Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Pásztorok áldott főpásztora, Krisztus,
szent követődnek ünnepelve napját
tárjuk eléd most lelkes énekünkkel
hódolatunkat.
Szolgálni hívtad egykor ezt a férfit,
s pappá nevelve, magad mellé vetted,
szent közösséged kegyes szívű, gondos
támasza így lett.
Nyájadnak őre, pásztoraid tükre,
fénye a vaknak, elesettnek atyja,
lankadók lelke, mindeneknek mindig
mindene volt ő.
Krisztus, a jókat jutalmul az égben
megkoronázod; minekünk is add meg,
hogy pásztorunkat, nyomdokain járva,
mennybe kövessük.
Himnusszal áldjuk mindeneknek Atyját,
felmagasztalván, Isten Fia, téged,
Szentlélek Istent ugyanúgy dicsérjük
szerte a földön. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, szívemben nincs nagyravágyás, *
szememben sincsen kérkedés.
Nem töröm magam nagy dolgok után, *
sem erőmet meghaladó feltűnő csodák után.
Csak a békességre és a csendre *
intettem a lelkemet.
Mint az anyja ölén nyugvó kisded, *
a lelkem bennem úgy pihen.
Bízzál, Izrael, az Úrban, *
mostantól fogva mindörökké!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Emlékezz meg Dávidról, Uram, *
és arról, hogy mennyit buzgólkodott.
Mert megesküdött az Úrnak, *
fogadalmat tett Jákob erős Istenének:
„Nem lépek addig házamba, *
és nem térek addig vetett ágyba nyugodni,
nem engedem szunnyadni szememet, *
és szempillámat álomra nem hunyom,
míg nem találok lakóhelyet az Úrnak, *
hajlékot Jákob erős Istenének!”
Íme, azt hallottuk, hogy a frigyláda Efratában van, *
és megtaláltuk Jaar mezején.
Induljunk hát sátorába, *
boruljunk le lábának zsámolya előtt!
Kelj útra, Urunk, nyugalmad helyére, *
kelj útra, te és hatalmad ládája!
Igazságba öltözzenek papjaid, *
és szentjeid ujjongjanak!
Szolgádnak, Dávidnak kedvéért *
fölkented arcát meg ne vesd!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Esküt tett az Úr Dávidnak, *
igaz esküt, nem vonja vissza:
„Véredből származó utódot *
ültetek majd trónodra.
Hogyha megtartják szövetségemet fiaid, *
és a parancsokat, melyekre őket tanítom,
akkor még az ő fiaik is *
trónodon ülnek mindörökre.”
Kiválasztotta az Úr magának Siont, *
lakóhelyéül kívánta:
„Nyugalmam helye ez lesz örökre, *
itt akarok lakni, ez a kívánságom.
Eleséggel gazdagon megáldom, *
szegényeit jól tartom kenyérrel.
Papjaira az üdvösség palástját terítem, *
és szentjei ujjongva ujjonganak.
Dávidnak ott hatalmas sarjat támasztok, *
fényességet hintek fölkent királyomra.
Ellenségeit szégyennel borítom, *
az ő fején azonban korona ragyog.”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Jöjjetek, és lássátok az Úr tetteit.
A csodákat, amelyeket a földön végbevitt.
ELSŐ OLVASMÁNY
Zakariás próféta könyvéből
14, 1-21
Jeruzsálem küzdelme és dicsősége az utolsó időkben
Ezt mondja az Úr: „Nézd, elérkezik a nap az Úr számára, amikor szétosztják zsákmányodat. Az Úr minden népet harcba gyűjt Jeruzsálem ellen. Elfoglalják a várost, kifosztják a házakat, meggyalázzák az asszonyokat. A város fele fogságba megy. A lakosság másik részét azonban nem űzik el a városból.
Akkor az Úr kivonul, és harcba száll: harcolni fog a népek ellen, amint háború idején szokás harcolni. Lába azon a napon az Olajfák-hegyére hág, amely Jeruzsálemmel szemben áll, keletre, s az Olajfák-hegye középen kelet-nyugati irányban kettéválik, úgyhogy egy igen mély völgy keletkezik. A hegy egyik fele északra, a másik fele dél felé húzódik vissza. A Hinom völgye pedig beomlik Goától a Jasolig. Beomlik úgy, amint már Uzijának, Júda királyának idejében is beomlott a földrengés következtében. Az Úr, a te Istened pedig bevonul, és vele együtt a szentek is mindnyájan.
Azon a napon nem lesz többé sem hideg, sem fagy. Csodálatos nap lesz, csak az Úr ismeri. Nem lesz nappal, és nem lesz éjjel; és este is világos lesz. Azon a napon élő víz fakad Jeruzsálemben. Az egyik fele a keleti tenger felé, a másik fele a nyugati tenger felé folyik: télen és nyáron így lesz.
Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen, és az ő neve lesz az egyetlen. Az egész ország síkság lesz Gebától egészen Rimmonig, amely a Negeben van. Jeruzsálemet magasra emelik, de minden a maga helyén marad. Benjamin kapujától az Elsőkapu tájékáig, vagyis a Vártorony kapujáig, valamint a Hananél tornyától a királyi sajtóig mindenütt lakni fognak benne. Átok nem sújt többé semmit; biztonságban élnek majd Jeruzsálemben.
Ez lesz a csapás, amellyel az Úr minden népet sújt, amiért Jeruzsálem ellen harcolt. Szétmállik a testük még amikor lábon járnak, szétmállik a szemük a gödrében, szétmállik a nyelvük a szájukban. Ugyanez a csapás sújtja a lovakat és az öszvéreket, a tevéket és a szamarakat, és minden állatot, amely a táborukban lesz.
Azon a napon nagy rémületet támaszt köztük az Úr: mindenki megragadja a másik kezét, és kezet emelnek egymásra. Júda is küzd majd Jeruzsálemben. Minden körülöttük élő népnek összehordják a kincsét: aranyat, ezüstöt és tömérdek ruhát.
Aki életben marad azokból a népekből, amelyek felvonultak Jeruzsálem ellen, évről évre feljön, és leborul a Király, a Seregek Ura előtt, és megünnepli a sátoros ünnepet.
S azoknak, akik a föld nemzetségei közül nem jönnek fel Jeruzsálembe, hogy leboruljanak a Király, a Seregek Ura előtt, nem esik majd eső. Ha Egyiptom népe nem vonul és nem jön fel, ugyanaz a csapás sújtja őket, amellyel az Úr azokat a nemzeteket fogja sújtani, amelyek nem jönnek fel, hogy megünnepeljék a sátoros ünnepet, így bűnhődik Egyiptom, és így bűnhődik minden nép, amely nem jön fel, hogy megünnepelje a sátoros ünnepet.
Azon a napon még a lovak csengőjére is ez lesz írva: »Az Úr szent tulajdona.« Az Úr templomában pedig olyanok lesznek az edények, mint a csészék az oltár előtt. Minden edény, ami csak Jeruzsálemben és Júdában lesz, a Seregek Urának szent tulajdona lesz. Azok, akik áldozatot akarnak bemutatni, eljönnek, vesznek belőlük, és főznek bennük. Nem lesznek többé kereskedők a Seregek Urának templomában azon a napon.”
VÁLASZOS ÉNEK
Zak 13, 1; 14, 8; Jn 19, 34
Azon a napon élő víz fakad Jeruzsálemben, és forrás Dávid háza számára, * Hogy megtisztuljanak a bűntől.
Az egyik katona Jézus oldalába döfte a lándzsáját, nyomban vér és víz folyt belőle. * Hogy megtisztuljanak a bűntől.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Kolumbán apát Utasításaiból
(Instr. 11, 1-2: Opera, Dublin 1957, 106-107)
Nagy méltóság az Istenhez való hasonlóság, ha megőrzi azt az ember
Mózes azt írta a törvényben: Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Kérlek, gondoljátok meg ennek a mondatnak a súlyát. A mindenható, láthatatlan, felfoghatatlan, kimondhatatlan és megmérhetetlen Isten saját képének méltóságával ruházta fel a földből alkotott embert. Mi az ember Istenhez képest? Mi a föld a lélekhez mérten? Hiszen az Isten lélek. Nagyra méltatta Isten az embert, amikor örökkévalóságának képmását és természetének hasonlóságát ajándékozta az embernek. Nagy méltóság ez az Istenhez való hasonlóság, ha megőrzi az ember.
Ha ugyanis a lelkébe oltott képességeit jól használja fel az ember, akkor hasonló lesz Istenhez. Tehát úgy rendelkezett Isten az ő törvényeiben, hogy mindazzal a képességgel, amelyet a teremtéskor belénk ültetett, neki kell szolgálnunk. A legelső törvény ez: Szeresd egész szíveddel Urunkat, mert ő előbb szeretett minket, kezdettől fogva, és még mielőtt léteztünk volna. Isten szeretete nem más, mint képének megújítása. Isten pedig azt szereti, aki megtartja parancsait, mert azt mondja: Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat. Az egymás iránti szeretetet parancsolja, amint mondja is: Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket.
Az igazi szeretet azonban nem csupán szóban, hanem tettben és igazságban valósul meg. Sértetlen szentségében adjuk tehát vissza Istenünknek és Atyánknak az ő képmását, mivel Isten szent, hiszen ő mondja: Szentek legyetek, mert én szent vagyok. Szeretetben adjuk vissza, mert János szava szerint: Szeretet az Isten; jámborságban és igazságban kell visszaadnunk, mert ő kegyes és igazmondó. Ne fessünk idegen képet magunknak, hiszen lázadó, önkényes módon festi át saját képét az, aki kegyetlen, haragvó és gőgös.
De hogy ne egy ilyen lázadó, önkényes képet alakítsunk ki magunkban, Krisztus is belénk festi a maga képét, hiszen ezt mondja: Az én békémet adom nektek, az én békémet hagyom rátok. De mi hasznunk van abból, ha tudjuk, hogy jó dolog a béke, és mégsem őrizzük meg gondosan? Általában úgy van, hogy a legértékesebb dolog egyszersmind a legtörékenyebb is, és minden értékes dolgot nagyobb óvatossággal és gondosabb vigyázattal kell őriznünk. Nagyon törékeny ugyanis az a dolog, amit már könnyelmű beszéddel is el lehet pusztítani, és testvérednek egy kis megsértése is tönkretesz. Az emberek ugyanis legszívesebben másokról beszélnek, és másokkal törődnek, meggondolatlanul hiábavaló dolgokról fecsegnek, és megszólják a távollevőket. Ezért akik nem állíthatják magukról, hogy az Úr okosan segítő nyelvet adott nekem, hogy támogatni tudjam azt, aki a beszéd miatt már elfáradt, azok hallgassanak. Ha pedig bármit is mondanak, az békességes legyen!
VÁLASZOS ÉNEK
Lk 6, 47-48; Sir 25, 15
Megmondom nektek, kihez hasonlít az, aki eljön, meghallgatja tanításomat, és tettekre is váltja: * A házat építő emberhez hasonlít, aki mélyre leásott, és a sziklára rakta az alapot.
Boldog az ember, akinek megadatott az Isten félelme; van-e párja annak, aki abban kitart? * A házat építő emberhez hasonlít, aki mélyre leásott, és a sziklára rakta az alapot.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Szent Kolumbán apát élete által az apostoli lelkület és szerzetesi buzgóság szép példáját adtad népednek. Közbenjárására segíts, hogy nyomában járva téged mindennél jobban keressünk, és készséges lélekkel szolgáljuk evangéliumod terjedését. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky