Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.
HIMNUSZ
Ez most a kedvező idő,
kegyelmek napja ránk ragyog:
a lankadt földre hozza már
a böjt a boldog gyógyulást.
Krisztus nagy fénye tündököl,
üdvünknek nyitja napjait,
míg bűnnel sebzett szíveket
fegyelme gyógyít, jóra int.
Urunk, tarthassunk üdvösen
testben-lélekben böjtöket,
s utunkon biztos fény legyen
örök Húsvétod öröme.
Kegyes Háromság, tégedet
imádjanak már mindenek,
s kiket megújít nagy kegyed,
zengjük dicső, új éneked. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, *
mert örökké szeret minket.
Így szóljanak azok, akiket megváltott az Úr, *
akiket megmentett az ellenség kezéből,
és akiket minden tájról összegyűjtött, †
napkeletről és napnyugatról, *
északról és délről.
Bolyongtak a pusztában, a sivatagban, *
lakott város felé utat nem találtak.
Az éhségtől és a szomjúságtól *
szinte elepedt a lelkük.
Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *
aki szorult helyzetükből kiragadta őket.
Egyenes úton vezette őket, *
hogy lakott városba jussanak.
Adjanak hálát az Úrnak jóságáért, *
az emberek fiaival tett nagy csodáiért,
mert bő vizet adott a szomjazóknak, *
és az éhezőket jóllakatta.
Sötétben, a halál árnyékában ültek, *
nyomorultan, vasra verve,
mert ellenszegültek Isten szavának, *
a Magasságbeli döntését megvetették.
Ezért alázta meg szívüket szenvedéssel, *
elestek, és nem volt, aki fölsegítse őket.
Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *
aki szorult helyzetükből kiragadta őket.
Kivezette őket a sötétből, a halál árnyékából, *
és bilincseiket összetörte.
Adjanak az Úrnak hálát jóságáért, *
az emberekkel tett nagy csodáiért,
mert az érckapukat összetörte, *
és a vas-zárakat összezúzta.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
A gonoszság útján balgaságba estek, *
és bűneik miatt nyomorba jutottak.
Megutáltak minden eledelt, *
s már a halál kapujához értek.
Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *
aki szorult helyzetükből kiragadta őket.
Elküldte igéjét, és meggyógyította őket, *
életüket kimentette a pusztulásból,
hogy az Úrnak hálát adjanak jóságáért, *
az emberekkel tett nagy csodáiért,
hogy a dicséret áldozatát bemutassák, *
és ujjongással hirdessék tetteit.
Akik hajóikon mély tengerre szálltak, *
és a nagy vizek hátán végezték munkájukat,
azok láthatták az Úr nagy tetteit, *
és csodáit a mély tengeren.
Szavára szélvihar támadt, *
és hullámok tornyosultak:
Felemelkedtek az égig, †
majd lezuhantak a mélységekig, *
s nagy veszedelmükben már kétségbeestek.
Meginogtak, tántorogtak, mint a részeg, *
és odaveszett minden bölcsességük.
Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *
aki szorult helyzetükből kiragadta őket.
Szellővé csendesítette a vihart, *
a hullámok elcsitultak.
Örültek is a nagy csendességnek; *
így vezette őket az óhajtott kikötőbe,
hogy az Úrnak hálát adjanak jóságáért, *
az emberek fiaival tett nagy csodáiért,
és hogy magasztalják őt a nép gyülekezetében, *
és a vének tanácsában is dicsőítsék.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
A folyókat sivataggá tette, *
és a forrásokat szomjas földdé,
a termőföldet pedig szikessé, *
az ott lakók bűnei miatt.
Aztán a pusztát tóvá változtatta, *
a kiszáradt földet vizek forrásává.
Ott telepítette le az éhezőket, *
hogy lakóvárost alapítsanak.
Bevetették földjüket, telepítettek szőlőt, *
és az bőséges termést hozott nekik.
Megáldotta őket, és megsokasodtak, *
és jószágaik számát nem engedte fogyni.
Majd ismét megfogyatkoztak, nyomorba jutottak, *
és gyötrődtek bajtól, szenvedéstől.
De aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, *
és úttalan pusztán hagyja bolyongani:
az felemelte nyomorából a szegényt, *
és nemzetségüket, mint nyájat megsokasította.
Látják ezt az igazak, és örvendeznek, *
ám bezárul minden gonosz ajka.
Ki olyan bölcs, hogy felfogja ezt, *
és megértse az Úr szeretetét?
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Aki az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy,
Hadd derüljön fény a tetteire.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Kivonulás könyvéből
40, 16-38
Elkészül a szentély, s leszáll rá az Úr felhője
Azokban a napokban Mózes úgy járt el, ahogy az Úr megparancsolta neki, mindenben azt követte.
A második év első hónapjában, a hónap első napján állították fel a hajlékot. Mózes maga állította fel a hajlékot. Elhelyezte a talapzatokat, azokra állította a deszkákat, összeillesztette az eresztékeket, és felállította az oszlopokat. Azután a hajlékra ráterítette a vásznat, arra ráhelyezte a sátor felső takaróját, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Azután vette a bizonyságot, beletette a ládába, beledugta a ládába a rudakat, és a ládára ráhelyezte a kiengesztelődés tábláját. Azután bevitte a ládát a hajlékba, felakasztotta a belső függönyt, hogy takarja el a bizonyság ládáját, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Az asztalt a találkozás sátrának északi oldalára állította a függönyön kívül, s ráhelyezte a kitett kenyereket az Úr elé, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Bevitte a mécstartót a találkozás sátrába, a hajlék déli oldalába, az asztallal szembe, s rátette a mécseket az Úr előtt, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.
Betette az aranyoltárt a találkozás sátrába, a függöny elé, s meggyújtotta rajta az illatáldozatot, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Végül a hajlék bejáratára akasztotta a függönyt. Az égőáldozat oltárát a találkozás sátrának bejárata előtt állította fel, s bemutatott rajta égő- és ételáldozatot, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. A medencét a találkozás sátra és az oltár közé helyezte, és vizet öntött bele mosakodásra. Áron és fiai abban mosták meg kezüket és lábukat. Valahányszor bementek a találkozás sátrába, vagy az oltárhoz léptek, előbb megmosakodtak, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Elkészítette az előudvart a hajlék és az oltár körül, és felfüggesztette a függönyt az előudvar bejáratára, így fejezte be Mózes a munkát.
Akkor felhő borította be a találkozás sátrát, és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot. Mózes nem léphetett be a találkozás sátrába, mivel a felhő behatolt oda, és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot.
Amikor aztán a felhő a hajlékról felemelkedett, Izrael fiai tovább indultak vándorlásukon. Ha nem emelkedett fel, akkor nem indultak el addig a napig, amíg fel nem emelkedett. Az Úr felhője napközben a hajlék fölött lebegett, éjjel azonban tűz volt benne egész Izrael szeme láttára egész vándorlásuk idején.
VÁLASZOS ÉNEK
1 Kor 10, 1. 2; Kiv 40, 32. 33
Atyáink mind ott voltak a felhő alatt, mind átkeltek a tengeren: * S mind megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben.
Az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot, mert felhő borított be mindent. * S mind megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nazianzi Szent Gergely püspök szónoklataiból
(Oratio 14, De pauperum amore, 38. 40: PG 35, 907. 910)
A szegényekben Krisztusnak szolgáljunk!
Boldogok az irgalmasok – mondja a Szentírás –, mert majd nekik is irgalmaznak. Az irgalmasság nem az utolsó a boldogságok között. Boldog, aki megértő a rászorulók és szegények iránt. Más helyen: Jóságos az az ember, aki könyörül, és kölcsönt ad. S ismét máshol ezt mondja a Szentírás: Az igaz ember egész nap könyörületes és adakozó. Ragadjuk meg az áldást, hadd hívjanak megértőnek minket, és legyünk jóságosak!
Az éjszaka se szakítson félbe az irgalmasság gyakorlásában. Ne mondd: Menj, gyere máskor, holnap majd adok!, nehogy valami közbejöjjön jószándékod és jótetted közé. A jótékonyság ugyanis nem tűri a késlekedést.
Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba, s mindezt örömmel és buzgó lélekkel tedd! Aki irgalmasságot gyakorol, mondja az Apostol, tegye örömest; és a jótett kegyelmét megkettőzi számodra a készség és a gyors cselekvés. Amit ugyanis kelletlen vagy szomorú szívvel teszel, nem kedves, és egyáltalán nem dicsőséges dolog.
Tehát örvendeznünk, és nem keseregnünk kell akkor, ha jót teszünk másokkal. Ha eloldod a kötelékeket és a láncokat, mondja a Szentírás, azaz a zsugoriságot és a méricskélést, vagy a késlekedést és a morgolódó szavakat, mi történik? Nagy és csodálatos dolog! Micsoda nagy jutalma van ennek! Majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Van-e valaki, aki nem vágyódik a fény és a gyógyulás után?
Ha erre vonatkozóan ti, Krisztus szolgái, testvérei és társörökösei, hallani akartok tőlem valamit, íme, amíg lehet, látogassuk meg Krisztust, gyógyítsuk, tápláljuk, lássuk el ruhával őt, kötözzük be sebeit. Tiszteljük meg Krisztust nemcsak asztalunkkal, mint néhányan tették; nem is csak kenettel, mint Mária; nem csupán temetéssel, mint arimateai József; nem is csak a temetéshez tartozó dolgokkal, mint a Krisztust csak félig szerető Nikodémus; s nem is csak arannyal, tömjénnel és mirhával, mint a mindezeket megelőző napkeleti bölcsek; hanem mivel a mindenség Ura irgalmat akar, és nem áldozatot, és a kövér bárányok kimondhatatlan tömegénél többet ér az irgalmasság, legyünk irgalmasok a szegények és a ma elhunytak iránt, hogy amikor elhagyjuk ezt az életet, befogadjanak minket az örök hajlékokba, magába Krisztus Urunkba, akinek dicsőség mindörökké. Ámen.
VÁLASZOS ÉNEK
Mt 25, 35. 40; Jn 15, 12
Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. * Bizony mondom nektek, amit a legkisebb testvéreim közül egynek is tettetek, velem tettétek.
Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. * Bizony mondom nektek, amit a legkisebb testvéreim közül egynek is tettetek, velem tettétek.
OLVASMÁNY
Római Szent Franciska életrajzából, amelyet a Tor de’ Specchí obláták főnöknője, Anguillária Mária Magdolna írt
(Cap. 6-7, Acta Sanctorum Martii 2, *188-*189)
Szent Franciska türelme és szeretete
Isten nemcsak a külső javak elvesztése által tette próbára Franciska türelmét, hanem azt is elvárta tőle, hogy testi betegségeiben is sokszorosan bizonyítsa be türelmét. Amint már szó volt róla, és később is még látni fogjuk, súlyos és hosszan tartó betegségek gyötörték. Ám a türelmetlenségnek a legcsekélyebb jelét sem mutatta sohasem, és minden ellenkezés nélkül vállalta a reábízott legmegalázóbb szolgálatot is.
Oly gyengéden szeretett gyermekeinek korai elvesztésekor is állhatatosságáról tett tanúságot. Isten akaratát mindig megbékélt lélekkel fogadta, hálát adva a megpróbáltatásokért is. Hasonlóképpen állhatatos lélekkel viselte el a gyalázkodásokat, a megszólásokat és azokat a rosszindulatú beszédeket is, amelyekkel életmódját illették. Az ellenszenv legkisebb jelét sem mutatta ki azokkal az emberekkel szemben, akikről pedig tudta, hogy róla és cselekedeteiről helytelenül vélekedtek, és rosszindulattal beszéltek. Sőt a rosszat jóval viszonozta, és közben szüntelenül Istenhez fohászkodott értük.
Isten nem azért választotta ki Franciskát, hogy csak saját magát tegye szentté, hanem a kapott isteni ajándékokat embertársai testi és lelki javára is kamatoztatnia kellett. Ezért olyan nagy szeretetreméltóságot adott neki, hogy akivel csak találkozott, mindenkit azonnal megfogott az a belőle sugárzó szeretet és kedvesség, amely őt annyira vonzóvá tette. Beszédének ugyanis olyan csodás ereje és hatása volt, hogy már néhány szavával is megvigasztalta a csüggeteg és beteg lelkűeket, lecsendesítette a nyugtalanokat, megszelídítette a haragosokat, kibékítette az ellenségeket, kioltotta a megrögzött gyűlöletet és indulatot, és legtöbbször már előre megakadályozta a kitervelt és előkészített bosszúállást is. Puszta szavával megfékezte az emberek mindenféle szenvedélyét, és úgy látszott, hogy mindenkit rá tud venni mindenre, amire csak akarja.
Ezért azután mindenfelől tódult a nép Franciskához, mint valami biztos menedékhez. Vigasz nélkül tőle senki sem távozott, noha nyíltan felrótta a bűnöket, és félelem nélkül ostorozta az Istent sértő vétkeket is.
Akkortájt különféle veszedelmes és ragályos betegségek dühöngtek Rómában. Nem törődve a fertőzés veszélyével, Franciska minden félelem nélkül, irgalmasan gyámolította a nyomorgókat és a mások segítségére szorulókat. Amikor rátalált a betegekre, résztvevő együttérzésével először is minden nehézség nélkül bűnbánatra indította, majd gondosan ápolta, és szeretettel arra buzdította őket, hogy mindennemű kellemetlenséget készségesen fogadjanak el Isten kezéből, és viseljék el azt Isten iránti szeretetből, hiszen ő előbb szerette őket, és oly sokat szenvedett értük.
Nem elégedett meg Franciska azoknak a betegeknek az ápolásával, akiket házába tudott gyűjteni. Saját kunyhóikban és a nyilvános kórházakban is felkereste őket. Szomjukat csillapította, fekvőhelyüket rendbe hozta, sebeiket bekötözte. Minél undorítóbbak és visszataszítóbbak voltak ezek a sebek, annál gondosabban és odaadóbban kezelte azokat. Szokása volt az is, hogy elment a temetőkapukhoz, és a magával vitt ételt és ízletes falatokat ott a rászorulók közt szétosztotta. Hazatérve magával vitte kopott ruhadarabjaikat és szegényes, szennyes rongyaikat. Otthon aztán vigyázva kimosta, gondosan megfoltozta, pontosan összehajtogatta, és meg is illatosította azokat, mintha csak magának az Úrnak tenne ezzel szolgálatot.
Franciska harminc éven át szolgálta a betegeket, és látogatta a kórházakat. Ebben az időben férje házában élt, ahonnan gyakran felkereste a Szűz Mária és a Szent Cecília kórházat a Tiberisen túl, továbbá a Szentlélekről nevezett kórházat, valamint a Campo Santón levőt. Ragályos betegségek idején nemcsak a testi betegséget gyógyító orvosokat volt nehéz megtalálni, de még a papokat is, hogy a szükséges lelki orvosságot nyújtsák. Ezért Franciska maga kereste fel, és vezette el a papokat azokhoz a betegekhez, akiket a bűnbocsánat szentségére és az Eukarisztia vételére már előkészített. Hogy pedig szándékát könnyebben megvalósíthassa, saját költségén tartott egy papot, aki az említett kórházakat felkereste, és az általa összeírt betegeket meglátogatta.
VÁLASZOS ÉNEK
Rut 3, 10. 11; Jud 13, 19
Áldjon meg az Úr, leányom! * Mindenki tudja, hogy nagyszerű asszony vagy.
Nevedet úgy megdicsőítette az Úr, hogy dicséreted nem hal el az emberek ajkán. * Mindenki tudja, hogy nagyszerű asszony vagy.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Római Szent Franciskában a hitvesi és a szerzetesi élet csodálatos példáját állítottad elénk. Tégy minket állhatatossá szolgálatodban, hogy egész életünkben reád figyeljünk, és kövessük szent akaratodat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky