2024. január 7.

URUNK MEGKERESZTELKEDÉSE
ünnep

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Az Úrral János vízbe lép

és végez szent keresztelést;

ki által minden létesült

Jordán habjában megmerült.

Kit tiszta Szűznek méhe szült,

ily tisztulásra nem szorult,

nem önmagáért jött ide,

világunk bűnét mossa le.

Elhangzik Atyja szózata,

ez itt az ő kedvelt Fia,

s a Lélek mennyekből alá

galamb alakban száll reá.

Az égi szó s jelkép alatt

titok, mely mindent meghalad,

az Egyház üdvét megnyitó

Isten, ki hármas egy való.

Dicsőség néked, Krisztusunk,

igazság, életünk, utunk,

kiről Atyád s a Lélek ad

ragyogva mennyből vallomást. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Az Úr szava zúg a vizek árján, a fönséges Isten mennydörög.
29 (28). zsoltár
Az Úr szavának dicsőítése
Az égből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam” (Mt 3, 17).

Isten gyermekei, adjátok meg az Úrnak, *

adjátok meg az Úrnak a dicsőítést és a magasztalást!

Adjátok meg az Úrnak neve dicséretét, *

imádjátok az Urat szent ünnepi díszben!

Az Úr szava zúg a vizek árján, †

a fönséges Isten mennydörög; *

az Úr lebeg a nagy vizek fölött.

Az Úr szava hatalmas, *

az Úr szava fönséges.

Az Úr szava cédrusokat tördel, *

összetöri az Úr Libanon cédrusait.

Úgy táncol előtte Libanon, mint egy kisborjú, *

és a Szirjon-hegy, mint fiatal bölény.

Az Úr szava tűzlángot lobbant, †

az Úr szava megrengeti a pusztát, *

megrengeti az Úr a Kádes-sivatagot.

Az Úr szavától reszketve nyögnek a szarvasünők, †

lombdíszét veszti a rengeteg erdő. *

Templomában mindenki Isten dicséretét zengi.

Az Úr trónja ott áll a vízözön fölött, *

királyi trónján örökké ülni fog.

Hatalmat ad népének az Úr; *

az Úr békével áldja meg népét.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az Úr szava zúg a vizek árján, a fönséges Isten mennydörög.
2. ant. Az egész föld téged imádjon és magasztaljon, Urunk, mert új fényt hoztál minden nemzedéknek.
66 (65). zsoltár
Hálaáldozati himnusz
Az Úr feltámadásáról és a nemzetek megtéréséről (Hesychius).
I.

Ujjongjatok az Úrnak, minden földek, †

zengjetek nevének dicséretet, *

dicsérjétek dicsőségét.

Mondjátok Istennek: „Csodálatosak a te műveid, *

nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid.

Az egész föld téged imádjon és magasztaljon, *

nevedet énekkel dicsérje!”

Jöjjetek, és lássátok Isten műveit, *

csodálatos, amit az emberekkel végbevitt.

Kiszárította a tengert, †

gyalogszerrel keltek át a vízen, *

ezért örvendünk színe előtt.

Hatalommal uralkodik örökké, †

szeme vigyázza a nemzeteket: *

nehogy a lázadók elbízzák magukat.

Áldjátok Istenünket, nemzetek, *

dicsőségéről zengjetek éneket!

Életet ajándékozott nekünk, *

és lábunkat nem hagyta botlani.

Minket, Isten, igazán próbára tettél, *

tűzzel tisztítottál, mint ezüstöt szokás.

Vadfogó hálóba tereltél bennünket, *

hátunkra súlyos terhet raktál.

Embereket ültettél nyakunkra, †

tűzön és vízen kellett átgázolnunk, *

míg végül is enyhülést engedtél.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az egész föld téged imádjon és magasztaljon, Urunk, mert új fényt hoztál minden nemzedéknek.
3. ant. Áldott legyen az Isten, aki életet ajándékozott és enyhülést engedett nekem.
II.

Égőáldozattal lépek be házadba: *

teljesítem néked fogadalmam,

amelyet ajkam fogadott, *

és szám megígért szorongatásom napján.

Kövér égőáldozatot hozok, kosokat égetek, *

bikákat és bakokat adok áldozatul.

Istenfélők, jertek mind, †

figyeljetek, mert elbeszélem, *

mi mindent tett velem az Isten.

Ajkam hozzá kiáltott, *

s nyelvem máris magasztalhatta őt.

Hogyha gonoszra hajolt volna szívem, *

nem hallgatott volna meg az Úr.

Ám Isten engem meghallgatott, *

könyörgő szavamra ráfigyelt.

Áldott legyen az Isten, aki nem vetette el imámat, *

s nem vonta meg tőlem irgalmát.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Áldott legyen az Isten, aki életet ajándékozott és enyhülést engedett nekem.

Ez az én szeretett Fiam,

Őt hallgassátok.

ELSŐ OLVASMÁNY

Izajás próféta könyvéből

42, 1-9; 49, 1-9

Az Úr szelíd szolgája és a népek világossága

Nézzétek, a szolgám, akit támogatok,

a választottam, akiben kedvem telik.

Kiárasztom rá lelkemet,

hogy igazságot vigyen a nemzeteknek.

Nem kiált majd, s nem emeli föl a hangját,

szava se hallatszik az utcákon.

A megtört nádszálat nem töri össze,

a pislákoló mécsbelet nem oltja ki.

Hűségesen elviszi az igazságot,

nem lankad el, sem kedvét el nem veszti,

míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön.

Az ő tanítására várnak a szigetek.

Ezt mondja az Isten, az Úr,

aki megteremtette az egeket és kifeszítette,

aki megszilárdította a földet s rajta kisarjasztotta a növényeket,

aki éltető leheletet ad a földön lakó népnek,

és életet mindennek, ami csak jár-kel rajta:

„Én, az Úr hívtalak meg az igazságban,

én fogtam meg a kezed,

és én formáltalak.

Megtettelek a népnek szövetségül

és a nemzeteknek világosságul,

hogy nyisd meg a vakok szemét,

és szabadítsd ki a börtönből a foglyokat,

és a tömlöcből azokat, akik a sötétségben ülnek.

Én vagyok az Úr, ez a nevem!

Dicsőségemet nem engedem át másnak,

sem tiszteletemet a bálványoknak.

Nézzétek: a régebbiek beteljesedtek,

és új dolgokat is hirdetek előre;

mielőtt megtörténnének, tudtotokra adom őket.”

Halljátok, szigetek,

és figyeljetek, távoli népek!

Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem;

anyám méhétől fogva a nevemen szólított.

Számat éles kardhoz tette hasonlóvá,

s kezének árnyékában rejtegetett.

Mint a hegyes nyíl, olyanná tett,

és a tegzébe rejtett.

S így szólt hozzám: „A szolgám vagy,

Izrael, benned fogok megdicsőülni!”

De én azt gondoltam: „Hiába fáradtam,

haszontalanul tékozoltam erőmet.

Ám igaz ügyem az Úr előtt van,

és jutalmam Istennél.

Becses vagyok az Úr szemében,

és Istenem az erőm.”

És most ezt mondja az Úr,

aki már anyám méhétől fogva szolgájává tett,

hogy visszavezessem hozzá Jákobot,

és Izraelt köréje gyűjtsem:

„Kevés az, hogy szolgám légy,

s fölemeld Jákob törzseit,

és visszatérítsd Izrael maradékát.

Nézd, a nemzetek világosságává tettelek,

hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.”

Ezt mondja az Úr,

Izrael Megváltója és Szentje,

annak, akinek életét megvetették,

akit a nemzetek megutáltak,

a kényurak szolgájának:

„Királyok állnak majd fel, ha meglátnak,

és fejedelmek borulnak le,

az Úr miatt, aki hűséges,

Izrael Szentje miatt, aki kiválasztott téged.”

Ezt mondja az Úr:

„A kegyelem idején meghallgatlak,

és az üdvösség napján megsegítelek.

Én teremtettelek, és én teszlek meg a nép szövetségévé.

Helyreállítom az országot,

és kiosztom a pusztává lett örökséget.

A foglyokhoz így szólok: »Gyertek ki!«

A sötétben ülőkhöz meg: »Gyertek a napvilágra!«

Minden út mentén legelhetnek majd,

és minden halmon legelőt találnak.”

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Mt 3, 16. 17; Lk 3, 22

Ma az Úr megkeresztelkedett a Jordánban, megnyílt az ég, a Szentlélek galamb képében fölötte lebegett, és az Atya szava hangzott: * Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.

A Szentlélek galambhoz hasonló látható alakban leszállt reá, és az égből szózat hallatszott: * Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Nazianzi Szent Gergely püspök szónoklataiból

(Oratio 39 in sancta Lumina, 14-16. 20: PG 36, 350-351. 354. 358-359)

Krisztus megkeresztelkedése

Fény hull Krisztusra, vele együtt mireánk is. Krisztus megkeresztelkedik, vele együtt vízbe ereszkedünk, hogy vele együtt mi is kiszálljunk belőle.

János keresztel, Jézus eléje járul. Talán azért, hogy megszentelje azt, aki őt megkereszteli. De kétségtelenül azért, hogy a régi Ádámot mindenestül a vízbe temesse. Mielőttünk, és éppen miérettünk megszenteli a Jordánt, hogy Lélek és víz által avasson kereszténnyé, amint maga is lélek és test volt.

A Keresztelő vonakodik, Jézus nem hagyja magát. „Nekem van szükségem a te keresztségedre”, mondja akkor a mécses a Napnak, a szó az Igének, a jó barát a Vőlegénynek, asszonyok szülöttei közül a legnagyobb az egész teremtett világ Elsőszülöttének, az anyja méhében felujjongó annak, aki anyja szíve alatt imádásban részesült, az előfutár annak, aki eljött és újra el fog jönni. „Nekem van szükségem a te keresztségedre”, értsd hozzá: éppen teéretted. Biztosan tudja ugyanis, hogy majd a vértanúsága fogja őt megkeresztelni, és nem csupán a lábát mossák meg, mint Péternek.

Jézus azután feljön a vízből. Magával emeli a világot és látja, hogy megnyílik és kitárul az ég, amelyet Ádám maga és utódai előtt bezárt, amint a Paradicsomot is bezárta a tüzes kard.

Isten voltát tanúsítja közben a Szentlélek, amikor a hasonló a hasonlóra száll. Hang hallatszik az égből: onnan való volt ő is, akinek a tanúság szólt. És amikor testi módon láthatóvá válik a galamb, megdicsőíti a testet, mivelhogy az is Isten a megistenülés által. Századokkal előbb ugyancsak galamb jelezte a vízözön végét is.

Üljük meg tehát ma nagy tisztességgel Krisztus keresztségének ünnepét!

Legyetek tökéletesen tiszták, és tisztuljatok meg! Mert Isten egyáltalán semminek sem örül úgy, mint az ember megtérésének és üdvének, hiszen érte van minden beszéd és minden misztérium. A világ világosságaként legyetek éltető erő a többi ember számára, hogy tökéletes világoskodókként álljatok ama nagy világosság mellett, és öltözzetek magának a mennyei fényességnek a ragyogásába. Világosítson meg tisztán és ragyogóan a Szentháromság, akinek az egy Istenségéből kiáradó egy sugarát most még nem a maga teljességében vettétek a mi Urunk, Jézus Krisztusban, akinek legyen dicsőség és hatalom mindörökkön-örökké. Ámen.

VÁLASZOS ÉNEK

 

Ma megnyílt az ég, a tenger édessé változott, a föld ujjong, a hegyek és völgyek örvendeznek: * János megkeresztelte Jézust a Jordán folyóban.

Mi történt veled, tenger, hogy meghátráltál, és teveled Jordán vize, hogy megfordultál? * János megkeresztelte Jézust a Jordán folyóban.

HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK

Téged, Isten, dicsérünk, *

téged Úrnak ismerünk!

Téged, örök Atyaisten, *

mind egész föld áld és tisztel.

Téged minden szép angyalok, *

kerubok és szeráfkarok,

egek és minden hatalmak, *

szüntelenül magasztalnak:

Szent vagy, szent vagy, *

erősséges szent Isten vagy!

Nagyságoddal telve ég s föld, *

dicsőséged mindent betölt.

Téged dicsér, egek Ura, *

apostolok boldog kara.

Dicséretes nagy próféták *

súlyos ajka hirdet és áld.

Jeles mártírseregek *

magasztalnak tégedet.

Vall tégedet világszerte *

szent Egyházad ezerszerte,

ó, Atyánk, téged *

s mérhetetlen nagy Fölséged,

s azt, ki hozzánk tőled jött le: *

Atya igaz Egyszülöttje,

és áldjuk veled *

vigasztaló Szentlelkedet.

Krisztus, Isten Egyszülöttje, *

Király vagy te mindörökre.

Mentésünkre közénk szálltál, *

szűzi méhet nem utáltál.

Halál mérgét megtiportad, *

mennyországod megnyitottad.

Isten jobbján ülsz most széket, *

Atyádéval egy fölséged.

Onnan leszel eljövendő, *

mindeneket ítélendő.

Téged azért, Uram, kérünk, *

mi Megváltónk, maradj vélünk.

Szentjeidhez végy fel égbe, *

az örökös dicsőségbe.

A következő rész tetszés szerint imádkozható:

Szabadítsd meg, Uram, néped, *

áldd meg a te örökséged!

Te kormányozd, te vigasztald, *

mindörökké felmagasztald!

Mindennap dicsérünk téged, *

szent nevedet áldja néped!

Bűntől e nap őrizz minket *

és bocsásd meg vétkeinket!

Irgalmazz, Uram, irgalmazz, *

híveidhez légy irgalmas!

Kegyes szemed legyen rajtunk, *

tebenned van bizodalmunk!

Te vagy, Uram, én reményem, *

ne hagyj soha szégyent érnem!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, te ünnepélyesen kinyilatkoztattad nekünk Krisztust mint szeretett Fiadat, amikor megkeresztelkedett a Jordán folyóban, és leszállt rá a Szentlélek. Add, hogy mindig kedved teljék bennünk, fogadott gyermekeidben, akik újjászülettünk vízből és Szentlélekből. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky