2024. május 4.

Szombat, húsvéti idő, 5. hét
1. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Urunknak áldott napja ez,

szent fényességgel virradó,

világnak átkos vétkeit

kiontott szent vér mossa le.

Eltévedt ember hitre tér,

vakok szemében gyúl a fény;

s hogy irgalmat nyert a lator,

félelmünk immár megszűnik!

Ámulnak mind az angyalok

látván a bűnbánó latort,

ki bízva Krisztushoz kiált,

s menny üdvösségét élvezi.

Csodálandó nagy szent titok:

világnak bűnét elveszi,

s a testben járók vétkeit

eltörli Krisztus teste már.

Mi más lehetne nagyszerűbb?

Bűnt megbocsát az irgalom,

félelmet űz a szeretet,

s új életet hoz a halál.

Maradj örökre, Jézusunk,

fényes húsvéti örömünk,

s kiket kegyelmed újraszült,

oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

Vagy Húsvét nyolcada utáni köznapokon tetszés szerint:

Örvendj, ég, messzi csillagok,

tenger, föld, nap, tapsoljatok;

kereszthalálból Mesterünk

feltámadt, s benne élhetünk.

Ím, üdvösségünk visszatért,

Bárányunk ontott drága vért,

a bűnhomályból egymaga

lett létünk bátor hajnala.

Halált végzett ki e halál,

gyógyírra bűn, baj itt talál;

erényeink sértetlenül

ragyognak már győztes jelül.

Reményt ad és új kezdetet

e fénylő megváltói tett;

higgyük: mi is feltámadunk,

s mennyben lesz boldog otthonunk.

Fellelkesítnek szent javak,

buzgó imák ujjongjanak;

Húsvétot ünnepeljük itt,

mely nekünk nyújtja kincseit.

Maradj örökre, Jézusunk,

fényes húsvéti örömünk,

s kiket kegyelmed újraszült,

oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Énekeljetek az Úrnak, és emlékezzetek csodatetteire, melyeket végbevitt! Alleluja.
105 (104). zsoltár
Az Úr hűséges marad ígéreteihez
Az apostolok hirdetik a nemzeteknek, hogy eljövetelekor Isten milyen csodatetteket visz végbe (Szt. Atanáz).
I.

Adjatok hálát az Úrnak, és hívjátok segítségül nevét, *

hirdessétek nagy tetteit a nemzetek között.

Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki, *

emlegessétek minden csodáját.

Dicsekedjetek szent nevével, *

az Urat kereső szívek örvendezzenek.

Keressétek az Urat és hatalmas erejét, *

keressétek arcát szüntelen.

Emlékezzetek csodatetteire, melyeket végbevitt, *

és ajkáról elhangzó csodás döntéseire,

ti, Ábrahámnak, az ő szolgájának ivadékai, *

választottjának, Jákobnak fiai.

Ő az Úr, a mi Istenünk, *

ő ítéli meg az egész földet.

Örökké emlékezik szövetségére, *

ezernyi nemzedéknek adott igéjére:

az Ábrahámmal kötött szövetségre, *

Izsáknak tett esküjére.

Ezt hagyta végzésül Jákobnak, *

és Izraelnek örök szövetségül.

Így szólt: „Kánaán földjét neked adom, *

az lesz kimért örökrészed.”

Amikor még csekély számban voltak, *

és kevesen éltek ott mint jövevények,

nemzettől nemzetig vándoroltak, *

egyik országtól a másik népig,

nem engedte, hogy bárki is elnyomja őket; *

királyokat fenyített meg miattuk:

„Ne bántsátok fölkentjeimet, *

prófétáimnak ne ártsatok!”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Énekeljetek az Úrnak, és emlékezzetek csodatetteire, melyeket végbevitt! Alleluja.
2. ant. Az Úr nem hagyta el az eladott igazat, hanem a bűnösök kezéből kiszabadította. Alleluja.
II.

Aztán az országra éhséget bocsátott, *

és elpusztított minden falat kenyeret.

De elküldött előttük egy férfit, *

Józsefet, akit rabszolgának adtak el.

Lábát rabbilincsbe verték, *

nyakát vasba szorították,

amíg be nem teljesedett, amit mondott, *

és az Úr igéje igazolta őt.

A király üzent, és feloldotta, *

a népek fejedelme kiszabadította.

Házának urává tette őt, *

egész vagyonának intézőjévé,

hogy tetszése szerint vezesse népe nagyjait, *

és bölcsességre tanítsa véneit.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az Úr nem hagyta el az eladott igazat, hanem a bűnösök kezéből kiszabadította. Alleluja.
3. ant. Szent szaváról megemlékezett az Úr, és ujjongás között vezette ki népét. Alleluja.
III.

Akkor költözött Egyiptomba Izrael, *

és Kám földjén Jákob így lett jövevény.

Az Úr itt nagyon megsokasította népét, *

ellenségeinél erősebbé tette.

De megfordította azok szívét, †

így népét meggyűlölték, *

és álnokul bántak szolgáival.

Akkor elküldte szolgáját, Mózest, *

és Áront, akit kiválasztott.

Szavuk által csodás jeleket vitt végbe, *

csodákat művelt Kám földjén.

Sötétséget küldött, és éjt borított rájuk, *

szavainak mégis ellenálltak.

Akkor a vizeiket vérré változtatta, *

halaikat kipusztította.

Békák hemzsegtek földjükön, *

még a fejedelmi palotákban is.

Szavára bögölyök rajzottak elő, *

és szúnyogok lepték el határukat.

Eső helyett jégzivatart küldött rájuk, *

és földjükre emésztő tüzet.

Elverte szőlőjüket és fügefáikat, *

határaikban a fákat összetörte.

Szavára előtűnt a sáska, *

és megszámlálhatatlan sok rovar.

Országuk minden füvét lelegelték, *

földjük minden termését felfalták.

Országukban minden elsőszülöttet megölt, *

minden zsengéjét a férfinemnek.

Kivezette őket arannyal, ezüsttel megrakottan, *

és a törzsek között egy sem volt beteg.

Egyiptom ujjongott távozásukon, *

mert rájuk nehezedett a tőlük való félelem.

Oltalmul felhőt borított rájuk, *

és tüzet küldött, hogy világítson nekik éjjel.

Kérésükre fürjek jöttek, *

és jóllakatta őket mennyei kenyérrel.

Megnyitotta a sziklát, és ömlött a víz, *

folyamok áradtak a sivatagban.

Mert szent ígéretéről megemlékezett, *

amelyet szolgájának, Ábrahámnak tett.

Örvendezés között vezette ki népét, *

és választottjait ujjongás között.

A nemzetek országait nekik adta, *

a népek munkájának gyümölcsét ők örökölték,

hogy megtartsák törvényeit, *

és teljesítsék parancsait.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Szent szaváról megemlékezett az Úr, és ujjongás között vezette ki népét. Alleluja.

Isten új életre hívott minket. Alleluja.

Jézus Krisztusnak a halálból az élő reményre való feltámasztása által. Alleluja.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Jelenések könyvéből

22, 10-21

A reménységünkről szóló tanúságtétel

Én, János, hallottam, amint az angyal így szólt hozzám: „Ne pecsételd le ennek a könyvnek prófétai szavait, mert az idő közel van. Aki igazságtalan, legyen továbbra is igazságtalan. Aki tisztátalan, legyen továbbra is tisztátalan. De aki igaz, járjon továbbra is az igazság útján, és aki szent, legyen továbbra is szent.

Hamarosan eljövök, s velem lesz a jutalom, hogy mindenkinek megfizessek tettei szerint. Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.

Boldog, aki megmossa ruháját (a Bárány vérében). Joga lesz az élet fájához, és a kapukon át bemegy a városba. A kutyák, csalók, erkölcstelenek, gyilkosok, bálványimádók és mindazok, akik a hamisságot szeretik és művelik, kinn maradnak.”

„Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy az egyházakban tanúsítsák ezeket: Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.”

A Lélek és a Menyasszony hív: „Jöjj el!” Aki hallja, hívjon: „Jöjj el!” Aki szomjazik, jöjjön. Aki kívánja az élet vizét, ingyen igyék.

Tanúsítom mindenki előtt, aki ennek a könyvnek prófétai szavait hallja: „Aki ehhez hozzáad, azt Isten azokkal a csapásokkal sújtja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben. S ha valaki elvesz ennek a prófétai könyvnek szavaiból, Isten megvonja tőle a jogot az élet fájához és a szent városhoz, amelyekről ebben a könyvben szó van.”

Aki mindezt tanúsítja, kijelenti: „Igen, hamarosan eljövök. Ámen.”

Jöjj el, Uram, Jézus!

Urunk, Jézus kegyelme legyen minden szenttel! Ámen.

VÁLASZOS ÉNEK

Jel 22, 16. 17. 20; Iz 55, 1. 3

Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag. A Lélek és a Menyasszony hív: Jöjj el! * Aki hallja, hívjon: Jöjj el! Ámen. Jöjj el, Uram, Jézus, alleluja!

Ti, szomjazók, gyertek a vizekre mind; fordítsátok ide a fületek, és gyertek ide hozzám. * Aki hallja, hívjon: Jöjj el! Ámen. Jöjj el, Uram, Jézus, alleluja!

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ágoston püspöknek a zsoltárokról szóló fejtegetéseiből

(Ps 148, 1-2: CCL 40, 2165-2166)

Húsvéti alleluja

Egész jelenlegi életünkről úgy gondolkodjunk, hogy annak Isten dicséretében kell állnia, mert jövendő életünk örökkétartó örvendezése is Isten dicsérete lesz! Senki sem lehet alkalmas a jövendő életre, ha már most nem készül elő rá gyakorlatokkal.

Dicsérjük tehát csak az Istent, és kérjük is őt. Dicséretünkben öröm van, a kérésünkben sóhajtás. Olyan dolgokra kaptunk ugyanis ígéretet, amelyeket még nem birtoklunk; és mivel igazmondó az, aki ezeket megígérte, ezért a reményünkben is örvendezünk; de mivel még nem birtokoljuk ezeket, vágyakozásunkban sóhajtozunk. Jó, ha kitartunk ebben a vágyakozásban, míg el nem nyerjük azt, amire ígéretet kaptunk, hogy aztán elmúljon a sóhaj, és csak a dicséret lépjen helyébe.

Ezért van rendelve számunkra két időszak megünneplése: a Húsvét előtti és Húsvét utáni időé. Az egyik, amely most van a földi élet kísértéseiben és szenvedéseiben, a másik, amely majd ezután lesz az örök biztonságban és örvendezésben. Az az idő, amely Húsvét előtt van, azt a megpróbáltatást jelzi, amelyben most vagyunk; amelyet pedig most Húsvét után ünneplünk, azt a boldogságot jelzi, amelyben majd később lesz részünk. Amit tehát Húsvét előtt ünneplünk, az az, amiben most élünk, amit viszont Húsvét után ünneplünk, azzal azt jelezzük, amit még nem birtokolunk. Ezért azt az előbbi időt böjtben és imádságban töltjük, ez utóbbi időt viszont, a böjtöt elhagyva, dicsérő imádságokban ünnepeljük. Ez tehát az az Alleluja, amit énekelünk.

Krisztusban ugyanis, mint Főben ez a kettő előre van jelezve, és ő mindkettőt be is mutatta. Az Úr szenvedése bemutatja a mi nyomorúságos jelen életünket, hiszen dolgozni kell, szenvedni kell, és végül meg kell halni. Az Úr feltámadása és megdicsőülése viszont bemutatja nekünk azt az életet, amelyet majd elnyerünk.

Ezért tehát, testvéreim, buzdítalak benneteket arra, hogy dicsérjétek az Istent: és mindnyájan mondjuk: Alleluja! Dicsérjétek az Urat – ezt mondod a társaidnak –, és ő is ugyanezt mondja neked. Midőn egymást így buzdítjátok, tegyétek is meg mindnyájan azt, amire így buzdítjátok egymást. De dicsérjétek őt minden képességetekkel: vagyis ne csak nyelvetek és szavatok dicsérje az Istent, hanem lelketek, életetek és cselekedeteitek is.

Dicsérjük ugyan mindig, amikor a templomban összegyűlünk; de amikor innen hazamegy az ember, akkor mintegy felhagy Isten dicséretével. Ha az ember nem hagyja abba a buzgó életet, akkor mindig dicséri Istent. Az Isten dicséretével akkor hagysz fel, amikor az igazságtól és az Istennek tetsző dolgoktól elpártolsz. Mert ha a buzgó élettől sohasem pártolsz el, hallgathat ugyan a nyelved, életed azonban hangosan mondja a dicséretet, és az Isten figyel a te szívedre is. Amint ugyanis a mi fülünk figyel a hangokra, úgy figyel Isten a mi gondolatainkra is.

VÁLASZOS ÉNEK

vö. Jn 16, 20

Szomorúságotok * Örömre változik, alleluja.

A világ örülni fog, ti pedig szomorkodtok, de szomorúságotok * Örömre változik, alleluja.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, te a keresztségben újjáalkotva meghívtál minket a mennyei életre, és megadtad, hogy a megigazulás által alkalmasak legyünk a halhatatlanságra. Kérünk, vezess el egykor az örök dicsőségbe, hogy ott beteljesedjék megváltásunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky