2024. december 31.

Szent I. Szilveszter pápa
megemlékezésül


314-ben választották római pápává. Nagy Konstantin alatt vezette az Egyházat, amikor a donatista szakadás és az arianizmus okozott nagyon sok bajt. 335. december 31-én halt meg, és a Via Salarián, a Priscilla katakombában temették el.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Örök Istenség ragyogása, Krisztus,

életet, fényt hoz a világba jöttöd,

gyógyul az ember, örök üdvösségünk

ajtaja tárul.

Angyali kórus dalolása hallik,

himnuszuk hangja új korokat hirdet:

Jó Atyánk, néked odafenn dicsőség,

s béke a földön.

Kisdedként fekszel, Ura a világnak,

tiszta gyümölcse makulátlan méhnek,

Krisztus, a győztes szeretet hatalmát

hozd le a földre.

Otthonunk ég lett, születésed adta,

testet öltöttél: közülünk egy lettél.

Újítsd meg szívünk, szeretettel láncold

újra magadhoz.

Lásd közösségünk dala ujjongással

angyalok boldog örömében részt vesz,

az Atyát, téged s a Szeretet Lelkét

áldva dicséri. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Örvendjen az ég és ujjongjon a föld az Úr előtt, mert eljön.
96 (95). zsoltár
Az Úr az egész föld királya és bírája
Új éneket énekeltek a trónon ülő Bárány előtt (vö. Jel 14, 3).

Énekeljetek az Úrnak új éneket, *

minden föld az Úrnak énekeljen!

Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, *

napról napra hirdessétek üdvösségét!

Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között, *

és csodatetteit minden nép között!

Mert nagy az Úr, és minden dicséretre méltó, *

félelmetesebb az összes isteneknél.

A nemzetek minden istene csak üres semmiség, *

az Úr azonban az ég Alkotója!

Színe előtt fönség és méltóság, *

szentélyében hatalom és dicsőség!

Adjatok az Úrnak, népek családjai, †

adjatok az Úrnak dicsőséget és tiszteletet, *

ismerjétek el az Úr nevének dicsőségét.

Áldozatot hozva lépjetek be udvarába, *

és szent fényben boruljatok le az Úr előtt!

Színe előtt rendüljön meg az egész föld, *

mondjátok a nemzeteknek: „Az Úr uralkodik!”

Ő tette a földet szilárddá, és az meg nem inog, *

ő ítélkezik a népek fölött igazságban.

Örvendjen az ég, és ujjongjon a föld, †

zúgjon a tenger egész teljessége, *

örvendjen a mező és minden, ami rajta van.

Ujjongjon az erdő minden fája is †

az Úr előtt, mert eljön, *

jön, hogy ítélje a földet.

Igazságosan ítéli meg a földkerekséget, *

és a népeket hűsége szerint.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Örvendjen az ég és ujjongjon a föld az Úr előtt, mert eljön.
2. ant. Fényesség virrad az igazra, s az igaz szívűre vigasság, alleluja.
97 (96). zsoltár
Isten dicsőségesen ítélkezik
Ez a zsoltár a világ megváltását jelzi, és minden nép hitét Istenben (Szt. Atanáz).

Király az Úr, ujjongjon a föld, *

és örvendjen minden sziget!

Sötét felhő lebegi őt körül, *

trónját igazság és jog tartja szilárdan.

Tűz jár színe előtt, *

és elemészti minden ellenségét.

Villámai bevilágítják a földkerekséget, *

látja a föld, és beléremeg.

Viaszként szétfolynak a hegyek az Úr előtt, *

az egész föld Urának színe előtt.

Igazságosságát hirdetik az egek, *

és nagy fölségét meglátják a népek.

Megszégyenülnek mind a bálványimádók, †

akik faragott képeikkel dicsekszenek; *

eléje borulnak mind a bálványistenek.

Hallja ezt, és örvendez Sion, †

Júda városai vigadoznak *

a te ítéleted miatt, Uram.

Mert magasságos Úr vagy te a világ fölött, *

minden más istennél fölségesebb.

Akik az Urat szeretitek, gyűlöljétek a rosszat! †

Az Úr megoltalmazza hívei lelkét, *

a gonoszok kezéből kimenti őket.

Fényesség virrad az igazra, *

és öröm a tiszta szívűekre.

Örvendjetek, igazak, az Úrban, *

és áldjátok szentséges nevét!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Fényesség virrad az igazra, s az igaz szívűre vigasság, alleluja.
3. ant. Az Úr megmutatta szabadító hatalmát, alleluja.
98 (97). zsoltár
Az Úr diadalmas bíró
Ez a zsoltár az Úr első eljöveteléről és a népek várakozásáról szól (Szt. Atanáz).

Zengjetek új éneket az Úrnak, *

mert csodálatra méltó, amit művelt.

Diadalt aratott jobbjával, *

szentséges karjának erejével.

Megmutatta szabadító erejét az Úr, *

tudtul adta hűségét a nemzeteknek.

Emlékezetbe idézte jóságát és hűségét *

Izrael népe iránt.

Meglátta a föld minden határa: *

Istenünk hozott nekünk szabadulást.

Minden földek, zengjetek az Úrnak öröméneket, *

ujjongjatok, és énekeljetek!

Daloljatok az Úrnak citerával, *

citerával és hangos muzsikával.

Ércharsonával és zengő kürt szavával *

mondjatok éneket az Úr s Király előtt!

Zúgjon a tenger és ami betölti, *

a földkerekség és ami rajta él.

Tapsoljanak a folyamok, †

ujjongjanak velük a hegyek az Úr előtt, *

mivelhogy jön, és megítéli a földet.

Igazságosan ítéli a világot, *

hűsége szerint a népeket.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az Úr megmutatta szabadító hatalmát, alleluja.

A végső korszakban Fia által beszélt hozzánk Isten,

Hiszen a világot is általa teremtette.

ELSŐ OLVASMÁNY

Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből

2, 4-15

A Krisztusban való hit

Testvéreim!

Ezt azért mondom, hogy senki tetszetős szavakkal meg ne tévesszen benneteket. Ha testileg távol is, de lélekben köztetek vagyok, s örömmel látom a körötökben uralkodó fegyelmet és rendíthetetlen hiteteket Krisztusban.

Mivel tehát elismertétek Krisztus Jézust Uratoknak, éljetek is benne. Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s hálátok ne ismerjen határt.

Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson.

Mert benne lakik testi formában az istenség egész teljessége, s benne lettetek ennek a teljességnek részesei. Ő minden fejedelemségnek és hatalmasságnak feje.

Benne vagytok körülmetélve, nem kézzel, hanem az érzékies test levetésével, a krisztusi körülmetéléssel. Benne temetkeztetek el a keresztségben, és benne támadtatok fel annak az Istennek az erejébe vetett hit által, aki őt a halálból feltámasztotta. Titeket tehát, akik bűneitek és testi körülmetéletlenségetek következtében halottak voltatok, vele együtt életre keltett. Megbocsátotta minden bűnünket.

A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan pellengérre állította őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.

VÁLASZOS ÉNEK

Kol 2, 9. 10. 12

Krisztusban lakik testi formában az istenség egész teljessége. * Ő minden fejedelemségnek és hatalmasságnak feje.

Benne temetkeztünk el a keresztségben, és benne támadtunk fel az Isten erejébe vetett hit által. * Ő minden fejedelemségnek és hatalmasságnak feje.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Nagy Szent Leó pápa beszédeiből

(Sermo 6 in Nativitate Domini, 2-3, 5: PL 54, 213-216)

Urunk születése a béke születése

Bár Krisztus gyermekkora – amelyet az Isten Fia magára venni nem vonakodott – már elmúlt, hiszen idő múltával tökéletes férfikorba jutott, sőt szenvedése és a feltámadása diadalát is megülte, és az értünk magára vállalt sokféle megaláztatásainak is vége már, mégis a mai nagy ünnepünk elénk idézi Jézusnak, Szűz Mária Fiának szent Gyermeksége első napjait. És amikor Üdvözítőnk születését hódolattal tiszteljük, rádöbbenünk, hogy voltaképpen most a saját eredetünket is ünnepeljük.

Krisztus születése ugyanis a kereszténység eredete; így a Főnek a születésnapja egyben a Testnek is a születésnapja.

Legyenek bár a meghívottak a legkülönfélébb hivatásban vagy pedig az éveket tekintve bármely távol is egymástól, mégis az egész hívő sereg a maga teljességében a keresztség forrásából újult meg, és mint ahogy Krisztus szenvedésében keresztre lett feszítve és feltámadásában új életre lett keltve, valamint mennybemenetelével a mennyei Atya jobbjára lett helyezve, ugyanúgy az ő születése napján mintegy vele együtt született meg.

A világ bármelyik részén élő hívő ember Krisztusban születik újjá, aki megszüntette az eredeti bűn ősi útvesztőjét, így a hívő ember újjászületve új emberré válik; többé már nem a testi atya leszármazottja, hanem az Üdvözítő édestestvére, mert ő azért lett ember Fia, hogy mi Isten gyermekei lehessünk.

Ha ugyanis ő, ebben az alázatosságában le nem ereszkedik hozzánk, soha senki sem emelkedhetne fel hozzá a saját erejéből.

Ezért kíván tőlünk ez a mai nap a kapott ajándék nagyságához méltó fényes tiszteletadást. Miként ugyanis az Apostol tanítja: nem evilágnak lelkét kaptuk, hanem a Lelket, aki Istenből van, hogy általa tudjuk meg, milyen nagyon nagy ajándékot kaptunk Istentől. Nem is tisztelhetjük őt méltóbban, minthogy azt ajánljuk fel neki, akit ő adott nekünk.

A bőkezű isteni ajándékok közül mi lehetne a mostani ünnepnek más megfelelőbbje, mint elsőként éppen a béke adománya. Ezt hirdették meg Urunk születése napján elsőként az angyalok zengő énekükkel.

Ezáltal leszünk Isten gyermekei, ez növeli a szeretetet és táplálja az egységet; ez a szentek nyugalma az örök hajlékban. A békesség sajátos eredménye és egészen különleges ajándéka pedig az lesz, hogy egybekapcsolja Istennel mindazokat, akiket ő választott ki e világból.

Azok tehát, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istenből születtek, az Atyának ajánlják fel a békesség gyermekeinek egyetértését. Az új teremtmény elsőszülöttjében a gyermekké fogadás valamennyi tagja egyesüljön, mert ő nem azért jött, hogy a saját akaratát cselekedje, hanem azért, hogy végrehajtsa küldője akaratát, mivel jóságos Atyánk nem az egyenetlenkedőket és a széthúzókat, hanem az egyetértőket és az egyakaratúakat fogadta örököseivé. Ha pedig saját képének hasonlatosságára teremtett bennünket, akkor az is kötelességünk, hogy egyetértőek legyünk.

Urunk születésének ünnepe tehát a béke születésének ünnepe. Ezért mondja az Apostol is: Ő, a mi békességünk, a kettőt eggyé forrasztotta, tudniillik a zsidót és a pogányt, mert az ő révén van szabad utunk az egy Lélekben az Atyához.

VÁLASZOS ÉNEK

Ef 2, 13-14. 17

Ti, akik „távol” voltatok, „közel” kerültetek Krisztus vére árán. * Ő, a mi békességünk, a kettőt eggyé forrasztotta.

Krisztus eljött, hogy békét hirdessen nektek, a távol levőknek és békét a közel levőknek. * Ő, a mi békességünk, a kettőt eggyé forrasztotta.

OLVASMÁNY

Cezáreai Özséb püspök egyháztörténetéből

(Lib. 10, 1-3: PG 20, 842-847)

A konstantini béke

A mindenható Istennek, a mindenség Királyának, mindenért legyen dicsőség. Ugyanígy legyen hála lelkünk Megváltójának és Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak. Általa kérjük, hogy békénk maradandó és szilárd legyen, s mind a külső, mind a belső zavaroktól és megrázkódtatásoktól mindenkor mentes legyen.

Immár derülten és tisztán ragyog felettünk a nappal, amelyet többé már semmiféle felhő sem homályosít el, s Krisztusnak az egész földkerekségen elterjedt egyházait égi fényesség ragyogásával tölti be. Akik nem tartoznak a mi vallásunk közösségébe, még azok is valamennyire részesednek az Istentől nekünk ajándékozott javakból, mintegy morzsákat kapnak belőlük, ha nem is élvezhetik egészükben.

Nekünk viszont, akik minden reményünket Krisztusba helyeztük, hihetetlenül nagy lett az örömünk. Mindnyájunk arca szinte isteni örömtől fénylett, amikor láttuk, hogyan élednek újjá a hosszú, szörnyűséges romlásból mindazok a helyek, amelyeket a zsarnoki gonoszság előzőleg lerombolt. Láttuk, hogyan emelkednek újra magasba a templomok és mint ragyognak sokkal nagyobb tiszteletben és fényben, mint amelyeket leromboltak.

Ehhez járult a püspökök összejövetele, a zarándokoknak érkezése idegen és távoli vidékekről, a népek kölcsönös szeretete és jóindulata, amikor mint Krisztus testének a tagjai eggyé forrtak.

Így valósult meg a próféta látomása, amely a jövendőt titokzatos képben jelezte előre: Csont a csonthoz, ízület az ízülethez kapcsolódott, amit a próféta beszédében homályos szavakba burkoltan, de nagyon is igaz módon előre hirdetett.

Az isteni Léleknek ugyanaz az ereje járta át a tagok összességét: Egy lelkülettel voltak, egyek eleven hitükben, egyetlen összhangzó karban zengtek himnuszt az Istennek.

Mit mondjak még a főpásztorok tökéletes szépségű istentiszteleteiről, a papok nagy gonddal végzett áldozatbemutatásairól, az Egyház valósággal istenien fönséges szertartásairól? Emitt a zsoltáréneklést hallgatták, meg az isteni kinyilatkoztatás egyéb tanításait, amott a mély értelmű isteni szolgálatot végezték. És kifejtették az Úr üdvöt hozó szenvedésének titkokkal teljes hitvallását.

Egyszóval: a különböző korú és mindkét nemből álló nagy sokaság teljes szívéből imádkozott, hálálkodott és hódolt boldog örvendezéssel Isten előtt, akitől minden jó származik.

VÁLASZOS ÉNEK

Kol 3, 15; Gal 3, 28; Zsolt 149, 1

Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva egy testben. Legyetek hálásak! * Mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.

Új dalt énekeljetek az Úrnak, dicsérete zengjen hívei gyülekezetében. * Mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.

HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK

Téged, Isten, dicsérünk, *

téged Úrnak ismerünk!

Téged, örök Atyaisten, *

mind egész föld áld és tisztel.

Téged minden szép angyalok, *

kerubok és szeráfkarok,

egek és minden hatalmak, *

szüntelenül magasztalnak:

Szent vagy, szent vagy, *

erősséges szent Isten vagy!

Nagyságoddal telve ég s föld, *

dicsőséged mindent betölt.

Téged dicsér, egek Ura, *

apostolok boldog kara.

Dicséretes nagy próféták *

súlyos ajka hirdet és áld.

Jeles mártírseregek *

magasztalnak tégedet.

Vall tégedet világszerte *

szent Egyházad ezerszerte,

ó, Atyánk, téged *

s mérhetetlen nagy Fölséged,

s azt, ki hozzánk tőled jött le: *

Atya igaz Egyszülöttje,

és áldjuk veled *

vigasztaló Szentlelkedet.

Krisztus, Isten Egyszülöttje, *

Király vagy te mindörökre.

Mentésünkre közénk szálltál, *

szűzi méhet nem utáltál.

Halál mérgét megtiportad, *

mennyországod megnyitottad.

Isten jobbján ülsz most széket, *

Atyádéval egy fölséged.

Onnan leszel eljövendő, *

mindeneket ítélendő.

Téged azért, Uram, kérünk, *

mi Megváltónk, maradj vélünk.

Szentjeidhez végy fel égbe, *

az örökös dicsőségbe.

A következő rész tetszés szerint imádkozható:

Szabadítsd meg, Uram, néped, *

áldd meg a te örökséged!

Te kormányozd, te vigasztald, *

mindörökké felmagasztald!

Mindennap dicsérünk téged, *

szent nevedet áldja néped!

Bűntől e nap őrizz minket *

és bocsásd meg vétkeinket!

Irgalmazz, Uram, irgalmazz, *

híveidhez légy irgalmas!

Kegyes szemed legyen rajtunk, *

tebenned van bizodalmunk!

Te vagy, Uram, én reményem, *

ne hagyj soha szégyent érnem!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, jöjj segítségére népednek. Kormányozz és vezess minket, hogy közbenjárónk, Szent Szilveszter pápa oltalmával biztos úton haladjunk földi életünkben, és eljussunk az örök boldogságba. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky