2024. január 20.

Boldog Özséb áldozópap
tetszés szerinti emléknap


Magyarország akkori fővárosában, Esztergomban született 1200 körül derék és előkelő szülőktől. Teremtőjéhez és Megváltójához éjjel és nappal jámbor imádságokkal könyörgött. Sokat virrasztott, és minden idejét Isten tiszteletére, elmélkedésre vagy tanulásra fordította ez a rendkívül értelmes ifjú. Minden percet kihasznált. Érdemeiért korán esztergomi kanonoknak nevezték ki. Gyakran vendégül látta a magányos barlangokban lakó embereket, akiknek társaságát annyira megkedvelte, hogy elhatározta, ő maga is elhagyja a világot. A tatárjárás után 1245 táján társaival a Pilisbe vonult remetének. Az isteni kegyelem fényétől megvilágosítva 1250-ben a magyar remetéket egybegyűjtötte és Esztergom közelében a Szent Kereszt tiszteletére kis templomot és monostort épített. 1262-ben IV. Orbán pápától Szent Ágoston Reguláját kérte rendje számára, amelyet azonban nem nyerhetett el a remetetestvérek nagyfokú szegénysége miatt. Ezért a pápa megbízásából Pál, veszprémi püspök adott a remeteközösségnek életszabályt. Remetetestvéreivel még 20 évig élt közösségben, amelyet Első Remete Szent Pál oltalmába ajánlott. Végül testvéreit Isten és a felebarát szeretetére buzdítva és őket üdvös tanításokkal megerősítve 1270. január 20-án elhunyt az Úrban. (Gyöngyösi Gergelynek Az Első Remete Szent Pál rendjében levő remete testvérek élete című könyvéből). Sírját és a Szent Kereszt monostort a törökök valószínűleg már 1526-ban elpusztították. Folyamatos tisztelete miatt az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2004. november 16-án, a Pálos Rendi Naptár megerősítése alkalmával engedélyezte, hogy őt a boldogok között tisztelhessük.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Pásztorok áldott főpásztora, Krisztus,

szent követődnek ünnepelve napját

tárjuk eléd most lelkes énekünkkel

hódolatunkat.

Szolgálni hívtad egykor ezt a férfit,

s pappá nevelve, magad mellé vetted,

szent közösséged kegyes szívű, gondos

támasza így lett.

Nyájadnak őre, pásztoraid tükre,

fénye a vaknak, elesettnek atyja,

lankadók lelke, mindeneknek mindig

mindene volt ő.

Krisztus, a jókat jutalmul az égben

megkoronázod; minekünk is add meg,

hogy pásztorunkat, nyomdokain járva,

mennybe kövessük.

Himnusszal áldjuk mindeneknek Atyját,

felmagasztalván, Isten Fia, téged,

Szentlélek Istent ugyanúgy dicsérjük

szerte a földön. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Az Úr egyedül tesz nagy csodákat, irgalma örökké megmarad.
1 (135). zsoltár
Húsvéti hálaének
Amikor az Úr műveiről beszélünk, Istent dicsőítjük (Cassiodorus).
I.

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó hozzánk, *

mert szeretete örökké megmarad.

Adjatok hálát az istenek Istenének, *

mert szeretete örökké megmarad.

Adjatok hálát az urak Urának, *

mert szeretete örökké megmarad.

Aki egyedül tesz nagy csodákat, *

mert szeretete örökké megmarad.

Aki bölcsességgel alkotta meg az eget, *

mert szeretete örökké megmarad.

Aki a vizek fölé terítette a földet, *

mert szeretete örökké megmarad.

Aki megformálta a nagy égitesteket, *

mert szeretete örökké megmarad;

a napot, hogy uralkodjék a nappalon, *

mert szeretete örökké megmarad;

a holdat és a csillagokat, hogy uralkodjanak éjjel, *

mert szeretete örökké megmarad.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az Úr egyedül tesz nagy csodákat, irgalma örökké megmarad.
2. ant. Kivezette Izraelt Egyiptomból erős kézzel és kiterjesztett karral.
II.

Aki Egyiptom elsőszülötteire lesújtott, *

mert szeretete örökké megmarad;

és kivezette közülük Izraelt, *

mert szeretete örökké megmarad;

erős kézzel és kiterjesztett karral, *

mert szeretete örökké megmarad.

Aki kettéhasította a Vörös-tengert, *

mert szeretete örökké megmarad.

És átvezette a közepén Izraelt, *

mert szeretete örökké megmarad.

Aki a fáraót és hadát a Vörös-tengerbe vetette, *

mert szeretete örökké megmarad.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Kivezette Izraelt Egyiptomból erős kézzel és kiterjesztett karral.
3. ant. Adjatok hálát az ég Urának, ő maga ment meg minket ellenségeinktől.
III.

Aki a sivatagon átvezette népét, *

mert szeretete örökké megmarad.

Aki nagy királyokat vert meg, *

mert szeretete örökké megmarad;

és tönkrevert hatalmas királyokat, *

mert szeretete örökké megmarad;

Szichont, az amoriták királyát, *

mert szeretete örökké megmarad;

és Ogot, Básán királyát, *

mert szeretete örökké megmarad.

Földjüket pedig örökségül adta, *

mert szeretete örökké megmarad;

örökségül szolgájának, Izraelnek, *

mert szeretete örökké megmarad.

Aki megalázottságunkban megemlékezik rólunk, *

mert szeretete örökké megmarad;

és ellenségeinktől megment minket, *

mert szeretete örökké megmarad.

Aki eledelt ad minden élőnek, *

mert szeretete örökké megmarad.

Adjatok hálát az ég Urának, *

mert szeretete örökké megmarad.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Adjatok hálát az ég Urának, ő maga ment meg minket ellenségeinktől.

Utaidat, Uram, mutasd meg nekem,

És oktass ki ösvényed felől.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Második Törvénykönyvből

16, 1-17

A kötelező ünnepek

Moáb síkságán Mózes így beszélt a néphez:

„Legyen gondod az Abib hónapra, s üld meg a húsvétot az Úr, a te Istened tiszteletére. Mert Abib hónapban vezetett ki az Úr, éjszaka, Egyiptom földjéről. Húsvétra áldozz marhát és juhot az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt majd neve hajlékául.

De ne egyél hozzá kovásszal készült kenyeret; hét napig a kovásztalan kenyeret, a szükség kenyerét edd, hisz nagy sietségben vonultál ki Egyiptom földjéről, s így emlékezz meg Egyiptom földjéről való kivonulásod napjáról egész életedben. Hét napig ne lehessen kovászt látni az egész határban, s a húsból se maradjon estétől reggelig, amelyet az első nap estéjén feláldozol. A húsvéti áldozatot nem mutathatod be azon városok valamelyikében, amelyeket az Úr, a te Istened ad neked. Arra a helyre kell menned, amelyet az Úr, a te Istened neve lakóhelyéül kiválaszt. Ott kell bemutatnod a húsvéti áldozatot, este, naplementekor, Egyiptomból való kivonulásod órájában, s megsütni és elfogyasztani is azon a helyen kell, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt. Másnap reggel aztán hazatérhetsz. Hat napig kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik nap pedig tarts ünnepi összejövetelt az Úr, a te Istened tiszteletére. Akkor semmiféle munkát ne végezz.

Számolj hét hetet. A hetek számolását attól kezdd, amikor a sarlóval az első vágást teszik a gabonában. Aztán üld meg a hetek ünnepét az Úr, a te Istened tiszteletére, önkéntes ajándékkal, amelyet aszerint ajánljon fel kezed, ahogy az Úr, a te Istened megáldott. Örülj az Úr, a te Istened színe előtt, te, fiad és leányod, szolgád és szolgálód, valamint a városodban lakó levita, a köztetek élő idegen, árva és özvegy, azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt nevének hajlékául. Emlékezz vissza, hogy rabszolga voltál Egyiptom földjén, s ügyelj e parancsok pontos megtartására.

A sátoros ünnepet hét napig üld, akkor, amikor betakarítod szérűd és sajtód termését! Örülj ünnepeden, te, fiad és leányod, szolgád és szolgálód, a városodban lakó levita, idegen, árva és özvegy. Hét napig ünnepelj az Úr, a te Istened tiszteletére azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt. Mert az Úr, a te Istened minden termésedben és kezed minden munkájában megáld, légy tehát valóban boldog!

Minden férfi évente háromszor jelenjen meg az Úr, a te Istened színe előtt, azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt, mégpedig a kovásztalan kenyér ünnepén, a hetek ünnepén és a sátoros ünnepen. De senkinek sem szabad üres kézzel megjelennie az Úr színe előtt; mindenki vigyen, amit adni tud, aszerint, ahogyan az Úr, a te Istened megáld.”

VÁLASZOS ÉNEK

MTörv 16, 14. 15; Náh 1, 15

Örülj ünnepeden, te, fiad és leányod, és a városodban lakó levita, idegen, árva és özvegy. * Az Úr megáld, légy hát valóban boldog!

Nézzetek, fut a hegyeken a hírvivő, és hirdeti: „Szabadulás!” Tartsd meg ünnepeidet, Júda! * Az Úr megáld, légy hát valóban boldog!

MÁSODIK OLVASMÁNY

Gyöngyösi Gergelynek Az Első Remete Szent Pál rendjében levő remete testvérek élete című könyvéből

(Gregorius Gyöngyösi: Vitæ fratrum Ordinis Sancti Pauli Primi Eremitæ, Cap. 1. 5-8. 10. Edit. 1988.)

Az égieket tartotta szem előtt, még inkább a szívében

Özséb Magyarország akkori fővárosában, Esztergomban született 1200 körül derék és előkelő szülőktől. Amikor elérte a serdülő éveket, az éhséget és a szomjúságot olyan erővel tűrte, hogy mindenki feltűnőnek találta: bár keveset evett, mégis szép, kifejlett és mindig jó kedélyű volt. Sokat virrasztott, és minden idejét Isten tiszteletére, szemlélődésre vagy a tanulásra használta. Az embereknek arról a bölcsességről beszélt, amellyel Isten tetszését megnyerhetik. Miközben könyveket írt, nem hanyagolta el az Isten parancsa szerinti életet sem. Emlékezett az Úr szavaira: Nem az megy be a mennyek országába, aki mondja, „Uram, Uram!”, hanem aki teszi és tanítja, azt nevezik nagynak a mennyek országában. Miután érdemeiért korán esztergomi kanonoknak nevezték ki, a sok dicséret és erény között vendégszeretetével, mintegy második Ábrahám tűnt fel. Ezért a magányos barlangokban szétszórtan lakó és emiatt remetéknek nevezett testvérek gyakran látogatták meg, hogy vesszőből font kosaraikat kenyérre cseréljék. Annyira megkedvelte társaságukat, hogy gyakran felkereste őket ott, ahol Isten szolgái, miként a méhek, versengve kínálták neki a vigasztalás édes és bőséges mézét. Ezért elhatározta, hogy elhagyja a világot, otthonát, vagyont, önmagát és övéit, hogy nagy alázatossággal az Úr táborában harcolhasson.

Így a szent férfiút, Özsébet az isteni szeretet csodálatos módon megsebesítette. A szeretet kötelékét, amely őt legyőzte, nem volt képes elrejteni, hanem néhány ismerőse és az erények virágaival díszített, vallásos lelkülettől hevített barátja előtt felfedte. Ezek annyira felbuzdultak tervén, hogy gazdagságukat elfelejtve, mindenüket hiábavaló szemétnek tekintették, s Krisztust akarták megnyerni. Elhatározták, hogy vele mennek, és együtt laknak. Készek voltak elhagyni a világot, s most már az isteni szeretetben gyönyörködve, az Úr szegény keresztjét szegényen követték volna, hacsak a hitetlen tatárok háborúja nem akadályozta volna meg őket. Ezért Özséb elhatározta, hogy Esztergomot társaival nem hagyja el, amíg a béke helyre nem áll. Amikor ez bekövetkezett, hasonló szándékkal bár, de nem hasonló korúak mentek a remetehelyekre, és szilárdan elhatározták, hogy velük együtt őszintén szolgálnak Jézus Krisztusnak.

Szüleik és barátaik megpróbálták őket visszatérésre bírni. De Özséb, aki a legállhatatosabb volt közöttük, így szólt: „Halljátok szavamat! Jóllehet Krisztus szerette édesanyját, de szenvedéséből mégis hagyta, hogy lelkét a fájdalom tőre járta át. …a »szeretett tanítványt«, János evangélistát sem kímélte meg a mindent felülmúló fájdalomtól. Pedig megtehette volna, hogy leszáll a keresztről, de nem szállt, mert ott akart maradni mindhalálig. Hasonlóképpen mi sem akarunk a vezeklés keresztjéről leszállni, azért mert miattunk szenvednek és utánunk sírnak, hanem eltántoríthatatlanul maradni fogunk, nehogy e világ kárhozatos útvesztőjére tévedjünk.” Ezeket hallva mindnyájan sírtak, vérző szívvel bár, de a lelkiismeret-furdalásnak engedve, nem voltak képesek válaszolni a Léleknek, aki belőle beszélt. Sőt a remete testvérek is, akik már az életszentségben előrehaladtak, szívesen hallgatták.

Özséb testvér, ez az istenfélő ember, a remeteség kiváló kedvelője, a hármas barlang közelében, ahol hat társával lakott a forrás mellett, a Szent Kereszt tiszteletére (amelynek erejével az emberiség ősi ellenségének minden cselszövése meghiúsult) megalapította a Rend főmonostorát. Itt erényekben és vallásosságban gazdag, életszentségben tündöklő, testileg sápadt és lesoványodott állapotban, de minden dolgában alázatos, józan és szerény életet élt. Ételben és italban nem válogatott, ezért mindig egészséges és szép volt.

Az isteni kegyelem fényétől megvilágosítva, a szerzetesi élet szeretetgyakorlatai között a vendéglátás feladatát szerette a legjobban. Híre hallatára egy Benedek nevű ifjú kereste fel, s örökre engedelmességet ígért neki, ha a szent közösségbe felveszi őt. Példáját egy másik ifjú is követte, akit Istvánnak hívtak. (Később Benedek, majd ő lett a remeték főnöke.)

Akkor a jámbor atya a bűnbánatot tartó jelentkező felett örvendezve, a templomba sietett, hogy szokás szerint Istennek hálát adjon, és forró szívvel, nagy töredelemmel, könnyek között kérte az Urat, minden javak adományozóját: sokszorosítsa meg a jelöltek számát, és őrizze meg őket szent elhatározásukban. Semmi kétség, hogy az ő érdemeiért és imádságáért maradtak állhatatosak. Rajtuk kívül még sok öreg és fiatal csatlakozott hozzájuk. Később pedig királyok, fejedelmek és bárók több országban sok monostort alapítottak. Ezeket név szerint 1263 körül írták össze.

Mint első provinciális, az Úrnak 1262. évében néhány testvér kíséretében elment IV. Orbánhoz, és kérte Szent Ágoston Szabályainak engedélyezését. Azt mondják, hogy ebben Aquinói Szent Tamás is segítségére volt a pápai udvarban.

A jámbor és fáradhatatlan Özséb atya, aki az Úristent mindig engedelmesen, övéit pedig készségesen szolgálta, Magyarországon több kolostort alapított. Miután sok tanítványát nevelte a szent és vallásos életre, előre megérezve halálát, az összegyűlt testvéreknek szép buzdítást mondott, hogy „Mindenekelőtt Istent szeressék, azután pedig embertársaikat, mert legfőképp ezt a parancsot adták nekünk!” Szívükre kötötte, hogy az erények közül különösen az engedelmességet gyakorolják, mert a mennyországot csak a parancsok engedelmes megtartásával szerezhetik meg, üdvös intelmeit pedig az egybetartozás jeleként őrizzék mg szívükben.

Az imádkozó testvérektől körülvéve szép öregen tért meg őseihez. A szentkereszti monostorban temették el 1270. január 20-án.

VÁLASZOS ÉNEK

Mindenható örök Isten, Remete Szent Pál és Boldog Özséb atyánk példája szerint mindenekfelett akarunk szeretni. * Téged akarunk szolgálni minden embertársunkban.

Add, hogy életünk imádság és apostolkodás legyen. * Téged akarunk szolgálni minden embertársunkban.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te Boldog Özsébet az irántad való szeretetből a pilisi remeteségbe hívtad, hogy ott életét engesztelésül áldozza népéért és a szétszórtan élő remetéket összegyűjtse. Áldozatos életéért és közbenjáró imádságára add, hogy magyar népünk hitben és szeretetben egyesüljön. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky