Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Pásztorok áldott főpásztora, Krisztus,
szent követődnek ünnepelve napját
tárjuk eléd most lelkes énekünkkel
hódolatunkat.
Harcokban edzett hű fiadat egykor
égi kenettel belül gazdagítva
szent közösségnek gondos pásztorává
tette a Lélek.
Nyájadnak őre, pásztoraid tükre,
fénye a vaknak, elesettnek atyja,
lankadók lelke, mindeneknek mindig
mindene volt ő.
Krisztus, a jókat jutalmul az égben
megkoronázod; minekünk is add meg,
hogy pásztorunkat, nyomdokain járva,
mennybe kövessük.
Himnusszal áldjuk mindeneknek Atyját,
felmagasztalván, Isten Fia, téged,
Szentlélek Istent ugyanúgy dicsérjük
szerte a földön. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Szeretlek, Uram, én erősségem! *
† Uram, erősítőm, menedékem, szabadítóm!
Istenem, segítőm, akiben remélek, *
oltalmazóm, hatalmas szabadítóm és pártfogóm!
Segítségül hívlak, áldott Istenem, *
s akkor ellenségeimtől megszabadulok.
Rám zúdultak a halál hullámai, *
pusztító áradat rettent engem.
Rám tekeredtek az alvilág kötelékei, *
hurkot vetett nyakamra a halál.
Nyomorúságomban az Urat szólítottam, *
Istenemhez kiáltottam.
Templomában szavamat meghallotta, *
s kiáltásom színe elé, füléig hatolt.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Megindult és megrendült a föld, †
a hegyek alapja rengett, és megingott, *
mert Isten haragra gyúlt.
Orrából füst lövellt, †
szájából emésztő tűz; *
perzselő parázs izzott benne.
Lehajlította az eget, és leszállt, *
lába sötét felhőre lépett.
Kerubra hágott, úgy röpült, *
szelek szárnyán siklott tova.
Homályba burkolózott; †
mint valami sátor, úgy takarta őt *
sötétlő víz, égi felhő.
Arcának fényétől a felhők szétfutottak, *
jégeső zuhogott és tüzes villám.
Mennydörgött az égből az Úr, †
megzengette hangját a Fölséges, *
jégeső zuhogott és tüzes villám.
Nyilait hullatta, és szétszórta őket, *
villámait szórta, és rájuk ijesztett.
Előtűntek a vizek medrei, *
feltárultak a földkerekség alapjai
az Úr feddő szavától, *
tomboló haragja viharától.
Lenyúlt a magasból, s megragadott engem, *
az áradó vizekből magához emelt.
Kiragadott szörnyű ellenségeim közül, †
azok közül, akik gyűlölnek, *
és erősebbek, mint én vagyok.
Sanyarúságom idején rám törtek, *
az Úr azonban oltalmamra kelt,
kivezetett biztonságos helyre, *
megszabadított, mert kedvét leli bennem.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint, *
és megfizetett tiszta kezemért,
amiért az Úr ösvényein jártam, *
és gonoszul nem hagytam el Istenemet,
mert szemem előtt áll minden törvénye, *
és parancsait el nem vetettem.
Szeplőtelen voltam előtte, *
és a gonosztól őrizkedtem.
Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint, *
mivel kezem tiszta maradt szeme előtt.
A szenthez szent vagy, *
a jóhoz jóságos,
a tisztához tiszta, *
ám a ravasznak túljársz az eszén.
Megszabadítod a megtiport népet, *
de a nagyralátó kevélyt megalázod.
Mécsvilágot gyújtasz nekem, Uram, *
fénysugarat adsz nekem, Istenem, a sötétségben.
Ha velem vagy, rárontok az ellenség hadára, *
Istenemmel együtt fölhágok a várfalakra is.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Mindenki csodálkozott a fönséges szavakon,
Amelyek ajkáról fakadtak.
ELSŐ OLVASMÁNY
Jeremiás próféta könyvéből
2, 1-13. 20-25
Isten népének hűtlensége
Így szólt hozzám az Úr:
„Menj, és kiáltsd Jeruzsálem lakóinak a fülébe: »Ezt mondja az Úr: Még emlékszem ifjúkorod hűségére és jegyességed idejének szeretetére. Hogy követtél akkor a pusztában, azon a földön, amelyen nem szoktak vetni! Izrael akkor az Úr szent tulajdona volt, az ő aratásának első termése. Azok, akik enni próbáltak belőle, mind megbűnhődtek, bajok szakadtak rájuk – mondja az Úr. Halljátok az Úr szavát, Jákob háza és Izrael házának minden nemzetsége!«
Ezt mondja az Úr: Mi kivetnivalót találtak bennem atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem? Üres semmiségnek szegődtek nyomába, így maguk is semmivé lettek. Még csak azt sem mondták: »Hol van az Úr, aki felhozott minket Egyiptom földjéről, aki átvezetett a sivatagon, a kietlen és puszta földön, a szomjúság és a halál árnyékának földjén, amelyen senki sem jár, és ember sem lakik?« Én vezettelek el benneteket a termékeny földre, hogy gyümölcsét és bőséges javait élvezzétek. De ti, alighogy bevonultatok, megfertőztétek földemet, és tulajdonomat utálatossá tettétek. A papok sem kérdezték: »Hol van az Úr?« És akik a törvényt magyarázzák, azok sem ismertek. A pásztorok ellenem lázongtak, a próféták meg Baal nevében prófétáltak, és azokhoz szegődtek, amik tehetetlenek.
Ezért még számadást tartok veletek – mondja az Úr –, és perbe szállok fiaitok fiaival is. Hajózzatok át Kittim szigeteire, küldjetek követséget Kedárba, figyeljétek meg jól és nézzétek meg: Vajon történt-e ott ilyen dolog? Fölcserélte-e valamelyik nemzet isteneit, jóllehet azok nem is istenek? S az én népem mégis fölcserélte Dicsőségét olyasmivel, ami csupa tehetetlenség.
Ámuljatok el rajta, ti, egek, borzadjatok meg és rémüljetek el! – mondja az Úr. Mert kétszeres gonoszságot követett el népem: elhagytak engem, az élő vizek forrását, azért, hogy ciszternákat ássanak maguknak, ciszternákat, amelyek megrepedeznek, így nem tarthatják meg a vizet.
Bizony, régen széttörted már igádat, és széttépted bilincseidet. Így szóltál: »Nem szolgállak tovább!« Ugyanakkor minden magaslaton és minden lombos fa alatt lefeküdtél, te céda nő.
Mint nemes szőlővesszőt, úgy ültettelek el, mint egészen kiváló fajtát. Hogy is lett belőled vadszőlő, vadszőlőnek fattyú hajtása? Még ha nátronnal mosod is magadat, és jó sok lúgot használsz is hozzá: gonoszságod akkor is megmarad színem előtt, bélyegül – mondja az Úr, a Seregek Istene. Hogy is mondhatnád: »Nem vagyok tisztátalan, nem szegődtem a Baalok nyomába?« Nézd csak meg lábad nyomát a Völgyben, és ismerd el, mit tettél!
Olyan vagy, mint a gyors lábú tevekanca, amely szertekalandozik útjain, majd kitör a pusztába, s vágytól lihegve levegő után kapkod. Ki csillapíthatná le gerjedelmét? Bárki keresi, nem fárad hiába, megtalálhatja, együtt a párjával. Vigyázz a lábadra, nehogy lejárd még a sarudat is; és a torkodra, nehogy egészen kiszáradjon! Ám te így beszélsz: »Mit törődöm vele! Akkor is az idegeneket szeretem, mégis a nyomukba szegődöm.«”
VÁLASZOS ÉNEK
vö. Jer 2, 21; Mt 21, 43; Iz 5, 7
Mint nemes szőlővesszőt, úgy ültettelek el, mint egészen kiváló fajtát. Hogy is lett belőled vadszőlő, vadszőlőnek fattyú hajtása? * Ezért elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét.
Azt vártam, hogy igaz tetteket vigyetek végbe, s lám, gaztetteket követtek el. Azt vártam, hogy irgalom terem nálatok, de csak jajkiáltás hallik. * Ezért elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspök Vallomásainak könyvéből
(Lib. 7, 10. 18; 10, 27: CSEL 33, 157-163. 255)
Ó, örök igazság! Ó, igaz szeretet! Ó, szeretetreméltó örökkévalóság!
Intést kaptam, hogy térjek magamba, és azért vezetéseddel bensőm mélységébe léptem. Megtehettem, mert te lettél segítőm. Beléptem. Lelkem szeme bármilyen gyönge volt, de lelkem e szeme fölött, értelmem fölött, változhatatlan világosságot láttam. Nem a testi szemmel is látható mindennapi világosságot. Nem is ezzel a világossággal valami egyneműt, ennél talán nagyobbat, vakítóbban világítót és özönével mindent betöltőt. Nem ebből származott, hanem másmilyen volt, minden egyébtől ugyancsak eltérő. Nem úgy terült értelmem fölé, mint például a vízre az olaj, vagy földünkre az ég. Magasabban volt, mert ő alkotott engem, és én alatta voltam, hiszen tőle kaptam létezésemet. Ha valaki az igazságot ismeri, ismeri ezt a fényt is.
Ó, örök igazság! Ó, igaz szeretet! Ó, szeretetreméltó örökkévalóság! Te vagy ez, Istenem. Éjjel-nappal hozzád sóhajtozom. Midőn első ízben észrevettelek, magadhoz emeltél engem, hogy rádöbbenjek: valóban létezik, amit ismernem kellene, de ismeretére még nem vagyok alkalmas. Nagy erősen reám sugaraztál, és visszalökted gyönge pillantásomat. Szeretet és borzongás remegett végig rajtam. Ráeszméltem, hogy messze bolyongok tőled, és nem hasonlítok hozzád ezen a vidéken. Mintha a magasságból szavadat hallottam volna: „Én az erősek eledele vagyok. Növekedj, és eszel majd belőlem. Nem te változtatsz azonban engem magadba, mint tested eledelét, hanem te változol majd belém.”
Utat kerestem, miképpen szerezzek erőt, amely alkalmassá nevel majd arra is, hogy élvezzelek téged. És nem találtam, míg nem öleltem át az Isten és az ember közötti közvetítőt, az ember Krisztus Jézust. Ő mindenek fölött való, örökké áldott Isten. Hívogat és szólongat bennünket: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Az eledelt, amelynek vételére még gyönge voltam, a test leplébe zárta, mert az Ige testté lett, hogy tejjel etesse csecsemőkorunkat Bölcsességed révén. Mindent általa teremtettél.
Éppen olyan régi, mint örökkön új Szépség: későn gyulladt föl szereteted bennem. Íme, belül voltál, én pedig kívül, és kint kerestelek. Szépséges világodnak én rútságommal rohantam neki. Velem voltál, de én nem voltam veled. Távol tartottak tőled engem olyan dolgok, amelyek nem léteznének, ha nem volnának benned. Hívtál, kiáltottál, és összetörted süketségemet. Fölcsillámlottál, sugarad rám özönlött, és messze űzted vakságomat is. Illatoztál, én lélegzetet vettem, és már lihegek feléd. Megízleltelek, már éhezek reád, és szomjúhozlak téged. Érintettelek, és fölgyulladt a vágyam, hogy békédet elnyerjem.
VÁLASZOS ÉNEK
Ó, igazság, szívem fénye, nem sötétségeim szóltak hozzám; eltévelyegtem, de visszaemlékeztem reád, * És íme, nyugtalanul visszatérek, és forrásodhoz vágyódom.
Nem én vagyok az életem; rosszul éltem magammal, de benned újjáéledek. * És íme, nyugtalanul visszatérek, és forrásodhoz vágyódom.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, újítsd meg Egyházadban azt a lelkületet, amellyel betöltötted Szent Ágoston püspök szívét, hogy mi is egyedül téged szomjazzunk és keressünk, igaz bölcsesség forrása és minden szeretet szerzője. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky