Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.
HIMNUSZ
Ez most a kedvező idő,
kegyelmek napja ránk ragyog:
a lankadt földre hozza már
a böjt a boldog gyógyulást.
Krisztus nagy fénye tündököl,
üdvünknek nyitja napjait,
míg bűnnel sebzett szíveket
fegyelme gyógyít, jóra int.
Urunk, tarthassunk üdvösen
testben-lélekben böjtöket,
s utunkon biztos fény legyen
örök Húsvétod öröme.
Kegyes Háromság, tégedet
imádjanak már mindenek,
s kiket megújít nagy kegyed,
zengjük dicső, új éneked. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Az Úr nagy jóságát énekelem szüntelen, *
nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségét.
Így szóltam ugyanis: †
„Örökké tart a te irgalmad, *
hűségedet szilárddá tetted a mennyben.”
„Választottammal szövetséget kötöttem, *
megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:
Örökre megerősítem ivadékodat, *
és nemzedékről nemzedékre építem trónodat.”
Magasztalják csodás tetteidet az egek, Uram, *
a szentek közösségében pedig hűségedet.
A fellegekben van-e az Úrhoz hasonló, *
az Isten fiai közül ki mérhető az Úrhoz?
Szentjeinek gyülekezetében félelmetes az Isten, *
félelmetesebb és nagyobb, mint akik körülveszik.
Uram, mindenható Isten, ki hasonló hozzád? *
Hatalmas vagy, Uram, és körülvesz a hűség.
Te uralkodol a háborgó tengeren, *
te csendesíted le vad hullámait.
Megfékezted, mint a megsebzett Ráhábot, *
erős karoddal szétszórtad ellenségeidet.
Tied az ég, és tied a föld, *
te alapoztad meg a földkerekséget és annak teljességét.
Észak és Dél a te alkotásod, *
nevednek ujjong a Tábor és a Hermon.
Hatalmas a te karod, *
kezed erős, jobbod dicsőséges.
Trónod alapja a jog és az igazság, *
színed előtt jár az irgalom és a hűség.
Boldog a nép, amely tud ünnepelni, *
és arcod fényében járhat, Uram.
Egész nap nevednek örvendeznek, *
és igazságod felmagasztalja őket.
Te vagy minden erősségünk dísze, *
és jóvoltodból felemelkedik fejünk.
Mert az Úrtól van a mi pajzsunk, *
és Izrael Szentjétől a királyunk!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Egykor látomásban így szóltál szentjeidhez: †
„Segítségemet egy hősnek adtam, *
választottamat a népből fölemeltem.
Szolgámra, Dávidra rátaláltam, *
és szent olajommal fölkentem őt.
Erős támasza kezem lesz, *
karom teszi őt erőssé!
Ellensége semmire sem megy vele, *
és a gonoszság fia el nem nyomhatja őt.
Megsemmisítem támadóit szeme előtt, *
és megverem gyűlölőit.
Hűségem és szeretetem kíséri őt, *
és nevemben feje magasra emelkedik.
Kezét ráteszem a tengerre, *
és jobbját a folyamokra.
És ő engem így szólít: Atyám vagy, *
Istenem és szabadító Kősziklám!
Én pedig elsőszülöttemmé teszem őt: *
fölségessé a földi királyok között.
Szeretetem iránta örökké megmarad, *
és állandó lesz vele szövetségem.
Örök időkre fenntartom ivadékát, *
és trónusa örökké áll, mint az ég!”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
„De ha fiai elhagyják törvényemet, *
és nem járnak tanításom útján,
ha megszegik rendelkezéseimet, *
és nem tartják meg parancsaimat:
vétkükre vesszőm lesz a válasz, *
gonoszságukra pedig verés!
Szeretetemet azonban nem vonom meg tőle, *
és hűségemet meg nem változtatom.
Nem bontom fel szövetségemet, *
és amit ajkam mondott, vissza nem vonom.
Megesküdtem egyszer szentségemre, *
és Dávidnak hazudni nem fogok:
Ivadéka fennmarad örökké, *
trónja szilárd színem előtt, mint a nap,
és áll örökké, miként a hold, *
hűséges tanúm az égen!”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Térjetek meg, és forduljatok el bűneitektől.
Szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket!
ELSŐ OLVASMÁNY
A Kivonulás könyvéből
33, 7-12a. 18-23; 34, 5-9. 29-35
Isten kinyilatkoztatja magát Mózesnek
Azokban a napokban Mózes fogta a sátrat, felállította a táboron kívül, bizonyos távolságra a tábortól, és elnevezte a találkozás sátrának. Aki meg akarta kérdezni az Urat, annak ki kellett mennie a találkozás sátrához, amely a táboron kívül állt.
Valahányszor Mózes kiment a sátorhoz, a nép fölkelt, és mindenki saját sátrának bejáratánál állva, tekintetével követte Mózest, amíg be nem lépett a sátorba. Amikor belépett a sátorba, a felhőoszlop leereszkedett, és megállt a sátor bejáratánál, amíg az Úr Mózessel beszélt. Amikor a nép látta, hogy a felhőoszlop megáll a sátor bejáratánál, mindenki előjött, és leborult saját sátrának ajtajában. Az Úr szemtől szemben beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával beszél. Azután visszatért a táborba, szolgája azonban, az ifjú Józsue, Nun fia, nem hagyta el a sátort.
Azután Mózes ezt kérte: „Hadd lássam meg dicsőségedet!” A válasz ez volt: „Megteszem, hogy elvonul előtted egész fényességem, és kimondom előtted a Jahve nevet. Kegyes vagyok ahhoz, akihez akarok, és megkönyörülök azon, aki nekem tetszik.” Azután hozzáfűzte: „De arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.” Az Úr így szólt: „Nézd, itt mellettem van hely, állj ide a sziklára! Ha majd elvonul előtted dicsőségem, a szikla mélyedésébe teszlek, és kezemmel befödlek, amíg elvonulok előtted. Ha visszavonom kezemet, hátulról látni fogsz, arcomat azonban nem láthatod.”
Az Úr leereszkedett a felhőben, Mózes pedig eléje járult. Segítségül hívta az Úr nevét. Az Úr elvonult előtte, és ezt mondta: „Jahve, Jahve, irgalmas és könyörülő Isten, hosszan tűrő, gazdag kegyelemben és hűségben. Kegyelmét megtartja ezrek számára, megbocsátja a vétket, a hibát, a bűnt, de nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem az atyák vétkét számon kéri fiaiktól és unokáiktól harmad- és negyedízig.” Mózes sietve a földig hajolt, és így szólt: „Ha kegyelmet találtam a szemedben, Uram, akkor a mi Urunk vonuljon velünk! Bár keménynyakú nép ez, de bocsásd meg bűneinket, és fogadj el minket örökségedül!”
Amikor Mózes lejött a Sínai-hegyről – a tanúság két kőtáblája Mózes kezében volt, amikor lejött –, Mózes nem tudta, hogy arcának bőre ragyogott, mivel az Úrral beszélt. Amikor Áron és Izrael fiai látták, hogy Mózes arcának bőre ragyog, féltek a közelébe menni. De Mózes odahívta őket. Áron és a közösség elöljárói mind odamentek hozzá, és Mózes beszélt velük. Ezután a többi izraelita is odament, és Mózes közölte velük mindazt, amit az Úr a Sínai-hegyen neki mondott.
Mikor aztán Mózes befejezte a hozzájuk intézett beszédet, befödte az arcát. Valahányszor Mózes az Úr elé lépett, hogy vele beszéljen, levette a leplet mindaddig, amíg ki nem jött. Amikor kijött, közölte Izrael fiaival mindazt, amit Isten mondott neki. Izrael fiai pedig látták, hogy Mózes arca sugárzik. De Mózes újra befödte arcát, amíg csak ismét be nem ment, hogy az Úrral beszéljen.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. 2 Kor 3, 13. 18. 15
Mózes befödte arcát, hogy Izrael fiai ne lássák. * Mi pedig mindnyájan, födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, és a dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át, az Úr Lelke által.
Mind a mai napig fátyol borítja szívüket. * Mi pedig mindnyájan, födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, és a dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át, az Úr Lelke által.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Theophilus antiochiai püspöknek Autolycushoz írt könyvéből
(Lib. 1, 2. 7: PG 6, 1026-1027. 1035)
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent
Ha valaki azt mondja: Mutasd meg nekem a te Istenedet, én azt válaszolom neki: Mutasd meg nekem előbb a te emberedet, és én azután megmutatom neked az én Istenemet, így lesz aztán nyilvánvalóvá, hogy lelked szeme lát-e, és szíved füle hall-e.
Amint ugyanis azok, akik testi szemükkel látnak, felfogják a földi dolgokon végbemenő változásokat, vizsgálják a dolgok közötti különbségeket, így: a fényt és a sötétséget, a fehéret és a feketét, az alaktalant és a szép formájút, az egymáshoz illőt vagy nem illőt, a szabályosat vagy szabálytalant, a tagjaiban arányosat vagy csonkát, s ugyanez elmondható a füllel kapcsolatban a hangok magasságáról vagy mélységéről, illetve a vidám hangzatok megkülönböztetéséről: ugyanígy működik a szívnek a füle és a léleknek a szeme is, hogy Istent érzékelni tudja.
Istent is megláthatják az emberek, ha lelkük szeme nyitva van. Bár mindenkinek van szeme, de mégis némelyek előtt örök fátyol takarja el a nap szép világát. Az a tény pedig, hogy e vakok nem látnak, nem jelenti azt, hogy a napnak nincs világossága, hanem éppen azt mutatja meg nekik, hogy vak az ő szemük. Ugyanígy vakítja meg az ember lelki szemét a bűn és a gonosz cselekedet is.
Amint illő, hogy a tükör ragyogó tiszta legyen, éppúgy tisztán kell tündökölnie az emberi léleknek is. Mert amikor rozsda rágódott be a tükörbe, akkor már az ember nem láthatja benne tisztán az arcát, ugyanígy, ha bűn homályosítja el a lelket, az már nem képes vele többé meglátni az Istent.
De ha akarod, meggyógyulhatsz: bízd magad az orvosra, s kioperálja a lélek és a szív hályogát. Ki ez az orvos? Az Isten, aki az Ige és a Bölcsesség által gyógyít és éltet. Isten mindent Igéje és Bölcsessége által alkotott, mert: Igéjével erősítette meg az egeket, és Lelkével annak összes erőit. Legkiválóbb tulajdonsága: bölcsessége. Bölcsességében teremtette Isten a földet, az egeket okossága rendezte be; tudása nyitotta meg az örvények mélységeit és permetez harmatot a felhőkből.
Ó, ember, ha mindezt felfogod, és tisztán, szentül és igaz módra élsz, megláthatod az Istent; de mindenekelőtt szívedben első helyet a hitnek és az istenfélelemnek biztosíts, akkor a többit már könnyen fogod érteni. Amikor halandóságod köntösét leteszed, és felöltöd a halhatatlanságot, akkor látod majd igazán Istent érdemeid mértéke szerint. Isten ugyanis testedet lelkeddel együtt új életre kelti, és akkor már mint halhatatlan lény láthatod a Halhatatlant, de csak úgy, ha már most hiszel benne.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. 2 Kor 6, 2. 4. 5. 7
Most van a kellő idő, most van az üdvösség napja; tanúsítsunk nagy türelmet a megpróbáltatásban és a böjtölésekben * Az igazság fegyverzetében Isten erejével.
Mindenben úgy viselkedjünk, mint Isten szolgái: nagy türelmet tanúsítva a megpróbáltatásban és a böjtölésben. * Az igazság fegyverzetében Isten erejével.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, taníts minket önfegyelmezésre, és tápláld lelkünket szent igéddel a negyvennapos húsvéti előkészület idején. Add, hogy teljes odaadással megtagadjuk magunkat érted, és mindenkor egy szívvel-lélekkel imádkozzunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky