2024. június 22.

Nolai Szent Paulínusz püspök
tetszés szerinti emléknap


A galliai Bordeaux-ban született 355-ben. Állami hivatalt töltött be, megnősült, és fia született. Szigorú élet után vágyva megkeresztelkedett, minden javáról lemondva 393-ban szerzetesi életet kezdett, és a campaniai Nolába vonult el. A város püspöke lett, Szent Félix tiszteletére előmozdította, a zarándokokat segítette, és sokat fáradozott kora nyomorúságainak enyhítésén. Kiváló költeményeket írt. Meghalt 431. június 22-én, Nolában.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Pásztorok áldott főpásztora, Krisztus,

szent követődnek ünnepelve napját

tárjuk eléd most lelkes énekünkkel

hódolatunkat.

Harcokban edzett hű fiadat egykor

égi kenettel belül gazdagítva

szent közösségnek gondos pásztorává

tette a Lélek.

Nyájadnak őre, pásztoraid tükre,

fénye a vaknak, elesettnek atyja,

lankadók lelke, mindeneknek mindig

mindene volt ő.

Krisztus, a jókat jutalmul az égben

megkoronázod; minekünk is add meg,

hogy pásztorunkat, nyomdokain járva,

mennybe kövessük.

Himnusszal áldjuk mindeneknek Atyját,

felmagasztalván, Isten Fia, téged,

Szentlélek Istent ugyanúgy dicsérjük

szerte a földön. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Adjatok az Úrnak hálát jóságáért, az emberekkel tett nagy csodáiért!
107 (106). zsoltár
Hálaadás a szabadulásért
Isten a tanítást Izrael fiainak adta, amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által (ApCsel 10, 36).
I.

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, *

mert örökké szeret minket.

Így szóljanak azok, akiket megváltott az Úr, *

akiket megmentett az ellenség kezéből,

és akiket minden tájról összegyűjtött, †

napkeletről és napnyugatról, *

északról és délről.

Bolyongtak a pusztában, a sivatagban, *

lakott város felé utat nem találtak.

Az éhségtől és a szomjúságtól *

szinte elepedt a lelkük.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Egyenes úton vezette őket, *

hogy lakott városba jussanak.

Adjanak hálát az Úrnak jóságáért, *

az emberek fiaival tett nagy csodáiért,

mert bő vizet adott a szomjazóknak, *

és az éhezőket jóllakatta.

Sötétben, a halál árnyékában ültek, *

nyomorultan, vasra verve,

mert ellenszegültek Isten szavának, *

a Magasságbeli döntését megvetették.

Ezért alázta meg szívüket szenvedéssel, *

elestek, és nem volt, aki fölsegítse őket.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Kivezette őket a sötétből, a halál árnyékából, *

és bilincseiket összetörte.

Adjanak az Úrnak hálát jóságáért, *

az emberekkel tett nagy csodáiért,

mert az érckapukat összetörte, *

és a vas-zárakat összezúzta.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Adjatok az Úrnak hálát jóságáért, az emberekkel tett nagy csodáiért!
2. ant. Láthatták az Úr nagy tetteit és csodáit.
II.

A gonoszság útján balgaságba estek, *

és bűneik miatt nyomorba jutottak.

Megutáltak minden eledelt, *

s már a halál kapujához értek.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Elküldte igéjét, és meggyógyította őket, *

életüket kimentette a pusztulásból,

hogy az Úrnak hálát adjanak jóságáért, *

az emberekkel tett nagy csodáiért,

hogy a dicséret áldozatát bemutassák, *

és ujjongással hirdessék tetteit.

Akik hajóikon mély tengerre szálltak, *

és a nagy vizek hátán végezték munkájukat,

azok láthatták az Úr nagy tetteit, *

és csodáit a mély tengeren.

Szavára szélvihar támadt, *

és hullámok tornyosultak:

Felemelkedtek az égig, †

majd lezuhantak a mélységekig, *

s nagy veszedelmükben már kétségbeestek.

Meginogtak, tántorogtak, mint a részeg, *

és odaveszett minden bölcsességük.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Szellővé csendesítette a vihart, *

a hullámok elcsitultak.

Örültek is a nagy csendességnek; *

így vezette őket az óhajtott kikötőbe,

hogy az Úrnak hálát adjanak jóságáért, *

az emberek fiaival tett nagy csodáiért,

és hogy magasztalják őt a nép gyülekezetében, *

és a vének tanácsában is dicsőítsék.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Láthatták az Úr nagy tetteit és csodáit.
3. ant. Látják ezt az igazak, és örvendeznek, és megértik az Úr szeretetét.
III.

A folyókat sivataggá tette, *

és a forrásokat szomjas földdé,

a termőföldet pedig szikessé, *

az ott lakók bűnei miatt.

Aztán a pusztát tóvá változtatta, *

a kiszáradt földet vizek forrásává.

Ott telepítette le az éhezőket, *

hogy lakóvárost alapítsanak.

Bevetették földjüket, telepítettek szőlőt, *

és az bőséges termést hozott nekik.

Megáldotta őket, és megsokasodtak, *

és jószágaik számát nem engedte fogyni.

Majd ismét megfogyatkoztak, nyomorba jutottak, *

és gyötrődtek bajtól, szenvedéstől.

De aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, *

és úttalan pusztán hagyja bolyongani:

az felemelte nyomorából a szegényt, *

és nemzetségüket, mint nyájat megsokasította.

Látják ezt az igazak, és örvendeznek, *

ám bezárul minden gonosz ajka.

Ki olyan bölcs, hogy felfogja ezt, *

és megértse az Úr szeretetét?

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Látják ezt az igazak, és örvendeznek, és megértik az Úr szeretetét.

Uram, a fellegekig ér a te hűséged,

Ítéleteid oly mélyek, mint a tenger.

ELSŐ OLVASMÁNY

A bírák könyvéből

16, 4-6. 16-31

Delila árulása és Sámson halála

Azokban a napokban: Sámson beleszeretett a Szórek völgyében egy nőbe, akinek Delila volt a neve. A filiszteusok fejedelmei elmentek hozzá, és azt mondták neki: „Szedd rá, és tudd meg, miben rejlik különleges ereje, hogyan tudnánk fölékerekedni, megkötözni és ártalmatlanná tenni. Ezért ki-ki ad neked 1100 ezüst sékelt.” Delila így szólt Sámsonhoz: „Mondd meg nekem, miben rejlik nagy erőd, mivel kellene téged megkötözni, hogy tehetetlenné tegyenek?”

Mivel egész nap gyötörte szavaival, és zaklatta, halálra fáradt. Feltárta hát előtte egész szívét, és így szólt: „Borotva sosem ért fejemhez, mert az Isten nazirja vagyok anyám méhétől fogva. Ha megnyírnak, elhagy erőm, gyenge leszek, olyan, mint a többi ember.” Delila ekkor látta, hogy kitárta egész szívét. Hívatta hát a filiszteusok fejedelmeit, és ezt mondta nekik: „Most gyertek, mert kitárta előttem egész szívét.”

A filiszteusok fejedelmei elmentek hozzá, s magukkal vitték a pénzt is. Erre ő elaltatta Sámsont a térdén, odahívatott egy embert, az lenyírta a fejéről a hét hajfürtöt. Elkezdett gyengülni, és ereje elhagyta. Delila odakiáltotta neki: „Rád törtek a filiszteusok, Sámson!” Erre fölébredt álmából, és azt mondta: „Kikeveredek a bajból, mint máskor, és kiszabadítom magamat.” Nem tudta azonban, hogy az Úr elfordult tőle. A filiszteusok elfogták, kiszúrták a szemét, és levitték Gázába. Kettős lánccal megkötözték, és a fogságban malmot hajtattak vele.

Közben fején újra kezdett nőni a haj azután, hogy lenyírták. A filiszteusok fejedelmei összegyűltek, hogy nagy áldozatot mutassanak be istenüknek, Dágonnak, és örömünnepet tartsanak. Közben egyre mondogatták: „Kezünkre adta istenünk ellenségünket, Sámsont!” Amikor a nép látta istenét, ujjongásban tört ki a dicséretére, és ezt mondta: „Kezünkre adta istenünk ellenségünket, Sámsont, aki pusztította országunkat, és sokunkat megölt.” Amikor már jókedvre derültek, így szóltak: „Hívjátok elő Sámsont, hadd mulattasson minket!” Elővezették Sámsont a börtönből, és ő játszott előttük. Utána odaállították az oszlopok közé. Sámson akkor így szólt ahhoz a fiúhoz, aki kezénél fogva vezette: „Vezess oda, hogy megfoghassam az oszlopokat, amelyeken az épület nyugszik, és megtámaszkodhassam.” A ház tele volt férfiakkal és asszonyokkal. A filiszteusok minden fejedelme ott volt, és a tetőn volt vagy háromezer ember, férfi és nő, akik nézték Sámson játékát.

Sámson akkor az Úrhoz könyörgött, és így szólt: „Uram, Istenem, emlékezzél meg rólam, s most az egyszer adj nekem erőt, hogy bosszút állhassak a filiszteusokon a két szememért.” Sámson átkarolta a középen álló két oszlopot, amelyen az épület nyugodott, nekifeszült az egyiknek a jobb kezével, a másiknak a bal kezével, s így szólt: „Haljak meg a filiszteusokkal együtt!” Minden erejével nekifeszült, és az épület rászakadt a fejedelmekre és az egész népre, amely ott volt. Sokkal többet ölt meg, amikor meghalt, mint amennyit akkor ölt meg, amikor élt.

Testvérei és atyjának háza tagjai eljöttek, és magukkal vitték. Elszállították, és eltemették Szorea és Estaol között atyjának, Mánoáhnak sírboltjában. Húsz évig bíráskodott Izrael fölött.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 42, 1; 30, 4; Bír 16, 28

Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, az istentelen néppel szemben védd ügyemet, * Mert erősségem és menedékem te vagy.

Emlékezzél meg rólam, és add vissza egykori erőmet. * Mert erősségem és menedékem te vagy.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Nolai Szent Paulínusz püspök levelezéséből

(Epist. 3 ad Alypium, 1. 5. 6: CSEL 29, 13-14. 17-18)

Isten szeretete munkálkodik mindenütt övéiben a Szentlélek által

Igazi az a szeretet és tökéletes az a megbecsülés, amelyet csekélységünk iránt tanúsítasz valóban szent életű és méltán nagyrabecsült, szeretett uram. Meghozta ugyanis leveledet a mi küldöttünk, Juliánusz, aki visszatért Karthágóból. Leveled oly nagy fényben tárta elénk életszentségedet, hogy nemcsak azt látjuk: mennyire szeretsz bennünket, hanem ráismerünk arra is, hogy milyen ez a szereteted. Hiszen ennek a szeretetnek Isten a forrása, aki a világ kezdetétől fogva kiválasztott bennünket magának, akinek az örök tervében már ott voltunk, mielőtt megszülettünk volna, mert ő alkotott minket, és nem mi magunkat, ő alkotott meg minket, mielőtt az meglett volna. Tehát az ő örök terve és teremtő akarata szólított a létbe minket, és még mielőtt tudtunk volna valamit is róla, ő már szeretetével közös akaratra, a hit egységére, illetve az egységben való hitre hozott össze bennünket, hogy az így megnyilvánuló lelkületből ismerjünk egymásra, nem pedig a látható külső testi vonásokból.

Hálát adunk Urunknak és dicsőítjük őt, hiszen az egész földkerekségen az ő szeretete munkálkodik övéiben a Szentlélek által, akit minden emberre kiárasztott. Az ő mindent betöltő ereje boldogítja országát, amelyben népének fejedelmei között méltán tett meg téged vezetővé az Apostoli Széken. Ugyanakkor minket, az elesetteket is felemelt és felsegített, mint a földhöz ragadt koldusokat, és úgy rendelte, hogy hozzátok tartozzunk. De még jobban hálát adunk Urunknak azért az ajándékáért, hogy testvérként helyezett bennünket szíved szeretetébe, és így bizton számíthatunk páratlan nagy szeretetedre. Mindezen jóságos ajándék arra késztet minket, hogy hűségesen és nagyon szeressünk téged.

És hogy engem is mindenestül ismerj, tudd meg, hogy én, mint a legvétkesebb bűnös, egykor a sötétségből és a halál árnyékából kiemelkedve nem másért jutottam az életet adó levegőre és tettem kezemet az eke szarvára és vettem vállamra az Úr keresztjét, minthogy mindvégig állhatatosan kitartsanak, és ebben a te imádságaid is segítsenek engem. Érdemeidet csak tetézni fogja az, ha közbenjárásoddal könnyítesz terheimen. Az a szent ugyanis, aki segít a szenvedőn, – testvért nem is merek mondani –, olyan erős, mint egy vár.

Egységünk jeleként küldünk egy kenyeret is szentségednek, kifejezi ez a Szentháromság oszthatatlanságát is. Ezt a kenyeret mint megáldott kenyeret méltóztassál magadhoz venni.

VÁLASZOS ÉNEK

Sir 31, 8. 11. 10

Boldog ember, aki hibátlan, aki nem fut az arany után, és nem bízik a pénzben, sem vagyonban. * Biztos ezért az ő boldogsága az Úrnál.

Véthetett volna, de nem vétkezett, rosszat tehetett volna, de nem tett. * Biztos ezért az ő boldogsága az Úrnál.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te Nolai Szent Paulínusz püspököt felékesítetted a szegénység szeretetével és a lelkipásztori buzgóság erényével. Add, hogy akinek érdemeit ünnepeljük, annak szeretetét is kövessük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky