Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Most itt az óra, amikor
az evangélium szerint
megérkezik a Vőlegény
és mennyországot alapít.
Az okos szüzek csapata
már készenlétben várja őt;
míg égő mécset tart kezük
nagy vígan ujjong örömük.
A balgák késnek, mécsesük
nem fénylik: lángja kialudt.
Az ajtót hasztalan verik,
bezárult már az ég nekik.
Mi csak virrasszunk éberen,
szívünk világa most a mécs,
hogy amikor megérkezik,
méltón fussunk az Úr elé.
Országodhoz, áldott Király,
ha eljössz méltónak találj,
hadd zengjünk akkor teneked
meg nem szűnő dicséretet. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Szent élet útja, vágyakozók üdve,
és minden jóság ajándékozója,
Béke Királya, neked szól az ének,
téged imádunk!
Felragyog benned mind, amit a szentek
vágyva elérnek cselekedetükkel
vagy szavuk által, hogyha szeretettől
lángol a szívük.
Békés időket, hitet adj nekünk ma,
írt sebeinkre, bűneinkre oldást,
és tieidnek add az örök élet
mennyei kincsét.
Fölséges Egység: Atyaisten, áldunk,
s téged, Megváltónk, örök egy Királyunk,
Szentlélek Isten, nevedet is egyként
áldjuk örökké! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Milyen jó az Isten az igazakhoz, *
az Úr azokhoz, akiknek a szíve tiszta!
Lábam mégis majdnem megtántorodott, *
kis híja volt, hogy el nem buktam,
mert felháborodtam a hetvenkedők miatt, *
amikor láttam a bűnösök jó sorát.
Nem éri őket semmi szenvedés, *
egészséges és erővel teli a testük.
A halandók bajait nem ismerik, *
nem veri őket balsors, mint másokat.
Ezért nyakláncként hordják a gőgöt, *
és köntös rajtuk az erőszak.
Mint a zsír, csöpög belőlük a gonoszság, *
magasra tör szívük álnoksága.
Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, *
elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.
Káromló szavuk az eget sem kíméli, *
nyelvükkel beszennyezik a földet.
Ezért fordul feléjük a nép, *
és mohón issza szavaikat, mint a vizet.
Azt mondják: „Honnan tudná ezt az Isten? *
Lehet-e tudomása erről a Fölségesnek?”
Lám, ilyenek a bűnösök: *
vagyonukat gyarapítják, és élnek háborítatlanul.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Így szóltam: „Hát hiába őrzöm tisztán szívemet, *
és hiába mosom kezemet ártatlanságban?
Hiszen egész nap rajtam csattan az ostor, *
fenyítés a részem már kora reggel.”
Hogyha azt mondanám: „Úgy beszélek, mint ők”, *
árulója lennék gyermekeidnek.
Töprengtem, hogy meg tudjam fejteni, *
sokat gyötrődtem miatta.
Végül Isten szentélyébe tértem, *
és ott megértettem, hogy mi lesz a végük.
Mert valójában csuszamlós útra állítottad *
s pusztulásba taszítod őket.
Utoléri őket a romlás, *
elvesznek hirtelen, odalesznek az iszonyattól.
Mint ébredő ember álma, Uram, *
semmibe foszlik képük előtted, ha fölkelsz.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Amikor szívem kesergett, *
és bensőmet marta a bánat,
ostoba voltam és tudatlan, *
mint oktalan állat álltam előtted.
Mindig veled akarok maradni, *
hiszen megfogtad jobbomat.
Szándékod szerint vezérelsz engem, *
és végül is befogadsz a dicsőségbe.
Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, *
és ha veled vagyok, nem kívánok semmit sem a földön.
Bár elenyészik a szívem, a testem, *
szívem Istene és örökrésze mindig az Isten.
Mert íme, elpusztul, aki téged elhagy, *
elveszíted mind, aki hűségét megszegi.
Nekem azonban jó az Istennel lennem, *
és az Úristenbe helyeznem bizakodásom.
Hirdetni akarom minden művedet *
Sion városának népe előtt.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Mily édes ínyemnek mindegyik szavad, Uram,
Számnak édesebb a méznél.
ELSŐ OLVASMÁNY
A tesszaloniki hívekhez írt első levélből
2, 13 – 3, 13
Pál és a tesszalonikiak baráti kapcsolata
Testvéreim! Szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy amikor az Isten szavát hallottátok tőlünk, nem úgy fogtátok fel, mint emberi tanítást, hanem mint az Isten szavát, ahogy valóban az is. Bennetek is hatékonynak bizonyul, akik hittetek.
Mert ti, testvéreim, követői lettetek Isten júdeai egyházainak, amelyek Jézus Krisztusban élnek. Ti ugyanazt szenvedtetek el saját népetektől, amit ők a zsidóktól, akik Urunkat, Jézust és a prófétákat is megölték, minket pedig üldöznek, ezért az Isten előtt nem kedvesek, és az embereknek is ellenségei. Akadályoznak bennünket, hogy a pogányoknak ne hirdessük az evangéliumot az üdvösségükre, így betelik egyszer s mindenkorra bűneik mértéke, s már rajtuk is az Isten haragja, végérvényesen.
Testvérek, mi egy időre elszakadtunk tőletek, de csak térben, a szívünkben nem. Sőt, egyre jobban vágyunk rá, hogy viszontlássunk benneteket. El akartunk hozzátok menni – én, Pál, ismételten is –, de a sátán megakadályozott benne. Hiszen ki volna reményünk, örömünk és dicsekvésünk tárgya Urunk, Jézus Krisztus előtt, eljövetele napján, ha nem ti? Igen, ti vagytok dicsőségünk és örömünk.
Már nem bírtuk tovább, elhatároztuk hát, hogy inkább egyedül maradunk Athénban, s testvérünket és Krisztus evangéliumának hirdetésében Isten szolgáját, Timóteust elküldtük hozzátok, hogy megerősítsen benneteket hitetekben, és bátorítson, nehogy valaki is megtántorodjék ezeknek a megpróbáltatásoknak közepette. Hiszen tudjátok, hogy ez a mi sorsunk. Már amikor körötökben voltunk, megmondtuk nektek előre, hogy megpróbáltatás vár ránk. Így is történt, amint tudjátok.
Épp ezért nem bírtam már tovább, elküldtem hozzátok, hogy hírt halljak hitetekről: Vajon a kísértő nem szedett-e rá benneteket, és fáradságunk nem veszett-e kárba?
Timóteus éppen most tért vissza tőletek, és jó hírt hozott nekünk hitetek, szeretetetek felől, és arról, hogy szívesen emlékeztek ránk, sőt szeretnétek látni minket, mint ahogy mi is titeket. A hitetek minden bajunkban és szenvedésünkben megvigasztalt minket, testvérek, s újjáéledünk, ha kitartotok az Úrban. Hogyan is róhatnánk le hálánkat az Istennek azért a nagy örömért, amelyet általatok nyertünk az Isten színe előtt? Buzgón imádkozunk éjjel-nappal, hogy újra láthassunk benneteket személyesen, és pótolhassuk hitetek hiányait.
Isten, a mi Atyánk és Urunk, Jézus (Krisztus) vezesse hozzátok utunkat! Titeket meg gyarapítson és gazdagítson az Úr a szeretetben egymás és mindenki iránt, mint ahogy mi is szeretünk titeket. Tegye állhatatossá szíveteket, hogy feddhetetlen szentségben állhassatok Istenünk és Atyánk elé, amikor a mi Urunk, Jézus (Krisztus) majd eljön, összes szentjének kíséretében. Ámen.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. 1 Tessz 3, 12. 13; 2 Tessz 2, 16-17
Gyarapítson és gazdagítson titeket az Úr a szeretetben egymás és mindenki iránt, * Tegyen állhatatossá benneteket a szentségben.
Maga az Úr vigasztalja meg szíveteket. * Tegyen állhatatossá benneteket a szentségben.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Hiláriusz zsoltármagyarázataiból
(Ps 132: PLS 1, 244-245)
Az összes hívő mind egy szív, egy lélek volt
Íme, milyen jó és mily gyönyörűséges, ha békességben együtt élnek a testvérek. Jó és gyönyörűséges testvérként együtt élni, mert amikor az emberek így élnek együtt, akkor az egyház összejövetele gyűjti egybe őket, és testvérként jóakaratban és szeretetben is egyek lesznek.
Azt olvassuk, hogy az apostolok első prédikálása nyomán nagyra becsülték ezt a parancsot. Valóban: Az összes hívő mind egy szív, egy lélek volt. Ez illik Isten népéhez, hogy az egy Atya fennhatósága alatt testvérek legyenek, az egy Lélek alatt egy legyenek, egyetértésben lépjenek az egy hajlékba, az egy testben egy testnek legyenek a tagjai.
Igen, jó az, és gyönyörűséges, amikor békén együtt élnek a testvérek. A próféta hasonlattal is szemlélteti, hogy milyen jó és kedves ez, amikor így ír. Olyan ez, mint fejen a drága kenet, amely végigcsordul a szakállon, Áron szakállán, és köntösének szegélyére pereg. Az a kenet, amellyel Áront pappá kenték, különféle illatos olajból készült. Úgy tetszett Istennek, hogy ilyen kenettel történjék elsősorban a papok felszentelése; és így kente föl Urunkat is láthatatlan módon társai közül. Ez tehát nem valami földi felkenés. Nem úgy történt, mint ahogy a királyokat szokták fölkenni az olajjal telt edényből, hanem az öröm olajával kente föl. Ezért e fölkenés után Áront fölkentnek nevezi a Szentírás.
Amint tehát ez a kenet mindazok szívéből, akikre ráöntötték, messze űzte a gonosz lelkeket, éppen úgy a szeretet kenete által mi is azt az egyetértést sugározzuk szét magunk körül, amely Isten előtt kedves, amint az Apostol is mondja: Krisztus jó illata vagyunk. Tehát ahogy a kenet elnyerte Isten tetszését első fölkent papjában, Áronban, éppen olyan jó és gyönyörűséges, amikor békén együtt élnek a testvérek.
A kenet pedig a fejről lecsordul a szakállra. A szakáll viszont a felnőtt férfi dísze. A mi számunkra az szükséges, hogy csak a gonoszság terén maradjunk kiskorúak Krisztusban, amint írva is van, a gondolkodásunkban viszont legyünk felnőttek. Valóban az Apostol kisgyermeknek nevezi a hitetleneket, mert még képtelenek befogadni a szilárd eledelt, és ezért tejre van szükségük. Ezért írja ezt: Tejjel tápláltalak benneteket, nem szilárd étellel, mert nem bírtátok el. Sőt még most sem bírjátok el.
VÁLASZOS ÉNEK
Róm 12, 5; Ef 4, 7; 1 Kor 12, 13
Sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak. * Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült a kegyelemben.
Mi mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel, mindnyájunkat egy Lélek itatott át. * Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült a kegyelemben.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, engedd, hogy téged egész lelkünkkel imádjunk, embertársainkat pedig őszinte szívből szeressük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky