2024. szeptember 19.

Csütörtök, évközi idő, 24. hét
4. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

A nappal szárnyas hírnöke

jelenti már, hogy jő a fény;

a lelkek ébresztője is,

Krisztus, bennünket élni hív:

„Hagyjátok már az ágyakat,

ti ernyedt, kába tétlenek;

szilárdan, tisztán, éberen

virrasszatok; közel vagyok!”

Hogy fényes szellők szárnyain

ha kél a hajnal, s gyúl az ég,

munkára készen kezdjük el

az új napot s az új reményt,

Jézust kiáltsuk hangosan,

sírván, könyörgőn, éberen;

imádkozzunk figyelmesen,

s a tiszta szív nem szunnyad el.

Álmunkat, Krisztus, messze űzd,

törd szét az éj bilincseit,

oldozd fel mind a régi bűnt,

s új fényességet önts belénk!

Dicsérjük az örök Atyát,

dicsérjük egyszülött Fiát

s a Lelket, a Vigasztalót,

időtlen századok során! Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Szívünkbe öntsd szerelmedet,

és bőven oszd kegyelmedet,

hogy megtisztuljunk általad,

és élvezzük jóvoltodat!

Mint száműzöttek, kérlelünk,

bús vándorok, hozzád jövünk;

nálad bizton kiköthetünk,

örök hazát ott nyerhetünk.

Boldog szív az, mely megszeret,

szomjazza élő vizedet,

s boldog nép, melynek hű szeme

meglát, Igazság Istene.

Imádat illet: nagy neved

dicsérje szent emlékezet,

s vég nélkül ünnepeljenek

a hozzád vonzódó szívek.

Ezt add meg, kérünk, jó Atya,

s Atyának mása, egy Fia,

s te, Szentlélek, Vigasztaló:

örökre egy uralkodó. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Nem az ő karjuk segítette őket, hanem a te jobbod és arcod fényessége.
44 (43). zsoltár
A nép sorscsapásai
Mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket (Róm 8, 37).
I.

Istenünk, hallottuk saját fülünkkel, †

atyáink elbeszélték nekünk a csodákat, *

amelyeket napjaikban tettél, egykor régen.

Kezed népeket űzött el, őket meg letelepítetted, *

nemzeteket zúztál össze, őket pedig megnövelted.

Mert nem kardjukkal vették birtokba ezt a földet, *

és nem is az ő karjuk segítette őket,

hanem a te jobbod és a te karod és arcod fényessége, *

mert úgy szeretted őket.

Te vagy Istenem és Királyom, *

parancsodra megszabadul Jákob.

Veled szórtuk szét ellenségeinket; *

a te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.

Mert én nem az íjamban bízom, *

kardom meg nem szabadíthat.

De te megszabadítasz minket sanyargatóinktól, *

és megszégyeníted ellenségeinket.

Mindennap Isten a mi dicsekvésünk, *

és nevedet mindörökké magasztaljuk!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Nem az ő karjuk segítette őket, hanem a te jobbod és arcod fényessége.
2. ant. Nem fogja arcát elfordítani tőletek az Úr, ha visszatértek hozzá.
II.

De most elvetettél és megaláztál minket, *

Istenünk, már nem vonulsz ki együtt seregünkkel.

Megfutamítottál ellenségeink elől, *

és kifosztottak, akik gyűlölnek minket.

Odaadtál, mint vágásra szánt juhokat, *

a nemzetek között széjjelszórtál.

Eladtad népedet haszon nélkül, *

és cserébe érte nem adtak sokat.

Szomszédaink előtt gyalázattá tettél minket, *

gúnyol és csúfol környezetünk.

Szállóigévé tettél a pogányok számára, *

csak csóválják fejüket a népek.

Gyalázatom szemem előtt van egész nap, *

és szégyenpírban ég az arcom

a gúnyolók és szemrehányók szava miatt, *

ellenségem és támadóm színe előtt.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Nem fogja arcát elfordítani tőletek az Úr, ha visszatértek hozzá.
3. ant. Kelj fel, Uram, és ne taszíts el mindörökre!
III.

Mindezek most ránk szakadtak, †

téged mégsem feledtünk el, *

és nem szegtük meg szövetségedet.

Szívünk nem fordult el tőled, *

lépteink utadról le nem tértek,

pedig megaláztál a sakálok földjén minket, *

ránk borítottad a halál árnyát.

Ha Istenünk nevét elfelednénk, *

és ha kezünket más isten felé tárnánk,

Isten vajon ezt nem kérné számon? *

A szív titkait csak ő ismeri.

Teérted gyilkolnak mindennap bennünket, *

és leölésre szánt juhoknak tekintenek!

Kelj fel, miért alszol, Uram, *

kelj fel, és ne taszíts el mindörökre!

Miért fordítod el arcodat? *

Elfeleded ínségünket és gyötrelmeinket?

A föld porába alázták lelkünket, *

a földhöz tapadt egész testünk.

Kelj fel, Uram, siess segítségünkre, *

irgalmasságodban válts meg minket!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Kelj fel, Uram, és ne taszíts el mindörökre!

Ragyogtasd szolgád fölé arcodat,

Taníts meg rendelkezéseidre!

ELSŐ OLVASMÁNY

Ezekiel próféta könyvéből

12, 1-16

A nép jelképes fogságba hurcolása

Azokban a napokban az Úr szózatot intézett hozzám:

„Emberfia: lázongó nemzedék körében élsz; van szemük a látásra, de nem látnak, van fülük a hallásra, de nem hallanak, mert hiszen lázongó nemzedék ez. Azért hát, emberfia, szedd össze az útra holmidat, és menj el, nappal, a szemük láttára. Menj el a szemük láttára arról a helyről, ahol laksz, egy másik helyre. Talán felfigyelnek rá, mert hiszen lázongó nemzedék ez. Szedd össze a holmidat, mint a száműzetésbe készülők a csomagjukat, nappal, a szemük láttára! Aztán menj el este, a szemük láttára, mint akik számkivetésbe mennek. A szemük láttára csinálj a falon egy lyukat, és azon keresztül menj ki. A szemük láttára vedd válladra holmidat, és költözz ki, amikor sötét lesz. Arcodat född be, hogy ne lásd a földet, mert jellé tettelek Izrael háza számára.”

A kapott parancs szerint jártam el: nappal összeszedtem a holmimat, mint a száműzetésbe készülők, este meg rést vágtam kezemmel a falon. Sötétben mentem ki, s holmimat a szemük láttára a vállamon vittem.

Reggel az Úr szózatot intézett hozzám: „Emberfia! Izrael háza, ez a lázongó nemzedék nem kérdezte meg: »Mit csinálsz?« Így beszélj azért: Ezt mondja az Úr, az Isten: Jeruzsálemről szól ez a jövendölés és Izrael egész házáról, amely benne él.

Mondd: Én jel vagyok nektek. Amit én tettem, azt teszik majd ők is: száműzetésbe, fogságba mennek. A fejedelem, aki köztük van, a vállára veszi a holmiját a sötétben, és a falon keresztül megy ki, amelyen rést ütnek, hogy ki lehessen rajta menni. Arcát befödi, hogy ne lássa a földet. Kivetem rá hálómat, és megfogom kelepcémben, Babilonba viszem, a kaldeusok földjére, de nem fogja látni, hanem meghal ott. Azokat, akik elkísérik – testőrségét és seregét – mind szétszórom a szél minden irányába, és kardot rántok utánuk.

Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha szétszórom őket a népek közé és szétszélesztem őket idegen országokba. De meghagyok közülük néhányat. Ezek megmenekülnek a kardtól, az éhínségtől, a pestistől, hogy elbeszéljék minden szégyenletes tettüket a népek körében, ahová mennek, s így azok is megtudják, hogy én vagyok az Úr.”

VÁLASZOS ÉNEK

Ez 12, 15; Zsolt 88, 31. 33

Szétszórom őket a népek közé és szétszélesztem őket idegen országokba. * Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.

Ha elhagyják törvényemet, és nem járnak tanításom útján, vétkükre vesszőm lesz a válasz. * Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ágoston püspöknek „A pásztorok” című beszédéből

(Sermo 46, 9: CCL 41, 535-536)

Légy a hívek példaképe!

Amikor az Úr megmondta, hogy mit tesznek előszeretettel a rossz pásztorok, akkor azt is megmondta, hogy mit hanyagolnak el szándékosan. Nagyon sok hibája van a nyájnak. Egészen ritka az egészséges és jó erőben levő nyáj, azaz amely az Istentől ajándékozott jó legelőkön a teljes igazsággal táplálkozik. De a rossz pásztorok még az ilyent sem kímélik. Nem elég nekik az, hogy nem mennek utána a legyengült, beteg, eltévedt és elveszett juhoknak, hanem még az egészségeseket és jó erőben levőket is megölik, amennyire tőlük telik. De ezek a juhok mégis élnek! Élnek az Isten irgalmából. A rossz pásztorok, amennyire csak lehet, megölik őket is. Azt kérdezed: „Hogyan ölik meg?” A saját rossz életükkel, rossz példaadásukkal. Hát Isten ilyen szolgájának, aki a legfőbb Pásztor tagjai közül ennyire kiemelt helyen van, hiába szól a Szentírás szava, hogy: Magad járj elöl jó példával. Az is írva van: Légy a hívek példaképe!

Mert ha még egy nagyon erős bárány is azt látja, hogy elöljárója szinte állandóan bűnös módon él, az ilyen bárány, ha az Isten törvényeiről elfordítja a figyelmét, és csak az embert nézi, akkor így kezd magában gondolkodni: „Ha az elöljáróm is így él, akkor ki vagyok én, hogy másképp éljek, mint ő?” Így öli meg az erős bárányt is. Ha tehát már az erős bárányt is így megöli, mi mást tesz a többiekkel az a pásztor, aki bűnös életével még azt is elpusztítja, amit nem ő erősített meg, hanem már maga is erősnek és ellenállónak talált?

Ezért azt mondom, szeretteim, újra csak azt állítom, hogy még ha él is a nyáj, és erős is lenne az Isten igéjében, és ha megtartaná még azt is, amit az Úrtól hallott: Tegyétek meg, amit mondanak, de tetteikben ne kövessétek őket – az a pásztor, aki a nép szeme láttára bűnökben él, amennyiben rajta áll, megöli mindazt, aki ráfigyel. Ne áltassa magát az ilyen pásztor azzal, hogy hiszen nem halt meg az illető. Igaz, hogy az él, de az is igaz, hogy ő meg gyilkos. Mint amikor egy férfi érzéki vággyal gondol a nőre, ha ez a nő tiszta is marad, a férfi akkor is házasságtörést követett el. Az Úr egyértelműen és nyíltan megmondja: Aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele. Nem jutott be ugyan annak hálószobájába, de a saját szíve belsejében már elkövette ezt a bűnt.

Ugyanígy mindaz, aki a rábízottak szeme láttára bűnös módon él, amennyiben rajta áll, megöli még az erőseket is. Aki az ilyen pásztort utánozza, meghal, aki nem utánozza, életben marad. De amennyire az ilyen pásztoron áll, ő mind a két fajtát megöli. Ezért mondja a Szentírás: A kövér állatokat levágtátok, és a nyájamat nem legeltettétek.

VÁLASZOS ÉNEK

Lk 12, 48; Bölcs 6, 6

Aki sokat kapott, attól sokat követelnek; * És akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak.

A hatalmasokra kemény büntetés vár. * És akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Urunk, mindenség teremtő és gondviselő Istene, tekints reánk, és engedd megéreznünk irgalmas jóságodat, hogy egész szívvel szolgáljunk neked. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky