2024. augusztus 11.

Évközi 19. vasárnap
3. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Első nap minden nap között,

melyen ég s föld alkottatott,

s melyen feltámadt Alkotónk

legyőzte értünk a halált,

fürgébben serkenjünk ma fel,

a kábult álmot űzzük el,

Istent keressük éjszaka,

ez prófétáknak szózata,

hogy hallja meg kérő imánk,

jobbját terjessze védve ránk,

hogy szennyeinktől szabadon

hívjon magához egykoron,

kik a nyugvás óráiban,

a napnak legszentebb szakán,

zsolozsmaszóval áldjuk őt:

boldog kegyelmét nyerjük el.

Dicsérjük az örök Atyát,

dicsérjük egyszülött Fiát

s a Lelket, a Vigasztalót,

örökre egy uralkodót. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

A nyolcadik nap s korszak ez,

minden napunknál fényesebb:

te szenteled meg, Jézusunk,

az elsőként Feltámadott.

Kapcsolj magadhoz minket itt,

s lelkünk keltsd új életre már,

így támaszd fel testünket is;

ne érje második halál.

Akkor majd felhők szárnyain,

Krisztus, mind hozzád érkezünk,

nálad lesz égi otthonunk,

feltámadásunk, életünk.

Ha majd meglátjuk arcodat,

tündöklő fényed járjon át:

annak láthassunk, aki vagy,

igaz fény, édes mindenünk.

S midőn Atyánkhoz elvezetsz,

a Szentháromság töltse be

országod, melyet boldogít

a hét ajándék öröme. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Naponta áldalak, Uram, alleluja.
145 (144). zsoltár
Az isteni fölség dicsérete
Igazságos vagy, Uram, aki vagy, és aki voltál! (Jel 16, 5)
I.

Magasztallak, Istenem, Királyom, †

és áldom nevedet *

mindörökkön-örökké.

Naponta áldalak, †

és nevedet magasztalom *

mindörökkön-örökké.

Nagy az Úr, és minden dicséretre méltó, *

és nagyságát felfogni nem lehet.

Nemzedékről nemzedékre dicsérjék tetteidet, *

és hangosan hirdessék hatalmadat!

Magasztos fölséged nagyságáról beszéljenek, *

és beszéljék el csodatetteidet!

Félelmetes tetteid erejéről szóljanak, *

és hirdessék a te nagy voltodat!

Terjesszék végtelen jóságod hírét, *

és igazságosságodat ujjongva áldják!

Irgalmas és kegyelmes az Úr, *

hosszan tűrő és nagy irgalmú.

Jóságos az Úr mindenkihez, *

irgalmas minden teremtményéhez.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Naponta áldalak, Uram, alleluja.
2. ant. Örökkévaló ország a te országod, Uram, alleluja.
II.

Magasztaljon téged, Uram, minden műved, *

és szentjeid áldást mondjanak!

Hirdessék, hogy országod milyen dicsőséges, *

és hatalmadról beszéljenek,

hogy megismertessék az emberekkel hatalmadat *

és nagyszerű országod dicsőségét.

Örökkévaló ország a te országod, *

uralmad minden nemzedéken át megmarad.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Örökkévaló ország a te országod, Uram, alleluja.
3. ant. Hűséges az Úr minden szavában, és szent minden cselekedetében, alleluja. 
III.

Hűséges az Úr minden szavában, *

és szent minden cselekedetében.

 Az Úr fenntartja a botladozót, *

és a megalázottat fölemeli.

Mindenek szeme bízón rád tekint, *

és te enni adsz nekik alkalmas időben.

Megnyitod kezedet, *

és eltöltesz minden élőt jótéteménnyel.

Igazságos az Úr minden végzésében, *

és szent minden cselekedetében.

Közel az Úr azokhoz, akik őt szólítják, *

mindazokhoz, akik őt igaz szívvel hívják.

Az istenfélők vágyait teljesíti, †

kérésüket meghallgatja, *

és megmenti őket.

Megóv az Úr mindenkit, aki őt szereti, *

de elpusztít minden gonosztevőt.

Hirdesse szám az Úr dicsőségét, †

és szent nevét áldja minden élő *

mindörökkön-örökké.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Hűséges az Úr minden szavában, és szent minden cselekedetében, alleluja.

Figyelj, fiam, szavaimra.

Nyisd meg füledet beszédemre!

ELSŐ OLVASMÁNY

Ozeás próféta könyvéből

11, 1-11

Isten végtelen irgalma

Ezt mondja az Úr: „Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam meg fiamat. De minél jobban hívtam őket, annál inkább eltávolodtak tőlem: Baaloknak áldoztak, bálványoknak gyújtottak jó illatot. Pedig én tanítottam meg járni Efraimot, a karomon hordoztam; mégsem ismerték el, hogy a gondjukat viseltem. Puha kötelékekkel vonzottam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; lehajoltam hozzá, enni adtam neki.

Visszatér Egyiptom földjére, Asszíria lesz a királya, mert nem akartak megtérni. Kard járja be városait, megöli gyermekeit, és elpusztítja erődeit.

Népem gyönge a hűtlensége miatt, Baalt hívják segítségül, de az nem emeli fel őket. Hogyan vethetnélek el, Efraim, hogyan hagyhatnálak el, Izrael? Elvethetlek-e, mint Admát, olyanná tehetlek-e mint Cebojimot? Szívem elváltozott, egész bensőm remeg. Nem hagyom, hogy fellobbanjon haragom: Efraimot nem pusztítom el többé, mert Isten vagyok, nem ember; a körödben élő Szent, és nem szeretem a pusztítást.

Az Urat fogják követni, aki majd úgy fog ordítani, mint az oroszlán, igen ordítani fog, és fiai elősietnek nyugatról. Mint a madár, elősietnek Egyiptomból, mint a galamb, Asszíria földjéről, és visszatelepítem őket házaikba – mondja az Úr.”

VÁLASZOS ÉNEK

Oz 11, 8. 9; Jer 31, 3

Szívem elváltozott, egész bensőm remeg: * Nem hagyom, hogy fellobbanjon haragom, mert Isten vagyok, nem ember.

Örök szeretettel szerettelek, azért megőriztem irántad irgalmasságomat. * Nem hagyom, hogy fellobbanjon haragom, mert Isten vagyok, nem ember.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Sienai Szent Katalin szűznek „Az isteni gondviselés” című párbeszédes művéből

(4, 13: ed. latina, Ingolstadii 1583, ff. 19v-20)

A szeretet kötelékében

Édes Uram, fordítsd irgalmas szemedet kegyesen erre a népre, Egyházad titokzatos testére: hiszen sokkal nagyobb dicsősége lesz nevednek abból, ha megkönyörülsz teremtményeid ekkora sokaságán, mint ami énbelőlem, nyomorult magamból lenne, aki annyiszor megbántottam fölségedet. Ugyan mi tudna megvigasztalni, ha azt látnám, hogy én ugyan élvezem az életet, néped pedig a halál martaléka lenne; és ha látnám szeretett Jegyesedben a bűnök sötétségét, amely a saját hibámból és többi teremtményed hibájából származott?

Azt szeretném tehát, és kivételes kegyelemként kérem is: teljesítse ezt a kérésemet mérhetetlen szereteted, amely arra késztetett, hogy az embert saját képedre és hasonlatosságodra megteremtsd. Könyörögve kérdem, ki vagy mi volt az oka annak, hogy az embert ekkora méltósággal ruháztad fel? Biztosan csak az a végtelen nagy szereteted, amellyel teremtményedet önmagadban szemlélted, és ez a szeretet ejtett foglyul téged. De világosan tudom azt is, hogy bűnei miatt az ember megérdemelten veszítette el azt a méltóságot, amellyel te ruháztad fel.

Te pedig ugyanettől a szeretetedtől indíttatva, amikor az emberi nemet ki akartad engesztelni önmagaddal, nekünk ajándékoztad egyszülött Fiad igéjét. Fiad valóságos közbenjáró és közvetítő lett közted és miköztünk; megigazulásunkká lett, aki megbűnhődte és magára vette a mi összes igaztalanságunkat és gonoszságunkat irántad való engedelmességből, hiszen te így rendelted, örök Atyánk, amikor elhatároztad, hogy magára vegye emberi természetünket. Ó, mérhetetlen mélységű szeretet: melyik szív volna annyira kemény, hogy érzéketlen maradna és meg ne nyílna, amikor látja ennek a megmérhetetlen fenségnek a leereszkedését abba a mélységbe és elesettségbe, amelyben emberségünk vergődik?

Mi a te képmásod vagyunk és te a miénk, hiszen az emberben te kapcsoltad egybe ezt a kettőt, amikor örök Istenségedet elrejtetted Ádám testének gyarló leple és anyagi korlátoltsága alá. Miért van így mindez? Egyedül a te kimondhatatlan szereteted az oka ennek. Erre a mérhetetlen szeretetedre, arra kérem fölségedet lelkem minden erejével, hogy irgalmazz kegyesen nyomorult teremtményeidnek.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 100, 1-3

Jóságról és igazságról dalolok; Uram, neked szól énekem. * Szeplőtelen úton járok, de te mikor látogatsz meg engem?

Tiszta szívvel akarok élni, házamnak belsejében. * Szeplőtelen úton járok, de te mikor látogatsz meg engem?

HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK

Téged, Isten, dicsérünk, *

téged Úrnak ismerünk!

Téged, örök Atyaisten, *

mind egész föld áld és tisztel.

Téged minden szép angyalok, *

kerubok és szeráfkarok,

egek és minden hatalmak, *

szüntelenül magasztalnak:

Szent vagy, szent vagy, *

erősséges szent Isten vagy!

Nagyságoddal telve ég s föld, *

dicsőséged mindent betölt.

Téged dicsér, egek Ura, *

apostolok boldog kara.

Dicséretes nagy próféták *

súlyos ajka hirdet és áld.

Jeles mártírseregek *

magasztalnak tégedet.

Vall tégedet világszerte *

szent Egyházad ezerszerte,

ó, Atyánk, téged *

s mérhetetlen nagy Fölséged,

s azt, ki hozzánk tőled jött le: *

Atya igaz Egyszülöttje,

és áldjuk veled *

vigasztaló Szentlelkedet.

Krisztus, Isten Egyszülöttje, *

Király vagy te mindörökre.

Mentésünkre közénk szálltál, *

szűzi méhet nem utáltál.

Halál mérgét megtiportad, *

mennyországod megnyitottad.

Isten jobbján ülsz most széket, *

Atyádéval egy fölséged.

Onnan leszel eljövendő, *

mindeneket ítélendő.

Téged azért, Uram, kérünk, *

mi Megváltónk, maradj vélünk.

Szentjeidhez végy fel égbe, *

az örökös dicsőségbe.

A következő rész tetszés szerint imádkozható:

Szabadítsd meg, Uram, néped, *

áldd meg a te örökséged!

Te kormányozd, te vigasztald, *

mindörökké felmagasztald!

Mindennap dicsérünk téged, *

szent nevedet áldja néped!

Bűntől e nap őrizz minket *

és bocsásd meg vétkeinket!

Irgalmazz, Uram, irgalmazz, *

híveidhez légy irgalmas!

Kegyes szemed legyen rajtunk, *

tebenned van bizodalmunk!

Te vagy, Uram, én reményem, *

ne hagyj soha szégyent érnem!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, bizalommal Atyánknak szólítunk téged. Tökéletesítsd szívünkben a fogadott fiúság lelkületét, hogy a megígért örökséget elnyerjük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky