2024. március 13.

Szerda, nagyböjti idő, 4. hét
4. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

HIMNUSZ

Ez most a kedvező idő,

kegyelmek napja ránk ragyog:

a lankadt földre hozza már

a böjt a boldog gyógyulást.

Krisztus nagy fénye tündököl,

üdvünknek nyitja napjait,

míg bűnnel sebzett szíveket

fegyelme gyógyít, jóra int.

Urunk, tarthassunk üdvösen

testben-lélekben böjtöket,

s utunkon biztos fény legyen

örök Húsvétod öröme.

Kegyes Háromság, tégedet

imádjanak már mindenek,

s kiket megújít nagy kegyed,

zengjük dicső, új éneked. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, hogy veled mennyi jót tett!
103 (102). zsoltár
Az irgalmas Isten dicsérete
Istenünk irgalmából eljött hozzánk felkelő Napunk a magasságból (vö. Lk 1, 78).
I.

Áldjad, lelkem, az Urat, *

egész bensőm az ő szent nevét áldja!

Áldjad, lelkem, az Urat, *

és ne feledd el, hogy veled mennyi jót tett!

Ő megbocsátja minden bűnödet, *

és minden betegségedet meggyógyítja.

Életedet megváltja a sírtól, *

szeretetével és könyörületével meg is koronáz.

Egész életedet elhalmozza javakkal, *

és megújul ifjúságod, mint a sasoké.

Az Úr igazságot szolgáltat, *

és minden elnyomottnak megvédi jogát.

Mózessel megismertette útjait, *

és Izrael fiaival nagy csodáit.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, hogy veled mennyi jót tett!
2. ant. Ahogyan az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik félik őt.
II.

Könyörületes az Úr, és jóságos, *

hosszan tűrő és nagy irgalmú.

Nem pöröl velünk szüntelen, *

és haragja nem tart örökké.

Nem bűneink szerint bánik velünk, *

és nem gonoszságunk szerint fizet vissza.

Mert amilyen messze van az ég a földtől, *

olyan nagy a szeretete az őt félők iránt.

És amilyen távol van napkelet napnyugattól, *

olyan messzire veti el vétkeinket.

És ahogyan az atya megkönyörül fiain, *

úgy könyörül az Úr azokon, akik félik őt.

Ő jól tudja, hogy miből formált, *

nem felejti, hogy csak por vagyunk.

Az ember napjai olyanok, mint a fű, *

virul, mint a mező virága;

de egy kis szellő, s már vége van, *

a helyét sem ismerik többé.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Ahogyan az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik félik őt.
3. ant. Áldjátok az Urat mind, ti, kezének művei!
III.

Az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, *

és igazsága még unokáikkal is.

Azokkal, akik szövetségét híven őrzik, *

és hűségesen teljesítik parancsait.

Az Úr a mennyben állította fel trónját, *

királyi hatalmával uralkodik a mindenségen.

Áldjátok az Urat, ti, angyalok, †

ti, hatalmasok, akik teljesítitek parancsát, *

és hallgattok intő szavára.

Áldjátok az Urat, ti, mennyei erők, *

szolgái, kik akaratát teljesítitek.

Áldjátok az Urat mind, ti, kezének művei, †

mindenütt, ahol uralkodik. *

Áldjad, lelkem, az Urat!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Áldjátok az Urat mind, ti, kezének művei!

Térjetek meg, és forduljatok el bűneitektől.

Szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket!

ELSŐ OLVASMÁNY

A Számok könyvéből

11, 4-6. 10-30

A Lélek kiáradása a vénekre és Józsuéra

Azokban a napokban a pusztában vándorló választott nép között élő gyülevész népnek kívánságai támadtak, s így Izrael fiai is újra panaszkodtak, mondván: „Ki ad nekünk húst enni? Visszagondolunk a halfélékre, amiket Egyiptomban enni kaptunk, az uborkára és dinnyére, a póréhagymára, a hagymára és a fokhagymára. Bezzeg most koplalhatunk, nincs semmi, mannán kívül egyebet nem látunk.”

Amikor Mózes hallotta, hogy a nép, ez a nemzetség is, az a nemzetség is panaszkodik, ki-ki a sátora bejáratánál, az Úr pedig nagy haragra gerjedt, rossznak találta Mózes a dolgot; így szólt hát az Úrhoz: „Miért bánsz ily rosszul szolgáddal, s miért nem találok tetszésre szemedben, hogy ennek az egész népnek a terhét a vállamra rakod? Hát talán én hordoztam ezt az egész népet méhemben, vagy én voltam, aki szülte, hogy mondhasd nekem: vidd kebleden, amint a dajka viszi a csecsemőt, arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáinak? Honnan vegyek húst, hogy enni adjak ennek a népnek? Panaszkodnak nekem: »Adj nekünk húst enni!« Egyedül nem bírom ezt a népet, nagyon nehéz nekem. Ha továbbra is így akarsz velem bánni, akkor inkább ölj meg, ha tetszésre találtam szemedben, ne lássam tovább nyomorúságomat!”

Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: „Hozz ide nekem Izrael vénei közül hetven férfit, olyanokat, akikről tudod, hogy valóban a nép vénei és vezetői. Vidd magaddal őket a megnyilatkozás sátora elé, s álljanak melléd! Akkor alászállok, és majd beszélek veled; elveszek a rajtad levő lélekből, s rájuk ruházom, így majd veled együtt viselik a nép terhét, s nem kell többé egyedül viselned.

A népnek pedig ezt mondd: »Szentelődjetek meg reggelre! Amikor majd kaptok húst enni. Panaszotok szava eljutott az Úr fülébe, amint mondtátok: Ki ad nekünk húst enni? Egyiptomban jó dolgunk volt. Nos, az Úr most ad húst ennetek. Nemcsak egy nap ehetitek, nem is két vagy öt, vagy tíz, vagy pedig húsz napig, nem, hanem egy egész hónapig, amíg már a szagát sem tudjátok elviselni, és meg nem csömörlötök tőle. Mégpedig azért, mert semmibe vettétek az Urat, aki köztetek van, és így panaszkodtatok: Egyáltalán, miért is jöttünk el Egyiptomból?«”

Mózes így válaszolt: „Hatszázezer gyalogosból áll a nép, amelynek körében élek, s azt mondod: »Annyi húst adok nekik, hogy egy egész hónapig ehetik.« Lehet annyi juhot meg marhát vágni nekik, hogy elég legyen számukra, vagy ki kell fogniuk a tengerből az összes halat, hogy annyi ideig tartson nekik?” Erre ezt mondta az Úr Mózesnek: „Talán nem elég erős az Úr keze? Majd meglátod, beteljesedik-e a szavam, vagy sem!”

Mózes tehát elment, és közölte a néppel az Úr szavait. Azután összeválogatott hetven férfit a nép vénei közül, s a sátor köré állította őket. Miután az Úr alászállt a felhőben, s szólt hozzá, elvett a rajta levő lélekből, és a hetven vénre osztotta. Mihelyt alászállt rájuk a lélek, prófétai elragadtatásba estek; ez később nem ismétlődött meg.

Két ember azonban a táborban maradt; az egyiket Eldadnak, a másikat Medadnak hívták. Rájuk is alászállt a lélek; a számba vettek közé tartoztak, de nem mentek oda a sátorhoz. A táborban prófétai elragadtatásba estek. Ezért az egyik szolga elfutott, és jelentette Mózesnek e szavakkal: „Eldad és Medad prófétai elragadtatásba esett a táborban.” Akkor Józsue, Nun fia, aki kora ifjúságától Mózes szolgálatában állt, megszólalt, s azt mondta: „Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!” Mózes így válaszolt: „Tűzbe jössz miattam? Bárcsak az egész népet prófétává tenné, s kiárasztaná rájuk lelkét az Úr!” Ezután Mózes Izrael véneivel visszatért a táborba.

VÁLASZOS ÉNEK

Joel 3, 1-2b; ApCsel 1, 8

Kiárasztom Lelkemet minden testre; fiaitok és leányaitok jövendölni fognak: * Kiárasztom Lelkemet azokban a napokban.

A Szentlélek ereje tölt el benneteket, és tanúim lesztek a föld végső határáig. * Kiárasztom Lelkemet azokban a napokban.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Hitvalló Maximus apát levelezéséből

(Epist. 11: PG 91, 454-455)

Az Úr irgalma a bűnbánók iránt

Az igazság hírnökei, és mindazok, akik az isteni kegyelem tanítóiként tündököltek, kezdettől fogva napjainkig – mindegyikük a maga korában – meghirdették Isten irántunk való üdvözítő akaratát, és kifejtették: Isten előtt mi sem kedvesebb és szeretetreméltóbb, mint ha az emberek igazi bűnbánattal megtérnek.

S hogy ezt minden másnál jobban és isteni módon mutassa be, ezért az Istennek és az Atyának isteni Igéje (sőt végtelen jóságának első és egyedüli képmása) semmiféle emberi szóval ki nem fejthető módon leereszkedett hozzánk, felénk fordult, és testben köztünk élt. Mindent megtett és elszenvedett értünk, illetve elmondott, hogy minket, akik még ellenségnek és idegennek számítottunk, kiengeszteljen Istennel, az Atyával, és visszahívjon minket, akik a boldog élettől eltávolodtunk.

Csodáival ugyanis nem csupán betegségeinket gyógyította, hanem magára vette szenvedéseink fájdalmait, és a halált is elszenvedte, mintha vétkes lett volna ő, aki minden bűntől mentes volt. Adósságainkat visszafizetve ő szabadított meg sok és rettenetes bűnünktől, sőt sokrétű tanítással eligazítást is adott, hogy hozzá hasonlók legyünk jóságos magatartásban és a mások iránti tökéletes szeretetben.

Ezért hirdette: Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket, hogy tartsanak bűnbánatot. Illetve: nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Továbbá: azért jött, hogy megkeresse az elveszett bárányt. Azonkívül: Izrael házának elveszett juhaihoz kapott küldetést. Úgyszintén a drachmáról szóló példabeszédben – bár kissé burkoltabban – jelezte: azért jött, hogy visszaszerezze annak az arcnak a tündöklő fényességet, amely eltorzult a bűnök szennyétől. Majd így szól: Bizony mondom nektek: nagy lesz az öröm a mennyben egy megtérő bűnös felett is.

Továbbá azt, aki a rablók keze közé került, és minden ruhájától megfosztva, sebekkel borítottan, félholtan otthagyták, ő üdítette fel borral és olajjal, s látta el kötszerekkel; teherhordó állatára téve gondozás céljából ő vitte a szállásra; gondozásának költségeit kifizetve ő ígérte meg, hogy ha ezen felül még költenének rá, azt visszatérésekor majd megadja.

Ezért állítja elénk a hazatérő tékozló fiúhoz lehajló jóságos atyát, aki átöleli a bűnbánó lélekkel visszaérkező fiát, s újból az atyai ház díszeivel ékesíti fel, és semmit sem vetett szemére azokból, amit korábban elkövetett.

Éppen ezért, amikor az Isten a nyájtól elkóborló s hegyekben-völgyekben eltévelyedett bárányt megtalálta, nem kergetéssel, fenyegetéssel vagy ütlegeléssel terelte vissza az akolba, hanem irgalmas szívvel saját vállára emelve, sértetlenül vitte vissza a nyájhoz.

Ezért kiáltotta: Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok, én megkönnyítlek titeket. Majd pedig így szólt: Vegyétek magatokra igámat! Igának nevezi a parancsokat, illetve az evangéliumi tanácsok szerint alakított életet. Tehernek mondja azt, ami talán a bűnbánó előtt súlyosnak látszik, de csak kicsit nehéz: Az én igám, úgymond, édes, az én terhem könnyű.

Majd újból az isteni igazságosságot és jóságot tanítva megparancsolja: Legyetek szentek, legyetek tökéletesek, legyetek irgalmasok, mint a ti mennyei Atyátok. Továbbá: Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. És: Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Ez 33, 11; Zsolt 93, 19

Elvesztem volna, Uram, ha nem ismertem volna irgalmasságodat; te azt mondottad: nem akarom az istentelen halálát, hanem hogy letérjen útjáról, és éljen; * Te a kánaáni asszonyt és a vámost is bűnbánatra hívtad.

A szívemet a sok gond elárasztja, lelkemet vigasztalásod felüdíti. * Te a kánaáni asszonyt és a vámost is bűnbánatra hívtad.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te megadod az igazaknak érdemük jutalmát, és a bűnbánóknak bűneik bocsánatát. Irgalmazz hozzád könyörgő népednek, hogy bűneinket megvallva, elnyerjük bocsánatodat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky