2024. március 16.

Szombat, nagyböjti idő, 4. hét
4. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

HIMNUSZ

Ez most a kedvező idő,

kegyelmek napja ránk ragyog:

a lankadt földre hozza már

a böjt a boldog gyógyulást.

Krisztus nagy fénye tündököl,

üdvünknek nyitja napjait,

míg bűnnel sebzett szíveket

fegyelme gyógyít, jóra int.

Urunk, tarthassunk üdvösen

testben-lélekben böjtöket,

s utunkon biztos fény legyen

örök Húsvétod öröme.

Kegyes Háromság, tégedet

imádjanak már mindenek,

s kiket megújít nagy kegyed,

zengjük dicső, új éneked. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Az Úr kimentette őket az elnyomatásból.
78 (77). zsoltár, 40-72
Isten jósága és a nép hűtlensége az üdvtörténet folyamán
Ez mind intő példa lett számunkra (1 Kor 10, 6).
IV.

Hányszor lázadoztak Isten ellen a pusztában, *

hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban!

Istent kísértették újra meg újra, *

Izrael Szentjét keserítették.

Nem emlékeztek vissza hatalmas kezére, *

sem a napra, amikor kimentette őket az elnyomásból.

Amikor megmutatta jeleit Egyiptomban, *

csodáit művelte Tánisz mezején:

Vérré változtatta folyóikat s patakjaikat, *

hogy ne ihassanak.

Mérges legyeket küldött, hogy mardossák őket, *

és békákat, hogy így romlást hozzon rájuk.

Féreg fogára adta termésüket, *

munkájuk gyümölcsét a sáskáknak.

Szőlőjüket jégesővel pusztította el, *

fügefáikat felhőszakadással.

Jégverés irtotta csordáikat, *

nyájaikat tüzes villám.

Rájuk bocsátotta lobogó haragját, †

indulatát, ostorát, verését, *

ártó angyalok seregét.

Szabadjára engedte indulatát, †

nem kímélte őket a haláltól, *

életüket dögvésszel sújtotta.

Megölt minden első sarjat Egyiptomban, *

minden elsőszülött fiút Kám sátraiban.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az Úr kimentette őket az elnyomatásból.
2. ant. Bevezette őket szent hegyére az Úr.
V.

Kihozta népét, mint juhokat, *

mint nyájat terelgette őket a pusztában.

Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, *

de ellenségeiket a tenger borította el.

Bevezette őket szent földjére, *

a hegyre, melyet jobbja szerzett nekik.

Nemzeteket űzött ki előlük, †

és földjüket nekik adta örökségül, *

a pogányok sátraiba Izrael törzseit telepítette.

Mégis megkísértették és ingerelték a fölséges Istent, *

szövetségével mit sem törődtek.

Elpártoltak tőle, hűtlenné lettek, †

ugyanúgy, mint ősatyáik; *

mint a csalfa íj, eltérültek.

Pogány oltáraikkal fölingerelték őt, *

bálványaikkal féltékennyé tették.

Isten hallotta, és haragra gerjedt, *

és nagyon megutálta Izraelt.

Elhagyta silói hajlékát, *

sátorát, ahol emberek között lakott.

Fogságba juttatta hatalma jelét, *

ékességét ellenség kezébe.

Népét kiszolgáltatta a kardnak, *

szívét harag töltötte el öröksége ellen.

Fiaikat tűz emésztette meg, *

hajadon lányaik pártában maradtak.

Kard által hullottak el papjaik, *

özvegyeik nem sirathatták el őket.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Bevezette őket szent hegyére az Úr.
3. ant. Júda törzsére esett választása, és kiválasztotta Dávidot, szolgáját, hogy legeltesse Izraelt, az ő örökségét.
VI.

De aztán, mint álomból, felserkent az Úr, *

mint bor mámorából ébredő harcos.

Végigvert ellenségeik hátán, *

örök gyalázattal bélyegezte őket.

De József sátora nem kellett már neki, *

Efraim törzsét nem választotta,

hanem Júda törzsére esett választása, *

és Sion hegyére, amelyet szeretett.

Magasra építette szentélyét, akár az eget, *

örök alapot vetett neki, mint a földnek.

És kiválasztotta Dávidot, szolgáját, †

fölemelte a juhnyáj mellől, *

magához vette az anyajuhok mögül:

legeltesse népét, Jákobot *

és Izraelt, az ő örökségét.

És ő tiszta szívvel terelgette őket, *

ügyes kezű pásztorként járt előttük.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Júda törzsére esett választása, és kiválasztotta Dávidot, szolgáját, hogy legeltesse Izraelt, az ő örökségét.

Aki az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy,

Hadd derüljön fény a tetteire.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Számok könyvéből

20, 1-13; 21, 4-9

Vízfakasztás Meribánál és a rézkígyó

A kivonulástól számított negyvenedik esztendő első hónapjában Izrael fiainak egész közössége eljutott Cin pusztájába, s a nép letelepedett Kádesnél. Itt meghalt Mirjam, s ugyanitt el is temették.

A közösségnek nem volt semmi vize, ezért összeverődtek Mózes és Áron ellen. Az emberek Mózesnek támadtak, s ilyeneket kiabáltak: „Bár mi is elpusztultunk volna, mint ahogy testvéreinknek el kellett pusztulniuk az Úr színe előtt! Miért hoztátok ide az Úr közösségét ebbe a pusztába? Hogy itt pusztuljunk el jószágainkkal együtt? Miért vezettetek ki Egyiptomból, s hoztatok ide erre a szörnyű vidékre? Olyan vidékre, ahol nincs sem vetés, sem fügefa, sem szőlő, sem gránátalma, még ivóvíz sem?”

Mózes és Áron azonban eltűnt a közösség szeme elől, odamentek a megnyilatkozás sátorának bejáratához, és arcra borultak. Megjelent nekik az Úr dicsősége, s az Úr így szólt Mózeshez: „Fogd a botot, gyűjtsd egybe a közösséget, te és testvéred, Áron, és parancsoljátok meg a szemük láttára a sziklának, hogy adjon vizet! Fakassz vizet a sziklából, s igyon a közösség jószágával egyetemben!”

Mózes elvette a botot az Úr színe elől, ahogy parancsolta neki. Mózes és Áron a szikla elé hívta egybe a népet, majd Mózes megszólalt: „Halljátok hát, ti, lázadók! Tudunk-e nektek vizet fakasztani ebből a sziklából?” Ezzel fölemelte Mózes a kezét, és kétszer ráütött a sziklára. Bőséges víz fakadt belőle, s ivott a közösség jószágával együtt.

Az Úr azonban így szólt Mózeshez és Áronhoz: „Mivel nem hittetek nekem, s nem dicsőítettetek meg Izrael fiainak szeme láttára, nem vezethetitek el ezt a népet arra földre, amelyet majd adok nekik.” Ezek Meriba vizei, ahol Izrael fiai pörlekedtek az Úrral, ő pedig kinyilvánította szentségét.

Hór hegyétől a Sás-tenger felé vezető úton indultak tovább, hogy megkerüljék Edom országát. A nép azonban belefáradt a vándorlásba, és zúgolódott az Úr és Mózes ellen: „Miért hoztatok ki Egyiptomból? Hogy elpusztuljunk a pusztában? Hisz sem kenyér, sem víz nincs! Ez a nyomorúságos eledel utálattal tölt el minket.”

Erre az Úr tüzes kígyókat küldött a népre, ezek megmarták őket, úgyhogy Izrael fiai közül sokan meghaltak. Ennek láttára a nép Mózeshez járult, s megvallották: „Vétkeztünk, amikor zúgolódtunk az Úr ellen és teellened. Járj közben értünk az Úrnál, hogy vigye el ezeket a kígyókat rólunk!” Mózes tehát közbenjárt a népért. S az Úr így válaszolt Mózesnek: „Csinálj egy tüzes kígyót, s erősítsd egy póznára. Akit marás ért, s rátekint, életben marad!” Mózes tehát csinált egy rézkígyót, s egy póznára tette. Akit megmartak a kígyók, de föltekintett a rézkígyóra, az életben maradt.

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 3, 14. 15. 17

Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, * Hogy aki hisz benne, örökké éljen.

Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvösséget szerezzen a világnak. * Hogy aki hisz benne, örökké éljen.

MÁSODIK OLVASMÁNY

A II. vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű, az Egyház és a mai világ viszonyáról szóló lelkipásztori konstitúciójából

(Nn. 37-38)

Az ember tevékenységét a húsvéti misztériumban kell nemesebbé tenni

A Szentírás az örök emberi tapasztalattal összhangban arra tanítja a nagy családot, az emberiséget, hogy a haladás valódi kincs ugyan számára, de nagy kísértése is lehet: ha megzavarodik az értékek rendje, és a jó a rosszal keveredik, akkor az egyes emberek és csoportok már csak a maguk érdekét nézik, másokét nem.

Ez az oka, hogy a világ nem az igazi testvériség hazája, az emberiség nagyra nőtt hatalma pedig már magát az emberiséget fenyegeti pusztulással.

Ha tehát azt kérdezi valaki, hogy mi módon lehet fölébe kerekedni ennek a nyomorúságnak, a keresztények meggyőződéssel felelik: minden emberi tevékenységet, amelyet a kevélység és a helytelen önszeretet szüntelenül megront, Krisztus keresztje és feltámadása által kell megtisztítani és tökéletessé tenni.

Az ember, ha egyszer megváltotta őt Krisztus, és új teremtménnyé alakította a Szentlélek, igenis szeretheti Isten teremtményeit, kell is szeretnie. Ezeket ugyanis Istentől kapja; tisztelettel szemléli, mint kerül ki valamennyi Isten keze alól.

Hálát ad értük a Jótevőnek; a szegénység szellemében a lélek szabadságával használva és élvezve a teremtett dolgokat, a legigazibb módon jut birtokába a világnak: mint akinek semmije sincs, de mindene megvan. Hisz minden a tietek. Ti viszont Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig az Istené.

Az Isten Igéje ugyanis, aki által lett minden, megtestesült, itt lakott az emberek földjén, vagyis ízig-vérig emberként lépett be a történelembe, azt magához emelve és önmagában újra összefogva. Ő nyilatkoztatta ki nekünk, hogy az Isten szeretet, egyúttal arra tanít minket, hogy az ember tökéletesedésének, és következőleg a világ átalakításának alaptörvénye az új parancs: a szeretet.

Biztosítja tehát azokat, akik hisznek az isteni szeretetben, hogy a szeretet útja minden ember előtt nyitva áll, és hogy nem hiábavaló törekedni az egyetemes testvériségre. Arra is figyelmeztet, hogy a szeretet nem várja nagy tettek alkalmait; a szeretetet mindenekelőtt az élet köznapi helyzeteiben kell gyakorolni.

Krisztus mindannyiunkért, bűnösökért vállalta a halált, és példájával arra tanít, hogy nekünk is hordoznunk kell azt a keresztet, amelyet a test és a világ rak azok vállára, akik a békét és az igazságosságot keresik.

Krisztus, aki feltámadásával átvette uralmát – ő kapott meg minden hatalmat égen és földön –, Lelkének erejével mindjárt működni kezdett az emberek szívében: nem csupán a túlvilág vágyát ébreszti fel, hanem éppen ezáltal élteti, megtisztítja és erősíti a nemes kezdeményezéseket, amelyekkel az emberiség nagy családja emberségesebbé teszi a maga életét, és e célja szolgálatába állítja az egész földet.

Különbözők azonban a Lélek adományai: egyeseket arra hív, hogy nyilvános tanúságot tegyenek az égi haza utáni vágyról, és ezt ébren tartsák az emberiségben, másokat arra szólít, hogy az emberek evilági szolgálatára szenteljék magukat, és szolgálatukkal készítsék elő a mennyei ország alapanyagát.

És mindenkit szabaddá tesz a Lélek, hogy megtagadja az önszeretetet, és minden természetes erőt az emberi élet szolgálatába állítva lendüljön neki annak a jövőnek, amelyben maga az emberiség lesz Istennek tetsző áldozati ajándékká.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. 2 Kor 5, 15; Róm 4, 25

Krisztus azért halt meg mindenkiért, * Hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt, és feltámadt.

Vétkeinkért halált szenvedett, és megigazulásunkért feltámadt. * Hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt, és feltámadt.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, könyörülj rajtunk, és irányítsd szívünket, mert csak a te segítségeddel lehetünk kedvesek előtted. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky