2024. március 29.

NAGYPÉNTEK

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

HIMNUSZ

Zengd, ó, nyelv, a győzedelmet,

mely dicső harc vége lett,

s a keresztnek szent jeléről

mondj dicsérő éneket;

ilyen hősi áldozattal

csak Megváltónk győzhetett.

Szánta Isten, hogy kísértve

vétkeztek az ősszülők,

mert az átkos alma révén

csak halálra leltek ők,

s Fát jelölt ki, mely a másik

fának átkát oldja föl.

Üdvösségünk drága művét

rend kívánta, szent, örök,

hogy okosság nyerjen harcot

százfortélyú rossz fölött:

onnan jöjjön gyógyulás is,

hol sebet a bűn ütött.

Mikor hát a szent időnek

teljessége ránk köszönt,

küldetett az égi várból

ama drága Egyszülött,

és a tiszta szűzi méhben

testruhába öltözött.

Harminc éve már lepergett,

földi élte ennyi csak;

kínhalála küldetés volt,

önként vállalt áldozat:

ő a Bárány, kit magasba

a keresztfa felmutat.

Jézust, Atyját és a Lelket

szent himnuszunk zengje meg,

Hármas-Egynek dicsőségét

énekeljék mindenek,

mert az ő nagy kegyességük

a világnak üdve lett! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Fölkelnek a föld királyai, egyezségre lépnek nagyjai az Úr ellen és Fölkentje ellen.
2. zsoltár
A diadalmas Messiás király
Valóban összefogtak fölkent szolgád, Jézus ellen (Apcsel 4, 27).

Miért zúgnak a nemzetek, *

miért szőnek hiú terveket a népek?

Fölkelnek a föld királyai, †

összeesküsznek nagyjai *

az Úr ellen és Fölkentje ellen:

„Bilincsüket törjük le magunkról, *

igájukat rázzuk le nyakunkról!”

A Mennybenlakó csak mosolyog rajtuk, *

az Úr kineveti őket.

De haragjában egyszer majd rájuk rivall, *

dörgő szava rémületbe ejti őket:

„Királyommá magam tettem őt *

szent hegyemen, a Sion hegyén!”

Az Úr végzését hirdetem: †

ő szólt hozzám: „Fiam vagy nekem, *

ma adtam neked életet.

Csak kérd, és örökségül neked adom a népeket, *

tulajdonod lesz a föld minden határa.

Vasvesszővel verheted őket, *

és mint a cserépedényt, összetörheted.”

Nos, királyok, bölcsek legyetek, *

ti, föld bírái, értsetek belőle:

Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, *

remegő szívetek ujjongjon előtte!

Csókoljátok lábát rettegéssel, †

hogy haragjától el ne vesszetek, *

ha egyszer haragja lángra lobban.

Üdv és boldogság azoknak, *

akik oltalmában bízva élnek!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Fölkelnek a föld királyai, egyezségre lépnek nagyjai az Úr ellen és Fölkentje ellen.
2. ant. Elosztják maguk közt ruhámat, és köntösömre sorsot vetnek.
22 (21). zsoltár, 2-23
A szenvedő igaz meghallgatásra talál
Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lamma szabaktáni?” (Mt 27, 46)

Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? *

Miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos szavamtól?

Istenem, kiáltok naphosszat, és te nem hallgatsz reám, *

kiáltok éjjel, és nincs nyugodalmam.

Pedig te szent vagy, *

szentélyed a te néped dicsősége.

Benned bizakodtak atyáink, *

bizakodtak, és te őket megmentetted.

Hozzád kiáltottak, és megszabadultak, *

nem vallottak szégyent, mert benned bíztak.

Én azonban féreg vagyok, nem ember, *

emberek szégyene, akit a nép megvet.

Aki csak rám néz, mind nevet, *

elhúzza száját, fejét ingatva mondja:

„Az Úrban remélt, hát mentse meg, *

szabadítsa meg, ha úgy szereti!”

Te hoztál ki engem az anyaméhből, *

már anyám keblén te voltál reménységem.

Terád hagyatkoztam, amióta élek, *

te vagy Istenem anyám ölétől.

Ne légy tőlem távol, mert itt a szenvedés, *

és nincs, aki segítsen.

Körülvesz engem számtalan tulok, *

básáni bikák rohannak rám.

Rám tátják szájukat, *

prédáló, üvöltő oroszlán módjára.

Mint a kiöntött víz, olyan lettem, *

minden csontom szertehullott.

Szívem, mint a viasz, *

megolvadt bennem.

Torkom kiszáradt, mint a cserép, †

nyelvem ínyemhez tapadt: *

a halál porába fektettél.

Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, *

gonosztevők serege zár körül.

Átlyuggatták kezemet-lábamat, *

megszámlálhatom minden csontomat.

Ők meg csak bámulnak, rajtam mulatnak, †

elosztják maguk közt ruhámat, *

és köntösömre sorsot vetnek.

Te azonban, Uram, ne maradj távol! *

Erősségem, siess segítségemre!

Ments meg a kard élétől, *

ragadd ki lelkem az ebek karmai közül.

Szabadíts ki az oroszlán torkából, *

a bikák szarva elől engem, nyomorultat.

Hadd hirdessem nevedet testvéreim előtt, *

a gyülekezetben hadd áldjalak.

Akik félitek az Urat, áldjátok, *

magasztaljátok őt, Jákob utódai!

Félve tisztelje őt Izrael minden törzse, *

mert nem nézi le, s nem veti meg a szegény nyomorát.

Arcát nem rejti el előle, *

segélykiáltását meghallgatja.

A nagy gyülekezetben téged dicsérlek, *

az istenfélők előtt teljesítem fogadalmam.

Egyenek a szegények, és lakjanak jól, †

áldják az Urat mind, akik keresik: *

„Szívük élni fog mindörökké!”

Gondoljon az Úrra, és térjen hozzá a föld minden határa, *

boruljanak le előtte a nemzetek családjai!

Mert az Úré a hatalom, *

a népeken ő uralkodik.

Őelőtte borul le a föld minden hatalmassága, *

előtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek.

Az én lelkem is neki él, *

és nemzetségem neki fog szolgálni.

Beszéljenek az Úrról a jövendő nemzedéknek, †

a majd születő népnek igazságosságát hirdessék: *

„Ezeket mind az Úr cselekedte!”

HTML © Juraj Vidéky, László Elek

-->

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Elosztják maguk közt ruhámat, és köntösömre sorsot vetnek.
3. ant. Csapdát állítanak, akik vesztemre törnek.
38 (37). zsoltár
Végveszélybe került bűnös könyörgése
Jézus ismerősei távolabb álltak (Lk 23, 49).

Uram, ne feddj meg felindulásodban, *

és ne büntess haragodban,

mert nyilaid belém hatoltak, *

és rám nehezedett kezed.

Nincs testemen ép hely, mert haragszol énrám, *

nincs nyugta csontjaimnak, mert sok a vétkem.

Gonoszságaim fejemre gyűltek, *

súlyos teherként nehezednek rám.

Üszkösödnek gennyedt sebeim *

oktalanságom miatt.

Nyomorúságomban meggörnyedtem, *

naphosszat szomorúan járok-kelek.

Ágyékomat gyulladás gyötri, *

nincs testemben semmi épség.

Elgyöngültem, és levert vagyok, *

keserűen jajgatok szívem fájdalmában.

Uram, előtted van minden kívánságom, *

nincs elrejtve előtted sóhajom.

Reszket a szívem, elhagy az erőm, *

elhomályosul szemem világa.

Barátaim és szeretteim dermedten állnak bajom előtt, *

rokonaim messze maradnak.

Csapdát állítanak, akik vesztemre törnek, †

rosszakaróim álnokul szólnak, *

és egész nap cselt szőnek ellenem.

Én meg, mint egy süket, semmit sem hallok, *

mint egy néma, nem nyitom föl számat.

Olyan vagyok, mint aki nem hall, *

mint aki nem tud válaszolni.

Mert, Uram, én benned remélek, *

meg is hallgatsz, Uram, Istenem.

Így szóltam ugyanis: „Rajtam senki ne nevessen, *

és ha lábam tántorul, senki se dicsekedjék!”

Mert már a bukás küszöbén állok, *

a szenvedés nem marad el tőlem.

Ezért gonoszságomat őszintén megvallom, *

és bánkódom bűneim miatt.

Ellenségeim azonban erősebbek nálam, *

és sokan vannak, akik gonoszul gyűlölnek engem.

Rágalmaznak, és a jóért rosszal fizetnek, *

mivel mindig a jót akarom.

Ne hagyj magamra, én Uram, *

Istenem, ne távozz el tőlem!

Siess, oltalmazz engem, *

Uram, én menedékem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Csapdát állítanak, akik vesztemre törnek.

Hamis tanúk lépnek fel ellenem,

És olyanok, akik bosszút lihegnek.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Zsidókhoz írt levélből

9, 11-28

Krisztus, a mi főpapunk, saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a mennyei szentélybe

Testvéreim! Krisztus a ránk váró javak főpapjaként jelent meg, s belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem ebből a világból való. Nem a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett.

Ha ugyanis a bakok és bikák vére meg az üsző hamva a tisztátalanokra hintve külsőleg tisztává teszi őket, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére, aki az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk.

Ezért ő új szövetség közvetítője. Előbb azonban a régi szövetség korában elkövetett bűnök megváltásáért el kellett szenvednie a halált, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökséget. Ahol ugyanis van végrendelet, előbb bizonyítani kell a végrendelkező halálát, hiszen a végrendelet csak halál esetén jogerős; addig, amíg a végrendelkező él, nem érvényes. Ezért az első szövetséget sem kötötték vér nélkül.

Miután ugyanis Mózes – a törvény előírása szerint – minden rendelkezést felolvasott az egész nép előtt, a bakok és borjak vérét vízzel keverte, majd vörös gyapjúval és izsóppal meghintette magát a könyvet és az egész népet, e szavakkal: „Ez a szövetségnek a vére, amelyet az Isten veletek kötött.” Azután meghintette vérrel a sátort és az összes istentiszteleti eszközt is. Sőt a törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. A mennyekben levők előképeinek így kellett megtisztulniuk, maguk a mennyeiek azonban ennél kiválóbb áldozatot követeltek.

Krisztus ugyanis nem kézzel épített szentélybe lépett, amely a valódinak csak előképe, hanem magába a mennybe, hogy most az Isten színe előtt közbenjárjon értünk. Nem azért lépett be, hogy többször áldozza fel magát, mint ahogy a főpap minden évben idegen vérrel belép a legszentebb szentélybe, hiszen akkor a világ kezdete óta már többször kellett volna szenvednie, így azonban az idők végén egyszer s mindenkorra megjelent, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. Amint az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen része, úgy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokaknak bűnét elvegye. Másodszor nem a bűn miatt jelenik meg, hanem azok üdvözítéséért, akik rá várnak.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Iz 53, 7. 12

Mint valami juhot, úgy vitték leölni, és amikor gonoszul bántak vele, nem nyitotta ki a száját. Halálra adták, * Hogy életet adjon népének.

Életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták. * Hogy életet adjon népének.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Aranyszájú Szent János püspök katekéziseiből

(Cat. 3, 13-19: SCh 50, 174-177)

Krisztus vérének ereje

Akartok Krisztus vérének erejéről hallani? Idézzük fel tehát a tényeket, emlékezzünk az előképre, és mondjuk el, mi van az ősi írásokban.

Mózes kiadta az utasítást: Öljetek le egy egyesztendős bárányt, és vérével kenjétek meg az ajtófélfákat. Mit mondasz, Mózes? A bárány vére értelmes embert meg szokott szabadítani? Bizony, úgy van, feleli ő, nem azért, mert vér, hanem azért, mert általa az Úr vérére történik világos utalás. Tehát most az ellenség még sokkal inkább visszavonul, ha meglátja, ugyan nem az előképnek ajtófélfákra felkent vérét, hanem az igazságnak csillogó vérét a hívők ajkán, a vért, amely megszenteli Krisztus templomának az ajtófélfáit.

Akarjátok-e ennek a vérnek másfajta erejét is felmérni? Szeretném tehát, ha megfontolnátok, hogy honnan serkent ki, milyen forrásból jött elő. Magáról a keresztről áradt ki; Urunknak oldalából tört elő. Ugyanis úgy mondja az Evangélium, hogy amikor Jézus meghalt, de még a kereszten függött, odalépett egy katona, és lándzsájával átdöfte oldalát, és abból víz és vér folyt ki. Az egyik a keresztség jelképe, a másik az Eukarisztiáé. A katona megnyitotta Jézus oldalát, és szentséges templomának falába rést ütött, én pedig drágalátos kincset fedeztem fel ott, és ujjongok, mert káprázatos gazdagságra találtam. Éppen így történt azzal a báránnyal is. A zsidók csak egy bárányt öltek meg, és én az áldozat gyümölcsét is felismertem.

Oldalából vér és víz … Kedves hallgatóm, nem engedhetem, hogy elhaladj az oly nagy misztérium titkai mellett. Beszédemnek titkokat hordozó misztikus része még hátravan. Említettem, hogy a keresztséget és az Eukarisztiát jelképezi az a víz és vér. Mert ezekből hozta létre Krisztus az ő szent Egyházát, az újjászületés fürdője által és a Szentlélekből való megújulás által, vagyis a keresztség és az Eukarisztia által, amelyek szemmel látható módon Krisztus oldalából jöttek elő. Krisztus tehát tulajdon oldalából építette az Egyházat, úgy, amint Isten Ádám oldalából hozta elő annak feleségét, Évát.

Ugyanebből az okból állítja Pál is, hogy húsából és csontjaiból vagyunk, Urunk oldalára gondolva. Mert amiképpen abból az említett oldalcsontból alkotta Isten az asszonyt, ugyanúgy Krisztus a maga oldalából adta nekünk azt a vizet és azt a vért, amelyből új teremtéssel létrejött az Egyház. És amiképpen Isten egy álomba merültnek, Ádámnak nyitotta meg oldalát, ugyanígy ő is csak a halál beállta után ajándékozta nekünk ezt a vizet és ezt a vért.

Nézzétek, Krisztus milyen szorosan kötötte magához jegyesét; lássátok, milyen étellel táplál bennünket! Ugyanabból az ételből születünk újjá, és táplálkozunk is. Mert miként az édesanya a természet ösztönzésére siet magzatát tejével és vérével táplálni, úgy Krisztus is, akiket újjászül, azokat mindig táplálja is a vérével.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Pét 1, 18-19; Ef 2, 18; 1 Jn 1, 7

Nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok meg, hanem Krisztusnak, az egészen tiszta Báránynak a drága vére árán. * Az ő révén van szabad utunk az egy Lélekben az Atyához.

Isten Fiának, Jézus Krisztusnak a vére minden bűnt lemos rólunk. * Az ő révén van szabad utunk az egy Lélekben az Atyához.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, tekints házad népére, amelyért a mi Urunk, Jézus Krisztus vonakodás nélkül a bűnösök kezére adta magát, és vállalta a keresztre feszítés kínjait. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky