2024. május 21.

Kedd, évközi idő, 7. hét
3. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Világosság, Atyáddal egy,

te fénynek fénye, napvilág,

az éjből felszáll énekünk:

jöjj el közénk, így kérlelünk.

Lelkünkből oszlasd a homályt,

szórd szét a démonok hadát,

álmosságunkat űzd tova,

restség ne rontson meg soha.

Irgalmazz, Krisztusunk, nekünk,

akik tebenned így hiszünk,

hogy üdvösségünk hozza meg

e szép zsoltáros énekünk.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled

időtlen századok során. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Szentháromság, nagy Istenünk,

te mindent alkotsz, rendre szabsz:

munkára szántad a napot,

s éjjel nyugalmas álmot adsz.

Reggel, délben és éjszaka

zengjük dicsérő éneked:

őrizz mindenkor, támogass,

hogy áldjuk együtt szent neved.

Szolgáid, hozzád járulunk,

eléd imádva borulunk:

esdő szavunkat megsegítsd,

az égiekkel egyesítsd.

Ezt add meg kérünk, jó Atya,

s Atyának mása, egy Fia,

s te, Szentlélek, Vigasztaló:

örökre egy uralkodó. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Fölkel az Isten, és színe elől gyűlölői szertefutnak.
68 (67). zsoltár
Az Úr ünnepélyes bevonulása
Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat (Ef 4, 8).
I.

Fölkel az Isten, és szétszóródnak ellenségei, *

színe elől gyűlölői szertefutnak.

Úgy szórod szét őket, amint a füst szertefoszlik; †

miként elolvad a tűztől a viasz, *

az Isten színe elől úgy pusztulnak el a gonoszok.

De örvendenek és ujjonganak Isten előtt az igazak, *

elragadtatással ünnepelnek.

Énekeljetek Istennek, zsoltárt zengjetek nevének, †

készítsetek utat neki, aki a felhők fölött vonul, *

mert „az Úr” az ő neve!

Örvendezzetek színe előtt, †

„árvák atyja és özvegyek pártfogója” *

Isten az ő hajlékában.

Isten otthont ad a hontalannak, †

a foglyoknak visszaadja szabadságát, *

csak a lázadók maradnak a kietlen pusztában.

Amikor te, Istenünk, néped élén kivonultál, *

és áthaladtál a pusztán, megrendült a föld,

az egek megolvadtak Sínai Ura előtt, *

Izrael Istene előtt.

Bőven hullattál esőt, Istenünk; *

örökségedbe, ellankadt népedbe új erőt öntöttél.

Otthont talált a te családod, *

ahol jóságodban, Istenünk, gondját viseled szegényeidnek.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Fölkel az Isten, és színe elől gyűlölői szertefutnak.
2. ant. Istenünk ő, szabadító Istenünk; Urunk, aki a halálból is kivezet.
II.

Az Úr igéje hangzik, *

szüzek nagy serege hirdeti a jó hírt:

„Futnak a seregek királyai, futnak, *

és a háznak szépe osztja szét a zsákmányt.

Míg ti szunnyadoztok az aklok között, *

a galamb szárnya ezüstösen fénylik, tollai aranylanak.

Mialatt a Mindenható királyokat szór szét, *

fehér lesz a Zalmon, mint a hó.”

Básán hegye az Isten hegye, *

Básán hegye kimagaslik a hegyormok közül.

Ugyan mit irigykedtek, hegyek csúcsai, †

a hegyre, amelyet lakhelyéül az Úr kiválasztott; *

mert az Úr örökre ott lakik!

Isten harci szekere ezer és tízezer; *

az Úr a Sínairól vonul szentélyébe.

Magasba szálltál, foglyokat vittél magaddal, †

ajándékul embereket kaptál, *

hogy a lázadók is Uruknál, Istenüknél lakjanak.

Áldott legyen az Úr naponként és mindenkor, *

üdvösségünk Istene, ő visel ránk gondot.

Istenünk ő, szabadító Istenünk; *

az Úr, a mi Urunk, a halálból is kivezet minket.

Valóban, az Isten szétzúzza ellenségei fejét, *

sok gonosztevő fürtös fejét.

Így szól az Úr: „Básánból kihozlak, *

a tenger mélyéből is kivezetlek,

hogy vérben gázolhasson lábad, *

és kutyáid nyelvének része legyen ellenségeidből.”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Istenünk ő, szabadító Istenünk; Urunk, aki a halálból is kivezet.
3. ant. Föld népei, énekeljetek Istennek, zengjetek zsoltárt az Úrnak!
III.

Látták bevonulásodat, Isten, *

Istenem és Királyom bevonulását a szentélybe.

Elöl énekesek mentek, †

a menet végén hárfások, *

középütt a lányok kézidobbal:

„Ünnepi közösségben áldjátok az Istent, *

az Urat, ti, Izrael ivadékai!”

A törzsek élén az ifjú Benjamin halad, †

nyomában Júda vezérei seregükkel, *

majd Zebulon nagyjai és Naftali fejedelmei.

Mutasd meg, Isten, hatalmadat, *

erősítsd meg, Isten, amit bennünk műveltél!

Jeruzsálemből, templomodból *

királyok hozzák ajándékukat neked.

A nádlakó vadat fenyítsd meg, †

a tulkok gyülekezetét és népek borjait; *

boruljanak le ezüst holmijukkal.

Szórd szét a népeket, amelyek háborút akarnak. †

Jöjjenek Egyiptom nagyjai, *

és Etiópia tárja kezét Isten felé!

Föld népei, énekeljetek Istennek, zengjetek zsoltárt az Úrnak, †

aki áthalad az egek egein, az ősi egeken, *

íme, hallatja szavát, hatalmas szózatát.

Ismerjétek el Isten hatalmát, †

Izrael fölött ragyogó fölségét *

és nagy erejét a felhők felett.

Csodálatos vagy, Isten, szentélyedben! †

Izrael Istene ad népének hatalmat és erőt; *

áldott a mi Istenünk!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Föld népei, énekeljetek Istennek, zengjetek zsoltárt az Úrnak!

Hadd halljam az Úristen szózatát!

Igen, ő békét hirdet népének.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Prédikátor könyvéből

3, 1-22

Mindennek megvan a maga ideje

Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt. Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének. Ideje az ölésnek, és ideje a gyógyításnak, ideje a bontásnak, és ideje az építésnek. Ideje a sírásnak, és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak, és ideje a táncnak. Ideje a kő eldobálásának, és ideje a kő összeszedésének; ideje az ölelkezésnek, és ideje az öleléstől való tartózkodásnak. Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek; ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak. Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak. Ideje a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek; ideje a háborúnak, és ideje a békének.

Mi haszna van a munkálkodónak abból, hogy fáradozik? Elnéztem a vesződséget, amit Isten az emberek fiainak ad, hogy bajlódjanak vele. Mindent ő tesz a maga idejében. Adott ugyan nekik némi fogalmat az idő egész folyásáról is, de anélkül, hogy az ember elejétől végig fel tudná fogni, amit az Isten tesz.

Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön, és élvezze az életét. Mert hiszen az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és kedvét leli a munkájában.

Rájöttem: amit Isten tesz, az minden időre szól. Ahhoz nem lehet sem hozzátenni, sem semmit elvenni belőle. Isten azért tesz így, hogy féljünk tőle. Ami van, már rég megvolt, s ami lesz, már rég megvan, és Isten szereti az üldözöttet.

Láttam továbbá a földön az ítélet helyét: itt bűn volt, és az igazságosság helyét: itt gonoszság. Azt mondtam hát magamban: Isten ítéletet tart mind az igaz, mind a gonosz fölött. Mert mindennek megvan a maga ideje, ami itt végbemegy. Azt mondtam magamban az emberek fiairól: Hogy napfényre hozza mivoltukat, Isten láthatóvá tette, hogy egymáshoz csak olyanok, mint az állatok. Mert hiszen az emberek fiainak sorsa és az állatok sorsa egy és ugyanaz a sors. Amint ezek meghalnak, meghalnak azok is. Mindben egyforma az éltető lehelet, és nincs az embernek többje, mint az állatnak. Igen, mindkettő hiábavalóság! Mindkettő ugyanarra a helyre jut. Mindkettő porból lett, és minden visszatér a porba. És ki tudja, vajon az emberek fiainak éltető lehelete fölfelé száll-e, és vajon az állatok éltető lehelete lefelé, a földbe száll-e?

Így beláttam, hogy nincs jobb az ember számára, mint hogy örömét lelje munkájában, mert ez a sorsa. Mert ugyan ki juttathatja odáig, hogy lássa, mi lesz utána?

VÁLASZOS ÉNEK

1 Kor 7, 29. 31; Préd 3, 1

Az idő rövid; azért aki felhasználja a világ dolgait, éljen úgy, mintha nem élne velük, * Mert ez a világ elmúlik.

Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt. * Mert ez a világ elmúlik.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Nyssai Szent Gergely püspöknek A Prédikátor könyvéről mondott szentbeszédeiből

(Hom. 6: PG 44, 702-703)

Van ideje a születésnek és a halálnak

Van ideje a születésnek és a halálnak, mondja a Szentírás. Jól kezdi a felsorolást azzal, hogy szavakban is egybekapcsolja azt, ami szükségképpen összetartozik: a születés mellett mindjárt a halált említi. Szükségképpen követi ugyanis a születést a halál, és minden születés a halálban ér véget.

Van ideje a születésnek és a halálnak. Bárcsak megadatnék nekem is, hogy kellő időben születhessek meg, és alkalmas időben halhassak meg! Hiszen senki sem állítja azt, hogy itt a Prédikátor az akaratunktól független születésről és a magától beálló halálról hirdeti, hogy ezektől függne az erényes élet. Még az asszony szabad elhatározásától sem függ a szülés, és a halál sem várja meg az életből távozók egyéni szabad döntését. Ami pedig nem rajtunk áll, az nem számít be sem erénynek, sem bűnnek. Valami olyan születésre kell tehát itt gondolni, amely kegyelmi időben történik, és olyan halálra, amely üdvösséges időpontban következik be.

Nekem úgy tűnik, hogy a „nem idő előtti”, tehát a megfelelő időben történő születés az, amikor valaki Isten félelmében foganja, és lelki vajúdásban megszüli a saját üdvösségét, ahogyan Izajás mondja. Képletesen szólva ugyanis akkor leszünk saját magunknak a szülőjévé, ha jó szándékkal és tudatos elhatározással átformáljuk, új életre hívjuk, és világra hozzuk magunkat.

Ezt pedig akkor tesszük, ha szívünkbe fogadjuk az Istent, és így Isten gyermekei, a Hatalmas és Magasságbeli gyermekei leszünk. Viszont valósággal elvetéljük s idétlenné és hitvánnyá tesszük magunkat, ha nem alakítjuk ki magunkban – az Apostol kifejezésével szólva – Krisztus képmását. Mert szükséges, hogy Isten embere tökéletes és feddhetetlen legyen. Ez a mi igazi születésünk.

Ha tehát világos lett, mit jelent az, hogy megvan az ideje a születésünknek, akkor már az is nyilvánvaló mindnyájunk előtt, hogy hogyan halunk meg a megfelelő időben; úgy, ahogy azt Pál apostolnál látjuk, aki úgy érezte, hogy ha bármikor jön is érte a halál, mindig jókor jön. Lelkesen hirdeti ugyanis írásaiban, mintegy esküvel is megerősíti, amikor így nyilatkozik: Mindennap készen vagyok meghalni, hiszen büszkeségem vagytok, vagy így: Éretted szánnak halálra minket mindennap. Sőt magunkban már a halálos ítéletet is elfogadtuk.

És nagyon is köztudott, hogyan halt meg mindennap Pál apostol: ő sohasem élt a bűnnek, mindig legyőzte tagjaiban a rosszat, Krisztus testének kínhalálát önmagában hordozta, szüntelenül keresztre volt feszítve Krisztussal, sohasem élt önmagának, viszont az élő Krisztust mindig a szívében hordozta. Véleményem szerint ilyen az a megfelelő időpontban érkező halál, amely az igazi életet szerzi meg.

Ölök, és életre keltek, mondja magáról Isten azért, hogy világosan lássuk: valóban az ő ajándéka az, ha meghalhattunk a bűnnek, és életre támadhattunk a Lélek erejében. Így Isten szava tehát megígéri, hogy amit megöl, annak újra életet is ad.

VÁLASZOS ÉNEK

MTörv 32, 39; Jel 1, 18

Ölök, és életre keltek, lesújtok, és gyógyítok, * Nincs, aki kimenthetne kezemből!

Nálam van a halálnak és az alvilágnak kulcsa. * Nincs, aki kimenthetne kezemből!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható Istenünk, segíts, hogy törvényedet mindenkor szem előtt tartsuk, akaratodat pedig szóval és tettel meg is valósítsuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky