Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Felharsan már a kakasszó,
éj sötétet old e jel,
és az éjfél vak rémeit
mint felleget űzi el.
Jóságos Úr, hozzád térünk,
s buzgón kérünk, légy velünk.
Erős, éber Őrként jöttél,
embereknek fényeként,
mikor földön nagy csend honolt,
s ráborult a néma éj,
a halandó emberi nem
halálának jeleként.
Kérünk, Krisztus, ébressz minket,
űzd el gonosz álmaink,
és az éj e börtönéből
kegyelmeddel szabadíts;
add vissza a fényt szemünknek,
életutunk társa légy.
Áldunk téged és Atyádat,
s áldjuk együtt Lelkedet,
a Hármas-egy Istenséget,
békét, fényt és életet,
s neve minden másnál drágább,
minden méznél édesebb! Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Teremtő Isten, légy velünk,
minden fény Atyja, kútfeje,
ha szent kegyelmed nincs velünk,
szívünk erőtlen, reszketünk.
Lelkünket Lelked töltse el!
Költözz szívünkbe, Istenünk,
ne tűrjön álnok cselszövőt,
ne tárjon ajtót bűn előtt,
hogy napjaink sok gondja közt,
mivel magához húz e rög,
éljünk vétkektől mentesen,
s vezérünk törvényed legyen.
Jóság Királya, Krisztusunk,
Atyáddal áldás, üdv neked,
s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,
örök dicsőség, tisztelet. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, ne feddj meg felindulásodban, *
és ne büntess haragodban,
mert nyilaid belém hatoltak, *
és rám nehezedett kezed.
Nincs testemen ép hely, mert haragszol énrám, *
nincs nyugta csontjaimnak, mert sok a vétkem.
Gonoszságaim fejemre gyűltek, *
súlyos teherként nehezednek rám.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Üszkösödnek gennyedt sebeim *
oktalanságom miatt.
Nyomorúságomban meggörnyedtem, *
naphosszat szomorúan járok-kelek.
Ágyékomat gyulladás gyötri, *
nincs testemben semmi épség.
Elgyöngültem, és levert vagyok, *
keserűen jajgatok szívem fájdalmában.
Uram, előtted van minden kívánságom, *
nincs elrejtve előtted sóhajom.
Reszket a szívem, elhagy az erőm, *
elhomályosul szemem világa.
Barátaim és szeretteim dermedten állnak bajom előtt, *
rokonaim messze maradnak.
Csapdát állítanak, akik vesztemre törnek, †
rosszakaróim álnokul szólnak, *
és egész nap cselt szőnek ellenem.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Én meg, mint egy süket, semmit sem hallok, *
mint egy néma, nem nyitom föl számat.
Olyan vagyok, mint aki nem hall, *
mint aki nem tud válaszolni.
Mert, Uram, én benned remélek, *
meg is hallgatsz, Uram, Istenem.
Így szóltam ugyanis: „Rajtam senki ne nevessen, *
és ha lábam tántorul, senki se dicsekedjék!”
Mert már a bukás küszöbén állok, *
a szenvedés nem marad el tőlem.
Ezért gonoszságomat őszintén megvallom, *
és bánkódom bűneim miatt.
Ellenségeim azonban erősebbek nálam, *
és sokan vannak, akik gonoszul gyűlölnek engem.
Rágalmaznak, és a jóért rosszal fizetnek, *
mivel mindig a jót akarom.
Ne hagyj magamra, én Uram, *
Istenem, ne távozz el tőlem!
Siess, oltalmazz engem, *
Uram, én menedékem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Pilláim elernyednek, míg segítségedet várom,
És igazságodat, melyet megígértél.
ELSŐ OLVASMÁNY
Szent Péter apostol második leveléből
3, 1-18
Buzdítás Krisztus végső eljövetelének várására
Szeretteim! Ez már a második levelem, amelyet nektek írok. Arra törekszem, hogy bennük emlékeztesselek benneteket, és így ébren tartsam bennetek a tiszta lelkületet, hogy jussanak eszetekbe, amiket a szent próféták előre megmondtak, továbbá Urunk és Megváltónk parancsa, amelyet apostolaitok közöltek veletek. Először is értsétek meg, hogy az utolsó napokban csúfondáros gúnyolódók fognak fellépni, akik saját vágyaik szerint élnek, és azt mondják: „No, hol van (Krisztus) megígért eljövetele? Amióta atyáink meghaltak, minden marad úgy, ahogy a teremtés kezdetén volt.”
De ezek szándékosan tagadják maguk előtt, hogy az ég ősidőktől fogva volt, és a föld is azóta, hogy az Isten szavára a vízből és a víz által létrejött, így pusztult el vízözönnel az akkori világ is. De a mostani eget és földet ez a szó megmentette, hogy az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára megmaradjon a tűznek.
Szeretteim, főképp egy dolog ne kerülje el figyelmeteket, az, hogy egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap. Az Úr nem késik ígéretét teljesíteni, ahogy némelyek késedelmeskedésnek tartják, hogy türelemmel viseltetik irántatok, mert nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem hogy mindenki bűnbánatot tartson. Mint a tolvaj, úgy jön el az Úr napja. Ezen a napon az egek nagy robajjal megszakadnak, az elemek a tűz hevétől felbomlanak, a föld és ami rajta van, elenyészik.
Mivel így minden elpusztul, minden tekintetben szentül és vallásosan kell élnetek, hiszen várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor is az egek lángba borulnak és felbomlanak, az elemek a tűz hevétől megolvadnak. Mi ígérete alapján új eget és új földet várunk, az igazságosság hazáját.
Szeretteim, minthogy ezt várjuk, legyetek rajta, hogy békességben, tisztán és feddhetetlenül találjon benneteket. Urunk türelmét tartsátok üdvösségnek, ahogy szeretett testvérünk, Pál írta nektek ajándékul kapott bölcsességében minden olyan levélben, amelyben ezekről a dolgokról beszél. Vannak bennük nehezen érthető dolgok, ezeket a tanulatlan és állhatatlan emberek kicsavarják a saját vesztükre, akárcsak a többi írást is.
Szeretteim, mivel már eleve tudtok erről, vigyázzatok, nehogy a gonoszok tévedése elsodorjon benneteket, és elveszítsétek biztonságotokat. Gyarapodjatok Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus kegyelmében és ismeretében. Neki legyen dicsőség most és az örökkévalóság napján! Ámen.
VÁLASZOS ÉNEK
Iz 65, 17. 18; Jel 21, 5
Új eget és új földet teremtek; örüljetek azon mindörökké, amit majd teremtek: * Íme, újrateremtek mindent.
Jeruzsálemet „öröm”-nek teremtem és népét „ujjongás”-nak. * Íme, újrateremtek mindent.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ciprián püspök és vértanúnak „A halandóság” című értekezéséből
(Cap. 18. 24. 26: CSEL 3, 308. 312-314)
Ne féljünk a haláltól, a halhatatlanságra gondoljunk!
Mindig arra kell gondolnunk, hogy nekünk nem a magunk akaratát, hanem Isten akaratát kell megtennünk, ahogyan az Úr tanított rá minket a mindennapi imádságban. Milyen fonák és helytelen dolog: könyörgünk, hogy legyen meg Isten akarata, amikor pedig Isten magához hív és kiszólít minket ebből a világból, akkor nem fogadunk szót teljes készséggel akaratának és parancsának. Ellenállunk, tusakodunk, és makacskodó szolgák módjára valósággal odahurcoltatjuk magunkat az Úr színe elé, szomorúak vagyunk, búslakodunk. Nem távozunk e földről készséges akarattal, hanem bilincsbe verve kényszerítenek rá, és akkor még azt is várjuk, hogy mennyei jutalommal tüntessen ki minket Isten, akihez csak húzódozva megyünk. Vajon milyen szándékkal kérjük esedezve, hogy jöjjön el a mennyek országa, ha minket viszont ennyire gyönyörködtet e földi fogság? Oly sokszor megismételt imával kérjük és sürgetjük, hogy mielőbb virradjon fel Isten országának napja; de ugyan mire jó ez, ha jobban áhítozunk és készségesebben ajánlkozunk itt a földön a sátán szolgálatára, mint a Krisztussal való uralkodásra?
Ha egyszer a világ gyűlöli a keresztényt, te minek szereted azt, aki téged gyűlöl? Miért nem szegődsz inkább Krisztus nyomába, aki azonfelül, hogy megváltott, szeret is téged? Szent János a levelében kérlel és kemény szavakkal óv minket: ne szeressük a világot, és ne teljesítsük a test kívánságait. Ne szeressétek a világot, sem azt, ami e világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, mivel minden, ami a világon van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége. De elmúlik a világ a kívánságával együtt. Csak aki az Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre. Ahelyett tehát, hogy a világot szeretnénk, kedves testvéreim, legyünk mindig azon, hogy megtegyük Isten akaratát bűntelen lélekkel, szilárd hittel és minden jóra kész erényességgel. Ne féljünk a haláltól, hanem az utána feltáruló halhatatlanságra gondoljunk. Mutassuk meg, hogy ez az, amiben hiszünk.
Meg kell gondolnunk, szeretett testvéreim, és újra meg újra emlékezetünkbe kell idéznünk, hogy mi ellene mondtunk a világnak, és itt csak ideiglenesen tartózkodunk, mint vendégek és vándorok. Szívből köszöntsük azt a napot, amelyik megadja kinek-kinek a mennyei lakóhelyet. Az a nap kiragad innen, és kiszabadít a világ bilincseiből, és eljuttat a mennyek országába. Ki ne sietne haza, akit a sors messze vetett szülőföldjétől? Ámde mi a Paradicsomot tartjuk hazánknak. Igen sokan várnak ott ránk szeretteink közül: szülők, testvérek, gyermekek népes csoportja, nagy tömege áhítja érkezésünket. A maguk sorsa felől már biztonságban vannak, de a mi üdvösségünkért még aggódnak. Milyen nagy lesz bennük és mibennünk is az egymásra találás boldogsága, amikor megpillantjuk és megöleljük őket! Mily nagy gyönyörűség a mennyek országában az is, hogy ott már nem kell félnünk a haláltól; vég nélküli és tökéletes boldogságunk az lesz, hogy örökké élünk.
Ott találjuk majd az apostolok dicsőséges karát, a próféták ujjongó csoportját, majd pedig megpillantjuk a vértanúk megszámlálhatatlan tömegét, akiket megkoszorúzott a küzdelmük, a szenvedésük dicsősége és győzelme. Ott vannak a diadalmas szüzek, akik az önmegtagadás erejével megfékezték a test és vér kívánságait. Jutalmukat élvezik az irgalmas szívűek, akik alamizsnálkodással és a szegények megsegítésével valósították meg az igaz élet cselekedeteit: megtették, amit az Úr parancsolt, hiszen földi örökségüket mennyei kincsekre váltották át. Szeretett testvéreim, siessünk hát hozzájuk, türelmetlen vágyakozással! Ezt az elhatározásunkat őrizze meg Isten, szívünk és hitünk e törekvését tekintse kegyesen Krisztus, mert ő azoknak adja majd szeretete nagyobb jutalmát, akikben lángolóbb volt a vágyakozás őutána.
VÁLASZOS ÉNEK
Fil 3, 20-21a; Kol 3, 4
A mi hazánk a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt is, Urunkat, Jézus Krisztust. * Ő átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.
Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen. * Ő átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, tedd készségessé híveid akaratát, hogy a megváltás gyümölcséből egyre bővebben részesedve, mindinkább megtapasztaljuk atyai jóságodat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky