2024. május 18.

Szent I. János pápa és vértanú
tetszés szerinti emléknap


Toscanában született, a római egyház püspöke lett 523-ban. Jusztinosz császárhoz Konstantinápolyba mint Theodorik király követe ment el. Innen hazatérve a király elfogatta, mivel sikertelen követjárása miatt megneheztelt rá. Ravennában börtönbe vetette, ahol 526. május 18-án meghalt.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Siess, ó boldog vértanú,

köszöntsd győzelmed ünnepét,

ma nyerted véred díjaként

fejed köré a koszorút.

A világ éjéből e nap

bírót, bakót mikor levert,

téged fénylő egekbe vitt,

és Krisztus nyájához sorolt.

Most angyalok közt van helyed,

s fehér ruhában tündökölsz:

tisztára mostad, hős tanú,

véred patakját ontva rá.

Állj mellénk, könyörgő szavad

Krisztus kegyelmét esdje le:

hajoljon hozzánk kegyesen

s oldjon fel vétkeink alól.

Csak kis időre szállj közénk,

Krisztus kegyét terjeszd ki ránk.

A bűntől terhelt szíveket

bocsánat könnyebbítse meg.

Atyát, Fiát s Vigasztaló

Lelkét dicsérjük szüntelen,

ki dicsőséggel koronáz

örökre téged odafenn. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Adjatok az Úrnak hálát jóságáért, az emberekkel tett nagy csodáiért! Alleluja.
107 (106). zsoltár
Hálaadás a szabadulásért
Isten a tanítást Izrael fiainak adta, amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által (ApCsel 10, 36).
I.

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, *

mert örökké szeret minket.

Így szóljanak azok, akiket megváltott az Úr, *

akiket megmentett az ellenség kezéből,

és akiket minden tájról összegyűjtött, †

napkeletről és napnyugatról, *

északról és délről.

Bolyongtak a pusztában, a sivatagban, *

lakott város felé utat nem találtak.

Az éhségtől és a szomjúságtól *

szinte elepedt a lelkük.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Egyenes úton vezette őket, *

hogy lakott városba jussanak.

Adjanak hálát az Úrnak jóságáért, *

az emberek fiaival tett nagy csodáiért,

mert bő vizet adott a szomjazóknak, *

és az éhezőket jóllakatta.

Sötétben, a halál árnyékában ültek, *

nyomorultan, vasra verve,

mert ellenszegültek Isten szavának, *

a Magasságbeli döntését megvetették.

Ezért alázta meg szívüket szenvedéssel, *

elestek, és nem volt, aki fölsegítse őket.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Kivezette őket a sötétből, a halál árnyékából, *

és bilincseiket összetörte.

Adjanak az Úrnak hálát jóságáért, *

az emberekkel tett nagy csodáiért,

mert az érckapukat összetörte, *

és a vas-zárakat összezúzta.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Adjatok az Úrnak hálát jóságáért, az emberekkel tett nagy csodáiért! Alleluja.
2. ant. Láthatták az Úr nagy tetteit és csodáit. Alleluja.
II.

A gonoszság útján balgaságba estek, *

és bűneik miatt nyomorba jutottak.

Megutáltak minden eledelt, *

s már a halál kapujához értek.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Elküldte igéjét, és meggyógyította őket, *

életüket kimentette a pusztulásból,

hogy az Úrnak hálát adjanak jóságáért, *

az emberekkel tett nagy csodáiért,

hogy a dicséret áldozatát bemutassák, *

és ujjongással hirdessék tetteit.

Akik hajóikon mély tengerre szálltak, *

és a nagy vizek hátán végezték munkájukat,

azok láthatták az Úr nagy tetteit, *

és csodáit a mély tengeren.

Szavára szélvihar támadt, *

és hullámok tornyosultak:

Felemelkedtek az égig, †

majd lezuhantak a mélységekig, *

s nagy veszedelmükben már kétségbeestek.

Meginogtak, tántorogtak, mint a részeg, *

és odaveszett minden bölcsességük.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Szellővé csendesítette a vihart, *

a hullámok elcsitultak.

Örültek is a nagy csendességnek; *

így vezette őket az óhajtott kikötőbe,

hogy az Úrnak hálát adjanak jóságáért, *

az emberek fiaival tett nagy csodáiért,

és hogy magasztalják őt a nép gyülekezetében, *

és a vének tanácsában is dicsőítsék.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Láthatták az Úr nagy tetteit és csodáit. Alleluja.
3. ant. Látják ezt az igazak, és örvendeznek, és megértik az Úr szeretetét. Alleluja.
III.

A folyókat sivataggá tette, *

és a forrásokat szomjas földdé,

a termőföldet pedig szikessé, *

az ott lakók bűnei miatt.

Aztán a pusztát tóvá változtatta, *

a kiszáradt földet vizek forrásává.

Ott telepítette le az éhezőket, *

hogy lakóvárost alapítsanak.

Bevetették földjüket, telepítettek szőlőt, *

és az bőséges termést hozott nekik.

Megáldotta őket, és megsokasodtak, *

és jószágaik számát nem engedte fogyni.

Majd ismét megfogyatkoztak, nyomorba jutottak, *

és gyötrődtek bajtól, szenvedéstől.

De aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, *

és úttalan pusztán hagyja bolyongani:

az felemelte nyomorából a szegényt, *

és nemzetségüket, mint nyájat megsokasította.

Látják ezt az igazak, és örvendeznek, *

ám bezárul minden gonosz ajka.

Ki olyan bölcs, hogy felfogja ezt, *

és megértse az Úr szeretetét?

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Látják ezt az igazak, és örvendeznek, és megértik az Úr szeretetét. Alleluja.

Isten új életre hívott minket, alleluja.

Jézus Krisztusnak a halálból az élő reményre való feltámasztása által, alleluja.

ELSŐ OLVASMÁNY

Szent János apostol harmadik levele

Járjunk az igazság útján!

Én, „az öreg”, kedves Gájuszomnak, akit az Igazságban szeretek.

Kedvesem, kívánom, hogy minden sikerüljön neked, és egészséges légy testben is, lélekben is. Nagyon örültem, amikor testvérek érkeztek, és tanúsították, hogy igaz vagy, s az igazság útján jársz. Nincs nagyobb örömöm, mint amikor hallom, hogy gyermekeim az igazság útján járnak.

Kedvesem, te helyes magatartást tanúsítasz a testvérek iránt, kivált az idegenek iránt. Ez bizonyítja szeretetedet az Egyház színe előtt; jól teszed, ha ezentúl is Istenhez méltó útravalóval bocsátod őket útnak. Mert az ő nevéért keltek útra, s a pogányoktól nem fogadtak el semmit. Ezért ezeket az embereket nekünk kell befogadnunk, hogy munkatársaik legyünk az Igazság szolgálatában.

Írtam valamit az Egyháznak, de Diotrefész vezetésre törekszik, nem fogad el minket. Ezért, ha majd megérkezem, szóba hozom viselt dolgait, hogy mindent összefecseg rólunk. Sőt még ezzel sem elégszik meg, hanem egyfelől nem fogadja be a testvéreket, másfelől azokat, akik erre hajlandók volnának, megakadályozza benne, és kitiltja az Egyházból.

Kedvesem, ne a rosszat utánozd, hanem a jót. Aki a jót teszi, az Istentől van, aki a rosszat teszi, az nem látta az Istent. Demetriusz mellett mindenki, még maga az Igazság is bizonyságot tesz; mi is tanúskodunk, és te tudod, hogy igaz a tanúságunk.

Még sok mindent tudnék neked írni, de nem akarom neked tintával és nádtollal írni. Remélem, hogy rövidesen látlak, és akkor élőszóval beszélgetünk. Béke veled! Üdvözölnek barátaid. Üdvözöld barátainkat, név szerint.

VÁLASZOS ÉNEK

3 Jn 11; 1 Pét 2, 19

Ne a rosszat utánozd, hanem a jót. * Aki a jót teszi, az Istentől van, alleluja.

Érdemet szerez, aki Istenre való tekintettel türelmesen elviseli a fájdalmat. * Aki a jót teszi, az Istentől van, alleluja.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Avilai Szent János áldozópap levelezéséből

(Ep. Ad amicos, 58: Opera omnia, edit. B.A.C. 1, 533-534)

Jézus élete legyen nyilvánvaló bennünk!

Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és a minden vigasztalás Istene! Ő megvigasztal minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik szomorúak, azt a vigasztalást nyújtva nekik, amelyet ő nyújt nekünk. Amilyen bőven kijut nekünk Krisztus szenvedéseiből, olyan bőven lesz részünk Krisztus révén a vigasztalásban is.

Szent Pál apostol szavai ezek, akit háromszor megbotoztak, ötször megvertek, egyszer megköveztek, félholtan hagytak ott, üldözte mindenfajta ember, nem is egyszer vagy kétszer gyötörték meg kínzásokkal és nyomorgatásokkal, miként maga írja az egyik helyen: Mindig halálra szánnak minket Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen bennünk. Szent Pál mind e nyomorúság közepette nem zúgolódik és panaszkodik Isten ellen, mint a gyenge emberek szoktak; nem is szomorkodik, mint a dicsőségre és élvezetre vágyó emberek teszik; nem is könyörög az Istenhez azért, hogy szabadítsa meg mindezektől, mint akik ezeket nem ismerik még, és ezért nem is akarnak részesedni ezekben; nem is becsüli le ezeket, mint mások, akik ezeket kevésre becsülik. Mindezekben részesülve és minden gyengesége ellenére e gyötrelmek közepette is áldotta Istent, hálát adott az érdemek Osztogatójának, és boldognak tartotta magát, mert szenvedhetett annak a tiszteletére, aki annyi megaláztatást szenvedett el értünk, hogy egyrészt megszabadítson bennünket attól a gyalázattól, amely bűneink miatt nehezedett ránk, másrészt pedig felmagasztaljon és kitüntessen bennünket Isten fogadott gyermekeinek a lelkületével, és megadja a mennyei boldogság zálogát és biztosítékát. Ó, hőn szeretett testvéreim! Nyissa meg hát szemeteket Isten, hogy lássátok, mekkora nagy jutalom származik abból, amit ez a világ megvetendőnek tart, és hogy milyen nagy dicsőséget szerzünk ebben a dicstelenségben, amikor csak Isten dicsőségét keressük. Lássátok meg, hogy milyen nagy dicsőségünkre válik a mostani szorongattatás, és nézzétek, mint tárja ki Isten az ő hívogató, baráti és ölelő karját, hogy átkarolja azokat, akik megsebesültek az érte való küzdelemben, ez sokkal nagyobb édességet biztosít minden evilági méznél. És ha ezt egyszer is megízleljük, még jobban vágyódunk ezek közé az ölelő karok közé, hiszen ki az, aki nem vágyódik az után, aki mindenekfelett szeretetre méltó és kívánatos, kivéve azt, aki még a vágyakozástól is fél? Ha tehát az említett dicsőség tetszik nektek, és szeretnétek azt meglátni és élvezni, akkor jól jegyezzétek meg, hogy nincs biztosabb odavezető út a szenvedésnél. Ez az a kitaposott út, amelyen Krisztus és minden követője járt. Szűk útnak hívja ezt, de biztosan az örök életre vezet. És ő tanítja, hogy ha hozzá akarunk menni, akkor járjunk azon az úton, amelyen ő maga is járt. Ha ugyanis az Isten Fia a meggyaláztatás útján járt, akkor nem illik, hogy az emberek gyermekei a megtiszteltetés útját keressék, mert nem nagyobb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Úgy rendelte Isten, hogy lelkünk semmiben sem találhatja meg a nyugalmát, és ne is keressen más táplálékot e világon, mint az Úr keresztjével vállalt szenvedéseket.

VÁLASZOS ÉNEK

2 Kor 4, 11. 16

Életünkben állandóan ki vagyunk téve a halálnak Jézusért, * Hogy majd Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön, alleluja.

Bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul. * Hogy majd Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön, alleluja.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, hűséges lelkek megjutalmazója, te a mai napot Szent I. János pápa vértanúságával szentelted meg. Hallgasd meg néped könyörgését, és add, hogy szent vértanúd érdemét tisztelettel ünnepelve, állhatatos hitét is kövessük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky