2024. november 27.

Szerda, évközi idő, 34. hét
2. zsoltáros hét

Délelőtt

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Most jöjj, Szentlélek, szállj közénk,

Atyát s Fiút ki egybekötsz,

szívünket, kérünk, töltse be

kegyelmed égi ereje.

Száj, nyelv, ész, érzék és erő

zengjen hitvalló éneket,

a lánggal égő szeretet

gyújtson tüzével szíveket.

Hadd ismerjük meg az Atyát,

és értsük általad Fiát,

s ki mindkettőjük Lelke vagy,

higgyünk örök időkön át. Ámen.

Vagy:

Idők rendjét megtartva most,

a harmadik óránk során

szálljon hozzád szívünk szava,

hármas felségű Istenünk,

hogy szívünkben ma ugyanaz

a Szentlélek vegyen lakást,

ki egykor épp e napszakon

a szent apostolokra szállt.

Követve ezt a kezdetet,

egész világnak fénye lett,

és mennyországot alapít,

hol égi díja vár reánk.

Dicsérjük őt, ki jó Atyánk,

és egyszülött örök Fiát,

s a Szentlelket, ki vigaszunk

meg nem szűnő időkön át. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Ha átgondolom minden utamat, lábamat végzéseidhez igazítom.
119 (118). zsoltár, 57-64
VIII. (Chet)

Hittel vallom, Uram: az én osztályrészem, *

hogy igéidet megtartsam.

Hozzád esengek teljes szívemből, könyörülj rajtam, *

légy irgalmas hozzám, amint megígérted.

Ha átgondolom minden utamat, *

lábamat végzéseidhez igazítom.

Hamar elindulok, nem késlekedem, *

hogy parancsaidat megtartsam.

Hiába vonnak körül kötéllel a gonoszok, *

törvényedet nem felejtem.

Hogy neked hálát adjak, éjfélkor is fölkelek, *

és igaz ítéleteidért magasztallak.

Hű társra lel bennem minden istenfélő, *

és aki parancsaidat megtartja.

Határtalan jóságoddal telve van a föld, Uram, *

rendelkezéseidre taníts meg engem.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Ha átgondolom minden utamat, lábamat végzéseidhez igazítom.
2. ant. Félelem és rettegés szállt rám; figyelj rám és hallgass meg engem, Uram!
55 (54). zsoltár 2-15. 17-24
A hűtlen jóbarát
Jézus remegni és gyötrődni kezdett (Mk 14, 33).
I.

Hajlítsd füledet imádságomra, Istenem, †

ne rejtőzz el kérésem elől, *

figyelj rám, és hallgass meg engem!

Zilált vagyok elmélkedésemben, és zavart vagyok *

az ellenség hangoskodása és a bűnösök gyötrése miatt.

Elhalmoznak engem gonoszságaikkal, *

és haraggal támadnak ellenem.

Bensőmben a szívem remeg, *

halálsejtelmek gyötörnek.

Félelem és rettegés szállt rám, *

borzongás fogott el engem.

És így szóltam: †

„Bár szárnyaim lennének, mint a galambnak, *

hogy elrepülnék, és megnyugodnék!

Igen messze elbujdosnék innen, *

és a pusztaságban laknék.”

Várom azt, aki szabadulást hoz nekem *

a szélvész és vihar fergetegétől.”

Szórd szét őket, Uram, zavard össze nyelvüket, *

látom, hogy pártoskodás dúl az egész városban.

Éjjel-nappal körbejárnak a város falain, †

belül gonoszság, kín és csalárdság, *

a tereken nem szűnik a durvaság és cselszövés.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Félelem és rettegés szállt rám; figyelj rám és hallgass meg engem, Uram!
3. ant. Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
II.

Mert hogyha ellenségem átkozna engem, *

azt még elviselném.

Vagy ha az akarna fölém kerekedni, aki gyűlöl engem, *

az elől talán elrejtőznék.

De te, olyan ember, aki egyenlő velem, *

jóbarátom és bizalmasom,

akivel oly édes volt a barátságunk; *

az Isten házába is együtt és egy szívvel jártunk.

De most Istenhez kiáltok, *

és az Úr megszabadít engem.

Este, reggel és napközben elgondolkodom és sóhajtozom, *

és ő meghallgatja szavamat.

Békét ad, és megment a támadók hadától, *

pedig sokan acsarkodnak ellenem.

Meghallgat az Isten, és megalázza őket, *

ő, aki él öröktől fogva!

Nem lehet rajtuk változtatni, *

nincs bennük istenfélelem.

Ez társaira emel kezet, *

és megszegi adott szavát.

Szája lágyabb, mint a vaj, *

de szíve merő háborúság.

Beszéde simább, mint az olaj, *

de éles, mint a kivont kard.

Vesd az Úrra gondodat, †

ő majd gondoskodik rólad; *

és nem engedi soha, hogy az igaz meginogjon!

De ezeket, Istenem, te elveted, *

a pusztulás gödrébe szórod.

A vérengzők és csalók napjaiknak a felét sem érik el, *

de én, Uram, tebenned bízom!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.

RÖVID OLVASMÁNY

MTörv 1, 16-17a

Bíráitoknak meghagytam: Hallgassátok meg testvéreiteket, és igazságosan ítéljetek valamely ember és testvére vagy egy idegen között! Ítéletkor ne nézzétek a személyt, a kicsiket éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyokat! Ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Isten ügye.

Az Úr igaz, és kedveli az igazságot.

És arcát meglátják az igazak.

Könyörögjünk!

Urunk, szentséges Atyánk, hűséges Istenünk, te elküldted a megígért Szentlelket, hogy egybegyűjtsd a bűn következtében szétszóródott embereket. Add, hogy előbbre vigyük az egység és a béke ügyét a világban. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky