó, és a kenetnek illata szét nem áradt.

VÁLASZOS ÉNEK

Jel 14, 4

Amikor Urunk és Üdvözítőnk az emberi nem üdvösségéért megtestesült, szűzi méhet választott lakásul, hogy megmutassa: mennyire kedves előtte a szüzesség. * Nagy és csodálatos ez az erény. Az ilyenekről mondja János a Jelenések könyvében: Mindenüvé követték a Bárányt, ahová csak ment.

Amikor Imre fiatalon az örökkévalóságba költözött, szűzi életéről felesége tett tanúságot; és szolgája – aki őt gyakorta látta és hallgatta – most már mindent elmondhatott. * Nagy és csodálatos ez az erény. Az ilyenekről mondja János a Jelenések könyvében: Mindenüvé követték a Bárányt, ahová csak ment.

HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK

Téged, Isten, dicsérünk, *

téged Úrnak ismerünk!

Téged, örök Atyaisten, *

mind egész föld áld és tisztel.

Téged minden szép angyalok, *

kerubok és szeráfkarok,

egek és minden hatalmak, *

szüntelenül magasztalnak:

Szent vagy, szent vagy, *

erősséges szent Isten vagy!

Nagyságoddal telve ég s föld, *

dicsőséged mindent betölt.

Téged dicsér, egek Ura, *

apostolok boldog kara.

Dicséretes nagy próféták *

súlyos ajka hirdet és áld.

Jeles mártírseregek *

magasztalnak tégedet.

Vall tégedet világszerte *

szent Egyházad ezerszerte,

ó, Atyánk, téged *

s mérhetetlen nagy Fölséged,

s azt, ki hozzánk tőled jött le: *

Atya igaz Egyszülöttje,

és áldjuk veled *

vigasztaló Szentlelkedet.

Krisztus, Isten Egyszülöttje, *

Király vagy te mindörökre.

Mentésünkre közénk szálltál, *

szűzi méhet nem utáltál.

Halál mérgét megtiportad, *

mennyországod megnyitottad.

Isten jobbján ülsz most széket, *

Atyádéval egy fölséged.

Onnan leszel eljövendő, *

mindeneket ítélendő.

Téged azért, Uram, kérünk, *

mi Megváltónk, maradj vélünk.

Szentjeidhez végy fel égbe, *

az örökös dicsőségbe.

A következő rész tetszés szerint imádkozható:

Szabadítsd meg, Uram, néped, *

áldd meg a te örökséged!

Te kormányozd, te vigasztald, *

mindörökké felmagasztald!

Mindennap dicsérünk téged, *

szent nevedet áldja néped!

Bűntől e nap őrizz minket *

és bocsásd meg vétkeinket!

Irgalmazz, Uram, irgalmazz, *

híveidhez légy irgalmas!

Kegyes szemed legyen rajtunk, *

tebenned van bizodalmunk!

Te vagy, Uram, én reményem, *

ne hagyj soha szégyent érnem!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te Szent Imrét tündöklő ifjúságában emelted szentjeid társaságába, miután sugallatodra neked szentelte életét. Engedd, hogy mindenkor közbenjáró segítőnk legyen nálad. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky