Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Akit föld, tenger és egek
imádva, áldva zengenek:
a hármas mindenség Urát
Mária méhe fogja át.
Kit mindenek, a hold s a nap
örök Uruknak vallanak,
a Szentlélekkel áthatott
leány testében nyugodott.
Áldott vagy, boldog Szűzanya!
Mindennek teremtő Ura,
bár tenyerén a nagyvilág,
szent méhed rejtekébe szállt.
Míg égi követ érkezik,
a Lélek megtermékenyít,
s kit minden nép áhítva várt,
közénk bensődből árad át.
Jézus, magasztal énekünk,
kit tiszta Szentszűz szült nekünk,
Atyáddal és a Lelkeddel is
örökre áld dicséretünk. Ámen.
Vagy:
Ó, Szűzanyánk, te Szent Fiad
boldogságos leánya vagy,
fölségesen alázatos,
minden teremtmény elseje.
Időtlen égi terv szerint
remekbe öntött Alkotás,
mint szent Magaslat, ékesen
ragyogsz a földiek között.
A Mű tebenned oly jeles,
hogy fényességes Alkotód
csak benned s általad lehet
csodálatosan ember itt.
A szűzi méhben újra gyúlt
a lángoló nagy Szeretet,
hevétől nyílnak mennyei
virágok lent a föld porán.
Dicsérjük Egyszülöttedet,
Atyánkat és a Lelket is,
a nagy kegyelmek köntösét,
csodás Szűz, ők szőtték neked. Ámen.
Vagy a Szűz Mária, te nem hagyod kezdetű himnusz, mint Szűz Mária közös zsolozsmája I. Esti dicséretében:
Szűz Mária, te nem hagyod,
hogy kárba vesszen a fohász,
esengve kérünk, légy velünk,
imádságunkra jól figyelj!
Állj mellettünk, ha vétkeink
rettentő lánca megkötöz,
oldozd le béklyónkat hamar,
melyet szívünkre bűn vetett!
Segíts, ha a hazug világ
csalóka képe hívogat,
feledve rangot, hivatást,
lelkünk ne tévelyedjen el!
Segíts, ha megpróbáltatás
szakad testünkre mostohán,
békés időket adj nekünk,
amíg hazánkba juthatunk!
Légy jó anyánk majd akkor is,
ha a halálos óra üt,
jóvoltodból a mennyei
kapuk kitárva várjanak!
Dicsérjük Egyszülöttedet,
Atyánkat és a Lelket is,
a nagy kegyelmek köntösét
csodás Szűz, ők szőtték neked. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, *
mert örökké szeret minket.
Így szóljanak azok, akiket megváltott az Úr, *
akiket megmentett az ellenség kezéből,
és akiket minden tájról összegyűjtött, †
napkeletről és napnyugatról, *
északról és délről.
Bolyongtak a pusztában, a sivatagban, *
lakott város felé utat nem találtak.
Az éhségtől és a szomjúságtól *
szinte elepedt a lelkük.
Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *
aki szorult helyzetükből kiragadta őket.
Egyenes úton vezette őket, *
hogy lakott városba jussanak.
Adjanak hálát az Úrnak jóságáért, *
az emberek fiaival tett nagy csodáiért,
mert bő vizet adott a szomjazóknak, *
és az éhezőket jóllakatta.
Sötétben, a halál árnyékában ültek, *
nyomorultan, vasra verve,
mert ellenszegültek Isten szavának, *
a Magasságbeli döntését megvetették.
Ezért alázta meg szívüket szenvedéssel, *
elestek, és nem volt, aki fölsegítse őket.
Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *
aki szorult helyzetükből kiragadta őket.
Kivezette őket a sötétből, a halál árnyékából, *
és bilincseiket összetörte.
Adjanak az Úrnak hálát jóságáért, *
az emberekkel tett nagy csodáiért,
mert az érckapukat összetörte, *
és a vas-zárakat összezúzta.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
A gonoszság útján balgaságba estek, *
és bűneik miatt nyomorba jutottak.
Megutáltak minden eledelt, *
s már a halál kapujához értek.
Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *
aki szorult helyzetükből kiragadta őket.
Elküldte igéjét, és meggyógyította őket, *
életüket kimentette a pusztulásból,
hogy az Úrnak hálát adjanak jóságáért, *
az emberekkel tett nagy csodáiért,
hogy a dicséret áldozatát bemutassák, *
és ujjongással hirdessék tetteit.
Akik hajóikon mély tengerre szálltak, *
és a nagy vizek hátán végezték munkájukat,
azok láthatták az Úr nagy tetteit, *
és csodáit a mély tengeren.
Szavára szélvihar támadt, *
és hullámok tornyosultak:
Felemelkedtek az égig, †
majd lezuhantak a mélységekig, *
s nagy veszedelmükben már kétségbeestek.
Meginogtak, tántorogtak, mint a részeg, *
és odaveszett minden bölcsességük.
Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *
aki szorult helyzetükből kiragadta őket.
Szellővé csendesítette a vihart, *
a hullámok elcsitultak.
Örültek is a nagy csendességnek; *
így vezette őket az óhajtott kikötőbe,
hogy az Úrnak hálát adjanak jóságáért, *
az emberek fiaival tett nagy csodáiért,
és hogy magasztalják őt a nép gyülekezetében, *
és a vének tanácsában is dicsőítsék.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
A folyókat sivataggá tette, *
és a forrásokat szomjas földdé,
a termőföldet pedig szikessé, *
az ott lakók bűnei miatt.
Aztán a pusztát tóvá változtatta, *
a kiszáradt földet vizek forrásává.
Ott telepítette le az éhezőket, *
hogy lakóvárost alapítsanak.
Bevetették földjüket, telepítettek szőlőt, *
és az bőséges termést hozott nekik.
Megáldotta őket, és megsokasodtak, *
és jószágaik számát nem engedte fogyni.
Majd ismét megfogyatkoztak, nyomorba jutottak, *
és gyötrődtek bajtól, szenvedéstől.
De aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, *
és úttalan pusztán hagyja bolyongani:
az felemelte nyomorából a szegényt, *
és nemzetségüket, mint nyájat megsokasította.
Látják ezt az igazak, és örvendeznek, *
ám bezárul minden gonosz ajka.
Ki olyan bölcs, hogy felfogja ezt, *
és megértse az Úr szeretetét?
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Uram, a fellegekig ér a te hűséged,
Ítéleteid oly mélyek, mint a tenger.
ELSŐ OLVASMÁNY
A bírák könyvéből
16, 4-6. 16-31
Delila árulása és Sámson halála
Azokban a napokban: Sámson beleszeretett a Szórek völgyében egy nőbe, akinek Delila volt a neve. A filiszteusok fejedelmei elmentek hozzá, és azt mondták neki: „Szedd rá, és tudd meg, miben rejlik különleges ereje, hogyan tudnánk fölékerekedni, megkötözni és ártalmatlanná tenni. Ezért ki-ki ad neked 1100 ezüst sékelt.” Delila így szólt Sámsonhoz: „Mondd meg nekem, miben rejlik nagy erőd, mivel kellene téged megkötözni, hogy tehetetlenné tegyenek?”
Mivel egész nap gyötörte szavaival, és zaklatta, halálra fáradt. Feltárta hát előtte egész szívét, és így szólt: „Borotva sosem ért fejemhez, mert az Isten nazirja vagyok anyám méhétől fogva. Ha megnyírnak, elhagy erőm, gyenge leszek, olyan, mint a többi ember.” Delila ekkor látta, hogy kitárta egész szívét. Hívatta hát a filiszteusok fejedelmeit, és ezt mondta nekik: „Most gyertek, mert kitárta előttem egész szívét.”
A filiszteusok fejedelmei elmentek hozzá, s magukkal vitték a pénzt is. Erre ő elaltatta Sámsont a térdén, odahívatott egy embert, az lenyírta a fejéről a hét hajfürtöt. Elkezdett gyengülni, és ereje elhagyta. Delila odakiáltotta neki: „Rád törtek a filiszteusok, Sámson!” Erre fölébredt álmából, és azt mondta: „Kikeveredek a bajból, mint máskor, és kiszabadítom magamat.” Nem tudta azonban, hogy az Úr elfordult tőle. A filiszteusok elfogták, kiszúrták a szemét, és levitték Gázába. Kettős lánccal megkötözték, és a fogságban malmot hajtattak vele.
Közben fején újra kezdett nőni a haj azután, hogy lenyírták. A filiszteusok fejedelmei összegyűltek, hogy nagy áldozatot mutassanak be istenüknek, Dágonnak, és örömünnepet tartsanak. Közben egyre mondogatták: „Kezünkre adta istenünk ellenségünket, Sámsont!” Amikor a nép látta istenét, ujjongásban tört ki a dicséretére, és ezt mondta: „Kezünkre adta istenünk ellenségünket, Sámsont, aki pusztította országunkat, és sokunkat megölt.” Amikor már jókedvre derültek, így szóltak: „Hívjátok elő Sámsont, hadd mulattasson minket!” Elővezették Sámsont a börtönből, és ő játszott előttük. Utána odaállították az oszlopok közé. Sámson akkor így szólt ahhoz a fiúhoz, aki kezénél fogva vezette: „Vezess oda, hogy megfoghassam az oszlopokat, amelyeken az épület nyugszik, és megtámaszkodhassam.” A ház tele volt férfiakkal és asszonyokkal. A filiszteusok minden fejedelme ott volt, és a tetőn volt vagy háromezer ember, férfi és nő, akik nézték Sámson játékát.
Sámson akkor az Úrhoz könyörgött, és így szólt: „Uram, Istenem, emlékezzél meg rólam, s most az egyszer adj nekem erőt, hogy bosszút állhassak a filiszteusokon a két szememért.” Sámson átkarolta a középen álló két oszlopot, amelyen az épület nyugodott, nekifeszült az egyiknek a jobb kezével, a másiknak a bal kezével, s így szólt: „Haljak meg a filiszteusokkal együtt!” Minden erejével nekifeszült, és az épület rászakadt a fejedelmekre és az egész népre, amely ott volt. Sokkal többet ölt meg, amikor meghalt, mint amennyit akkor ölt meg, amikor élt.
Testvérei és atyjának háza tagjai eljöttek, és magukkal vitték. Elszállították, és eltemették Szorea és Estaol között atyjának, Mánoáhnak sírboltjában. Húsz évig bíráskodott Izrael fölött.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 42, 1; 30, 4; Bír 16, 28
Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, az istentelen néppel szemben védd ügyemet, * Mert erősségem és menedékem te vagy.
Emlékezzél meg rólam, és add vissza egykori erőmet. * Mert erősségem és menedékem te vagy.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Proclus konstantinápolyi püspök beszédeiből
(De nativitate Domini, 1-2: PG 65, 843-846)
Az emberi nem szerelmese emberré lett, és Szűztől született
Örvendjenek az egek, és a felhők hullassák közénk az Igazságosságot, mert megkönyörült az Úr az ő népén. Örvendjenek az egek, mert kezdetben őket teremtette Isten, majd Ádámot is megalkotta a Teremtő a szűz földből, és ő úgy jelent meg, mint Isten barátja és bizalmasa. Örvendjenek a magas egek, mert Urunk megtestesülése által most megszentelődött a föld, és az emberi nem megszabadult a bálványáldozatoktól. A felhők pedig hullassák közénk az Igazságosságot, mert vége már Éva botlásának, és megbocsátást is nyert Szűz Mária tisztasága révén és a tőle született Istenember által. A mai napon Ádám – az ősi elvettetés után – megszabadult ama borzalmas halálos ítélet alól.
Megszületett tehát a Szűztől Krisztus, és testet öltött Isten örök terve szerint, amit ő maga is vállalt: Az Ige testté lett, és közöttünk élt; s ezért Isten anyja lett a Szűz. Tehát a Szűz már anya, mert ő szülte a Szentlélek erejéből megtestesült Igét, de úgy szülte, hogy szüzességét is megtartotta, így akarta az, aki ily csodálatosan született. A Szűz tehát anyja lett Isten megtestesült Igéjének, annak emberi természete szerint. Az Ige benne vette magára az emberi természetet, és megjelent köztünk a két természet egységében, a mennyei Atya bölcsessége és akarata szerint, aki jóságában csodákat művel. Test szerint közülük származik Krisztus, amint Szent Pál is mondja.
Olyan volt, mint amilyen most is, olyan is lesz, és megmarad, hiszen miattunk lett emberré; az emberi nem szerelmese lett emberré, azzá, ami előbb nem volt; de emberré lett, és ugyanakkor minden változás nélkül megmaradt Istennek. Miattam hasonlóvá lett hozzám; az lett, ami előbb nem volt; megtartotta viszont azt, ami volt. Tehát emberré lett, hogy magára vegye szenvedéseinket, minket pedig Isten fogadott gyermekeivé tegyen, s megadja nekünk azt az országot, amelyre bárcsak méltóvá is tenne bennünket az Úr Jézus Krisztus kegyelme és irgalma, akinek az Atyával és a Szentlélekkel dicsőség, tisztelet és hatalom, most és mindenkor és mindörökké. Ámen.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 71, 6. 19; Jel 21, 3
Leszáll, mint eső a rét füvére, * És az Úr fölségével betelik az egész föld.
Íme, ez az Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, és maga Isten lesz velük. * És az Úr fölségével betelik az egész föld.
Vagy:
Boldog Guerricus apát beszédeiből
(Sermo 1 in Assumptione beatæ Mariæ: PL 185, 187-189)
Mária, Krisztus anyja a keresztényeknek is anyja
Mária csak egy gyermeknek adott életet, aki, miként egyszülött Fia a mennyei Atyának, ugyanúgy egyetlenje e földi Édesanyának is. Mária maga is egyetlen a maga nemében: Szűzanya, akinek az a dicsőség jutott, hogy az Atya Egyszülöttjének adjon földi életet. Ezt az Egyszülöttjét öleli keblére azok képében, akik Fiát követik, és nem restelli, hogy anyának szólítsák mindazok, akikről tudja, hogy lelkükben Krisztus képét már kialakították, vagy most alakítgatják azt önmagukban.
Az a régi Éva inkább mostoha volt, mint édesanya, hiszen gyermekei az ő révén már előbb halálra vannak ítélve, mint ahogy megláthatnák a napvilágot. Minden élők anyjának hívták ugyan őt, de inkább minden élők halálhozójának bizonyult, a halandók szülőanyjának, mert tőle születni ugyanannyi, mint beleszületni a halálba. De míg ő nem tudott azzá lenni, mint amit a neve jelent, addig Máriában valósággá vált ez a hittitok, hiszen anyjává lett mindazoknak, akik az életre újjászülettek. Éppen úgy, mint ahogy az Egyház is anyjuk, amelynek Mária az előképe. Annak az Életnek lett az anyja, aki mindenkit éltet. Azzal, hogy ez az Élet tőle született meg, azokat is valamiképpen szintén újjászülte, akik ebből az Életből részesednek.
Krisztus szent Anyja, aki e hittitok révén a keresztények anyjának mondhatja magát, íme, gondoskodása és anyai jósága folytán annak is bizonyul. Szíve nem érzéketlen gyermekeihez, mintha azok nem is az övéi volnának. Ő csak egynek adott ugyan életet, de az anyai szeretet gyümölcsét osztani nem szűnik meg sohasem.
Ha Krisztus apostola atyai gondoskodással és szeretettel egyre újjászüli gyermekeit, amíg Krisztus ki nem alakul bennük, mennyivel inkább megteszi ezt maga Krisztus anyja! Pál azáltal lett atyjukká, hogy hirdette nekik az igazság igéjét, amely új emberré szülte őket. Mária azonban sokkal kiválóbb és szentebb módon lett anyjukká, mert magának az örök Igének adott életet. Dicsérem ugyan Pál igehirdető szolgálatát, de jobban csodálom és tisztelem Máriában az életadás szent titkát.
De lásd: úgy tűnik, hogy földi gyermekei is az anyát ismerik fel benne, így sugallja ezt nekik valami hitből fakadó természetes gyermeki szeretet. Veszélyek idején és minden szükségükben elsősorban az ő nevét hívják segítségül, és leginkább hozzá menekülnek, mint a kisgyermek édesanyja ölébe. Azért hát úgy vélem, nem alap nélkül vonatkoztatjuk rájuk is a prófétai ígéretet: Benned találnak majd otthonra gyermekeid. Figyelembe vesszük természetesen azt is, hogy e jövendölést elsősorban az Egyházra értjük.
Most még a Magasságbeli anyjának az oltalma alatt élünk, mintegy szárnyainak árnyékában, a pártfogása alatt állunk. Egyszer pedig majd dicsőségének részeseiként anyai keblére ölel minket. Akkor együtt zeng majd az ujjongók és az édesanyát köszöntők éneke: Miként minden örvendezőnek, úgy nekünk is benned van életünk forrása, Istennek szent Anyja.
VÁLASZOS ÉNEK
Mt 1, 20. 21; Mik 5, 3-4
A benne fogant élet a Szentlélektől van. Mária Fiút szül, * Aki megszabadítja népét bűneitől.
Hatalmát kiterjeszti egészen a föld határáig, ő maga a béke lesz. * Aki megszabadítja népét bűneitől.
Vagy:
Aranyszájú Szent János püspök szentbeszédeiből
(De coemeterio et de cruce, 2: PG 49, 396)
Ádám és Krisztus, Éva és Mária
Láttad a csodálatos győzelmet? Láttad, mily páratlanul dicső esemény ment végbe a kereszten? Mondjak neked mást is, valami még csodálatosabbat? Fontold meg, milyen volt a győzelem módja, és akkor még jobban elcsodálkozol. Mert amikkel a gonosz lélek győzött, ugyanazokkal aratta fölötte győzelmét Krisztus: elvette fegyvereit, és azokkal diadalmaskodott fölötte. Hogy miképpen történt? Hallgasd meg!
Szűz, fa és halál lett bukásunk jelképe: Éva volt a szűz, a fa az édenkert fája, a halál pedig Ádám megbüntetése. És most ismét itt van a szűz, a fa és a halál, ezek voltak a bukás jelképei, de ezek már a győzelem jelképei lettek. Éva helyébe ugyanis már Mária lépett, a jó és rossz tudás fája helyébe a keresztfa; Ádám halála helyett most itt van Krisztus halála.
Látod már, hogy amikkel győzött a sátán, ugyanazokkal lett legyőzve? A fa által győzte le az ördög Ádámot, a keresztfa által aratott teljes győzelmet Krisztus az ördög felett. Az a fa az alvilágba taszította az embereket, emez a meghaltakat is visszahívta onnét. Továbbá, az az első fa az elbukott ember mezítelenségét is betakarta, ez a másik fa a ruháitól megfosztott Győztest a magasba emelve mindenkinek megmutatta. Az az első halál az őutána születetteket mind halálra ítélte, ez a másik halál viszont még az előtte születetteket is életre támasztotta. Ki tudná elmondani az Úr hatalmas tetteit? A halál által lettünk halhatatlanokká … ez a kereszt páratlanul dicső nagy tette.
Megértetted ezt a győzelmet? Megismerted a győzelem módját is? Azt is jegyezd meg, hogy teljesen a mi fáradozásunk és küzdelmünk nélkül született meg ez a győzelem. Mert a mi fegyvereink vért nem láttak, mi semmi csatában sem vettünk részt, sebeket sem kaptunk, mi még magát ezt a harcot sem láttuk, és mégis megkaptuk a győzelmet. Az Úr harcolt, de mienk lett a győzelmi koszorú. Mivel pedig a győzelem a mienk is, zengjük ma mindnyájan örömteli lélekkel – mint a katonák teszik – a diadaléneket, a győzelmi dalt, magasztaljuk az Urat: A győzelem elnyelte a halált. Halál, hol a te győzelmed? Alvilág, hol a te fullánkod?
Mindezeket a kereszt szerezte meg nekünk dicsőségesen. A kereszt a sátán feletti győzelem jele; a kereszt kard a vétek ellen, kard, amellyel Krisztus legyőzi a kígyót. A kereszt az Atya akarata, Egyszülöttjének dicsősége, a Szentlélek ujjongó öröme, az angyalok ékessége, az Egyház biztonsága, Pál dicsekvése, a szentek védőbástyája, az egész földkerekség megvilágosítója!
VÁLASZOS ÉNEK
A javunkat kereső Úristen akaratából, * Éva szülte Máriát, mint tövis az illatos rózsát.
Hogy az erény betakarja a hibát, és a kegyelem a bűnt. * Éva szülte Máriát, mint tövis az illatos rózsát.
Vagy:
A II. vatikáni zsinat Lumen gentium kezdetű, az Egyházról szóló dogmatikai konstitúciójából
(Nn. 63-65)
A Szűzanya az Egyház ősmintája
A Boldogságos Szűz az Egyházzal is bensőséges kapcsolatban van, nemcsak az istenanyaság ajándéka és tisztsége által, amely egységbe fűzi őt Fiával, a Megváltóval, hanem páratlan kegyelmi adományai révén is. Az Istenszülő ugyanis – miként már Szent Ambrus tanította – ősmintája az Egyháznak, mégpedig a hit, a szeretet és a Krisztussal való tökéletes egység rendjében.
Az Egyház misztériumában – és az Egyház is joggal mondható anyának és szűznek – a Boldogságos Szűz Mária áll az első helyen, mert a szüzesség és az anyaság nagyszerű és páratlan példáját adja. Telve hittel és engedelmességgel magát az Atya Fiát szülte a világra, mégpedig férfit nem ismerve, a Szentlélek erejéből, új Évaként nem az őskígyóra, hanem az Isten hírnökére hagyatkozva, kételytől meg nem fertőzött hittel. Olyan Fiút szült, akit Isten elsőszülötté tett a sok testvér, vagyis a hívők közt, és anyai szeretettel működik közre életre hívásukban és felnevelésükben.
Az Egyház, miközben Mária titokzatos szentségét szemléli, szeretetét utánozza, és hűségesen teljesíti az Atya akaratát, az Isten igéjének hívő elfogadása által maga is anya lesz. Az igehirdetéssel és a keresztséggel ugyanis új, halhatatlan életre szüli a Szentlélektől fogant és az Istenből született fiakat. És szűz is az Egyház: sértetlenül és tisztán megőrzi a Vőlegényének adott szavát, és Urának anyját követve, a Szentlélek erejével szűziesen őrzi meg a sértetlen hitet, a szilárd reményt, az őszinte szeretetet.
De mialatt az Egyház a Boldogságos Szűz személyében már elérkezett a tökéletességre, és ez őbenne ránc és szeplő nélkül való, a keresztények még csak törekszenek a bűn legyőzésére és az életszentségben való növekedésre; Máriára emelik tehát szemüket, minthogy ő az erények példájaként tündöklik a kiválasztottak egész közössége előtt. Amidőn az Egyház áhítattal elmélkedik róla, és az emberré lett Igének világosságában szemléli őt: tisztelettudó lélekkel hatol beljebb a megtestesülés mélységes titkába, és egyre jobban hozzáhasonul Vőlegényéhez.
Mária ugyanis oly benső helyet foglal el az üdvösség történetében, hogy valamiképp egyesíti és visszatükrözi magában a hit legfőbb titkait; ezért az ő dicsérete és tisztelete hatékonyan hívja Fiához, Fiának áldozatához és az Atya szeretetéhez a hívőket. Az Egyház viszont – amikor Krisztus dicsőségéért fárad – egyre hasonlóbbá lesz magasztos ősmintájához, mert folytonosan fejlődik a hitben, a reményben, a szeretetben, és mindenütt keresi és megteszi Isten akaratát.
Következőleg az Egyház az apostoli munkában is méltán tekint fel Krisztus szülőanyjára; Krisztus ugyanis avégett fogantatott a Szentlélektől, és született a Szűztől, hogy az Egyház által a hívők szívében is megszülessék és növekedjék. A Szent Szűz élete példa arra az anyai szeretetre, amelynek el kell töltenie az apostoli küldetésű Egyház minden munkatársát, hogy az emberek újjászületéséért odaadóan fáradozzék.
VÁLASZOS ÉNEK
A híveknek megjelent a világ Üdvössége Szűz Mária által, * Akinek áldott élete beragyogja az egész Egyházat.
Buzgó szívvel ünnepeljük a Boldogságos Szűz Mária emlékezetét. * Akinek áldott élete beragyogja az egész Egyházat.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
A könyörgés az alábbiakból választható:
1.
Engedd, kérünk, Úristen, hogy mi, a te szolgáid folytonos lelki és testi jólétnek örvendhessünk, és a boldogságos, mindenkor Szűz Máriának dicsőséges közbenjárására a jelen szomorúságtól megszabaduljunk, és örökké tartó örömet élvezzünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
2.
Urunk, Istenünk, bocsásd meg irgalmasan vétkeinket, hogy akik saját érdemeinkkel nem dicsekedhetünk, Fiad szülőanyjának, a Boldogságos Szűz Máriának közbenjárására üdvözüljünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
3.
Légy oltalmunk, irgalmas Istenünk, hogy mi, akik Fiad édesanyjának emlékezetét ünnepeljük, közbenjárására vétkeinkből új életre támadjunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
4.
Kérünk, Istenünk, legyen segítségünkre a Boldogságos Szűz Máriának áldott közbenjárása, szabadítson meg minden veszélytől, és hozza meg nekünk a te békéd örömét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
5.
A Boldogságos Szűz Mária dicsőséges emlékét ünnepelve, kérünk, Istenünk, hogy az ő közbenjárására mi is elnyerhessük kegyelmed teljességét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
6.
Add meg, kérünk, mindenható Istenünk, hogy mi, a te híveid, akik a Boldogságos Szűz Mária oltalmában örvendezve bízunk, anyai közbenjárására minden rossztól megszabaduljunk itt a földön, és az örök élet örömére eljussunk a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky