2024. június 12.

Szerda, évközi idő, 10. hét
2. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Mindenek Atyja, világ újítója,

nagy Király, Krisztus, félelmetes Bíró,

áldva dicsérünk, esedezve kérünk,

nézz a szívünkre!

Éjszaka zengjük hálaénekünket,

te segíts minket, hogy méltók lehessünk

dicsérni téged egy szívvel örökké,

fénynek adója.

Szítsd fel szívünknek szerelmét irántad,

add, hogy úgy éljünk, hogy halált ne lássunk,

s hogy tetteinkben örök dicsőséged

meg-megújuljon.

Add, hogy szívünket tüzed általjárja,

s mint Jegyesünket mindig ébren várjunk,

és a kezünkben ki nem alvó lánggal

égjen a mécses.

Egyként dicsérjük mennyei Atyánkat,

s téged, Királyunk, kegyes Üdvözítőnk,

Szentlélek Isten, dicséreted zengjen

földön, egekben. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Krisztus, igaz fény, kegyelem és élet,

végtelen jóság, öröme a földnek,

csorduló véred a halálból minket

megszabadított.

Gyújtsd fel szívünkben szereteted lángját,

áraszd ránk, kérünk, a hit égi fényét,

és növeld bennünk a segítő jóság

minden erényét.

Messze tartsd tőlünk a gonosz kísértőt,

győzd le a Sátánt hatalmas erőddel,

és álljon mellénk, kit az égből küldesz:

isteni Lelked.

Dicsőség néked, örök Atyaisten,

és neked, Krisztus, Atya egyszülötte,

s kettejük Lelke, velük egyenlő Úr

minden időn át. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Mi magunk is sóhajtozunk, és várjuk testünk megváltását.
38. zsoltár
Beteg ember imája
A természet mulandóságnak van alávetve … Isten akaratából (Róm 8, 20).
I.

Így szóltam: „Vigyázok útjaimra, *

nyelvemmel nem vétkezem;

retesszel zárom le szájam, *

amíg gonosz ember áll előttem.”

Hallgattam, elnémultam, de mi haszna, *

és fájdalmam kiújult.

Szívem fölhevült bennem, *

elmélkedtem, s egyre nagyobb lánggal égett.

Nyelvem akkor megoldódott: *

„Uram, tudasd velem életem végét:

mennyi napjaimnak száma, *

hadd tudjam meg, mily rövid az életem!”

Íme, napjaimat néhány araszra mérted, *

életem ideje előtted semmiség.

Minden csak hiábavalóság, minden emberélet is, *

mint az árnyék, az ember úgy múlik el.

Hiábavaló az is, hogy vesződik, *

kuporgat, de nem tudja, kinek.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Mi magunk is sóhajtozunk, és várjuk testünk megváltását.
2. ant. Hallgasd meg, Uram, kiáltásomat, és figyelj könnyeimre!
II.

És most, Uram, mire várhatok? *

Egyedül benned reménykedem.

Minden gonoszságomból ments ki engem, *

ne szolgáltass ki az esztelen gyalázatának!

Elnémulok, már nem nyitom ki ajkamat, *

mert te vagy, aki ezt végbevitted.

Csapásaidat vedd le rólam, *

elpusztulok sújtó kezed alatt.

Fenyíted az embert gonoszsága miatt, †

moly módjára erejét elemészted. *

Mint egy lehelet, annyit ér minden ember.

Hallgasd meg, Uram, imádságomat, *

figyelj kiáltásomra!

Ne légy süket siránkozásomra, †

hiszen nálad jövevény vagyok, *

vándor, mint minden ősöm.

Vedd le rólam szemedet, hogy föllélegezzem, *

mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Hallgasd meg, Uram, kiáltásomat, és figyelj könnyeimre!
3. ant. Isten irgalmában bízom, mindenkor és mindörökké.
52 (51). zsoltár
A rágalmazók ellen
Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék (1 Kor 1, 31).

Mit dicsekszel gonoszságoddal, *

te, aki a gonoszságban vagy hatalmas?

Egész nap álnokságon jár az eszed; *

te cselszövő, a nyelved éles, mint a borotva!

A rosszat jobban kedveled a jónál, †

a hazugságot inkább, mint az igaz beszédet, *

te álnok nyelv, minden bajt hozó beszéd kedves neked.

Éppen ezért el is pusztít Isten mindörökre, †

kigyomlál és kiköltöztet hajlékodból, *

gyökerestől kitép az élők földjéből.

Látják ezt az igazak, és megilletődnek, *

azután nevetve mondják:

„Íme, az ember, aki nem Istenben kereste oltalmát, †

hanem gazdagságában volt reménye, *

és csak gonoszsága minden ereje!”

Én pedig mint viruló olajfa Isten házában, †

Isten irgalmában bízom, *

mindenkor és mindörökké.

Örökké áldalak azért, amit tettél, †

nevedben reménykedem, *

mert jóságos vagy híveidhez.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Isten irgalmában bízom, mindenkor és mindörökké.

Kitartok igéd mellett.

Az Úr minden reményem.

ELSŐ OLVASMÁNY

Józsue könyvéből

3, 1-17; 4, 14-19; 5, 10-12

A nép átkel a Jordánon, és megünnepli a húsvétot

Azokban a napokban: Józsue kora reggel fölkelt, és Sittimből útra kelt Izrael fiaival. Eljutottak a Jordánig, és míg át nem keltek, ott töltötték az éjszakákat. Három nap elteltével az elöljárók bejárták a tábort, és megparancsolták a népnek: „Ha meglátjátok az Úr, a ti Istenetek szövetségének ládáját és a Lévi fiai közül való papokat, akik viszik, akkor arról a helyről, ahol vagytok, induljatok el, és kövessétek őket, hogy tudjátok, melyik úton kell mennetek, mert még sohasem jártatok azon az úton. De köztetek és a láda között legyen mintegy 2000 könyöknyi távolság: ne menjetek hozzá közel!” Józsue így szólt a néphez: „Szentelődjetek meg holnapra, mert az Úr csodát tesz körötökben.” A papoknak pedig ezt mondta Józsue: „Emeljétek föl a szövetség ládáját, és haladjatok vele a nép élén!” Ezek fölemelték a szövetség ládáját, és a nép előtt haladtak.

Az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ma elkezdelek naggyá tenni egész Izrael szemében, hogy így megtudja: veled vagyok, amint Mózessel vele voltam. De parancsold meg a szövetség ládáját vivő papoknak: mihelyt a Jordán vizéhez értek, magában a Jordánban álljatok meg.” Józsue tehát így szólt Izrael fiaihoz: „Gyertek, és halljátok az Úr, a ti Istenetek szavát!” Aztán így folytatta Józsue: „Erről tudjátok meg, hogy élő Isten van köztetek, s hogy biztosan elűzi előletek a kánaániakat, hetitákat, hivvitákat, perizitákat, girgasitákat, amoritákat és jebuzitákat: az Úrnak, az egész föld Urának ládája átkel előttetek a Jordánon. Válasszatok ki Izrael törzseiből tizenkét férfit, mindegyik törzsből egyet. Mihelyt a papoknak a talpa, akik az Úrnak, az egész föld Urának ládáját viszik, a Jordán vizét éri, a Jordán vize kettéválik, a lefelé menő elfolyik, a felülről jövő egy tömeggé merevedik.”

Amikor tehát a nép tábort bontott, hogy átkeljen a Jordánon, a papok a szövetség ládáját a nép előtt vitték. Amikor a ládát vivők a Jordánhoz értek, s ezeknek a papoknak a lába a vizet érte – a Jordán az egész aratási időben túláradt a medrén –, a felülről jövő víz megállt, s egyetlen tömeggé állt össze, nagy távolságon, egész Cártán határáig; közben az arabok tengere vagy a Sós-tenger felé folyó víz teljesen elapadt. A nép átkelt, Jerikóval szemben. A papok, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, száraz talajon álltak, mozdulatlanul, a Jordán közepén. Egész Izrael szárazon kelt át, míg az egész nép át nem ért a Jordánon.

Azon a napon az Úr naggyá tette Józsuét egész Izrael szemében; úgy tisztelte (egész Izrael), ahogy Mózest tisztelte, egész életében. Az Úr így szólt Józsuéhoz: „Parancsold meg a papoknak, akik a tanúság ládáját viszik, hogy jöjjenek fel a Jordánból.” S Józsue megparancsolta a papoknak: „Gyertek föl a Jordánból!” A papok tehát, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, fölmentek a Jordánból. Alig érte talpuk a száraz partot, a Jordán vize máris visszatért medrébe, s mint azelőtt, elöntötte a partot.

Az első hónap tizedik napján a nép fölment a Jordánból, és Gilgalban ütött tábort, Jerikó keleti határánál.

Izrael fiai Gilgalban táboroztak, s a hónap tizennegyedik napján este ott ülték meg a húsvétot Jerikó síkságán. Ettek a föld terméséből, a húsvét utáni napon kovásztalan kenyeret és pirított gabonát, ugyanazon a napon. Attól kezdve megszűnt a manna, hogy a föld terméséből ettek. Izrael fiainak nem volt többé mannájuk, s ettől az évtől kezdve Kánaán földjének termékeivel táplálkoztak.

VÁLASZOS ÉNEK

Józs 4, 22. 25; Zsolt 113, 5

Szárazon kelt át Izrael a Jordánon, mert az Úr kiszárította a Jordán vizét, ahogyan a Sás-tengerrel tette, * Hogy a föld népei megtudják, milyen hatalmas az Úr keze.

Mi lelt téged, tenger, hogy meghátráltál, és téged, Jordán vize, hogy megfordultál? * Hogy a föld népei megtudják, milyen hatalmas az Úr keze.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Origenész áldozópapnak Józsue könyvéről mondott szentbeszédeiből

(Hom. 4, 1: PG 12, 842-843)

Átkelés a Jordánon

A Jordánon át a szövetség ládája volt Isten népének a vezére. Felsorakozott a papok és leviták rendje, s a folyó vize – mintegy Isten szolgái iránti tiszteletből – megáll, és magasra feltornyosul, így nyújt Isten népének biztonságos utat. Te ne csodálkozz, midőn Isten e korábbi népéről ilyen történeteket mondanak el; ne csodálkozzál, keresztény ember, aki keresztség szentségében a Jordán folyón mentél át: az isteni ígéret sokkal nagyobbat és magasztosabbat helyez számodra kilátásba, midőn a magasba vezető utat s átjutást ígér neked.

Halld ugyanis Pál szavát a megigazultakról: A felhőkön elragadtatunk a magasba – úgymond – Krisztus elé, és így örökre az Úrral leszünk. Nincs egyáltalán semmi, amitől félhetne az igaz, minden teremtett dolog az ő szolgálatára van.

Halld végül azt is, mi módon tesz ígéretet az igaznak Isten a próféta által: Ha tűzön kell átmenned, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg, mert én, az Úr vagyok a te Istened. Minden hely befogadja hát az igazat, minden teremtett dolog szolgálatával hódol neki. S ne véld, hogy ezek csak régen történtek, s veled – aki most hallod ezeket – semmi ilyesmi nem történik: mindez benned is beteljesedik misztikus értelemben. Mert te, aki csak a minap hagytad el a bálványimádás sötétségét, és elhatározod, hogy eljársz az isteni törvény meghallgatására, még az elsőnél vagy: most hagyod el Egyiptomot.

Amikor pedig a katechumenek sorába bevesznek, és kezdesz az egyházi előírásoknak engedelmeskedni, akkor jutsz át a Vörös-tengeren, és a pusztaság állomásaiba kerülvén naponként eltelsz Isten törvényeinek meghallásával és az Úr dicsőségétől tündöklő Mózes-arc szemlélésével. Ha pedig majd elérkezel a keresztség misztikus kútjához, és a papi meg a levita rend szolgálata bevezet majd téged azokba a tiszteletreméltó és fenséges szentségekbe, amelyeket jól ismernek mindazok, akiknek már szabad azokat ismerniük, akkor a papi szolgálat segítségével a Jordánon átjutva, belépsz majd az ígéret földjére is, ahol téged Mózes helyett majd Jézus fogad, és új utadon ő maga lesz vezéred.

Te pedig Isten ennyi és ilyen nagy tetteire emlékezve: tudniillik, hogy megnyílt előtted a tenger, és megállott előtted a folyó vize, feléjük fordulva így szólsz majd: Mi lelt téged, tenger, hogy meghátráltál, és téged, Jordán vize, hogy megfordultál? Ti, hegyek, mint a kosok, mitől ugráltatok, és ti, halmok, mint a kis bárányok? De megfelel rá Isten szava, mondván: Megrendült a föld az Úr színe előtt, Jákob Istenének színe előtt, aki a sziklát tóvá változtatja, és a szirtet vizek forrásává.

VÁLASZOS ÉNEK

Bölcs 17, 1a; 19, 22a; Zsolt 76, 20a

Fölségesek ítéleteid, Uram, igéidet kikutatni nem lehet. * Naggyá és dicsővé tetted népedet.

Utad a tengeren át vezetett, ösvényed a nagy vizeken. * Naggyá és dicsővé tetted népedet.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, minden jó tőled származik. Add meg, kérünk, hogy sugallatodat követve helyesen gondolkodjunk, és irányításoddal a jót meg is valósítsuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky