Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Alvásban frissült már a test
otthagyva ágyunk, felkelünk.
Atyánk, hozzád szól énekünk;
esengve kérjük: légy velünk.
Szóljon hozzád első szavunk,
hozzád a szív első heve,
hogy minden tettnek ezután,
Szent Úr, te légy a kezdete.
A fény az éjt szüntesse már,
sötét homályt a napsugár.
Az éjben búvó bűnöket
a napfény semmisítse meg.
Imánk tehozzád esdekel:
a rossz hatalmát űzzed el,
és zengjen ajkunk teneked
meg nem szűnő dicséretet.
Add meg, kegyelmes jó Atya,
Atyának egyszülött Fia
és Szentlélek, Vigasztalónk:
egyetlen Úr, örök Király. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Istenség, örök égi Fény,
egységbe forrt három személy!
Törékeny lényünk téged áld,
kérő szóval hozzád kiált.
Benned hiszünk, legfőbb Atya,
Atyának egyszülött Fia,
kiket a Lélek, mint örök
szeretet kapcsa összeköt.
Igazság, izzó szerelem,
boldogság, végső, végtelen!
Remélni, hinni lelkesíts,
szeretni vágyót célba vígy!
Te létünk célja, kezdete,
te dolgok első kútfeje,
lelkünk egyetlen ereje,
biztos remény ígérete!
Te minden alkotója vagy
s betöltesz mindent egymagad,
te mindenekre fényt hozol,
reményünkben jutalmazol.
A Krisztust kérjük s az Atyát,
s a Lelket, aki egy velük:
hallgass meg, hármas hatalom,
egyetlen örök Istenünk. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, ne büntess haragodban, *
felindulásodban ne sújts engem!
Könyörülj rajtam, Uram, mert elernyedtem, *
minden csontom remeg, gyógyíts meg, Uram!
A lelkem is mélyen megrendült, *
és te, Uram, még meddig késel?
Fordulj felém, Uram, ments meg, *
szabadíts meg, mert te irgalmas vagy!
A holtak közt nincs, aki rólad emlékezzék, *
a holtak országában ki dicsőít téged?
Elfáradtam a sóhajtozásban, †
éjjelente könnyekkel áztatom ágyamat, *
könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.
Szemem a bánattól elhomályosult, *
sok ellenségem miatt őszülök.
Ti, gonosztevők, távozzatok tőlem, *
hangos sírásomat az Úr meghallotta.
Meghallgatta az Úr könyörgésemet, *
és imádságomat elfogadta.
Megzavarodva piruljanak ellenségeim; *
és nagy szégyenükben futva meneküljenek.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Hálát adok, Uram, teljes szívemből, *
összes csodádat elbeszélem.
Ujjongok és örvendezem benned, *
nevedről szól énekem, fölséges Isten!
Mert ellenségeim meghátrálnak, *
elbuknak, és semmivé lesznek színed előtt.
Magadévá tetted igazságos ügyemet, *
trónodra ültél, mint igaz bíró.
Megfenyítetted a népeket, és a gonoszt megsemmisítetted, *
még a nevüket is eltörölted mindörökre.
Az ellenség megsemmisült, †
városait lerontottad, örökre pusztasággá lettek, *
még emlékük is elenyészett velük együtt.
Az Úr azonban örökké uralkodik, *
trónusa áll ítéletre készen.
A világot ő ítéli meg igazságban, *
a népeknek ő oszt méltányosan igazságot.
Az elnyomottnak az Úr a menedéke, *
a nyomorúság és szükség napjaiban egyetlen mentsége.
Aki nevedet ismeri, benned bízik: *
Uram, soha nem hagyod el a téged keresőket.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Énekeljetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, *
hirdessétek nagy tetteit a népek között.
Ő kéri számon a vért, és jól emlékezik, *
a szegények jajszavát nem felejti.
Könyörülj rajtam, Uram; †
lásd, mennyire szorongatnak ellenségeim, *
de te a halál kapujából is fölemelsz!
Sion városának kapujában hadd hirdessem dicséretedet, *
és hadd örvendjek, mert megszabadítottál.
A népek a maguk ásta verembe zuhantak; †
a hurokban, amit ők rejtettek el, *
lábuk fennakadt.
Megmutatta magát az Úr, ítéletet tartott, *
a gonoszt megfogta saját keze műve.
A gonoszok az alvilágba hullanak, *
és minden nemzet, amely elfelejti Istent.
Mert ő nem feledkezik meg a szegényekről végleg, *
a nyomorultak reménye nem vész el örökre.
Kelj fel, Uram, nehogy elbízza magát az ember, *
szólítsd ítéletre a népeket magad elé.
Bocsáss, Uram, rájuk rettegést, *
tudják meg a nemzetek, hogy ők csak emberek!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Elmémet segítsd, és megtartom törvényedet,
Ragaszkodom hozzá teljes szívvel.
ELSŐ OLVASMÁNY
Joel próféta könyvéből
4, 1-3. 9-21
Utolsó ítélet és örök boldogság
Ezt mondja az Úr: „Bizony, azokban a napokban, abban az időben, amikor helyreállítom Júdát és Jeruzsálemet, összegyűjtöm majd a népeket, leviszem őket a Jozafát völgyébe, és ítéletet tartok ott fölöttük népem és örökségem, Izrael miatt, amiért szétszórták a népek közé, s megosztották országomat. Sorsot vetettek népem fölött; céda nőért gyermeket adnak cserébe, lányt adnak borért, hogy ihassanak.
Hirdessétek ki a népek között: Készüljetek fel a harcra! Jöjjenek, és álljanak csatasorba mind a harcosok! Öntsetek kardot az ekevasból, lándzsát a sarlóból! Mondja az erőtlen is: »Hős vagyok!« Siessetek, gyertek, minden népek, körös-körül, és gyűljetek ott egybe! Vezesd elő, Uram, a hőseidet!
Keljenek fel, vonuljanak fel a népek Jozafát völgyébe, mert ott ülök ítéletet körös-körül minden nép felett. Lendítsétek meg a sarlót, mert megért a vetés; gyertek, tapossátok, mert megtelt a sajtó, és túlárad a prés: oly nagy a gonoszságuk! Egyre több a nép a Döntés völgyében, mert közel van az Úr napja a Döntés völgyében.
Elsötétedik a nap és a hold, a csillagok elvesztik fényüket. Az Úr szózata zeng a Sionon, Jeruzsálemben hallatja szavát, ég és föld megremeg belé. De népének mentsvára az Úr, Izrael fiai számára menedék. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki a Sionon, szent hegyemen lakom. Szent hely lesz akkor Jeruzsálem, nem léphetnek be többé oda idegenek.
Azon a napon új bor fakad a hegyekből, tej folyik a halmokból, Júda minden folyójának víz árasztja el a medrét. Forrás fakad az Úr házából, és megöntözi az Akácok völgyét. Egyiptom meg pusztasággá lesz, Edom kietlen sivataggá, mert nyomorgatta Júda fiait, ártatlan vért ontott országukban. Júdának meg mindig lesz lakója, Jeruzsálemnek örökkön-örökké. Megbosszulom vérüket, nem kegyelmezek, és az Úr a Sionon fog lakni.”
VÁLASZOS ÉNEK
Joel 4, 18; Jel 22, 17. 1
Új bor fakad a hegyekből, Júda minden folyójának víz árasztja el a medrét, és forrás fakad az Úr házából. * Aki szomjazik, jöjjön; aki kívánja az élet vizét, ingyen igyék.
Megmutatta nekem az angyal az élet vizének a folyóját, amely kristálytisztán fakadt az Isten és a Bárány trónjából. * Aki szomjazik, jöjjön; aki kívánja az élet vizét, ingyen igyék.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Fulgentius ruspei püspöknek „A bűnbocsánat” című értekezéséből
(Liber 2, 11, 2 – 12, 1. 3-4: CCL 91 A, 693-695)
A győztesen nem vesz erőt a második halál
Hirtelen, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra, amikor megszólal a harsona, a halottak feltámadnak a romolhatatlanságra, mi pedig elváltozunk. Amikor azt mondja Pál apostol: „mi”, akkor arra gondol, hogy vele együtt részesülnek e jövendő elváltozás ajándékában mindazok, akik abban az időben vele és társaival együtt az Egyházhoz és a szent életre törekvők közösségéhez tartoznak. Magának az átalakulásnak a módját pedig így fejezi ki: Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romolhatatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot. Hogy pedig ezek számára valóra váljék majd igazságos jutalomként a végső átalakulás, ezt meg kell előznie most az önként vállalt lelki átalakulásnak.
Mert azoknak van megígérve a jövendő átalakulás jutalma, akik a jelen életben a rosszból a jóra változtak át.
A kegyelem hatására ugyanis ez történik: először is a megigazulás által, amikor lelkileg feltámadnak, az átalakulás itt megkezdődik bennük Isten ajándékából, aztán majd a testi feltámadáskor, amikor a megigazultak átalakulása tökéletessé válik, az átalakulás, mint tökéletes dicsőség, örökre megmarad, és többé nem változik. Azért változtatja meg őket előbb a megigazulás, és azután a megdicsőülés kegyelme, hogy maga a megdicsőülés már változhatatlanul és örökre megmaradjon.
Itt a földön az első feltámadás által alakulnak át, amikor megvilágosodnak és megtérnek, vagyis amikor átmennek a halálból az életbe, a bűnből az igazlelkűségbe, a hitetlenségből a hitbe, a gonosz tettekből a szent életbe. Ezért a második halálnak már nincs hatalma rajtuk. Róluk mondja a Jelenések könyve: Boldog, akinek része van az első feltámadásban, a második halálnak ezeken nincs hatalma. Ugyanebben a könyvben olvashatjuk: A győztesen nem vesz erőt a második halál. Amint a szívbeli megtérés jelenti az első feltámadást, úgy az örök gyötrelem a második halált.
Siessen tehát az első feltámadásban még itt részesedni mindaz, aki nem akar elkárhozni a második halál örök büntetésében. Azok ugyanis, akiket a jelen életben az istenfélelem átalakított, átmennek a gonosz életből az igazi életbe, eljutnak a halálból az életre, végül pedig a dicstelenségből is átkerülnek a dicsőségbe.
VÁLASZOS ÉNEK
Kol 3, 3-4; Róm 6, 11
Meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. * Amikor majd Krisztus, a ti életetek megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen.
Ezért tekintsétek magatokat úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek, Jézus Krisztusban. * Amikor majd Krisztus, a ti életetek megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, add, hogy örvendezve mindig neked éljünk, mert soha meg nem fogyatkozó és teljes öröm az, ha szüntelenül szolgálhatunk neked, minden javak szerzőjének. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky