2024. szeptember 16.

Szent Kornél pápa és Szent Ciprián püspök vértanúk
emléknap


Kornélt 251-ben szentelték a római egyház püspökévé. A Novatianus-féle eretnekség ellen küzdött, és Ciprián segítségével tudta megerősíteni tekintélyét. Gallus császár száműzte őt. Civitavecchia mellett szenvedett vértanúságot, 253-ban. Holttestét Rómába vitték, és a Kallixtusz-katakombában temették el.

Ciprián Karthágóban született 210 körül pogány családból. Megtérve pap lett, majd 249-ben szülővárosa püspökévé szentelték. A nehéz időkben kitűnően kormányozta egyházát tetteivel és írásaival. A Valerianus-féle üldözés idején előbb számkivetésbe kényszerült, majd 258. szeptember 14-én vértanúságot szenvedett.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Dicső Király, a vértanúk

kezedből kapnak koszorút:

a földi létet megvetik

s te otthont égben adsz nekik.

Füledbe, Urunk, jusson el

szavunk, mely kérőn esdekel:

míg győztes dalunk énekel,

minden vétkünk töröljed el.

Ki vértanúk hitét adod,

győzelmüket te aratod:

légy győztes bűneink fölött,

bocsásd meg őket, s adj erőt.

Kérünk, kegyelmes, jó Atya,

Atyának egyszülött Fia

és Szentlélek, Vigasztaló:

egy Isten és uralkodó. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Milyen jó az Isten az igaz szívűekhez!
73 (72). zsoltár
Az igaz ember kesergése
Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam (Mt 11,6).
I.

Milyen jó az Isten az igazakhoz, *

az Úr azokhoz, akiknek a szíve tiszta!

Lábam mégis majdnem megtántorodott, *

kis híja volt, hogy el nem buktam,

mert felháborodtam a hetvenkedők miatt, *

amikor láttam a bűnösök jó sorát.

Nem éri őket semmi szenvedés, *

egészséges és erővel teli a testük.

A halandók bajait nem ismerik, *

nem veri őket balsors, mint másokat.

Ezért nyakláncként hordják a gőgöt, *

és köntös rajtuk az erőszak.

Mint a zsír, csöpög belőlük a gonoszság, *

magasra tör szívük álnoksága.

Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, *

elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.

Káromló szavuk az eget sem kíméli, *

nyelvükkel beszennyezik a földet.

Ezért fordul feléjük a nép, *

és mohón issza szavaikat, mint a vizet.

Azt mondják: „Honnan tudná ezt az Isten? *

Lehet-e tudomása erről a Fölségesnek?”

Lám, ilyenek a bűnösök: *

vagyonukat gyarapítják, és élnek háborítatlanul.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Milyen jó az Isten az igaz szívűekhez!
2. ant. A bűnösök nevetés helyett gyászolni fognak, örömük szomorúsággá változik.
II.

Így szóltam: „Hát hiába őrzöm tisztán szívemet, *

és hiába mosom kezemet ártatlanságban?

Hiszen egész nap rajtam csattan az ostor, *

fenyítés a részem már kora reggel.”

Hogyha azt mondanám: „Úgy beszélek, mint ők”, *

árulója lennék gyermekeidnek.

Töprengtem, hogy meg tudjam fejteni, *

sokat gyötrődtem miatta.

Végül Isten szentélyébe tértem, *

és ott megértettem, hogy mi lesz a végük.

Mert valójában csuszamlós útra állítottad *

s pusztulásba taszítod őket.

Utoléri őket a romlás, *

elvesznek hirtelen, odalesznek az iszonyattól.

Mint ébredő ember álma, Uram, *

semmibe foszlik képük előtted, ha fölkelsz.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. A bűnösök nevetés helyett gyászolni fognak, örömük szomorúsággá változik.
3. ant. Elpusztul, aki téged elhagy; nekem azonban jó az Istennel lennem.
III.

Amikor szívem kesergett, *

és bensőmet marta a bánat,

ostoba voltam és tudatlan, *

mint oktalan állat álltam előtted.

Mindig veled akarok maradni, *

hiszen megfogtad jobbomat.

Szándékod szerint vezérelsz engem, *

és végül is befogadsz a dicsőségbe.

Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, *

és ha veled vagyok, nem kívánok semmit sem a földön.

Bár elenyészik a szívem, a testem, *

szívem Istene és örökrésze mindig az Isten.

Mert íme, elpusztul, aki téged elhagy, *

elveszíted mind, aki hűségét megszegi.

Nekem azonban jó az Istennel lennem, *

és az Úristenbe helyeznem bizakodásom.

Hirdetni akarom minden művedet *

Sion városának népe előtt.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Elpusztul, aki téged elhagy; nekem azonban jó az Istennel lennem.

Mily édes ínyemnek mindegyik szavad, Uram,

Számnak édesebb a méznél.

ELSŐ OLVASMÁNY

Ezekiel próféta könyvéből

2, 8 – 3, 11. 16-21

Ezekiel meghívása

Azokban a napokban így szólt hozzám az Úr: „Emberfia, hallgass arra, amit majd mondok neked, ne légy lázadozó, mint ez a lázongó nemzedék! Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked.” Akkor láttam, hogy egy kéz nyúlt felém, és lám, egy könyvtekercs volt benne. Kigöngyölte előttem: és kívül is, belül is tele volt írva. Ez volt ráírva: „Siralom, panasz és jajszó.”

Így szólt hozzám: „Emberfia, amit itt találsz, azt edd meg, edd meg ezt a tekercset és menj, szólj Izrael házához!” Kinyitottam a számat, és megetette velem a tekercset, és azt mondta nekem: „Emberfia, gyomrod eméssze meg, és egész belső részed teljen el ezzel a tekerccsel, amit adok neked.” Megettem, és olyan édes volt a számban, mint a méz.

Akkor azt mondta nekem: „Emberfia, indulj s menj el Izrael házához, és hirdesd nekik a szavaimat! Mert nem valami érthetetlenül beszélő és idegen nyelvű néphez szól küldetésed, hanem Izrael házához. Nem érthetetlenül beszélő és idegen nyelvű népekhez szól küldetésed, amelyeknek nem érted a szavukat. Ha hozzájuk küldenélek, meghallgatnának, de Izrael háza nem akar majd meghallgatni, mert engem sem akarnak meghallgatni. Mert Izrael egész házának kemény a feje és megátalkodott a szíve. Nézd, olyan keménnyé teszem arcodat, mint az ő arcuk, és homlokodat is olyan keménnyé, mint az ő homlokuk. Homlokodat olyan keménnyé teszem, mint a gyémánt, ami keményebb a sziklánál. Ne félj tőlük, és ne remegj előttük, mert hiszen lázongó nemzedék ez!”

Aztán ezt mondta nekem: „Emberfia, azokat a szavakat, amelyeket hozzád intézek, őrizd meg szívedben, hallgasd meg füleddel, és menj el a száműzöttekhez, a népedből valókhoz, szólj hozzájuk, és mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten, akár meghallgatják, akár nem hallgatják.”

Amikor elmúlt a hét nap, az Úr szózatot intézett hozzám: „Emberfia, Izrael házának őrévé rendeltelek. Ha hallod ajkamról a szót, figyelmeztesd őket a nevemben. Ha azt mondom a gonosznak: Meghalsz, s te nem figyelmezteted, nem beszélsz neki, hogy letérítsd a gonoszt gonosz útjáról, hogy így életben maradjon, a gonosz meghal a bűne miatt, de vérét tőled kérem számon. Ha azonban figyelmezteted a gonoszt, és mégsem szakít gonoszságával és gonosz útjával, akkor meghal a bűne miatt, te ellenben megmented életedet.

Ha az igaz eltér igazságától és gonoszságot művel, és én csapdát állítok elé, úgyhogy meghal, akkor mivel nem figyelmeztetted, meghal a bűne miatt – az igazság, amelyet tettekre váltott, nem számít be neki –, de a vérét tőled kérem számon. Ha azonban figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzék, és nem is vétkezik, akkor életben marad, mert figyelmeztetted, s te is megmented életedet.”

VÁLASZOS ÉNEK

Ez 3, 17; 2, 6. 8; 3, 8

Izrael házának őrévé rendeltelek. Ha hallod ajkamról a szót, figyelmeztesd őket a nevemben. * Ne félj tőlük, és ne légy lázadozó!

Nézd, olyan keménnyé teszem arcodat, mint az ő arcuk, és homlokodat is olyan keménnyé, mint amilyen az ő homlokuk. * Ne félj tőlük, és ne légy lázadozó!

MÁSODIK OLVASMÁNY

Választható a következő két olvasmány közül:

Szent Ciprián püspök és vértanú levelezéséből

(Epist. 60, 1-2. 5: CSEL 3, 691-692. 694-695)

A mindenre elszánt és szilárd hit

Ciprián, szeretett testvérének, Kornélnak.

Ismerem hited és erényességed dicső bizonyságait, testvér. Hitvallásod jó hírét nagy-nagy örömmel vettem, és szinte úgy érzem, hogy magam is társad vagyok, sőt részesedem érdemeidben és dicsőségedben. Ez természetes, hiszen egy az Egyházunk, egy szív, egy lélek vagyunk, és megbonthatatlan az egyetértésünk. Paptársai dicsérete fölött melyik pap nem örvendezik úgy, mint a sajátja fölött? Mely testvériség nem örvendezik bárhol is a testvérek örömével?

El nem mondható, hogy mekkora lelkesedés és ujjongás fogadta a bátorságodról és sikeredről érkezett jó híreket. Te voltál testvéreid vezére a hit megvallásában, sőt, a testvérek hitvallása még nagyobbá tette a tiedet. Azzal tehát, hogy elsőnek léptél a dicsőség útjára, sokakat tettél a dicsőség társává; azzal pedig, hogy mindenki nevében elsőnek voltál kész hitvallást tenni, hitvalló lelkületet öntöttél a népbe. Ezért nem is lehet tudni, mit dicsérjünk inkább: vajon a te mindenre elszánt és szilárd hitedet, vagy pedig a testvérek eggyé forrott szeretetét. Mert nálatok a nagy nyilvánosság előtt bizonyosodott be a példamutató püspök erénye, de ragyogó volt az egységes testvéri közösség csatlakozása is. Nálatok valóban egy a szív, és egy az ajkatokon felhangzó vallomás is: hitvallóvá lett az egész római egyház.

Íme, szeretett testvérem, ragyogó volt az a hit, amelyet a szent Apostol hirdetett rólatok. Lelki szemeivel ő már akkor előre látta dicséretre méltó hősiességteket, valamint férfias helytállástokat, és szavaival jövendő érdemetekről előre tanúskodott. Amikor az atyákat dicsérte, azzal versenyre hívta ki az utódokat. Egységes magatartástokkal, bátorságotokkal nagyszerű példát adtatok a többi testvérnek az egységre és a lelki erősségre.

Szeretett testvér, mivel az intelmetadó Úr gondviselése tanít rá, és az isteni irgalmasság üdvös tanácsai figyelmeztetnek, hogy immár elközeleg versenyünk és küzdelmünk napja, ezért – amennyire csak lehetséges, tekintettel a szeretetre, amellyel egymáshoz ragaszkodunk – különösen arra buzdítunk, hogy az egész néppel együtt szüntelenül kell imádkozni, virrasztani, böjtölni. Ezek ugyanis a mi mennyei fegyvereink: segítenek, hogy megálljuk helyünket, és bátran kitartsunk. Ez a mi lelki erődítményünk, ezek isteni nyilaink, amelyek megvédenek minket.

Gondoljunk sokszor egymásra, legyünk egy szív és egy lélek, mindenkor imádkozzunk egymásért, a nehéz órákat és a megpróbáltatásokat pedig enyhítse kölcsönös szeretetünk.

A Szent Ciprián püspök vértanúságáról készült prokonzuli aktákból

(Acta, 3-6: CSEL 3, 112-114)

Ily igaz dologban nincs mit fontolgatni!

Szeptember 14-én reggel nagy tömeg gyűlt össze Sextus birtokán, Galerius Maximus helytartó parancsára. E napon ugyanő, Galerius Maximus helytartó – a Sauciolum-teremben ülve – maga elé vezettette Cipriánt. Amikor megjelent előtte, Galerius Maximus helytartó így szólt Ciprián püspökhöz: „Te vagy-e Thascius Cyprianus?” Ciprián püspök válaszolta: „Én vagyok.”

Galerius Maximus helytartó így szólt: „Te adtad ki magad a szentségtörő emberek főpapjának?” Ciprián püspök válasza: „Igen, én.”

Galerius Maximus helytartó: „A szentséges császárok megparancsolták neked, hogy végezd el a szertartásokat.” Ciprián püspök: „Nem teszem meg!”

Galerius Maximus rászólt: „Fontold meg!” Ciprián püspök így válaszolt: „Az én álláspontom igaz, ily igaz dologban nincs mit fontolgatni. Tedd azt, amit parancsoltak neked.”

Ekkor Galerius Maximus tárgyalt a bíróság tagjaival, majd kelletlenül és zavarodottan e szavakkal mondott ítéletet: „Sokáig éltél szentségtörő lelkületben, sok embert szerveztél be gonosz összeesküvésbe. A római isteneknek és a szent vallásnak ellenségévé lettél. A jámbor és szentséges uralkodók: Valerianus és Gallienus fenségek, és a nemes Valerianus császár sem tudott téged vallása követésére visszatéríteni. Rád bizonyult, hogy gyalázatos bűnöket követtél el, és ezeknek az embereknek vezére is voltál. Ezért elrettentő példa leszel számukra, akiket aljas bűnöddel magad köré gyűjtöttél: a megsértett jogrendet véred ontása állítja helyre.” Miután ezeket előadta, egy tábláról felolvasta a határozatot: „Thascius Cyprianus karddal való kivégzését elrendeljük.” Ciprián püspök felkiáltott: „Hála legyen érte az Istennek!”

Amint elhangzott az ítélet, a jelenlevő testvérek felkiáltottak: „Fejezzetek le minket is ővele!” Ebből azután a testvérek soraiban zavargás támadt. A nagy tömeg elkísérte Cipriánt a kivégzés helyére. A nevezett Cipriánt így vezették el Sextus birtokán az egyik szántóföldre. Ott az elítélt levetette piros köpenyét, letérdelt, majd leborult a földre, hogy Urához imádkozzék. Utána levetette felsőruháját is, és átadta a diakónusoknak. Fehér ingjében állt, és várta a hóhért.

Amikor a hóhér megérkezett, Ciprián felszólította övéit, hogy adjanak neki huszonöt aranyat. A testvérek a vér felfogására vásznat, kendőket terítettek le előtte. Ezután a boldog vértanú, Ciprián, saját kezével tette rá a kendőt szemére, de mivel megkötni végül is magának nem tudta, Julianus pap és Julianus alszerpap tette meg ezt helyette.

Ez volt Szent Ciprián szenvedésének története. Testét a pogányok kíváncsiskodásától tartva először a közelben temették el; éjnek idején kihantolták, és a vértanút gyertyák és fáklyák fényénél nagy áhítattal és diadalmenetben vitték Macrobius Candidianus kormányzó kertjébe. Ez a kert a Mappalia felé vezető úton van, a halastó közelében. Néhány nappal ezután meghalt Galerius Maximus helytartó.

Szent Ciprián vértanú szeptember 14-én szenvedte el a halált, Valerianus és Gallienus császár alatt, amikor a mi Urunk, Jézus Krisztus uralkodott, akié a tisztelet és dicsőség mindörökkön-örökké. Ámen.

VÁLASZOS ÉNEK

Amikor küzdünk, és a közös hitért harcolunk, küzdelmünket nézi Isten, nézi Krisztus, és az angyalok is reánk figyelnek. * Mekkora dicsőség, milyen kitüntetés Isten jelenlétében küzdeni, és Krisztustól jutalmul koszorút nyerni!

Harcoljunk teljes erővel, készüljünk a halálos küzdelemre tiszta lélekkel, teljes hittel és az áhítat fegyverével. * Mekkora dicsőség, milyen kitüntetés Isten jelenlétében küzdeni, és Krisztustól jutalmul koszorút nyerni!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te Szent Kornél pápát és Szent Ciprián püspököt néped gondos pásztorává rendelted, és megadtad nekik, hogy vérük ontásával tegyenek tanúságot rólad. Engedd, hogy közbenjárásukra gyarapodjunk hitben és állhatatosságban, és odaadó lélekkel munkálkodjunk az Egyház egységén. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky