2024. június 1.

Szent Jusztínusz vértanú
emléknap


Jusztínusz a II. század elején pogány családból született a szamariai Szichemben (ma Nablus). A pogány bölcseleti iskolákban nem találta meg Istent. Megtérve sokat írt a vallás védelmében. Két Apológiája és a Dialógus a zsidó Trifonnal című párbeszéde maradt csak fenn. Rómában iskolát nyitott, és nyilvános vitákat tartott. Társaival együtt vértanúságot szenvedett Rómában Marcus Aurelius idején, 165 körül.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Siess, ó boldog vértanú,

köszöntsd győzelmed ünnepét,

ma nyerted véred díjaként

fejed köré a koszorút.

A világ éjéből e nap

bírót, bakót mikor levert,

téged fénylő egekbe vitt,

és Krisztus nyájához sorolt.

Most angyalok közt van helyed,

s fehér ruhában tündökölsz:

tisztára mostad, hős tanú,

véred patakját ontva rá.

Állj mellénk, könyörgő szavad

Krisztus kegyelmét esdje le:

hajoljon hozzánk kegyesen

s oldjon fel vétkeink alól.

Csak kis időre szállj közénk,

Krisztus kegyét terjeszd ki ránk.

A bűntől terhelt szíveket

bocsánat könnyebbítse meg.

Atyát, Fiát s Vigasztaló

Lelkét dicsérjük szüntelen,

ki dicsőséggel koronáz

örökre téged odafenn. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Az Úr megidézi az eget és a földet, hogy ítéletet tartson népe fölött.
50 (49). zsoltár
A helyes vallásosság
Nem azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt, hanem hogy teljessé tegyem (vö. Mt 5, 17).
I.

Megszólal az Úr, az istenek Istene, *

napkelettől napnyugatig szólítja a földet.

A szépséges Sionból ragyogva jelenik meg Isten, *

jön a mi Istenünk, és nem hallgat.

Emésztő tűz lobog színe előtt, *

körülötte szélvihar tombol.

Szólítja onnan felülről az eget és a földet, *

hogy ítéletet tartson népe fölött.

„Gyűjtsétek elém választottaimat, *

akik velem áldozatban szövetségre léptek!”

Igazságosságát hirdetik az egek, *

Isten maga tart ítéletet.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az Úr megidézi az eget és a földet, hogy ítéletet tartson népe fölött.
2. ant. Hívj segítségül, amikor bajba kerülsz, és megmentelek.
II.

„Halljad, én népem, hadd szóljak, †

Izrael, hadd tanúskodjam ellened: *

Isten, a te Istened én vagyok.

Nem áldozataid miatt dorgállak, *

égőáldozataidat látom szüntelen.

Nem kell nekem házadból a növendékbika, *

sem nyájaidból a kecskebak.

Úgyis enyém az erdő és minden vadja *

és a hegyek ezernyi állata.

Ismerem én az ég minden madarát, *

és enyém, ami csak mozdul a réten.

Ha éhezném, nem szólnék neked, *

mert enyém a földkerekség és ami azt betölti.

Megeszem talán a bikák húsát? *

Vagy a bakok vérét megiszom?

Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát, *

és teljesítsd fogadalmadat a Fölséges előtt.

Hívj segítségül, amikor bajba kerülsz, *

megmentelek akkor, és te áldani fogsz.”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Hívj segítségül, amikor bajba kerülsz, és megmentelek.
3. ant. A dicséret áldozata tisztel meg engem.
III.

A gonoszhoz pedig így beszél Isten: †

„Törvényeimet mit emlegeted, *

és miért veszed ajkadra szövetségemet?

Hiszen a fegyelmet gyűlölöd, *

és megveted szavaimat.

Hogyha tolvajt látsz, társául szegődöl, *

és szövetkezel a házasságtörővel.

Szádból gonosz beszéd árad, *

nyelved csalárdságot sző.

Leülsz, és máris gyalázod testvéred, *

és mocskolod anyád fiát.

Te így tettél, és én hallgassak? *

Azt véled, hogy hozzád hasonló vagyok?

Pörbe szólítalak most, *

és mindezt számon kérem tőled.

Ti, akik Istenről megfeledkeztek, szálljatok magatokba; *

különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket.

Aki a dicséret áldozatát áldozza, az tisztel engem; †

és akinek útja szeplőtelen, annak megadom, *

hogy meglássa Isten üdvösségét.”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. A dicséret áldozata tisztel meg engem.

Szüntelenül imádkozunk értetek, és könyörgünk.

Hogy Isten akaratát teljesen megismerjétek.

ELSŐ OLVASMÁNY

Jób könyvéből

13, 13 – 14, 6

Jób Istenhez fellebbez

Jób ezt válaszolta barátainak: „Legyetek most csendben, hadd beszéljek! Aztán jöjjön, aminek jönnie kell! Húsomat fogam közt magam fogom vinni, s a kezembe veszem életemnek sorsát. Öljön hát meg! Úgysincs semmi reménységem. De hogy utam igaz, azt kimutatom! Hisz már ez maga is mentségemre szolgál, mert a bűnös nem mer színe elé lépni.

Figyeljetek tehát szavamra pontosan! Amit mondok, az hatoljon fületekbe! Lám, készen állok az ítéletre, és nagyon jól tudom, hogy igazam van. Ki az, aki velem perbe akar szállni? Kész vagyok hallgatni, akár meg is halni.

Két dologtól szeretném, hogyha megkímélnél, akkor nem bújok el a színed elől. Az egyik, hogy vedd le rólam a kezedet, ne kelljen előtted félelemben élnem. Aztán szólíts, és én megfelelek neked, de én szóljak előbb, s te csak választ adj. Mekkorák lehetnek bűneim, hibáim? Fedd fel adósságom s minden gonosztettem! Miért rejted el arcodat előlem, miért veszel olybá, mint ellenségedet? Hulló falevelet akarsz ijesztgetni, kiszáradt pozdorját üldözőbe venni? Keserű dolgokat írsz elő számomra, ifjú botlásaim írod rovásomra. Te zártad a lábam kalodába, minden utamat szemmel tartod, és vonást húzol a lábam körül. Mint a pudvás fa, szétesik életem, mint a ruhadarab, amit molyok rágnak.

Minden ember, aki anyától született, szegény a napokban, de jóllakik gonddal. Mint virág kinyílik, azután elhervad; eltűnik, mint árnyék, nincsen maradása. Nyitva tartod te is szemedet fölötte, s bírói székedhez viszed ítéletre. Tisztátalantól vajon születhet-e tiszta? Nem, egyetlen egy sem!

Hogyha már előre kimérted napjait, hónapjai számát meghatároztad, s kijelölted célját, amit túl nem léphet, akkor ne nézz rá, hagyd inkább magára, amíg le nem tölti idejét a szolga.”

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Jób 13, 20. 21; vö. Jer 10, 24

Ne távolíts el, Uram, színed elől, vedd le rólam a kezedet, * Ne kelljen előtted félelemben élnem.

Fenyíts meg, Uram, de csak mértékkel, nehogy haragodban megsemmisíts! * Ne kelljen előtted félelemben élnem.

MÁSODIK OLVASMÁNY

A Szent Jusztínusz és társai vértanúságáról készült aktákból

(Cap. 1-5: cf. PG 6, 1566-1571)

Állhatatosak voltak a keresztények igaz tanításában

A szenteket – elfogatásuk után – Rómába hurcolták Rusztikusz prefektus elé. Midőn a törvényszék elé állították őket, Rusztikusz prefektus így szólt Jusztínuszhoz: „Mindenekelőtt tégy hitet az istenekre, és kövesd a császári parancsokat.” Jusztínusz felelt: „Bíróság elé állítani és elfogatni senkit sem lehet azért, mert engedelmeskedünk Üdvözítőnk, Jézus Krisztus parancsainak.”

Erre Rusztikusz megkérdezte: „Miféle tanokat vallasz?” Jusztínusz így felelt: „Bár iparkodtam megismerni mindenféle tant, de csak a keresztények igaz tanításához csatlakoztam: ennek igazságait csupán azok nem fogadják el, akik tévedésekben botorkálnak.”

Rusztikusz prefektus kérdezte: „Helyesnek ítéled azokat a tanokat, te szerencsétlen?” Jusztínusz felelt: „Igen, sőt, igaz dogmaként fogadom el azokat.”

Rusztikusz prefektus: „Mi ez a dogma?” Jusztínusz felelt: „Az, hogy a keresztények Istenét tiszteljük, akit egyedül vallunk Teremtőnek az idők kezdetétől, és az egész teremtett látható és láthatatlan világ Alkotójának, és tiszteljük Jézus Krisztust, az Isten Fiát, akit a próféták előre megjövendöltek, mint az emberiség javára eljövendő üdvösség Hírnökét és mint a kiválasztott tanítványok Mesterét. És én, mivelhogy csak ember vagyok – úgy vélem –, csupán parányit mondhatok annak végtelen istenségéről, akit az imént Isten Fiának mondtam, jóllehet ismerem a róla szóló prófétai jövendölések bizonyító erejét. Tudom ugyanis, hogy az égből kaptak ihletést a próféták, és így jövendölték meg az emberek közé való eljövetelét.”

Rusztikusz megkérdezte: „Tehát keresztény vagy te?” Jusztínusz felelt: „Úgy van. Keresztény vagyok.”

A prefektus Jusztínuszhoz: „Hallom, hogy tudósnak tartanak, és te is úgy gondolod, hogy ismered ezeket az igaz tanokat; ha most megkorbácsoltatás után fejedet veszik: vallod-e meggyőződéssel, hogy a mennybe szállsz?” Jusztínusz felelt: „Remélem, hogy az ő honában lakom majd, ha mindezeket elszenvedtem; tudom ugyanis, hogy mindazok, akik helyesen éltek, megkapják az isteni kegyelmet egészen a világ végezetéig.”

Rusztikusz prefektus kérdése: „Tehát azt hiszed, hogy majd a mennybe szállsz, és ott majd elnyered a neked szánt jutalmat?” Jusztínusz felelt: „Nemcsak hiszem, de határozottan tudom, és biztosra is veszem.”

Rusztikusz prefektus válasza: „De térjünk csak vissza a kitűzött tárgyhoz, amely most szükséges és sürgős. Most tehát mindnyájan, akik csak itt vagytok, egyetértve áldozzatok az isteneknek!” Jusztínusz így felelt: „Egyetlen egy helyesen gondolkodó jámbor ember sem vetemedik istentelenségre.”

Rusztikusz prefektus válasza: „Ha nem teljesítitek ezt a parancsot, akkor kegyetlenül megkínoztatlak benneteket.” Jusztínusz így felelt: „Epedve várjuk, hogy Urunkért, Jézus Krisztusért kínzásokat szenvedve üdvözüljünk. Ez ad majd nekünk üdvösséget és megnyugvást a mi Urunk és Üdvözítőnk sokkal félelmetesebb és egyetemes ítélőszéke előtt.”

Ugyanígy nyilatkozott a többi vértanú is: „Tedd, amit akarsz; mert mi keresztények vagyunk, és a bálványoknak nem áldozunk.”

Rusztikusz prefektus kihirdette az ítéletet: „Akik az isteneknek áldozni és a császár parancsának engedelmeskedni nem akarnak, azokat megkorbácsolásuk után vezessék el, hogy a törvény előírása szerint halállal bűnhődjenek.” E szent vértanúk Istent dicsőítve kimentek a kivégzés szokott helyére, és ott Üdvözítőnket megvallva lefejezték őket, és így szenvedték el a vértanúhalált.

VÁLASZOS ÉNEK

ApCsel 20, 21. 24; Róm 1, 16

Hirdettem az evangéliumot, hogy higgyenek Urunkban, Jézus Krisztusban; mit sem aggódom: * Kevésbe veszem életemet, csakhogy végigfussam pályámat, és teljesítsem a feladatot, amelyet kaptam, hogy tanúságot tegyek az Isten kegyelmét hirdető evangéliumról.

Nem szégyenlem ugyanis az evangéliumot, hiszen Isten üdvösséget hozó ereje minden hívőnek: először is a zsidónak, azután a pogánynak. * Kevésbe veszem életemet, csakhogy végigfussam pályámat, és teljesítsem a feladatot, amelyet kaptam, hogy tanúságot tegyek az Isten kegyelmét hirdető evangéliumról.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te Szent Jusztínusz vértanút arra tanítottad, hogy a világ szemében botrányt jelentő keresztet vállalja, és így Jézus Krisztus mindent felülmúló ismeretére eljusson. Közbenjárására engedd, hogy a tévedések veszélyeit legyőzve erősek maradjunk a hitben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky