2024. május 4.

Boldog Ceferino Giménez Malla vértanú
tetszés szerinti emléknap

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Siess, ó boldog vértanú,

köszöntsd győzelmed ünnepét,

ma nyerted véred díjaként

fejed köré a koszorút.

A világ éjéből e nap

bírót, bakót mikor levert,

téged fénylő egekbe vitt,

és Krisztus nyájához sorolt.

Most angyalok közt van helyed,

s fehér ruhában tündökölsz:

tisztára mostad, hős tanú,

véred patakját ontva rá.

Állj mellénk, könyörgő szavad

Krisztus kegyelmét esdje le:

hajoljon hozzánk kegyesen

s oldjon fel vétkeink alól.

Csak kis időre szállj közénk,

Krisztus kegyét terjeszd ki ránk.

A bűntől terhelt szíveket

bocsánat könnyebbítse meg.

Atyát, Fiát s Vigasztaló

Lelkét dicsérjük szüntelen,

ki dicsőséggel koronáz

örökre téged odafenn. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Énekeljetek az Úrnak, és emlékezzetek csodatetteire, melyeket végbevitt! Alleluja.
105 (104). zsoltár
Az Úr hűséges marad ígéreteihez
Az apostolok hirdetik a nemzeteknek, hogy eljövetelekor Isten milyen csodatetteket visz végbe (Szt. Atanáz).
I.

Adjatok hálát az Úrnak, és hívjátok segítségül nevét, *

hirdessétek nagy tetteit a nemzetek között.

Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki, *

emlegessétek minden csodáját.

Dicsekedjetek szent nevével, *

az Urat kereső szívek örvendezzenek.

Keressétek az Urat és hatalmas erejét, *

keressétek arcát szüntelen.

Emlékezzetek csodatetteire, melyeket végbevitt, *

és ajkáról elhangzó csodás döntéseire,

ti, Ábrahámnak, az ő szolgájának ivadékai, *

választottjának, Jákobnak fiai.

Ő az Úr, a mi Istenünk, *

ő ítéli meg az egész földet.

Örökké emlékezik szövetségére, *

ezernyi nemzedéknek adott igéjére:

az Ábrahámmal kötött szövetségre, *

Izsáknak tett esküjére.

Ezt hagyta végzésül Jákobnak, *

és Izraelnek örök szövetségül.

Így szólt: „Kánaán földjét neked adom, *

az lesz kimért örökrészed.”

Amikor még csekély számban voltak, *

és kevesen éltek ott mint jövevények,

nemzettől nemzetig vándoroltak, *

egyik országtól a másik népig,

nem engedte, hogy bárki is elnyomja őket; *

királyokat fenyített meg miattuk:

„Ne bántsátok fölkentjeimet, *

prófétáimnak ne ártsatok!”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Énekeljetek az Úrnak, és emlékezzetek csodatetteire, melyeket végbevitt! Alleluja.
2. ant. Az Úr nem hagyta el az eladott igazat, hanem a bűnösök kezéből kiszabadította. Alleluja.
II.

Aztán az országra éhséget bocsátott, *

és elpusztított minden falat kenyeret.

De elküldött előttük egy férfit, *

Józsefet, akit rabszolgának adtak el.

Lábát rabbilincsbe verték, *

nyakát vasba szorították,

amíg be nem teljesedett, amit mondott, *

és az Úr igéje igazolta őt.

A király üzent, és feloldotta, *

a népek fejedelme kiszabadította.

Házának urává tette őt, *

egész vagyonának intézőjévé,

hogy tetszése szerint vezesse népe nagyjait, *

és bölcsességre tanítsa véneit.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az Úr nem hagyta el az eladott igazat, hanem a bűnösök kezéből kiszabadította. Alleluja.
3. ant. Szent szaváról megemlékezett az Úr, és ujjongás között vezette ki népét. Alleluja.
III.

Akkor költözött Egyiptomba Izrael, *

és Kám földjén Jákob így lett jövevény.

Az Úr itt nagyon megsokasította népét, *

ellenségeinél erősebbé tette.

De megfordította azok szívét, †

így népét meggyűlölték, *

és álnokul bántak szolgáival.

Akkor elküldte szolgáját, Mózest, *

és Áront, akit kiválasztott.

Szavuk által csodás jeleket vitt végbe, *

csodákat művelt Kám földjén.

Sötétséget küldött, és éjt borított rájuk, *

szavainak mégis ellenálltak.

Akkor a vizeiket vérré változtatta, *

halaikat kipusztította.

Békák hemzsegtek földjükön, *

még a fejedelmi palotákban is.

Szavára bögölyök rajzottak elő, *

és szúnyogok lepték el határukat.

Eső helyett jégzivatart küldött rájuk, *

és földjükre emésztő tüzet.

Elverte szőlőjüket és fügefáikat, *

határaikban a fákat összetörte.

Szavára előtűnt a sáska, *

és megszámlálhatatlan sok rovar.

Országuk minden füvét lelegelték, *

földjük minden termését felfalták.

Országukban minden elsőszülöttet megölt, *

minden zsengéjét a férfinemnek.

Kivezette őket arannyal, ezüsttel megrakottan, *

és a törzsek között egy sem volt beteg.

Egyiptom ujjongott távozásukon, *

mert rájuk nehezedett a tőlük való félelem.

Oltalmul felhőt borított rájuk, *

és tüzet küldött, hogy világítson nekik éjjel.

Kérésükre fürjek jöttek, *

és jóllakatta őket mennyei kenyérrel.

Megnyitotta a sziklát, és ömlött a víz, *

folyamok áradtak a sivatagban.

Mert szent ígéretéről megemlékezett, *

amelyet szolgájának, Ábrahámnak tett.

Örvendezés között vezette ki népét, *

és választottjait ujjongás között.

A nemzetek országait nekik adta, *

a népek munkájának gyümölcsét ők örökölték,

hogy megtartsák törvényeit, *

és teljesítsék parancsait.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Szent szaváról megemlékezett az Úr, és ujjongás között vezette ki népét. Alleluja.

Isten új életre hívott minket. Alleluja.

Jézus Krisztusnak a halálból az élő reményre való feltámasztása által. Alleluja.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Jelenések könyvéből

22, 10-21

A reménységünkről szóló tanúságtétel

Én, János, hallottam, amint az angyal így szólt hozzám: „Ne pecsételd le ennek a könyvnek prófétai szavait, mert az idő közel van. Aki igazságtalan, legyen továbbra is igazságtalan. Aki tisztátalan, legyen továbbra is tisztátalan. De aki igaz, járjon továbbra is az igazság útján, és aki szent, legyen továbbra is szent.

Hamarosan eljövök, s velem lesz a jutalom, hogy mindenkinek megfizessek tettei szerint. Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.

Boldog, aki megmossa ruháját (a Bárány vérében). Joga lesz az élet fájához, és a kapukon át bemegy a városba. A kutyák, csalók, erkölcstelenek, gyilkosok, bálványimádók és mindazok, akik a hamisságot szeretik és művelik, kinn maradnak.”

„Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy az egyházakban tanúsítsák ezeket: Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.”

A Lélek és a Menyasszony hív: „Jöjj el!” Aki hallja, hívjon: „Jöjj el!” Aki szomjazik, jöjjön. Aki kívánja az élet vizét, ingyen igyék.

Tanúsítom mindenki előtt, aki ennek a könyvnek prófétai szavait hallja: „Aki ehhez hozzáad, azt Isten azokkal a csapásokkal sújtja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben. S ha valaki elvesz ennek a prófétai könyvnek szavaiból, Isten megvonja tőle a jogot az élet fájához és a szent városhoz, amelyekről ebben a könyvben szó van.”

Aki mindezt tanúsítja, kijelenti: „Igen, hamarosan eljövök. Ámen.”

Jöjj el, Uram, Jézus!

Urunk, Jézus kegyelme legyen minden szenttel! Ámen.

VÁLASZOS ÉNEK

Jel 22, 16. 17. 20; Iz 55, 1. 3

Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag. A Lélek és a Menyasszony hív: Jöjj el! * Aki hallja, hívjon: Jöjj el! Ámen. Jöjj el, Uram, Jézus, alleluja!

Ti, szomjazók, gyertek a vizekre mind; fordítsátok ide a fületek, és gyertek ide hozzám. * Aki hallja, hívjon: Jöjj el! Ámen. Jöjj el, Uram, Jézus, alleluja!

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ágoston püspök beszédeiből

(Sermo 329, In natali martyrum: PL 38, 1454-1456)

Drága a vértanúk halála, Krisztus halála volt a vételára

A szent vértanúk dicső tettei – amelyekben mindenütt virágzik az Egyház – szemmel láthatólag Bizonyítják, hogy mennyire igaz, amit éneklünk: Az Úr szemében drága kincs minden szentjének halála! Hiszen a mi szemünkben is drága, és drága annak a szemében is, akiért meghaltak.

Ám ezek halálának ára egy valakinek a halála. Hány halálért fizetett meg az az egy meghaló, aki ha nem halt volna meg, nem sokasodnék meg a gabonaszem? Hallottátok az ő szavait, amikor szenvedéséhez, azaz megváltásunkhoz közeledve így szólt: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.

Nagy üzletet kötött a kereszten: ott nyílt meg az erszény a mi váltságdíjunkkal, amikor oldalát az átdöfő lándzsa megnyitotta; az egész földkerekség vaksága áradt ki onnét.

Megváltotta a híveket és a vértanúkat; de a vértanúk hite meg is állta a próbát, ennek vér a tanúbizonysága. Vakságuk díját visszafizették, és teljesítették azt, amiről Szent János beszélt: Ahogyan Krisztus életét áldozta értünk, úgy kell nekünk is életünket adni testvéreinkért.

Másutt ezt mondja a Szentírás: Ha leülsz, hogy fejedelemmel egyél, figyelj arra, amit eléd raknak, mert neked is olyat kell majd készítened. Fölséges az az asztal, ahol éppen az asztal Ura az étel. Senki sem táplálja vendégeit saját magából: ezt csak Krisztus Urunk teszi; ő maga a meghívó, az étel és az ital. Tudták a vértanúk, mit esznek és isznak, hogy hasonlóval viszonozzák.

De honnan is adnának vissza ugyanolyat, hacsak annak az adományából nem, aki előbb már megfizetett értük. A zsoltárt így énekeljük: Az Úr szemében drága kincs minden szentjének a halála! Vajon mit ajánl ez figyelmünkbe?

Meggondolta az ember, hogy mi mindent kapott az Istentől; látta a Mindenható kegyelmének oly sok ajándékát, a Mindenhatóét, aki őt teremtette, aki őt, az elveszettet megkereste, s a megtértnek megbocsátott, a gyarló erővel harcolónak segítséget nyújtott, a veszélyben lévőtől el nem húzódott, a győztest megkoszorúzta és jutalmul önmagát adta; az ember mindezt látta és felkiáltott e szavakkal: Mit adhatnék én az Úrnak a sok jóért, amit ő nekem juttatott? Veszem az üdvösség kelyhét.

Mi ez a kehely? A szenvedés keserű és üdvös kelyhe. Az a kehely, amelyet még érinteni is félt volna a beteg, ha az orvos nem iszik előbb belőle. Ez az a kehely, amelyre Krisztus ajkán ismerünk rá, amikor ezt mondja: Atyám, ha lehetséges, vedd el tőlem e kelyhét.

Erről a kehelyről mondották a vértanúk: Veszem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. Nem félsz, hogy gyenge leszel? Azt mondja: Nem! Miért? Mert az Úr nevét hívom segítségül.

Hogyan győzedelmeskedtek volna maguk a vértanúk, ha az nem győzedelmeskedett volna a vértanúkban, aki ezt mondotta: Örüljetek, mert én legyőztem a világot. Az egek Ura irányította értelmüket és nyelvüket, és általuk legyőzte a gonosz lelket itt a földön, az égben pedig megkoszorúzta a vértanúkat. Boldogok, akik így itták ki ezt a kelyhét! Véget értek a fájdalmak, és megkapták jutalmukat.

Figyeljetek tehát, kedveseim: Amit szemmel nem tehettek meg, szívvel és lélekkel fontoljátok meg és lássátok: Az Úr szemében drága kincs minden szentjének halála!

VÁLASZOS ÉNEK

2 Tim 4, 7-8; Fil 3, 8-10

A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. * Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja. Alleluja.

Mindent elvetettem, hogy Krisztust megismerjem, és a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget; így hozzá hasonulok a halálban. * Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja. Alleluja.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható, irgalmas Istenünk, te Szent N. vértanúnak erőt adtál, hogy bátor lélekkel kitartson a szenvedés gyötrelmei között. Dicsőséges vértanúságának napján kérünk, oltalmazz és segíts győzelemre minket az ellenség minden cselvetésével szemben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Vagy:

Mindenható, örök Isten, te megadtad Szent N. vértanúnak, hogy mindhalálig küzdjön az igazságért. Közbenjárására segíts minket, hogy szeretettel és türelemmel viseljünk érted minden megpróbáltatást, és teljes erőnkből törekedjünk hozzád, mert egyedül te vagy számunkra az élet. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Húsvéti időben:

Istenünk, te a diadalmas vértanúság kegyelmét adtad Szent N. -nek; (-nak), hogy példája ragyogó fényként tündököljön Egyházadban. Add kegyelmedet, hogy amint ő követte Krisztust a keresztúton, nyomában járva mi is eljussunk az örök élet örömébe. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Vagy:

Urunk, Istenünk, amikor hatalmadat és dicsőségedet magasztaljuk, emberi gyöngeségünk tudatában esedezve kérünk, legyen pártfogónk Szent N. vértanú, aki hűségesen követte szenvedésében a mi Urunkat, Jézus Krisztust, a te Fiadat. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Vértanú szűz:

Istenünk, örömmel ünnepeljük a mai napon Szent N. szűz vértanúságának emlékezetét. Add, kérünk, hogy érdeme segítsen, lelki tisztasága és bátorsága pedig tündöklő példaképünk legyen és lelkesítsen minket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Vértanú asszony:

Istenünk, te rajtunk, gyönge embereken mutatod meg leginkább kegyelmed erejét. Szent N. dicsőséges vértanúságának napján kérjük közbenjárását: eszközölje ki nekünk, hogy győzni tudjunk, ahogyan neki erőt adtál a győzelemre. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky