2024. május 16.

Csütörtök, húsvéti idő, 7. hét
3. zsoltáros hét

Délután

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Ez óra, mely most felragyog,

keresztfa éjét űzi el,

megtörve földi vak homályt,

szelíd fényével földerít.

Ez órán a Feltámadott

minden sír mélyén szunnyadót

új létre keltve, élni hív,

halál hatalmát törve meg.

Hisszük: megújult életünk

immár nem szenved új halált,

a boldog élet örömét

örökre bizton élvezi.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

Ant. Alleluja. Alleluja. Alleluja.
119 (118). zsoltár, 113-120
XV. (Szamech)

Oly gyűlöletes a megosztott szív nekem, *

de kedvemet találom törvényeidben.

Oltalmazó rejtekhelyem vagy és pajzsom, *

igédben nagyon reménykedem.

Orcátlan gonosztevők, távozzatok tőlem, *

Istenem parancsolatait megtartom!

Oltalmazz, amint ígérted, és élni fogok, *

ne szégyeníts meg várakozásomban.

Óvj és segíts, hogy megszabaduljak, *

és mindig rendelkezéseidben gyönyörködjem.

Odavész mind, aki végzéseid útjáról letér, *

mert hazugságot forgat fejében.

Olcsó salaknak tartod a föld minden bűnösét, *

intelmeidben ezért telik kedvem.

Oly félelmetes vagy, testem is remeg, *

ítéleteidtől reszketve félek.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

79 (78). zsoltár 1-5. 8-11. 13
Jeruzsálem siratása
Bárcsak te is felismernéd, ami békességedre volna (Lk 19, 42).

Pogányok törtek örökségedre, Istenünk, †

meggyalázták szent templomodat, *

Jeruzsálemet romba döntötték.

Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, *

híveid testét a föld vadjainak.

Vérüket úgy ontották Jeruzsálem körül, mint a vizet, *

s nem volt, aki eltemesse őket.

Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, *

kinevetnek és csúfolnak a körülöttünk lakók.

Meddig még, Urunk? †

Vég nélkül haragszol? *

Haragod úgy lángol, mint a tűz?

Atyáink vétkét ne tartsd számon, †

irgalmad siessen segítségünkre, *

mert igen nagy a mi nyomorúságunk.

Segíts rajtunk, szabadító Istenünk, *

neved dicsőségéért szabadíts meg minket;

bűneinket bocsásd meg *

a te szent nevedért.

Miért mondhatják a pogányok: „Hol az ő Istenük?” †

Szemünk láttára legyenek tanúi a nemzetek, *

hogy szolgáid kiontott vérét számon kéred.

A rabláncon sínylődők jajszava jusson eléd; †

hatalmas karod erejével *

tartsd meg az életnek a halál fiait.

Mi pedig, a te néped és nyájad juhai, *

mindörökké áldunk.

Nemzedékről nemzedékre *

hirdetjük dicsőségedet.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

80 (79). zsoltár
Látogasd meg szőlődet, Uram!
Jöjj el, Uram, Jézus! (Jel 22, 20)

Figyelj ránk, Izrael pásztora, *

aki nyájadként vezeted József népét.

Aki a kerubokon trónolsz, jelenj meg ragyogva *

Efraim, Benjamin és Manassze törzse előtt.

Mutasd meg hatalmadat, és jöjj, *

hogy megszabadíts minket.

Újíts meg minket, Istenünk, *

ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!

Urunk, mindenható Isten, *

meddig haragszol még néped imádsága ellenére?

Könnyek kenyerével táplálsz minket, *

és italul könnyeink árját adtad nekünk.

Szomszédaink előtt csúffá lettünk, *

ellenségeink gúnyolódnak rajtunk.

Újíts meg minket, mindenható Isten, *

ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!

Egyiptomból telepítetted át szőlődet, *

népeket űztél el, hogy elültethesd.

Helyét jól megtisztítottad, *

gyökeret vert, és betöltötte már a földet.

Beborítja árnyéka a hegyeket, *

ágai magasabbak a hatalmas cédrusoknál.

Indái a tengerig elértek, *

hajtásai meg a Folyamig.

Miért romboltad le kerítését, *

hogy akik arra járnak, mind leszüreteljék?

Elpusztította az erdei vadkan, *

és a magányos vad lelegelte.

Újíts meg minket, mindenható Isten, *

tekints le ránk, lásd, és látogasd meg ezt a szőlőt!

Védd meg, amit jobbod ültetett, *

és az emberfiát, akit magadhoz emeltél.

Tűzzel égetik és feldúlják, *

de arcod feddésétől elpusztulnak.

Jobbod embere fölé tárd ki kezedet, *

az emberfia fölé, akit magadhoz emeltél.

Nem hagyunk el többé, éltess még bennünket, *

és mi segítségül hívjuk nevedet.

Újíts meg minket, Urunk, mindenható Istenünk, *

ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Alleluja. Alleluja. Alleluja.

RÖVID OLVASMÁNY

Kol 1, 12-14

Adjunk hálát az Atyaistennek, aki minket arra méltatott, hogy részünk legyen a szentek fényességében. A sötétség hatalmából kiragadott minket, és helyet adott szeretett Fia országában. Benne nyertük el vére által a megváltást, bűneink bocsánatát.

Maradj velünk, Uram, alleluja,

Mert esteledik, alleluja.

Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, töltsön el minket ajándékaival Szentlelked, és mutassa meg rajtunk hatalmas erejét: alakítsa tetszésed szerint gondolkodásunkat, és segítsen kegyelmével, hogy kövessük akaratodat. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky