2024. április 13.

Szent I. Márton pápa és vértanú
tetszés szerinti emléknap


Az umbriai Todiban született. Mint a római papság tagját, 649-ben Péter székére választották meg. Már abban az évben zsinatot tartott, amelyen elítélték a monotheléta tévedést. II. Konstans császár 653-ban elfogatta, és Konstantinápolyba vitette. Sokat szenvedett. Végül Kerzoneszoszra száműzték, ahol – görög életrajzának tanúsága szerint – 656. április 13-án halt meg.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Siess, ó boldog vértanú,

köszöntsd győzelmed ünnepét,

ma nyerted véred díjaként

fejed köré a koszorút.

A világ éjéből e nap

bírót, bakót mikor levert,

téged fénylő egekbe vitt,

és Krisztus nyájához sorolt.

Most angyalok közt van helyed,

s fehér ruhában tündökölsz:

tisztára mostad, hős tanú,

véred patakját ontva rá.

Állj mellénk, könyörgő szavad

Krisztus kegyelmét esdje le:

hajoljon hozzánk kegyesen

s oldjon fel vétkeink alól.

Csak kis időre szállj közénk,

Krisztus kegyét terjeszd ki ránk.

A bűntől terhelt szíveket

bocsánat könnyebbítse meg.

Atyát, Fiát s Vigasztaló

Lelkét dicsérjük szüntelen,

ki dicsőséggel koronáz

örökre téged odafenn. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Gondolj ránk, Urunk, és látogass hozzánk segítségeddel! Alleluja.
106 (105). zsoltár
Az Úr jósága, a nép hűtlensége
Mindez előkép számunkra, a mi okulásunkra írták meg, akik a végső időkben élünk (1 Kor 10, 11).
I.

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, *

irgalma örökké megmarad.

Ki tudná elmondani az Úr hatalmas tetteit, *

dicséretét hiánytalanul hirdetni ki képes?

Boldog, aki megtartja a törvényt, *

akinek tettei mindenkor igazak.

Gondolj ránk, Urunk, hiszen szereted népedet, *

látogass hozzánk segítségeddel;

hadd lássuk választottaid boldogságát, †

hadd örvendjünk nemzeted örömének, *

és dicsekedjünk örökségeddel.

Atyáinkkal együtt mi is vétkeztünk, *

bűnbe estünk, gonoszat cselekedtünk.

Atyáink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, †

mérhetetlen irgalmadra nem gondoltak, *

és lázadoztak, amikor elérték a Vörös-tengert.

De az Úr megszabadította őket nevéért, *

hogy megismertesse hatalmát.

Rákiáltott a Vörös-tengerre, és az kiszáradt, *

a mély tengeren, akár a pusztán, vezette át őket.

Gyűlölőik hatalmából kimentette őket, *

s megszabadította ellenségeik kezéből.

Sanyargatóikat elnyelte a tenger, *

egy sem maradt életben közülük.

Hittek ezért ígéreteiben, *

és dicséretét énekelték.

De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, *

és nem bíztak Isten terveiben.

Telhetetlen vágyra gerjedtek a pusztában, *

a sivatagban Istent kísértették.

Kielégítette akkor sóvárgásukat, *

és torkig jóllakatta őket.

A táborban pártot ütöttek Mózes ellen, *

és Áron ellen, aki az Úr szentje.

De meghasadt a föld, s elnyelte Datánt, *

és eltemette Abiron hadát.

Lobogó láng csapott fel seregük ellen, *

láng emésztette el a bűnösöket.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Gondolj ránk, Urunk, és látogass hozzánk segítségeddel! Alleluja.
2. ant. Vigyázzatok, meg ne feledkezzetek az Úr, a ti Istenetek szövetségéről! Alleluja.
II.

Borjút öntöttek Hóreb hegyénél, *

és leborultak az arany képmás előtt.

Dicsőségüket fölcserélték *

a füvet legelő borjú képével.

Elfeledték szabadító Istenüket, *

aki Egyiptomban jeleket művelt,

Kám földjén csodákat, *

a Vörös-tengernél félelmetes dolgokat.

Már arra gondolt, hogy eltörli őket, *

ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott.

Ám ő résen állt színe előtt, *

elfordította az Úr haragját, hogy ne ártson nekik.

Semmire sem becsülték a megígért földet, *

nem hittek ígéreteinek.

Zúgolódva ültek sátraik mélyén, *

nem törődtek Isten szavával.

Ekkor fölemelt kézzel megesküdött nekik, *

hogy eltiporja őket a pusztában,

szétszórja nemzetségüket a pogányok között, *

elszéleszti őket messze országokba.

Aztán meg Baalpeort kezdték imádni, *

holt bálványnak adott áldozatból lakomáztak.

Minden tettükkel Istent ingerelték, *

romlás zúdult ezért fejükre.

Fölállt akkor Pinehász, és ítéletet tartott, *

mire megszűnt a csapás.

Ez érdemül számított neki *

nemzedékeken át, mindörökre.

Meriba vizénél is felháborították, *

még Mózest is bajba sodorták,

mert keserűségbe hajszolták lelkét, *

és ő meggondolatlan szóra nyitotta száját.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Vigyázzatok, meg ne feledkezzetek az Úr, a ti Istenetek szövetségéről! Alleluja.
3. ant. Szabadíts meg minket, Urunk, és gyűjts egybe a pogányok közül! Alleluja.
III.

Nem irtották ki a pogányokat sem, *

noha az Úr meghagyta nekik.

Elvegyültek a pogányok közé, *

és cselekedeteiket eltanulták.

Bálványaik szolgálatára adták magukat, *

és ez lett végül a vesztük.

Saját fiaikat áldozatul adták, *

és lányaikat a démonoknak.

Ártatlan vért ontottak, †

saját fiaik és lányaik vérét; *

Kánaán bálványainak áldozták őket.

Vérrel szennyezték be az országot, †

bemocskolták magukat cselekedeteikkel, *

hitszegőkké váltak tetteik által.

Haragra lobbant akkor népe ellen az Úr, *

és megutálta örökségét.

Pogányok kezére adta őket, *

gyűlölőik uralkodtak rajtuk.

Ellenségeik sanyargatták őket, *

megalázást szenvedtek azok keze alatt.

Újra meg újra mentésükre jött, †

ők azonban szándékaikkal tovább ingerelték, *

és bűneikbe visszaestek.

Ám ismét rátekintett nyomorúságukra, *

és meghallgatta könyörgésüket.

Visszaemlékezett a velük kötött szövetségre, *

nagy szeretettel megkönyörült rajtuk.

Szánalmat ébresztett azok szívében, *

akik fogságba hurcolták őket.

Szabadíts meg minket, Urunk, Istenünk, *

és gyűjts egybe a pogányok közül,

hogy szent nevedet magasztaljuk, *

és dicséreted legyen dicsekvésünk.

Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, †

öröktől fogva mindörökké. *

Az egész nép mondja: „Úgy legyen! Úgy legyen!”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Szabadíts meg minket, Urunk, és gyűjts egybe a pogányok közül! Alleluja.

Isten új életre hívott minket. Alleluja.

Jézus Krisztusnak a halálból az élő reményre való feltámasztása által. Alleluja.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Jelenések könyvéből

5, 1-14

Látomás a bárányról

Én, János, látomásomban a trónon ülő jobbjában egy kívül-belül teleírt könyvtekercset láttam, amely hét pecséttel volt lepecsételve. Aztán láttam egy hatalmas angyalt, aki harsány hangon kérdezte: „Ki méltó rá, hogy kibontsa a tekercset, feltörje pecsétjeit?” De senki sem tudta, sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt kibontani és elolvasni a tekercset. Erre sírva fakadtam, hogy senki sem volt méltó a tekercset kinyitni és elolvasni. Ekkor a vének közül az egyik így szólt hozzám: „Ne sírj! Nézd, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja. Ő majd kinyitja a könyvet, feltöri hét pecsétjét.”

Most azt láttam, hogy a trón és a négy élőlény és a huszonnégy vén között ott áll a Bárány, mintha leölték volna. Hét szarva volt és hét szeme: ezek az Isten hét szelleme, akiknek küldetésük az egész földre szól. A (Bárány) odament, és átvette a trónon ülő jobbjából a könyvet.

Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Hárfája volt mindegyiknek, és tömjénnel tele aranycsészéje: ezek a szentek imádságai. Új éneket énekeltek: „Méltó vagy, Uram, hogy átvedd a könyvet, és feltörd pecsétjeit, mert megöltek, de megváltottál minket Istennek véred árán, minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből. Istenünk országává és papjaivá tettél minket, és uralkodni fogunk a földön.”

Ahogy néztem a trónt, az élőlények és a vének körül angyalok seregének hangját hallottam. Számuk tízezerszer tízezerre és ezerszer ezerre rúgott. Harsányan zengték: „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság és a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás!”

Majd hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben az egész világmindenséggel egyetemben ezt harsogta: „A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!” A négy élőlény így felelt: „Ámen”, a vének pedig leborultak, és imádták (az örökkön-örökké élőt).

VÁLASZOS ÉNEK

Jel 5, 9. 10

Méltó vagy, Uram, hogy átvedd a könyvet, és feltörd pecsétjeit, mert megöltek, * És megváltottál minket Istennek véred árán, alleluja.

Istenünk országává és papjaivá tettél minket. * És megváltottál minket Istennek véred árán, alleluja.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent I. Márton pápa levelezéséből

(Epist. 17: PL 87, 203-204)

Az Úr közel van, miért aggódjam?

Minden vágyunk az, hogy levelünkkel mindenkor megvigasztaljunk titeket, akik szeretettel vagytok irántunk, és enyhítsük gondotokat, amely miattunk nyomaszt benneteket: veletek együtt meg akarjuk vigasztalni az összes szentet és testvéreinket is, akik az Úrra való tekintettel törődnek velünk. Íme, most én is megírom nektek, mi aggaszt minket. Igazat mondok a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében.

Távol vannak már a világ nyugtalanságai, messze maradtak bűneink is, sőt az életünk is alig nevezhető már életnek. Mert ezen a vidéken csupa pogány lakik, és aki ideköltözik, az is mind pogány szokásokat vesz fel. A szeretet teljesen hiányzik belőlük. Pedig a szeretet az emberi természet állandó igénye, és még a barbárok között is sokszor megnyilvánul emberi együttérzésben.

Csodálkoztam, és most is csodálkozom mindazoknak nemtörődömségén és részvétlenségén, akik hajdan közel álltak hozzám, és barátaim s rokonaim voltak. Most szerencsétlenségemben úgy viselkednek, mintha sohasem ismertek volna. Még azt sem akarják tudni, hogy hol vagyok, vajon élek-e még, vagy már meghaltam.

Mit gondolsz, milyen lelkiismerettel fogunk megjelenni Krisztus ítélőszéke előtt, amikor majd minden ember vádló és vádlott lesz, aki ugyanabból a porból és a föld anyagából lett. Talán félelem szállott az emberekre, hogy Isten parancsait megvessék, de mi igazolja ezt a félelmet? Talán egészen az elpártolásig a gonosz lélek hálójába estünk? Vagy talán annyira az egész Egyház ellenségének látszom, illetve az ő ellenfelüknek?

Mindazonáltal Isten, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson, Szent Péter közbenjárására erősítse meg szívüket az igaz hitben minden eretnekkel és Egyházunk minden ellenségével szemben. Őrizze meg őket állhatatosságban, főként azt a pásztorukat, aki most elöljárójuk. Semmiben se legyenek hűtlenek vagy állhatatlanok, illetve semmit meg ne tagadjanak abból, amit az Úr és szent angyalainak színe előtt írásban fogadtak, hanem a legapróbb részletekig hűségesen tartsák meg. A mi Urunknak és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak kezéből nyerjék el csekélységemmel együtt az igaz hitben való hűséges kitartás koronáját.

Reám, alázatos szolgájára gondja lesz magának az Úrnak, szent tetszésének megfelelően fog irányítani, akár szüntelen szenvedést bocsát rám, akár egy kis enyhülést ad. Az Úr közel van, miért aggódjam? Irgalmasságában bizakodom, hogy nem fogja sokáig késleltetni pályafutásom befejezését azon a módon, ahogyan neki tetszik.

Köszöntsétek mindazokat, akik az Úrban hozzátok tartoznak, és mindazokat, akik Isten szeretetéért részvéttel vannak bilincseim iránt. A fölséges Isten védjen meg benneteket hatalmas kezével minden kísértéstől, és vezessen el dicsőséges országába.

VÁLASZOS ÉNEK

2 Tim 4, 7-8a; Fil 3, 8b. 10

A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. * Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja. Alleluja.

Krisztusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent hátránynak tartok, hogy megismerhessem feltámadásának erejét, de a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget. * Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja. Alleluja.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható Istenünk, te nem engedted, hogy Szent Márton pápát és vértanút megrémítse a fenyegetés, vagy megtörje a szenvedés. Add, kérünk, hogy a lélek legyőzhetetlen állhatatosságával viseljük el a világ zaklatásait. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky