2024. szeptember 17.

Bellarmin Szent Róbert püspök és egyháztanító
tetszés szerinti emléknap


Montepulcianóban (Toscana) született 1542-ben. 1560-ban Rómában belépett a Jézus Társaságba, 1570-ben pappá szentelték. A katolikus hit védelmére kiváló hitvitákat tartott, és a Római Kollégiumban teológiát tanított. Bíborossá (1599) és Capua érsekévé nevezték ki (1602). A római kongregációkban kora sok kérdését megoldotta. Rómában halt meg 1621. szeptember 17-én.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Pásztorok áldott főpásztora, Krisztus,

szent követődnek ünnepelve napját

tárjuk eléd most lelkes énekünkkel

hódolatunkat.

Harcokban edzett hű fiadat egykor

égi kenettel belül gazdagítva

szent közösségnek gondos pásztorává

tette a Lélek.

Nyájadnak őre, pásztoraid tükre,

fénye a vaknak, elesettnek atyja,

lankadók lelke, mindeneknek mindig

mindene volt ő.

Krisztus, a jókat jutalmul az égben

megkoronázod; minekünk is add meg,

hogy pásztorunkat, nyomdokain járva,

mennybe kövessük.

Himnusszal áldjuk mindeneknek Atyját,

felmagasztalván, Isten Fia, téged,

Szentlélek Istent ugyanúgy dicsérjük

szerte a földön. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Kiáltásom jusson eléd, ne fordítsd el tőlem arcodat, Uram!
102 (101). zsoltár
Száműzöttek imája
Isten megvigasztal minket minden nyomorúságunkban (2 Kor 1, 4).
I.

Uram, hallgasd meg könyörgésemet, *

és kiáltásom jusson eléd!

Ne rejtsd el előlem arcodat; †

megpróbáltatásom napján *

fordítsd felém füledet!

Amikor csak segítségül hívlak, *

sietve hallgass meg engem!

Napjaim elenyésznek, mint a füst, *

csontjaim, mint a parázs, izzanak.

Szívem olyan, mint a lekaszált és kiszáradt fű, *

kenyeremet megenni is elfelejtem.

Hangos sóhajtozásom közben *

húsom csontomra sorvadt.

Hasonlóvá lettem a sivatagi pelikánhoz, *

olyan vagyok, mint a romokon ülő bagoly.

És úgy virrasztok, *

mint a magányos veréb a háztetőn.

Ellenségeim egész nap gyaláznak, *

akik egykor dicsértek, most nevemmel átkozódnak.

Kenyér helyett hamut eszem, *

és italomat könnyel vegyítem

haragod és neheztelésed miatt, *

mert magasba emeltél, és most földre sújtasz.

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, *

és én, mint a fű, elszáradok.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Kiáltásom jusson eléd, ne fordítsd el tőlem arcodat, Uram!
2. ant. Az alázatosak imáját hallgasd meg, Uram!
II.

De te, Uram, örökre megmaradsz, *

és emléked is él nemzedékről nemzedékre.

Kelj fel, és könyörülj meg Sionon, *

mert eljött az idő, hogy megkönyörülj rajta.

Még köveiben is gyönyörködnek szolgáid, *

romjain is szánakoznak.

A nemzetek félve tisztelik majd nevedet, Uram, *

és minden király vallja dicsőségedet;

mert felépíti az Úr Siont, *

és megjelenik dicsőségben.

A szegények imádságát meghallgatja, *

és nem veti meg könyörgésüket.

Írják le mindezt az eljövendő nemzedéknek, *

a születendő nép is magasztalja az Urat:

Mert letekint szentélyének magasából, *

az Úr az égből földünkre tekintett,

hogy meghallja a rabok sóhaját, *

és megmentse a halálra szántakat;

hogy hirdessék az Úr nevét Sionban, *

és Jeruzsálemben dicsőségét,

mikor majd a népek egybegyűlnek, *

és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az alázatosak imáját hallgasd meg, Uram!
3. ant. Te alkottad a földet, és az ég is a te kezed műve, Uram.
III.

Erőm megtört az úton, *

megrövidültek napjaim.

De így fohászkodom: „Istenem, †

ne ragadj el életem delén, *

a te éveid nemzedékről nemzedékre tartanak.

Kezdetben te alkottad a földet, *

és az ég is a te kezed műve.

Ezek elenyésznek, de te megmaradsz, †

elavulnak, mint a ruha, *

változnak, mert mint az öltözetet váltod őket.

Te azonban ugyanaz maradsz, *

és éveid el nem fogynak.

Szolgáid fiai itt lakhatnak, *

és ivadékuk színed előtt biztonságban él.”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Te alkottad a földet, és az ég is a te kezed műve, Uram.

Figyelj, népem, tanításomra,

Ajkam igéire figyeljetek.

ELSŐ OLVASMÁNY

Ezekiel próféta könyvéből

8, 1-6. 16 – 9, 11

Ítélet a bűnös Jeruzsálem felett

A hatodik évben, a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor házamban voltam, Júda vénei meg előttem ültek, fölöttem volt az Úr keze.

Ezt láttam: egy emberhez hasonló lény jelent meg. Attól lefelé, ami a derekának látszott, tűz volt, a derekától fölfelé meg fénylett valami, mint az érc. Egy kézhez hasonlót nyújtott felém, megragadott a fejem egyik hajfürtjénél fogva, aztán fölemelt a lélek ég és föld közé, s isteni látomásban elvitt Jeruzsálembe a belső kapu bejáratához, amely északra néz, ahol a féltékenység bálványa volt, amely féltékenységre ingerelt.

S lám, ott volt Izrael Istenének dicsősége, amelyet a síkságon láttam. Így szólt hozzám: „Emberfia, fordítsd tekintetedet észak felé!” Észak felé fordítottam tekintetemet, s lám, az oltár kapujától északra a féltékenység bálványa állt, egészen a bejáratnál. Így szólt hozzám: „Emberfia, látod mit művelnek? Szörnyűség, amit Izrael háza itt végbevisz, miatta el kell hagynom szentélyemet. De látsz még szörnyűbb dolgokat is.”

Most bevitt az Úr templomának a belső udvarába. S lám, az Úr szentélyének a bejáratánál, az előcsarnok és az oltár között mintegy huszonöt férfi állt az Úr szentélyének hátat fordítva; kelet felé néztek, és leborultak kelet felé a Nap előtt. Így szólt hozzám: „Láttad ezt, emberfia? Hát nem elég még Júda házának, hogy ezeket az iszonyatos dolgokat művelik, amik itt folynak?

Tele az ország erőszakkal, és folyton-folyvást haragra ingerelnek. Lám, ágat tartanak az orruk elé. Majd én is így teszek haragomban, szemem nem tekint rájuk könyörülettel, és nem irgalmazok nekik. Hangosan szólítgatnak majd, de nem hallgatom meg őket.”

Akkor hangosan felkiáltott a fülem hallatára: „Gyertek elő, város ostorai! Mindegyiktek tartsa kezében öldöklő szerszámait!” És lám, megjelent hat férfi a felső kapu felől, amely északra néz, és mindegyik kezében tartotta öldöklő szerszámait. Közülük az egyik férfi fehér ruhába volt öltözve, oldalán meg íróeszközök voltak. Beléptek és helyet foglaltak a bronz oltár mellett. Izrael Istenének dicsősége a kerubokról, ahol volt, a templom küszöbéhez szállt. Ekkor a fehér ruhába öltözött férfit hívta, akinek íróeszközök voltak az oldalán.

Az Úr így szólt hozzá: „Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyűségek miatt, amelyeket művelnek benne!” A többieknek meg ezt mondta a fülem hallatára: „Menjetek utána, járjátok be a várost és pusztítsátok! Ne nézzetek rá irgalommal és ne könyörüljetek rajta! Öreget, ifjút, hajadont, gyereket és asszonyt egyaránt öljetek meg, és irtsatok ki mindenkit! Akinek azonban kereszt van a homlokán, azt ne bántsátok! Szentélyemnél kezdjétek!”

Megkezdték tehát a véneken, akik a templom előtt voltak. És így szólt hozzájuk: „Tegyétek tisztátalanná a templomot, töltsétek meg halottakkal az udvarokat, induljatok!” Azok elindultak, bejárták a várost, és pusztítottak.

Míg ők öldököltek, én a helyemen maradtam, arcra borultam a földön, és így kiáltottam: „Jaj, Uram, Isten, teljesen el akarod pusztítani Izrael maradékát, amikor rázúdítod haragodat Jeruzsálemre?” Ezt mondta nekem: „Izrael és Júda házának igen nagy a gonoszsága, az ország tele van vérrel, s a város törvényszegéssel. Azt mondják: »Az Úr elhagyta az országot, az Úr semmit sem lát.« Ezért most én sem nézek rájuk irgalommal, és nem könyörülök, hanem számon kérem rajtuk útjaikat.”

Ekkor a fehér ruhába öltözött ember, akinek íróeszközök voltak az oldalán, jelentette e szavakkal: „Megtettem, amit parancsoltál.”

VÁLASZOS ÉNEK

Mt 24, 15. 21. 22; Jel 7, 3

Amikor majd látjátok a szent helyen az iszonyatos pusztulást, nagy gyötrelem lesz; ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. * De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.

Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, míg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit! * De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Bellarmin Szent Róbertnek „A lélek felemelkedése Istenhez” című értekezéséből

(Grad. 1: Opera omnia 6, edit. 1862, 214)

Fordítsd egész szívemet tanításod felé!

Urunk, te jóságos vagy, szelíd és nagy irgalmú, ki ne szolgálna neked egész szívvel, aki már egy kicsit is megízlelte a te atyai gondoskodásod édességét? Mit parancsolsz, Urunk, a te szolgáidnak? Magad mondod: Vegyétek magatokra igámat. És milyen a te igád? Te mondod: Az én igám édes, és az én terhem könnyű. Ki ne venné szívesen magára az olyan igát, amely nem nyom le, hanem inkább felemel, és olyan terhet, amely nem nehéz, hanem inkább felüdít? Méltán tetted tehát hozzá, hogy akkor majd megtaláljátok lelketek nyugalmát. Mi ez a te igád, amely nem fáraszt ki, sőt megnyugvást hoz? Nemde az első és legnagyobb parancs: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből? Hiszen mi könnyebb, jobb és édesebb, mint szeretni a jóságot, szépséget és szeretetet? Te ugyanis egészen az vagy, én Uram, Istenem.

És azoknak, akik e megkívánt parancsokat megtartják, nemde aranynál értékesebb és lépesméznél édesebb jutalmat is ígérsz? Ilyen igazi jutalmat, bőséges jutalmat ígérsz Jakab apostolod szavaival: Az élet koronáját készítette el Isten azoknak, akik szeretik őt. Mi ez az élet koronája? Nemde valami nagyobb jó annál, mint amit mi kigondolhatunk vagy óhajthatunk; így mondja ugyanis Szent Pál Izajás alapján: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.

Tehát valóban nagy ez a jutalom parancsaid megtartásáért. Természetesen nem a parancsot adó Isten számára, hanem a parancsot megtartó ember számára lesz hasznos ez az első és legfőbb parancs; de ugyanígy Isten többi parancsa is, ha megtartjuk, tökéletesíti az embert, felmagasztalja, okossá teszi, megvilágosítja, egyszóval becsületessé és boldoggá teszi. Ha tehát okos vagy, értsd meg, hogy Isten dicsőségére és a te örök üdvösségedre vagy teremtve! Ez a te végső célod, ez az életed értelme, ez a szíved kincse. Ha e célodat eléred, boldog leszel, ha elveszted, elbukott leszel.

Ezért tehát számodra csak azt tartsd igazán jónak, ami elvezet e végső célodhoz, és igazán rossznak tartsd, ami eltérít téged e célodtól. A jó- vagy balsors, gazdagság vagy szegénység, egészség vagy betegség, tisztelet vagy gyalázat, élet vagy halál a bölcs ember szemében nem olyan dolgok, amelyeket önmagukért kívánni vagy kerülni kellene. De ha ezek elvezetnek téged az Isten dicsőségére és a te örök boldogságodra, akkor mind jók és kívánatosak; ha azonban megakadályoznak téged benne, akkor ezek mind rosszak és elkerülendők.

VÁLASZOS ÉNEK

Mal 2, 7; Tit 1, 7. 9

A pap ajkának kell a tudást őriznie, és az ő szájából várják a tanítást, * Mert ő a Seregek Urának követe.

A püspök ugyanis, mint Isten megbízottja, az egészséges tanítással buzdítson. * Mert ő a Seregek Urának követe.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te Egyházad hitének védelmére csodálatos tudománnyal és erénnyel ékesítetted Bellarmin Szent Róbert püspököt. Közbenjárására add, hogy néped mindenkor sértetlenül megőrizze hitét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky