2024. november 1.

MINDENSZENTEK
főünnep

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Krisztus, a mennynek jóságos Királya,

szenteknek üdve, élete, reménye,

légy kegyes hozzánk, fogadd el ma tőlünk

hódolatunkat.

Angyalok összes kara mindörökre,

áldva magasztal fenn a magas égben,

ővelük együtt valamennyi szentnek

éneke áldjon.

Szűz Máriának érdemeit nézzed,

és vele együtt összes szentjeidnek;

ostorod szűnjék, bár megérdemeljük

rút bűneinkért.

Add, hogy mi téged mindenkor dicsérjünk,

és hozzád mindig hívebbek lehessünk,

zengjük a mennyben a Szentháromságnak

himnuszainkat. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Urunk, csodálatos a neved, mert dicsőséggel és fénnyel koronáztad szentjeidet, és fölébe emelted kezed műveinek.
8. zsoltár
Isten fönsége és az ember méltósága
Mindent lába alá vetett, őt magát meg az egész Egyház fejévé tette (Ef 1, 22).

Uram, mi Urunk, *

a te neved széles e világon mily csodálatos!

Az egeknél fenségesebb *

a te dicsőséged!

Kisdedek és csecsemők ajkán †

zendítesz dicséretet ellenségeiddel szemben, *

hogy elnémíts ellenséget és lázadót.

Szemlélem az eget: ujjaid műve az; *

a holdat és a csillagokat: te alkottad őket.

Ugyan mi az ember, hogy törődsz vele, *

az ember fia, hogy gondod van rá?

Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál, †

dicsőséggel és fénnyel koronáztad, *

fölébe emelted kezed műveinek.

Mindent az ő lába alá vetettél: *

minden juhot, barmot, a mező vadjait,

az ég madarait s a tenger halait, *

amelyek a tenger ösvényeit járják.

Uram, mi Urunk, *

a te neved széles e világon mily csodálatos!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Urunk, csodálatos a neved, mert dicsőséggel és fénnyel koronáztad szentjeidet, és fölébe emelted kezed műveinek.
2. ant. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.
15 (14). zsoltár
Isten előtt megállni ki méltó?
Ti Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához (Zsid 12, 22).

Uram, a te hajlékodban ki lakhat? *

A te szent hegyeden ki pihenhet?

Aki feddhetetlenül él, és helyesen cselekszik, *

akinek őszinte szíve gondolatja,

aki álnokságot nem terjeszt nyelvével, †

felebarátjának nem okoz ártalmat, *

és embertársára nem szór gyalázkodást,

aki a gonoszt semminek sem nézi, *

ám becsüli az istenfélő embert,

aki nem szeg esküt akkor sem, ha kárt vall, †

nem kölcsönzi pénzét uzsorakamatra, *

s nem fogad el vesztegetést ártatlan ellen.

Aki így cselekszik, *

soha meg nem inog.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.
3. ant. Szentjeidnek megmutatod az élet útját, örömmel töltöd el őket színed előtt, Uram.
16 (15). zsoltár
Az Úr az én örökrészem
Isten feloldotta a halál bilincseit, és feltámasztotta Jézust (ApCsel 2, 24).

Oltalmazz engem, Istenem, *

mert én benned bízom.

Így szólok az Úrhoz: „Istenem vagy nekem, *

nincs más javam rajtad kívül.”

A dicső és szent férfiakhoz, akik földünkön élnek, *

vonzódom egész szívemmel.

Bajt bajra tetéznek maguknak, *

akik idegen istenek után futnak.

Véres áldozataikban nincsen részem, *

még csak nevüket sem veszem ajkamra.

Az Úr az én örökrészem és kelyhem, *

te irányítod, Uram, sorsomat.

A mérőzsinór értékes részt juttatott nekem, *

valóban pompás az én örökrészem.

Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem, *

még éjszaka is a jóra int engem bensőm.

Szüntelenül magam előtt látom az Urat, *

ő áll jobbomon, hogy el ne essem.

Ezért örül az én szívem, †

és ujjong a lelkem, *

sőt reménységben nyugszik testem is.

Mert nem hagyod lelkemet a holtak honában, *

és nem engeded, hogy pusztulást lásson szented.

Az élet útját mutatod nekem, †

örömmel töltesz el színed előtt, *

és mindörökké tart az öröm jobbodon!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Szentjeidnek megmutatod az élet útját, örömmel töltöd el őket színed előtt, Uram.

Tekintsetek rá az Úrra, és eláraszt a fény benneteket,

És arcotokat nem érheti szégyen.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Jelenések könyvéből

5, 1-14

Megváltottál minket Istennek minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből

Én, János látomásomban a trónon ülő jobbjában egy kívül-belül teleírt könyvtekercset láttam, amely hét pecséttel volt lepecsételve. Aztán láttam egy hatalmas angyalt, aki harsány hangon kérdezte: „Ki méltó rá, hogy kibontsa a tekercset, feltörje pecsétjeit?” De senki sem tudta, sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt kibontani és elolvasni a tekercset. Erre sírva fakadtam, hogy senki sem volt méltó a tekercset kinyitni és elolvasni. Ekkor a vének közül az egyik így szólt hozzám: „Ne sírj! Nézd, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja, ő majd kinyitja a könyvet, feltöri hét pecsétjét.”

Most azt láttam, hogy a trón és a négy élőlény és a huszonnégy vén között ott áll a Bárány, mintha leölték volna. Hét szarva volt, és hét szeme; ezek az Isten hét szelleme, akiknek küldetésük az egész földre szól. (A Bárány) odament, és átvette a trónon ülő jobbjából a könyvet.

Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Hárfája volt mindegyiknek, és tömjénnel tele aranycsészéje; ezek a szentek imádságai. Új éneket énekeltek: „Méltó vagy, Uram, hogy átvedd a könyvet, és feltörd pecsétjeit, mert megöltek, de megváltottál minket Istennek véred árán minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből. Istenünk országává és papjaivá tettél minket, és uralkodni fogunk a földön.”

Ahogy néztem a trónt, az élőlények és a vének közül angyalok seregének hangját hallottam. Számuk tízezerszer tízezerre és ezerszer ezerre rúgott. Harsányan zengték: „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság és a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás!”

Majd hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben az egész világmindenséggel egyetemben ezt harsogta: „A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!” A négy élőlény így felelt: „Ámen”, a vének pedig leborultak, és imádták (az örökkön-örökké élőt).

VÁLASZOS ÉNEK

Jel 11, 17; Zsolt 144, 10

Hálát adunk neked, mindenható Urunk, Istenünk, aki vagy, aki voltál, és aki eljössz, * Mert átvetted a főhatalmat, és uralkodol.

Magasztaljon téged, Uram, minden műved, és szentjeid áldást mondjanak. * Mert átvetted a főhatalmat, és uralkodol.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Bernát apát beszédeiből

(Sermo 2: Opera omnia, Edit. Cisterc. 5 [1968], 364-368)

Siessünk a testvéreinkhez, akik várnak ránk!

Mit használ a szenteknek a mi tiszteletünk, mit érnek el azzal, ha mi dicsérjük őket, és jelent-e számukra valamit ez a mai ünneplésünk? Ugyan mit számít azoknak a földi dicsőítés, akiket Fiának biztos ígérete szerint már maga a mennyei Atya dicsőít meg? Mit is számít nekik a mi magasztalásunk? A szentek nem szorulnak rá tiszteletünkre, semmit sem ad nekik a magasztalásunk. Csupán csak a mi hasznunk – és nem az övék – származik abból, ha róluk megemlékezve tiszteljük őket. Ami engem illet, meg kell vallanom, hogy a róluk való megemlékezés hő vágyat gyullaszt bennem.

Az első ilyen vágy, amelyet ez a szentekről való megemlékezés bennünk felkelt, vagy még jobban megerősít, az, hogy élvezzük boldogító közösségüket, és méltók legyünk az üdvözült lelkek társaságára égi otthonukban: találkozzunk a pátriárkák karával, a próféták soraival, az apostolok testületével, a vértanúk népes seregével, a hitvallók táborával, a szüzek kórusával, egyszóval együtt legyünk, és együtt örvendezzünk a Mindenszentek egész közösségével. Kész befogadni bennünket a legelső idők egyháza, de mi nem törődünk vele; várva várnak minket a szentek, de mi ezt semmibe se vesszük; várnak bennünket az igazak, de mi úgy teszünk, mintha mit sem tudnánk róla.

Ébredjünk már fel végre, testvérek, támadjunk fel Krisztussal, és keressük az odafönt valókat; ami ott fönt van, arra legyen gondunk. Vágyakozzunk azokhoz, akik várva várnak ránk, sietve induljunk feléjük, akik készek befogadni bennünket, előzzük meg az üdvözült lelkeknek ezt a várakozását azzal, hogy mi is oda kívánkozunk. De ne csak a szentek társaságát óhajtsuk, hanem boldogságukat is, és ne elégedjünk meg azzal, hogy együtt leszünk velük, hanem lángoló buzgósággal törekedjünk dicsőségük elnyerésére is. Nem veszélyes erre pályáznunk, és egyáltalán nem merészség ennek a dicsőségnek a keresése.

A másik ilyen vágy, amelyet a szentekről való megemlékezés gyújt bennünk, arra irányuljon, hogy miként ezeknek a szenteknek megjelent maga Krisztus, a mi életünk, ugyanúgy jelenjék meg nekünk is, és így mi magunk is jelen lehessünk Krisztussal az ő dicsőségében. Addig ugyanis Krisztus, aki számunkra a Fő, nem így, dicsőséggel koronázva jelenik meg nekünk, hanem úgy mutatkozik, mint akit bűneinkért tövissel megkoronáztak. Nagy szégyen lenne, ha a tövissel koronázott Főnek egy-egy tagja kényelemben tetszelegne, hiszen minden bíbor ez idő alatt gyalázat lenne számára, és nem megtiszteltetés. De elkövetkezik az az idő, amikor majd eljön Krisztus, és halálát többé már nem hirdetjük, hiszen tudjuk, hogy vele együtt mi is meghaltunk, és hogy életünk őbenne van elrejtve. Megjelenik majd a dicsőséges Fő, és vele együtt a tagok is megdicsőülve fognak ragyogni, hiszen átalakítja gyarló testünket, és saját megdicsőült testéhez teszi hasonlóvá.

Erre a dicsőségre vágyódjunk tehát teljes igyekezettel és biztos reménnyel! Hogy pedig remélhessünk ebben, és erre a nagy boldogságra törekedni is merjünk, nagyon is szükségünk van a szentek közbenjárására, hogy amit saját erőnkkel el nem érhetünk, azt közbenjárásukra Isten ajándékba adja meg nekünk.

VÁLASZOS ÉNEK

Jel 19, 5. 6; Zsolt 32, 1

Dicsérjétek Istenünket, ti, összes szolgái, akik félve tisztelitek őt, kicsinyek és nagyok, * Mert átvette uralmát Urunk, mindenható Istenünk.

Örvendjetek, igazak, az Úrban, a szentekhez dicséret illik. * Mert átvette uralmát Urunk, mindenható Istenünk.

HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK

Téged, Isten, dicsérünk, *

téged Úrnak ismerünk!

Téged, örök Atyaisten, *

mind egész föld áld és tisztel.

Téged minden szép angyalok, *

kerubok és szeráfkarok,

egek és minden hatalmak, *

szüntelenül magasztalnak:

Szent vagy, szent vagy, *

erősséges szent Isten vagy!

Nagyságoddal telve ég s föld, *

dicsőséged mindent betölt.

Téged dicsér, egek Ura, *

apostolok boldog kara.

Dicséretes nagy próféták *

súlyos ajka hirdet és áld.

Jeles mártírseregek *

magasztalnak tégedet.

Vall tégedet világszerte *

szent Egyházad ezerszerte,

ó, Atyánk, téged *

s mérhetetlen nagy Fölséged,

s azt, ki hozzánk tőled jött le: *

Atya igaz Egyszülöttje,

és áldjuk veled *

vigasztaló Szentlelkedet.

Krisztus, Isten Egyszülöttje, *

Király vagy te mindörökre.

Mentésünkre közénk szálltál, *

szűzi méhet nem utáltál.

Halál mérgét megtiportad, *

mennyországod megnyitottad.

Isten jobbján ülsz most széket, *

Atyádéval egy fölséged.

Onnan leszel eljövendő, *

mindeneket ítélendő.

Téged azért, Uram, kérünk, *

mi Megváltónk, maradj vélünk.

Szentjeidhez végy fel égbe, *

az örökös dicsőségbe.

A következő rész tetszés szerint imádkozható:

Szabadítsd meg, Uram, néped, *

áldd meg a te örökséged!

Te kormányozd, te vigasztald, *

mindörökké felmagasztald!

Mindennap dicsérünk téged, *

szent nevedet áldja néped!

Bűntől e nap őrizz minket *

és bocsásd meg vétkeinket!

Irgalmazz, Uram, irgalmazz, *

híveidhez légy irgalmas!

Kegyes szemed legyen rajtunk, *

tebenned van bizodalmunk!

Te vagy, Uram, én reményem, *

ne hagyj soha szégyent érnem!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, te megadtad, hogy egy napon ünnepeljük minden szented dicsőségét. Kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk nagy irgalmadat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky