2024. július 5.

Péntek, évközi idő, 13. hét
1. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Szentháromság egy Istenünk,

hatalmas Úr a föld felett,

halld meg dicsérő énekünk,

ébredve melyet zeng szívünk.

Az ágyból immár felkelünk

a csendességes éjidőn,

és esdekelve kérlelünk,

gyógyítsd meg égő sok sebünk.

A kísértő ha cselt vetett,

és vétkeztünk ez éjszakán,

a bűnt lelkünkről mossa le

kegyelmed égi ereje.

És bízó szívvel kérlelünk:

tündöklő fényed töltsön el,

hogy napjaink pergő során

romlást ne hozzon semmi ránk.

Ezt add meg, kérünk, jó Atya,

s Atyának mása, egy Fia,

s te, Szentlélek, Vigasztaló:

örökre egy uralkodó. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Költözz szívünkbe, Krisztusunk,

örök, megváltó Szeretet,

minden szavunk hadd töltse el

igaz, bűnbánó érzelem.

Nagy hittel hozzuk most eléd

könyörgésünket, Jézusunk,

hogy bűneink rút bélyegét

töröld le rólunk, jó Urunk.

Emeld kereszted nagy jelét,

mely tested által szent nekünk,

pajzsul ma híveid fölé,

kik fiaidként élhetünk.

Jóság Királya, Krisztusunk,

Atyáddal áldás, üdv neked,

s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,

örök dicsőség, tisztelet! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Kelj oltalmamra, Uram!
35 (34). zsoltár 1-2. 3c. 9-19. 22-23. 27-28
Isten megszabadítja az üldözöttet
Összegyűltek … és tanácsot tartottak, hogyan tudnák Jézust csellel elfogni, és megölni (Mt 26, 3. 4).
I.

Ítéld meg, Uram, az engem ítélőket, *

harcolj az ellenem harcolókkal!

Ragadj vértet, pajzsot, †

úgy kelj oltalmamra, *

és mondd lelkemnek: „Üdvösséged én vagyok!”

Lelkem pedig ujjongjon az Úrban, *

örvendezzen, hogy szabadulást hozott.

Még csontjaim is azt mondják: *

„Ki volna hozzád fogható, Uram?

Megmented a gyöngét az erős kezétől, *

a nyomorult szegényt a fosztogatótól.”

Hamis tanúk állnak elő, *

s olyanról vádolnak, amiről nem tudok.

Rosszal fizetnek a jóért, *

lelkem azért nagyon elhagyatott.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Kelj oltalmamra, Uram!
2. ant. Ítéld meg ügyemet, Uram; védj meg, mert hatalmas vagy!
II.

Pedig amikor ők voltak betegek, *

gyászt öltöttem magamra,

böjttel sanyargattam lelkem, *

és esengve értük imádkoztam.

Mint baráttal vagy testvérrel bántam velük, *

mintha anyámat gyászolnám, görnyedten búsultam.

De amikor meginogtam, örömükben összegyűltek, *

összegyűltek és gyötörtek, kiket nem ismerek.

Szünet nélkül marcangolnak, †

ingerelnek, gúnyolva gúnyolnak, *

és fogukat vicsorgatják ellenem.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Ítéld meg ügyemet, Uram; védj meg, mert hatalmas vagy!
3. ant. Nyelvem egész nap igazságosságodat hirdeti.
III.

Meddig tűröd még, Uram? †

Mentsd meg lelkemet a gazságuktól, *

életemet az oroszlánoktól.

Magasztallak akkor a nagy gyülekezetben, *

dicsőítelek a sok nép között.

Ne mulassanak rajtam álnok ellenségeim, *

akik ok nélkül gyűlölnek, és sanda szemmel tekintenek rám.

Látod, Uram, ne hallgass tovább! *

Uram, ne maradj tőlem távol!

Kelj föl, állj ki igazságom mellett, *

igaz ügyem mellett, én Uram, Istenem!

Ujjongjanak, örüljenek, akik igazam akarják. *

Szüntelenül mondják: „Legyen áldott az Úr, aki békességet akar szolgájának!”

Nyelvem akkor igazságosságodat hirdeti, *

és dicséretedet egész nap.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Nyelvem egész nap igazságosságodat hirdeti.

Őrizd meg, fiam, a szavaimat,

Tartsd meg parancsaim, akkor boldogan élsz!

ELSŐ OLVASMÁNY

Sámuel második könyvéből

7, 1-25

Nátán jövendölése a Messiás örök királyságáról

Azokban a napokban, amikor már a házában lakott a király, és az Úr nyugalmat adott neki körös-körül minden ellenségétől, a király így szólt Nátán prófétához: Nézd, magam cédrusfából készült házban lakom, az Úr ládája meg sátorban lakik.” Erre Nátán azt mondta a királynak: „Vigyél véghez mindent, ami szándékodban van, mert veled van az Úr!”

Még akkor éjszaka történt, hogy az Úr szózatot intézett Nátánhoz: „Menj, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Te akarsz nekem házat építeni lakóhelyemül? Azóta, hogy kivezettem Izrael fiait Egyiptomból, sosem laktam házban mind a mai napig, hanem ide-oda vándoroltam egy sátorban; az volt a hajlékom. Amíg Izrael fiaival ide-oda vándoroltam, mondtam-e egyetlen szóval is Izrael bírái közül, akiket pásztornak rendeltem népem, Izrael fölé, egyetlen egynek is: Miért nem építetek nekem cédrusfából házat?

Ezenkívül mondd még meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek Ura: Elhoztalak a legelőről, a juhok mögül, hogy népem, Izrael fejedelme légy. Veled voltam minden vállalkozásodban, és minden ellenségedet megsemmisítettem előtted. Nagy nevet szerzek neked, olyat, mint a föld nagyjaié. S meghatározok népemnek, Izraelnek egy helyet, és oda telepítem. Ezen a helyen fog majd lakni, és nem hányódik többé ide-oda. A gonoszok nem szorongatják, mint eddig, attól az időtől kezdve, hogy bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Megszabadítom minden ellenségétől. Az Úr naggyá tesz, s házat épít neked az Úr. Ha aztán napjaid betelnek, és megtérsz atyáidhoz, megtartom utánad magvadból származó utódodat, és megszilárdítom királyságát. (Az házat épít nevemnek, én meg minden időkre megszilárdítom királyi trónját.) Az atyja leszek, ő meg a fiam lesz. Ha eltévelyedik, az emberek módjára bottal fegyelmezem, s olyan csapásokkal, amelyek az emberek fiait érik. De irgalmamat nem vonom meg tőle, amint elődödtől megvontam. Nem, házad és királyságod örökre fennmarad színem előtt, trónod örökre szilárd marad.”

Nátán ezeket a szavakat és ezt az egész kinyilatkoztatást mind elmondta Dávidnak.

Erre Dávid bement, leborult az Úr előtt, és így szólt: „Ki vagyok én, ó, Uram, Istenem, s mi az én házam, hogy idáig vezettél? S ez még mind kevés volt a szemedben, ó, Uram, Istenem, mert még ígéreteket is tettél szolgád házának a távoli időkre. (Ez az ember rendeltetése), ó, Uram, Istenem. Mit szólhat Dávid, amikor magad szemelted ki szolgádat, ó, Uram, Istenem. Szolgádért, jóakaratod szerint cselekedted és nyilatkoztattad ki ezeket a nagy dolgokat szolgádnak. Ezért, ó, Uram, Istenem, nagy vagy, nincs hozzád hasonló senki, és nincs más Isten, csak te, amint fülünkkel hallottuk. S hol van a földön még egy nép, amelyet hozzá lehetne mérni népedhez, Izraelhez? (Olyan nép), amelyért az Isten elment volna, hogy saját népéül megszerezze, és híressé tegye, nagy és félelmetes tetteket vigyen végbe, és népeket és isteneket űzzön el népe elől? Így örökre népeddé tetted népedet, Izraelt, s magad lettél, Uram, az Istene. Váltsd hát valóra ígéreted, amelyet szolgádnak és házának tettél, ó, Uram, Istenem, minden időkre, és tégy úgy, amint mondtad!”

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Lk 1, 30-32; Zsolt 131, 11

Gábor angyal így szólt Máriához: íme, gyermeket fogansz, fiút szülsz, az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját, * És uralkodni fog Jákob házán örökké.

Esküt tett az Úr Dávidnak, igaz esküt, nem vonja vissza: „Aki testedből származik, trónodra azt ültetem. * És uralkodni fog Jákob házán örökké.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ágoston püspöknek „A szentek eleve elrendelése” című könyvéből

(Cap. 15, 30-31: PL 44, 981-983)

Jézus Krisztus test szerint Dávid ivadéka

Az eleve elrendelés és kegyelem legragyogóbb bizonysága maga az Üdvözítő, Ő a közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus. Hogy közvetítő lehessen, vajon ezt Krisztusnak emberi természete a tettek vagy a hit megelőző érdemeivel szerezte meg? Kérem, feleljenek: az Atyával egylényegű Ige személyi egységébe felvett ember hogyan érdemelte ki, hogy Isten egyszülött Fia legyen? Miféle jótette előzte ezt meg? Mit tett előtte, mit hitt, mit ért el, hogy erre a kimondhatatlan méltóságra eljuthatott? Nemde azáltal kezdett létezni, hogy az Ige megteremtette, és magába felvette? Ez az ember nemde ezáltal lett Isten egyszülött Fiává?

Ismerjük fel tehát a Főben, Krisztusban a kegyelemnek azt a forrását, ahonnan minden egyes tagja a saját mértéke szerint kapja a kegyelmet. Minden ember, mihelyt hinni kezd, azzal a kegyelemmel lesz krisztusivá, vagyis kereszténnyé, amely kegyelemmel az az ember kezdettől fogva Krisztussá lett. Minden ember abból a Szentlélekből születik újjá, akinek erejéből az az ember megszületett. Ugyanannak a Szentléleknek erejéből kapjuk bűneink bocsánatát, akinek erejéből annak az embernek semmi bűne sem volt. Isten kétségtelenül már előre tudta, hogy ezeket meg fogja tenni. Ez tehát a szentek eleve elrendelése, ez Krisztusban, a legszentebben látszik legvilágosabban. Ki tagadhatná ezt az eleve elrendelést, ha helyesen értelmezi az igazság szavait? Hiszen magánál a dicsőség Uránál, az Isten Fiánál láttuk, hogy amennyiben emberré lett, az is eleve el volt rendelve.

Előre el volt tehát rendelve, hogy Jézus, akinek majd test szerint Dávid ivadékának kell lennie, a szentség Lelke szerint Isten hatalmas Fiának bizonyuljon, hiszen a Szentlélek erejéből Szűz Máriától született. Isten Igéje olyan egyedülálló, kimondhatatlan módon emelte fel magához az embert, hogy valóságos és sajátos értelemben egyszerre mondjuk Krisztust Isten Fiának és ember fiának is. Ember fiának a felvett emberi természet miatt, és Isten Fiának, mert a felvevő az Isten Egyszülöttje, nehogy a Háromság helyett négyes valóságot mondjunk.

Előre el volt tehát rendelve az emberi természetnek ez a nagy, fenséges és olyan magasra való felemelése, amelynél magasabbra már nem is juthatott volna. Hasonlóképpen nem volt már semmi más alacsonyabb, mint mi, emberek, ahová Isten leereszkedhetett volna, amikor felvette az emberi természetet testi gyengeségeinkkel együtt, a kereszthalált sem kivéve. Amint tehát előre el volt rendelve, hogy az az egy ember a mi Fejünk legyen, ugyanúgy sokan eleve arra vagyunk rendelve, hogy az ő tagjai legyünk. Némuljon el itt most minden emberi érdem – hiszen Ádám vétke által ez mind elveszett –, és legyen korlátlan hatalmú az Isten kegyelme, amely Urunk, Jézus Krisztus, Isten egyetlen Fia és a mi egyetlen Urunk által mindent betölt. Mindaz pedig, aki felismeri, hogy a mi Főnk kiváltságos születése az ő érdemeinek tulajdonítható, az lássa meg, hogy bennünk, tagjaiban is az ő megelőző érdemei szükségesek a többszöri újjászületéshez.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Gal 4, 4-5; Ef 2, 4; Róm 8, 3

Amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte a Fiát, aki Szűztől született, és alávetette magát a törvénynek, * Hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából.

A végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy elküldte tulajdon Fiát a bűnös testhez hasonló alakban. * Hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, aki kegyelmeddel gyermekeiddé fogadtál és a világosság fiaivá tettél minket, kérünk, tartsd távol tőlünk a tévedés homályát, és segíts, hogy igazságod ragyogó fénye mindig tündököljön lelkünkben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky