2024. szeptember 28.

Ruiz Szent Lőrinc és társai, Fülöp-szigeteki vértanúk
tetszés szerinti emléknap


A 17. század első felében (1633-1637) Japánban, Nagaszaki városában tizenhat vértanú ontotta vérét Krisztusért, így Ruiz Lőrinc és társai. Ez a vértanúcsoport domonkos rendiekből és a hozzájuk csatlakozókból állott. Kilencen áldozópapok voltak, és még két szerzetes, továbbá két leány és három világi férfi, akiknek egyike Ruiz Lőrinc, a Fülöp-szigetekről származó családapa volt. Mindezek más-más időben és minőségben hirdették a keresztény hitet a Fülöp-szigeteken, Formózában és a Japáni-szigeteken. Csodálatra méltó módon tanúsították a keresztény vallás egyetemességét, és mint győzhetetlen hithirdetők életükkel és haláluk példájával a keresztény jövő bőkezű magvetői lettek.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Dicső Király, a vértanúk

kezedből kapnak koszorút:

a földi létet megvetik

s te otthont égben adsz nekik.

Füledbe, Urunk, jusson el

szavunk, mely kérőn esdekel:

míg győztes dalunk énekel,

minden vétkünk töröljed el.

Ki vértanúk hitét adod,

győzelmüket te aratod:

légy győztes bűneink fölött,

bocsásd meg őket, s adj erőt.

Kérünk, kegyelmes, jó Atya,

Atyának egyszülött Fia

és Szentlélek, Vigasztaló:

egy Isten és uralkodó. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Aki kicsi, mint a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában.
131 (130). zsoltár
Gyermeki bizalom az Úrban
Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok, és alázatos szívű (Mt 11, 29).

Uram, szívemben nincs nagyravágyás, *

szememben sincsen kérkedés.

Nem töröm magam nagy dolgok után, *

sem erőmet meghaladó feltűnő csodák után.

Csak a békességre és a csendre *

intettem a lelkemet.

Mint az anyja ölén nyugvó kisded, *

a lelkem bennem úgy pihen.

Bízzál, Izrael, az Úrban, *

mostantól fogva mindörökké!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Aki kicsi, mint a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában.
2. ant. Istenem, mindezt őszinte szívvel ajánlottam fel neked.
132 (131). zsoltár
A Dávid házának adott isteni ígéretek
Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját (Lk 1, 32).
I.

Emlékezz meg Dávidról, Uram, *

és arról, hogy mennyit buzgólkodott.

Mert megesküdött az Úrnak, *

fogadalmat tett Jákob erős Istenének:

„Nem lépek addig házamba, *

és nem térek addig vetett ágyba nyugodni,

nem engedem szunnyadni szememet, *

és szempillámat álomra nem hunyom,

míg nem találok lakóhelyet az Úrnak, *

hajlékot Jákob erős Istenének!”

Íme, azt hallottuk, hogy a frigyláda Efratában van, *

és megtaláltuk Jaar mezején.

Induljunk hát sátorába, *

boruljunk le lábának zsámolya előtt!

Kelj útra, Urunk, nyugalmad helyére, *

kelj útra, te és hatalmad ládája!

Igazságba öltözzenek papjaid, *

és szentjeid ujjongjanak!

Szolgádnak, Dávidnak kedvéért *

fölkented arcát meg ne vesd!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Istenem, mindezt őszinte szívvel ajánlottam fel neked.
3. ant. Igaz esküt tett az Úr Dávidnak: örökre megerősíti az ő királyságát.
II.

Esküt tett az Úr Dávidnak, *

igaz esküt, nem vonja vissza:

„Véredből származó utódot *

ültetek majd trónodra.

Hogyha megtartják szövetségemet fiaid, *

és a parancsokat, melyekre őket tanítom,

akkor még az ő fiaik is *

trónodon ülnek mindörökre.”

Kiválasztotta az Úr magának Siont, *

lakóhelyéül kívánta:

„Nyugalmam helye ez lesz örökre, *

itt akarok lakni, ez a kívánságom.

Eleséggel gazdagon megáldom, *

szegényeit jól tartom kenyérrel.

Papjaira az üdvösség palástját terítem, *

és szentjei ujjongva ujjonganak.

Dávidnak ott hatalmas sarjat támasztok, *

fényességet hintek fölkent királyomra.

Ellenségeit szégyennel borítom, *

az ő fején azonban korona ragyog.”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Igaz esküt tett az Úr Dávidnak: örökre megerősíti az ő királyságát.

Jöjjetek, és lássátok az Úr tetteit.

A csodákat, amelyeket a földön végbevitt.

ELSŐ OLVASMÁNY

Ezekiel próféta könyvéből

47, 1-12

Látomás a templomból fakadó forrásról

Azokban a napokban az angyal visszavezetett a templom bejáratához, és lám, víz fakadt a templom küszöbe alatt a keleti oldalon, mert a templom kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le az oltártól dél felé. Kivitt azután az északi kapun, és körülvezetett kívülről egészen a külső kapuig, amely kelet felé néz, és lám, víz tört elő a jobb oldalon.

A férfi, akinek kezében mérőzsinór volt, kelet felé ment, és ezer könyököt mért, majd átvezetett a vízfolyáson, s a víz bokáig ért. Újra ezret mért, és átvezetett rajta, s a víz térdig ért. Megint ezret mért, és átvezetett rajta, s a víz a vesékig ért. Ismét ezret mért, s már folyó volt, amin nem tudtam átmenni, mert a víz áradt, mély folyóvá dagadt, amelyen nem tudtam átmenni. Akkor ezt mondta nekem: „Láttad ezt, emberfia?” És elvezetett, majd elvitt a folyó partjához.

Amikor visszatértem, lám, a folyó partján igen sok fa volt mindkét oldalon. Így szólt hozzám: „Ez a víz a keleti vidék felé indul, és lefolyik Arabáig, s eljut a tengerig; amikor beleömlik, annak vize egészséges lesz. Amerre elér a folyó, minden élőlény, amely mozog, élni fog. Halak lesznek nagy bőségben, mert ahová ez a víz behatol, egészségessé lesz, és élni fog minden, ahová a folyó elér. Partján halászok állnak. EnGadditól EnEglajimig hálókat vetnek ki. Olyan tömérdek és sokfajta hala lesz, mint a Nagy Tengernek. Ingoványai és mocsarai azonban nem lesznek egészségesek, hanem sógödrökké válnak.

A folyó mentén mindkét parton mindenfajta gyümölcsfa nő, amelyeknek lombja nem hull le, s gyümölcse nem fogy el: minden hónapban friss gyümölcsöt hoznak, mert vizük a szentélyből fakad. Gyümölcsük eledelül, lombjuk pedig orvosságul szolgál.”

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Ez 47, 1. 9; vö. Jn 4, 14

Vízforrást láttam feltörni a földből, jobboldalt, a templomból. * Akikhez elért a víz, üdvözültek mindnyájan.

A víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz bennük. * Akikhez elért a víz, üdvözültek mindnyájan.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent II. János Pál pápa szentbeszédéből, amelyet Manilában mondott az ünnepélyes szentmise alkalmával, amikor Isten tiszteletreméltó szolgái, Ruiz Lőrinc és társai számára elrendelte a mennyei boldogokat megillető tiszteletet

(AAS 73 [1981], 340-342)

A szent vértanúk az Isten iránti tisztelet és szeretet nagyszerű tanúságát adták

Az evangélium igéi tanúsítják, hogy Krisztus Urunk igazán övéinek vallja mennyei Atyja előtt vértanú híveit, akik megvallották őt az emberek előtt.

A dicsőítésnek az a himnusza, amelyet most egy megszámlálhatatlan sokaság hangján Istennek énekeltünk, visszhangja annak a Te Deum-nak, amely 1637. december 27-én hangzott el Nagaszakiban, Szent Domonkos templomában, amikor híre ment, hogy vértanúságot szenvedett egy hat keresztényből álló csoport. Köztük volt a misszió vezetője, González Antal atya, a Deon helységből való domonkos rendi szerzetes, és Ruiz Lőrinc családapa, aki Manila városából származott, pontosabban a városon kívüli Binondo elővárosból. Ezek a tanúságtevők maguk is zsoltárokat énekeltek az irgalmas és hatalmas Istennek, amikor fogságba hurcolták őket, és vértanúhalált kellett halniuk három napon át tartó kínszenvedés után.

A hit legyőzi a világot. A hit hirdetése napként világít mindazoknak, akik el kívánnak jutni az igazság ismeretére. Mert bár sokféle nyelven beszél a világ, egy és ugyanaz a keresztény hagyomány.

A mi Urunk, Jézus a saját vére árán igazán megváltotta szolgáit, akik minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből gyűlnek egybe, hogy Istenért királyi papsággá legyenek.

A tizenhat boldog vértanú a keresztség, illetve az egyházi rend révén szerzett papságát gyakorolta, és vérének ontásával az Isten iránti tisztelet és szeretet nagyszerű tanúságát adta, hozzákapcsolódva Krisztusnak a kereszt oltárán bemutatott áldozatához. Krisztust követték, aki pap és áldozat; követték a legmagasabb fokon, amennyire emberi teremtményeknek ez egyáltalán lehetséges. De egyúttal bizonyságot tettek embertestvéreik iránti nagy szeretetükről is, akikért mi is hivatva vagyunk magunkat áldozatul adni, hogy Isten Fiának példáját kövessük, aki érettünk adta önmagát.

Ruiz Lőrinc ezt a hivatást töltötte be. Egy veszélyekkel teljes út végén a Szentlélek nem sejtett cél felé vezette. Bírái előtt megvallotta, hogy keresztény, és kész meghalni Istenért: „Életemet ezerszer is kész lennék odaadni érette. Hittagadó sohasem leszek. Megölhettek, ha akartok. Kész vagyok meghalni Istenért.”

Ez életének összegzése, hitének tanúbizonysága és halálának értelme. Az ifjú családapa ebben a mozzanatban tanúsította és tökéletes fokra emelte a keresztény hittanítást, amelyben a Szent Domonkos-rendi testvérek binondói iskolájában részesült, tudniillik azt a katekézist, amelynek Krisztus az egyetlen középpontja, mert Krisztusról szól, és mert maga Krisztus tanítja a hithirdető ajka által.

A kínai apától és tagalog nyelvű anyától származó Ruiz Lőrinc példája figyelmeztet, hogy mindannyiunk életének teljesen Krisztus szerint kell alakulnia.

Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy napról napra felajánljuk önmagunkat, és válaszolunk vele Krisztus áldozatára, mert ő avégett jött a világba, hogy életünk legyen, és egyre bőségesebben legyen.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Ef 4, 4. 5

Ezek a szent férfiak dicsőséges vérüket ontották az Úrért, Krisztust szerették életükben, és őt követték halálukban: * Ezért érdemelték ki a győzelmi koszorút.

Egy lélek és egy hit volt bennük. * Ezért érdemelték ki a győzelmi koszorút.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, add meg nekünk is Ruiz Szent Lőrinc és tizenöt társának béketűrését és állhatatosságát, amelyet szolgálatodban és az emberszeretetben tanúsítottak, hiszen boldogok a te országodban, akik üldözést szenvednek az igazságért. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky